Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Túlzás lenne azt állítani, hogy szívesen költözöm az Isten háta mögé. Nem szerepelt  terveim között, hogy szedem a sátorfámat és az egész életem A-ból, ami tökéletes és ragyogó, B-be vándorol, ami... cseppet sem megnyerő.
A jó hír az, hogy a szerelem-házam tulaja csak addig kérdezett, míg a nyolcadik bankjegyig nem értem a kis kupacban, onnantól kezdve pedig csak nagyon szépen mosolyogva kezdett el mesélni az ingatlanról, meg arról, milyen lehetőségek rejlenek benne.
A táskám jelenleg is ott van, a cuccaim egy része is, de Tina még dolgozik, így nem akarom rárúgni az ajtót ezzel az egésszel. Mikor megkérdeztem, hogy hol is lehetne könnyen és kellemesen elütni az időt, azt mondta a fickó, hogy a Cukrászda megfelelő erre. Még belém karolva el is kísért, hogy el ne tévesszem a pontos címet.
Belépve nem is fogadott olyan rossz látvány, mint amire a falu szó hallatán gondol az ember, sőt, kellemes csalódás volt, ha azt nem vesszük, hogy tömve volt. Ezért az ajkaim csücsörítve kopogok magabiztosan a pulthoz, leadom a rendelésemet, majd átveszem a kávémat és azzal tekintek körbe. Túl hangosak, túl zsúfolt, túl magányos néni, aztán megállapodik a pillantásom az ismerős sziluetten és el is mosolyodom szélesen, mielőtt leülnék. Gyorsan, határozottan.
- Én is kérdezhetném ugyanezt, Theon. Csak így, egyedül? - kérdezem szívélyes mosollyal, hátradőlve a széken. Összefonom az ujjaim a csészém előtt, majd alaposan végigmérem. - Jól megnőttél. Az iskola miatt vagy itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem számítottam arra, hogy egy olyan család, mint a Delacroix, gyermeke felbukkan egy ilyen helyen. Persze, Kapitányék is elég jó látszatot tartanak fent magukról, hogy minden a legnagyobb rendben van, de mi nem vagyunk híresek és vagy felkapottak olyan szempontból, mint ők. Nem is zavartatom magamat, csak fogom a kis tányéromat és leülök a fiatallal szemben.
- Micsoda udvariatlan vagyok... Nem tudtam, hogy már nem létező személyeket is kiszolgálnak - pillantok a székre magam alatt, de aztán csak hátrébb dőlök, nem zavartatom magamat. Lassan a kávémba kotyolok, az íze túlontúl keserű, meg is billentem felette a cukortartót. Kicsit. Kicsit még inkább. Viszatolom a helyére, mintha mi sem történt volna, a tekintetem a velem szemben ülőn tartom.
- El is felejtem, hogy a családodnak már az is luxus, ha egy ilyen faluba kiruccanhatnak - jegyzem meg epésen, de a hangomon nem érződik, csupán a szelíd érdeklődés. Kis köröket rajzolok a bögre falára, jobb dolgom nem lévén.  Kicsit meg is kevergetem a fekete löttyöt, mielőtt még visszanéznék a fiúra. - Melyik házba kerültél? Lennének tippjeim. Hol hagytad a testvéred?
Pontosan tudom a családról, hogy ha ő itt van, Theory sem lehet túl messzire. A szüleik pedig lehet épp azt sem tudják, hogy ők nem otthon tündökölnek. A divat áldozatokat követel. Előfordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem mindenki gondolkozik így - biccentek az irányába, majd szélesen elmosolyodva tárom szélesre az ajtót, figyelve, ahogy felveszi a dobozt is a helyéről. Azt hiszem, hogy újabb lelkitársak találtak nálam egymásra.
- Csak a meg nem rontott lelkekre és elsőszülöttekre utazom. Nem tudom mennyivel szolgálhatsz - sóhajtok fel színpadiasan, majd intek a fejemmel, hogy jöjjön, mert bőven van még mit látni. Imádom a boltom. El tudnék itt veszni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- ÚR ISTEN. Hogy lehet azt a kettőt összekeverni? Még csak nem is hasonlítanak! Egy pezsgő és egy hamvas barack már valami... határeset. De... ne. Csak ne - rögtön érzem, hogy már jön is a migrén, azonnal dörgölni kezdem a halántékomat, nagy, sőt, hatalmas sóhajjal, mielőtt még kényszeríteném magam, hogy lehiggadjak.
- Érdekel más is? Vagy rögtön le akarsz paktálni a cipőről? - kérdezem, az állammal a doboz felé bökve, majd eltűröm a hajtincsemet, mielőtt a falnak dőlnék kicsit. - Különleges? Mennyire?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hogy micsoda? A barack meg étel, nem szín, ezzel a lendülettel. A levendula sem sín, csak virág. Oh édes istenem! - a körmeim a tenyerembe vájnak, erősebben is, mint ahogy azt tervezem, fel is szusszanok, nem akarok én ebbe belemélyedni, bőven elég volt eddig az élet.
A tekintetem a cicákra emelem, szépek, kicsit el is mosolyodom, a szoknyám szélébe markolva.
- Csinosak. Kicsit az idei Louis Vuitton Monogram Jungle kollekciójára emlékeztetnek. Most debütált, augusztus 2-án. Ah, van belőle pár darabom, gyere, megmutatom - azzal a kezére fogva át is húzom a kis ajtón, be a boltom valódi és csodaszép részébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Whoa, ezt nevezem én szőke hercegnek. El ne engedd - szusszanok fel, mert nekem mindenki észrevette eddig, ha valami változott, feltehetően azért, mert részben ők kérték. Másfelől? Nem volt fix ember, aki észrevegye, ha Őt nem számoljuk.
Nézem a képeket, majd fel is nyikkanok, hogy STOP.
- Tolj vissza két képet! - tartom a kezem a mobil felett, majd ha engedi, rá is zoomolok az ismerős arcra. - Ő ki?
Én tudom, kire hasonlít, nem is tudom hirtelen, hogy álljak a dologhoz. Az egész biztos, hogy nem úgy néz ki, mint aki megbolondult és szétesett az élete. Sőt. Elég boldognak látszik a nagy, vörös kutyával. Kicsit elmosolyodom.
- Nekem a fekete, nagymacskamintás táska tetszik, a fél életem belefér és nagyon kényelmes. Imádom - az ajtó után jobbra fordítom, ahol az állvány van, a táskákkal. Persze, akad rajta pár olcsóbb darab is, de csak és kizárólag alul, azok is azért, mert stílusosak, praktikusak, ritkák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ohho, mindent értek. Szép darab. Kijönne belőle pár cipő - nem megyek bele, milyen árkategóriában, magamban éppen elég felmérnem a dolgokat. Össze is fonom egy pillanatra a karjaim magam előtt, akaratlanul is elutasítva a dolgot.
- Nincs is nő a képen - nézek kissé zavarodottan az emberre, akiről már biztos vagyok, hogy nem más, mint a nővérem ex-vőlegénye. - Olivér, ugye?

Nem lepne meg, hogy a menhelyen dolgozik, már akkor is nagyon szenvedélyes volt az állatok kapcsán. Ha más miatt nem is. Legalább valami ténylegesen érdekelte.
- Oh, hogy nem? Hétközben 11-től este 9-ig. Én itt leszek. Persze, ha éppen olyanod van, szólj nyugodtan. Itt lakom fent. Ha rámcsöngetsz, más időpontban is bejöhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A kutya? A kutya a barátnője? - kissé a hangomon is hallatszik, hogy leakadtam, de nem akarok teljesen elborulni és olyan lenni, mint egy holdkóros. Igazából ez az egész Olivérre vall, ha egy olyan nő van az országban, aki kutya jellemben, várható volt, hogy megtalálja. - Nos... nemrég költöztem ide és... amúgy sem hiszem, hogy odalenne a tényért, hogy láthat.
Vagy bárki mást a családunkból, ha már pontosak akarunk lenni. Nem volt rossz viszonyunk az emberrel, a neutrális és a pozitív közé lőném be, ha megkérnének rá.
- Nem kóstoltam még. El szeretnéd vinni a cipőt? Vagy félretegyem? - kérdezem, az állammal a doboz felé intve. Nem egy olcsó darabot sikerült kinézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

-  Mi? Ő egy kutyalány? - nézek zavarodottan a lányra, de aztán elmagyarázza, hogy hát, ez egy animágus és Olivér új nője. Abból kiindulva, hogy kutya, gondolom sikerült megtalálni a közös hangot.
- Nem. Velem nem, a testvéremmel - vonom meg a vállamat közömbösen, Tina harc volt az a férfivel, nem az enyém, én nem haragszom rá. Nem tudom a pontos részleteket a mai napig sem.
- Csak a tisztázás végett, most 330 ezret fogok beütni a terminálba, te meg beütöd a pint és voilá, tiéd a cipő, a hozzá tartozó doboz, egy törzsvásárlói kártya és kettő a sarokpárnából, amit említettem. Megfelel? - kérdezem, miközben gyakorlott mozdulatokkal beütöm az összeget, miközben bedugom a kártyát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Csodálatos napunk van, ha azt az apró tényt nem vesszük, hogy már itt az ősz. Nekem nincs bajom az évszakkal, kifejezetten felüdítő tud lenni egy lenge szellő a hatalmas kánikulák után. Olyankor nagyon sok energiát emészt fel még az is, hogy az ember stílusos legyen, mert plusz bűbáj a hűtésre, meg hasonlók, nem nagyon éri meg a dolog.
De most remekül érzem magam, felöltözök, aztán felteszem Cocora az egyik elegáns nyakörvét, mire egy nagyon felsőbbrendű bundarázással felel nekem. Nem is értem, egy kutya hogy lehet ilyen sznob.
Minden a legnagyobb rendben is alakul, nagyon jókedvűen sétálgatunk, mikor egyszer csak valami ismeretlen illat csaphatja meg a kislány orrát. Először csak megtorpan, majd nagy szimatolásba is kezd, mielőtt nekilendülne, kitépve az ujjaim közül a pórázt. És csak szalad és szalad és szalad, ahogy az egy agárhoz illik, én meg ledermedve bámulok egy pillanatig, mielőtt utána szaladnék.
- Coco! Coco ide gyere! - szirénázom elég kétségbeesetten, de a nagy fehér még csak hátra se néz rám, csak üget tovább. - Fannika!
Semmi. Kész csőd vagyok, a kutya még csak meg sem rezzen a szólongatásomra, én meg csak sietek utána. Hát ilyen nincs!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szóval adott vagyok én, aki végre boldog, hogy nem kell izzadnia, meg Coco, ez a kis aljas, aki úgy dönt, ne igyál előre a medve bőrére. Eszeveszett rohanásba kezd, hogy minél távolabb kerüljön tőlem, én meg csak sietek utána, de lássuk be... nem vagyok egy agár alkat, bármennyire is szeretném.
Szóval csak futok utána, ő meg végül lecövekel egy ház előtt, közvetlenül valaki mellett, aki éppen nagyon nézelődik. Majd kiköpöm a tüdőmet, a magassarkúban hosszútávfutás első helyét megérdemelném, de mivel nem volt itt bizottság hogy szemügyre vegye, maradok én, meg Fannika.
- Kh... Kh... Köszönöm szépen - zihálom, miközben egy diadalmas mozdulattal eltörlöm az arcomról a patakokban ömlő izzadtságot. Szemrehányó pillantást vetek a fehérre, aki csak vissza néz rám, a maga flegmaságával, majd csóvál párat a farkán.
- Nem is tartottam. Szia... - mosolyodom el szélesen az ismerős arc láttán, majd felnyalábolom a földről Coco viharvert pórázát. Még szerencse, hogy nem akadt fenn semmiben, az már mindennek a teteje lett volna. Újabb mély levegő veszek, ismét megtörölve a homlokom. - Ez elég kínos... de megmentettél, hálás vagyok érte. Mit csinálsz te itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ugyan azt mondja, hogy nincs mit, meg még mosolyog is, de azért én kínosan érzem magam, Coco helyett is, aki látványosan jól érzi magát. Úgy csinál, mintha ez az egész meg sem történt volna. Jellemző. Nők.
- Így is mondhatjuk, igen - bólintok párat, mert bár én egyetértek az állítással, szerintem Tina most és azonnal szögezné le, hogy _ez csak egy kutya._ Nem feltétlenül ilyen szép szavakkal, attól függ, mennyire van éppen rossz passzában. - Coco. Mint Chanel, a divattervező.
Olivér múltkori, samponos megjegyzése után tisztább körnek tartom, ha most előre leszögezem, honnan is kapta a nagylány a nevét. Ő kicsit fel is pillant rám, megnyalja az orrát, majd tovább fürkészi a környéket.
- Nocsak, ideköltözöl? Azt hittem, hogy nem vonz annyira a falu - jegyzem meg, bár ez nem feltétlenül igaz. Mármint, nem mentünk végletekbe a beszélgetés során, hogy neki mik a jövőre való tervei, meg hol szeretne élni, de az emberek nagy része elvágyik innét, nem ide vissza.
- Persze, ha nincs semmi nagyon fontos dolgod... Ha van még címed, akár arra is sétálhatunk, nem indultunk konkrét helyre - bökök a kutyus felé, akin viszont látszik, hogy már menne. Nem tudom, hogy mi ütött belé, máskor fele ennyire sem szokott aktív lenni... Furcsa egy nő.
A kérdésére egy pillanatra elmélázok. Nem nagyon szoktam kiadni, hogy miért jöttem ide, ez marad is így, miközben átnyújtom neki a pórázt.
- Nem olyan rég költöztem ide, lett egy boltom, egy kutyám. Szalad az idő. A menyasszonyod? Ő nem jött? Ne haragudj, nem... vagyok túl jó a nevekkel. - Főleg mikor nem érdekelnek. A lánnyal nem igen találtuk meg anno a közös hangot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Büszkén kihúzom magam a tényre. Tudom, hogy a lányka csinos, ismerem én már a fajtáját, első a szépség, minden más csak részletkérdés. De cserébe tényleg nagyon szép lány, ha ember lenne, tuti befutott modellként meresztené a seggét Ibizán. Jóvilág.
- Meg tudom érteni. Bár elég békés itt - pillantok körbe, mert ha minden mást el is lehet ettől a helytől vitatni, azt, hogy nyugis, szinte már már ijesztően semminemtörténik hely lenne, azt nem. Jól választottam, legalábbis, szinte biztos vagyok benne, hogy Csenger nem keresne itt. Túlságosan is... falu.
- Fogalmam sincs hová lett mindenki, tényleg elég sok a kiadó hely. Gondolom elköltöztek valami melegebb vagy élettel telibb helyre - a messzeséget kémlelem pár pillanatig, de aztán csak elmosolyodva vonok egyet a vállamon. Nekem ez csak jó, olcsón találtam egy mesés szállást, ezt ki ne szeretné? Ettől még kicsit tényleg furcsa nekem Bálintot itt látni.
- Azt hiszem, nem okozok nagy meglepetést. Ruha - húzom el a szám, mielőtt elnevetném magam, majd kisimítok egy ráncot a felsőmön. Ha valamire tényleg mindig adtam, az a kinézetem, szerintem nem volt még olyan, hogy kitettem volna a lábamat a lakásból mondjuk köntösben.
- Oh, mondjuk akkor érthető. Nem mintha hiányolnám, de azt hiszem, hogy ezt illett megkérdezni - közlöm szórakozottan, majd tovább sétálok, egyik kezemet lazán zsebre vágva. - Jó rég nem láttalak, nem gondoltam volna, hogy majd pont ma futunk össze. Egyetemre jársz, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ebben nem kételkedem, ha az ember elég erősen keres, akkor bizony talál - bólintok rá széles mosollyal. Nekem is csak jobban körbe kellett nézni és már meg is volt a boltom. Pedig elég szkeptikusan álltam hozzá a dologhoz, hogy itt majd biztos sok nyűg, meg macera lesz. De mivel sok helyen megfordultam, sok ismerősre tettem szert, azok meg csak behoznak egy-két szívességet. Szeretem az ilyet. Hamarabb és olcsóbban meglett a bolt, mint azt gondoltam volna.
- Mondtam! Nem vagyok egy túl nagy rejtély, vagy izgalom, aki erre vágyik, az rossz ajtón kopogtat - nevettem el magamat kicsit kínosan, el is tűrve a hajamat. Voltak, akik azt mondták, felszínes vagyok, amit nem tartok igaznak, sőt, sért is, de értem, hogy miből gondolják. Azoknak, akit nem érdekel a divat, nagyon unalmas lehet, ha mondjuk, teszem azt, egy kollekcióról beszélek húsz percet.
- Vettem, értettem - még tisztelgek is játékosan, majd ismét zsebre vágom a kezemet, szórakozottan bandukolva. Már, amennyire ez nekem megy, nem vagyok benne egy nagy zseni.
- Hú, hát akkor egy kalappal hozzá, biztos sok idő meg energia volt ide is eljutni - bólogatok a dologhoz, mint azok a fura kutyák a mugli autókban. Igazából érdekel, szeretem, mikor az emberek mesélnek magukról, nem igazán szoktak a beszélgetések tovább haladni a ruháknál. Kicsit talán tényleg sekélyes vagyok. - Hát, nem nagyon tudok mit mesélni. Mármint persze, a boltom az egy csoda. Imádom minden apró szegletét. Egy része a készletnek egy idős hölgy hagyatékából van. Eredeti, tervezői darabok a hatvanas, hetvenes évekből, pár még annál is korábbról. Sosem hordta őket, afféle gyűjtő volt. Potom pénzért sikerült megvennem, a család szabadulni akart tőlük. Egy csomó jópofa bűbáj is van rajta. Már hogy a bolton... Egyszerűen csak imádom.
Talán kicsit többet is lelkendezem, mint eredetileg terveztem. Kínos. Bocsánatkérő mosollyal össze is préselem az ajkaim. Tudom, sok vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És az ital nem segít, ezt mondták már? Hiába csúszott le a harmadik feles is - nem is iszom rövidet! -, egyszerűen nem tudtam másra gondolni. Baj? Baj hát, nem győzött meg arról, hogy mást akarok egyik csávó sem a közelemben. Pedig akadt pár. Szóval nagyon hálás voltam a címért Kevének, talán többször is köszönöm meg, mint  szükséges lenne.
A tükörbe nézve otthon, minden egyes ruharadabbal nagyobb a késztetés a sírásra. Annyira borzasztó az egész, még el is morzsolok egy könnyet, mielőtt azért egy minimális sminket feldobnék. Aztán már kint is vagyok az ajtón, azzal a röhejes rádióval, meg sem állok a helyig, bár asszem a vonaton elalszom a kardigánba burkolózva. Legalábbis a kaller kelt Pesten, én meg a világomról nem tudok a címig.
Itt viszont veszek egy mély levegőt, mielőtt benyomnám a zenét, figyelve az egyetlen ablakot, ahol jelenleg fény van. A cím tutira jó, maximum pofára esek a saját lábamban.
- DAD. Daddyy... Sajnálom! Tudom, hogy sokszor nagy a szám. És nem értékeltem a cipőd. És nem tiszteltem a privát szférád. Meg a konfortzónád a szerencsével! Sajnálom! - teszem le a rádiót, széttárva a kezeim, majd visszaejtem őket magam mellé, lassan leúsztatva magam a Careless Whisperről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Félúton vagyok a soha többé nem iszom és a soha többé nem józanodom ki életérzés között. Mindkét oldal mellett fel tudnék hozni legalább 1-1 érvet, ha nem többet, de aztán még egy feles otthon és már nem is érdekel az egész. Jól vagyok. Szép vagyok. Ja nem. Úgy nézek ki, mint akire ráhányt egy turkáló, de közben mégis van benne valami bájos. Mikor látok a könnyektől.
Nem egyszerű megtalálni egy címet, pláne, mikor azt sem tudod, mit is keresel pontosan, de aztán csak sikerül, és ott állok, a rádiómmal, mintha csak az ég is így akarta volna. És én kiöntöm a kicsi szívem, meg bocsánatot kérek. Mi erre a válasz? Kapcsoljam ki a zenét. Sírni tudnék, de aztán leguggolok, meg is állítom a rádiót, igaz majdnem felborulok, az egyensúlyommal valami nem jó. Kell legyen valami itt a fűben.
Még várok, kicsit meg is törlöm a szemem sarkát, minden rendben van. Minden. A kapukód meg elég fejtörést okoz, állok előtte egy csomósokat, próbálom felidézni. Kevés sikerrel, nem igazán a számokra figyeltem. De aztán megvan, ez meg berregéssel kinyílik. Bizonytalan lépésekkel totyogok be, körbepillantva félve, de semmi.
- Hahó... - lépek be végül, nem véve le a cipőm, ami bunkó, de ha én ezt a csillagost most le kell fűzzem, inkább megfordulok és kisétálok az ajtón. Óvatosan leteszem a rádióm az ajtótól nem messze, majd elnyomok egy sóhajt, összefonva a karjaim a mellkasomon. - Fura pizsi. Nem tűnik kényelmesnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hát, gondolom mindenkinek van, amit nem köt mindenki más orrára... Nem feltétlenül magamra gondolok, nekem is vannak  rejtett tehetségeim, de vannak, akik érdekesebbek - nevetek fel. Más kérdés, az emberek nagy része nem tudja, hogy érdekel a kalligráfia, vagy hogy verseket írok a szabadidőmben. A slam-poetry is érdekelt, de valahogy nem az én asztalom, egyedül odamenni és előadni magam ismeretleneknek. Talán majd egyszer elviszek valakit, aki támogat és nem kell elveszettnek érezzem magam.
Nem esküszöm meg rá, de az a mosoly az arcán mintha még szélesebb lenne. Szeretem a boldog embereket.
- Az... belgyógyászat, ugye? Nem vagyok otthon a szaknevekben, ne haragudj - túrok a hajamba, miközben figyelem, ahogy Coco totyog az úton. Most nem tűnik annyira elhatározottnak, de sokkal magabiztosabb, mint a legtöbb ismerősöm. Pedig ő csak egy agár. Nem akármilyen, egy orosz agár. Élem a külföldieket.
- Nem exkluzívan. Vannak új darabjaim is, de a vintage és klasszikus divat a szerelmem. - És akkor nem úgy értem, hogy csak ezzel vagyok hajlandó foglalkozni, de csak ehhez vagyok hű. Meg Fannikához.
- Nem, gyerek ruhákkal  nem foglalkozom, férfiből csak pár polc van, főleg a női ruhákra vagyok fixálódva - bólogatok párat elégedetten magammal. Büszke vagyok a boltomra, a cuccaimra. Arra, hogy annyi ruhám van, amennyit nem szégyellek,  gyakorlatilag van egy nagy gardróbom, amit néha leselejtezek és ebből pénz jön be.
- Hu, mindenféle. Van egy betörésgátló, az olyan, mint bármelyik más boltban. De van egy lopásgátló is, így például, ha valaki még nem fizetett, nem tud kimenni a boltból. Mintha folyton elfelejtenék, mit akartak. Imádom - nevetek fel hangosan, élénken, lelkesen. Persze, nem ez az egyetlen, ami nagyon tetszik, szeretem a próbafülkéim IS, meg a ruhaállványaim. Mesések.
Fannika pedig ledermed, szaglászik, mire körbepillantok, de nem látok semmi szokatlant. Azaz, szinte biztos vagyok benne, hogy valamilyen illatot érez.
- Kicsit fogd rövidebbre a pórázt, de szerintem nem lesz baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ajtón belépve megtorpanok egy pillanatra, a falra csúszik a kezem, miközben leteszem a rádiót. Nem akarom, hogy elázzon, vagy baja legyen odakint, nagyon jól tud jönni, mikor újítok ezt-azt a ház körül. Kicsit odébb is piszkálom a lábammal, aztán meghallom és szót fogadok, nincs kedvem további negyven percet még a házban is bolyongani, ki tudja mekkora és kikerülnék-e valaha!
Még motyorgok magam elé kicsit, miközben odakerülök, de aztán csak bámulok le rá, valahogy elég abszurd, hogy alacsonyabban van, mint én. Még ha nem is sokkal. Pedig éppen ül.
- Csinos - csuklok talán nagyobbat is mint illene, mély levegő veszek, bent tartom, leszegve a fejemet, miközben bámulom a padlót pár pillanatig. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e egyáltalán idejönni ma este. Végül féloldalasan, szinte leroskadok a kanapé másik felére, a fejem a háttámlának döntve, felé bámulva, az arcomba hulló hajammal. - A legváratlanabb pillanatokban.
Bólogatok is mellé párat, még egy féloldalas mosolyt is megengedve magamnak, mielőtt feljebb húznám a lábaim, de a cipőm nem ér a kárpithoz, rendes vagyok. És szédülök. Nagyon.
A szemeim le is hunyom, talán még az álom is elnyom, nem érzem jól magam, ez egész biztos, még valamennyire érzékelem is a telefoncsörgést, de nem szólok rá semmit. Már épp kellemesen elbágyadok, mikor ismét megszólal, nekem meg felpattannak a szemeim.
- Hm? Vonattal. Meg gyalog. Mi az a sárga? Villamos. Azon is ültem - bólogatok újabb párat bizonytalanul, de visszadőlök a párnára, fáradt és rossz ez az egész. Elpárolgott az adrenalinom. - Csak bocsánatot kértem. Mert beszóltam. A cipőre is. Meg mert sok vagyok. Most is. És a komfortzónád is eléggé megcibáltam.
Felé pillantok kicsit, mielőtt egy nagyobb levegőt vennék. Inkább megtörlöm az arcomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehunyt szemmel megrázom a fejem, de csak lassan, kimérten, nem akarom felkavarni a gyomromat. Nem tesz semmit, én állítok be hozzá hívatlanul, aztán még ő kér tőlem elnézést, amiért dolga van.
- Nem kellett volna ide jönnöm. Engedd el - legyintek fáradtan, még mindig csukott szemmel, miközben nagyon mély levegőt veszek, majd kifújom. Hallom a hangján, hogy olyan nem is tudom, feszültebb attól, hogy itt mondom a magamét. Felsóhajtok kicsit, meg bólintok, de csak egyet, nem akarom jobban felkavarni a gyomromat.
- Látni akartalak. Baj? - kérdezem végül fáradtan, kicsit felé is nyúlva, az ujjaim a karjára szorítom, közelebb csúszva hozzá. A fejem végül a vállának döntöm, nem érdekel, hogy akar valamit, így messzebb tessékelne, vagy nem, csak mélyen beszívom az illatát, kicsit el is mosolyodom. - Aha. Mármint... találkozhatnánk. Ha te is szeretnél. Úgy... ketten, tudod.
Nagyon rosszul hangzik ez az egész, nekem kell az ember, akkor is, ha ocsmány a cipője. Tudom, hogy Fannika is kedvelné, mert nagyon szép férfi. Én úgy szeretném, ha még ő is szeretne látni!
- Igen. Aha. Megölelhetlek? Kicsit szédülök - bököm ki, de igazából meg sem várom a választ, csak az ölébe mászom, a fejemet a nyakába tolva, át is ölelve a vállát, ha akarja, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Megvan a magad dolga, én csak becsöppentem - intem le, mert nem vagyok én olyan fontos tényező. Végül is, ha tudnám, merre van a haza, talán el is indulhatnék, mert az első vonatra már úgysem találok ki. De ez is nehezen ment, nem hiszem, hogy még visszatalálnék most oda, anélkül, hogy elalszom, vagy behányok. Undorító lenne így is, úgy is.
- Nem győztél meg - mosolyodom el egy pillanatra, de aztán el is múlik, csak fogom a karját, mintha az életem múlna rajta, miközben mély levegőket veszek, hátha attól jobb lesz majd. Legalább már nem émelygek annyira, lehet, hogy jót tesz, hogy leültem. - Hm? Azt mondtam Dad. Ez a monogramod, nem? Daddy.
Kicsit el is mosolyodom megint, olyan daddy az egész ember, csak dobja magából az érzést. De ezen kívül azt hiszem csak belezavartam a mai estével az egész világképébe is, mert nagyon ezt látom most az arcán. Inkább ismét megtörlöm az enyémet, mert valamitől folyton nedves lesz. Undorító.
- Mi az, hogy nem kéne? De... de Damien! - tiltakozom kicsit, hogy de ne söpörje már az egész idejövetelemet a sarokba, csak azért, mert ittam egy pár felest. Nekem szükségem van a válaszra. - Nem... csak maradjunk még így kicsit, ez jó.
Aztán közelebb húz, de nem olyan akaratosan, egész óvatos, ahogy a keze finoman súrolja a hátam, én meg beleborzongok. Rendesen égnek mered minden egyes pihe a karomon, a tarkómon, ahogy az ajkai a buksimhoz érnek, az ujjai pedig továbbra is cirógatnak.
- Nem maradok itt, ha nem akarod. Nem... akarok a útban lenni. Csak nagyon látni akartalak, még ki is öltöztem, láttad ugye? - felszusszanok, ahogy a kezem a tarkójára csúszik, végig is simítva rajta párszor, mielőtt a hajába futtattam volna. Hogy lehet ennyire jó illata? Az ajkam a nyakának préselem pár pillanatra. - Még ilyen csúnya levehetetlen cipőm is van, akkora vagyok benne, mint egy vombat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Sokkal jobban, igen - nevetek fel hangosan, össze is csapom a kezeim egy pillanatra, de nem csattan nagyot, mert nem ütközik össze a kezem rendesen. Kicsi csalódom is benne, de annyira nem vészesen. Helyette inkább figyelem az embert, ahogy figyel engem és belefájdul a szívem. - Sí, Dada.
Kicsit kiöltve a nyelvem még fel is nevetek, de aztán csak visszadőlök, a fejemet neki a vállának. Nagyon jó az illata, nem akarom, hogy elküldjön vagy odébb rakjon vagy csak lekoptasson, eleget kaptam már az élettől.
- Duh... józanul nem merek majd veled beszélni - sóhajtok fel meglehetősen hangosan, ismerem magamat határozott vagyok és elbűvölő is tudok lenni, de mellette valahogy... nem megy. Inkább csak visszabillentem a fejem a nyakába, miközben az ujjaim a hajába szántanak óvatosan. Aztán meg olyan furcsán néz rám, nem értem miért, olyan kicsit értetlen.
- Nem te mondtad, én mondtam. Nem akarok sok lenni megint. Én csak... szóval szerintem jók lennénk - érintem az orrom hegyét előbb a nyakához, majd az állához. Aztán csak felsóhajtok, megint, olyan kicsit kétségbeesetten is talán, ahogy a fejem a vállára ejtem, hagyva neki egy kis helyet. Lenézek a cipőmre, majd vissza rá, büszke mosollyal. - Undorító. Rendesen ronda, igen. De mindig szépen öltözöm. Ebből jobban látszik, hogy számít... szóval hogy ide indultam. Bárkinek hajlandó vagyok szépnek lenni. Aha. Pici állat.
A kezem visszacsúszik a tarkójára, majd közelebb araszolva apró csókot nyomok az arcára.