Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

   -  Csak azt nem értem, miért ez a nagy lép akárhová. Miért nem a ló? A ló sokkal gyorsabb.
A jobb öklén támassza a fejét, úgy dünnyögi a szavakat a konyhaszéken ülve, a sakktábla túloldalán. A megkopott, fekete királynőt, amit eddig az ujjai közt forgatott, visszateszi a helyére, cserébe ismét felveszi a füstölgő cigarettát, amit pár másodperccel korábban a hamutálca szélére állított. A bábu visszhang nélkül koppan a táblán a lefüggönyözött, hangszigetelt szobában.
   -  Ez feminista baromság biztos - ad magyarázatot a korábbi megállapítására, miközben a haja alól fölnéz Adam-ra – Ne mondd, hogy nincs igazam.
Az egész néhány nappal ezelőtt, május legvégén kezdődött, egészen pontosan Adam kanapéján.  Akkor a fia és a kisebbik lánya is vele tartottak, nem mintha választásuk lett volna, vagy ellenkeznének amiatt, hogy Adam nagybátyjuk holmijai közt garázdálkodhatnak, amíg az apjuk a kedvenc élőholtjával lóg. Akkor a hatéves Sean fedezte fel a sakktáblát és indítványozta, hogy játsszanak. Szó szót követett, végül pedig elhangzott, amit Dwayne Warren törékeny egója képtelen volt megemészteni:
"Értem. Akkor nem tudod, hogy kell ilyet játszani"
Tehát most itt van. Mert nem egy hülye. A cigaretta füstje háborítatlan csíkban kanyarog a plafon felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Dwayne
egy koranyári éjjel | a sakktáblánál a konyhában | x


Azt hinnénk, hogy egy többszáz éve létező entitásnál nem igazán létezik olyasmi, hogy nagy fába vágja a fejszejét. Most mégis itt ülök és sakkot tanítok Dwayne Warrennek. Sakkot. Dwayne Warrennek. Az aurornak, aki ahelyett, hogy elfogadná a világ törvényeit és a játékszabályokat, inkább olyan értelmet keres, ami egy részt nincs, másrészt, még ha volna is, az ő képességeit meghaladná. Viszont ezt vele nem ajánlatos közölni, hacsak nem akarsz egy cigicsikket izzó végét érezni a bőrödön.
Nem vagyok éppen az a nagyon nevetős fajta, de amikor barátom közli, hogy "ő csak azt nem érti", már akkor vissza kell fognom egy mosolyt. Drága Dwayne, ha csak ezt nem értenéd. Inkább összeszorítom kicsit ajkaimat és hallgatom elmés eszmefuttatását, majd csak bólogatok. Hiszen tény, hogy egy ló az gyors. Most ezzel mit vitázzak? A feminista baromságozásra viszont már sóhajtok egy aprót, a bábukra pislogva, majd csak védekezőn felemelem tenyereimet. Nem mondom, hogy nincs igaza. Nem mondok én semmit. Inkább lépek most én, majd az amcsira pillantok, ehhez mit szól. Az a helyzet, hogy nagyjából két mozzzanatra vagyok attól, hogy mattot adjak neki. Kiváncsi vagyok, akár csak sejti-e. Nem volna meglepő, ha nem. Ennek pedig semmi köze ahhoz, mennyire jó vagy milyen érzéke van hozzá. Kell idő, amíg átlátja valaki ezt az egészet. Sok játszma, sok gyakorlás. Oké, ezt ő nem így fogja látni, de ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Egészen fellazult a beszélgetés során, ami nem feltétlenül a vajsör jótékony hatásainak tudható be. Martinnal már tényleg régen beszélt is kifejezetten üdítő volt a társasága. Kicsit olyan volt, mintha visszacsöppentek volna a múltba.
 - A Liebhart pár. De Tobi is elég sokat van ott. Szerintem őt te is ismereda suliból. A falu szélén van a menhely, de annyira nem vészes. Meg egyébként tényleg sokat segítenek. - Újságíró volt, mindenkit ismernie kellett, legalább névről, hogy pontosan tudja, kit kell majd keresni, ha valami kérdése lenne. Úgyhogy Martin akármilyen keresztkérdést is feltehetett volna, Anna nagy valószínűséggel tudta volna a választ. Vagy legalábbis úgy csinált volna, mint aki tényleg tudja. Az pedig már majdnem ugyanaz.
 - Hmmm... Például, hogy vigyázz, lassíts, mert ajtó közeledik és nem fér be az arcod - nevetett fel a gondolatra. Nagyon sok mindent tudott volna még tanítani annak a papagájnak, de féltette volna az életét, így inkább nem sorolta tovább az ötleteket.
 Úgy tűnt, sikerült ügyesen rátalálnia arra a pontra, amiről nem szívesen beszélt Martin. Annának kifejezetten tehetsége volt hozzá, hogy beletenyereljen hasonló témákba. Vagyis ez azt jelentette, hogy rendszerint elakadt a beszélgetés. Kivéve az interjúknál. Ott egészen jól jött ez a képessége. Most azonban nem akarta tovább ütni a vasat. Épp elég, hogy elpirult a kérdés hallatán, és bármennyire is kíváncsi lett volna, mi történt vele az elmúlt pár évben ezen a téren, inkább lenyelte a kérdést, mielőtt még jobban belefutott volna valami kellemetlen részbe.
 - Persze, persze, az is nagyon izgalmas lehet. Mármint biztosan van olyan varázslatuk az ilyen csoportoknak olyan varázslataik, amikről még életünkben nem hallottunk. Ki tudja, az is lehet, hogy könnyebben tudnánk az átkokat gyógyítani vagy ilyesmi! De gondolj bele! A Feljegyzések Csarnoka! Nem csak egy új dolgot találnánk, hanem egy egész évezredre valót!
 Kellemesebb is volt ez a téma, és hát bizony a fogyó vajsör is kellően belelkesítette őt a témával kapcsolatban. Végre talált valakit, akivel kellő szakértelemmel tudja majd kibeszélni ezt a témát. Ahhoz azonban kelleni fog még egy korsó.
 - Várj, mindjárt jövök!
 Az üreseket megtöltve tért vissza az asztalukhoz, hogy egy kellően hosszúra nyúló és ígéretes beszélgetés megalapozza.
 - Szóval, mondd, te melyik csoportnál kezdenél.

// Köszi a játékot!   //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ismét leteszi a cigarettát, összekulcsolva őket megropogtatja az ujjait. Nyilván van még pár dolog, amit nem ért, erről azonban nem tehet: racionális embernek született, az ilyen értelmetlenségeket pedig képtelen szó nélkül elfogadni. Azonban nem vár túlontúl összetett magyarázatot, inkább valami olyasmit, hogy a középkorban egy seggfej így találta ki, onnantól pedig mindenki más lusta csicska volt változtatni rajta. Ezzel már bőségesen meglenne a lelki békéje.
Adam lép, ő pedig ezzel együtt közelebb hajol a táblához. Az ő térfelén a bábuknak kicsivel több, mint fele áll a táblán, a többi Adam előtt, valahol némileg örül is ennek, hiszen így kevesebbet kell figyelemmel kísérnie. A szeme összeszűkül, az ajkába harap kissé, az ujjaival hosszú másodperceken keresztül lassan, egyenletesen kopogtatja a konyhaasztalt.
Paramm. Paramm. Paramm.
Persze, hogy nem sejti! Hogy is sejtené, hogy hamarosan mattot kap, de ha tudná, akkor sem valószínű, hogy tudna tenni ellene. A sakk nem egy, nem is kettő, de három vagy több lépéssel előre való gondolkodást igényel, ő pedig erre, egész egyszerűen, nincs kiképezve. Ha arra utasítják, hogy varázsoljon, varázsol. Ha arra, hogy vonuljon vissza, visszavonul. Ha ölnie kell, öl - ennél többre pedig egy hozzá hasonlónak nincs szüksége.
Lassan kinyúl a tábla fölé. Gondolkodik, számol, futólag fölpillant a férfire, végül pedig ő is lép. Nem bravúrosan, de nem is szabálytalanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Gergő, kérlek.
Erélyesen, de kedvesen szólok rá a világ és a mágustanoda éppen aktuálisan legrosszabb gyerekére. Komolyan mondom, hogy nem lenne, ki kellene találni ezt a kis mocskot. Az elmúlt két hétben mindent elkövetett, hogy kiborítson minden felnőttet. Egy kolléganőt még meg is ríkatott. Próbaidőn volt, és ment is, de velem feleslegesen szórakozik, elvégre Fisher vagyok, ha Valery-t túléltem, akkor képes vagyok egy középsős kiskölyköt is. Legalábbis nagyon remélem, mégis, örülök, hogy Miro ismét itt van.
- Minden rendben van otthon náluk?
Pillantok felé kérdőn, ahogy visszaülök a padra mellé. Ma már jó idő van, és éppen azt mérjük fel, hogy mennyire képesek a koruknak megfelelően viselkedni, milyen a csoportdinamika és az egyéni képességek érdekérvényesítése. Ez egy "csodálatos" új oktatási reform első állomása, és annyira nem vagyok az irányába lelkes, ami nyilván érthető. Nem szeretem a túl kockásított törvényeket, mert hiába mondják, hogy az egyéni érdekérvényesítés meg a képességek felszínre jutása, ha egy gyerek nem a megfelelő módon tehetséges, az már nem is jó nekik, és azért valljuk be, eleve a varázsvilágról beszélünk, nehéz lenne másabbnak lenni.
- Mrs. Westwood.
Eddig ez még nem mondtam neki, de most kipróbáltam, hogy hogyan hangzik, és tetszik, ösztönösen elmosolyodom a szép hangzáson, és azon, hogy milyen könnyedén Miro-hoz tudom passzintani ezt a nevet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy bejárta a világ negyvenkét sarkát, de én az esküvőm másnapja óta egy percet, nem sok, annyit sem töltöttem otthon. Persze, hiányzott az Előkészítő, meg Stella is nagyon, de voltak dolgok, amiket nem söpörhettem a szőnyeg alá. Megnéztünk pár művészetis jelentőségű helyet, meg fesztivált, végre jártam Burmában (!!), de összességében a legfontosabb úgyis az volt, hogy kivel voltam és miért.
- Nem tudom, őszintén. Aggódom kicsit - bizonytalanodtam el, a kisfiút figyelve, mert hallottam már ezt-azt a napokban, de nem állt össze a kép. Vagy a családban volt zűr, vagy a többiek bántották, vagy valamit nem élt meg jól, ebben biztos voltam.
Kicsit lógáltam a lábamat a pad szélén ülve, hiányzott a világítós cipellő, de a mai szerelésemhez nagyon nem passzolt, így csak visszatettem a szekrény aljába. Az idő legalább szép volt.
- Ms Fisher? Mi történt a távollétemben? Kérem tájékoztasson - dőltem hátra a padon, széttárva a karjaim a háttámláján, már-már madame-osan elterpeszkedve az ülőalkalmatosságon. Tényleg sok dologról lemaradhattam, jóformán nem éltem a technikával, pár fotón és kötelező híváson túl. Csak a pillanat volt a fontos. - Férfi fronton? Minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Én is. Nem ilyen volt.
Eddig mindig olyan kiváló kiskölyök volt, aztán történt valami, és az egyik legerőszakosabb, legsunyibb kölyökké változott. Az anyja csendes, az apját nem nagyon láttam még, állítólag a munkája miatt sokat van távol. Nézem őt, és nem tudom, hova tenni, aztán a kérdésre kicsi elnevetem magam.
- Minden. Stagnálunk.
Nem is igazán tudom, hogy mit is vártam, vagy, hogy mi kellene, hogy ne ezt érezzem. Szeretem Adriant, szerelmet érzek iránta, ebben maximálisan biztos vagyok, hogy abban is, hogy képes vagyok vele akár öt emberöltőnyi időt is leélni, mégis, most valahogy minden túl nyugodt. Túl sokáig vártunk, sok maradt ki, aztán hirtelen lett minden, és olyan szinten, hogy a legtöbb nyúl tőlünk tanulhatná a technikát. Felnőttünk, ő most vizsgázik, orvos lesz, én tanár vagyok. Felelősségteljes emberek, felelősségteljes élete. Egyszerűen furcsa.
- Elköltöztem az előző albérletemből, nem volt szimpi, hogy a néni unokája folyton a szobámba próbált bejutni. Átköltöztem Sárközihez, nyugodtabb sokkal, és ez jó hatással van a tanulmányaimra.
Aminek nagyon örülök, mert a késői kamasz susmogós közeledése mindig felbosszantott, és nem tudtam úgy koncentrálni, mint szerettem volna, de most már jó. Most jókat alszok, kipihent vagyok, és nem a falu másik feléből sétálok be. Ideális.
- De ennyit rólam, te sokkal izgalmasabb vagy. Mindent el kell mesélned!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Mióta ilyen? - mert ugye, nekem most nem egy vagy két nap maradt ki, hanem teljes hetek, amik nem könnyítik meg a dolgomat azt illetően, hogy ki és mióta is furcsa. Gergő, mikor elmentem, szófogadó volt, ma meg háromszor kellett rákiabálni, hogy ha még egyszer kezet emel Adriánra, be lesz küldve a sarokba és nincs uzsi. Pedig az a gyerek még nagyobb is mint ő, erre nem nekimegy?
- Jaj, csak nem nőttetek fel? - nevettem el magamat kicsit. Mert bár én épp csak hogy megházasodtam, évek óta nem éreztem magam ennyire boldognak, fiatalnak és gondtalannak. Úgy élni, mintha a holnap nem is létezne, az élet egyik legszebb dolga.
Az a ház nem volt rossz, bár az életem rövid részét töltöttem ott ténylegesen. De kényelmes, nem is drága, jó helyen van és békés. Már, mikor Gabe épp nem fordítja ki a világot a négy sarkából. De ő már Pesten volt, Stellával.
- Zaklató volt, vagy mi? Melyik szobába költöztél be? - kérdeztem kíváncsian, felhúzva az egyik térdemet a padra, a lábamat a másik alá ékelve. Szerintem azok a szobák kisugárzással rendelkeznek, mindegyikben mást hoz a sors. - Nemsokára diplomaosztó. Annyira fura végezni.
Sok dolog történt, mint az, hogy apácska végre beadta a válókeresetet, úgy tűnt, anyámmal végleg elválnak útjaik. Talán én vagyok az első gyerek, aki ezért hálát érez.
- Mit szeretnél hallani? - kérdeztem, miközben az egyik meglehetősen kókadt növényre  néztem a mellettünk lévő cserében. - Most nézd meg, még ezt sem tudják rendben tartani...
A futóeper leveléhez értem, éreztem, ahogy az ujjbegyeim áthűlnek, majd szinte az egész kezem, minden apró csepp nedvességet érzékelve a szárában, a lényében. Vizualizáltam, ahogy a szanaszét álló indák a kaspóba tűzött fémre fűződnek és előbb csak egy-egy levél rezzent meg, majd lassan felkúszott az elképzelt helyére.
- Sokkal jobb. Mármint, itt még egy futóeper sem marad életben, ha az ember pár hétre kiteszi a lábát? - néztem bizonytalanul Milliere. - Ugye minden gyerek megvan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Miro

- Két hete. Egyik napról a másikra lett ilyen. Először csak velünk felnőttekkel lett szemtelen, aztán kezdte el a társait piszkálni.
Nem tudom, hogy mi történt, de hiába kérdeztem bárkit, senkit sem értette, hogy mi a baj ezzel a kicsivel. Ha sok gyerek van az udvaron, akkor a nagyobbakat is, például az én harmadikosaimat is képes piszkálni.
- Olyasmi. Furcsa. Jó, azért nem mondom, hogy rossz, mert nem. Csak kicsit most úgy, megálltunk.
De jók vagyunk együtt, Istenem, de még milyen jók, és amikor ez szóba kerül, mindig arra a következtetésre jutok, hogy erre viszont mindenképpen megérte várni, mert tudom, hogy szeret, hogy boldog velem, hogy meg tudom adni neki azt amire vágyik. Ha nem így lenne, azt mondaná, nem működik velem, és vagy visszamenne Cole-hoz vagy elmenne máshoz, például az angyalához.
- Van egy nő. Aki nem tehet róla, mert nem tett ellenem semmit, de mégis olyan antipatikus nekem, hogy már kínosan érzem magam.
Mondjuk a nem tett semmit, annyira nem igaz, hiszen tett, az évnyitón taktikusan kivillantotta a vállait Adriannek, én pedig nem voltam túl boldog, amikor ezt végignéztem.
- Mintha nyomulni akarna. Fura volt. Nem nézett a szemembe soha.
Tudom, hogy nem könnyű a szemembe nézni, de még Adrian is képes rá, pedig neki aztán minden joga megvan rá, hogy inkább a melleimet bámulja, és mégsem teszi. Az elmékre, ahogy a srác megnyalja az ajkait a szoba ajtajában állva, kiráz a hideg.
- A fehérbe. A zöldet néztem először, de a fehér valahogy nagyon én vagyok. Igazán én.
Nagyon boldog vagyok ott, és örülök neki, hogy olyan helyre költözhettem, ahol nem zavar senkit, ha Adri ott van nálam, és ahol nem zavar meg senki minket
- Mindent.
Egyértelműen mindent szeretnék hallani, hiszen bejárta a világot, feleség, ráadásul egy olyan férfi mellett, akire éveket várt. Mi ez, ha nem csoda? Igazi csoda. Nézem, ahogy új életet lehel az eperbe, és sóhajtok egy aprót.
- Ilyenkor úgy irigykedem, olyan szép az elemi mágia.
Nekem meg a közepes varázslatok is kihívást jelentenek, de legalább kiválóan tudok unikornist az ujjamhoz ragasztani.
- Mindegyik, ne aggódj, uzsonnakor látszik, hogy mennyire megvannak. Ma kakaóscsiga lesz. Sose mossuk ki őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Remélem semmi komoly nem történt, nem ezt érdemli. Ő az akinek nem láttuk az apját, olyan mint Columbo felesége?
Akad egy-két ilyen szülő, a legtöbb gyerekért fixen egy ember jött, a másik szülő csak ritkán jelent meg.
a kapcsolatuk Blackkel sok minden volt, csak egyszerű nem, szóval kicsit olyan furcsi volt ez nekem, de nem lepett meg, hogy most stagnálnak.
- Nem halad a kapcsolat semerre? - kérdeztem kíváncsian, oldalra billentve a fejemet. - Oh. Volt köztük valami?
Mert ugye ez a kérdés adja magát, ha ennyire rühelli őt Emily, akkor már ott valami komoly gond akadhatott. Ő alapvetően nem egy rosszindulatú lány, ami Valery mellett elég váratlan fordulat.
- Rád? Vagy a pasidra? - Már, ha ez a jelző egyáltalán érvényes rájuk. Nem akarok én senkit felcímkézni.
A fehér szoba nem lepett meg, bólintottam is egyet, nyugtázva a dolgot rendesen. Az ajkán harapdálva húztam feljebb a csizmám szárát, majd a gyerkőcöket figyeltem kicsit.
- Nagyon sok dolog történt, de úgy éreztem magam, mintha megint 16 lennék. Mintha ez az egész szar, az a kimaradt több, mint 8 év meg sem történt volna. Fura helyeken aludtunk, volt sátor, volt fában kialakított szállás... - billegtem ültömben kicsit oldalra, mielőtt még kiszúrtam volna a rendetlen bokrocskát ott az udvaron. Legalább nem lett ültetve semmi olyan növény, ami mérgező. Fejlődőképes az iskola.
- Axelt kellene látnod, mikor fest... Gyönyörű - ábrándoztam el egy pár pillanatra, mielőtt még visszanéztem volna rá. - Oh, úr isten, az a házi, amit ide sütnek? Te jó ég, remélem valaki beteg, mert nekem kell egy.
És abban a pillanatban meg tudtam volna halni egy olyan csigáért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Igen. Ő az, akinek soha nem láttuk az apját.
És talán ez így volt jól és talán a gyerek is jobban járna. Vagy nem tudom, tényleg nem tudom, hogy milyen ember. Néha, mikor itt ülök, és csak nézem őket, azon gondolkozom, vajon jó anya lennék-e és vajon Adrian jó apa lenne-e, és azon is, hogy mi ketten együtt jók lennénk-e. Sokszor gondolom azt, hogy igen. Persze van, amikor vagy benne vagy magamban meging a hitem, de valahogy abban sosem, hogy együtt jók lennénk, hogy boldog gyerekeink lennének. Persze nem most, de egy nap, túl az iskolákon, stabil jövedelemmel, és akkor, amikor már nem egymásnál alszunk, hanem együtt élünk. Adrian jó apa lenne, benne jobban hiszek, mint magamban, de tudom, hogy ő is elszánt, megerősítene. Néha csak szeretném látni a jövőt, hogy megnyugodjak, hogy ne érezzem azt, hogy mellettem elfecsérli az életét, hogy jó társa legyek, hogy tudjam, ez az egész út, amit megtettünk a mai napig, mind a kettőnknek megérte. Néha kétségbeesek, pedig nem kellene.
- Semerre. De ez szerintem az én hibám. Nem volt fokozatosság. Az első csók után azt mondtam neki, hogy nem akarok várni. Hogy semmire sem akarok várni, és talán máshogy kellett volna. De én akartam.
Mint egy tini, nem volt megállás. Első csók, első együttlét, mindent egyetlen éjjel alatt teljesítettem, nem játszottam az elérhetetlent, nem volt virág meg bonbon, nem éreztem szükségét, de sosem kérdeztem, és talán kellett volna előtte beszélnünk, hogy neki ez így jó volt-e. Ajkaimat beharapva figyelem tovább Gergőt, és Adrianre gondolok közben. Hasonlítanak, külsőre.
- Hm? Nem, nem rá. Rám. Vagyis, hát, a khm.
Jobb tenyeremmel körkörös mozdulatot teszek a mellkasom előtt, ezzel kifejezve, hogy merre is orientálódott anno a figyelem.
- És nem, nem volt közöttük semmi, alig ismerem, csak egyszerűen... zavar. Nem tudom miért. Engem eddig soha senki, és Miro, ez annyira kínos.
El se tudom mondani, hogy mennyire, mert tényleg kínban érzem magam miatta, hogy ennyire nem kedvelem a nőt, és nem tudom, hogy miért nem.
- Istenem, akkor tényleg mindent bepótoltatok. Fában? Rendesen kialakított volt, vagy egy csipkebody-val tetted otthonossá?
Kérdezem, mintha nem éppen látványosan utalnék arra, hogy jó volt a buli feléjük. Megpróbálom elképzelni a férjét, miközben fest, és értem, hogy miért mondja azt, hogy gyönyörű. A férfiak, ha valami különlegeset csinálnak, például zenélnek, festenek vagy szavalnak, gyönyörűekké válnak.
- Igen, úgyhogy remélem, hogy többet hoznak, mint amennyit kell, és akkor repetázhatunk is. Isteni az a csiga, de titkos a receptje. Leutánozhatatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Minden egyes részt elolvasva egyre jobban elhatalmasodik bennem az érzés, hogy nem vagyok boldog. Ez most nem az, ahogy mert Vajda Richárd szakított velem, gyűlöl egy csók miatt, elment a világ másik felére, és ezért semmi sem jó boldogtalanság. Bár valószínűleg Ricsinek köze van hozzá, de nem így, ez nem most kezdődött.
Gyerekként mindig a színház volt az életem. Mindig azt hittem, hogy színésznőnek kell lennem, hogy én a színpadon leszek boldog. Így is lett. Tizenéves korom elején rájöttem, hogy miért. Hogy az érzés, az adrenalin, a hajtás mit vált ki belőlem, hogy a testem követeli meg, hogy még tovább menjek. Így jött a lovaglás, és így mélyült el újra a korcsolya is. Állandó verseny, állandó hajtás, állandó fájdalom. Élveztem. Aztán jött Ricsi.
Mellette kiteljesedtem. Formált, és nem átalakított. Formált, de nem változtatott. A változás, a kiteljesedés valami olyan volt, ami már nagyon megérett arra, hogy eljöjjön. Nővé értem, csinossá váltam, olyanná, aki mindig is voltam, de sosem mertem megmutatni. A vele való kapcsolatom során szembe nézhettem magammal, a vágyaimmal, azzal, hogy mit élvezek, és mit nem. Sokan nézhetnek rám talán hitetlenkedve, de én élveztem azt, amit Ricsi adott nekem, én jól éreztem magam a világában. Minden más unalmassá vált, amit nem vele csináltam.
Talán csak válságban vagyok. Az edzéseken olyan, mintha ezer éve megunt koreográfiát csinálnék újra és újra, a színházi szerep már inkább nyűg most. Lovagolni imádok, de sosem versenyeznék, és a tánc is csak élvezetet nyújt, de nem érzem, hogy fejlődnék. Egy ideje már érzem, hogy beszélnem kell erről apával, hogy talán neki is volt válságban az élete annyira, hogy nem élvezte a színházat, aztán történt valami, és visszatalált hozzá.
A gondolatokba teljesen elmerülök, már nem is a szövegkönyvet nézem, hanem a tájat. Az eget, a felhőket. Szeretem a felhőket, szeretek belelátni mindent az égen kúszókba. Csak nézek, és késleltetve eszmélek fel arra, hogy túl sok a csipogás, majd túl távolról jön. Álmodozó arccal nézek a hang irányába, majd gyorsan kapok észbe, és felpattanva futok a kicsik után. Apa kinyír, ha elhagyom őket.
- Szia.
Döbbenten nézem a corgit, aki az asztal tetején a kicsik játékaiból épít kiállítást. Óvatosan felé nyúlok, és ha engedi, akkor megsimogatom. Nem akarom bántani.
- Nyugodtan játszhatsz velük, ezért nem kell elfutnod.
Nem tudom, hogy mennyire érti meg, de sokat segítene, hogyha a kis törpéim inkább kifáradnának ma, és nem itt állva csipognának egy fél napot, mert akkor biztos, hogy nem alszanak éjjel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Van egyáltalán apja? - Abszurd kérdésnek tűnik, mert mindenkinek van elvileg, de lehet, hogy az anyja örökbefogadta, vagy mesterséges úton fogant, ez már csak egy ilyen fura világ, amiben élünk. Egy időben én is gondolkoztam rajta, hogy majd egyszer, mikor az életemben minden sínen van, örökbefogadok egy kicsit. Aztán valahogy ez az elképzelés csak elszállt.
- Nem hiszem, hogy ez változtat bármin is - ráztam meg a fejemet, bár én vártam anno, méghozzá nem is keveset. Igazából most is, mielőtt még újra összejöttünk volna, hetek teltek el.
Vannak nagyon furcsa nők ebben az iskolában, mármint, persze, máshol is, Apu jó ideges is volt rám, mert miért lakom együtt Meghannel, ha egyszer tudom hogy ő olyan barátnős. Vigyázott rám, nem? Akkor meg?
- Rádmozdult? Jaj, fúj. Legalább szép? - kérdeztem elgondolkozva. Mert akkor ugye lehet bók is akár, de ha nem, akkor csak nagyon kínos, meg undi, jobb is, ha nincsen erőltetve a dolog. Láttam az arcán, hogy figyelte Gergőt, volt benne valami furcsa, de nem tettem szóvá, csak a kezem a pocakomra csúsztattam pár röpke pillanatra. - Jaj az nem jó. Pedig te türelmes lány vagy...
Legalábbis gondolom, nem hiszem, hogy annyit változott volna azóta, hogy eltűnt az életemből nem is kevés időre. Megesik az ilyesmi, lehet, hogy azóta mégis, annyira nem zavartattam magamat a dolgon, helyette inkább figyeltem a gyerkőcöket.
- Mindent is. Nem, rendesen kialakított volt, de a csipkebody mindent is feljavít - mosolyodtam el sokatmondóan, mert bár szerintem igen türelmesek voltunk sokáig, meg tudunk viselkedni, néha csak egymásnak kell esni. Ilyen ez.
- A legfinomabb az egészben, hogy nem nekünk hozzák, attól tartok. Duh, de meg tudnék most enni egy rántott marsszeletet is. Beszélnem kell Dustinnal erről - A gyomrom hangosan megkordult, mintegy megerősítve az állításomat. Jézusom, éhen halok. - Te szoktál bizarr dolgokat enni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A kérdésére az ideálisnál hosszabban tartom bent a levegőmet, tekintetemet továbbra is Gergőn tartva. Számít vajon? Normális esetben számítania kellene, nem? Egy normális világban mondjuk. Az én világom, nos, az valószínűleg nem normális. Sőt, biztosra is mondhatjuk. Rosie egy klinikán fekszik hónapok óta, aminek az a célja, hogy ne haljon bele a kóros soványságba, amibe anyánk kényszerítette, Valery beleőrült abba a tudatba, hogy talán sosem ér majd Rosie nyomába, hogy talán sosem lesz olyan szép, olyan tökéletes. Én éhes voltam, talán már a születésem előtt is, és már az első pillanatban elítélt, mert nem vörösen láttam meg a napvilágot. Nekünk hármunknak talán jobb lett volna, ha csak apánk van, és Cole esetében ugyanez mondható el, mert ő bár nem anyánk fia, mégis számos alkalommal érte lelki és fizikai bántás is.
- Talán, csak bonyolult.
Bonyolult. Bármi lehet bonyolult. Egy nem kívánt terhesség, erőszak, egy önálló döntés, egy sikertelen kapcsolat. Bármi lehet bonyolult, a mai világban pedig ez halmozottan jelen van. Ha azt veszem, Adrian és én sem vagyunk unalmasak, mindig kiváló érzékkel nyúltam bele a dolgokba.
- Egy tizenhét éves, aki amint nagykorú lett, megpróbált a bugyidba jutni?
Kétkedő pillantással nézek Mirora, elhúzom a szám, és megrázom a fejem. Nem, egyáltalán nem volt jó élmény.
- Adriannek nem mondtam el, mert nem akarom, hogy baja essen, és nem a sráctól féltem, hanem a börtöntől.
Mert azért valljuk be, egy ex-MMA bajnoknak, akinek nagy önfegyelme van, egészen addig, van meg ez a szuperképessége, amíg a barátnője, akit szeret, azt nem mondja, hogy a srác gondolt egyet, és amikor aludt, bemászott mellé. Szörnyen kínos volt arra ébredni, hogy a keze a pólóm alatt matat. Nem kellene, ha ezt Adrian megtudná, mert tényleg megölné, és mivel Adrian legilimentor, ezért nem is gondolok erre az esetre, csak merüljön feledésbe.
- Ahh, igen. Tegnap vettem egy nagyon szépet. Fehér, és halványrózsaszín, olyan dekoltázzsal, hogy az már szinte illetlen. Évfordulóra ideális.
Legalábbis oda tervezem. De még pár hét.
Húzom el a számat bánatosan. Az ilyen dátumokat elméletileg a lányok tudják jobban, azonban én mégis elszámoltam magam. Valamiért azt hittem, hogy most leszünk majd fél évesek, de nem, csak a hónap vége felé. Borzalmas, hogy ennyire megállt most az idő, amikor megvan a tökéletes darab.
- Rántott marsszelet? Az mi?
Mármint, én imádom a mars csokit, függő vagyok, de el nem tudom képzelni, hogy a csomagból kivéve valaki még alkosson vele. Az úgy jó, meg kell enni. A kérdésére előbb felhúzom a szemöldökeimet, majd össze.
- Hogy... igen.
Elég sok mindent, de ez most mellékes, mert én azért eszek furcsa dolgokat össze, mert így szokta meg a szervezetem. Farkastörvények Fisheréknél. Remélem azóta felfedezte a padlóléc alatti kincsesbányámat.
- Miro? Ti, védekeztek?
Mert már nem először nyúl a hasához és mert olyan őrült dolgokat mond, hogy kirántana egy marsszeletet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A karomon egy halom tananyag kezdeménnyel. Atya-ég, hogy le vagyok maradva. Elhavazódtam mint Moszkva télen, s mi tagadás ehhez az is hozzájárult, hogy jó pár hetet azzal töltöttem, hogy ismerkedtem az iskolával, meg a faluval. Azért ennek is volt némi haszna. Annyi, hogy most álmodozó kék szemeimmel a cukrászda felé tekingetve sem esem orra, mert ide már szerintem vakon is eltalálnék. A genetika áldása, hogy amennyi süteményt és a meleg megérkeztével fagylaltot megettem, még nem gurulok. Kényelmes, fehér lenvászon maxi ruhában andalgok komótosan. Hajam jellegzetes fonott koszorúban öleli körbe glóriaként fejem, így nincs melegem. Viszont ez a frizura láttatni engedi a vékony pántos öltözet által nem fedett nyakamat, vállaimat és hátam egy részét. Nagyon sok dolog nem történt velem, mégis úgy érzem, ha nem adagolnék magamnak majd minden másnap édességet, belepusztulnék nyüszítve a fáradtságba. Nem emlékeztem rá, hogy a tanítás ilyen vesződséges. Mi lenne akkor, ha többen vették volna fel a tárgyamat? Lehet párszor a mentő vinne el, vagy intravénásan kellene bekötnöm magamnak folyékony csokoládét. No de nem szaporítom a szót inkább csak a lépteimet és odaosonok a számomra egyelőre egyedüliként ismert, még bocsánatos bűnök legszentebb szentélyéhez. A cukrászda előtt megállva elkezdem a kirakatot mustrálni. Azt nem mondom, hogy a nyálam csorog, de, hogy minimum három lehetséges kiszemeltem is lett a pillanat tört része alatt, az azért jelent valamit, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A húga feltűnően sokszor kívánja meg a sütit és Chris sem olyan hülye, hogy ne vegye észre a jeleket. Nem iszik kávét, nem festi a haját, amikor pedig azt hiszi, hogy nem figyelik, akkor a hasát fogja. Kétszer csinálta ezt végig egy nő mellett, most csak kivárt, mikor fogják végre őt is beavatni.
Tehát nagy dobásra készült, amivel meg tudja fogni Lelét, ehhez pedig segítség is kell. A cukrászda felé menet már ki is szúrta a kedves hölgyet, épp a kirakatot figyeli. Olyan biztos volt benne, hogy benne lesz, mint amikor nulla tanulással megjelent a reptan vizsgáján. Sima pite lesz ez. Mellé sétált, lágyan a vállára tette a kezét, hogy azért ne ijessze halálra.
- Szép napot, szeretne egy ingyen sütit? - kérdéséhez mellékelt egy ellenállhatatlan mosolyt, ahogy mélyen nézett a nő szemébe.
Persze a sikert közel sem érzi a zsebében, ehhez kelleni fog a színészeket is megszégyenítő alakítás, de ha mása nem is volt, a magabiztosság az ő oldalán állt. Az ismeretlen hölgyre is szükség lesz, de ha nem lövi le előre a poént, akkor biztos meg fog lepődni és a szerepe szerint is csak ennyit kell tennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A vállamon egy kéz, a fülembe pedig szavak csengenek. Úgy el voltam itt a sütemények mustrájával, hogy hirtelen csak nagy ártatlan szemekkel sikerült ránéznem a hang forrására. Aztán a szemeim tágra nyíltak és azt hiszem a számat is sikerült hasonló állásba helyeznem. - Ingyen süteményt mondott? - kérdezem felocsúdva és már el is hessegetem a kis ördögöt a bal vállamról, aki azt duruzsolja a fülembe, hogy lássak is és ne csak nézzek, hiszen konkrétan egy isten áll előttem és talán be kellene kapcsolnom magamon, a "nő vagy" gombot, hiszen épp most szólított le egy ilyen kaliberű férfiú. Erre én mit teszek? Na mit? Úgy van! A sütire terelem a szót, mint egy éhenkórász kóristalány. Na mindegy, ha már sikerült így nyitnom, nincs más hátra, tartanom kell a felvett irányt. - Bocsánat, szóval jó napot! - mosolyodom el bájosan és végre össze tudom szedni a gondolataimat annyira, hogy azért normálisnak tűnjek - Egy mondatban az a két szó, hogy ingyen és hogy süti...Hm...A világ majdnem legcsábítóbb ajánlata egy nő számára és az ön kezében igen erős fegyver - folytatom kicsit már csíntalanabbul. Nem tudom mire megy ki a játék, de kíváncsivá tett. Bármire is, ha abból egy szelet édesség nekem jut, már megérte. Tiszta haszon, hogy ma a desszertgyomrom teljesen üresen hagytam vacsora után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ahogy mosolygott a nő, úgy lett egyre biztosabb a dolgában Chris. Legalább ő is látja maga előtt a célt és most csak ez számít. Nem mintha nem lenne pénze sütire, azért ez nem a világ vége; de mégis mennyivel jobb már azt mondani, hogy ingyen kapott valamiből, ami másnak fizetős. Még csak nem is ez lesz a lényeg, hanem maga a kivitelezés.
- Még szép, hogy ingyen lesz - kacsintott le vidáman a hölgyre. Nála jobbat keresve sem talált volna, ezt külön ki fogja emelni a húgának is később.
Nem látta értelmét, hogy tovább ácsorogjanak kint, már bele akart vágni a műveletbe. Süti akciónak nevezte el magában, de ez még nem végleges, valami ütősebbet akart ennél.
- Akkor remélem felkészültél, csak annyi a lényeg, hogy kövess engem - mondta, ahogy végignézett gyorsan a szőkeségen, mielőtt megfogta a kezét és maga után húzta a cukrászdába. Az már más kérdés, hogy nem csak ennyi lesz a dolog lényege.
Beállt a sorba, ami szerencsére nem volt hosszú. Mintha mindent Mitzinger rendezett volna így, neki van ekkora érzéke a helyzetek megteremtéséhez. Egy pár kért épp a pultostól, mögötte pedig egy lány várakozott. Chris megköszörülte a torkát, de csak a drámai hatás kedvéért. Újra a nő felé fordult, még küldött felé egy biztató mosolyt, aztán fél térdre ereszkedett.
- Kis figyelmet kérnék - szólt hangosabban, hogy mindenki feléjük forduljon. Előhúzott egy dobozt a zsebéből, amiben csak egy játékgyűrű lapult, de olyan magabiztossággal mutatta meg az alig pár perce megismert nőnek, mintha egy Swarovski gyémánttal villogna. - Hozzám jönnél? - tette fel a nagy kérdést a megszokott hatásszünet után. Csak akkor jutott eszébe, hogy még a nevét sem kérdezte meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Dwayne
egy koranyári éjjel | a sakktáblánál a konyhában | x


Szeretik az emberek azt mondani, hogy ők ráérnek. Azonban, mint annyi minden más az életben, ez is relatív. Valószínűleg igazuk van. Valószínűleg az ő szempontjukból, a saját körülményeikhez képest ráérnek. Viszont, ha összehasonlítjuk, én mennyire érek rá és ők mennyire, az ő ráérésük szinte nevetségesnek tűnik. Én. Tényleg. Ráérek. Ráértem kétszáz éve is és rá fogok háromszáz múlva is. Ehhez pedig akkor is úgy állok, ha holnap valaki kilök a napfényre. Hiszen azt nem tudhatom. Céljaim és törekvéseim pedig nincsenek, ahogy határidőm sem semmire. Nem sürgetnek társadalmi elvárások, sem ráncok. Úgyhogy tőlem addig töpreng barátom a következő lépésen, ameddig csak akar. Neki előbb akadnak egyéb szükségletei, mint nekem.
Előre dőlök, miután megtette lépését. Átnézem kicsit a helyzetet és egy kevés gondolkodás után jövök a sajátommal. Dwayne következik, aztán...
- Sakk-matt! - jelentem be, a férfire pillantva, ahogy lehetetlen helyzetbe hozom a királyát. Nincs hova lépnie, hogy én ne mérjek rá végzetes csapást. Nincs menekvés. Lassan hátrdőlök, várva, hogy átvegye magában a lehetőségeket és megbizonyosdhasson róla, hogy tényleg ennyi volt. Kellemesen elgyönyörködöm a cigizve morfondírozó aurorban, akit úgy ölel körbe a füst, mint engem szokott az éjszaka. Persze, elszáll kicsit felém is (hiszen szépre teszi), azonban meg se rezzenek. Rám nem jön köhögnék tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Akár rosszul is elsülhetett volna mindez, bár ő mindenhogy profitálna. Ha mondjuk kiakadt volna a nő, Hattie akkor is megsajnálná, már ha nem lenne számára túl átlátszó ez az első pillanattól. Túl sokat jár ide, már megismerték. Vagyis a pultos lányban még reménykedett, rajta talán fog a "szerelem" varázsa.
Legszívesebben megtapsolná saját magát és a partnerét is, de az azért túlzás lenne. Majd ha kint lesznek.
Nem eshet most ki a szerepéből, így szélesen vigyorog felfelé, párat még pislog is, mint aki alig hisz a fülének.
- Tudom, hogy az apád nem kedvel engem - sosem kedvelik a vejt, ebben már volt tapasztalata -, de ígérem, hogy boldoggá teszlek. Most és mindörökké. - A mosoly eltűnik az arcáról, komolyan tesz fogadalmat. Merlinre, tényleg pályát tévesztett, amikor a kviddics mellett tette le a voksát annak idején.
Felállva a nő kezéért nyúlt, a szája széle újra felfelé mozdult, amikor az ujjára húzta a gyűrűt. Mitzinger lehet nem lenne erre büszke, elvégre legalább ezer jobb szövege is lehetett volna, de itt és most a süti volt a lényeg.
- Most már te vagy a mindenem, mókusfülbojt - közelebb húzta magához a nőt, vigyorogva ölelte át. A buta becenevek is mindig beválnak, ez tény. Ha a cukrász lány elmosolyodik ezen, az pedig dupla nyereség.
Most már tényleg megérdemelnék azt az ingyen sütit, ez nem kérdés. Nem volt nehéz körülnéznie a hölgy felett, volt egy enyhe magasságkülönbség kettejük között. A gyengébb nem tagjai közül sokan meghatódva nézték végig a jelenetet, a férfiak pedig többségében riadt pillantással jutalmazták. Mintha nem tudnák, hogy az eljegyzés nem vezet mindig házassághoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bármi legyen is a férfi célja - az ingyen és bérmentve megszerzendő sütin túl, persze - elképesztően alakítja a bátor hősszerelmest, aki épp most kérte meg álmai asszonyának becses kacsóját. Komolyan, egy pillanatra még magam is elgyengülök tőle. Azonban amikor azt a körmönfont becenevet elsüti, azért leesik a papírtantusz és a vállába kell fúrnom az arcomat, mert elnevetem magam. Kívülről ez persze inkább egy meghatottság vezérelte mozdulatnak látszik, de annyi baj legyen. Jöhetnek az Oscar díjak, de még inkább az a bizonyos beígért sütemény. Főleg, ha megesik rajtunk az általam is, mint visszajáró kuncsaft által ismert pultos lány szíve és beveszi ezt a kis intermezzót. Nem mintha nem érdemelnénk mindketten olyan párt mint mi vagyunk, de azért mégis elég átlátszó, hogy egy tanárnő - és ki is? - közt ilyen elsöprő szerelem szövődjék, vagy érkezzék a semmiből. Bár azt is mondhatnánk angyal szállt le közénk és sugallta tetteinket. Minden esetre most, hogy immár rendeztem vonásaim és a szemeim könnytől - a nevetés okán természetesen - nedves fénnyel csillogtak elhúzódtam kicsit a férfiútól és úgy néztem rá, mint a világ legboldogabb és egyben legéhesebb nője. Ha ez nem csak valami fura, süteményre menő helyzetgyakorlat volna, hanem a valóság, akkor itt bizony csóknak illene jönnie. Ám, ha sajnos ez el is marad, hát beérem mással egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Még Chris sem tudta pontosan eldönteni, hogy hol ér véget az alakítás és hol kezdődik már az igazi jókedve a nőnek. Fogalma sem volt, hogy mit csinál, amikor épp nem kérik meg kamuból a kezét egy cukrászda kellős közepén, lehet, hogy épp a színházban szerepel. De az biztos, hogy sikereket értek el most, ennyi pedig elég neki.
Arra viszont nem gondolt, hogy nem ő az egyetlen törzsvásárló itt. Az egyik kislány olyanokat mondogatott a hátsó sorban, hogy "úristen, a jévé bácsi megkérte a tanárnő kezét". Még egy munkahelyen is dolgoznának?
Széles vigyor költözött az arcára, amikor belenézett a nő szemébe. Tudta jól, mi következik, ezzel már a legelején tisztában volt. Nincs lánykérés csók nélkül, az teljesen elrontaná a hatást, azt pedig nem szeretné. Nem mintha nagy dolog lenne; ez csak egy csók.
A nő álla alá tette a kezét, hüvelykujjával lágyan simított végig a bőrén, ahogy lentebb hajolt. Alig választotta el pár centi, amikor kacsintott. Ez csak egy játék, a színpadi csókot pedig nem fogja megbánni. Mivel nem úgy tűnt, hogy most fog kapni egy pofont, a száját a nőére helyezte, a derekánál fogva húzta magához még közelebb. Nem fogja elmélyíteni, máskor sem tenné. Még Chrisnél is vannak dolgok, amiket jobb szeret a négy fal között tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Chris (vőlegényem? )

Keze a derekamon, magához von, megemeli az állam, s ajkát már ott érzem az ajkamon. Ez csak színpadi csók! Ez csak színpadi csók! - ismételgetem magamban míg óvatosan oldal felé billentem fejem, de szám csak annyira mozdul meg, amennyire ő hagyja. A látszat mégis tökéletes, legalábbis nagyon remélem. Ekkor hallom meg a kislány hangját és akaratlanul belemosolygok a csókba, amitől az még élethűbbé válik. Ez már bizony az a rész, hogy ha álmodom, akkor nem akarok felébredni. Azonban lassan mégis kénytelen leszek. Ám mindaddig míg ez megtörténik kiélvezem minden milliszekundumát. Nem csókolóztam még, csak egyszer, és az is egy színjátszó szakkörös előadáson történt, még az iskolában, évekkel ezelőtt. Ahhoz képest egész magabiztosan reprodukálom a dolgot. Egyre csak az jár a fejemben, hogy milyen lehet akkor, amikor igazából csókol meg valakit az én névtelen vőlegényem. Egek! Nem vagyok normális, hogy ezt megtettem! De akkor sem tartanám magam annak, ha kihagyom. Azonban minden csoda véget ér egyszer. Elválunk egymástól, de nem tudom megállni, hogy egy valódi puszit ne adjak neki, mielőtt túl nagyra nőnek köztünk a távolság. Nem tudom mit fog gondolni, de nekem jól esik ennyit véteni a színpadiasság szabályai ellen. Tisztán fénylő, kérdésekkel és érzésekkel teli szemekkel nézek rá ezek után. Talán azt várom, hogy megszólaljon, vagy, hogy megkapjuk a süteményt, esetleg a tömegek ujjongása az ami miatt még lélegezni is csak szaggatottan tudok. Esetleg miatta és a történtek miatt. Fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Érezte a bizonytalanságot a nőn, nem is nagyon tudta hova tenni. Bár mások nem szoktak sportot űzni idegenek megcsókolásából, lehet, hogy csak a pozitúra volt szokatlan számára. Akárhogy is, ujjongások közepette távolodott el tőle, mire érezte már a szájában a csokis sütit. Hazudna, ha azt mondaná, nem lepődött meg azon a puszin, de nem olyan ember, aki ennek olyan nagy jelentőséget nyilvánítana.
- Köszönöm - jelentette ki őszintén, kicsit kiesve a szerepből. Még ha nem is tud róla a titokzatos idegen, de rengeteget segített Chrisnek, amiért elvállalta ezt a szerepet. Fontos információhoz fog ezáltal hozzájutni, legalábbis őszintén remélte.
Még egy utolsó vigyort küldött felé, hogy aztán a pult felé kormányozza. Ahogy sejtette, szabad utat kaptak - idő közben kiszolgálták a másik párt, az előttük álldogáló diák pedig inkább tett egy lépést oldalra. A nehezén már túl vannak, innen megint csak önmagát kell alakítania, az meg azért nem nehéz feladat.
- Bocsi a kis közjátékért, de nem tudtam tovább várni - megvonta a vállát, mintha ez mindennapos lenne. - Azt az egész csokis tortát szeretném, most mindenkinek jól jön az extra boldogság. Mit szeretnél cukorbogyóm, nem próbálsz ki most valami újdonságot? - fordult újra a hölgy felé. A kezét továbbra is a másik derekán nyugtatta, tekintete elárulta, hogy mennyire boldog. Ha eddig nem is volt biztos a sikerben, most már egy tálca sört is feltett volna magukra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sikerült picit meglepnem és kibillentenem a szerep biztos nyergéből, ahol mindeddig trónolt. Köszönete őszintén csengett, de csupán ennyi volt, mert ezután újfent felvette a játékos vőlegény álarcát. Reflektálva rá én is eképp cselekedtem és boldog-meghatott menyasszonya lettem. A pult előtt, immár sütemény kikérő pozícióban, karjával derekam körül kezdtem el nézelődni, válogatni. - Azt hiszem most nem, tudod milyen hűséges vagyok - mondom és direkt nem sandítok rá, nehogy ez buktasson le ádáz harcunk tetőfokán - Maradok a jól bevált karamell tortánál. Az a kedvencem és legalább olyan jól illik az alkalomhoz, mint a te csokis tortád Szívem - hajtom kicsit közelebb hozzá fejem, jelezvén, hogy én kiválasztottam mit is szeretnék enni. Abban azért valahol nagyon bízom, hogy egy-két falat közönség és színjáték nélküli elfogyasztása alatt megtudom, hogy ki ő és mi szél sodorta épp az én utamba. Ami azt illeti neveink kölcsönös ismerete sem lenne hátrány, mert a következő becézgetéskor fogom elnevetni magam, és úgy fürdünk bele a szent küldetésbe, mint kisgyerek a sártócsába. Az előzőnél is igen csak vissza kellett fognom magam, hogy csak mosollyá szelídítsem kitörni készülő kacagásomat. Talán valahol az az illúzió él bennem a szerelem szóbeli kifejezéséről, hogy nem megy át olyankor sem gügyögőbe az ember, hanem érzéseit a másik tiszteletével foglalja mondatokba. Például Násztya, kedvesem, vagy Ánjám, ilyesmi. Akár még a szimpla Szívem, Szerelmem megszólítások is nagyon jólesőek lehetnek. Nem tudom megtapasztalom-e valaha a valódi formáját mindennek, de ha nem, azért ez a kellemes, édes, bizarr-bohó színjáték is megteszi

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ana éppen a hajamba tépett, amin még csak meg se rezzentem, de szüksége volt a kalapomra,a mit hamar el is tulajdonított én meg csak nevetve ingattam meg kicsit a fejem, ahogy a lábait fogtam. Mert hogy nem kéne lebomoljon itt a nyakamból bármerre. Értem én, hogy erős a barátság meg van sör, de van, ami nem képezi alku tárgyát. Mondjuk ezek a tepsi - nem sütök meg senkit, nyugi, hiába van 30 fok - épségek. Délelőtt volt pár órám, meg kaptam két pofont, de megérte, Chrisnek is dolga volt, aztán most értünk ki egy láda hideg sörrel. Egyből megcéloztam az árnyékot, ahova Duplo már nagy elánnal be is dobta magát és hempergett a fűben. Le is tettem az eddig i utazó vendégem, aki a kalapommal a fején elrohant én meg csak ledobtam magam a sör mellé nézve a megtermett játékvezetőre, mit kotlik még ivás helyett.
- Rendesen ég a pofám, és nem a naptól - kezdtem bele, ha már ilyen vigyorral jöttem, és még nem járt el a szám. - Benéztem a bátyám nőjéhez, ha már hónapok óta elfelejtett szólni, hogy össze is költöztek... na, nem csak ezt felejtette ki.
Azzal kihúztam a sörnyitót és lepattintottam az üvegek kupakjait, majd felé nyújtottam az egyiket, egyelőre nem folytatva a sztorit. Bár fesztiválszezon van, a heteim elég szellősek, így könnyű még megoldanom bármit, akarok, nincs kötelességmulasztásom sem.
- Hogy áll a dolog a lányokkal? Végleges? - kérdeztem, mert bár nem vagyok egy nagy életekbe mászós - rossz Mitzinger ablaka -, követtem a harcát a kölykökért, és drukkoltam is neki, hogy végre elhozhassa magával végleg, ne csak párnapos apunak. Megérdemli, én mondom. Igyunk is rá, koccantak az üvegek én meg elégedett voltam a napi választással az első legördülő korty után már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ha nagy leszek... már kicsit nagy vagyok, már nem biztos hogy magasságilag. Áh mindegy, ez a mondat kicsit fiatalít. Már nem mintha olyan nagyon de nagyon öreg lennék.
- Botanikus! - mondom úgy, mint mikor a hét éves kisfiú mondja hogy tűzoltó vagy rendőr vagy orvos vagy nem tudom mi. Hah, annyi idősen én is rendőr akartam lenni... vagy orvos, nem is emlékszem. Egyszer két hétig az volt a nagy álmom hogy állatorvos legyek, de aztán... rájöttem hogy nem nekem való.
- Hát, nagyon régen jártam otthon, de amire nagyon emlékszem, az az hogy ott bal oldalon közlekednek az autók. Meg a betűk is nagy eltérés, és a szokások. - otthon... talán már nem is nagyon nevezhetném otthonnak, hisz már szinte el is felejtettem Bangkokot. Persze, sokszor van honvágyam ennyi év után is, de Magyarországon is jó. Sokkal jobb, főleg hogy apáék neveltek.
- Oh, értem, de Magyarország is szép hely. - talán még a hazámnál is szebb, de erre nem mernék megesküdni. Az egész világ szép! Kivéve ami nem, de olyan van?
- De ugye a gyerekeit nem? - ejtek ki egy nagy gombóc kenyeret a kezemből, és persze hogy a gonosz főnök eszi meg egyből. - És mi van ha elpusztul a gonosz főnök? - akkor a kacsanép felszabadul és boldog lesz? Áh, ez nem egy mese, egyértelmű hogy lesz egy új. Vagy mégsem?
- Nekem nem lenne szívem megenni egy hattyút! De ha finom, egye akinek van szíve hozzá. - még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy hattyút enni? Szépek, meg olyan furán hangzik hogy megenni a hattyúkat. Mondjuk, a kacsa is eléggé szépek, meg cukikák, de még mennyire, és még finomak is. Őket akkor se enném meg, hát úristen! Itt etetem őket, aztán megfőzöm? Nem, nem, főleg mert ön- és közveszélyes ha a konyhában vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az európai térségbe való költözés nem csak levegőváltozással és izgalmakkal jár mindig. Rengeteg olyan dolgot kell intéznem, leginkább egyedül, amire korábban nem is gondoltam volna. Néha úgy érzem a rendszer annyival egyszerűbb lehet annál, ami nálunk, aztán rájövök, hogy ez közel sincs így. Ideutazásomkor egy egész táskányi holmim vette birtokba a minisztérium egyik munkatársa, hogy átvizsgálják. ezekért ma végre elmehetek, illetve van még három, amit most kell bevinnem. Egy üvegcse tündérpor, ami bár nem túl vegán és ha jól tudom a tündéreket itt védi a törvény, nekem legális úton került a birtokomba és csak a tartásának engedélyére várok, külön bekértek. Van egy kis zsáknyi kristályom, amiknek az erejét akarják bevizsgálni, és az egyik családi ékszert ellenőrzik majd régi varázslatok és átkok rejtése miatt, mert csak nem kéne bárkire bajt hoznom. Ezek már a táskámban is pihennek, így lépdelek az eligazítás után a hivatalba, ahol kedvesen fogadtak, bár itt is, mint eddig mindenhol rengeteg szempárt kaptam, és nem csak kíváncsit. Az egyik folyosóra kísértek, ahol leülhettem és azt mondták, hogy perceken belül tud fogadni az ezzel foglalkozó személ. Se név, se egy mosoly. Bizarr és kicsit rideg ez a hely.
Ezen kívül persze  apapírjaimmal is volt dolgom, a jelen körülményekhez kellett ideiglenes lakcímigazolót készíttetnem és a varázsképességeim felmérését igazoló okmányt is itt állították ki, így mondhatni lassan visszajáró vendég leszek. A nagy üvegablakon bámultam kifelé miközben várakoztam és számításba próbáltam venni, ha kérdések lesznek, azt hogyan is kéne kezelni. Nem mondanám a magyar hivatalokat túl megértőnek az eddigiek alapján. Az egyik kis, köves fülbevalóm megmozgattam a helyén, majd elégedetten szusszantam fel. Azt használom fordítónak, így nem szeretném elhagyni, még szükségem lesz rá.