Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Szeretkezünk. Idejét nem tudom annak, hogy valaha volt-e ilyen köztünk. Valahogy mindig a durr bele! pártiak voltunk, amikor minden sérelmünket, dühünket és aggályunkat belevittük az alkalmakba. De most nem. Most miért nem? Rákérdezel Jasonre, majd úgy csinálsz mintha minden rendben lenne, és valójában nem is érdekelne. Tényleg nem érdekel, vagy egy szerepet játszol Arie? És ha az utóbbi, akkor miért játszol? Kérdezz rá, válaszolok, csak ne kínozz közben, és ne várd, hogy ilyen közjátékkal tudok válaszolni értelmeset. Jason eltűnt, és fogalmam sincs merre lehet. Beszélni sem volt vele alkalmam, miután elváltunk, Arie, mert eltűnt. Egyszerűen felszívódott, se puszi, se pá, én pedig Kori szavaival élve két szék között ülök a padlón, bármennyire is formás a fenekem. Ott kötöttem ki, de mégis visszajöhetek hozzád, te pedig tárt karokkal vársz engem, és mindent megadsz, amire csak vágyhatok. Szeretkezünk. Lassú és egyenletes légzésed annyira felizgat, annyira feltölt, hogy csak még inkább bújok hozzád, mert érezni akarom még azt is, ahogy a vér az ereidben pumpál. Lehunyt szemekkel fogadom minden egyes apró csókodat nyakamra, arcomra, bárhova. Ujjaim tincseid között találnak menedéket, ahogy elmélyítem a csókot. Szinte már szégyenlős mosollyal tollak el magamtól kissé, hogy ajkaidba tudjam suttogni. - Hiányoztál - nem várok választ, nem akarok választ kapni, így rögtön birtokba veszem ajkaidat ismét.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Soha életünkben nem szeretkeztünk, most mégis arra vágyom, hogy úgy ismerjem meg a testét, ahogy korábban még nem. Mint amikor egy festményt nézel. Szép a Mona Lisa, szép, de tudod mi van a hátterében? Ugye. Izgalmas, amikor valóban nézed is a másik fél általad keletkezett reakcióit. A bőre libabőrössé válását, azt, ahogy ajkába harap, ahogy a pillái megrezdülnek egy-egy érzékenyebb bőrfelület érintések. Élvezem, ahogy keze a hajamba túr, ahogy magához von, ahogy csókolózunk, teljesen belefeledkezve a pillanatba, csukott szemmel, lassan mozdulva, egyszerre rezdülve. Belemosolygok a csókba, amikor azt monja hiányoztam neki, tudom, hogy őszinte. Kezemmel a kezét keresem, ujjaimat az ujjai közé fonom, ajkaimmal az állát csókolom, miközben fokozatosan gyorsítok a tempón. Meg sem közelítem azt a stílust, ahogy mi szexelni szoktunk, még mindig szeretkezünk, még mindig finom vagyok, de vonz a csúcsra jutás ilyen helyzetben is. Belenyögök a nyakába, érzem, ahogy egyre inkább mélyülünk el egymásban. - Te is nekem. Felelem csendesen, mert kár lenne tagani. Hiányzott. Viszont továbbra sem tudom, hogy mégis mit kezdjek a jelenlétével, mit kezdjek azzal, hogy most itt van, hogy most együtt vagyunk. Mi lesz később? Azt mondja kössz, felkapja magára a göncöket, és kilép? Talán. És utána? Eljön megint, én fogadom, és újra? Együtt tudnánk mi megint lenni? Meglenne a bizalom? Megvolt valaha is? Fogalmam sincs, mi lesz, miután az utolsó energiánkat is elhasználva neki kell állnunk...beszélgetni.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Az egész érzéki. Az egész annyira más, mint amihez hozzá vagyok szokva. Az egész annyira szerelmes. Testem még nem heverte ki az előzőt sem, erre jössz itt a meglepetésekkel, amiket a mai napig tudsz okozni. Azzal, hogy te tervezted így, azzal, hogy ennyire férfi vagy minden után is, pedig tudod. Tudod, hogy nem véletlen történt meg az az ominózus nap, nekem pedig volt pofám a karjaidba futni, hogy ugyanúgy várj, hogy ugyanúgy kezelj, mint azelőtt. Mert már tudom, hogy ezt vártam tőled. Azt akartam, hogy így várj, hogy tudjam még mindig kellek, azon túl is amit tettem veled. Te pedig eleget tettél ennek, és most itt vagyunk. Hiányoztam neked én is. Te is nekem, drága Arie-m, és ha ezerszer mondom is ki neked, akkor sem lesz olyan mértékű, mint ahogy érzem. Szavaiddal, kényeztetéseddel, lassúságoddal és érzékiségeddel csak egyre jobban növeled bennem a nyomást, testem meg-megremeg. De nem akarom, hogy megtörténjen, mert mi lesz utána? Még egy alkalom? Nem hiszem. Beszélgetni fogunk, és nem akarom, hogy ez bekövetkezzen. Olyan csodás ez a pillanat, ez az egész… és mi, mert ilyenek vagyunk, el fogjuk b*szni az egészet. Alsó ajkadra ráharapva, lehunyt szemekkel történik meg, amit még soha nem utáltam ennyire. Az orgazmus gyönyörűsége most elkerül, pedig olyan szép ez az egész! Arcomat nyakszirtedbe temetve remegek és pihegek, hátadra csúsztatva kezeimet húzlak magamhoz, amint tudom, hogy te is elértél a csúcsra. A plafont bámulom, érzem mellemen szíved robbanásait, de én csak simogatlak, cirógatlak, belecsókolok hajadba, belefúrom arcomat. Nem szólalok meg. Nem akarok. Nem tehetem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Érzem, ahogy a végénél járunk, a tested és a testem is elárulja, ahogy szépen fokozatosan eljut arra a bizonyos pontra, ahonnan már csak a békés megpihenés van. Élvezem minden mozdulatod, minden csókod, az ujjaidat, ahogy végigszánkáznak a testemen. Kiélvezek minden pillanatot, mert valahogy ez egy olyan dolog, ami kellett hozzá. Kellett ahhoz, hogy lezárjuk. Nem merek arra gondolni, hogy ez nem azért van. A búcsú aljak és megmagyarázhatatlan volt. Nem értettem, hogy miért történik, és nem adtál semmilyen támpontot, Jasont is csak pletykákból tudom, ahogy én is csak egy pletyka voltam neked az elején. Mire kiléptem ebből a szerepkörből, addigra pedig már nem voltam. Véget vetettél nekünk. Élvezem, ahogy a testem remeg, ahogy hullámokat élek meg ebben az egészben, majd vége. Pihegve élvezem, hogy megtörtént, hogy megtehettem, hogy megkaptalak. Nem fáradtam el, hiszen ismersz, de nem tudom, hogy ezt válaszok nélkül tudnám-e folytatni. Én nem tudok csendben lenni, nem tudom nem megbeszélni. Mégegyszer megcsókolom az ajkaidat, mielőtt elvállva tőled felülök, és szusszanva nézek rád. - Hol van a pasid, Ophelia?
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Tudhattam volna, hogy nem maradhatunk sokáig ebben a meghitt és nyugodt állapotban. Túl egyszerű, túl könnyű lett volna, de igazat kell adnom neked, amiért megszakítod a tökéletes pillanatunkat. Nem, ez nem igaz, a tökéletes pillanatomat. Válaszokat szeretnél. De mégis mit válaszoljak a kérdésre, amikor még én sem tudom, hogy jelenleg mi a tököm van? A legboldogabb lennék én, ha tudnék bármit is az elmúlt hetekről, de akkor hazudnék. Könyörgő tekintetem rád emelem, de követlek, azonban én az ágy fejtámlájának támasztom hátamat. Lábaimat felhúzom, átkarolom őket. Térdemre hajtom fejemet, így pillantok rád, azon gondolkodva, hogy mégis mit válaszoljak, ami kielégítheti kíváncsiságodat és teljesen érthető elvárásodat. - Nem tudom - nyögöm ki végül. - És nem a pasim - vallom be neked őszintén, mert valóban nem az. Semmi nem volt köztünk Jasonnel soha, a cukrászdában történt csókot leszámítva. Titkos pillantások, sunyi mosolyok, véletlen érintések, de ezeken felül soha nem történt semmi, mert el sem juthattunk odáig. - Honnan tudsz róla? - suttogom szavaimat leginkább a takarónak. Nem merek rád nézni. Mindig él bennem a remény, hogy ez igazából nem történik meg és otthon ébredek fel úgy, hogy eldöntöm; eljövök hozzád, azonban okosabban, mindezt megelőzve, mert tudom, csak még nagyobb fájdalmat hagyok magam mögött, ha kilépek innen. Várható volt, egész életemben ezt tettem akarva vagy akaratlan, az mindegy, de ez történt, és te lennél az utolsó ember a Földön Arie, akit szenvedni szeretnék lenni. Túl fontos vagy, túlságosan szeretlek, túlságosan a tied vagyok. Ne szenvedj kérlek…
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown- Nos. Nem nagyon zavartatom magam, hogy nincs rajtam ruha, nem először lát így. Vele ellentesen ülök, tudom, hogy nincs ínyére a beszélgetés, de éppen ő fogalmazott úgy, hogy bármit megtehetek vele. A beszélgetés pedig ennek az egyik vonulata. Szeretnék őszintén beszélgetni vele, és nem akarom, hogy az legyen, ami Arianaval. Eléggé védte őt így is ahhoz, hogy ne mondhassam, bármit kinézek belőle. - Még mindig egy helyen tanítunk. Suttognak. Mert bár elkerüljük egymást, amióta szándékosan csak akkor járok be, amikor órám van, nem teszek kitérőket azok felé a termek felé, amikben tanít, és semmi egyéb. Kerülöm, mert félek, hogy megéget, most is éppen azt teszi. - Mondjuk annak örülök, hogy se a gyerekemet nem vetetted el, sem nem jöttél rá mellettem, hogy leszbikus vagy. A jobb kezemet kicsit felemelve az ölemből, hüvelykujjam az égnek emelem, hogy érezze, ezért tényleg hálás vagyok, ez a része legalább király. A többi… kellemetlen. - Szóval, amíg nem tudod, hogy mi van a nempasiddal, addig számíthatok rád, hogy felbukkansz olykor, vagy ez csak… szóval…csak hiányod volt? Nem tudom szebben megkérdezni tőle, nem akarok köntörfalazni, azt szeretném, ha értené, hogy mire lyukadnék ki, szívem szerint. Hogy mire utalok éppen. Csak értsen meg, és legyen őszinte.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck
Soha nem gondoltam volna, hogy a bármit megtehetsz velem egy férfinál azt fogja jelenteni, hogy beszélgetni szeretne. Ebben a helyzetben valamennyire megértem, de akkor sem gondoltam volna soha, hogy működőképes lehet. Mert ki tud ellenállni egy olyan opciónak, amikor egy nő azt mondja neki, hogy bármit, ismétlem bármit, megtehetsz azzal a nővel, aki meztelen illegeti magát előtted? Rendben, hülye kérdés, mert éppen te csinálod velem ezt Arie, amikor kiélvezhetnénk a helyzetet is, de nem, te Jasonról kérdezgetsz engem, mintha tudnék válaszolni a kérdéseidre értelmesen. - Hogy mi? - emelem meg fejemet felé, szemöldököm is egy kisebb ívet vesz fel, szemeim kikerekednek. - Terhes? Meghibbantál?! - nézek rád hitetlenül. - Nem lennék képes elvetetni a gyermeked… a gyermekünket - suttogom. Lesütöm szemeimet. Nem tudom, hogy ezt miért mondtam ki hangosan, de úgy éreztem egy pillanatra, hogy ennek itt a helye, mert ha ezt most nem tisztázzuk le, akkor soha. És ha már eljutottunk idáig, akkor tisztázzunk le mindent. Nem szeretnék gyereket most, egyáltalán nincs tervben, de ha mégis úgy alakult volna, hogy a közös gyermekünket hordom a szívem alatt, egyáltalán nem lett volna az elvetetés opció. Másik férfinál lehet opció lett volna - sőt, biztos vagyok benne, hogy az lett volna -, de nálad nem. Halkan felkuncogok, amikor rád emelem pillantásom a következő kérdésednél. Megmosolyogtatsz még egy ilyen helyzetben is, pedig tisztában vagyok azzal, hogy ez egy kényes téma neked, és csak tudni szeretnéd az igazságot. - Azért jöttem, hogy megnézzem jól vagy-e - kezdem el őszinte vallomásomat. - Te pedig jöttél a lágy hangoddal, az érzéki érintéseddel, és itt kötöttem ki. Te akartad, nem? - biccentem oldalra fejemet kérdésem végén. - De ha ez sem elég, akkor igen, hiányom volt. Rád, miattad, irántad, érted - mosolyodom el megint. Olyan természetesen beszélek minderről, mintha legutóbb nem zokogva az ágyamon, összeroppanva látott volna. Többé nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust, kötelezettségeim vannak, és a sárkányaim is számítanak rám. Korinak elmesélem, nyilvánvalóan, aztán túl lendülök rajta. Mert muszáj.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown - Én ezt Arianaról sem feltételeztem soha, és nézd mi lett. Vonom meg a vállaimat teljesen természetesen. Már nem haragszom rá, tudunk értelmes felnőttek módjára beszélgetni, tudunk viccelni, talán már barátian tekintünk egymásra. De! Mert persze mindig van egy de, azon nem tudom túltenni magam, hogy lenne egy gyerekem. Egy fiú. Néha álmodok vele. Az arca lágy vonású, mégis az egész gyerek kissé kötött. Barna göndör tincsek, a szeme teljes egészében engem idéz. Néha álmodok vele, ahogy tanuljuk a dínókat, ahogy repülőgép maketteket építünk. Biztos vagyok benne, hogy fiúnk született volna. Korábban is álmodtam már vele, még azelőtt, hogy tudtam volna, Ariana terhes volt. De ezt nem meséltem el senkinek. Nem szívesen osztok meg emberekkel ilyet. A kisfiú az én titkom. Néha agyalok rajta, látom őt magam előtt. Ritkán, de élénken. - Ezt. Bólintok is, mert valóban ez volt a célom, hogy megkapjam, ami véleményem szerint nekem jár. Beszélgetni akartam, de pontosan tudtam, hogy ezt nem kaphatom meg azelőtt, hogy ne elégítettem volna ki. Most sokkal nyugodtabb, mint amikor lent ült a nevetséges összeállításában, akkor szinte vibrált körülötte a levegő, most pedig mosolyog, nyugodt. Megkapta, ami hiányzott neki, és én is megkaptam, ami hiányzott nekem. Bal lábamat felhúzva, térdemen pihentetem meg a kezem, és úgy nézek rá hosszan. - Tőlem csinálhatjuk ezt. Felelem végül teljes nyugalomban, mert így gondolom. Valljuk be, a szex kettőnk között mindig is egy olyan dolog volt, ami jól ment. Veszekedhettünk, lehettünk rossz passzban, lehettek nézetkülönbségeink, de a szex, az mindig nagyon adta magát. - Amíg a te Payne-ed vissza nem jön. Azonban határt kell szabnunk, és úgy vélem, jelenleg ez a kompromisszum nagyon is kielégítő.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck
- Elhiszem, hogy szar volt akkor - emelem a plafon felé tekintetemet, fejemet is hátravetve. - De engem ne hasonlítgass más nőkhöz, Arie - kérlek. Kellene még hozzá tennem, de nem kérlek rá, mert tudod, hogy ez nem kérés kérdése. Mindig is utáltam ezeket az “ ő megtette, akkor biztos te is képes vagy rá” dolgokat. Nem. Ne keverjük össze a nőket egymással, mert mindenki más, ami így is van jól. Klisé, snassz és néha értelmetlen, de akkor is így van. Nekem pedig sértő azt hallani, hogy egy másik nőhöz hasonlítasz, teljesen elvonatkoztatva attól, hogy mégis ki az. A majdnem-feleséged, az exed, a barátnőd, a húgod. - Akkor mit szeretnél, mit mondjak? - sandítok oldalra, hogy pont rád lássak. Azt hitted, hogy terhes voltam, és kinézted volna belőlem egy másik nő miatt, hogy szó nélkül elvetetem, a tudtod nélkül. Nem, Arie, megértem Ariana döntését teljes mértékben, fiatal volt, de én erre nem lennék képes a te szemszöged nélkül. Ugyanannyi közöd lett volna a gyermekhez, mint nekem. Nem gondolná az ember, hogy egy ilyen kiadós szex, majd szeretkezés után arról beszélgetünk, hogy elvetettem a gyermeked, leszbikus lettem, és ki tudja még mi jár abban a szép kis fejedben. Hangosan felnevetek, pedig nem akarok, egyszerűen kitör belőlem. Ez a kikötésed? Amíg Jason vissza nem jön? És ha az holnap lesz? Ha egy hét múlva? Ha soha többet nem jön össze? Melyik opciónak örülnél a legjobban, Frank? Mutatóujjammal takarom el pár pillanatra szemeimet, majd lassan felállok. Egészen hozzád araszolok, veled szemben térdelek, fenekemet sarkaimra eresztem. - És ha visszajön? - nézek fel rád, mert még így is magasabb vagy nálam, ami nem nehéz, de attól még zavaró, nem véletlen találták ki a magassarkút a nőknek. Természetesen nem abban jöttem, mert éppen iknognitóban voltam, ami, mint a mellékelt ábra is mutatja, nemigen jött össze, de nem is bánom jelenleg. - Mi lesz, ha holnap visszajön, Arie? Ha soha nem jön vissza? Melyik opciót szeretnéd? - biccentem oldalra fejemet nyugodtan. Kezem megráng, ahogy eszembe jut, mennyire hozzád akarok érni, nem véletlen jöttem közelebb hozzád. Érezni akarlak, kezeimet végig akarom húzni kidolgozott hasadon, melleden. De megállom, így kezem visszahullik mellém. A takaró egy kisebb gyűrődését kezdem el morzsolgatni ujjaimmal.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown- Nem hasonlítgatlak, magyarázatot kerestem. Mert ugyebár, ahogy Ariana nem adta meg nekem a miértet, úgy Ophelia sem. Egyikőjük se mondta meg, hogy miért hagyott el, csak úgy nem voltunk már többé egy pár, csak úgy vége lett, és ilyenkor az ember agya, ösztönösen azon elmélkedik, hogy mégis miért lett vége. A bizonytalanság a legrosszabb. - Semmit. Felelem őszintén, ahogy közelebb araszol hozzám. Furcsa, de nem várok magyarázatot, már nem. Akkor nagyon örültem volna neki, ha azt mondja, úgy érzi, mellettem nem tud teljes lenni, vagy azt, hogy Jason Payne inkább fekszik neki. De az, hogy csak zokog, és nem tudja kimondani, hogy gyáva módon hallgatott akkor, nem vitte előre a történéseket. Ha akkor elmondja, nem hiszem, hogy gond lett volna közöttünk. Mostanra viszont felhúztam egy védőfalat, és nem tudom, hogy ez valaha lerombolható lesz-e. Nem szeretem megégetni magam. - Ha holnap visszajön, akkor egészségedre a kielégítést, és kösz, nekem is jó volt. Felelem végig a szemébe nézve, mer ha holnap visszajön, nem nagyon hiszem, hogy van miről beszélnünk. Ha Jason holnap belibben az életébe, őt fogja választani, én pedig nem leszek harmadik kerék, mert nem akarok valakinek csak a “b oldal” lenni. Én azt akarom, hogy akarjon, hogy csak engem akarjon, és jelenleg nem tudom elhinni, hogy Ophelia beérné velem. Csak nincs itt Jason, és ő aggódik, kielégítetlen, és ezért jött el hozzám. Ennyi történt. Tudom, a szívem bármennyire is szeretne mást hinni, most az eszem a döntőbb érvelő. - Ha soha nem jön vissza? Ki tudja mi lesz akkor. Az idő eldönti, gondolom. Nézlek, ahogy ott ülsz, és tudom mit akarsz. Ha valamiben tudom, hogy jó vagyok, akkor az ez. Ideális szexpartner, hiszen nem kéretem magam, elég csak a jó szögben ülnöd, hogy ujjaim elinduljanak melleid felé, elmélkedő arccal simogatom őket, izgatom a bimbóidat, de nem mozdulok közelebb, még nem. Csak bal kezemmel járom be a két melled minden szegletét, és élvezem azt, ami az arcodra kiült. - Nem tudom, melyiknek örülnék jobban, Brown.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
- Miért nem kérdezel, ahelyett, hogy keresed? - reflektálok visszakézből. Nem találgatni kell, Frank, nem tippelgetni, hanem rákérdezni arra, amire valójában kíváncsi vagy, mert ettől a bizonytalanságtól, ettől az egésztől, hogy érzem valami nem stimmel, egyszerűen megőrülök. Nem eresztem el tekinteted, mert az már biztos, hogy te is ugyanúgy akarsz engem még mindig, mint én téged. Ezért nem értem, hogy miért van az, kedvesem, amiért ennyire hűvös vagy velem mégis, mindazok ellenére, amik az elmúlt egy órában történtek. Valami nyomja a csőröd, de nem mondod ki, én pedig, mivel fogalmam sincs mire irányulhat a kérdés, hogy is kérdeznék rá? Na ugye… Mondd el nekem Arie. Kérlek, mondd el, mi nyomja a lelked, hadd próbáljam meg megérteni, és ha tudok, akkor segíteni. - Szóval semmit - csettintek nyelvemmel, ahogy kiegyenesedem térdemre támaszkodva, hogy legalább így valamennyire egy vonalba legyen tekintetünk. Most egy vonalban vagyunk, nem állsz felettem, Frank, ilyenkor mi a teendő? Szemöldököm megemelkedik, ahogy válaszolsz következő kérdésemre is, fejemet is oldalra biccentem, egy zavaró tincsemet tűröm fülem mögé. - Hogy micsoda? - nézek rád értetlen továbbra is. - Én… - kicsit megakadtam. Egyáltalán nem számítottam tőled ilyenre, vagy hogy egyáltalán kinézed belőlem ezt. Mégis más nőkhöz hasonlítasz Arie, és a szívem szakad meg ettől. - Én nem azért jöttem, hogy megdugj, Frank! - csattanok fel hirtelen, kezeidet ellököm melleimtől. - Nem is értem, hogy jut eszedbe! Azért jöttem ide, hogy megnézzem jól vagy-e, hogy bocsánatot kérjek, te meg kihasználod, hogy mit érzek irántad, szétteszem neked a lábam, aztán az arcomba vágod?! - felállok az ágyról, miközben fehérneműim után kutatok. Melltartóm az ágy végénél találom meg, míg tangámat sehol. Remek! - Ha nem csinálod meg a kis tervedet, akkor nem lennék most itt! De látom nem is kellene itt lennem, mert te kurva boldog vagy, ahogy elhallgatlak! - hangom megremeg a végére, de megfogadtam magamnak már rég, hogy nem fogok ilyen szituációkban sírni. Egyszer már elbuktam, Arie, és többet nem engedhetem meg magamnak… Mégis… miért ilyen nehéz ez? Érzem, ahogy az első könnycsepp kezd lefolyni arcomon, de gyorsan letörlöm, és csak remélem, hogy nem vetted észre. - Már én sem tudom melyiknek örülnék… - suttogom a parkettának, miközben szemem megakad tangámon is. Gyorsan felkapom, és kezdek el öltözködni.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown - Nem nagyon akartalak látni. Vallom be őszintén, mert ez az igazság. Jobb volt, hogy utána nem találkoztunk egyáltalán, hogy nem kellett az arcát néznem, a hangját hallanom. Nem akartam róla egyáltalán tudomást venni. Egy ideig úgy bántam vele, mintha nem létezett volna, mintha sosem lett volna. Nem akartam vágyódni utána, nem akartam semmit. Elmosolyodom, ahogy nulláról százra pörög, és hirtelen kezd el mérgesen beszélni, felpattan, kutakodik a holmija után, és vádol. Felsétáltam, és ő fehérneműben állt előttem, senki sem kényszerítette, hiszen én csak megérintettem a kezét, semmi többet nem tettem. Nem kényszerítettem rá, hogy feljöjjön, nem én téptem le róla a ruháit, és mégis én vagyok a szemét. Van egy pont azonban, amikor már nem tudok csak ülni, és hallgatni őt, amikor felkelve elkapom a csuklóját, hirtelen rántom magamhoz, nem hagyva egy lélegzetvételni távolságot sem. - Még nem végeztünk. Mordulok bele a csókba, és tudom, hogy ő is akarja még, hogy bármennyire is azt mondja, hogy nem, bármennyire is játssza a sértett dívát, újra és újra széttenné a lábaid, és élvezné, hogy közéjük mászom. Szorosan tartom, és nem érdekel, ha ellenkezik, tudom, hogy csak megjátszott, hiszen éppen az előbb mondta ki, hogy akar engem, ahogy én is őt. Igen, tudom, hogy akarjuk egymást. De meddig? Amíg Jason Payne fel nem bukkan a széles vállaival? Nekem most nem megy az, hogy megbízzak benne. - Heteid voltak arra, hogy megmagyarázd. Heteid. Közben visszavezetem az ágyhoz, kényszerítem, hogy visszafeküdjön rá, fölé hajolva, mélyen az arcába hajolok, mélyen a szemébe nézve, fogságba tartva a tekintetét. - Akarlak. Szeretlek. Nem hazudok, akarom őt, szeretem őt. A szerelem könnyen elmúlik egyeseknél, másoknál nem, vagy talán soha. Fölé hajolva tartom magam, fogságban tartom őt. - De nem tudok bízni benned. Most nem.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck
Dühös vagyok. Annyira dühös vagyok, hogy még szavakba sem tudom önteni, mert egyszerűen annyira felment az agyamban a pumpa. Mégis hogy merészeled rám kenni az egészet? Hogy mondhatod, hogy miattam jöttünk fel ide? Hiszen te használtad ki az egész helyzetet! Te értél hozzám, te beszéltél hozzám, és mire jutottunk? Szexre! Erre meg az arcomba vágod, hogy mennyire könnyen széttettem neked a lábam ismét, és még csak megküzdened sem kellett értem! De persze az ilyenkor el van felejtve, hogy nem én feküdtem le más nővel, amikor annyira, de annyira szerelmes voltam. Csapkodva és folyamatosan káromkodva keresem a ruháimat, legalább a tangám már rajtam van, ami azért haladás, ahhoz képest, ahogy indultam. Nadrágom sehol nem látom, hiába kapkodom ide-oda a tekintetemet a szobában. Halkan felsikkantok, amikor magadhoz húzol. Az istenért sem hagyod, hogy kiszabaduljak, egy hajszálnyi hely sincs közöttünk. Szívem olyan hangosan dobog, hogy félek meghallod, de akkor is küzdök, hogy sikerüljön kiszabadulnom. Megdermedek, amikor megcsókolsz. Istenem… miért csinálod ezt velem? Egész testemen érzem, ahogy a pihés szőrök állnak mindenhol, ráz a hideg és elgyengül a lábam, mert ajkaid annyira követelik az enyémeket, hogy táncoljanak, szinte belé sajdulna az ember szeme. De a csókot nem viszonzom. Most nem… Heteim lettem volna? Egy pillanatra megállok, és szomorkásan elmosolyodom, ahogy tűztől égő tekintetemet a tiedbe fúrom. - Amikor megpróbáltam, sem adtál lehetőséget - vonok vállat, már amennyire erős, férfias szorításod engedi. - Próbáltam összeszedni magam, elmondani neked, bocsánatot kérni, te meg felálltál és ott hagytál. Mire számítottál? Hogy futni fogok utánad? - halkan felkuncogok, ahogy lehuppanok az ágyra, és bele sem gondolok abba, hogy esetleg megbántalak, hogy esetleg neked az előbb kiejtett szavak fájhatnak. Ilyenkor nem gondolkodom. Nőiességemet és hitelességemet kell megőriznem, és nem mások, hanem magam számára. Ez a nem mindegy, mert bizony és nem leszek az a nő, aki feladja magát pár férfi szájból kiejtett szóért… Szemeim kikerekednek, ahogy engedelmesen hátra dőlök az ágyon, hajam érzem, ahogy elterül arcom körül. Nenenenene, miért kellett ezt, Frank? Miért nem tudtál elengedni? Miért kellett… - Baszdmeg! - mordulok fel hangosan, ahogy gyorsan tarkódra simítom kezemet, fejedet lerántva magamhoz csókollak meg. - Én is szeretlek - pihegek ajkaid közé. - Soha nem kértem, hogy bízz bennem. Alapból lehetetlen küldetés - suttogom a lágy csókba, amivel magamál tartalak. Mint egy félő vad fordítom meg testhelyzetünket, hogy én kerülhessek fölülre, ám most nem másért, minthogy fejemet mellkasodra hajtsam, és hallgassam szívverésedet. - Istenem, mennyire hiányoztál - szorítalak magamhoz még ennél is jobban, beléd kapaszkodom, mint aki bármikor lezuhanhat. Lassan emelem fel fejemet, hogy tekintetem tiédbe fúrjam, és egy halovány mosollyal folytassam. - Bocsáss meg nekem - hunyom le szemeimet egy pillanatra a mondat végén, de aztán újra letekintek rád. - Mindenért, Arie. Mindenért - fejemet visszahajtom mellkasodra, és érzem, hogyha nem szólalsz meg huzamosabb ideig, akkor biztos vagyok abban, hogy elalszom. Itt, a mellkasodon fekve, szívdobogásodat hallgatva, boldogan elalszom.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown- Bocsánatot kérni. Halkan mondom ki ezt a két szót, mert nem akartam, hogy bocsánatot kérjen, azt akartam, hogy mondja el, hogy őszintén beszéljen róla, hogy mi a bánat baja van. De nem, ő csak sírt, én vártam, és semmi nem volt jó. Nem mondta meg, hogy miért. Nem mondott nekem semmit. - Épp azon dolgozom. Felelek szemtelen hangon, amikor javasolja, hogy basszam meg. Igen, az a tervem éppen, hogy most megint jól magamévá teszem. Az előbb ő nem csókolt vissza, én viszont megteszem, mély élvezettel a csók iránt. Élvezem, hogy vele lehetek, ezt kár tagadni, de nem hiszem, hogy megérti azt, amit mondok neki. Valahogy úgy érzem, hogy nem érti meg, hogy mindennek súlya van, minden tette következményekkel jár. Nem ellenkezem, amikor fordít rajtunk, szorosan magamhoz ölelem, és lehunyt szemmel élvezem, ahogy az illata, a haja, körbeleng. - Nem haragszom. Felelem csendesen, de ez nem jelenti azt, hogy mindent úgy folytatunk, mintha semmi sem történt volna, hogy folytatunk bármit is. Nem tudom ezt megígérni, nem tudom azt mondani, hogy majd minden megy tovább, mert nem vagyok benne biztos, hogy mehet tovább. Viszont érzem, hogy fárad, hogy el fog aludni, így elengedve őt, a mágiámat segítségül hívva, egy plédet terítek magunkra, és én is lehunyom a szemem.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck
Az a nap után, amikor egy szót nem tudtam kinyögni neked, mindig eszembe jutott megbántott arcod, és a hátad, ahogy elsétálsz tőlem. Kiabálni akartam utánad, ordítani, hogy ne menj el, hogy jöjj vissza, beszéljük meg, összeszedem magam, és megkapod azt az Opheliát, akit megismertél. Az összeszedett és határozott Opheliát. De nem tudtam megszólalni, csak könnyeim keresztül néztem a sziluettet, ami távolodott tőlem. Majd összetörtem. Lelkileg, testileg, mindenhogy, ahogy egy ember összetörhet. És mindezt miért? Hogy az illető, akiért megtettem, akivel tisztalappal akartam kezdeni, eltűnjön. Remek választás, Brown! Halkan felnevetek a válaszon, ám belém fojtod még a nevetést is, ahogy viszonzod a csókot. Élvezettel és vággyal még mindig. Ahogy mindig is tetted, én pedig megszabadítottam magam ettől, olyannyira, hogy még téged is elvesztettelek. - Ne hazudj nekem - válaszolom a csók végén. Lecsúszok rólad, de fejemet mellkasodon hagyom pihenni, mert szívednek dobogása megnyugtat. Bal kezemmel rajzolok absztrakt mintákat csupasz mellkasodra. - Tudom, hogy semmi nem lesz olyan, mint régen, Arie. Soha nem lesz már olyan, és azt is tudom, hogy amit most tettem annak következményei lesznek az én részemről is, de leginkább a tiedről - mély levegőt veszek, mielőtt folytatom. - Olyan sebeket szakítottam fel most, amikhez nem lett volna jogom - egy pillanatra abbahagyom a rajzolást, hogy feltekintsek rád, és amikor látom, hogy szemeid nyitva vannak még, folytatom. - Egyszerűen látni szerettelek volna, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége - nevetek fel halkan. Szemeimet lehunyom, ujjaim mozgása leáll. - És hiába szeretlek annyira, hogy meghalnék érted, akkor sem lesz semmi olyan, mint amilyen az előtt az este előtt volt - szorosabban bújok hozzád, miközben érzem, ahogy a puha takaró ellep minket. Szorítalak magamhoz, és így boldogan és mégis aggódva jön álom az agyamra.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown
- Nem hazudok. Tényleg nem, mert nem haragszom. Megbántott, és nagyon mérges voltam, de nem tudok haragudni, mert egyszerűen nem olyan ember vagyok. Riára se haragszom, pedig szerintem mind a kettejüknél minden okom megvan rá, hogy örökre haragudjak. Mégsem teszem. Nincs értelme. Hallgatom őt, csukott szemmel, szándékosan nem nyitom ki. Csak szeretnék aludni, addig, amíg felkelve már nem lesz itt. Ahhoz ért a legjobban, hogy lelépjen. És ha nem lesz itt, akkor nem kell tovább feszegetnünk ezt a témát, mert tényleg nem kellett volna felszakítania a sebet. Csak csináljuk és lépjünk tovább. Nyilván nem lesz semmi olyan, mint volt, de attól még az elmúlt pár óra jó volt, és hagyhatnánk ennyiben. Csak simán jó volt, köszönjük. De nem, még mindig beszél. Próbálom egyenletessé tenni a lélegzésemet, hogy ne kelljen erre felelnem, mert valljuk be, hogy ez egy meddő vita lenne, semmi több, én pedig nem szeretnék ezzel sokkal tovább foglalkozni, mert semmi értelme nem lenne. Szerintem legalábbis nem. Ha úgy alakul az életünk, hogy egymás mellett kell kikötnünk, akkor egymás mellett leszünk. Ha nem, akkor nem. Ariana is visszatért az életembe, bár nem nagyon hittem volna, hogy ez még megtörténik, és mégis így alakult. Átölelem szorosabban a takaró alatt, és ahogy ő, úgy én is álomba merülök. Elég volt ez mára, bőven elég. Hogy mit hoz a reggel, azt meg majd meglátjuk még.
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3 RPG hsz: 394 Összes hsz: 1136
|
Nico Elnevetem magam a sértett hangján, mert nem megbántani akartam, csak elmondtam a véleményem. Pedig megszokhattam volna már, hogy a hozzá hasonló fiúk sokkal érzékenyebbek a külsejükre, és drasztikusan össze tudnak omlani akkor is, ha egy nőnemű egyed kritikáját kapják. Kár érte, pedig aranyos, de ha valaki, hát én el tudom fogadni, hogy meleg. Sőt, szerintem egy extra radarom van hozzá, amivel gyűjtöm őket. Bele sem gondolok inkább, hogy vajon milyen szerető, hogy milyen a társának lenni. Talán majd Adrinak utalok rá valahogy, hogy érdemes lenne a környezetében körülnézni. - Sosem volt magas, és most vagyok a csúcson. Látott volna a bő pólós, hatalmas pulcsis korszakomban, amikor úgy öltöztem, mint egy fiú, nem használtam sminket, és csak a hajam hossza miatt kérdőjelezték meg, hogy esetleg lányból vagyok. Akkor ő is, mint mindenki más, elment volna mellettem, és nem is emlékezett volna rám, évek múltán sem. Most más a helyzet, megtanítottak öltözködni, elfogadni magam, találtam egy gyönyörű sportot, ami még boldogabbá tesz. Minden tökéletes. Már ami a nőiességet illeti. Meg úgy az élet minden területén jó minden, csak a fiúkkal fogok nagyon mellé. Talán tényleg leszbikus vagyok, csak elfelejtettek szólni nekem. Fekszem a vízen, és élvezem ahogy ringat, ilyenkor semmi sem zavar, képes lennék elaludni, és tudom, hogy kipihenten ébrednék fel újra. Aztán egy pillanat alatt elsodor a lökéshullám, bekapok a kis arcocskámba egy nagyobb adag vizet, és riadtan, prüszkölve térek magamhoz. Gyönyörű látvány lehetek, komolyan mondom, mint egy kecsességkímélő bűbájjal megáldott delfin. Borzalmas. De mivel én is hiú vagyok, gyorsan a víz alábukok, ott igazítok magamon egy kicsit, hogy olyan sellősen bukkanjak elő legközelebb. Elmosolyodom a kérdésére, az orromig visszamerülök, és szépen lassan közelítem meg, olyan szorosan, hogy testünk egy részén összeütközünk. Nevetve bukkanok fel a víz alól, ezt nem így terveztem. - Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy levertelek mellel. Mintha valami nagy gengszter lennék. Pedig nem, nem az én világom a keménykedés. Én kedves vagyok, mint egy bárány. Az arcom meg még mindig olyan, mint egy hörcsögé, simán belefér egy egész taco is, ahogy a bélpokolsságom is megvan. Szerintem igazi főnyeremény lennék egy vendéglátósnak. Konyhamalac karrierbe fogok. - Mondjuk fogócskázhatnánk, és csak akkor ér, ha meg tudod puszilni a másikat. Ezzel a lendülettel nyomok egy puszit az állára, és már ugrok is arrébb, hogy a másik fele felé kezdjek úszni. De azért még odakiáltom: - Te vagy a fogó!
|
|
|
|
Bodza Edina Gyöngyvér INAKTÍV
B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben RPG hsz: 146 Összes hsz: 455
|
ZaydayLazulás a partonKét vizsga között leívtam a stégez piknikezni az egyik szerkesztőtársamat, Zayday-t, mert rettenetesen untam már állandóan bent tölteni az időmet. Az Önismeret és a Varázsháztartástan vizsgákon már túl voltam, nemsokára a Mugliismeret lesz soron. Az fix, hogy jövőre leadom a tárgyat. Nem abba az irányba megyek, és minden fölöslegeset lepasszolok, kissé túlvállaltam magam. Már tudom, hogy mi szeretnék lenni, legalábbis a terület tiszta: vendéglátás felé akarok menni, és amikor apu ezt a hírt meghallotta, senki sem lehetett nála boldogabb. A kicsik még nem igen tudják, mi érdekli őket, de majd megtalálja Donát és Csilla is a maga útját. Jut eszembe, Donát a Navinében igazi kis baráti kört alakított ki magának, ezt is megírtam anyáéknak. Nem kell félteni az öcsköst. Csilla visszahúzódóbb, neki jövőre lesznek gondjai, úgyhogy fél szemem rajta fogom tartani. Nem igen látom, hogy barátkozna, ami nem túl szerencsés. A Levitában jó helye lenne ilyen szempontból, fohászkodom, hogy oda kerüljön, ott tök befogadók meg barátságosak a kölkök. - Szia! Ugye hoztál magadnak naptejet is? – üdvözöltem Zay-t, amint megláttam. – Ha nem, nem probléma, nekem van, tudok kölcsön adni. A piknikkosarunkban pedig a manó jóvoltából gyümölcssaláta, szendvicsek minden jóval megpakolva, és limonádék, hőhűtő bűbájjal ellátva természetesen. Mivel Zay is „betoppant”, már nyugodtan mertem elővenni az egyik téli szalámis-főtt tojásos-paradicsomos szendvicset, és elkezdtem majszolni. Csak szép lassan, nyugodtan, nem sietünk ma sehova.
|
|
|
|
Zayday Hudson Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
DinusLazulás a partonEgy kellemes nyári napon, szerkesztőtársam Edina, lehívott a stégre. Természetesen, igent mondtam mert nagyon élvezem a társaságát, klassz csajszi. Jó érzés volt a vizsgaidőszakban, kicsit kikapcsolni, azt a valamit az agyamban. Persze nem teljesen kikapcsolni, mert akkor bizonyára megbuggyantam volna. Mielőtt elindultam volna, lefürödtem, majd megfésülködtem, felöltöztem és lementem a stéghez. Egy piros trikóban, és egy rózsaszín rövidnadrágban érkeztem a találkára. Dina már ott volt, köszönt nekem, és én viszonoztam. Majd kedvesen felajánlotta a naptejét, eszembe jutott hogy nem is hoztam. - Köszönöm csajszi! - hálálkodtam, és a kezemre nyomtam egy keveset, és bekenegettem magamat. Régen sokat voltunk az öcsémmel, a házunk mögötti stégnél, napokat játszottunk együtt, de az már jó pár éve volt. Gyorsan telnek az évek, no de milyen gyorsan! Az öcsém is már 10 éves, és ahogy szalad az idő, egyre inkább komolyodik. No de, eddig nem lehetett ebből észrevenni semmit, mert Ben még néha az idegeimre ment. Ahogy ezen tanakodtam, a nap erősebben sütött, én pedig felhúztam a szemüvegemet. Csodálatos érzés volt, mintha hűtötte volna a szememet, megvédett a sugaraktól. Egyébként vittem magammal két törölközőt is, ha egyikünk megizzadna. Dinus pedig, hozott magával egy takaros piknikosarat, hiszen mondta hogy bemegy a manókhoz, nasiért. Gondoltam, biztos milyen finom étkeket rejt magában az a kosárka. Ő enni kezdett egy guszta szendvicset, bizonyára minden földi jóval megvolt töltve. Gondoltam, bizonyára a konyhából kérte, a szorgos manóktól. - Jó étvágyat! Vehetek egy szendót a kosárból? - kérdeztem tőle.
|
|
|
|
Francesco Nico Bianchi INAKTÍV
Faljáró RPG hsz: 154 Összes hsz: 227
|
EmilyKineveti! Kineveti!!! Csak azért nem biggyeszti le ajkait sértődötten, mert azt már túl gyerekesnek tartja. Ellenben remek bosszú, hogy belökje a vízbe Emily-t, mi tagadás élvezi is nem kevéssé. Ha ő így, akkor a férfi is úgy. - Ezen még dolgoznod kell - szinte ellentmondást nem tűrő a hangja, bár abszolút kedvesen cseng. Ő aztán igazán nem érti, hogy nem látja a lány, hogy egyébként szemkápráztató és gyönyörű - annak ellenére is, hogy Nico-t pofátlan módon veszi semmibe. Ezt is csak ő gondolja így, én tudom, hogy szerencsétlen gyereket épp olyan melegnek látják, hogy a tojás odaégne, ha rádobnák. Semmi baj. Amúgy tökre kedvem lenne meleg vicceket elsütni ebben a hsz-ben, de azt hiszem nem lenne túl etikus, úgyhogy hagyjuk is. Végül úgy dönt, ideje megvizsgálnia, tényleg olyan jó-e a víz. Ennek örömére csinál egy kisebb szökőárat, ami még a nőt is elmossa. Akár egy sellő, vagy inkább szirén, úgy bukkan elő a vízből. Hát igen. Ha most leírnám, mire gondol Nico... De nem írom! De ha leírnám... Értitek. Már egészen megnyugszik, hogy vízben van, nem történhetik semmiféle baleset, amikor Emily odacápázik hozzá és... Bumm, a karján érzi azokat a formás, nem kis méretű melleket. Nem tehet róla, ösztönösen vándorol oda a tekintete, ahol hozzáért a csodás idom és szinte transzban néz a lányra. Most komolyan lecsöcsözött? Jó, nem így hangzik el ez a kérdés a fejében, de mire gondolhatna? Bűnösnek érzi magát, már szinte érzi, ahogy talpát égeti a pokol tüze, mégsem foglalkozik vele. Elvégre ők csak barátok. - Ez a játék nem... - de nincs ideje befejezni a mondatot, mert már kapja is a puszit az arcélére, amitől jóleső bizsergés fut végig nyakán, majd áttér az egész oldalára. Sokkal többet is el tudna ebből viselni. Bele sem mer gondolni, hogyha ez a játék elfajul, mi fog itt történni. Mondjuk diszkréten megerőszakolja a lányt itt helyben... Na de hagyjuk a kínos perverziót, már csak azért is, mert agya automatikusan játék üzemmódba kapcsol. - Na megállj csak! - kit érdekel, hogy tilosban jár? A lány akarja így, ha szerinte nem megcsalás ez az egész, ő aztán nem fogja magát izgatni miatta. Majd megmondja a feldúlt csávójának, hogy a nője körme után nézelődjön, ő ártatlan áldozat. Hamarost Emily után veti magát, lebukik a víz alá és elég pár lábtempó, hogy kezével elérje a lány bokáját. Nem menekülhetsz kislány. Ránt is egyet a vékony lábon, ő pedig felbukkan a víz felszínére. Kezei olyan gyorsan dolgoznak, hogy követni is nehéz, ugyanis míg az imént jobbja a bokát fogta, balja már kanyarodik is rá a tökéletes csípőre, hogy maga felé húzza a lányt és kibukkanva a vízből borostás állát a kecses nyaknak dörgölje. És már ott is a puszi. Mielőtt érkezhetne az ellentámadás, gyorsan ölbe kapja a másikat és arrébb dobja a vízben. Nyilván nem öt kilométerre, de míg a nő ismét magához tér és kapcsol, addig Nico-nak van ideje menekülni. - Azt hittem ennél többet tudsz - még gyorsan hátrakiált, miközben tempózik elfele.
|
|
|
|
Catherine Shayleen Black INAKTÍV
kalitkába zárt madár RPG hsz: 229 Összes hsz: 750
|
Theory Into the FruitsCsendesen hallgatja a lányt és már nem is érzi olyan hihetetlen nagy borzalomnak a történteket. Persze ők közel sem olyanok, mint a rellonos ikerpár, ők sohasem beszéltek így egymással, nem is gondoltak hasonlót sem, mint ami a legutóbb történt. Olyasféle törés ez most, amilyet soha nem tapasztaltak, náluk nem olyan egyszerű a helyzet, hogy elnézést kérnek és minden rendben. Hogy majd egy ölelés elintézi a dolgot és begyógyítja a sebeket. Sajnos a szíve mélyén tudja, hogy ez ennél sokkal több. A végén azért elmosolyodik. Aranyos Theory naivitása, hisz úgy tűnik, teljesen biztos abban, hogy Shayleen nem követett és nem is követhetne el olyasmit, amivel véglegesen megcsonkítaná érzelmileg Adriant. Csakhogy már megtette. Mindenki életét tönkretette maga körül. - Remélem igazad van. Megpróbálok vele kibékülni - végül úgy dönt, elég, ha csak ennyit mond. Nem akar ismét hosszasan a saját elbaltázott döntéseiről és elfuserált életéről beszélni. Minden bizonnyal untatná a másikat, meg igazából nem is ismerik annyira jól egymást, hogy az ex-levitás bármit is el akarjon mondani ennél részletesebben. Ahogy hallgatja az elsőst, szóra nyitná a száját, de a tény, hogy Theory tüntetőleg kijelenti, nem akar róla beszélni, végül belé fojtja a szót. Valahol érthető. Olyan ez, mintha azt kérdezné, mi történt a lánnyal anorexiás évei alatt. Nem akarok róla beszélni. Ez az egyetlen dolog, ami eszébe jut. - Értem - bólint egyet és érleli gondolatai, mielőtt újra megszólalna. Nehéz erre bármit is mondania érdemben, hiszen ő egy senki jelenleg. Egyszer bekötötte a lány kezét és most segít neki sajtot találni. De ennyi. Bármennyire is benne van a tenni akarás, ezen a ponton a jogosultsága meg lett tagadva. - Tudom, hogy nem jelent sokat, de ha bármi probléma van, akkor nyugodtan fordulhatsz hozzám. Igaz, csak a suli gyógyítója vagyok, de hivatalosan is az iskola alkalmazottja, ha bármi van, kiállhatok talán én is értetek - elmosolyodik. Hiába nem részletez semmit a családjukkal kapcsolatban, mivel ennyire fiatalok, a szülők simán eljöhetnek értük és kivehetik őket a Bagolykőből. Jogukban áll, hiszen az ikrek nem nagykorúak, nem dönthetnek saját sorsukról. Persze miért is ártaná bele magát ilyesmibe? Talán azért, mert amikor neki kellett volna egy segítő kéz, ami támogatja, senki nem volt, aki ott lett volna. - Nagyon szívesen. Vigyázz magadra - elmosolyodik, majd egy intés kíséretében elindul a másik irányba, ki a piactérről. Maradhatna a másikkal, elkísérhetné, beszélgethetne a bácsival és nevethetne. Csakhogy a fejében lévő gondolatok egyre csak birkóznak egymással és egy pillanat nyugtot sem hagynak neki.
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3 RPG hsz: 394 Összes hsz: 1136
|
Nico Nem figyelek rá, és fogalmam sincs, hogy mit szeretne mondani, mert mire kimondhatná, addigra én már lecsapok, és el is szelelek. Ha nem lenne meleg, nyilván nagyon bátor lépés lenne, és nagyon is felhívás keringőre, és valljuk be, ez anélkül is az, hogy ezt az aprócska tényt figyelembe venném. Szerintem egy nap ez kiderül majd, és a helyi meleg közösség máglyán éget el a bűnös lelkem miatt, amiért, mint szirén próbálom a közösségük tagjait elcsábítani. Pedig ebben nincs semmi ilyen, tényleg. Csak valahogy mindig olyan férfiak tetszenek meg, akik történetesen melegek. Ez szerintem génhiba nálam, és azért van, mert anyám annyira nagyon akart egy fiút. Szerintem nekem nem is Emilynek kellene lennem, hanem Emilnek, és akkor tökéletesek lennénk Nicoval. Tudom, hogy cukkolom a külsejével, de szerencsére csak dámásan sértődött meg, azt meg tudom kezelni. Igazából tetszik. Sosem volt elvárásom, hogy úúú, most akkor kocka has, meg bicepsz, az, hogy Adrian történetesen MMA-s volt, az nem járult hozzá ahhoz, hogy beleszerettem. Szóval nekem ez a test is tetszik, mert valahogy Nico kisugárzása és stílusa fogott meg. Felöltözve pedig, amikor először láttam, nem is tetszett annyira, mint mondjuk most. Szóval nem kell aggódni, teljesen rendben van. Viszont ha most elkezdeném ezt ecsetelni, akkor tuti biztos, hogy kínos helyzetbe hoznám magam, és azt nem szeretném. Már csak belegondolva is, hogy a testünk az előbb összeért, én pedig vibrálni kezdtem tőle, mint azok a felhúzós kutyák, is okot ad arra, hogy elpiruljak. Tutira bennem van a hiba, és mindig így járok, hogy álmaimban többször visszatér a kép, hogy vajon, hogyan csókol, vajon, milyen a hétköznapokban, mennyire intenzív vele az élet. Néha vele álmodom, néha Adriannel, és tudom, hogy ez nem illendő és nem szép egyikükkel szemben sem, de az agyam generálja. Különbözőnek képzelem le őket, úgy vélem, hogy semmiben sem hasonlítanak. Talán mégsem kellene szólnom Adrinak? Nem akarok itt kerítőnőt játszani, de Nico is olyan magányosnak tűnt. Sikítok és nevetek, ahogy elkap a bokámnál, magához húzva, de nem ellenkezek, mert élvezem, ahogy tart, ahogy biztonságban vagyok, ahogy a szőrszálak a nyakamat ingerlik, csakúgy, mint az ajkai. ~ Bárcsak ne lennél meleg. ~ Lehunyom arra a pillanatra a szemem, amíg a kezei között tart, amíg ajkai a nyakamon vannak. Mintha kiszakadnánk a világunkból, mintha már nem is mi lennénk, mintha nem itt lennénk. Ez a puszi rövid ideig tartott, és már nevetve-sikkantva hullok újra a vízbe, de elpirult, és felhevült testem a víz ellenére is jelzéseket ad, nekem is, és ha nem figyelek oda, akkor neki is, de nem akarom, hogy a barátságunk rovására menjen ez az egész. Ekkora szerencsétlenség is csak én lehetek. Rágerjedni egy pasira, akit a női nem totál hidegen hagy, remek. A víz alatt, sellő úszásban gyorsítok rá, mert nekem ez az úszás megy a legjobban, és mielőtt még bármit is csinálhatna, felbukkanva a nyakába csimpaszkodom, és felhúzva magam, lábaimmal átölelem a derekát, hogy aztán a fülcimpáját pusziljam, és nyelvemet kidugva, megnyaljam egy kis ponton. Pihegve döntöm az állam a vállára. - Tök nagy kamus vagy, nem is savanyú az ízed.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
♔ | ♪ | ☞ Most te kapsz virágotAna és Ciara hihetetlen gyerekek. Kiszemeltek maguknak valamit, és senkinek voltak hajlandóak elárulni, hogy mit. Az apja próbálta rávenni őket, hogy ha elmondják, megkapják hozzá szükséges pénz felét, a többit pedig maguknak kell összeszedni. Chris itt takarításra és mosogatásra gondolt, de a két lány ehelyett összedugta a fejét és kieszeltek egy tervet. Elmentek a papamacival virágot szedni, aztán azt mondták, hogy láttak árut érkezni a pubba, Elliet pedig a Fő térre rángatták el. Okos kis madárkák ezek, a nő egész addig nem sejtette, mire készülnek, míg le nem terítették a kínálatot a földre egy lepedőre. Ellie nem kérdezett, csak figyelte, hogy a lányok tíz percig ott térdepelnek a korábban szedett virágok mellett és minden járókelőre gyanúsan vigyorognak. Ciara unta el magát hamarabb, egy egész csokornyit felmarkolva környékezett meg egy nénit. Sikeresen lepasszolta egy knútért cserébe. Ez nagyjából fél órával, kilenc knúttal és két sarlóval ezelőtt történt. Figyelte őket és teljesen elámult. Hogy lehet két apró kislánynak olyan üzleti érzéke, amiről a bátyja csak álmodni mert? Gondolkodás nélkül mentek oda mindenkihez, Ana nem sokkal később megtalálta az egyetlen rellonos fiút, akit Ellie személyesen is ismert. Nem hallotta, hogy mivel próbálta rávenni a cserére, mire el is indult feléjük. Alig volt pár lépésnyire, amikor az unokahúga kiszúrt egy nagy, fehér, de mindenekelőtt négy lábon sétáló kutyust. A fiúval nem foglalkozott tovább, a virág is kiesett a kezéből, ahogy az állat felé indult el. - Úgy tűnik, rajta még nem működik a csáberőd. - Szerencsére. Lassan hajolt le az elejtett tulipánért, most már megtanulta kezelni a nagy pocakos létet. Ahogy megszerezte, a térdén támaszkodva egyenesedett fel. - Ettől függetlenül azt hiszem, ezt neked szánta - nyújtotta át mosolyogva Denisnek.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Annamari és a négy kismacska éjjel | a nappaliban | x
Pompás. Macskaszitter megoldva. A kis navinés eddig is szabadon járhatott-kelhetett volna izgalmas otthonomban, most remélhetőleg bátrabban teszi majd. Eddig olyan illemtudó volt. Bejelentette magát meg kopogott meg minden. Ellentétben a legtöbbekkel. Most talán beáll a sorba. Nem bánnám. Nyugodtan lehet ide hivatlanul betoppanni, hiszen nem tud senki olyan pillanatban érni, ami bármelyik félnek kínos lenne. Túl hamar megérzem, hogy közelednek, akármit meg tudok szakítani. Látom csalódottságát a nevek hallatán. Nem mondom különben, hogy hatalmas megfejtések lennének. Hogy nevezzünk el négy valamit? Hát másik négy valamiről-valakiről. Mennyire egyedi! Lehettek volna akár The Beatles tagok, évszakok vagy égtájak is. Szerintem viszonylag jól jártak. Mondjuk az első verzió is ütős lett volna. Akárhogy is, pontosan tudjuk, hogy attól még, mert valakit hívnak valahogy, meglehetősen hamar rajta maradhat az eredeti megnevezésének torz változata vagy éppen egy olyan, aminek semmi köze az alaphoz. Nem kell emiatt félni. - Mind fiú szerintem - bólogatok. Ilyen idős korban simán be lehet ezt még nézni, ahogy utánaolvastam, viszont amennyire én megvizsgáltam őket, mind az. Márpedig ugye én picit jobban be tudok tekinteni lények biológiai felépítésébe. - Nem muszáj attól még - állok elő tőlem várható, szabadelvű véleményemmel a neveket illetően. Minden további nélkül fogom Porthost Porthosnak szólítani akkor is, ha kiderül, nőstény példány. Erről jut eszembe, hogy ivartalaníttatni is kell majd őket meg még ezer a tennivaló. Mondjuk ezek arrébb vannak. Nyugodt, semmitmondó vonásokkal figyelem a szundikáló szőrpamacsokat, zavartalanul piszkálgatva, simogatva őket. Athosnak megbirizgálom a fülét, mire megrebegteti azt. Meg persze nem ébred. Jól elleszünk mi szerintem. * * *
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Santos - viszontlátás üröme - pontma?Elmondanám, hogy kurvára nincs kedvem ehhez. Visszajöttem, boldogság, Lorin megcsapkodott, amiért elmentem - mellesleg megjegyzem tényleg fájt, ahogy apró ökleivel a mellkasomat, vagy éppen ahol ért, ütögeti -, és láss csodát! Hirtelen vizsgaidőszak, nekem pedig vizsgáznom kell, mert akármennyire is akartam, sem Cath, sem Lorin nem hagyták, hogy elfelejtsem. Segít az anyag, ami bennem van, legalább annyira nem vagyok bágyadt, mint az elmúlt napokban. Egy vizsgát lerendeztem tegnap, elég laza volt, ma lerendezek még kettőt és remélhetőleg, ha így haladok, akkor a héten a maradékot is megcsinálom, és mehet mindenki isten hírével amerre lát, én pedig izgulhatok azon, hogy mégis mi a tökömet tanuljak az egyetemen. Mert őszintén szólva, csak heteim vannak vissza, és rohadtul nem tudom, pedig... Emelt szemöldökkel torpanok meg, ahogy a kislány megáll előttem és magyaráz. Egy szavát nem értem - isten bocsá' - , de a tulipán a kezében igen feltűnő, és elképzelésem sincs, hogy mit akarhat, amikor egyszer csak felszívódik. A tulipán a földön köt ki, én pedig ráncolt szemöldökkel követem, ahogy egy hatalmas fehér kutyát vesz célba. Szegény eb, nem lennék a helyében. Az úti célom irányába fordulok vissza, amikor meglátom, ráadásul meg is szólal. Csak el kellett volna sétálnia és figyelmen kívül hagynia a létezésemet is, de nem, ő megszólal. Kikerekedett szemekkel követem, ahogy lehajol a virágért, majd felém nyújtja, de pillantásom megakad a hasán. Felhorkanok. - Rajtad sem működött eléggé, mint látszik - mutatok a hasa irányába, majd gonoszan elvigyorodom felé. - Kösz, de nem vagyok királykisasszony - hárítom el a tulipános ajánlatot. Szerencsére? És mégis miért szerencsére? Lefekszik a nő és gurítani tudnám, erre elhagyja az agya zugait az a szó, hogy szerencsére? Gondolkodás nélkül túrom ki cigarettámat a zsebemből, majd egy szálat szám szegletébe dugok, de nem gyújtom meg. Pár mélyebbet pislogva és lélegezve próbálom meg kitisztítani az agyam már amennyire lehetséges, hogy legalább a beszélgetés néhány fontosabb momentuma megmaradjon bennem a későbbiekben.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Vezír you mad bro'? Ha Henrik ekkor tudta volna, hogy majd a meccsen átmegy gyilkológépbe, valószínűleg nem szerénykedett volna ennyire. Mert hát lássuk be, ő nem az a típus, aki tömjénezi magát, hogy milyen csodás - pedig az - és zseniális terelő - amúgy az. Ennek több oka is van: nem egy nárcisztikus, egomán állat, meg hát ugye simán benne van a pakliban, hogy a meccsen baromira nem fog neki menni a játék és akkor jól beégeti magát. És ez csak a két legalapvetőbb dolog, ami hirtelen eszembe jut vele kapcsolatban. - Szerencsére rengeteg dolgot lehet még csinálni, amitől tátva marad a nézők szája - tény, hogy ezek a méltán híres megmozdulások alapvetően nagyobb visszhangot váltanak ki, azonban egy folyamatosan egymásra odafigyelő, önálló cselek garmadáját felsorakoztató játék is lehet legalább olyan izgalmas és emlékezetes, ha nem emlékezetesebb. Nem attól lesz valaki profi, hogy szerencséje van, vagy egy adott cselt képes véghez vinni. A helyzetekre adott reakciók és a kreativitás teszik az embert jó kviddicsessé. - Én a Roxfortba jártam. Vagyok elég öreg ahhoz, hogy kimondjam, nem nagyon volt még Bagolykő, mikor elkezdtem az alapképzést - belegondolni is furcsa, hogy Eszter mennyire fiatal hozzá képest. Már ne essék félreértés, Henrik korántsem öreg a harminckét évével, csak mikor a csapattársai feleannyi idősek, nos... Igen, akkor kicsit vénnek érzi magát. És ezek a gyerekek még nem is tudják, hogyha Merlin is úgy akarja, jövő évtől nemcsak a csapattársuk, hanem pár érdeklődő egyednek a tanára is lesz. - És rólad mit lehet tudni? Az újságokban írtakat kivéve. Arra nem alapozok - bár felesleges is megemlítenie, hogy nem ad a szennylapok szavára, hiszen a lány nyilván tudja, hogy Henrik is megsínyli azok hiteltelenségét. Ha más nem, ez biztos közös bennük.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Rania
A nyár hamarosan véget ér, én pedig még a közelébe sem értem az általam elképzelt idilli test megkaparintásához. Felsőtestem inkább hasonlít egy kislányéhoz, egyetlen kocka vagy izomköteg sem borítja, ráadásul körülbelül olyan fehér, mintha minden este legalább háromszor megfürödnék egy jó nagy kád hipóban. Így pedig mégis miféle csábító válhat belőlem? Nem tudom sem düledező izmaimat mutogatni, így hát jobb híján kénytelen vagyok az utóbbi problémát orvosolni. Mégiscsak jó lenne valami szépfiút vagy csinibabát összeszedni az év kezdésére. Persze, egy ilyen putriban, mint Bogolyfalva, olyan nem létezik, hogy szolárium, ezért kénytelen vagyok valamilyen alternatív megoldást keresni a problémámra. Egyébként is jobban szeretem, ha testemet semmilyen ruhaanyag sem takarja. Ez sokkal kényelmesebb megoldása a meleggel és mindenféle viszketős anyagból készült ruhákkal való elbánásnak. Persze Theory sosem örült neki, mikor egy-egy zongoraóra után arra jött haza, hogy az ikre pucéran rohangál a lakásban, vagy éppenséggel a TV előtt mesét néz, de már nem otthon vagyunk, így azt csinálok, amit akarok. Ha egy szál semmiben szeretnék végigfutni a kastélyon, akkor azt fogom tenni! Ha pedig úgy döntök, hogy nudizni indulok, akkor abból az is lesz! Ebben még az utánam kiabáló szobatársaim sem tudtak megakadályozni, akik amióta a fejembe ötlött a terv próbáltak lebeszélni az egészről. Kicsit sem veszem komolyan őket, hisz én egy erős és független fiatalember vagyok, nehogy már valaki is parancsoljon nekem! Éppen elég volt tizennégy év, egy ázsiai anya oldalán, köszönöm szépen! Igazából fogalmam sincs, miért féltenek ennyire. Van elég sütnivalóm és ravasz is vagyok ahhoz, hogy ki tudjam játszani a rendszert úgy, hogy a saját vágyaimat is kielégítsem, ráadásul a szabályokat se törjem meg. Mondjuk például, hogy ne teljesen pucéran induljak útnak, hanem legalább felvegyek egy köntöst, valamint, hogy vigyek magammal naptejet is. Barna akarok lenni, nem pedig sült csirke. Útközben szidom egy sort az égieket, amiért azért az kiment a fejemből, hogy valamilyen lábbelit ráerőltessek praclijaimra, mivel most a stégig vezető úton az összes királydinnye és az egyéb paraszti környezetben megtalálható, tövissel vagy tüskével ellátott növény a talpam puha bőrébe fúródik. Az én testem pedig olyan, mint egy templom. Tisztelni és imádkozni kell előtte, meg persze néha gyónni alatta. Nagy sziszegések és nyöszörgések közepette érkezek meg úti célomig, ahol nem teketóriázok sokat, fogom magam és azzal a lendülettel, ami idáig hajtott, le is kapom magamról a textilt. Lehajolok, hogy fejemet megrázzam, ezzel végre meglobogtathassam hajkoronámat. Frissítően kellemes érzés, ahogy a levegő csiklandozza testemet és a néha érkező apró fuvallatok belekapnak a hajamba. Komolyan, miért nem akar velem együtt lenni senki sem? Olyan vagyok, mint valami görög isten, akit márványból faragtak. Oké, azért vannak gondok a méreteimmel, de az ég szerelmére, csak tizenéves vagyok!
|
|
|
|
Francesco Nico Bianchi INAKTÍV
Faljáró RPG hsz: 154 Összes hsz: 227
|
EmilyEz a játék jóval veszélyesebb annál, mint amibe bele szabadna mennie. Sőt, túlzottan veszélyes és szigorúan tilos lenne belemennie. Hogy miért? Mert Emily-nek barátja van, ott a párja, Adrian, akivel boldogok és szeretik egymást. Persze jó a kérdés, hogy akkor miért nem a fiúval jött le a stéghez pancsolni és ilyen kétes végkimenetelű fogócskát játszani, de mégis, ott motoszkál benne, hogy tiltott gyümölcshöz ér hozzá. Ez azonban a játék hevében elfelejtődik, akár egy édes, hatalmas, szőrös állat, úgy bújik be a lány nyakszirtjéhez és lehel rá finom csókot, épp csak annyit, amennyit a játék megkövetel. S mivelhogy veszíteni nem szeret, így ölbe kapva áldozatát arrébb is dobja, hogy ismét menekülőre fogja. Nem gondolja, hogy a másik majd utoléri, az azonban megtörténik. Váratlanul éri a támadás hátulról, két vékony kar tekeredik köré, majd két kecses láb, a hosszú, vizes hajtincsek pedig csiklandozzák a bőrét. Ösztönösen kapja el Emily combjait, hogy biztonságban megtarthassa, szinte észre sem veszi, ezután azonban aljasan érkezik egy csók és egy apró nyalintás a fülcimpájára. A hideg szinte rögtön végigfut a hátán. Ekkor tudatosul benne a pozíció, amit felvettek. A hátának feszülő mellek, a mellkasát érintő ujjak, a vállához simuló csinos arc, a derekát körülölelő lábak... És aztán még ez a pihegés is. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de még a hideg víz se tudna olyan hideg lenni, hogy a férfiassága ne reagáljon erre azonnal. Most aztán jó nagy slamasztikában van! - Sosem mondtam, hogy savanyú lennék, csak a húgom cukkol vele - hangja mély és kissé rekedtes, nehezére esik, hogy ne forduljon meg azonnal és vegye birtokba azokat a kívánatos ajkakat, amik pár pillanattal ezelőtt még a fülét cirógatták. Nem győzi magát fejbe kólintgatni, hogy foglalt préda. Viszont ebből a szituból nem lesz így könnyű kikecmeregni... - Ha így maradsz, könnyedén visszaadom azt a puszit, ugye tudod? - hangja meglepően lágy és bensőséges, bár őt magát nem lepi meg. Igyekszik annyira oldalra fordítani a fejét, hogy rálásson a lányra valamelyest. Látni szeretni az arcát. Így, ahogy felé fordul fejével, hirtelen olyan közel a lehetőség, hogy összeérintsék ajkaikat. Annyira nagy a kísértés, hogy egy picit mozduljon felé. Mégsem teszi, csak igyekszik elkapni a gyönyörű íriszeket, mielőtt a pillanat végleg elszáll.
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3 RPG hsz: 394 Összes hsz: 1136
|
NicoA mosoly az arcomon kiszélesedik attól, hogy kezei a combomon pihennek. Bőre a bőrömhöz simul, nincs olyan felületem, amit nem érint. Otthon érzem magam rajta, mellette. Az álmaimban, melyek illetlenül szemtelenek, jól érzem magam. Tudom, hogy nem vagyok túl Adrian-en teljesen, és nem lenne szabad Niconak ennyire az agyamban lennie, mégis izgalommal alszok el minden éjjel, várva őt. Bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Adok magamnak néhány másodpercet, amíg elmerengek egy másik életen, egy alternatív világban remélem, hogy most vadul csókolózunk, hevesen dobogó szívvel, érezve a vágyat a másikig. Egy alternatív világban, nem bírunk várni, és a nádasba bújva válunk eggyé, hogy onnan kipirult arccal, csillogó szemekkel somfordáljunk ki. Egy alternatív világban nincsenek gátló tényezők. Ki nem mondott aggodalmak. - Kedvelem a húgodat. Francesca érti a dolgát, én pedig értem azt, hogy a lelkem és a szívem most arra vágyik, hogy fentartsam a kapcsolatot. Hogy érezzem őt. Tudom, hogy ez bűnös gondolat, tudom, hogy a testem jelez, hogy ha akarja, értheti, a jeleket, és elutasíthat finoman, hogy ő nem vágyik rám, hogy nem érdeklem. Ráfogom majd a vízre, vagy, csak, mint egy idióta bólogatok. Ő a második fiú, aki érdekel, akit közel akarok engedni magamhoz, aki láthat így, ennyire csupaszon, legyen az a bikinim vagy a lelkem. Észre se veszem, hogy miközben elmélkedem, a mellkasát simogatom, és élvezem, hogy van rajta szőr, még ha bántotta is, pedig nem akartam. Csak azt hittem, kell neki valami kis plusz. Más, mint Adrian, se kockahas, ha csupasz mellkas, de furcsa mód, nem is igénylem. - Óóó... Reagálnék valami frappánsat, de nem tudok, mert hirtelen olyan közel kerül az arca az enyémhez, az orrunk összeér, és én azt akarom, hogy ne csak az orrunk. Az agyam vészesen cseng, kérleli, hogy legyen csók, hogy legyen csók, de nagyon. Tudni akarja, érezni akarja őt. Érezni akarom. Érezni akarlak. Barna szemeimmel pislogás nélkül nézem a szemeit, mélyen elveszve a tekintetébe. Ez nem csak vágy, nem csak fellángolás. Legyőzöttnek érzem magam, ha vele vagyok, és élvezem. Mi ez, ha nem... Édes Merlin, ott vagyunk, ahol mindig, hogy egy jó nagy hülye vagyok, aki zakatoló szívvel, felhevült testtel kínozza magát. De amikor azt mondja, hogy visszaadná - és igen, ez agyamban csak később realizálódik - elpirulok, mégis, az agyam később kapcsol, mint a szám, és így a pirosság csak fokozódik. - Tudom. Úgyis te vagy a fogó. Nem mozdulok, nem akarok. Mint egy majom lógok rajta, és ha tehetném, többet is csinálnék. Nem szép dolog, mert érezheti piszkálódásnak is, de nem piszkálni akarom, csak egy esélyt. Mondjuk ezt meg nem mondanám ki, mert akkor megijedne tőlem, és nem jönne a közelembe. Mazochista vagyok, ahogy így rajta lógva, a szemét nézve, ma mellkasát simogatva elképzelem, hogy mi lenne, ha... - De ha nem akarsz velem játszani, akkor csak úszhatunk, vagy ki is mehetünk. Ajánlom fel, bár nem akarom, mert nagyon élvezek vele lenni, és ezt megerősítendő lehunyt szemekkel orrommal simogatom meg az orrát. Eszkimópuszi, az már majdnem olyan, mintha... nem?
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 995 Összes hsz: 4917
|
.hivatal, reggel 10. 𝕊𝕙𝕒𝕪𝕝𝕖𝕖𝕟Miért? Nem gyerek már, mégis, mostanság kevésbé kedveli a változást. Lehet látni, hiába teheti össze mancsait kezeit azért, mert tetőt kapott a feje fölé és még az ő igényeire van szabva, a szájíze kellemetlen. Aztán persze megérti, mert feljebb lépni és új felé nyitni mindig kellemes és kihívó. Annak nem, aki évek óta egy helyzetbe ragadt bele és toporog, az irigy és dühös, morcos, mint valami kisgyerek. Lehet most éli a másodikat? Aztán elmúlt a harag, ahogy a vacak ciklus is, és talán megint magában keresi a hibát és az okot. Persze, nem foghatja örökké a kezét, nem vezetheti a nyugdíjas évei felé sem, mert akkor ő is beragad, magával rántja, egymást rántják, és... Már megint túlgondolja, jellemzően. Csak egy kicsit kellene engednie, nem makacsként ragaszkodnia ahhoz, aki annyit segített. Hálásnak kell lennie, mégis, mellkasa nehéz és benne ül egy szomorú madár, bánatosan csapkodva szárnyaival. Kellemetlen, mint ahogy reggel a fogkrém mentolos aromájára ráhúzta a narancslevet, vagy amikor kilépve tornacipője kapásból átázik, mert pocsolyába lép. Már nem fordult vissza, remélhetően nem cuppog vészesen, nem néz ki idiótán, hogy farmerben és fehér pólóban jelenik meg, mert oké, hivatalos szerv, de mennyire? Elszokott ezektől, amikor valahova ment, cipelték, senkit sem érdekelt, hogy mit visel. Most mégis, idegesen simítja ki a gyűrődést a póló alján és csak ezután lép be. Aztán rájön, hogy a fésűt megint elfelejtette, így azzal bajlódik az ajtóban. Szép bemutatkozás... Bejelentkezik, kitölti a lapot és leül. Vár. Persze, talán ő jött előbb, vagy már el is késett. Talán nem is ma van. Meg van zavarodva. Tudja jól, hogy hozzá kell szoktatnia magát ismét ahhoz, hogy emberek jönnek-mennek, hogy emberek vannak és léteznek körülötte, még ha önmagában manapság megint nem a legbiztosabb, mióta feljött a komolyabb tanulás témája. Bizonyára az volt a pont az egészre, így inkább mély levegőt vesz, felölti a kellemesebb ábrázatát és próbál nem úgy ülni, mint aki menten felugrik és világgá szalad.
|
|
|
|