Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Nem evett egy ideje, mégis vidáman csatlakozott a nőhöz az éjszaka nyugtató sötétjében. Fehér ruhája úgy lengi körbe vékony alakját, mintha csak egy szellem járna-kelne a városka házai között, gondolkodván, mégis kit kezdjen el kísérteni. Persze Adelina fejében meg sem fordul, hogy ilyesmire vetemedjen, amikor mindenki olyan kedvesen fogadta - már akikkel találkozott. A legtöbben nem merészkednek az erdőbe napnyugta után, aki pedig mégis, az vagy vakmerő vagy bátor. Nem védhet meg mindenkit és ettől gombóc lesz a torkában, így halkan köszörülve meg azt pillant oldalasan.
- Szeretem ilyenkor a várost. A nappali nyüzsgést egyetlen pillanat alatt váltja fel a nyugodt csend - pillant ismét előre. - Mégis szeretném már élvezni egy kicsit azt a nyüzsgést. A zajról mindig Törökország jut eszembe - hangja egyetlen pillanat alatt lesz nosztalgikus, hallatszik mennyire messze jár. Nem emlékszik, hogy mesélt-e a nőnek valaha arról az időszakról, tekintve, nem szívesen beszél róla, hiszen rögvest teremtője kúszik be gondolatai közé. Alsó ajkába harap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=849741#post849741][b]Văduva Adelina - 2022.07.23. 12:51[/b][/url]

Nem evett egy ideje, mégis vidáman csatlakozott a nőhöz az éjszaka nyugtató sötétjében. Fehér ruhája úgy lengi körbe vékony alakját, mintha csak egy szellem járna-kelne a városka házai között, gondolkodván, mégis kit kezdjen el kísérteni. Persze Adelina fejében meg sem fordul, hogy ilyesmire vetemedjen, amikor mindenki olyan kedvesen fogadta - már akikkel találkozott. A legtöbben nem merészkednek az erdőbe napnyugta után, aki pedig mégis, az vagy vakmerő vagy bátor. Nem védhet meg mindenkit és ettől gombóc lesz a torkában, így halkan köszörülve meg azt pillant oldalasan.
- Szeretem ilyenkor a várost. A nappali nyüzsgést egyetlen pillanat alatt váltja fel a nyugodt csend - pillant ismét előre. - Mégis szeretném már élvezni egy kicsit azt a nyüzsgést. A zajról mindig Törökország jut eszembe - hangja egyetlen pillanat alatt lesz nosztalgikus, hallatszik mennyire messze jár. Nem emlékszik, hogy mesélt-e a nőnek valaha arról az időszakról, tekintve, nem szívesen beszél róla, hiszen rögvest teremtője kúszik be gondolatai közé. Alsó ajkába harap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850440#post850440][b]Erdődy Hella - 2022.08.02. 15:50[/b][/url]

Találkozóra invitálta vámpír jóbarátját. Okkal téve mindezt. Talát valamit, ami úgy véli előrelépés lehet annak érdekében, hogy a nő ha nem is örökre, de egy kis időre fényben járóvá válhasson. Nem szeretné lerohanni. Tudja mindent a maga idejében jó közölni a hatás és az illem kedvéért egyaránt. Így először csak sétálnak. - Meg tudom érteni. Nyáron ilyenkor én is jobban érzem magam napszállta után - utal ezzel elemére, mely most békés csendben ringatózik benne, akár egy csendes tó vize. Nincs örvénylés, nincs csobogás, csak a belső egyensúly. - Jártam ott egyszer. Isztambulban, becsüs ügyben - fordítja fejét a mellette lévő felé, akin azt látja csak, hogy talán kedves neki a hely, mert nagyon elkalandozott. Nem szeretné kizökkenteni, ezért jól nevelt némaságba burkolódzik. Felettük az egyre urbanizálódó város fényei által tompítva ragyognak a csillagok. Hella magában annyit állapít meg, hogy egymáshoz öltöztek. Míg Adelinán fehér, rajta fekete ruha van, amitől hasonló küllemük kap némi ellenpontozást. - Hallottál már Vlad Dracul tollforgójáról? - kérdezi mégis néhány perc múltán és hangja ott lebeg kettejük között az éjszakában. Nem tudja mond-e egyáltalán valamit a nőnek a tollforgó szó, de neki beugrott egy legenda, melyet hozzá kötöttek gemmológus körökben. Ebből kiindulva vette fel a kapcsolatot egy régi jó ismerősével, még a becsüs időkből. Jürgen Van Statten báró a kor ékszerészetének szakértője és Dracul legendáriumának avatott ismerője.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850442#post850442][b]Văduva Adelina - 2022.08.02. 16:08[/b][/url]

Mikor még emberi éveimet tudhattam a hátam mögött, akkor is mindig éjszaka éreztem magam a legjobban. A csendbe burkolózott sötétség, ahogy csak az erdőlakók neszei hallatszódnak mindenfelől, a baglyok huhogása, mikor olyan állatokat is felfedezni vélsz, amikről eddig csak álmodni mertél volna. Éjszaka mutatja meg mindenki az igazi arcát.
- Teljesen megértem. Az elemi mágia ritka kincsét hordozod magadban. Neked nehezek a nyarak, jól gondolom? - háta mögé teszi kezeit, ott kulcsolja össze ujjait. Aprót biccent arra, hogy járt ott a nő, halvány mosolya ugyan ékesíti arcát, de érdemben nem reagál. Az akkori időkben még a legnagyobb problémája volt az, hogy kitűnjön valahogy, és a szultán magához hívassa. Hogy az a lány legyen onnantól örökre, akinek nevelték - ettől a tehertől való szabadságot Hasannak köszönheti, azzal, amivé tette.
Felkapom a fejem az ismerős név hallatán. - Szégyellem bevallani, hiszen román ősökkel rendelkezem, de nem hallottam még róla - természetesen Vlad Tepes neve mindenki előtt ismert. Nem csak román vérvonallal rendelkezőknek, de akik egy kicsit is ismeretesek a történelemben, hallottak már a karóba húzás mesteréről. Gyomra fordul ugyan egy aprót a maga elé képzelt képek okán, de nem ad utat undorának. - Találtál valamit, ami összefüggésben lehet vele?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850679#post850679][b]Erdődy Hella - 2022.08.07. 10:52[/b][/url]

Sétájuk kellemes, már-már nosztalgikus hangulatban zajlik. A nyári éjszaka hűvös, puha bársonya, illatai és hangjai körülöleli különleges kettősüket. Mindketten adománnyal élnek, melyek megítélése egyre pozitívabbá vált az évek folyamán. - Igen. A kiszáradás és az extrém magas hőmérséklet nem tesz jót a mi fajtánknak - magyarázza barátságos, de tanárnős hangnemben - Ugyanez a helyzet az alkohollal. Különösen a rövid italokkal. Azok is meg tudják terhelni egy hydromágus szervezetét - folytatja, ám még az előtt befejezi, mielőtt szavai kiselőadássá válnának. Ezután hozakodik elő felfedezésével. Több heti kutatása áll a dologban, így gondolatmenete megalapozottnak mondható. - Sokat gondolkoztam a Kaszinó beli találkozásunk után és bevillant egy történet, amit még a gemmológusi képzésem alatt hallottam. - meséli és eleveníti fel egyben a nevezett történetet - A lényeg az, hogy Vlad miután vámpírrá lett, a legenda szerint azért bírt nappal is kinn járni a népe közt, mert a tollforgójában lévő kő, ami nagy valószínűséggel egy gránát vagy rubin lehetett, ereje megóvta. Ezzel ábrázolják minden szakirodalomban. Azonban az ékszernek, állítólagos halálakor nyoma veszett. Egy jó barátom, Jürgen Van Statten szerint, aki a téma szakértője, viszont a tollforgóról Dracul lemondott, s azt tovább adta egy számára kedves személynek. Most kutatásokat végez, hogy a nyomára bukkanjon ennek az illetőnek. Ha ő megvan, meglehet a kő további útja - beszél elszánt kőszakértőként. Valójában le sem tagadhatná tudós mivoltát. Sosem akart mást, mint kövek titkait feltárni, hogy erejüket az emberek hasznára hajtsa. Most végre megteheti, s közben még segíthet is talán a barátjának. Ez a tény még nagyobb elánra sarkallja és megmelegíti hírhedten hidegnek mondott szívét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851123#post851123][b]Văduva Adelina - 2022.08.15. 15:12[/b][/url]

Aprókat bólint a nő szavaira. Nem tudja elképzelni elemi mágusként az életet, hiszen annyi mindenre kell figyelni! Megfosztja őket elemük - mint most kiderül - az alkohol bódító hatásától, ámbár nem az ő tiszte erről ítélkezni. Valószínűleg olyan kapcsolat van köztük, amit senki más nem érthet meg, ha nem elemi mágus. Halvány mosollyal raktározza el magában az információt: bár sokat látott, hallott és tapasztalt már a világból, elemi mágussal nem minden sarkon lehet találkozni. Tudása hiányos, de Hella megadja a lehetőséget, hogy az gyarapodjon.
Figyelmesen hallgat minden szót. Hogy ne tenné, mikor ezen múlhat, hogy legalább pár percre érezze a napfényt hideg bőrén? Tudattalan lassít léptein, miközben hallgatja. Nem csak pár perc, hanem akár, amíg él? Ajkai nyílnak el, nem is leplezi meglepettségét a nő előtt.
- Azt szeretnéd mondani, hogyha megvan az a kő, akkor esélyem van egy életen át napon járni akár? - kénytelen visszakérdezni. Nem akarja elhinni, és szavaiból kiindulva nem is teszi. Ennyi év gondolkodás és keresés után tényleg lát arra esélyt, hogy napon járjon akár valóban egy életen át. És ehhez nem kellett más, mint egy régi-új ismerős ismételt felbukkanása az életében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851204#post851204][b]Erdődy Hella - 2022.08.17. 06:36[/b][/url]

Remény. Ezt látja megcsillanni a nő szemében. Bizakodást. Azt a fajtát, ami erőt ad a legnehezebb helyzetekben és munkára sarkall. Ennek a maga visszafogott, előkelő módján rendkívül örül. Lassít léptein miközben válaszol, szinte meg is állva. - Inkább azt, hogy minden legenda igazságra épül. Így ha megvan a kő, már lesz a kezünkben valami, amiből tovább léphetünk a cél felé -mondja tudatossággal hangjában, ami nem hiú ábrándokra alapoz. Éppen ezért folytatja azzal, hogy ugyanettől Adelinát is megóvja - Azt kétlem, hogy az egész életedet a fényben járva élheted le ezzel az ékszerrel, de azt remélem olykor kiléphetsz az utcára napközben - kezét a mellette álló karjára teszi, biztatás gyanánt és mert néha egy ilyen gesztus kellemesen megnyugtatja a feleket. Neki is kell kapaszkodó néha, főleg mostanság, amikor a magánélete zavaros pocsolyává kezd válni. Nem tudja kiverni Markot a fejéből. Ott motoszkál, hullámokat vet, vagy épp vihart kavar lelke mindeddig feszített víztükre felett. - Mindent meg fogok tenni, hogy megtaláljam a megoldást - szavai egyszerre szólnak a vámpír hölgynek és saját magának. Nem csügged, vannak kapcsolatai, van anyagi forrása és még egy pár hétig ideje. Aztán elkezdődik a vizsgaidőszak. Utána viszont megint nullától huszonnégy óráig ezen dolgozhat. Akkorra a férfival is megoldódnak a gondjai így vagy úgy, mindenképp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=852310#post852310][b]Văduva Adelina - 2022.09.07. 11:24[/b][/url]

- Nem szeretném álomvilágban ringatni magam, hogy utána a remény aprócska szikrája is kialudjon - áll meg a nő mellett, fejét felfelé fordítva fürkészi a csillagokat, amiket már betéve ismer. Ez az egyik előnye annak, ha csak és kizárólag az éjszaka lénye lehetsz. Megtanulsz vele együtt élni és mindezek tetejébe még tanulsz is tőle. Halványan mosolyodik el, csak oldalvást sandít a nőre, mielőtt tovább indulna. Háta mögött kulcsolja össze ujjait.
- Nekem már az olykor is hatalmas előrelépés és öröm - feleli gondolkodás nélkül. Nem kell, hogy a napfényben élhesse az életét, csak szeretné kicsit élvezni a napfény melegét és simogatását hófehér bőrét.
Megszeppenve fordul a nő felé, mikor a határozott ígéret elhangzik. Már majdnem felnevet hitetlenségében, de ez nem Hella ellen szól, mindössze a helyzet abszurditásának: valóban van lehetősége egyszer napon sétálni és élvezni a nappalt magát. Pár hete ez még elképzelhetetlen volt, most pedig...
- Köszönöm, Hella. Örökre az adósod leszek - mondja aztán mindenféle tétovázás nélkül, majd vigyorodik el szélesen és kerül a nő elé gyors mozdulattal. Közvetlen előtte áll meg, kissé előrébb is dől, hogy tudja a másik, innen nincs menekvés. - Én is segítek. Keresünk neked egy férfit. Mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=852326#post852326][b]Erdődy Hella - 2022.09.07. 15:07[/b][/url]

Felettük a végtelen ég, kék bársonyán a csillagok. Nem vesztegetett rá időt, hogy kiismerje őket. Öccse az, aki segítségükkel bárhonnan hazatál. Amikor bekerült a tengerészeti akadémiára, ott megtanulta értelmezni a ragyogó égi szikrák iránymutatástát, hogy ha a modern mugli berendezések csődöt mondanak, ne vesszen el a tengerek és óceánok vizén. - Végy példát a kövekről. Légy kemény és ragyogó - mondja egy kicsit talán merengőbben a tőle megszokottnál - Mindig is úgy gondoltam rád, mint egy gyámántra. Szakmai ártalom, de ha rád nézek azt látom, hogy rajtad nem fog sem az idő sem a romlás. Nemes vagy a szó minden értelmében - tárja szét kezét mosolyogva - A reményt néha túléertékelik, de el szerintem nem tud veszni, pont úgy, mint a gyémánt tüze - sétálnak tovább egymás mellett ebben a különös harmóniában. Hella eleme felbuzog egy pillanatra, ahogy megérez egy nagyobb mennyiségű vizet valahol a közelben, de figyelmét csak félig tereli el a közben megszólaló Adelináról. - Az örökre számunkra nem egyforma hosszú, de én nem a háládért csinálom. Egyáltalán nem! - rázza meg fejét és ezzel az egyszerűségében is elegáns mozdulattal erősít meg tagadását - Kevesekhez állok közel, még kevesebbekkel tudok önzetlen lenni és ez egy ideje bántani kezdett - magyarázza viselkedését, ami még mindig nemesi, de nyíltabb - Szívességeket kérhetnék, mert a mi köreinkben így menne. Kéz kezet mos, mint tudod...- sóhajt mélyet és eleme ismét felhullámzik sejtjeiben - Bevallom elegem lett ebből. Intrikák, képmutatás és a vérünkkel való hencegés. Ennél én több szeretnék lenni - fakad ki végül egyszerű emberként, mert szavaiban semmi arrogáns, arisztokratikusság sincsen. Így jár az, aki hagyja, hogy felforgassák az életét az érzelmi viharok. - Egy férfit? - kapja hűvös tekintető szemeit a mellette haladó arcára, mert úgy hiszi viccel, ám ahogy elnézi nagyon is komolyan mondja - Nehezen bízom meg bennük. Te is tudod... - tétovázik és a hagja is megremeg - Nemrég volt valaki, akiről azt hittem talán megtöri a jeget, de nem alakult úgy, ahogy vártam - meséli el, azon a finoman visszafogott módon Adelinának a Markkal történteket, ahogyan azt egy jól nevelt aranyvérű úrihölgynek illik. Arcán ott a csalódott tanácstalanság, még akkor is, ha igyekszik elrejteni. Hiszen egy Erdődyn sosem látszódhat ha megtörte az élet.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=852369#post852369][b]Văduva Adelina - 2022.09.08. 11:17[/b][/url]

Szemöldöke ráncolódik, ahogy barátnője megszólal. A kövekről? Értetlen pillant felé, de nem kell sokat várnia, amíg folytatja, és végül minden kérdésére is választ kap. Először megszeppen, hogy ő, mint gyémánt, de a végére melegség tölti el minden porcikáját, így lép a nő mellé és fogja meg a kezét zavartalan. - Igyekszem gyémánt lenni a továbbiakban is - sétál tovább. - 163 éves vagyok, Hella. Ez az utolsó próbálkozásom, utána már reményem sincs - vonja meg vállát. Nem bánja, ha csalódnia kell, mert tudja, hogy már az utolsó utáni próbálkozásai vannak, így valóban elmondhatja, hogy mindent megtett.
- Tudom, hogy nem, de az mit sem számít - legyintget szabad kezével, amivel nem a nőét fogja. - Több is vagy. El tudom képzelni milyen lehet így felnőni, sok mindent láttam már. Nos... itt az ideje, kedves, hogy kitörj ebből. Légy más! A más mindig sokkal izgalmasabb - tárja szét karjait és pördül körbe nevetve. A világ csodálatos és olyan sok mindent rejteget magában az emberi kapcsolatokkal is. Kár lenne elszalasztani.
- Egy férfit bizony - fürkészi arcát. - Persze, hogy tudom. De míg nem lépsz túl a múlton, a jelened és a jövőd is sötét. Tegyünk egy próbát - vagy ne. A nő már előtte járt egy lépéssel. Szemöldöke emelkedik meg kérdőn, met ezekből az információkból nem sok mindenki tudna gazdálkodni, így ő is megvan lőve. Kezét megfogva húzza egy padhoz a nőt és ülteti le, majd foglal helyet mellette. - Meséld el - szólal meg őszinte, érdeklődő és kedves hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=852380#post852380][b]Erdődy Hella - 2022.09.08. 18:38[/b][/url]

Értetlenül néz barátnőjére. Nem tudja szó nélkül hagyni az elondottakat. Vele lehet fesztelen és nem kell kötelezően udvarias frázisokkal sem élnie, így nyíltan beszél. - Nem értem miért épp most adnád fel, amikor a világ egyre gyorsabban fejlődik. Ami tegnap csak a képzelet szüleménye, mára kézzel fogható valóság - emeli elegánsan maga elé kezeit, hogy kifordított tenyerét vízgömböt idézve levezesse eleme feszültségét - Az egyik kollégám egy olyan készüléken dolgozik, ami a testükbe ültetett kövek segítségével tartja életben a szívbeteg embereket - meséli el mondhatni laikusan a folyosókon hallott pletykákat - Aztán ott az a sok mugli felfedezés, amiről Nimtől hallok - ragadtatja el magát egy sóhajnyit, ám még ez is csak kicsivel vehemensebb hanghordozás a tőle megszokottól. Megtorpan séta közben, ahogy előtte Adelina megpördül. Elmosolyodik és fejét ingatja. Efféle bohókásságot magának soha nem engedhetett meg, de mindig cseppnyi irígységgel tekintett azokra, akik bátrak lehettek. Mára túllépett ezen a pocsolyán és tud önzetlenül tekinteni a nála szabadabbakra. - Így is renitens vagyok a családban. A nemes Erdődy ház tiszteletbeli feketebáránya áll előtted - neveti el magát saját kijelentése blődségétől. Ezután jön az a téma, mely mindig is érzékenyen érintette Hella lelkét. A férfiak. Hagyja magát leültetni, mad úgy fordul, hogy az alabástromnál fehérebb arcra nézhessen - Eddig csak az öcsém és az én titkom volt, hogy fiatal lányként megbecstelenítettek - suttogja a sziklanehéz szvakat szinte maga elé és arca kőkemény maszkká merevedik az emlék hatására és csak pár pillanattal később képes folytatni - Azóta nem bízom a férfiakban. Azonban nemrég találkoztam egy olyannal, aki még az elememet is megmozgatta. Mint kiderült, mást szeret - mondja ki a tényt a maga rideg valójában, majd ismét elcsendesedik, de szája hirtelen erőtlen mosolyra görbül - Még be is rúgtam miatta, sőt egy egész társaságnyi ember előtt komprommittáltam is magam, csak a mihez tartás végett - kuncog fel keserűen saját butaságán - Képzelheted milyen ez az én fajtámnak. A hydromágusok és az alkohol nem barátok - fog kifinomult mozdulattal homlokára és megrázza fejét. Iszonyatos volt azután az éjszaka után a másnap. Legszívesebben meghalt volna szégyenében és kiitta volna a Balatont. Mindezt egyszerre. Szerencsére elmúlt. Az érzéssel együtt, melyet a férfi iránt táplált. Már kislányként megtanították rá, miként pusztítsa el lelkében a gazként burjánzó, nemeshölgyhöz méltatlan érzéseket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=852587#post852587][b]Văduva Adelina - 2022.09.13. 13:19[/b][/url]

Fejét csóválja meg. - Ez nem a feladásról szól, hanem az elfogadásról. El kell fogadnom, hogy a fajommal együtt, amit szintén sikerült elfogadnom évek elteltével, az is együtt jár, hogy nem járhatok ki a napfényre - hangja nem lemondó vagy szomorú, egyszerű tényként közli az információkat. Valóban így látja. Elfogadta a vámpírlétet, de az azzal járó kellemetlenségek közül van egyetlen olyan, amit nem tudott - és ha most kell erről lemondania és elfogadnia, képes lesz rá. Nem azért, mert nincs más választása, hanem mert így helyes.
- Akkor a fekete legyen még feketébb - mosolyodik el szélesen. Elképzelni sem tudja, hogy egy mai aranyvérű család sarjának milyen élete lehet, milyen elvárásokkal állhatnak szemben, azonban nem is bánja. És ha még esélye is van kicsit kiszakítani ebből a nőt, akkor csak még inkább küzdeni szeretne érte. Ezért nem is rest leültetni a nőt, hogy mellételepedjen, majd kíváncsi tekintettel fészkelődjön, mégis milyen történet következik. Egyáltalán nem olyan, amire számít. Ajkai nyílnak el, kiegyenesedve pillant el a nőről, hallgatja a folytatást.
- Nem is sejtettem, hogy ilyesmin kellett keresztülmenned. Sajnálom - még ha tudja is, hogy a sajnálatával semmit nem ér a nő. - Elképzelni sem tudom mennyire nehéz lehet, csak azt ne feledd el, hogy nem leszel gyenge, mert érzelmeid vannak a másik nem iránt. Még ha azok viszonzatlanok is - sok ilyen volt, van és lesz is. Nem Hella az egyetlen, akinek nem viszonozták a szerelmét. - Az élet tele van lehetőségekkel, amikkel élnünk kell, különben mit fogunk mesélni évek múltán? - mosolyodik el. - Fokozatosan, de le kell bontanod a szíved köré emelt falakat, kedvesem. Máshogy nem lesz lehetőséged a boldogságra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=852691#post852691][b]Erdődy Hella - 2022.09.15. 10:55[/b][/url]

Megérti a barátnőjét, még akkor is, ha neki teljesen más a hozáállása a kérdéshez. Kecses bólintásával jelzi ezt neki, de több szót már nem veszteget a témára. Erdődyként nyakas, önfejű, kiartó és túl beképzelt ahhoz, hogy elismerje a vereséget. Most is mindent megtesz majd a kudarc ellen. Azt is kiharcolta, hogy ne kejen férjhez mennie, ahogy azt is, hogy szíve szavát követve szeretett hivatását gyakorolhassa. A fenhéjázó arisztokrata külső, igazi küzdő szellemet takar. - Így is elég fekete vagyok már - nevet fe keserédesen, hogy együtt üldögélve ezen a csendes, őszinteségre csábító éjszakán beszélgessenek. Nyítabban mint eddigi ismeretségük óta bármikor. Hella lelke cseppnyivel könnyebbé vált, ahogy kimondta titkát. Még az is átfutott agyán, hogy kár volt ennyi éven át magába zárnia személyes tragédiáját. Sosem kedvelte a borostyánt, megdermed benne a pillanat, majd megkövül. Pontosan ez történt vele az erőszak után. - Ha nincs az Öcsém és az elemi erőm, akkor most egy agresszív, erőszakos állat lenne a férjem, akit gyűlölnék és aki fiatal lányokon élné ki a perverzióit - fröcsögi a szavakat undorral telve, alig fogva vissza magát. Minden alkalommal, amikor eszébe jut, áldja a sorsot és átkozza is egyszerre, hogy akkor és ott olyan helyzetet teremtett, ami fájó sebeket és helyzeteket is teremtett számára. - Te olyan sokat láttál már a világból. Szerinted csak az lehet boldog, aki lebontja a falakat a szíve körülről? - kérdezi valóban kíváncsian, mert ebből a szempontból ő tudatlanabb egy gyermeknél. Szerelmes sosem volt igazán és az összes vonzalmát elnyomta egész életében. A kötelezettsége okán kezdett jóban lenni azzal a gazemberrel, aki vvégül női mivltát derékba törte. Onnantól csak neveltetése segítette a férfiakkal való kommunikálásban. Remek alaktásokat nyújtott, de sosem került közelebb három lépésnél és az elit szigorú határánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=852934#post852934][b]Hansági Tamás - 2022.09.20. 13:21[/b][/url]

Szokásává vált, hogy esténként elsétál unokahúga házához, hogy megnézze, minden rendben van-e a türkiz ajtós épülettel. Titkon persze aazért is megteszi két naponta a kört, hogy hátha egyszer azt látja, hogy a nő végre visszatért a kicsi lányával együtt. Hiányzik neki a prücsök és persze szeretett rokona társasága. Magányosan telnek a napjai, amióta Elektra visszanyerte emlékezetét és már nem halgatag hősünk segít be a gyermekre való vigyázásba. Ez a mai este is hasztalan telt el, mert a Holfény 33-nak csak a nevében van fény. Az építmény csendes, sötét és kihalt volt, ahogy elhaladt mellette. Talán majd holnapután már látja az ablakon áttörő lámpák pászmáit. Ezzel a reménnyel ballag hazafelé, s ahogy elhalad a Fő utczán fülét beszélgetés zaja üti meg és hívogatja. Hatalmas termete árnyékot vet a padon ülő két nőre, ahogy ellépked mellettük. - Jó estét Hölgyeim! Minden rendben? - kérdezi meg barátságos és férfias hangján, miközben megnézi a két illetőt. Hasonlítanak egymásra. Talán rokonok. Mindkettő sötét hajú, fehér bőrű szépség. Nem akarja őket zavarni, ezért ha azt monják semmi gond Tamásunk csendben eloldalog és meg sem áll othonáig. Azonban ha úgy felelnek, hajlandó megállni és segíteni. Ez a két nőn áll innentől. Nem öltözött ma sem társasághoz. Kék farmer, hozzá bakancs és egy kockás ing, mint megszokott öltözet. Ennyit visel. ZSebében pálcája jelenti az egyetlen varázslatot az egyébként feltűnően mugli megjelenésében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=855761#post855761][b]Văduva Adelina - 2022.11.03. 16:08[/b][/url]

- Ugyan. A fekete is lehet sötétebb, ha elég ideig nézzük - feleli a körülményekhez képest vidáman. Elképzelni sem tudja milyen lehet a másiknak, hiszen őt alapból is azért tartották, még megannyi nőtársával együtt, hogy testi örömöket okozzon egy férfinek, de valahogy érzi, ez ennél sokkal mélyebb. Őt már elkerülik a férfiak ilyesfajta megnyilvánulásai, hiszen bármennyire is tartsák gyönyörűnek, nem elég bátrak, hogy odalépjenek hozzá egy kellemes kis csevejre. Már méterekről hallja, ahogy egy termetes férfi közeledik, így csendben marad barátnője következő mondatára. Elmosolyodik.
- Szép estét! Köszönjük, minden rendben, csak kiélvezzük az utolsó melegebb éjszakákat - válaszol a férfinak kedves hangnemben, egyáltalán nem fenyegetően, de tekintetével végig követi, ahogy elvonul. Amint hallótávolságon kívül kerül fordul ismét Hella felé. - De nem vagy a felesége. Édesem, minden jó lesz és minden jó is! Olyan sok mindent elértél az életben már! - nyúl ki a hasonlóan fehér kézért és szorít rá bátorítóan. Borzalmakon kellett átesnie a nőnek, szeretné, ha tudná, hogy támogatja, azonban fogalma sincs, mit mondhatna, ami valóban segít. Így inkább csak csendben, jelenlétével próbálja meg támogatását kifejezni a másik felé.
- Nem - csóválja meg a fejét. Az ég felé pillant. - De mi értelme a boldogságnak, ha nem teljes és igazi? Lehetsz boldog elzárkózott szívvel is, azonban akkor a körülötted lévő emberek, nem az igazi énedet látják - mosolyodik el halványan, majd pillant a nőre. - Odaadó vagy, bátor, okos és gyönyörű. Mi értelme ezt elfecsérelni falakkal a szíved körül?