Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Olyan régen ettem már pizzát. Utoljára otthon, éppen aznap amikor megvettem mindent a sulihoz. Úgy döntök, délután ellátogatok Bogolyfalvára, de először jó lenne ha pizsamából átvedlenék ruhába. Felveszek egy sötétkék farmert, egy fehér inget, és egy menő fekete masnit. Nem olyan kislányosat, igazi menő motoros masnit. Lemegyek megreggelizek, utána átlibbenek a Könyvtárba úgy is régen voltam már. Kis fecsegés után két könyvvel felszaladok a körletbe, leteszem a szekrényemre a könyveket, felöltözök és útnak indulok. Egész út alatt fütyürészek, integetek annak akit ismerek. A faluban megtetszik egy kirakatban pár ruha, ezért úgy döntök visszajövök még. Elérem a Pizzaházat. Én így hívom, pizzaház. Belépek, kellemes lágy zene szól, és elég szép emberek vannak bent. Szép ember alatt, kedvesnek tűnő vidám arcokat értek. Elég gyorsan sorra kerülök, kettő kukoricás sonkás pizza, és egy limonádé kíséretében leülök egy ablak melletti helyre. Olyan jó itt a melegben ülni, és nézni kint a nagykabátosokat ahogy járkálnak balra-jobbra. Ezen tűnődve beleharapok a pizzába, mármint az egyik ujjamba, kicsit felszisszenek, majd egy kicsit lerázom hogy ne bizseregjen. A pizza irtó finom, nem hiába dicsérik ennyien. Jártam már itt párszor, és szeretnék minél előbb törzsvendég lenni. Éppen szűrcsölöm a az italamot, amikor meghallok egy kellemes basszusú hangot. A nevére nem emlékszem, de ismerem valahonnan. Persze! Háztársak vagyunk.
-    Szia! Csak nyugodtan, foglalj helyet! – mosolygok rá, majd mutatok a székekre, hogy válasszon magának, hogy hova szeretne ülni.
-    Ha jól emlékszem, akkor te mestertanonc vagy. Jól mondom? ÖÖ… bocsánat a nevedre nem emlékszem. – szégyenkezős mosolyt villantok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szeretnék egy szót kinyögni. Nem megy, mert elkezd kaparni a torkom. Nem tudom, utóhatás érzésem van. Egy hónapja körülbelül elkapott egy szaftos influenza járvány, persze már pár hét óta túl vagyok rajta. Iszonytató volt, köhögés, torokfájás. Kaparás. Remélem ez valóban egy kicsi utórengés, és nem kerülök bele megint valami betegségbe. Szólás helyet kortyintok egy tekintélyeset, majd csukott szemmel lenyelem. Egy kicsit mintha kezdene múlni, mert már annyira nem szabdalja ezer kés a torkom. Köhögök egyet, és szinte felszabadultan sóhajtok. Bizony jól esett, mert majdnem teljes elmúlt, de azért még lehet érezni. Harapok egy falat pizzát, lenyelem majd szóhoz jutok:
-    Na akkor egy pont nekem. Zayday vagyok, így személyesen örvendek! – villantom a fiúra a legszebb mosolyom, majd folytatom az evést.
A pizza az egy igen jó dolog, amit nagyon későn fedeztem fel. Nem tudom, 12 lehettem amikor mindez történt. Kiskoromban szerettem egészségesebben táplálkozni, mint például gyümölcsök illetve tejtermékek, bevallom féltem az effajta ételektől. Azután egy barátom születésnapi partiján megkínáltak, én pedig hogyan is utasíthattam volna el. Az első falatot nem éreztem, mert annyira magával ragadott az izgalom. Pár másodperc múlva már el is fogyott a tányéromról, így szaladtam repetázni. Persze jó ha egészségesen élünk, de én sosem tudok nemet mondani egy jó hamburgerre, pizzára vagy bármilyen hizlaló húsos kajára.
-    Na, mesélj valamit Alex. Nagy unalmamon, egy jó sztori segítene. Milyen volt a napod? – kérdezem.
Bekapom a pizza maradékát, megtörlöm a számat a szalvétával, kortyintok egy újabb limonádét, majd figyelmesen várom a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Még jó hogy hoztam magammal egy kis szopogatós cukorkát a tatyómban. Mármint még jó hogy nem felejtettem hozni a táskát, mert körülbelül két hete két marékkal dobáltam bele őket. Ez a fajta a kedvencem, mert elég pár másodpercig a számban lennie hogy áttörést hozzon, mesterien elmulasztja a torokfájást. Hiába, a mugli világban is vannak csodaszerek, amik megkönnyítették a gyerekkoromat. Mikor régebben fájt a torkom hűvös novemberi napokon, cukrot olvasztottam, majd tejjel öntöttem fel. El is készült a karamellás tej. Vagy ha egy hosszú túra után hazaérve begyulladt a szemem, kimentem a hátsó kertbe és kamillát szedtem. Felforraltam vízben, majd egy tiszta kendővel borogattam a szemem. Bizony már 7 éves koromban önállóan meg tudtam csinálni ezeket, igazi kis füveslányka voltam. Két értelmű a szó, úgyhogy kijelenthetem hogy a jó értelemben gondoltam el, a csinos kis kobakomban. Iszok rá egy kortyot a táskámból előkotort vízből, mert a limonádé elfogyott. A pizza is a végéhez közeledik, ezért bekapom gyorsan, és elrágcsálom. A nyelés után újabb korty vizet erőltetek magamba, majd végül minden figyelmemet Alexnek próbálom szentelni, és ezt jelezvén megtörlöm a számat, felhúzom komótosan a lábamat és felé fordulok.
-    Kettő? Jé, köszi! Az páros szám. – örömködöm, és figyelem a fiút miközben eszik.
Úgy gondolom minden találkozásnak megvan a célja. Nem tudom Alexnek milyen célt adott a jövőre nézve, vagy hogy egyáltalán fogunk még találkozni, beszélni megint de örülök minden egyes találkozásnak, így bővíthetem az ismeretségi körömet.
-    Jól mondod. Az ihlet az bizony jó dolog, csak néha nagyon erőlködnünk kell érte. – osztom meg a bölcsességemet, és megigazgatom a fejemen elhelyezkedő masnit.
-    Elég jó volt a napom, és nagyon jók a szemeid. Engem láttál. Hogy is mondjam, érdeklődik irántuk de annyira nem nagyon hogy minden napomat nekik szenteljem. Szeretek én is festeni, néha napján táncolni, na meg persze énekelni is. De az csak takarítás közben megy. Téged mi fogott meg a művészetekben, és melyik a kedvenc irányzatod? – kérdezősködöm kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Muszáj felvennem a napszemcsit, mert kipattan a szemem a helyéről ettől a hőségtől. Egy kis relaxáció céljából jöttem le a tóhoz. Eredetileg csak a faluba készültem, de indulásnál a táskámba még is beraktam egy fürdőruhát. Bordó színű, pántos és jól feszül a bőrömön. Nagyon is imádom ha egy ruha feszül rajtam, olyan jól áll hogy csuhaj. Miután kijöttem egy csomó édességgel a boltból, beletömködtem a táskámba őket. Ezek ilyen száraz édességek, úgyhogy se nem romlanak se nem olvadnak el.  Leterítettem egy jó nagy pokrócot, és elterültem rajta hogy napozzak cseppet. Túlzásba nem viszem, a bőröm fogja bánni de már régen voltam napon úgyhogy fogja bírna a kiképzést. Az utóbbi öt percben érkezett egy eridonos csajszika meg egy rellonos srác. Ilyen szép nyári napon nincs kedvük idelátogatni. Fellélegzek, hogy egyre többen kezdenek jönni, hátha akad társaságom. Odamenni senkihez sem akarok, olyan kényelmes. Felállni én innen nem biztos nem fogok. Közeledő lépteket hallok, egyre nagyobb és trappolást. Mintha álomból ébrednék, úgy veszem le a szemüveget. Sóhajtok egyet mintha nem örülnék ennek a találkozásnak. Pedig nem így van.
- Te itt? Mizu Maki? Hogy kiértek? Most vitték el őket a halfeldolgozóba. Én meg még be sem mentem, pont téged vártalak. – mondom majd egy kicsit arrébb húzódok hogy jól elférjen.
Ilyen cukker vagyok ám, meg amúgy is hozzám képest baromira nagydarab srác, és ezeknek a srácoknak kell helyet biztosítani. A Maki nevet tavaly év közben ragasztottam rá, mert állandóan majomkodott velem. Két majom vagyunk. Idén elég sokszor találkoztam vele, mert mindenhol felbukkant, de én sosem kerültem ki. Ha valakit kedvelünk, nem megyünk át jobbról balra, és ha valakit imádunk akkor állandóan kötözködünk és szivatjuk egymást.
- Hogyan kenném be a hátamat, onnan nem nőtt ki több kéz. Ki röhögnének. Segíthetsz, de előtte meglepetésem van. A lábamnál ott van a táska van benne néhány cucc, de nekem is hagyj! Ez a fizetséged. – magyarázok majd hátamra fordulok, és várom hogy megtalálja az édességeket.
- Merre voltál ma, mit csináltál te gyerek? – kérdezem.
Most kezd egyre kellemesebbé válni a napsütés, pont a megfelelő fokozatot éri el a sugárzása. Szoliba sosem mennék el, akkor inkább hipósodjak ki. Jól összelottyadna a bőröm, és teli lennék szarkalábbal. Mondjuk az anyám szolizás nélkül is teli van szarkalábbal, hát de tőlem ki nem? Erre fel is nevetek, de úgy felszippantom a plédet. Párat köhécselek, majd a karjaimat az állam alá teszem és nézelődök a távolban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon rá vagyok kattanva a falura, manapság nem tudok megmaradni a kastély hűvös falai között. Főleg az utóbbi pár napban szerettem volna minél előbb lejönni a faluba, de csak persze most adódott az alkalom. Mert azért nem lehet állandóan lerohangálni, kell tanulni is. Persze azt csak néha napján. Már túl vagyok pár vizsgán, ezért úgy gondolom megérdemelt ez a kis séta. Be kellene mennem pár boltba fel szeretnék pakolni mindenből, mert a szünetben hazamegyek. Később is ráérnék, csak nem hiszem hogy már lenéznék lenne egy lyukas galleonom is, mert mindig elvásárolom a zsebpénzemet. Éppen a térre érek ki, amikor három alak gyanúsan elkezd sétálni mögöttem. Ne gondolj már rosszra, még kinevetteted magadat, haladj szépen tovább és foglalkozz a dolgoddal. Megállok egy pillanatra, és nézegetni kezdem a kirakatot. Biztos olyan jó ötlet volt ilyen bátornak lennem? Kezdek félni, mert fütyörésznek és mintha hallottam volna a bébi szót is. Hogy kerülnek ilyen hülye gyerekek ebbe a biztonságos faluba? Nem is annyira gyerekek, egy jó öt évvel biztos idősebbek nálam. Nem segít megnyugodni hogy egyre közelednek, ráadásul kapucniban vannak így még az arcukat sem látom. Nyolcvan százalékban biztos vagyok benne hogy be vannak rúgva, és a részeg emberek nagyon veszélyesek lehetnek. Minden gondolat kiszáll az agyamból, inkább behúzódok a következő sarokba és egy kukát választok hős lovagnak. Kukáné. Talán ha megment, még össze is jöhetünk. A táskámba teszem a kezemet, hogy a megfelelő pillanatban kivegyek belőle valamit. Pár másodpercig tartott a magány mert megint itt vannak, és egyre közelebb jönnek. Egyikük meg is kérdezi hogy van a kedvem velük elmenni valahova. Na itt volt elég a szituációból.
- Srácok, nem. És ha nem tűntök el innen.. – kezdek bele a figyelmeztetésbe, és elkezdem elővenni a paprikasprayt, amit a nagyitól kaptam elsőben.
Eláll a lélegzetem amikor végre egy ismerős arc átsétál a bunkó fiúk között, és odajön hozzám. Kicsit meg is lep egy a kedves köszönés, de utána rá jövök a tervére. Az utolsó kérdésére aprót bólintok, majd átkarolom a nyakát és adok egy puszit a jobb orcájára. Te jó ég milyen kínos. Még mindig a srácot ölelelem, csak úgy tapasztam magamhoz. Kicsit remeg a kezem, még erősebben kapaszkodok benne. Megfojtani csak nem fogom. Kedves mosollyal kezdek bele a színjátékba.
- Szia cicám! Ezek a srácok nem akarnak rólam leszállni, pedig épp most akartam mondani hogy várom a pasimat… Vagy is.. téged. – az arcom felölti a legszebb rózsa színét, majd egy kicsit elbizonytalanodva nézek Rolandra. Remélem nem érti félre. Bocsánatkérően pillantgatok rá, és várom a reakcióját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hiába remeg még a lábam, azt biztos ha nem kopnak le használni fogom a sprayt, vagy akár a földön mellettünk heverő fa ágát felkapom és mehet a durrogtatás. A srác elbánik kettővel, én pedig a harmadikat veszem a gondos kezelésembe. Francnak spray, szerszámkészletet kell magammal hordani, és egy cuki kis kalapács megoldja a helyzetet. Persze én nem szándékozom senkit bántani, de ha egy idegen alak megindul felém, elkezdődik a pofonofon. Érzem a srác kezét a derekamon, és megint annyira elpirosodok hogy akár be is tudnám világítani az egész világot. Más helyzetben nagy letolást kapna, de ha sikerül túljutni a helyzeten elmarad majd. Közben persze örülök hogy egy nagy bivaly srác érkezett a megmentésemre, de máskor inkább a tornyot választanám, nem a három hegyi embert. Úgy látszik, a fiúk már kezdik elveszteni a bátorságukat, hiszen egyre jobban pislákolnak zavarodottan. A pimasz kérdésre, összegyűjtöm minden bátorságomat és már indulnék is meg a srác felé, mint egy törpe az óriás felé. Hallom hogy Roland halkan cicceg egyet, és levágom hogy ez bizony nem lenne tanácsos. A három nagylegény, lehet hogy még meg is verne, de akkor azt hiszem élve nem hagynák el a helyszínt., a ”pasimat” ismerve. A színészkedés miatt szinte megfagy az vér az ereimben, jobban megijedtem mint a szituban. Kedvem volna a jelenlévő összes srácot kicsit megleckéztetni, de ha a szükség megkívánja, mit tudna tenni? Megszorítom a vállát, és a gondolatátvitel reményében erre gondolok: Jól van Rolikám, de pár centire az ajkam van egy kicsit óvatosabban.. Lassan a faragatlan tuskók leveszik az adást, és egy orbitális káromkodás közepette elbillegnek az utunkból. Amíg be nem fordulnak a másik sarokra, addig szorosan a srác mellett állok, majd mikor eltűnnek erősen megölelem.
- Úristen, annyira köszi! Nagyon féltem…. Nagyon jól, te kis barom. – mormogom bele a kabátjába már vidáman.
- Öhm, de tisztában vagy vele, hogy majdnem lesmároltál? – kérdezem tőle még mindig belekarolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Még mindig a srác szorításában vagyok, amit persze egy kis ideig élvezek de azután kiszabadulok. Még mindig közvetlen mellette állok, mert félek hogy a barombanda visszatér. Hálásan tekintek rá, ha nem lett volna itt, nem is tudok belegondolni hogy mi történt volna. Biztos vagyok benne hogy meglógni, vagy megvédeni magamat végső esetben kénytelen lettem volna, amit bár nem örömmel de megtettem volna. Élni és élni hagyni, ez az elv lebeg a szemem előtt miközben felveszem a földről a leesett kistáskámat. Elképesztően bátor volt a srác, én ha fiúnak születtem volna se lettem volna ilyen merész. A békés megoldások híveként elfutnék, de mivel srácok volnának az üldözőim nem jutnék messzire. Egy biztos, jövök Rolandnak egyel csak remélem nem kényszerít majd bele valami kellemetlen szituba. Mint például hogy játszam el a barátnőjét, vagy az ő szavával élve a csaját. Bírom őt, de néha túl szabadszájú. Ebben az egész szituban jól jött, úgyhogy egy pont neki.
- Hős barom. Tényleg köszönöm, és tartozom neked. Majd meghívlak egy kávéra, vagy nem tudom. – hebegek, és megigazítom a táskámban lévő apróságokat, sajnálatos módon a parfümömnek annyi.
- Roland ne bugriskodj már, még komolyan veszem és beléd szeretek… Vagy nem? - mondom színészkedve a fiúra sandítva.
Felkapom a fejemet amikor egy idős boszorka sétál el mellettünk. Kedveskedve végig méri a helyzetet, majd bólogatva végig sétál az utcán. Valamit somolyog, de nem tudom mit. Megcsapja a fülemet a fiatalok szó, és egyből levágom hogy mire gondol. Remek.
- Kihívóan? Én.. Vigyázz mert reccsen egyet. – rántom magamhoz hirtelen a karját, és magamhoz húzom. Hosszan, tigrisként nézek rá majd elengedem. Hozzám még életemben nem értek. Mármint úgy.
- Tudom hogy milyen vagy, és ezt az egyszer elnézem neked. De ne! – emelem fel a mutató ujjam.
- Bakker, abban a szituban mit tudtam volna csinálni? Szerinted élveztem? – kérdezem már szinte mosolyogva, majd megpaskolom a srác vállát és elindulunk.
- Csak egy kis bevásárlást tartottam volna, de most jöttem rá csak már pár bolt van nyitva. – magyarázom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem akarok feltartani a srácot, ezért csendesen hallgatom a szövegelését. Még is bennem van az, egy kis revánsot kellene vennem a kis magánakciója miatt. El hívom és vele cipeltetem a szatyrokat, egészen fel a kastélyig. Lebulizom az egyik prefivel, hogy az uraság a hálóig felhozzon mindent. Szerintem nem lesz ellenükre, sőt örülni is fognak vele. Hallottam már ezt-azt rebesgetni a fiúról, igazi rosszfiú. Persze, ezt mutatja de általában ha az ember sokkal jobban megismer egy rosszfiút, akkor megnyílik. Nála is egyszer el fog jönni valaki, aki talán kicsikét is megváltoztatja. Kedves srác meg minden de azért nagyarcú. Jó, persze engem ez nem zavar, meg néha aranyos dolgokat is mondd, de mégis. Ott vannak a srácok a suliból, nagyon cuki arcok meg lehet velük hülyülni de persze minddel csak haverok vagyunk. Sosem éreztem még gyengébb érzelmeket egyikük iránt sem. Viszont az előző nyári szünetben történt valami egy sráccal, de szerencsére semmi komoly. Csak annyi hogy a my first kiss megvan, és kész. Összeráncolom a szemöldökömet, a kezemet karba teszem és rosszallóan ciccegek, és dobbantom a bal lábamat. Mint egy mérges kismacska.
- Középkorból? Nem, én a 20. századból jöttem. Csak most a szép napernyőmet nem hoztam el, de úgy is rosszul járna ő is, meg te is. Lenne itt csetepaté, így már tudod: Amazon vagyok. – nem tudom ismeri ezt a szót. Nagyjából azt jelenti, meseképletesen amikor a hercegnőért nem megy a toronyba a szőke herceg, nem menti meg. Nos, a lány akkor kénytelen megmenteni saját magát, és védeni az erényeit meg a belbecsét.
- Pukk-pukk. Mindjárt elkap a pulykaméreg. Nem a legyek, hanem a szúnyogok. – pimaszkodok az évfolyamtársammal, hiszen imádom ha fel tudom húzni mások agyát. Azét aki megérdemli.
- Rendben, akkor úgy legyen. Egyébként meg, ha ennyire nagyra vagy magaddal, elmondom hogy ha akarnám, simán megszerezhetnélek. Ha olyan lány lennék, úgy forgatnálak az ujjaim között mint a régi kazetták szalagját.. Nem vagyok olyan lány. – kacsintok rá, majd felgyorsítva a lépteimet lehagyom őt, és próbálom elfojtani a kacagásomat.
- Ilyenkor már csak az édességbolt van nyitva, meg a hogyishívják butik. Ne nézz így rám, sok üzlet van itt… Ja, és cipekedni fogsz. – bevárom a srácot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon nagy mázlija van velem ennek a gyereknek, a két kezét összeteheti amiért nem mentem neki. Pedig, egész kedves srác lehetne ha nem hozná állandóan ezt a kötelező rosszfiú stílust. Annyira még nem ismertem ki annyira hogy rájöjjek hogy színjáték-e, vagy minden amit tesz vagy mond az halálosan komoly. Talán tehetnék rá egy kísérletet hogy helyrehozzam valamennyire, de nem fogok mert ha így jól érzi magát a bőrében nem csinálhatok semmit. Leszakad a táska füle és nekicsapódik a mellettem lévő falnak. Talán most a kistükröm is eltört, ami talán a nap fénypontja. Hány év balszerencse is? Megkezdődik a balszerencse áradása, amelynek elején három ork és egy szexista herceg próbált magának megszerezni. Most jut eszembe volt egy boszorkány is, aki nemrég ment el mellettünk. Teljes a mesehősök listája, talán szólok is a színjátszós társaimnak hogy van ötletem a következő darabra. A vastaps garantált az előadás napján, hiszen az ilyen sztorik tarták lázban a népet.
- Tudjuk hogy te mit szeretsz, kérlek a továbbiakat inkább ne nekem mondd el! – szólok a srácra. Képes mindent elviccelni, ami nem ajánlatos mert éppen meglátok az utca szélén egy szakadt esernyőt. Használatba nem tudom venni, mivel csurom sár.
- Na jó így van, de nem jár az elismerés. Hát akkora vagy mint egy bika, még jó hogy egy nagydarab srác erős. Azoknak annak is kell lenni. Rajtam meg ne nézz szúnyogokat, én lány vagyok. Marha szép lennék izompacsirtaként. Így jó vagyok, ahogy te is. – osztom meg az álláspontomat vele, és közben próbálom kikerülni a sártócsát.
- A nőknek vannak praktikái. Tisztességesek, és nem tisztességesek. Én is öltözhetnék úgy mint néhányan a divatlapok oldalain, és én is mutogathatnék sok mindent, de mivel nem akarom nem fogom. Azért nem vagyok olyan lány, mert én nem futok srácok után. Fussanak ők utánam, és különben is még ráérek. Hogy milyen lány vagyok? Átlagos. – szövegelek úgy hogy a földet bámulom, mivel még soha nem beszéltem ilyen témákról srácokkal.
- Majd meglátjuk ki mit cipel. Hékás, stoppolj! Itt vagyunk. – mutatok az üzlet ajtajára és kitárom az ajtaját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A rengeteg időt melyet a faluban töltök, leginkább vásárlással vagy nagy sétákkal szoktam elütni. A mai napon is egy bevásárló körúton voltam az egyik navinés csajszival, amikor hangosabb és sokkal vékonyabb kiabálást hallok meg mint a felnőtteké. Szerencsére örömteli kiáltás, hiszen gyerekek játszanak valahol. Biztos a játszótéren van ilyen jó hangulat, ezért úgy döntök hogy körülnézek arra is. A velem tartó lány éppen meglátott valami pasit, ezért szinte köszönés nélkül elszalad a másik irányba. Tavaly még nem így voltam vele, de én is bepasizhatnák már. Megvagyok én egyedül is, de mivel érdekes személyiség vagyok nem tartom mindennap a kontaktot a suliban a csajokkal. Nem vagyunk nagy barátnői viszonyban, de beszélgetünk na. Épp jó, hogy az órákon van kivel beszélgetni és az ebédkor kifecsegni a bizonyos napi dolgokat, és kész. Viszont egészen más egy fiú. Danának is volt egy szerelmi csalódása, ezért is nagyon tartok attól hogy velem is valami rosszabb előfordul. Például egy nagyon bezsongó srác, mindennél rosszabb. Nekem ilyen tapasztalatom nincsen, csak hallottam néhány rémtörténetet, és kiskoromból emlékszek még egy lányra, aki a barátja rabolt el. Borzalmas témák ezek, ezért miközben sétálok a téren nem is veszem észre, hogy felém gurul egy labda. Felkapom, és körbenézek. Valószínűleg hogy az egyik kisgyerek hagyta el, és mivel nem vagyok nagyon messze az úttesttől próbálom minél előbb megkeresni a gyereket. Megfordulok, és tőlem néhány méterre egy kislány áll, éppen a másik oldalt nézi. Elmosolyodva odasétálok hozzá, leguggolok és lassan elé gurítom a labdát.
- Talán ezt kerested? – kérdezem kicsit megemelve a hangomat, mivel egy jármű robog el mellettünk, épp biztonságos távolságra. Csodaszép egy teremtés ez a lányka, nagyon csinosan van felöltözve, olyan akár egy kis hajasbaba. Szeretnivaló teremtések a kisgyerekek, hiszen ilyenkor még nem beszélnek vissza az embernek.
- Mondd csak, mi a neved? Kivel vagy itt? – kérdezem, majd ismételten körbenézek és aggódó szülőket, vagy felügyelőket keresek. Bár valószínűbb hogy előkészítős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mivel tanácstalan vagyok, hogy ez a kislány a játszótérről, vagy a föld alól bukkant fel abbahagyom a környék pásztázását, de legbelül az az érzésem hogy bizony a többi gyerektől kóborolhatott el ez a kis vörös szépség, aki olyan szépséges mint a nyári alkonyat. A kis szeplői a huncutkás mosolya felett elrabolják a szívemet már az első elmondott szónál, amit felém intézett. Próbálom komoly fejjel hallgatni a mondandóját, de nem tehetek róla hogy a mosolygásomat nem tudom elfojtani, én ennyi idősen elfutottam volna a másik irányba, egy idegen elől aki a labdámmal a kezében leguggol elém, és elkezd nekem szövegelni.
- Igazán szép lasztid van kislány. – hopp, pattintom a földön, és mivel nem pattan el máshová, egyértelműen újra a kezemben landol. Odadobom neki, majd nagyon gyorsan visszakapom a kezembe. Elég ügyes. A kortársai közül már elég sokan képesek figyelni az őket ért ingerekre, bár én mindig is kétbalkezes gyerek voltam. Nem emlékeztet magamra a csöppség, aki már pár centivel nagyobbnak tűnik a kezében a labdával. Arra gondolok, hogy ez a kislány nagy népszerűségnek örvendhet a társai között, hiszen a barátságosság és a tüneményesség rendkívül jó párosítás. A kissrácok szívét már biztos ellopta, és tuttira veszem hogy amint megtanulnak írni, már kapja is a szebbnél-szebb leveleket.
- Nagyon örülök Anabella, nagyon illik a neved hozzád. Mint egy igazi hajas baba, úgy nézel ki. – simítom végig a kislány arcát, észreveszem hogy a kezei piszkosak. Biztosan a játék közben koszolódott be. Előveszek egy nedves törlőkendőt, és megtörlöm a kezecskéit.
- Így ni, látod szép tiszta lett! Az én nevem Zayday, és ide járok a Bagolykőbe. Szabad? – kérdezem, majd kinyújtom a balomat hogy megismerkedésünk örömére fogjunk kezet.
- Modellkedni? Ez nagyon kedves tőled, de én nem vagyok egy modell alkat. Bár azt tanácsolom neked, hogy te legyél modell, mert csodaszép vagy! – mondom mosolyogva a lánykának, majd megérintem a pisze orrát. Mivel már megfájdult a lábam, felállok és továbbra sem veszem le róla a tekintetem.
- Jaj, persze! A lasztid, tessék! – adom át neki a gömbölyű micsodát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem hiszem, hogy én most itt akarok lenni. Egy velem egyidős, de a Rellon házba járó srác ma reggelinél odajött hozzám. Fogalmam sem volt róla, hogy vajon mit szeretne tőlem, mert eléggé elkerülnek azok akik nem ismernek. A háztársaimmal is megpróbálom minél jobban tartani a kapcsolatot, de elég nehéz főleg idén a végzős évben. Az már jó, hogy még senki nem hajtott el ha leültem mellé. Mindenkivel kellemesen elszoktunk beszélgetni, olykor néhányukkal tartunk közös programokat, amik ki szoktak kapcsolni. Szükségem is van rá, mert az idő múlása még fájóbbá teszi apám emlékét. Még mindig érzem az ingjében az illatát, egészen Atlantából cipeltem magammal ide a kastélyba. Mikor egyedül vagyok, akkor néha beszélgetek és apámmal. Tudom, hogy ő már nem létezik és soha többé nem hallom a vidám mosolyát, de jó vele beszélgetni. Mindig tudom miről mi lenne a véleménye, vagy mit is tanácsolna. Szóval, a srác elég magabiztosan elhívott a cukrászdába, ami a faluban van. Igent mondtam, mert jó érzés lenne egy új emberrel ismerkedni. Talán, komolyabb is alakulhat majd köztünk. A kávém felett már türelmetlenül kezdem az órát nézni, még a sütit nem is kértem ki. Nyílik az üzlet ajtaja, és odajön hozzám egy lány. Azt mondja hogy a fiúnak valami baja lett és a gyengélkedőn fekszik. Más nem is hiányzott, és ma már meg sem tudom látogatni mert nemsokára vacsora van. Holnap reggel sort kerítek rá, meg köszönöm a lánynak hogy szólt aki már fut is ki a pasijához. Na, ennek a délutánnak is lőttek megint magamban maradtam. Közeledő léptek zaját hallom, talán a lány jött vissza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

(zárás)
A kislány nagyon hasonlít egy lányra, akivel én gyerekkoromban sokat játszottam Atlantában. Azt hiszem hogy elköltöztek még amikor nagyon kicsi voltam, de ezek ellenére is szép emlékeket kelt bennem a gyermeki bája. Jó lenne még ilyen picűrnak lenni, gondtalannak és tölteni a felhőtlen gyermekkoromat. Sohaország, ha létezel küldd el hozzám az egyik elveszett fiút, aki elrepít a szigetre. A fiatal felnőttkor olyan sok búval és bajjal jár, főleg a párválasztás terén. Reménytelenül szerelmesnek lenni nem lenne túl jó dolog, és mivel még viszonzott szerelem sincsen nem szólhatok. Mi van velem? Ezelőtt nem akartam fiúzni, de annyira szeretnék már valakivel hideg téli estéken egy fotelban összebújni, és hosszan álmodozóan csókolózni. Én és a csók, még csupán egyszer találkoztunk de tetszett a helyzet. A lányka vidám kacagása zökkent ki, és kapcsolok hogy itt áll előttem az apróság.
- Nekem otthon rengeteg babám van még meg kiskoromból. Tudod, el szeretném majd ajándékozni a rászoruló gyerekeknek. Az a lány belevaló kis csajszi, de nem szabadna másét elvenni. Szólj csak a tanárnéninek. ő fog tudni segíteni. – tanácsolom neki újra a többi gyerek felé tekintve. Ez a lány igen bátor, hogy egymaga elsétálgat a társaitól. Nem tudom, de remélem hogy nem közösítik ki, mert az olyat úgy nem szeretem. A vidámsága viszont az ellenkezőjéről tanúskodik, így szerintem kis magányra vágyott vagy újabb társaságra. Az pedig megérkezett hozzá, az én személyemben. Tessék, kis barátnőre vágytam és meg is lett. Nem is kapcsolok hogy hozzám beszél, ezért vissza is kérdezek egyszer, de mire a kérdésem végére érek visszaemlékezem. Nem figyeltem, és emlékszem rá? Mi a szösz.
- Én, csak erre sétálgattam. Tudod, a fenti suliba járok biztos hallottál már a többiektől a Bagolykőről. Végző éves vagyok, így már elég nagy kislánynak számítok. – kacsintok mosolyogva rá, majd helyeslően bólogatok.
- Persze hogy van kedvem! Na, gurítsuk vagy dobjuk?- kérdezem a kislánytól, és újból guggolva várom a játékunk kezdetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A nap végére lehet ki kell magamat hipóznom, mert annyira lesülök hogy koromfekete leszek. A hipó pedig visszaadja majd a színemet, annyira nem fehérít ki áh dehogy is. Ha fehér lennék, vajon hogy néznék ki? Mint egy bolond hippi csajszi, mert a ruháim nem mennének össze az arcszínemmel az már egyszer biztos. Jöhetnének még páran a csapatból, mármint az évfolyamból mert egy idő után elunja magát az ember, ha egyedül akarja a másikat szórakoztatni. Mi tagadás, Makinak eddig elég jól megy, és mivel vállalta a masszőr és bekenő szerepét ő a mai nap jófiúja. Biztos rá tudnám venni arra is, hogy másszon fel a közeli fára és onnan legyezzen, mert annyira rendes és bohókás srác. Bomlanak utána a csajok, de a rajongótábora inkább elsőéves lányokból állnak. Jó, idősebb csajoknak is bejön, köztük nekem is. Nem viccelek, a humorával már levett a lábamról, és ha egyszer elhívna magával nem mondanék neki nemet. Az tuti biztos hogy én nem lépek, mert félek a visszautasítástól így nagyon nagy rá az esély hogy a kapcsolatunk megmarad egy jó barátságnak. Nem bánom, van éppen elég lány aki könnyen elnyerheti a szívét, bár múltkor egyiküknek sikerült elvennem tőle a kedvemet. Gonoszkás mosolyt ejtek meg, és remélem nem veszi észre. Ő annyira imádnivaló figura, hogy nem szeretném hogy megbántsák. Nem tudok az eddigi nőügyeiről, de sok lány barátja van. Mint például én is, és nővéreként tekinthet rám. Meg ugyebár a jó srácok, mindig foglaltak.
- Na jó, ne szövegelj már annyit unom.. Dehogy is unom, mondd még sokkal jobb vagy egy rádiónál. Persze, hát ki mást vártam volna buta? Nagyon sokat várakoztattál, így engesztelést kérek. – most itt mit kellett volna mondanom? Zavarba is jövök, de a barnulástól nem látszódik a pír.
- Köszi szépen, varázs kezed van. Nem gondolkodtál a masszázs karrieren? Egész nap? Nem, nemrégiben jöttem, és reméltem valaki csatlakozik. Nem számítottam rá hogy pont te, de örülök neki. – mondom mosolyogva, és továbbra is élvezem a ”haverom” masszázsát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Jó lenne örökké itt maradni, a napfényben és a jólétben. Egy költő sem fogalmazhatott volna szebben, de ezzel tudtam leírni magamban azt amit valóban érzek. Annyi gond terhel meg minden nap, mint annyi normális fiatal felnőttet, hiszen pár ráléptünk az útra amikor elmúltunk 18 évesek, teher nehezedik a vállunkra amit cipelni is kell. Eddig nehezen, de még is büszkén küzdöttem meg az elém gördülő akadályokkal, de annyira bizonytalan vagyok magamban hogy menni fog. Mármint ez az egész élet, hiszen az értelme az hogy megszülessünk, éljünk és haljunk. Ez a három dolog forog mindig a szemem előtt, főleg az utóbbi hónapokban. Valami készülődik, de nem tudom hogy mi. Ez a legnagyobb baj. Ki is ráz a hideg, remegek amit biztos Adrián is érzékelt. Közeledik már minden egyes nappal az ősz, amit nagyon utálok. Lehet, bár biztosan nem emiatt tört rám ez az érzés, de hiába koncentrálok mindig a jóra és a szépre, rosszat kapok mindenhonnan. A hangulatom ma a vártnál sokkal jobb, és ha továbbra is azon leszek hogy ha szépen süt a nap, akkor nekem sem lehet semmilyen problémám. Ugyan már. Lélegzem, jó az idő mi kell még ennél több? A kor hibája, régen mindenki jól elvolt, nem voltak ennyire komplikált érzelmek. A 21. századra hova jutottunk? Mindenki tiszta depis, és magába fordult. Megint a hidegrázás, mi ez? Nem akarom megrémíteni a srácot, így rögvest beszélni kezdek.
- Gyúrjál is, bár már így is éppen bazi nagydarab gyerek vagy – állapítom meg a tényt, tök őszintén de nem bántó jelleggel. Imádom a sokkal magasabb srácokat, legalább olyanok mint egy árnyékot adó fa. Meg tudják borzolni a hajamat, kivédenek a csúnya srácoktól akik bántanának.
- A zene az nagyon jó dolog, daloljál már nekem valamit ’zigaany fiú – mondom neki tréfásan, imádja mikor így szólítom. Már régóta ezt a becenevet viseli nálam, bár még neki személyesen sosem mondtam. Csak nem sértődik meg érte, ezt csak kedveskedésnek szántam.
- Velem mi lenne? Vagyok, élek úgyhogy ja. Mostanában kissé rossz passzban, de lehet mindenkinek néha az. Melyik szemüveges? Több van? Maki, ne küldözgesd már hozzám a srácokat folyton. – sápítozok neki.