Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Még van egy órám addig, hogy elinduljak Taláért, amit arra szeretnék szánni, hogy jobban megismerjem az új területeket, mert a falu – város – sokat változott, amióta idejártam. Újabb és újabb épületek, kiszolgáló egységek, érdekességek jelentek meg.  Kissé kezdek elfáradni a folyamatos ingázásban a Menedék – Egyetem és Rónakyék háza között, így képes vagyok gyakorlatilag bárhol és bármikor elaludni. Most szeretném ezt a vicces szituációt elkerülni. A múltkori ébresztő, melyet egy aranyos kisfiúnak és a hajamba ragadó rágójának köszönhetek, nem volt olyan kellemes élmény, így hát az egyik sarokra kitelepült fagyis-kávés stand előtt tipródok, hogy ugyan mégis mit válasszak.
Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Ismételgetem magamban a kívánságomat, míg rám kerül a sor. – Hello, egy jegeskávét kérek szépen, cukor nélkül, kevés tejjel és sok kávéval – adom le a rendelésemet, majdnem hibátlanul, melyet büszkén veszek tudomásul. Aztán arcomra fagy a mosoly, ugyanis a táskámba kutatnék a tárcám után, de bizony táskám sincs. Elfordulok jobbra, aztán balra, megnézem a földön, még a fagyik közé is belesek, de sehol sincsen. Szemeimet lehunyva sóhajtok egyet. – Ne haragudj, mégsem kérném – szólok oda a lánynak, akin látszik, hogy rohadtul nem tetszik neki a helyzet. Én viszont nem tudok mit csinálni, mutatom is neki, hogy nézd már semmi, de semmi sincs nálam, tehát ha ingyen nem adja, akkor bizony ezt másnak kell felszolgálnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851173#post851173][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.16. 14:17[/b][/url]

Még van egy órám addig, hogy elinduljak Taláért, amit arra szeretnék szánni, hogy jobban megismerjem az új területeket, mert a falu – város – sokat változott, amióta idejártam. Újabb és újabb épületek, kiszolgáló egységek, érdekességek jelentek meg.  Kissé kezdek elfáradni a folyamatos ingázásban a Menedék – Egyetem és Rónakyék háza között, így képes vagyok gyakorlatilag bárhol és bármikor elaludni. Most szeretném ezt a vicces szituációt elkerülni. A múltkori ébresztő, melyet egy aranyos kisfiúnak és a hajamba ragadó rágójának köszönhetek, nem volt olyan kellemes élmény, így hát az egyik sarokra kitelepült fagyis-kávés stand előtt tipródok, hogy ugyan mégis mit válasszak.
Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Ismételgetem magamban a kívánságomat, míg rám kerül a sor. – Hello, egy jegeskávét kérek szépen, cukor nélkül, kevés tejjel és sok kávéval – adom le a rendelésemet, majdnem hibátlanul, melyet büszkén veszek tudomásul. Aztán arcomra fagy a mosoly, ugyanis a táskámba kutatnék a tárcám után, de bizony táskám sincs. Elfordulok jobbra, aztán balra, megnézem a földön, még a fagyik közé is belesek, de sehol sincsen. Szemeimet lehunyva sóhajtok egyet. – Ne haragudj, mégsem kérném – szólok oda a lánynak, akin látszik, hogy rohadtul nem tetszik neki a helyzet. Én viszont nem tudok mit csinálni, mutatom is neki, hogy nézd már semmi, de semmi sincs nálam, tehát ha ingyen nem adja, akkor bizony ezt másnak kell felszolgálnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851282#post851282][b]Dr. Esthy Leander Benjámin - 2022.08.18. 14:39[/b][/url]

Nem nevezné sornak a kialakult három emberből álló várakozó személyt, a pultos mégis valamivel ingerültebbnek tűnik, mint az véleménye szerint rendben lévő lenne. Már csak azért is, mert a hölgy, aki épp kikéri a rendelését, teljesen kulturáltan és kedvesen intézi hozzá a szavait, bár való igaz, kiderül, nem hozott magával pénztárcát. A pultos rögvest szúrós pillantásokat vet felé és Leander figyelmét a lány csalódottan megereszkedő válla sem kerüli el. Nem is ő lenne, ha nem kerülné ki az előtte állót, hogy határozottan az ismeretlen mellé lépjen és kedves mosollyal arcán keresse meg a kiszolgáló tekintetét.
- A hölgy kéri és én állom. Óóó, és kérek még egy dupla pressot is - a pultos lány felvonja fél szemöldökét és a bajsza alatt mormogva végül nekilát a kért italok elkészítésének. Nem tétovázik sokáig, mert semmiképp sem szeretné, hogy Hannaróza rosszul érezze magát. - Elnézést, hogy közbeléptem, de úgy gondolom, mindannyiunknak szüksége van üzemanyagra. Remélem, nem haragszik meg rám, amiért meghívom - tárcáját elpakolva zsebre dugja kezeit, láthatóan nincsenek udvarlási szándékai. Nem hajol bizalmasan közelebb, nem szemezik a lánnyal, nem próbálja levenni egyébként sármos mosolyával a lábáról. Persze a mai világban nehéz elhinni, hogy valaki egyszerűen csak úriember és tesz egy kedves gesztust, így Leander csak remélheti, hogy nem képezi majd félreértés tárgyát cselekedete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851305#post851305][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.18. 20:43[/b][/url]

Ég az arcom, sőt úgy érzem, hogy a lábujjaim is. Alapesetben meg sem lepődnék azon, hogy ennyire béna vagyok, de a csaj úgy néz rám, mintha a pokolba akarna küldeni. Én még egyszer elnézést kérek és lépek is odább, amikor az ismeretlen odalép és megszólal.
– Nem, én nem, nem kell, köszönöm, tényleg, nem.. – de látom, hogy esélyem nem sok van, így hát elfogadom a meghívást. Nem szeretem, ha segíteni akarnak nekem, főleg azt nem, ha férfiak. Eriktől is totál a falra tudok mászni, mikor mindent meg akar oldani helyettem, ám nem tudok vitába szállni azon állításával, hogy mindenkinek szüksége van üzemanyagra.
– Köszönöm szépen, de tényleg nem kellett volna – lépek odébb a standtól, immár a kávéval a kezemben. – Eléggé keveset alszom mostanában és egyik helyről rohanok a másikra, úgy látszik, hogy rossz táskát kaptam fel – szabadkozom úgy, mintha bárki is kérdezte volna. – Szia, Hannaróza – nyújtom jobbomat felé, mit sem törődve az illemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851313#post851313][b]Dr. Esthy Leander Benjámin - 2022.08.19. 09:52[/b][/url]

Mintha meg sem hallaná a tiltakozást fizeti ki a két kávét, számára nem is kérdés, hogy pár sarlón nem fog összeveszni senkivel. Ez korántsem arról szól, hogy 'ő megteheti', valószínűleg akkor is meghívta volna a lányt, ha hó végén már csak a knútjait számolgatná.
- Nagyon szívesen - elmosolyodik és a következő pillanatban már nyújtják is felé a saját rendelését. Nos, igen, ez az, ami nélkül nem indulhat el egyetlen nap sem. - Mindenkivel előfordul, de ha nagyon kellemetlenül érzed magad, legközelebb, ha valaki hasonló helyzetbe kerül, Te is fizess neki egy kávét, így a kedvesség körforgásban marad - nem mintha hinne ilyen ezoterikus baromságokban, abban viszont biztos, hogy amit ad az ember, azt előbb vagy utóbb, de visszakapja. Ha sok jót teszel, valaki majd ad valamit, ami neked lesz jó. Lehet, hogy hónapok, netán évek telnek el, nem is fogod tudni, hogy valami szuper dolog azért történik veled, mert te egyszer régen jót tettél. Nem vársz viszonzást, de megkapod.
- Szia, Leander - elfogadja a felajánlott kezet és megrázza. - Ma mihez nyújt elegendő energiát a jegeskávé cukor nélkül, kevés tejjel és sok kávéval? - szemei sarkában megjelennek a nevetőráncok, ahogy visszaidézi emlékeiből a rendelést és könnyeden kortyol bele saját forró italába. Neki például állásinterjúja lesz, de nem aggódik a késés miatt, hiszen hoppanálhat is akár, nem muszáj neki két lábon közlekednie a helyszínre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851318#post851318][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.19. 11:31[/b][/url]

– Ez jól hangzik. Szoktam másoknak adni ilyen kis apróságokat, de akkor most a kávét is felírom magamnak – én olyan vagyok, aki minden apróságban keresi a jót és igyekszem a gyerekeknek is ezt tanítani, átadni. Egyszer megkérdezte tőlem egy barátom, hogy minden pedagógus ilyen-e, mint én. Jót nevettem ezen, mert szerintem én nem a végzettségem miatt vagyok ilyen, hanem mert így neveltek.
– Hát, szerintem energiát mondjuk pont nem nagyon ad, ha őszinte akarok lenni – nevetem el magamat halkan, majd megkóstolom a kikért italt. - Lássuk, van egy elképesztően idióta főnököm, neki az unokahúgáért megyek, aki amúgy totális ellentéte a férfinak, csak siket és néha nehezen értjük meg egymást, ha éppen nincsen lap a közelben – még tanulom a dolgot, de ezerrel igyekszem, hogy teljesen megértsük egymást Atalával. – Olyan este hétig náluk vagyok, aztán indulok haza Pécsre a csoda Corsámmal, három és fél, négy óra az út, szóval azt hiszem, hogy arra gyűjtöm az erőt azzal, hogy minél több koffeint tolok magamba óránként - igen, ez a rendszerem, bár nem annyira hatásos, mert szerintem már kezdek immunis lenni a dologra. Át kéne térnem a teára, állítólag vannak sokkal, de sokkal jobbak, mint a kávé.
– És neked mihez kell? – kérdezek vissza kedvesen, s ha nem bánja lépek párat, jelezve, hogy sétálhatnánk is, mert nincs kedvem a tett helyszínén tipródni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851319#post851319][b]Dr. Esthy Leander Benjámin - 2022.08.19. 11:52[/b][/url]

Érdekes módon Leander nem figyel oda különösen erre, inkább csak egy hétköznapi hős: ha épp a helyszínen van és tehet valamit, megteszi. Úgy is fogalmazhatnánk, nem az a buzgómócsing típus.
- Akkor ezek szerint bébiszitter vagy? - nyilván lehet eközben űrhajós is, ha épp csak szívességet tesz, mivel azonban a kislány bátyját a főnökének nevezte, erre igencsak kevés az esély. - Mitől olyan idióta? Bár tudom, mi férfiak ezer és egy ok miatt lehetünk azok, csak kíváncsi vagyok, ő épp melyik hibába esik bele - cinkosan elmosolyodik, s egyáltalán nem zavarja, hogy ezzel tulajdonképpen önironikus megjegyzést is tesz egyben. Fontos erénye az embernek, ha saját előnytelen tulajdonságait felismerve is képes nevetség tárgyává válni, de legalábbis kikarikírozni magát.
- Próbáltad már a zöld teát? A natúr a legjobb, mert az semmilyen adalékanyagot nem tartalmaz, de az ízesítettek közül a jázminos és a vaníliás különösen finom. Ja és, gondolom nem is kell ecsetelnem, mennyire káros a filteres változat, csak és kizárólag rendes, teafüves boltban szabad vásárolni, még az íze is egészen más - édesanyja odavolt minden létező teáért, külön program volt, amikor együtt elmentek és végig szagolgatták az összeset. A különböző gyümölcsös változatokat a nyári forróságban itta jegesteaként, azonban egyetlen reggeléből sem maradhatott ki egy csésze zöld. Esténként általában egy kellemes, citromfüves aromájú változatot fogyasztott, ami segítette a nyugodt alvásban. Hihetetlen, mennyit meg bírt belőle inni, nem is csoda, hogy amikor moziba mentek, rendszerint a film közepén - legyen bármilyen hosszú is - mindannyiszor ki kellett mennie a mosdóba.
- Állásinterjúm lesz - gondolkodás nélkül követi a lányt, elvégre neki sincs ínyére, hogy a pultban ácsorgó lány tekintete továbbra is lyukat üt a hátukba. - Egy kis szerencsével a város Mágustanodájában fogok tanítani gemmológiát vagy mineropathológiát, bár nem innék előre a medve bőrére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851321#post851321][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.19. 12:17[/b][/url]

Azt hiszem így még soha senki nem nevezett, ezért kissé zavartan nevetem el magamat, mielőtt válaszolnék. – Nem, mármint. Nem, tényleg nem – egy pillanatra át kell ezt gondolnom, de Atala nem bébi, sőt, lassan megy a Tanodába, szóval neki biztosan nem a bébiszittere vagyok. – Nevezzük nevelőnőnek vagy nem is tudom. Ő már nem bébi, szerintem meg is lenne egymaga, ha nem olyan lenne a sorsa, amilyen – igen, szerintem Tala simán képes lenne arra, hogy már egyedül legyen otthon abban a pár órában, míg Erik hazaér, de teljesen érhető az, hogy a férfi akar valakit, aki mindig ott van és állandó. – Van pedagógiai végzettségem és most a szociális munkás szakon is vagyok. Gyakorlatilag világéletemben segítettem gyerekeknek tanulni, készülni, szóval most is ezt csinálom – ha már varázsolni nem tudok, a tudásomat igyekszem átadni. De tanteremben nem tudnám magamat elképzelni, sokkal többre tartom az egyéni foglalkozást.
– Azt hiszem, munkájából és az eddigi életéből adódóan, megszokta, hogy mindent és mindenkit egy csettintéssel irányíthat. De én ezt nem vagyok képes eltűrni, így elég sokat ütköznek a nézeteink – így lehet a legjobban kifejezni azt, hogy miért tartom idiótának őt.   – Azért mi nők se panaszkodhatunk, maradjunk ennyiben – mert azon felül, hogy Erik hogyan viselkedik, én is megérdemelném néha, hogy valaki tükröt tartson elém. Én pedig azt gondolom, hogy szörnyülködve nézném, amit éppen levágok. De mint tudjuk, férfiak a nők nélkül nem képesek élni, ahogy ez fordítva is igaz.
– Igen, tudom. Annyira tudom ám, hogy az sokkal jobb lenne, szoktam is készíteni teákat, de sajnos manapság a legtöbb helyen már nem a teafüveket használják az elkészítésükre, szóval ott lennék a rohanásaim közepette, ahol a part szakad –mondjuk ez nem igazán logikus jelen helyzetben, mert simán sétálgathatnék az otthon elkészült teácskámmal, de kávéra vágytam, fagyival, s lám neki köszönhetően eme vágyam teljesült is. – Az autómban van ilyen, bedugós vízforraló is. Mondjuk használni eddig csak egyszer használtam, mert utána két napig nem tért magához szegény kocsi – nevetek fel halkan. Ott abban a helyzetben sírni tudtam volna, de legalább megtanultam, hogy többet ne használjam a forralót.  Jó tapasztalatszerzés volt.
- Na hát, ez nagyon jól hangzik, remélem szerencsével jársz – mindig elgondolkozom azon, hogy bezzeg az én időmben miért az idősebb generáció vagy éppen a nők voltak többségben, mint oktatók. Mondjuk, én tanulni jártam oda, de az tuti, hogy a mai fiatalok között bőven akad, aki inkább csak szemet legeltetni megy órára. – Nem akarlak ám feltartani, nehogy úgy kezd az egész Tanodás karriered, hogy elkésel, miattam..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851329#post851329][b]Dr. Esthy Leander Benjámin - 2022.08.19. 14:04[/b][/url]

- Ne haragudj, nem is jutott hirtelen eszembe, nálunk a bébiszittelést nullától tizenhét éves korig szoktuk használni, de abszolút értelek. Nevelőnő - neki is nevetnie kell magán, elvégre abból a szempontból Hannarózának igaza van, hogy akár csak egy tíz éves gyermek sem baba már. Figyelmesen hallgatja és őszintén csodálja mindazért a lányt, amit véghez visz. Bármennyire is különös ezt mondani, nagyon sokan nem alkalmasak arra, hogy szociális pályán mozogjanak. - Nem is tudom, mit mondjak, szerintem ez fantasztikus dolog. Mindig is csodáltam azokat, akik jól értettek a gyerekekhez és végtelen türelemmel foglalkoztak velük. Félre ne érts, ha lenne sajátom, minden bizonnyal én is így tennék, mégsem gondolom azt, hogy akárkinek helye lenne gyerekek közelében - noha nem mondja ki, szavaiból kiérezhető, hogy találkozott már nem egy és nem két olyan orvossal, nevelővel, tanárral, akiket sok helyen el tudott volna képzelni, csak épp nem kicsik közelében. Az viszont való igaz, hogy a beszélgetés előrehaladtával egyre erősebb Leanderben a bizonyosság, hogy Hanna a megfelelő karrierutat választotta, mert teljesen alkalmas rá.
- Az egyik legrosszabb férfitípus, nehéz kezelni, őszinte részvétem - nem is próbálja elfedni mosolyát, mert bár szavai igazak, valahol mulattatja a beszélgetésük. Nem gondolta volna, hogy egy nap még egyet fog érteni egy nővel, már ami egy másik férfi zsarnok, képmutató és irányításmániás voltát illeti. De lássunk csodát, eljött hát! - Ehhez kétség sem fér. Mi a te legnagyobb hibád? - úgyis van, mindenkinek van, viszont aki ilyen szép pályát választ, vajon hogyan látja és értékeli önmagát? Izgalmas kérdés.
- Eszembe sem jutott volna vízforralót használni a kocsimban, megkérdezzem, hogy jött az ötlet, vagy elég, ha veled nevetek? - mindent a teákért, érti ám a mentalitást, már magát az indíttatást is, bár idáig még édesanyja sem merészkedett. Vagy megitta otthon a nyugiban - és ezért bizony akár egy órával korábban is hajlandó volt felkelni! -, vagy hagyta az egészet a fenébe. - Ha van rá időd, főzz le egy adagot még este, az ihatóra hűl másnap reggelre. Főleg nyáron, még jobb is, ha jegesteát iszol - ha másért nem is, hát a hőségben elfogyaszott jeges élvezetért feltétlenül. Leander nem híve a behűtött változatnak, ő az a fajta vaskalapos ember, aki a jegeskávét sem tudja hova tenni. Most akkor valaki vagy kávézik, vagy nem kávézik, ezek a tejes, cukros, ízesített, hűtött átmenetek neki kész kínaiul írott források.
- Köszönöm. És, ami azt illeti, szerencsére nem tudok elkésni, jóval hamarabb jöttem, hogy körül nézzek a faluban. Szeretném megismerni a helyet, ahová jelentkeztem - ennek persze korántsem az az oka, hogy itt akar dolgozni. A helyzet az, hogy borzasztóan nehezen veszi rá magát a változásra, nem szívesen költözne el jelenlegi lakásából, hiszen még mindig rengeteg emlék köti oda. Az átvirrasztott éjszakák édesanyjával vagy húgával, meg persze ott közel lenne apjához is... Pont ez az indíték ad szavainak valamiféle titokzatos felhangot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851334#post851334][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.19. 15:02[/b][/url]

Belőlem ösztönösen jött ez a dolog. Mindig is tanultam, azért, hogy kompenzáljam a hiányosságaimat és így, mikor láttam, hogy valakinek nem megy valami, tudásommal segítettem. Az évek ahogy teltek, pénzt is kerestem vele. Tök jó másodlagos bevétel lett ez így.
- Az, de már megegyeztünk, hogy mindketten engedünk kicsit a dolgainkból és így talán sikerül normálisan együttműködni - nem, igazából nem hiszek én ennek, de legalább megpróbáljuk Atala érdekében, hiszen neki van szüksége rám, meg a rendszerre. Erik csak másodlagos. -Hmm, túl sokat és túl harsányan beszélek, beleütöm az orrom abba, ami nem az én dolgom, mindent meg akarok oldani, javítani és még sorolhatnám. Azt hiszem az összes nő, összes legrosszabb tulajdonságát hordozom - mégis elviselnek az emberek, mondjuk nem hosszabb távon és én ezt teljesen meg is értem.
- Hát tudod, én képtelen vagyok a varázslásra, így mindent a legemberibb módon kell megoldanom. Mivel szeretek utazni, ezért valamelyik ünnepre kaptam egy ilyen autós vízforralót, hogy tudjak levest, kávét, teát csinálni magamnak, anélkül, hogy vennem kéne. De a kocsi nem bírta, túl öreg a kicsike - ezt a mondatot csak halkan teszem hozzá, mert az a dög autó tuti, hogy ezt hallja és este nem lesz hajlandó elindulni, én meg majd nézhetem Rónaky önelégült fejét, miközben azt mondogatja, hogy ez egy tragacs.
- Teljesen új számodra az egész hely? - tekintek rá érdeklődve. Mondjuk én is körbejártam és újra felfedeztem a várost, mikor visszatértem, mert sok minden változott. - Hol élsz egyébként? Nagy változás lenne ideköltözni? - nem szeretnék tolakodni, de én pont azelőtt állok, hogy eldöntsem otthagyjam-e Pécsett, azért, hogy közelebb legyek Atalához és könnyebb legyen az egész munka. Jó lenne hallani valaki más gondolatát is egy ilyen helyzettel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851340#post851340][b]Dr. Esthy Leander Benjámin - 2022.08.19. 17:11[/b][/url]

- Ameddig nem kezdesz nyomozni mások után, féltékenykedni betegesen és rendezel minden nap egy hatalmas hisztériát, hidd el, nem is vagy olyan nehéz eset - volt ilyen barátnője a férfinak, mi több, utolsó kapcsolata is arra ment rá, hogy olyan sok időt töltött a rákkutatással, hogy egyszerűen nem maradt ideje a barátnőjére. De mégis, ki vetné ezt a szemére, ha az anyja élete a tét?
- Nem lehet könnyű a varázsvilágban varázserő nélkül élni, viszont talán pont ezért sokkal édesebb a siker íze is, ha valami összejön. Gondolj bele, a szemközti bódéból Gizike egy pálcaintéssel felforralja a vizet és készíti el a teát, sőt, hozzá se nyúl csak unottan kortyolgatja, viszont mennyivel jobb magadnak megcsinálni és aztán leülni meginni? - ami azt illeti, Leander sem épp az a barkácsolós típus, viszont az ilyen apróságokat, ha csak ideje engedi, ő csinálja. Persze, amikor rohanásban van, elalszik - bár ez szinte sohasem fordul elő -, netán egy-egy munkafolyamat elhúzódik, nagy könnyebbség, hogy ezeken spórol öt-tíz perceket. Kevésnek tűnik, de végeredményben nagyon sok.
- Nem egészen, a Tanodában végeztem az alapképzést, de annak már egy jó tíz éve, akkor ez a hely még csak falu volt és Felagund tanította a bájitaltant - ennyit bőven elég mondani, aki ismerte a vén rókát, a mai napig emlegeti. Nem sokaknak sikerült nála kiválót szereznie, Leander ezek egyike volt. Magológép és stréber? Abszolút, de vajon piszkálták-e ezért valaha is? Ha a testalkatát megnézzük, megértjük, hogy miért nem. - Esztergomban éltem le az egész életem, egy viszonylag csendes, gyönyörű városban, minden emlékem odaköt. Édesanyámat két évvel ezelőtt elvesztettem, édesapám pedig ott van idősek otthonában, sok minden tart vissza a változástól. Nem gondolnád, de amúgy az ebet a karóhoz kötő típus vagyok, nehezen lépek meg dolgokat, a költözés most fokozottan ilyen. Talán még nem jutottam el odáig, hogy képes legyek rá - megvonja vállát, s annak ellenére is nyílt és őszinte, hogy férfi. Úgy értem, mutass egy olyan embert, aki ennyire könnyen felvállalja, mi több meg is osztja életének legnagyobb tragédiáit és vállalja, hogy ezeket a szavakat mind testbeszédben, mind mimikában meg is erősítse. Nem fakad sírva, de láthatóan komorrá válik, mikor szüleiről beszél. Csak sajnálni ne kezdjék, az a vég!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851359#post851359][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.19. 21:13[/b][/url]

Nem, én ilyesmire nem lennék képes. Egyelőre azt sem tudom elképzelni, hogy lenne valaki a világon, akibe ennyire belebolondulok, hogy ilyeneket műveljek. De biztos velem és a nemlétező szerelmi életemmel van a gond.
– Igazából nem tudom, hogy milyen úgy, ha van erőd, szóval nekem ez nem nehéz, hanem megszokott - mosolyodom el szerényen. Én szeretek egyszerűen élni, nyilván könnyebb lenne minden, ha tudnék varázsolni, de ebben nevelkedtem és így tökéletesen jól vagyok.
- Áhh Felagund, szerintem még évtizedeken keresztül fognak rémtörténeteket mesélni róla, hogy tutira beszarassák az elsősöket – nevetem el magamat, majd kortyolok egyet a kávéból és a műanyag kanálkával kisebb fagyi darabot lapátolok be a számba. – Sosem értettem azokat a tanárokat, akik a frusztrációikat a diákokon töltik ki és arra élvezkednek otthon, hogy aznap mennyi szerencsétlent szívattak meg – mindig is utáltam az ilyeneket és nem is igazán értem, hogy minek mennek azok pedagógusnak, akik ilyen hajlamokkal vannak megáldva. Kell a szigorúság tudom én is, na de azért vannak határok, amit sem a diáknak, sem pedig tanárnak nem kellene átlépnie.
– Esztergomban egyszer voltam, de nagyon szép hely, tetszett – hihetetlen, hogy mostanában mennyi emberbe futok bele, akinek a családi élete tele van nehézségekkel. Ez vajon azért van, mert a sajátom sincsen rendben? Nézem Leandert és látom rajta, hogy komorabb, de mégsem olyannak tűnő, aki most arra vágyik, hogy vigasztalják. Hála az égnek, mert én aztán nem tudok az ilyen helyzetekkel, mit kezdeni. Erik történeténél is pánikrohamot kaptam.
– Engem tizenkét évesen fogott a két ember, aki miatt a világon vagyok, elvittek egy nagy családi összejövetelre, kiállítottak a kör közepére és közölték mindenkivel, hogy mennyire szánalmas vagyok, nem érek semmit, soha nem lesz belőlem semmi és nem vagyok többé a gyerekük. Mindenki csak nézett, senki, de komolyan senki nem volt, aki kiállt volna értem, csak azért, mert nem tudok varázsolni – nem tudom őket szüleimnek, rokonaimnak nevezni, mert számomra nem azok, de ezt szerencsére még senkinek sem kellett magyaráznom. Igen, sajnálat helyett inkább előrukkoltam az én szar történetemmel, micsoda önző dög vagyok.