Kicsit ejti egyelőre ezt a Bonnie-s témát. Nem mintha kevésbé érdekelné, csupán nem tud itt ragadni örök időkre, limitált az ideje. És úgy érzi, ezt már sikerült kivesézni.
- Ms. Africa? - most rajta volt a sor, hogy visszakérdezzen, majd kuncogjon. Idejét sem tudta, mikor kuncogott utoljára. - Bár a diákoktól is hallottam hasonló becenevet, csak nem tudtam, hogy rá gondolnak. Remélem nem veszi sértésnek - nézett oldalra egy pillanatra. Nem így ismerte meg Winnie-t, de hát ki tudja. Mostanában amúgy is érzékeny, igyekszik mindenre odafigyelni. Azt pedig minden vendéglátós tudja, hogy a jó dolgozó majdnem egyenlő a jó bevétellel.
- Ühüm - bólogatott, és nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. - Eleinte furcsa érzés volt, most meg imádom. Bár amikor este neki boxolni van kedve, én pedig aludnék, szeretek elbeszélgetni vele. Vannak azért határok - ismerte be. Sok helyen olvasta, hogy nem szabad lekicsinylően kezelni a babákat, mert akkor nem lesznek olyan értelmesek. Ellie így is, úgy is szeretni fogja, de ha már lehet, szeretné kihozni a legjobb oldalát a picinek.
- Tanfolyam? - azonnal felcsillant a szeme. - Lehet akkor majd elküldöm hozzád a bátyámat. Chris amúgy is szokott otthon néha főzni, de ha még sütne is... - nem fejezte be, helyette csak sejtelmesen mosolygott. Isteni lenne, ha lenne egy külön bejáratú cukrásza otthon.
Az órára pillantott, mire kicsit elszomorodott. Ideje volt indulni, megígérte a kaszinósoknak, hogy a most induló krupié képzésre be fog nézni.
- Hát, köszönöm a sütit, tényleg isteni volt - még a kezeivel is imitálta, hogy mennyire volt finom. - De most mennem kell a kaszinóba, az élet sosem áll meg. Majd jövök még azért.
Az utóbbi időben ez volt a legkönnyebben betartható ígéret, amit szívesen meg is fogad.
- Ms. Africa? - most rajta volt a sor, hogy visszakérdezzen, majd kuncogjon. Idejét sem tudta, mikor kuncogott utoljára. - Bár a diákoktól is hallottam hasonló becenevet, csak nem tudtam, hogy rá gondolnak. Remélem nem veszi sértésnek - nézett oldalra egy pillanatra. Nem így ismerte meg Winnie-t, de hát ki tudja. Mostanában amúgy is érzékeny, igyekszik mindenre odafigyelni. Azt pedig minden vendéglátós tudja, hogy a jó dolgozó majdnem egyenlő a jó bevétellel.
- Ühüm - bólogatott, és nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. - Eleinte furcsa érzés volt, most meg imádom. Bár amikor este neki boxolni van kedve, én pedig aludnék, szeretek elbeszélgetni vele. Vannak azért határok - ismerte be. Sok helyen olvasta, hogy nem szabad lekicsinylően kezelni a babákat, mert akkor nem lesznek olyan értelmesek. Ellie így is, úgy is szeretni fogja, de ha már lehet, szeretné kihozni a legjobb oldalát a picinek.
- Tanfolyam? - azonnal felcsillant a szeme. - Lehet akkor majd elküldöm hozzád a bátyámat. Chris amúgy is szokott otthon néha főzni, de ha még sütne is... - nem fejezte be, helyette csak sejtelmesen mosolygott. Isteni lenne, ha lenne egy külön bejáratú cukrásza otthon.
Az órára pillantott, mire kicsit elszomorodott. Ideje volt indulni, megígérte a kaszinósoknak, hogy a most induló krupié képzésre be fog nézni.
- Hát, köszönöm a sütit, tényleg isteni volt - még a kezeivel is imitálta, hogy mennyire volt finom. - De most mennem kell a kaszinóba, az élet sosem áll meg. Majd jövök még azért.
Az utóbbi időben ez volt a legkönnyebben betartható ígéret, amit szívesen meg is fogad.