Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Túlzás lenne azt állítani, hogy szívesen költözöm az Isten háta mögé. Nem szerepelt  terveim között, hogy szedem a sátorfámat és az egész életem A-ból, ami tökéletes és ragyogó, B-be vándorol, ami... cseppet sem megnyerő.
A jó hír az, hogy a szerelem-házam tulaja csak addig kérdezett, míg a nyolcadik bankjegyig nem értem a kis kupacban, onnantól kezdve pedig csak nagyon szépen mosolyogva kezdett el mesélni az ingatlanról, meg arról, milyen lehetőségek rejlenek benne.
A táskám jelenleg is ott van, a cuccaim egy része is, de Tina még dolgozik, így nem akarom rárúgni az ajtót ezzel az egésszel. Mikor megkérdeztem, hogy hol is lehetne könnyen és kellemesen elütni az időt, azt mondta a fickó, hogy a Cukrászda megfelelő erre. Még belém karolva el is kísért, hogy el ne tévesszem a pontos címet.
Belépve nem is fogadott olyan rossz látvány, mint amire a falu szó hallatán gondol az ember, sőt, kellemes csalódás volt, ha azt nem vesszük, hogy tömve volt. Ezért az ajkaim csücsörítve kopogok magabiztosan a pulthoz, leadom a rendelésemet, majd átveszem a kávémat és azzal tekintek körbe. Túl hangosak, túl zsúfolt, túl magányos néni, aztán megállapodik a pillantásom az ismerős sziluetten és el is mosolyodom szélesen, mielőtt leülnék. Gyorsan, határozottan.
- Én is kérdezhetném ugyanezt, Theon. Csak így, egyedül? - kérdezem szívélyes mosollyal, hátradőlve a széken. Összefonom az ujjaim a csészém előtt, majd alaposan végigmérem. - Jól megnőttél. Az iskola miatt vagy itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem számítottam arra, hogy egy olyan család, mint a Delacroix, gyermeke felbukkan egy ilyen helyen. Persze, Kapitányék is elég jó látszatot tartanak fent magukról, hogy minden a legnagyobb rendben van, de mi nem vagyunk híresek és vagy felkapottak olyan szempontból, mint ők. Nem is zavartatom magamat, csak fogom a kis tányéromat és leülök a fiatallal szemben.
- Micsoda udvariatlan vagyok... Nem tudtam, hogy már nem létező személyeket is kiszolgálnak - pillantok a székre magam alatt, de aztán csak hátrébb dőlök, nem zavartatom magamat. Lassan a kávémba kotyolok, az íze túlontúl keserű, meg is billentem felette a cukortartót. Kicsit. Kicsit még inkább. Viszatolom a helyére, mintha mi sem történt volna, a tekintetem a velem szemben ülőn tartom.
- El is felejtem, hogy a családodnak már az is luxus, ha egy ilyen faluba kiruccanhatnak - jegyzem meg epésen, de a hangomon nem érződik, csupán a szelíd érdeklődés. Kis köröket rajzolok a bögre falára, jobb dolgom nem lévén.  Kicsit meg is kevergetem a fekete löttyöt, mielőtt még visszanéznék a fiúra. - Melyik házba kerültél? Lennének tippjeim. Hol hagytad a testvéred?
Pontosan tudom a családról, hogy ha ő itt van, Theory sem lehet túl messzire. A szüleik pedig lehet épp azt sem tudják, hogy ők nem otthon tündökölnek. A divat áldozatokat követel. Előfordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Csodálatos napunk van, ha azt az apró tényt nem vesszük, hogy már itt az ősz. Nekem nincs bajom az évszakkal, kifejezetten felüdítő tud lenni egy lenge szellő a hatalmas kánikulák után. Olyankor nagyon sok energiát emészt fel még az is, hogy az ember stílusos legyen, mert plusz bűbáj a hűtésre, meg hasonlók, nem nagyon éri meg a dolog.
De most remekül érzem magam, felöltözök, aztán felteszem Cocora az egyik elegáns nyakörvét, mire egy nagyon felsőbbrendű bundarázással felel nekem. Nem is értem, egy kutya hogy lehet ilyen sznob.
Minden a legnagyobb rendben is alakul, nagyon jókedvűen sétálgatunk, mikor egyszer csak valami ismeretlen illat csaphatja meg a kislány orrát. Először csak megtorpan, majd nagy szimatolásba is kezd, mielőtt nekilendülne, kitépve az ujjaim közül a pórázt. És csak szalad és szalad és szalad, ahogy az egy agárhoz illik, én meg ledermedve bámulok egy pillanatig, mielőtt utána szaladnék.
- Coco! Coco ide gyere! - szirénázom elég kétségbeesetten, de a nagy fehér még csak hátra se néz rám, csak üget tovább. - Fannika!
Semmi. Kész csőd vagyok, a kutya még csak meg sem rezzen a szólongatásomra, én meg csak sietek utána. Hát ilyen nincs!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szóval adott vagyok én, aki végre boldog, hogy nem kell izzadnia, meg Coco, ez a kis aljas, aki úgy dönt, ne igyál előre a medve bőrére. Eszeveszett rohanásba kezd, hogy minél távolabb kerüljön tőlem, én meg csak sietek utána, de lássuk be... nem vagyok egy agár alkat, bármennyire is szeretném.
Szóval csak futok utána, ő meg végül lecövekel egy ház előtt, közvetlenül valaki mellett, aki éppen nagyon nézelődik. Majd kiköpöm a tüdőmet, a magassarkúban hosszútávfutás első helyét megérdemelném, de mivel nem volt itt bizottság hogy szemügyre vegye, maradok én, meg Fannika.
- Kh... Kh... Köszönöm szépen - zihálom, miközben egy diadalmas mozdulattal eltörlöm az arcomról a patakokban ömlő izzadtságot. Szemrehányó pillantást vetek a fehérre, aki csak vissza néz rám, a maga flegmaságával, majd csóvál párat a farkán.
- Nem is tartottam. Szia... - mosolyodom el szélesen az ismerős arc láttán, majd felnyalábolom a földről Coco viharvert pórázát. Még szerencse, hogy nem akadt fenn semmiben, az már mindennek a teteje lett volna. Újabb mély levegő veszek, ismét megtörölve a homlokom. - Ez elég kínos... de megmentettél, hálás vagyok érte. Mit csinálsz te itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ugyan azt mondja, hogy nincs mit, meg még mosolyog is, de azért én kínosan érzem magam, Coco helyett is, aki látványosan jól érzi magát. Úgy csinál, mintha ez az egész meg sem történt volna. Jellemző. Nők.
- Így is mondhatjuk, igen - bólintok párat, mert bár én egyetértek az állítással, szerintem Tina most és azonnal szögezné le, hogy _ez csak egy kutya._ Nem feltétlenül ilyen szép szavakkal, attól függ, mennyire van éppen rossz passzában. - Coco. Mint Chanel, a divattervező.
Olivér múltkori, samponos megjegyzése után tisztább körnek tartom, ha most előre leszögezem, honnan is kapta a nagylány a nevét. Ő kicsit fel is pillant rám, megnyalja az orrát, majd tovább fürkészi a környéket.
- Nocsak, ideköltözöl? Azt hittem, hogy nem vonz annyira a falu - jegyzem meg, bár ez nem feltétlenül igaz. Mármint, nem mentünk végletekbe a beszélgetés során, hogy neki mik a jövőre való tervei, meg hol szeretne élni, de az emberek nagy része elvágyik innét, nem ide vissza.
- Persze, ha nincs semmi nagyon fontos dolgod... Ha van még címed, akár arra is sétálhatunk, nem indultunk konkrét helyre - bökök a kutyus felé, akin viszont látszik, hogy már menne. Nem tudom, hogy mi ütött belé, máskor fele ennyire sem szokott aktív lenni... Furcsa egy nő.
A kérdésére egy pillanatra elmélázok. Nem nagyon szoktam kiadni, hogy miért jöttem ide, ez marad is így, miközben átnyújtom neki a pórázt.
- Nem olyan rég költöztem ide, lett egy boltom, egy kutyám. Szalad az idő. A menyasszonyod? Ő nem jött? Ne haragudj, nem... vagyok túl jó a nevekkel. - Főleg mikor nem érdekelnek. A lánnyal nem igen találtuk meg anno a közös hangot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Büszkén kihúzom magam a tényre. Tudom, hogy a lányka csinos, ismerem én már a fajtáját, első a szépség, minden más csak részletkérdés. De cserébe tényleg nagyon szép lány, ha ember lenne, tuti befutott modellként meresztené a seggét Ibizán. Jóvilág.
- Meg tudom érteni. Bár elég békés itt - pillantok körbe, mert ha minden mást el is lehet ettől a helytől vitatni, azt, hogy nyugis, szinte már már ijesztően semminemtörténik hely lenne, azt nem. Jól választottam, legalábbis, szinte biztos vagyok benne, hogy Csenger nem keresne itt. Túlságosan is... falu.
- Fogalmam sincs hová lett mindenki, tényleg elég sok a kiadó hely. Gondolom elköltöztek valami melegebb vagy élettel telibb helyre - a messzeséget kémlelem pár pillanatig, de aztán csak elmosolyodva vonok egyet a vállamon. Nekem ez csak jó, olcsón találtam egy mesés szállást, ezt ki ne szeretné? Ettől még kicsit tényleg furcsa nekem Bálintot itt látni.
- Azt hiszem, nem okozok nagy meglepetést. Ruha - húzom el a szám, mielőtt elnevetném magam, majd kisimítok egy ráncot a felsőmön. Ha valamire tényleg mindig adtam, az a kinézetem, szerintem nem volt még olyan, hogy kitettem volna a lábamat a lakásból mondjuk köntösben.
- Oh, mondjuk akkor érthető. Nem mintha hiányolnám, de azt hiszem, hogy ezt illett megkérdezni - közlöm szórakozottan, majd tovább sétálok, egyik kezemet lazán zsebre vágva. - Jó rég nem láttalak, nem gondoltam volna, hogy majd pont ma futunk össze. Egyetemre jársz, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ebben nem kételkedem, ha az ember elég erősen keres, akkor bizony talál - bólintok rá széles mosollyal. Nekem is csak jobban körbe kellett nézni és már meg is volt a boltom. Pedig elég szkeptikusan álltam hozzá a dologhoz, hogy itt majd biztos sok nyűg, meg macera lesz. De mivel sok helyen megfordultam, sok ismerősre tettem szert, azok meg csak behoznak egy-két szívességet. Szeretem az ilyet. Hamarabb és olcsóbban meglett a bolt, mint azt gondoltam volna.
- Mondtam! Nem vagyok egy túl nagy rejtély, vagy izgalom, aki erre vágyik, az rossz ajtón kopogtat - nevettem el magamat kicsit kínosan, el is tűrve a hajamat. Voltak, akik azt mondták, felszínes vagyok, amit nem tartok igaznak, sőt, sért is, de értem, hogy miből gondolják. Azoknak, akit nem érdekel a divat, nagyon unalmas lehet, ha mondjuk, teszem azt, egy kollekcióról beszélek húsz percet.
- Vettem, értettem - még tisztelgek is játékosan, majd ismét zsebre vágom a kezemet, szórakozottan bandukolva. Már, amennyire ez nekem megy, nem vagyok benne egy nagy zseni.
- Hú, hát akkor egy kalappal hozzá, biztos sok idő meg energia volt ide is eljutni - bólogatok a dologhoz, mint azok a fura kutyák a mugli autókban. Igazából érdekel, szeretem, mikor az emberek mesélnek magukról, nem igazán szoktak a beszélgetések tovább haladni a ruháknál. Kicsit talán tényleg sekélyes vagyok. - Hát, nem nagyon tudok mit mesélni. Mármint persze, a boltom az egy csoda. Imádom minden apró szegletét. Egy része a készletnek egy idős hölgy hagyatékából van. Eredeti, tervezői darabok a hatvanas, hetvenes évekből, pár még annál is korábbról. Sosem hordta őket, afféle gyűjtő volt. Potom pénzért sikerült megvennem, a család szabadulni akart tőlük. Egy csomó jópofa bűbáj is van rajta. Már hogy a bolton... Egyszerűen csak imádom.
Talán kicsit többet is lelkendezem, mint eredetileg terveztem. Kínos. Bocsánatkérő mosollyal össze is préselem az ajkaim. Tudom, sok vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hát, gondolom mindenkinek van, amit nem köt mindenki más orrára... Nem feltétlenül magamra gondolok, nekem is vannak  rejtett tehetségeim, de vannak, akik érdekesebbek - nevetek fel. Más kérdés, az emberek nagy része nem tudja, hogy érdekel a kalligráfia, vagy hogy verseket írok a szabadidőmben. A slam-poetry is érdekelt, de valahogy nem az én asztalom, egyedül odamenni és előadni magam ismeretleneknek. Talán majd egyszer elviszek valakit, aki támogat és nem kell elveszettnek érezzem magam.
Nem esküszöm meg rá, de az a mosoly az arcán mintha még szélesebb lenne. Szeretem a boldog embereket.
- Az... belgyógyászat, ugye? Nem vagyok otthon a szaknevekben, ne haragudj - túrok a hajamba, miközben figyelem, ahogy Coco totyog az úton. Most nem tűnik annyira elhatározottnak, de sokkal magabiztosabb, mint a legtöbb ismerősöm. Pedig ő csak egy agár. Nem akármilyen, egy orosz agár. Élem a külföldieket.
- Nem exkluzívan. Vannak új darabjaim is, de a vintage és klasszikus divat a szerelmem. - És akkor nem úgy értem, hogy csak ezzel vagyok hajlandó foglalkozni, de csak ehhez vagyok hű. Meg Fannikához.
- Nem, gyerek ruhákkal  nem foglalkozom, férfiből csak pár polc van, főleg a női ruhákra vagyok fixálódva - bólogatok párat elégedetten magammal. Büszke vagyok a boltomra, a cuccaimra. Arra, hogy annyi ruhám van, amennyit nem szégyellek,  gyakorlatilag van egy nagy gardróbom, amit néha leselejtezek és ebből pénz jön be.
- Hu, mindenféle. Van egy betörésgátló, az olyan, mint bármelyik más boltban. De van egy lopásgátló is, így például, ha valaki még nem fizetett, nem tud kimenni a boltból. Mintha folyton elfelejtenék, mit akartak. Imádom - nevetek fel hangosan, élénken, lelkesen. Persze, nem ez az egyetlen, ami nagyon tetszik, szeretem a próbafülkéim IS, meg a ruhaállványaim. Mesések.
Fannika pedig ledermed, szaglászik, mire körbepillantok, de nem látok semmi szokatlant. Azaz, szinte biztos vagyok benne, hogy valamilyen illatot érez.
- Kicsit fogd rövidebbre a pórázt, de szerintem nem lesz baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Vannak olyan napok, mikor az embernek egyszerűen szüksége van egy szelet tortára. Nem túl gyakran, mert akkor bajban van az ember és kihízza a  ruháit, ez pedig afféle luxus, amit nem engedhetek meg magamnak. Túl sok volt a tervezői darab, azokhoz pedig hozzáérni csak azért, mert nem férsz bele, halálbüntetést érdemlő cselekedet.
Most azonban, ahogy belépek az ajtón, megint akkora a tömeg, hogy nem lehet mit kezdeni és vagy bepofátlankodom valaki mellé. Hangosan, kiábrándulva sóhajtok fel, nem is értem, hogy mit gondoltam. Ez a hely mást nem okoz nekem, mint konstans fejtörést, hogy mégis mit csináljak magammal. Szóval lesimítom a szoknyámat és a pulthoz sétálja kikérek egy kávékrémes tortát. Nagyon szépen néz ki, össze is folyik a számban a nyál tőle. Csak ne húznám fel magam folyton azon, hogy mit csináljak legközelebb. Mármint, Csenger küldözgeti a kurva virágait, Damient pedig nem láttam a kaszinó óta. Lame.
Inkább kérek még egy szelet tortát, majd újabb mély sóhajjal totyogok el az egyik asztalig, ahol egyetlen srác ücsörög.
- Ne haragudj. Leülhetek? Mindenhol sokan vannak - mutatok körbe a zsufis asztalokra, majd továbi magyarázat nélkül leteszem a formás seggem vele szemben.