Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=849741#post849741][b]Văduva Adelina - 2022.07.23. 12:51[/b][/url]

Nem evett egy ideje, mégis vidáman csatlakozott a nőhöz az éjszaka nyugtató sötétjében. Fehér ruhája úgy lengi körbe vékony alakját, mintha csak egy szellem járna-kelne a városka házai között, gondolkodván, mégis kit kezdjen el kísérteni. Persze Adelina fejében meg sem fordul, hogy ilyesmire vetemedjen, amikor mindenki olyan kedvesen fogadta - már akikkel találkozott. A legtöbben nem merészkednek az erdőbe napnyugta után, aki pedig mégis, az vagy vakmerő vagy bátor. Nem védhet meg mindenkit és ettől gombóc lesz a torkában, így halkan köszörülve meg azt pillant oldalasan.
- Szeretem ilyenkor a várost. A nappali nyüzsgést egyetlen pillanat alatt váltja fel a nyugodt csend - pillant ismét előre. - Mégis szeretném már élvezni egy kicsit azt a nyüzsgést. A zajról mindig Törökország jut eszembe - hangja egyetlen pillanat alatt lesz nosztalgikus, hallatszik mennyire messze jár. Nem emlékszik, hogy mesélt-e a nőnek valaha arról az időszakról, tekintve, nem szívesen beszél róla, hiszen rögvest teremtője kúszik be gondolatai közé. Alsó ajkába harap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850442#post850442][b]Văduva Adelina - 2022.08.02. 16:08[/b][/url]

Mikor még emberi éveimet tudhattam a hátam mögött, akkor is mindig éjszaka éreztem magam a legjobban. A csendbe burkolózott sötétség, ahogy csak az erdőlakók neszei hallatszódnak mindenfelől, a baglyok huhogása, mikor olyan állatokat is felfedezni vélsz, amikről eddig csak álmodni mertél volna. Éjszaka mutatja meg mindenki az igazi arcát.
- Teljesen megértem. Az elemi mágia ritka kincsét hordozod magadban. Neked nehezek a nyarak, jól gondolom? - háta mögé teszi kezeit, ott kulcsolja össze ujjait. Aprót biccent arra, hogy járt ott a nő, halvány mosolya ugyan ékesíti arcát, de érdemben nem reagál. Az akkori időkben még a legnagyobb problémája volt az, hogy kitűnjön valahogy, és a szultán magához hívassa. Hogy az a lány legyen onnantól örökre, akinek nevelték - ettől a tehertől való szabadságot Hasannak köszönheti, azzal, amivé tette.
Felkapom a fejem az ismerős név hallatán. - Szégyellem bevallani, hiszen román ősökkel rendelkezem, de nem hallottam még róla - természetesen Vlad Tepes neve mindenki előtt ismert. Nem csak román vérvonallal rendelkezőknek, de akik egy kicsit is ismeretesek a történelemben, hallottak már a karóba húzás mesteréről. Gyomra fordul ugyan egy aprót a maga elé képzelt képek okán, de nem ad utat undorának. - Találtál valamit, ami összefüggésben lehet vele?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851123#post851123][b]Văduva Adelina - 2022.08.15. 15:12[/b][/url]

Aprókat bólint a nő szavaira. Nem tudja elképzelni elemi mágusként az életet, hiszen annyi mindenre kell figyelni! Megfosztja őket elemük - mint most kiderül - az alkohol bódító hatásától, ámbár nem az ő tiszte erről ítélkezni. Valószínűleg olyan kapcsolat van köztük, amit senki más nem érthet meg, ha nem elemi mágus. Halvány mosollyal raktározza el magában az információt: bár sokat látott, hallott és tapasztalt már a világból, elemi mágussal nem minden sarkon lehet találkozni. Tudása hiányos, de Hella megadja a lehetőséget, hogy az gyarapodjon.
Figyelmesen hallgat minden szót. Hogy ne tenné, mikor ezen múlhat, hogy legalább pár percre érezze a napfényt hideg bőrén? Tudattalan lassít léptein, miközben hallgatja. Nem csak pár perc, hanem akár, amíg él? Ajkai nyílnak el, nem is leplezi meglepettségét a nő előtt.
- Azt szeretnéd mondani, hogyha megvan az a kő, akkor esélyem van egy életen át napon járni akár? - kénytelen visszakérdezni. Nem akarja elhinni, és szavaiból kiindulva nem is teszi. Ennyi év gondolkodás és keresés után tényleg lát arra esélyt, hogy napon járjon akár valóban egy életen át. És ehhez nem kellett más, mint egy régi-új ismerős ismételt felbukkanása az életében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=852310#post852310][b]Văduva Adelina - 2022.09.07. 11:24[/b][/url]

- Nem szeretném álomvilágban ringatni magam, hogy utána a remény aprócska szikrája is kialudjon - áll meg a nő mellett, fejét felfelé fordítva fürkészi a csillagokat, amiket már betéve ismer. Ez az egyik előnye annak, ha csak és kizárólag az éjszaka lénye lehetsz. Megtanulsz vele együtt élni és mindezek tetejébe még tanulsz is tőle. Halványan mosolyodik el, csak oldalvást sandít a nőre, mielőtt tovább indulna. Háta mögött kulcsolja össze ujjait.
- Nekem már az olykor is hatalmas előrelépés és öröm - feleli gondolkodás nélkül. Nem kell, hogy a napfényben élhesse az életét, csak szeretné kicsit élvezni a napfény melegét és simogatását hófehér bőrét.
Megszeppenve fordul a nő felé, mikor a határozott ígéret elhangzik. Már majdnem felnevet hitetlenségében, de ez nem Hella ellen szól, mindössze a helyzet abszurditásának: valóban van lehetősége egyszer napon sétálni és élvezni a nappalt magát. Pár hete ez még elképzelhetetlen volt, most pedig...
- Köszönöm, Hella. Örökre az adósod leszek - mondja aztán mindenféle tétovázás nélkül, majd vigyorodik el szélesen és kerül a nő elé gyors mozdulattal. Közvetlen előtte áll meg, kissé előrébb is dől, hogy tudja a másik, innen nincs menekvés. - Én is segítek. Keresünk neked egy férfit. Mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=852369#post852369][b]Văduva Adelina - 2022.09.08. 11:17[/b][/url]

Szemöldöke ráncolódik, ahogy barátnője megszólal. A kövekről? Értetlen pillant felé, de nem kell sokat várnia, amíg folytatja, és végül minden kérdésére is választ kap. Először megszeppen, hogy ő, mint gyémánt, de a végére melegség tölti el minden porcikáját, így lép a nő mellé és fogja meg a kezét zavartalan. - Igyekszem gyémánt lenni a továbbiakban is - sétál tovább. - 163 éves vagyok, Hella. Ez az utolsó próbálkozásom, utána már reményem sincs - vonja meg vállát. Nem bánja, ha csalódnia kell, mert tudja, hogy már az utolsó utáni próbálkozásai vannak, így valóban elmondhatja, hogy mindent megtett.
- Tudom, hogy nem, de az mit sem számít - legyintget szabad kezével, amivel nem a nőét fogja. - Több is vagy. El tudom képzelni milyen lehet így felnőni, sok mindent láttam már. Nos... itt az ideje, kedves, hogy kitörj ebből. Légy más! A más mindig sokkal izgalmasabb - tárja szét karjait és pördül körbe nevetve. A világ csodálatos és olyan sok mindent rejteget magában az emberi kapcsolatokkal is. Kár lenne elszalasztani.
- Egy férfit bizony - fürkészi arcát. - Persze, hogy tudom. De míg nem lépsz túl a múlton, a jelened és a jövőd is sötét. Tegyünk egy próbát - vagy ne. A nő már előtte járt egy lépéssel. Szemöldöke emelkedik meg kérdőn, met ezekből az információkból nem sok mindenki tudna gazdálkodni, így ő is megvan lőve. Kezét megfogva húzza egy padhoz a nőt és ülteti le, majd foglal helyet mellette. - Meséld el - szólal meg őszinte, érdeklődő és kedves hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=852587#post852587][b]Văduva Adelina - 2022.09.13. 13:19[/b][/url]

Fejét csóválja meg. - Ez nem a feladásról szól, hanem az elfogadásról. El kell fogadnom, hogy a fajommal együtt, amit szintén sikerült elfogadnom évek elteltével, az is együtt jár, hogy nem járhatok ki a napfényre - hangja nem lemondó vagy szomorú, egyszerű tényként közli az információkat. Valóban így látja. Elfogadta a vámpírlétet, de az azzal járó kellemetlenségek közül van egyetlen olyan, amit nem tudott - és ha most kell erről lemondania és elfogadnia, képes lesz rá. Nem azért, mert nincs más választása, hanem mert így helyes.
- Akkor a fekete legyen még feketébb - mosolyodik el szélesen. Elképzelni sem tudja, hogy egy mai aranyvérű család sarjának milyen élete lehet, milyen elvárásokkal állhatnak szemben, azonban nem is bánja. És ha még esélye is van kicsit kiszakítani ebből a nőt, akkor csak még inkább küzdeni szeretne érte. Ezért nem is rest leültetni a nőt, hogy mellételepedjen, majd kíváncsi tekintettel fészkelődjön, mégis milyen történet következik. Egyáltalán nem olyan, amire számít. Ajkai nyílnak el, kiegyenesedve pillant el a nőről, hallgatja a folytatást.
- Nem is sejtettem, hogy ilyesmin kellett keresztülmenned. Sajnálom - még ha tudja is, hogy a sajnálatával semmit nem ér a nő. - Elképzelni sem tudom mennyire nehéz lehet, csak azt ne feledd el, hogy nem leszel gyenge, mert érzelmeid vannak a másik nem iránt. Még ha azok viszonzatlanok is - sok ilyen volt, van és lesz is. Nem Hella az egyetlen, akinek nem viszonozták a szerelmét. - Az élet tele van lehetőségekkel, amikkel élnünk kell, különben mit fogunk mesélni évek múltán? - mosolyodik el. - Fokozatosan, de le kell bontanod a szíved köré emelt falakat, kedvesem. Máshogy nem lesz lehetőséged a boldogságra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=855761#post855761][b]Văduva Adelina - 2022.11.03. 16:08[/b][/url]

- Ugyan. A fekete is lehet sötétebb, ha elég ideig nézzük - feleli a körülményekhez képest vidáman. Elképzelni sem tudja milyen lehet a másiknak, hiszen őt alapból is azért tartották, még megannyi nőtársával együtt, hogy testi örömöket okozzon egy férfinek, de valahogy érzi, ez ennél sokkal mélyebb. Őt már elkerülik a férfiak ilyesfajta megnyilvánulásai, hiszen bármennyire is tartsák gyönyörűnek, nem elég bátrak, hogy odalépjenek hozzá egy kellemes kis csevejre. Már méterekről hallja, ahogy egy termetes férfi közeledik, így csendben marad barátnője következő mondatára. Elmosolyodik.
- Szép estét! Köszönjük, minden rendben, csak kiélvezzük az utolsó melegebb éjszakákat - válaszol a férfinak kedves hangnemben, egyáltalán nem fenyegetően, de tekintetével végig követi, ahogy elvonul. Amint hallótávolságon kívül kerül fordul ismét Hella felé. - De nem vagy a felesége. Édesem, minden jó lesz és minden jó is! Olyan sok mindent elértél az életben már! - nyúl ki a hasonlóan fehér kézért és szorít rá bátorítóan. Borzalmakon kellett átesnie a nőnek, szeretné, ha tudná, hogy támogatja, azonban fogalma sincs, mit mondhatna, ami valóban segít. Így inkább csak csendben, jelenlétével próbálja meg támogatását kifejezni a másik felé.
- Nem - csóválja meg a fejét. Az ég felé pillant. - De mi értelme a boldogságnak, ha nem teljes és igazi? Lehetsz boldog elzárkózott szívvel is, azonban akkor a körülötted lévő emberek, nem az igazi énedet látják - mosolyodik el halványan, majd pillant a nőre. - Odaadó vagy, bátor, okos és gyönyörű. Mi értelme ezt elfecsérelni falakkal a szíved körül?