Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az európai térségbe való költözés nem csak levegőváltozással és izgalmakkal jár mindig. Rengeteg olyan dolgot kell intéznem, leginkább egyedül, amire korábban nem is gondoltam volna. Néha úgy érzem a rendszer annyival egyszerűbb lehet annál, ami nálunk, aztán rájövök, hogy ez közel sincs így. Ideutazásomkor egy egész táskányi holmim vette birtokba a minisztérium egyik munkatársa, hogy átvizsgálják. ezekért ma végre elmehetek, illetve van még három, amit most kell bevinnem. Egy üvegcse tündérpor, ami bár nem túl vegán és ha jól tudom a tündéreket itt védi a törvény, nekem legális úton került a birtokomba és csak a tartásának engedélyére várok, külön bekértek. Van egy kis zsáknyi kristályom, amiknek az erejét akarják bevizsgálni, és az egyik családi ékszert ellenőrzik majd régi varázslatok és átkok rejtése miatt, mert csak nem kéne bárkire bajt hoznom. Ezek már a táskámban is pihennek, így lépdelek az eligazítás után a hivatalba, ahol kedvesen fogadtak, bár itt is, mint eddig mindenhol rengeteg szempárt kaptam, és nem csak kíváncsit. Az egyik folyosóra kísértek, ahol leülhettem és azt mondták, hogy perceken belül tud fogadni az ezzel foglalkozó személ. Se név, se egy mosoly. Bizarr és kicsit rideg ez a hely.
Ezen kívül persze  apapírjaimmal is volt dolgom, a jelen körülményekhez kellett ideiglenes lakcímigazolót készíttetnem és a varázsképességeim felmérését igazoló okmányt is itt állították ki, így mondhatni lassan visszajáró vendég leszek. A nagy üvegablakon bámultam kifelé miközben várakoztam és számításba próbáltam venni, ha kérdések lesznek, azt hogyan is kéne kezelni. Nem mondanám a magyar hivatalokat túl megértőnek az eddigiek alapján. Az egyik kis, köves fülbevalóm megmozgattam a helyén, majd elégedetten szusszantam fel. Azt használom fordítónak, így nem szeretném elhagyni, még szükségem lesz rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csodaszép, napsütéses és kellemes meleg napra ébredtem, ma órám sincs, így különösen széles mosollyal fogtam a táskám, hogy kiüljek a biztonságosan levédett varázslóparkban kicsit. Itt volt egyedül azt hiszem, ahol nem zavart senkit, ha kicsit más vagy, ha előveszel egy pálcát, vagy ha éppen próbálgatod a képességeid. Én nem különösebben voltam látványosságra vágyó, de a természetben mindig jobb. A nap olyan régen érte már a bőröm, majdnem hiányzott az érzés, így mikor leheveredtem egy kendőre, amit magam alá tettem fel is néztem az égre, csak ez után terítettem még egyet magam elé, amire lassan kipakoltam a táskámból a kis üvegcséket, a köveket, a csontokat, meg az ilyen-olyan tollakat, bőrdarabokat és egyéb száradó kis szükségtermékeket. Nekem nem volt ez különös évek óta, sőt, igazából a kezdetekben sem, hiszen ezt láttam a körülöttem lévőktől egész kicsi koromban, itt azonban nem mondhatnám, hogy túl jól fogadták. Előbb a bevizsgáltatós mizéria, majd az a sok aláírni való meg felelősségvállalós elbeszélgetések... teljesen kimerítik ám az embert. Nem mellesleg híred is lesz, hiszen amennyit látnak a hivatalnál, biztos rosszakat gondolnak, ami nem az én tisztem. Sosem akartam ilyen hírrel beírni magam bármilyen hely történetébe.
Kicsit lassan, de magabiztos pozicionálással rendezgettem a kristályokat ellipszis alakú körbe a közepébe pedig üres pergameneket és írólapokat tettem előbb, szerettem volna, ha több lesz belőle, így elsődlegesen erre akartam koncentrálni a varázslással, ám kiszúrtam, hogy figyelnek. Nem szó szerint, csak van az az érzésed, mintha rajtad lenne egy vagy több szempár, mikor nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy hátra kéne fordulj. Én is ezt tettem a hátam mögé lestem. Érdekelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hozzászoktam az utóbbi hetekben, hogy ha nem is mindig, de többször vagyok látványosság, mint az megszokott lehetne. Nem csak mint új arc, de lássuk be, sokban eltérő forma is vagyok. Ha a bőröm színe, a hajam és a ruháim nem lennének elegek, magasabb is vagyok mint mondjuk az átlagos lányok, meg még a dolgaim sem igazán egyeznek velük. Méterekkel arrébb nézek és látom, ahogy pár lány sminktemékeket nézeget, más irányban esznek, egy harmadikban pedig telefonokat nyomkodnak. Furcsa volt nekem, hogy itt a beltér költözik ki és nem az idő a szabadban levés lényege nekik. Azonban nem hagyott nyugodni az az érzés, ezért is fordultam nem olyan látványosan hátra. Láttam Őt.
A férfi nem tűnt másnak, mint a többiek, maximum furcsán lassan közlekedett. Itt mindenki siet, ha nem pihen, akkor csak átgyalogol az egészen, ő inkább olyan volt, mint aki céltalan, talán. Aztán lassan visszafordultam inkább a kis kirakott dolgaimhoz, és számomra tisztán érthetően, mások számára leginkább semennyire olvastam rá az ellipszisre a sokszorozó igét, és szépen működött is. A lapokat elkezdtem összerendezni és kötegenként egy-egy darab szalaggal átkötöttem. Akkor hallottam meg a hangot. A fülemhez is kaptam, de nem volt ott. Megint elhagytam egy fél pár fülbevalót, ami önmagában nem lenne trauma, de éppen a fordítós párom egyike ez. Értetlenül meredtem is a hallottakra. Vagy ennek köszönhetően, vagy mert nem értek hozzá, de nem sikerült rájönnöm, mit akar.
- Joghurt? Jogos? Jóga? - néztem kicsit eltorzult arccal felfelé, aztán a lábaim magam alá húzva feltérdeltem majd fel is keltem. Nem mintha így ne lett volna magasabb. - Bocsánat, nem értem. Baj van?
Arról nem beszélve, hogy nem tudtam mi forog, lenéztem a kis dolgaimra, de el sem gurult semmi, ha arra utalna, majd vissza rá. aztán megláttam a fülbevalóm, le is guggoltam érte és visszatettem. Sokkal jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A különös szó hol pozitív, hol negatív, de elég sokat hangzik el tőlem vagy rólam, így nem igazán lep meg szerintem már. Az, hogy viccnek tekintette a pontosítási kérésem ilyen kategóriának tekinteném, kellemetlenül is éreztem magam egy ideig, megfordult a fejemben az is, hogy tényleg nagyon rosszul értettem valamit, de kérdés helyett felkutattam a kis ékszeremet, majd ingattam is a fejem, még bekerült. Akartam én szólni, hogy addig nem fogunk működni, még azt be nem teszem, de nagy alkalmam nem volt, mert elsétált mellettem. Értetlenül néztem az üres helyére magam elé, majd én is elfordultam és végigvezettem a tekintetem az arcán, ahogy bámulta a dolgaim. Nyilván nem a legrendezettebb lány vagyok, és talán össze is borult ez-az, ahogy felkeltem. De komolyan, kit zavar, ha egy üvegcse tündérpor gurul két kicsi fwooperlábcsontocska között. A tollak gondolom amúgy is lehetnek bárkinél, láttam is ilyenekkel dekorált pennát. Elképzelésem sincs tehát mit keres. Talán kért tőlem valamit? Már a joghurton meg a jógaleckén túl. Pedig volna mit tanuljon abból a görbülő gerincből kiindulva. Nagyon merevnek tűnik nekem.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem rá végül vonakodva némileg, ahogy hozzá hasonlóan kicsit lehajoltam, hogy lássam mit néz. A táskám nem volt nyitva, így papír vagy egyebet bizonyosan nem tudott, ezért is lepett meg, hogy tudja a nevem.Főleg mert azokon sincs kiírva. - Ezek a saját tárgyaim, engedélyem is van rájuk, ott tartom, ahol éppen én is vagyok. És honnan tudja a nevem? - szaladt fel a szemöldököm és még durcás kislány módjára össze is vontam a karjaim ahogy közelebb léptem és a kendőm felrugdosva kicsit letakartam az üvegcséket. - Nem szeretem ha turkálnak a dolgaimban - értettem ezekre, és arra is, ahonnan a nevem tudhatja. - Mr. Hatóság-Auror, mert én nem vagyok ilyen jól tájékozott a nevéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elég egyértelmű volt, hiába nem értettem mi is a kérése, hogy szeretne valamit. Vagy egyenesen akar, embere válogatja a hozzáállást ezt már jól megtanultam. Meg azt is, hogy ha nem ismétlik el, akkor sosem állunk jól egy beszélgetésben. Nem voltam túl magabiztos, igazából a fejemben is csak kérdőjelek cikáztak annak kapcsán, hogy mi is történik éppen velem és ő miért történik. Nincs nekem a legtöbbször ellenvetésem, hogy bárkinek feleljek egy bizarr kérdésére, de most kellemetlennek tűnt, mint sem a szokott kelletlennek. Mint a le tudok-e égni. Amatőrök az európaiak.
- Pontosítanál... Pontosítana? - próbáltam a hangsúlyokat megfelelően használni a javításomnál, mert hát ha tényleg valami olyan bácsiba futottam bele, bár nagyon szép mosolya van, ez tény, akkor nem kéne csak úgy joghurtozgatni. Én tudom, de ez a helyzet szülte ide, nem tehetek róla.
- Kell engedély a táskám letételéhez? ez egy park - néztem rá nagyon furcsán az egészet nem is tudva hova tenni. Persze, bizonyosan vannak helyek, ahova nem lehetne bemenni, de itt aztán rengetegen fordulnak meg, tőlem nem messze is ült egy fiú, de már eltűnt azt hiszem, éppen nem volt időm megnézni ki és hol van. Arra persze akadt, hogy kinézzek a legközelebbi táblára, de semmi tiltó ábrát nem fedeztem fel vagy piros feliratot, amiből következtethetnék arra, hogy én most rosszat tettem. Nem szoktam olyat, vagy ha igen, azt csendben és ügyesen. Persze szigorúan máshol, természetesen.
- Mit csinálsz a fejemben? - pislogtam hatalmasakat még kicsit felé is hajolva. - Ezt hagyd abba, biztos, hogy ezt nem is lehet! - csattantam fel és nem feltétlenül sértett voltam, inkább ingerült, ezért össze is fontam durcásan a karjaim magam előtt. Még csak azt sem értem néha, mit is mondd nekem, ő meg simán kiolvas dolgokat. Ehhez neki nem kell fordító? Vagy csak így lát és tud. Hallottam már erős mágusokról, illuzionistákról és legilimentorokról is, de egyikhez sem volt amúgy szerencsém soha. Azt hiszem nem is baj.
- Ez nem vásár, nem kirakodó boutique - néztem fel rá, ahogy leguggolva elkezdtem összedobálni a holmiim majd összehajtva a kendőm is a táskámba gyömöszöltem és felkelve a vállamra akasztottam. - Direkt volt, vagy sem, szerintem ehhez nem adtam olyan... hogy mondják... beleegyezést? azt hiszem azt - néztem rá kellően csúnyán még azelőtt hogy inkább csak vártam volna, hogy akkor most tovább kell állnom mert védi a füvet Mr. Hatóság-Auror, vagy mit tesz. - Én is mutatkozzam be újra? - kérdezem kicsit tényleg sértetten, de aztán csak enyhülnek az összefont karjaim és leszegem a fejem mielőtt rá nézve nyújtanám a kezem felé, hogy megszorítsam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bármennyire szeretnék megfelelően cselekedni, se az utánajárás se a bürokrácia nincs az ínyemre. Egyáltalán nem tudok felfogni és ép ésszel kezelni szabályozásokat, amiknek se természetben, se általam nincs értelme. Olyan dolgokat próbáltak meg elkobozni tőlem érkezéskor, amikhez semmi joguk nem lett volna. Mondjuk úgy szerencsém volt azzal, amit nem találtak meg, a többit pedig hosszas levelezés után megkaptam, cserébe most intézkedhetek. Esküszöm próbálkozom, de nemhogy a helyem, egyszerűen a gondolkodási módot sem találom a helyiek között. Néha azon gondolkodom a testvérem hogy élt túl más kontinensen, közben pedig a valóságban fogalmam sincs. Mindig  jót írta meg, én is ezt tettem már az első levélben is. Az is lehet, ugyan ilyen szarba tenyerelt indulásból, de nem terhelt volna minket vagy anyát. Apáink amúgy se tudnak soha semmit, igazából van a tényük, néha a megjelenésük és ennyi. Nem mozgatnak nagy szerepeket és erőket értünk.
- Jó napot kívánok, Winnifred Adyra Rossouw - említettem a nevem is közelebb lépve és be is vonulva az irodába. Itt még van esély nyilván helyreigazítani ha én eltévedtem, vagy esetleg ő nem engem várt. De elég barátságos volt a környezet fogadtatás terén, így inkább mentem az irány után és csak akkor néztem fel a férfire, mikor már leültem és a táskám az ölembe húztam. Elgondolkodva, kicsit hunyorogtam is, de ő mondta ki hamarabb a sejtésem, aztán el is mosolyodtam bólintva párat.
- Igen, szerintem is. Eddig az Uagadou Mágusakadémián tanultam, idén éreztem az egyetemi oktatás és az itteni mesterképzés miatt az országba - tettem hozzá, aztán előszedtem amiket kért, amit én kaptam levelet is, hogy miért is jöttem, majd a kisebb táskát a nagyból, amibe minden kért dolgot összepakoltam és az asztalra emeltem.
- Kérlek vigyázz rá, vannak törékenyebb dolgok is benne, és olyanok is, amik rossz kézben hamar mágiájukat vesztik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A tÁskÁdnAk neM kELL - artikuláltam kifigurázva az anyanyelvemen a hallottakat, de neki nyilván hangzik normálisan, hála a fordítói tárgyaimnak. Egyébként nagyon furcsa, hogy én nem hallom magam más nyelven, elképzelésem sincs, hogy milyen lehetek. De a kellő szarkazmus nem hiszem, hogy hiányozna. Szóval, még jó hogy nem kell, hiszen ez egy tárgy, ami a saját tulajdonom, és a legnagyobb bűne, hogy nem környezetbarát minden alkatrésze. Van olyanom is, teljesen öko és természetesen drága, ellenben ezzel. De a célnak és a ruhámnak megfelelt ma.
Nem különösen erőltettem meg magam hogy kedves legyek vagy barátságos ezért még belőlem is felszakad egy sóhaj az egész szituációra, tényleg nem tudom mi oka beletúrni az aktuális elfoglaltságomba, a dolgaimba, vagy úgy egyébként bármibe. De felettébb illetlen és szar módja annak, ha ismerkedni akar. Szeretek és szoktam is, de ez nem olyan forma, amivel szívesen haladok társalgásilag. Pláne, miután közli, hogy mellesleg, véletlenül a fejembe ért. Nem szoktak emberek véletlenül másokba csúszni. Nem. Ezt most nem fejteném ki, inkább később, bár szerintem a gondolatfoszlány éppen elég, hogy még bennem is megragadjon. El is mosolyodom megingatva a fejem a földön hevert, és már eltakart cuccaimra nézve, csak aztán emelem rá újra a tekintetem. Már nem morgok, könyvelje el sikernek.
- Én meg afrikai, nem kérdezte senki milyen jogcímen csinálod, csak közöltem, hogy ne tedd - persze még sértetten, mert egy dolog kedélyesebbnek lenni, más megbékélni. - Vagy te is olyan vagy aki ebből a ne szót kiszedi? Másrészt a hatályos törvények szerint megillet a személyiséges jogom - majdnem jól tudom, mindegy is. De azt igen, mikor leellenőrizték a tudásom, még nekem is elmondták hogy bejelentés okán komolyan büntetik a visszaélést, mindennel. Itt nagyon figyelnek erre ahogy hallom. Én meg megint felszökött szemöldökkel szorítom még jobban magamhoz a kezeim, ahogy várom, nem tudom pontosan mit, de nem tetszik, ahogy furán méreget.
- Vagy te is ilyen rasszista vagy? - kérdeztem végül rá inkább egészen keserűen, mint mérgesen már. - Legközelebb szedd össze magad akkor. De legalább bocsánatot kérhetnél, úgy, mint akit érdekel is. És fizetheted a joghurtom - emeltem a fejem a kis cukrászda felé a sarkon, hogy végül visszanézzek rá. Nem szoktam tarhálni, de nagyon is megérdemlem.
- Kiengesztelés? Ezt nem teljesen értem. Nem gondoltam komolyan, ki tudom fizetni a joghurtom - forgattam meg a szemeim, mert azt hittem erre gondol, ha nem, akkor kicsit értelmetlen a fordítóm, mert nem értem pontosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem azt mondom, hogy nem vagyok hibás sokszor, elvetem a sulykot, sőt, megesik hogy túl hamar reagálok igen hevesen, mondták már hogy forduljak orvoshoz is, ettől még nem érzem magam egyedüli gondnak. Talán ha elkezdem az elején, hogy a fülbevalóm a ludas és lemaradtam, ami után nehéz felvenni a fonalat, ha igazából azt sem tudja az ember, hol kéne. Szinte érzem a sóhaját, nem csak érzékelem, amire a szemeim ráfüggesztem, a tekintetem előbb az ajkain majd a tekintetén pihennek meg, aztán csak bólintva aprót, kicsit tartózkodva de a magam előtt összefont kezeimből egyiket felé nyújtom.
- Örülnék - azt hiszem, bizonyosan megkönnyítené a dolgunkat is. A nevére figyeltem végül és kezdtem egyre jobban kellemetlenül érezni magam a fordítós izéval. Nem hiszem, hogy rosszul van kalibrálva, de sokkal egyszerűbb egy közös nyelv. Párakkal az angollal már egymásra találtunk, de lehet ideje lenne a helyibe merülni, vagy valami. Hasznos, az biztos. - Winnifred Adyra Rossouw, Winnie vagy Adyra - vontam kicsit a vállamon, ahogy megszorítottam a kezét végül, ahogy erre illik. Én is szoktam kezet fogni emberekkel, de például még nem értem el bizonyos kort, ha előzékenyen is, de mondjuk férfi mutatkozott be, nem érinthettem a kezét, mert az tiszteletlen. Itt most ezt nem érzem annak, meg azt hiszem inkább az ellentettje. Kicsit meg vagyok ebben még zavarodva, amit megtartanék magamnak, de így vagy úgy, már látott ezt azt odabent.
- Ezt még megbeszéljük - préseltem össze az ajkaim, hogy aztán megnyalva őket engedjek ki egy nagyobb sóhajt és kicsit el is nevessem magam végül. Én is érzékelem, hogy ebben valami nem stimmel, még ha elsőre elég hülyén nem is vettem észre.
- Tudod mire gondoltam igazából - tettem hozzá, de persze, megérdemeltem és jogos is. Azt mondjuk nehezen tudom elképzelni, hogy tényleg előbb-utóbb nem üti meg valaki ilyenért a bokáját. Nekem csak némi üvegem van homokban mégis heteket vártam, mire magamhoz vehettem, meg többször kellett leírnom a nevem, mint életem további részében összesen fogom. - Elhiszem, de furán viselkedsz velem. Nem tettem semmit, de már úgy jöttél ide, mintha ez nem lenne igaz - szögeztem le végül a problémáim, és mióta itt vagyok ezt legtöbbször a külsőm tette.
Halandók. Megforgatom a szemem is, érzékelve az egésznek a nehezen eldöcögő részét, majd neki szentelem a figyelmem a kezeim leengedve magam mellé és a táskám lassan összerakva és a plédet is belegyűrve.
- Ki akarsz engesztelni - foglaltam össze, mert felfogtam az előbb is azt, hogy akar valamit tenni, csak az apropóját nem értettem. Nem volt kedves, kifejezetten bántó, hogy random belém is mászott, de most azért nem hinném, hogy ilyen kompenzálásra szorulnék. De ha már itt tartunk! A táskám a vállamra akasztva ingattam kicsit, ahogy billegtem a lábaimon, majd az ajkamra haraptam.
- Arról a joghurtról még lehet szó, de csak jóga után fogyasztom, viszont ahhoz nincs partnerem... - néztem rá összerakja-e magától, vagy esetleg még kell egy mankót adjak, mielőtt elindulnék a dolgomra. Mert ezt még nem sikerült feldolgoznom, amit a fejemmel csinálgat véletlenül. - És te érted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit vehemensebb vagyok az átlagnál; mondták már, sőt, voltak is ebből gondjaim, de lehet, most kicsit túlzásba is estem, legalábbis ami a viselkedésem első benyomását illeti. Kellemetlenül is éreztem magam, mert ha kimondjuk, ha nem, vádaskodtam. Nyilván a rengeteg rossz tapasztalat az oka, gyakorlatilag mindig megnéznek, és olyan szemekkel, azokkal, maik elküldenének, amik idegennek, valami rossznak titulálnak. Jobban ismerem a rasszizmust pillantásból, mint szavakból, és a kommunikációs gát itt most kellő aggodalmat adott, hogy ijedten kezeljem. Talán rosszul, és ezt nem is tagadom, és bár neki kellett kezdeményezni, ez a tiszta lapos dolog jól esett az én lelkemnek is.
- Köszönöm - mosolyogva hajtottam le a fejem egy pillanatra, de aztán utána újra ráemeltem a tekintetem. Nem szeretem kerülni ezt a fajta kontaktust, mert bármennyire is ódivatú bizonyos körökben, én a kultúrámban úgy tanultam, ezzel mondunk és kapunk válaszul a legtöbbet. - Hangozhat ígéretnek is, de az nem csak rajtam múlik.
Mint már sokszor kiderült rólam az évek alatt, szeretem az embereket és kapcsolatokat építeni. Persze ez nem mindig szoros, jó vagy éppen kedvező, de akadt már olyan is, hogy jól indult és ment a kukába. Voltunk riválisok lányokkal, buta dolgokon is. Voltak fiúk, akik engem nem kezeltek nőként, és olyanok is, akiket én nem tudtam más szerepbe tenni mint egy haver. Ezen felül a felületes emberek, vagy azok, akikkel tényleg amolyan társak voltunk tanulásban vagy edzésen, de semmi egyéb. Na, ez, mióta idejöttem gyér. Lehetőségeim lesznek és vannak is, viszont élni velük csak akkor tudok, ha nem zárkózom el. Nem szeretnék, most sem léptem semerre. Pedig én is kapargattam már magamban, hogy ez most olyan kezdeti szöveg akart lenni, amibe a fordítóm és én is eléggé belegabalyodtunk.
- Sajnálom - vontam végül vállat kicsit el is nézve oldalra, nem szép a vádaskodás, be kell látnom, és komolyan gondoltam az elnézéskérést, nem várom el egyoldalúan, pláne így, hogy akkor kezdtük elejéről az egészet. Már amennyire lehet, bár ettől még nem hiszem hogy a személyiséges joghurtom elfelejti. Ez valahol azt hiszem aranyos, de azért vérciki is. Mindegy- Engedjük szabadjára.
- Egy kicsit... félrement - nevettem el magam, és igazából éreztem amit ő is, nekem így jött ki a feszültség, nála úgy láttam a mozdulat a kezével tükrözte ezt, de nem bántam, valahogy így volt természetes, hogy nem is akarta másra kenni vagy elmacsózni. - Ő a hibás, kiesett, mikor megszólítottál - mutattam a fülemben lévő kis köves darabra. Ezt használom általában fordítónak, viszonylag pontos, de csak ha a pár mindkét darabja egyszerre van rajtam. Különben így járok, mint most.
- Jóga. Nem kell nagy háttér - közöltem egyszerűen, de persze kivártam, még ő is levezeti, amire én is jutottam. Mondatrészenként aprókat bólintottam, majd cinkos félmosollyal billentettem oldalra a fejem, még vártam, hogy mire is jut. Nem kellett azt hiszem érvelni, ha komolyan gondolja, belemegy ebbe, legalábbis így gondoltam. És...
- Rendben - nyújtottam a kezem, aztán megszorítva az övét finoman ráztam párat a kezén, kicsit idegen volt tőlem, de jobb most belejönni, mint később nem érteni. - Küldök egy baglyot a helyről és az időpontról, időben, hogy ne lehessen gond, de általában pénteken van hat után, itt nem messze - mutattam is el a megfelelő irányba aztán a táskát a vállamra akasztva néztem még a lábainkra majd egy mosollyal felemeltem a jobb kezem és integetni kezdtem, hiába állt pár centire. ÉN SEM ÉRTEM MIÉRT. Én is kínos vagyok.
- Akkor később látjuk egymást, Zlatan - majd kikerülve őt visszaindultam az egyetemre a dolgaim elintézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit besűrűsödtek a napjaim, amióta bejöttek ezek az edzések, meg néha azt is érzem nem vagyok önmagam. Mondjuk úgy az agressziómnak nem voltak olyan mértékei, mint amikkel most megismerkedtem. Egyszerre aggódtam a saját popsim épségéért, és azokért, akik még... nos számítottak. Kellemetlen, de ez kimerült a pár csapattársamban. Nem ingatott meg pár elhulló piros-sárga-zöld a másik félnél, de talán ez normális. Gondolom, nem volt egyszerű dolgom Andris Ábel mellett, de némi ideggel és remegéssel, meg UHM-mel együtt felfegyverkezve leszálltam a pályáról, és mielőtt Ernyő kapott volna tőlem kettőt a gurkótalálata mellé, amiért hagyta meghalni a kis szőke lányt nálunk, Chris kezébe tömtem a cikeszt. Tartsd meg a mocskot, te apró állat. Teljes szeretet és tisztelet kíséretében persze.
Nos, mindezek után szünet kellett, valami más, valami nem iskola, nem tömeg, nem ráhatás, nem kötelesség... és itt voltam. A jóga még mindig mozgatott, ugyan ilyen óra szintjén sosem jártam, ez inkább otthoni készség, mióta az országba jöttem néztem lehetőségeket, és így július végétől indult is képzés. Nekem meg van partnerem. Ha akarja, ha nem. Így hát útjára is indítottam pár napja egy levelet Zlatannak, hogy az egyetem előtt találkozzunk, fél ötkor. Tíz perc séta nagyon kényelmesen innen a terem, és öt után kezdődik, szóval gondoltam, ha kicsit késik is beleférünk. Én már negyed körül ott álltam átöltözve, kibontott hajjal, mert nem bírtam a hajgumimmal és vártam. A sporttáska a lábam előtt hevert a földön és a kulacsomból a vízbe kortyoltam, ahogy próbáltam összeszedni a gondolataim. Igazából én sem tudom mit gondoltam erről az egészről, de még mindig úgy érzem, a legkevesebb ez a kis... szívesség a részéről. Próbálok én haragudni, de inkább csak sértett voltam. Ezt meg majd jól nem kötöm senki orrára. Annak örülök, hogy egy-két lila folton túl semmi bajom. Meg a traumán hányszor fogták meg a seggem a meccs alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha valami ígéretet teszek, igyekszem betartani, fordítva is szeretem hinni, hogy ez mástól is ér ennyit és nem üresek a szavak. Ez a kézrázós dolog furcsa volt, de talán neki ez számított igazán alkunak, így abban voltam, hogy valahol várja a levelem. Vagy ha nem, akkor kellemetlen perceket szereztem, bármit tett, de ugye ez is a pakliban volt, nem tagadom. Nyilván ennél csak az lenne kínosabb, ha a teremben is beígérem, hogy bizonyosan partnerrel megyek. Nem tettem, csak jelentkeztem és annyit írtam be lehetséges plusz egy fő. Mert az, előfordulhat.
- Woah... - szaladt ki a számon, még egészen el is mosolyodtam, ahogy a kezeim összekulcsoltam magam előtt. Pontos és itt is van, ígéretes délután, mondjuk ez még csak a start mező. Nem most kéne kétszer kimaradszot dobni, meg a bank se vigyen el mindent, és az se volna jó, ha zálogosítanának. - A jógával, vagy hogy gyere el? - kérdeztem vissza jókedvűen, igazából mindkét részre nagyon valós lenne az aggálya, ha ez az. Nem teljesen tudom eldönteni, hogy a tény kiborította, rossz napja van, vagy csak próbál úgy kinézni, mint a macsók akik eljátsszák, hogy mindent leszarnak. Igazából kicsit leolvad a mosolyom, de lehajolok a táskámért és a vállamra véve kihúzok belőle egy zöld feltekert szivacsot. - Ezt neked hoztam, gondoltam ha nem lenne jól jön. Jól hittem - tartottam felé, majd mutatva előre el is indultam, ha hajlandó volt követni. Nincs messze, meg gondolom nem tudja merre. Azért meg is torpantam, hogy ha úgy van, de szerettem volna hinni, ha eljött idáig, megyünk is be.
- Nem szoktam üreseket beszélni, és ez tényleg érdekel. Furcsa ez a rendszer, hogy páros, de ha így van - vontam vállat, mintha nem lenne ezzel mit tenni. Nem tudom vannak-e rendes csoportok, a közelben nem találtam, ez egészen biztos. - Jógáztál már valaha? Vagy mennyire vagy gyakorlott?
Nyilván nem kizáró ok itt az sem, ha azt se érti miről beszélek, nemrég volt ilyen csapattársam is kviddicsben, aztán mégis itt vagyok, élek és nyertünk is. Ő is felépülőben van szerencsére, pár nap gyengélkedő volt mindössze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Olyan furcsa hogy elhívnak bárhova? Nem lehet túl boldog életed - billentettem oldalra a fejem. Nem tudtam ez mennyire hat sértésnek, hogy szebben csomagoltam a "neked akkor nincs is életed, nem hogy magán, de semmilyen?" kérdést. Általában egy kicsit többet várok, mielőtt ennyire indiszkrét leszek, de azt hiszem az első találkozásunk ezt a privát szféra dolgot eléggé megdöntötte már. Hogy hátrány vagy előny, azt meg döntse el maga mindenki.
Egy kedves oldalamat sikerült ma elővennem, ha azt vesszük mit kapok a folyosón mostanában a meccses teljesítményem miatt. Megkaptam az "agresszív lán" jelzőt is. Én meg csak néztem, hogy, igen? Talán ez a jobbik, mert a másik véglet szerintem a kis, szőke csapattársam, aki a gyengélkedőn végezte. Kellemetlenségek.
Bámultam őt, nem szoktam leselkedni, takargatni is ritkán azt, amit teszek. Talán mert mindig elhiszem, hogy ha ennyire más vagyok nem látszik az arcomon úgy, mint egy európai lánynak mondjuk a zavar, vagy a pirulás. Pedig de, és nálam is tud nagyon figyelemfelkeltő lenni. De ha nem veszek erről tudomást, nincs. Az alkata nem indokolna ilyen hobbit, biztos vagyok benne, ha ismeri is a jógát, az nem pont olyan tudás, ami itt ma hasznos lesz.
- Igazából logikailag érthető, rengeteg modern póz van, amit már párosoknak ajánlanak. Régebben, még otthon az egyik testvéremmel gyakran próbáltuk - vontam végül a vállamon levéve róla a szemeim, és mikor mellém került kis mosollyal körül is néztem, mielőtt tényleg lekaszálok valakit a menésemmel. Felnevettem arra, amit mondott, azt hiszem leginkább a megfogalmazásra, nem a tényre, hogy a válasz bizonyosan nem.
- Biztos rejtett tehetség vagy - bólintottam is párat magam elé, hogy aztán megérkezve be is lépjek a kis jógastúdióba. Nem volt valami nagy, de elég kényelmesnek nézett ki. A recepción megkerestem a listát, a nevem fent is volt mellette a számmal. Meg is kérdeztem hol találjuk, majd megmutatták én meg Zlatanra néztem.
- Most még el lehet futni - mutattam az ajtóra, bár nem tagadom, és biztos rám is volt írva, hogy elég csalódott lennék ez esetben. Így inkább elindultam, hogy benyitva az egy-két embernek meg az oktatónak köszönve oldalt letéve a dolgokat kiterítsem a matracot. - Mennyire vagy hajlékony?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez utóbbi engem is meglepett - mutattam rá az ujjammal, mert be kell vallani, hogy sok dologgal számolok, de ez kicsit a meglepő kategória. Nem azért, mert ilyen tapasztalatom lenne, nem igazán hívtam még el senkit hasonló módon, leginkább sehogy mondjuk. Egyszerűen az első alkalom benyomása nem tudtam mit takar. A szavai abban megerősítettek, hogy azért nem minden nap járkál el bárkivel bárhová. Nyilván más eset gondolom, ha szép nővel akad dolga, vagy mondjuk a családjával. Az utóbbi mindenkinél lényeges, nem? Nekem például népes van, ha azt vesszük, mondjuk mindenkivel nem tartom szorosan a kapcsolatot. A sok testvéresség - és sok apásság - átka, hogy olykor nagyobb a táv, mint amit meg lehet rendesen oldani. A nem személes kontakt túl rideg számomra, igazából kicsit ódzkodom is tőle, ki tudja mi van egy levél vagy üzenet másik végén?
Kicsit lemaradt, azaz valamit intézkedett a táskájában, nem mintha közöm lett volna, én csak jobban megnéztem úgy az egészet, a ruháját, a tartását, a karját, úgy mindent igazából hirtelen, aztán csak tényleges ütemmel az övé előtt elindultam el is fordítva a tekintetem. A bámulás ráér, biztos nem az utolsó percem a földön meg így előtte állva.
- Értem én - nevettem el magam, mert nagyon vicces volt az elsőrendű felháborodása, persze érthető is, nem csak azért, mert férfi, és ők ezt szerintem elég ritkán űzik, mint hobbit, hanem mert lelki szemeim előtt próbáltam látni őt, mint jógaértőt, de nem sikerült. Így már-már azt hinném, ha nem festene bátor, erős férfi ábrázatot, hogy fél a mai naptól. - Azt hallottam, vannak, akik szeretik. Biztos legenda - nyújtottam el a végét, talán kicsit ironikusra véve a figurát, de csak széles mosollyal inkább a terembe érésre koncentráltam a portáson át és az utakon, amik oda kanyarítottak az épületben.
- Segítségért? - Csontkovácshoz vagy ortopédiára, függően mi nem sikerül ma? Ezt hangosan inkább ki sem mondom, ez olyan, amit szerintem nem is kell, látok szavak nélkül is, nekem fejben sem kell olvassak, hogy tudjam, ha valakinek valami új, az nem feltétlen kedvező.
- Milyen anyagból? Gumi? akkor elég jó - néztem elismerően, miközben lehajoltam kiteríteni a dolgaim. - Ugyan, vannak nagyon jó relaxációs fürdősók, csak beülsz a kádba, és segít - javasoltam előre némi segítő jobbként, hogy aztán le is üljek, és az oktató kérésére le is ültem a kezdőpózba majd vettem pár mély levegőt oldalra nézve Zlatanra, megvártam még ő is hasonlóan tesz, aztán magasra nyújtottam előbb a jobb karom és balra hajlítgattam, majd fordítva... még semmi ijesztő nem volt. - Úgy egy éve rendesen.
Ezt azért megcáfolnám a 10 perces kezdés után, mikor a hídálláshoz hasonló meredek hátgörbítés jött. Könnyedén elvégeztem, de nem az érdekelt éppen, nekem megy-e, oldalra is néztem.
- Minden rendben, Mr. Hatóság-Auror?