Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851173#post851173][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.16. 14:17[/b][/url]

Még van egy órám addig, hogy elinduljak Taláért, amit arra szeretnék szánni, hogy jobban megismerjem az új területeket, mert a falu – város – sokat változott, amióta idejártam. Újabb és újabb épületek, kiszolgáló egységek, érdekességek jelentek meg.  Kissé kezdek elfáradni a folyamatos ingázásban a Menedék – Egyetem és Rónakyék háza között, így képes vagyok gyakorlatilag bárhol és bármikor elaludni. Most szeretném ezt a vicces szituációt elkerülni. A múltkori ébresztő, melyet egy aranyos kisfiúnak és a hajamba ragadó rágójának köszönhetek, nem volt olyan kellemes élmény, így hát az egyik sarokra kitelepült fagyis-kávés stand előtt tipródok, hogy ugyan mégis mit válasszak.
Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Ismételgetem magamban a kívánságomat, míg rám kerül a sor. – Hello, egy jegeskávét kérek szépen, cukor nélkül, kevés tejjel és sok kávéval – adom le a rendelésemet, majdnem hibátlanul, melyet büszkén veszek tudomásul. Aztán arcomra fagy a mosoly, ugyanis a táskámba kutatnék a tárcám után, de bizony táskám sincs. Elfordulok jobbra, aztán balra, megnézem a földön, még a fagyik közé is belesek, de sehol sincsen. Szemeimet lehunyva sóhajtok egyet. – Ne haragudj, mégsem kérném – szólok oda a lánynak, akin látszik, hogy rohadtul nem tetszik neki a helyzet. Én viszont nem tudok mit csinálni, mutatom is neki, hogy nézd már semmi, de semmi sincs nálam, tehát ha ingyen nem adja, akkor bizony ezt másnak kell felszolgálnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851305#post851305][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.18. 20:43[/b][/url]

Ég az arcom, sőt úgy érzem, hogy a lábujjaim is. Alapesetben meg sem lepődnék azon, hogy ennyire béna vagyok, de a csaj úgy néz rám, mintha a pokolba akarna küldeni. Én még egyszer elnézést kérek és lépek is odább, amikor az ismeretlen odalép és megszólal.
– Nem, én nem, nem kell, köszönöm, tényleg, nem.. – de látom, hogy esélyem nem sok van, így hát elfogadom a meghívást. Nem szeretem, ha segíteni akarnak nekem, főleg azt nem, ha férfiak. Eriktől is totál a falra tudok mászni, mikor mindent meg akar oldani helyettem, ám nem tudok vitába szállni azon állításával, hogy mindenkinek szüksége van üzemanyagra.
– Köszönöm szépen, de tényleg nem kellett volna – lépek odébb a standtól, immár a kávéval a kezemben. – Eléggé keveset alszom mostanában és egyik helyről rohanok a másikra, úgy látszik, hogy rossz táskát kaptam fel – szabadkozom úgy, mintha bárki is kérdezte volna. – Szia, Hannaróza – nyújtom jobbomat felé, mit sem törődve az illemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851318#post851318][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.19. 11:31[/b][/url]

– Ez jól hangzik. Szoktam másoknak adni ilyen kis apróságokat, de akkor most a kávét is felírom magamnak – én olyan vagyok, aki minden apróságban keresi a jót és igyekszem a gyerekeknek is ezt tanítani, átadni. Egyszer megkérdezte tőlem egy barátom, hogy minden pedagógus ilyen-e, mint én. Jót nevettem ezen, mert szerintem én nem a végzettségem miatt vagyok ilyen, hanem mert így neveltek.
– Hát, szerintem energiát mondjuk pont nem nagyon ad, ha őszinte akarok lenni – nevetem el magamat halkan, majd megkóstolom a kikért italt. - Lássuk, van egy elképesztően idióta főnököm, neki az unokahúgáért megyek, aki amúgy totális ellentéte a férfinak, csak siket és néha nehezen értjük meg egymást, ha éppen nincsen lap a közelben – még tanulom a dolgot, de ezerrel igyekszem, hogy teljesen megértsük egymást Atalával. – Olyan este hétig náluk vagyok, aztán indulok haza Pécsre a csoda Corsámmal, három és fél, négy óra az út, szóval azt hiszem, hogy arra gyűjtöm az erőt azzal, hogy minél több koffeint tolok magamba óránként - igen, ez a rendszerem, bár nem annyira hatásos, mert szerintem már kezdek immunis lenni a dologra. Át kéne térnem a teára, állítólag vannak sokkal, de sokkal jobbak, mint a kávé.
– És neked mihez kell? – kérdezek vissza kedvesen, s ha nem bánja lépek párat, jelezve, hogy sétálhatnánk is, mert nincs kedvem a tett helyszínén tipródni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851321#post851321][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.19. 12:17[/b][/url]

Azt hiszem így még soha senki nem nevezett, ezért kissé zavartan nevetem el magamat, mielőtt válaszolnék. – Nem, mármint. Nem, tényleg nem – egy pillanatra át kell ezt gondolnom, de Atala nem bébi, sőt, lassan megy a Tanodába, szóval neki biztosan nem a bébiszittere vagyok. – Nevezzük nevelőnőnek vagy nem is tudom. Ő már nem bébi, szerintem meg is lenne egymaga, ha nem olyan lenne a sorsa, amilyen – igen, szerintem Tala simán képes lenne arra, hogy már egyedül legyen otthon abban a pár órában, míg Erik hazaér, de teljesen érhető az, hogy a férfi akar valakit, aki mindig ott van és állandó. – Van pedagógiai végzettségem és most a szociális munkás szakon is vagyok. Gyakorlatilag világéletemben segítettem gyerekeknek tanulni, készülni, szóval most is ezt csinálom – ha már varázsolni nem tudok, a tudásomat igyekszem átadni. De tanteremben nem tudnám magamat elképzelni, sokkal többre tartom az egyéni foglalkozást.
– Azt hiszem, munkájából és az eddigi életéből adódóan, megszokta, hogy mindent és mindenkit egy csettintéssel irányíthat. De én ezt nem vagyok képes eltűrni, így elég sokat ütköznek a nézeteink – így lehet a legjobban kifejezni azt, hogy miért tartom idiótának őt.   – Azért mi nők se panaszkodhatunk, maradjunk ennyiben – mert azon felül, hogy Erik hogyan viselkedik, én is megérdemelném néha, hogy valaki tükröt tartson elém. Én pedig azt gondolom, hogy szörnyülködve nézném, amit éppen levágok. De mint tudjuk, férfiak a nők nélkül nem képesek élni, ahogy ez fordítva is igaz.
– Igen, tudom. Annyira tudom ám, hogy az sokkal jobb lenne, szoktam is készíteni teákat, de sajnos manapság a legtöbb helyen már nem a teafüveket használják az elkészítésükre, szóval ott lennék a rohanásaim közepette, ahol a part szakad –mondjuk ez nem igazán logikus jelen helyzetben, mert simán sétálgathatnék az otthon elkészült teácskámmal, de kávéra vágytam, fagyival, s lám neki köszönhetően eme vágyam teljesült is. – Az autómban van ilyen, bedugós vízforraló is. Mondjuk használni eddig csak egyszer használtam, mert utána két napig nem tért magához szegény kocsi – nevetek fel halkan. Ott abban a helyzetben sírni tudtam volna, de legalább megtanultam, hogy többet ne használjam a forralót.  Jó tapasztalatszerzés volt.
- Na hát, ez nagyon jól hangzik, remélem szerencsével jársz – mindig elgondolkozom azon, hogy bezzeg az én időmben miért az idősebb generáció vagy éppen a nők voltak többségben, mint oktatók. Mondjuk, én tanulni jártam oda, de az tuti, hogy a mai fiatalok között bőven akad, aki inkább csak szemet legeltetni megy órára. – Nem akarlak ám feltartani, nehogy úgy kezd az egész Tanodás karriered, hogy elkésel, miattam..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851334#post851334][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.19. 15:02[/b][/url]

Belőlem ösztönösen jött ez a dolog. Mindig is tanultam, azért, hogy kompenzáljam a hiányosságaimat és így, mikor láttam, hogy valakinek nem megy valami, tudásommal segítettem. Az évek ahogy teltek, pénzt is kerestem vele. Tök jó másodlagos bevétel lett ez így.
- Az, de már megegyeztünk, hogy mindketten engedünk kicsit a dolgainkból és így talán sikerül normálisan együttműködni - nem, igazából nem hiszek én ennek, de legalább megpróbáljuk Atala érdekében, hiszen neki van szüksége rám, meg a rendszerre. Erik csak másodlagos. -Hmm, túl sokat és túl harsányan beszélek, beleütöm az orrom abba, ami nem az én dolgom, mindent meg akarok oldani, javítani és még sorolhatnám. Azt hiszem az összes nő, összes legrosszabb tulajdonságát hordozom - mégis elviselnek az emberek, mondjuk nem hosszabb távon és én ezt teljesen meg is értem.
- Hát tudod, én képtelen vagyok a varázslásra, így mindent a legemberibb módon kell megoldanom. Mivel szeretek utazni, ezért valamelyik ünnepre kaptam egy ilyen autós vízforralót, hogy tudjak levest, kávét, teát csinálni magamnak, anélkül, hogy vennem kéne. De a kocsi nem bírta, túl öreg a kicsike - ezt a mondatot csak halkan teszem hozzá, mert az a dög autó tuti, hogy ezt hallja és este nem lesz hajlandó elindulni, én meg majd nézhetem Rónaky önelégült fejét, miközben azt mondogatja, hogy ez egy tragacs.
- Teljesen új számodra az egész hely? - tekintek rá érdeklődve. Mondjuk én is körbejártam és újra felfedeztem a várost, mikor visszatértem, mert sok minden változott. - Hol élsz egyébként? Nagy változás lenne ideköltözni? - nem szeretnék tolakodni, de én pont azelőtt állok, hogy eldöntsem otthagyjam-e Pécsett, azért, hogy közelebb legyek Atalához és könnyebb legyen az egész munka. Jó lenne hallani valaki más gondolatát is egy ilyen helyzettel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851359#post851359][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.19. 21:13[/b][/url]

Nem, én ilyesmire nem lennék képes. Egyelőre azt sem tudom elképzelni, hogy lenne valaki a világon, akibe ennyire belebolondulok, hogy ilyeneket műveljek. De biztos velem és a nemlétező szerelmi életemmel van a gond.
– Igazából nem tudom, hogy milyen úgy, ha van erőd, szóval nekem ez nem nehéz, hanem megszokott - mosolyodom el szerényen. Én szeretek egyszerűen élni, nyilván könnyebb lenne minden, ha tudnék varázsolni, de ebben nevelkedtem és így tökéletesen jól vagyok.
- Áhh Felagund, szerintem még évtizedeken keresztül fognak rémtörténeteket mesélni róla, hogy tutira beszarassák az elsősöket – nevetem el magamat, majd kortyolok egyet a kávéból és a műanyag kanálkával kisebb fagyi darabot lapátolok be a számba. – Sosem értettem azokat a tanárokat, akik a frusztrációikat a diákokon töltik ki és arra élvezkednek otthon, hogy aznap mennyi szerencsétlent szívattak meg – mindig is utáltam az ilyeneket és nem is igazán értem, hogy minek mennek azok pedagógusnak, akik ilyen hajlamokkal vannak megáldva. Kell a szigorúság tudom én is, na de azért vannak határok, amit sem a diáknak, sem pedig tanárnak nem kellene átlépnie.
– Esztergomban egyszer voltam, de nagyon szép hely, tetszett – hihetetlen, hogy mostanában mennyi emberbe futok bele, akinek a családi élete tele van nehézségekkel. Ez vajon azért van, mert a sajátom sincsen rendben? Nézem Leandert és látom rajta, hogy komorabb, de mégsem olyannak tűnő, aki most arra vágyik, hogy vigasztalják. Hála az égnek, mert én aztán nem tudok az ilyen helyzetekkel, mit kezdeni. Erik történeténél is pánikrohamot kaptam.
– Engem tizenkét évesen fogott a két ember, aki miatt a világon vagyok, elvittek egy nagy családi összejövetelre, kiállítottak a kör közepére és közölték mindenkivel, hogy mennyire szánalmas vagyok, nem érek semmit, soha nem lesz belőlem semmi és nem vagyok többé a gyerekük. Mindenki csak nézett, senki, de komolyan senki nem volt, aki kiállt volna értem, csak azért, mert nem tudok varázsolni – nem tudom őket szüleimnek, rokonaimnak nevezni, mert számomra nem azok, de ezt szerencsére még senkinek sem kellett magyaráznom. Igen, sajnálat helyett inkább előrukkoltam az én szar történetemmel, micsoda önző dög vagyok.