Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szeretem hallgatni az embereket, meg leginkább ők engem nem, ezért idejekorán, olyan tíz éves koromban leszoktattam magam arról, hogy fossam a szót és még kicsit konszolidáltam is magam. Mondhatni apukám nem tanított meg szépen beszélni, és ezt sosem bántam. Sokat voltam vele paciknál meg itt-ott, ahol sok volt a férfi, akik egy gyerek előtt se moderálják magukat. Én meg ezt élveztem, szerettem, hogy nem műviek, egyenesen őszinték, szabadok és ettől felhőtlenül
boldognak tűntek. Talán túlzás volt, de állítom, ha vissza kéne fognom néha egy-egy szót, megpukkadnék.
- Ez édes tőled, szívecske - vigyorogtam is rá, ahogy a magam italát közelebb húztam, hogy közben nagyokat bólintsak. Nem csak arra, hogy a vörös lány is bizonyosan szép, hanem az ismeretségre is. - Elég sokat futunk össze, szoktunk dumálgatni. Ő is versenyző, lovas is, tudod ez ilyen mágnes, bevonzza az ember a hasonlót - vontam meg a vállam egyszerűen, hogy végül csak ámuljak leginkább. Mindig jó látni, jobb, mint hallani, hogy valaki éli, amit készítettem, hogy nem tudja abbahagyni, két mondatért se, ettől pedig nagyon büszkén húztam ki magam ott az asztalnál.
- Ne aggódj, szerintem van elég munkanélküli még, akinek ez az álma. Mármint, kérlek, láttad már a többi pubot a városokban? Messze a legjobb belseje van - lehet én csak kocsmákat ismerek, ettől még tartom. A kaszinó is jó ízlésről árulkodik, már akartam apusnak is írni, hogy ha majd végre eljön meglátogatni, amit nagyjából havonta ígér, csak sosem ér ide, akkor lépjünk el oda. Bár a képeim láttán nem tudom mi lesz, de na, büszke kell legyen. - Ezt ismerem, ez a jó vezetés erénye. Tudod hányan nem kedvelnek a kisegítők közül, mikor új próbasüti miatt a készre takarított konyhát összebaszom nagyjából 20 perc leforgása alatt? - nevettem el magam, mert ami azt illeti nem szoktam finomkodni munka közben sem. Ha nekem külön van kedvem tojáshabot és minden elemét elkészíteni, akkor annyi dolog lesz összecseszve.
- Oh - lepődöm meg egy pillanatra a kérdésen, erre aztán nem számítottam. - Ha engem kérdezel, érezni fogod, hogy mi menő. Én tudtam, mit akarunk a pacimmal vagy a sütiimmel üzenni inkább a jelentésekben hiszek, nem a hangzásban. A lovam egy harcos, egy győztes, ezt jelenti a neve is. A sütemények nem kevésbé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

─ Azt hiszem. ─ mosolyogtam szelíden a nőre, aki a gyapjas szavamon nevetett. Talán furcsának hathatott a barackokra ragasztva, de mentségemre szólt, hogy nem is olyan régóta beszéltem huzamosan a magyart. Néha-néha még becsúszhattak ilyen és ehhez hasonló hibácskák. Ami ebben az esetben nem is volt akkora hiba, hiszen Ő is, és az eladó néni is megmosolyogta. Legalább egy kicsit szebbé lett varázsolva a napjuk.
Shayleen is leadta a rendelését. Sok barackot kért, és almát.
─ Áhh, értem. ─ szóval van erre sajt, ez megnyugtatott. A bátyám boldog lesz, ha rászánom magam, hogy oda is adjam neki.
Ameddig a nő fizetett, hallgattam az esőcseppek kopogását az esernyőm színpompás vásznán. Mikor végzett, én is odaléptem, hogy mosolyogva átadjam a kívánt összeget az idős hölgy markába. Szépen megköszöntem a gyümölcsöket, amelyeket becsomagolva átvehettem, majd a beszédbe fogott gyógyító felé fordultam.
─ Nagyon szépen köszönöm. ─ legalább lesz társaságom, és nem fogok eltévedni a portékák között. Bár utóbbira nem garancia, ha szerény személyemmel tart. ─ Remekül. Él is virul. Pillanat. ─ az esernyőm fogantyúját az állammal a vállamhoz szorítottam, majd megemeltem a mancsom szemmagasságban, az ujjaimat elemelve a kenyeremtől, amelyen már csak egy kisebb szösszenet látszódott. Könnyen meglehet, hogy látszódni is fog, mint minden más sérülésem, de üsse kutya, elfér rajtam.
A kis bemutatóm után visszarendezkedtem, majd nézelődni kezdtem. Elsődleges célom a sajt volt, de minden más is szóba jöhetett.
─ Mi volt az az előbb a banánokkal? Kétszer is átgondoltad, hogy szereted-e? Ha nem akarsz, nem kell ám válaszolni, csak furcsa volt. Mi miatt vagy egyébként ilyen letört? Vagyis voltál. Erre sem kötelező válaszolni. Az is lehet, hogy csak az idő miatt, mert olyan szomorkás. Rám szerencsére sosem volt ilyen hatással a borongós-viharos időjárás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem számítottam arra, hogy egy olyan család, mint a Delacroix, gyermeke felbukkan egy ilyen helyen. Persze, Kapitányék is elég jó látszatot tartanak fent magukról, hogy minden a legnagyobb rendben van, de mi nem vagyunk híresek és vagy felkapottak olyan szempontból, mint ők. Nem is zavartatom magamat, csak fogom a kis tányéromat és leülök a fiatallal szemben.
- Micsoda udvariatlan vagyok... Nem tudtam, hogy már nem létező személyeket is kiszolgálnak - pillantok a székre magam alatt, de aztán csak hátrébb dőlök, nem zavartatom magamat. Lassan a kávémba kotyolok, az íze túlontúl keserű, meg is billentem felette a cukortartót. Kicsit. Kicsit még inkább. Viszatolom a helyére, mintha mi sem történt volna, a tekintetem a velem szemben ülőn tartom.
- El is felejtem, hogy a családodnak már az is luxus, ha egy ilyen faluba kiruccanhatnak - jegyzem meg epésen, de a hangomon nem érződik, csupán a szelíd érdeklődés. Kis köröket rajzolok a bögre falára, jobb dolgom nem lévén.  Kicsit meg is kevergetem a fekete löttyöt, mielőtt még visszanéznék a fiúra. - Melyik házba kerültél? Lennének tippjeim. Hol hagytad a testvéred?
Pontosan tudom a családról, hogy ha ő itt van, Theory sem lehet túl messzire. A szüleik pedig lehet épp azt sem tudják, hogy ők nem otthon tündökölnek. A divat áldozatokat követel. Előfordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Figyeli a lány mozdulatait, pótcselekvését, mellkasát, ahogy nagyot emelkedik s lassan, szakadozva mélyet süllyed. Lassan átkúszik az asztal fölött a félelem kesernyés szaga, körbeveszi kettősüket, s Tobias látja, amint ott ül ő, kifejezéstelen arccal, hideg tekintettel, ami örökké körutakon járva kerülgeti a lány pillantását. Se hangja, se testtartása nem árulja el, hogy egyáltalán hús-vér ember volna, érzésekkel, sőt, mások érzéseivel eltelve. Mikor odabent túlcsordul minden, idekint még mindig jeltelen ridegség ül az arcán. Máskor ez az utolsó védelmi vonal, bástya a végeken, ahova visszavonulót fújva elbújhat, magára zárva kaput, ablakot, minden apró kis részt bereteszelhet. Most viszont megközelíthetetlenné válik tőle, a Mont Blanc is elérhetőbb és melegebb cél, mint belátni a fejébe.

Felnéz a lányra, tekintetük először találkozik, zöld kutyaszemei végre életről tanúskodnak. Lassan csepegteti vissza a létezés jeleit arcvonásaiba, megszűrve azokat, élvonalba tolva azt, amit a másik látni akar. Megértést, kedvességet. A zavar, a félelem, a szorongás mind hátra van söpörve, együtt Tobias munka iránti dühével és frusztrációjával.
- Mennyi időt töltöttél a boltban? - teszi fel a következő kérdést, az előzőre adott választ csak egy bólintással nyugtázza. Végülis érthető. Szűk az üzlet, nagy a táska. Akit ennyire zavarba tud hozni az ő jelenléte, az bizonyára mindent megtenne azért, hogy ne okozzon galibát egy boltban. Akár a táskáját is kint hagyná. Nem egy ésszel meghozott döntés, de az emberek többsége nem is az eszével szokott döntéseket hozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bár nem feltétlenül logikus, hogy legyen idekint hús vagy sajt, valahol a piac ezt is magába foglalja. Minden van. Ha valaki ide jön, végre tud hajtani egy komplett bevásárlást is akár, semmi sem tántoríthatja el - még az is lehet, hogy a húspult mellett új cipőt is talál.
Mindketten fizetnek és el is indulnak a sajtok felé. Theory köszönetére csak biccent egyet és megvonja a vállát. Igazán ráér, főleg azóta az incidens óta. Emlékszik, hogy a lány mesélte, milyen viharos a viszonya ikrével, most pedig, bár eddig mindig jól megvoltak Adriannel, az olyannyira féltett kapcsuk megtört. Tudja, hogy beszélnie kéne testvérével, tudja, hogy nagyon durván túllőtt a célon, de nem akarta. Egyszerűen csak elpattant benne valami, ami annyi éven keresztül feszítette és nyomta belülről. Törvényszerű volt, hogy egyszer csak kiszakadjon belőle. Épp még mélyebbre merülne gondolataiban, mikor Theory szinte szó szerint az arcába nyomja tenyerét. Ekkor ocsúdik fel, hogy egyébként beszélgetést kezdeményezett a másikkal. - Ó, és tényleg, nagyon szép. Lehet, hogy lesz egy kis nyoma, de az mindenképp lett volna - elmosolyodik, bár tekintetéből még mindig süt, hogy pillanatokkal ezelőtt teljesen máshol járt. Addig jó, míg ezt a teljesen mást nem tudja senki. Folytatják útjukat és Theory rengeteg mindent borít a nyakába, leginkább kérdéseket, amire fogalma sincs tud-e és, ha tud, akar-e válaszolni. Persze a rellonos nyitva hagyja a menekülőutat, mondván nem kötelező választ adnia. Amúgy is tisztában van vele, de valamiért úgy érzi, hogy ideje felvállalnia azt, aki ő valójában. Nincs értelme tovább titkolóznia.
- Nem mindig szeretem a banánt. Alig pár éve gyógyultam ki egy komoly betegségből és néha még vissza-visszatér a kísértete - bár nem mondja ki, hogy anorexiás volt, a lány könnyedén rájöhet, hogy a szavak mögött ez bújik meg. Shayleen már van annyira bátor, hogy ki merje mondani, beteg volt, de ahhoz még gyáva, hogy meg is nevezze. - Egyébként meg összevesztem a testvéremmel. Emlékszel? Meséltem, hogy van egy öcsém. Nos... Azt hiszem valamit nagyon elrontottam és nem tudom, hogyan hozzam helyre - elhúzza száját, ahogy bevillan a rendelőben történtek emlékképe. És téged is. Egész teste beleborzong a gondolatba, hogy majdnem képes volt kimondani ezt. És ami ezután jött, az csak még rosszabb lehetett. Bárcsak elfelejthetné azt a napot!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bár még azon sem tette túl magát, hogy két kislány ütött egy dupla dinamitot, most ő is megkapja a magáét. Merthogy kiderül, hogy egy fiú, a saját csapatukból meg egyszerűen csak kivédte. Mik járnak ide, robotok? Orrnyergét kezdi masszírozni, mint aki nagyon koncentrál arra, hogy ne mondjon valami sértőt. Könyörgöm, mondja valakit, hogy csak szívatják és ezek nem történtek meg.
- Hát jó - válaszol végül rezignáltan és úgy dönt, nem feszegeti tovább a kérdést. Valószínűleg agyérgörcsöt kapna, ha még valamit hallana - mint hogy sérült seprűvel huszárugrást hajtottak végre és hadd ne soroljam. Persze megdicsérhetné, ámuldozhatna, meg a többi sablonos reakció, amiket az emberek ilyenkor adnak, de inkább csak elengedi.
- Mint a mellékelt ábra mutatja, bizonyosan - kissé cinikusan válaszol, mielőtt egy újabb falatot tenne szájába. Na de legalább a reggelije isteni, ez igazán kijárt neki. Korán is van, sokkolják mindenféle hülye információkkal, neki kell ez a reggeli ahhoz, hogy visszakerüljön a tökéletes egyensúlyába. - Dupla dinamitot már én is lőttem, illetve nagyon szeretem a hátrahajtást. Nem egyszer volt szerencsém és sikerült is eltalálnom vele az ellenfél játékosát - erősen gondolkodik, mi volt még, ami nagy szám lehetett, de tudvalevő, hogy a terelők nem szoktak különösképpen cselezgetni. Van egy-két menő megmozdulásuk, mint például a dupla dinamit, de egyébként nem az ő reszortjuk a trükközés. - Mondjuk egyszer megpróbáltam lajhárlendülésből elütni egy gurkót. Nem mondom, hogy nem sikerült, de kis híján leestem a seprűről. Amúgy célba ért a gurkó - elmosolyodik az emlékre. Akkor konkrétan meg is húzta a vállát és úgy beleállt a seprű mindkét vádlijába, hogy utána pár napig kékes-zöldes csík éktelenkedett rajtuk. De megérte. Sok mindenre számítottak, csak erre nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tématerelésként újra végigfutja a hely adta lehetőséget, ám még mindig nem talál semmi számára kecsegtetőt. Ez a parfait túl nyeszlett, a francia madeleine-nél meg úgysem tudnak finomabbat adni. Fortunának igaza van, elvégre is mi a fészkes fenék keres ő itt? Itt se gazdagság, se hajbókoló emberek, de még rendes cukrászda sem. Otthon legalább megvolt mindene amire vágyott, itt pedig az abszolút nulláról kell kezdenie az egészet. Fáradtan sóhajt egyet, ahogy a nő kérdése újra felötlik a fejében. Mi volt az az erő, mely' idehúzta őt? Vigasz keresése? Menekülés a családi problémák elől? Hiába futja át újra és újra a témát hófehér buksijában, egyedül apja kísértő emléke az, amely felsejlik arról pedig, hogy mik zajlottak odahaza, akkor sem beszélne senkinek, ha kényszerítenék.
- A Rellonba kerültünk. Igazán érdekes egy ház, de jól érezzük magunk. Vagyis én biztos, Theory már kérdéses - rázza meg gyorsan a fejét, hogy a felbukkanó rémképek visszaüljenek buksija mélyébe. Az értelmetlen siránkozás helyett inkább tünetesebben végignéz a nőn, majd elfintorodva realizálja, hogy legutóbbi találkozásuk óta elég sokat romlott a divatérzéke. Az a Fortuna, akit ő még régről ismer, az házból se tette volna ki a lábát valami divatos szerkó nélkül, ez meg... valami gyászoló öregasszonynak van öltözve. Kész katasztrófa.
- Látom elég sokat romlott a színvonal Kapitányéknál is - jegyzi meg epésen a nő előbbi kötözködésére válaszul, majd nemes egyszerűséggel átnyúl az asztalon, hogy aztán a másik térfelén helyet foglaló csészét birtokba vegye, ezután pedig jó nagyot kortyoljon a felnőttek limonádéjából. Elfintorodik, mikor a kesernyés lötty eléri ízlelőbimbóit, s abban a percben köpi is vissza oda, ahonnan jött, hogy aztán újra a nőhöz passzolja az ördögi italt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Shayleen mintha egy teljesen más világban járt volna. Egy tőlem független világban. Nem a mosatni valóságban. A szemeiben tisztán látszódott, hogy a gondolatai idegen mezőkre szöktek. Rendületlenül rágta önmagát, és annál is inkább a megoldást kereste.
Feltettem pár kérdést. Adtam neki lehetőséget a menekülésre, majd egy kis időt, hogy átgondolhassa, tud-e nekem válaszolni, vagy egyáltalán akar-e. De végül úgy határozott, megfelelő ember vagyok arra, hogy egy kicsit a magánéletébe láthassak.
Mi is lehetett volna személyesebb probléma, mint az a betegség, amelyet erős cenzúrával, de egy kis gondolkodással kiolvashatóvá tett előttem. A lelki eredetű betegségeknél nincs is veszélyesebb dolog, hiszen ellenük nem létezik igazi orvosság. Legalábbis a rendes értelemben véve. Átvittben ott a szeret, a türelem és a megértés. De ezek is csak vértként szolgálnak, az igazi csatát mi vívjuk önmagunk ellen, és az ilyen összecsapások bizony elég sok vért kívánnak. Szóval csak csillogó szemekkel, kissé meghatódva pislogtam fel a nőre, és persze végtelen tisztelettel. Nem az az erős, aki legyőz egy sárkányt, ─ oké, ő is, ─ hanem az, aki megküzd a saját démonjaival. És Shayleen ezt megtette, és győzött. Persze ez a győzelem sosem lehet teljes, ezt is remekül példázta a banánnal folytatott csatája. Megejtettem hát egy megértő, és egyben erőt adó mosolyt felé, amelyet a következő mondatai egy kicsit megingattak, de végtére is állva maradt.
─ Nem tudom, miről lehet szó, de ez talán nem is számít. Testvérek vagytok, ez pedig egy olyan tény, amelyen semmi sem változtathat. Én már csak tudom. Szeretitek egymást, és ha ez megvan, hiába jönnek a sötét felhők, előbb vagy utóbb legyűritek őket. És ha nem bocsát meg neked az öcséd, akkor bizonyára nem épelméjű. Bármit is tettél, bizonyára nem rossz szándékból volt. Ennyire azért már kiismertelek, hogy tudjam. ─ nem minden angyal visel szárnyakat, de ha szembe jön velem egy, a glóriáról még felismerhető. ─ Szerintem adj neki egy kis időt, majd miután kihisztizte magát, mivel Ő is férfiből van, és azok hajlamosak rá, kapd el a grabancát, és beszélj meg vele mindent. Utána biztosan elrendeződik minden, legalábbis én hiszek benne. Ha régen szeretett, most is szeret, és ha elmondasz neki mindent, meg kell majd értenie. Theon értelmi szintje is a béka feneke alatt van, de ha Ő képes erre, akkor a te öcséd is, mert szerintem több a sütnivalója, mint az én bátyámnak. Szóval csak pozitívan. ─ mondhattam volna, hogy lehetne ennél rosszabb is. De Shay az élet azon oldalát is remekül ismerte.
─ Még mindig nem látom a sajtokat. Minden mást viszont igen. ─ jegyeztem meg halkan. Ami azt illette, azt sem tudtam, miféle az itteni tejtermékek külseje. Kéket, pirosat, vagy egyszerű papír csomagolást keressek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Nehéz neki erről beszélnie. És itt most nem csupán a betegségéről, hanem Adrianról is, elvégre ő a legfontosabb ember az életében. Tudni, hogy jelenleg nem állnak szóba egymással, sokkal jobban megviseli, mint a tény, hogy visszaeshet a betegségében. Merthogy érzi azt a bizonyos hullámvölgyet, ami érkezni készül és tudja, most kell erősnek lennie. Nem akarja ismét kitenni a családját egy ilyen traumának - család szó alatt pedig nem csak Adrianre, hanem Aidenre is gondol. Kevés igazán jó barátja van, akiért aggódnia kéne, hogy vajon mit fognak majd szólni a romló állapotához, ennek a két embernek a véleményére azonban mindig is adott. Soha többé nem akarja úgy bántani Aident, mint annak idején. Olyan dolgokat mondott neki is, mint a napokban Adriannek... Hogy... Gyűlöllek. Nem, erre most nem szabad gondolnia. Inkább Theory felé fordul és hallgatja a lányt és a véleményét. Kicsit gáz, hogy egy nálánál sokkal fiatalabbtól kér segítséget, de be kell látnunk, hogy az ex-levitás finoman szólva is szociális analfabéta. Amivel alapvetően nincs gond, csak ilyenkor.
- Mondtad valaha majdnem a testvérednek, hogy gyűlölöd? - halkan teszi fel a kérdést és nem is igazán vár választ, hiszen ahogy egy újabb mély levegőt vesz, már folytatja is. - Én majdnem kimondtam. De tudtuk és éreztük mindketten, mi maradt végül bennem. Én nem gondoltam komolyan, csak olyan sok indulat volt bennem... Sosem tudnám őt még csak utálni sem, nemhogy gyűlölni - tekintete szörnyen szomorú, nem sok tartja vissza attól, hogy egy könnycsepp legördüljön az arcán, majd azt ezernyi másik kövesse. De most erősnek kell lennie, ha majd hazaér, telesírhatja a párnáját, sőt, a lakás összes párnáját, de most Theory-ra kell koncentrálnia.
- A sarkon befordulunk és ott lesz - jobbjával maga elé mutat, majd egy picit balra, mert ő már távolról is látni véli az idős uraságot. Reméli, hogy a lány is annyira megkedveli majd a férfit, mint ahogy ő tette. Emlékszik, amikor először ment és kalóriaszegény és zsírszegény sajtot kért, a bácsi nem is tudta, miről van szó. Legalább fél órát vitatkoztak azon, hogy mi az egészségesebb: egy alig zsíros, tehenet vagy kecskét sosem látott sajt, vagy egy valódi alapanyagokból készült, zsíros sajt. Végül megállapodtak abban, hogy nem tudnak megállapodni és jót nevettek magukon. Természetesen végül Shayleen vásárolt.
- Egyébként hogy-hogy itt tanultok a tesóddal? Arra gondolnék, hogy a szüleitek mondjuk a Beauxbatons-ba vagy a Durmstrangba írattak volna inkább. Hogy esett a választásuk pont a Bagolykőre? - mindig is érdekelte, hogy miért utaznak ilyen sokat. Persze a kérdés számára is adott lenne, ha nem lenne egyértelmű, hogy ő menekült Angliából. Esze ágában sem volt a szüleitől karnyújtásnyira a Roxfortban tanulni. Bah.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ahogy a cigarettát az ujjai között tartja, a hüvelykujjával kissé megpiszkálja a szemfogát. Hosszúnak tűnő ideig honol csend közöttük, még ha Adam-nek nyilvánvalóan közel sem kell annyit gondolkodni a lépésein, mint neki.
Értetlenül horkan föl, egyszerre fújva ki az összes füstöt és hajolva a tábla fölé. Sakk-matt. A tekintete báburól bábura ugrik, láthatóan gondolkodik, töpreng, számol. A mutatóujjával megérinti a királyt, majd az egyik bástyát, a szája kissé elnyílik, a szeme összeszűkül.
   -  Ahhh...
A szálat visszateszi az ajkai közé, a következő lélegzetvétele azonban már ekedt köhögésbe fullad. Szüksége van néhány másodpercre, amíg ismét összeszedi magát, a kézfejével megtörli a szemét és ismét Adam-re néz.
   -  Ennek semmi értelme. Mert el tudok még lépni ide... vagy ide - mutat a táblán két teljesen abszurd négyzetre. Bárki, kilencvenes IQ fölött megértheti, hogy valószínűleg összekeveri a királyt és a királynőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Nem értette. Kezdett egyre jobban összezavarodni. Először a válási papírok, most a levelek és a virágok. Na meg a testvére. Neki mégis mi köze van hozzá? És miért nem kereste meg személyesen? Miért költözött akkor el otthonról? Miért kerülte ennyire?
 Az első pár napban biztos volt, hogy nem akart vele beszélni. Aztán hazament, majd a kocsmába. De ő sehol sem volt. Sosem volt ott, ahol Anna, és a nő így biztosra vette, hogy nem akarja látni.
 - Milyen virágok? - Széttárta a karját, miközben az előtte álló arcát figyelte. Valószínűleg pontos tükörképe volt az ő arcának, ahogyan értetlenül bámultak egymásra. Mint akik egy történetben szerepelnek, mégis mintha csak minden második oldalt olvasnának el.
 - Azt hittem, szándékosan költöztél el otthonról. Bori meg nem mondott semmit és egyébként is volt az a bájitalos eset a kastélyban és káosz volt a rellonban is és... - A fejéhez kapott és beletúrt a hajába. Úgy fogta a fejét, hogy ujjai közt csúsztak ki a vörös tincsek. Felhördült, ahogyan a gondolatok egymásba ütközve próbáltak utat zörni maguknak. Miért nem mondott Bori semmit? Hiszen látta rajta. Látnia kellett rajta.
 - Hol voltál? - A hangja már kicsit sem volt számonkérő.  Halkan beszélt, kezeit maga mellé ejtette és úgy nézett ra zöld szemeivel, mintha most látná őt utoljára. - Miért nem jöttél vissza?
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Azt hiszem, kicsit el is ragadtattam magam avval, hogy Henrik a sulinkban fog tanítani. Nem vagyok túl szorgalmas, éppen csak annyit szoktam tanulni, amennyi kell, hogy meglegyenek a vizsgáim, se kevesebbet, se többet, de az ő tantárgya biztosan jobban fog érdekelni, mint a többi. Már csak azért is, mert fogadni mernék, hogy nagyon furi lesz úgy ülni az óráján, hogy utána meg előtte egyáltalán nem tanár-diák viszonyban vagyunk.
- Úú, legálisan is hívhatlak Henriknek a folyosón! - csillan fel a szemem a felismerésre, bár meg vagyok győződve arról, hogy előszeretettel fogom elutasítani a kiváltságomat és aranyosan mosolyogva fogom magázni és Ambrózy profnak hívni. Hogy is hagyhatnék ki egy ilyen alkalmat?
- Páran biztosan meg fognak sértődni, hogy nem ők a kedvenceid. Készülj fel a plusz házis zaklatásokra - néhányan elég tenyérbe mászóan igyekeznek elérni jobb jegyeket, ami nekem mindig is túl fura lesz, mert inkább tanulok órákon keresztül, minthogy az adott tanárt kergessem a túlbuzgásommal. Az pedig való igaz, hogy nem egészen hasonlítunk egymásra. Bár én senkire sem hasonlítok a családomban, az iskolában meg főleg. Kicsit barnább vagyok, kicsit a temperamentumom is másabb, de ha az iskola felépítését nézzük, vannak itt bőven más országokból.
Csak aprót bólintok a válaszára, aztán bele is merülök a füzetkémbe, hogy minden leírt adatot áttanulmányozzak. Amennyire sok munkának látszik, olyan könnyen ment összeszedni őket. A hivatalban is nagyon készséges és kedves volt a néni és az újságokból sem kellett hónapokra visszamennem, hogy találjak rendeseket, mert minden új számukban frissítették, így csak a legutolsó kettőt vagy hármat kellett átkutatnom és meg is voltam.
- Jó, de te családtag vagy. De neked már van egy másik családod, amiben én nem vagyok benne - pislogok kicsit értetlenül Henrikre. Nem mintha a bátyám menyasszonyával nem jönnék ki jól, szerintem még barátok is vagyunk. Amíg együtt laktak, addig is sokat voltam náluk, és Lillával is csináltuk közös programokat, de azért egyik nő sem szeretné, ha a mindjártférjével együtt kapna egy gyereket, aki még csak nem is az övék.
- Szívesen vagyok a hősöd - villantok egy nagy mosolyt a bátyámra és mellé lépek. Óvatosan átkarolom a felkarját és viszonylag lassan a a másik irányba fordítom magunkat. Az általa választott úton is eljutottunk volna a Macskabagoly utcába, csak elég nagy kerülővel. Nem azért, nagyon szívesen sétálnék vele bárhol, de gondolom, ő nem ezért jött el idáig.
- Nem kell megköszönnöd. Én vagyok a legboldogabb, hogy láthatlak - mondom, és séta közben kicsit a karjára döntöm a fejem. Szeretek a kishúga lenni. Néha belegondolok, hogy mi lenne akkor, ha nem került volna hozzánk, de ezeket a gondolatokat igyekszem hamar kiűzni a fejemből. Egyértelműen nehezebb lenne az életem nélküle. - Mi a baj? Megint a Minisztérium? - húzom kicsit össze a szemöldököm, ahogy ránézek. Anyáékat is egy csomószor beidézték vallomást tenni. Akkortájt döntöttem el, hogy ott semmiképp nem szeretnék dolgozni, mert olyan buták a törvények. Értem én, hogy kellenek, mert különben fejetlenség lenne, de őszintén, ki a fene nézi a bátyámat gyilkosnak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mi a manó?
Én

Pislogok, mint aki nem is hiszi el mit lát. A velem szemben ülő arca lassan formálódik át, vonásaiban csökken a kimértség, helyére valamiféle barátságosság kúszik. Furcsa ez az egész helyzet, úgy ahogy van. A korábbi érzelemmentesség felszívódása nem nyugtat meg teljesen, bár remegésemet érezhetően csökkenti. Nem tudok azonban teljesen megnyugodni, nem, ebben a szituációban biztosan nem, amíg meg nem tudom mit akarnak tőlem, vagy amíg tőlem nem hallják azt amit akarnak. Akar. Önkéntelen belezavarodás okozta többesszám.

Elgondolkodom a kérdésen, magamban megpróbálva minél részletesebben visszaemlékezni, nehogy a pontatlanságom miatt szívjam meg később. Még ha furcsának tűnhet is, hogy halogatom a válaszadást, valójában csak azt számolgatom, az egyes mozdulatok mennyi időbe telhettek, és milyen hosszan ácsoroghattam a papírírószeres sorban. A gondolkodásban ráadásul az sem segít, hogy időről időre leblokkolok, meredek magam elé, vizsgadrukk szerű érzéssel küszködve. Ilyenkor apró fejrázással sikerül csak kiszakadnom a mozdulatlanságból, és nagy nehezen noszogatva magam újra beindulnak a fogaskerekek. Leraktam a táskám, megindultam a sorok között. A második (azt hiszem a második) sorban van valahol középtájt a papírzsepis rész, onnan csak lekaptam amit akartam, de mondjuk hogy ez így nagyjából egy perc lehetett, mert közben beragadtam Irma néni mögé, és nem tudtam megkerülni a polcot, csak miután ő arrébb mozdult. Aztán elkígyóztam a szélső sorig, és nézegettem a tollakat, füzeteket. Találtam újfajta illatos radírokat amiket meg kellett szagolgatnom, szóval mondjuk, hogy ez így már kb 3-4 perc. Megindultam a kasszához, beálltam a sorba, ekkor tűnt fel, hogy nincs nálam a pénztárcám, így szépen visszahordtam mindent, és elhagytam a boltot. Nagyjából tehát olyan - négy-öt percig lehettem bent.
Ezután még odakint szaladgáltam össze-vissza hátha megtalálom a táskámat, de  tényleg szőrén-szálán eltűnt. Legalábbis, azt hittem. Vagy mégsem így lenne?
Nyitom a szám, hogy feltegyem végre a kérdést, hogy miért fontos ez, de inkább becsukom, és nem mondok semmit. A filmekben ilyenkor úgyis mindig csak lehurrogják az embert, hogy "Itt most én kérdezek!".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Elkaplak, Csepreghy! Ezt nem úszod meg – hallható az egyre csak távolodó dühös üvöltés. És ennyiben is marad, ahogyan én az egyik kapualjban meglapulok. Most már mást nem lehet hallani csak a hangos lihegésemet. Régen kellett ennyire szedni a lábaimat, de most tényleg rosszul jött ki a dolog. Amióta Lilivel beszélgetünk, próbálom feszegetni férfi mivoltom határait, és minden helyzetben próbálok érett fickóként viselkedni, minthogy egy taknyos kis elsőéves kölyökként. Persze nem mindig jön úgy össze, ahogyan szeretném, mert még nem nagyon tudom, hogy mikor jobb, ha meghúzom magam szépen. Ezért is történt az, hogy az iskola keleti udvarán sétálgattam, kivételesen egyedül, amikor a kövér Hisztay Ádám megjelent, és vaknak kellett ahhoz lenni, hogy a bosszútól vöröslő szemeket ne vegyük észre. Tekerjük kicsit vissza az idő kerekét, úgy egy-két óra hosszával, amikor bájitaltan órán a vizsgák előtti utolsó páros főzésekre került sor. Előtte a mosdóban már kaptam Hisztaytól egy gyomrost, mert nem bírja a képemet, de mivel mindennapos, ezért hagytam is a fenébe. Olyan bazi nagy az a gyerek, hogy inkább nem húztam eddig vele ujjat. Így be is ültünk órára, de neki valami nem sikerült. Egy nem odaillő hozzávaló került az üstjébe – nem én voltam. Dehogynem. Oké, persze, hogy én voltam, de elmegy ő a fenébe, hogy minden héten, amióta itt vagyok, gyomrosokat osztogat nekem. Nem esik jól, na. Ezért nem is kell mondanom, hogy az üst tartalma talárján találta meg helyét megsemmisülten. Ő annyit mondott: „A …! Úgy nézek ki, mint egy disznó”, mire én azt válaszoltam „Igen, és még le is öntötted magad”. Több sem kellett neki; miután kiszúrt az udvaron egészen Bogolyfalváig kergetőztünk, és én a piacon tudtam megbújni az egyik gyógynövényárus nénike mellett egy kapualjban. Pihegve, a falnak dőlve, ki-kipillantva, hogy követnek-e még engem. Sokan vannak, péntek délután van, ezért még nem merek kockáztatni. Maradok a kis fenekemet, és várom, amíg tuti, hogy elhárul a veszély. Fogyjanak el a zsarucsillagok, mint a GTA-ban.
- Ne-hem hiszem el… - veszem le sapkám, és túrok stresszesen hajamba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Tudod Cicám, ez a szoknya nagyon szép… ám még szebb lenne a szobám padlóján – csatt. Egy jól megtermett pofon csattan ázsiai vonásokkal tarkított arcán, majd az elkövető meglobogtatva sűrű barna hajtömegét sarkon fordul, és el is tűnik a pult mögötti kis kabinban. Theon hallat egy tompa „Áu”-t, ahogy kezét a sebesült területre emeli. Ennek tuti nyoma fog maradni. Csodás. Lassan két órája fűzte a gesztenye szépséget, aki úgy tűnt, benne is van a dologban. Olyan információk birtokába került ezen röpke idő alatt, amiket talán Vanessa bátyja, Federiconak sem tudott soha. Mondjuk, hogy mekkora a kicsike kosármérete. Hmm… vajon ha vett volna neki egy új fehérneműt, akkor megadta volna magát a lány? A nők buknak az ilyenekre, nem?
- Milyen harcias kismacska va… – kezd bele vallomásába az ajtóban újra felbukkanó Vanessa felé, mikor a lány mögött egy hatalmas test kezd el körvonalazódni. Federico. Az árnyékot nyújtó kabinból egy jó sok zsíros kenyeret megevett fickó bukkan elő, ökölbe szorított kezein csak úgy duzzadnak az erek, mikor a magához lehúzó lányra emeli tekintetét. Az suttog valamit bátyja fülébe, amaz bólint egy nagyot, majd tetoválásokkal tarkított kezén jó nagyot roppant. Tekintetének üzenete tiszta; fuss. Theonnak több sem kell, úgy eliszkol a helyszínről, hogy csak hajának lebbenését lehet látni. A böszme vadállatnak - hogy megvédje vére becsületét -, rögtön a nyomába ered.  
Embereket félrelökve közlekedik a tömegben, azok elharsognak néhány szitokszót, ám főhősünk már nem hallhatja, rég elhaladt mellettük. Fejét idegesen kapkodja oda és vissza a megfelelő bújóhely után kutatva. Amilyen abszurd a dolog, olyannyira felcsigázza Theon elméjét. Hangos nevetés hagyja el alkait, amolyan mániákus-féle, majd kezében tartott szalmakalapjával nagyot kerül az egyik pózna körül. Ez a nap nem is lehetne jobb!
Messziről meghallja a fickó dühödt ordibálását, mire hegyi kecskéket is megszégyenítő szökkenéssel ugrik be az első elrejtőzésre alkalmas tárgy mögé; egy néhány zsák krumplihoz. Vár ott pár másodpercet, percet, talán még órát is, miközben a tartójukból kiszabadított élelmeket teniszlabdának használva dobja egyiket a másik után a vele szemközt lévő falhoz. A hangok kezdenek elcsendesülni, már csak a zsibogó piac aláfestése hallatszik, mikor úgy véle, végre kimászhat búvóhelyéről, ám a biztonság kedvéért még egyszer megbizonyosodik a dolgok felől. Nem szeretne összetalálkozni azzal az izomaggyal, szereti a fogai még az szájában, mintsem egy protkóban tartani.
- Pszt... kisöreg! Hé te! Igen te! - Bukkan ki egy perce a zsákok mögül, kezével vadul gesztikulálva a csak néhány méterre lihegő fiúcskának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Az ujjaim már nem mozognak olyan kocsonyamód, mint az elmúlt tíz, tizenöt vagy húsz percben. Nem számoltam a perceket, csak arra figyeltem, hogy úgy tudjam venni a levegőt, ne legyen belőle kellemetlen érzés a mellkasomban. Habár az még mindig láthatóan jár ki és be, már nem jár akkorra fájdalommal. A sportok igen távol állnak tőlem, maximum Anyu macskáját vagyok hajlandó kergetni az udvaron, de ennyiben ki is merítettem számomra a testmozgás fogalmát.
A következő pillanatban már bátrabban dugom ki a fejemet, és látom, hogy… hogy nem látom. Ezért látványosan törlöm le a lefelé gördülő izzadtságcseppeket alacsony homlokomról, miközben egy-egy lelógó göndör tincsbe kapok, amire csak fájdalmasan összehúzom aprócska kék szemeimet. Mindenhol ott vannak. Le kellene már vágatni. Vajon van Bogolyfalván jó fodrász? Vagy majd megkérek valakit, hogy essen neki. Ennek úgysem lehet ártani. Olyan vastagszálú, hogy csoda eddig még nem tört bele egy olló sem.
„Pszt!” Üti meg a fülem egy titokzatos szólítás. Nekem szól? Forogni kezdek magam körül, majd a mellettem sóbálványként álló öreg nénire nézek, akinek a szeméből süt a megvetés és a házsártosság. Együgyű mosolyt vetek felé. Mondhatni egész bátran teszem meg mindezt, mert ma reggel betettem a műfogsort, hiszen úgy volt, hogy találkozok egy felsőbb éves sráccal, hogy „korrepetyáljon” átváltoztatástanból. De aztán kaptam tőle egy üzenetet, hogy a buli lefújva, mert randija lesz. Randija. Hihetetlen, hogy lemondja egy csaj miatt. Én még Lili miatt sem mondanám le a barátaimat. A barátság szent dolog.
Tehát a mosolygást egy esetlen intés követi, amivel búcsút veszek az asszonytól. De ha nem ő, akkor ki pisszegett nekem? Keresek, keresek. Szkennelem, mint a Terminátor a járókelőket, majd egy tejfelszőke hajkoronát és annak tulajdonosát vélem beazonosítani a hang forrásaként. „Igen, te!” Folytatja. Mintha egy földönkívüli létforma lennék, fordítom oldalra a fejem csigalassúsággal, és teszek felé egy, majd két lépést. Közben szememet kaméleonszerűen köröztetem, hogy lássam, ha valami vagy valaki az életemre akarna törni. Végül nem messze tőle állok meg, zsebre dugom a kezeimet. Benedvesítettem az ajkaimat, majd szólásra nyitom őket.
- Így senki nem fog tőled krumplit venni – mutatok a zsákra, ami eddig a szőke fiú erődjeként funkcionált. – Mármint, ez a pisszegés, érted – vonom meg a vállam, de közben karakteridegen komolysággal meredek rá. – Olyan, mintha illegális bájitalokat árulnál fényes nappal vagy valahol a sarok mögött állna a fagyis furgonod – utalva arra, hogy Amerikában annak idején sok-sok gyereket raboltak el ezzel a trükkel.
Továbbra is csak egyszerű tekintetemmel meredek az idegenre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bármennyire szeretnék megfelelően cselekedni, se az utánajárás se a bürokrácia nincs az ínyemre. Egyáltalán nem tudok felfogni és ép ésszel kezelni szabályozásokat, amiknek se természetben, se általam nincs értelme. Olyan dolgokat próbáltak meg elkobozni tőlem érkezéskor, amikhez semmi joguk nem lett volna. Mondjuk úgy szerencsém volt azzal, amit nem találtak meg, a többit pedig hosszas levelezés után megkaptam, cserébe most intézkedhetek. Esküszöm próbálkozom, de nemhogy a helyem, egyszerűen a gondolkodási módot sem találom a helyiek között. Néha azon gondolkodom a testvérem hogy élt túl más kontinensen, közben pedig a valóságban fogalmam sincs. Mindig  jót írta meg, én is ezt tettem már az első levélben is. Az is lehet, ugyan ilyen szarba tenyerelt indulásból, de nem terhelt volna minket vagy anyát. Apáink amúgy se tudnak soha semmit, igazából van a tényük, néha a megjelenésük és ennyi. Nem mozgatnak nagy szerepeket és erőket értünk.
- Jó napot kívánok, Winnifred Adyra Rossouw - említettem a nevem is közelebb lépve és be is vonulva az irodába. Itt még van esély nyilván helyreigazítani ha én eltévedtem, vagy esetleg ő nem engem várt. De elég barátságos volt a környezet fogadtatás terén, így inkább mentem az irány után és csak akkor néztem fel a férfire, mikor már leültem és a táskám az ölembe húztam. Elgondolkodva, kicsit hunyorogtam is, de ő mondta ki hamarabb a sejtésem, aztán el is mosolyodtam bólintva párat.
- Igen, szerintem is. Eddig az Uagadou Mágusakadémián tanultam, idén éreztem az egyetemi oktatás és az itteni mesterképzés miatt az országba - tettem hozzá, aztán előszedtem amiket kért, amit én kaptam levelet is, hogy miért is jöttem, majd a kisebb táskát a nagyból, amibe minden kért dolgot összepakoltam és az asztalra emeltem.
- Kérlek vigyázz rá, vannak törékenyebb dolgok is benne, és olyanok is, amik rossz kézben hamar mágiájukat vesztik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Csak vasárnap van.
Ezt már mondtam neki egyszer, amikor megkérdeztem, hogy van-e kedve piknikezni velem, mert én elhatároztam, hogy ha már vasárnap van, akkor piknikeznék, és a sors akarta igazából, hogy szembe jöjjön velem, és el tudjam hívni magammal. Eléggé megkedveltem, és jókat tudunk beszélgetni, egyedül piknikezni meg annyira snassz. El kellene mennem tényleg a menhelyre, és kellene egy társat szereznem, mert a séta sem annyira jó egyedül, célszerű lenne, ha mondjuk egy kutyát sétáltatnék.
- Ne aggódj, hoztam mindent, nem fogsz leégni.
Mert tudom, hogy erre szeret az ember odafigyelni, én sem akarok leégni, mert holnap már dolgozom, és tudom, hogy a kislányok kikezdenek, ha nem barnulok, hanem égek. Örülök, hogy van társaságom, sokkal energikusabbnak érzem magam így sokkal inkább látom azt a bizonyos motivációt, hogy tényleg kimozduljak. Ilyenkor vasárnap mindenki punnyad, és visszavonul a házba, pont ezért jó kimozdulni éppen most, mert senki sincs a kedvenc helyemen, érzem. ÉS valóban, ahogy közeledünk a tavacska felé, elvétve ül csak egy-két ember, a stégen pedig senki sincs. Örömömben tapsikolok egy kicsit, és csillogó szemekkel nézek Nicora.
- Tökéletes nap a mai, gyere!
Húzom meg a pólója aljánál, de elengedem, és nem húzom magam után, tud ő jönni, Én lelkesen sietek fel az építményre, majd szétnyitva a táskát előveszem a kockás plédet és leterítem, a hajamat a fejem tetején egy nagyobb kontyba fogom össze, közben rámosolygok Nicora, és intek felé egyet.
- Gyere, egy kis szín sosem árt, tudod, a savanyúságodra.
Úgy tippelem, hogy ezzel a szóval szerette volna jelezni, hogy most nincs fiú az életében, nincs senki, akivel eljuthatna a következő szintre. Egy kis szín mindenkinek jól jön, sokkal szembetűnőbb lesz az ember, és felfigyelnek rá. Kibontom a ruhámat, és az aljánál fogva a fejemen át veszem le, majd összehajtva a táskára teszem.
- Úsztál már a tóban? Tilos.
Cinkos mosoly húzódik az ajkaimra, ahogy a tavacskának háttal állva, Nicot nézve a stég szélére lépegetek. Nem ugrom, csak a határait feszegetem.
- Állítólag egy gyönyörű sellő is él odalent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Már akkor tudta, hogy kemény fába vágta a fejszéjét, mikor Emily-vel találkozott a fesztiválon. Azóta találkoztak az egyetemen is, persze tök véletlenül és a legutóbb - jó, ez már tényleg véletlen volt - a falu utcáin csámborogva. Szinte szó szerint kapták le a tíz körméről, hogy ugyan menjenek már piknikezni, mert tök uncsi vasárnap a házban ücsörögni és punnyadni. A férfi végül is úgy volt vele, hogy nincs akadálya a dolognak, bár továbbra is úgy érezte, megütheti a bokáját ezzel az egésszel, elvégre oké, hogy ők most ilyen haverizék, de Adrian mit fog szólni? A nője egy másik, sokkal idősebb hapsival megy piknikezni. Ez nem olyan romantikus maszlag, mint a filmekben? Ugye értitek már, mi nem stimmel?
- Óóó, hát akkor bekenheted a hátamat, ha bekenhetem a hátadat - ez kompromisszumosnak tűnik. Mondjuk ilyesmit csak a párok csinálnak, de Nico tudja, hogy ez most nem olyan. Csak egy gondoskodó barát, aki vigyázni akar egy gyönyörű, hamvas bőrű hölgyeményre. Meg persze az sem elhanyagolható tény, hogy szívesen érne hozzá a másikhoz. Tudni akarja, milyen érzés. A fesztivál nem volt az igazi, de ez most... Jaj istenem, de végtelenül romantikus...
- Hát, igazából nem hiszem, hogy erre gondolt volna a húgom, de egy kis színt olasz létemre valóban illene összeszednem - hát jó, ő is fürdőgatyába jött - csak semmi Batman! -, végül is... Már útközben ledobálja a cipőit, nem szarozik, veszi le a felsőjét és épp hámozza le a kezeiről, mikor meglátja Emily-t vetkőzni. Egy pillanat alatt dermed meg, mert oké, hogy elképzelte a lányt szinte meztelenül, de a képzelet és valóság annyira távol áll egymástól, hogy az nem igaz. Biztos volt abban, hogy a másik észbontó és szexi és he would falhoz vágná, de amit lát... És tudjátok ilyenkor igazságtalanok a nők. Hogyan nézzen a szemébe?? Hát nem lehet, elég, ha a nő csak a perifériás látásába kerül és telemegy a szeme csöccsel! Akármennyire is vulgáris ez így, erre nem volt felkészülve. Ahogyan arra sem, ami a nadrágjában alakulgat. A fenébe már! Pólóját úgy tartja maga előtt, hogy a kényes területet eltakarja, úgy közeledik a nőhöz.
- Gyönyörű sellő? Egyet sem látok - igyekszik nagyon erősen a tó tükrére meredni, mintha tényleg azt fürkészné. Már a lány mellé ér, mikor csalódottan megcsóválja a fejét. Persze mindez csak játék. Amilyen ártatlannak mutatja magát, annyira bűnös valójában. Ugyanis amikor ismét felegyenesedik, egy laza mozdulattal löki meg a lányt és beleplaccsantja a vízbe. Ez több okból is pozitív: megrendezi a tökéletes bókhelyzetet és nem látja Emily testét, ami így nem vált ki őférfiasságából nem kívánt reakciókat. Ahogy a lány feje kibukkan a vízből, hirtelen elmosolyodik. - Most már látok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Bekenheted a hátam.
Jelentem ki vidáman. Minden csodálatos, hiszen a stég szabad. Pont ennyi kellett ahhoz, hogy ez a mai nap tökéletes legyen. Mármint persze a sok másik dolog mellé jött, de ez koronázta meg a mai napot. Imádom a stéget, mert annyira romantikus, annyira meghitt és csodálatos. Az egész annyira tökéletes. A legkedvenecebb vasárnapom a hónapban, ez már biztos. Elégedetten nézem a vizet, és végig elégedettséggel a testemben, a szívemben és a lelkemben cselekszem. Egy dolog van, amit azért picit sajnálok, hogy Nico meleg. Komolyan, ha nem lenne az, minden annyira tökéletes lenne. Annyira jók lennénk együtt, de szerintem nekem ez a sorsom, hogy minden srác, aki tetszik, inkább a saját neméhez vonzódik. Hát ez kínos.
- Mondjuk ez igaz. Egy kis napbarnítottság... meeeg... mondjuk lehetne szőrtelen a mellkasod. Szerintem akkor délcegebbnek hatnál.
Mondjuk nem tudom, hogy ő, hogy is mondjam, melyik játékos? Igen, azt hiszem, ez a jó szó. Nem tudom, hogy melyik csapatban játszik. Szóval lehet, hogy azért szőrös a mellkasa, mert ez is egy jelzésértékű dolog. Nem akarok nagyon beletenyerelni a dologba, meg belekérdezni, hogy akkor most mi a szitu nála, csak egy picit próbálok javaslatot tenni, mint a barátja. Azért remélem, hogy nem hagy faképnél emiatt az egy dolog miatt. Az biztos, hogy az exe elégcsúnyán taccra tette az önbizalmát meg az életkedvét, és kár, hogy én ezene nem tudok segíteni, hiszen én csak egy lány vagyok, akivel maximum vásárolni mehet el. Mondjuk ez nem rossz gondolat, elmehetnénk vásárolni. Na majd ezt is mondom neki mindenképpen.
- Mi a baj?
Pillantok fel rá, és egy kicsit aggódom, hogy most jött rá, hogy fél a víztől. Remélem nem így van, mert ezt a napot fejben már olyan szépen elterveztem idefelé jövet, és nem szeretném, hogy csak kint üldögéljen, mert tudom magamról, hogy én nem tudom megállni, hogy ne menjek be.
- Hát ez az, hogy még senki sem látta.
Mondom nagy komoly tudományos hangon, és kiegyenesedve nem számítok rá, hogy ő kihasználja a figyelmetlenségemet és belök a vízbe. Egy aprót sikítok, majd a tó vizének kiivása után a felszínre török, köhögve, szétbomlott hajjal, aminek a fele az arcomba lóg, a szemem pedig tele van vízzel.
- Elég alacsony az ízlésküszöböd.
Van egy olyan tippem, hogy borzalmasan nézhetek ki, de nevetek, mert a borzalmas mellett szörnyen vicces is lehetek. Nem, ez nem olyan, mint a filmekben. Veszek egy nagy levegőt, lemerülök, és a víz alatt eligazgatom a hajam, mielőtt felbukkannék. Még mindig vigyorogva nézek rá. Karjaimmal és lábaimmal tartva fenn magam.
- Na, és csak ott állsz, vagy csatlakozol? Tök meleg a víz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Felnevet Danka reakcióját hallva. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy a tanulók túlbuzgására céloz, vagy arra, hogy esetleg Henrik a tantestület szexibb felét erősíti. Nem mintha bármelyik is hazugság volna, csak mint érdeklődés szintjén jó volna tudni. Bár az sem elhanyagolható, hogy egyébként Henrik akkor sem kezdene egyik tanítványával sem, ha az földön csúszna előtte és hisztizve fetrengene vagy zsarolná őt. Mivelhogy nehéz lenne bármivel is zsarolni - arról nem beszélve, hogy ki az a nagyon hülye, aki egy almost fekete mágust sarokba akar szorítani?
- Nem tudom, lehet én jártam rossz emberekkel suliba, de eszünkbe nem jutott volna plusz házit kérni. Mi anno meglincseltük azt, aki csak gondolt is hasonlóra - ki szeret házit írni? Pfej! Mellesleg a férfi tipikusan nem az az ember, aki majd leckékkel szórja meg a diákokat. Ha már őszintének kell lennie, igazából szorgalmit se nagyon akar adni. Tegyük a szívünkre a kezünket: egyikünk sem akarja, hogy a tanulók ebben a témakörben szorgoskodjanak... Menjenek LLG-ből vagy BBT-ből, az tök oké, de nem muszáj, hogy a szükségesnél több fekete mágiát ismerjenek meg.
A szoba kérdést nem igazán érti. Mármint, hogy a viharba ne alhatna náluk a lány? Oké, nem kettejük hálószobájában vagy a nyakukon, ez csak természetes, de semmi sem indokolja, hogy adott esetben náluk töltse el a szabadidejét. Lesz egy vendégszoba, amire majd dob egy kis varázslatot, hogyha Danka megérkezik, akkor át tudja rendezni a saját szájíze szerint. Ezt egyszer kell majd csak megcsinálni, onnantól kezdve minden alkalommal, ha újra jön, csak egy pálcaintés lesz elővarázsolni a korábbi alkotást és ott folytathatja, ahol abbahagyta. Végtére is mágusok lennének, vagy mi a szösz. - Van igazság abban, amit mondasz. Ezért nem tudom az egész Nérel családot bepasszírozni majd a lakásba. De jó bátyusként természetesen mindig szorítok Neked helyet a házamban. Hogy is van? Mi casa, su casa? - ha már egyszer Danka tényleg csak egy nagyobb karnyújtásnyira van, akkor igenis megoldja, hogy legyen helye a lakásban. Meg ismeri már annyira a lányt, hogy nem fog szó szerint odaköltözni és minden idejét feleslegesen nála tölteni.
- Örülök, hogy egy szuper szuperhősöm van. Hányan mondhatják ezt el magukról? - megforgatja szemeit és nyom egy puszit a lány halántékára. Az a helyzet, hogy a hétköznapi hősök sohasem viselnek köpenyt és nem is az erejük, sokkal inkább a szívük és bátorságuk teszik őket azzá, amik. Nyilván túlzás azt mondani, hogy Danka megváltotta a világot, mert nyilvánvalóan nem, de Henriknek tényleg hatalmas segítség ez. - Ezt már szeretem hallani. Így mindenki boldog - helyeslően bólogat, mintha elvárható dolog lenne, hogy húga örüljön a legjobban. Nem is elvárható, természetes. Mert ugye ki ne szeretné a nagy Ambrózy Henriket...? Még szerencse, hogy ő képtelen lenne így gondolkodni magáról, de ha tettetnie kell az egomán állatot, az bármikor megy neki.
- Álladóan. Lilla is nagyon nehezen viseli, mostanában... Eltávolodtunk egymástól. Ami érthető, csak most volna rá igazán szükségem - kínosan elmosolyodik, mert bár önzőnek hat ez a mondat, érezhető mögötte az a leheletnyi kétségbeesés is. Szereti a nőt és mivel már nem csak a barátnője, hanem a menyasszonya is egyben, így valahol jogosan reméli, hogy több támogatást kap tőle. Persze tudja ő, hogy baromi nehéz a nőnek. Henrikre minden adandó alkalommal ujjal mutogatnak és igyekeznek besározni, egy idő után pedig egyre nehezebb elhinni, hogy valóban ártatlan. Vagy a férfi csak így nyugtatja magát. Ki tudja...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Oké, nem a legmegfelelőbb módot választotta, hogy felhívja valakinek a figyelmét, de azért csak nem egy szellem, hogy abszolúte figyelmen kívül hagyják. A fiúcska igaz közelebb lép hozzá, azonban még mindig a körülötte ténfergők között keresi Theon mutálatlan hangjának forrását.  Végső elkeseredésében felkap egy krumplit valamelyik zsákból, majd amilyen messzire csak bírja, elhajítja azt. Sajnos nem egy élsportoló génekkel rendelkező egyed, így a zöldség még a kis fürtösig sem meg el, hanem pár centiméter után egyenesen a földbe csapódik. Hófehérke hallat egy felbőszült morgást, megforgatja szemeit, majd tovább pisszeg a srácnak, mígnem az végre észreveszi őt.
- Pour l'amour de Dieu! – Csúszik ki a száján az „Ég szerelmére” anyanyelvén – Krumplit nem, de mást igenis árulok – simít végig fehérbe burkolt felsőtestén ügyelve arra, hogy közben szemkontaktust tartson a másikkal. Ha a lánykát nem bírta megszerezni, talán a kisfiúval több szerencséje lesz. Úgyis körülbelül egyidősek lehetnek, szóval ez még nem számít pedofíliának, igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Már éppen felveszem a szőkeséggel a szemkontaktust, amikor ő felém hajít egy krumplit. Egy tánclépéssel felérő mozdulattal hátrébb is vonulok, de a burgonya alig élvezheti a repülést, hiszen nem egy nagy távra hajították. Kék szemeimmel követem a gumó eldobását, egészen a földet érésig. I’m not impressed. És ez az arcomon is látszik; nem vagyok lenyűgözve. Szemeim kérdőn térnek vissza másikra, aki végre észreveszi, hogy… észre van véve. Elindulok az irányába, majd amikor elérem a „repül a nehéz krumpli, ki tudja hol áll meg” című szösszenet főszereplőjét a porba hullva, látványosan átlépek rajta Egy-két újabb lépés, és már a fehér felsős fiú előtt állok. Zsebembe dugom párnás kis ujjaimat, majd oldalra döntöm a fejemet. Értetlen arckifejezésemet az teszi még mókásabbá, hogy a szemöldököm egyenesen alacsony homlokom közepére repül. Először is, szegény fiú félrebeszél. Vagy valami más nyelven. Same sh*t. Biztosan ezért dobált, mert nem tud magyarul, és valahogyan magára kellett hívni a figyelmet. Jó teóriának tűnt, de egy pillanat alatt szertefoszlik, mert mégis beszéli a közös nyelvet. Vagy van nála valami varázstárgy, ami végül fordítani kezd. Biztosan rosszul, mert ez…
- Eeeezt ne csináld – mondom végül a legfurcsább arckifejezéssel, közben előveszem jobb kezem a zsebemből, és mutatóujjammal rámutatok. – Ez ijesztő – imitálom, hogy kiráz a hideg. Fura egy srác ez a „Tejfel”.
- Petya vagyok – biccentek felé végül egy ártatlan mosollyal arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Igazán kedves, bájos, sőt, mi több, megértő mosolyra húzódnak ajkaim a reakciója láttán. Feledkezzünk meg arról, hogy legszívesebben Ábel seggébe állítottam volna a seprűje nyelét, vagy, hogy kiselőadást tartottam Bencének arról, miért NEM a pálya, és miért NEM egy meccs közepe a megfelelő hely és időpont arra, hogy egyperces romantikázzon a nőjével, de még csak a seprű sem egy kibaszott lingispír, hogy körbe körbe forogva védjen ki egy dupla dinamitot.
Ne gondoljunk ezekre, és akkor egészen kiegyensúlyozott lesz a gesztus az arcomon.
Bólogatva és magamban elraktározva az információkat hallgatom, közben belekortyolva a limonádémba, mielőtt folytatnám a rántotta elpusztítását.
- Akkor szerintem nem lesz gond. Mármint, régóta ez a dupla dinamit volt itt is az első olyan dobás, amitől az embernek tátva marad a szája - arról nyilván nem nyilatkozhatok, amikor nem voltam itt, de ha belegondolunk, hogy már legalább harmadik éve fogyasztom itt a levegőt, és eddig még kviddics sem volt, aligha hiszem, hogy bármi is elkerülte volna a figyelmem, vagy lemaradtam volna valamiről.
- És te amúgy ide jártál, vagy más iskolába? - nem mintha lenne valami fokozott esélye annak, hogy majd ismerős arcokkal találkozzon a pályán, de kíváncsi vagyok. A legtöbb játékos ide járó diák, és, bár hagyják, hogy felnőtt, külsős tagok is játszanak, eddig közel s távol csak Henrikről tudok - bár, a navine csapatának összetételét még homály fedi. Ki tudja, mivel lepnek még meg a kis sárgák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szusszantam egyet, és alaposan szemem ügyébe vettem az esernyőm fémes csontvázát. ─ Volt, hogy ki is mondtam. Kimondtuk mind a ketten. Volt, hogy komolyan is gondoltuk pár pillanatra. Napokba, néha hosszú hetekbe telt, mire megbékéltünk. Olyankor nem szavakkal kértünk egymástól bocsánatot, hiszen azzal nem értünk el volna különösebben semmit. Eleve egy a szánkon kiszaladt szösz miatt morogtunk, így hát annak jóvátételére a tettek maradtak. Egy-egy bűnbánó, szomorkás, szelíd tekintet; egy szoros ölelés; vagy egy személyre szabott ajándék. Csak egy figyelmes apróság. Edgart is egy hasonló veszekedés után kaptam Theontól közel egy éve. Szóval ne bánkódj miatta, bármit is mondtál, vagy nem mondtál ki, előbb vagy utóbb bocsánatot fog nyerni. Már csak azért is, mert nem érdemled meg, hogy ne így legyen. ─ a párás, ezerillatú, már-már ízes levegőből mélyeket szívtam, miközben tudomásul vettem, hogy a sajtok közelében voltunk, és nyakamat tekergetve hol jobbra, hol balra nézelődtem, elsődlegesen a bácsi után kutatva. Nem sok idősebb hímegyed volt arra, szóval kizárásos alapon csak az egyetlen lehetett az, akit mi kerestünk. Vagyis én, Shayleen csak az idegenvezetőm volt.
─ Nem a szüleink választottak, hanem Theon. A lehető legmesszebb akart kerülni otthonról, és mivel egészen jól beszélünk magyarul, hála a magyar anyanyelvű rokonainknak, így az itteni iskola mellett döntött. Nem siette el, hogy szóljon nekem, de én sem, hogy szóljak anyának. A bátyám egyébként szentül hiszi, hogy megszökött, de nem is bolygatom Őt miatta. A szüleink és a család leveleit meg szokta semmisíteni, azonban én néha-néha udvariasságból írok nekik, hogy még élünk. Sem többet, sem kevesebbet. Theonnak ezt persze nem kell megtudnia, hiszen a fejében élő kép a nagy szökéséről olyan szép. Egyébként jó okunk volt eljönni onnan, de arról nem szeretnék beszélni. ─ tisztáztam le a tényállást, még mielőtt rá lesz kérdezve esetlegesen. A legtöbb időt a nagyinál töltöttük Colmarban, a maradékot Párizsban a szüleinkkel, különböző összeröffenéseken csillogtatva a mosolyunk. A fivérem is én is utáltuk az ilyeneket, de mégsem bújhattunk ki alóluk, és tönkre sem tehettük őket. A legjobb volt, ha megmaradtunk bábuknak, és nem zaklattuk feleslegesen a szüleinket. Meg ott volt a kapcsolatunk apával, aki szörnyen szigorú volt, főleg a bátyámmal, és persze sajátos gyereknevelési taktikái voltak. Azonban a végére engedett, és most itt lehetünk, és Theon boldog, csak ez számít.
A sajtok közvetlen közelébe érve, azokat megpillantva elégedett mosoly kúszott a szám szélére. ─ Innen már el fogok boldogulni. Köszönöm, hogy elnavigáltál idáig. ─ fogalmam sem volt, Shayleen dolga mennyire igényelte a sietést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Henrik az összes lehetséges hangulatomat ismeri. Látott már nevetni, sírni, félni, idegeskedni vagy éppen lelkesedni. Ez fordítva is igaz, bár neki lényegesen kevesebb hangulatingadozása volt. Hogy azért, mert már tulajdonképpen felnőtt volt, amikor megismertem, vagy csak nem akarta, hogy lássam az összes érzelmét, azt nem tudom, de a lényeg ugyanaz: eddig ott voltunk egymásnak a legrosszabb és a legjobb időszakokban is. Ez a testvérek dolga, nem? Azért mégiscsak a legjobb, amikor nevet, az pedig a legeslegjobb, ha együtt nevetünk. És a házit követelő diákok, azért tényleg elég viccesek tudnak lenni.
- Hát, ez ilyen. Repüléstanon már megkérte őket a prof, hogy legyenek kreatívak és találjanak ki magunknak feladatot, mert neki családja van és semmi kedve azzal tölteni a szabadidejét, hogy plusz házikon gondolkozzon - rázom egy kicsit a fejem. Én megértem, hogy ha érdekel a tantárgy, akkor nem akarsz leállni, de én például még sosem mentem egyik tanáromhoz sem, hogy szórjon meg valamilyen feladattal, mert pont azért van a könyvtár, hogy ilyen helyzetekben a segítségünkre legyen. - Néhányan irtóra túlpezsegnek és kérdésekkel bombáznak tanárokat. Páran csak tanársegédek szeretnének lenni, a többiek pedig a jobb jegyre hajtanak, gondolom - magyarázom neki, bár nem vagyok teljesen biztos ebben. Abból indulok ki, hogyha én milyen indíttatásból tennék ilyet.
Aztán kicsit csodálkozom a természetességén, amikor azt mondja, hogy lesz ágyam meg ilyenek. Bár nem tervezek náluk élni, de ha esetleg nem tudnék vagy akarnék visszamenni valamiért a kastélyba, akkor egyszerűen a földön vagy a kanapén is elalszom.
- Muchas gracias, mi hermano - bököm ki végül, spanyolul, ha már ő is így idézett. Még mielőtt eljöttem a Bagolykőbe, anyáék baráti társasága összegyűlt, én pedig sütöttem sütit és terítettem nekik, amikor az egyik vendég elkezdett latinának nevezni, mert szerinte teljesen olyan vagyok, mint valami spanyol. Aztán anyáék mondták is, hogy bármi előfordulhat, mert mentett örökbefogadott vagyok. Azóta eléggé elterjedt otthon ez a becenevem, ezért egyik karácsonyra Henriktől egy kezdő spanyol nyelvkönyvet kaptam, azután pedig valamennyit tanultunk együtt. Annyit sikerült magunkra szednünk, hogy nem adnának el minket, de azért nem maradt meg sok.
- Danka, szuper szuperhős szolgálatodra - bólintok mosolyogva. - Egy ilyen szuperhős céggel tök sokat lehetne szakítani. Kezdenénk kicsiben, én lakást keresek neked, te csúnyán nézel azokra, akik gurkót küldenek rám vagy a csapatomra a kviddicsmeccseken. Aztán egyre nagyobbra lehetne kiépíteni - magyarázom lelkesen az ötletem. Szinte már látom is magam előtt, bár nyilván nem tenném meg. Vagy mégis?
- Hogy lenne érthető? - ingatom meg egy kicsit a fejem. Igen, a mondandóból sikerült ezt a szót kiválasztanom és rágnom csöppet, mert így nehezen tudnám megemészteni. A bátyám jó ember, merem állítani, hogy a legjobb akivel eddig találkoztam, egyszerűen buta emberek veszik körül. Nagyon buta emberek, akik olyanokat néznek ki belőle, ami közel sem történt meg. Aztán meg nem tudják elfogadni, ha nincs igazuk, ezért már hosszú évek óta nyúzzák szegényt. És ilyenkor jönne képbe a szerelem. Aki átsegít és megvéd és hisz benned és minden ilyen szépség. Akármit tehet, csak nem eltávolodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető