Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A héten a harmadik nap volt, mikor be kellett jönnöm órát tartani, meg kicsit figyelgettem rájuk addig is, míg az udvaron voltak játszani. Kellett, mert mostanság nagyon divatos lett az egymás ráncigálása, aminek mindig sírás volt a vége, nálam meg már csak két egyszarvús zsepi volt, nem volt kapacitásom több gyerek megmentésére. Szóval kicsit fel is lélegeztem, mikor végre vége volt a napnak, különösebb incidens nélkül és a cuccaim összeszedve kisétálhattam az ajtón. Az egyik kislány még rajzolt is nekem, amit gondosan összehajtva a táskámba csúsztattam.
A játszótérből mára eleget láttam, így mikor a csodás időnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy kicsit leülök, csak a padok jöhettek szóba a szökőkút körül. A lenge szellő némi vízpermettel is kecsegtetett, ahogy előhalásztam a táskámból a kis zacskónyi étcsokiba mártott epret, meg az ásványvizem. A lábaim törökülésbe húzva döntöttem kissé a nap felé az arcom és mosolyodtam el szélesen, azt hiszem, mondhatom, hogy szép napunk van ma. Még a nénik sem szóltak egy rossz sót sem erre járva. Igazából nem is nagyon voltak a téren rajtam kívül, leginkább csak áthaladtak rajta az emberek, akikre nem is sok figyelmet szenteltem. Lehetséges, hogy kellett volna, helyette inkább kihalásztam egy epret és az ajkaim közé toltam, kellemesen felsóhajtva. Édesség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Éppen hogy csak elkényelmesedtem volna, mint egy gyík a napon, magamba szívva némi D-vitamint, meg jó kedvet, a néni hangosan elgurult a közelben, amire azért fel is pillantottam. Aztán utána folytattam is a nézelődést, meg a táplálkozást, nem sok figyelmet fordítva a külvilágra, csak a perifériás látásom tisztelt meg azzal, hogy azért felhívja a figyelmem az érkezőre, aki gondolkodás nélkül le is ült a padomra. Jó, nincs rajta a nevem, meg nem is sajátítom ki, de akkor is én voltam itt korábban!
Az egész addig kellemes permet kicsit besűrüsödött és így bizony már nem kicsit volt hideg, a szürke pólóm is hirtelen váltott több foltban sötétbe, én meg kissé felvinnyogva dobtam le a rózsaszín pipős tappancsaimat a földre. Kicsit meg is rángattam a felsőm előre, nem is tudom, mennyire volt ez utólag jó ötlet, de abban a pillanatban nem gondoltam át a dolgot. A pasas keze meg már... az epreim közt járt.
- Már elnézést?! Az az én... öm... helló - pilláztam kissé megilletődve a mellettem ülőre. Egyrészt, közelebb ült, mint azt elsőre gondoltam volna, másrészt meg... meg hát. - Az az... éneprem volt.
Egyrészt szerettem volna most hirtelen egy váltásfelsőt, egy rendes sportcipőt, némi teret és a csokis gyümölcsöm vissza! Hirtelen azt sem tudtam, hova kéne nézzek, de aztán a tekintetem csak valahogy visszatévedt a szürkés szempárhoz.
- De tényleg. De ha már itt vagy... - felé nyújtottam a zacskót, hogy kér-e még, a szabad kezemmel ismét kínosan megcibálva a pólóm, hogy ne feszüljön már annyira. Kevés sikerrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Éppen hogy csak belekezdtem a zavart, ám annál elszántabb hebegésbe, azt illetően, hogy az az én magántulajdonom, és bizony, ha elveszi, azt csúnyán megjárja, aztán félbeszakított. Rá is kaptam a pillantásomat, azzal a nézéssel, amivel a kölykökre szoktam nézni, amikor éppen nem bírnak magukkal... hiba volt.
- Ennyi? Tudod? - préseltem össze az ajkaim egy pár pillanatra, de a mosoly árnyéka már ott csüngött a szám szegletében. Ha eddig nem ült volna elég közel, még tett rá egy lapáttal és épp hogy csak a combja nem simult az enyémnek, miután közelebb csúszott. - Nem telik már új nadrágra sem?
A mutatóujjammal eközben a térdénél lévő lyukra böktem, látványosan elkámpicsorodott fejet vágva. Persze, egy pillanatig sem vettem komolyan az egészet, hiszen eddig is megállt a saját lábán, csak ha már piszkál, nekem is szabad kicsit, nem? Csak egy nagyon kicsit.
- Epren és napfényen élek, több sem kell! Ezt pedig kérdezhetném én is... de nem szeretem, ha hazudsz. Nincs mit látni? - kérdeztem vissza kételkedve, végigmérve ezúttal jóval látványosabban. Ha másért nem, ezért a látványért már megérte volna, de én nem adom alá a pacit, helyette inkább hátradőltem, kinyújtózva kicsit a napfényen. - Dolgozni voltam. Ez pedig, ha jól sejtem, te voltál...
Azzal összemarkoltam a mellkasomon a nedves, sötét anyagot kicsit, hogy felhívjam a figyelmét a problémára. Nem,mintha nem tudná, gondolom a baglyok nem vicces kedvükben tolták errefelé a vizet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A pofátlan bólogatásra csak felhorkantam, megemelve a kezem, majd visszaejtve az ölembe, hogy tessék, teljesen komolyan kérdezek valamit, erre elvigyorodva bólogat. Még elégedett is magával, hogy milyen kis ügyes és őszinte volt, én meg csak próbálom magam tartani a sértettséghez. Nagyon kevés sikerrel.
- Ennyire nem jött be a tanári pálya? Anno pedig mintha nem lettek volna anyagi problémáid - csücsörítettem elgondolkozva, majd megvontam kicsit a vállamat. Nem mintha én tudnék bármi ilyesmiről, most látom az embert életemben először! Ennyi idősen. Hazudni nagyon csúnya dolog, a gyerekeket is arra tanítjuk, hogy ne, akkor nekem miért kéne?
- Néha egy-két sajtburger is lecsúszik mellé, de lényegében igen - bizergáltam a zacskót pár pillanatig, mielőtt visszanéztem volna Axelre. Most kinevetett? Mintha komolyan más se vonzott volna, csak a történelmi helyszínek meg a pezsgőfürdők. - Nem mindig a méret a lényeg, minőségre utazom. Most mondtad, hogy itt nincs látnivaló. Én azért találtam.
Kicsit meg is vontam a vállamat, mielőtt még egy újabb epret toltam volna az arcocskámba, legalább addig sem beszélek össze meg vissza mindenféle hülyeséget.
- Ott - böktem nemes egyszerűséggel az előkészítő felé, ahonnét még mindig szállngózott egy pár gyerkőc kifelé, lelkesen lengetve a táskáikat, amikben egyelőre nem igen voltak komoly mennyiségű könyvek. Ő kérdezett, én válaszoltam, nem kezdtem komoly fejtegetésbe, arról, mit és miért.
- Egy egyszerű helló is megtette volna, itt ültél a pad másik felén, Westwood - nyomtam meg a megszólítást kicsit jobban, mint terveztem. A lengyel akcentus azért eléggé kiérződött még mindig. Hm, hát azt hiszem, van még hova fejlődni. Mélyebb levegőt vettem, kicsit jobban hátra is dőlve a háttámlának, ha már egyszer a karját elvette onnan. Annyira nem megy a gondolkodás dolog, mikor érzem valaki lélegzetét a bőrömön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Az nem rossz - feleltem, kicsit olyan semleges hangon. Soha nem különösebben érdekelt a pénzügyi helyzete, valószínűleg azért, mert a családomnak elég volt. Most sem különösebben, nem mintha amúgy is bármi közöm lett volna hozzá.
- Nem, nem igazán nevelt semmire - ráztam meg a fejemet, összepréselve az ajkaim. Nem akartam anyáról beszélni, mert bár viszonylag sűrűn találkoztunk, bizonyos dolgok után nem tudtunk egymásra már ugyanúgy nézni. Kicsit jobban is szemügyre vettem, amikor az eget fürkészte, talán jobban is a kelleténél. Aztán felnevetett, én pedig visszakaptam a tekintetemet sürgősen a szökőkútra, mint akit éppen rajtakaptak valami rosszon. Éreztem a pillantását magamon, majd rá is néztem, mielőtt rántottam volna egyet a vállamon. - A legjobb családban is előfordul. Nem mindenki nyitogathat olyan gyakran slicceket, mint más kilincset.
Olyan fura volt neki ilyenről beszélni, kicsit olyan volt, mintha tegnap beszéltünk volna utoljára és ehhez olyan morbidnak tűnt az elképzelés is, hogy én, valakivel, aki... más. Szóval kicsit fel is lélegeztem, amikor úgy tűnt, érdekli a munka dolog. Arról valahogy kevésbé tűnt nehéznek beszélni.
- Tanítok, mugli és mágusismeretet. Az egyetemhez kellett gyakorlati hely és az egyik ismerősöm szólt pár szót az érdekemben. - Túl bonyolult lett volna most elmagyarázni, hogy nem is teljesen az én ismerősöm, hanem rokoné, nem is volt fontos. Magán az előkészítőn volt a hangsúly.
Az a mosoly és a köszönés nagyon is övön aluli volt, úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak, össze akartam gömbölyödni egy kicsi gombócba és elbújni a sarokba, ahol senki nem lát. Ugyanakkor éreztem, ahogy a szívem a fülemben dörömböl.
- De kis humoros valaki... Direkt piszkálsz? - kérdeztem kicsit talán kétségbeesett fejjel is, mielőtt eltettem volna a táskámba az epreket. Nosztalgia, de az a fajta, amitől ölelés kell, amit amúgy nem kaptam, nem járt. Akkor miért jó ez? De azért kihúztam magam és elmosolyodtam, olyan szikrázóan, mielőtt feltettem volna azt a bizonyos, akkor napi-rutinhoz tartozó kérdést. - Alkottál ma valami szépet, apu?
Na, most vagyunk egálban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudtam, hogy ha van valaki, aki még annyira sem ért egyet anyám egykor döntéseivel, mint én, akkor az Dustin. És akármennyire is próbált semlegesnek látszani, ez még most is kiütött rajta egy kicsit. A hangjában legalábbis nagyon, valahogy eltűnt belőle a pozitív felhang.
- Hát, lehet, hogy próbálkozott, csak nem hajlottam rá - vontam meg a vállamat, mintha ez annyira természetes lenne. Akkor volt egy év, amikor nem voltam hajlandó tudomást venni a létezéséről és ő ezt rosszul tolerálta. Néha a nevelő célzatú rángatás is előkerült, aztán apám összeveszett vele, hogy ezzel nem fog semmire menni, csak hagyjon békében lecsillapodni. Ő talán kicsit jobban megértett. A tekintetem közben Axelen tartottam, próbáltam bepótolni, feldolgozni, hogy mi is változott rajta az utóbbi években. Természetesen csak addig, míg nem figyelt rám, amint megtörtént, már kaptam is vissza a fejem a vízre.
- Persze! Minden este más ágyában alszom el, mer igénylem a figyelmet és csak így kapom meg rendesen. Van, hogy egyszerre akár két pasival is! - lódítottam nagyot, majd felsóhajtottam, a kezeim piszkálva kicsit és megráztam a fejemet. Nem szerettem volna kamuzni neki, ilyesmiről pláne nem. - Nem... mármint, leginkább senkivel, nekem ez nem megy. Próbáltam és... csak nem.
Azt hiszem még ez a kijelentés is elég merész, a csókolózásnál tovább nem igen jutottunk a sráccal, de legalább ráfoghatom most, hogy én törtem magam és hiába.
Kicsit ki is húztam magam, mikor meglepődött, elmosolyodtam, ez afféle dícséretnek tűnt, de aztán csak hátradőltem és a fejemet a támlára billentettem.
- Szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Dolgoztam is közben, egy évet apáék cégénél, jártam pár helyen... jó volt, csak nem foglalt le eléggé, azt hiszem. Majd talán egy pár év múlva. Még mindig nem jártam Burmában - fogalmam sincs, ez utóbbit miért kellett hozzátennem, de kicsit kihallatszott a csalódottság a hangomból. Valahogy úgy terveztem, még bejárok pár helyet, aztán közbejött az egyetem.
Nem tudom, szándékosan piszkált-e oda nekem, annyi biztos, hogy egy hatalmas gombóc keletkezett a gyomromban és szinte reflex volt, hogy visszaszóljak, valami olyat, ami legalább ennyire kényes terep neki, mint nekem. Lutri volt, vagy bejön, vagy nem, de végül mégis bejött. Nem mondom, hogy büszke voltam magamra érte. A rosszalló pillantás után még annyira sem, az ajkamba haraptam, éreztem, ahogy elvörösödök.
- Igen? És mit fogsz? - kérdeztem vissza érdeklődve, felé pillantva, mielőtt apró sóhajjal a keze után nyúltam volna. Csak egy pár másodpercre érintettem meg, mielőtt visszahúztam volna, de kellett. Tényleg itt volt. Kicsit inkább lejjebb húztam a meggyötört szürke póló ujját, de ahhoz nem volt elég, hogy bármit is takarjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudtam, hogy nem fogja elhinni, ha előadom magamat sem, de hirtelen késztetést éreztem rá a visszakérdése hallatán. Megint más kérdés, ha tényleg így lenne, akkor is ilyen lelkes maradna-e.
- Próbáltam, igen, de kínos volt, kellemetlen, rövid és fájdalmas. Nem volt kedvem nagyon tesztelgetni - a hangomban nem sok érzelmet hagytam kicsengni, inkább csak át karoltam magam kicsit, nem volt egy kellemes emlék, utána meg a fiú még találkozgatni akart, meg megölelt, én meg csak kicuccoltam a kötött plédemmel a kanapéra, festeni. Soha többet. Fúj. A pillantásomban is látszott a rosszallás, miután kivigyorgott, mert láttam ám, bizony! Jó a megfigyelőkém.
Azt hiszem, talán az, hogy nem gondoltam már a múltra minden nap, könnyebbé tette a dolgokat, most viszont gyakorlatilag itt ült mellettem és megint minden kavargott bennem. Olyasmik is, amikről nem is tudtam, hogy egyáltalán még ott lapulnak a felszín alatt. Csak másodpercek múltán tűnt fel, hogy még mindig görcsösen magam köré fonódtak a karjaim, hát nyeltem egy nagyobbat, hogy oldjam a hozzáállásom, több-kevesebb sikerrel.
- Én... köszönöm - mosolyodtam el halványan, beleborzongva a becézésbe, amit nem foghattam a hidegre, lassan a felsőmről is felszáradtak már a vizes foltok. A megrovásra az ajkamba haraptam és egészen pirosas árnyalatot is öltöttem, bántani nem akartam, csak visszapiszkáltam, ha már itt próbálgat.
A keze lassan az államhoz ért, arra késztetve, hogy felé fordítsam a fejem, én pedig nem ellenkeztem. A tekintetem az arcát fürkészte, ahogy a kezem pár pillanatra az övének érintettem.
- Azt hiszem, nem értem a kérdést... - vallottam be, kissé kínosan elmosolyodva. Sok dolgot szerettem volna, de nem hiszem, hogy bármit is ki mertem volna most mondani hangosan. Semmit nem tudtam, hogy mi történt vele az utóbbi években, mit csinál vagy éppen ki vár rá otthon.
- Szeretem a képeid, nem hiszem, hogy csak mert kevesebb az időd, hanyagolnod kéne őket... Menj csak, ha szeretnél, nem akarlak feltartani... - nyúltam a keze után, ami az arcomhoz ért, hogy elhúzzam onnan. Hazudtam. Szerettem volna, ha marad és mindent elmesél. Vagy csak egyszerűen marad és nem mond semmit, de itt van velem. - Biztos ezer dolgod van.
A pillantásom az övét kereste, talán tényleg reméltem, hogy marad még, ha csak egy egész kicsit is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lassan az arcára fagyott az a bizonyos mosoly, azt hiszem ezt nem kellett volna említenem neki, de kérdezett, én meg nem gondoltam át a dolgokat. Lehet, hogy tényleg kellett volna, akkor most nem lennénk gondban.
- Nem! Mármint... direkt nem, csak... egy rakás szerencsétlenség volt a srác, azt hiszem ez volt a fő probléma - grimaszoltam egy kicsit, nem akartam, hogy most még ezen kattogjon, mert bár nem sok köze volt hozzá, most mégis olyan volt, mint aki fejben háromszor helyrerakta a pasit.
A keze az államra csúszott, én pedig felé pillantottam, ahogy a hüvelykujjával lassan végigsimította az arcomon. Kicsit talán a keze felé is biccentettem a fejemet, de nem tudatosan, csak... a megszokások.
- Tudod, hogy nem lehetek mindenben okos... - biggyesztettem le az ajkamat, hagyva, hogy a kezét végighúzza az enyémen. Éppen csak, hogy elmúlt volna a vörösségem és megint okot adott rá, hogy teljesen zavarban érezzem magam. Mert hát, nem volt tervben, hogy ezt ő valaha látni fogja, vagy egyáltalán tud róla. - Én... csak... szerettem azt a képet.
Tudtam, hogy nem egyszerű, mármint a munkája, de mikor vele laktam, csak nagyon kevésszer fordult elő vele, hogy nem volt ihlete. Vagy egyszerűen máshoz volt kedve és inkább erre fogta, azt hiszem.
- Igen, tudom, de... mármint... Én segítenék, de nem hiszem, hogy tudok... - sunytam le egy egész kicsit a fejem, de aztán visszapillantottam rá, nem igazán voltak elvesztegetni való pillanataim. Szinte észre sem vettem elsőre, hogy elnyújtotta mögöttem a karját, csak akkor, mikor már kimondta. Vissza akartam kérdezni, biztos-e ebben, meg hogy ez mennyire jó ötlet, de nem tettem. Helyette a karjaim a nyaka köré fonva bújtam hozzá, még egy egész kicsit közelebb csúszva, az arcom a nyakának döntve.
- Nem akarom, hogy menj...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kicsit értetlenül néztem rá, hogy ez most melyik részére is szólt. Nem teljesen volt világos, de azt hiszem, nem kéne ezt túlgondolnom, mindig azt mondta apa is, hogy ne akarjam megérteni a fiúkat.
- Axel, figyelsz te rám? Az előbb mondtam, hogy csak nem. Nem jó, nem tetszett, nem akartam, nem csináltam. Nem volt más... - néztem rá, kissé durcásan, hiszen asszem elég világosan fejeztem ki magamat eddig is. A karjaim kissé szorosabbra fűztem magam körül, a végére ki is fogyott a durci-faktorom, hiába terveztem, hogy most majd nagy lelkesen bekapcsolom.
Helyette nem sokkal később a kezébe biccentettem kicsit a fejemet, hogy jobban érezzem az érintését, egy pillanatra még a szemem is lehunyva, de tényleg nem többre egy pillanatnál.
- Nem? - kérdeztem vissza az ajkamba harapva, de aztán csak kicsit felhúztam a vállaim válaszképp. Mindent szerettem volna egyszerre, ha marad, ha átölel, ha törődik velem, csak őt, egy az egyben. Mégsem mondhattam ezt így ki.
A karomra pillantottam futólag, kicsit rántva a vállamon. Nem, tényleg nem lesz, mert sok mást is szerettem és mégsem került a bőrömre, de ez más volt.
- Zavar? Megkérdezhettelek volna róla, de úgyis azt mondtad volna, hogy nem... - És tudom, hogy nem a minta miatt. Anno az övéit is szívesen nézegettem, de akkor is elégszer le lett tisztázva, hogy sajátra lehetőleg ne is gondoljak.
A kijelentésre, hogy segítettem volna neki, kinevetett, ami megint kicsit furán érintett. Komolyan mondtam, szerettem, amikor alkot, vagy amikor csak szimplán olyan boldog, most pedig valahogy mégsem akart összeállni a teljes kép, mint a puzzle, amiből Pamacs megette az utolsó két darabot.
- Tudom, nagy vagy, meg macsó, de komolyan mondtam... - éreztem, hogy a grimasztól kis ráncok gyűrődnek az orrnyergemen, de aztán fel is adtam, nem vagyok elég félelmetes.
Tényleg nagyon akartam azt az ölelést, mert ahogy kimondta, már a nyaka köré is fontam a karjaim, a nyakába fúrva az arcomat. A keze jólesően nehezedett a hátamra, miközben apró sóhajt engedtem meg magamnak. Az illata, az érintés, a tudat, hogy itt van, sokkal jobb volt, mint ahogy arra emlékeztem.
Az ujjai a felsőm anyagába mélyedtek, kissé talán élesebben is szívtam be a levegőt, alig egy leheletnyire a nyakától, kicsit hátrébb is hajoltam. Utólag sikerült rájönnöm, mi változott: már nem volt hideg a pólóm.
- Három hete talán? Négy, ha a papírmunkás napok is beleszámítanak. Miért? - kérdeztem vissza, elhúzva az egyik kezem a nyakából, hogy végigsimítsak a borostáján. A fejem visszabillentettem a vállának, kicsit olyan volt, mintha minden rendben lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az a nézés megint csak arra késztetett, hogy összekapjam magam és a fejem lesunyva vártam pár pillanatot, mielőtt válaszoltam volna.
- Egy srác volt, egy alkalom, nem élveztem, nem találkoztunk többet, a nevét sem tudom. Ennyi volt - emeltem fel a kezem megadóan, nem sok dolog maradt meg belőle. - Bocsánat.
Talán kicsit mindkettőért is, nem csak azért, hogy hisztiztem, de a srácért is. Valahogy még mindig kicsit úgy éreztem, hogy igenis tartozom neki az elszámolással, azért, hogy mit mikor és miért csináltam. Pedig tudtam, hogy nem és biztos neki is volt más, lehet, hogy nem is egy valaki. Elég valószínű, hogy nem.
Anno elég gyors és megingathatatlan nemet kaptam, másért is járt volna, most is, ha megkérdezem, de nem tettem. Egyetlen dolog volt, ami miatt rá tartozott volna, hogy az a rajz az ő szellemi tulajdona.
- Ami azt illeti, de. Utána három hétig nem vett rólam tudomást, de nem igazán érdekelt. Noahnak van legalább négy - vontam meg a vállamat kicsit durcásan, mert mi az, hogy neki szabad és nekem nem? Nem vagyok már kislány és szerintem nem is ezt érdemeltem. - Na, nem mondod, apu? Már együtt élek vele egy ideje... kicsivel több, mint egy éve. Szerettem őket, igazából nézni is, ahogy csináltad. Szoktál még?
Szerettem nézni, mert úgy koncentrált rá, kicsit olyan elmélyült arca volt közben. És valahogy jó volt nézni, ahogyan valami újat alkotott, olyan kielégítő volt.
A macsó miatt elnevette magát, aztán elvette a kezét az arcomról, én meg az ajkamba haraptam, mert valahogy ott hagyhatta volna még egy kicsit.
- Miért, most segítettem? - kérdeztem értetlenül, mert semmit nem csináltam, már azon kívül, hogy vettem egy pár mélyebb levegőt. Átkarolt a másik kezével is, szorosan magához ölelve, mire kicsit a nyakának dörgöltem az orrom hegyét. Kicsit nyunnyogtam is hangosan, mikor csókot nyomott a fejemre.
- Hát, én is - mosolyodtam el, majd megcirógattam az állát lágyan, amire le is pillantott rám. Azt hiszem, még a szemem is kicsit felcsillant, de aztán nem akartam ebbe jobban elmerülni. - De, a süti nagyon jól hangzik. Szeretnék sütit.
Azzal nyomtam egy puszit a nyakába, mielőtt még kicsit hátrébb dőltem volna, hogy akkor viszont el kéne engednie. Nem mintha annyira szerettem volna, de azért nem árt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valahogy akárhogy is próbáltam alakítani a helyzetet, csak nem akart belőle tényleges megoldás születni, ez pedig egy kicsit zavart. A kezem után nyúlt, majd az ölembe tolta őket vissza, mire aprót szusszantam. Ha beszélek, az a gond, ha nem, akkor meg az. Nincsen valami arany középút?
- Annyi. Nem valami kitartó, utána belém kötött, hogy de egyem meg a krumplit, mert az, hogy összetúrtam, nem jelenti azt hogy 'vacsoráztam' - forgattam meg a szemem. Egyrészt válogatós voltam, hogy mit és mivel eszek meg, másrészt meg nem szerettem volna abban az időben semmit, egy kis nyugalmon és békén kívül. Legfeljebb Dustint. Nagyon. De nem volt képes felfogni, hogy ezzel semmit nem segít. Sőt.
Kicsit rosszul esett, hogy úgy gondolta, csak úgy szokásom megbánni dolgokat, amiken keresztülmentem. Főleg, ha neki köze van hozzá. - Valószínűleg megyek a nyáron pár fesztiválra, csinálsz nekem Hennát? Fizetnék érte, persze.
Nem hangzott természetesen a számból, mert mellette nem igen kellett akármiért is fizetnem, de akkor más felállás volt, a testfestés meg nagyon időigényes egy türelemjáték.
- És talán nem? - kérdeztem vissza, még jobban hozzá bújva, teljesen hozzá simulva, csak hogy szélesen elmosolyodhassak. Kicsit még piszkálgattam, emlékeztem azért pár dologra - mindenre -, amit szeret, meg még párra - mindre -, amivel anno ki tudtam billenteni akár a rosszkedvből, akár a túlzott koncentrációból. Szóval mikor hátradőlt, közölve, hogy hozzunk nekem sütit, biccentettem kicsit, mielőtt nyomtam volna még egy puszit az álla vonalára. Aztán fel is keltem, öösszerázva kicsit a táskám, meg megigazítottam a ruhám is, eltűrve pár tincset az arcomból.
- Akkor jössz, vagy itt várjuk meg, míg megjön az első nyugdíjad? - ráncoltam kicsit az orrom, vigyorogva a nyelvem hegyére harapva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ő a vizet bámulta, mire komolyan elgondolkoztam kicsit, hogy vajon most mit érez. Nem mindig igazodtam ki rajta anno sem, de szerettem volna válaszokat kapni. Szerettem volna tudni, hogy minden rendben van-e vele. Hogy elégedett-e az életével, van-e aki boldoggá teszi. Mert ugye, nem csak nekem volt szar az az időszak.
- Így is mondhatjuk - vontam meg a vállamat, de nem ez volt az első szó, ami eszembe jutott a nőre gondolva. Főleg nem, ha arra gondolunk, hogy gyökeresen megváltoztatta a sorsom folyását, csak azért, hogy aztán leszarja, mit is csinálok. Két év szobafogság. Egy évbe tellett míg eljutottam arra a pontra, hogy szinte bármit megtettem, hogy felbosszantsam.
Nem úgy nézett ki, mint aki akár a gondolattól is jól érzi magát, sőt, de nem akartam kihangsúlyozni, így csak megköszörültem a torkom, kicsit lesütve a pillantásomat is.
- Nem igazán, ilyen hippi valami, az átlag életkor hatvan év, de lehet strandolni és jógázni, meg alternatív zenéket játszanak. Szeretem - nevettem el magam egy kicsit, talán először a nap során. Először fura is volt, még Czerny akkori, buggyant barátnőjével mentem, de ő főleg az erotikus témájú előadásokat akarta megnézni, én meg inkább lepkét festettem a hét éves kislányok arcára, meg tündért. Ízlések és pofonok.
- Érdekelnek a tapasztalataid - bólintottam végül tudálékosan, mintha már meg is beszéltük volna, hogy összefutunk még. Holott ez közel sem volt olyan biztos, amitől rám is jött egy kicsit az a bizonyos szorongás.
Én vettem rá magam hamarabb, hogy felkeljek a padról, kicsit igazgatva is magam, így megint olyan nagyon közel volt hozzám, mire felpillantottam rá. Kicsit meg is akadt bennem a levegő, a szívem is össze-vissza dobogott, eltellett pár pillanat, mielőtt még eszméltem volna, leginkább arra, hogy a keze a fenekemen járt.
- És az baj? - kérdeztem felvonva kissé a szemöldökömet, mielőtt még az útra szegeztem volna a pillantásomat. - Te még nem is meséltél... Hogy vagy? De úgy tényleg. Nem az érdekel, másoknak mit mondasz, az érdekel, hogy érzed magad.
Ugyan a rózsaszín platformos papucs dobott rajtam egy-két centit, de még így is bőven felfelé kellett rá nézegetnem, nem volt ebben semmi furcsa. Az viszont esetlen volt, hogy nem igen tudtam a kezeimmel mit csinálni, így a táskám szíjára fogtam velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mr Westwood
her | a téren

Ezen most nagyon megsértődhettem volna, de egyszerűn csak még jobban kellett nevetnem tőle, még a könnyem is egészen kicsordult, ahogy elképzeltem, ahogy próbál elslisszolni két, ilyen virágos úszósapis dagimami között.
- Valahogy úgy. Csak egy kicsit kevésbé undin, azért te se gyakran jártál le az uszodába - grimaszoltam a nózim ráncolva. Akár azt is mondhattam volna, hogy sokkal szívesebben nézett engem, mint az uszis banyákat, de ugye sose lehet tudni.
Annyi biztos, hogy a nevetése még mindig az egyike volt azoknak a hangoknak, amiktől megdobbant a kicsi szívem. Szerettem, sőt, odáig voltam a tudatért, ha boldog, ez pedig azt hiszem, nem múlt el teljesen nyomtalanul, akármi is történt az évek alatt.
- De azok legalább jók... nem? - kérdeztem vissza, mert ha más nem, az biztos, hogy anno boldognak látszott mellettem és én ezt szerettem. Szóval kicsit beszívta az ajkamat, őt figyelve.
- Jaj kapd be, olyan izé vagy! Nem lehet mindenki nagymenő művész, zsongó közösségi élettel, van akinek a jóganagyik jutnak - grimaszoltam kicsit, de összességében nem mondhatnám, hogy legalább az ilyen programokat nem élveztem. Még kicsit fel is nevettem, a vállára csapva a tenyeremmel, olyan nevelő célzattal.
Lassan a cukrászda felé indultunk, olyan kis sután, ő a kezét a zsebébe csúsztatva, én az ujjaimat a táskám pántja köré fűztem és próbáltam legalább egy egészen minimális információt megtudni arról, hogy is van, milyen a lelkivilága.
- Hm. Hadd gondolkozzam. Szerintem... nincs alibid illatos radírt venni és most azzal az uncsi, kékkel kell dolgoznod, amit előtte is vettél. Nem csodálom, hogy ingatag a lelkivilágod - csücsörítettem kicsit, mint aki nagyon agyal valamin, de aztán csak bocsánatkérően elmosolyodtam és az ujjaim az övéi közé fűztem szorosan. Lassan elkezdtem ingatni a kezünket, a szemem sarkából követve a minden mozzanatát. - És? Vár otthon valaki?
Igyekeztem könnyedén feltenni a kérdést. Nem ment.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem különösebben lepett meg a ténnyel, hogy még most sem szerette a fürdőket. Néha ugyan lerángattam pancsizni, de azt se ilyen uszodákba, akkor már inkább tó vagy tengerpartra, attól függ, mennyi ideje és energiája volt. A helyzet az, hogy ugyanannyira tudtam élvezni, ha a kanapén félálomban meredt ki a fejéből, míg én az ölében ülve színeztem, mint azt, ha bárhova kimozdultunk. Nem a hol, hanem a kivel volt a fontos.
- Csssssssssssss, semmi negatívat nem akarok tőled hallani! - tettem a mutatóujjam az ajkára, még egy darabig csissegve, hogy nem, nem, ha nem hallom, nem történik meg. Nem akartam arról beszélni, mikor visszaköltöztem Lengyelországba, Bambistól, mindenestől, elég brutális változásokat hozott az az időszak az életemben. Nem akartam rá gondolni, most itt volt mellettem.
- Hm, hát szerintem elég kreatív vagy... - feleltem ártatlan arccal, mielőtt még rávettük volna magunk az indulásra. Az incidenst a tapival próbáltam figyelmen kívül hagyni, de azért kissé számonkérő, vagy legalábbis megróvó pillantást - próbáltam? - felölteni.
Azt hiszem, tényleg lehettem volna már akkor is érettebb és felnőttesebb, de nem volt meg rá sem az inger, sem az elszántság. Én csak kiköltöztem, dolgozni, meg kicsit világot látni, mint anno apa is Dániába, aztán... jött Ő. Inkább a kezeinkre pillantottam, továbbra is szorosan fűzve az ujjaim az övéi közé, a hüvelykujjammal végigsimítva párszor a kézfején.
- Majd veszek neked, amiatt ne szomorkodj! - ráztam meg a fejem vigyorogva. Nem is mindig volt kacsás, de az unikornisosra néha húzta a száját, főleg, ha valami galériás buliról hazafelé összevissza sérült, én meg hoztam a pacis "matricát". Nem is tudom, miért kérdeztem rá, így rántottam egyet a vállamon. Laza vagyok. Nagyon Laza. Kb mint Krisztus a kereszten.
- Mit mosolyogsz? Hé ne mosolyogj ki, ez nem vicces! - próbáltam rá minél csúnyábban nézni, de valahogy nem úgy akart kijönni a dolog, ahogy terveztem, inkább el is nevettem magam a dolgon. De aztán a válaszra kicsit le is sunytam a fejem, mire a fél loboncom az arcomba omlott, de jó volt így. - És nem rossz ez így?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az ujjaim az ajkát érintették, bár most tényleg csak azért, hogy jó hangosan lepisszeghessem. Nem akartam a negatív dolgait hallani, jobb szerettem, mikor boldog volt és valamennyire talán kiegyensúlyozott is. Velem. Hogy ha fáradt volt is kipréselte magából azt a mosolyt a kedvemért.
- Csak a szád nagy. Amúgy se lenne szexi, még a végén herpeszt kapsz - grimaszoltam kicsit, mielőtt még elvettem volna a kezem. Tényleg nem hiányzott, hogy ilyen kedves emlékeztetővel menjen haza. Ennyire nem vagyok figyeleméhes.
- Akkor miért engem kérdezel? - kérdeztem kissé oldalra biccentve a fejemet. Mert ugye én nagyon is éltem az embert, meg az ötleteit, szinte bármire vevő voltam, elég volt csak egy szó. Teljesen mindegy volt, hogy miről is van szó, ne gondoltam át, a kezem nyújtottam, hogy vagy vele, vagy sehogy. Kicsit megint elmerengett valamin, amit nem akart velem megosztani, de nem hibáztattam érte. Sok idő telt el azóta és nagyon is messze sodort minket az élet egymástól, akarat ide vagy oda. Meg kellett volna keresnem, de túl nagy volt a félsz, mi van, ha megtalálom. Boldogan, de mással, máshogy, egy egészen más képben. Azt pedig nem tudom, hogy éltem volna meg, így hát jártam a saját utamat.
- De az nem ugyanolyan - ráztam meg a fejemet rosszallóan. Én is vehettem magamnak cukorka-karkötőt, mégsem volt olyan, mint mikor tőle kaptam. Kicsit közelebb húzott, gondolom hogy ne menjek neki a kissrácnak a kutyával, de nem zavartattam magam, csak ebben a távolságban felejtettem magamat.
- Milyenkor? Nem csináltam semmit - vagy olyat biztos nem, amiről tudok és esetleg tényleg édes lenne. Az esetek nagy részében amúgy sem az vagyok, csak életképtelen. Meg értetlen. - Nem hangzik jól. De akkor talán kevésbé lesz bűntudatom, ha egy kicsit még rabolom a drága idődet.
Azzal lenyomtam a kilincset és betoltam az ajtót, bár nem igen akartam elengedni a kezét. Pedig tudom, hogy kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A fogai egy pillanatra az ujjam karcolták, mire elnevettem magam, de megpróbáltam azért csúnyán nézni rá. Ez régen is elég sokszor megesett, ugyan próbáltam úgy tenni, mint akit zavar, de valahogy sosem jött össze a dolog. Szerettem, minden egyes apró dilijével együtt, még akkor is, ha néha kivett velük az idegből. De komolyan.
- Pedig kéne, az csúnya fertőzés - ráztam meg a fejem, de úgy, hogy még a hajam is belelengett, mire kicsit elnevettem magamat. Asszem ezt nem egészen így terveztem.
- Oh, hogy erre konkrét válaszaim kéne legyenek? Talán legközelebbre kitalálok valamit, de nem volt betervezve egy hirtelen találka veled, ma délutánra. - Ha egészen őszinte akarok lenni, leginkább semmikorra. Nem hittem, hogy mi még összefutunk, ez egy nagyon nagy világ és azóta sok idő telt el. Az sem szükségszerű, hogy megismerjen, rengeteg emberrel találkozott már akkor is. Totál érthető lenne, ha ennyi év után csak a deja vu maradt volna meg.
- Tudom, ismerlek, előtte se vettél - vontam meg a vállamat. A legtöbb fiú nem lelkesedik már az ilyesmikért, ő meg már eléggé pasi volt, most meg... férfi, azt hiszem, kézenfekvő, hogy nem vesz illatos radírt. Pedig az nagyon boldoggá tudja tenni az embert, ha tehetségesen használják és nem szakítja ki a papírt.
- Tudom. Furcsa, nem? - túrtam kicsit a hajamba, mielőtt elmosolyodtam volna. Nekem nagyon az volt, kicsit, mintha tegnap történt volna minden, másrészt pedig kínosan nem az enyém volt már, nem akaszthattam a nyakába a táblát, hogy: "ne bámuld, foglalt". Lehet, hogy nem vagyok túl ijesztő, mert néha méretben egy alpakka is képes überelni, de nagyon fel tudtam anno is szívni magam, ha jöttek a plázacicák.
- Ezt is tudom - sóhajtottam fel kicsit, mert valahogy sosem esett szó a címkékről, ha valami éppen tetszett, anno sem. Pedig én meg szoktam nézni és nem mindig tetszett, amit láttam. De most nem erről volt szó, nem tudott érdekelni, eléggé előtérbe került hozzá az egóm, hogy csak magamnak akarjam.
Azzal betipegtem és lelkesen kezdtem el szemügyre venni a sütiket, hogy milyet is kéne enni. Sok féle volt és mind elég jól nézett ki, még kicsit meg is korrant a gyomrom. Azt hiszem, édesség mindig jöhet...
- Ummmm, szerinted azt a habos málnásat válasszam, vagy a raffaello-labdacsot? - kérdeztem végül tökéletes tanácstalansággal az arcomon. Rég éreztem magam ennyire kétségbeesetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nagyot sóhajtott, én meg élből felkaptam a fejemet, hogy vajon most baj van? Olyat mondtam, amit nem kellett volna? Én nem akartam őt megbántani, semmiképpen sem. Nem, nem.
- Oh, aztán utána futhatok a rendőrök elől, mert birtokháborítást követtem el. A-a, nem megy ez, túl rövidek a lábaim, egy tacskó elől is nehezen tudnék megmenekülni - nevettem el magamat, igaz ennyire nem volt szar a helyzet. Ha akartam, nagyon tudtam sprintelni, de nem szerettem, mert akkor általában gond volt. De anno ha hallottam a kulcsot a zárban, két másodperc alatt gyorsultam százra, még akkor is, ha napközben dolgoztam.
Nem volt radírja, legalábbis nem olyan, ami olyan nem uncsi kék, az amúgy is inkább ragasztóra emlékeztetett, a posztereim raktam ki anno olyannal, még Poznanban.
- Az majdnem ugyanaz - horkantam fel, mert szerintem nem sok különbség volt a más és a fura között. De hát, ugye ő művész, neki muszáj mindent jobban elkülöníteni, mert nem is ő lenne, ha nem javítana ki kb minden második dolgot, amit mondok. - Kösz, apuci.
Léptem be az ajtón, mielőtt komolyabban átgondolnám, hogy mégis mi volt kint a számon pár pillanattal ezelőtt. Helyette összefontam a karjaim a mellkasomon és meredtem nagy szemekkel az előttem pihenő kínálaton, hogy bizony, ezek elég fincsin néznek ki.
- Most mit forgatod a szemed? Mind kettő? Úgy fogok kinézni, mint egy vemhes tengerimalac! - meredtem a hasamra, mert kétségtelen, hogy mióta nem voltunk együtt, leadtam pár kilót. Nem az, hogy ott rosszul voltam tartva, csak mostanság nem érdekelt annyira... az evés. Hagytam inkább, hogy az asztal felé kalauzoljon, majd le is ültem, várva, hátha ő mond valamit előbb. Meg is történt, én meg nagyot nyeltem, a tekintetem az asztallapra szegeztem.
- Te nem - közöltem halálos komolysággal, majd aprót szusszanva néztem a jobb alkaromra. Gyakorlatilag minden egyes mozdulattal előttem volt a minta, és az is, aki csinálta, ez pedig nagyon is tudott fájni. De olyasmi volt, ami miatt megérte. - Csak amikor eszembe jutsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Azt hiszem, felmérte a helyzetet, de arra kell jusson, hogy még mindig alacsony törpe vagyok. De legalább bárhonnan tudtam lóbálni a lábaim, ha felcsücsültem, nem volt gond, hogy majd vizes lesz a szoknyám alja a buszmegállóban.
- Csak akkor, ha valami igen fontos - bólintottam nyomatékosítva a dolgot, mert bizony, volt, hogy késve írták, hova is érkezett a gépe, szerintem legalább háromszáz métert sprinteltem le, ami az én lábaimmal nagyon nem kevés. Már éppen csak levegőm nem volt, mire odaértem.
- Iigen tudom, ezzt már mintha említetted volna már egy párszor - forgattam meg a szemeimet rosszallóan, mert nem számítottam rá, hogy majd pont most jön rá a kioktathatnék.
Közben betopogtam a cukiba és olyan nagyon szép pillantással néztem a kínálatot, végiggondolva, hogy milyen ízvilágot szeretnék most úgy igazából. Annyi tutkó, hogy valami elég könnyűt szerettem volna, semmi olyat, ami nagyon tömör. Mint az a triplacsokis, amit ő kiválasztott magának. Annyira amerikai ilyenkor.
- Most ezt úgy mondod, mintha soha nem tudnám, mit akarok - toppantottam kicsit, mert hát, ha mást nem, neki tudnia kéne, hogy igenis vannak helyzetek, mikor tudok határozott lenni. Igazából mostanság már többet ment, a gyerekek mellett muszáj volt. - Még nálam is kisebbek?
Azzal a lendülettel gyomorba legyintettem, mert pofonra legfeljebb stokedlivel volt esélyem, vagy ha előrehajolt nekem. Inkább le is csücsültem, mielőtt még elkezdek azon gondolkozni, hogy mennyire izmos még most is. Késő?
- Igen? - kérdeztem, a rövidnacim szárát piszkálgatva és annak teljes figyelmet is szenteltem. Mert hát, nem akarta, hogy hiányozzon nekem, gondolom akkor volt más, aki hiányolta. Helyettem is. - Nem tudom. Milyen periódusban? Óra? Talán egyszer-kétszer. Nap? Jobb, ha nem számolok utána. Még a torkom is megköszörültem kicsit, a tetoválásom dörgölve kicsit, legalább addig sem kell ránéznem, hogy mennyire is akad ki ezen.
- Fontos ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Neem, először a gipszállataim kreatív szakkörre, utána az eprek és aztán a gyerekek! Pf! - húztam fel kicsit az orrom a feltételezésen, hogy semmi fontosabb nincsen az édességnél. Őszintén, még most is legalább egy-két kilóval könnyebb voltam, mint anno, néha csak úgy kimaradtak étkezések, meg napok, amik nem szokták magukat bepótolni helyettem.
- Nem, én sem... Miért is tennél ilyet? - forgattam a szemeim kicsit, mert nagyon jól elő tudta adni az ártatlant, a legtöbben talán be is vennék, de csak addig, ameddig először ki nem oktatja őket. Mert ugye, ezzel voltak problémái, olyan visszaeső mániákus volt egy kicsit.  De engem soha nem zavart különösebben, szerettem, hogy okos és határozott.
- Nyolc évig spóroltál a piszkálódással? - néztem rá sokatmondó pillantással, mert bár nagyon is magas volt a tűréshatárom, azért érezgettem a dolgot. Nem vettem magamra, mégis csak Dustinról volt szó, és ha valaki, hát ő soha nem akarna nekem rosszat. Csak tudom. - Aztán rápisilt az óravázlatodra és elkattant az agyad, szőrösnek mennie kellett.
Csak oldani próbáltam a helyzetet, azt hiszem, mert nem hangzott valami rózsásan, ha a tesója fogta magát és lenyúlta tőle. Gondolom nem mentek rendben a dolgai, ami valahogy nem tudott volna meglepni. Inkább a pillantását kerestem az enyémmel, hogy lássam, most rendben van-e.
- Azért nem halsz bele, ugye? - néztem a hasára, majd vissza az arcára, mielőtt elmosolyodtam volna halványan. Nem tartott sokáig, mert elég hamar komolyabb téma került  megint terítékre, én meg a ruhám piszkálgatva voltam csak képes a többnyire értelmes válasz benyújtására. Hogy beszélgetsz valakivel arról, hogy hiányzott vagy nyolc évig, mikor éppen veled szemben ül? Ez nem ilyen egyszerű.
- Gondolom igen, de nem tudom, hogy milyen az - közöltem közömbösen, mert hát... ezzel az érzéssel keltem és feküdtem, nem múlt el, csak az ember idővel hozzászokott. Minden más leginkább pótcselekvés volt, amit azért szedtemfel, hogy egyben tartsam azt az emberi roncsot, amit anyám csinált belőlem. - Valahogy úgy.
Én is bólintottam párat, mindenféle mosoly nélkül, mielőtt megengedtem volna magamnak a pillanatnyi boldogságot. Szerettem nézni őt, ahogy elgondolkozva pillant épp rám az asztal másik feléről, olyan jó érzés volt.
- De most nem. Most itt vagy - szusszantam fel, kissé hitetlenkedve talán, mert nem gondoltam volna, hogy még látom ebben az életben. A pillantásom is másfelé kaptam, szóval ki is szúrtam a pincért, aki közeledett a sütikkel, majd lepakolta  elénk.
- Dziękuję bardzo - biccentettem, a saját kis nasijaimra nézve, mielőtt még elfojtottam egy apróbb, kikívánkozó vigyort, összecsücsörítve az ajkaimat. - Az a raffaello szerintem befér a számba, egyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Kicsit megint úgy éreztem, hogy fenekestől felfordult az életem. Jó, itt vagyok legalább egy hónapja, a suliban éppen csak kezdek beilleszkedni, a tanárok és a szülők is kezdik elfogadni a létezésemet. Erre? Kiülök D-vitamint gyűjteni a térre és bumm. Westwood.
Aztán azóta a gondolataim megint egy kicsit más irányban járt, mint egész addig, olyan álmodozósban voltam. De kellett az idő, hogy feldolgozzam, ahelyett, hogy rögtön a nyakába varrnám magamat.
Ma ugyan órám csak egy volt, de délután kellett szakkört tartanom, így az időm azzal ment el a két elfoglaltság között, hogy befejeztem az amúgy félkész gipsz-állatkákat. Volt köztük cica, kutya, ecca ecca eccarvú, de madárka és még vidra is! Magamnak egy rókát csináltam, bármily meglepő is.
A hajam elhúzva az arcomból elkötöttem egy lilás-vöröses festett kendővel. Sötétkék, fehér pöttyös háremnadrágot húztam és hozzá a kedvenc pólóm, amire én csináltam a mintát. Szivárvány színű foltok voltak rajta, benne fehér hajszálvékony mandalák és egy béke szimbólumban szintén fehér maradt. Igazából elég sok időbe telt megcsinálni, de azóta is rengeteget hordtam.
Ugyan pár percet késtem, de csak ketten vártak a terem előtt és már nem is tűntek durcásnak, mikor a gipsz-állatkák előkerültek a táskámból, hálistennek ép és sértetlen állapotban.
Az idő sebesen nyargalt el mellettem, mint a szél, született egy kék kutyánk, fehér pöttyökkel, egy arany eccarvú, egy fekete-fehér foltos kotku - a kis realista -, illetve egy félig pink, félig barna vidra, amit Eszti azzal magyarázott, hogy őt éppen egy főzet színezi át. Szóval olyan gyönyörű, egyenletes átmenetet festettünk a kis állatka teste felénél, még kis alu-csillagot is kapott rá, mert szerintem nagyon ügyes volt.
Talán pár perc eltelt, mire észrevettem az érkezett nőt, megilletődve össze is préseltem az ajkaimat.
- Szép napot! Bocsánat csak... festék mindenütt - nevettem el magam kicsit, jobb kezemmel az előrelógó tincsek közé túrva, azt is színpalettává varázsolva egy pillanat alatt. El is kaptam a kezem nevetve, szerintem egy katasztrófa vagyok. - Hogy vagy? Mi jót olvasol?
A vállam felett hátra-hátra pillanthattam, de a lépéseim a nőhöz vezettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nem zavarsz, már majdnem végeztünk, ügyesek, megállnak a maguk lábán. A sajátom már szárad, ők meg szólnak, ha valamiben még tanács, vagy segítség kell - mosolyodtam el szélesen, hátra-hátra pillantva a vállam felett, majd feltoltam magam a mellette lévő padra. Ez a hátránya annak, ha alacsony vagy. Mindehova úgy kell felmásznod. Mi az előnye? Akárhol lógálhatod a lábadat kedvedre.
- Nem hallottam róla jókat, a suliba azt mondták, hogy teljesen kontár az ember, aki írta.
Még le is biggyesztettem az ajkamat, nem értettem, hogy is engedhetnek olyasmit publikálni, amit olyan írt, aki még csak hozzá sem tud szagolni a témához. Közben az egyik kislány megmutatta, hogy ő bizony végzett, szóval elkezdi lelakkozni.
A pillantásom Eszti felé surrant, és elégedetten elmosolyodva bólintottam egy aprót. Láttam benne a lehetőséget, tényleg lelkes volt és még csak nem is teljesen fantáziátlan.
- Jajj nagyon, egy vidrát festett, ami éppen rózsaszínné transzformálódik. Kapott rá csillagot is - lógáltam a lábaimat elégedett mosollyal pillogva közben-közben a kislány felé. Apu is anno mindig örült nekem, mikor valamit sikerült úgy csinálnom, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kedveltem őket, mind a ketten olyan lazák voltak.
- Jaj, hát... olyan... csodás, azt hiszem. Nem tudom eldönteni, hogy jó-e. Találkoztam valakivel, aki egy időben nagyon fontos része volt az életemnek - vontam meg a vállamat, olyan lazán, miközben elfújtam az eperszőke, átszíneződött tincseket az arcomból. Lepillantottam a pólómra, majd csillogó szemekkel rá, kicsit meg is huzigálva az anyagot. - Tetszik? Szívesen csinálok neked is, ha gondolod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Rókát... egy ideje hanyagoltam őket, valahogy nem töltöttek el túl sok pozitív érzéssel, de most... csak úgy éreztem, kell - mosolyodtam el kicsit, vonva egyet a vállamon. Jó, persze, szerettem csinálni, meg édes állatok voltak, de egyből eszembe jutott róluk, hogy a patrónusom is az, onnan meg egyenes út vezet addig, hogy milyen emlékkel is idézem azt meg. Túl sok a memento.
- Akkor miért van nálad? Ugye nem adtál érte pénzt? - kissé bizalmatlan pillantást vetettem a könyvre, hátha a gerincén ott van a könyvtárba való tartozását jelző címke, de egyelőre nem láttam belőle semmit, így csak grimaszoltam egy kicsit.
- Hát, ezt mondta, szóval azt hiszem, igen.
Legalábbis, a történet, amit előadott róla, arról szólt, hogy megitta a bájitalt és most szépen lassan teljesen rózsaszín lesz, egy-két óra leforgása alatt és hogy ő eközben örökítette meg.
Nem is vagyok benne biztos, hogy miért is szóltam Axelről, nem éreztem úgy, hogy biztosan Tatival kellett volna ezt megosztanom. De ha úgy vesszük, akárki is láthatott minket, mind a cukrászdában, mind az előkészítő előtt, így azt hiszem, hogy ez nem... akkora tragédia.
- Semmi nem változott, azt hiszem. Nyolc év és még mindig ugyanolyan gombóccá gyűrődik a gyomrom - nevettem el magam, felemelve a kezem és ökölbe szorítottam az ujjaim, hogy mutassam, mekkora kis csomó lesz az egészből.
Tényleg tetszett neki a pólóm, amire nagyon lelkesedtem, mert szeretem, mikor valami, amit én csináltam, másoknak is elnyeri a tetszését. Szerettem is csinálni, megnyugtatott és boldoggá tett, így azt hiszem, hogy szívesen megismételtem volna.
- Csak majd valamikor küldj Esztivel egy pólót, mert nem tudom a méretedet... gondolom hasonló lehet, mint nekem. De azért jobb szeretek biztosra menni. - Még bólintottam is rá kis mosollyal, a lábaimat hintáztatva a padon ülve. - Jövő héten cake pop-ot akarok velük csinálni, majd aláírod te is a papírt, amin összeszedem, ki és mire allergiás? Csak, nehogy legyen valami...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hm, hát... elfogadhatóak, maradjunk ennyiben - rántottam egyet a vállamon, mert annyira azért nem volt nagy szám. Persze, elég sokat dolgoztam rajtuk, mindegyiknek megvolt az árnyékolása, a csillogás a szőrén, a szemében a pötty, ami a fényt jelezte, meg minden, de valahogy sose éreztem azt, hogy hú. Ez tökéletes.
Azt hiszem, nem kalkuláltam bele, hogy ilyen csúnyán fog rám nézni, szóval a számba is haraptam belülről, kicsit leszegve a fejemet. Nem szerettem felbosszantani, mert amúgy nagyon is tudott szépen nézni rám, de... hát nem ez az a pillanat volt az, azt hiszem.
- Aztán? Kiakadtak, hogy ne legyél már faok? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, mert hát, találkoztam velük párszor és ők sem tudták mindig helyén kezelni, mikor Dustin ideges vagy feszült volt. Azt hiszem, kicsit mindenki jobban szerette, mikor viccesre issza magát. Már rajtam kívül, mert velem akkor is nagyon édes volt, mikor éppen nem látott piát. - Uuuu, azt neeem szabad, abban sok az idő és az energia!
Még látványosan meg is ráztam a fejemet, szerettem, mikor alkot, így kicsit nehezteltem is, mikor a negativitás volt, vagy ne adj isten, tényleg valami baja lett a kész dolgoknak.
- Nem pont arra gondoltam, de inkább semmibe ne halj bele, nem szeretném végignézni - köszörültem meg a torkom kicsit. Nem csak, hogy nem akartam végignézni, de nem szerettem volna, ha bármi baja van. Csak legyen egyben és boldog, olyan sok ez?
Azt mondta, hogy nem megy sehova, én meg csak próbáltam lassan fejben összekirakózni, hogy mi is történik, mit csinálunk mi most itt egyáltalán. Arra jutottam, hogy a vércukorszintem túl alacsony a további szegélydarabok kereséséhez, felborítom az asztalt a francba és inkább megeszem a raffaellom, majd utána visszatérek rá. Talán.
- Ettől a helyedben nem tartanék, 7 évet megálltam a magam lábán is, annyira nem lehetek életképtelen - közöltem, kicsit kihúzva magam, de a tekintetem a tányérra szegeztem, mert... de. Nagyon is de. És ez addig van rendben, ameddig ő nem tud róla, mert azt hiszem, nagyon csúnya kiakadást hallgathatnék végig, olyat, amit még anno is nehezen viseltem volna el. Most pláne. Szóval minden addig van rendben, ameddig csend van és tudatlanság. Ismét megköszörültem a torkom, próbálva kiverni a fejemből azt a számtalan kínos és igen csak nyomasztó jelenetet, helyette rászegeztem a pillantásom. A táskámból elővadásztam a fertőtlenítős gélt, majd miután bedörgöltem vele a mancsom, sokatmondó vigyorral emeltem meg a kókuszos csodát. Különösebb szenvedés nélkül sikerült egyben a számba applikálnom, csak a nevethetnék volt rajtam nagyon. Még a hüvelykujjaim és felmutattam. Hát, ami jó, az jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Azt hiszem, hogy amúgy is várható volt, hogy komolyabbnak számító feladatokat is kapok, ha már itt dolgozom. Szóval miután megtartottam a mugliismeretet, éppen elszállingóztam volna a dolgomra, de el lettem csippentve, hogy márpedig most kéne az asszisztenciám az ebédelésnél. Nem esett nehezemre, csak vontam egyet a vállamon, hogy hát, legyen úgy.
- Hm? Jaj, remélem nem. Mármint, hallottam, hogy az előző igibá aranyos volt, de ha kifognak valami rabszolgahajcsárt, az senkinek nem túl jó.
Persze, nincs baj a határozott férfiakkal, de azért mégis, valahogy jobban örültem volna, ha nem kell velük együtt dolgoznom.
- Bár igazából nekem mindegy, ameddig nem szabja meg, mit akar csináltatni a szakkörön - igazítottam meg Panka fonatát, mivel megkért rá, majd elhúztam a háta mögé, egy puszit nyomva az arcára, mielőtt még belelóg neki a levesbe. Emily közben kezet mosni kísérte a kissrácot, aki aztán nagy büszkén ült vissza a szíve választottja mellé, hát milyen aranyosak már ezek a pöttömök, nem?! Annyira szét tudtam volna szeretni az összeset is... deee nem, nem szabadott, helyette csak próbáltam határozottnak tűnni, egyelőre sok sikerrel.
- Imádom őket, annyira... édesek. Még a fiúk is - nevettem fel, Dory mellett ácsorogva, összefonva a karjaim a mellkasomon. - Amúgy vagy nagyon kevés az ember, vagy kezdünk mi is bizalmat kapni. Még nem tudtam eldönteni. Szerinted? Tényleg, hogy megy a fotózás?
Azt hiszem, sok voltam? Talán nem nagyon, de egyszerre túl sok dolog jutott eszembe és ha nem mondom ki, akkor tuti elfelejtem legalább a felét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mert szeretnek - tudtam le ennyivel. Ők azért jóval régebb óta ismerték Dustint, mint én és azt hiszem, hogy ez jól is volt így. Néha könnyebben kiigazodtak rajta, még ha nem is feltétlenül helyeselték, hogy mi együtt vagyunk. Azt pedig gondolom, még inkább nehéz volt mosolyogva fogadni, amit magam után hagytam. - Szerintem lehet, hogy ez így volt a helyes döntés.
Összességében nem szerettem sem a halálra, sem az elmúlásra gondolni, különösen nem, mióta az a fura néni mindenféle baromságot kérdezgetett, meg ilyen-olyan bogyókat írt fel, amiket utána hellyel közzel beszedtem. Néha többet is, mint kellene és akkor minden olyan nagyon lassú és furcsi volt. De ugye Noah szerint kellett azért, hogy feldolgozzam a traumát. Az agyam a gondolatot, hogy vele bármi is történjen, nagyon rosszul kezelt.
- Semmibe, fiatal vagy, ne gondolkozz ilyeneken! - jóformán felcsattantam, még nekem is kissé durván meglepő volt. Sok és sűrű pislogás után az ölembe bámultam és rántottam egyet a vállamon, hogy hát, igazából, nem is tudom, hogy mit kéne ezzel a helyzettel kezdeni. - Mármint tényleg, csak nem egészséges az ilyesmi mentálisan.
Túl sokat is tudott rólam ahhoz, hogy ezt a kis mesét így szépnek és kereknek adjam el, asszem, mert nem úgy nézett ki, mint aki ezt ténylegesen elhiszi nekem. Elég döbbentnek látszott, én meg vontam egyet lazán a vállamon, mielőtt a szalvétám igazgattam volna a tányér alatt, nem állt egyenesen.
- Mindenkinek vannak, van, akinek több, van, akinek kevesebb, nekem pontosvesszőim voltak, egy pár, ha úgy tetszik - szusszantam fel elgondolkozva. - Milyen a csokisbigyó?
Az állammal még a pohárka felé is böktem, mielőtt még mélyen a táskámba kotortam volna, hogy elővadásszam a benne lévő fertőtlenítőt. Nem sokkal később már az arcomba is toltam a sütit. A tányért az állam alá emeltem, hogy visszasöpörgessem rá a szájfényembe ragadt kókuszpelyheket, valamikor itt facepalmolt be Axel, amin még inkább nevethetnékem támadt.
Válaszoltam volna szívesen, de inkább csak felemeltem a mutatóujjam, hogy egy kicsit várnia kell. Egész addig, míg fogyasztható mennyiségre sikerült csökkentenem a számban lévő sütit. Az első pár falatot nem is igazán éreztem ízre, de nem is ott volt a lényeg, ez most kellett.
- Bih az hogy tipikus? - közöltem szórakozottan, majd egész addig csendben is maradtam, ameddig meg nem ettem a számban lévő süti maradványait. - Valamikor még összefuthatnánk... ha lesz kedved.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Remélem is, túl sok időt töltöttem el mostanság B vágányon az életemmel - grimaszoltam kicsit. Csak őszinte voltam, nem éreztem úgy, hogy ez lenne a megfelelő vonal, amin halad az életem. De kicsit mintha ismét alakulni látszottak volna a dolgaim, ez pedig boldoggá tett, méghozzá felhőtlenül.
- Az jó, jól hangzik, néha én is szoktam ilyen szervezeteknél segíteni. Tavaly voltam kint pár nagyobb ilyen rendezvényen is, amin jótékony célokra ment a belépő ára, pár napot önkénteskedtem is, szeretem az ilyeneket. - Apám azt mondta anno, hogy túlzottan is érdekelnek az efféle elfoglaltságok és saját maga cipeli vissza a cuccaimat Amerikába, ha anyám meg meri engedni, hogy kimenjek fél évre házakat építeni egy harmadik világbeli országba.
- Szerintem rendben van ez így. Mármint, ha az ember örököl valamit a szüleitől.
Én mondjuk nem sok dolgot mondhattam a magaménak, legfeljebb apám jelleméből pár vonást és az arcából is, amit nem is nagyon haboztak a tudtomra adni. Mindenkiben volt valami porcelánfigurás a családban és ez a fotókon nagyon ki is ütközött. Noahról sose mondta volna meg senki, hogy kviddicses,ameddig nem volt válogatott. Magas, szálkás, a haja göndör és valahol félúton van az eperszőke és a tejfehér közt.
- Stresszivó? Ilyen is van? - kérdeztem meglehetősen meglepetten, mert nem hallottam még erről a fajta betegségtől. Mert ugye ez az, nem lehet azt mondani, hogy probléma, ez mentális betegség.
- Nem gond, nyugodtan küldd csak el, a többit én megoldom majd, amint lesz is rá ténylegesen időm - bólintottam párat elégedett mosollyal az arcomon. - Én is válogatós vagyok, nem különösebben szeretem a poliésztert.
Muszáj volt Tatinak szólnom a lapról is, mert tényleg fontos volt, hogy az allergiákra tekintettel legyek, mikor receptet keresek, meg mikor utána a dekorokkal is óvatosan bánjunk. Kicsit megnyugtató volt, ő volt a harmadik szülő, aki jelezte, hogy semmilyen shady dologra nem kell figyelni.
- Jaj, ügyelek majd rá, ha minden igaz, mindenkinek három lesz, meg egy, amit hazavisz - bólogattam apróbbakat, de ugye, odakint még üzletelhetnek meg csereberélhetnek, szóval nem tudom teljes mértékben befolyásolni az ügyek menetét. - Lehet, hogy nem lenne rossz.Korán jöttél amúgy kicsit. Szabadidő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Min szoktál? - kérdeztem vissza reflexből, különösebben át sem gondoltam, mielőtt kint lett volna a kérdés, csak megtörtént. Anno sem szoktam magam azon zavartatni, hogy mit kérdezek, ő az apum volt, mindenre válaszolt, ha elég szépen néztem. - Olyan lelombozó tudsz lenni.
Azt hiszem, hogy ebben nem értettünk egyet, mert a legtöbb dolgom nem volt egészségtelen, legfeljebb drága, vagy időigényes, esetleg szociálisan elítélendő. Legalábbis, Piros szerint mindenképpen. Más kérdés volt, hogy ezek nem szoktak meggátolni abban, hogy kipróbáljam, megszeressem és az életem szerves része legyen. Egy alkalomtól eltekintve.
- Nem tetszene - közöltem higgadtan, nem is akartam én rosszat neki, egyszerűen tudtam, ha elmesélem, nem lesz elragadtatva, sőt, talán még tényleg nagyon ki is akad rám. - Csak voltak olyan pontok, ahol túl sok volt hirtelen a szar ahhoz, hogy feldolgozzam. Meg olyanok, ahol szerettem volna... lezárni ezt az egészet.
A kérdésre bólintottam egyet, kis mosolyt is erőltetve az arcomra, mert tudtam, hogy csak miattam sztereotipizál. Másért nem szokott ilyet, sőt, szerintem ő nagyon is jól elvolt a származásával, nem igazán élte, mikor piszkálták miatta.
Közben felém tolta a poharat, de engem éppen lefoglalt, hogy nagy lelkesen lapátoljam a kicsi arcomba a kókuszos csodát, mindenféle különösebb zavargás nélkül.
- Nem? Ez kicsit elkeserítő... - jegyeztem meg, lebiggyesztve az ajkamat, mielőtt még a tiszta kanalammal beletúrtam volna a krémbe. Nagyon finom volt, olyan tömény és testes, már-már túl édes is nekem, mire elmosolyodtam. - Aha. Olyan amcsi.
Azért elvettem tőle a szalvétát egy hálás pillantással, majd kicsit megtöröltem a szám, a maradék kókuszt és szájfényt is eltüntetve róla egy határozott mozdulattal. Aztán vissza is toltam elé a poharat, az ajkam rágicsálva, hogy visszafojtsam a vigyorgást. Nem ment. - Oh yes, you do. De majd észben tartom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Szerintem is. Mármint ez nem annyira nagy, hogy szükség legyen az ilyesmire.
Azaz, én így éreztem. De nem kellett velem egyetérteni, mondhatta volna bárki, hogy lökött tyúk vagyok és hogy a Shanes akkor lesz jó, ha valaki vasmarokkal tartja a szálakat. Ettől még nem lett volna igaz.
Közben inkább az előttem töpörgő kicsikre koncentráltam, eligazítva az útból a kislány hajfonatát, mert a világos tincsek igen hevesen kalimpáltak a lila leves felé, márpedig az nem lett volna a legjobb végkifejlet.
- Amúgy is vannak affinitásaim ezzel kapcsolatban, felettem ne álljon senki, csak akinek megengedem - nevettem el magam kicsit, mielőtt megingattam volna a fejemet. Inkább megigazítottam a szétcsúszni óhajtó copfomat, egy erősebb húzással. - Azt meg senki nem mondhatja meg, mennyi csillámot teszek rá! A zsarnokságnak is vannak fokozatai, ez az, ami már nem fér bele!
Doryval nagyon jól megértettük egymást, aminek nagyon örültem, mert elég kevés volt a közelben az ismerős. Sőt, ha nem vesszük Hannaht és Tudjukkit - ez de rettenetesen rossz -, akkor gyakorlatilag teljesen el voltam veszve. Aztán jött előbb a mellettem ácsorgó lány, majd Tati, hogy megmentsenek. Milyen rendesek, nem? A bizalom kérdés egy ideje nem tartozott a kedvenceim közé, így mások is nehezen bíztak csak meg bennem.
- Hát, lehet, hogy 50-50, már éppen bíznak bennünk annyira, hogy ránk merjék bízni őket és ne üzleteljenek Kyleal, hogy inkább ő jöjjön velük. Uh, igen? Milyenek? - néztem rá őszinte csodálkozástól csillogó pillantással. Szerettem a gyerekekkel lenni, kicsit jobban is, mint a korombeliekkel, nem jöttünk ki a legjobban. Viszont Emilyvel igen és próbáltam is minél több infót összegyűjtögetni a beszélgetéseinkből, arról, hogy milyen is ő, mit szeret és mi gondol. Érez. Anya szerint túl nyitott és "libsi" vagyok. Akkora baj ez?
- Nagyon jó látni az embernek saját magán a fejlődést. Én is így voltam a festéssel, bár kevésbé spontán és pillanatorientált, mint a fotózás. Igen? Egy időben gondolkoztam egy albumon, valakinek, aki fontos. Még alszom rá párat, de... lenne kedved segíteni? - tűrtem el egy tincsem kissé zavartan, mielőtt a pöttöm mellé ugrottam volna, éppen elkapva a poharát, mielőtt felborította volna. - Óvatosan, tücsök!
A kérdésre nagyot grimaszoltam, összeráncolva az orromat és nagyon fintorogtam a dologra. Mert hát, szerettem a szakkört is és az órákat is, plusz tudást tudtam megosztani a pötikkel, olyasmiről, ami érdekelt engem, de... hát.
- De, igazából, de. Az órán szigorúbban kell hozzáállni a dolgokhoz, mint a szakkörön és... hát én mindig az voltam, akit neveltek és nem az, aki nevel - nevettem el magam megint kicsit, aztán az ajkamba haraptam, mielőtt öntöttem volna még Limonádét Flórinak. - Amúgy megvagy? Olyan... halvány vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Csodaszép délutánunk volt, legalább negyven percet napoztam a kertben, mielőtt még rávettem volna, hogy összeszedjem magam. A házba lépve a szobámba siettem és felkaptam a rózsaszín válltáskám, amiben a festő cuccaim voltak. Az állványom is benne volt, mivel tértágítós és amúgy is össze lehetett csukni nagyon kicsire. A napszemüvegemet a fejemre biccentettem, majd felkaptam az egyik kisebb, kifeszített vásznamat. Azzal már kint is voltam az ajtón és végigvágtattam a fél falun. Pár embernek, akit már ismertem, köszöntem, de nem estem túlzásokba, nem voltam annyira közcetlen, hogy minden egyes személyről pontos infóim legyenek.
A kis tavacska partján kevesen voltak, azok is leginkább magukkal voltak elfoglalva. Egy nő a könyvébe mélyedve ült a parton, egy fiatal srác zenét hallgatva futott, csak áthaladt a területen leginkább. Én meg megkerestem a megfelelő helyet, letámasztottam az állványomat és ráraktam a vásznat, majd megigazítottam minden a csavarokkal, hogy véletlen se eshessen le.
Teljesen belemerültem a látványba, a víz csak egy egészen kicsit fodrozódott, így ceruzával kezdtem el felvázolni, hogy mi és merre is van. Utána szétcsatoltam a táskám és kiterítettem az ecsetkészletem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Imádtam, amikor nevet, ez pedig nem változott semmit azóta sem, csak kiült a szám sarkába az a bizonyos mosoly, hiába is nyomtam volna el. Kicsit jobban is hangzott ez a lehetőség, mint az, hogy bármi túl borús járt a fejében. Pedig erre is megvolt a maga sansza.
- Ez jól hangzik. Nem csodálom, hogy akarják a képeidet, ki nem? Ugyan már... - kicsit rosszallóan meg is ráztam a fejemet, de aztán csak vontam egyet a vállamon. Tudta magáról, hogy jó, nem kellettem én ehhez.
Azt hiszem, hogy még vissza kéne rázódnom a rutinba, hogy mit is szabad kimondani és mi az, amire még utalni sem. Már... persze, ha még látom őt. Ami ugye korán sem olyan biztos. Csak lesunytam a fejemet, nem akartam elmerülni abban, hogy mégis mikor és mit csináltam. De azt hiszem, sok választásom nem volt.
- Sosem szokott. Csak az van meg, hogy egy csomó ember ki van akadva és ilyen hülye nyugitakarót raktak a vállamra. Nem gondolkozom olyankor - ráztam meg a fejemet, megnedvesítve kicsit az ajkaim. Kínos, de azt akarta, hogy őszinte legyek, nem? - De mióta is?
Most én kerestem a pillantását, holott mind a ketten tudtuk, hogy az esetek nagy többségében nem én voltam az, aki válaszokat akart. Nem is lett volna a dolgok normális felállása, de ha nem határozta meg, hogy mióta, hogy is kéne felvilágolnom?
Kicsit el is vörösödtem, mikor közölte, hogy bájos, szerettem, mikor ilyeneket mondott, most mégis olyan kicsit idegen volt az egész helyzet, amiben voltunk. Ő azt tudta rólam, amit ma meséltem, én szintén, de ez leginkább a semmivel volt egyenértékű. Nyolc kib.aszott év telt el azóta.
- Ne csillogtassam a nyelvtudásomat? - kérdeztem vissza, mielőtt kitoltam volna oldalra a nyelvem kicsit, azzal a sejtelmes arckifejezéssel. Nem sokáig tartottam fent a pajkos nő maszkot, nem is ment, belenevettem a közepébe. - Úgy nézel rám, mint aki mindjárt felfal a pillantásával, Jesus, Axel, chill van, nem futok el. Lesz még időd megcsodálni.
Azzal hátradobtam a hajam látványosan és a kezembe temettem az arcom egy pillanatra, mielőtt visszanéztem volna rá, a villával a kezemben már.
- Kérsz a sütiből?