Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem hiszem el, hogy van ember a világon, aki elfelejt enni. Eléggé ijesztő, az meg még inkább az, hogy ez a valaki az én szobatáram. Úgy értem, ember, enni kell. Én három ember helyett is megteszem néha, olyankor meg úgy nézek ki, mint akinek babája lesz, pedig nem, én olyat nem csinálok, ez tuti. Szóval eléggé hihetetlennek tűnik nekem, hogy Detti rendesen elfelejt enni, pedig bizony ez elő szokott fordulni, én pedig olyankor, amikor ezt eszembe juttatja, totálisan kiakadok, mert hát ne már. Most is ez a helyzet, ezért jöttünk ide, a cukrászdába, ahol minden van, ami kelhet.
- Hihetetlenek vagytok mind a ketten!
Korholom, mint ahogy a normális anyák a normális gyerekeiket szokták, miközben a karjába karolva haladok vele a falu utcáin. Azt tudom, hogy ő már nyugodtan kint maradhat, illetve azt is, hogy én hiába vagyok nagykorú, már réges-rég a szobámban, vagy legalábbis a körletemben lenne a helyem, de most nem érdekel, csak nem vagyok olyan szerencsétlen, hogy egy prefektusba fussunk, ha meg igen, és mondjuk nem ismer annyira, akkor meg simán azt mondom, hogy én is mestertanonc vagyok, és hagyom Dettit, hogy kimagyarázza majd a helyzetet, bólogatok a tanárok nevénél, és osztom majd a véleményét. Mivel hiszem, hogy nekem nincs helyem a varázsvilágban, ezért nem is nagyon érdeklődök a mestertanonci szakok iránt. Már felvettek, már tudom, hogy mi akarok lenni, csak még a bátyámmal nem osztottam meg, pedig neki mindenképpen el akarom mondani, és aztán azt hiszem Adriannek, Dettinek és Rosienak. Persze ez még nagyon képlékeny, mert félek Cole reakciójától, de nagyon szeretném, hogy támogasson a döntésemben, végre megtaláltam az utam, tudom, hogy mit szeretnék csinálni, és talán lelkileg is rendbe tudnék jönni. Szeretném, ha úgy állna ehhez a dologhoz, mint az a Cole, aki engem mindig védett, aki tudta egy pillantásomból is, hogy mire gondolok, aki egyben volt. Aggódok miatta. De igyekszem kizárni most ezt az érzést, és helyette inkább a cukrászdába lépve leültetem Dettit, majd odasomfordálok Ervinhez egy gyors diskurzusra. Egészen nyitott, még csak a szemöldöke sem emelkedett meg, és azt mondta, meg lehet oldani.
- Ő az, ő kérdez olyan sokat Rosieról.
Bökök feltűnésmentesen a srác irányába, aki felénk pillant, majd eltűnik hátul.
- Képzeld, Adrian igent mondott, elvisz a bálba. Tök rendes tőle, legalább nem én leszek az egyetlen végzős, aki nem olyannal táncol, akit kedvel. Persze, csak mint barátot, de ez mindegy is, a lényeg, hogy egy normális fiúval megyek.
Mosolyodok el őszinte örömmel. Jó, kicsit füllentettem, de nem akarom, hogy bárki azon sajnálkozzon, mekkora gyökér vagyok, amiért a saját bátyám párjába estem bele totálisan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Mi szakkörösök, ha már úgyis itt vagyunk, akkor segítsünk be, és vigyük el a miniket ebédelni. Eddig nem is lett volna probléma, meg aztán tudom, hogy most minden tanár lázban ég azért, mert lehet, hogy lesz igazgatója az intézménynek, és senki se tudja, hogy ki. Elég sok a pletyka, azt is mondták, hogy Kirill adta be, meg azt is, hogy egy orosz férfi jönne ide, de igazából senki se tud semmi konkrétumot. Viszont engem ma is megdicsért az intézmény alapítója, hogy jól végzem a munkámat, szóval ha így haladok, még lesz belőlem valami. Meséltem neki, hogy a jövőbeli terveim az ovisokhoz kötődnek, ő meg egyből bele is dobott a sűrűjébe.
- Szerinted is férfi lesz az igazgatónk?
Kérdezem Mirotól, aki mint kiderült a kicsiket kapta meg, így nem az az eredeti felállás, hogy mind a kettőnknek van kettő gyereke meg egy közös, hanem van tíz gyerek, vagyis öt-öt, akire oda kell figyelnünk, és mivel még kicsik, így segítenünk is kell nekik. Ez így már egy kicsit ijesztő, főleg, mivel a fiúk többségben vannak, a lányoknak meg szép és húzható copfjaik vannak, de remélem a gyümölcsleves motiválóbb lesz számukra a rosszalkodáson kívül.
- Gyere Gergő, megmossuk a kezed, utána leülhetsz Steffi mellé, ígérem.
És remélem, hogy tartani is tudom, mert ha nem, akkor engem itt egy zokogó gyerek állít majd élő céltáblává. A sikeres, és csak egy kicsit vizes kézmosás után alaposan megtörlöm a kezét, és odakísérem az asztalhoz, hogy tényleg Steffi mellé ülhessen. A kislány pedig megsimogatja a kezét.
- Milyen cukik, Gergő tiszta lovag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Miro

- Olyan furcsa, amikor egy ilyen kaliberű intézményt egy kemény kezű ember irányít. Értem, hogy legalább minden rendben van akkor, de nekem az nem gyerekközpontú.
Márpedig ezt nagyon fontosnak tartom, és reménykedem benne, hogy a gyakorlatomat, illetve később a munkámat is olyan helyen végezhetem, ahol kedves a vezetőség és jó a légkör. Még mindig úgy gondolom, hogy az a legjobb megoldás, ha elhagyom a varázsvilágot, ezért is nem gondolkozom a Shanes-ben. Cole már nem nagyon hiszem, hogy a maradásomat erőltetné, hiszen az elmúlt hetekben sosem látott mélységű szakadék keletkezett közöttünk. Rosie egyre erősebb, és már nincs szüksége arra a pörgésre, amivel eddig kínoztam, nem mintha mostanában még igaz lenne rám, vagy ha pörgök is, azt őszintén teszem. Különben is, ha nem szúrja el, még boldog lehet. Aztán ott van Adrian, az édes, kedves és tökéletes Adrian, akinek bármennyire is szeretnék, nem maradhatok a közelében. Nem, hiszen nem vagyok hozzá őszinte. Nem tudom csak barátként vagy csak bátyámként szeretni, nem tudok csak Adrianként gondolni rá. Sajnos az iránta érzett szerelmem sokkal mélyebb, mint feltételeztem, és nem tudok tőle szabadulni, éppen ezért, nem is szabad maradnom.
- Várj, segítek.
Lépek oda Steffihez, még mielőtt magára borítja a levest. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy a segítségemet elfogadja. Örülök, hogy rátaláltam a hivatásomra, mert talán ez lesz az egyetlen dolog, ami képes lesz feledtetni velem mindazt, amit itt hagyok. Nem a varázsvilágot sajnálom, hanem azt, hogy az érzéseim tönkretettek mindent, hogy nem tudok én lenni az erősebb.
- Furcsa lenne, ha ott állna feletted, és irányítana, hogy mennyi csillámot szórhatsz rá a képre. Hallottam, hogy vannak ilyen emberek.
Nagyon remélem, hogy mi nem ilyet kapunk ki, és azt is, hogy Miro boldog lesz itt. Egy pillanat alatt megkedveltem, és ő is egyike azoknak az embereknek, akikről tudom, hogy hiányozni fog, amikor elmegyek.
- Jó lenne, ha az utóbbi lenne, de szerintem inkább a kevés ember, bár nem tudom. Ha kevesen vannak se biztos, hogy ránk bíznak olyan kicsi gyerekeket, mint amiket mégis megtettek. Talán van ebben némi bizalom. Délután lehet nevelő se lesz velünk az udvaron. Olvastam pár körjátékról, ki akarom próbálni velük.
Mostanában egyre több gyermekekkel kapcsolatos könyvet olvasok, és igyekszem a jó ötleteket már most összeírni, hogy az elkövetkezendő években tudjak majd táplálkozni belőlük.
- A múltkor megnéztem az első képeimet, és jesszus... borzalmasak, nem is tudom, hogy Áron mit látott bennem, de nagyon örülök, hogy valamit mégis, mert elkezdett tanítani. Mostanában egyre többször fotózok úgy, hogy nem szólok az alanyoknak, hihetetlenül jó őszinte érzelmeket közvetíteni. Persze ezeket valószínűleg sosem jeleníthetem meg sehol, de nekem jó emlékek. Az egyik barátomnak, Adriannek a születésnapjára egy montázst adtam például, és úgy tűnt tetszik neki.
Hihetetlenül jó egy kicsit a fotózásról is beszélgetni, Miro tudja, hogy mivel rántson ki a búskomorságból, még ha kifelé nem is mutatom.
- Nagyon nagy a különbség akkor, amikor tanítasz és amikor szakkör van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ez meg a másik, hogy ez inkább olyan, mint egy sokgyerekes család, és nem olyan, mint egy vállalat mondjuk, ahol keménynek kell lenni.
Bár én nem itt töltöttem a gyerekkorom, nem ide jártam, és nem élhettem át azt a sok mindent az indulástól mostanáig, mégis, úgy érzem, hogy mostanra befogadtak. Nagyon szeretem, hogy megkaptam mindenkitől a bizalmat, és hogy annak ellenére, hogy máshol is dolgozom, itt is kaptam állást. Azt hiszem, ez részben a gyenge mágiámnak is betudható, hiszen valamilyen szinten mindenki védeni akar, akkor is, ha engem már nem érdekel, hogy sosem leszek jó mágus.
- Na de Miro!
Sikítok fel nevetve a kijelentésén, és a nevetésem még néhány pillanatig fennáll. Napok óta még csak őszinte mosolyra se nagyon tudtam húzni a szám, most meg nevetek, csoda ez a lány. Persze a testem is, mert egyből megérzi, hogy valami nem oké, és be is szúr az oldalam. Nem értem, a sírás és a nevetés egy eléggé hasonló funkció, nem?
- Pedig Kyle nagyon cuki, amikor a kicsikkel van. Ő olyan magas, a többiek meg olyan kicsik. Olyan közöttük, mint valami nagy és komoly vezér, sőt egy istenség, akit bálványoznak. A múltkor azon a széken kellett ülnie, amíg ettek.
Mutatok a színes, kézlenyomatokkal díszített, ám igencsak pinduri székre. Nekünk annyira nem is probléma a dolog, de Kyle sokkal, de sokkal magasabb, mint mi, és nála ez máshogy jött le. Viszont tényleg nagyon imádni való és édes, amikor ott ül.
- Akkor is szavazniuk kell ugye, ha csak egy jelölt van?
Annyira ezzel nem vagyok tisztába, meg ház Miroval ellentétben nekem még nem voltak ilyen tanulmányaim, így ő az, aki tudja, mi a pontos eljárás. Viszont úgy tippelem, hogy ez lehet, mert akkor is meg kell szavazniuk, mennyire akarják az illetőt.
- Ez szép volt.
Utalok a pohárra, majd pillantok fel az arcára.
- Magadról? Szívesen. Akár ötvözhetnénk is a kettőt. Én készítem a fotókat, te pedig az albumot, akkor a legjavát kapja annak, aki vagy. Nem mintha ajándék nélkül ne lennél tök jó bárkinek is.
Én például nagyon örülök neki, hogy ő van, mert vele sokkal másabb a világom, meg tudom látni a szépet és a jót. Szalvétaosztás közben vérszegény mosolyra húzódik a szám a kérdése miatt, és megvonom a vállam.
- Néha azt képzelem, hogy eltűnök. Nem csak ideiglenesen, nem örökre, hanem úgy, mintha sosem lettem volna.
Jó, hogy neki elmondhatom azt, amit érjek, ő is művész lélek, megérti.
- Eléggé összevesztem a bátyámmal, és van egy barátom, aki nagyon fontos nekem, és ő most nagyon szomorú és nem tudok neki segíteni, pedig szeretnék.
Azt már nem teszem hozzá, hogy főleg azért nem, mert pont a háta közepére kíván, de a lényeg végül is meg megvolt. Nem tudok segíteni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Hihetetlen, hogy neked még ez is jól áll. Komolyan mondom, szégyelld össze magad.
Nekem nem áll jól, ha görbe háttal állok, de ha meg nm úgy állok, akkor meg azt hiszik, hogy a cicijeimet akarom mutogatni, pedig nem. Én nem vagyok az a fajta, aki így odamegy a másikhoz, hogy nézd, milyen nagy van nekem, dupla D, úgy ám, és neked? Szóval eléggé kellemetlenül élem meg, hogy azért mégiscsak emberibbnek nézek ki egyenes háttal.
- Állítólag nagyon vicces volt, de a kislányokat meg simán megvette, még azt is mondták neki, hogy lehet a férjük. Nem járnának rosszul.
Kedvelem Kyle-t, annyira meseszerű maga a fickó, és hozzájön az is, hogy milyen rendes, az egész meg ad egy hihetetlenül jó kombót neki. Szerintem nincs olyan ember a földön, aki ne kedvelné őt. Ha mondjuk jönne most egy világpusztító vírus vagy sötét varázsló, tuti, hogy Kyle-t nagy ívben kikerlné mind a kettő, mert olyan lehetetlenül rendes, hogy még ők is bírnák.
- Senkinek, meg eléggé rossz lehet úgy a munka. A felnőttek világa igazából tök nagy szívás, hát milyen sok buktatója van?
Tudom, tudom, én is felnőtt vagyok, vagy legalábbis annak vagyok könyvelve életkorilag, de nekem nagyon sok olyan dolog kimaradt az életemből, ami a felnőttséghez vezető út miatt elengedhetetlen, szóval egyelőre csak egy valaminek tekintem magam, se ide, se oda nem tartozónak.
- Akkor most itt a remek lehetőség.
Milyen nagyon fog neki örülni a másik. Mostanában én is kézzel készítettem egy ajándékot, méghozzá Adriannek varrtam egy tortát, mert nagyon sok mindent nem ehet és a múltkor is egy heti fizetésem ment majdnem kárba, csak mert jót akartam neki. Oké, nem ment végül oda, mert én megettem a sütiket, de akkor is jó lett volna, ha neki tudok örömet szerezni. De szerintem a mosolygós torta tetszett neki.
- Tudom, de nem könnyű.
Gondolkodás nélkül fogom meg a kezét, jól esik a bizalma, és én is hamar a bizalmamba fogadtam őt. Szeretem, és szeretném, ha életem hátralevő részének a részese lenne, ami eléggé problémás, tekintve, hogy ki akarok lépni ebből a világból.
- Akár ma este is?
Kérdezem, és azon kapom magam, hogy komolyan is gondolom. El akarok menni innen, kiszabadulni kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Kinéznéd belőle? Mondjuk Steffi amilyen kis pattogós, illene hozzá.
Persze nem hiszem, hogy Kyle tényleg várna addig, meg aztán én nem tudom, hogy mit esznek a lányok az idősebb férfiakon, mert valljuk be, Vasváry például iszonyat egy sármos pasi, de nem tudnám elképzelni, hogy smacizzunk, vagy mg annál is több. Mert ő idős már nekem, technikailag kis szerencsével az apám lehetne. Hát nem, nagyon nem. Persze azok, akik mégis meglépik ezt, biztos éreznek valamit. Csak én nem értem, mert nem érzem. Mondjuk szerencsére, mert elég nekem a magam baja a saját korosztályommal, nem kell még tetézni a dolgot azzal, hogy valamelyik tanárom is képbe kerül.
- Nagyon furi, hogy mi vagyunk a felnőttek, olyan nagyon nem megszokott. Azt hiszem, kell egy kis idő még, mire elfogadom, hogy oké, nekem is szólnak, amikor például tanári értekezlet van. A múltkor így néztem, hogy mi van, de hát csak néha lejövök és fotózunk, de ott kellett ülnöm, olyan ciki volt.
Az emlék hatására is vörös foltok jelennek meg az orcámon, érzem, ahogy égni kezd a bőröm. Ha valamit nagyon intenzíven élek meg, akkor az, amikor emlékekből visszatér is nagyon intenzíven járja át a testemet. Eléggé mókás másoknak ez, nekem már annyira nem. Dolgoznom kell a zavaromon.
- Megéri.
Mondjuk ebben a kijelentésben annyira nem vagyok biztos, de szeretném egyszer úgy kimondani, hogy azt el is hiszem, tényleg szeretném. Jó lenne, ha így volna,és tudom, hogy Miro közelében ez teljesülhet. Élvezem azt a pozitívságot, kedvességet, őszinteséget, amit egy pillanat alatt kapok tőle, és nagyon örülök neki, hogy jóban vagyunk, mert így táplálkozhatok mindabból, amit önzetlenül ad. Mellette önmagam lehetek.
- Akkor tízkor a pályaudvarom.
Mondom elszántan, és még egy puszit is nyomnék neki hálám jeléül, ha az a leves nem éppen akkor borul ki. Eszembe jut, hogy nekem is vannak gyerekeim, szóval vissza is fordítom a figyelmemet feléjük, még ha gondolatban már csomagolok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az egész napom olyan rutinszerű. Három negyvenötkor kelek fel, mint minden reggel, és nem tudom, mi köt ehhez az időponthoz, mintha valami borzalom történt volna velem három negyvenhatkor, és nem akarnám újra átélni. Nem mintha emlékeznék az álmaimra, mostanában szerencsére álomtalanul alszom. Pár percig fekszem, csak nézem a plafont, és nem gondolok semmire. Aztán felkelve odasétálok Rosiehoz, megigazítom a takaróját, vagy kisimítom a haját az arcából. Aztán elmegyek megmosom az arcom, és a világosodó tájjal együtt megyek ki az erdő szélére, hogy kicsit gyakoroljam az íjászatot. Elvileg kellene velem tanárnak is jönnie, de gyakorlatilag már szinte mindenki megbízik bennem. Másfél óra után felmegyek, vissza a kastélyba, hat óra fele jár, amikor a többiek nekiállnak ébredezni. Gyorsan zuhanyzom, tíz perc csupán, nem cicomázom magam. Utána reggeli, tanórák, ebéd, tanórák majd csellózok, újabban komponálok is, aztán keresek valami elfoglaltságot. Ma nem csellózok, mert mára programom van. Élnem kell. És ez nem jelenti azt, hogy nem hordozom mindenhova a levelet.
- Szia! Hallottam a pletykát, hogy jár nekem a sajttorta.
Mosolyogva kacsintok egyet, a táskámat ugyan leteszem a székre, de én nem ülök le. Farmernadrágomat egy kicsit megigazítva nézek a pult felé.
- Mindjárt jövök.
Látom, hogy ott van a fiú így hozzá lépek, szeretem a mosolyát, olyan vonzó és engem valahogy meg is nyugtat. Mondjuk a dumájától még mindig zavarba jövök, de ez mellékes. Két süteményt tesz egy tálcára, én pedig ezekkel együtt visszasétálok Gyöngyvérhez.
- Ezzel pedig én gratulálok neked. Új sütemény, a tulaj, a srác, akivel beszéltem, a jövendőbeli sógorom, a nővéremre gondolt, amikor összeállította a receptet. Remélem ízlik.
Középre teszem a sütiket, és végre leülök én is.
- Mesélj, minden részlet érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tudom.
Biztattam mosolyogva. Nem tudom, sosem kérdeztem, hogy mennyi a kerete, hogy ő zsebpénzből vagy diákmunkából él-e. Nekünk apa ne ad, dolgozunk. Én a pubban, ahol Cole is, és az előkészítőben, ahol meg egy számomra nagyon fontos ember, Cel. Így van ezt az egész rendben. Mindenhol van valaki, bár Cole és köztem nem tudom, hogy mi lesz, az az örök és tiszta testvéri és bajtársi kapcsolat, ami volt, már biztos nem hozható vissza. Szomorú, de szükséges. Legalább nem élünk hazugságban.
- Miért is?
Nem értem, hogy miért vagyok, én csak üdvözöltem Ervint, eléggé jó hallgatóság, de hogy ezért süteményt kaptam, az már csak rajta állt. Én meg nem utasítom vissza, elvégre ha valamit kínálnak, el kell fogadni, különben legközelebb már nem fogják kínálni.
- Asztalcsata?
Emelem meg egy kicsit a szemöldököm, ahogy rá nézek. Ez nem az a szokásos randielem, amiket az emberek a mugli filmekben hallanak. Szóval ez most azt jelenti, hogy ők ketten összeverekedtettek két asztalt, és ennek a vége szerelem? Mindig tanul valami újat az ember.
- Ugye, szerintem is.
Én mondjuk nem azzal, hanem az egyik sajttortámmal kezdem, de tudom, hogy finom, mert szerencsésként előre megkóstolhattam. Helyzeti előny, ha valakinek ilyen a rokonsága.
- Velem? Semmi érdekes. Mesélj inkább a randiról. Nagyon izgisen hangzik. Hivatalosan együtt vagytok? És csókolóztatok már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Havány mosollyal konstatálom, hogy ő azt látta, feltámadtam. Erről szó sincs. Nem tettem ilyet, és nem is tudom, hogy mikor jutok el majd arra a szintre, hogy azt mondjam, élek. Egyelőre a túlélésre játszom nap nap után. Mondjuk a boldogsághormon tényleg jól jön, de a boldogság nekem nem csak ebben, hanem Adrian levelében is van. Habár abban kvázi esély nélkül utasítottak el. Valahogy törvényszerű volt az egész, és nem, én nem tudok olyan lenni, aki csak úgy továbblép. Ő túl fontos nekem ahhoz.
- Majd jövök még erre, a barátaimat nem fogom elhanyagolni, de tényleg nagyon nagy levegőváltozásra van szükségem.
Kell az, hogy ne azt érezzem, én vagyok a világmindenség legbénább és legszerencsétlenebb embere az élet szinte minden területén, és ehhez az kell, hogy a hátam mögött hagyjam azt, ami elszomorít, és ez jelenleg elég sok mindenre igaz.
- Ugye, hogy nem is olyan rossz arc? Mondjuk azt még mindig nehezen hiszem el, hogy rellonos, olyan kis levitás beütése van, de hát ilyennek is kell lennie, hogy fennmaradjon a kivétel erősíti a szabályt kifejezés. Mondjuk az étteremtulajdonos tutira nem örült nekünk annyira, de ez mellékes.
- Filmtől függ szerintem. Ne nyálasra és ne horrorra vidd, inkább vígjátékra. Én biztos, hogy egy vígjátékkal indítanék, mert akkor kedvet kap a mozizáshoz. Először mondjuk lehet, hogy a hangos hangok és a sok villódzás nem fog neki jót tenni, de menő, hogy nyitott a mugli világra.
A fészkes megjegyzést szeretném valahogy figyelmen kívül hagyni, és ezerrel kattog az agyam, hogy miként terelhetném, amikor megjelenik az én megmentőm, akire vetek egy hálás pillantást, bár abban nem vagyok biztos, hogy ő is látta.
- Elég perverz a főnix vérének hívni, de nagyon menő a kinézete. A társast pedig határozottan támogatom, tuti én is kiélvezném, amíg itt vagyok.
Belekortyolok a hűsítőbe, és elégedetten elmosolyodok.
- Finom, az meg ott a nővérem.
Mutatok egy háttal álló, még minidig iszonyatosan vékony, vörös hajú alakra. De ismerem, tudom, hogy ő az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Gergő, kérlek.
Erélyesen, de kedvesen szólok rá a világ és a mágustanoda éppen aktuálisan legrosszabb gyerekére. Komolyan mondom, hogy nem lenne, ki kellene találni ezt a kis mocskot. Az elmúlt két hétben mindent elkövetett, hogy kiborítson minden felnőttet. Egy kolléganőt még meg is ríkatott. Próbaidőn volt, és ment is, de velem feleslegesen szórakozik, elvégre Fisher vagyok, ha Valery-t túléltem, akkor képes vagyok egy középsős kiskölyköt is. Legalábbis nagyon remélem, mégis, örülök, hogy Miro ismét itt van.
- Minden rendben van otthon náluk?
Pillantok felé kérdőn, ahogy visszaülök a padra mellé. Ma már jó idő van, és éppen azt mérjük fel, hogy mennyire képesek a koruknak megfelelően viselkedni, milyen a csoportdinamika és az egyéni képességek érdekérvényesítése. Ez egy "csodálatos" új oktatási reform első állomása, és annyira nem vagyok az irányába lelkes, ami nyilván érthető. Nem szeretem a túl kockásított törvényeket, mert hiába mondják, hogy az egyéni érdekérvényesítés meg a képességek felszínre jutása, ha egy gyerek nem a megfelelő módon tehetséges, az már nem is jó nekik, és azért valljuk be, eleve a varázsvilágról beszélünk, nehéz lenne másabbnak lenni.
- Mrs. Westwood.
Eddig ez még nem mondtam neki, de most kipróbáltam, hogy hogyan hangzik, és tetszik, ösztönösen elmosolyodom a szép hangzáson, és azon, hogy milyen könnyedén Miro-hoz tudom passzintani ezt a nevet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Én is. Nem ilyen volt.
Eddig mindig olyan kiváló kiskölyök volt, aztán történt valami, és az egyik legerőszakosabb, legsunyibb kölyökké változott. Az anyja csendes, az apját nem nagyon láttam még, állítólag a munkája miatt sokat van távol. Nézem őt, és nem tudom, hova tenni, aztán a kérdésre kicsi elnevetem magam.
- Minden. Stagnálunk.
Nem is igazán tudom, hogy mit is vártam, vagy, hogy mi kellene, hogy ne ezt érezzem. Szeretem Adriant, szerelmet érzek iránta, ebben maximálisan biztos vagyok, hogy abban is, hogy képes vagyok vele akár öt emberöltőnyi időt is leélni, mégis, most valahogy minden túl nyugodt. Túl sokáig vártunk, sok maradt ki, aztán hirtelen lett minden, és olyan szinten, hogy a legtöbb nyúl tőlünk tanulhatná a technikát. Felnőttünk, ő most vizsgázik, orvos lesz, én tanár vagyok. Felelősségteljes emberek, felelősségteljes élete. Egyszerűen furcsa.
- Elköltöztem az előző albérletemből, nem volt szimpi, hogy a néni unokája folyton a szobámba próbált bejutni. Átköltöztem Sárközihez, nyugodtabb sokkal, és ez jó hatással van a tanulmányaimra.
Aminek nagyon örülök, mert a késői kamasz susmogós közeledése mindig felbosszantott, és nem tudtam úgy koncentrálni, mint szerettem volna, de most már jó. Most jókat alszok, kipihent vagyok, és nem a falu másik feléből sétálok be. Ideális.
- De ennyit rólam, te sokkal izgalmasabb vagy. Mindent el kell mesélned!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Miro

- Két hete. Egyik napról a másikra lett ilyen. Először csak velünk felnőttekkel lett szemtelen, aztán kezdte el a társait piszkálni.
Nem tudom, hogy mi történt, de hiába kérdeztem bárkit, senkit sem értette, hogy mi a baj ezzel a kicsivel. Ha sok gyerek van az udvaron, akkor a nagyobbakat is, például az én harmadikosaimat is képes piszkálni.
- Olyasmi. Furcsa. Jó, azért nem mondom, hogy rossz, mert nem. Csak kicsit most úgy, megálltunk.
De jók vagyunk együtt, Istenem, de még milyen jók, és amikor ez szóba kerül, mindig arra a következtetésre jutok, hogy erre viszont mindenképpen megérte várni, mert tudom, hogy szeret, hogy boldog velem, hogy meg tudom adni neki azt amire vágyik. Ha nem így lenne, azt mondaná, nem működik velem, és vagy visszamenne Cole-hoz vagy elmenne máshoz, például az angyalához.
- Van egy nő. Aki nem tehet róla, mert nem tett ellenem semmit, de mégis olyan antipatikus nekem, hogy már kínosan érzem magam.
Mondjuk a nem tett semmit, annyira nem igaz, hiszen tett, az évnyitón taktikusan kivillantotta a vállait Adriannek, én pedig nem voltam túl boldog, amikor ezt végignéztem.
- Mintha nyomulni akarna. Fura volt. Nem nézett a szemembe soha.
Tudom, hogy nem könnyű a szemembe nézni, de még Adrian is képes rá, pedig neki aztán minden joga megvan rá, hogy inkább a melleimet bámulja, és mégsem teszi. Az elmékre, ahogy a srác megnyalja az ajkait a szoba ajtajában állva, kiráz a hideg.
- A fehérbe. A zöldet néztem először, de a fehér valahogy nagyon én vagyok. Igazán én.
Nagyon boldog vagyok ott, és örülök neki, hogy olyan helyre költözhettem, ahol nem zavar senkit, ha Adri ott van nálam, és ahol nem zavar meg senki minket
- Mindent.
Egyértelműen mindent szeretnék hallani, hiszen bejárta a világot, feleség, ráadásul egy olyan férfi mellett, akire éveket várt. Mi ez, ha nem csoda? Igazi csoda. Nézem, ahogy új életet lehel az eperbe, és sóhajtok egy aprót.
- Ilyenkor úgy irigykedem, olyan szép az elemi mágia.
Nekem meg a közepes varázslatok is kihívást jelentenek, de legalább kiválóan tudok unikornist az ujjamhoz ragasztani.
- Mindegyik, ne aggódj, uzsonnakor látszik, hogy mennyire megvannak. Ma kakaóscsiga lesz. Sose mossuk ki őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Igen. Ő az, akinek soha nem láttuk az apját.
És talán ez így volt jól és talán a gyerek is jobban járna. Vagy nem tudom, tényleg nem tudom, hogy milyen ember. Néha, mikor itt ülök, és csak nézem őket, azon gondolkozom, vajon jó anya lennék-e és vajon Adrian jó apa lenne-e, és azon is, hogy mi ketten együtt jók lennénk-e. Sokszor gondolom azt, hogy igen. Persze van, amikor vagy benne vagy magamban meging a hitem, de valahogy abban sosem, hogy együtt jók lennénk, hogy boldog gyerekeink lennének. Persze nem most, de egy nap, túl az iskolákon, stabil jövedelemmel, és akkor, amikor már nem egymásnál alszunk, hanem együtt élünk. Adrian jó apa lenne, benne jobban hiszek, mint magamban, de tudom, hogy ő is elszánt, megerősítene. Néha csak szeretném látni a jövőt, hogy megnyugodjak, hogy ne érezzem azt, hogy mellettem elfecsérli az életét, hogy jó társa legyek, hogy tudjam, ez az egész út, amit megtettünk a mai napig, mind a kettőnknek megérte. Néha kétségbeesek, pedig nem kellene.
- Semerre. De ez szerintem az én hibám. Nem volt fokozatosság. Az első csók után azt mondtam neki, hogy nem akarok várni. Hogy semmire sem akarok várni, és talán máshogy kellett volna. De én akartam.
Mint egy tini, nem volt megállás. Első csók, első együttlét, mindent egyetlen éjjel alatt teljesítettem, nem játszottam az elérhetetlent, nem volt virág meg bonbon, nem éreztem szükségét, de sosem kérdeztem, és talán kellett volna előtte beszélnünk, hogy neki ez így jó volt-e. Ajkaimat beharapva figyelem tovább Gergőt, és Adrianre gondolok közben. Hasonlítanak, külsőre.
- Hm? Nem, nem rá. Rám. Vagyis, hát, a khm.
Jobb tenyeremmel körkörös mozdulatot teszek a mellkasom előtt, ezzel kifejezve, hogy merre is orientálódott anno a figyelem.
- És nem, nem volt közöttük semmi, alig ismerem, csak egyszerűen... zavar. Nem tudom miért. Engem eddig soha senki, és Miro, ez annyira kínos.
El se tudom mondani, hogy mennyire, mert tényleg kínban érzem magam miatta, hogy ennyire nem kedvelem a nőt, és nem tudom, hogy miért nem.
- Istenem, akkor tényleg mindent bepótoltatok. Fában? Rendesen kialakított volt, vagy egy csipkebody-val tetted otthonossá?
Kérdezem, mintha nem éppen látványosan utalnék arra, hogy jó volt a buli feléjük. Megpróbálom elképzelni a férjét, miközben fest, és értem, hogy miért mondja azt, hogy gyönyörű. A férfiak, ha valami különlegeset csinálnak, például zenélnek, festenek vagy szavalnak, gyönyörűekké válnak.
- Igen, úgyhogy remélem, hogy többet hoznak, mint amennyit kell, és akkor repetázhatunk is. Isteni az a csiga, de titkos a receptje. Leutánozhatatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A kérdésére az ideálisnál hosszabban tartom bent a levegőmet, tekintetemet továbbra is Gergőn tartva. Számít vajon? Normális esetben számítania kellene, nem? Egy normális világban mondjuk. Az én világom, nos, az valószínűleg nem normális. Sőt, biztosra is mondhatjuk. Rosie egy klinikán fekszik hónapok óta, aminek az a célja, hogy ne haljon bele a kóros soványságba, amibe anyánk kényszerítette, Valery beleőrült abba a tudatba, hogy talán sosem ér majd Rosie nyomába, hogy talán sosem lesz olyan szép, olyan tökéletes. Én éhes voltam, talán már a születésem előtt is, és már az első pillanatban elítélt, mert nem vörösen láttam meg a napvilágot. Nekünk hármunknak talán jobb lett volna, ha csak apánk van, és Cole esetében ugyanez mondható el, mert ő bár nem anyánk fia, mégis számos alkalommal érte lelki és fizikai bántás is.
- Talán, csak bonyolult.
Bonyolult. Bármi lehet bonyolult. Egy nem kívánt terhesség, erőszak, egy önálló döntés, egy sikertelen kapcsolat. Bármi lehet bonyolult, a mai világban pedig ez halmozottan jelen van. Ha azt veszem, Adrian és én sem vagyunk unalmasak, mindig kiváló érzékkel nyúltam bele a dolgokba.
- Egy tizenhét éves, aki amint nagykorú lett, megpróbált a bugyidba jutni?
Kétkedő pillantással nézek Mirora, elhúzom a szám, és megrázom a fejem. Nem, egyáltalán nem volt jó élmény.
- Adriannek nem mondtam el, mert nem akarom, hogy baja essen, és nem a sráctól féltem, hanem a börtöntől.
Mert azért valljuk be, egy ex-MMA bajnoknak, akinek nagy önfegyelme van, egészen addig, van meg ez a szuperképessége, amíg a barátnője, akit szeret, azt nem mondja, hogy a srác gondolt egyet, és amikor aludt, bemászott mellé. Szörnyen kínos volt arra ébredni, hogy a keze a pólóm alatt matat. Nem kellene, ha ezt Adrian megtudná, mert tényleg megölné, és mivel Adrian legilimentor, ezért nem is gondolok erre az esetre, csak merüljön feledésbe.
- Ahh, igen. Tegnap vettem egy nagyon szépet. Fehér, és halványrózsaszín, olyan dekoltázzsal, hogy az már szinte illetlen. Évfordulóra ideális.
Legalábbis oda tervezem. De még pár hét.
Húzom el a számat bánatosan. Az ilyen dátumokat elméletileg a lányok tudják jobban, azonban én mégis elszámoltam magam. Valamiért azt hittem, hogy most leszünk majd fél évesek, de nem, csak a hónap vége felé. Borzalmas, hogy ennyire megállt most az idő, amikor megvan a tökéletes darab.
- Rántott marsszelet? Az mi?
Mármint, én imádom a mars csokit, függő vagyok, de el nem tudom képzelni, hogy a csomagból kivéve valaki még alkosson vele. Az úgy jó, meg kell enni. A kérdésére előbb felhúzom a szemöldökeimet, majd össze.
- Hogy... igen.
Elég sok mindent, de ez most mellékes, mert én azért eszek furcsa dolgokat össze, mert így szokta meg a szervezetem. Farkastörvények Fisheréknél. Remélem azóta felfedezte a padlóléc alatti kincsesbányámat.
- Miro? Ti, védekeztek?
Mert már nem először nyúl a hasához és mert olyan őrült dolgokat mond, hogy kirántana egy marsszeletet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Csak vasárnap van.
Ezt már mondtam neki egyszer, amikor megkérdeztem, hogy van-e kedve piknikezni velem, mert én elhatároztam, hogy ha már vasárnap van, akkor piknikeznék, és a sors akarta igazából, hogy szembe jöjjön velem, és el tudjam hívni magammal. Eléggé megkedveltem, és jókat tudunk beszélgetni, egyedül piknikezni meg annyira snassz. El kellene mennem tényleg a menhelyre, és kellene egy társat szereznem, mert a séta sem annyira jó egyedül, célszerű lenne, ha mondjuk egy kutyát sétáltatnék.
- Ne aggódj, hoztam mindent, nem fogsz leégni.
Mert tudom, hogy erre szeret az ember odafigyelni, én sem akarok leégni, mert holnap már dolgozom, és tudom, hogy a kislányok kikezdenek, ha nem barnulok, hanem égek. Örülök, hogy van társaságom, sokkal energikusabbnak érzem magam így sokkal inkább látom azt a bizonyos motivációt, hogy tényleg kimozduljak. Ilyenkor vasárnap mindenki punnyad, és visszavonul a házba, pont ezért jó kimozdulni éppen most, mert senki sincs a kedvenc helyemen, érzem. ÉS valóban, ahogy közeledünk a tavacska felé, elvétve ül csak egy-két ember, a stégen pedig senki sincs. Örömömben tapsikolok egy kicsit, és csillogó szemekkel nézek Nicora.
- Tökéletes nap a mai, gyere!
Húzom meg a pólója aljánál, de elengedem, és nem húzom magam után, tud ő jönni, Én lelkesen sietek fel az építményre, majd szétnyitva a táskát előveszem a kockás plédet és leterítem, a hajamat a fejem tetején egy nagyobb kontyba fogom össze, közben rámosolygok Nicora, és intek felé egyet.
- Gyere, egy kis szín sosem árt, tudod, a savanyúságodra.
Úgy tippelem, hogy ezzel a szóval szerette volna jelezni, hogy most nincs fiú az életében, nincs senki, akivel eljuthatna a következő szintre. Egy kis szín mindenkinek jól jön, sokkal szembetűnőbb lesz az ember, és felfigyelnek rá. Kibontom a ruhámat, és az aljánál fogva a fejemen át veszem le, majd összehajtva a táskára teszem.
- Úsztál már a tóban? Tilos.
Cinkos mosoly húzódik az ajkaimra, ahogy a tavacskának háttal állva, Nicot nézve a stég szélére lépegetek. Nem ugrom, csak a határait feszegetem.
- Állítólag egy gyönyörű sellő is él odalent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Bekenheted a hátam.
Jelentem ki vidáman. Minden csodálatos, hiszen a stég szabad. Pont ennyi kellett ahhoz, hogy ez a mai nap tökéletes legyen. Mármint persze a sok másik dolog mellé jött, de ez koronázta meg a mai napot. Imádom a stéget, mert annyira romantikus, annyira meghitt és csodálatos. Az egész annyira tökéletes. A legkedvenecebb vasárnapom a hónapban, ez már biztos. Elégedetten nézem a vizet, és végig elégedettséggel a testemben, a szívemben és a lelkemben cselekszem. Egy dolog van, amit azért picit sajnálok, hogy Nico meleg. Komolyan, ha nem lenne az, minden annyira tökéletes lenne. Annyira jók lennénk együtt, de szerintem nekem ez a sorsom, hogy minden srác, aki tetszik, inkább a saját neméhez vonzódik. Hát ez kínos.
- Mondjuk ez igaz. Egy kis napbarnítottság... meeeg... mondjuk lehetne szőrtelen a mellkasod. Szerintem akkor délcegebbnek hatnál.
Mondjuk nem tudom, hogy ő, hogy is mondjam, melyik játékos? Igen, azt hiszem, ez a jó szó. Nem tudom, hogy melyik csapatban játszik. Szóval lehet, hogy azért szőrös a mellkasa, mert ez is egy jelzésértékű dolog. Nem akarok nagyon beletenyerelni a dologba, meg belekérdezni, hogy akkor most mi a szitu nála, csak egy picit próbálok javaslatot tenni, mint a barátja. Azért remélem, hogy nem hagy faképnél emiatt az egy dolog miatt. Az biztos, hogy az exe elégcsúnyán taccra tette az önbizalmát meg az életkedvét, és kár, hogy én ezene nem tudok segíteni, hiszen én csak egy lány vagyok, akivel maximum vásárolni mehet el. Mondjuk ez nem rossz gondolat, elmehetnénk vásárolni. Na majd ezt is mondom neki mindenképpen.
- Mi a baj?
Pillantok fel rá, és egy kicsit aggódom, hogy most jött rá, hogy fél a víztől. Remélem nem így van, mert ezt a napot fejben már olyan szépen elterveztem idefelé jövet, és nem szeretném, hogy csak kint üldögéljen, mert tudom magamról, hogy én nem tudom megállni, hogy ne menjek be.
- Hát ez az, hogy még senki sem látta.
Mondom nagy komoly tudományos hangon, és kiegyenesedve nem számítok rá, hogy ő kihasználja a figyelmetlenségemet és belök a vízbe. Egy aprót sikítok, majd a tó vizének kiivása után a felszínre török, köhögve, szétbomlott hajjal, aminek a fele az arcomba lóg, a szemem pedig tele van vízzel.
- Elég alacsony az ízlésküszöböd.
Van egy olyan tippem, hogy borzalmasan nézhetek ki, de nevetek, mert a borzalmas mellett szörnyen vicces is lehetek. Nem, ez nem olyan, mint a filmekben. Veszek egy nagy levegőt, lemerülök, és a víz alatt eligazgatom a hajam, mielőtt felbukkannék. Még mindig vigyorogva nézek rá. Karjaimmal és lábaimmal tartva fenn magam.
- Na, és csak ott állsz, vagy csatlakozol? Tök meleg a víz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Elnevetem magam a sértett hangján, mert nem megbántani akartam, csak elmondtam a véleményem. Pedig megszokhattam volna már, hogy a hozzá hasonló fiúk sokkal érzékenyebbek a külsejükre, és drasztikusan össze tudnak omlani akkor is, ha egy nőnemű egyed kritikáját kapják. Kár érte, pedig aranyos, de ha valaki, hát én el tudom fogadni, hogy meleg. Sőt, szerintem egy extra radarom van hozzá, amivel gyűjtöm őket. Bele sem gondolok inkább, hogy vajon milyen szerető, hogy milyen a társának lenni. Talán majd Adrinak utalok rá valahogy, hogy érdemes lenne a környezetében körülnézni.
- Sosem volt magas, és most vagyok a csúcson.
Látott volna a bő pólós, hatalmas pulcsis korszakomban, amikor úgy öltöztem, mint egy fiú, nem használtam sminket, és csak a hajam hossza miatt kérdőjelezték meg, hogy esetleg lányból vagyok. Akkor ő is, mint mindenki más, elment volna mellettem, és nem is emlékezett volna rám, évek múltán sem. Most más a helyzet, megtanítottak öltözködni, elfogadni magam, találtam egy gyönyörű sportot, ami még boldogabbá tesz. Minden tökéletes. Már ami a nőiességet illeti. Meg úgy az élet minden területén jó minden, csak a fiúkkal fogok nagyon mellé. Talán tényleg leszbikus vagyok, csak elfelejtettek szólni nekem. Fekszem a vízen, és élvezem ahogy ringat, ilyenkor semmi sem zavar, képes lennék elaludni, és tudom, hogy kipihenten ébrednék fel újra. Aztán egy pillanat alatt elsodor a lökéshullám, bekapok a kis arcocskámba egy nagyobb adag vizet, és riadtan, prüszkölve térek magamhoz. Gyönyörű látvány lehetek, komolyan mondom, mint egy kecsességkímélő bűbájjal megáldott delfin. Borzalmas. De mivel én is hiú vagyok, gyorsan a víz alábukok, ott igazítok magamon egy kicsit, hogy olyan sellősen bukkanjak elő legközelebb. Elmosolyodom a kérdésére, az orromig visszamerülök, és szépen lassan közelítem meg, olyan szorosan, hogy testünk egy részén összeütközünk. Nevetve bukkanok fel a víz alól, ezt nem így terveztem.
- Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy levertelek mellel.
Mintha valami nagy gengszter lennék. Pedig nem, nem az én világom a keménykedés. Én kedves vagyok, mint egy bárány. Az arcom meg még mindig olyan, mint egy hörcsögé, simán belefér egy egész taco is, ahogy a bélpokolsságom is megvan. Szerintem igazi főnyeremény lennék egy vendéglátósnak. Konyhamalac karrierbe fogok.
- Mondjuk fogócskázhatnánk, és csak akkor ér, ha meg tudod puszilni a másikat.
Ezzel a lendülettel nyomok egy puszit az állára, és már ugrok is arrébb, hogy a másik fele felé kezdjek úszni. De azért még odakiáltom:
- Te vagy a fogó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem figyelek rá, és fogalmam sincs, hogy mit szeretne mondani, mert mire kimondhatná, addigra én már lecsapok, és el is szelelek. Ha nem lenne meleg, nyilván nagyon bátor lépés lenne, és nagyon is felhívás keringőre, és valljuk be, ez anélkül is az, hogy ezt az aprócska tényt figyelembe venném. Szerintem egy nap ez kiderül majd, és a helyi meleg közösség máglyán éget el a bűnös lelkem miatt, amiért, mint szirén próbálom a közösségük tagjait elcsábítani. Pedig ebben nincs semmi ilyen, tényleg. Csak valahogy mindig olyan férfiak tetszenek meg, akik történetesen melegek. Ez szerintem génhiba nálam, és azért van, mert anyám annyira nagyon akart egy fiút. Szerintem nekem nem is Emilynek kellene lennem, hanem Emilnek, és akkor tökéletesek lennénk Nicoval.
Tudom, hogy cukkolom a külsejével, de szerencsére csak dámásan sértődött meg, azt meg tudom kezelni. Igazából tetszik. Sosem volt elvárásom, hogy úúú, most akkor kocka has, meg bicepsz, az, hogy Adrian történetesen MMA-s volt, az nem járult hozzá ahhoz, hogy beleszerettem. Szóval nekem ez a test is tetszik, mert valahogy Nico kisugárzása és stílusa fogott meg. Felöltözve pedig, amikor először láttam, nem is tetszett annyira, mint mondjuk most. Szóval nem kell aggódni, teljesen rendben van. Viszont ha most elkezdeném ezt ecsetelni, akkor tuti biztos, hogy kínos helyzetbe hoznám magam, és azt nem szeretném. Már csak belegondolva is, hogy a testünk az előbb összeért, én pedig vibrálni kezdtem tőle, mint azok a felhúzós kutyák, is okot ad arra, hogy elpiruljak.
Tutira bennem van a hiba, és mindig így járok, hogy álmaimban többször visszatér a kép, hogy vajon, hogyan csókol, vajon, milyen a hétköznapokban, mennyire intenzív vele az élet. Néha vele álmodom, néha Adriannel, és tudom, hogy ez nem illendő és nem szép egyikükkel szemben sem, de az agyam generálja. Különbözőnek képzelem le őket, úgy vélem, hogy semmiben sem hasonlítanak. Talán mégsem kellene szólnom Adrinak? Nem akarok itt kerítőnőt játszani, de Nico is olyan magányosnak tűnt. Sikítok és nevetek, ahogy elkap a bokámnál, magához húzva, de nem ellenkezek, mert élvezem, ahogy tart, ahogy biztonságban vagyok, ahogy a szőrszálak a nyakamat ingerlik, csakúgy, mint az ajkai.
~ Bárcsak ne lennél meleg. ~
Lehunyom arra a pillanatra a szemem, amíg a kezei között tart, amíg ajkai a nyakamon vannak. Mintha kiszakadnánk a világunkból, mintha már nem is mi lennénk, mintha nem itt lennénk. Ez a puszi rövid ideig tartott, és már nevetve-sikkantva hullok újra a vízbe, de elpirult, és felhevült testem a víz ellenére is jelzéseket ad, nekem is, és ha nem figyelek oda, akkor neki is, de nem akarom, hogy a barátságunk rovására menjen ez az egész. Ekkora szerencsétlenség is csak én lehetek. Rágerjedni egy pasira, akit a női nem totál hidegen hagy, remek.
A víz alatt, sellő úszásban gyorsítok rá, mert nekem ez az úszás megy a legjobban, és mielőtt még bármit is csinálhatna, felbukkanva a nyakába csimpaszkodom, és felhúzva magam, lábaimmal átölelem a derekát, hogy aztán a  fülcimpáját pusziljam, és nyelvemet kidugva, megnyaljam egy kis ponton. Pihegve döntöm az állam a vállára.
- Tök nagy kamus vagy, nem is savanyú az ízed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A mosoly az arcomon kiszélesedik attól, hogy kezei a combomon pihennek. Bőre a bőrömhöz simul, nincs olyan felületem, amit nem érint. Otthon érzem magam rajta, mellette. Az álmaimban, melyek illetlenül szemtelenek, jól érzem magam. Tudom, hogy nem vagyok túl Adrian-en teljesen, és nem lenne szabad Niconak ennyire az agyamban lennie, mégis izgalommal alszok el minden éjjel, várva őt.
Bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Adok magamnak néhány másodpercet, amíg elmerengek egy másik életen, egy alternatív világban remélem, hogy most vadul csókolózunk, hevesen dobogó szívvel, érezve a vágyat a másikig. Egy alternatív világban, nem bírunk várni, és a nádasba bújva válunk eggyé, hogy onnan kipirult arccal, csillogó szemekkel somfordáljunk ki. Egy alternatív világban nincsenek gátló tényezők. Ki nem mondott aggodalmak.
- Kedvelem a húgodat.
Francesca érti a dolgát, én pedig értem azt, hogy a lelkem és a szívem most arra vágyik, hogy fentartsam a kapcsolatot. Hogy érezzem őt. Tudom, hogy ez bűnös gondolat, tudom, hogy a testem jelez, hogy ha akarja, értheti, a jeleket, és elutasíthat finoman, hogy ő nem vágyik rám, hogy nem érdeklem. Ráfogom majd a vízre, vagy, csak, mint egy idióta bólogatok. Ő a második fiú, aki érdekel, akit közel akarok engedni magamhoz, aki láthat így, ennyire csupaszon, legyen az a bikinim vagy a lelkem. Észre se veszem, hogy miközben elmélkedem, a mellkasát simogatom, és élvezem, hogy van rajta szőr, még ha bántotta is, pedig nem akartam. Csak azt hittem, kell neki valami kis plusz. Más, mint Adrian, se kockahas, ha csupasz mellkas, de furcsa mód, nem is igénylem.
- Óóó...
Reagálnék valami frappánsat, de nem tudok, mert hirtelen olyan közel kerül az arca az enyémhez, az orrunk összeér, és én azt akarom, hogy ne csak az orrunk. Az agyam vészesen cseng, kérleli, hogy legyen csók, hogy legyen csók, de nagyon. Tudni akarja, érezni akarja őt. Érezni akarom. Érezni akarlak.
Barna szemeimmel pislogás nélkül nézem a szemeit, mélyen elveszve a tekintetébe. Ez nem csak vágy, nem csak fellángolás. Legyőzöttnek érzem magam, ha vele vagyok, és élvezem. Mi ez, ha nem... Édes Merlin, ott vagyunk, ahol mindig, hogy egy jó nagy hülye vagyok, aki zakatoló szívvel, felhevült testtel kínozza magát. De amikor azt mondja, hogy visszaadná - és igen, ez agyamban csak később realizálódik - elpirulok, mégis, az agyam később kapcsol, mint a szám, és így a pirosság csak fokozódik.
- Tudom. Úgyis te vagy a fogó.
Nem mozdulok, nem akarok. Mint egy majom lógok rajta, és ha tehetném, többet is csinálnék. Nem szép dolog, mert érezheti piszkálódásnak is, de nem piszkálni akarom, csak egy esélyt. Mondjuk ezt meg nem mondanám ki, mert akkor megijedne tőlem, és nem jönne a közelembe. Mazochista vagyok, ahogy így rajta lógva, a szemét nézve, ma mellkasát simogatva elképzelem, hogy mi lenne, ha...
- De ha nem akarsz velem játszani, akkor csak úszhatunk, vagy ki is mehetünk.
Ajánlom fel, bár nem akarom, mert nagyon élvezek vele lenni, és ezt megerősítendő lehunyt szemekkel orrommal simogatom meg az orrát. Eszkimópuszi, az már majdnem olyan, mintha... nem?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Érzem, ahogy a pilláim elnehezülnek a vágytól, hogy végre megérinthessem az ajkait. Érezni, csókolni, szeretni szeretném. Ez az utolsó a legijesztőbb talán a számomra, hogy mindig, mikor eszembejut, szeretni szeretném. Arra kapni engedélyt, hogy szerethessem őt. A szívem szereti. A kezdeti barátság pillanatok alatt csapott át vonzalomba, sőt azt hiszem a vonzalom volt előbb. Majd újra változott, a vonzalom, a barátság, lassan átalakult, és esélyt szeretnék. Mindig ez a legnehezebb. Kapni egy esélyt. Amikor pedig megvan, jön a következő nehézség, hogy azt meg is tudjam tartani. Az első kudarc kellett, most erősebbnek érzem magam. Nem félek annyira a kudarctól. Lehetetlen, hogy ne azt akarja, amit én.
Lassan hunyom le a szemem, meleg lehellete csak fokozza a vágyaimat, és ez az a pont, amikor már nem érdekel semmi. Egy pillanat alatt kezdek el kételkedni ebben az egész meleg dologban, pontosabban abban, hogy nem érdeklik a lányok. Lehet, hogy tényleg aztán én vagyok a gonosz banya, aki minden meleget átváltoztat, pedig nem, tényleg nem. Semmi ilyen szándékom nincs. Tudom azonban, hogy hatással vagyok rá, ahogy ő is hatással van rám. Vibrál a levegő, szikrák pattannak ki folyamatosan a testünkből, és nem csak az enyémből, az övéből is. Kissé balra döntöm a fejem, hogy akkor most történjen meg, végre, csókoljuk meg egymást. Szinte már érzem ajkait az ajkaimon. Aztán...
Elnyílt számba beáramlik a víz, elengedem őt, és köhögve bukkanok fel újra a felszínen. Nem tudom mennyi vizet nyeltem, de azért remélem, hogy az a rejtélyes sellő nem pisilt bele.
- Együnk.
Értek vele egyet csendesen és őt követve kimászok a partra én is, hogy aztán az törülközőt magamra terítve, némán majszoljam a magunkkal hozott dolgokat. Nem értem. Esküszöm nem értem, mert hát ott volt minden. A romantikus pillanat, az a világ egyik legromantikusabb pillanata volt. Az utalására adott válaszomban ott volt, hogy akarom. Éreztem az ajkait, egy töredékmásodpercig az ajkaimhoz simulni. Aztán semmi. Eszünk. Próbálok témát találni, lazán viselkedni, de nem megy. Nem értek semmi. Aztán egy szőlőszem old meg mident, ahogy megpróbálja elkapni, miközben én felé dobom, és amikor sikerül, fordítunk rajta egyet, és ő dobja nekem. Nevetünk, legalább ennyi.
A naplemente pedig minket is hazafelé zavar, így az úton együtt megyünk, de a macskabagolynál búcsút intek neki, és továbbsétálok a Tündérmanóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az ember pénzből él. Akár szőke a haja, akár nem, akár tud ez ellen tenni, akár nem. Nyilván, ha pénzt akarsz, ahhoz dolgoznod kell, és ha dolgozol, akkor nem gubbaszthatsz egy fa törzsében. Komolyan nem, pedig nagyon megpróbálkoztam vele. Hat percig remeteként éltem, aztán vége lett. Pedig még a tea is nagyon finom volt, amit csináltam. Ma erőt vettem magamon, és két napnyi táppénz után bejöttem dolgozni. A hajam szépen felcsavartam a fejem tetejére, de nincs olyan sapkám, amivel el tudnám takarni, meg aztán, ha hetekig ilyen lesz tényleg, akkor essünk túl a bámulási körökön, és lépjünk tovább.
- Szóval, mi is a játék lényege?
Kérdezem a lányaimat az udvaron állva, egy kisebb körben. Az előbb körjátékoztunk, úgy, hogy volt, akinek szuperképessége volt, más féllénnyé vált, megint más sérülést szenvedett, pár gyerek pedig nem kapott semmit. Persze az elején ment a dünnyögés, főleg azért, mert ők senkik voltak, de aztán a játék során szépen lassan összecsiszolódtak, és mindenki megértette a maga részét a játékban.
- Az, hogy segítsünk.
- Az, hogy nem vagyunk különbözőek.
- Az, hogy szeressük egymást mindenhogyan.
Mindegyik válasz helyes, így a zsebemből előhalászok egy marék apró plüsscsigát, és minden válaszadónak két csigát adok. Azoknak, akik nem szóltak hozzá, de részt vettek a játékban pedig egyet. Ez egy barátságosabb formája a versenynek. Mindenkinek van az osztályban egy terráriuma, és az év végéig minden nap másik állatot lehet gyűjteni, berendezni a helyet. Mivel folyamatosan gyűlik az apró sereglet, ezért a kreativitásuk is nő az állandó rendezkedéssel.
- Húsz perc, utána még bent össze kell pakolnunk.
Engedem útjukra a lányokat, akik már szaladnak is szét, hogy játszhassanak egy kicsit, nekem pedig egy fa mögül legyen lehetőségem egy kicsit kukkolni, mivel tudom, hogy Nico most fog elhaladni. Neki még nem jelentem meg így, és valahogy nem is akarok, nem tudom miért, de egyelőre csak a rejtekhelyemről figyelem, ahogy közeledik, majd elsétál a kerítés mellett, miközben magam elé suttogok:
- Szánalmas vagy, Emily

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ilyen lehetett Tatjana élete is az Anyeginben, amikor titkolnia kellett érzéseit, és csak titkon epekedhetett a férfi után, akit valójában szeretett. Azt hiszem, tegnap túl sokáig olvastam, mert teljesen bele tudom képzelni magunkat a helyzetükbe, de azért nem szeretném, hogy ilyen legyen a mi sorsunk is. Csak egy pillantás...
- Jézike!
Sikkantok fel, de nem ugrok a karjaiba, meg semmi ilyesmi, csak hirtelen fordulok meg és lapulok a fához, olyan szorosan, hogy ha akarná, a fa könnyű szerrel magába szippanthatna. Még jó, hogy csak egy sima fa, nincs semmilyen mágikus képessége.
- Én nem kukkoltam senkit, és különben is, nem kell nekem nyíl ahhoz, hogy férfi fogjak.
Húzom fel az orrom mímelt sértettséggel, hogy leplezzem, a hevesen dobogó szívem. Méghogy kukkoló! Hát fel is háborodhatnék, de azért valljuk be, nem lenne jogos. Laposan oldalra is pislogok, de még nem látom jönni, ami talán most nem is baj, mert, ha most jön, és Barnabás meglátja, akkor odamegy hozzá haverkodni, és akkor én sehogy sem tudok majd beosonni feltűnésmentesen. Talán ma tovább maradt bent. Mindenesetre maradok a fa takarásában, teljesen hozzá simulva a törzshöz.
- Mindenki magából indul ki.
Még a nyelvem is kinyújtom felé, ahogy a kezem is, és nagy bambi szemekkel nekiállok pislogni.
- De, talán megbocsátok, ha az ott az én kávém, és nem ezzel akarod elcsábítani Bözsi nénit.
Tudom, hogy nem, mert a néni, bármikor elmegy a kerítés mellett, Barnabást szidja, de abban se vagyok biztos, hogy tudja egyáltalán, hogy ki ő.
- Mit csinálsz a hétvégén?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Talán csak hasonlítasz valakire. Vagy kettős személyiséged van. Vagy, kedvel. Amikor nem akarjuk, hogy valaki tudja, hogy kedveljük, akkor gonoszkodunk vele.
Mondjuk az inkább a gyerekkor sajátossága, de azt mondják, hogy életünk egy pontján elindulunk vissza a gyerekkorba. Szóval megesik, hogy újra gyerekesen viselkedik Bözsi néni, de igazából csak azt szeretné, hogy Barnika elfogadja a pitéjét. És igen, itt a süteményre gondoltam. Nem másra.
- Félisten vagy!
Azt még nem mondhatom neki, hogy Isten maga, mert egy bögre kávé egy nagyon erős kezdés, de még nem a minden. Arra még egy kicsit gyúrni kell. Viszont átveszem a bögrémet, és átjár a boldogság, ahogy beleszippantok a bögrébe, és az eddigi zavart arcomra széles mosoly telepszik, és a hullámzó mellkasom is elkezd okésba átmenni. Már nem vagyok annyira zavarban, mint voltam. Egy korty boldogság.
- Ah, szeretlek.
Igen, ezt csak gondolni szerettem volna, nem kimondani, nem is nagyon tűnik fel, hogy kint van, elvagyok a magam kis kávéjával, és kicsit talán kábultan pillantok fel, amikor újra megszólal.
- De gondolom, ha lőhetnél magadnak valakit, akkor egy lány lenne az, és nem Bözsi néni vagy... egy fiú.
Komolyan mondom, ha Barnabás itt bejelenti, hogy ő is inkább a fiúk felé húz, akkor elkezdem magamon keresni a jelet, ami ilyen meleg-vonzó, mert mintha tényleg, ez a témakör körülölelne. Lehet, hogy igazából ez egy jel az égiektől, hogy nőkkel kellene kezdenem. De nem, ha belegondolok Nicoba, nem, nagyon nem. Őt semmiképpen sem adnám, akkor sem, ha kiderülne, hogy leszbikus vagyok.
- Nem, csak, én se terveztem semmit a hétvégén, de adnak most pár jó filmet a moziban.
Amíg szőke vagyok, addig nem nagyon szeretnék emberek között lenni, mert szerintem iszonyat hülyén áll, de állítólag nem lehet semmivel leszedni, mert elég erős főzet, hat hét, mire valami rajta marad, de először nagy valószínűség szerint vörös leszek. Kéne vennem egy parókát. Valami kis helyeset.
- Nem, ez nem miattad van. Én...
Gyorsan lépek egyet felé, és nyomok egy hálás puszit az arcára, de próbálok úgy megállni, hogy tényleg ne látszak.
- ... köszönöm a kávét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Azt majd meglátjuk, hogy egész vagy-e, előbb még tesztelgetnélek egy kicsit, de a kávé határozottan jó alap. Határozottan.
Szeretem a jellemem fejlődését, a régi Emily ennek a közelében sem járt, de az egyetem és Adrian a legjobbat hozták ki belőlem, végre nem csak az óriás pulcsikba bújó, két szót szólni nem tudó lány vagyok, aki csak az íjjal és a csellóval barátkozik egész nap. Nico azt mondta, hogy ebbe szeretett bele, hogy ennyire független vagyok, hogy ennyire erős és önálló. Sosem hallottam még ilyen elismerő szavakat, és ezzel nem azt mondom, hogy Adrian nem dicsért, csak nála más érdemeimet helyeztük előtérbe. Jó volt egy kicsit a nőiességem mögötti dolgokat is dicsérettel illetni.
- Nem, ez, öhm, az én szuperképességem. Vonzom a meleg férfiakat.
Zavaromban szabad kezemmel megvakarom a tarkómat, és kicsit elpirulva nézek rá, mert ezzel a képességemmel nem nagyon szoktam dicsekedni, és senkit sem akarok megbántani, mert ha mégis úgy van, akkor van, akinek rosszul esik. Nekem nem zavaró, hiszen a bátyám is, Adrian is, csoporttársaim is, barátaim is vannak, akik melegek.
- Aztán, emiatt volt olyan, akit melegnek hittem, de nem volt az, és eléggé megsértődött ezen, szóval kérlek, ne sértődj meg.
Megint bevetem a bambi szemeket, hogy tényleg ne érezze magát rosszul, mert nem ő az első, akinél tévesen ítélem meg, sőt, szívem szerint legyintenék, hogy ugyan, ne aggódjon, hiszen azóta már párszor bebizonyította, hogy nagyon nem a férfiakhoz vonzódik, de az meg azért nem jó, mert akkor meg még a végén azt hinné, hogy így utalok rá, hogy én vele is szívesen tesztelgetnék ilyesmit, de ilyenről szó sincs, esküszöm, csak annyira belezavarodtam ebbe, hogy most már az jön ki, hogy már fejben sem hangzik jól, amit mondani szeretnék, így inkább csak simán összeszorítom az ajkaimat és nem mondok többet. Most nincs itt a helye a magyarázkodásnak.
- Nem szoktál moziba járni?
El is tereli a gondolataimat ez a mondat, mert annyira megdöbbent, hogy egyszerűen leesik az állam. Nem. Szokott. Moziba. Járni. Úristen! Hát most azért kicsit kiégtem ettől a ténytől, hogy ő nem szokott.
- Gondolod, hogy ultrakínos, kettesben ücsörgős sztori lenne, ha elmennénk moziba?
Emelem meg egy kicsit a szemöldököm, és nem tudom, hogy ez most nekem egy erős kritika-e, vagy önmagát minősíti le. Pedig egy helyes férfiról beszélünk, szóval nagyon nem értem, hogy miért mond ilyeneket.
- Szerintem ellenénk mi ketten, de ha nagyon szeretnél hozni valakit, akkor hozhatsz. Úúú, milyen vicces lenne. Te hozod az egyik haverod, én az egyik barátnőm, és akkor már nem olyan kínos. Ki tudja, lehet, hogy összehozunk két magányos szívet. Van haverod, akit elhoznál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Ha hirtelen meleggé válsz, megkergethetsz, mert akkor esküszöm, hogy el vagyok átkozva, és én hozom a fejedre a dolgot.
Emelem fel a kezeimet megadóan, és nevetve, hogy lássa, komolyan, az én hibám. Kétség sem fér hozzá, hogy ha így lesz, arról én tehetek, én okoztam. Bár fogalmam sincs, hogy mégis hogyan, de tutira az én hibám. Talán anyám átkozott meg még akkor, amikor a születésemkor fekete hajjal és barna szemekkel néztem rá. Van ez így, a gének csúnya játéka.
- Óóó! Hogy ezért lenne kínos! Én nem nagyon randiztam fénykoromban. Mármint, nem nagyon érdekeltem a fiúkat, szóval...későn értem, sokat kellett pótolnom az elmúlt időszakban.
De még mennyi mindent! Gyakorlatilag mindenről lemaradtam, és olyan lettem, mint egy tinédzser, amint rákaptam az ízére, nem tudtam leállni. Nagy valószínűség szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy Adriannel vége legyen, de nem bánom, mert megnyertem magamnak a tökéletes pasit. A gondolatomra, amiben Nico jelenik meg,m megint elsandítok, de nem látom, talán nem is jön, vagy máshogy alakult a mai napja, szóval akkor nem fog ilyen borzalmas állapotomban látni.
- Eddig erre nem is gondoltam, de igazad van, neki mindenképpen szólok. Elviszem előtte szoliba is, hogy úgy legyen színe.
Ha már az a baja Barnabásnak, hogy a gravitáció megviselte a nénik az elmúlt vagy százötven évben, akkor legalább valamit alakítok rajta, hogy megtalálja a belső istennőjét vagy valami ilyesmit. Nem, amúgy tisztelem az időseket, eszembe se jutna, de azért megjegyzem az elmémben, hogyha valaha ki akarok tolni a sráccal, akkor mindenképpen a nénit riadóztassam.
- Rendben, ha nem kell kötelezően üvegezésig inni magam. A legutóbb elég rosszul jártam, és hetekig szívok még miatta.
Bökök a hajamra, ami eléggé látványosan szőke, szóval nem biztos, hogy a következő ilyen után mondjuk azzal szeretnék ébredni, hogy egy I <3 Bánki felirat díszíti a homlokomat, a nyakamat vagy a bal mellemet. Valahogy nagyon nehéz lenne az ingoványos párkapcsolatomat stabil lábakra helyezni, ha egy ilyet bejátszanék. Így is bujkálok, hogy ne lásson ezzel a szőkével. Végül is, hat hét, simán hihető, hogy nem vagyok fogadóképes állapotban. Nem, tudom, hogy nem.
- Viszont a gondolat tetszik. Van pár barátnőm, akik nagyon ellennének egy ilyen ivós-evős mókán, és eléggé szeretek enni, szóval benne vagyok a buliban, főleg, ha hozol egy-két hímet is még. Mondd, hogy mikor és ott leszünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ó, ha tudnád! Mondanám neki, de inkább nem mondom, mert csak belebonyolódnék abba, hogy ne mondjak semmit, de mégis valamit, és közben még a lelkemen is könnyítsek. Hát nem könnyű ez a mostani állapot, de majd ezen is túllépünk, nem? Valahogy biztos.
- Attól még, hogy boszorkány vagyok, nem lettem csodatévő.
Van, amit nem lehet helyrehozni, és ebbe Bözsi nénje mell-lógatós mutatványa is beletartozik. Szerintem furcsa is lenne az amúgy nem kis melleit hirtelen visszaaplikálni. Nem lenne hím a faluban, aki ne fordulna utána, és akkor aztán lenne jó sok baleset azért, mert ilyen szinten feltűnő. Mondjuk az biztos, hogy nagyon élvezné.
- Úúúú Hét perc mennyország! Oké, most győztél meg, hogy erre a bulira el kell mennem. De valami szőrös havert hozzál nekem, mert én azokat a példányokat szeretem.
Azt az egyet szeretem, de ez most tök mellékes, nem akarom, hogy azt higgye, eddig húztam az agyát, most meg kijátszom a "pasim van" kártyát, hogy lekoptassam. Különben is, egy kis iszogatós, sütögetős, kajálós buli még senkit sem ölt meg. Vagyis de, de azért nekem csak több eszem van. Különben is, még egy csomó mindent nem is tud rólam, szeretném lesokkolni, de csak úgy mellékesen megjegyzett dolgokból, mint, amikor megjegyzik, hogy mondjuk milyen nehéz kimozdítani az egyensúlyodból, és felvetik, hogy bírkózol-e, te meg csak ilyen lazán vállat vonsz, hogy dehogy, rúdtáncolok. Na az ilyen sokkolódásokat szeretem, és szerintem Barnabás az én emberem.
- Oké, de ha kevesebb a srác, több a lány, az sem egy rossz felosztás. Élvezhetitek csodás nőim társaságát.
Nekem is csak pár van, de szerintem azért meg fogjuk mi oldani, hogy jó hangulat legyen. Kezdésnek én már nevetek is a megjegyzését.
- Totálisan szándékos. Az olyanokra utaznak, mint te, imádják a félelmet a férfiak szemében.
Még egy kacsintást is megengedek, mielőtt elköszönök tőle, hogy összeszedve a cuccaimat, és a sapkát jól a fejembe húzva elszambázzak haza, hogy aztán mondjuk tanuljak, mielőtt kivágnak az egyetemről. Meg persze megírjam a csodamesés szakdolgozatomat. Ideje volna tán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A tegnapi napra eléggé sok mindent beiktattam, és terveim szerint Lexával jöttem volna el, de aztán annyira megviselte a terhessége azon a napon, hogy helyette inkább otthon maradtam vele, filmet néztünk, meg figyeltem arra, hogy nehogy valami baj legyen. Átvállaltam tőle az ebédfőzést, és kicsit átböngésztem vele az eladó házakat is. Furcsa lesz majd egyedül lakni abban a nagy házban, hiszen Zayday is távozik, és csak remélem, hogy mire mindenki arrébb teszi a székhelyét, lesznek majd új arcok. A mostani felállást már úgy megszoktam, de nyilván, amikor megszületik a baba, már nem szeretnének minden nap hússzor a tetőtérből lemászni vele, meg hát kell a privát tér.
Szóval minden, amit tegnapra terveztünk, mára maradt, és kis listámat böngészve, amire felírtam, hogy mennyi mindent kell csinálnom, lehetőleg vasárnap egy óráig, most próbálok távolsági sorrendet felállítani. El kell mennem a cukorkaboltba, venni édességet a holnapi foglalkozásra a lányokkal, és fontos, hogy legyen benne savanyú cukorka is. Aztán a színházba meg kell vennem a bérleteket, most van hat gyerekelőadás is, és a lányok szívesen jönnek el, szóval az is egy olyan, amit ma be kell szereznem, emellett pedig nem ártana friss virágokat is hazavinni, plusz körbenéznék a művészetiben is. Cole azt mondta, hogy fessek, hátha rátalálok valamire, ami megnyugtat. Túl azon a kettőn, amiről tudom, hogy megnyugtat. Ez inkább rejtett energia felszabadítása lenne. Érzem, hogy mozog bennem valami plusz, és talán tényleg a festés hatására kerül majd felszínre az egész. Aztán lehet, hogy nagy égés lesz. Ja és vigyek haza pizzát! Ezt el ne felejtsem.
Ezekkel a szuper tervekkel indulok meg a cukorkabolt felé, olyan lendülettel, hogy fel se nézek a papírból, de már hasítok, és ilyenkor szokott az ember beleütközni valamibe. Esetemben pedig valakibe, mert naná, hogy lendületből belefejelek egy hátba, ó Merlinke, komolyan, vasárnap sincs jobb dolgod, mint engem szivatni? Felnézve legalább megnyugszom, hogy ismerőst taroltam el, és nem egy vadidegent.
- Azt hittem, azért pörögsz a hétfői értekezleten, mert vasárnap alszol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Elnevetem magam a bosszankodására, ez a nem rajtad, hanem veled nevetek szerű nevetés, csak éppen ő nem nevet, de sejtem én, hogy miről van itt szó:
- Testvérek?
Nekem is van egy pár, vagyis négy, csak ők eléggé máshogy testvérek, mint a normális családokban élő testvérek. Egyik sem hajszolta a másikat anorexiába, nincs közöttük olyan, aki mondjuk azt élvezte, hogy a másik hasát karistolja össze. Vannak sztorik nálunk, mit ne mondjak. Szóval, ha egyszer lesznek gyerekeink, és ezt esküszöm, hogy a múltkoriak után csak félve merem kijelenteni, de ha lesznek is, életük végéig csak műanyag késsel ehetnek majd.
- Alig nézel ki pocsékul.
Jelentem ki végül kedvesen, végignézve rajta, miután felvette a fecnimet és jó alaposan végigolvasta, nem zavartatva magát, pedig amúgy állhatnának olyan varázsszavak is, mint tampon, fogamzásgátló meg intim gyanta. Mondjuk az nem is tudom, hogy kinek lenne kellemetlenebb. Nekem, mert beindul a pofázási kényszerem, és elkezdem kimagyarázni magam, hogy az nem azért kell, mert hogy összebújnék az egyik tanárommal és éppen szexibe vágnám magam, hanem csak a szomszéd lánynak kell. A lényeg, hogy szerencsére ez nem egy olyan cetli.
- Lehetni lehet, de mondjuk ehetnénk valami tartalmasabbat is. Szereted a bundás kenyeret? Az egyik néni árul olyat, ami két kenyér összesütve, benne szalonna, sajt, meg amit szeretnél. Mostanra már szerintem elkezdte csinálni, és még egy kávét is kaphatsz mellé.
Avagy, eljöhet velem, de szerintem előtte ráférne valami rendes étel is, és ha már protekciós vagyok, akkor kihasználnám, és meghívnám a világ legfinomabb reggeliére. Mondjuk én egészen biztos vagyok benne, hogy csípősen enném, és teával, de hát rajta múlik, hogy tényleg cukortúltengéssel szeretné-e indítani a napot, vagy jó lesz ez is.
- Ja amúgy van nutellás is, ha inkább édesre vágysz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem tudok nem nevetni, amikor ezt így elsorolja, mert tényleg vicces, főleg arandis rész. Egy ilyen pasi hogy nem kelt még el, amikor csupa nevetés vele az élet? Nem is értem. Szerintem egy csomó lány a fél karját odaadná érte. Én is most éppen a fél karomat adom, de nem úgy, ahogy gondolják az emberek, csak belecsimpaszkodom, és finoman irányba állítom.
- Van egy ismerősöm, szerintem ti nagyon jóban lennétek. Neki se tűnt fel egy csomó dolog. Nagyon bejön egy lánynak, de nem igazán vette a jeleket. A lány meg nem mert nagyon teperni, mert azért mégiscsak ő a lány. Hagyományok meg miegymás. Szóval voltak egy csomó olyan szituációban, amire mindenki azt mondaná, hogy milyen helyes pár, és milyen jó randijuk van, de valahogy a srácnak nem esett le.
A mai napig fogom ezen a fejem, mert tényleg már szinte kínosságig űztem a játékot Nicoval, és valahogy egyszer sem esett le neki, hogy mennyire nyomulok, valahogy ezt az opciót fel se vonultatta.
- Egyszer például a tóban fürödtek, és a lány a legszexibb fürdőuhájában illegette magát, meg fogócskáztak a vízben, az lett a fogó, akit a másik megpuszilt, és tudod mi lett a vége? A srác azt mondta a csókhelyzetben, hogy menjenek ki a partra szendvicset enni. Szóval a lány azt hitte, hogy meleg, és aztán a srác meg megsértődött, mert azt hitte a lány, hogy meleg, mert ő meg azt hitte, hogy a lánynak pasija van. Szóval elég bénák voltak mind a ketten. Vele szerintem tök jóba lennél.
Vicces, hogy így beszélek magamról, mert hát én vagyok a lány, aki illegette magát, és kapott egy szendvicsevést a csók helyett. Valahogy így képzelem el a randit is, de azért érdekelnek a részletek is.
- Hogy nem tűnt fel, hogy randin vagy?
Az ilyenre azért készül az ember, és a legtöbb esetben tud is róla, hogy éppen randin van, szóval nyilván készül az ember erre a történetre, és nem csak utólag esik le neki. Lehet a lány is olyan volt, mint én, nyomulgatott, aztán a másik meg csak nézett rá, hogy ennek meg mi a baja éppen. Csodás érzés srácok, de komolyan. Csak így légyszike, ne.
- Lehetek a feleséged, de meg kell küzdened az urammal. Gyors meccs lenne, mivel éppen a múltkor kapott frászt azon, hogy egy nap a távoli jövőben a felesége meg a gyermekei anyja lennék.
Szegény, még most is látom magam előtt a pánikot, ami megjelent, ahogy elhúzódott, és magyarázkodni kezdett. De én tényleg nem úgy gondoltam, hogy holnap, hanem mondjuk egy három-öt éves tervben szerepelhetne. Istenem, a férfiakra szerintem a házasság és a gyerek szó van a legijesztőbb hatással.
- De ha megeszel, akkor nem tudok neked főzni, pedig amúgy tök jó vagyok a konyhában.
Még Adrian mellett lettem profi, mert olyat szerettem volna az asztalra tenni, amit mind a ketten megehetünk, de azért a hagyományos magyar kajákkal is jól boldogulok, mint a töltött káposzta és a pörkölt. Közben meg is érkezünk a megfelelő ajtóhoz, azonban én az ablakon kopogok be. Három gyorsat, egy rövidet, és még négy gyorsat.
- Milyet kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nico.
Az összes vér kifut az arcomból, ahogy kimondja a nevét, szerintem a normális emberi sápadtságnál is sápadtabb leszek. Láttam már őket beszélgetni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan szinten jóban vannak, hogy ismerje a történetet, és ha ezt összerakta, vagyis ismeri, akkor ismer engem is, pontosan tudja, hogy én vagyok a történet másik szereplője. Végigasszisztálta az elmúlt hónapokat, és nem szólt egyetlen szót sem, de már értem, óóó, már nagyon is értem.
- Egy csomó üres hely volt a tanári értekezlet elején, de te célirányosan mellém ültél le. Mert tudtad, hogy ki vagyok. Hogy... kivel vagyok.
Nekem meg ötletem se volt, hogy miért éppen én. Már majdnem azt hittem, hogy volt valami akkor az arcomon, ami megmosolyogtatta, vagy én voltam a legkevésbé ijesztő ott, de nem, szó sem volt erről. Nico pontosan beazonosított. A kis szemét. Annyira szeretem, hogy beszélt rólam, hogy van, akinek nem titkol, hogy megbízik Barnabásban, én meg ott szerencsétlenkedtem egy fába bújva.
- Tudtad, hogy őt akarom meglesni a fa mögül?
Biztos vagyok benne, hogy igen, de nem akarok messzemenő következtetéseket levonni. Igazából a szívem úgy kalapál erre a tényre, mintha a világ legcsodásabb dolga lenne, és az is. Hiszen Barnabás a jövő. Az első ember, aki tud rólunk, és akinek az arcán nem látszik elítélés. Minden rendben lesz, tudom. Az ilyenek miatt válok minden nap egyre erősebbé, azzá, akit annyira szeretek magamban, és akit Nico is szerelemmel szeretett meg.
- Elpróbálni? Mintha megtanulnál randizni?
Érdeklődök elgondolkozva a lehetőségen, mert ha azt vesszük, ez egy lehetőség., Nagyon nagy szüksége van egy próbarandira, hogy ne szúrja el, sőt, hogy legalább feltűnjön neki, hogy randin vannak. Komolyan, hogy nem tűnik fel, hogy csak ketten vagytok? Istenem, Barnabás!
- Szegény ember... Csókolom!
Mert miközben szenved, én meg sajnálom, persze kinyílik az ablak, és megjelenik a világ legkedvesebb nagymamájának az arca.
- Szeretnénk kérni két töltött kenyeret, az egyiket csípősen, és két házi kávét.
Rápillantok Bandira egy "bízzál bennem" nézéssel, miközben a néni eltűnik, hogy alig egy pillanattal később egy bácsi vegye át a helyét, aki két becsomagolt kenyeret nyújt felénk, még melegek, mert most készülhettek el, a finom illatok alapján. Átadok egy galleont, és megköszönöm, mert nem kérek belőle vissza, ő is, és mire kimondja, már a két kávénk is ott van, őszi mintás elviteles pohárban.
- Csókolom!
Köszönök el, és intve a srácnak, a legközelebbi padig sétálok vele, hogy ott leüljünk.
- Az egyik démonlányom Rebike az unokájuk, a szülei nagyon sokat dolgoznak, így a nagyszülőknél laknak. Nyugdíjkiegészítés ez a sütögetés.