36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Theory Delacroix összes hozzászólása (29 darab)

Oldalak: [1] Le
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 13. 18:59 Ugrás a poszthoz

„Drága” bátyám
~ aki csak két teljes perccel idősebb nálam ~

Száz ágra sütött a Nap, de messze nem ez volt a legfényesebb, legvakítóbb jelenség a környezetemben, hanem a „drága” bátyám önelégült mosolya. Az ablakra tapadt, mint egy pióca, és bámulta a rohanó tájat a túloldalán. Ha tippelnem kellett volna, most a világ legboldogabb emberének érezte magát, hiszen kiszabadult otthonról. Már nem fogja vigyázni minden egyes lépését anya és apa. Csak én fogom. Bár lehet, hogy jobban teszem, ha a jövőben letagadom Őt mások előtt. Tudni illik egy icurka-picurkát nehéz a természete. Helyesbítek, nála elviselhetetlenebb emberrel még életemben nem találkoztam.
A vonat egy kissé hangosan zakatolt alattunk, de nem eléggé ahhoz, hogy ne halljam Őt, miközben nagyban jártatta a száját. Nem értettem, mit mondott, de nem is érdekelt. Ránéztem, majd le magam mellé, az ülésre. Sóhajtottam egyet, majd újra ölembe vettem a könyvem, és olvasni kezdtem. Azonban nem tudtam huzamosabb ideig koncentrálni a szövegre, mert Theon irritáló hangja zavart fel.
─ Mi van már?! ─ nem volt szükséges válaszolnia, a pakolászásából rögtön koppant, hogy itt fogunk leszállni. Szépen belecsúsztattam a hátizsákomba a könyvem, majd felszedtem a kisállathordóm és a bőröndöm. Ezután ügyesen nekidőltem a falnak, megkapaszkodva az ülésben, véletlenül se ingjak meg, vagy netán dőljek is el Hófehérke társaságában, mert egy remek tulajdonsága ilyenkor kiröhögni engem. Azonban most Ő követett el hibát, és megbotlott, amikor fékezett a vonat, én pedig egy jólesőt kacarásztam a nyomorán, majd előre mentem. Ilyen ez a testvéri szeretet…
Egy padnál vártam meg Theont, és az ő csomaghadát, amelyekkel bajlódott séta közben.
─ Mi van, Theonka?! Sikerült leszállni, ahogyan látom. Nem nehezek a csomagok? Kellett neked egy egész fodrászkellékest elcsomagolnod. ─ nevettem még egy keveset, igazán jóízűen, majd felnyaláboltam magam, és elvettem tőle pár terhet. Majd én leszek lovagias, háta átragad rá is. ─ Most merre egyébként?
Utoljára módosította:Theory Delacroix, 2019. augusztus 7. 20:04
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 13. 21:17 Ugrás a poszthoz

„Drága” bátyám
~ Szóval lenyűgöznek a tehenek? Ezt eddig nem is tudtam... ~

─ Sok sikert! ─ kiabáltam a fivérem után, majd elindultam jobbra. Pár métert haladtam előre, majd odaléptem egy idős hölgy mellé, és bájos mosolyt ültettem az arcomra. Illedelmesen köszöntöttem, mint egy tökéletesen nevelt lányka, majd megérdeklődtem az iskolába vezető utat. Merre is van pontosan, milyen hosszú, és hol kell kanyarogni.
Miután kielégítő választ kaptam, és remek memóriámnak hála elraktároztam az információt, megköszöntem a rögtönzött útbaigazítást, és szedtem a sátorfámat Theon után. Félúton ledobtam a holmim, hiszen úgyis arra kell visszasétálnunk, minek pocsékoljak energiát, majd futólépésben közelítettem meg a vérem, és meghúztam annak hosszú, hófehér hajkoronáját. Ezután megálltam, és szépen csendben vártam, hogy letépje a fejem, hiszen a frizurája a mindene.
─ Drága bátyám, ahelyett, hogy idegölően viselkedsz, mint mindig, tehettél volna kivételt, és egyszer, de csak egyszer, most az egyszer, beismerhetted volna, hogy halványlila dunsztod sincs, hol a manóban vagyunk. Elismerem, ha nem vagy, nem szállok le a vonatról, de neked is el kell, hogy ha én nem vagyok, soha nem tudod meg, hogy balra menve nem találsz el az iskoláig, csak fényévek múlva. ─ mivel a Föld egy nagy gömb. Mondamám, hogy beleőszülne, mire megkerüli, de már így is az. ─ Szóval tettünk vagy ötven métert teljesen feleslegesen, hála neked. ─ olyan szívesen megveregettem volna a vállát, de ha egy fokkal közelebb lépdelek hozzá, és pipiskedni kezdek, én leszek rögvest beszédtéma. Szóval csak lazán, csak icipicit oldalba vertem, de mivel elég kislányos hozzá, biztosan nem fogja jajveszékelés nélkül hagyni.

Utoljára módosította:Theory Delacroix, 2019. augusztus 7. 20:05
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 13. 23:03 Ugrás a poszthoz

„Drága” bátyám
~ aki valójában nem más, mint egy ogre ~

Mély lélegzetet vettem, majd lassan kifújtam a levegőt. A szám akarva-akaratlanul féloldalas mosolyra húzódott, a szemeimbe pedig beleköltözött a jól megszokott dac. Egy kósza, fehér tincset a fülem mögé söpörtem. Menten felfordult a gyomrom a Theon arcán éktelenkedő, fogkrém reklámba illő vigyor láttán, és éppen ezért kedvem támadt letörölni azt. Ha harc, hát legyen harc!
─ Szamár, mi? Akkor ezt azt jelenti, hogy te vagy Shrek, ami rengeteg dolgot megmagyaráz. Kezdve a képeddel. A szobádban lévő állandó disznóólat, meg az evési szokásidat. Csak hogy tudd, Edgar és én leszavaznánk téged. Egy patkány fél fogunkra se lenne elég, ahogyan egy törpe lány sem, és mivel te vagy az idősebb hármunk közül, többet éltél már nálunk, így téged ennénk meg. Igaz, ami igaz, férfi létedre eléggé csontos vagy, de legalább lenne fogpiszkálónk. Amúgy is… tudod, hogy Edgar mennyire szeret csontokkal játszani, és koptatni velük a pici, pengeéles fogacskáit. ─ ezzel belekapaszkodtam a bátyám lófarkába, majd alaposan megrángattam, és a kívánt irányba húztam vele. ─ Ha nem jössz magadtól, így foglak elvonszolni az iskoláig, ezt a legjobb lesz, a fejedben lévő káposztalébe mártogatod! Mert, hogy ott nincs semmi más, az biztos! Miért kell úgy viselkedned, mint egy… áhh, hagyjuk… ─ szusszantam egyet, majd újra a kezeimbe vettem minden tartozékom.
─ Olyan jó lesz végre nem veled lenni... ─ pördültem meg az úton bőröndöstől. Amióta csak az eszemet tudtam, azt a pillanatot vártam, hogy megszabaduljak a bátyámtól. Néha úgy éreztem, és érzem most is, hogy bele tudnám fojtani egy kanál vízbe, de anyuék ennek az említésétől is mérgesek lettek.
Utoljára módosította:Theory Delacroix, 2019. augusztus 7. 20:07
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 14. 20:33 Ugrás a poszthoz

„Drága” bátyám
~ azért tudd, hogy valahol mélyen szeretlek ~

─ A te esetedben herceg, és amúgy sem választana téged, ha van egy csepp esze. Nem átkozná el magát örökre veled, mint ahogyan én tettem évekkel ezelőtt. ─ hunyorogtam a nyelvét nyújtogató Theonra. Gyerekkori rossz szokása volt, hamarabb tudta ezt, mint beszélni. Mindig is utáltam, ha ezt csinálta, ahogyan a szüleink is, de mindegy hányszor volt leszidva miatta, vagy büntetésben, nem szokott le róla. Ez is remekül árulkodott arról, hogy a felfogóképessége egyenlő a nullával, makacs, mint az öszvér, és csak magával képes foglalkozni.
Annyira jólesett hallani, ahogyan sziszegett, miközben útbaigazítottam a hajánál fogva. Ez pedig az én rossz szokásom volt, nem volt mit tenni, ilyennek születtünk. Ő kényszerített rá, hogy ezt tegyem, máskülönben nem figyelt volna oda rám, főleg nem arra, amit mondtam, ha az ellentmondott az ő elképzeléseinek.
─ Tisztán emlékszem. Hidd el, ha tudom, hogy számodra már nincs remény, hogy valaha is normális legyél, kétszer is átgondolom, kiabáljak-e. Szívesebben maradtam volna ott, mint hogy egy fél életen át miattad szenvedjek. De tudod mit, jó testvérhez mérten reménykedem benne továbbra is, és nem adom fel, hogy értelmet verjek a fejedbe. Még fiatalok vagyunk, hátha sikerül megkomolyodnod, bátyus. ─ bár erősen kétlem. Van, ami nem változik. Ilyen a tény is, hogy Theon a testvérem. És az is, hogy emiatt valahol mélyen, legbelül szeretem, és merem feltételezni, hogy Ő is engem, bár néha erősen kételkedem ebben.
Utoljára módosította:Theory Delacroix, 2019. augusztus 7. 20:07
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 21. 16:37 Ugrás a poszthoz

szerencsére Az egyetlen bátyám

~ nálad jobb dolgot elképzelni sem tudok ~



Ma volt az első napom ebben az iskolában. Nem sikerült fergetegesre, de annyira csapnivaló sem volt; átlagos volt, unalmas, mint az előző iskolám összes napja. Csendben voltam, figyeltem, ott voltam, ahol kellett. Theon azonban a változatosság kedvéért nem volt a sarkamban. Ő is és én is egyedül voltunk egy és ugyanazon helyen tartózkodva.
Láttam a bátyámat a többi gyerek között, hiába igyekezett annyira elszublimálni a szemeim elől. Valószínűleg kész tervekkel érkezett ide, és a reggeli kiemelkedő lendülete ezek valósággá változtatására elhalványult, tekintettel arra, hogy meghallottam pár fiút és lányt, amint a folyosókon a nőies lényén vihorásztak.
Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy nem védtem meg a csöpp Theonka büszkeségét, de azzal, hogy visszaszóltam volna nekik, valószínűleg csak bizonyítottam volna a vádakat. Amelyeknek egyébként van alapja. Én fiúsabb vagyok, mint a testvérem, Ő pedig lányosabb nálam, és sokkal hisztisebb.
Éppen emiatt futottam belé a tónál. Hallottam én az ordításokat, és a vízbe csapódó valamik hangját, de álmaimban sem gondoltam volna, hogy Theon ennyire nem tud mit kezdeni az új helyzettel. Hogy éppen itt, pont belé futok, pont így.
Edgar a vállamon ült, a levegőbe szimatolt, és amint körvonalazódott a kis vörös szemeiben a fivérem halvány sziluettje, hátat fordított neki, tüntetve mindenféle rendszer ellen, amit diktált. Meg is értettem az állatom, hiszen gyakran tenyerelt már bele a bátyám, és egyben volt szobatársam különböző édes illatú hajpakolásaiba, amelyeknek valószínűleg olyan íze volt, amely még egy patkány lelkében is egy életre szóló törést okozott. Meg persze a tudat, hogy múltkor Theon meg akarta enni. Ha valaki engem nyárson akarna megsütni, azt én is utálnám.
─ Minden rendben?! ─ kiabáltam oda a vízparton mérgezett egér módjára rohangáló, sikertelenül sziklarángató bátyámra, majd kezemet a magasba emeltem, és integettem neki. Hagytam neki felkészülési időt, hogy mire odaérek hozzá, meg tudjon szabadulni a könnyitől, és így ne gázoljak bele a büszkeségébe. ─ Hallottam pár embert rólad sutyorogni. Ha szeretnéd, holnap elbeszélgetek velük, de azzal csak azt bizonyítanánk, hogy valóban csajos vagy. ─ tisztáztam a helyzet hogyan állását. ─ Van már haditerved, hogyan illeszkedsz be ide? Nekem még nincs. Kitalálunk valamit közösen?
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 24. 12:47 Ugrás a poszthoz

Catherine Shayleen Black

~ csak a bátyám meg ne tudja, mert akkor egy életen át hallgathatom ~



Egy icurka-picurkát fáradt voltam. Nehézkesen kecmeregtem ki az ágyból, mivel előző este alig aludtam valamennyit. Még szoktatnom kellett magam az új helyhez, az új helyzethez, ezek gondolatához. A megoldáson törtem a fejem, de újra és újra ott lyukadtam ki, hogy nem igazán van kedvem változtatni. Lesz, ami lesz.
Az egyetlen, ami némi megnyugvást jelentett, hogy ameddig én nem hőbörgök a helyzet miatt, addig a „drága” ─ nálam csak két perccel idősebb ─ bátyám idegbeteg miatta. Ő világ életében nehezen fogadta el, ha nem Ő lehet a középpontban. Most ott van, mivel fiú létére elég lányos, de emiatt is nyafog. Sosem fogom megérteni Theont, de szerencsére ez nem zárja ki azt, hogy szeressem Őt. Hiszen mégis csak a testvérem, és ezen a tényen nincs ember, aki változtatni tudna. Ami azt illeti, ha lehetne, kétszer is átgondoltam volna, jó-e nekem éppen Ő…
Szerencsére gyorsan összekaptam magam, és kellő rohanással odaértem az első órám kezdetére. Majd a másodikra is, de harmadik már váratott magára. Óra végén segítettem elpakolni, hogy jobb hírnevet szerezzek magamnak, de abból csak az lett, hogy valamivel elvágtam a kezem. Hogy mivel, az nem tudom, mert a vér jobban lekötött, de biztosan nem volt halálos, mert nem volt akkora a riadalom. Gyorsan átnavigáltak a gyengélkedőhöz, azonban az ajtaján már egyedül léptem át. Vagyis többedmagammal, mivel a kicsi kincsem, akit Theon nyárson akart megsütni, a zsebemben volt, de egyelőre még nem adott magáról különösebb életjelet.
─ Jó napot! Csak megsúgom, hogy először vagyok itt… ─ nézelődni kezdtem. Amerre csak elláttam, fehér falak és fény. Sokkal jobb volt, mint egy kórház, de a bent terjengő illat hasonlított hozzá. Szépen lecövekeltem az ajtó mellett, majd vártam. A kezem már nem vérzett annyira, de gondolom jobbnak látták, ha elnavigálnak vele ide, mint kiskoromban a volt tanáraim.
Hogy őszinte legyek, csak egy dolgot reméltem, hogy nem fog Theon fülébe jutni, hogy milyen szerencsétlen voltam. Most is. Mint mindig. De nem akartam ezt is egy életen át hallgatni, mint azt, amikor Delacroix nagyiék házában beszorultam egy ládába…
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 24. 14:48 Ugrás a poszthoz

Shayleen



Álmaimban sem gondoltam volna, hogy a gyengélkedőn egy fiatal nőbe fogok botlani, és nem egy idősebbe. Síri csendben pislogtam rá, mint aki megszeppent, azonban korántsem erről volt szó, egyszerűen csak megdöbbentem. Pár másodperc múlva viszont arra jutottam, kit érdekel, mennyi idős, oka van annak, hogy itt van.
Az ágyhoz sétáltam, majd ügyesen és okosan leültem rá, és igyekeztem viszonozni a mosolyát, miközben felmért engem. Fogalmam sem volt, mi járhatott a fejében, de talán jobb is volt így.
─ Elvágtam. Nem emlékszem, mivel. ─ közöltem halálos higgadtsággal, majd megemeltem a jobbom, és kitártam az ujjaim, hogy a tenyeremen láthatóvá váljon az a kevésbé mély, de annál hosszabb seb, ami már alig vérzett. Egy kicsit szégyelltem is magam amiatt, hogy rögtön az első napjaimon ilyen történt velem. ─ De nem olyan vészes. Csak egy ici-picit fáj. Kicsit fáradt vagyok, mert az este nehezen tudtam elaludni.
Mint semmiből a villám, tért magához a hófehér golyó a zsebemben, és kezdett el mocorogni odabent, majd pottyant ki az erszényből, és landolt a matrac sarkán. Különösebben rá sem hederített a gyógyítóra, akinek a sziluettje csak pillanatokig tükröződött a kis vörös szemein, majd kacifántos útnak indult az ágyon. Néha két lábra állt, a levegőbe szagolt, majd trappolt lelkesen tovább. ─ Ő belőlem esett ki. ─ nyilvánítottam ki, ha látta ezt, ha nem. ─ És néha harap.
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 24. 15:46 Ugrás a poszthoz

Az egyetlen bátyám

~ a szerénységgel mindig is komoly bajaid voltak ~



A sápadt ajkaim féloldalas mosolyra görbültek. A testvérem szavai és könnyi erős kontrasztban álltak egymással. Engem hiába is próbált átverni, nem tudott, jobban ismertem Őt, mint bárki más ezen a világon. Még akkor is, ha egy teljes napot egymás nélkül töltöttünk, életünkben közel először.
Most mondhattam volna, hogy Theon hozzám képest sosem nőhet fel, és részben így is volt, de valójában majdnem ugyanazon a szinten voltunk. Mindkettőnknek másban gyökereztek az erősségei, azonban tény, hogy nekem egy kicsivel mindig is több volt, mint neki.
Mindig is mérges voltam a fivéremre, hiszen a szüleink és a nagyszüleink vele sokkal többet foglalkoztak, mert egyszerűen nem bírta elviselni, ha a figyelmükből én is kaptam egy kicsit. Talán most is ez volt a baja, hogy nem ugrálták körbe az emberek, és ez sértette az irtózatosan nagy egóját, amelyet ráadásul meg is bántottak azzal, hogy lányosnak billogozták. Az egy dolog, hogy ez egy tény volt, amelyet a kis kobakjában Theon is tudott, de ezt csak én dörgölhetem a bátyám orra alá. Csak nekem van jogom hozzá.
Szépen csendben leültem a földre, Edgar pedig leszaladt a karomon a földig, ahol aztán szélsebesen terepszemlére indult. Minden olyan irányt és helyet alaposan megnézett, ahol nem volt egy falatnyi Theon sem.
─ Áll még az fél váll? Való igaz, hogy most szükségem van a nagy és erős bátyámra. ─ így is volt. Az egész napos némaság után jó volt hozzászólni valakihez, még ha a költségvetés alacsony is, és csak egy ilyen fajankóra telt. ─ Ami azt illeti, nem, nem vagyok irigy rád. Viszont bosszantott, hogy lányosnak neveztek, pedig azt csak én mondhatom rád. ─ nevettem ezen, de csak halkan.
Utoljára módosította:Theory Delacroix, 2019. augusztus 7. 20:12
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 24. 16:39 Ugrás a poszthoz

Shayleen



Síri csendben, kissé elpilledve, lomhán pislogtam fel a nőre, majd nyakamat kitekerve a patkányom irányába.
─ Edgar mindig ilyen. Egész nap tud aludni a zsebemben, de csak akkor kel fel, amikor azt egyáltalán nem kéne. Este pedig mindig zörög, de nem miatta nem alszom. Még szoktatom magam az új helyhez, az új helyzethez. Egy kicsit nehéz vadidegenekkel lenni, főleg ha egész eddigi életedben egyedül sem voltál. Van egy bátyám, aki két perccel idősebb nálam. Ikrek vagyunk, ami üvölt is rólunk. Szörnyen kibírhatatlan, de mivel a testvérem, szeretem Őt.
Mélyet lélegeztem. Leszaladt a torkomon a rendelőre, kórházra emlékeztető illat, és számtalan emlék jutott az eszembe. Mindig is szörnyen esetlen voltam. De Theon mindig mellettem volt, főleg olyankor, amikor szükségem volt rá. Egy kicsit hiányzott a bátyám, de ezt soha nem ismertem volna be. A legnagyobb közös vonásunk a büszkeségünk. A fertőtlenítő puszta gondolatától is sziszegni támadt kedvem, és a kisszékes-kézfogós jelenet pedig halálra rémített.
Hála Shayleen mosolyának, amit nekem szegezett, már nem is érdekelt annyira, mint ügyködik a mancsommal.
─ Theory. ─ mutatkoztam be én is, halkan, mosolyogva. ─ És igen, új vagyok. ─ a patkány idő közben megpróbált felkapaszkodni rám, de végül eltért az eredeti tervétől, és nem trappolt végig a szabad karomon, egyenesen a vállamig. Hogy mi miatt, nem tudom, de a csöpp érintése elég volt ahhoz, hogy azonnal ránézzek.
─ Nem kedveled a patkányokat, igaz? Pedig tüneményes állatok, és okosak is. Na, nem éppen Edgar, de a többi igen. Az emberek többsége nem kedveli őket. A bátyám sem. Edgar miatta szokott rá a harapásra, de engem nem bánt, mégiscsak én etetem.
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 24. 18:00 Ugrás a poszthoz

Az én egyetlen Hófehérkém
~ meg még sok minden másért is ~



Lehunytam a szemeim, mikor Theon magához húzott. A mosolyom valódivá vált, letisztult lett és teljes. Némán hallgattam a fivérem hangját, amelyet mindig is úgy szerettem, és eszembe jutottak a mesék, amelyeket esténként mesélt nekem, amikor már tarthatatlanná vált a helyzet, és az istenért sem tudtam elaludni. Bizonyára csak bosszantottam Őt, de mégis szép emlékként élnek bennem azok a percek.
Bátorkodtam megölelni Őt, és orromat a nyakába fúrni. Éreztem az illatát, és mintha elvágtak volna engem a világtól, megnyugodtam. Ezért bőven megéri a desszertem egy részét nekiadnom.
Kinyitottam a szemeim, és a patkányra pillantottam, aki valóban úgy futkosott fel s alá, mintha megőrült volna. ─ Ő teljesen jól érzi magát, csak éppen örül, hogy szabad. A kastélyban nem engedhetem el, vagy hagyhatom magára, mert az emberek a vérét akarják. Neki lehet, hogy sokkal rosszabb, mint nekünk. ─ ötlött fel bennem a gondolat, majd azonnal el is vetettem. ─ Ez így igaz. Mi lenne velem egy nagy és erős bátyus nélkül? Aki csak két perccel idősebb nálam. ─ dörgöltem újfent az orra alá a tény, amelyre kétségtelenül szörnyen büszke, miközben tejbe tök módjára vigyorogtam.
Hallottam a víz fodrozódását, a különféle rovarok által keltett hangzavart, és olyan érzésem támadt, mintha csak otthon lennénk. Ugyanaz az érzés a gyomromban. ─ Amúgy, bárki bármit mondjon, szerintem igenis férfias vagy. Nem mindenkinek jutna eszébe visszaélni egy ilyen helyzettel, és igényt tartania a desszertemre…
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 24. 19:27 Ugrás a poszthoz

Jun Seo
~ szájfény... hmm ~



Egy helyet kerestem, ahol nincsenek emberek, és békésen olvashatok. Mindezt egy ártatlan sétának álcáztam. Csak egy könyv volt nálam, amelyet a derekamhoz szorítottam, és a patkányom, akit most az egyszer nem a zsebemben, hanem hol a vállamon, hol pedig a fejemen hordtam. Utóbbinak nem örültem, de nem is ellenkeztem, mert ha megtettem volna, felborzolta volna úgy a hajam, hogy az életben nem szedem szét többet a fehér szálaim.
Nem rohantam. Élveztem a szinte tökéletes csöndet, ami körbeölelt. Szépen lassan pakoltam egymás után a lábaim, majd ragadtam le egy érdekesnek ígérkező épületnél. Lehet, hogy ráleltem arra a helyre, amit kerestem.
Megtorpantam a küszöbön. Eltelhetett vagy fél perc, mire koppant nekem, hogy egy emberi lénybe botlottam. Egy szó nélkül hátat akartam neki fordítani, de a hófehér gombócom nem így gondolta, és halált megvető bátorsággal szaladt végig rajtam, hogy aztán a földön tüneményes trappolással lecövekeljen a fiú személyes terében. Ezt látva mélyet lélegeztem, majd úgy döntöttem, közelebb merészkedem, és én magam is elkényelmesedem. Mint a társam a füzetivel.
─ Te koreai vagy, igaz? ─ nem igazán láttam még egyet sem testközelből, de biztosan nem kínai, és szerintem nem is japán. Legalábbis bízom az alapfokú műveltségemben. ─ Azt hiszem, Edgar kedvel. A nevével ellentétben lány, és szörnyen édesszájú. Lehet, hogy érez valamit. Vagy rajtad, vagy nálad.
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 24. 23:48 Ugrás a poszthoz

Jun Seo
~ aki minden bizonnyal beszédhibás ~



Néma csendben pislogtam a fiúra, miközben azon gondolkodtam, vajon mit mondhatott. Az első mondatát értettem, de a többi kissé homályos volt, így kellett pár másodperc, mire megfejtettem őket.
─ Nem számítottam rád. Belém fojtottad a szót. Elnézést. ─ szusszantam. Mivel Ő is halálos higgadtsággal kezelte a jelenlétem, így nekem is túl kellett lendülnöm a kezdeti meglepődésemen. ─ Semmi közöd egy kínaihoz. Aki ezt máshogyan látja, az bizonyára nem lát tovább az orránál. ─ a patkányomra szegeztem a tekintetem, és őt kezdtem el figyelni, ahogyan a létező legnagyobb boldogsággal a kis pofiján randalírozik a fiún. Ehhez csak gratulálni tudtam neki. Akkor még maradunk. Micsoda jó hír.
─ Végre valaki, aki nem retteg egy patkánytól. ─ mosolyodtam el, de csak halványan. ─ Igen, az enyém. És nem értem, miért nem harapott még meg. Te vagy az első, akit nem akar megölni rajtam kívül. Még a bátyámat is utálja. Ami azt illeti, miatta harap. ─ tisztáztam a tényállást. Mondhattam volna, hogy érezze magát kitüntetve emiatt, de az nem én lennék. És nem mellesleg biztos sejti.
─ Zavarok? Ha igen, szívesen elmegyek, mégiscsak te voltál itt előbb. De előtte el kell kapnunk. ─ hunyorogtam a hógolyóra, aki felém szagolt, mintha csak koppant volna neki, mit akarok. A világ egyik legnehezebb dolga elkapni egy szökésben lévő patkányt. Okosak. Nagyon okosak.
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 25. 12:35 Ugrás a poszthoz

*Síri csendben besétál, körülnéz, majd kimegy*
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 25. 15:47 Ugrás a poszthoz

Shayleen



Látványosan nem arra koncentráltam, amit Shayleen csinált a kezemmel. A gyomrom sok dolgot elbírt már, de ha volt rá lehetőségem, inkább másra koncentráltam, így a fehér falak lettek a kiválasztottaim.
─ Igen, Ő is idejár. Ráadásul zöld, mint én. Nincs olyan nap, hogy ne szólnánk legalább egy szót egymáshoz. Bár az esetek kilencven százalékában csak valamit a másik fejéhez vágunk. ─ tisztáztam a tényállást. Theon és én egymásnak lettünk teremtve, ha nem lenne, nem tudnám, hogy kit szidhatnék állandóan. Sokkal szebb vele az életem…
─ Anyát egyszer megkérdeztem. Nem igazán tudta megindokolni. Szerintem hirtelen felindulás volt. ─ ami azt illeti, nem hogy a nevem kiválasztására nem fordított kellő időt, de ránk sem. ─ A bátyám neve Theon. Gondolom én azért lettem Theory, hogy passzoljanak egymáshoz a kezdőbetűink. ─ mosolyogtam a házamat megszégyenítő szelídséggel. ─ Ha már itt tartunk, a Shayleen is különleges név. Először hallom. Te esetleg tudod, miért pont ezt kaptad? ─ vetettem fel a kérdést kölcsön kenyér visszajár alapon. Hátha a nő érdekesebb válasszal tud majd szolgálni, mint amelyet én hirtelen össze tudtam kaparni.
─ Jogos… ─ szusszantam. ─ A hüllők talán nem is annyira vészesek, de a rovarokat én sem viselem el. Főleg a pókokat. ─ Theon nálam is jobban rettegett tőlük, én mentettem ki mindig a karmaik közül. ─ A fárasztó enyhe kifejezés a bátyámra. Ő egyenesen elviselhetetlen. Szörnyen hisztis, nem viseli el, ha nem az van, amit eltervezett, vagy nem Ő van a figyelem középpontjában. És szörnyen lányos is. Egy egész fodrászkellékest hozott magával otthonról. ─ kezdtem el hunyorogni, amikor a fivéremre gondoltam, de csak közel tíz másodpercig, utána az arcom kitisztult. ─ Azért egy kicsit szeretem. De csak egy kicsit. ─ jegyeztem meg halkan.
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 25. 18:39 Ugrás a poszthoz

Erdőhegyi Merse - 2019.07.25. 14:41
Theory Delacroix - 2019.07.25. 12:35
*Síri csendben besétál, körülnéz, majd kimegy*

gyere vissza, Theory Rolleyes mindenkit szívesen látunk Love


*Síri csendben visszasétál, majd leül, és csak nézelődik*
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 25. 20:09 Ugrás a poszthoz

Shayleen



Némán hallgattam Shayleent, miközben ügyeskedett a kötéssel. Nem siettem sehová, főleg nem órára. Ilyen szempontból átlagos gyerek voltam. De ha maradni akartam, az azt jelentette, hogy továbbra is beszélgetnem kell majd vele. Kedves és jó hallgatóság is, ráadásul a következtető képessége is példás, de nem igazán szoktam magamról beszélni. Helyesbítek, magunkról. ─ Édesapád végül nagyon jól választott. ─ mosolyogtam. Nem jutott eszembe jobb, így a gesztus mellé hozzácsaptam az első adandó gondolatom. Mivel gyógyító, és nagy sikerrel elemezget, valóban egy zseni.
─ Szerintem is. ─ szusszantam. Látszott rajta, hogy érzékenyen érintette a téma, így el kellett engednem. Ma olyan kedves voltam. Ez is lett a vesztem. Ezért vagyok most itt.
─ Amióta az eszemet tudom, Theon mellettem volt. És megkeserítette az életem. Ő nem igazán tudja elviselni, ha nem körülötte forog a világ. Emiatt neheztel rám még mindig, mert ugye anyunak és apunak nem csak Ő volt. Talán innen ered a csatabárdunk. Meg onnan, hogy Ő szörnyen lusta, és csak várja, hogy a szájába essen a sült galamb, ameddig én teszek is érte valamit, és így gyakran volt sikerem. Alapjaiba véve nem rossz testvér, de a hozzáállása az élethez valami szörnyű. Mostanság többet nyűglődik maga miatt, mert már nincsenek itt a szüleink, vagy a nagyszüleink, hogy istápolják Őt. Bármennyire is fáj elviselnie, csak én maradtam neki, de túl büszke hozzá, hogy ezt beismerje, így ha találkozunk, ezt elfedvén csak a vérem tudja szívni, én meg viszonzásul az övét. Ugyebár az évek meg a rutin. ─ egyszer van egy évben gyereknap, ahol málnás vattacukrot lehet kapni. ─ De ugye téged is köt az orvosi titoktartás? ─ Theon nem tudhatja meg, hogy a szívem legmélyén szeretem. Azzal csak két kilót hízna a mája… És nem férnénk el egy kastélyban az egójával.
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 26. 17:41 Ugrás a poszthoz

Shayleen



─ Igazad van. ─ jegyeztem meg halkan a szülőket érintő részre. Tény, hogy több időt voltunk a nagyszüleinknél, mint otthon. ─ Hhhh, akkor megnyugodtam… ─ túrtam bele az ép kezemmel a hófehér hajamba. Megkönnyebbültem, nem is akárhogy. Theon így is épp elég beképzelt volt, nem szabadott, hogy adjam alá a lovat. ─ Nem igazán szorulok tanácsra, legalábbis nem Theont illetőleg. Elég nagylány vagyok hozzá, hogy elbírjak a bátyámmal. Az eltelt évek alatt felvérteztem magam ellene, szóval nem kell félteni engem, legalábbis azt hiszem. Egy kis piszkálódásba, meg egy kis hajhúzásba eddig sem haltunk bele, szóval merem azt feltételezni, ezután sem fogunk. ─ mosolyodtam el, majd megdöntöttem a kobakom oldalra. ─ Viszont nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattál, és hogy ilyen kedves vagy velem. Szerencsés az iskola egy ilyen elhivatott gyógyítóval. ─ ezek csak a tények voltak, amik kicsúsztak a számon. Shayleen nem munkaként fogta fel, hogy itt kellett lennie, hanem láthatóan a szívét és a lelkét is beleadta a feladatába. Kevés az ilyen jóindulatú ember, bár Ő sem hibátlan. Nem fogom elfelejteni, ahogyan Edgarra nézett.
─ Értem. Víz. Jegyeztem. Ha pedig nem boldogulok el az újrakötéssel, akkor feltétlen visszanézek. ─ nézegettem meg a kötést, miközben a magasba emeltem a jobbom. Célnak megfelelt. ─ Az ellátást is nagyon szépen köszönöm. ─ szusszantam. Ezután elkaptam a zacskó és Edgar grabancát, aki persze, hogy nem koncentrált, és megleptem, amit egy tompa cincogással jutalmazott. Pillanatokkal később már a zsebemben tudtam a patkányt, mintha itt sem lett volna. ─ Igazán remek ajánlat, de nem akarok pótolni, szóval azt hiszem, visszasomfordálok órára. Ha valami gondom-bajom lesz, és ellátásra vagy beszélgetésre szorulok, még feltétlen visszanézek ide, hozzád. Addig is jó munkát kívánok, már ha az ilyen lehet jó. ─ reflexből a jobbom emeltem, hogy királynősen búcsút intsek, mert ugyebár nem az utca túloldalán voltam, hogy elnagyolt mozdulatokkal kapálóznom kelljen.
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 26. 18:37 Ugrás a poszthoz

Jun Seo



Összeállt a fejemben a kép, mely szerint azért beszélt a fiú olyan érdekesen az előbb, mert volt valami a nyelve hegyén. Ami már át lett költöztetve, legalábbis erre következtettem a fura fejből, amit vágott. ─ Ahogyan megfigyeltem, az emberek kilencen százaléka fél vagy undorodik tőlük, pedig valójában szörnyen okos és szerethető lények. Az enyém nem, de a többi igen. Ő arra használja a csöpp eszét, hogy kiszökjön a ketrecéből és riogasson másokat. Ezért is kell magammal hordanom. ─ ez egyfajta szülői felügyelet, mégiscsak én viselem a kicsi kincsem gondját. Felelősséggel tartozom érte, és ha egyedül csatangolna, fenn állna a veszély, hogy valaki elteszi a lába alól. Ez Theonra is vonatkozott, de Ő túl nagyra nőtt ahhoz, hogy a zsebembe tegyem. Ha lehetséges lenne, sokkal jobb hely lenne a világ.
─ Van macskád? ─ ez egy költői kérdés volt. ─ Mindig is imádtam őket. ─ az egy dolog, hogy patkányom van, aki retteg tőlük. Az egész gyerekkoromat macskák között töltöttem, mivel a nagyinak mindig volt vagy egy tucat. A bátyám nem igazán rajongott értük, de én szívesen töltöttem az időt velük. ─ Nem szabad alábecsülnöd ezt a kis cukiságot. Tud ölni, ha akar. ─ nevettem halkan. Igaz, Theon? Te most igazat adnál nekem. Vagy nem… csak azért sem.
─ Köszönöm. ─ szusszantam. Nem csak értelmes volt a társaságom, de a maga módján kedves is.
Pakolászott valamit. A füzeteit vissza a táskájába. Ennyire megtisztelt volna engem? Nem. Szerintem a patkányomat tisztelte meg a figyelmével. Azt hiszem, Edgar el akart hagyni, méghozzá egy ázsiai fiúért. Van ízlése. Kellett a gépem elé engednem…
─ Theorynak hívnak. ─ mutatkoztam be, szigorúan csak a keresztnevemen. Mégiscsak így illett. Ha már nagy hirtelenjében nem köszöntem, ennyivel azért tartoztam neki.
Utoljára módosította:Theory Delacroix, 2019. július 26. 18:47
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 30. 12:29 Ugrás a poszthoz

Shayleen



Egy nő éhesen igazán morcos és veszélyes tud lenni. Alapból kiszámíthatatlanok vagyunk, de korgó gyomorral még inkább. És én most éhes voltam. Nagyon éhes.
Azt is pontosan tudtam, mire éheztem oly’ nagyon. Gyümölcsre. Vagy zöldségre. Édes mindegy volt, csak friss legyen, és mihamarabb hozzájussak, és rágcsálhassam.
Eme nemes cél érdekében elhagytam a kastélyt, egy vastagabb szürke pulóverben, ami nagy volt rám, vagyis hosszú, mivel a nyúlánk Theonkától csentem el, és egy szivárványos esernyővel a kezemben.
Az apró, hófehér utazótársam most az egyszer nem tartott velem. Valószínűleg a kis cipőcskéi is kivoltak az esővel. Tudni illik, a patkányok nem szeretik a vizet. Az enyém legalábbis ki nem állhatja, ahogyan engem is, ha fényévenként egyszer megfürdetem. Olyankor mindig foggal-körömmel küzdött a habok ellen.
Az árusok között tébláboltam lelkesen, akik örömmel fogadtak engem, és persze minden más elvetemült vásárlót, aki hozzájuk hasonlóan nem volt csokiból. Nem csak az élelemnél, de minden másnál is leragadtam, mígnem a gyümölcsökhöz érve észre nem vettem egy ismerősnek tűnő személyt.
Amint síri csöndben közelebb andalogtam hozzá, biztossá váltam benne, hogy nem tévedtem, Ő bizony az iskola gyógyítója volt, aki két óra között megmentette a kezem. Most azonban valami nagyobb dologgal állt szemben, és ez látszódott az arckifejezésén, ahogyan megtorpant a keze a banánok felé vezető úton, és inkább tekintetével tovább csatangolt a barackok felé. Hogy ott és akkor mire gondolt, nem akartam tudni.
─ Szépséges napot! ─ tudattam ittlétem a két hölggyel, akik közül az egyik látványosan boldogabb volt. ─ Eltekintve attól, hogy esik az eső, szép ez a nap is, mint a többi. De nézzük mindennek a jó oldalát, legalább kellemes a levegő. ─ az idefelé vezető úton még natúr esőillata volt, most már viszont olyan volt, mintha íze is lett volna, annyi minden csücsült benne. Ilyen ez a piacozás… szusszantam egyet. ─ A banán finom. Kettőt kérek. És a barack is, de csak a nem gyapjas. Azt fura megenni. Abból is viszek, de csak keveset. ─ ezután mosolyogva Shayleen felé fordultam. ─ Most is szükségem lenne a segítségedre. Itt adnak valahol sajtot? Vinnék Theonnak. ─ tudtam, hogy a bátyám mindig is imádta a sajtot. Ezt pedig fel kellett használnom. Ha a tündérke jó kisfiú lesz, talán tényleg odaadom neki. De ha nem, volt aki megegye, Edgar és a saját személyemben.
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 30. 13:47 Ugrás a poszthoz

Hóvihar
~ találó... ~



Este volt. Nem bírtam elaludni, hiába próbálkoztam, így inkább felkerekedtem. Meguntam az értelmetlen forgolódást és sétára cseréltem. Pontosan tudtam, hogy hová tartok éppen. Korgott a gyomrom.
Sötétzöld pizsamát viseltem, és mivel hűvösnek éreztem a levegőt, így ráhúztam a bátyámtól csent szürke pulcsit. Ha anya és apa láttak volna jelen pillanatban, bizonyára nem megkönnyebbültek volna, hanem nemes egyszerűen felkötöttek volna.
Nem csak Theon szenvedett apa állandó kísérleteitől, melyben megpróbálta Őt férfiasabbá tenni, hanem én is anyu szónoklataitól, hogy mit mivel kéne felvennem, és hogy ezt igazán tudhatnám, mert nő vagyok. Ráadásul nem csak nő, hanem Delacroix is. Ami azt illeti, a mai napig nem értem, hogy ha úgysem lát senki, a hideg ellen miért nem jó egy pokróc, vagy éppen a bátyám rám pár számmal nagyobb pulcsija. Mindegy is, a családban ezek egyéni problémáim.
Idő közben megérkeztem a célállomásra, és csak reménykedni tudtam, hogy nem látott meg senki. Nem az öltözékem, hanem az esetleges dorgálás miatt. Éppen jó hírnevet gyűjtöttem, hiányzott a bánatnak az ilyen reklám.
Benyitva az ajtón szembetaláltam magam egy tucat lelkes manóval. A mi tündérkéink nem voltak ilyen vidámak. Csak pillanatok múlva köszöntem nekik, igazán halkan. Ezután az asztalhoz fáradtam, de nem ültem le, hanem körbenéztem.
─ Itt vajon van fekete tea? ─ suttogtam magamnak címezve, de a kis drágák füle messze felülmúlta az én elképzeléseimet, mely szerint majd ügyesen és okosan csinálok magamnak. Közel fél perc múlva már hozták is a bögrém. Ameddig én kutattam a zugokban, ők gondoskodtak mindenről, így hát szépen megköszöntem a fáradozásaikat, miközben szelíd mosoly húzódott az arcomon, és leültem az asztalhoz figyelni a szorgos kis kézmozdulataikat.
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 30. 15:37 Ugrás a poszthoz

Hóvihar
~ és az etikett? ~



─ Theon? ─ szaladt fel az egyik szépen szedett, világos szemöldököm hirtelen jött meglepődésemben. Költői kérdés volt. Ki más lett volna képes ilyen mexikói szappanoperába illő belépőt összehozni, ami még a manókba is belefojtotta pillanatokra a szuszt. Az ajtót a fiú mögött az apróságok csukták be, és kicsivel később általuk már kézhez is kapta az italát. A bátyám ugyanahhoz az asztalhoz ült le, mint amelyiknél én múlattam az időm, csak a túloldalára. Megvártam, még el nem emelte az ivóedényt a szájától, mert ha az előtt szólalok meg, lehetséges, hogy félrenyelt volna. Nem a nemes szándék vezetett, egyszerűen csak nem akartam veregetni utána a hátát. Bár itt manók is ténferegtek, de őket meg akartam kímélni a felesleges munkától.
Kisvártatva megköszörültem a torkom, jelezve, hogy én is jelen voltan a helyiségben. ─ Különösen „jól” áll ez a köntös. ─ jegyeztem meg remekül hallhatóan, majd kezdtem el nevetni pár pillanatig. Engem ugyebár nem zavart a fivérem alóla néha kivillanó, vakítóan fehér bőre. Láttam a drágát már ennél sokkal hiányosabban is, mivel sokáig szobatársak voltunk. Egyszóval volt időm megszokni. ─ Tán’ nem tudsz aludni, édes bátyám? ─ ez is költői kérdés volt. Valószínűleg a meleg kergette idáig. Theon minden, de nem mocskos. Ha annak érezi magát, rögtön tesz is ellene. Talán ez az egyetlen jó tulajdonsága, azonban ezt is túlzásba szokta vinni. Mint mindent. A mosatni belépőjét is.
─ Nem felejtettél el valamit? ─ kíváncsi voltam, az elkényeztetett bátyámnak leesik-e, hogy illene megköszönnie a limonádét. Noha a manók nem feltétlenül várták el, bizonyára jólesett volna nekik azután, hogy a drága Hófehérke „lecsaposozta” őket.
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. augusztus 6. 10:07 Ugrás a poszthoz

Konyhafőnök
~ aki életében nem fogott még fakanalat ~



─ Kétségtelenül… ─ sóhajtottam. Ezután egy elnagyolt mozdulattal belefúrtam a vékonyka ujjaim a kócos, hófehér hajamba.
Theon a rögtönzött divatbemutatóját követve úgy döntött, bizonyítja is a szavait. Felszökkent az asztalra, én pedig már csak az udvariasság végett kaptam a kék szemeim elé a kezem. Így próbáltam meg ellenezni a fellebbenő köntös okozta pillanatnyi látványvilágot. Azonban az a pillanat hamarosan megsokszorozódott, amikor a drága bátyám nyilvános vetkőzésbe kezdett, és bátorkodta birtokba venni a mancsom, hogy végigvezesse a lányos vonásain. A bőrömön éreztem a forróságot, és a vele járó ragacsot. Amikor szabadultam, az ujjaimat összedörzsölgettem, mintha csak csettinteni akarnék, közben pedig összébb húztam a halvány szemöldökeim. Köszönöm szépen, Theon…
Amikor kinyögte, mit felejtett el, legszívesebben a hajamat téptem volna. Amikor kézhez kapta az édességet, a jelenet, amit lerendezett valami fergeteges volt. Ilyen meggyőzően rajta kívül szerintem senki nem tudná alakítani az elkényeztetett ficsúrt. A bátyám háta mögül kézjelekkel kommunikáltam a manókkal, elmutogattam nekik, hogy ne vegyék a szívükre, elmebajos szegény Hófehérke. Engedjék csak el ezt az egészet, mint én szoktam.
─ Theon, mit szólnál egy fogadáshoz? Ha már úgyis a főzés felé húz a szíved, nyűgözz csak le a tehetségeddel. Ha sikerül, az aranyhalad leszek, és teljesítem három kívánságod. Ha nem, te az enyémeket. ─ széles vigyor ült ki az arcomra. A drágám még életében nem fogott fakanalat, ha mégis, legjobb esetben is hátvakarónak használta. Csak nyerhettem. ─ A manók nem segíthetnek, boldogulj el asszisztensek nélkül. Mit szólnál egy rántottához és egy bögre teához. Megkívántam. ─ ami azt illeti, az előbb fogyott el az italom. És ez a kettő még együtt sem tartozik a bonyolultabb menüsorok közé. Megadtam neki minden lehetőséget, hogy nyerjen. Nem mondhatták rám, hogy rossz voltam hozzá.
Utoljára módosította:Theory Delacroix, 2019. augusztus 7. 19:57
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. augusztus 6. 13:11 Ugrás a poszthoz

Shayleen



─ Azt hiszem. ─ mosolyogtam szelíden a nőre, aki a gyapjas szavamon nevetett. Talán furcsának hathatott a barackokra ragasztva, de mentségemre szólt, hogy nem is olyan régóta beszéltem huzamosan a magyart. Néha-néha még becsúszhattak ilyen és ehhez hasonló hibácskák. Ami ebben az esetben nem is volt akkora hiba, hiszen Ő is, és az eladó néni is megmosolyogta. Legalább egy kicsit szebbé lett varázsolva a napjuk.
Shayleen is leadta a rendelését. Sok barackot kért, és almát.
─ Áhh, értem. ─ szóval van erre sajt, ez megnyugtatott. A bátyám boldog lesz, ha rászánom magam, hogy oda is adjam neki.
Ameddig a nő fizetett, hallgattam az esőcseppek kopogását az esernyőm színpompás vásznán. Mikor végzett, én is odaléptem, hogy mosolyogva átadjam a kívánt összeget az idős hölgy markába. Szépen megköszöntem a gyümölcsöket, amelyeket becsomagolva átvehettem, majd a beszédbe fogott gyógyító felé fordultam.
─ Nagyon szépen köszönöm. ─ legalább lesz társaságom, és nem fogok eltévedni a portékák között. Bár utóbbira nem garancia, ha szerény személyemmel tart. ─ Remekül. Él is virul. Pillanat. ─ az esernyőm fogantyúját az állammal a vállamhoz szorítottam, majd megemeltem a mancsom szemmagasságban, az ujjaimat elemelve a kenyeremtől, amelyen már csak egy kisebb szösszenet látszódott. Könnyen meglehet, hogy látszódni is fog, mint minden más sérülésem, de üsse kutya, elfér rajtam.
A kis bemutatóm után visszarendezkedtem, majd nézelődni kezdtem. Elsődleges célom a sajt volt, de minden más is szóba jöhetett.
─ Mi volt az az előbb a banánokkal? Kétszer is átgondoltad, hogy szereted-e? Ha nem akarsz, nem kell ám válaszolni, csak furcsa volt. Mi miatt vagy egyébként ilyen letört? Vagyis voltál. Erre sem kötelező válaszolni. Az is lehet, hogy csak az idő miatt, mert olyan szomorkás. Rám szerencsére sosem volt ilyen hatással a borongós-viharos időjárás.
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. augusztus 7. 19:49 Ugrás a poszthoz

Shayleen



Shayleen mintha egy teljesen más világban járt volna. Egy tőlem független világban. Nem a mosatni valóságban. A szemeiben tisztán látszódott, hogy a gondolatai idegen mezőkre szöktek. Rendületlenül rágta önmagát, és annál is inkább a megoldást kereste.
Feltettem pár kérdést. Adtam neki lehetőséget a menekülésre, majd egy kis időt, hogy átgondolhassa, tud-e nekem válaszolni, vagy egyáltalán akar-e. De végül úgy határozott, megfelelő ember vagyok arra, hogy egy kicsit a magánéletébe láthassak.
Mi is lehetett volna személyesebb probléma, mint az a betegség, amelyet erős cenzúrával, de egy kis gondolkodással kiolvashatóvá tett előttem. A lelki eredetű betegségeknél nincs is veszélyesebb dolog, hiszen ellenük nem létezik igazi orvosság. Legalábbis a rendes értelemben véve. Átvittben ott a szeret, a türelem és a megértés. De ezek is csak vértként szolgálnak, az igazi csatát mi vívjuk önmagunk ellen, és az ilyen összecsapások bizony elég sok vért kívánnak. Szóval csak csillogó szemekkel, kissé meghatódva pislogtam fel a nőre, és persze végtelen tisztelettel. Nem az az erős, aki legyőz egy sárkányt, ─ oké, ő is, ─ hanem az, aki megküzd a saját démonjaival. És Shayleen ezt megtette, és győzött. Persze ez a győzelem sosem lehet teljes, ezt is remekül példázta a banánnal folytatott csatája. Megejtettem hát egy megértő, és egyben erőt adó mosolyt felé, amelyet a következő mondatai egy kicsit megingattak, de végtére is állva maradt.
─ Nem tudom, miről lehet szó, de ez talán nem is számít. Testvérek vagytok, ez pedig egy olyan tény, amelyen semmi sem változtathat. Én már csak tudom. Szeretitek egymást, és ha ez megvan, hiába jönnek a sötét felhők, előbb vagy utóbb legyűritek őket. És ha nem bocsát meg neked az öcséd, akkor bizonyára nem épelméjű. Bármit is tettél, bizonyára nem rossz szándékból volt. Ennyire azért már kiismertelek, hogy tudjam. ─ nem minden angyal visel szárnyakat, de ha szembe jön velem egy, a glóriáról még felismerhető. ─ Szerintem adj neki egy kis időt, majd miután kihisztizte magát, mivel Ő is férfiből van, és azok hajlamosak rá, kapd el a grabancát, és beszélj meg vele mindent. Utána biztosan elrendeződik minden, legalábbis én hiszek benne. Ha régen szeretett, most is szeret, és ha elmondasz neki mindent, meg kell majd értenie. Theon értelmi szintje is a béka feneke alatt van, de ha Ő képes erre, akkor a te öcséd is, mert szerintem több a sütnivalója, mint az én bátyámnak. Szóval csak pozitívan. ─ mondhattam volna, hogy lehetne ennél rosszabb is. De Shay az élet azon oldalát is remekül ismerte.
─ Még mindig nem látom a sajtokat. Minden mást viszont igen. ─ jegyeztem meg halkan. Ami azt illette, azt sem tudtam, miféle az itteni tejtermékek külseje. Kéket, pirosat, vagy egyszerű papír csomagolást keressek?

Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. augusztus 7. 21:35 Ugrás a poszthoz

*néma csendben belopózik az offba és helyet foglal*
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. augusztus 8. 00:03 Ugrás a poszthoz

Boldog három perccel múlt éjfélt!
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. augusztus 9. 00:00 Ugrás a poszthoz

Boldog éjfélt!
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. augusztus 9. 23:59 Ugrás a poszthoz

Boldog éjfélt!  Cheesy
Theory Delacroix
INAKTÍV



RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. augusztus 16. 17:21 Ugrás a poszthoz

Shayleen



Szusszantam egyet, és alaposan szemem ügyébe vettem az esernyőm fémes csontvázát. ─ Volt, hogy ki is mondtam. Kimondtuk mind a ketten. Volt, hogy komolyan is gondoltuk pár pillanatra. Napokba, néha hosszú hetekbe telt, mire megbékéltünk. Olyankor nem szavakkal kértünk egymástól bocsánatot, hiszen azzal nem értünk el volna különösebben semmit. Eleve egy a szánkon kiszaladt szösz miatt morogtunk, így hát annak jóvátételére a tettek maradtak. Egy-egy bűnbánó, szomorkás, szelíd tekintet; egy szoros ölelés; vagy egy személyre szabott ajándék. Csak egy figyelmes apróság. Edgart is egy hasonló veszekedés után kaptam Theontól közel egy éve. Szóval ne bánkódj miatta, bármit is mondtál, vagy nem mondtál ki, előbb vagy utóbb bocsánatot fog nyerni. Már csak azért is, mert nem érdemled meg, hogy ne így legyen. ─ a párás, ezerillatú, már-már ízes levegőből mélyeket szívtam, miközben tudomásul vettem, hogy a sajtok közelében voltunk, és nyakamat tekergetve hol jobbra, hol balra nézelődtem, elsődlegesen a bácsi után kutatva. Nem sok idősebb hímegyed volt arra, szóval kizárásos alapon csak az egyetlen lehetett az, akit mi kerestünk. Vagyis én, Shayleen csak az idegenvezetőm volt.
─ Nem a szüleink választottak, hanem Theon. A lehető legmesszebb akart kerülni otthonról, és mivel egészen jól beszélünk magyarul, hála a magyar anyanyelvű rokonainknak, így az itteni iskola mellett döntött. Nem siette el, hogy szóljon nekem, de én sem, hogy szóljak anyának. A bátyám egyébként szentül hiszi, hogy megszökött, de nem is bolygatom Őt miatta. A szüleink és a család leveleit meg szokta semmisíteni, azonban én néha-néha udvariasságból írok nekik, hogy még élünk. Sem többet, sem kevesebbet. Theonnak ezt persze nem kell megtudnia, hiszen a fejében élő kép a nagy szökéséről olyan szép. Egyébként jó okunk volt eljönni onnan, de arról nem szeretnék beszélni. ─ tisztáztam le a tényállást, még mielőtt rá lesz kérdezve esetlegesen. A legtöbb időt a nagyinál töltöttük Colmarban, a maradékot Párizsban a szüleinkkel, különböző összeröffenéseken csillogtatva a mosolyunk. A fivérem is én is utáltuk az ilyeneket, de mégsem bújhattunk ki alóluk, és tönkre sem tehettük őket. A legjobb volt, ha megmaradtunk bábuknak, és nem zaklattuk feleslegesen a szüleinket. Meg ott volt a kapcsolatunk apával, aki szörnyen szigorú volt, főleg a bátyámmal, és persze sajátos gyereknevelési taktikái voltak. Azonban a végére engedett, és most itt lehetünk, és Theon boldog, csak ez számít.
A sajtok közvetlen közelébe érve, azokat megpillantva elégedett mosoly kúszott a szám szélére. ─ Innen már el fogok boldogulni. Köszönöm, hogy elnavigáltál idáig. ─ fogalmam sem volt, Shayleen dolga mennyire igényelte a sietést.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Theory Delacroix összes hozzászólása (29 darab)

Oldalak: [1] Fel