36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
In memoriem.
Írta: 2019. augusztus 18. 23:06
| Link

Szomorú napra virradtam aznap. Az én drága Betty-met pár óra múlva temetik el. Olyan kedves volt, amikor a Valentin napi cikkemet írtam, hiszen vele készítettem az interjút. Felöltöztem az egyenruhába, az első órán ugyanis részt veszek, de a másodikról engedéllyel, távol lehetek. Le is telt a Bűbájtanóra, én pedig szomorúan felmentem a szobába. Felöltöztem feketébe, és elindultam a Bogolyfalvi temetőbe. Mielőtt azonban bementem volna, a kapunál egy kedves idős hölgytől, gyönyörű szép rózsacsokrot vettem. Nem voltunk sokan, körülbelül 15-en. Miután a temetés lezajlott, Betty unokahúga hétvégére meghívott engem egy teára. Az emberek lassan elmentek, és én ott maradtam Betty sírjánál. Könycseppek gördöltek le a szemeimből. Egy kis ideig némán ültem a padon, a hant mellett, majd megsimítottam Betty képét, melyet egy aranyozott keretben a sírra helyeztek.
- Ég veled! - mondtam, és kisétáltam a temetőből.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 09:33
Hozzászólásai ebben a témában
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 30. 20:05 | Link

Szexi angol tik

Nos, miután Adélt végül mégsem kérte fel álbarátnőnek, valamit mégis csak ki kellett találnia... És hát kutakodott az emlékei között, ki lehetne tökéletes arra, hogy akár csak hazugságból is eljátszhassa a kedvesét? Nos, Ophelia Brown a maga módján annak bizonyult. Rebesgettek ugyan valamit arról, hogy Jason Payne-el kavar, de mivel a férfi felszívódott, Ophelia pedig azóta szabad, így megfelelő választásnak tűnik. Az egyetemről és arról a bizonyos vakrandiról már amúgy is ismerik egymást, tehát túl sok meglepetés nem érheti a férfit. Mivel szerelmileg úgysem vonzódnak egymáshoz, ez a legjobb garancia arra, hogy a pletykák elültével valóban megpróbálhatja meghódítani Emily-t.
Ami a helyszínválasztást illeti, nos... Hagy némi kívánnivalót maga után, azt viszont nem akarta, hogy csak úgy akárki lefülelje őket. Ugyanis a nő egyelőre mit sem sejt Nico szándékairól és mielőtt hangosan kiröhögné egy népes helyen, inkább elhozza a holtak közé. Azok legalább hallgatnak. Este nyolcra beszélte meg, amikor már nincs annyira világos, de nem is kell a sötétben tapogatózniuk. Milyen kis romantikus!
A találkahelyen egyszerűen ledobja magát egy fa tövében és azon töpreng, hogy másszon ki ebből a kulimászból. A plázázás óta nem volt alkalma találkozni Emily-vel, mivel a lány nem volt otthon. Ennek köszönhetően a táskája és minden személyes cucca az olasznál van, amibe ő természetesen nem nyúlt bele. Vannak dolgok, amik számára szentek, ilyen a magánélet is. Meg aztán félt is attól, hogy valami Adriannal közös dolgot talál majd benne. Egyedül az iratait kereste ki, hogy visszaadhassa a holmikat, de azon túl semmihez nem nyúlt. Hozzáteszem, nem volt könnyű dolga, lévén a lány naplója benne volt a táskában és hát... Égett a vágytól, hogy megtudja, mit is gondol Emily valójában. Kár, hogy túl becsületes. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal várja jövendőbeli álbarátnőjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 30. 21:38 | Link

Szexi olasz kujon - komolyanitt? - stiló - amúgymeg

Az animágia vizsga sikeressége annyira felvillanyozott, hogyha tehetem csak az animágusi formámban vagyok. Természetesen a vizsga után - szerencsére csak kétszer és otthon -, elfelejtettem, hogy kéne bűbáj arra, hogyha egy mód van rá, akkor a ruha rajtam maradjon, miután visszaveszem az emberi alakomat, de rá se rántsunk. Szóval szeretem, és imádom az alakomat, ráadásul Kori sem lett hiéna, hanem egy ennivaló kékcinege alakját vette fel. Nyilvánvalóan ezzel cseszegetem amióta kiderültek az alakok, nehogy kihúzza a gyufát, mert megeszem. Poénnak jó, de nem hiszem, hogy valaha képes lennék rá, de a durcás, felfújt arca miatt bármikor megéri ezt a témát felhozni.
Plusz arról ne is beszéljünk, hogy Jason visszajött, mert olyan szintű érzelmi kavalkád van bennem, hogyha csak a gondolataim közé kerül - ami valljuk be elég gyakran előfordul -, hogy nem tudom szavakba önteni mi is van bennem jelenleg. Ami az irodában történt, az ott is marad, legalábbis nagyon remélem, és nem is akarok beszélni róla, mert az olyan... olyan ahw volt, hogy megtartom magamnak és megpróbálok nem is gondolni rá, mert akármikor eszembe jut olyan jóleső borzongás fut végig rajtam, mint egy szerelmes tinilányon. És tessék! Most nem a vizsgadrukk miatt vagyok tini, hanem azért, mert visszajött egy férfi az életembe. Igazán dönthetne már a szívem, testem, lelkem, hogy mi a tökömet akar, mert ezeket a hullámvölgyeket nagyon nehezen viselem. Akár egy idősödő a klimaxot. Ja, hát szóval kígyóformában kúszok a temető felé, a megadott időpont előtt öt perccel, és ha szemeim nem csalnak Nico már ott áll. A levélben nem állt semmi, ami legalább támpontot adna arra, hogy miről lesz szó, de nem is baj, mert ha olyan, legalább nem lesz leírva, és csak elengedhetem. Ahogy elnézem a férfi nagyon el van merülve a gondolataiba, így óvatosan kúszok felé, hátha nem vesz észre, hogy aztán előtte egy méterrel vegyem fel emberi alakomat.
- Szép jó estét - igazgatom meg ruhámat zavartalan. - Meglepően szűkszavú volt a levél az előzőhöz képest - dobom hátra hajamat vállam felett, majd tekintetemet Nicora emelem, amiben remélem egyértelműen tükröződik a kérdőjel.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. augusztus 30. 21:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 30. 21:56 | Link

Szexi angol tik

Tényleg nagyon el van merülve a gondolataiba és szép lassan, ahogy sötétedik, tulajdonképpen észre sem veszi, ahogy Ophelia egy fekete kígyó alakjában közelít. Emily lefoglalja minden gondolatát az utóbbi időben, amit magának is szégyell bevallani, elvégre ő egy párkapcsolatban lévő nő. Nem szabadna vágyakoznia utána. Épp csak belesüpped az önsajnálat mocsarába, mikor végre észleli azt a valamit, ami közelít felé. Ráfókuszál és már épp felsikítana - nehogy azt higgyétek, hogy nem lenne képes szopránba tolni -, mikor a kígyó egyszerűen Ophelia-vá változik. Egy könnyed szívrohamot hordott most ki lábon amúgy, de persze ezzel senki se foglalkozzon, hiszen kit érdekel?! Elnézést, elragadtattam magam.
- Nem ömlenghetek mindig, még a végén hozzászoksz - elmosolyodik és int a nőnek, hogy üljön le mellé. Igazából ez több szempontból is fontos lenne: először is nagyon csinos ez a ruha... De azért tisztázzuk, hogy tényleg csak azt nem lát benne, amit nem akar észrevenni. Úgy értem nagyon formásak azok a mellek és, ha jobban koncentrálna, talán egy kivillanó fehérneműt is látna, de... Hát mondjuk nincs de. Az utóbbi időben szerencséje van a nőkkel - persze Emily-t leszámítva, vele ugyanakkora balfasz, mint eddig volt. Ha egy ilyen dögös pipi feszít mellette, nincs az az áldott vagy áldatlan lélek, aki azt gondolná, meleg. Egy ilyen jó partit le kell venni a lábáról és meg is kell tartani... Keményen. De remélem most nem arra gondolsz te kis huncut, amire tudom, hogy gondolsz.
- Gondolom téged sem került el a pletyka, miszerint meleg vagyok - a nőre néz sokatmondóan, hiszen egy egyetemen tanítanak. Még a süketekhez, vakokhoz, némákhoz és megcsonkítottakhoz is eljutott már a hír, amit sikerült ugyan részben tisztázni, hála Diának - és annak a kellemes afférnak -, azonban továbbra is furcsán méregetik, mintha nem igazán hinnének ebben az egészben. - Azon túl, hogy nem vagyok az, egy szívességet szeretnék kérni tőled - nem gondol bele, hogy ez a hatásszünet mit is jelent kettejüknek. Szívességet kér miszerint feküdjenek le? Vagy mégis mihez? Egy közös lovely fotóhoz az instantgramra? Dia is azt használta, talán bejönne. Valószínűleg Ophelia csak arra az egy dologra nem számít, hogy alibinak szánják. De hát, egy jó kis meglepetés sose rossz...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 30. 22:13 | Link

Szexi olasz kujon - komolyanitt? - stiló

Az időpont még talán annyira nem is lepett meg, mint a helyszín. Egy temető. Nem mondom, eszembe jutott, hogy talán elásni akarna, amiért az első randink leginkább a beszélgetésről szólt és nem másról, mint amire általában a férfiak számítanak? Vágynak? Kurva mindegy. Szóval elég jó volt, aztán integetve váltunk el, akár két haver. Nem lehet felróni nekem, hogy eszembe jutott az alternatíva, hátha elás, ámbár hazudnék, ha azt mondanám, hogy kinézném Bianchiból az efélét. Olyan kis aranyos, hogy legszívesebben megzabálnám, mégis van benne valami férfias. Az olaszok, mi? Nem véletlen odajárok vásárolni, mert valamit tudnak.
- Ehhez? - emelem meg szemöldököm kérdőn. - Soha - mosolyodom el őszintén, miközben az utolsó simítások is helyére kerülnek a ruhán. Leülök Nico mellé, lábamat keresztbe vetem, és valamiért elkerüli a figyelmem, hogy a ruha talán jobban felcsúszott, mint kellene neki. Ölembe ejtem a kezemet, kissé Nico felé fordulok egész testemmel, mert talán nem úgy kellene ülnünk egymás mellett, mint két megszeppent óvodás.
- Nem, nem került el - vágok rögtön komor arcot, ahogy feljön a téma. Természetes, hogy nem került el, mivel egy egyetemen tanítunk, és van fülem. Elég nehéz nem meghallani az olyan suttogást, amit kiabálnak az előadó egyik végéből a másikba, hogy képzeljék el Bianchi tanár úr meleg, pedig mennyire jól néz ki, és milyen kár érte. Egyetemen vagyunk, a hallgatók rögtön repültek is az előadásról, mert szerény véleményem szerint ezek a pletykák talán még a gimiben elfogadhatóak - igazából ott sem, de érezhető a szint? -, de egy egyetemen, ahova felnőtt emberek járnak, hagyjuk már. Ostobák járnak oda is? Inkább ne keressük meg a választ. - Állok rendelkezésedre - teszem fel bal könyökömet a pad támlájára, arcomat támasztom neki, és komolyan megpróbálok biztatóan, kedvesen és minden pozitív jelzővel ellátott mosolyt küldeni felé. Kényes téma, és ezen mondat után elég sok opció átfutott az agyamon, vajon mit kérhet, de talán nem lesz olyan vészes, mint a helyszín és a szűkszavú levél sugallta. Mondom talán.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. augusztus 30. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. szeptember 5. 13:17 | Link

Szexi angol tik

A kijelentésre elmosolyodik. Fogadni merne, hogy a bókokhoz hozzá lehet szokni, legalábbis ő minden bizonnyal egy idő után képes lenne rá. Megvárja, hogy a nő leüljön mellé, addig pedig csendben figyeli. Merész választás egy temetőbe - már ha eltekintünk a ténytől, hogy maga a temető is az volt. Persze a nyári, fülledt éjszakának köszönhetően biztosan nem fog megfázni, de hát egy ilyen fehér ruhában leülni a földre... Ő tudja. Ahogy érzékeli a felé forduló testet, ő maga is változtat pozícióján, hogy ne a csillagokhoz intézze szavait.
- Nehéz lett volna elkerülnie - kínosan elmosolyodik, hiszen tudja, hogy Ophelia is az egyetemen tanít, ott meg ugye minden futótűzként terjed. Például a Diával való egy éjszakás kalandjának is gyorsan híre ment, olyannyira gyorsan, hogy pár napra rá már Emily is tudta. Na ez a nem semmi. Gyűlöli a pletykákat, minden ennek az oka. És, ha ez nem lenne elég, még töredelmesen be is vallhatja majd, hogy nincs közte és a rellonos között semmi. Mellesleg miért is kell magyarázkodnia? Ezt mindig elfelejti.
- Vigyázz, mit ígérsz - felnevet a kijelentésre, de értékeli a segítőkészséget és azt is, hogy nem vágja rá úgy, mint Adél, hogy őt nem zavarja, ha inkább popsiba szereti. Azért mindennek van határa. Sőt, úgy érzi, hogy Ophelia egy percig sem tartotta igaznak ezeket az alaptalan vádakat, ami visszaadja a magába és férfiasságába vetett hitét. Legalábbis részben. - Tök kínos ilyesmit kérnem, amúgy se tudom, hányadán állsz mással, de... Szükségem volna egy álbarátnőre. Az a helyzet, hogy van valaki, akit szeretek, de talán még ő is azt hiszi, hogy meleg vagyok - kínosan elmosolyodik, ahogy Emily-re gondol. Már csak azért is, mert eddig csak erről a kérdéskörről tett említést, arról nem, hogy amúgy neki párja van. Igen, talán ez egy hangyányival jobban megnehezíti a kapcsolatukat, mert Nico akármikor bebizonyítja, mennyire heteroszexuális ő, csak kerüljön kezei közé a Fisher lány. - Ez egy romkomba is gáz jelenet lenne, de igazából csak rólad tudom elképzelni, hogy miközben ezt hallgatod, nem gondolod, hogy tényleg meleg vagyok, kellően diszkréten kezeled ezt az egészet és még segítesz is - itt már azért elkomolyodik és úgy beszél Opheliához. Nem ismerik egymást kifejezetten jól, sőt a húgának köszönhetően találkozhattak egyáltalán azon az ominózus vakrandin is. Néha azt kívánta, bárcsak ne úgy lett volna, bárcsak másképp hívta volna el, de aztán rájön, ennek így kellett lennie. Kellett a sok pofára esés, hogy rábukkanjon Emily-re. Csak hát úgy tűnik, örökre viszonzatlanok maradnak érzései.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. szeptember 5. 16:38 | Link

Szexi olasz kujon - komolyanitt? - stiló

Az egyetemen tanítók legtöbbje, és a hallgatók közül is majdnem mindenki elhitte a pletykát. Azt nem tudom kitől indult vagy mi alapján, de lehet jobb is, ha nem tudom meg, mert ott bizony kő kövön nem maradna. A vakrandi után meglepő volt, amikor megláttam a férfit az egyetem folyosóján grasszálni, és bár nem ápolunk szoros kapcsolatot, soha nem mentünk el egymás mellett köszönés nélkül, vagy ha valamelyikünk nagyon sietett, akkor egy intés vagy egy mosoly nélkül. Nem úgy jött össze a randi, ahogy elképzeltük, legalább szerintem nem, de mindenképpen megérte, mert legalább egy olyan ismerőssel lettem gazdagabb, akiért megéri ilyenkor kijönni a temetőbe. Ha a kíváncsiságot nem is nézzük, ugye.
- Nem is könnyítették meg sem a hallgatók, sem a kollegák - könnyen vállat vonok, mert ez az igazság. Mindkét gárdában voltak olyanok, akik fennhangon beszéltek az egészről, megállás nélkül találgattak mindent. Hogy mire fel? Remek kérdés, mint nemrég mondtam, nem is akarom tudni, hogy a pletyka alapja miből robbant ki, és mégis kitől és miért eszkalálódott el egészen odáig, hogy egy egyetemi oktatónk meleg. Nem baj, ha valaki meleg, ha az meg van alapozva, de Bianchinál pont kurvára nincs.
- Ugyan - legyintek egyet felé. - Mégis mi olyat kérhetnél? - mosolygok rá őszintén. Még talán azt is bemerném vállalni, hogy hangosan valljak szerelmet neki az egyetem folyosóján, ő ugyanúgy ordítva viszonozza azt, és aztán kiderüljön mindenki számára elég világosan, miközben egymás nyakába borulunk, hogy bizony Nico Bianchi nem meleg, bármennyire is annak hiszik az emberek. Halkan felkuncogok a gondolatra, ahogy lelki szemeim előtt megjelenik a jelenet, és istenem, mennyire poén lenne ez az egész. Nico elkezd beszélni én pedig kissé félrebiccentett fejjel hallgatom mondandóját. Álbarátnő? Jobbat nem is találhatott volna, álságban nagyon pöpec vagyok, bár álbarátnő még nem voltam, de csak nem lehet olyan nehéz.
- Okééééé - húzom el az utolsó betűt amennyire nem szégyellem, és pillantásom Nicoéba fúrom. - Az bizony ciki, de megoldjuk, hogy ne higgye azt. Segítek - bólintok egyet határozottan. Ha úgy véli ez a legjobb megoldás arra, hogy ne higgyék melegnek, akkor üsse kő, segítek, még bóknak is vehetném azt, hogy engem kért fel erre. Ami köztem meg Jason között történik az úgysem tartozik senki másra, és az álbarátnőségi munkakörben nem hiszem, hogy benne van a napi háromszori szex, de ha tévedek valaki javítson ki legyen szíves.
- Valóban nem hiszem, hogy meleg vagy. De soha nem voltam még álbarátnő, igazi is ritkán, így kérlek, mondd már el nekem mi egy álbarátnő dolga - felnevetek. A helyzet majdnem olyan, mint amit leírtam magamban, de talán egy pöppet visszafogottabb. Rendben, nem pöppet, hanem eléggé, ám úgy gondolom, hogy működőképes lehet a dolog. Jasonnel meg... nos, majd megbeszélem valahogy, ha addig találkozunk, mert mindenképpen segíteni szeretnék neki. - Nyilvános csók, rendben, kézfogás, oké, de ezeken felül van valami amit tudnom kéne? Például nagyon szerelmes pillantásokkal, beléd karolva felnézni rád esetleg? - komolyan foglalkoztat a téma, és elmerengek a munkakörömön. Ez egy zseniális pár nap vagy hét lesz, ha így indulunk neki.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. szeptember 9. 18:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. szeptember 6. 11:05 | Link

Szexi angol tik

Igazából nagyon sok olyat kérhetne, amivel Ophelia bajba sodorhatná magát és itt most nem egy kósza numerára gondolok. Mert oké, az tulajdonképpen Diával is megvolt, nagyjából-egészéből kérnie sem kellett. Ha bevetné mindenét, ami van, talán a mellette ülőt is be tudná hálózni, de igazából... Ő Emily-t akarja. Úgy értem kolléganője gyönyörű, okos, szexi és kívánatos, ez vitán felül igaz, de attól még sajnos a szíve nem felé húzza. Nem szükséges szerelmesnek lennie ahhoz, hogy lefeküdjön valakivel, ennyire azért nem romantikus, de ha már egyszer szeret valakit, árulásnak érezné, ha mással kufircolna. Kár, hogy ez a gondolat mondjuk Diánál nem ütött szöget a fejébe...
- Köszönöm - hálásan pislog fel és, bár tényleg rém kellemetlenül érzi magát, mélyen legbelül örül, hogy Ophelia nem hajtotta el a fenébe és kérte ki magának. Mert azért legyünk tisztában azzal, hogy simán megtehette volna. Nico-nak is gáz ez az egész, meg azért a nőnek is, elvégre jelenleg csak egy eszköz.
- Hát ööö - kissé tanácstalanul vonja meg vállát, mert neki se nagyon volt még igazi kapcsolata, ami meg mégis, az sikerült, ahogy sikerült... Általában elég rosszul. De mégis mit kéne akkor most mondania? Mielőtt folytathatná, a nő felsorol pár alap dolgot, amivel egyébként egyet tud érteni. - Hát mondjuk az valóban nem árt, ha nem úgy nézünk ki, mint akik muszájból vannak együtt, de azért túljátszanunk sem kell. Pár hétről lenne csak szó, míg elül a pletyka, aztán felőlem drámaian szakíthatsz velem a folyosó közepén, hogy megcsaltalak Esmeraldával vagy tudja fene - ebből is egyből kitűnik, hogy őt alapvetően Emily-n kívül más nő nem érdekli és tényleg nem csak valami kamuduma, hogy például beköthesse Ophelia fejét. Vagy rányomuljon. Nem, ilyesmiről szó sincs, ez színtiszta pletykaoszlatás és ráadásul egészen jó módja. A Diás dolog óta eltelt azért két hét, nem lesz feltűnő, ha lesz egy nője - már csak azért sem, mert bárki láthatta, milyen kedvesen köszönnek egymásnak minden alkalommal a folyosón és talán páran azt is lefülelték, hogy randiztak már. Hogy akkor miért nem jött össze, arra meg majd kitalálnak valami fedősztorit.
- Szóval szerintem összességében ennyi bőven elég ehhez. Nem kell lefeküdnöd velem, meg ténylegesen eljárnunk randizni vagy nem tudom. Sőt, nem kell minden szünetben a folyosón falnunk egymást, csak néha, ha nagyobb a közönség, búcsúzásképp például, elvégre tanárok vagyunk, mutassunk jó példát, vagy ilyesmi... - töprengőn néz maga elé, mert hát a jó példának nem épp a mintája. Az sem volt semmi, ahogy a büfénél rákattant a rellonos lányra, nem is csoda, hogy gyorsan híre ment kettejük légyottjának. Mert ugye nem kell kifejtenem, mennyire volt egyértelmű, hogy a hirtelen hoppanálás célja nem egy gyors bevásárlás a sarki közértben, hanem a szex... Na ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. szeptember 9. 18:00 | Link

Szexi olasz kujon - komolyanitt? - stiló

Hajamat átdobom vállam felett, hogy egy; ne cseszegesse az arcom a rengeteg megzabolázhatatlan babahaj - elmondom azért, hogy nem segít ez sem -, kettő; húzzam az időt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sírni támadt kedvem, amiért szíve asszonya nem lehet a mellettem ülő olaszé, mert azt hiszi, hogy meleg, és még csak szíven sem ütött olyan szinten, de azért na. Szar lehet, ha azért nem kap a szerelmed viszonzást, mert a másik fél azt hiszi, hogy a saját nemedet szereted, ami valljuk be, bárhonnan nézem, már pedig nem egyszer láttam már Nicot, elég elképzelhetetlen. Rendben, nincs szerencséje a nőkkel, ez rendben is van, de csesszétek meg, nekem sem volt szerencsém soha a pasikkal, akkor leszbikus vagyok? Hallatlan lenne még a gondolat is, szóval felejtsd is el, mert komolyan megsértődöm, és a sértődött Ophelia már annyira nem vicces, főleg, ha félsz a kígyóktól. Ennél jobb alakom nem is lehetne, mert istenem, mennyire beletrafált az animága ebbe legalább, hiszen imádom! Bólintok egyet Nico felé, egy biztató mosoly kíséretében, amikor megköszöni, és végre jön a beszélgetés érdemi része. Mégis mi a tökömet kell csinálnom? És meg kell mondanom, hogy az olasz reakciója sem nyugtat meg, mert ezek szerint ő sincs annyira képben.
- Valami szebb nevű nőt nem találtál? - emelem meg szemöldökömet kérdőn, ahogy befejezi a remek tervet arra vonatkozóan, hogy mégis hogyan fog megtörténni a szívszaggató szakításunk. Már most könnyeket hullajtok értünk, pedig még el sem kezdődött az érdemi munkánk, és mégis. Jaj, hát a szakításunk még lesz egy kör, mert ha már azon megakadunk, hogy mi a feladatunk, akkor bizony az elválás is jó kör lesz, kérem. Halkan felnevetek, és próbálom visszafogni, hogy így is maradjon, de nem megy, így kitör belőlem az őszinte nevetés. Kezemet szám elé kapva próbálom meg csitítani hirtelen jött jókedvemet, ami nyilvánvalóan kijön, ha egy ember közli veled, hogy "nem kell lefeküdnöd velem". Ejj, pedig azt hittem ez is benne lesz a dologban, így oda az egésznek a hitelessége! Párat rázkódik még a vállam, mielőtt tekintetemet Nicora merném emelni.
- Igen, bocsánat - emelem fel egy pillanatra kezemet, torkomat megköszörülöm, pilláimat lehunyom, és tényleg megpróbálom összeszedni magam. Felpillantok. - Szóval szex nincs, értem, csak diszkréten - bólintok néhány határozottat, majd hirtelen nyúlok mutatóujjammal Nico álla alá, hogy fejét teljes egészében magam felé fordíthassam, majd pilláimat lehunyva, lágy csókot leheljek ajkaira, és húzzam ameddig lehetséges. Eltávolodom tőle, majd mosolyogva megsimítom arcát.
- Szerintem menni fog. Mit gondolsz? - biccentem oldalra fejemet, őszintén kíváncsi vagyok a válaszra, mert ha ennyi sem megy, akkor bizony hoppon vagyunk.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. szeptember 9. 19:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. szeptember 29. 18:04 | Link

Szexi angol tik

Nem igen tudja azt sem, hogy egy rendes kapcsolat hogy működik, hát még egy olyan, ami… Nem rendes? Kamu? Ál? Akárhogy is, most együtt kell megfejtsék, hogyan viselkednek a normális, hétköznapi párok, miközben analfabetizmusukról a múlt által jótékonyan elfedett bukásaik árulkodnak. Nico legalábbis a megszámlálhatatlan vakrandit mindenképp kudarcnak és nem tanulságnak ítéli. Ez olyan dolog, hogy ha egyszer elesel, véletlen, ha kétszer, elgondolkodsz, ha háromszor, már teszel ellene, a férfi meg vagy háromszázszor és most itt ül a csőd szélén, homoszexuálisnak kikiáltva, álbarátnőért fohászkodva. Viccesnek ugyan vicces, azonban semmiképp sem fenntartható állapot, úgyhogy ideje sürgősen összeszednie magát.
- Annak is örülni kell, ami van - meggyötörten sóhajt, bár egy mosolyt azért így is megereszt. Az Esmeralda olyan latinosan hangzott, tudjátok, mintha egy Opheliánál is szexibb, heves vérmérsékletű, vad szexet imádó spanyol pipi rugdosná le a szőkét trónjáról - azaz a barátnői székről. De felőle aztán Orália is lehet, ha a nevéhez hűek a valóságban végrehajtott cselekedetei. Értitek… - De egyébként tényleg mindegy, szóval ráérünk kitalálni, hogyan megyünk szét, csak szálljanak le a meleg kérdésről - most látszik csak igazán, mennyire meggyötört. Bár szavaiból nem lehet kihallani, szemei megtörten, fakón kémlelik a nőét. Így lehet egy ember mindennapjait romba dönteni és, bár Dia nagyon sokat segített neki, hiszen a pletyka jórészt visszaszorult, jó volna teljesen eloszlatni azt. Így talán Emily-hez el se jutna, vagy ha eljut, nem hinne neki… Abba bele sem gondol, hogy esetleg ezzel megbántja majd a lányt, hiszen nem tudhatja, hogy Adrian valójában nincs, vagy legalábbis nem olyan minőségében van, ahogy ő elképzeli.
- Így van - helyeslően bólint és már épp nyugalomba helyezkedne, mikor Ophelia elkezd valamit. Nico egyetlen másodperc alatt fagy le az érintéstől, amikor pedig megérzi a nő ajkait sajátján, egyszerre árad szét melegség a testében és érez borzasztó bűntudatot. Emily-nek kéne itt lennie, neki kéne csókolnia, Emily kéne hogy… De a gondolatai megakadnak és végül még épp marad ideje lehunyni szemeit és viszonozni a lágy csókot. A kérdésre megrebbennek pillái és egy szolid, ámde kaján mosoly kúszik fel arcára. - Nem vagyok biztos benne. Szerintem még gyakorolnunk kell - megtámaszkodik balján és könnyedén hajol a szőkéhez újabb csókért, míg jobbja a sűrű tincsekbe vándorol. Bár finomnak indul a csók, egyik pillanatról a másikra lesz heves és birtokló, ellentmondást nem tűrően kér nyelvével bebocsátást és mélyíti el a csókot. Megbeszélték, hogy diszkrétek lesznek. De csak közönség előtt...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. október 3. 14:48 | Link

Szexi olasz kujon - komolyanitt? - stiló - amúgymeg

- Örülnék én, de csalj meg egy szebb nevű nővel légy szíves - forgatom meg szemeimet elég látványosan. Hogyha már megcsal, akkor ne egy Esmeraldával, mert falnak megyek. Ki váltana le egy Opheliát, egy Esmeraldára, főleg, hogy egyik Esmi sem lehet szebb nálam. Ez köztudott tény, nem kell túlzásba esni, tudom én, de akkor is értékelném a gesztust. - Mondjuk egy Lorával - ráncolom össze szemöldökömet pár pillanatra, szemeimet is összehúzom, hogy a hatalmas koncentrálásokba mondogassam magamban a Nico és a Lora nevet folyamatosan. Igen, tetszik, Lorával megcsalhat, bárki is legyen az, de majd kitaláljuk, mert ugye a szakítás rész rajtam múlik leginkább. Annyi a szerencsém, hogy Jason még nem tűnt fel a színen, így talán megúszom azt, hogy el legyen terelve a figyelmem.
- Rendben - bólintok egy aprót felé, lábaimat keresztbe vetem, mielőtt folytatnám. - Szerintem ez elég ok lesz arra, hogy leszálljanak a témáról - mutatom végig magamon nem diszkréten, majd a mozdulat végén halkan felnevetek, kezeimet ölembe ejtem. Tisztában vagyok vele, hogy jól nézek ki, és szoktam is vele poénkodni, na de ezen is van a hangsúly; poén. Soha nem voltam egoista, és nem mondanám, hogy nagyra vagyok magammal, lenéző meg végképp nem voltam, hiszen nem is volt mire annak lennem. Ezek nagyon jó poénok, ha olyannak mondod, aki érti a viccet, és nem hiszi el rólad, hogy egy egomán picsa vagy, aki csak magával foglalkozik. És Nico pontosan ezen emberek közé tartozik.
Mutatóujjam álla alá kerül, és a csók végére legalább ő is észhez tér, viszonozza azt és nem is rosszul. Hát ha így állunk, akkor nem is lesz olyan nehéz elhitetni az emberekkel, hogy együtt vagyunk, és mégis milyen hiperszupermega boldogok is vagyunk mellé. Legboldogabb párkapcsolat evör. Gondolataimba merülve érzem meg az újabb csókot Nicotól, reagálni sincs időm előbbi mondatára, mert ajkaink ismét eggyé válnak, nyelveink rögtön táncot járnak, miközben ujjai tincseim között szánkáznak. Jobb kezem automatikusan mozdul, hogy tarkójára csúsztathassam tenyeremet, annak érdekében, hogy közelebb vonhassam magamhoz. Kipirultan válok el tőle csak egyetlen egy pillanat erejéig.
- Jól megy a diszkréció - motyogom ajkaiba, még egy mosolyra is van időm, mielőtt ismét magamhoz húznám és úgy folytatnám, mintha abba sem hagytuk volna. Ha ez egy álbarátnő dolga, akkor eddig nagyon jó vagyok benne, és nem is olyan rossz, mint amilyennek elsőre gondoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. október 12. 23:51 | Link

Szexi angol tik

- Még válogatsz is, na szép - felnevet, főleg ahogy látja, Ophelia mennyire komoly a névválasztást illetően. Mondjuk a jelenet alapvetően tragikomikus: itt ül egymás mellett két jó barát, akik épp álkapcsolatot akarnak összehozni és azon vitatkoznak, mi - vagy inkább ki - legyen a szakításuk oka. A romkomok írói telesírják a párnájukat ezektől a kliséktől, amik egyébként úgy tűnik, a valóságban is megtörténnek. - Akkor Lora. Lehetnénk mondjuk Nira. Vagy Loco. Kell a shipnév, tudod - megvonja vállát, mintha nem is lenne fontos a dolog. Bár tény, hogy a 'loco' őrültet jelent, szóval még illene is a kitalált barátnőjére meg rá. Jézusom, van még ennél is lejjebb?
- Ha ennél is jobbat akarnak, egy fajtiszta vélát kell találnom - ez mondjuk nem kis bók a nő részére, mert így Nico kimondja, hogy egy bombázó. Félreértés ne essék, szíve hölgye Emily, nála gyönyörűbb nem lehet senki, de ettől még nem kell megvakulnia. Barátja pontosan olyan szexi, mint amilyennek egy álbarátnőnek lennie kell, ott formás, ahol kell és annyira merész, amennyire kell. Így halkan meg merem súgni, hogy azért némi élvezet is lesz ám ebben a színjátékban...
Végül, demonstratíve bekövetkezik köztük az első csók. Nos, nem kell szégyenlősködni, jelentsük ki, hogy ez kibaszott jó. Annyira, hogy Nico nem átall repetát kérni belőle, ezúttal azonban merészen és felkészülten. Kezei legszívesebben illetlen helyekre vándorolnának, azonban visszafogja magát, így csak a szőke tincsekbe mélyednek el ujjai. Ha azt hinné, talán valami nem kóser, Ophelia rögtön rácáfol, ahogy viszonozza a csókot, tenyerét a férfi tarkóján nyugtatva.
A diszkréció említésére csak azért nem nevet fel, mert nincs ideje, ugyanis egy aprócska lélegzetvétel után ismét összeforrnak ajkaik, ekkor viszont már nincs megállás. Ahogy a nő egyre közelebb húzza magához, végül enged a csábításnak, jobb keze a meztelen lábakra téved, hogy egy óvatos, ám határozott mozdulattal szétfeszítse őket, ő pedig közéjük férkőzzön. Az ajakra adott csókból lassanként már valami egész más lesz: forrón szánkázik végig a hosszú, kecses nyakszirten, miközben Ophelia két oldalán támaszkodik meg. Borostája minden bizonnyal csiklandozza majd a nő puha bőrét, ám nem törődik vele, hagyja, hogy a temető rejtekében, távol a világ zajától átadják magukat a földi gyönyöröknek.

- - - o - - - o - - - o - - -

Kifulladva fordul hátára és vonja magához a nőt. Nos, amikor arról volt szó, hogy nincs szex és diszkrétek lesznek... Nem igazán erre gondolt. Valahol mélyen belül bűntudata van Emily miatt, de most, épp csak pár pillanattal az orgazmuson túl, baromira nem tud erre koncentrálni.
- Nem vagyunk normálisak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. október 16. 15:31 | Link

Szexi olasz kujon - komolyanitt? - stiló - amúgymeg

- Megtehetem - nevetek fel halkan, mintha tényleg megtehetném. Pedig aztán nincs valami sok lehetőségem válogatni, és most is ahelyett, hogy a saját szerelmi életemmel foglalkoznék, Nicoét próbálom meg helyretenni azzal, hogy álbarátnőt játszok. - A Loco tetszik. Illik is a helyzethez, megvéve! - mosolyodom el őszintén a férfire, hogy tudja az egész poén. Mondjuk nem mintha eddig nem lett volna egyértelmű, mert ő is eléggé benne van, ráadásul nyakig, ha csak azt nézem, hogy az egész "megoldás" az ő fejéből pattant ki. És pontosan ezért ülök este a temetőben, akár egy sírrabló. Eszembe sem jutott eddig, mi van akkor, ha valaki meglát minket? Mégis mire gondolhat? A jobbik eset az, hogy sírrablók vagyunk, a rosszabbik, hogy valami elmebeteg pár, akinek fétise a temetőben találkozni és bármit is csinálni. És akkor mostantól jöhet a reménykedés, hogy nem kell opciókon gondolkodnom, mert csak simán nem jön erre senki, ami talán még működőképes is lehet, tekintettel arra, hogy az idő nem éppen halott szeretteink látogatására alkalmas.
- Te aztán tudsz bókolni Bianchi - ütöm meg vállát nevetve, mert azért ez valóban nem semmi bók. Ha egy vélához hasonlítanak, ráadásul véla vélához, akkor azt igenis zsebre kell tenned, elfogadnod, és magadban örömködnöd, hogy na! Legalább ezért megéri már létezned, hogy vélákhoz hasonlítsanak, plusz nálad már csak egy teljes értékű véla lehet szebb. Mi ez, ha nem ultacuki bókolás? Mindjárt megzabálom ezt a cukorpofát itt mellettem.
Nem is kell sokáig várnom, mert az első csók elcsattan, mint egy igazi pár között, majd a második is, amit végre Nico és érzékel. Ujjai tincseim közé csúsznak, én meg minduntalan araszolok hozzá közelebb, amíg már egy hajszál sem fér be közénk, kezemet tarkóján pihentetem, esélyt sem adva arra, hogy esetleg eltávolodjon, maximum akkor, ha azt én szeretném. Akkor szabadna, de nem akarom, így...
Időt sem hagyok reagálni neki, mert ismét birtokba veszem ajkait, kezemet elvéve tarkójáról kezdek el babrálni ingjének gombjaival, éppen egy időben azzal, amikor ő lábaim közé helyezkedik. Ajkait egy pillanatra sem engedvén el babrálok a gombokkal, és komolyan majdnem megkérdezem, hogy miért hord ilyenkor minden férfi inget? Miért? Könnyítsük már meg egymásnak, de komolyan. Kevés időm van ilyeneken agyalni, mert pár pillanat múlva már átadjuk magunkat egymásnak, a földnek, a temető síri csendjének.

- - - o - - - o - - - o - - -


Ösztönösen húzódok közelebb Nico meztelen testéhez, ahogy elválunk egymástól. A diszkréció eddig tartott, de legalább tényleg nem jött senki. Halkan felkuncogok mondandóján.
- Azért egy nő szebb bókot vár egy ilyen után - könyökölök fel mellette, hogy láthassam arcának körvonalait, majd mellkasán kezdjek el dobolni tökéletesen manikűrözött ujjaimmal. Ha valaki ezt meg tudja
- főleg Kori -, akkor nekem végem, de ugye, ki tud ilyenekre gondolni egy ilyen akció után? Amikor testem még az előző sokk hatása alatt áll, és néha meg-megremeg, mintha még mindig nem hinné el mi történt. Nem hibáztatom, én sem hiszem el egyelőre.
- Mr. Diszkréció - emelem pillantásom oda, ahol Nico szemeit sejthetem a sötétben. - Ezt soha senkinek - kezdek el mutatóujjammal mintákat rajzolni mellkasára, hogy végül fejemet is lehajtsam rá és szusszanjak párat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
Írta: 2019. október 31. 19:30 | Link

Karola


- Persze tesó, megyek aludni. - Elnyomok egy kamu ásítást, hogy Lizi elhiggye, tényleg fáradt vagyok. Nagyon gyanakvó egy lány, mondjuk most lenne is rá oka, de egyébként inkább nincs. Mióta a suliba járok, úgy érzem, mintha kiszabadultam volna valami kalitkából és bekerültem egy másikba. Otthon a szüleink és a nagytesók, itt a nagytesók és nagypapi. Utóbbit könnyebben leszerelem, mint Liziéket, de most megnyugodva fordul a Rellon körlet felé. Míg el nem tűnik a kanyarban, addig én is loholok a Levita felé, azonban, ha már nem lát, irányt váltok és egy kis ügyességgel máris kilógtam a kapun. A terv első fele kipipálva. A többi már Karolán is múlik, de bízhatok benne, ügyes lány. Megszaporázom a lépteimet a falu vége irányába. Kerülöm a házunkat, mert akárki megláthat és akkor vége. Sajnos még nem tartok ott az illúziómágiában, hogy azzal leplezzem a kilengéseimet. Tudom, hogy nem lenne etikus, de ezt is be kell gyakorolnom, ha titkos ügynök akarok lenni. A titkos ügynökök jól tudnak rejtőzködni, így már nem is illegális. Megnyugodva folytatom utamat. Kiérve a faluból, a lámpák fénye is gyérebben hatol el, ahogy egyre kijjebb haladok. Elérkezik egy pont, ahol már szinte teljes a sötét, csak a puha fűszálakon csillog a sok-sok harmatcsepp. Furcsa neszek, surrogás, huhogás, reccsenés vesz körül. Egyedül vagyok, meg a majré. Erősen markolom a pálcámat, ahogy átlépek az alacsony kerítésen. Karola remélem eljön, mert én innen egyedül egy tapodtat sem mozdulok reggelig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. október 31. 19:44 | Link

Lena


Sietősen kapkodtam össze a holmimat, s egy kisebb, vállra akasztható batyuba csempésztem be a vacsoraasztaltól elcsent pogácsákat és az almát, hisz ki tudja, hogy hány órás kaland vár ránk. Emlékszem, Lena azt mondta, hogy ez egy nagyon izgalmas hely, s addig győzködött, míg végül csak rátudott venni arra, hogy este látogassuk meg ezt a helyet. Pedig egyedül egész biztosan nem mentem volna el, s talán ha megemlítem a többieknek, ők is lebeszéltek volna erről az ötletről. Vagy talán Angienek és Benettnek tetszett volna egy ilyen kis éjszakai túra?
Mindegy volt már, nem volt időm arra, hogy őket is magunkkal rángassuk, így is fenn állt annak a lehetősége, hogy talán majd egy prefektus nyakon csíp, és akkor nekünk annyi. Még lett volna időm arra, hogy meggondoljam magamat, pakolás közben egy pillanatra meg is torpantam, s pillantásommal a kosarában szunnyadó Bolyhost kémleltem. Nyugodtan aludt, fogalma sem volt arról, hogy hová készülök. Lehet, hogy jobb lenne, ha maradnék? Igen, biztonságosabb lenne, és nyugodt lehetnék. De nem, nem hagyhattam magára Lenát, ha már elígérkeztem neki, akkor nem hagyhattam őt cserben. Így ha még meg is fordult a fejemben az, hogy ne induljak el, magamra kaptam a kapucnis esőkabátomat, megragadtam a pálcámat, s magamra akasztva a táskát, ügyesen surrantam ki a levitából, imitt-amott megbújva az oszlopok mögött, míg el nem értem a kijáratot, ahonnét már egyenes út vezetett a faluig.
Odakint hűvös volt, sötét is, s a baglyok huhogása törte meg a késő est csendjét. Kicsit borzongató volt ez a helyzet, hogy egyedül baktattam, meg is fordult a fejemben az, hogy miért is nem beszéltünk meg egy közelebbi találka helyet? S mi van akkor, ha ő nem jön el?
Mire ezek a gondolatok végig futottak az elmémben, addigra már elértem a temetőt, s átmásztam a nem túl magas kerítésen. Körbepillantva nem sok mindent láttam, csak a Hold fényében egy sziluettet.
- Hé Lena, te vagy az? - suttogtam, miközben erősen szorítottam a pálcámat, hogy ha netán nem ő lenne az, akkor legalább kéznél legyen. Nem, mintha képes lettem volna bárkinek is ártani. Vajon Lena megijedt tőlem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
Írta: 2019. október 31. 20:13 | Link

Karola


Nagy sokára, de lehet, hogy csak pár perc volt, nekem egy örökkévalóságnak tűnt, apró huppanásokat, és lépteket hallok. Félelmemben mozdulni sem mertem, megfordult a fejemben, hogy valahol máshol kéne lennem, mondjuk aludni az ágyikómban. Ha valami bajunk esik, nem fogja látni senki a temetőn uralkodó bűbáj miatt. Legalább hagytam volna búcsúlevelet! Ugyan! Mi bajom eshetne? Nyugtatom magam, hogy aztán újra frászt kapjak, ahogy egy hang megszólal a hátam mögött. A hideg verejték kiütközik rajtam, a jeges rémület fut végig a testemen. Megfordulok.
- Ahhh....majdnem meghaltam. De jó, hogy csak te vagy! Mit cipelsz abban a batyuban? - Elképzelésem sincs, hogy mi lehet benne, lehet, hogy meleg pulcsi vagy  ásó, lapát, lámpa. Hogy én ilyesmikre nem gondoltam. Hiába, kell mellém egy gyakorlatias emberke, aminek Karola tökéletesen megfelelt. Idáig eljöttünk, itt vagyunk, de valahogy már nem akaródzott beljebb menni. Bent még sötétebb volt, és mintha szürke árnyak mozgolódnának a sírok között.
- Me-me-merrre induljunk? - rebegem a félelemtől zsibbadt ajakkal. Talán jobb lenne a szélén maradni, ahol kicsit több a fény, és ki tudunk hamar ugrani, ha valami történik. De az a gyávaság próbája lenne, úgyhogy Karola döntse el, mi legyen a további cél, de azért adok három lehetőséget.
- Arra vannak a régi tanárok sírjai, arra a már kiásott csontok, maradványok, amarra pedig a közös sír, ahová a gazembereket temetik. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. október 31. 20:34 | Link

Lena


Ahogy közelebb értem, s megláttam a megforduló Lena arcát, nem bírtam ki egy kis halk nevetés nélkül. Szegény a Hold fényében még sápadtabbnak tűnt, s riadt vonások tarkították az arcát.
- Ne ijedezz, csak én vagyok. Nem akartalak cserben hagyni, bár bevallom, hogy gondolkodtam ezen, hogy jöjjek-e. Talán nem gondoltuk át ezt kellően, lehet hogy kellett volna hívnunk egy fiút is, nem? - utóbbi mintha csak költői kérdés lett volna, közben körbepillantottam, de sajnos nem volt túl bizalomgerjesztő a látvány. A temetőt eddig csak napfényben láttam, akkor nagyon békésnek és nyugodtnak tűnt, így viszont egészen ijesztő volt, s mintha furcsa neszek is megütötték volna a fülemet.
- Öh, hogy ebben? - a figyelésből aztán Lena térített vissza eredeti beszélgetésünkhöz, ami éppen az oldalamon lógó batyut érintette.
- Hoztam pogácsát, meg almát a vacsoráról, nem tudtam, hogy mennyi időt fogunk itt kóvályogni, én meg esténként meg szoktam éhezni. - Á, egy csöppet sem voltam túlságosan falánk, s az sem volt igaz, hogy szinte majdnem mindenkivel evés előtt, közben vagy után futottam össze.
- Mi volt ez? - közben ismét hallottam valami furcsa neszt, így riadtan kaptam oldalra a pillantásom, s mintha valami furcsa árnyat láttam volna a távolban. Pechemre azonban a sötétben nem láttam túl jól, s abban sem voltam biztos, hogy nem-e csak a szemem káprázott.
- A többiekkel vacsoránál beszélgettünk erről a helyről, és egy srác azt mondta, hogy itt az egyik kriptánál lehetnek még kincsek, amiket eddig senki sem talált meg. Talán megnézhetnénk azt a helyet, ha jól tudom, ott van az igazgatók sírja mellett - suttogtam egész halkan Lenának, majd újra körbepillantottam. Még a hideg is kirázott ettől a helytől, egyáltalán nem éreztem magamat biztonságban.
- Menjünk arra, amit mondtál, a régi tanárok sírjai felé. De csak óvatosan, nem örülnék, ha beleesnénk valami gödörbe, és itt kéne éjszakáznunk. - jegyeztem meg.
- Gyújtsunk fényt? - kérdeztem, miközben továbbra is erősen markoltam a pálcámat, s megindultam ,ha Lena is velem tartott. Ekkor persze, hogy hirtelen, mintha egy árny suhant volna el a közelünkben.
- Uhh azt a főnixtollas mindenit, ez meg mi volt? - riadtan ugrottam közelebb Lenához, s elkaptam a karját, mintha ő lenne a legutolsó mentsváram.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
Írta: 2019. október 31. 21:06 | Link

Karola


Mindjárt eldobom az agyam, hát nem kinevet? Először jól el akartam küldeni a fenébe, aztán meggondoltam magam. Nem lenne egy szerencsés lépés. Inkább én is kényszeredetten röhögtem egyet.
- Jó, hogy eljöttél. Meg az is, hogy nem hoztál fiút magaddal. Úgysem tudnának megvédeni egy szellem ellen például, nem gondolod? Mit tudnának csinálni vele? Megölik? - ezen már valóságosan is nevetnek kellett. Hangom sokáig visszhangzott a sírok kövei között elhalva. Viszont csalódtam, hogy nem hozott magával ásót, kaszát, kapát. De a cuc egy valamire azért jó lesz.
- Könnyebben tudsz majd szaladni, ha eldobod. - Ezen is jót kacagtam, de már kínomban, mint fergeteges jó kedvemben. Liziéknek volt már hasonló kalandjuk itt, el is mesélte egyik este. Még kisebbek voltunk Daviddel, aztán egész éjjel nem aludtunk, csak a lámpa mellett reszkettünk. Nem mertem kimenni pisilni sem, hátha kint vár ránk a halál.
- Liziék is mondtak valami ilyesmit. Jó lenne egy rakás kinccsel hazatérni! Gondolod, hogy a régi igazgatóknak ennyi pénze volt, hogy ideásták a kincseiket? Van nálad lapát vagy valami? - Lehet, hogy ásnunk kell, de közben csontokat, szétporladt maradványokat, egyebeket is találhatunk, sőt még a halottak szelleme is itt lehet. Őrzik a test nyugalmát.
- Igazad van, menjünk akkor oda. Ha kincset ne találunk, de hátha lesz mégis valami tárgy vagy pálca, amit vele temettek el. - Meggyújtom pálcám végén a fényt, legalább annyit lássunk, hova lépünk. Meg hátha a szellemeket is elriasztjuk ezáltal. Én nem vettem észre semmit, csak azt, ahogy Karola elkapja a karomat. Ettől ijedtem meg iszonyatosan.
- A frászt hozod rám. - Bevilágítok a tömény sötétbe, de csak gomolygó füst és köd pamacsok látszanak a fénycsóvában.
- Nincs ott semmi. Menjünk tovább! - Bizonytalan vagyok, mert mintha a gomoly alakot öltött volna, és kísérteties hang is hallatszott. A fülemben dobolt egy mély, erős, de halk férfi hang. "Menjetek innneeeen! Menjetek inneen!" Megszorítom Karola karját, de a hang egyre hangosabb, ahogy közeledünk a tanárok sírjaihoz. Kutatva nézem az arcát, vajon ő is hallja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. november 3. 17:15 | Link

Lena

- Nem hiszem, hogy meg tudnának ölni egy szellemet, de talán el tudnák ijeszteni, meg eltudnánk bújni a hátuk mögött, hogy nekünk ne essen bántódásunk, már az is valami - nevetgélve feleltem a kérdésére, bár azért ennyire nem voltam gonosz, és inkább csak viccnek szántam utóbbit, mint sem hogy tényleg valós veszélybe sodornám a fiúkat.
- Az biztos, mondjuk jobb lenne megenni, túl finom ahhoz, hogy csak úgy eldobjam - újra együtt nevettem Lenával, vele mindig történt valami jópofa dolog és igazán nagyokat tudtunk nevetni olyankor. Ez a helyzet azonban egy kicsit veszélyesnek tűnt, mert mégis csak sötét volt, ráadásul egy szellemjárta temetőben botorkáltunk kincsek után kutatva.
- Nem tudom Lena, bármi megtörténhet, de ha nem is lelünk rá minden kincsre, azért milyen klassz lenne találni mondjuk egy-két régi érmét, vagy esetleg egy gyűrűt, netán valami ősrégi könyvet - izgatottan soroltam, hogy mire is számítok, bár nem gondoltam át igazán ezt az egészet. Talán könyveket még sem rejtettek el ilyen helyeken, vagy mégis?
- Nem hoztam, de van varázspálcánk, azzal csak tudunk kezdeni valamit, nem?-Lehet, hogy elsősök voltunk, de azért csak ragadt rám valami, elég szorgosan gyakoroltam, meg azért a gyermekkoromból is volt néhány emlékem egy-két varázslattal kapcsolatban.
- De ha a pálca nem működne, akkor majd gallyakkal kapargatjuk a földet - tettem hozzá nevetve, majd amikor meggyújtotta a pálcáját, hogy elinduljunk, akkor ijedtem meg a távoli árnytól, s ezzel még Lenára is ráhoztam a frászt.
- Bocsi, csak olyan volt, mintha ott valami lett volna..de mindegy, biztosan csak rosszul látok, menjünk - egyetértően bólintottam, majd magam is világítani kezdtem a pálcámmal, hogy még nagyobb területet láthassunk be, ahogy előrébb haladunk.
Amerre mentünk, mindenfelé sírkövek álltak, voltak jobb állapotban lévőek és kopottak is. Aztán egyszer csak, furcsa mormogásra lettem figyelmes, s értetlenül kaptam jobbra balra a fejem. A hang egyre jobban felerősödött, mire kivettem egy férfi hangját. Abban a percben kapta el a karomat Lena, mire riadtan összenéztünk.  
- Te is hallottad ugye? Egy férfi hang volt, és azt mondja, hogy mennünk innen. Jobb lenne, ha mennénk, nem?- elkezdtem parázni, közben a pálcámmal körbevilágítottam, amikor az egyik sír mögött mintha egy férfi alak jelent volna meg.
- Merlin szakállára, te is látod?? - ijedten léptem Lena háta mögé, karját tovább szorítva, miközben figyeltem a velünk szemben lebegő férfi alakját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
Írta: 2019. november 6. 00:06 | Link

Karola


Nem voltam biztos benne, hogy bármelyik fiú háta megfelelt volna arra, hogy elbújjunk mögötte, ugyanis az első furcsa mozgásra, már csak messziről látnánk őket, ahogy szaladnak haza. Rossz véleménnyel voltam a fiúkról, elvégre van egy ikrem, aki fiú, így jól ismerem a fajtájukat. David roppant jó fej, különben nem lenne a testvérem, de bátorság terén van mit pótolnia. Most sincs itt.
- Ááááá, csak hátulról látnád őket. Hívtam amúgy Davidet, de megmondta kerek perec, hogy ő ide, éjfélkor, soha. - Ezzel a fiúk kérdéskörét lezártnak tekintem, így a beszélgetés Karola pakkjára terelődik. Én nem hoztam ennivalót. Úgy gondoltam, hogy csak kibírom azt a pár órát, meg eleve a temetőben nem lenne illendő piknikezni. Ahogy ez a gondolat végigfut rajtam, azonnal tudom, hogy de, attól még nyugodtan ehetünk majd, ha arra kerül a sor, és bár húzom Karola agyát, hogy dobja el, ha menekülni kell, azért sajnálnám a muníciót így elvesztegetni.
- Tudod mit? Lehet, hogy lekenyerezhetünk vele pár szellemet. Azt hallottam, ezek mindig éhesek. - Egyre jobban belelkesedve hallgatom Karola szavait, látom szemeit csillogni a gyér fényben, amit a Hold szolgáltat, és engem is elkap a harctéri ideg.
- Fúúúú, az klassz lenne. Vagy esetleg varázspálcát, amit az öregekkel együtt temettek el. Azt biztosan találunk - bólogatok hevesen, teljesen beindulva. Kérdés, hogy működne-e vajon még és ha igen, jól vagy torzultan? Két lehetőség van. Vagy a földben több manát szívott magába, vagy teljesen szétrohadtak a varázsszálai. Mindkettő nagyon is lehetséges, amennyire csekély tudásom alapján képzeltem. Bár, mint kiderült, ásószerszám nincs nálunk, de kitalálunk valamit. Bólogatok a lány ötletére. Két ilyen talpraesett lány, mindent megold. Az első feladat máris jelentkezik, egy férfi szellemszerű lény személyében. Először nem is akarom elhinni, hogy tényleg hallok valamit, de Karola is hallja, aztán már látjuk is mindketten. Ketten nem hallucinálhatunk egyfélét, hacsak nem illúziómágiáról van szó. Foglalkozási ártalom, hogy mindenhol azt látok, érzékelek, de van a kezemben eszköz arra, hogy meggyőződjek róla, mi a valóság és mi nem az. Kapóra jön, hogy társam mögém bújik.
- Igen, én is látom, de mindjárt kiderül, hogy nem-e illúzió, és valaki tréfát űz velünk. - Elmondom a varázsigét, és ha illúzió, akkor látnom kell a szálakat, amik létre hozzák. Nem látok semmit.
- Hát az biztos, hogy nem illúzió, viszont nekem kell egy régi pálca, valamelyik tanártól. Menjünk tovább! Adj neki egy szendvicset, hátha éhes! - Magam sem bíztam ebben a módszerben, de hátha. Csodát láttam már saját szememmel, lehet most is az lesz.
- Ha nem kell neki a szendvics, akkor kitalálunk mást. Megkérdezzük, hogy mit kér azért, hogy átengedjen. - Az immár teljesen alakot öltött férfi szellem, egyelőre csendben szemlél minket, bár karja a kijárat irányába mutat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. november 11. 14:38 | Link

Szexi angol tik

Mindketten pontosan jól tudják, hogy a bók a kettejük aktusa, ami azonban tagadhatatlan tény és nem szimpátián alapszik, hogy lefeküdtek egy temetőben. Nem azt mondom, hogy nem volt bakancslistás a dolog, mert amúgy de és hát Ophelia... Na igen. Szóval ő csodálatos, most már bizonyítottan kívül-belül. Jaj, de suttyón és perverzen hangzott ez.
- Ezt most úgy mondod, mintha nem szoktad volna meg, hogy oltári nagy seggfej vagyok ezekben a dolgokban - mondandója végén felnevet, mert bármennyire is rosszul hangozzék, tényleg nem ért a kapcsolatokhoz. Azt tudja, hogy jó volt, ha nem kell megszólalnia, úgy kényeztet, mint más senki. De onnantól, hogy neki szavakkal kell hódítania, na megérkezik az apokalipszis. Mit mondhatnék, nincs tökéletes férfi - már persze Henriken kívül, ha adhatok némi kitekintést a jövőre nézve -, így az olasz sem az. Én úgy gondolom, hogy az ő bája éppen az esetlenségében rejlik, hogy amennyire tud kezdeményező és talpraesett lenni, annyira szétszórt és sükebóka is egyben. Hát ez a jelző kurva férfias volt.
- Pedig épp ki akartam hirdetni - megforgatja szemeit, noha a szőke ezt nem igen láthatja. Keze finoman siklik a puha bőrön, lágyan cirógatja a váll és a lapocka vonalát. - Mondjuk ezek után nem lenne az az ember, aki elhinné, hogy meleg vagyok - a vicc kedvéért úgy tesz, mintha számba venné a lehetőséget, hogy elárulja kettejüket. De nem, ezt sem magával, sem Ophelia-val nem tenné meg, ráadásul mit gondolna Emily? Még az álkapcsolat után azt találná mondani, hogy egy ilyen pernahajderrel nem kezd.
Nem igazán tudja, meddig beszélgetnek ruháikon fekve a sötét temetőben, de nem is érdekli. Csak arra eszmélnek, hogy lassan pirkad, nekik pedig ideje rohanni, mert még a végén lebuknak. Azt pedig egyikük sem akarhatja...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. november 23. 23:30 | Link

Lena

- Davidet? - Egy kicsit összeráncoltam a homlokomat, mert elsőre nem ugrott be, hogy kiről is beszél, aztán eszembe jutott az, hogy van egy fiútesója, akit így hívnak, így azt követően máris összekötöttem a szálakat. - Ja, a tesódat - mosolyogtam. - Nagy kár, pedig hasznát vennénk - jegyeztem meg nevetve, s kicsit meg is lepett, hogy nemet mondott erre az izgalmas kalandra.
- Ez most komoly? - eléggé meglepett a sztori, amit Lena a szellemekről mesélt, bele is pillantottam a batyumba, majd vissza a lányra, mert nem szívesen szórtam volna szanaszét a pogácsákat holmi szellemeknek, akik talán nem is tudnák megenni ezt a finomságot.
- Hát nem is tudom, inkább tartsuk meg magunknak. Engem amúgy is jobban érdekelne, ha kincset találnánk, mint hogy szellemmel fussunk össze - kuncogtam el magam, s fel is lelkesedtem, hisz hallottam már történeteket erről a temetőről.
- Igen! Lehet, hogy azt is találunk, de én már egy régi könyvnek is nagyon örülnék! - újra felcsillantak a szemeim, le sem tagadhattam volna levitás létemet. Lenával el is indultunk, hogy kincseket találjunk, de rögvest felfigyeltünk egy szellemre. Döbbenten láttam meg a férfialakot, s miután összenéztem a lánnyal, tudtam jól, hogy ezt nem fantáziálhatom.
- Nem az? - Míg először azt hittük, hogy illúzió, Lena varázslatának hála gyorsan kiderült, hogy nem az. Ez viszont nem vigasztalt, sőt még inkább rám hozta a frászt, s kezdtem sokkal jobban félni, mint amikor megérkeztem.
- Nem is tudom Lena...elég ijesztő - vallottam be, ahogy tovább indultunk a kripta felé.
- Szendvics az nincs, csak pogácsa...de szerintem ne adjunk neki. Lehet, hogy zavarjuk őt - elbizonytalanodtam, már kevésbé éreztem úgy, hogy itt kellene bolyonganunk.
- Próbáld megkínálni te - én nem szívesen akartam kommunikálni a szellemmel, aki nagyon ki akart terelni minket a temetőből, ezért egy pogácsát belenyomtam Lena kezébe, hogy inkább ő alkudozzon.
- Tessék, próbáld meg te. - Ahogy ezt kimondtam, a kripta irányából is furcsa neszezés törte meg a csöndet. Nagyon ijesztő volt, s kezdtem rosszul érezni magam a temetőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkov Szkilla
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. december 3. 19:44 | Link

Egyedül
Kinézetem


Mindent fehér, kristálytiszta hó takar. Olyan éteri csend van, hogy a szívem dobbanásait is hallom. Nem nyugszik itt senkim, mégis itt vagyok. Mindig amikor úgy érzem tovább kell állnom valahonnan és meg kell válnom addigi énemtől kimegyek a helyi temetőbe és lélekben búcsút veszek tőle. Egy részemet engedem el, ami ott fog pihenni a hantok között én pedig, akár a főnix megszületek majd megint. Más külsővel és névvel, de ugyanazzal a félelemmel, hogy Károly végül mégis rám talál. Lassan sétálok, egy-egy sírkő előtt meg-megállok és elolvasom a rájuk vésett sorokat. Annyi szép szó, annyi szeretet sugárzik róluk és annyi fájdalom is egyben. Elérek három kis halomhoz. Nagyon kicsik és egy angyal áll mögöttük szárnyait óvón föléjük borítva, mintha az édesanyjuk volna. A kőarcon szomorúság és szeretet vonásai. Lehajolok, hogy elolvashassam a feliratokat. Három testvér nyughelye az ami előtt vagyok, akik a dátumokból ítélve egymást követően, világrajövetelük napján lettek angyalkákká. Beleborzongok a gondolatba és nem tudom megállni, hogy könnyek szökjenek a szemembe. Egy pad áll mögöttem. Úgy döntök leülök, ám mielőtt ezt megtenném vállalva a kockázatot új pálcámmal egy-egy fehér liliomszálat varázsolok a három kis halomra. A nap csupán világít, meleget nem ad és a levegő is csípős az északi széltől. Elgondolkozom a sorsom itteni alakulásán. Szkillaként kicsit újra önmagam lehettem. Régi, egykor otthonomként szeretett iskolám árnyékában lenni nagyon jól esett. Bárcsak újra Éjféli Veréna Vespera lehetnék. Bárcsak ne kellene többé bujkálnom. Talán hagynom kellene, hogy Károly rám találjon és végre szembe kellene néznem vele. Elég erős vagyok már, hogy legyőzzem? El tudom-e hagyni? Képes leszek elválni tőle, hogy visszakapjam a szabadságomat? Kavarognak bennem az érzések, a gondolatok és a félelemek. Mintha bármelyik pillanatban itt teremhetne, hogy magával vigyen. Rettegek, mégis várom azt a percet, amikor a szemébe mondhatom ELÉGVOLT!
  
Utoljára módosította:Merkov Szkilla, 2019. december 12. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. december 8. 09:37 | Link

Az ÉN asszonyom
Károly

Mi a garancia arra, hogy a következő kísérleted sikeres lesz? Semmi. Ez az, amit az emberek képtelenek megtanulni. Sosem mehetsz elég messzire, mert mindenhol van valaki, aki egy olyan csoport tagja, akik ellened vannak. Elmehetsz dolgozni az ország másik felére, a híred akkor is hazaér. Mindig van egy jóakaró, és mindig összeérnek a szálak.
Ha valaki igazán keres valamit, képes őrült módon tenni. Saját ítélőképességét latba vetve minden nyom után elindulni. Ők azok, akik lassan, de biztosan belebolondulnak a ténybe, hogy nem találják meg azt, amit keresnek. A sok minden között elveszik a részlet.
Én sosem dőltem be ezeknek, gyerekként is mindinkább arra törekedtem, hogy apám kérésének megfelelően a lényeget lássam, hogy észrevegyem a különbséget információ és információ között. Egy kedves emlék jut eszembe, a fa takarásában megdobbanó szívem mosolyra késztet. Legyek bármilyen rohadéknak is kikiáltva, létezik szívem, és léteznek érzéseim is, éppen ezért kutattam fel oly kitartóan a nőt, aki hozzám tartozik.
Hogy miért vagyunk itt? A szentimentalizmus oltárán áldozunk. Mert az emberek érzelmi alapon ostobák. Ha el akarsz rejtőzni, hát elrejtőzöl, nem visszamész egy helyre, amit szerettél. Ha elrejtőznél a tömegbe olvadsz nem kitűnsz. Ha elrejtőznél, akkor tedd azt tiszta szívvel, mintha bűnöd nem volna semmi, ne úgy, hogy egyetlen fán ülő varjú is halálba riasszon. Mert ez történt, nem igaz? Sötét sikátorokban osonó árnyékká akartál válni, mégis egy hivatalnok személyi titkáraként a rivaldafénybe kerültél. Hát nem tanultál tőlem semmit, édesem? Bárhogy kinézhetsz, de egy valami nem változik: A szemed. Az, ami a szemedben van. Amit úgy ismerek, mint senki ezen a világon.
Könnyen lépek mögéd, hiszen viseleted is felelőtlen, a kapucni látó és hallószerved kiválóságát is tompítja, én pedig, mert szerető férjed vagyok, megleplek, és a pad mögött állva, finom határozottsággal érintem meg vállaidat, és szögezlek oda, mielőtt még menekülni szeretnél. Ejnye Veréna, hát ennyire ostobának gondolsz? Még azt is tudtam, hogy melyik sírt választod majd ideérkeztedkor. Nem bántlak, miért is tenném? Épp csak kirándultál kicsit, nem igaz? Hűvös ujjaim nyakadra tévednek, és némán simogatni kezdem egyre lüktető ütőered. Boldog vagyok, hogy látlak, Kedvesem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Merkov Szkilla
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. december 12. 20:40 | Link

Károly!?


Vigyázz mit kívánsz! Mondhatnám magamnak megint, mint már annyiszor eddigi életem során. Nem voltam elég éber, nem voltam elég figyelmes és most itt ebben a békés és csendes temetőben utolért a végzetem. Annyira belefeledkeztem a gondolataimba és érzéseimbe, hogy elfelejtettem körülnézni. Sőt még a fülemet sem sikerült készenlétben tartanom. Eszembe sem jutott figyelni, hogy hallok-e bármiféle neszt magam körül. Felelőtlen voltam, hibáztam és most megfizetek érte. A szorítást ismerem, odaszögez a padhoz, hogy moccanni sem tudok. Aztán a keze a nyakamhoz ér finoman. Áspis kígyó csúszik így áldozata köré. Undor fog el és legszívesebben elhúzódnék, de nem teszem. Szembe akartam nézni vele, a démonommal aki egy személyben a férjem és életem megkeserítője. Hát tessék! Itt a nagyszerű alkalom! Szívem kalapál, a gyomrom egy merő görcs. Nem tudom mi tévő legyek. Ha hadakozom azzal csak még hamarabb felhergelem. Ha megpróbálnék elrohanni azzal is csak felébreszteném benne az állatot és esélyem sem volna ellene. Gyorsabb és erősebb is mint én vagyok. Várjunk csak! Mégis csak van valamim, ami neki nincsen. Varázspálcám! Egy apró remény egyetlen hajszálnyi előny. Ennyi kell csupán. Kezem már reagál is a felmerülő gondolatra és zsebemben rászorítom ujjaimat a sima fára. Olyan váratlanul mozdulok, hogy magam is megriadok. Kiáltásom is egészen idegenül visszhangzik a térben. A pálca felfénylik és szikrákat lövell magából ahogy a kábító átok villámként cikázva röppen ki belőle és egyenesen Károly mellkasa fél tart. Nagyon közel voltunk egymáshoz, így biztosan nem tévesztett célt, s ha mégis csak súrolta, az igézet hatása arra elég kell, hogy legyen, hogy távolabb, jobb támadó helyzetbe kerülhessek. - Ne merj még egyszer hozzám érni! Megértetted? - kiáltom immár szembe kerülve vele - Ha azért jöttél, hogy magaddal vigyél, felejtsd el! Nem megyek sehová! - férjemre szegezem pálcámat készen arra, hogy kimondjam az összes ártó igét, ha kell, hogy szavaimnak nyomatékot adjak - El akarok válni tőled! Érted! El Akarok Válni! ELÉG VOLT! - üvöltöm torkom szakadtából, bízva abban, hátha jár erre valaki, bár ennek sajnos kicsi a valószínűsége. Leheletem látszik a hidegben. Gyors egymásutánban válik felhőgomolyagokká, ahogy félig rémülten, félig eltökélten kapkodom a levegőt. Add, hogy ne kelljen bántanom! De istenemre mondom megteszem, ha nem hagy más választást! Még egyszer nem emel kezet rám erre megesküszöm és inkább meghalok, mint, hogy visszamenjek hozzá!
Utoljára módosította:Merkov Szkilla, 2019. december 12. 20:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. december 17. 21:20 | Link

Az ÉN asszonyom

Bár pálcám nincs, nem félek, és, hogy miért is nem? Mert nem kell pálca ahhoz, hogy a mágiája ellen védd magad, csupán csak befolyásos barátok, akik a megfelelő módon segítenek, és nekem rengeteg ilyen barátom van. Elég egy apró medál, aki véd, ha úgy érzi, veszélyben vagyok, vagy pár ember, aki véd, ha védeni kell. Hogy melyik az igazság? Ráérünk még arra. A lényeg, hogy a mosolyom szélesedik, és miközben ő átkoz és kiabál, én cigarettám után nyúlok, és teljes nyugalomban gyújtom meg azt.
- Úgy tűnik régen nem láttál.
Vajon dohányoztam már előtte is, vagy csak akkor szoktam rá, amikor elhagyott? Örök rejtély. Az utóbbi idők eseményei összefolytak, de, ahogy nézem az édes kis próbálkozásait, szívembe egy csepp hely se marad a bánatnak, vagy a csalódottságnak, hogy tulajdonképpen képes lenne megölni. Milyen bájos, amikor így harciasan felkiált, vágyait mindjobban beleordítva a, nos, a csendbe. Hát nem kínosan csöndes a mai este? Nem kellene legalább valamilyen hangnak lennie? De, szerintem is úgy kívánná meg  a helyzet, hogy legalább némiképp halljuk a természet zajait, mégis, mintha ma este mindenki illő távolba maradt volna. Így is van ez jól nem? Ciccegve fújom ki a füstöt, ahogy nézem őt, szép kedvesemet.
- Válni? Milyen... modern.
Ízlelgetem a szót, a válást, és csak ezzel az eggyel tudom azonosítani. Modern szemlélet, mely bár sokszor talál megértő fülekre, úgy esetünkben kivételt kell képezzen a megoldás. Válni, milyen roppant gyermeki.
- Úgy vélem, elég időt hagytam a te kis szórakozásodra. Ideje volna, ha hazafelé vennéd az utat, és eleget tennél asszonyi kötelezettségeidnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Merkov Szkilla
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. december 22. 11:03 | Link

Károly!


A szél feltámad, hangja sikítva süvít át a fák göcsörtös, levéltelen ágai között. Fagyos leheletét nem érzem. A félelem felhevített, az adrenalin mely ereimben száguld fűti egész testemet. Remegek, minden sejtemben érezve a menekülésre késztető idegességet. Mégis állok vele szemben, támadón rászegezve pálcám és hallgatom, figyelem Károly minden vészt jósló szavát és mozdulatát. - Asszonyi kötelezettség?! - kiáltom felháborodottan - A bokszzsákodnak, a kapcarongyodnak lenni minden csak nem egy asszony dolga! - harsogom - Az enyém meg végképp nem! Takarodj innen és az életemből! Örökre! - emelem pálcám egy átok kivitelezéséhez készülve. - Ne akard, hogy megátkozzalak! - a vessző szavaim nyomatékosítására fényleni kezd. A bennem lévő erő és feszültség jeleként pedig szikrákat vet. Sosem volt más szavára adó ember. Ezért sem volt társa nyomozóként. Akkoriban amikor megismerkedtünk ott a kávézóban még egy rutinos vén róka mellett tanult. De az öreg Pista egy év múlva nyugdíjba ment. Így valójában nem is tudom mit várok a szavaimtól. Jobb belátást vagy a válást úgysem érem el velük. Talán meg kellene átkoznom? Talán bántanom, kínoznom kellene, hogy békén hagyjon? De akkor mennyivel lennék jobb nála? De mi mást tehetnék, ha azzal amit mondok semmit sem érek? Gondolataim cikáznak, akár a villámok. Szapora lélegzetem egyre nagyobb párafelhővé válik a mind csökkenő hőmérsékletű levegőben. Patt helyzetben vagyok. Futni őrültség, maradni esztelenség, vele menni maga az öngyilkosság. Mit tegyek?! Mit!? Sakkban tartom, míg ő nem lép. Bár az erőviszonyokat elnézve inkább a férjem dominál le ismét. A cigaretta füstjétől, a mozdulattól, ahogy letüdőzi a slukkot csak még félelmetesebb. Gyűlölöm őt teljes szívemből és magamat is amiért ennyire is képes uralkodni rajtam a külön töltött évek ellenére. Kaszinóbeli segítőmnek igaza lett...Pedig mennyit készültem erre a pillanatra...A valóság átírt minden elképzelést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. december 26. 10:48 | Link

Az ÉN asszonyom

- Szerinted sikerülne?
Kérdezem elmélkedve, és, hogy mondandója melyik részére is reflektálok pontosan? Talán mindegyikre. Sőt, valószínűleg mindegyikre.
Hogyan is gondolhatja, hogy képes vagyok kilépni az életéből, hiszen olyan átkozottul sok munka és pénz volt, mire megtaláltam őt, és meg akartam találni, mert hozzám tartozik, az életem része, a lényem része, a lelke a lelkem része. Nem vált volna a feleségemmé, ha nem így volna. Az égiek rendezték úgy a sorsunk, hogy nekünk találkoznunk kell, szerelembe kell esnünk, és egymáshoz kell tartoznunk. Bármennyire is kívül akar tudni az életén ebben a pillanatban, a következőben már nem fog, mert szeret engem, mély szerelememmel, ahogy én szeretem és akarom őt. Ez pedig egy olyan dolog, amit nem lehet megszakítani. A házasság szent, a válás a szentség megsértése, mely rossz ómen és mely csak újabb gondokat szül az életben. Mi ketten sosem leszünk egymástól külön, hiszen mi összetartozunk. Ha nem így volna, sosem bukkantam volna a nyomára, és messzebb menekült volna, mint csak egy aprócska mágusfalu. Nem vállalt volna munkát olyan helyen, ahol előtérben van. Ez az egész nem volt más a részéről, csupán csak macska-egér játék. Felkért egy keringőre, én pedig ifjonti szívvel fogtam bele a játékba, melyet kitalált. Üdítő változatossága házasságunknak a tény, hogy képes még meglepni, képes még más arcot mutatni, mint amit ismerek. De fárad, látom rajta, hogy a játék már nem kecsegteti oly örömmel, mint amilyennel a kezdetén, ezért jöttem hát, hogy szóljak, elég a játékból, most játsszunk hát mást.
Ami a megátkozás részét illeti, halvány félmosoly húzódik ajkaimra, és nézem őt, nézem, ahogy azt hiszi, sikerülhet. Hogyan is sikerülhetne, ha eddig sem sikerült, és nézd, még csak varázserőm sincs. Hatalmam van, és élvezem a hatalmat, ami az enyém. Ő és a képesség arra, hogy az enyém is maradjon. Cigarettám lassan teljesen elég, így hát mielőtt ez megtörténne, még egy utolsót szívok belőle, hogy aztán a pad hátulján elnyomjam, és ahelyett, hogy csak a földre dobnám, három lépést teszek, és a kukába dobom. Nem a pad az én védelmem, a hely teljes területén védve vagyok.
- Beszélgessünk, szerelmem. A házasságunk hátralévő évtizedeiben mit szeretnél? Élhetünk itt is, ha neked ez a hely kedvedre való, jó iskolák, jó éttermek, vidéki báj. Nem tudtam, hogy erre vágysz, de a születendő gyermekeink így valóban a közelünkben lehetnek. A kollégiumi nevelést amúgy sem pártolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. december 26. 17:09 | Link

Károly...


Figyelem! A következő hozzászólás violenciát és fizikai erőszakot tartalmaz! Olvasását csak saját felelősségre ajánlom!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. december 26. 21:27 | Link

Az ÉN asszonyom

#Végjáték
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa