Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

 A hétvége szép és jó dolog. Az embernek nem kell(ene) tanulnia, ráér, hogy alaposan kinyújtóztassa tagjait. Hát ha még tavasz lenne, és sütne a nap meg csiripelnének a madarak és nyílnának a virágok... De most zord tél van, hideg, hó meg jég. Ennek ellenére Anna úgy döntött, hogy hátrahagyja a biztonságos és meleg kastélyt, hogy felhúzva vastag kabátját és sapkáját elmenjen egyet sétálni. Kapott egy kis zsebpénzt és mit kell tenni a zsebpénzzel, ha végre valahára megkapja az ember? Hát persze, hogy első adandó alkalommal el kell költeni!
 Tehát fogta magát és a bakancsát, hogy elinduljon felfedezni Bogolyfalvát. Egyszer már járt itt, Emmával, mikor korizni mentek, de ez este volt és kellemetlen. Úgyhogy nem jó élményként zárult. Hátha most megváltozik a dolog.
 Mint a mesében, Anna csak ment, mendegélt, szépen végig a Fő utczán. Hosszan ácsorgott a kirakatok előtt, néha pedig be is invitálták egy-egy boltba. Ne ácsorogjon szegényke ott a hidegben, mikor pénze is van meg kedve is elkölteni. Így hát bejárta az Ajándékboltot, folyamatosan tüsszögve az illatgyertyáktól - biztos kellemes lehet, ha nem csiklandozza folyamatosan az orrát -, és majdnem vett egy sétapálcát, amiben pálcatartó és távcső is volt, ám kiderült, hogy ez egy olyan tárgy, amire éveken keresztül kellene spórolnia. De abban azért biztos volt, hogy nagyon jól nézne ki, ha sétapálcával a folyosón lézengene.
 Miután vett egy jó nagy adag forrócsokit a cukrászdában, felmelegedve indult neki az újabb boltoknak. Hosszan elidőzött a Seprűboltnál. Bár nem nagyon értett hozzá, miért jobbak az egyes seprűk a másiknál (valószínűleg olyan lehet, mint mikor a filmekben kocsit vásárolnak - azokat sem igazán értette), de borzasztóan jó volt nézni ezeket a csodákat. Egyik szebb volt mint a másik és elgondolkodott, hogy nem ártana neki is beszereznie egy modernebbet a mostani ütött-kopott, ősrégi példányánál.
 Aztán benézett a könyvesboltba is, ahol talált már szórakoztató regényeket is. Már korábban is benézett volna a könyvtárba, de hát az olyan messze van és olyan sok könyv van ott és az sem biztos, hogy nem mind tankönyv. Úgyhogy rögtön be is szerzett egy ígéretes, jó vastag olvasmányt, amivel remélhetőleg jó sokáig elszórakoztatja magát.
 Úgyhogy lényegében már el is érte a célját, mire végzett a Fő utczával. Elköltötte minden pénzét, de a forró csoki még mindig melegítette belülről és a könyvvel a táskájában elégedetten indult tovább a Boglyas térre. Már kezdett elfáradni a sok jövés-menésben, úgyhogy szépen besétált a játszótérre, lesöpörte a havat a hintáról és gondosan maga alá gyűrve a kabátja végét, leült rá. Kicsit meglökte magát, mire a játék nyikorogva megmozdult. Ennyi éppen elég is volt, hogy tökéletesnek érezze ezt a napot. Már ha lehet ilyen. Bár azért örült volna, ha inkább tavasszal ejti meg ezt a kirándulást, mikor már meleg is van, de azért ez sem volt rossz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

 Éppen azon gondolkodott, hogy belekezd a könyvbe, amikor csatlakoztak hozzá. Először fel sem nézett, inkább azt élvezte, amint hintázás közben a cipője orrával bökdösi a havat és egyre mélyebb gödör lesz alatta. A porhó szemei pedig úgy szálltak alacsonyan a levegőben, mintha sűrűn esne a hó. Legalábbis a hangyáknak mindenképpen sűrűn esne, ha a hangyák ilyen időben kijönnének körülnézni.
 - Mi? Higy én? Lógatni az orromat? Nem is olyan hosszú... - védekezett azonnal, mikor meghallotta a kérdést. Fel is kapta a fejét, és hát kit lát maga mellett a hintában bebugyolálva sapkába, sálba, kabátba?
 - Jé, egy Dóra! Milyen kicsi a világ? - Nem mintha Bogolyfalva és Bagolykő olyan nagy lenne, de a pesti utcák után ez számára tényleg furcsa, hogy csak úgy összefuthat olyan emberrel, akit ismer. Meg az is nagyban közrejátszik, hogy amúgy sem ismer olyan sok embert errefelé.
 - Te meg hogyhogy erre? - tette fel a kérdést nem csak azért, hogy udvarias legyen. Tényleg érdekelte, ki olyan őrült, hogy ebben a hidegben és ebben a hóban kiüljön a szabadba hintázni.
 Meg is akarta kérdezni, nem haragszik-e még mindig rá a múltkori csokis süti baleset után, de inkább hagyta a témát. Azóta még nem beszéltek egymással és kicsit félt, hogy Dóra még nem teljesen bocsátotta meg neki. Bár az is lehet, hogy életbiztosítást kéne kötnie azoknak, akik vele akarnak lógni, még ha csak egy percig is. Komolyan! Nézzük csak, itt volt a talált süti esete - akár egy Sherlock Holmes könyvben! -, aztán ott volt a korcsolyázás, amikor feldöntötte azt a három embert, akik szóba mertek vele állni, múltkor meg fejjel lefele lógott a Bajkeverők alagútjában Emmával. Na de tényleg! Nem ártana kicsit fejlődnie. El is határozta fejben, hogy akármilyen szituációba kerül, ő bizony kihozza a legtöbbet magából és nem fog elesni/megégni/megütni/megfertőzni/megátkozni és egyebek.
 Eme elhatározás után rögtön meg is akarta mutatni, hogy ő bizony képes akár a vízen is járni, de inkább csak továbblökte a hintát. Jó lenne hógolyózni vagy valami, de ha Dóra még mindig haragszik rá, akkor nem biztos, hogy ez javítana a kapcsolatukon.
 - Na és hogy vagy? - tette fel óvatosan a kérdést, hátha ezzel kideríthet valamit. Abban már biztos volt, hogy a süti hatása már elmúlt, de itt nem is a fizikai "hogy-vagy"-ra értette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Ez egy nagyon szép nap, egy egészen elfogadható időjárással. A madarak csiripelnek, a nap süt, szivárvány az égen... Na jó, lehet, hogy ezeket már csak odaképzeli. Olyan jó kedve van, hogy akár az egész iskolát beboríthatná vele. Éppen naggggyyyoon elégedett magával. De nagyon. Tényleg. Átment Repüléstanból. És nem csak annyi, hogy átment, hanem KÍVÁLÓval ment át. Úgy bizony! Bár abban már fogalma sem volt, hogy mennyiben fog ez neki segíteni jövőre a kviddics meccseken. Elvégre az nem túl hasznos, hogy tudja a Budapest Bajnokságon részt vevő csapatok nevét. Na de nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy az élet szép és ilyenkor ünnepelni kell!
 Ki is akart szabadulni a kastélyból, elvégre épp elég időt töltött már itt a tanulás miatt. Szóval fogta magát és a bakancsát, hogy útnak induljon Bogolyfalvára. Aztán meg visszaszaladt pár csörrenő pénzérméért, mert hát ugye anélkül nem buli a buli.
 Latyakos, saras, ragacsos undormányon keresztül tört át, mígnem eljutott a... cukrászdáig. (Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy kocsmába megy?) Beléptére meg is szólalt a csengő, ám amint nézte, elég zsúfoltnak tűnt minden. Talán egy asztal volt még üres, az ablak mellett, ami pont meg is felelt volna neki, ám csak nem akart ilyen sárosan keresztülcaplatni és leülni. Úgyhogy úgy döntött, először a mosdót veszi célba, hogy legalább a bakancsról letörölhesse a sarat. Átverekedte magát a nem kicsi embertömegen, majd ott fogott egy nagy adagnyi papír kéztörlőt és elkezdte suvickolni a lábbelit. Körülbelül tíz percig szenvedhetett, mire úgy döntött, ennél szebb már úgysem lesz, pedig csak annyit ért el, hogy elmaszatolódott sötétebb barna réteg került a világosbarna bakancsra.
 Még így is mosolyogva lépett ki a zsúfolt tömegbe és indult el a legutóbb kiszemelt asztalához, ám ott már ültek. Nem is egy ember. Egy egész légiónyi társaság! Kicsit zavartan körbenézett valami más hely után kutatva, de mindenhol voltak. Mégis mit ünnepelnek ennyire? Esküvőről jöttek, vagy mi?
 Kezdett kicsit lelombozódni, mikor a sarokban megpillantott egy leányzót, egy üres székkel együtt. Igaz, hogy nem illik csak úgy odapofátlankodni másokhoz, de a szükség nagy úr! Úgyhogy ismét átverekedte magát a túlsó sarokba és kissé tétován megállt.
 - Szia, bocsi... csak... gondoltam megkérdezem, leülhetnék-e ide, mert sehol sincs hely... - kezdett bele zavartan a mondókájába, majd rájött, ez milyen hülyén hangzik, úgyhogy inkább folytatta. - Nem akarok tolakodó lenni, meg tudom, hogy általában is szedik fel a pasik a csajokat.... de én a fiúkat kedvelem, tényleg! Csak kellene egy kis hely...
 Még szerencse, hogy megérkezett a pincér, különben még jobban belezavarodik a kismonológba, és a végén nem csak idiótának fogja nézni a lány, hanem egyenesen még el is küldi, sőt, talán még ki is zárják a cukrászdából!
 A pincér lerakta az asztalra a tortaszeletet, és abban a pillanatban el is feledkezett az iménti kínos esetről.
 - Nahát, sajttorta! Imádom! Tudna nekem is hozni egyet? - fordult izgatottan az éppen távozó felszolgáló felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

 Hogy ismerjük-e egymást? Milyen kérdés ez? Egy pillanatra nem tudja eldönteni, hogy ez most jó jel, vagy éppen sértésnek vegye, hogy nem ismeri fel a lány őt.
 - Anna... tudod... csokis süti meg ilyesmi... - kezdte kicsit óvatosan, miközben folyamatosan Dóra arcát fürkészte. Még mindig nem volt biztos benne, hogy nem csak szórakozik vele. Talán így akar bosszút állni a múltkori dologért, vagy csak unatkozik vagy... tényleg nem ismerte meg.
 Jobban belegondolva azonban nem is lehet olyan meglepő a dolog. Talán túl sok a téli felszerelés. Elvégre akkora kabát van rajta, hogy akár két ember is elférne benne, na meg a sál! Még az otthonban kapta. Elvileg valami segélyszervezet küldte, ahol ruhákat kötnek a rászorulóknak. Úgy is nézett ki: kissé lukacsos volt, néhol hibás és nagyon nagy. Vagy négyszer tekerte körbe a nyakán, de még így is bőven lógott mindenfele.
 Miközben jó hosszan végiggondolta ezt, Dóra már rég túllépet a felismerésen, és a válaszából ítélve be is azonosította őt. Vagy mindenesetre a bemutatkozás megtette a hatását.
 - Nem is tudom, azóta még nem találkoztam elhagyatott dolgokkal, de azért meggondolom, mielőtt bevállalnám - vigyorodott el szélesen. Ezek szerint mégsem haragszik rá, bár az is lehet, hogy ez csak célozgatás a múltkorira. Úgy dönt, inkább az előbbi verziót fogadja el igaznak. Így azért egyszerűbb a beszélgetés.
 Alig fejezi be a mondatot, mikor a szél feltámad és lássanak csodát, a kilométeres sál az arcában köt ki, jó alaposan megtekeredve. A lyukakon keresztül kicsit kilát, de inkább becsukja a szemét, ugyanis a szél nem csak a sálat, de a porhót is erőteljesen az arcába fújja. Még jó, hogy a haját legalább a pomponos sapkája lefogja, így legalább azt megúszta. Így is épp elég feladat valahogy megoldani, hogy a hosszú anyagot a helyére igazítsa.
 Bár a szél metsző hideget hoz magával, mégis elálmosodott egy pillanatra. Talán az egész napos kószálás teszi. Azon kezdett járni az agya - miközben harciasan bajlódott a sállal -, hogy talán vissza is megy a kastélyba, mikor a hideget egy pillanat alatt váltotta fel a forróság. Még a szél is elállt, úgyhogy sikeresen megszabadította magát kígyózó fogvatartójától. Egy pillanatig azt hitte, elaludt a hintában, de akkor nem fordulna ez meg a fejében. Látott már ilyesmit, a tévében, na de hogy ő is itt álljon egy igazi sivatagban... Na, ez tényleg elég álomszerűnek tűnik. Egy szerencséje volt, hogy nem csak ő keveredett ide, ugyanis Dóra közvetlenül mellette állt.
 - Hoppanáltunk? Én még nem tudok... - Az álom után a második gondolata. Akkor már az álomra több esélyt látott.
 - Életveszély? Ugyan! Kézben tartom a dolgokat!
 Megpróbált magabiztosnak tűnni, bár abban már kevésbé volt biztos, hogy ez kívülről is látszott. Remélte, hogy a legközelebbi találkozása a lánnyal már nyugodt lesz, de úgy tűnik, ha ezek ketten itt összekerülnek, vonzani kezdik a furcsaságokat. Végül is nem olyan rossz dolog ez...
 Kezdett egyre melegebb lenni, így fogta magát és Dóra példáját követve megszabadult téli bundáitól - bunda alatt értendő a kabát és a sál is -, majd valami fogódzó után nézett. Homok, homok, homokdomb, homokbucka, homok dűne, homokvölgy, ember két tevével, homokhegy, homokdomb... Várjunk csak, ember két tevével! Na, ez már valami!
 - Menjünk, kérdezzük meg... merre kellene mennünk, hátha ő tud valamit - mutat a férfi irányába és megküzdve a homokkal a helyes irányba indul el. Remélte, hogy Dóra is látja. Nem akart csak képzelődni, hisz... mégiscsak kézben tartja a dolgokat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

 Mire odaértek a férfihoz, dőlt róla a víz, még a szája is kiszáradt ebben a nagy melegben. Úgy tűnt, a Napnak már-már gyilkos sugarai érik a földet. Már kezdett csak arra gondolni, hogy menjenek vissza a játszótérre, ahol elég hűvös van. Aztán a férfi elkezdett valami fura nyelven hadoválni nekik, és Anna úgy nézett rá, mint akinek elmentek otthonról.
 - Szuper, az egyetlen ember erre nem ért magyarul... - súgta oda Dórának, és míg a férfi tovább magyarázott, elkezdte felmérni a terepet. A vándor nagy turbánt hordott, sötét bőre és sötét szeme volt. De Annát jobban érdekelte az a két állat, ott a közelben. Még sosem látott tevéket, csak képeken és ezek bizony sokkal rondábbak voltak élőben. Álmatag képük volt, lassúnak és lomhának tűntek. A férfi jól megpakolhatta mindkettőt, bár ez csak viszonyítás kérdése. De ami szembetűnt neki, az a sárga papír, ami a teve oldalán lógott. Ez még nem is lenne furcsa, de ki az, aki szöveggel kifele tartja a papírt?
 Addig elmélkedett, míg a férfi egyszer csak meg nem szólalt ismét, immár tisztán és érthetően magyarul. Anna már éppen hálásan nézett volna rá, ha a mogorva férfi nem kéri számon tőlük, hogy eltévedtek. Kezdett egyre idegesebb lenni, és mielőtt még visszaszólhatott volna, Dóra közölte a feltételeiket.
 Már nem is volt olyan mogorva, amikor meghallotta a pimasz, ám annál okosabb választ. Vigyorogva odaállt Dóra mellé, és hogy magabiztosabbnak és lazábbnak tűnjön, a kezét a zsebébe süllyesztette. Akkor érezte meg az apró kavicsokat a kezében. Legalábbis érintésre kavics formájuk volt, és ami a lényeg, hogy nem is kevés volt belőle a zsebében. Egy pillanatra elkerekedett a szeme, de remélte, hogy Ghaffar ezt nem vette észre. Megmozdulni sem mert az izgalomtól és félt, hogy ha az arab esetleg rájön, hogy nem csak kabát és sál van náluk, kirabolja őket és ott hagyja őket szomjan halni a sivatag közepén. Először csak kapják meg a vizet, amit Dóra kért, utána pedig még alkudozhatnak. A biztonság kedvéért azért óvatosan készen létbe helyezte pálcáját, és fejben végigment azokon a varázslatokon, amiket esetleg itt alkalmazhatnának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

 Mindennek ára van. Na igen, de a zsebében lévő kis kavicskákat csak nem kéne odaadni neki... Hál' Istennek legalább a vízhez hozzájutottak és miután az oltotta szomjukat, már tisztább fejjel tudott Anna is gondolkodni. Már tisztában volt vele, hogy meg kell szerezniük azt a pergament, ha nem is volt teljesen tisztában azzal, miért.
 Dóránál nem volt semmi, amit esetleg felajánlhatnának, így Annára maradt a dolog. A kabátját nagyon szívesen elajándékozta volna az arabnak, csakhogy akkor meg ha visszakerülnek Bogolyfalvára, meg fog fázni. Vagy legalábbis jégcsapként indulhat el a hálótermébe. Úgyhogy jobbnak látta, ha inkább kivesz a kövekből pár szemet, és azt ajánlja fel Ghaffartnak.
 A tenyerében tartott három kisebb darab gyémántot, és az arab felé mutatta.
 - Ez megfelelő ár a pergamennek? - Nem nézett Dórára, csak a feladatra koncentrált. Nem, nem a kijutásra. Jelenleg meg kellett szerezni a papírt, és kész. A többi majd jön utána. - Egy ilyen kopott és szakadt papír nem ér meg többet, de hogy lásd a nagylelkűségünket... - ismételte el, amit korábban Ghaffar mondott a víznél.
 Úgy tűnt, Ghaffar kifejezetten örült, mikor meglátta a csillogó köveket. Nem is csoda, tényleg elég értékes, de csak és kizárólag akkor, ha kijut a sivatagból. Ebből nem tud vizet varázsolni. Bár továbbra sem bízott az arabban, így mikor az a kövekért nyúlt, elhúzta előle a kezét.
 - Előbb a papírt, ha kérhetem. - Igen, ezt a mozdulatot az egyik régi filmből leste. Ott hatásosnak tűnt, és úgy látszott, Ghaffar is - ha kelletlenül bár -, de átnyújtotta a papírt, majd elvette az érte járó kavicsokat.
 Anna örömében szélesen elvigyorodott. Nem is volt ez olyan nehéz: van vizük, maradt még kövük és meg is van a papír. Már csak az a kérdés, mi van a papíron. Kitekeri a lapot és mielőtt még olvasni kezdené, félve Dórára sandít. Aztán hangosan belekezd a versbe.
 Mire a végére ér a szövegnek, elálmosodik és a szemét is alig bírja nyitva tartani. Már megint kezdődik. Pont az az érzés keríti hatalmába, ami a játszótéren is.
 Kipattan a szeme, mikor megérzi a vágásokat a karján. Megpróbál gyorsan felülni, de ezzel csak még több sebet ejt a karján, és néhány horzsolást az arcán is beszerez. Miután nagy nehezen sikerült felállnia, óvatosan körülnéz. Legalább már növényeket lehet látni. Ez határozottan megnyugtató volt az előző egyhangú látvány után. A Nap sem tűzött olyan erősen, de a sivatagi néma csendet felváltotta az állatok morgása és... ha jól hallja, akkor egy patak csobogása. Legalább innivalójuk lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Lora

 Semmi. Semmi, semmi és újra semmi. Amióta csak visszaért az iskolába kutatgatott, és levelezgetett. De senki nem tudott semmit, hogy mi történhetett, vagy hogy egyáltalán tényleg az apja volt-e az, akit akkor látott. Az is kezdte érdekelni, hogy mi történt az anyjával és ki is volt ő? Amióta megjelent az az ismeretlen férfi  gyámhatóságtól, egyre több kérdés fogalmazódott meg benne. A baj csak annyi volt, hogy senki nem tudott válaszolni.
 Bár otthon még küldözgetett leveleket a tébolydának, ahova bezárták az apját, de nem válaszoltak. Ilyenkor bánta, hogy a varázslók nem használnak telefont. Egyszerűbben szóba tudott volna az ápolókkal állni, ha nem tudták, hogy ő az. Még az újonnan beszerelt telefonfülkét is kipróbálhatta volna. De nem, ebben a világban valahogy mindig mindent túlbonyolítanak.
 A kudarcra való tekintettel úgy döntött, hogy mielőtt még igazán belevetné magát a tanulásba - ami valljuk be, enyhén szólva irreális feltételezés -, kiélvezi a szabadságot és leugrik a csárdába. Jobb dolga úgysem akadt, és egy kis alkoholos ital biztos jót fog tenni megfáradt idegeinek.
 Betérve a csárdába körbe sem nézett, egyenesen a pulthoz indult, hogy rendeljen. Kért valami erős italt, és mellé egy kellemesebb vajsört, hogy legyen mivel leöblítenie, aztán kinézett magának egy félreeső zugot, ahol nyugodtan megírhatja az utolsó levelét a tébolydának.
 A legújabb ötlete, hogy álnév alatt, valamilyen befolyásos emberként mutatkozik be, és érdeklődik Véghváry Zalán múltjáról és állapotáról. Ha egy tizenhét éves lánnyal nem állnak szóba, talán egy felnőtt emberrel igen. Majd valakitől kölcsönkér egy baglyot, amivel még biztosan nem küldött levelet. Ha más nem is, de legalább megtudja, mennyire van titkosítva minden adat.
 Előhalászta táskájából a pergament és a tintát, aztán egy agyonnyűtt tollat is, és nekifogott az írásnak. Mikor kihozták az italokat, félbehagyta a munkát, gyorsan lehúzta a röviditalt, aztán folytatta is az írást. A papíron több volt az áthúzott szó, mint a levél. Nagyon nem nézett ki profi munkának, de még piszkozatnak is gyatra volt. Olyan ideges és izgatott volt, hogy gondolatai össze-vissza ugráltak és képtelen volt normális, összefüggő mondatokat alkotni. Fáradtan hátradőlt, letette a tollat és a vajsörért nyúlt. Ha csak nem érkezik valami csoda, biztos, hogy rájönnek a csalásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Tisztelettel megkérném, hogy... Nem, ez nem jó. Felhívom figyelmét korábbi leveleimre, melyekre... Nem, ez meg túl nyers. Na és ha esetleg úgy folytatná, hogy... Arra kérném Önöket, válaszoljanak kérdéseimre most és azonnal.
 Mérgesen a pergamenre dobta a tollat, majd hangosan folytatta gondolatmenetét.
 - Vagy csak egyszerűen kezelhetnének végre úgy, mint egy embert!
 Újabb fújtatások, és még nagyobb kortyok következtek, amikor egy lány jelent meg az asztalánál engedélyt kérve tőle. Nem akart ellentmondani, inkább örült, hogy végre van társasága és nem azzal az átkozott levéllel kell foglalkoznia végre, így intett az üres székre.
 - Persze, csak rád várt a hely...
 Bár hangja fáradt és színtelen volt, remélte ezzel nem ijesztette meg az újonnan érkezettet. Idegesen beletúrt kissé megnőtt hajába, és a lányra nézett. Körülbelül annyi idős lehetett mint ő, bár még nem látta az iskolában. Ez azonban nem jelentett nála semmit. Amúgy is sokszor csak végigsiklik a tekintete az embereken, mostanában pedig más kötötte le a figyelmét. Na igen,meg kéne már írnia ezt az átkozott levelet végre. Megígérte magának, hogy addig itt fog ülni, amíg be nem fejezi és el nem küldi. Na jó, az elküldésben talán megvárja a kastélyt, ahol először is szerez majd egy tollashátút. Csak jusson már el odáig!
 - Oké, te hogyan írnád meg a levelet, amire már előre tudod, hogy úgysem válaszolnak, mert tudják ki vagy, és már egy vagyont elköltöttél pergamenre meg tintára miattuk - fakadt szegény lánynak előtte, majd elhallgatott, kicsit eltátotta száját, és szinte már lehetett látni az isteni szikra megjelenését a feje körül. - Hát persze! Álnéven mutatkozom be! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Köszönöm!
 Arca felragyogott, majd előhalászott egy újabb pergament és villámsebességgel írni kezdett. Két perc nem telt el, és már kész is volt a levéllel.
 - Meghívlak egy újabb kör vajsörre! - itta ki a maradék italt a korsójából. Végre úgy érezte, egy lépéssel közelebb kerülhet a rejtély megoldásához. Azzal már nem akart foglalkozni, hogy talán ezt a levelet is kidobják a tébolydában. Most ünnepelni akart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Annyira körmölte azt a levelet, hogy csak fél füllel hallotta az ismeretlen lány mondatait. A mondatok pedig nagyon könnyen gördültek le a tollról. Minek is kéne kiadnia magát... Újságírónak? Vagy valami hivatalos személynek? Aurornak? Annak biztos válaszolnának, de lehet, hogy előtte leellenőrzik, és akkor bukta a dolog. Maradt inkább az egyszerű álnévnél, különösebb bemutatkozás nélkül. Majd eldöntik, hogy hajlandóak-e válaszolni vagy sem.
 Kihozták az újabb kört, amit Anna nagy lelkesen és meggondolatlanul rendelt - alig volt nála pár galleon, így örömmel elfogadta Lora meghívását. Aztán rájött, hogy ő még csak be sem mutatkozott. Micsoda illetlenség!
 - Anna vagyok, Eridon - biccentett egy aprót, majd ahogy felajánlotta Lora, hogy segítene át is nyújtotta neki a lapot. - Átolvasnád? Hátha akad benne valami hiba... Meg jó lenne tudni, hogy elég hivatalosra sikeredett-e.
 Nem volt benne semmi, ami részletesen elmondaná a történetet. Csak egy név. Véghváry Zalán. Egy körülbelül vele idős, levitás diák csak nem fogja részletesen kikérdezni, ki ez. Még csak a cím sem volt feltüntetve, csak egy Tisztelt Uram/Hölgyem megszólítás. Úgyhogy bátran adta át a kéziratot.
 Megvakargatta a feje búbját, meg az állát, amíg Lora olvasott. Aztán a Kézfejére húzta a pulcsija ujját, és ivott egy korty sört. Kicsit fészkelődött, és a táskájában turkált. Nem tudta, pontosan mit keres, csak csinált valamit. Aztán újra a lányra nézett, és egy másodperc után a ruhaujját feltűrte az alkarjára.
 - Na, milyen? Nagyon borzalmas? Mert arra is gondoltam, hogy talán valami hivatalos személy nevében is írhatnám. Mit szólsz a Mágiaügyi Miniszterhez? Az már túl nagy falat lenne nekem, nem? Vagy akkor egy auror? Vagy az egészségügy vezetője? Hogy is hívják azt az embert?
 Ha ideges, vagy izgatott mindig kinyílik a szája. Meg kell tanulnia kicsit kontrollálni magát. El is hallgatott azonnal, mikor rájött, megint mennyit beszélt a még olvasó Lorának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 A harmadik korsó sörüknél tartottak viszonylag rövid idő alatt. Anna pedig biztos volt benne, hogy mindezek után még a tapasztalt alkoholistának is megeredne a nyelve. Így hát nem is nagyon foglalkozott, mikor automatikusan válaszolt Lora kérdése.
 - A diliháznak akartam írni, vagyis megtudni egy-két dolgot a csávóról, de nem akarnak válaszolni. Pedig már hetek óta bombázok őket levelekkel. Szerintem már lassan nincs olyan bagoly, ami ne járt volna náluk. Szerinted mit tudnak csinálni annyi állattal? - kortyolt bele az előtte álló sörbe, majd kézfejével le is törölte a szájára ragadt habot. - Lassan az összes megmaradt pénzemet pergamenekre meg tintára költöm. Nem is tudom, megéri-e...
 Kellemes bizsergés futott végig rajta, mikor kinyitották az ajtót mögöttük, és a kinti levegő egy kis része beszökött a terembe. Nem volt túlzottan hideg, de azért mégis felállt a szőr a karján.
 - Anyukád gyógyító? Komolyan? Ezt eddig miért nem mondtad? - Fel is pattant egy pillanatra a székről, olyan hirtelen érte a válasz. Meg is ragadta volna a lány vállát, ha az asztal nem állt volna közéjük. Bár talán még egy korsó sör és akár az asztalra is felmászott volna.
 - Hát ez fenomenális! Neki biztosan válaszolnának a diliházban. Egy hónapnyi problémámat megoldanánk ezzel!
 Fogta magát és még egy pergament elővett a táskából. Mintha papírtemetőben ülne. Nem is volt benne biztos, van-e még neki tiszta lapja.
 - Hol dolgozik pontosan? Tuti nem fogja megtudni, ugye? Mármint a választ ugyanazzal a bagollyal küldik vissza hozzám, és nem anyukádnak, ugye? Mármint anyukádnak címezve, de... na, szóval vágod, mire gondolok... - magyarázott folyamatosan, miközben az előbbi levél alapján ismét megírta a remélhetőleg végleges változatot.
 Lora kérlelésére viszont abbahagyta a körmölést. Ki lenne ő, hogy nemet mond egy ilyen meghívásra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Hirtelen nem is tudta, hogyan köszönje meg a leányzó segítségét. Ez felért neki egy igazi megváltással. Teljesen hihető lesz, ha az aláírás és a gyűrűn szereplő név is stimmel. A kényelmetlen kérdést pedig egyszerűen elengedte a füle mellett. Vagy meg sem hallotta, annyira belelendült a levél megírásába.
 Mikor kész lett vele, felemelte a fénybe, és hagyta, hogy megszáradjon rajta a tinta. Igazi mestermű lett, ebben biztos volt, bár remélte, hogy kézírása az alkohol hatására nem változott túlzottan meg.
 - Nem akarok ám családi zűröket okozni ilyesmiért, szóval ha kellemetlen a dolog vagy valami, akkor inkább hagyjuk - dőlt hátra a széken Anna. Kicsit már kényelmetlenül is érezte magát a lány kedvességétől. Nem akarta ám őt kihasználni, meg semmi ilyesmi, de a felkínált lehetőségeket meg kell ragadni, nem?
 - Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ha lejövök ide, ekkora szerencsém lesz. Bár ki tudja, ha megkapom a választ, lehet hogy már azt kívánom, bár ne küldtem volna el... De mit tehetek, túlságosan kíváncsi vagyok, kérdezz meg bárkit! Komolyan.
 Mélyet sóhajtott és beszívta a kocsma alkoholszagát, majd ugyanazzal a lendülettel ki is fújta. Nem tetszett neki, kicsit csípte az orrát, így rögtön utána meg is dörgölte azt.
 - Ugyan, ugyan, nem kell, hát van énnekem elég pénzem ez... ez csak egy hasonlat volt, tudod. Tényleg elég sok levelet küldtem, de azért nem vagyok én olyan hülye, hogy minden pénzemet erre költsem - mosolyodott el, és a zsebében megcsörgette a maradék aprót. Ez így nem volt teljesen igaz, ugyanis tényleg volt olyan meggondolatlan, és az összes pénzét pergamenre, baglyokra és tintára költötte. Na meg erre a sörre itt az előbb. A zsebében pedig csupán egy sarló és két knút hevert ott, de hangjukról remélhetőleg ezt nem lehetett megállapítani.
 - Amúgy... nem akarok gorombának tűnni meg semmi, de te miért vagy itt? Ide csak azok járnak, akik vagy le akarják inni magukat, vagy már megtették korábban...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Kifejezetten kellemesen érezte magát. Meleg volt bent, kényelmessé vált a szék, és bizony a társaság is egészen jó volt. Lora figyelt rá, és a problémájára, úgyhogy akarva-akaratlanul is beszélni kezdett.
 - Az az igazság, hogy... szóval nem is nagyon ismerem  csávót - morogta zavartan. Lora kitűnően értett a lelkesítő beszédhez. - Csak egy ember  a múltból, akire még csak nem is emlékszem.
 Nagyot sóhajtott. Alapjában véve nem szívesen beszélt a múltjáról, vagy ha igen, akkor is kitalált dolgokat. "Az anyám a minisztériumban dolgozik, apám híres felfedező, számtalan bűbájt és átkot alkotott már." Vagy "Anyám és apám külföldi minisztériumokkal tartják a kapcsolatot, ezért rengeteget utaznak, de nagyon fontos emberek." Annyi mindent kitalált már, de most... Most valahogy egy jó hazugság sem jutott az eszébe.
 - Tudod, én nem ismerem a szüleimet. Vagyis fogalmam sincs kicsodák, és honnan jöttem... - érezte, ahogyan szépen lassan belesüpped az önsajnálat hihetetlenül puha díványába, és ez kezdte zavarni. Nem szerette, ha mások látják, milyen gyenge.
 Jó nagyot kortyolt az előtte álló korsóból. Ha bár az üvegben egyre kevesebb volt az ital, Anna számára egyre nehezebbé vált a megemelése. Majdhogynem visszacsapta az asztalra, kilöttyentve egy kis sört az asztalra.
 - Szóval le akartad inni magad? - váltott inkább témát, és Lora barna szemébe nézett. Valahogy nem illett a lányhoz ez a módi. - Mégis miért akartad itt elkölteni a pénzedet, hogy másnap olyan rosszul érezd magad? Csak nem szerelmi bánat? - vigyorodott el kissé bután a lány, mintha ilyen probléma nem is létezne ebben a világban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

 Elment az esze. Biztos benne, hogy elment a józan esze. Ha egyáltalán volt neki eddig. Ilyet normális ember nem csinál. Vagy legalábbis normális diák nem akar az év közepén lelépni. Mit az év közepén? Az év elején vagyunk még csak! Ráadásul az előző évben is bukott, nem volna jó, ha megint meg kéne ismételnie harmadszorra is ugyanazt az évet.
 Idegesen megfordult, hogy a kijárat felé vegye az irányt. Haragos, kemény léptekkel indult el, majdnem fellökve az útjába kerülő embereket, aztán megállt. Ugyanolyan hirtelen, mint ahogyan elindult.
 De ha most nem megy el, akkor lehet, hogy soha nem tudja meg. Soha nem kerül le a rejtélyről a lepel, és ugyanolyan árva gyerek marad, mint ahogyan az iskola első napján. Vagy egész életében. Nézőpont kérdése.
 Megfordult, de nem indult el. A síneket nézte. Nagyon, nagyon hosszú ideig. Tény és való, hogy az összes megspórolt pénzét is tintára meg pergamenre költötte. Na meg a vajsörre legutóbb Lorával. Nem végződött az az este túl szépen. Néha még úgy is képzelte, hogy szebb volt az élet az otthonban. Legalábbis egyszerűbb, az biztos.
 Nagyot sóhajtott, és az épülethez ment, hogy a falának dőljön. Ha nincs pénze, akkor bliccelnie kell. Viszont varázslóknál még sosem bliccelt. Vajon ők is beveszik a mesét, hogy ellopták tőle az összes pénzét, de muszáj meglátogatnia a beteg nagymamáját, aki az orvosok szerint bármikor elhagyhatja a földi életét? Mert mi van, ha veriatserumot adnak neki, és akkor meg kikotyogja az egész piszkos kis életét. Talán még azokat is, amiről nem tud.
 A zsebébe dugta a kezét, hátha mégis talál benne pár galleont, de mindhiába. Igaz, hogy még csak táska sem volt nála. Csak a kopottas dzsekije és a kilométeres sála. Ha Dorottya tudná, hogy megint mire készül!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 - Nem fura, inkább bonyolult... - válaszolt Lora megjegyzésére, miközben az időközben kiüresedett korsóját fixírozta. Ujja közben végigfutott a krigli száján. Oda és vissza. Talán azt várta, hátha zenélni kezd majd ettől.
 - Nem tudom. - Vállat vont, mintha csak az időjárásról beszélnének. - De megőrülök attól, hogy ha nem tudok valamit. Ráadásul ez még kivételesen érint is engem. Meg ott tartják, szóval csak tudnak róla valamit. Mondjuk, hogy miért is zárták be, meg ilyenek... - mesélte nyugodtan. Nem érzett különösebb kötődést az állítólagos apjához. Csak kíváncsi volt. És ha már éreznie is kellett volna valamit, az leginkább a sajnálat és a szánalom között helyezkedett el.
 Meg is lepődött, mikor Lora egyszer csak átölelte. Jó szorosan, de úgy, hogy levegőt sem tudott venni. Bár az is lehet, hogy ez a döbbenet miatt volt. Még sosem találkozott ilyen kedves és nyitott lánnyal. Sem az otthonban, sem itt. Persze, mindenki kedves volt - néhányan a maguk fura módján -, de Lora tényleg meghallgatta és figyelt rá. Ilyen, valljuk be őszintén, nem sokszor fordult elő.
 - Nos, elég sok helyen... egy ideig voltam nevelőszülőknél, meg különböző intézetekben. De most már a Budapesti Napfény Gyermekotthonban vagyok majdnem négy éve. Szerintem az utolsó évemet is ott töltöm. Amikor nagykorú leszek, kidobnak, mert kell a hely a többi gyereknek. - Nem nagyon szokta ezt sem elmesélni, mert az embereknek alapvetően semmi közük hozzá, de ez a sör és Lora épp elég volt, hogy megtegye a hatását. Meg a kocsmában is kezdett meleg lenni.
Lehet, hogy holnapra megbánja a dolgot, de most ez nem érdekelte. Vagy legalábbis nem volt olyan állapotban, hogy ilyeneken gondolkodjon.
 - De elég volt belőlem! - Komolyan is gondolta. Nem találta olyan szórakoztató témának, de nem is sértett fel nagyon mély sebeket. Ezek csupán tények, amiket mindenki le tud ellenőrizni.
 - Szóval azt mondod szerelmi bánat? Hát akkor mesélj! - biccentett mosolyogva Lora felé, miután beleegyezett abba a whiskey-be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

 Kétségbeesésében az embereket kezdte vizslatni. Hátha egy arcon, vagy akárkin keresztül valami isteni csoda az ölébe csöppen, és választ ad a tépelődésére. Nem is figyelte igazán a tekinteteket. Egy harmincas éveiben járó nő a gyerekével, egy öreg varázsló a botjára támaszkodik, két diáklány lelkesen beszélget, egy fiatal srác virággal a kezében kukkant rá az órájára, egy magasabb férfi őt nézi, egy szerelmespár éppen egymásba gabalyodott...
 Várjunk csak, őt nézi? Vissza is fordult azonnal felé. Pont akkor, mikor megszólította.
Mielőtt azonban válaszolt volna, alaposan szemügyre vette az alakot. Több megállapítást is tett. Először is: ki kezdi a beszélgetést egy ilyen kérdéssel? Másodszor pedig az a magabiztos tekintet zavarta. Kicsit tartott tőle. Megtanulta megkülönböztetni az utcán a zűrös alakokat, és ez az ipse messziről sem tűnt egy polgármester-típusnak.
 Na de a lényeg, hogy a velejéig látott. Tényleg szüksége volt a pénzre, és ha eddig a mindenható sugallatára várt, akkor lehet, hogy pont ő fogja megadni a választ rá. Nem mintha Anna nagyon vallásos lett volna...
 - Inkább az a kérdés, mit nem tennék meg. - Korántsem volt biztos benne, hogy jó ötlet üzletelni egy ilyen alakkal, de ki kellett derítenie, mit is akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

 Az őrültet? Majdnem felnevetett a mondatra, de inkább megőrizte a helyzet szokatlanságához mérten komoly arcát. Ha tudta volna, mennyire közel áll hozzá az őrület!
 Mindenesetre gyanús volt ez az egész. Akárcsak egy régimódi filmben. Messzebb tőle nekidől a falnak, ledobja a pénzt, aztán a nevén szólítja és elmegy. A nevén szólította. Pedig biztosan nem mutatkozott be! Ennél azért több esze van. Ki is rázta a hideg egy pillanatra. Honnan tudná a nevét?
 Nem nézett a férfi után, csak az arany érmét bámulta. Tisztában volt vele, hogyha odamegy, azzal aláírta képzeletbeli szerződését. De vajon megéri ez egyáltalán neki? öt galleonért?
 Leguggolt az érméért, felemelte és lehajtotta a fejét. A haja az arcába lógott, így a nagyközönség maximum azt hihette, hogy rosszul van. Talán még kapóra is jön majd. Ha egyáltalán nem akar inkább a pénzzel a kezében elfutni.
 De az igazság az volt, hogy egyszerűen csak kötelességből tépelődött. Túlságosan is izgatott lett a feladat hallatára. A rejtélyességtől és a kíváncsiságtól. A tény az volt, hogy abban a pillanatban eldöntötte, mikor a férfi ellökte magát a faltól.
 Nagy levegőt vett. Sóhajtott egyet, miközben a galleont a kabátja ujjába rejtette. Aztán sikoltani kezdett. Élesen és kétségbeesetten, mint ahogyan a közös helyiségben lévő tévéből a nő, akit a késes gyilkos üldöz.
 Felszegte a fejét, és a tömegbe vetette magát.
 - Látják! Tudom hogy látják! Mindenkiért el fog jönni! - kiabálta eszét vesztve. Ez talán a vérében volt.
 Odarohant a virágot tartó sráchoz, megragadta talárját és az arcába ordított. Szeme könnyes lett az erőlködéstől, de talán így hatásosabb is volt. Aztán az öreg bácsi elé szaladt és térdre rogyott előtte.
 - Kérem, tudom, tudom hogy itt van. Hát nem látják? Maga a halál az!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

 A bácsi láthatóan reagálni sem tudott, úgy meglepődött a hirtelen kiabálástól, de Anna nem akart sokáig időzni nála. Ki tudja, milyen varázslattal áldaná meg egy ilyen után. Vagy ami még rosszabb, a végén még bedugja az állítólagos apja mellé.
 Haladt is tovább a diáklányokhoz. Hétköznapi ruhában voltak, így nem tudta megállapítani, hogy bagolykövesek-e vagy melyik házba járnak. Annyi bizonyos, hogy így első ránézésre nem ismerte őket, de ha esetleg összetalálkozna velük később a folyosón, biztosan felismernék őt. És kikerülnék messziről. Vagy szólnának az igazgatónak. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre most odaszaladt hozzájuk is, és tovább kiabált, eszeveszetten, ahogy a torkán kifért. Holnapra biztos nem lesz hangja...
 A két lány ijedten rebbent hátra, mikor megérkezett. Anna megragadta egyik táskáját és maga felé húzta. Közben szeme őrülten járt ide-oda. Kereste szemével az iménti férfit. Ha csak ugratta, és elment, akkor valahogyan felkeresi és jól megátkozza. Aztán megpillantotta kicsivel hátrébb, amint csendesen figyeli. Ez nem elég neki. Valami jobbat kell kitalálnia.
 Hátrahagyta a lányt és egy másodpercig körbe-körbe futkorászott, amíg ki nem találta. Teljesítenie kellett. Úgyhogy vállalta a kockázatot, és elindult a fiatal anyuka felé, aki egy csecsemővel érkezett az állomásra. Valószínűleg látogatóba mennek a családhoz. Vagy valami hasonló. De ez most nem is érdekes. Odarohant hozzá, miközben folyamatosan ordította a mantráját.
 - Mindenkiért el fog jönni! Hát nem látják? Magáért is, és a gyerekért is!
 A csecsemőért nyúlt, miközben olyat kiabált, hogy majd ő biztonságos helyre viszi, majd ő megvédi. Ha ez nem veri ki senkiben a biztosítékot, akkor ez a társadalom menthetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

 Imádkozott az égiekhez, hogy lépjenek végre közbe. Nem akart senkinek sem kárt okozni, főleg nem egy újdonsült anyukának. Már majdnem megeresztett egy megkönnyebbült sóhajt, mikor az idegen közéjük lépett. Ám erre sem volt ideje. Csak egy pálcát látott elsuhanni maga előtt és sötétségbe borult a világ.
 Mikor legközelebb felébredt, már nem a vasútállomáson voltak, hanem jóval messzebb a tértől, valami kisebb utcában. Kicsit zavart volt, miután felébredt. Kíváncsi volt, hogy mi történt, és hogy pontosan hol van. Nem ismerte olyan jól Bogolyfalvát, mint az otthon környékét Pesten.
 Felállt a földről, majd próbált minél határozottabbnak tűnni az ismeretlen előtt. Ám óvatosan, szinte láthatatlanul a falnak dőlt, hogy megtámassza magát. Nem sokszor kábították még el, és felettébb furcsa érzés volt.
 Mikor a férfi a az érméket felé nyújtotta, azonnal elengedte a falat.
 - Két galleon? Ötöt ígértél!
 Tudta, hogy átverés, számított rá, hogy itt valami nem stimmel. Nem csak hogy gyanús volt, de még veszélyesnek is tűnt az illető. Ráadásul még csak a nevét sem tudta. A férfi viszont annál több dolgot ismert róla.
 Azt se tudta, mire volt jó ez az egész, hogy neki milyen szerepe volt az egészben, és pláne, hogy honnan tudja az ő nevét. Kezdett egyre ingerültebb lenni, ezen gondolatok után, úgyhogy addig itt fog maradni, amíg meg nem kapja mind az öt galleont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

 Aznap két különös dolog történt vele. Először is, hogy kapott egy levelet. Ez már magában furcsaságnak számított, hisz soha egyszer sem kapott senkitől semmit. A másik dolog, hogy a címzett nem Szombat Anna, hanem a Bójai Gyermekotthonos Anna. Aztán még volt egy-két apró furcsaság, ami már nem is számít igazán. Például, hogy nem volt rajta aláírás. Meg, hogy egy... bocsánat, két mondat volt csak rajta. Aztán hogy jó eséllyel takarodó után érne vissza. És még sorolhatná azokat, amik még eszébe jutottak. De hát ő nem az a fajta, aki csak úgy elfut egy újabb kaland elől. Ráadásul túl kíváncsi, ki lehet az, és mit akarhat végül is. Pont tőle.
 Ki is osont meglehetősen óvatosan a kastélyból, miközben folyton azon agyalt ki lehet az. Talán valami diák. Fiú, vagy valami ilyesmi. Áh, ugyan. Azok őt messziről kerülik. Meg diák nem Bogolyfalvára beszélne meg találkozót, hanem a kastélyon belül. Vagy lehet, hogy külsős! Valami cserediák, vagy olyan, aki nem a kastélyban él. Igen, ennek már van realitása.
 Vagy az is lehet, hogy az a fura alak az állomásról küldött valakit utána. A legutóbbi találkozásuk óta folyamatosan azon jár az agya ki az, és honnan tud ennyit róla.
 Nagy sóhajok közepette ütemesen szedte a lábát, és érezte, amint szíve egyre hevesebben kalapál.
 Talán szervkereskedők, vagy házimanó helyett akarják eladni valami nagymenő varázslónak, akinek a hobbija, hogy fiatal lányokat gyűjt maga köré.
 Erre a gondolatra megtorpant, majd hevesen megrázta a fejét. Áh, ez képtelenség, túl sok könyvet olvasott.
 Belépett a játszótér kapuján és felmérte a terepet. Csak egy férfi ült a hintán, de biztosan nem ő írt neki, így el is indult a játszótér másik végébe, hogy bevárja az illetőt. Aki remélhetőleg korabeli. Magas. Szőke, meg kékszemű ésatöbbi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

 Hallotta, amint a hinta nyikorgása megszűnik, de nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Vagy elmegy vagy... Tényleg el akarják adni házimanónak. Most fogják elrabolni. Halkan szedte a levegőt, a lépéseit pedig felgyorsította.
 Nem is mert hátrafordulni, csak míg el nem érte a kerítést. Akkor pedig hirtelen élesen megpördült, és bizony majdnem beleütközött a mögötte osonó férfiba. Fel is sikoltott volna ijedtében, ha nem akad a torkán a hang. Az ismeretlen, csupaszőr fura szerzett a nevén szólította. Úgy tűnik, manapság mindenki ismeri a nevét. Főleg azok, akik kifejezetten veszélyesnek is tűnnek.
 A következő kijelentése azonban végképp kiverte a biztosítékot. Most már biztos volt benne, hogy el akarják rabolni. Ráadásul ezek a kézmozdulatok... Lehetnek akár valami nonverbális varázslás bonyolult jelei, amivel könnyedén elviheti. Vagy előtte akár még ki is használhatja helyzetét.
 Gyorsan kellett cselekednie. Már lendült a lába, hogy egy jó nagyot rúgjon bele, mikor kimondta a harmadik állítását is. Annyira ledöbbent a hallottaktól, hogy elfelejtette a lábát megállítani, így az erőt nem kímélve, bár már céltalanul fejezte be pályáját.
 - Mi van?
 Oké, lehet, hogy illetlenség csak így rákérdezni, de hát mindenki hallotta, mit mondott az előbb! Körbe is nézett, hogy van-e még valaki ilyenkor errefelé, de egy lelket sem látott. Sőt, az is lehet, hogy csak elterelés. Hisz amit kiderített, hogy az ő apja diliházban van, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

 Hogy nem beszéli a magyart? Honnan jött ez a figura? Egy másik bolygóról? Ilyen bemutatkozással akár még hihető is lenne.
 - Hogy mi a baj? - A kezdeti döbbenetnek és a még előtte lévő félelemnek és izgatottságnak már nyoma sem volt. Most inkább felháborodott és dühös volt a rossz tréfa miatt.
 Nem, egy percig sem hitte el, hogy a férfi normális és azt sem, hogy az apja. Talán valaki jól utánajárt a dolgainak, és ezt kihasználva egy jó napot akart magának szerezni. Csakhogy ez igazán sértő és gyerekes.
 - Először is, fogalmam sincs, ki a fene vagy. Jobban teszed, ha megmondod annak, aki felbérelt, hogy le lehet rólam szállni, rendben? Ez egy igazán undorító vicc volt!
 Hevesen hadonászott a kezeivel, miközben beszélt. Hiába, mikor ideges nem mindig tud mit kezdeni a végtagjaival, és legjobban így tudja levezetni frusztrációját. Bár régebben így csak gyakran fejbe kólintotta a körülötte állókat.
 Ezzel a kijelentésével ki is kerülte a férfit, és sietős léptekkel a kijárat felé indult. Aztán meggondolta magát, és megállt, hátrafordult, hogy még utoljára jól kiossza az illetőt.
 - Máskülönben ki volt az, hmm? Valami hülye rellonos? Vagy egyszerűen csak csináljunk hülyét a leggyengébb láncszemből? Ha azt hiszik, hogy ez vicces, hát nagyon tévednek, oké? Ha megtudom, ki volt az, esküszöm az igazgatóhoz fogok fordulni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

 Nem is igazán foglalkozott vele, miket hadovál össze a férfi. El volt ő foglalva a fejében kavargó zaklatott gondolatokkal. Még szerencse is, különben ha meghallotta volna a másik mondatait, melyeknek lényegében semmi köze nem volt az ő mondandójához, akkor talán abban a pillanatban elmenekült volna. Bár kimondottan közel állt hozzá, mikor az egyre furábban viselkedő szakállas megragadta a karját.
 Aztán kimondta a varázsszót. Vagyis nevet. Dorottya említésére Anna megmerevedett, és fejében újrafutott az egész beszélgetés. Azok a zavart mondatok, meg hogy állítólag ő az apja. Dorottya biztosan nem adott volna ki információkat, ha nem lett volna biztos a dolgában. Szóval akkor ez azt jelenti...
 - Te vagy az apám?
 Igen, megdöbbent. Ezt az információt azért nehéz befogadni így, tizenhét év után. Ráadásul a legtöbb dolog, amit fél évvel ezelőtt kiderített, hogy elmegyógyintézetbe zárták. Ez már megint egy olyan dolog, aminek köszönhetően még kevesebb bizalmat táplált újdonsült rokona felé.
 Hátrébb lépett két lépést és kezeivel átölelte saját magát. Aztán végigmérte a meglehetősen furán öltözködő egyént. Hogy lehetne pont ő az apja? Hisz még a nevét sem tudja!
 - Mit akarsz itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

 A nagy pillanat. Az igazság pillanata és még ki tudja hány néven illetnék az írók. Leírnák, hogy a lány ránézett a vér szerinti apjára, és látta magát benne. Hogy érezte a család melegét a szemében és a vörös loboncában. Ha most a toronyban lenne és olvasná, valószínűleg elragadná a pillanat arra a mondatra, hogy meg szeretné ismerni és arról álmodozna, hogy valamikor ez vele is megtörténik majd.
 Ám a valóság ennél sokkal ridegebb és sokkal... reálisabb. Hisz egy idegen férfi állt előtte, és bármilyen mostoha körülmények között is nőtt fel, azt azért a fejébe verték, hogy gyanús idegenekkel nem szabad szóba állni.
 - Azt hiszem ezzel már elkéstél egy kicsit.
 Szorosabbra húzta maga körül a pulcsiját. Nem fázott, mégis kirázta a hideg és keserű íz gyűlt a szájába. A legjobb az lenne, hogy ha fogná magát, és visszasietne az iskolába, mielőtt még megneszelik, hogy eltűnt. Elfelejtené az egészet és élné tovább az életét. De a lába nem engedelmeskedett. Mintha várna valamire az előtte álló férfitól, de nem tudta volna megmagyarázni, mit is akar. Inkább megszólalt, minthogy tétlenségét az előtte álló is elkezdené értelmezni.
 - Mégis mit vársz, hogy majd a nyakadba ugrok és egy boldog családként élünk majd? - Nem beszélt hangosan, de próbált minél gúnyosabb hangot megütni. - Egyébként is, anyut hol hagytad? Ha már ennyi ideig nem tudtam a szüleim létezéséről, akkor neki is itt kéne lennie, úgy teljes a kép, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

 Zavarba jött a férfi reakciójától. Igen, bántani akarta. Persze, hogy bántani akarta, de az nem állt szándékában, hogy megsirassa őt. Azt várta, hogy majd valami szellemes válasszal fog visszavágni. Ezt szokta meg, mikor a lelencházban piszkálták.
 Egyik lábáról a másikra állt, aztán előre-hátra billegett egy kicsit. Nem igazán tudta, hogyan reagáljon. Nem mondtak semmit a szüleiről még akkor sem, mikor Dorottyát faggatta. Így végül úgy volt vele, hogy magára hagyták, hogy éljék az életüket. De ezek szerint nem élte túl... Annát.
 - Sajnálom... - Nem is mondott mást, de a harag egy pillanat alatt elpárolgott, mikor ránézett az összetört férfira. Nem igazán tudta, mit kellene csinálnia, vagy hogy egyáltalán mondania kell-e ilyenkor valamit. Nem is akart ránézni.
 Egyszerűen csak ki akarta zárni ezt az egészet a fejéből. Meg nem történté tenni. Eddig olyan egyszerű volt minden, de most, hogy ez az alak megjelent és csak ilyen egyszerűen tett néhány kijelentést, ami felforgatja az életét, és megváltoztat mindent... Vagy legalábbis azt, amit hagy megváltoztatni. Anna viszont nem akart megváltozni.
 - Jobb ha most megyek. - Nem volt benne biztos, hogy ezt a kijelentést feltétlenül ki kellett volna mondania, de olyan frusztráltan érezte magát, hogy kénytelen volt megszólalni. Piszkálgatta a pulcsija ujját, mindenfelé nézelődött és még ki tudja, hány kényszermozgást végzett, miközben megfordult és bizonytalan léptekkel elindult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Még a február volt, de olyan téli hideg, amit még január is megirigyelne. Persze, hogy sokan betértek egy forrócsokira megmelegedni. Alig győzték gyártani az epres, rumos, chilis és még ki tudja, miféle extra kívánsággal megspékelt italokat. Annának már attól csokoládémérgezése lett, hogy egyáltalán az asztalokhoz vitte őket.
 De aznap semmi sem tudta letörni a hangulatát. Akkor is mosolygott, mikor épp csak egy szelet süteményt rakott a tányérra. Többiek nem is igazán értették, mi van mostanában vele.
 Már közel járt a műszaka végére. Kész szerencse, hogy Ádám ennyire rugalmasan kezeli a diákmunkásait. Nem mintha Annának olyan borzasztóan sok órája lett volna mestertanoncként, de legalább kétszer annyi tanulnivalót is adtak fel nekik.
 Egy újabb adag forrócsokit készített éppen, miközben a gramofonban játszott Janis Joplinnal együtt dúdolgatott. Otthonosan mozgott már a pult mögött is, sok mindent ellesett már. Ahogyan a tejért nyúlt, még egy-két tánclépést is megejtett, néha csípőjét mozgatva a zene ritmusára, majd a két bögrét és süteményt a tálcára felpakolva indult el a távolabbi asztalhoz és szolgálta ki mosolyogva a vendégeket. Aztán hóna alá csapva a tálcát indult vissza  a pulthoz, egy gyors pillantással mérte fel, kinek van még szüksége valamire, mikor meglátta az egyik asztalnál ülő Nikot. Arcán azonnal széles vigyor jelent meg, és indult el felé.
 - Szép jó napot az úrnak! Szolgálhatok esetleg valamivel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 - Azt hiszem, erről meg kell kérdeznem Minát - nézett a magasba mosolyogva, majd nevetve vissza a férfira.
 Eddig észre sem vette a csokrot, annyira lekötötte a férfi látványa. Hitetlenül nézett először csak a rózsákra, majd vissza Nikora. Még sosem készült neki senki ilyesmivel.
 - Csodálatosak - vette át őket kissé tétován. Nem is tudta volna magát igazán kifejezni, annyira meglepődött.
 Niko érintésére pillangók kezdtek el táncot járni a gyomrában, ahogyan minden egyes alkalommal. Hozzá fog egyáltalán szokni ehhez valaha is?
 Kis fáziskéséssel a karórájára lesett. Lassan vánszorgott rajta a másodpercmutató. Öt óra elmúlt. Már nincs sok hátra.
 - Kevesebb mint egy óra múlva. Hatkor.
 A pult felé pislantott, hogy meggyőződjön arról, még senki sem hiányolja. Nem mintha olyan vasmarokkal irányítanák a dolgokat, de akad egy-két olyan munkatársa, akik élnek-halnak a pletykákért. Ő pedig nem akarta, hogy róla élesítsék a nyelvüket. Pláne, hogy a szerencsének köszönhette, hogy Ádám ismét alkalmazni tudta a cukrászdában.
 - Menjek át a csárdába? Vagy itt találkozunk? - terelte vissza gondolatait és tekintetét az előtte álló férfira. Sokkal kellemesebb volt.
 Nem is volt kérdés a részéről, hogy munka után együtt töltik a szabadidejüket. Szíve szerint a nap husszonnégy óráját vele töltötte volna. De sajnos valamiből meg is kellett élniük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Eddig nem tűnt olyan soknak az az egy óra, ami még hátra maradt, most viszont egy örökkévalóságnak fog hatni. Ebben már akkor biztos volt, mikor az órájára pillantott.
 Követte Niko pillantását az öregember felé, és abban a pillanatban a pokolba kívánta az egészet. Minek kell ennyire türelmetlennek lenniük az embereknek? Mintha nem lesnék így is minden kívánságukat attól kezdve, hogy belépnek! Talán kibírnak még pár percet. Azért rámosolygott a vendégre, amolyan "egy perc és jövök" tekintettel, majd visszafordult a férfihoz.
 - Remek ötlet! - válaszolta széles mosollyal. Nem sok faluban járt az országon belül, de Nikoval már másodszor fognak elnézni Szalamantonba. Első alkalommal is imádta.
 - Ne késs! - jelentette ki határozottan. Biztos volt benne, hogy ha egy perccel is később jelenne meg a férfi, Anna mindenféle történetet kitalálna, miért hagyta hoppon.
 - Hatkor, itt - búcsúzott, amint hallotta a sürgető torokköszörülést a háta mögött. Ideje volt végeznie a dolgát, így hát nyomott egy gyors csókot neki, és már fordult is a vendég felé.
 Félúton aztán egy pillanatra megtorpant, mikor tudatosult benne, hogy mit tett. Nem volt benne biztos, hogy éppen milyen viszonyban vannak, de egyszerűen annyira természetesen jött neki a mozdulat, hogy fel sem fogta.
 Egy pillanatra még összeszorította a szemét, majd egy mély levegő után nekilátott a munkának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Megszokott rutinnal készítette el a kávét, majd szeletelte fel a süteményt, hogy aztán a megfelelő méretűt kivigye az asztalhoz. Kifejezetten fárasztónak találta a vizsgaidőszakot annak ellenére, hogy feleannyi órája sem volt, mint várta. Azonban a mesterképzésen kevesebben is voltak, és jóval inkább odafigyeltek egy emberre a tanáraik. Szerencsétlenségére.
 Ki kellett vennie pár napot csak azért, hogy utolérje önmagát. Kezdte úgy érezni, hogy nem elég az a huszonnégy óra mindarra, amit kellene vagy inkább szeretne csinálni.
 Fújt egyet a pult előtt, mikor már minden vendéget kiszolgáltak. Szívesen meginna még egy kávét, de képtelenségnek tartotta, hogy főzzön magának is. Főleg, hogy ajtó csengő ismét új vendéget jelzett.
 Felpillantott, és Ráhel mosolygós arcát pillantotta meg. Szerette a törzsvendégeket, velük mindig könnyen szót értett. Azért kissé meg is lepődik, mikor egy "azt hittem felmondtál" felkiáltás után megöleli a lány.
 - Miért mondtam volna fel? - nevetett jókedvűen, majd belépett a pult mögé, hogy előkészítse a lánynak a kívánt süteményt.
 - Tudom ajánlani a dobostortát. A mai adag Palinak végre sikerült, és elkezdett dobolni. Igaz, hogy nem teljesen ritmusra, de legalább szól. - A pék csak egy éve próbálkozott vele, de néhány tortája olyan hangosra sikeredett, hogy ki kellett őket dobniuk, mert a vendégek panaszkodni kezdtek.
 Nem kerülte el a figyelmét a hatalmas sóhaj, és a somlóik száma. Fel is vonta a szemöldökét egy pillanatra. Két dologra tudott csak gondolni: vagy szerelmi bánat vagy vizsgaidőszak.
 - Aha, a diétás kóla biztosan segít majd. - Kivette a kért süteményeket, majd rápakolta a tálcára. - Kávét és kólát egyszerre? Én ugyan nem mondom el Zójának, de úgy fogsz pörögni, hogy magától is simán rájön... - elhúzta a száját a gondolatra. A végén még az kéne, hogy ő kapjon, mert kávét adott a lánynak.
 - Tudod mit? Hagyjuk a kólát, és csinálok neked egy kávékülönlegességet. Meglepetés lesz, de biztosan ízleni fog - vigyorgott szélesen. Maximum koffeinmenteset csinál, de az íze majdnem ugyanaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

 Későn ért vissza a lakásba. Most, hogy Viktor még meg is bízta ezzel a prefektusi dologgal, még kevesebb ideje volt. Először is be kellett pótolnia a szabályzatot, amit valamiért iskolai évei alatt még egyszer sem forgatta. Aztán ott volt ez a jelentéses dolog, meg a járőrözés, meg miegymás. Nem igazán maradt ereje mindenre, így hálásan gondolt arra az időre, amikor végre leér a lakásba és Niko mellett nyugodtan elaludhat. Ám a férfi helyett csak egy levél várta. Egy időpont és egy helyszín.
 Sejtette, hogy Niko a csárdában van, de abban már cseppet sem volt biztos, mit akarhat tőle pont a stégen. Mindenesetre volt még pár órája, így megpróbált pihenni egy keveset a találka előtt. Álom azonban nem jött a szemére.
 Tudta, mikor zárnak, és azt is, mennyi idő a lakástól a falu széle. Magára kapott egy vastag pulcsit, és már kint is volt a kihalt utcán. Szokásától eltérően most nem késett.
 Már messziről kiszúrta az egyetlen mozgó személyt. Mosolyogva közelítette meg, ám nem akarta megtörni a hajnali csendet köszönéssel. Inkább leült mellé, és megpuszilta az arcát.
 - Minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

 Mintha sötét felhő telepedett volna meg a férfi körül. Érezte ő, hogy valami nem volt a helyén. Valami már akkor összeszorította a mellkasát, mikor a levelet olvasta. A csókjuk keserédes volta pedig nem nyugtatta meg.
 A könyvekben ilyenkor ezernyi teória, elmélet és lehetőség suhan át az ember agyán. Vajon mit akarhat a másik? Felesége van? Netán három is? Embert ölt és halálfaló volt?
 De Annának akkor csak egyetlen dolog töltötte ki gondolatait. Ez pedig a félelem volt. Nem volt benne biztos, hogy hallani szeretné, amit a másik mondani akar. Most jó volt. Most boldog volt. Nem akarta, hogy bármi változtasson ezen.
 Keményen szorongatta az üveg nyakát, mintha éppen meg akarta volna fojtani. Ő sem kapott könnyen levegőt. Ideges volt és zavart.
 A szüleit sem kellett volna akkor megismernie. Vagyis az apját. Korai volt. Úgy hitte, a tudatlanság sokszor áldás.
 Mégis. Szerette volna, ha Niko végre megszabadul ettől, bármi is volt benne. És ő is tudni szerette volna. Mert fontos volt a férfinak.
 Tartott tőle, hogyha egy hang is elhagyja a száját, a másik talán visszakozni fog. De talán pont ezt kellett volna tennie. Azonban inkább csak követte a másik mozdulatait és ő is ivott néhány kortyot. Csak aprókat. A torka összezsugorodott az idegességtől.
 - Niko, ne viccelj! - mosolyodott el halványan. Szerette volna hinni, hogy az egész egy tréfa. - Mi történt? Kezdesz összezavarni...