Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Túlzás lenne azt állítani, hogy szívesen költözöm az Isten háta mögé. Nem szerepelt  terveim között, hogy szedem a sátorfámat és az egész életem A-ból, ami tökéletes és ragyogó, B-be vándorol, ami... cseppet sem megnyerő.
A jó hír az, hogy a szerelem-házam tulaja csak addig kérdezett, míg a nyolcadik bankjegyig nem értem a kis kupacban, onnantól kezdve pedig csak nagyon szépen mosolyogva kezdett el mesélni az ingatlanról, meg arról, milyen lehetőségek rejlenek benne.
A táskám jelenleg is ott van, a cuccaim egy része is, de Tina még dolgozik, így nem akarom rárúgni az ajtót ezzel az egésszel. Mikor megkérdeztem, hogy hol is lehetne könnyen és kellemesen elütni az időt, azt mondta a fickó, hogy a Cukrászda megfelelő erre. Még belém karolva el is kísért, hogy el ne tévesszem a pontos címet.
Belépve nem is fogadott olyan rossz látvány, mint amire a falu szó hallatán gondol az ember, sőt, kellemes csalódás volt, ha azt nem vesszük, hogy tömve volt. Ezért az ajkaim csücsörítve kopogok magabiztosan a pulthoz, leadom a rendelésemet, majd átveszem a kávémat és azzal tekintek körbe. Túl hangosak, túl zsúfolt, túl magányos néni, aztán megállapodik a pillantásom az ismerős sziluetten és el is mosolyodom szélesen, mielőtt leülnék. Gyorsan, határozottan.
- Én is kérdezhetném ugyanezt, Theon. Csak így, egyedül? - kérdezem szívélyes mosollyal, hátradőlve a széken. Összefonom az ujjaim a csészém előtt, majd alaposan végigmérem. - Jól megnőttél. Az iskola miatt vagy itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem számítottam arra, hogy egy olyan család, mint a Delacroix, gyermeke felbukkan egy ilyen helyen. Persze, Kapitányék is elég jó látszatot tartanak fent magukról, hogy minden a legnagyobb rendben van, de mi nem vagyunk híresek és vagy felkapottak olyan szempontból, mint ők. Nem is zavartatom magamat, csak fogom a kis tányéromat és leülök a fiatallal szemben.
- Micsoda udvariatlan vagyok... Nem tudtam, hogy már nem létező személyeket is kiszolgálnak - pillantok a székre magam alatt, de aztán csak hátrébb dőlök, nem zavartatom magamat. Lassan a kávémba kotyolok, az íze túlontúl keserű, meg is billentem felette a cukortartót. Kicsit. Kicsit még inkább. Viszatolom a helyére, mintha mi sem történt volna, a tekintetem a velem szemben ülőn tartom.
- El is felejtem, hogy a családodnak már az is luxus, ha egy ilyen faluba kiruccanhatnak - jegyzem meg epésen, de a hangomon nem érződik, csupán a szelíd érdeklődés. Kis köröket rajzolok a bögre falára, jobb dolgom nem lévén.  Kicsit meg is kevergetem a fekete löttyöt, mielőtt még visszanéznék a fiúra. - Melyik házba kerültél? Lennének tippjeim. Hol hagytad a testvéred?
Pontosan tudom a családról, hogy ha ő itt van, Theory sem lehet túl messzire. A szüleik pedig lehet épp azt sem tudják, hogy ők nem otthon tündökölnek. A divat áldozatokat követel. Előfordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Csodálatos napunk van, ha azt az apró tényt nem vesszük, hogy már itt az ősz. Nekem nincs bajom az évszakkal, kifejezetten felüdítő tud lenni egy lenge szellő a hatalmas kánikulák után. Olyankor nagyon sok energiát emészt fel még az is, hogy az ember stílusos legyen, mert plusz bűbáj a hűtésre, meg hasonlók, nem nagyon éri meg a dolog.
De most remekül érzem magam, felöltözök, aztán felteszem Cocora az egyik elegáns nyakörvét, mire egy nagyon felsőbbrendű bundarázással felel nekem. Nem is értem, egy kutya hogy lehet ilyen sznob.
Minden a legnagyobb rendben is alakul, nagyon jókedvűen sétálgatunk, mikor egyszer csak valami ismeretlen illat csaphatja meg a kislány orrát. Először csak megtorpan, majd nagy szimatolásba is kezd, mielőtt nekilendülne, kitépve az ujjaim közül a pórázt. És csak szalad és szalad és szalad, ahogy az egy agárhoz illik, én meg ledermedve bámulok egy pillanatig, mielőtt utána szaladnék.
- Coco! Coco ide gyere! - szirénázom elég kétségbeesetten, de a nagy fehér még csak hátra se néz rám, csak üget tovább. - Fannika!
Semmi. Kész csőd vagyok, a kutya még csak meg sem rezzen a szólongatásomra, én meg csak sietek utána. Hát ilyen nincs!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szóval adott vagyok én, aki végre boldog, hogy nem kell izzadnia, meg Coco, ez a kis aljas, aki úgy dönt, ne igyál előre a medve bőrére. Eszeveszett rohanásba kezd, hogy minél távolabb kerüljön tőlem, én meg csak sietek utána, de lássuk be... nem vagyok egy agár alkat, bármennyire is szeretném.
Szóval csak futok utána, ő meg végül lecövekel egy ház előtt, közvetlenül valaki mellett, aki éppen nagyon nézelődik. Majd kiköpöm a tüdőmet, a magassarkúban hosszútávfutás első helyét megérdemelném, de mivel nem volt itt bizottság hogy szemügyre vegye, maradok én, meg Fannika.
- Kh... Kh... Köszönöm szépen - zihálom, miközben egy diadalmas mozdulattal eltörlöm az arcomról a patakokban ömlő izzadtságot. Szemrehányó pillantást vetek a fehérre, aki csak vissza néz rám, a maga flegmaságával, majd csóvál párat a farkán.
- Nem is tartottam. Szia... - mosolyodom el szélesen az ismerős arc láttán, majd felnyalábolom a földről Coco viharvert pórázát. Még szerencse, hogy nem akadt fenn semmiben, az már mindennek a teteje lett volna. Újabb mély levegő veszek, ismét megtörölve a homlokom. - Ez elég kínos... de megmentettél, hálás vagyok érte. Mit csinálsz te itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ugyan azt mondja, hogy nincs mit, meg még mosolyog is, de azért én kínosan érzem magam, Coco helyett is, aki látványosan jól érzi magát. Úgy csinál, mintha ez az egész meg sem történt volna. Jellemző. Nők.
- Így is mondhatjuk, igen - bólintok párat, mert bár én egyetértek az állítással, szerintem Tina most és azonnal szögezné le, hogy _ez csak egy kutya._ Nem feltétlenül ilyen szép szavakkal, attól függ, mennyire van éppen rossz passzában. - Coco. Mint Chanel, a divattervező.
Olivér múltkori, samponos megjegyzése után tisztább körnek tartom, ha most előre leszögezem, honnan is kapta a nagylány a nevét. Ő kicsit fel is pillant rám, megnyalja az orrát, majd tovább fürkészi a környéket.
- Nocsak, ideköltözöl? Azt hittem, hogy nem vonz annyira a falu - jegyzem meg, bár ez nem feltétlenül igaz. Mármint, nem mentünk végletekbe a beszélgetés során, hogy neki mik a jövőre való tervei, meg hol szeretne élni, de az emberek nagy része elvágyik innét, nem ide vissza.
- Persze, ha nincs semmi nagyon fontos dolgod... Ha van még címed, akár arra is sétálhatunk, nem indultunk konkrét helyre - bökök a kutyus felé, akin viszont látszik, hogy már menne. Nem tudom, hogy mi ütött belé, máskor fele ennyire sem szokott aktív lenni... Furcsa egy nő.
A kérdésére egy pillanatra elmélázok. Nem nagyon szoktam kiadni, hogy miért jöttem ide, ez marad is így, miközben átnyújtom neki a pórázt.
- Nem olyan rég költöztem ide, lett egy boltom, egy kutyám. Szalad az idő. A menyasszonyod? Ő nem jött? Ne haragudj, nem... vagyok túl jó a nevekkel. - Főleg mikor nem érdekelnek. A lánnyal nem igen találtuk meg anno a közös hangot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Büszkén kihúzom magam a tényre. Tudom, hogy a lányka csinos, ismerem én már a fajtáját, első a szépség, minden más csak részletkérdés. De cserébe tényleg nagyon szép lány, ha ember lenne, tuti befutott modellként meresztené a seggét Ibizán. Jóvilág.
- Meg tudom érteni. Bár elég békés itt - pillantok körbe, mert ha minden mást el is lehet ettől a helytől vitatni, azt, hogy nyugis, szinte már már ijesztően semminemtörténik hely lenne, azt nem. Jól választottam, legalábbis, szinte biztos vagyok benne, hogy Csenger nem keresne itt. Túlságosan is... falu.
- Fogalmam sincs hová lett mindenki, tényleg elég sok a kiadó hely. Gondolom elköltöztek valami melegebb vagy élettel telibb helyre - a messzeséget kémlelem pár pillanatig, de aztán csak elmosolyodva vonok egyet a vállamon. Nekem ez csak jó, olcsón találtam egy mesés szállást, ezt ki ne szeretné? Ettől még kicsit tényleg furcsa nekem Bálintot itt látni.
- Azt hiszem, nem okozok nagy meglepetést. Ruha - húzom el a szám, mielőtt elnevetném magam, majd kisimítok egy ráncot a felsőmön. Ha valamire tényleg mindig adtam, az a kinézetem, szerintem nem volt még olyan, hogy kitettem volna a lábamat a lakásból mondjuk köntösben.
- Oh, mondjuk akkor érthető. Nem mintha hiányolnám, de azt hiszem, hogy ezt illett megkérdezni - közlöm szórakozottan, majd tovább sétálok, egyik kezemet lazán zsebre vágva. - Jó rég nem láttalak, nem gondoltam volna, hogy majd pont ma futunk össze. Egyetemre jársz, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ebben nem kételkedem, ha az ember elég erősen keres, akkor bizony talál - bólintok rá széles mosollyal. Nekem is csak jobban körbe kellett nézni és már meg is volt a boltom. Pedig elég szkeptikusan álltam hozzá a dologhoz, hogy itt majd biztos sok nyűg, meg macera lesz. De mivel sok helyen megfordultam, sok ismerősre tettem szert, azok meg csak behoznak egy-két szívességet. Szeretem az ilyet. Hamarabb és olcsóbban meglett a bolt, mint azt gondoltam volna.
- Mondtam! Nem vagyok egy túl nagy rejtély, vagy izgalom, aki erre vágyik, az rossz ajtón kopogtat - nevettem el magamat kicsit kínosan, el is tűrve a hajamat. Voltak, akik azt mondták, felszínes vagyok, amit nem tartok igaznak, sőt, sért is, de értem, hogy miből gondolják. Azoknak, akit nem érdekel a divat, nagyon unalmas lehet, ha mondjuk, teszem azt, egy kollekcióról beszélek húsz percet.
- Vettem, értettem - még tisztelgek is játékosan, majd ismét zsebre vágom a kezemet, szórakozottan bandukolva. Már, amennyire ez nekem megy, nem vagyok benne egy nagy zseni.
- Hú, hát akkor egy kalappal hozzá, biztos sok idő meg energia volt ide is eljutni - bólogatok a dologhoz, mint azok a fura kutyák a mugli autókban. Igazából érdekel, szeretem, mikor az emberek mesélnek magukról, nem igazán szoktak a beszélgetések tovább haladni a ruháknál. Kicsit talán tényleg sekélyes vagyok. - Hát, nem nagyon tudok mit mesélni. Mármint persze, a boltom az egy csoda. Imádom minden apró szegletét. Egy része a készletnek egy idős hölgy hagyatékából van. Eredeti, tervezői darabok a hatvanas, hetvenes évekből, pár még annál is korábbról. Sosem hordta őket, afféle gyűjtő volt. Potom pénzért sikerült megvennem, a család szabadulni akart tőlük. Egy csomó jópofa bűbáj is van rajta. Már hogy a bolton... Egyszerűen csak imádom.
Talán kicsit többet is lelkendezem, mint eredetileg terveztem. Kínos. Bocsánatkérő mosollyal össze is préselem az ajkaim. Tudom, sok vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És az ital nem segít, ezt mondták már? Hiába csúszott le a harmadik feles is - nem is iszom rövidet! -, egyszerűen nem tudtam másra gondolni. Baj? Baj hát, nem győzött meg arról, hogy mást akarok egyik csávó sem a közelemben. Pedig akadt pár. Szóval nagyon hálás voltam a címért Kevének, talán többször is köszönöm meg, mint  szükséges lenne.
A tükörbe nézve otthon, minden egyes ruharadabbal nagyobb a késztetés a sírásra. Annyira borzasztó az egész, még el is morzsolok egy könnyet, mielőtt azért egy minimális sminket feldobnék. Aztán már kint is vagyok az ajtón, azzal a röhejes rádióval, meg sem állok a helyig, bár asszem a vonaton elalszom a kardigánba burkolózva. Legalábbis a kaller kelt Pesten, én meg a világomról nem tudok a címig.
Itt viszont veszek egy mély levegőt, mielőtt benyomnám a zenét, figyelve az egyetlen ablakot, ahol jelenleg fény van. A cím tutira jó, maximum pofára esek a saját lábamban.
- DAD. Daddyy... Sajnálom! Tudom, hogy sokszor nagy a szám. És nem értékeltem a cipőd. És nem tiszteltem a privát szférád. Meg a konfortzónád a szerencsével! Sajnálom! - teszem le a rádiót, széttárva a kezeim, majd visszaejtem őket magam mellé, lassan leúsztatva magam a Careless Whisperről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Félúton vagyok a soha többé nem iszom és a soha többé nem józanodom ki életérzés között. Mindkét oldal mellett fel tudnék hozni legalább 1-1 érvet, ha nem többet, de aztán még egy feles otthon és már nem is érdekel az egész. Jól vagyok. Szép vagyok. Ja nem. Úgy nézek ki, mint akire ráhányt egy turkáló, de közben mégis van benne valami bájos. Mikor látok a könnyektől.
Nem egyszerű megtalálni egy címet, pláne, mikor azt sem tudod, mit is keresel pontosan, de aztán csak sikerül, és ott állok, a rádiómmal, mintha csak az ég is így akarta volna. És én kiöntöm a kicsi szívem, meg bocsánatot kérek. Mi erre a válasz? Kapcsoljam ki a zenét. Sírni tudnék, de aztán leguggolok, meg is állítom a rádiót, igaz majdnem felborulok, az egyensúlyommal valami nem jó. Kell legyen valami itt a fűben.
Még várok, kicsit meg is törlöm a szemem sarkát, minden rendben van. Minden. A kapukód meg elég fejtörést okoz, állok előtte egy csomósokat, próbálom felidézni. Kevés sikerrel, nem igazán a számokra figyeltem. De aztán megvan, ez meg berregéssel kinyílik. Bizonytalan lépésekkel totyogok be, körbepillantva félve, de semmi.
- Hahó... - lépek be végül, nem véve le a cipőm, ami bunkó, de ha én ezt a csillagost most le kell fűzzem, inkább megfordulok és kisétálok az ajtón. Óvatosan leteszem a rádióm az ajtótól nem messze, majd elnyomok egy sóhajt, összefonva a karjaim a mellkasomon. - Fura pizsi. Nem tűnik kényelmesnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hát, gondolom mindenkinek van, amit nem köt mindenki más orrára... Nem feltétlenül magamra gondolok, nekem is vannak  rejtett tehetségeim, de vannak, akik érdekesebbek - nevetek fel. Más kérdés, az emberek nagy része nem tudja, hogy érdekel a kalligráfia, vagy hogy verseket írok a szabadidőmben. A slam-poetry is érdekelt, de valahogy nem az én asztalom, egyedül odamenni és előadni magam ismeretleneknek. Talán majd egyszer elviszek valakit, aki támogat és nem kell elveszettnek érezzem magam.
Nem esküszöm meg rá, de az a mosoly az arcán mintha még szélesebb lenne. Szeretem a boldog embereket.
- Az... belgyógyászat, ugye? Nem vagyok otthon a szaknevekben, ne haragudj - túrok a hajamba, miközben figyelem, ahogy Coco totyog az úton. Most nem tűnik annyira elhatározottnak, de sokkal magabiztosabb, mint a legtöbb ismerősöm. Pedig ő csak egy agár. Nem akármilyen, egy orosz agár. Élem a külföldieket.
- Nem exkluzívan. Vannak új darabjaim is, de a vintage és klasszikus divat a szerelmem. - És akkor nem úgy értem, hogy csak ezzel vagyok hajlandó foglalkozni, de csak ehhez vagyok hű. Meg Fannikához.
- Nem, gyerek ruhákkal  nem foglalkozom, férfiből csak pár polc van, főleg a női ruhákra vagyok fixálódva - bólogatok párat elégedetten magammal. Büszke vagyok a boltomra, a cuccaimra. Arra, hogy annyi ruhám van, amennyit nem szégyellek,  gyakorlatilag van egy nagy gardróbom, amit néha leselejtezek és ebből pénz jön be.
- Hu, mindenféle. Van egy betörésgátló, az olyan, mint bármelyik más boltban. De van egy lopásgátló is, így például, ha valaki még nem fizetett, nem tud kimenni a boltból. Mintha folyton elfelejtenék, mit akartak. Imádom - nevetek fel hangosan, élénken, lelkesen. Persze, nem ez az egyetlen, ami nagyon tetszik, szeretem a próbafülkéim IS, meg a ruhaállványaim. Mesések.
Fannika pedig ledermed, szaglászik, mire körbepillantok, de nem látok semmi szokatlant. Azaz, szinte biztos vagyok benne, hogy valamilyen illatot érez.
- Kicsit fogd rövidebbre a pórázt, de szerintem nem lesz baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ajtón belépve megtorpanok egy pillanatra, a falra csúszik a kezem, miközben leteszem a rádiót. Nem akarom, hogy elázzon, vagy baja legyen odakint, nagyon jól tud jönni, mikor újítok ezt-azt a ház körül. Kicsit odébb is piszkálom a lábammal, aztán meghallom és szót fogadok, nincs kedvem további negyven percet még a házban is bolyongani, ki tudja mekkora és kikerülnék-e valaha!
Még motyorgok magam elé kicsit, miközben odakerülök, de aztán csak bámulok le rá, valahogy elég abszurd, hogy alacsonyabban van, mint én. Még ha nem is sokkal. Pedig éppen ül.
- Csinos - csuklok talán nagyobbat is mint illene, mély levegő veszek, bent tartom, leszegve a fejemet, miközben bámulom a padlót pár pillanatig. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e egyáltalán idejönni ma este. Végül féloldalasan, szinte leroskadok a kanapé másik felére, a fejem a háttámlának döntve, felé bámulva, az arcomba hulló hajammal. - A legváratlanabb pillanatokban.
Bólogatok is mellé párat, még egy féloldalas mosolyt is megengedve magamnak, mielőtt feljebb húznám a lábaim, de a cipőm nem ér a kárpithoz, rendes vagyok. És szédülök. Nagyon.
A szemeim le is hunyom, talán még az álom is elnyom, nem érzem jól magam, ez egész biztos, még valamennyire érzékelem is a telefoncsörgést, de nem szólok rá semmit. Már épp kellemesen elbágyadok, mikor ismét megszólal, nekem meg felpattannak a szemeim.
- Hm? Vonattal. Meg gyalog. Mi az a sárga? Villamos. Azon is ültem - bólogatok újabb párat bizonytalanul, de visszadőlök a párnára, fáradt és rossz ez az egész. Elpárolgott az adrenalinom. - Csak bocsánatot kértem. Mert beszóltam. A cipőre is. Meg mert sok vagyok. Most is. És a komfortzónád is eléggé megcibáltam.
Felé pillantok kicsit, mielőtt egy nagyobb levegőt vennék. Inkább megtörlöm az arcomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehunyt szemmel megrázom a fejem, de csak lassan, kimérten, nem akarom felkavarni a gyomromat. Nem tesz semmit, én állítok be hozzá hívatlanul, aztán még ő kér tőlem elnézést, amiért dolga van.
- Nem kellett volna ide jönnöm. Engedd el - legyintek fáradtan, még mindig csukott szemmel, miközben nagyon mély levegőt veszek, majd kifújom. Hallom a hangján, hogy olyan nem is tudom, feszültebb attól, hogy itt mondom a magamét. Felsóhajtok kicsit, meg bólintok, de csak egyet, nem akarom jobban felkavarni a gyomromat.
- Látni akartalak. Baj? - kérdezem végül fáradtan, kicsit felé is nyúlva, az ujjaim a karjára szorítom, közelebb csúszva hozzá. A fejem végül a vállának döntöm, nem érdekel, hogy akar valamit, így messzebb tessékelne, vagy nem, csak mélyen beszívom az illatát, kicsit el is mosolyodom. - Aha. Mármint... találkozhatnánk. Ha te is szeretnél. Úgy... ketten, tudod.
Nagyon rosszul hangzik ez az egész, nekem kell az ember, akkor is, ha ocsmány a cipője. Tudom, hogy Fannika is kedvelné, mert nagyon szép férfi. Én úgy szeretném, ha még ő is szeretne látni!
- Igen. Aha. Megölelhetlek? Kicsit szédülök - bököm ki, de igazából meg sem várom a választ, csak az ölébe mászom, a fejemet a nyakába tolva, át is ölelve a vállát, ha akarja, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Megvan a magad dolga, én csak becsöppentem - intem le, mert nem vagyok én olyan fontos tényező. Végül is, ha tudnám, merre van a haza, talán el is indulhatnék, mert az első vonatra már úgysem találok ki. De ez is nehezen ment, nem hiszem, hogy még visszatalálnék most oda, anélkül, hogy elalszom, vagy behányok. Undorító lenne így is, úgy is.
- Nem győztél meg - mosolyodom el egy pillanatra, de aztán el is múlik, csak fogom a karját, mintha az életem múlna rajta, miközben mély levegőket veszek, hátha attól jobb lesz majd. Legalább már nem émelygek annyira, lehet, hogy jót tesz, hogy leültem. - Hm? Azt mondtam Dad. Ez a monogramod, nem? Daddy.
Kicsit el is mosolyodom megint, olyan daddy az egész ember, csak dobja magából az érzést. De ezen kívül azt hiszem csak belezavartam a mai estével az egész világképébe is, mert nagyon ezt látom most az arcán. Inkább ismét megtörlöm az enyémet, mert valamitől folyton nedves lesz. Undorító.
- Mi az, hogy nem kéne? De... de Damien! - tiltakozom kicsit, hogy de ne söpörje már az egész idejövetelemet a sarokba, csak azért, mert ittam egy pár felest. Nekem szükségem van a válaszra. - Nem... csak maradjunk még így kicsit, ez jó.
Aztán közelebb húz, de nem olyan akaratosan, egész óvatos, ahogy a keze finoman súrolja a hátam, én meg beleborzongok. Rendesen égnek mered minden egyes pihe a karomon, a tarkómon, ahogy az ajkai a buksimhoz érnek, az ujjai pedig továbbra is cirógatnak.
- Nem maradok itt, ha nem akarod. Nem... akarok a útban lenni. Csak nagyon látni akartalak, még ki is öltöztem, láttad ugye? - felszusszanok, ahogy a kezem a tarkójára csúszik, végig is simítva rajta párszor, mielőtt a hajába futtattam volna. Hogy lehet ennyire jó illata? Az ajkam a nyakának préselem pár pillanatra. - Még ilyen csúnya levehetetlen cipőm is van, akkora vagyok benne, mint egy vombat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Sokkal jobban, igen - nevetek fel hangosan, össze is csapom a kezeim egy pillanatra, de nem csattan nagyot, mert nem ütközik össze a kezem rendesen. Kicsi csalódom is benne, de annyira nem vészesen. Helyette inkább figyelem az embert, ahogy figyel engem és belefájdul a szívem. - Sí, Dada.
Kicsit kiöltve a nyelvem még fel is nevetek, de aztán csak visszadőlök, a fejemet neki a vállának. Nagyon jó az illata, nem akarom, hogy elküldjön vagy odébb rakjon vagy csak lekoptasson, eleget kaptam már az élettől.
- Duh... józanul nem merek majd veled beszélni - sóhajtok fel meglehetősen hangosan, ismerem magamat határozott vagyok és elbűvölő is tudok lenni, de mellette valahogy... nem megy. Inkább csak visszabillentem a fejem a nyakába, miközben az ujjaim a hajába szántanak óvatosan. Aztán meg olyan furcsán néz rám, nem értem miért, olyan kicsit értetlen.
- Nem te mondtad, én mondtam. Nem akarok sok lenni megint. Én csak... szóval szerintem jók lennénk - érintem az orrom hegyét előbb a nyakához, majd az állához. Aztán csak felsóhajtok, megint, olyan kicsit kétségbeesetten is talán, ahogy a fejem a vállára ejtem, hagyva neki egy kis helyet. Lenézek a cipőmre, majd vissza rá, büszke mosollyal. - Undorító. Rendesen ronda, igen. De mindig szépen öltözöm. Ebből jobban látszik, hogy számít... szóval hogy ide indultam. Bárkinek hajlandó vagyok szépnek lenni. Aha. Pici állat.
A kezem visszacsúszik a tarkójára, majd közelebb araszolva apró csókot nyomok az arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hagyom, hogy a kezeim az ölembe húzza, pedig ez nem egy feltétlenül mindennapos helyzet a részemről, nem szoktam hagyni, hogy csak úgy befolyásolják, mit teszek, mikor és miért. Tetszik az érzés, ahogy hozzám ér, alapvetően, boldogan el is mosolyodom tőle.
- Majd figyelek - közlöm nagylelkűen, mert ezen nem múlik, szeretném, ha elégedett lenne velem, ha nem azt látnám az arcán, hogy ki van ábrándulva és mindjárt kifordul a saját lakásából. Legalábbis, gondolom itt lakik, vagy ilyesmi.
Nem érti a bajomat. Persze, hogy nem érti, férfi, nem is akármilyen, hanem olyan tudja mennyire értékes, gyönyörű és határozott példány, bármelyik nő szívesen beszélne vele!
- Az más. Nagyszájú és hangos az sokszor vagyok, át sem gondolom, csak úgy kiesnek a szavak a számon - még modellezem is egy kézmozdulattal hogy putty, már le is esett. Vége. - De olyan... ijesztő vagy, tudod, nem egyszerű veled beszélni.
Még bólintok is mellé, asszem ez a legjobb szó rá, eléggé be voltam szarva a ténytől, hogy idejöjjek, eleve, azért is csúszott le az az első feles. De nem lettem tőle bátrabb. Nem eléggé. Inkább csak hagyom, hogy simogasson, jól esik, felperzsel az érintése. Boldog vagyok. Pár pillanatig.
- Nem, nem csak azért. Azért is. De... te komoly vagy, én meg rá tudlak venni, hogy mosolyogj. Jól áll. Hallgatsz és figyelsz rám - kezdem lehunyt szemmel simogatni a mellkasát, legalább addig sem vagyok olyan durván rosszul. A másik kezem még mindig a nyakán jár, még akkor is, mikor közli, hogy igazán válohathatnék.
- Mit kellene? Nem úrihölgy vagyok, Achille, csak egy mezei nő. Neked is kiöltöztem, csak az többet elmond, hogy  felvettem olyat is, amit magamtól sosem... - simul az arcom a kezéhez, imádom az érintését. Lehet az alkohol teszi, ennyire nem szoktam senkire ráállni. - Nem tudom mennyire jó ötlet. Mármint persze, az, de... de nem. Szerintem le se tudok vetkőzni.
Még fel is nevetek halkan, mielőtt apró csókot tolok a szája szegletébe, de aztán ráveszem magam, hogy lemásszak róla, lassan mint valami kaméleon. Utána kísérlek csak meg felállni, de nagyon nagyon szédülök. Éééés meg is van a baj. Szegény szőnyeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mondtam, hogy  óvatos voltam. Most is az vagyok, tökre körülnéztem a zebrán - mert ebből áll az óvatosság. Nem eszel fagyit hidegben, fájós torokra és nem lépsz az útra anélkül, hogy nem nézel körbe.
Erélyes. Nem tudom, honnan jött ez a jelző neki, de nem hallottam még senki szájából, főleg nem magamra. Meg folyton az az öv jut eszembe róla, olyanom nincsen. De az azt hiszem, nem is egészen ez a szó... fontos ez most egyáltalán?
- Ijesztő, igen. Én nem vagyok ilyen nagy vallomásos lány... - bólogattam nagyokat, de lehet, hogy nem kellett volna. Kicsit szédültem, de nem volt annyira vészes.
Nem szerettem a kifejezést, ami kiült az arcára, olyan furcsán nézett rám, én meg csak szerettem volna, ha nem vesz ennyire komolytalanul, mikor nagyon fontos dolgokról adok éppen elő. Mert ocsmány cipő ide vagy oda, attól még csodás ember, akinek van egy olyan aurája, ami bevonzza az embereket.
- Damien, én nem vagyok biztonságban. Minden este más férfit kísérgetni rendezvényekre, vagy egy nős férfi szeretőjének lenni szerinted biztonság? - tört ki belőlem a hisztérikus nevetés, mielőtt végigsimítottam volna az arcán. - Nem hiszem, erre születni kell.
Csak bámultam a szemeibe, kicsit még az ajkaim is lebiggyedtek, ahogy próbáltam magam összerakni. Mármint, persze, egy időben mániám volt, hogy Szultána leszek, valaki nyolcadik felesége és soha életemben nem kell majd dolgoznom. Még ezt is megtehetem... csak belegondolni, hogy hét nővel kell osztozz a figyelmen... elkeserítő.
Nem tudom, hogy történt az egész, csak az biztos, hogy az ujjai a hajamban voltak, miközben tolt a folyosón, én meg borzasztó kínosan éreztem magam, a gyomrom tartalmát nem is említve. Az is kínosan érezte magát, morgott össze-vissza.
- Úgy sajnálom, ne haragudj, sajnálom - motyogtam, miközben a szám a kardigánom ujjába töröltem. Mármint, komolyan, ennek már úgyis mindegy volt. A fürdőbe érve ki is bújtam a kardigánból, össze is gyűrtem gombócba, meg az inget is kissé remegő kézzel, de elkezdtem legombolni, megtörölve megint az arcom a tenyerem élével, hogy eltüntessem a meleg cseppeket róla. Még a szám is beleremegett. Inkább ki is bújtam belőle, ledobva azt is, aztán a nacim után nyúltam, csak szipogtam egyet. - Ha lehajolok kikötni a cipőm, szerintem megint idehányok. Megtennéd, hogy...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Olyan... olyan. Nem vallogatok, mások szoktak nekem - még bólintok is hozzá, mert így van. Virág, meg jó nagy cash köteg szokott jönni, néha csak az utóbbi, én meg kipattintom magam és megyek az adott rendezvényre. Néha akár az adott ruhában is, az egyik kedvenc Versace ruhámat is így kaptam.
- Nem. De ezért költöztem a faluba. A pasas miattam elhagyta a nejét, tök nagy ügy van benne, újságokban van meg minden - rázom meg a fejemet, a múltkor is küldött valami rózsacsokrot és nagyon ijesztő volt, mert nem is kéne tudnia, hogy hol lakom... ehhez képest ott várt vele a futár, nagyon ciki volt. - Akkor még lehetek hercegnő?
Mert bár a szultána nagyon szimpatikus foglalkozás, mégsem akarok minden figyelmen hat másik nővel osztozkodni, most legalábbis nagyon ezt érzem. Azt akarom, hogy csak rám figyeljen, minden gáz kifogás és kiegészítés nélkül.
Aztán sikerül tökre meglőnöm az egész tervem, mikor kidobom a taccsot a szőnyegre, de ő nem igazán úgy viselkedik, mint aki ezen kiakadt. Az ujjai a hajamba fonódtak,  ahogy végigkísért a folyosón a fürdőig,  közben párszor végigsimítva a hátamon, mire egy nagyobbat szipogok.
- Hjó... - hüppögöm, miközben leülök a kád szélére, jó erősen meg is kapaszkodva benne,mielőtt még lezuhanok, bele. Kicsit meg is emelem a lábam, ő meg letérdelve leveszi rólam a szürke tornacsukát egy erélyes mozdulattal. - Olyan édes vagy...
El is nevetem magam könnyes szemmel a hányós sztorira, de nem ragozom túl, csak figyelem őt, majd kigombolom a farmeromat is. A biztosan tiszta kezemmel megsimítom az állát, majd elmosolyodom kicsit.
- Ebben nem szeretnék az első lenni. Talán majd megleplek máshogy - veszek egy nagyobb, mély levegőt, majd leveszem a farmert is, kicsit felemelkedve a kád széléről. - Nem tudom eldönteni, hogy a te kezed túl nagy, vagy az én lábam túl pici.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Észreveszem a mosolyt, mert hiába vagyok szétszórt és all over the place, attól még látom, mikor valaki támogató. És ember, egyszerűen sírni tudnék tőle, mert olyan nehéz egy ilyen pasit találni! Erre ő itt van, csak úgy megtörtént az életemmel, én meg idejövök és széthányom a nappaliját! Ez érdemli? Nem.
Inkább csak szipogva ülök le a kád szélére, kapaszkodom is, mintha muszáj lenne, mert félek, hogy beleesek és összetöröm magam, úgy érzem baromi magasan vagyok. Inkább csak elgondolkodom pár pillanatig, melyik a jobb, majd lassan, nagyon óvatosan megemelem.
- Akkor is... - vonok egyet a vállamon. Nem lett volna kötelező beengednie sem, sőt, ki is rakhatott volna akkor is, mikor a szőnyegre taccsoltam, de nem tette, kicsit tanácstalanul is néz rám, de nem kell szólnia, értem én, vetkőzni kéne, meg megtisztulni, mert undorító vagyok.
- Igaz. Minivombatlábak. Bizonytalanok az életben - bóólintok magam elé, le is tolva a nacimat, majd felsóhajtok és körbepillantok. - Kaphatok fogkrémet? Meg azt a... nagy bigyót. A... törölközőt. Igen. Azt.
Mert azt hiszem, elég undi lehetek most ténylegesen, egy fogmosás nem ártana. Amennyiben ad, megköszönöm, majd engedek magamnak vizet, olyan elég jó meleget, majd belemászok, öntve bele a tusfürdőből a kád szélén. Elég jó illata van, meg buborékos is, szét is fújkálok belőle párat, olyan szép színesek. A fogaim is megsikálom, bár ha tudok róla, hogy ez lesz a vége, eleve hozok fogkefét vagy... valami. Azt hiszem kicsit sok ideig pancsolok, de lehet, hogy csak nekem tűnik egy örökkévalóságnak. Az biztos, hogy végül ugyan nagy erőfeszítések árán, de csuromvizesen kievezek a kádból.
- Túléltem. Azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom, hogy jutottam el idáig, hogy arról beszélek, fogalmam sincs, mit csináljak magammal. De itt vagyunk, valószínűleg a pia miatt jutottam el erre a pontra. Meg is remeg kicsit a szám, ahogy végigsimítok a karján, aztán utána csak szorongatom a kád szélét.
- Nem tudom, mit kéne kezdenem az életemmel. Szeretem a boltomat, de csak azért jöttem ide, mert nem akartam, hogy Csenger tudja, hol lakom. Nem jött össze, mert megint tudja, hogy merre vagyok... ijesztő egy kicsit - karolom át magam, ki is ráz a hideg kicsit, szerintem a hideg miatt. Figyelem, ahogy elővarázsolja a szekrényt, kicsit el is nyílnak az ajkaim, olyan varázslatnak tűnik az egész. Inkább be is csukom a számat.
- Köszönöm. -  És komolyan is gondolom, nagyon hálás vagyok érte, amiért ilyen nagyon szépen bánik velem. Végül csak befekszem a kádba és jó ideig csak pancsolok, nagyon jó illat van, imádom, rá emlékeztet, de olyan... kellemes, nem hivalkodó, imádom. Végül a törölközőbe bugyolálom magamat, úgy lépek ki a fürdőből, fel is markolom a ruhákat.
- Semmi fontos. Végeztem - a hajamból sem csöpög már a víz, szóval nem vagyok olyan rossz, fel is öltözöm inkább, ott a folyosón, mert nem akarom zavarba hozni, vagy nem tudom... Aztán a törölközőt a fürdőajtóra akasztom mert nincs rá jobb ötletem. Csak utána togyogok a mini lábaimon nem a nappali felé. Jó hosszú nekem a póló, de nem zavar, igazából kényelmes, meg nagyon jó az illata. - Inkább hallgatok rád. Most mi lesz...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Vannak olyan napok, mikor az embernek egyszerűen szüksége van egy szelet tortára. Nem túl gyakran, mert akkor bajban van az ember és kihízza a  ruháit, ez pedig afféle luxus, amit nem engedhetek meg magamnak. Túl sok volt a tervezői darab, azokhoz pedig hozzáérni csak azért, mert nem férsz bele, halálbüntetést érdemlő cselekedet.
Most azonban, ahogy belépek az ajtón, megint akkora a tömeg, hogy nem lehet mit kezdeni és vagy bepofátlankodom valaki mellé. Hangosan, kiábrándulva sóhajtok fel, nem is értem, hogy mit gondoltam. Ez a hely mást nem okoz nekem, mint konstans fejtörést, hogy mégis mit csináljak magammal. Szóval lesimítom a szoknyámat és a pulthoz sétálja kikérek egy kávékrémes tortát. Nagyon szépen néz ki, össze is folyik a számban a nyál tőle. Csak ne húznám fel magam folyton azon, hogy mit csináljak legközelebb. Mármint, Csenger küldözgeti a kurva virágait, Damient pedig nem láttam a kaszinó óta. Lame.
Inkább kérek még egy szelet tortát, majd újabb mély sóhajjal totyogok el az egyik asztalig, ahol egyetlen srác ücsörög.
- Ne haragudj. Leülhetek? Mindenhol sokan vannak - mutatok körbe a zsufis asztalokra, majd továbi magyarázat nélkül leteszem a formás seggem vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte görcsösen fogom a kád szélét, nem akarok beleesni, főleg nem tökre felöltözve, mert akkor olyan lennék, mint azok a fura fail videók az interneten, szerintem én ennél azért jobbat érdemlek. Csak kiesnek belőlem a szavak, egyáltalán nem így terveztem, Csenger nem egy pozitív aspektusa az életemnek egy ideje, pedig annyira szép volt az eleje.
- Uh-huh, befektető, Pesten nyitott nemrég valami wellness szállót. Együtt voltunk egy jó ideig, talán kicsivel több, mint egy évig. Aztán elhagyta értem a nejét... bonyolult sztori, szóval elhagytam - bámulok magam elé pár pillanatig, mielőtt még felnéznék Damienre, megint. Ne tetszik, amit látok az arcán, mert elég negatív érzelmek tükröződnek róla, hiába próbál úgy tenni, mint akit nem zavar.
Mikor végzek a fürdőben, kitotyogok hozzá, közben már ő is megszabadult az öltönytől, asszem, pedig jól áll neki. De az is lehet, hogy hallucinálok, ennyi pia után nem is lepne meg.
- A törölköző helye nem, szóval a kilincsre raktam - jegyzem meg ódzkodva kicsit, mert lehet, hogy van helye, csak én nem találom. Vagy olyan helyen van, amit nem érek fel, de biztos, hogy butának fogok látszani, ha nem vigyázok. Inkább az ágyra nézek, majd vissza rá. Oda is totyogok, majd megölelem, kicsit a mellkasának nyomva a fejem, mielőtt bemásznék az ágyba, ami nagyon jó puha. És hatalmas. - Te is itt alszol ugye?
Belekortyolok a vízbe, majd visszatekerem a tetejét nagy nehezen, mielőtt elfeküdnék az ágyban, magamra vonszolva a takarót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudtam, hogy egy olyan kis testben, mint az enyém, ennyi harag tud felgyűlni. Egyáltalán nem hölgyhöz illő viselkedés, de mikor bementem végre, hogy elhozzam az autóm, közölték, hogy sajnálatos módon nem eladó már. Egy pillanat alatt ugrott fel a pulzusom négyszázra, épp csak nem szedtem le az eladó fejét. Rendesen láttam magam előtt, hogy kidagad az ér a homlokomon, ahogy magamból kikelve ordibáltam a pasassal, hogy ez nem így működik.
Most meg itt ülök a taxiban, miközben próbálok nem agybajt kapni, de egyszerűen nem tudok nyugodt maradni, nem is hiszem el, hogy valaki ennyire fasz legyen. Odatolom a csávó kezébe az ötezrest, majd kiszállok, a sarkaim dühös koppanásokkal csapódnak a járdán. Mert hogy ott van a kocsibejárón a kocsi, AZ ÉN KOCSIM, amit nekem kellett volna megvenni. Egy pillanat alatt termek ott, majd kezdem el meglepően minden nőiességet nélkülöző hévvel ütni a ház ajtaját. EZ NEM ÍGY MEGY.
Még egy mély levegőt veszek, miközben összeszorítom a fogaimat, összefonom a karjaim a mellkasomon és majd felrobbanok a dühtől. Csak nyissa ki! Akárki is az, megbánja azt is, hogy a világra született.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem vagyok meggyőzve arról, hogy jó dolgok futnak most át az ember fején. De nem is feltétlenül kell, mert hát... senkit nem lehet rá kötelezni, hogy most azonnal legyen lelkes, én sem vagyok az Csengerre, pedig szerettem őt, nagyon sokáig. Aztán ez csak elmúlt és mostanra eljutottam odáig, hogy félek az embertől. Ami azt hiszem, hogy nem feltétlenül egy pozitív jelző, akárhogy is vesszük.
- Gondolom... - vonom meg a vállam. Nem akarok Csengerre gondolni, arra sem, hogy milyen kedvesen ért hozzám, vagy hogy mennyit nevettünk, mert lehet, hogy felhívom, az pedig senkinek nem lenne jó. Mi az a méltóság? Nem ismerem a szót.
- Köszönöm... - bököm ki végül, asszem már előbb is illett volna, mert törődik velem, édes, gondoskodó, én meg... én vagyok. Tök hangos és otromba, vombat lábakon. Legalább ez utóbbi aranyos, ha a többi nem képes rá. Odaoldalogva ölelem át, a fejem a mellkasának döntöm, nagyon jó az illata, boldoggá tesz. Ahogy az is, hogy nem tol el, csak viszonozza az ölelést.
- Tudom, a világ fura... - sóhajtok fel látványosan, de aztán bebújok az ágyba. Nem azt mondom, hogy meglep a tény, hogy nem jön aludni. Amúgy fáradt is vagyok, elég nagyon, szóval nincs kedvem vitázni. Érzem is, hogy a takaró súlya szinte az ágyhoz szögez, a szemhéjaim egyre nehezebbek, csak álmos vagyok.
- Majd... megkereslek - felelem bizonytalanul, már le is csukva a szemem, átkarolva a párnám. Gondolom megkeresem. Vagy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán aludnom kellett volna egyet, mielőtt ide jövök jelenetet rendezni, de a helyzet az, hogy nem akartam. Én most tényleg ki akartam akadni, mert ennek nem úgy kéne működnie, hogy buzgón elnézést kérnek, meg magyarázkodnak, hanem úgy hogy OTT AZ AUTÓM. Mert fizettem érte, szerződést kötöttünk, szerintem a minimum az, hogy ez nem fair, pláne ekkora összegnél, mint amit én terveztem részletre kifizetni. Duh! Van probléma, nagyon is van! Nem is kicsi. Egy Mustang méretű űr nyílt a lelkem közepébe.
Szóval a lábam megvetve ütlegelem az ajtót nagy hevesen, amit elég sokáig nem is nyitnak ki, toppantok is felhorkanva. Épp ekkor nyílik az ajtó, én meg emelem a hangomat, jó mélyről, mikor meghallom. Őt. És rögtön bennem is szakad a szó, csak teljes értetlenséggel nézek a házra. Mi?
- Miben? - kérdezek vissza teljesen elbizonytalanodva, mellette próbálok is elnézni, hogy mi történik. Meg is torpanok, majd lépek egyet hátra, őt figyelni.
- Damien? - kérdezem nagy szemekkel, be is csukva a számat, majd ránézek a kezemben lévő cetlire, de nincs tévedés. Tényleg jó helyen vagyok. - Mit csinálsz te itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Abban a pillanatban, hogy kilép a férfi az ajtón, le is dermedek. Nagyon sok forgatókönyv leforgott már a fejemben, de egyiknek sem volt része az, hogy Mr Adonisz nyit ajtót, a létező legnagyobb nyugalommal és csak úgy néz rám, mintha rendesen számított volna rá, hogy jönni fogok.
- Te. Te itt - lépek egyet hátra és a házra mutatok teljesen elbizonytalanodva, mert hát, mikor legutóbb láttam nagyon nem itt volt és nem is értem, hogy mit keres itt, főleg akkor, mikor nekem itt lenne dolgom. Ez nem így működik!
A válasza leginkább nem válasz semmire, nagyon fel is idegesedem egy pillanatra megint, aztán megint lenyugszom, de csak azért, hogy még értetlenebb legyek, mint eddig voltam, pedig az sem semmi ember. Hu.
- Oh. Értem - állapítom meg, pedig... hát nem teljesen értem, csak azt tudom, hogy itt vagyunk, én is, ő is, mindenki is, az ÉN AUTÓM IS, amit aztán szépen megvett előlem valaki egy nagyon fasz húzással. Követem az embert gondolkodás nélkül, utána sétálva, hogy megnézzem, hova is indul olyan nagy hévvel.
- Az autó miatt? Igen. Határozottan igen. De mit keres ez itt? - Te mit keresel itt? Mi ez az egész? Egy nagyot fújtatok, de aztán felé fordulok, végigsimítva az arcán. Nem akartam dáma lenni. Ez nem neki szólt. - Szia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Akárhogy telnek a napok, ez a férfi nem lesz segítőkészebb. Pedig esküszöm, én próbálkoztam, na, nem ma. Most csak egyszerűen rá rúgtam az ajtót, minden különösebb gondolkodás nélkül. Pedig isten lássa lelkem, két napja voltam manikűrösnél, nem akarom tönkretenni a körmeim. De van, ami nem vicc tárgya!
- Persze, hogy az. Láttad már a színét? Gyönyörű. És az enyém. De nem az! - tárom szét a karjaim kétségbeesett arccal, mielőtt még toppantanék egyet határozottan, érzem is, ahogy a cipőm sarka beleszédül. Ő nem ilyen lovat akart.  Teljesen egyet kell értsek vele, ha egyszer lesz rá időm este, biztosan bocsánatot is kérek tőle, amiért ilyen rondán bántam vele.
A köszönésen legalább annyira leakad, mint én, csak bámul rám pillanatokig, én meg vissza rá, mosoly vagy bármi nélkül. Ez nem az a nap, nagyon zabos vagyok. Nem kifejezés mennyire. Aztán csak megdöbbentek, a dobozt figyelve, fel is csúszik a szemöldököm, jó magasra, ahogy elveszem.
- Nehéz a kedvemre tenni, válogatós vagyok - közlöm elöljáróban, mert adtam már vissza gyémánt nyakláncot azért, mert nem illet a nyakamhoz és a ruháim dekoltázsához. Remélem, megvolt a nyugta. Az a legfontosabb. Aztán felpattintom a dobozt és csak bámulok rá pillanatokig. Mi. A. Fasz. - Te nem vagy normális. Meg vagy huzatva?
Pár pillanatig nézek a kulcsra, majd az emberre, oda majd vissza megint, mielőtt becsukom egy mozdulattal és a kocsi tetejére teszem gyorsan. Ugyanezzel a lendülettel nyúlok fel és az egyik kezem a tarkójára csúszik, a hajába turva, a másik a vállára fog, ahogy lejjebb húzom, hogy meg tudjam csókolni. Hevesen és akaratosan.