Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850718#post850718][b]Waritz Dania - 2022.08.08. 16:00[/b][/url]

Nem sietek sehova. Amúgy sem vagyok híve a rohangálásnak, inkább elegánsan késsek el, mint hogy lássanak cikázni az utcán.
De most még csak nem is várnak sehova.
Út közben néha betérek egy-egy kis boltba, összefogdosok egy-egy kis bizsut, néha még el is ámulok mennyire élethű néhány utánzat.
Kikerülök egy nálam fiatalabb párt, és már épp kinyitnám egy könyvesbolt ajtaját, amikor megpillantok egy macskát a pár méterrel arrébb levő sikátorrács mellett. Ujjaim lecsúsznak a kilincsről - a könyvek megvárnak -, ajkaim lebiggyednek, szemöldököm felfelé ível szemöldököm.
Imádom a kóbor macskákat.
- Szia - pár lépéssel előtte leguggolok, halkan szólok hozzá, még véletlenül sem akarom elijeszteni valami harsogó sikítgatással. Magam elé húzom a táskám, bele is túrok, hátha találok valami hozzá érdemit.
Sajnos nem.
- Piszi piszi piszi - ujjaim kinyújtom felé, annak reményében, hogy nem tépi le tőből a kezem. Soha nem tudni, mire számíts tőlük.
- Mit keresel az utcán? Elkóboroltál otthonról? - megszokásom, hogy emberként beszéljek az állatokhoz. Nem tudnám megmagyarázni miért, de a hideg ráz az értelmetlen gügyögésektől és vinnyogásoktól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850747#post850747][b]Waritz Dania - 2022.08.10. 07:49[/b][/url]

- Naa - homlokom összébb ráncolódik, ahogy szemöldökeim is közelebb teleportálnak egymáshoz. Nem meglepő egyébként ez a reakció egy kóbor macskától, biztos ahhoz van szokva szegény, hogy kutyák kergessék és a legrosszabb gyerekek köveket hajigáljanak utána.
Pont ezért van szüksége egy puha, kényelmes és szerető otthonra. Ha nem is nálam találja ezt meg, kötelességemnek érzem, hogy segítsek eljuttatni hozzá.
- Ci ci cicc - mit tudom én, lehet, hogy a magyar macskák nem hallgatnak a pisi pisi-re. Körmeim párszor megkopogtatom a rakott macskaköveken (ha-ha), hátha a hang felkelti az érdeklődését. Nyakörvet nem látok rajta, de ez nem jelenti azt, hogy ne is lenne. Ki tudja mennyi minden bújhat meg a hatalmas szőr mögött. Azon sem lepődnék meg, ha a bunda kitenné az állat nyolcvan százalékát.
- Ígérem, hogy nem foglak bántani - nice try. Ez az ő szempontjából körülbelül úgy hangozhat, mintha egy vágóhídon mondanám.
Ingem ujjait feltűröm könyékig, hogy lássa, nincs nálam semmilyen elrejtett fegyver.
- Egy simi? Megengedsz egy simit? - mindenki szereti, ha simogatják. Legyen az ember vagy állat, még ha nem is ismerik el, ez a nap fénypontja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851277#post851277][b]Waritz Dania - 2022.08.18. 07:44[/b][/url]

Nem vihetném haza. Nem vagyok abszurd. Ugyan a kastélyban tökéletesen meglenne, elvégre, sokkal több olyan diák van akik szeretik a macskákat, mint nem - akármikor lenne valaki aki babusgassa -, a probléma akkor kezdődne, amikor haza kell vinnem.
Ugyanis két nagy testű kutyám van. A dobbermannal nem is lenne abszolút semmi probléma, ő maga a földre szállt angyal, aki meggyőzött, hogy vegyünk még egy kutyát. Viszont a másik, a sátán gyermeke nem tűrné el. Az átlag emberek azt mondják rá, hogy agresszív - mert ők nem ismerik úgy Joe-t mint én. Ők nem látják amikor összekucorodik mellettem a kanapén, vagy fekszik anya lába mellett, amíg be nem fejezi a munkáját, vagy nem érzik azt a biztonságérzetet amit egy Cane Corso mellett érezhet egy nő.
Persze lehet kezelni a reaktivitását és egy jó tréner képes is javítani, de Joe még nem tart ott, hogy megismerkedjen egy macskával. Úgyhogy marad az élet apró öröme, hogy az utcán talált állatokat simogassuk. Már ha megengedik.
Ez a (meglepően) nagy cica pedig úgy tűnik, kezd megbarátkozni a szituációval.
- Miáú - íratlan szabály, hogy ha egy macska rád nyávog, akkor neked vissza kell nyávogni. Akkor is, ha fogalmad sincs mit jelenthet az általad kiadott miau. Álítólag úgyis a hangleejtés számít, az agyuk nem fordítja le a hangot, mint például mi, emberek.
Csak még egy kicsit gyere közelebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851608#post851608][b]Waritz Dania - 2022.08.24. 08:19[/b][/url]

Yesssss. Yes yes yes yes. A kitartás meghozta gyümölcsét. Persze azon sem leődtem volna meg, ha inkább úgy dönt, nem kér belőlem. A  utcán legtöbbször inkább agresszió éri az állatokat, az emberek beléjük rúgnak, elhajtják őket és még sorolhatnám, az alapvető túlélés szenvedései mellett.
Igaz, ahogy egyre közelebb merészkedi, arra is rá kell jönnöm, hogy elég kicsi az esélye, hogy kóbor macsk legyen. A bundája túl tiszta, túl fényes, nincs csatakokban a testérelapulvva, nem sovány állat. Hacsak nem mosthaltmeg az ezeréves macskás mamája, akkor biztosan tartozik valakihez.
- Látod, nem is vagyok annyira félelmetes - arcomra széles, örömteli vigyor ül ki, ahogy először ujjbegyeim érnek a puha bundához. Utána mégtovább törnek utat, egészen a bőrig, és igen, hamarosan a nyakörvet is érik. De azzal még egy kicsit nem szeretnék foglalkozni. Igérem, visszaviszem a gadájához, de előtte termelek pár boldogsághormont a babusgatásával.
- Úgy nézel ki, mint egy dagadék - külsőleg tényleg hatalmasnak tűnik, még ha a borítás alatt teljesen jó húsban is van - a méreteihez és a fajtájához mérten. - Mit keresel az utcán, hmm? Az ilyen cicákat, mint te, nem szokták hagyni csak így mászkálni - részben, mert elég sok pénzbe kerülnek, részben, mert akinek ilyenje van, az igyekszik vigyázni is rá.
- Biztos elszöktél - vonom le a következtetést, elvégre más lehetőség nem nagyon maradt. Ez egy macska. Nem vagyok ipad gyerek, hogy túlgondoljam mindenféle kém sztorikkal.
- Ebben az estben ideje lenne hazavinni téged, mit szólsz? - simogatás közben ujjaim végigcsúsznak az előbb felfedezett nyakörv szélén, egészen a róla lógó kis charmig. Lássuk, hova is tartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851957#post851957][b]Waritz Dania - 2022.08.30. 09:19[/b][/url]

Aprót, lemondóan sóhajtok. Persze tudnám simogatni egész nap, de ahhoz már tényleg az kéne, hogy elraboljam valaki macskáját, én, aki még egy darab rágót sem loptam el soha. Miközben egyik kezemmel a füle tövét vakargatom, másik kezem ujjai felfedezik a nyakörvhöz tartozó medált is. Megfordítva azt pedig fény is derül a hovatartozására.
Gondolhattam volna, hogy egy ápolt elveszett macska a helyi macskás néni tulajdona.
- A mamád - a korhoz mérten igazítom a megszólítást is, elvégre Berta néni már közelebb van a százhoz, mint az ötvenhez - már biztosan betegre aggódja magát.
Képzelem. Van egy ilyen furcsa kapcsolatom az öregekkel, amiért teljes mértékben a falusi nyugdíjas maffiát okolom. Néha teljesen aranyosnak találom őket, már a kedvesebb fajtájuk, akik megérdemlik a világ összes segítségét és ülőhelyét - néha meg teljesen elszörnyedem tőlük. Mint most, amikor szent megyőződésem, hogy az illetékes vénassznynak fogalma sincs, hiányzik-e egy macskája vagy sem.
- Úgyhogy most haza is viszlek - kezeim nyakáról az ellülső lábai mögé csúsznak, éppen csak annyi ideig, hogy egy nagyobb szusszanás kíséretében megemeljem. Egy hét-nyolc kilós macskát nem olyan könnyű tanszportálni, mint ahogy az kinéz. Megvárom, amíg kényelmes pozícióba igazbatja magát karjaimban, fitorogva kiküpködöm azt a kissebb csomónyi szőrt, ami ezzel jár, aztán el is indulok a Holdfény utca felé, még mielőtt elkezdenének zsibbadni kezeim a súlya alatt.