Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Habár a Bagolykő és környéke néha ritka elitista helynek tűnik az itt megforduló ógazdag, csillogó vérű máguspalántái miatt, a magyar aranyvérű közösség közel sem olyan hatalmas, mint amilyennek első látásra saccolná az ember. Ebből, a némelyeknek fájdalmas tényből kifolyólag pedig akarva akaratlanul, kénytelen vagy megismerni felső kategória apraja nagyját, ilyen-olyan rendezvények keretein belül.
Szeretném, ha elmondhatnám magamról, hogy nem szoktam ítélkezni. Szeretném, ha azt is elmondhatnám, hogy az emberek arcát látva nem képzelek el egy személyiséget hozzájuk, ami alapján majd eldöntöm, hogyan is viszonyuljak az adott személyhez.
De sajnos egyiket sem mondhatom el.
Csak a mai ebédemhez szerettem volna hozzávalókat beszerezni. Nem mintha büdös lenne nekem az iskola kosztja, de egyszerűen utálok mások között enni, folyamatosan az az érzés kerülget, hogy MINDENKI azt bámulja, én hogy táplálkozom.
Valamint nem vagyok száz százalék biztos abban sem, hogy mennyire egészséges alig pár ezer diák számára ugyanazt a pár ennivalót elkészíteni. Meg amúgy is szeretem magamnak megcsinálni az ilyeneket, eltölteni vele az időt, megkóstolni, közben zenét hallgatni, és ideális esetben bugyiban meg oversized trikóban lengeni a konyhában - tiszta művészet.  
Szóval teljesen ártatlan célokkal mozdultam ki.
Hadd mondjam el, még véletlenül sem számítottam arra, hogy majd egy tömött piactéren ismerős arcokkal fogok találkozni.
Hogy mi a véleményem Zsoldos Alexről azon minimális két szó alapján, amit egész életünkben váltottunk egymással? Ha mi ketten lennénk az utolsó emberek a Földön (nem csak mágusok, az utolsó két létező, élő ember az EGÉSZ bolygón), és nekem ezer p*nám lenne, akkor inkább vízbe fojtanám magam. Ez a véleményem.
- Fuck no - egy teljesen természetes (NOT), és cseppet sem elhamarkodott (NOT) mozdulattal fordulok a richtig ellenkező irányba, ahonnan meg is csap a felsorakoztatott döglött halak bűze. Zseniális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem sietek sehova. Amúgy sem vagyok híve a rohangálásnak, inkább elegánsan késsek el, mint hogy lássanak cikázni az utcán.
De most még csak nem is várnak sehova.
Út közben néha betérek egy-egy kis boltba, összefogdosok egy-egy kis bizsut, néha még el is ámulok mennyire élethű néhány utánzat.
Kikerülök egy nálam fiatalabb párt, és már épp kinyitnám egy könyvesbolt ajtaját, amikor megpillantok egy macskát a pár méterrel arrébb levő sikátorrács mellett. Ujjaim lecsúsznak a kilincsről - a könyvek megvárnak -, ajkaim lebiggyednek, szemöldököm felfelé ível szemöldököm.
Imádom a kóbor macskákat.
- Szia - pár lépéssel előtte leguggolok, halkan szólok hozzá, még véletlenül sem akarom elijeszteni valami harsogó sikítgatással. Magam elé húzom a táskám, bele is túrok, hátha találok valami hozzá érdemit.
Sajnos nem.
- Piszi piszi piszi - ujjaim kinyújtom felé, annak reményében, hogy nem tépi le tőből a kezem. Soha nem tudni, mire számíts tőlük.
- Mit keresel az utcán? Elkóboroltál otthonról? - megszokásom, hogy emberként beszéljek az állatokhoz. Nem tudnám megmagyarázni miért, de a hideg ráz az értelmetlen gügyögésektől és vinnyogásoktól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Naa - homlokom összébb ráncolódik, ahogy szemöldökeim is közelebb teleportálnak egymáshoz. Nem meglepő egyébként ez a reakció egy kóbor macskától, biztos ahhoz van szokva szegény, hogy kutyák kergessék és a legrosszabb gyerekek köveket hajigáljanak utána.
Pont ezért van szüksége egy puha, kényelmes és szerető otthonra. Ha nem is nálam találja ezt meg, kötelességemnek érzem, hogy segítsek eljuttatni hozzá.
- Ci ci cicc - mit tudom én, lehet, hogy a magyar macskák nem hallgatnak a pisi pisi-re. Körmeim párszor megkopogtatom a rakott macskaköveken (ha-ha), hátha a hang felkelti az érdeklődését. Nyakörvet nem látok rajta, de ez nem jelenti azt, hogy ne is lenne. Ki tudja mennyi minden bújhat meg a hatalmas szőr mögött. Azon sem lepődnék meg, ha a bunda kitenné az állat nyolcvan százalékát.
- Ígérem, hogy nem foglak bántani - nice try. Ez az ő szempontjából körülbelül úgy hangozhat, mintha egy vágóhídon mondanám.
Ingem ujjait feltűröm könyékig, hogy lássa, nincs nálam semmilyen elrejtett fegyver.
- Egy simi? Megengedsz egy simit? - mindenki szereti, ha simogatják. Legyen az ember vagy állat, még ha nem is ismerik el, ez a nap fénypontja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem vihetném haza. Nem vagyok abszurd. Ugyan a kastélyban tökéletesen meglenne, elvégre, sokkal több olyan diák van akik szeretik a macskákat, mint nem - akármikor lenne valaki aki babusgassa -, a probléma akkor kezdődne, amikor haza kell vinnem.
Ugyanis két nagy testű kutyám van. A dobbermannal nem is lenne abszolút semmi probléma, ő maga a földre szállt angyal, aki meggyőzött, hogy vegyünk még egy kutyát. Viszont a másik, a sátán gyermeke nem tűrné el. Az átlag emberek azt mondják rá, hogy agresszív - mert ők nem ismerik úgy Joe-t mint én. Ők nem látják amikor összekucorodik mellettem a kanapén, vagy fekszik anya lába mellett, amíg be nem fejezi a munkáját, vagy nem érzik azt a biztonságérzetet amit egy Cane Corso mellett érezhet egy nő.
Persze lehet kezelni a reaktivitását és egy jó tréner képes is javítani, de Joe még nem tart ott, hogy megismerkedjen egy macskával. Úgyhogy marad az élet apró öröme, hogy az utcán talált állatokat simogassuk. Már ha megengedik.
Ez a (meglepően) nagy cica pedig úgy tűnik, kezd megbarátkozni a szituációval.
- Miáú - íratlan szabály, hogy ha egy macska rád nyávog, akkor neked vissza kell nyávogni. Akkor is, ha fogalmad sincs mit jelenthet az általad kiadott miau. Álítólag úgyis a hangleejtés számít, az agyuk nem fordítja le a hangot, mint például mi, emberek.
Csak még egy kicsit gyere közelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egyszerűen soha nem értettem, hogy lehet két testvér ennyire különböző. Persze, attól még, hogy testvérek, nem kell egymás koppintásai legyenek, meg mindkettő teljesen különálló tudattal rendelkezik. Átfogalmazom a gondoltom. Soha nem értettem, a szüleik hogyan csinálhattak két ennyire különböző gyermeket.
Minden családnak megvan a maga fekete pontja.
Auch. A kelleténél hangosabban szusszantok, ahogy hátrébb lépek az ütközésből. A sminkek istene áldja meg Diort, amiért az alapozója nem ragad rá Zsoldos ruhájára, miután én magam felkenődtem rá, és amiért nem látszik alatta az elpirosodó bőröm. Már csak ez hiányzott.
Ugyan arcomra kiül egy hasonlón édes mosoly, az arcára függesztett szemeimmel nem tudok hazudni, így azok egy valamivel hidegebb árnyalatot kölcsönöznek az összképhez.
- Téged? Soha.
Még jó, hogy nyitott térben vagyunk, így nincs sehol egy plafon, ami rám zuhanhatna egy ekkora hazugság után.
- Mi járatban itt? - persze, hogy nem engedne el ilyen könnyen. Vagy igazodok a helyzethez, és akár úgy jövök ki belőle, mint egy nyertes, vagy visszavonulok. De én nem vagyok vesztes.
- Ki a szerencsés nyertes? - tekintetem a virágokra vándorol, majd vissza az arcára. A szüleim úgy neveltek, hogy ha valakihez beszélek, akkor nézzek a szemébe, de ha ez teljesíthetetlen, akkor valahova nagyon közel a szemeihez. Kívülről ugyanaz a hatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Kedves édesanyám szerint túl magas elvárásaim vannak a férfiakkal szemben, amiket lehetetlen teljesíteni egy ember számára, és ha így folytatom, soha nem fogok magamnak találni senkit. Nem értem, miért mondja ezt. Nem arról van szó, hogy gyémánt ékszereket akarok, meg minden hétvégén kiruccanást Balira. Inkább a jellem béli problémákra utalhatott.
Én magam is nehezen kezelhető eset vagyok.
Az elképzeléseim még nehezebbek.
- Én? Soha - teljesen ártatlanul rázom meg a fejem, mintha nem is érteném, mégis honnan veszi. Én nem törném össze senki szívét - szándékosan. Teljesen más történet, hogy - szintén egyesek véleménye -, hogy hiper independent vagyok, és amint túl közel kerül hozzám valaki, valami féle kapcsoló bekattan a fejemben, és minden áron újra egyedül kell lennem ahhoz, hogy megőrizzem a első békém.
Meg aztán itt van az úriember, aki nulláról indulva toporzékol a fejem tetején, mint valami pokolból előszabadult Sátán manója.
- Inkább olyan embernek tűnsz, akinek főznek - és nem fordítva. Persze, a család az más, a család az szent, és biztos vagyok benne, hogy Virág számára egy tűrhetőbb variációját varázsolja elő. Azt, hogy mást, túlzás lenne mondani. Szerintem az embereknek nincs más arcuk.
- Akkor Merlini szerencse, hogy pont engem találtál itt - mutatóujjam a mellkasába fúrom, pont annyira erősen és hosszan, mintha hátrébb akarnám tolni, de valljuk be, ennyi ahhoz kevés lenne.
- Nincs lovagom, és nincs fehér paripa sem - vállat vonok. Kiigazítok egy tincset az arcomból, mielőtt újra rá néznék. - Ellentétben veled, én ma tényleg főzni szeretnék. Valakinek tényleg meg kell etetnie a húgod - persze ez teljesen instabil alapokon álló csipkelődés, eszik ő magától is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Yesssss. Yes yes yes yes. A kitartás meghozta gyümölcsét. Persze azon sem leődtem volna meg, ha inkább úgy dönt, nem kér belőlem. A  utcán legtöbbször inkább agresszió éri az állatokat, az emberek beléjük rúgnak, elhajtják őket és még sorolhatnám, az alapvető túlélés szenvedései mellett.
Igaz, ahogy egyre közelebb merészkedi, arra is rá kell jönnöm, hogy elég kicsi az esélye, hogy kóbor macsk legyen. A bundája túl tiszta, túl fényes, nincs csatakokban a testérelapulvva, nem sovány állat. Hacsak nem mosthaltmeg az ezeréves macskás mamája, akkor biztosan tartozik valakihez.
- Látod, nem is vagyok annyira félelmetes - arcomra széles, örömteli vigyor ül ki, ahogy először ujjbegyeim érnek a puha bundához. Utána mégtovább törnek utat, egészen a bőrig, és igen, hamarosan a nyakörvet is érik. De azzal még egy kicsit nem szeretnék foglalkozni. Igérem, visszaviszem a gadájához, de előtte termelek pár boldogsághormont a babusgatásával.
- Úgy nézel ki, mint egy dagadék - külsőleg tényleg hatalmasnak tűnik, még ha a borítás alatt teljesen jó húsban is van - a méreteihez és a fajtájához mérten. - Mit keresel az utcán, hmm? Az ilyen cicákat, mint te, nem szokták hagyni csak így mászkálni - részben, mert elég sok pénzbe kerülnek, részben, mert akinek ilyenje van, az igyekszik vigyázni is rá.
- Biztos elszöktél - vonom le a következtetést, elvégre más lehetőség nem nagyon maradt. Ez egy macska. Nem vagyok ipad gyerek, hogy túlgondoljam mindenféle kém sztorikkal.
- Ebben az estben ideje lenne hazavinni téged, mit szólsz? - simogatás közben ujjaim végigcsúsznak az előbb felfedezett nyakörv szélén, egészen a róla lógó kis charmig. Lássuk, hova is tartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Aprót, lemondóan sóhajtok. Persze tudnám simogatni egész nap, de ahhoz már tényleg az kéne, hogy elraboljam valaki macskáját, én, aki még egy darab rágót sem loptam el soha. Miközben egyik kezemmel a füle tövét vakargatom, másik kezem ujjai felfedezik a nyakörvhöz tartozó medált is. Megfordítva azt pedig fény is derül a hovatartozására.
Gondolhattam volna, hogy egy ápolt elveszett macska a helyi macskás néni tulajdona.
- A mamád - a korhoz mérten igazítom a megszólítást is, elvégre Berta néni már közelebb van a százhoz, mint az ötvenhez - már biztosan betegre aggódja magát.
Képzelem. Van egy ilyen furcsa kapcsolatom az öregekkel, amiért teljes mértékben a falusi nyugdíjas maffiát okolom. Néha teljesen aranyosnak találom őket, már a kedvesebb fajtájuk, akik megérdemlik a világ összes segítségét és ülőhelyét - néha meg teljesen elszörnyedem tőlük. Mint most, amikor szent megyőződésem, hogy az illetékes vénassznynak fogalma sincs, hiányzik-e egy macskája vagy sem.
- Úgyhogy most haza is viszlek - kezeim nyakáról az ellülső lábai mögé csúsznak, éppen csak annyi ideig, hogy egy nagyobb szusszanás kíséretében megemeljem. Egy hét-nyolc kilós macskát nem olyan könnyű tanszportálni, mint ahogy az kinéz. Megvárom, amíg kényelmes pozícióba igazbatja magát karjaimban, fitorogva kiküpködöm azt a kissebb csomónyi szőrt, ami ezzel jár, aztán el is indulok a Holdfény utca felé, még mielőtt elkezdenének zsibbadni kezeim a súlya alatt.