37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bogolyfalva - Eleonore Santos összes RPG hozzászólása (31 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 24. 08:34 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit





Ahogy megérkezett Bogolyfalvára erőszakkal sem lehetett volna letörölni a vigyort az arcáról. Nem foglalkozott vele, ki nézi, vagy ki sem, a hopp hálózat után egy egyszerű mágiával eltüntette magáról a port, majd kilépett a Fő utczára.
Imádta, hogy a Nap még fényesen ragyogott, nem pedig a szürkületben kellett vaklálnia. Csak két előadást kellett aznap tartania, az egyik csoport csak csendesen jegyzetelt, a másik viszont érdeklődőbb volt. Rengeteg kérdést tettek fel, némelyik butuska és egyszerű volt, de a többség fontos dolgokra kérdezett rá. Ellie nem tudta, pontosan mit akarnak a hallgatói a jövőben, de nagy reményeket fűzött ahhoz a csoporthoz. Látták az erdőt, nem csak a fát, ez pedig elengedhetetlen része a sötét mágia kutatóinak, vagy tanulmányozóinak. Ismét megfogadta, hogy nem fogja sajnálni az időt azoktól, akiket komolyan érdekel a szakterülete.
De nem akart sokat foglalkozni tovább a munkájával, most kikapcsolódni jött ide.
Jól megnézte magának a kis falut, legalábbis azt a részét, amit látott. Nagyon aranyos boltocskákat látott, de hát ez így szokott lenni. Felkészült, mielőtt ide jött, már tudta, hogy nem messze innen itt van a Bagolykő Mágustanoda, ahol a magyar varázsló- és boszorkánytanoncok tanulnak. Az egyetemen megtudta, hogy rengeteg nemzetiség megfordul itt, nem csak magyarok. Először meglepődött, de aztán azonnal rájött, hogy végül is ez normális, főleg ha tényleg olyan jó itt az oktatás, mint mondják.
Az emberekre koncentrált ezek után, hogy végre meglássa régi barátnőjét.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 27. 18:58 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit





Egyre csak nézelődött, közben néha el is csodálkozott, mi vezérelte ide Mert. Nagyon aranyosnak találta Bogolyfalvát, semmi negatívat nem tud róla elmondani, de azért mégis más, mint Horvátország. Sosem fogja elfelejteni annak a kisvárosnak a különleges auráját, sem azt a gyönyörű hotelt.
Persze azzal tisztában volt, hogy a barátnője jogi karriert szeretett volna és nem a hotelben megöregedni. El kellett ismernie, hogy akármennyire volt álomszerű az a hely, még ő sem maradt volna ott. De ha már Ellieről van szó, nála is mindenki meglepődött, amiért Pécsen kötött ki. Bár eleve ebben az hibázik, hogy a legtöbben nagyvárosi lánynak gondolják, pedig a kisvárosokat mindig is jobban szerette.
Nem jutott tovább a gondolatmenetben, mert végre kiszúrta Mert. Gondolkodás nélkül átvágott a tömegen, hevesen csápolva szólt neki hangosabban. Ha észre vette a nő, ha nem, azonnal átölelte, csak azután vette szemügyre jobban, mennyit változott.
- Azta Mer, imádom a stílusod! Ha meglátnálak a tárgyalóteremben tuti sírva futnék ki, vagy elkérném az elérhetőséged. Vagy a kettő egyszerre - nevetve legyintett, bár komolyan gondolta.
Már Elle is tudta, milyen egy tárgyalás, habár ő a vádlottaknál foglalt akkor helyet. Akkoriban Emerald volt az egyetlen, akinek a leveleit olvasva megnyugodott a lelke.
- Nincs kedved egy kávéhoz? Olyan, mintha ezer éve nem ittam volna - vetette fel egyszerűen. Persze alig két órája fogyasztotta el az utolsó csészével, de venezuelai volt, ráadásul mióta visszajött a második túrájáról, rendesen rászokott a barna löttyre.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2018. május 28. 09:06
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 28. 12:33 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit





Megállapítja magában, hogy az idő jót tett Emeraldnak. Ezer éve nem látta, alig tudja elhinni, hogy ez a csinos nő lett abból a kislányból, akit annak idején a recepciós pult mögött megismert. Ami viszont nem változott, hogy Mer továbbra is szófukar. Sosem zavarta ez Elliet, sőt, néha olyan érzése volt, hogy beszél ő eleget a barátnője helyett is.
- Én is, annyira boldog vagyok, hogy végre sikerült összehoznunk ezt! Meg most már csak egyetemen fogok tanítani, nem dzsungelekben mászkálni, szóval könnyebben találkozhatunk többet is - még ha ez egy kicsit rosszul is esett neki.
Elég sokszor megrohamozta az érzés, hogy menjen vissza és kutassa tovább a sötét mágiát. Alig egy éve tért vissza a második kirándulásából, mégis hiányolta a veszélyt. Egy német ismerőse azt mondta, ez a latinamerikai vére miatt van, de Elle tudta jól, hogy ez nem elég. Egyszerűen csak szeretett felfedezni dolgokat, még ha azok az élete veszélyeztetésével is jártak.
Bár talán ettől a magyar kávétól talán nem kell félnie. Miközben elindultak, várt egy kicsit, a gondolataiba merült, aztán feltűnt neki a csend. Nem zavarta, mégis hallani akart minden részletet, amit eddig csak bagolyban olvashatott el.
- Szóval, mesélj, mi szél hozott ide? Mármint úgy komolyan, Magyarország aranyos, meg minden, de mégis fura váltás, nem?
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 28. 15:51 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit





Ellienek elég volt a rendben, mint válasz, már előre tudta, hogy többször is meg fogja látogatni barátnőjét, vagy majd szól, hogy hétvégente ő jöjjön át. Amúgy is szüksége van ismerősökre itt, az pedig még kellemesebb, hogy Emeraldra is számíthat.
- Van itt egy Smaragd teaház, vagy mi. Még sosem voltam ott, de azt mondják, isteni a lattéjuk. Nem megyünk oda? - dobta fel ötletként. Szerette összekötni a kellemest a hasznossal. Jelen esetben a kellemes, hogy Emeralddal lehet, a hasznos pedig, hogy megismeri a környéket, ahol élni fog.
Még ha lett is volna jel arra, hogy Mer nem mondott el mindent, Ellie nem vette észre. Gyerekként ismerték meg egymást, azóta pedig rengeteget változtak mindketten. Hiába váltottak sűrűn leveleket, abból csak a gondolataikat ismerték meg, a külső szokásaikat kevésbé. Ami Ellet illeti, ő még a saját apró mozdulatainak sem volt tudatában, de hát ki figyel arra, hogy amikor izgatott, akkor egyfolytában beszél, vagy amikor elhallgat valamit, akkor az ajkába harap? Még ha van is olyan, aki ekkora önismeretet gyakorol, a venezuelai lány nem tartozott a csoportjukba.
- Igen, tényleg elég logikus. - Lelének pont ezért nem jutott volna eszébe. Ő inkább a kreatívak táborát erősítette, mintsem a realitás talaján élőkét. - Hogy állsz a munkával? Találtál itt is valamit, ugye?
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 28. 18:23 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény





- Czukorvarázs? Érdekes, de ameddig van ott kávé, nekem tökéletes. Meg amúgy is, valami süti is jó lenne, a végén még el fog fújni a szél - lepillantott a hasára, ami sosem volt valami nagy.
Nem volt különösebben szerencsés lány, nem arról van szó, hogy jó génjei lennének. Biztos az is közrejátszhat valamennyire, de ami fontosabb volt, hogy rengeteget mozgott. Sosem telt el nap, hogy ne sétált volna legalább 3 kilométert, még akkor is, ha már rég elsajátította a hoppanálást.
- Ez lesz az, igaz? - kérdezi hangosan, a választ alig várta meg, már be is lépett.
Az isteni illatok miatt már tudta, hogy lehet nem is lesz elég neki egy süti, minimum kell kettő. Legszívesebben végigpróbálna mindent, amire lehet hogy majd sort is fog keríteni.
- Szóval nővérkedés - tért vissza a korábbi témájukhoz. - Az is király lehet, bár gondolom nincs túl sok dolgod ilyenkor. Végre van napfény, kevesebb beteg lehet, meg amúgy sem hiszem, hogy olyan nagy lenne a falu létszáma.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 1. 22:23 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény




Elszégyelli magát, még ha csak egy pillanatra is, de megtörténik. Gyorsan túlteszi azonban magát rajta, mivel jobban érdekli, mit is csinál a mindennapokban egy nővér. Na nem mintha tervezne beállni, neki épp elég a tanítás, meg a fekete mágia, de szeretné tudni, miért kedveli ezt az egészet Emerald.
- Ez nagyon komolyan hangzik. De ha ilyenkor ennyi a teendő, akkor hogy bírjátok télen? Vagy csak az én tudatomban él úgy, hogy akkor azért többen látogatják az ügyeleteket? - ismét faggatásba kezd, de Mer már ismeri annyira, hogy ne vegye sértésnek. Elle bármiről képes érdeklődni, főleg, ha olyan személy űzi, akit szeret. Ezért is tud mindent a kajakozásról, amit szintén soha nem próbálna, de az egyik barátnője halálosan szerelmes az evezés azon fajtájába, így Ellie mindent kikérdezett tőle.
Jól sejtette, két sütit is kért, mellé pedig a beígért lattét. Alig várta, hogy megkapják a rendelést, szinte már korgott is a hasa a sütikre gondolva.
- Csak itt Pécsen, az AMS-en. Annyira újkeletű, hogy amikor a jelentkezés előtt meg kellett keresnem a diplomámat, órákig kerestem - nevetett fel. - Akkoriban az egyik lakásból költöztem a másikba, hirtelen azt sem tudtam, hol kellene keresnem. Persze végül otthon találtam meg, a drága mama eltette a szekrényébe. Persze ezt is csak azután árulta el, hogy a harmadik lakást forgattam fel. - Persze akkor annyira ideges volt, hogy hiába boszorkány, eszébe sem jutott egy egyszerű invito bűbájt használni.

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 3. 17:55 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény





Felkönyökölt az asztalra, arcát a kezében nyugtatva hallgatta. Legszívesebben diadalittasan felkiáltott volna, hogy végre valamiben igaza volt, de nem tette. Mindenesetre jó érzés volt, hogy végre valamire olyanra ráérzett, amiről fogalma sem volt.
- Elég húzós munka lehet. Azért megfizetnek rendesen, ugye? - Egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét. Nem aggódott, mert a varázsvilágban szinte minden állás annyi jövedelmet jelentett, amiből eltarthatta magát bárki. Persze nem élt mindenki úgy, mint Marci Hevesen, de azért nem voltak olyan égbekiáltó különbségek, mint a mugliknál. Talán a varázslat természete, de csak ritkán találkozott teljesen nincstelen varázslókkal. Úgy gondolta, itt tényleg csak az szegény, aki nem akar semmit kezdeni magával.
Felnevetett, hogy mennyire egy rugóra járt az eszük a varázsigét hallva. - Azóta már én is számtalanszor rájöttem, de akkor olyan ideges voltam, hogy eszembe sem jutott volna, hogy van varázspálcám - egyszerűen legyintett.
Nem titkolta, hogy nem volt mindig a helyzet magaslatán. Bárki kérdezte, elmondta, hogy neki is vannak nehezebb napok, amikor csak vegetál a szobájában. Felnőttként ezt már nehezebb kivitelezni, főleg, hogy most már komoly munkahelye van, nem pedig utazgat ide-oda.
Kicsit meg is lepődött, hogy Emerald rákérdezett a hobbijára. Persze, a leveleiben rengeteget mesélt róla, de nem gondolta volna, hogy érdekli ez a nőt.
- Most épp szabadságoltam magam, de szerintem sosem tudnám örökre abbahagyni. Valahogy vonz ez az egész... te megérted ezt, nem? Vagyis te is szeretnél segíteni az embereken, akár jogászként vagy nővérként. Nálam is ilyesmi ez, csak épp én nem segíteni szeretnék, hanem kutatni.
Ezer éven keresztül tudna mesélni, mennyire imádja a sötét mágiát kutatni. Használni persze nem, már rég nincsenek olyan gondolatai, ráadásul a karján lévő vágás mindig emlékezteti, hogy ennek a varázslásnak mindig megvan a hátulütője. De felfedezni a többség számára ismeretlen dolgokat minden alkalommal boldogsággal töltötte el.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 5. 17:02 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény




- Persze, persze, csak az egészségügyben dolgozók néha olyan... khm, hogy is mondjam. Mintha kevesellnék, amit kapnak. Bogolyfalva igazán szerencsés lehet hogy ilyen nővért kaptak, mint te, mert te az átlag ellentettje vagy. Nem is szeretem, ha valaki annyira anyagias.
Gyakran félreértették, pedig csak érdeklődött. Már persze Elle is nőből volt, tehát bármikor úgy el tudott tüntetni 100 galleont, mintha nem is létezett volna, de nem azért dolgozott, hogy legyen pénze. Nem is a jövőképe miatt, amiben azóta sem biztos. Most éli azt a korszakot, amit fiatalabb korában megálmodott, de továbbra sem akar családot, gyereket meg aztán végképp nem, szóval mondhatni kicsit elakadt. Nem tudja, merre is kéne tovább mennie, mit kezdjen most magával.
- Ja, nem is így gondoltam - nevetett fel röviden. Igaza volt Emeraldnak, biztos elég furcsán hatott, amit mondott az imént. - Csak azt a fura érzést próbáltam megfogni. Amiért felkelsz minden nap, ami hajt előre. Neked ez a segítés, nekem pedig a kutatás. Sosem gondoltam, hogy bárkinek is segíthetnék azzal, hogy kettővel több könyv lesz a sötét mágiáról, mint ami eddig volt.
Ha másért nem is, emiatt szerencsésnek mondhatta magát. Rengetegen élik úgy az életüket, hogy nem is tudják, mit akarnak attól. Téblábolnak a nagyvilágban, ide-oda vergődnek, közben pedig nem is tudják, mi az igazi boldogság.
Mer következő kérdése megfogta. Evett egy falatot a csokidarabos sütijéből, alaposan megrágta, míg gondolkozott. Ez valahogy sosem merült fel benne csak úgy.
- Lehet. De akkor sem tudnám csak úgy abbahagyni. Ha sötét varázslók állítanának be hozzám, amiért felfedtem jó pár trükkjüket, hát legyen. Még ha rossz is amit csinálok, nem hiszem, hogy képes lennék másra. - Lenézett a tányérjára, ahol az első sütije már el is tűnt. - Na jó, ételkritikusnak talán megfelelnék. Ez isteni!
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 15. 23:31 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény





Ellie sosem volt az a mindent túlgondolkodó fajta, és ha nem is mondott ki mindent azonnal, nem szerette véka alá rejteni a gondolatait. Nem rémisztette meg, hogy közel sincsenek egy véleményen, hiszen imádott vitázni. Még ha nem is tűnt úgy, de azért mindig komolyan átgondolta, amit neki mondtak. Megemésztette, nagy ritkán pedig átformálta a véleményét az adott dologról. Így volt ez Emeralddal is; volt egyfajta elgondolása, amit a nő átformált.
Ellágyult a tekintete, szelíden elmosolyodott. Nem óriási vigyor volt ez, majdhogynem meghatódott pillanat volt számára.
- Mer, te egy angyal vagy. Azt kívánom, bárcsak bennem is ennyi jóság lenne, mint benned - mondta őszintén.
Elliet az idő elég rendesen megkeményítette. Bár az is igaz, hogy már gyereknek sem volt tökéletes, hiába volt szőke haja, inkább hasonlított egy kisördögre, mint angyalra. Nem azért rosszalkodott, mert az akart lenni, hanem jobban izgatták a sötét dolgok. Igyekezett helyesen cselekedni, de tudatlan tiniként még viccesnek tűnt belemenni a sötét mágiába.
- Ezért tisztellek is - bólogatott hevesen. - De az is igaz, hogy sosem tudnám utánad csinálni. Mást tartunk izgalmasnak, amiben pedig az a legszebb, hogy elfogadjuk így egymást.
Legalábbis szerette volna így gondolni. Viszont valahol elvétette az utat - kilóméterekről kiszagolja a fekete mágiát, mégsem képes sokszor kiigazodni másokon. Emeraldot nagyon jó barátnőjének tartotta, soha egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy baj lehet, amiért ennyire különböznek. Ellie egyszerű volt, elfogadott mindenkit olyannak, amilyen. Ha pedig nem volt meg a kémia, akkor egy idő után úgyis ellaposodott a kapcsolat, azt pedig már nem siratta.
Bólogatott Mer szavait hallva, kicsit vigyorogni kezdett ismét.
- Na ezért tartom mindig nagyra, amit mondasz. Sosem féltél kimondani az igazat, még ha azzal meg is bánthatsz. Persze rossz beismerni, hogy az utóbbi x évem nagyon nem jó dologra ment el, de ezen nem is fogok változtatni. Nem azért kutatom a sötét mágiát, mert Voldemort munkásságát akarom folytatni. De kicsit másképp látom, mint te; szerintem nem attól lesz jó valaki, ha nem vesz tudomást a rossz dolgokról. Attól, hogy a legtöbben a fényben élünk, pár gonosztevő továbbra is odakint mászkál, és nem dughatjuk mindig a homokba a fejünket.
Talán még sosem fogalmazta meg ennyire összetetten a véleményét, büszke is volt magára. Már érett benne egy ideje, hiszen nem Emerald az egyetlen, aki így gondolkozik. A családja is folyton mondohatta, hogy hagyjon végre fel ezzel, ami bosszantotta Elliet. Nem arról van szó, hogy ne szólhatnának bele az életébe - venezuelaiként a család a haláláig szent volt neki -, ez sokkal inkább arról szólt, hogy félreértik. Nem a sötétséget választotta, csak szeretné megismerni és megismertetni, miért nem szabad arra az oldalra állni.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 17. 22:51 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény




- Lucifer? - kérdezi nevetve, még a kezét is a szája elé helyezi, annyira magával ragadja a kacagás. - Attól, hogy nehéz dolgokon mentél keresztül, vagy mert rossz dolgok történnek veled, sosem leszel Lucifer. Hogy tudsz ilyenekre gondolni? - folytatja már komolyabban.
Nem akarta megbántani a másikat, csak furcsán érzi magát, amiért ilyen eszébe jutott Emeraldnak. Jó pár falatot lenyel, halkan fel is nyög a mennyei ízektől. A második sokkal finomabbnak ígérkezett, mint az első. Hiába felnőtt már, a gyermeki énje nem hagyja nyugton soha, még egy ilyen komoly téma kellős közepén is képes elkalandozni.
Hálásan pillantott a pincérre, aki elvitte a tányérját. Meg is akarta köszönni, de Emerald folytatta, így pedig ismét ő élvezett elsőbbséget. Még ha el is tudja vonni egy pillanatra a figyelmét, akkor sem tudná soha figyelmen kívül hagyni a legkedvesebb gyerekkori barátját.
- Gyakorló ügyvéd voltál, most pedig ápolóként dolgozol, szóval szerintem te tudsz a legtöbbet a sötét dolgokról utánam. Csak te az emberi sötétséget láttad, én pedig a varázslói utat követem figyelemmel.
Nehéz dolog olyas valakivel vitázni, akit évekig azért fizettek, hogy megnyerjen minden vitát. Ráadásul Emerald nem is volt rossz a szakmájában, ezért Ellienek szükséges pár perc, míg átgondolja, hogyan is folytassa a beszélgetést. A latte mellé kapott vízből kortyol egyet, mielőtt megkóstolná a kávéját, ezzel is nyer egy kis időt. Ahogy leteszi a csészét, újra beszélni kezd.
- Nem mondanám tehernek - kezd bele elrévülve. - Sajnálom, hogy aggódnod kell, azt hiszem én is ezt tenném fordított helyzetben, de valahogy képtelen vagyok abbahagyni. Persze, szeretem beismerni, hogy jót is teszek ezzel, de amikor egy túra közepén vagyok, mindig csak az jut eszembe, hogy mennyire király ilyen dolgokat felfedezni és megörökíteni. A legnagyobb félelmem ezért nem is az, hogy egyszer balul sül el valami. Venezuelai vagyok, mi nem félünk a haláltól. Attól viszont rettegek, hogy rossz kezekbe kerül a tudásom, ezért is sajnálom, hogy két könyvet is kiadtam. Akkoriban nem ez volt a lényeg, csak az, hogy valamit hátra hagyjak magam után - megvonja a vállát.
Magában elcsodálkozik, mennyit lehet változni alig pár év alatt. Amikor 21 évesen beperelték és a szeme előtt égették el a munkáját, csak sírni tudott. Egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy az a könyv három varázsló életébe került, amiért egy rossz gyerek jó tréfának gondolta kipróbálni azokat. Rossz tanulópénz volt számára, ezért fogalmazott sokkal regényesebben Annával a második kötetben. Páran Lockhart utódjaként emlegették, de őt ez már nem érdekelte. Egyedül az foglalkoztatta, hogy ne ártson, hanem segítsen is a könyveivel.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 14. 20:53 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit


Pont időben érkezik, ami nem túl nagy teljesítmény, tekintve, hogy jóformán a szomszédban lakik. Kényelmesen elkészült, semmivel sem kellett kapkodnia. Már épp hozzászokott az új napi rutinjához, nem késett sehonnan, mindent el tudott rendezni, de most újra felborul minden, mivel a Bagolykőbe is be kell járnia.
Kicsit félretette a nem túl derűs gondolatait, addig biztosan, amíg a barátnőjével találkozik.
- Szia! - köszönt rá mosolyogva. - Köszönöm, de te... eszméletlen vagy. Ha több lett a férfi beteged mostanság, magadat okold - kacsintott rá vidáman.
Egy kellemes asztalnál foglalnak helyet, Ellie pedig kivételesen tudja, mit szeretne, ezért nem is húzódik el a rendelés. Mielőtt azonban lefutná a szokásos "hogy vagy" kört, Emerald megelőzi.
Elmosolyodik, ahogy a Pubra gondol. Lehet, hogy egy ideig meg kell húznia a nadrágszíjat, de semmiért sem adná vissza a helyet.
- Igazuk van, de van más is, mondjuk ez nem tudom mennyire titok az új tanév kezdetéig. Nem fogod elhinni, de házvezető is lettem - meséli kicsattanó örömmel.
Az egyetemistákat is szerette, de a kisebbeket még inkább. Nem is bánja, hogy ezzel teljesen feláldozza a fekete mágia kutatására szánt időt.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 17. 14:07 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit



Kissé elpirult, ahogy meghallotta Emerald bókját. Nem tagadta, hogy jól esett neki, főleg, hogy ő maga soha nem gondolta volna, hogy eddig eljut. Egyetemi előadásokat tartani teljesen más, mint egy pubot vezetni, vagy akár egy egész diáksereget.
- Igen - bólogatott mosolyogva. - Az egyik legszorgalmasabb ház, aminek nagyon örülök. Legalább nem lesznek olyan bajkeverők, mint amilyen én voltam annak idején.
Még szerencse. Ha saját magát kellene tanítania, azt se tudná, hol kezdje. Mármint a büntetéseknél, vagy az illemóra bevezetésénél.
Figyelmesen hallgatja végig a nőt, néha elmosolyodik, de a végére komor lesz. Ellie határtalanul tiszteli Emeraldot a kitartásáért, a jólelkűségéért, és még sorolhatná a nő pozitív tulajdonságait, így nem érti a szóban forgó férfit. Ha egy ilyen hölgy kopogtat az ajtaján, akkor ki kell tárni, nem pedig munkára hivatkozni.
- Emerald, szerintem, ha ennyire sokat gondolsz rá, az biztos jelenthet valamit - kezd bele. - A nagy Ő-höz még nekem sem volt szerencsém, így nem tudom, milyen érzés lehet, de ha rám hallgatsz, akkor folytatod. Persze mindig benne van a pakliban, hogy megsérülsz; ez esetben nagyon ajánlom hogy az úr jó futó legyen. Na de a lényeg, ha szeretsz vele lenni akkor élvezd ki az időt. De milyen ő egyébként? Kíváncsi vagyok arra, aki képes volt még téged is elcsábítani - fejezi be vigyorogva.
Ha Ellie fejest ugrott minden kapcsolatba, Emerald az ellentettje volt. Bár mindketten hajaztak a karrierista életmódra, a szőke sosem vetette meg a szórakozásnak ezt a módját. Éppen ezért érdekelte nagyon a titokzatos férfi.






VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:19
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 20. 08:03 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit



Ezzel tudott volna vitatkozni. A tudatlansága miatt meghalt egy gyerek, ezen pedig sosem fog szépíteni semmit a mostani sikerei. A november elsejei gyertyákkal nem tudja visszahozni, sem jóvátenni a hibáját.
Mint ilyenkor mindig, a seb a bal kezén sajogni kezdett, legalábbis Ellie azt érezte. Valójában sosem fájt, de az ottléte túl nagy pszichikális súlyt rakott rá, ezért is kutatta azóta is a tiltott mágiát.
Sötét gondolatait megpróbálta kiseperni a fejéből, illedelmes mosolyt varázsolt az arcára. A saját gyerekeivel nem fog történni hasonló sem, amíg lélegzik.
- Hidd el, most a fél karomat odaadnám, ha fele annyi tudásom lenne, mint neked - felelte. - De hát fiatalság, bolondság - nevetve megvonta a vállát, ezzel már majdnem megközelítette az őszinte megnyílvánulást.
Az első mondatok után Ellie végre szívből jövő mosolyt villantott fel. Igen, Emerald pont ilyen férfit érdemelt meg. Kicsit gondolkozott, hátha eszébe jut valami hasonló a régi levelezéseikből, de akármennyire kutatott a fejében, nem emlékezett, hogy Mer valaha is írt neki ellenkező neműről.
Ahogy elnézi barátnőjét már biztos abban, hogy szerelmes. De nem akar ünneprontó lenni, ő jelenleg csak a támogató szerepét tölti be.
- Nagyon rendes férfinak tűnik. De hogy keveredtetek össze ismét? Csak nyugodtan, részletesen - játékosan kacsintott a nő felé, majd evett egy falatot a saját sütijéből is. Imádta az ilyen romantikus történeteket, főleg, ha az hozzá közelállókkal esett meg.

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 25. 18:21 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit




Örült neki, hogy ilyen hamar ejtették a témát. Emerald már jól ismerte, valahogy mindig ösztönösen ráérzett, mi az, amiről Elle nem akar beszélni. Mindig is vidám nőnek akart tűnni, ezt pedig csak akkor tudta fenntartani, ha mások előtt nem gondol szomorú dolgokra. Már nem is tudja, mióta élt így; elraktározta a rossz gondolatokat, hogy később, amikor egyedül van, kibonthassa őket. Akkor nem látja senki, mert a legutolsó, amire szüksége van Ellienek az a hamis sajnálat, vagy a szánalom.
Pont az ilyen csajos beszélgetésekre van szüksége, amiben most is részt vett. Mint a karácsonykor ajándékot kapott gyerek, úgy vigyorog maga elé. Egészen addig, míg ki nem derül, hogy az új főnökéről van szó, ekkor egy kicsit elkerekednek szemei.
- Azta, ez nem semmi. Eddig egészen úgy hangzik, mint egy tündérmese.
Szerette volna azt hinni, hogy úgy is fog folytatódni. De tisztában van azzal, hogy egy igazgató élete akkor is elfoglalt, amikor nem épp az egyik iskolai ház robban fel. Amit nem mellékesen Elle örökölt meg.
- És mik a terveid? - folytatta a kérdezősködést. - Fogsz neki baglyot küldeni? Mondjuk szerintem először ő fog lépni, ha eddig nem tette meg - halvány mosollyal az arcán mondja ezt.
Na igen, Kriszpin nem az a fajta, aki lelép a beszélgetés kellős közepén, tiszta szégyenben hagyva ott a nőt. Legalábbis ajánlja neki, mert főnök-beosztott kapcsolat ide vagy oda, Eleonore szíve mindig is a helyén volt. A barátság oltárán képes bármit feláldozni.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 27. 21:14 Ugrás a poszthoz

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit




Lágyan elmosolyodott Emerald szavain. A kiábrándító valóság, ami mindenkinek köszön a felnőtt kor határán, egy csapásra eltünteti a mesék utáni áhítozást. Akárhogyan próbálta megőrizni a gyermeki énjét, még Elle is felnőtt, már nem dédelget butuska álmokat.
Mégsem akar egyetérteni barátnője nézeteivel.
- Nem is kell hinned, csak hagynod, hogy valóra váljon körülötted - feleli továbbra is mosolyogva.
Ha bárki megérdemli a boldogságot, az Emerald, ebben biztos volt. Persze, mindenki jogosult az örömteli életre, mégis neki még a sajátjánál is jobban kívánta. Szeretné végignézni, ahogy a nő a rózsaszín felhőkön keresztül szemléli a világot, talán még a gyerekére is szívesen vigyázna.
De azért talán ennyire még nem kellene előrerohanni az időben.
- Szerintem az sem lenne erőltetés - csóválta meg a fejét. - Hidd el, elég céltudatos vagy ahhoz, hogy ne kelljen eljátszanod a nyuszit. Persze a férfi dolga az udvarlás, de egyenrangúak vagyunk. Nem kell a szavukra várnunk, ha lépni szeretnénk.
Komolyan is gondolta, de a kivitelezésben ő maga sem volt biztos. Persze jó, ha a normák szerint mennek a dolgok, az általában megnyugtat mindenkit, de sosem fog fejlődni a társadalom, ha nem változtatnak a dolgokon. Kis lépés egy embernek, nagy az emberiségnek. Valahogy ő is így gondolt erre, bár sosem tudná értelmesen kifejteni a gondolatait.
- Még szép, hogy közöttünk marad. Tudod, hogy utálom a pletykálást - legyintett egyet sóhajtva. Ezt az egyet nem szerette az egyetemben sem; ott sem tudta megúszni. Lényegtelen, hogy róla volt szó, vagy másról, a tett akkor is otromba.
Röviden nevetni kezdett a hasonlaton, megitta az utolsó kortyot is a kávéjából.
- Ez esetben hazudik a vád, majd feljelentem a korruptakat - ment bele a játékba vigyorogva.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. június 25. 20:20 Ugrás a poszthoz


| |       


Ha eddig azt gondolta, hogy be van táblázva, most újra kellett értelmeznie ezt a kifejezést. Túl sok helyen próbál helytállni, és eddig nem zavarta, hogy legtöbbször beesik éjszaka - leginkább hajnalban - az ágyba, most már fokozottabban próbál figyelni magára. Elvégre nincs többé egyedül, nem lehet többé önző.
A pub dolgai szerencsére már rég betanult rendszerben zajlanak, több alkalmazottat vett fel és Chris miatt már alig tölt el ott pár percet hetente. Az egyetemen és a tanodában fix időpontokban vannak órái, de mivel nincs sok tanítandó csoport, ez még mindig tartható. A nagyobb falat a kaszinó, ahol szó szerint mindent látni akar. De itt is van segítsége, szóval kezd kialakulni újra egy normális életvitel, amivel ki tud békülni.
Épp ezért tud halálosan nyugodtan átsétálni a cukrászdába délelőtt. Szerencsére pont egy kevésbé forgalmas időpontot választott, egész gyorsan sorra is kerül.
- Csak nem a kedvenc cukrászomat látom? - kérdezte hangosabban, hogy ha Hattie épp hátul tevékenykedik, akkor is meghallja. - Kísérleteztél mostanában valamivel? - kérdezte, ahogy lassan szemügyre vette a mai kínálatot. Mióta megérkezett a csodacukrász, véleménye szerint sokkal színvonalasabb hely lett a Czukorvarázs.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 3. 14:20 Ugrás a poszthoz


| |       



Azonnal széles mosoly kúszott az arcára, ahogy meghallotta a lány hangját. Tény, hogy az utóbbi időben lassan már becuccolhatna a cukrászdába, annyit jár ide, de a megszólítás akkor is nagyon jól esik neki. Nem elég, hogy klasszikus főnyeremény maga a sütemény, de maga a személyzet is párját ritkítja. Nos azért illik megemlíteni itt a pubot és a kaszinót is, ha már az ő tulajdona.
- Remekül - felelte röviden, de lényegretörően. Megszokásból a hasához nyúlt, mintha a kicsi nevében is beszélne.
Ellie olyan lelkesen hallgatta végig a cukrász kis monológját, mintha megismételhetetlen szentírást olvasott volna fel neki a nő. Igazából már a legelején tudta, mit fog kérni, de a többire is kíváncsi volt, elvégre holnap is van nap, akkor is jönni fog.
Kikérte magának a fagyivulkán nevezetű csodát, csillogó tekintettel nézte végig, ahogy a pultos elkészítette neki. Nem is várakozott sokáig, ahogy leültek, azonnal bele is kezdett és képtelen volt megállni, hogy ne sóhajtson fel hangosan.
- Isteni lett - közölte azonnal. Ez az egy falat meg is nyugtatta egy rövid időre, az evőeszközt pihenő állásba tette, hogy nyugodtan beszélhessen. - Egyébként nagyon jól sikerültek a képek a kaszinóba, sokan még fogadtak is rád amiatt - mesélte vigyorogva. Nem félt kijelenteni, hogy Hattie és Bonnie a falu kedvenc sportolója lett elég hamar.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 3. 15:42 Ugrás a poszthoz


| |



"Ki tudja, merre jár Brightmore."
Ezzel az egyszerű mondattal kezdődött minden. Megfogadta, hogy időt és teret fog hagyni a fiúnak, és ez egészen eddig tartott. Baglyot éppen nem küldött neki, de mindent megtett, hogy megtalálja. Nem akarta elhinni, hogy egy szó nélkül lelépett, hátrahagyva a húgát és a... feleségét.
És pont innen jött a nagyszerű ötlet, hogy felkeresse a kedves, mondvacsinált Birghtmore-t. A kislányt nem akarta zargatni, azért ennyi esze Ellienek is van. Nem tudott csak úgy legyinteni és átsiklani afelett, hogy Denis eltűnt. Nem tartozik hozzá, de nem hihette, hogy így lógva lehet hagyni egy Santost.
A nyomozása megint hosszabb folyamat volt, mint akarta. Remélte, hogy megtalálja Catherine-t a kastélyban, de csak azt a választ kapta, hogy két gyerekre szokott vigyázni ebben az időben. Már így is lejárta a lábait, de nem adta fel, míg nem ért le a játszótérre. A terveiben csak kérdezett volna és a válasz után azonnal távozna is, azonban lefékezett a kerítés mellett. Egy darabig csak figyelte őket, nem is gondolt a saját problémáira. De a sajátja is mocorogni kezdett ott lent, így csak megindult az eridonos felé.
- Szia - köszönt röviden, aztán csak nézett a lány nagy szemeibe, miközben az ajkába harapott. Szerette volna azt hinni, hogy a szokásos pillantás lesz a válasz, és közli vele Catherine, hogyha Denist keresi, akkor majd a pubban megtalálja.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 5. 19:46 Ugrás a poszthoz


| |



Lemondóan sóhajtott halkan, mert Catherine vagy nem látja a gondját, vagy nem akarja egyszerűen elmondani. Pedig Merlin látja a lelkét, tényleg nem érti Denis indítékait. Bár még mindig ott volt az esély, hogy egyszerűen csak beképzelte magának az egészet, ezért is viselkedik így a lány vele.
- A férjedet keresem - jelentette ki lazán, semmi hűhó nélkül. Korábban használhatott volna más megnevezést is, de felhagyott az áltatásokkal. Semmi értelme megjátszania magát, pár hete már nem foglalkoztatja a féltékenység sem.
Összekulcsolta a kezét a háta mögött, kicsit elfordulva Catherine irányából. Kellemesebb látvány volt neki a gyerekeket nézni, amihez eddig nem volt hozzászokva.
- Nem érdekel, ha elszúrtam - fogalma sincs, miért érezte úgy, hogy bármilyen magyarázattal tartozik a másik felé. - Te ismered a húgát, igaz? Tényleg nagyon beteg? - kérdezte tovább, szeme sarkából újra Catherine-re nézett.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 6. 20:53 Ugrás a poszthoz


| |


Tudja. Hát ez igazán pompás, Catherine igazi zseni. Nagyon nehéz lehetett kikövetkeztetni ezt, komolyan le a kalappal a lány előtt. Inkább válasz nélkül hagyja és kivárja, mire újra beszélni kezd.
- Persze - inti le egyszerűen. Megbántotta, hogy oda ne rohanjon. Bár, ami azt illeti, épp ezt tervezi.
Mosolyogva bólintott egyet arra, hogy öregszik. Mégis mi mást reagálhatna erre? Nem Ellie sora elmagyarázni a lánynak, hogy most kezdődik igazán az élet. Elvárni is felesleges lenne, hogy megértse a függetlenség, szabadság és önuralom fogalmakat egy olyan, aki még a húszat sem töltötte be.
- Sosincs olyan, hogy ideális - szögezte le azért. - Bár ha robot módjára a sorban szeretsz állni, akkor mégis neked való lesz.
Ahogy végignézett a gyerkőcökön, azonnal el is döntötte, hogy nem akar majd ilyen határokat szabni a gyereke elé. Persze nem fogja engedni, hogy tizenévesen drogozzon, de ha utcaseprő szeretne lenni, nem fog az útjába állni. Egy biztos; akár fiú lesz, akár lány, bele fogja nevelni a nők tiszteletét.
- Milyen érdekes, hogy pont te törsz pálcát a fejem felett - mosolygott szelíden előre. Egyértelműen nem Catherine egyetértése kellett - ez áll a legtávolabb tőle -, de keresve sem találna nagyobb patchwork családot a Payneknél. Ráadásul mintha pont Catherine magyarázott volna pár hónapja a pubban arról, hogy ne hisztizzen, amiért Denis másfelé is nyitott, ez természetes. Mert férfi.
Önzőség és mérhetetlen gonoszság, de félve a hasára tette a kezét, ahogy a kislány betegségét meghallotta. Mintha csak egy varázsszó lenne, úgy mantrázta magában, hogy az ő babája egészséges lesz. Persze sajnálta, már amennyire egy ismeretlen gyereket lehet.
- Azt hitted, hozzá is be akartam kopogni? - kérdezte majdnem nevetve. Szeme sem rezdült, amiért Payne ismét túlmozgásos, már annyira megszokta. - Nyugi, nem fogok belerondítani a hazugságaidba. Hadd éljen még az a télapó, remélem húsvétkor is eldugtál neki tojást a kertben - egyszerű kijelentés volt, nem bántásnak szánta. A hazugsággal nem értett egyet, de ez már rég nem az ő hatásköre. - Csak azt akartam tudni, kit hagyott hátra Denis. - Miatta. Végső soron a szerelemnek nevezett csúfság mégiscsak nyomorba dönti az emberek életét.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 6. 21:58 Ugrás a poszthoz


| |


- A kettő egy és ugyanaz - felelte türelmesen. Csak azért volt még itt, mert a Kapitány nem jelzett vissza, más esetben már rég itthagyta volna a parttalannak tűnő beszélgetést. - Mindenki ezt csinálja, ez az elvárt. Nem az a lényeg, hogy mikor szülsz, mert akármit csinálsz, akármerre jársz, semmi sem fog megtanítani az anyaságra. Akár most is lebabázhatsz, ugyanakkora esélyekkel indulsz, mint én most.
Ezt pedig pont Stella mutatta meg neki. Vannak dolgok, amik tényleg a korral és a tapasztalattal jönnek, a szülőség viszont pont nem az. A feltétlen szeretetet nem lehet eltanulni mástól.
Nem érti pontosan, miért mondja most mindezt Catherine. Büszke lenne magára? Vagy mártírnak akarja beállítani magát? Nem ilyennek ismerte meg az eddigiek alapján.
- Azért nem ilyen fekete-fehér a dolog, ezt illene látnod. Szeretem és akkor azt hittem, hogy bármit megtennék érte, de nem olyan lapokat kaptam - megvonta a vállát. Nem fog magának hazudni, nem is tagadná, mennyire kétségbeesett, amikor Stella hozta a terhességi teszteket, pont Denis miatt. Függője lett egy olyan dolognak, amit egész életében nem ismert el.
Megforgatta a szemeit, még a kezeit is karba tette mérgében. Megint felfújta magában az egészet, ismét csak a férfi-női dolgot látta.
- Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy bárkinek köze lenne hozzá, milyen szokásaim voltak a partnereimmel, egyrészt. Másrészt pedig egyetlen módszer van, ami ezer százalékos védekezés, én pedig nem terveztem és nem is tervezem kipakoltatni magam - felvont szemöldökkel magyarázta a lánynak. Az ő idejében még voltak felvilágosító órák, ahol bemutatták a statisztikákat is. De úgy tűnik, Catherine vagy átaludta, vagy máshol járt, amikor ezt a részt vették.
Türelmesen hallgatta végig a legkisebb Brightmore helyzetleírását. Mint a normális emberek általában, nem ismerte pontosan a betegsége kórtanát, de érezte, hogy nem lehet egyszerű egy ilyen ember mellett élni. Ha más miatt nem is, de emiatt tisztelte Catherinet, amiért úgy csinálta ezt végig, hogy nem is volt a vérrokona az illető.
- Ti hazudtok neki mégis - mutatott rá újból. Ha nem a fejével van a baj, akkor meg tudná érteni, hogy dühkezelési problémái vannak a testvérének, és most igazán nehéz helyzetbe került. - Mindegy, elfogadom, hogy más a fontos neked, mint nekem. Ahogy mondtam, csak az érdekelt, hogy mi a helyzet.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 7. 20:41 Ugrás a poszthoz


| |


- Az elvárt az, hogy a saját sorsodat teljesítsd be, ne azt, amit előírnak akár otthon, akár a suliban - nézett rá komolyan. Nem volt teljesen tisztában a Payne családdal, de akármit is akarnak a szülők, a gyereknek a saját útját kellene járnia. Persze Santoséknál is Chris volt a sztár, amiért elsőre megtalálta a nagy szerelmet, lett házuk és állásuk a suli után, jöttek a babák, és hol is járnak most? Hiába imádja a testvérét, ő sem hibátlan.
Nem különösebben hatotta meg, hogy Catherine egész családja azt várja, hogy terhes legyen. Ha ezt a lány nem tudja kezelni, sem irányítani, soákig kell még szembenéznie ezzel.
Nagyot sóhajt a főzetet hallva. Ha az eridonos elhiszi, hogy minden alkalommal használ, hát legyen. Hallott már esetről, amikor mégis teherbe estek, pont itt tanított pszichológusként a nő korábban a tanodában, ha jól emlékszik.
- Aha - bólintott egyszerűen. Kicsit eltérően gondolkoznak erről is, milyen meglepő. Vagy nem, mindenki döntse el maga.
Röviden felnevetett Cath spekulációit hallva. Komolyan nem tudta, hogyan került ebbe a helyzetbe. Legtöbbször úgy érezte, hogy az ellensége a csaj, olykor közömbösek voltak, néha meg olyan dolgokat osztottak meg egymással, amit kevesen tudnak csak. Lehetetlen volt az egész.
- Szép tervek, sok sikert hozzá - egész őszintén mondja, mert tényleg nem kívánt rosszat a lánynak. Oké, talán volt már rá példa, de ez most nem az a pillanat épp, ráadásul Denis miatt tényleg nem lenne oka a szarkazmusra.
- Igazad van, nem a te dolgod lenne elmondani neki - bólintott egyet komoran. Nagyon furának találja az egész szituációt, de legalább a kislány még életben van és ez az, ami számít. A többiről meg ráérnek később is beszélni.
- Soha nem akarja - rázta meg a fejét sértődötten. Ez az egész annyira Denisre vall. - Mert nem akar másnak ártani. Ezért vett el téged, ezért mondta nekem, amit hallani akartam. Komolyan olyan, mint egy két lábon járó baptista segélyszolgálat, csak egy obszcén univerzumbeli változata.
Újra az eget kezdte el lesni, hátha végre meglátja Kapitány baglyát, vagy bármi hasonlót.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 7. 22:34 Ugrás a poszthoz


| |


Néha úgy beszélt Denis húgáról, mintha maga Hawking lenne, a következő mondatban pedig egy ártatlan baba hatását keltette. Lehet, hogy nem Catherine Lorin igazi anyja, de még Ellie is látta, hogy tényleg felelősséggel tartozik iránta. Elvégre hasonló érzésekkel nézett szembe, amikor a sajátjára gondolt.
- Elég összetett ez, ahogy látom - ráncolta össze a szemöldökét. - De a lényeg, hogy Willnél jó kezekben van, nem? Mármint úgy hallottam, hogy a szakmájában kiemelkedő. - Ha egy kicsit is babonás lett volna, biztosan félt volna, hogy menten rázuhan egy repülő, amiért egy Payne-t ilyen elismerő szavakkal illetett. De akármennyire szereti a családot vagy sem, a sikereiket nem lehet nem elismerni; a srác pedig nem kispályás.
- Meglehet - felelte azonnal. Ezzel értelmetlen lett volna vitatkozni, még ha korábban vágyott erre a szintű ismerettségre. Mostanra már megelégedett azzal, hogy a szerelmes oldalát látta.
Továbbra is karba tett kezekkel állt, viszont végre Catherine felé fordult teljesen, nem nézte sem a gyerekeket, sem az eget, csak a lányt. Figyelmen kívül hagyta a rá szegeződő gyerkőc pillantását is, most az eridonos szavai számítottak.
- Elcsépelt dolog a szerelem, túlértékelik. Annyira óvni akarjuk egymást, hogy közben elfelejtünk igazán fontos dolgokat. Nem Denis volt az első, aki megtudta, hogy terhes vagyok, ahogy nem is nekem mondta el azonnal a húga megjelenését. - Nem bántotta már úgy a dolog, a kellemestől viszont még mindig távol állt. - Irigyelhetsz, csak épp felesleges. Akármennyire is szeret, vágyik rám és magának akar, végső soron mégis neked mond el mindent, veled lakik együtt.
Már nem volt tisztán féltékeny, csak bánta, amiért ezt sosem mondta el Denisnek. Elvárta, hogy valaki olyan legyen, aki nem lehet, olyan szerepeket akart ráerőltetni, ami nem illik hozzá. Hibát követett el, de semmi baj. Nagylány már, ha a cipőfűzőjét is egyedül köti, hát a megoldást is kitalálja.
- Köszönöm azért, hogy válaszoltál - biccentett egyet felé, újra a játszótér felé fordította a tekintetét. - Utána fogok menni - kijelentés volt, nem tétova megszólalás. Szívesen folytatta volna, hogy vissza is fogja hozni, de azért elbizonytalanodott egy pillanatra.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 1. 22:39 Ugrás a poszthoz


| |



Akaratlanul is elmosolyodik, ahogy Catherine-t hallgatja. Elle is biztosan ugyanilyen átéléssel beszél a testvéreiről, de Chrisről főleg. Látja a hibáit, mégis így kedveli; sőt, ezzel együtt. Ha nem akarná felélni az egész sörkészletét a bátyja, talán már rá sem ismerne például.
- Akkor igazán jó kezekben lehet Lorin - bólint egyet végül. Neki ez számít, még ha nem is ismeri a lányt. Önzőség csupán, de valahol mélyen sejti, hogyha nem lenne a kis Brightmore, Denist is el fogja veszíteni. Nem mintha most is az övé lenne, a dupla csíkos teszt óta nem ringatja magát ilyen álmokba. De pont emiatt az érzés miatt fogja most megkeresni, bármit is tanácsolnak neki. Nem fog összetörni, ha soha nem lesz közös élete a rellonossal, feltéve, ha a másiknak lesz egyáltalán élete. Amíg tudja, hogy lélegzik és rendben van, addig számára is kerek a világ.
- Ezt nem értem - vallja be őszintén, ahogy összevonja a szemöldökét. - A szerelem sosem tuti biztos dolog, mindig egy hajszálon táncolsz. Még akkor is, ha házas vagy, esetleg gyereked is van tőle. Vagy mindkettő - mosolyogva vonta meg a vállát, ahogy leesett neki, hogy jelen esetben fontos hozzátenni az utóbbit is. Kicsit összekavarodtak itt a dolgok, és a legdurvább, hogy már úgy gondol a helyzetükre, mintha mindennapos lenne. - Bár pont ezért szoktam a gonosz banyának érezni magam a sztoriban - ismerte be végül röviden felnevetve. - Most kellene annak a résznek következnie, hogy Denis rájön, mennyire odáig van érted, én pedig uhm... elolvadok? Szerencse, hogy nem Jane Austen az értelmi szerző - legyintett egyet, mert már megint túl sokat beszélt.
Sok dolgot megért Catherine beszámolójából, és valamennyire jó érzéssel tölti el. Tudja magáról, hogy egy őrült perszóna lesz, amikor féltékeny, de arra nem számított, hogy Denis képes türtőztetni magát a lány közelében. Ellie valahol ott maradt le, hogy eléggé komoly kapcsolat van közöttük, a dolgok mindenféle velejárójával. Késő bánat már, hogy minden miatt hisztizett, de talán majd egyszer küld egy bocsánatkérő kosarat.
Végül válasz nélkül hagyja, mert nem talál megfelelő szavakat. Elmondhatná, hogy több minden is világossá vált számára, vagy hogy mennyire megnyugodott, de már túl van a beszédes pillanatán. Inkább kivárja Catherine intelmeit, amit próbál valamennyire komolyan venni. Sajnálja a történteket - amennyire tőle telik -, de képtelen visszarettenni.
- Köszönöm, hogy figyelmeztettél, de már nem vagyok védtelen - lopva azért megint a hasára tekint, hiába érzi, hogy még ott van a kisbabája, muszáj figyelni. - Eszméletlen képességekkel bír a srác, ez tagadhatatlan. Nem tudom, hogy mennyire leszek képes megállítani úgy, hogy ne legyen maradandó sérülése, ha elfajulnak a dolgok.
Hiába próbált pozitív lenni, be kell látnia, hogy azért nem annyira fényes a helyzete. Fogalma sincs, hogy mi történhetett akkor azzal a Denissel, aki mindig olyan gyengéden nyúlt hozzá, hogyan volt képes majdnem megölni a legjobb barátját.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 2. 21:03 Ugrás a poszthoz


| |



Érdekesen érinti, hogy pont Catherine mondja meg, hogy nem gonosz. Nem tekint riválisként a lányra, de a barátjának sem mondaná, pedig tőlük szokott ilyeneket kapni. Bár Stella valószínűleg azt mondta volna erre, hogy egy hercegnő, nem pedig a gonosz banya. Nem mintha a valóságban ne lehetne a kettő egyszerre, szerencsére sokkal több az átfedés.
- Szóval a kihívást keresitek? - elgondolkodva kérdez vissza, bár választ már nem vár. De ha tényleg annyira hasonlítanak a fiúval, akkor ez sok mindent megmagyaráz.
Kicsit kezd már elege lenni abból, hogy itt minden csak megmagyarázásra kerül. Szándékosan nem tette fel korábban ezeket a kérdéseket, és most nem is nagyon tud mit kezdeni a válaszokkal. Hol van már az a bagoly?
- Azt hiszem, köszönöm - feleli értetlenül. Nem most fogja elmagyarázni, hogy nem véletlenül tanít egyetemen átoktörést, nem vezetne sehova, ha itt elkezdené magyarázni a bizonyítványát. Ha mindez nem lenne elég, akkor véletlenül pont egy hydro házaspár a szomszédja, ahol az egyik tag nem egyszerű használó, de tanár is. Westwoodtól pedig sok hasznos kütyüt lehet kapni, nem csak pofonokat, ha ügyes az ember fia-lánya.
- Valahogy úgy érzem, hogy rosszabb lenne, ha tőle lennék terhes. Most csak sértődött, legalább nem kétségbeesett - vagyis ezt gondolja. Tudta, hogy a pécsi beszélgetés egyenlő volt a teljes kudarccal, de hogy fogja a srác és lelép vizsgák előtt? Ez olyan, amibe nem fog csak úgy belenyugodni. Kihívás kell Brightmore? Semmi akadálya.
- Nem, igazából csak ennyit szerettem volna. És köszönöm, hogy azért válaszoltál - aprót bólint, még utoljára ránéz a lányra. - Nem tudom megígérni, hogy visszahozom, de megteszek minden tőlem telhetőt.
A végére egész katartikus lett a kis csevej, ahogy int egyet és elfordul, olyan badass szuperhősnek érzi magát, mint aki most sétál a halál markába.
Igazából már most indulni akart egyenesen oda, ahol Denis van, így a bagolyra nem várva a hivatal felé veszi az irányt. Így vagy úgy, de felgyorsítja Kapitány tevékenységét.

- Köszöntem Love
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 5. 21:41 Ugrás a poszthoz


| |       



Hattie sajnos nem beszélt elég ideig, de Ellienek igazából elég volt egyetlen másodperc is, hogy azonnal ráharapjon a következő falatra. Megpróbálhatta volna gyorsan aprítani a mennyei sütit, de az őszintén akkor vétek lett volna, hogy saját magát is képes lett volna halálra ítélni. Így maradt az a pár csendes pillanat, míg lenyelte.
- Pedig mesések lettek. Beismerem, hogy először nem tudtam, hogy menyire fog passzolni a berendezéshez, de a végeredmény tökéletes lett. Bonnie is jól mutat - bólogatott aprókat. - Majd azért benézhettek nyugodtan - tette még hozzá. Afelől nem tudott, hogy a két lány mennyire ismerték egymást, de nem tartotta lehetetlennek.
- Szerencsére még jól megy. Habár izgultam a pub miatt, mert nemrég ment el az egyik legmegbízhatóbb dolgozónk - szomorúan gondolt Jonasra. Persze bízott benne, hogy jobb helyre ment el és örült a sikereinek, a hiánya azért még mindig észrevehető volt. - De sokan segítenek mindkét helyen, és most már én is olyan undi főnökasszony lettem, aki csak ránéz a dolgozókra, amúgy érdemi munkát nem csinálok - folytatta egy fokkal vidámabban. Jó ideig nem is fog beszállni sehova, mert a tanítás melletti szabadidejét a picinek fogja szentelni.
- Szerinted a picinek spanyol, magyar, vagy valami angolos neve legyen? - kérdezte komolyan. Hattie nagyszerű volt a sütik névadásában is, és igazából ez állt a legközelebb a gyerekek névadásához Ellie szótárában. Mind kettő fontos és felbecsülhetetlen értékű, így nem is kérdés, ki az, akitől első szinten tanácsot kér.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 21. 00:16 Ugrás a poszthoz


| |


Ana és Ciara hihetetlen gyerekek. Kiszemeltek maguknak valamit, és senkinek voltak hajlandóak elárulni, hogy mit. Az apja próbálta rávenni őket, hogy ha elmondják, megkapják hozzá szükséges pénz felét, a többit pedig maguknak kell összeszedni. Chris itt takarításra és mosogatásra gondolt, de a két lány ehelyett összedugta a fejét és kieszeltek egy tervet. Elmentek a papamacival virágot szedni, aztán azt mondták, hogy láttak árut érkezni a pubba, Elliet pedig a Fő térre rángatták el. Okos kis madárkák ezek, a nő egész addig nem sejtette, mire készülnek, míg le nem terítették a kínálatot a földre egy lepedőre. Ellie nem kérdezett, csak figyelte, hogy a lányok tíz percig ott térdepelnek a korábban szedett virágok mellett és minden járókelőre gyanúsan vigyorognak. Ciara unta el magát hamarabb, egy egész csokornyit felmarkolva környékezett meg egy nénit. Sikeresen lepasszolta egy knútért cserébe.
Ez nagyjából fél órával, kilenc knúttal és két sarlóval ezelőtt történt. Figyelte őket és teljesen elámult. Hogy lehet két apró kislánynak olyan üzleti érzéke, amiről a bátyja csak álmodni mert?
Gondolkodás nélkül mentek oda mindenkihez, Ana nem sokkal később megtalálta az egyetlen rellonos fiút, akit Ellie személyesen is ismert. Nem hallotta, hogy mivel próbálta rávenni a cserére, mire el is indult feléjük. Alig volt pár lépésnyire, amikor az unokahúga kiszúrt egy nagy, fehér, de mindenekelőtt négy lábon sétáló kutyust. A fiúval nem foglalkozott tovább, a virág is kiesett a kezéből, ahogy az állat felé indult el.
- Úgy tűnik, rajta még nem működik a csáberőd. - Szerencsére. Lassan hajolt le az elejtett tulipánért, most már megtanulta kezelni a nagy pocakos létet. Ahogy megszerezte, a térdén támaszkodva egyenesedett fel. - Ettől függetlenül azt hiszem, ezt neked szánta - nyújtotta át mosolyogva Denisnek.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 30. 18:08 Ugrás a poszthoz


| |       


Egy pillanatra annyira meglepődött, hogy enni is elfelejtett.
- Ó, hogy ti nem ismertétek úgy egymást? - kérdezte. - Bár legalább nem vagytok riválosok, azt hiszem, Bonnie nem pólózik - boncolgatta tovább. Kicsit merész kijelentés volt tőle, mert amikor Eugéntól hallott bármit is a vörös lányról, talán elkerülte pár apró tény a figyelmét. Ki tudja miért...
Az utolsó falatot már nem nyomta le azonnal, kicsit várt előtte. Közben Hattie-re figyelt, még egy mosollyal is megajándékozta. Persze szokták dicsérni a pubot, de teljesen más, ha egy másik vendéglátóstól hallja az ember. Többet nyom a latban, bárki bármit mond.
- Hát most Chris vette át az ő pozícióját, és amikor épp nem akar kiinni minket, akkor jól is csinálja. Láttad már azt a rellonos lányt, Winnifredet? Igazából őt béreltem fel, és egyébként jobb munkát végez, mint én - nevetett fel röviden. Ellienek gyakran megesik a szíve, és enged nagyjából öt korsó sört, de Winnie mesteri szintre fejlesztette Chris visszafogását. Álmában sem gondolta volna, hogy sikerül ilyen hamar ennyire jó munkaerőt találnia.
Végre az utolsó falat sütit is eltünteti, ahogy mankót kap a névadáshoz.
- Mindenféle javaslatot kaptam eddig, például olvassam fel a picinek a neveket, és ahol rúg egyet, azt vegyem előre. De ez is nagyon tetszik, mindenképpen utána fogok nézni - bólogatott komolyan. - De ha már itt járunk, nem gondoltál még arra, hogy sütis versenyen is indulhatnál? Bár a térségben elég híres a Czukorvarázs - gondoskodom róla -, de szerintem egy európai versenyen is jó helyezést érhetnél el.
Persze meglehet, hogy elfogult. Egészen biztosan elfogult, ez nem is kérdés. De komolyan hitt Hattie képességeiben, és erre akár még pénzben is fogadott volna bárkivel.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 30. 19:27 Ugrás a poszthoz


| |


Nem tudta megállni, hogy ne nevessen fel Denis reakcióján. Már attól nyugodtabb lett, hogy vizsgaidőszakban itt látja.
- Azért ez elég merész kijelentés, mr. Brightmore - nem tudta megállni, hogy ne gondoljon vissza az első találkozásukra. Sosem mondta senkinek, de amikor megtudta, hogy eladó a pub, ahol találkozott ezzel az érdekes sráccal, gondolkodás nélkül lecsapott rá. Végül hiába vette meg az egészet, az iskolában futottak össze. Tisztában volt vele, hogy Denis végig látta a gondolatait, és mivel már nem érdekelte a fejében való turkálás, csak tovább mosolygott. - Ha nem hatott volna a varázserőd, tuti nem akartalak volna megdobni egy páncéllal.
Nem is érti, hogyan került ilyen hirtelen nosztalgikus állapotba, de egy biztos. Mindig pozitívan gondolt vissza az összes közös emlékükre, még az ominózus lánykérésre is.
- Meglepődnél, mikre nem képes egy fűző. Még lehetsz Denisa, soha ne add fel a reményt - csóválta meg a fejét. - Mindenesetre ez egy ajándék, de majd vigyázok rá helyetted, ha nem kéred.
Hogy mit szívott Ellie? Friss levegőn kívül semmit, de a mellékelt ábra nem ezt mutatja. Mindenesetre vidám, hogy látja Denist élve, még ha nem is teljesen egészségesen.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. szeptember 17. 23:23 Ugrás a poszthoz


| |


- Nem emlékeztem volna rád - jelenti ki könnyedén. Denis előtt nem is nagyon volt olyan, akivel többször futott össze egy alkalomnál, ráadásul ott ugye elsőre nem csak hogy nem történt semmi, de otthagyta. A beszélgetés kellős közepén. És képes volt ebbe a fiúba beleszeretni, a többiek meg azt mondják, hogy a karmának nincs humora.
Megemeli fél szemöldökét, még mindig fél mosolyra húzódnak ajkai. Tekintetével a füstöt követi, és bár most nem olyan feltűnő számára a láthatatlan fal, azért bízik Denisben. Még ha nem is akarta soha elfogadni Ellie babájának a létezését, rosszat nem akar neki. Ugye?
- Nem hiszem, hogy sikerült volna valaha is - ismeri el könnyedén. Nem fáj beismerni, nem egyszer győzött már a fiú, sőt.
A tekintetével Denis kezét követi. Olyan sokszor látta már ezt a mozdulatsort korábban, most valami mégis megváltozott. Nem tervezi, hogy többé látni fogja, akármennyire is akarja. Azok az ujjak soha nem fogják már érinteni, és akármennyire is tiltakozik ellene, valami nehézség telepedik a mellkasára.
- Hát akkor menj, és szerezd meg hát mind - még egy vérszegény mosolyt is sikerül mellékelnie. Sokkal nehezebb volt visszaépítenie a falat maga köré, mint azt gondolta. - Vagy csak menj haza a feleségedhez - kivételesen nem gúnyosan mondta, semmi rosszindulat nem jellemezte. Sosem tudta, mi járhat Denis fejében, de egy dologban biztos volt. Nem fogja kételyek között hagyni, ennél többet érdemel.
Ujjaival a virág szárát birizgálta, a szemei inkább a lányokat keresték a tömegben.
Bogolyfalva - Eleonore Santos összes RPG hozzászólása (31 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel