Zayday Hudson
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Miközben a falu határában sétáltam, eleredt a fránya eső. Olyan gyorsan kezdett el szitálni, majd egy perc múlva mintha dézsából öntenék. Szaladtam néhány percig, a táskámat a fejem fölé emelve, mire megláttam a csónakházat. Gyorsan felszaladtam rá, és leültem egy kis székre. Az idő jobban megtébolyult, és villámlani kezdett. - Ma nem kell vacsorázni, mindjárt beléd csap a villám! Grillezett Hudson... Mmm, isteni! - mondta egy bohókás hang a fejemben. Gyorsan kikotorásztam a táskámból, az esernyőt majd kinyitottam, és fellélegeztem. Már nincs más hátra, csak hogy elmúljon a vihar. Egy óráig is ott ültem. Egyébként, sok mindenen elgondolkoztam abban az időben. Bizonyára, közepes lesz a Bűbájtan vizsgám, nem írtam le sok mindent, mert máshol jártak a gondolataim. Szegény nagymama beteg, vinnem kell neki kalácsot meg bort. Pillanat! Az igaz hogy Sally nagyi megbetegedett, de a többi állítás a Piroska és a farkas című meséből kavarodott a fejembe. Reménykedtem benne, hogy minél előbb meggyógyul. Mindent jól átgondoltam, és az időjárás egyre inkább csitult. Mire éppen arra gondoltam, hogy mi lesz ma vacsorára, teljesen el elállt a vihar. Összecsuktam az ernyőmet, és megindultam a kastély felé.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ckElmerengve nézem egy ideje, ahogy tesz-vesz, kiosztja a feladatokat, felveszi a rendeléseket, és pörög az arcán. Mint mindig. Nem tűnik meggyötörtnek, nem tűnik szomorúnak, és ez engem boldogsággal tölt el. Sokáig azt hittem - önző módon -, hogy nekem nehezebb, mint bárki másnak a világon, akárcsak egy éppen kamaszkorba lépő tini, de rá kellett jönnöm a csúf igazságra; Arie-nak valószínűleg a legszarabb ebben a helyzetben. Számára tisztázatlan okokból hagytam ott, egyszerűen esélyem sem volt. Nem tudtam beszélni, ő pedig nem várta meg, hogy egyáltalán elkezdjem, egyszerűen ott hagyott. És még én voltam az elején dühös és megbántott! Én fogyatékos, beszarok magamnak. Valóban bántva éreztem magam, mert Arie jelentett nekem nagyon sokáig mindent, és mégis elhagytam. Fájt, nagyon. Igen! Nem is megbántást éreztem, amiért ilyen könnyen elengedett, hanem fájt. Szívbemarkolóan fájt. Ennyiért jöttem ide, nem másért. Csinálja a dolgát, a megszokott Arie-féle mosoly ott bujkál ajkain. Minden rendben van vele, és nekem ennyi elég, ennyi kellett ahhoz, hogy lelkem megnyugodjon, és mosolyogva lépjek ki innen. Jeges teám utolsó kortyát elégedetten mosolyogva iszom meg. Lassan és óvatosan, akár egy félő vad pakolom össze a cuccomat nehogy feltűnést keltsek… egészen addig tart ez, amíg az üres poharat le nem lököm könyökömmel. Hatalmas csattanás, törés. Szemeimet és ajkaimat is összeszorítva várom a csodát, hátha ez nem velem történik meg, pedig de. Érzem az emberek pillantását magamon, kalapomat még jobban arcomba húzva kezdem el összeszedni a szilánkokat. Istenem, csak nehogy idejöjjön… csak menjek hátra valamiért Alexhez a konyhába, és ne lássa és ne hallja ezt. Mekkora mázlim lesz ezek után?
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown - Meg fogod vágni magad, hagyd.
Megfogom a kezét a csuklójánál, bár nem terveztem hozzáérni. Egész idő alatt abban reménykedtem, hogy nem igazi, hogy el tudom nyomni magamban a vágyat, hogy megérintsem, hogy érezzem őt, a bőrét a bőröm alatt. Szívem szerint magamhoz rántanám, a vállamra csapnám, és minden ellenkezését elnyomva rántanám fel magammal az emeletre, és az után, hogy többször nyomatékosítottam, hogy ő hozzám tartozik, megkérdezném, hogy ugyan, miért szakított, mert a legutóbb valahogy nem sikerült beszélgetnünk.
- Add.
Engedem el végül a csuklóját, és nyújtom ki a kezem, miközben a másikat a föld felé fordítom, és egy kis koncentrációval elérem, hogy minden egyes apró szilánk egy pontba gyűljön, és anélkül, hogy akárcsak egy is leesne, emelem fel a kupacot, egyesítem a többiekkel és küldöm a kuka felé.
- Ophelia. Tudsz beszélni?
Kérdezem meg óvatosan, mert illendő volna, ha mondjuk ez megtörténne.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ckMegérzem érintését kezemen, és legszívesebben felsikítanék, hogy ne érjen hozzám, mert csak olyan sebeket szakít fel, amik végre elkezdtek begyógyulni, de nincs esélyem. Olyan hatással van rám érintése, mint amikor először vagy akár másodszor találkoztunk. Szívem félő kiszakad a helyéről, kezem remeg érintése alatt, és egyiket sem tudom palástolni. Miért vagyok előtte ennyire nyílt? Miért nem tudom megjátszani a szokásos határozott nőt, mint mindenki másnak? Alsó ajkamat beharapva hagyom, hogy ő intézze el helyettem a dolgokat, én pedig lassan felegyenesedem. Nem nézek rá. Szemeimet lesütöm, és a padlót szuggerálom, mert mintha ott maradt volna egy szilánk. Természetesen nem maradt, de még így is jobb ürügy ezt mondogatni magamban oknak, amiért nem nézek fel, mint bármi mást. Hangja visszhangzik a fülemben, érintése égeti még mindig a bőrömet, nem nézhetek rá. Nem tehetem, így is elgyengültem. Azt hittem sikerülni fog, azt hittem ki tudok sétálni innen simán, mint valami ninja, de észrevett. Mégis hogyan? Magamhoz képes olyan slamposan öltöztem fel, amennyire csak tudtam! Végem van. Vége van. Kérdésére nem is tudom hirtelen mit feleljek, így csak megrázom a fejemet, ahogy jobb karommal megmarkolom bal felkaromat, és próbálom moderálni magam. A hangja… a kedves, megnyugtató hangja. A határozott, selymes, de férfias érintése. Miért vált ki belőlem még mindig ilyen érzéseket? Miért kellett most ezt?
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown- Értem.
Nem, igazából rohadtul nem értem. De megint itt tartunk. Azt mondom Lunának, hogy itt van ez a tökéletes lány, akit szeretek, mindennél jobban, akivel képes vagyok tervezni, és aki minden szempontból tökéletes, aztán, ahogy Ariana esetében, úgy nála is megtörténik a “bocs” kategória, vagyis az, amikor minden indok nélkül szakít. Arianaról utóbb kiderült, hogy elliffent egy abortuszra, hupsz bocsi, szóval fogalmam sincs, hogy Ophelia mivel rukkolt elő. Remélem azzal, hogy ő is terhes volt, csak mástól, de nem volt pofája elém állni azzal a sztorival, hogy amúgy az enyém, és sajnáljam már. Mondjuk, ha tényleg ez volt, akkor egyrészt nem akarok róla tudni, másrészt jó, hogy ezt nem vállalta be végül, mert az nagyon aljas lenne.
- Tudod, sokkal kevésbé vagy feltűnő, ha hétköznapian nézel ki. Nagyon a végletekbe gondolkozol.
Avagy ki a bánat hord egy zárt helyiségben, ami hőhűtő bűbájjal is el van látva kalapot nyáron? Ugye. Én azért beszélek, és remélem, hogy képes leszek szóra bírni.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ckDehogy érted Arie. Miért hazudsz nekem? Nem érted, és tudom, hogy nem érted, mégis ezt mondod. Ne mondd ezt, b*ssza meg, amikor nem érted! Szám elé kapom kezem, mert hangodtól ismét kalimpálni kezd a szívem, és most tudatosul bennem; életem legrosszabb döntése volt idejönni. El kellett volna engednem az egészet. Csak elegednem kellett volna téged, nem idejönni, és megbizonyosodni arról, hogy jól vagy-e. Mert jól vagy, és ennek én örülök a legjobban. Elb*sztam az egészet, Jason eltűnt, te pedig itt vagy, és nem hagyod, hogy összeszedjek pár szilánkot, mert megvágom magam. Mégis mi a tököm folyik itt? Hétköznapi. Majdnem reflexből reflektálok rá, hogy SOHA nem vagyok hétköznapi, és csak azért voltam hajlandó felvenni ezeket a borzalmas göncöket, hogy ne vegyél észre, de moderálom magam, és tekintetem ugyanúgy a padlón tartom. Az emberek ismét elkezdtek beszélgetni, mindenki elfelejtette, hogy pár perccel ezelőtt egy poharat törtem. De a hely tulajdonosa még azóta is itt áll mellettem, és én csak el szeretnék tűnni innen. Érzem, ahogy alsó ajkamból kiserken a vér, ahogy egyre erősebben és erősebben harapdálom. Mikor lettem ennyire elesett? Mikor tudott engem legutoljára zavarba hozni egy férfi? Mikor váltott ki belőlem utoljára ilyen érzéseket bárki is? Miért Arie? Miért jöttél ide? Miért nem hagytad egy alkalmazottadra, miért nem küldtél ide valaki mást, ahelyett, hogy te jössz ide. Megérintesz, és utánozhatatlan hangoddal simogatod fülemet, amik ezer és ezer darabra szakítják szívemet. Egyik lábamról másikra rakom testsúlyomat, bal felkaromat még jobban szorítom. Mit mondhatnék?
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
BrownHogy miért vagyok még mindig itt? Nem tudom. Mert bosszant. Miért hiszi mindenki, hogy jól vagyok? Vagy azt, hogy nézegetni kell? Miért hiszi mindenki azt, hogy nekem nem fáj? Hiszen megbíztam benne, igazán megbíztam. Neki adtam mindent, a vágyaimat. Elkezdtem beszélni magamról. Ez volt talán a baj? Hogy nem egyből a családfámmal kezdtem? Ez fáj annyira? Miért nem voltam elég jó?
- Nem vagy könnyű eset.
Mondom végül határozottan, mert valóban nem érzem annak, valóban nem tudom azt mondani, hogy igen, ez totál érthető volt. Egyik nap még tervezünk, másik nap már nem vagyunk együtt. A kettő között pedig, eltelt fél nap.
Lehetnék gyerekes, mondhatnék neki számos dolgot, hogy elúszott a foglaló a házra, hogy már majdnem vettem neki egy kutyát, csak még túl fiatal volt, hogy leváljon az anyjáról. Annyi mindent szeretnék az arcába vágni, és helyette, nem teszek semmit. Csak a szemem sarkából nézem őt, és a zsebembe nyúlva egy tiszta zsebkendőt tartok felé.
- Vérzik a szád.
Régebben szerettem, ha vért láttam az ajkain, ha lecsókolhattam a kiserkenő, vöröslő vérét. Mostanra azonban tiltott gyümölcs lett, mint minden, ami vele kapcsolatos.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ckElmosolyodnék, amikor közli, hogy nem vagyok könnyű eset, mert tudom, hogy igaza van, de valami mégsem hagyja. Talán az, hogyha feloldódik az egész helyzet elgyengülök, végem lesz, és nem úgy fejeződik be ez a nap, ahogy tényleg kellett volna vagy ahogy elterveztem. Hangja egyszerre nyugtatja meg és kényszeríti kétszer gyorsabb dobogásra szívemet. Szemeimet összeszorítom egy pillanatra, ahogy felém nyújtja a zsebkendőt. Csak oldalra sandítva merek ránézni a kezére, arra a kézre, ami olyan sok örömet okozott már nekem, így vagy úgy értve, mindegy, mert mindkettő igaz. A zsebkendő felé nyúlok, de valamiért - k*rva életbe -, nincs akkora szerencsém, hogy miközben elveszem a zsebkendőt ne érjek hozzá. Hozzáérek, és ismét az a hatalmas mennyiségű elektromosság száguld végig rajtam, mintha csak először érinteném meg. Szükségem lenne Jasonre. Szükségem lenne rá, hogyha innen kilépek akkor tárt karokkal várjon, a biztonságot adó ölelésével és hatalmas testével. De nincs itt. Döntöttem, ő pedig eltűnt, én pedig kételyek közt állok ismét azzal a férfival szemben, akiért meghalnék bármikor. Hogy hova ment? Nem tudom. Semmit nem mondott, még azt sem tudtam neki elmondani, hogy mi a tököm van, mert egyszerűen eltűnt. Én pedig itt maradtam jelenleg Arie-val, a drága, kedves, kiváló az ágyban Arie-val. Lassan emelem ajkaimhoz a zsebkendőt, hogy pillantásomat végre Arie-ra emeljem. Teljesen. Amint kékjem találkoznak őszinte, barna szemeivel, lábam egy pillanatra megremeg, de nem hagyom el magam. Elég volt ebből! Minden erőmet összeszedve indulok el az emelet felé, és tudom, hogyha ott nem gyengülök el semmilyen szinten, akkor nyert ügyem van.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown Hogy mi bosszant a legjobban? Az, hogy nem tudom már megint, hogy mi a tök van, hogy mit csesztem el. Ja persze, semmit, mindig a másik a hülye, és talán három kötőjel öt éven belül végül csak úgy benyögi, hogy terhes volt, idegenek rabolták el, vagy rájött, hogy leszbikus. Bármelyik lehet, amennyire a saját szerencsémet ismerem, a válasz úgyis az lesz, hogy mellettem rádöbbent, hogy leszbikus. Biztos vagyok benne, hogy leszbikus.
Nézem, ahogy az ajkához emeli a zsebkendőt, nem akarok belegondolni abba, hogy a gondolataim még mindig afelé hajaznak, hogy kvázi megerőszakolom, hogy szólásra bírjam őt. Vagy, hogy nekem jó legyen? Áh, inkább csak hagyjuk, hogy mire vágyom, mert amúgy tényleg minden gondolatom vele kapcsolatban nagyon illetlen. Túlontúl illetlen. Megint ugyanaz van, valahogy tegyem túl magam azon, hogy dobott, bár nem adott indokot, és ha valaki azt hiszi, hogy azzal segítek magamon, hogy azt gondolom, leszbikus lett, ki kell ábrándítanom, nem. Vizuális típus vagyok, és nem azt látom magam előtt, hogy ez egy borzalmas esemény, hanem, hogy mennyire benne lennék.
Felnéz rám, én pedig érzem, hogy zavarban vagyok, nem könnyű olyannal beszélgetni, aki egy: nem beszél, és kettő: így is letépnéd róla a ruhát, mert bosszant, hogy mennyire slampos és mennyire fénytelen a nő. Nem szabadna így kinéznie. Gyönyörűnek és magabiztosnak kellene lennie, olyannak, aki vállalja a következményeit a tetteinek.
Vállalja? Hiszen éppen most indul el az emeletre, én meg nézek utána, mint egy rendes hülye, sőt, a pultban álló lányok is néznek rá, meg a pizzamesterem is, aki még ki is hajolt, hogy jól látja-e, amit lát. Mindenki tudja, hiszen egy ideje nem bukkant fel a nő, én pedig nem tudtam indokot mondani.
- Macskabagoly 16. Mei.
Fordulok inkább a lány felé, hogy odaadjam neki a rendelést, egyeztessünk gyorsan. Elmondom, hogy új lakók, a Felagund ház melletti ingatlan, három kisgyerek, lassítson időben. Miután minden megvan, nem húzhatom tovább a dolgot, elindulok az emeletre, és ötletem sincs, hogy mi vár majd rám fent, de engedelmesen lépegetek felfelé, és nyitom ki az ajtót.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ckNem mondanám feltétlenül azt, hogy mielőtt elindultam volna felfelé gondolkoztam egyáltalán. Mert nem, természetesen, eszembe sem jutott az, hogy ennek vajon milyen következményei lesznek a jövőben, vagy ha én most feljövök ide, akkor mégis mi fog történni. Érzem a pillantásokat magamon, amire már csak-csak elmosolyodom, hogyha ennyire slamposan, ennyire átlagosan öltözöm fel, akkor is felismernek. Mi ez, ha nem bók? Lenyomom a kilincset, az ajtó kisebbet nyikorogva tárja fel előttem a kis lakóhelyiség minden zugát. A napfény szűrten jön be, le van húzva félig a redőny. Az illat… az illat ugyanaz, és egy mélyet szívva is belőle, hogy örökre megmaradjon, lépek beljebb, különösen ügyelve arra, hogy a kilincs nyelve kattanjon. Pár másodpercig támasztom neki hátamat. Kalapomat lehajítom fejemről, nem törődve egyáltalán azzal, hogy merre esik. A slampos semmilyen színű nadrágot letépem magamról, és lábaim felsikítanak a hálától, amikor megszabadulnak tőle. Cipőm az ajtó mögötti sarokban landol, blúzom a lábamnál. Így lépek el az ajtótól, beljebb, egyre inkább magamba szívva Arie minden egyes ruhájának helyét, minden porcica szállingózási irányát. Mindent! A hatalmas ágy mellett állok meg, kezemmel végig simítom a szépen megvetett ágyneműt. Mennyi emlék… Még mielőtt nagyon elkezdhetnék merengeni hallom meg az ajtó újbóli nyílását. Elmosolyodom, vállam fölött sandítok hátra. - Akarlak, Arie - suttogom szavaimat, majd ismét az ágy felé fordulok. Nem zavartatom magam, hogy a vörös-csipkés fehérnemű-szettemet premier plánban láthatja, mert mindegy hogy öltözök fel a fehérneműm mindig csodálatos. Ez az alkalom sem kivétel ez alól. Szőke tincseim csikálják hátamat, ahogy a kintről bejövő szellő meglebegteti őket, de nem cseppet sem zavar. Jelenleg semmi nem zavar.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown Na, ha valamiben más ez a mostani eset a korábbitól, az az, hogy Ariana lelépett, és évek múltán találkoztunk, Ophelia ellenben itt, és mint mindig, most is igazán gyönyörű. Teljesen természetesen viselkedik, pedig nincs rajta már egyetlen olyan ruhadarab sem, ami kicsit is elvenné a kedvem tőle. Nézem őt, ő néz engem, és nem tudom, hogy mit kellene tennem. Az biztos, hogy beszélgetni nem akar, és ezt nyomatékosítja is.
- Oké.
Felelem végül könnyedén, ahogy elindulok felé, úgy rúgom le a cipőimet, megállás nélkül haladva befelé, felé, és nem gondolkozva semmin, mert nem akarok gondolkozni, és nem akarok ebben a helyzetben miérteket kutatni, vetem le még az ingem, mielőtt odaérnék elé. Nem nagy a helyiség, de mellette megtanultam nagyon gyorsan vetkőzni, hogy időt spóroljak, és minél többet lehessek vele. Jobbommal a derekát fogom át, és magamhoz rántom, míg balommal az álla alá nyúlva emelem meg a fejét, és egy pillanatnyi habozás után, szenvedélyesen megcsókolom. Nem érdekel, hogy miért, nem érdekel, hogy miért nem, csak a pillanat, hogy én is ezt akarom.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Miután visszafordulok az ágy felé, és meghallom, ahogy Arie közeledik két mélyet sóhajtok. Be és ki. Be és ki. Lassan fordulok felé, és mire odaér már melltartóm sincs rajtam, meztelen felsőtestem préselem hozzá, egy elfojtott nyögés kíséretében. Szívem össze-vissza kalimpál, légzésem egyeletlen, már azt sem tudom merre van előre vagy hátra.
Tekintetem az övébe fúrom, és az alatt a pár másodperc alatt a remény minden formája megfordul a fejemben, amíg meg nem érzem ajkait ajkaimon végül. Végre. Belenyögök a csókba, karjaim automatikusan nyaka köré fonódnak, ahogy testem csak még jobban és jobban neki préselem. Vágyom rá, annyira nagyon vágyom rá, elmondani nem tudom, de talán most nem is kell beszélnünk, hogy ezt ő is érezze. Lassan kezdek el hátrálni, őt is húzva magammal, és amikor térdhajlatom beleakad az ágyba hirtelen fordítom meg magunkat és lököm rá. Gondolkodás nélkül vetem magam utána, csókolom ajkait, nyakát, fülének tövét, szegycsontját. Lovaglóülésbe helyezem magam és zavartalanul, már-már mosolyogva tekintek le rá, ahogy szemérmetlenül és elégedetten mérem végig azt a testet, amit már megannyiszor láttam, de a mai napig nem elég belőle. Kezemet végig húzom mellkasán, körmeimmel néhány területen direkt erősebben marok bele. Közelebb hajolok ajkaihoz, de nem csókolom meg. Pár milliméter, de több ezer kilométernek érződik, amíg várom az engedélyt. Most Arie irányít. Mindent. Nélküle elveszett vagyok, nélküle nem élhetek, és ezt az egészet az a k*rva “oké” indította el. Gyerünk Arie… adj engedélyt, kérlek szépen!
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Nem. Érdekel. Semmi. Komolyan nem, a vér az agyamból már réges-rég kifutott, és már csak az az egy dolog lebeg a szemeim előtt, hogy olyan szinten belevigyem a sérelmeimet a dologba, hogy a végén mind a ketten elégedetten kapkodjunk levegő után. Ezért jó vele lenni, a veszekedéseink végét szexbe fojtani, mert abba minden benne van, ami frusztrálna minket a későbbiekben.
Most is ezt akarom, olyan erősen megdugni, hogy ne mondhassa, hogy nem érzett végig, hogy tényleg minden kijöjjön belőlem, és jöjjön ki minden belőle is, az sem érdekel, ha menet közben megáll a szívem. Meg akarom tenni. Csókolom, hogy a vérét érezzem a fogaimmal belekapva az ajkaiba újra és újra felpiszkálom a sebeket, nem érdekel, hogy neki esetleg fáj-e.
Elveszek benne egészen, engedelmesen esek el, mint egy zsák krumpli, kérdőn nézve rá abban a pillanatban, amíg nem ér össze újra a testünk, A szemeimet lehunyom, ahogy csókol, ahogy az ajkaival egyre lejjebb halad, majd haja cirógatja az arcom, és felpillantva szembe találom magam a tekintetével. Egész közel van, mégsem csókol meg. Talán nem biztos bennünk? Én sem vagyok, de nem érdekel jelen pillanatban egyetlen aggály sem. Ajkaimat az ajkainak nyomom, és most rajtam a sor, hogy átfordítsam magunkat. Ujjaimat az egyetlen rajta maradt anyag két oldalsó pántjába fűzöm, és miközben megfordítom magunkat, lehúzom róla. Combjait a kezeimmel húzom szét, hogy közéjük férkőzhessek, ajkaimmal újra az ajkait csókolom, jobb kezemmel mellette támaszkodom meg, míg a ballal izgatni kezdem.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Megkaptam az engedélyt, szinte várnom sem kellett rá. Kezemet tarkója alá csúsztatom, és elveszek a pillanatban. Nem számít, hogy Jason visszajött, és ugyanazt a hatást érte el testemben és szívemben is, mint amikor elváltunk, nem számít, hogy magamban már döntöttem, nem számít, hogy a már felettem lévő férfit mennyire a mélybe taszítottam; mert most itt van. Velem. És nem kímél. Ajkaimat sem, amin a seb csak újra fel-felszakad, de nem bánom. A fájdalom még többre ösztönöz, még többet akarok belőle, mert jelenleg rajta kívül és most meghozott döntéseinken kívül nem számít semmi és senki. Mérhetetlenül szükségem van rá most, és tudom, hogy önző vagyok. Önző vagyok, mert mindezek után mi lesz? Mi lesz, ha Jason…
Hátam ívbe feszül, kezeim az alattunk elterülő takarót markolásszák, nyögéseim egyre hangosabbak. Fejemet hátravetve adom át magam a pillanatnak, az érzésnek, amit csak ő tudott nekem nyújtani, ami csak vele jó; a szerelemmel kevert megnyugvás és harag. Jobb kezem tarkójára csúszik, majd tovább hajába, hogy ott kezem ökölbe szorítsam és még inkább faljam ajkait. Annyira hiányoztál - kéne mondanom, de tudom, ennyi nem lenne elég, főleg nem most. Csak falom ajkait, és érzem, ahogy egy könnycsepp csorog végig arcomon a takaróra. Boldogságomban vagy szomorúságomban, szerintem most teljesen mindegy, mert egyik sem számít. Csak az számít, hogy Arie akar engem mindezek után is, akar engem, és nem engedett el. Még nem engedett el, azok ellenére sem, amiket vele csináltam, amiket nem mondtam ki neki, amik meg sem történtek köztünk vagy velünk, pedig rengeteget beszéltünk róla. Az apja visszajött végül utána? Arianat elvette, vagy sikerült megoldaniuk? Megannyi kérdésem lenne, mégsem szólalok meg. Nem tehetem... Testemet hozzápréselve suttogok ajkaiba.
- Kérlek… - könyörgöm neki, akár egy drogos a napi adagjáért fuldokolva
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown #bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
A szám gonosz mosolyba húzódik, miközben könyörög, és kínzóan lassan nyúlok az övemhez, hogy ráérősen kicsatoljam. Mint aki nem siet sehova, pedig az egész testem sietne, az eszem is, a szívem meg aztán főleg, még akkor is, ha a végén csalódnia kell. Nem zártuk le, nincs vége, amíg ki nem mondod, hogy vége.
Felkelve az ágyról, odafigyelve arra, amit csinálok - nem kellenek a kínos balesetek - nézem őt, miközben megszabadulok a ndrágomtól és vele együtt a boxeremtől is, és csupaszon, meredő férfiasságommal nézek rá. Nézem őt, ahogy ott fekszik, és igen, elnyújtok mindent, hogy szenvedjen, elnyújtom a visszamenetelt hozzá, mégha ettől én is szenvedek. Mert szenvedek. Egy rohadék vagyok, tudom, ahogy állok ott, és a levegő mozgatásával érem el, hogy még nagyobb izgalomba jöjjön. Izgatom a mellbimbóit, a fülcimpáját, majd fokozatosan lejjebb haladva, mintha egy láthatatlan kéz simítana végig rajta, érek el a szeméremdombig, és ott megállva, pillantok rá. Anélkül, hogy hozzáérnék is képes lennék kielégíteni őt, de abban mi a móka nekem? Semmi. Ebben? Hogy bosszanthatom. Élvezettel nézem, ahogy vonaglik, ahogy pontosan tudom, hogy mennyit kell neki adnom ahhoz, hogy élvezze, hogy ne tudjon már ellenkezni.
A súlyommal lassan nehezedek vissza az ágyra, és anélkül, hogy egy szót is szólnék, teljesen belé hatolok. Fölé hajolva, újra ajkait csókolom, miközben minden finomkodás nélkül kezdem el mozgatni a csípőm. Ezt akarta, én is ezt akartam. Egész végig, hogy betette a lábát az üzletbe, ez volt a fejemben.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Eltávolodik és legszívesebben felsikítanék, hogy azonnal jöjjön vissza, ne hagyjon el, ne menjen el, de visszafogom magam. Vissza kell fognom magam, és ahogy kínoz azt is teljesen megérdemlem, tudom, hogy meg. Testem folyamatosan ívbe feszül, és ahogy megérzem a levegő puha érintését testrészeimen csak még inkább nyögdécselek, és sóhajtozok. Tudom, hogy ő is szenved, de élvezi, hogy engem is szenvedni lát; ha ez őt örömmel tölti el, akkor felőlem örökre így maradhatunk, csak ne hagyjon el. Most ne. Hadd érezzem őt, ha most van utoljára, akkor utoljára. Nem pillantok rá, ahogy leveszi magáról utolsó ruhadarabjait is, annyira túlfűtött a vágy, hogy lehet csak a látványtól elérnék a csúcsra. A plafont bámulom, amikor megérzem, hogy csípőmnél, majd vállamnál esik be az ágy matraca súlya alatt.
Szemeim kikerekednek, már elnyíló ajkakkal fogadom csókját. Elkezd mozogni, én pedig hátába vájom körmeimet, nem törődve azzal, hogy mekkora a fájdalom, vagy hogy letörik a frissen manikűrözött vérvörösszínű köröm. Elenyésző, és a fájdalom sem érdekes. Végre érzem. Nyakszirtjébe temetem arcomat, hogy még közelebb érezhessem magamhoz, hátát egy pillanatra sem eresztve húzom végig rajta körmeimet. Visszatérve lapockájához húzom le magamhoz, hogy aztán jobb kezemmel végig cirógassam tarkóját, majd megállapodjak ismét hajában.
Nyögéseim és sóhajaim, egyre hangosabbak és hangosabbak, mégsem tudom magam moderálni. Nem akarom magam moderálni, amikor végre ismét érzem, végre elhihetem, hogy az enyém. Csak az enyém a szíve, a teste, a lelke; mindene. Folyamatosa ostromolja testemet, nem fárad, nem lassít, kínoz vele, és biztos vagyok benne, hogy erre a napra életem végéig emlékezni fogok.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Belemorgok a csókba, amikor megérzem a körmeit a hátamban, de nem zavar, nem akarom, hogy ne csinálja, őt akarom, teljes egészében, és akarom a fájdalmat is. Mindig akarom a fájdalmat, amit okoz. Én is kínzom őt, ő is engem, mint mindig, most is. Hevesen csókolom, miközben bele-belenyögök ajkaiba, majd nyakába, minden mozdulatommal rásegítve arra, hogy még jobban belém vájja körmeit. Még erősebben kötődjön hozzám. Nem érdekel, hogy ez mennyire fog fájni, amikor pólót vagy inget húzok rá, nem fogom elmúlasztani. Ezeket a sebeket az időnek kell begyógyítania.
Ezer éve nem szexeltem, és ez meg is látszik, hiszen nem vagyok képes lassítani, a testem sikít az örömtől, hogy nőt érhetett, hogy ezt a nőt érhette. Sokszor túldolgozom magam, hogy ne kelljen gondolkoznom, hogy ne kelljen éreznem, hogy mennyire hiányzik. Az egészben van valami szánalmas, tudom. De ki hogyan dolgozza fel.
- Én voltam.
Suttogok a fülébe, olyan hangerővel, hogy a legnagyobb élvezetek között is meghallja, mert, azt akarom, hogy tudja, nem véletlen, ami most itt történik.
- Én löktem le a poharat.
Hát persze, hogy nem ő, hogyan is lehetett volna, hiszen éppen nem ért hozzá semmivel a pohárhoz, az mégis a földön kötött ki, ő pedig most itt van, és bármennyire is tagadná, a teste elárulja, hogy menniyre élvezi.
- Hozzád értem.
Szándékosan, nem lett volna kötelességem odamenni, sem hozzáérni, mégis megtettem, és hogy miért? Egyszerű, és szerintem ő is tudja.
- Mert akartalak. Mert azt akartam, hogy akard, hogy megdugjalak.
És igen, ez az én személyes bosszúm rajta. Bár az nem biztos, hogy bosszú, ha ő is élvezi, de a tudat, hogy még mindig vágyik rám, lehet az.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Sokáig próbálkoztam kizárni a gondolataim közül Arie-t, a Jasonnel való találkozásom után, de valahogy mindig visszatértem hozzá. A közösen eltöltött éjszakákig, a beszélgetésekig, amikor üvöltve megkérte a kezem. Mindig mosolyt csalt az arcomra, amikor a legrosszabbul éreztem magam, amikor fáradt voltam és semmihez nem volt kedvem. Mindig elérte, hogy újra mosolyogjak, hogy újult erővel álljak neki még egyszer az elb*szott dolgoknak. És azóta? Azóta elmaradt már nem is tudom hány órám az egyetemen, az előkészítős órákat még úgy ahogy megtartom, mert azért mégis csak kisgyerekekről beszélünk, a következő könyvemnek már lejárt a határideje, rég nyomtatásba kéne adni, rég ott kellene lennie a szerkesztőnél, de még másfél oldalt sem írtam. Idejét sem tudom annak, mikor voltam utoljára Romániában, mármint fejben is. Testileg természetesen ott vagyok, de fejben nemigen, és inkább már hazaküldenek. Szerződés hosszabítás - ide jutottunk az igazgatóval. Én pedig beleegyeztem.
Minden idegszálam Arie hangjára figyel, amikor megszólal, de először nem értem mit mondd. Értetlen nézek rá, hátára simítom tenyeremet, amikor folytatja. Ő lökte le a poharat, teljesen szándékosan csinálta ezt, hogy itt kössünk ki, mert akar. Engem akar, és ehhez megtervezte ezt az egészet. Lelökte a poharat, direkt hozzám ért, mert tudta, hogy milyen reakciót fog érintése kiváltani belőlem. Hangja simogat, alsó ajkamra ráharapva mosolyodom el. Te simlis f*sz! Még jobban ívbe feszül a hátam, ahogy az utolsó mondat elhagyja ajkait, mert annyira vágyom rá, annyira vágyom a hangjára, hogy már ettől a csúcson vagyok.
Vállába harapva ér a beteljesülés, és muszáj, egyszerűen muszáj harapnom, nehogy egy olyan sikítás szakadjon ki belőlem, amit az egész falu hall. Erősen harapom, ahogy testem minden porcikája remeg, szemeimet összeszorítom, körmeim hátában találnak helyet maguknak ismét, amíg nem csillapodik. Ne csillapodjon…
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Hogy milyen nyeregben lenni? Ilyen. Amikor tudod, hogy minden pontosan a terveid szerint történt, mert ez volt a tervem. Mindegy, hogy hogyan, de az ágyamban köt ki, és lásd, mi lett belőle, itt van. Manipulatív f*sz vagyok? Köszönöm, a legjobbtól tanultam. Túl az elemi mágia használatán is van olyan dolog, ami miatt jó Denis Brightmore barátjának lenni. Észrevétlen lesel el megoldásokat a problémáidra. Ez is egy olyan dolog, amit észrevétlen lestem el, és lásd, bevált. Idővel majd megköszönöm neki.
Nem lassítok, nem. Még durvább tempóra kapcsolok, és engem nem zavar, ha sikít, hallja meg az egész falu, hogy ilyen szinten talán még sosem elégítettem ki ezt a nőt, nyugodtan mutassa meg mindenkinek, hogy mennyire élvezi velem a szexet. Sosem tudja letagadni, hogy erre vágyik, feküdjön bárki mellett. Visszatért. A lénye egy része mindig vissza fog.
Ahogy a vállamba harap, úgy jutok el én is a csúcsra, és még néhány erősebb lökéssel tudatom vele, hogy ez csak az első menet volt, eszemben sincs útjára engedni őt. Remegve, kielégülten fordulok le róla, és pihegve nézem a felettünk elterülő eget. Ez rendesen jó volt, talán jobb is, mint a legelső alkalom.
- Azért bazd meg, Feli, de komolyan.
Felelem végül, mikor végre már jutok annyi levegőhöz, hogy ezt őszintén elmondjam neki. Mert tényleg így gondolom. Semmi indoklás, aztán stalkol, aztán bugyira vetkőzve billegeti magát, majd könnyeivel küszködve élvezi, hogy megdugom. Másnál azt mondanám, hogy a pofám leszakad, nála épp csak azt az opciót nem vetettem fel, hogy tehet egy szívességet, és tövig. Haragszom rá, őszintén, és nem tartom fairnek az eljárását továbbra sem.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Egyszer sem jutott volna eszembe az az opció, miután kilépek innen, hogy szándékosan csináltad az egészet. Minden a te terved volt, te akartad így, én pedig simán belesétáltam a helyzetbe, akár csak az ágyadba. Nem kellett sokat küzdened értem, mégis megszenvedtem ezt az alkalmat, mert minden porcikáddal azon voltál, hogy felejthetetlenné tegyed, mégis megszenvedjem mindegy egyes másodpercét az alkalomnak. És mennyire sikerült? Nagyon is.
Szerintem ezt az érzést - tekintve, hogy testem néhány idegszála még mindig meg-meg remeg néha - hívják katartikusnak. Attól eltekintve, hogy átb*sztál, mert ugye én nem szólhatok egy szót sem, az előző alkalmak után, minden egyes másodperce olyan töltetű energiával töltött fel ennek az együtt töltött időnek, amit csak ezzel az egy szóval lehet leírni; katartikus. Pihegve fekszem alattad, amíg le nem fordulsz rólam, hogy aztán hiányodat rögtön megérezvén utánad is forduljak, és fejemet mellkasodra hajtsam.
Hiányzik. Hiányoztál. Nem! Hiányzol! Mert hiába vagy mellettem Frank, akkor is érzem a hiányod, mert tudom, hogyha én most kimegyek innen, akkor vége szakad mindennek, bár… Biztos ez? Amikor eljöttél hozzám, majd ugyanúgy távoztál is, mert nem tudtam mondani neked semmi értelmeset…, akkor is úgy éreztem, hogy vége. Hogy nekünk, kettőnknek, ott és akkor vége lett, de most ezt nem így érzem. Hiszen mégis a mellkasodon fekszem, mégis szexeltünk, mégis ugyanúgy odaadtad magad nekem, mint én neked. Akkor még sincs vége? Vége lehet a kettőnk között kialakult kapcsolatnak valaha?
Elmosolyodom, megcsókolom melledet, és akár egy első alkalmon túllévő tini nézek fel rád, hogy legalább álladnak férfias élét lássam. Bal kezemmel nyúlok felé óvatosan, hogy mutatóujjammal lassan végig simítsam.
- Az előbb te engem - simítom végig nyelvem hegyével álladnak másik élét. - Most én téged? - a kérdés nem költőti. És ezt te is tudod, mert ha te kérsz rá most, akár egy elesett állat bólintok rá mindenre, csinálok meg mindent amit csak szeretnél, mert a tied vagyok, Arie, akármennyire nem akarom ezt, mégis a tied vagyok. Használj ki!
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Elmosolyodom azon, ahogy közelít felém ,ahogy próbál minél kisebb távot hagyni közöttünk, ahogy kényeztet, ahogy vágyakozik. Minden tökéletes, minden. Csak fekszem ott, hagyom, hogy kényeztessen, hagyom, hogy vezekeljen. Hiszen ez vezeklés, a hibáért, amit elkövetett. Vissza akarnám csinálni? Most még biztos nem. Nem akarok kapcsolatot, nem akarok csalódni. Mert akivel az ember egyszer megégette magát, azzal megint megfogja és ez szerintem ennek most nem kellene megtörténnie. Most nem érzem magam eléggé késznek rá. Nem akarom. Csak simán nem.
A hátát simogatva nézem a plafont, és gondolkozom azon, hogy tényleg nem akarok kapcsolatban lenni. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem, de ebben a pillanatban biztos vagyok benne, hogy nem akarok megint ott tartani, hogy valaki olyan fontos nekem, mint a nő, és a vége az lesz, hogy szenvedek, mint egy kutya, hogy minden alkalmazottam azt lesi, mikor csinálok hülyeséget.
- Hm.
Rápillantok. Sosem kényszerítettem semmire, sosem kértem olyat, amit ne élvezne, és nem akarom ezek után sem. Bennem van a gondolat, hogy bármit megtehetek vele, bármit, mégsem akarom annyira, mint hittem, hogy fogom már a lépcsőn felfelé jövet is. Nézem, egy hosszú másodpercig elmerengve azon, hogy tényleg kihasználhatnám a pillanatot, hogy tényeg megtehetném ezt, végül mégis nemet intek a fejemmel. Ha kérdezi, nem akarja.
- Ez most a te köröd lehet.
Felelem végül csendesen, miközben az őt nem ölelő, szabad kezemmel már azzal foglalatoskodom, hogy férfiasságom újraéledjen. Valljuk be, nem kell sok hozzá, hiszen a látvány magáért beszél.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Elégedetten morgok és sóhajtozok, mert hallhatom szívverésedet. Ami miattam dobog ilyen hevesen, hiába te tervelted ki azt, hogy itt kössünk ki a végén, de akkor is miattam ver ennyire, és imádom az érzést, ahogy körmeimmel óvatosan, éppen érintve bőrfelületed, kiráz a hideg, néha még össze is rándul az adott terület. Mérhetetlen boldogsággal tölt el, mégis úgy érzem, hogy valami helytelent cselekszem, pedig túl vagyunk a lényegen, első körben.
Látom tökéletes arcodon az árnyékot, amely arra enged következtetni, hogy latolgatod magadban a lehetőséget. Nem fogsz visszaélni a helyzettel, mert nem vagyok olyan, egyszerűen még mindezek után is az én érdekeimet nézed, de egy valamit elfelejtesz Frank; nekem most te vagy az érdekem, az az érdekem, hogy örömet szerezzek neked, hogy valahogy próbáljak neked kedveskedni az elmúlt hetek szörnyűségei miatt. Ennyi sem lenne elég?
- Gondoltam - sóhajtok lemondóan, amikor hangosan is kimondod, hogy már pedig az én irányításom alatt áll minden. Megint. Mint akármikor, amikor együtt voltunk. Mindezek után is azzal vagy elfoglalva, hogy a másiknak jó legyen, elnyomva a haragod, a sérelmeid, azt hogy elárultalak. Még ilyenkor is kedves vagy. Miért? Megérdemlem, hogy kihasználj, megérdemeltem volna azt is, hogy elküldesz, hogy nemet mondasz, hogy megálljt parancsolsz nekem és leültetsz beszélgetni. Mégis belementél, de nem oda lyukadtunk ki, ahol kellene lennünk.
Munkálkodó kezedet elkapom, minden egyes ujjadra lágy csókot lehelek. Ezt mondtad, ezt akarod, ezt teszem. Tenyered minden porcikáját csókolom, nyelvem hegyével szántom végig közepén. Fejemet belehajtom, mosolyogva, lehunyt szemekkel simítom bele arcomat abba a kézbe, ami mindig mindent megad nekem.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Ez most komoly? Azon sóhajtozol, hogy nem mondtam azt, hogy persze cicám, szopjál le?
Nem értem meg a nőket, most már biztos. Nem fogom kényszeríteni, nem fogom azt mondani neki, hogy csináljon olyat, amit ő nem élvez, és amihez én nem ragaszkodom. Nem kell mindent belesűríteni a dologba, mert rontja az élményt. Én nem ragaszkodom ehhez a momentumhoz, függetlenül attól, hogy én viszont szeretem a nyelvemmel is kényeztetni. Egyáltalán nem vagyunk egyformák, és ez nem is baj. Pontosan tudom, hogy engem ő képes boldoggá tenni enélkül is. Erre nekiáll hisztizni, majd dörgölőzik, ki a franc érti ezt?
- Fogalmam sincs, hogy miért hiszed, hogyha leszopsz, azzal beljebb vagyunk. Nem emlékszem rá, hogy ez bármikor is igény lett volna.
Jegyzem meg kissé durcásan, hogy azért érezze, nem csak az ő hangulata tud lenyomódni azzal, hogy így viselkedik, hanem az én hangulatom is, eléggé rendesen. Viszont most itt van, nem akarom, hogy egész végig durcázzunk, meg most még beszélgetni sem, még mindig túl sok minden van bennem ahhoz, hogy morogjunk. A kezem lejjebb csúszik, és nem túl erősen rácsapva a fenekére vonom magamra a figyelmét, miközben ujjaimmal pofátlan módon megint a combjai közé kúszok be. Valahogy ez valami furcsa perverzióm lehet, de imádom ingerelni.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
- Először is; ne beszélj csúnyán - mutatom fel mutatóujjamat, miközben kinyitom pilláimat, hogy rád tudjak pillantani. - Másodszor pedig; bármit megtehetsz Arie - suttogom füledbe, ahogy föléd kerekedek, nyelvem hegyét végig húzva fülednek vonalán. - Nem volt kikötésem az orális szex - harapok rá fülcimpádra, hogy egy kicsit megszívva engedjem el azt. Lovaglóülésbe helyezkedem rád ismét, kezedet egy könnyed mozdulattal arrébb lököm, mielőtt neki állnál annak, amit éppen tervezel. Lehajolok, lágy csókot lehelek ajkaidra, hogy aztán haladjak tovább; arcodra, nyakadra, válladra, szegycsontodra, miközben körmeimmel oldaladat cirógatom. Egyre lejjebb és lejjebb haladok, mintha ezt kérted volna tőlem, pedig tudom, hogy nem, és azt is tudom, hogy ezzel mennyire felbosszantalak. Lassan haladok lefelé minden ponton elidőzve egy kicsit, kicsit bele-belekapva fogammal, kicsit érzékiebb simogatásokkal, de valamivel mindig több időt töltök az éppen kiválasztott területen. Férfiasságodhoz érve, felpillantok rád és egy gonosz mosollyal ajkaimon térek vissza tieidhez.
- Miért vagy durcás? - engedem le testem rád, állam alá összekulcsolt ujjaimat helyezem, amit mellkasodra, így tekintek fel rád.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
A szemöldökeim megemelkednek, amikor azt mondja, ne beszéljek csúnyán, és pillanatnyit habozás nélkül közlöm vele, hogy:
- Nem vagy az anyám.
Még azt is hozzátenném, hogy “bazd meg”, de végül nem teszem, mert nem akarok veszekedni. Még nem. Nem mintha tudnám, hogy mit akar, mert én esküszöm, hogy ez a nő megfejthetetlen. Mint a szakításunk, egyik nap házat nézünk, másik nap meg sír, de nem tudja kimondani, hogy vége, csak hallom, hogy Payne meg ő. Aztán egyszercsak itt van, és úgy vájja a körmeit a hátamba, mintha az élete múlna rajta, miközben idegből kefélem. Valljuk be, az előbb minden voltam, csak úriember nem, mert még én is belátom, hogy kicsit talán túlzásba estem.
Nézem őt, és megint ideges leszek, mert bármit megtehetek, állítása szerint, mégis, ő olyat tesz, amit se szóval, se gondolattal nem fejeztem ki, amit nem követelek meg, és ami nélkül is boldog vagyok. Nem értem, hogy mi van, hogy mit akar, hogy miért van itt igazából. Nem hiszem, hogy Jason nem elégítené ki megfelelően, és mégis, úgy vonaglott, hogy dugjam meg, mint egy drogos amikor az utolsó csepp anyag is kiürül a szervezete. Nézem, ahogy egyre lejjebb halad, ingerel, harap, élvezem, amit csinál, hiába teszek úgy, mint akit nem hat meg, a testem reagál, nem tudok úgy csinálni, mint akit nem érdekel, hiszen minden porcikám képes az érintésétől megremegni, és ő ezt pontosan tudja is.
- Hogy miért?
Emelem meg a szemöldököm újra, mint aki nem hiszi el, amit hall. Jobb kezem a fejem alá teszem, a ballal a nő csupasz vállát simogatom. Miért is? Nem mintha ne lenne rá okom.
- Szerinted miért vagyok durcás, Brown?
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Halkan felkuncogok, mert megtehetem, mivel nem vagyok az anyád. És tényleg nem, kicsit furcsa lenne. Nem azt mondom vannak vérfertőzéses családok a világon, de remélem, hogy mi nem tartozunk közéjük, túlontúl szeretlek. Jobb kezemet kinyújtom feléd, hogy óvatosan megcirógassam füled tövénél a puha területet, majd arcodnak élét, végül csak pihentetem a kezemet a területen. Hogy bírod ki? Hogy bírod még mindig, hogy nem emeled fel a hangod, hogy nyugodt vagy - attól elvonatkoztatva, hogy csúnyán beszélsz, amit ki nem állhatok, mert te, Arie, nem szoktál csúnyán beszélni? Hogy vagy képes ilyen könnyedén venni az egészet, és nem nekem szegezni a kérdéseidet, amik biztos vagyok benne, hogy azóta nyomják a szíved, amióta kimondatlan, de vége lett.
- Nem tudom - mosolygok fel rád. Úgy érzem magam, mint egy tini, aki egy idősebb pasival feküdt le életében először és mindent meg akar tudni róla. Hajamat átdobom vállam felett, majd az egészet megfogva teszem át másik vállamra. - Miattam vagy morci? - feljebb kúszok, kinyújtott kezemmel túrok bele hajadba, hogy ott ökölbe szorítsam, majd hirtelen arcod elé kerülve harapjak rá alsó ajkadra. - Miattam Frank? - ismétlem meg a kérdést, biztos, ami biztos alapon. Gonoszan mosolygok folyamatosan, jobban ráharapok, hogy egy kissé magam felé meghúzva elengedjem alsó ajkadat és egy lágy csókkal kérjek “bocsánatot”.
- Ne haragudj rám - hajtom le fejemet mellkasodra, és bújok hozzád, akár egy macska. Az illatod, az érintésed, szívem még mindig olyan hevesen dobog, hogy lehet nem ártana felkeresnem egy kardiológust ez a nap után. A bocsánatkérés fogalmam sincs mire irányul, talán tudat alatt az egész miatt elnézést kérek, talán tényleg csak az ajka miatt kérek elnézést. Bár a második opciót nem tartom valószínűnek, mert értelmetlen lenne; tudom, hogy szereted, amikor kínozlak, amikor kínozhatsz, amikor nem kéred, mégis mindent megadok neked.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Nem?
Kérdezem megemelkedett szemöldökeimhez megemelem a fejemet is, ahogy ránézek. Nem tudja, hogy mégis miért lennék morcos? Hát kezdjük az utolsó találkozásunkkal, az az utolsó csepp, tényleg az volt az. Az nagyon az volt. Akkor valami megtört, aztán eltelt x idő, és nem került elő, nem adott magyarázatot, éppen ő, akinek elmondtam, hogy Ariana-val is mennyire pocsék volt a helyzet, amikor konkrétan ugyanebbe lettem kényszerítve. Én vártam, én türelmes voltam, és én voltam az, aki várt és várt, és nem kaptam magyarázatot. Aztán, amikor már lezártam a dolgot, visszaszambázik az életembe. Mindenki csak úgy visszaszambázik, mintha joga lenne hozzá.
- Miattad.
Felelem csendesen, és nem is biztos, hogy rendesen, mert igyekszik elvonni a figyelmemet a beszélgetésről azzal, hogy fájdalmat okoz nekem, ami pontosan tudja, hogy túlontúl élvezetessé teszi a jelenlétét. Bosszantó kis némber, komolyan mondom, de élvezem, hogy velem teszi ezt. Pedig tudom, az agyam hátsó zugában tudom, hogy ott van neki a Payne pasas, csak gondolom most éppen lelépett. Továbbra se tudok úgy tekinteni rá, mint aki ne tudná ezt megadni Felinek. Talán ugyanaz a gond, mint nálunk, az elköteleződés.
- Miért ne haragudjak? Mert most itt vagy?
Ez továbbra is azt jelenti, hogy elment, mint Ariana, nem adott magyarázatot, mint Ariana. A különbség annyi, hogy ő visszajött, hogy megfektessem, és ennyi. Aggódom, és éppen ezért nem akarok érzelmeket belevinni. Nem akarom, hogy gondolkozni kezdjek kettőnkben, mert az csak felszabadítana mindent.
- Hol van a pasid, Feli?
Érdeklődöm, miközben átfordítom magunkat, megint alám kerül, és nem kérek tőle engedélyt, hogy újra belé hatoljak. Csak most valamivel finomabban teszem, lassabban mozgok, miközben melleit kényeztetem apró harapásokkal.
- Figyelek rád.
Jegyzem meg csendesen, hogy azért nyugodtan válaszolhat is a kérdésre egy-egy intenzívebb lökés között.
|
|
|
|
|
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV
Faljáró
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
|
EmilyLe sem reagálja a hátbekenős dolgot. Hogy miért? Mert bár imádná, ha hozzáérhetne a másikhoz és minden bizonnyal az sem lenne sokkal rosszabb érzés, ha a nő masszírozná be a naptejet a férfi bőrébe... Mégsem gondolhat erre, így nem forszírozza tovább a dolgot.
Ahogy megjegyzés érkezik a mellkasára, felvonja szemöldökét, de végül nem mond semmit. Harminc alatt a férfiak meztelen csigák. Harminc felett viszont férfiállatok, akik szőrösek. Már bocsánat, de nem valami tizenhét éves kisfiú. Arról nem is beszélve, hogy bár sajtot nem lehet reszelni hasán, azért igenis jó teste van és felháborító, hogy mindebből csak annyit vett észre a másik, hogy szőrös. Ebből is látszik, mennyire elvakultan szereti azt az Adrian gyereket, még csak ki se lát a nagy vattacukor felhőből. Jó, hát nem egy Henry Cavill (enyhe utalás, KHM), de azért egyáltalán nem rossz pasi. - Nekem így tetszik. Ne nézd, ha nem akarod - hangja tőle teljesen idegen módon sértődött, ez pedig valószínűleg rátesz majd egy lapáttal arra az elképzelésre, hogy meleg. De mivel nem tudja, hogy Emily fejében ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak, így egyszerűen csak elengedi a dolgot.
Megjátssza magát. Rosszabb, mint egy ravaszdi róka. Elhiteti a másikkal, hogy most rémesen elszomorodott, tőrbe csalja és semmit sem mond a komoly okfejtésekre, csak a vizet pásztázza. Naná! A tökéletes merénylethez elengedhetetlen a tökéletes trükk, ő pedig nem késlekedik soká, pillanatok alatt hajtja végre orv tettét, a nő pedig csak úgy placcsan a vízben. Kár is tagadnia, viccesnek találja az egészet és még egy bókot sem átall dobni a másiknak.
- Elég alacsony az önértékelésed - kapásból vágja rá és elgondolkodik azon, hogy vajon miért hiszi azt a lány, hogy nem lenne egy gyönyörű sellő. Tán a kis párocskája nem érezteti vele minden nap, mennyire különleges? Nem kényezteti halálra, ahogyan az egyébként elvárható lenne? Ó, mert hát Nico azt tenné, elhalmozná bókokkal, csókokkal és... Várjunk csak, kezdünk kissé elkalandozni. Emily hangja zökkenti ki gondolataiból és a látvány, ahogy a nő felfekszik a víz színére. Szándékosan csinálja ezt velem ez a perszóna.
Mivel megint veszélybe kerül férfiasságának álcázása, így nem teketóriázik sokat, hirtelen hajítja el törölközőjét és ugrik egy bombát. Nem mondom azt, hogy nem lesz vizes még a kastély is - ennek az ugrásnak ugyanis technikája van! -, mindenesetre a másikat is kizökkenthetik a hirtelen érkező hullámok. Felbukkan a víz alól és még épp nem illetlen közelségbe úszik a lányhoz. - Tényleg tök meleg a víz - elmosolyodik és örömmel nyugtázza, hogy mostantól Emily olyat mutathat, amilyet akar, amíg a vízben vannak, neki mindegy. Vagyis igazából ez nem így van, de tegyük fel. - Na és mit szeretnél csinálni? Csak így... Úszni? - fura lehet a kérdés, de értitek. Csak így csendben tempóznak, meg nem tudom, vagy mennek is valahová... Csak mert, ha már tilosban járnának, felfedezhetnék a tavat vagy valami.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Visszakérdezel. Én pedig hirtelen nem is tudom mit reagáljak. Miért kérdezel vissza? Mire? Ez csak játék, nem akarom hogy válaszolj, nem akarok tudni arról, hogy tényleg rám van mérges, mert tudom a választ. Tudom, hogy rám, tudom, hogy teljesen okkal, mégsem akarok tudni róla. Hagyd meg nekünk ezt a pillanatot, Arie, kérlek, hagyd meg nekem ezt a pillanatot inkább. Önző kérés, tudom, de mindig olyan készségesen álltál a rendelkezésemre… ebben most miért nem?
De válaszolsz, és én egyáltalán nem vagyok meglepődve a válaszon. Miattam. Halkan mondod ki, mintha félnél tőle, mintha azt akarnád, hogy csak akkor halljan meg, ha nagyon muszáj. Kezemet arcodra simítom, hüvelykujjammal kezdem el lágyan simogatni puha bőröd.
- Haragudj - mosolygok rád megkönnyebbülten. Fáj, borzasztóan fáj, de legalább valami érzést kimutatsz, valami mégis van benned, és nem csak az a semleges Arie, akivel az étteremben találkoztam, hanem haragszol. Mérges vagy rám, amit megérdemlek, amit megértek.
A kérdésre kikerekednek szemeim, pulzusom az egekbe szökik, de nincs időm reagálni, mert felettem vagy, és így várod a választ. Tőlem pedig mi telik? Egy halk sikkantás, ahogy megfordítasz, egy elhaló nyögés, amikor eggyé válunk, és egy mindenre éhes tekintet. Ez vagyok én most, és ezt te tetted velem, Frank.
- Nem… - próbálok egy értelmes mondatot kinyögni, tényleg próbálok, de nem megy. Annyira élvezem az egészet! Tarkódra csúszik a kezem, hogy lehúzzalak magamhoz egy lágy csókra, mert ez most egy laza menet lesz. Érzem. Érzed. És akarom, akarlak, mindent akarok! Testem akaratlan feszül ívbe minden egyes apró harapásodnál. Csak még többre vágyom, még többet szeretnék belőled, az egész lényedből, és egyáltalán nem szeretnék foglalkozni most Jasonnel. Miért csinálod ezt? Miért kell felhozni, és elrontani az egészet?
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
“Nem.” Mi nem? Vajon mit szeretnél mondani? Vajon érdekel? Igazából nem, nem érdekel az sem különösebben, ha velem csalod, azt sem, ha nem. Eljöttél, és én el akartam, hogy gyere, azt akartam, hogy ez megtörténjen, ha utoljára, hát utoljára, de azt akartam, hogy megtörténjen. És lehet, hogy utána majd mind a ketten szenvedünk, lehet, hogy lesz még bennünk valami, talán vágy, talán bűntudat, talán valami teljesen más érzés, de jelenleg nem érdekel. A pillanatnak élek, és élj te is annak. Pusztán csak bosszantalak, hogy ne hidd, hogy nyeregben vagy, hogy ne hidd, hogy ez majd mindent megold. Csak mert szexelünk, nem oldódnak meg a gondjaink, bármennyire is hittem azt régen, hogy ez a megoldás. Nem ez a megoldás. Tudom.
Engedelmesen hajolok oda a csókodért, felajánlottam a lehetőséget, hogy te határozd meg, mit akarsz, de nem éltél vele, engem pedig nem érdekel, nem várakozom, megteszem én. Finoman mozdulok feléd, finoman mozgok benned. Az erős kezdés után egy gyengébb menetet diktálok, hogy meglegyen minden, ami mi voltunk egykor. Visszatérek a nyakához, finom csókokkal hintem be a nyakad, a füled mögötti részt, arcéledet, és finoman, mély szenvedéllyel csókolom ajkaidat, elveszek benned teljesen.
|
|
|
|
|
