Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Lora FontaineAnyáék azzal kezdték kioktatásomat a Bagolykő előtt, hogy tanuljak jól, viselkedjek illemtudóan és barátkozzak sokat. Nem mintha ezt nagyon mondogatni kellett volna, hiszen mindháromra törkedtem, amennyira csak képes voltam. A barátkozás mégsem olyan könnyű, mint azt az ember először gondolná. Főleg ha az ember annyira idegesítően pozitív, mint én. Lora mégis látott bennem valamit, úgyhogy megbeszéltük, hogy elfutunk a fojtogató hőség elől. Természetesen hogy indulhatna egy ilyen nap? Az ébresztőt beállítottam előző este, jóval a megbeszélt időpont előtt, hogy még a reggeli jógára is legyen időm. Az ébresztőóra csörgött, én pedig már bántam az előző esti sokáig fennmaradást. Kikapcsoltam a folytonos csörgést és morcosan fordultam a másik oldalamra, aztán eszembe jutott Lora és, hogy nekem ma programom van, úgyhogy még mindig csukott szemmel lerúgtam magamról a takarót. Felkeltem és nekiálltam a reggeli gyakorlatoknak. Lassan csináltam, miközben figyeltem arra, hogy egyik elgémberedett tagomat se húzzam meg, ahogy azt néha sikerül megtennem, mikor sietek. Közben ezernyi gondolat forgott a fejemben. Amint végeztem a kötelező mozgással, elvégeztem az olyan reggeli teendőimet, mint fogmosás, fésülködés és gyors hidegzuhany, hogy mindenképpen felkeljek. A szekrényem előtt állva döbbentem rá, hogy nincs ott a fürdőruhám, ahol általában, de még volt időm a megbeszélt találkozóig, így nem siettem el a dolgot, csupán elkezdtem kipakolni a szekrényem tartalmát. Közben találtam egy papucsot meg egy vászontáskát, amit azért hoztam, hogyha itt vásárolni megyek, ne kelljen azzal az átlátszó zacskóval szennyeznem a környezetem. Mindkettő kapóra jött jelenleg, így a táskába pakoltam a papucsot, a törölközőt és a hajcsatot, ha végül úgy döntök, hogy kontyba teszem a hajam. Az egész szekrény átnézése után sem találtam a fürdőruhát, így rácsörögtem anyura, hátha otthon maradt. Az öcsém vette fel a telefont és hangjára minden addigi csekély idegességem elszállt. Megkérdeztem, nem látta-e a sárga fürdőruhám, mire azt válaszolta, hogy pont tegnap találták meg a téli ruhák kiválogatása közben. Csodás. Az egyetlen ötlet, ami eszembe jutott, hogy vennem kéne egy újat. Amilyen gyorsan csak tudtam, felöltöztem, magamhoz kaptam a táskám és lerohantam a márványlépcsőn. A faluig futottam és csak remélni tudtam, hogy Lora is késik egy kicsit. A táskámban kutakodtam, hátha tudok írni neki egy szedett-vedett SMS-t, így rohanás közben, miszerint késni fogok, de mindent megmagyarázok majd, de a sietség következtében, a toronyban hagytam a telefonom. Danka, Danka, ha sietsz, csak elhagyod a fejed! Csendült a fejemben anya hangja, de már nem akartam visszaszaladni és nagyon reménykedtem, hogy Lora megvár és nem megy el. Berontottam az első ruhaüzletbe, amit megláttam és érdeklődtem fürdőruha iránt. A hölgy mosolygott és azt mondta, hogy nemrég érkezett egy szállítmány, de ha annyira kell, akkor felbontja a dobozt, mire én csak hevesen bólogattam, közben pedig lihegve próbáltam lenyugtatni a légzésem. Az eladó egy fehér színű, zöld levelekkel tarkított fürdőruhát rántott elő és mielőtt kivehette volna az újabbat, hogy megmutassa, hogy néz ki, elé toltam a pénzt, megnéztem a méretet és rohantam is a Barlangfürdőbe. Végigfutottam a következő utcákon és hasonló hirtelenséggel váltottam jegyet. Mikor beértem, a szívem lassabban kezdett dobogni és az idegességem is eltűnt, hiszen Lora ott állt, Aladárral. Ledobtam a cuccaimat és mielőtt bevetettem volna magam egy öltözőbe, a lányra mosolyogtam: - Bocsánatot kérek. Elmagyarázom. - néztem rá és elmeséltem az egész reggelemet.
|
|
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2018. december 14. 17:32
|
|
|
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Lora FontaineAz öltözőben magamra kaptam a fürdőruhámat és boldogan konstatáltam, hogy olyannyira új volt, hogy semmilyen címke vagy egyéb zavaró dolog sem került még bele. Lora szörnyen megértően fogadta az egész történetet, aminek felettébb örültem, de nagyon boldog voltam, mikor megláttam Aladárt, a kiskutyáját. Reméltem, hogy elhozza őt is, mert rajongok az ebekért. Miután átöltöztem a medencék felé vettem az irányt. Ugyan eddig is gyakran jártam a faluban, de legfőképp tartalékélelmiszerért, mert egy vegetáriánusnak meglehetősen nehéz konyhai ételeken élni, tapasztalatból mondom. Tehát Bogolyfalva már első látásra nagyon bejött, de nem igazán merészkedtem beljebb a boltokon kívül bárhová, a Barlangfürdőben pedig még nem is jártam.
Talán ezért is csillogott a szemem, mikor beléptem a medencék világába. Gyönyörű volt és abszolút felülmúlta a képzeletemet. Sokan futottak a meleg elől ezekbe a csodálatosan gyöngyöző vizekbe, mégis annyi volt belőlük, hogy nem érződött a tömeg zsúfolódása. Egyből berohantam az egyikbe, mert meglehetősen lefáradtam az őrült hajszában egy bizonyos fürdőruha után. A langyos víz simogatása sokkal jobban esett, mint vártam és élveztem a kellemes szabadságot a hőség elől, amit nagyon régóta várok.
- Loraaaaaa - kiáltottam a lány után, de hangomat elnyelte a gyerkezsivaj. Mikor megjelent rámosolyogtam.
- Ez sokkal jobb ötlet volt, mint gondoltam.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Lora - Köszönöm szépen! - mosolyogtam rá. - Imádom a fürdőruhád színét!Mikor kisebb volt imádtam úszni, mindig engem parancsoltak ki utoljára a medencéből. Amikor pedig a Balatonra vagy tengerhez mentünk, alig bírtam kijönni. Egyszer Görögorszgban előbb felkeltem, mint a többiek, így lementem fürdeni. Persze, baj lett belőle meg minden, de nem bántam meg. Aztán az évek múlásával, ez a fajta vízimádat lassan összement. Mármint most is szeretek úszni, ám ahogy idősebb lettem, elkezdtem más tevékenységek iránt is érdeklődni (meg balettozni is elkezdtem, ami majdnem mindentől elvette az időt). Úgyhogy ez a kalandnak olyan gyerekkor fílingje volt, hogy nem csak a vízben, de a nosztalgiában is úszkáltam. El sem tudtam volna képzelni, hogy ennél jobban töltsek el egy nyári napot. Áldottam Lora ötletét, egyszerűen minden olyan jó volt. Muszáj lesz felhívnom ezek után Oliékat és kikényszeríteni belőlük, hogy menjenek el pancsolni egyet gondoltam, hiszen az otthoni családomnak tudtommal nem volt túl sok programja. Hiába, mindig én szerveztem mindent, így nélkülem kicsit bezárkóztak. Úsztam pár kört, majd Lorához fordultam: - Mondd, hogy nem csak én élvezem ezt az egészet ennyire. Remélem, te nem unod halálra magad velem. Nem vagy éhes? - kérdeztem, mert bármennyire is jó volt ez a hely, reggeli hiányában kissé megéheztem. Na, meg nem akartam, hogy szegény lánynak miattam kelljen óráknak tűnő perceket tölteni egy olyan helyen, amit nem is élvez.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Lora  - Igen, tényleg – válaszoltam, hiszen igaz is volt. Közben megláttam Lora kissé aggódó tekintetét, amivel Aladárt kémlelte. Már a nyelvemen volt a kérdés, de aztán eszembe jutott a sok ember, aki ki nem állhatta a kíváncsiságom, így inkább csak becsuktam a szám és nem mondtam semmit. Viselkedj jól, Danka! Kinga szavai elérték a hatását, minden élethelyzetben eszembe jutottak, de nem volt vele bajom, hiszen így legalább „anyukám” mindig velem volt. Aztán hirtelen Lora kibökte. Elmondta, hogy mitől fél. Jó, nem volt túl nagy vallomás és nem is olyan hétpecsétes titkot mondott ki, amiért az FBI most vadászna ránk vagy valami ilyesmi. Én pedig nem voltam hozzászokva félelmekhez. A titok egyfajta hatalom. Már nem emlékszem, ki nyilatkozta ezt, de kétségtelenül igaza volt. Akkor van egyfajta hatalmam? - Ha valami rosszul sülne el, én segítek neked a kiskutya nevelésben – vágtam rá. Persze egyikünk sem szeretett volna apró ebeket terelgetni a kastély falain belül, akármennyire is édes feladat lett volna. - Szerintem előzzük meg a bajt! – mondtam és kimásztam a medencéből. A vízből kilépve kellemes borzongás futott át a testemen, amit a fürdő hidegebb levegője váratlanul ért. - Mit kívánsz? – kérdeztem a lánytól, miközben a kutyája után indultam. Talán neki könnyebb feladat lesz ételt választania, mint nekem. A magyar street food még nem igazán vette fel a vegetáriánus ételeket is az étlapra, de sebaj. Gyümölcs elvileg van a táskámban és az is lehet, hogy én is találok errefelé valamit.
|
|
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2018. október 26. 16:13
|
|
|
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Thomas
Amíg otthon laktam, gyakran jártam a hotelbe Kingához és Arnoldhoz és általában vittem magammal az öcsémet is. Ha tárgyalásuk volt, az asszisztensük szobájában üldögéltünk és beszélgettünk. Rózsa néni mindig tartott az asztalában cukrot, amit rendszerint nekünk adott és mosolyogva nézte, ahogy elpusztítjuk az egészet. Otthon nem túl gyakran ehettünk ilyesféléket, Kinga nagyon ügyelt a fogaink egészségére, én pedig megszoktam így és nem is igazán vágytam cukorkára. A szünetet a Bagolykőben töltöttem, hiszen Kingáék dolgoztak, Olivér tanult és bármennyire is hiányoztak, nekem itt is tökéletes. A szünet végéhez közeledve realizáltam, hogy minden vizsgámat sikeresen elvégeztem, Kinga pedig azt mondta, hogy ez esetben ne felejtsem el megünnepelni. Természetesen kiment a fejemből, hiszen nem is én lennék, ha mindent egyszerre észben tudnék tartani.
Felkelés után, rápillantok az éjjeliasztalomra és a családi képre ragasztott post-iten akad meg szemem. Ünneplés virít rajta nagy betűkkel. Fogalmam sincs, hová mehetnék, így csak elkészülök és elindulok a faluba. Céltalanul bolyongok, mikor megpillantok egy kirakatot. Óriási cukorkák néznek vissza rám, én pedig hirtelen egyre elhatalmasodó késztetést érzek magamban arra, hogy bemenjek oda és elvesszek a sorok között. Irányt váltok és az édesség birodalom felé indulok. Belököm az ajtót és mélyen magamba szívom az illatot. Széles mosolyra húzom a szám, azt hiszem, megtaláltam a helyet, ahova ma teljességgel bevetem magam.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
ThomasÚgy járkálok a sorok között, mint aki épp egy másik dimenzióba lépett be. Megannyi édesség között, azt sem tudom, merre nézzek, így lelassítom a tempómat, hiszen sehova sem sietek. Szerintem már csak megszokásból gyalogolok olyan gyorsan, mindig elfelejtek vagy otthon hagyok valamit, amire pedig visszaérek, kifutok az időből. Ebből eredendően néha le kell állítanom magam és csak élvezni a jelent. Pár vásárló megy el mellettem, nekem pedig rá kell eszmélnem, hogy nem hoztam magammal kosarat, ami nem lenne hátrány. Immáron a kosárral a karomon veszem be az illatos sorokat, amikor egy ismerős arc bukkan fel. – Szióka – húzom a számat széles mosolyra. – Az már biztos. Annyira színes és hangulatos. Ha egyszer ide behoznám az öcsémet, akkor soha nem keverednénk ki – mondom mosolyogva. Olivér sokkal édesszájúbb, mint én valaha voltam. Veszek neki is és elküldöm valahogy jut eszembe a briliáns ötlet, de eszembe jut Kinga, aki (hozzátenném jogosan) nem szereti, ha túl sok édességet eszünk. Ki kell találnom valamit, de az ötletet most kicsit pihentetem. A következő két kérdését Thomas olyan szoros egymásutánban teszi fel, hogy esélyem sincs a kettő között válaszolni, de nem zavar. Valószínűleg csak nem akart megbántani a második esetben sem. – Elsődleges céllal vásárolni jöttem, de már a hangulatért megéri bejönni ide – mosolyodom el. – És te? – kérdezem tőle, mert tényleg érdekel. – Azt hittem, szünetben nem lehet találkozni veled, itt Bogolyfalván. – mondom és csak remélni tudom, hogy nem voltam túl tolakodó.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
ThomasAmikor Thomas elkezdi megpakolni a kosarát, realizálom, hogy nekem is szorgoskodnom kéne. Fordulok egyet szép lassan, hogy lássam, milyen jóságokat találok errefelé. Az összes polc tele van olyan dolgokkal, amiket szívesen megkóstolnék, de nem szeretnék túl sokat vásárolni, hiszen csak ünneplés céljából érkeztem ide, nem azért, hogy jóllakjak. A kosárba rakok valamiféle rózsaszín cukrot, ami meglehetősen hívogatóan ül a helyén. Aztán gyorsan leveszek ugyanabból kék színűt is, Olivér biztosan értékeli, hogy rá is gondolok. Még a végén az öcsém fogja örömét lelni a sikereimben. Nem mintha most nem tenné, Kinga szerint az egész vizsgaidőszak alatt az első kérdése az volt, hogy hogyan állok jelenleg, de valahogy mindig megnyugtatta magát, hogy a nővére a legokosabb. Ezzel nem értek egyet, de boldogan fürdőzöm ebben a hatalmas megbecsülésben az öcsém részéről. A sor végén megpillantok egy óriási nyalókát, hasonlót ahhoz, amit egyszer otthon, egy vásárban kaptam. Sokáig őrizgettem azt, mint valami ereklyét és azóta is olyat keresek, így egyből hármat is a kosaramba süllyesztek. Úgy látszik, ez a bolt a gyerekkori álmok abszolút lelőhelye.
Elmosolyodok, amikor a fiú elmondja, kissé elveszett a nagyvárosban. Nincs egyedül vele. Aztán szélesebbre húzom a mosolyom, amint meghallom az egyértelmű utalást.
– Az ismerősök mindenképp döntő érv a falu mellett – mondom neki vidáman, miközben a vászontáskámat feljebb húzom a vállamon. Ő közben jókedvűen a szájába dob egy cukorkát, majd elkerekedett szemmel fordul felém.
– Szerintem megbocsájtják neked, ha csak a fizetésnél mondod el. Én meg majd tanúskodom, hogy tényleg véletlen volt – mosolygok rá, hiszen a helyzet kissé különösnek ígérkezik. Tovább válogatok, amikor elindul egy dal, amit mostanában non-stop hallgatok, erre kelek és erre fekszem. Természetesen nem állhatom meg, így elkezdek halkan dúdolgatni, ami engem is meghazudtoló gyorsasággal csap át halk éneklésbe és szolid táncba.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Thomas – Eredetileg haza is akartam menni, de Arnoldék dolgoznak, Olivér tanul, Budapest pedig egyedül túl nagy. – magyarázom a fiúnak. Nem túl érdekes történet, de inkább mondom az unalmas igazat, mint az érdekes hazugságot. Azt hiszem ezt is Arnoldtól tanultam, ő sosem hazudik. Újabb kék édességet veszek le a polcról, de eszembe jut, hogy most elsősorban magam miatt vagyok itt és bármennyire imádom az öcsém, nem helyezhetek mindig másokat előtérbe, hiszen akkor nem lesz időm magamra.
– Ugyan, nincs mit. Apropó, finom volt az a cukor? – nézek Thomasra. Gondolom nem volt rossz, hiszen ilyesmit nem is igazán lehet elrontani, de még nem hallottam elemzést édességről, így megkérdezem, hátha ő jártas benne. Aztán nekiállok énekelni, majd realizálom, hogy a saját hangom mellett egy másik is hallható a bolt falai között. Ketten mégis jobb énekelgetni egy édességboltban, mint egyedül.
– Köszi, hogy nem néztél teljesen őrültnek! – mondom neki mosolyogva a dal végeztével, bár azt is megköszönhetném, hogy segítségével a többi vásárló sem nézett annak.
– A ballett miatt általában komolyzenét hallgatok, így talán nem lesz több ilyen akcióm – kacsintok rá.
Te milyen zenét szoktál hallgatni? Vagy nem vagy túl nagy zenés? – kérdezem és gyorsan kiegészítem a második mondattal is, hiszen nem mindenki olyan muzikális, mint én, ami egyáltalán nem rossz dolog. Közben visszatérek a félbehagyott munkához és újabb kincsek vagy gyerekkori álmok után kutakodok a színes cukorkatengerben.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Thomas – De, nagyon más. Sokkal kevesebb ember van, kisebb a forgás és nyugisabb az élet. Az egész elcsendesedik, mintha egy az idő megállna egy kis időre. Ennek is megvannak az előnyei és számomra lenyűgöző, hogy ennyire ismeretlen oldaláról látom a kastélyt – mesélem neki. Talán az ódon épület másnak nem akkora élmény, de én a budapesti hangzavarhoz és pörgéshez szoktam hozzá, így furcsa egy kicsit csöndben is lenni. – Akkor én is veszek – döntöm el a fiú elemzését hallva a cukorról, így a kosaramba teszek párat. A kosaram tartalmára nézek: rózsaszín és kék cukor, három óriási nyalóka és az előbb belehelyezett trópusi cukor. A nyalókák közül egyet gondosan visszateszek a helyére, még biztosan lesz lehetőségem visszajönni és nem kell feltétlenül az egész boltot most felvásárolni. – Igen, már vagy nyolc éve. Egyszer Kingáék hotelében megszállt egy balerina, nekem pedig megtetszett az életmódja, a maga gyönyörű eleganciája, így megkérdeztem, hogy táncolhatnék-e én is, Arnoldék pedig belementek. Azóta sem hagytam abba, úgyhogy azt hiszem ez a sors akarata volt – mondom neki. Ez az egész kissé csodaszerű, mintha így lett volna megírva, néha nekem is meglepő, hogy mennyiféleképpen alakulhatott volna és akkor valószínűleg ma kicsit máshogy élnék. - Értem, kedvenc műfajt én sem tudnék kiválasztani, ilyen szempontból abszolút mindenevő vagyok. Mármint a komolyzene olyan előkelő, a rock pezsdítő, a pop érzelemdús a jazz pedig nagyon hangulatos. – sorolom, a műfajokat, amiket leggyakrabban hallgatok. Thomas kosarába pillantok, majd ránézek és mosolyogva kérdezem: – Mehetünk fizetni vagy szeretnél még valamit szerezni?
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Thomas – Igen, szükséges. Általában az edzőterembe járok, de vannak alkalmak, amikor csak nyújtok, átmozgatom magam, olyankor elég egy szoba. Az erősítő edzések egyértelműen az edzőteremben vannak, futni viszont kint szeretek, sokkal hangulatosabb és a levegő is jobb – így belegondolva, rengeteg helyen megfordulok edzés céljából. Csoda, hogy van időm minden másra. Újra a dobozra pillantok és fejben összeadom az árakat. Még mindig furcsa, hogy én intézem az ügyes-bajos pénzügyeimet, pedig ebben még az öcsém is jobb nálam. Én inkább a fejetlenség mintapéldájaként mutatnám be magam. Tulajdonképpen az abszolút átverhető fogyasztóként leveszem, ami tetszik és másodszor megnézem az árát, valószínűleg egy iskola melletti cukorkaboltban nem a lehúzásra mentek rá, de ha mégis, akkor én biztosan bedőlök neki. Azért ez a helyzet korántsem áll fenn jelenleg, hiszen épphogy elkezdtem megpakolni a kosárkát és a tartalmának egy részét is a testvéremnek ajánlom fel.
– Rendben – – mosolygok a fiúra és megindulok a kassza felé. Még mindig a boltokon és a tudatlanságomon kattognak az agykerekeim, de mindezt abszolút elfelejtem, mikor Thomas megszólal mellettem.
– Tényleg? És tudod már milyen ágát vagy még gondolkozol? – próbálom a kíváncsiságommal leplezni a tényt, miszerint semmit sem tudok a harcművészetekről. Mármint tudom, hogy mindegyikhez sok-sok türelem kell, kicsit talán olyan, mint a balett.
– Remélem élvezni fogod! – mondom neki mosolyogva, mert tényleg így érzek. Ezek a sportok korántsem egyszerűek, de elég kitartással legyőzhetők az akadályok, utánuk pedig már csak a sport élvezete vár.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
ThomasA fiú éberen hallgat, én pedig a visszajelzés hatására csak egyre inkább belelendülök az edzéseim részletezésébe. A balettból legtöbben annyit látnak, hogy táncolunk egy színpadon, kecsesen hajlunk, mozgunk, de a rengeteg befektetett energiát nagyon kevesen képesek meglátni. Az egész fellépés csak a végterméke sok és sokféle munkának. Talán az erősítő edzések a legmegterhelőbbek. Olyankor olyan izmokat is meg kell mozgatni, amikre nincs feltétlenül szükséged tánc közben, már ha akad ilyen. Egy-egy mozdulatot pedig kitartóan kell gyakorolni, tökéletesíteni és lassan elsajátítani.
– Szerintem bele fog menni. Vagyis én biztosan örülnék az ő helyében – válaszolok, bár nem vagyok a bácsikája helyében és a helyzetet sem ismerem, így pedig elég nehéz véleményt formálni. Thomas motiváltan felel és bizakodom, hogy tényleg belevághat a harcművészetbe. A fiú illedelmesen előre enged, mikor realizálom, hogy a nemrég még előttünk kígyózó sor eltűnt és a kasszás éppen felénk néz. Szerencsére a hatalmas cukormennyiség a mögöttünk állókat is édesebbé varázsolja, így senki nem méltatlankodik a pillanatnyi elkalandozásom miatt.
– Szép napot! – mosolygok a pult másik felén állóra. A vállamra dobott táskámból előhalászom a pénztárcám és kifizetem az árukat. A kék cukornál még szélesebbre húzom a szám, hiszen eszembe jut az öcsém, aki még abszolút nem sejti, hogy nemsokára ajándékot kap tőlem. Részemről inkább adok, mint kapok, mert az egész folyamat örömmel tölt el. Gondolkozni, a másik minek örülne, kitalálni, megvenni vagy megcsinálni s a végén, a legjobb rész, átadni. Látni az arcokat egyszerűen felemelő érzés. Közben kicsit arrébb lépek, hogy Thomas is odaférjen és megállok azzal, a céllal, hogy megvárom a fiút.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Moon Jun SeoSokféle edzésem van egy héten: erősítő, nyújtó, futós és persze a valódi balett is a listán szerepelnek. Ezek közül a legfárasztóbb az erősítő, a legfájdalmasabb a valódi balett, a legnyugalmasabb a nyújtó és a legegyszerűbben teljesíthető a futás. Amíg jó idő van, kihasználom és annyit futok, amennyit tudok. A többi fajtát esőben, hóban, de még fagyban is lehet csinálni, de a szabad levegőn csak meghatározott időpontokban lehet futkosni. Eredetileg estére terveztem egy jó hosszú kocogást, de a tervemet könnyűszerrel áthúzta egy másik, fontosabb program. Nem szeretek úgy edzeni, hogy utáni még emberek közé kelljen mennem, mert a zuhanyzás és hajmosás ellenére is úgy érzem magam, mint egy papírpénz, amit véletlenül a mosógépben forgó farmerben hagytak, mégis bűntudatom lett volna, ha ezt elhalasztom, így délután felöltöztem és nekiindultam Bogolyfalvának. A fő utcán csak gyorsan sétáltam, nem állt szándékomban senkit sem zavarni vagy netán fellökni, de hamar elértem eredeti úticélomat, a falu határát. A koncepció szerint két kört szerettem volna futni arrafelé, majd pihenni egy kicsit, még két kört lenyomni és visszamenni elkészülni az estére. Épp a tó mellett készültem elrobogni, amikor beszélgetést és nevetést hallottam, aztán vizuális élmény is társult hozzá; megláttam ez egyik évfolyamtársamat, egy kisebb lánykával, gondoltam, hogy a húga lehet az. Az órámra néztem és konstatáltam, hogy előbb indultam, mint terveztem, így bőven volt még időm a futásra. Odáig szaladtam, majd mellettük lelassítottam és végleg megálltam.
- Sziasztok! – mosolyogtam rájuk, amikor pedig észrevettem, hogy a lány egy szendvicset majszol hozzátettem. – Jó étvágyat!
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Lora - Hidd el, remekül nézel ki – bólogattam hevesen. A lányt az első pillanattól kezdve szépnek tartottam, a fürdőruhájának színe pedig egyszerűen nagyszerű volt. Feltételezem, sokaknak akad problémája a testalkatukkal, de szerintem mindenki akkor a legszebb, amikor jól érzi magát a saját bőrében, így törekszem erre én is. Úgy tűnik, Aladár szerint a kutyahölgy is csodás teremtés, de mikor felvetettem a kiskutyák ötletét, Lora furcsán nézett rám.
- Te tudod – feleltem, ugyan én még nem neveltem sem kis, sem nagy ebet, így nincs is tapasztalatom benne, de azt mondják, könnyen bele lehet tanulni és szívesen csinálnám, de nem akarok a lányra olyat erőltetni, amit nem akar. Nem lenne udvarias, de még csak humánus sem, így csak elraktároztam az agyam egyik fiókjában, hogy magamnak kéne szereznem egy állatot, meg előtte beszélnem kéne az otthoniakkal meg a szobatársaimmal és meg kéne vennem rengeteg dolgot, de biztos vagyok benne, hogy mindezt örömmel csinálnám, ha a végén egy szőrös társat tudhatnék magam mellett. Nagyon sok előnye lenne egy kisállatnak, például sosem lennék magányos, feltétel nélkül szeretne és akár Alcsihoz hasonlóan, elkísérhetne a programjaimra is. Amint kiléptem a medencéből, felkaptam a törölközőm és gyorsan áttöröltem a testem, majd lehelyeztem az eredeti helyére, hiszen én nem éreztem szükségét a tárgynak. A helységben meleg pára szállt fel, mégis a víz után hideg érzettel kellett szembenéznünk. Ha jól emlékeztem, egy lépcső volt arra hivatott, hogy felvigyen minket a büféhez.
- Sós és édes is jöhet. Amikor kisebb voltam, mindig főtt kukoricát ettünk a Balatonon a családommal, az most olyan nosztalgikus lenne, de nincs semmi, amire kifejezetten fenném a fogam – mondtam a lánynak. Persze, az édesből majdnem mindent ehetek, a sós már kérdésesebb.
– Igen, vegetáriánus vagyok és velem csak jól jár. Ha valaki elfelejtkezik arról, hogy nem eszem húst, megkaphatja az összeset – mosolyodtam el. Tényleg kell egy kutya.
|
|
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2018. október 26. 19:35
|
|
|
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Jun Seo Mosolyogva néztem rájuk, miközben kissé furán kapkodtam a levegőt, valószínűleg megint elfelejtettem figyelni a helyes légzésre. Szuper, biztosan szúrni fog az oldalam, és egy örökkévalóság lesz, amíg elmúlik. Jó lenne, ha valaki néha a fejemhez vágná az apró dolgokat, amiket elfelejtek, hiszen a nagyobbak mindig benne maradnak a fejemben, de a kicsik simán kiperegnek az agyam szitájának apró rései között. Otthon, Kinga mindig emlékeztetett ezekre, neki bezzeg egy szivacs volt az agya. Persze, most is kiment a fejemből valami, a légzésgyakorlaton kívül. Az egy dolog, hogy az arcmemóriám ijesztő, ám előfordulhat, hogy más nem jegyez meg minden kastélybeli arcot. Valószínűleg Jun Seo is ezek közé tartozott, így újra érdekes szituációba kevertem magam, és mást is. - Jaj, bocsáss meg! Dankának hívnak, és évfolyamtársak vagyunk, azt hiszem. Legalábbis elemi mágiára együtt járunk – feleltem, és nagyon reméltem, hogy a fiú nem fogja közölni velem, hogy igazából neki nincs is ilyen órája. Határozottan emlékeztem rá, hogy elemi mágián láttam az arcát, de természetesen én is tévedhetek, és abban az esetben még inkább fura helyzetbe sodorhatom magam. A beszéd helyett, elővettem az üvegem, és mohón ittam belőle. Tulajdonképpen annyira nem is voltam szomjas, sokkal inkább nem akartam többet beszélni. Aztán locsoltam egy keveset a kezemre is, és az arcomra kentem azt, hogy legalább egy kicsit felfrissüljek. Felnéztem rájuk, majd széles mosolyra húztam a szám. Akkor is kerekítek ebből a beszélgetésből valami vállalhatót. - És ti hogyhogy erre sétáltok?
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Jun SeoElengedtem a fülem mellett a kijelentést, miszerint neki nincs is olyan órája.
- Jaj, az de jó! – lelkendeztem, miközben a kislányra pillantok. – És várod már az előkészítőt?
- Nekem is van egy öcsém. Ő tíz éves, csak először mugliiskolában kezdte, a szülők meg tanítgatják a varázslást, ahogyan anno nekem is. Meg amúgy is, mellém nem küldenék tartósan. Már az nagy engedmény, hogyha a következő vizsgáim jól sikerülnek, akkor eljöhet egy hétre – ha a Bagolykőben maradok mestertanoncként is, akkor még elvileg fogunk együtt járni az iskolába. Csodálatos lenne, ha az öcsém az előkészítőbe járna. Rengeteget lehetnénk együtt, és nem csak az esti hívásaink tartanák bennem a lelket, hanem a jelenléte is. Azért bevallom, a szülők érvelésével is egyet tudok érteni, hiszen nagy valószínűséggel egyikünk se járna be többet órára és teljesen elragadna mindkettőnket a hév, miszerint a másik ilyen elérhető közelségben van. Hirtelen ötlettől vezérelve, előkaptam a telefonom és bekapcsoltam, majd a testvérpár elé nyomtam a zárolt képernyőm.
- Ezek mi voltunk, még kiskorunkban – mutattam meg nekik, aztán újra elraktam a készüléket.
- Futok. Muszáj. Nemsokára vége lesz a futószezonnak, úgyhogy most ki kell használni – tártam szét a karom mosolyogva. Sosem bírtam egyhelyben maradni. Úgy látszik, ez máig kitart. Talán ezért vállalok magamra annyi mindent.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfitMint minden kisgyerek, a szánkózást én is a családdal kezdtem el. Amikor megszületett az öcsém, már négyen jártunk a magas dombra csúszkálni, amit ő mindig felettébb élvezett. Őt valamiért nagyon vonzza a gyorsaság, és mivel én nem vagyok és nem is akarok semmiféle jónak az elrontója lenni, így amint kicsit nagyobbacskák lettünk, még mindig boldogan kerekedtünk fel a havazásban, hogy újra és újra megtegyük a kaptatót azért, hogy megint leszáguldjunk róla. Csak akkor jutott eszembe, hogy már két éve nem ültem szánkón, mikor a diáktársaim megkérdezték, van-e kedvem velük menni a játszótér melletti földhátra. Én csak hevesen bólogattam egyfajta válaszként, ami legfőképp igent jelentett. Órák után felsiettem a hálókörletünkbe, és a szobámban átöltöztem. A szekrény mélyén találtam egy manósapkát, amit ki tudja hány éve csórtam el Kingától, amolyan „hátha jó lesz valamire” elv alapján. A fejembe húztam, úgyis egy játszótér mellé megyünk, hátha megmosolyogtathatok pár kicsit, majd mielőtt meggondolhattam volna magam, felkaptam a kabátom és a kesztyűm az asztalról, aztán kioldalogtam az ajtón. Ez utóbbit gondosan a zsebembe gyűrtem, mivel soha nem szerettem a kesztyűket, csupán elővigyázatosságból tettem el, hátha hógolyócsatára kerül a sor, amikor igen hasznos lehet. Tempósan sétáltam a Boglyas térig, ahol a többiek vártak rám és együtt elindultunk a dombra. El sem tudtam képzelni, hogy ők honnan szereztek szánkót. Legalábbis én nem hoztam magammal egyet az új tanévre, de lehet, hogy jövőre előre kéne gondolkodnom. Szán híján csak zsebre tett kézzel álldogáltam és beszélgettem a barátaimmal, mivel sokan voltak olyan felkészületlenek, mint én, így amíg arra vártunk, hogy valaki megunja a suhanást, ezzel átengedve nekünk a helyet, valamivel elütöttük az időt. Közben kacagást hallottam a hátam mögül, s mikor megfordultam észrevettem két kislányt és feltehetőleg az anyukájukat. A hóban ott hevert egy árva kesztyű. Gondoltam a kislányé, így felemeltem és utána futottam. Miközben jobban szemügyre vettem a darabot, a zsebembe süllyesztettem a kezemet és rájöttem, hogy azért volt annyira ismerős, mert az az enyém. No, nem mintha bármikor használnám, de egy darabbal egyikünk sem megy semmire.
- Sziasztok! – próbálkoztam először egy köszönéssel.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfit- Igen, azt hiszem – bólintottam, miközben jobban megnéztem a gyerekeket. Az idősebbik kétségtelenül hasonlított arra kislányra, akire otthon minden nyáron vigyáztam, mivel a szülei az év azon időszakában nem igazán tartózkodtak az országhatárokon belül. Őt Lujzinak hívták, és végtelenül aranyos volt. Végül elköltöztek Amerikába, mert a szülők megelégelték a rengeteg utazást, ami a munkájukkal járt, így azóta nem láttam őket. A lánykára mosolyogtam, mikor ő is köszönt, majd meglengettem a nálam lévő holmit. - Te szereted a kesztyűket? Én nem túlságosan – ráztam meg a fejem, miközben leguggoltam mellé. - Ő a tesód? – mutattam a babkocsi felé. – Nekem egy öcsém van. Ő sajnos most nincs itt. Már jött volna a következő faggatózó kérdésem, mikor eszembe jutott, hogy még be sem mutatkoztam. Gyorsan felpattantam és az anyukára néztem. - Engem Dankának hívnak. A Bagolykőben tanulok – kíséreltem meg egy gyors bemutatkozást. Elég gyakran jártam a faluban. Azzal a céllal, hogy felkutassam az összes jó helyet a környéken. Kalandozásaim során rengeteg emberrel találkoztam, némelyikkel beszélgettem is. Mindenesetre nagyon kevés arc volt, amit látásból ne ismertem volna, a kiscsalád mégsem rémlett, de inkább nem kérdeztem rá. Ha szeretnék, úgyis elmondják.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfitMosolyogva figyeltem, ahogy a kislány válaszolgat a kérdéseimre. A kesztyűs kérdésemre kapott válasz nem tudom, milyen nyelven volt, de a hangzásából a „nem” szóra tippeltem. Kiskoromban engem is tanítgattak más nyelveken. Németül Arnold, franciául pedig Kinga beszélt hozzám, ami óriási segítség volt, amikor iskolába mentem és elkezdtem idegennyelvet tanulni. Miután ez nekem bevált az öcsémmel is így bántak, amiért valószínűleg ő is ugyanolyan hálás lesz, mint amilyen én vagyok. A kicsi töretlenül válaszolgatott nekem, aztán átölelte a testvérét, amiért még jobban elmosolyodtam. Nagyon jó az, ha az ember lányának van testvére, főleg ha ennyire szereti. Klara, Maja és azt hiszem Ania, próbáltam memorizálni a neveiket, ugyan a legkisebbet nem mutatták be, de úgy emlékeztem ezt a nevet mondta Klara, mielőtt átölelte őt.
- Másodikos vagyok, nagyon szeretek ide járni – válaszoltam. Tényleg szeretek a Bagolykőben tanulni, a házam is a lehető legjobb és a légkör is valahogy családias, ami igazán fontos nekem. Meglehetősen igénylem a társaságot, utálok egyedül lenni, errefelé pedig mindig akad társaság.
- Tényleg? Melyik házban voltál? És volt kedvenc tantárgyad? – nem akartam faggatózni, de jelenleg a kis életem meghatározó része az iskola, ezért nagyon érdekel, mások hogyan érezték magukat ugyanezen falak között.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Jun Seozárás - Így csúfoltak? Pedig olyan szép vagy – szörnyülködtem a kijelentésén. A gyerekek néha olyan durvák tudnak lenni. A szomorú az egészben az, hogy majdnem mindenkit gúnyolnak az iskolában. Közülük is vannak a szerencsések, akiket csak rövid ideig, és a kevésbé szerencsések, akiket meg sokáig. Már Olivér is jött úgy haza, hogy valamiért bántották, én pedig otthon vigasztalgattam szegény drágát. Ő viszonylag könnyen megúszta, nagyon vicces és népszerű fiúcska, így hamar leszálltak róla és amilyen aranyos, ő nem kezdett bele efféle butaságokba. Úgy emlékszem, engem is csúfoltak az iskolában, leginkább azzal, hogy a szüleim lemondtak rólam, amit mi ugyan nem tettük közhírré, de sokan, sokfélét pletykáltak a családunkról, feltehetőleg irigységtől fűtötten. Mi valahogy mindig harmonikusabban éltünk, mint a legtöbb család a kerületben, ezért az iskolában is felütötte a fejét egypár rosszindulatú gondolat, de mivel egyikünk sem vette fel, megunták az egészet és kerestek valaki mást.
- Köszönjük szépen – mosolyogtam, miközben én is a képet néztem. Ugyan, már egyikünk sem emlékszik rá, de Kinga mindig azt mondta, hogyha fáradt volt, elege volt már mindenből és mindenkiből, akkor bejött a szobánkba és csak nézett minket, mert szerinte annyi energia és szeretet áradt belőlünk, a kapcsolatunkból, ami újra feltöltötte őt. Kinga! Hiszen megígértem neki, hogy még este felhívom és beszélgetünk, mert már rég nem számoltam be neki kizárólag anya-lánya szituációban.
- Bocsássatok meg, de nagyon kell sietnem. Majd még beszélünk, sziasztok – köszöntem el gyorsan, a telefonomat visszatettem a helyére, majd tovább indultam.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfit- Szerencsére vannak egypáran – válaszoltam kicsit szégyenlősen, amikor a barátaimról beszéltünk. Azt hiszem a nekem tökéletesen megfelelő házba kerültem. Mindenki kedves, türelmes és vidámak is, de nem nyaggatnak, ha nincs kedved valamihez. Hasonlítanak rám, de lehet, hogy én hasonlítok rájuk, a lényeg mindenhogy az, hogy jól kijövünk. Elmosolyodtam, amikor meghallottam a házam nevét. Ez olyan, mint amikor jókívánságokat hallasz, egyből felvidulsz, én is valahogy így reagálok erre a szóra. Figyeltem a gügyögésre és a beszélgetésre is, amikor pedig arrébb húzódtak, lecsücsültem melléjük én is, remélve, hogy nem zavarom őket.
- Bojarski tanár úr? – kérdeztem rá, amikor összeállt a kép. A keresztnevéről nem ugrott be hirtelen, miután mi csak tanár úrként emlegetjük.
- Én is navinés vagyok, a többiekről csak jókat tudnék mondani – mosolyogtam. Lehet, hogy van pár tantárgy, ami nem a szívem csücske, de a helyem mindenért kárpótol. A legaranyosabb embereket ismertem meg ezáltal.
- Ugyan, semmi baj – legyintettem, hogy megerősítsem őket, tényleg nem történt semmi. Ő még kislány, a kicsik pedig sokszor követnek el ilyen apró dolgokat. Az öcsém például biztosan lopott már cukrot a boltból, pedig őt is jól nevelték.
- Akkor gyere! – nevettem Klara-ra, miközben megragadtam az apró kezét és elindultam vele a hóban. Egy kevésbé letaposott helyen megálltam, lefeküdtem a fehér porhóba és elkezdtem angyalkát csinálni.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfit- A repüléstant én is szeretem. Egyedül a bájitaltannal nem vagyunk jóban. Mármint persze, abból sem buktattak meg, semmi komoly, csak szeretek kreatívkodni, a bájitalt meg úgy kell előállítani, ahogy azt leírták a tankönyvbe. Viszont felvettem pár nem kötelező tantárgyat is, amik némileg ellensúlyozzák a szürke órákat – meséltem. A bájitaltanról mindig azt hittem, hogy menni fog nekem, mivel nagyon sokat sütöttem, főztem otthon, ennek meg hasonló az alapja, de azért nem panaszkodhatok, mert a többi tantárgy megy, úgyhogy nem is baj, hogy így sikerült.
- Az biztos, hogy másoknak nincs olyan összetartó csapatuk, mint nekünk – bólogattam hevesen. A karácsonyfa tényleg mindig szép, az ajándékok is aranyosak alatta, látszik rajtuk, hogy a vezetőség figyel ránk és törték a fejüket, hogy mit is adhatnának nekünk.
- A pöttömök már csak ilyenek. Aztán lehet, hogy ki sem növik, mint én. Az sem baj, csak sokat kell kenegetni, nehogy kiszáradjon – mondtam mosolyogva. Tény, ami tény, ebben elég gyakorlott vagyok. Mindig megunom az állandó kézkrémezést, aztán persze fáj, és akkor újra elkezdem. Mintha nem tudnám, hogy az nem működik, hogy hanyagoljam az unalmas folyamatot és közben ne vegyek fel kesztyűt.
Miközben hóangyalt csináltam, Klara csak guggolva kacarászott. Amikor végeztem, óvatosan felálltam és megnéztem a művet. Kicsit ferde volt, meg a sapkám miatt kissé eldeformálódott a feje, de a picinek tetszett és ez volt a lényeg. Gyorsan ő is lefeküdt a fehérségbe és hozzám hasonlóan elkezdett kapálózni benne, amint felkelt belőle, óvatosan megfogtam a vállait és leporoltam a hátáról a havat.
- Nézd, milyen szép angyalkát csináltál! – néztem rá a kicsire, gyönyörködtünk benne egy darabig, aztán megfogtam a kezét, és elindultunk visszafelé.
- Elmondod anyunak, milyen aranyosat csináltál? – kérdeztem Klara-tól, miközben visszacsücsültünk a padra.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfit- A kviddicses a legjobb része, az is érdekel, hogy hogyan fejlődött ki meg a seprűk is nagyon izgalmasak. Arnold kviddicsjátékos, vele rengeteg játszottunk, most sajnos kevesebbet, mert ritkán járok haza. Karácsonykor is itt maradtam, mert az otthoniak dolgoztak, az öcsém meg síelni ment, úgyhogy nem tudtunk volna sokat együtt lenni. Öhm, Arnold az apukám, azt hiszem. Vagyis nem hiszem, hanem tudom, mert az, csak nem vérszerinti. Azaz senki nem vérszerinti a családomban – próbáltam elmagyarázni, igen kevés sikerrel. Tényleg el kéne kezdenem őket anyunak és apunak hívni, de egyszerűen így szoktam meg. A magyarázkodáshoz is hozzászokhattam volna, hiszen megannyiszor meséltem már el a történetet. Gyakran mondjuk el ezt, mert sokan nem értik, miért hívom őket a nevükön. Általában szeretem elkerülni az örökbefogadásom történetét, a legtöbb embernek el sem mesélem, olyankor ügyelek is, hogy anyának meg apának szólítsam őket, de amikor jól érzem magam valaki társaságában, akkor akaratlanul is kicsúszik a számon, őket meg nem akarom tudatlanságban hagyni. Az amúgy is kínosabb lenne, ha ők kérdeznének rá, hogy a Kinga vagy az Arnold név kit takar, így egyszerűen csak elmondom a szimpatikus embereknek. Valószínűleg a legtöbb navis tudja már, mert közülük mindenki szimpatikus.
- Az biztos. A vizsgák is bájitaltanból a legijesztőbbek. Tavaly azt mondta a professzor, hogy pontosabban kéne tanulnom. Abból kaptam a legrosszabb jegyet az összes közül – meséltem. Először nem örültem az E-nek, de aztán nem zavart többé. Elfogadtam, hogy ez a tantárgy nem nekem lett kifejlesztve. Attól még fontos, és gyakran jól is jön egy bájital, de én inkább maradok az alapok nem pontos megtanulásánál. Ha kell használnom valaha, akkor majd szégyellem magam, hogy nem tanultam aprólékosan.
- Az tényleg ritka. Az én öcsém kifejezetten utálta a hajmosást, és azt hiszem én is sírdogáltam néha – Olivér mindig hangosan sírt, mikor meg kellett mosni a haját, még velem sem lehetett rávenni, pedig az meg nálunk furcsa. Engem valahogy mindig mágnesként használtak, persze nem rosszból, csak velem könnyebb volt elérni dolgokat, mint hosszas beszélgetésekkel. Kettőnk közül inkább én voltam a beszélgetős. Hosszú, aranyos monológokkal mindenre rá tudtak venni. Most is valamiért könnyen meggyőzhető vagyok, már-már naiv, és mindenkire nagyon figyelek.
- Egy kicsit, köszönöm szépen – huppantam le a padra Klara mellé, és óvatosan elvettem a felém tartott kupakot. Lassan kiittam a tartalmát, és gyorsan megtöröltem a részt, ahol ittam. Gondoltam, hogy Maja nem ott szeretne inni belőle, de mégsem akartam nyálasan visszaadni.
- Írtatok levelet a Jézuskának? És mit kaptatok a Mikulástól? – néztem a kiscsaládra kíváncsian.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfit- Jaj, de ügyes vagy, akkor biztosan nagyon jól mehet a kviddics! A Navinében én is hajtó voltam. Meg elvileg vagyok is, csak sokan kiléptek meg elmentek egyetemre, úgyhogy most pöppet kevesen vagyunk, így meg nem tudunk meccsezni – nagyon lelkes voltam, Maja volt az első felnőtt, aki nem a játék csúnya oldalát látta, hanem velem együtt rajongott a sportért. Arnold eléggé kiakadt, amikor otthon mondtam, hogy bevettek a ház csapatába, akkor meg még jobban, amikor bejelentettem, hogy hiába csak az első évben kötelező a repüléstan, én azért tanulnám tovább. Szerintem akkor jött rá, hogy beleszerettem az egészbe, és azóta csak várják a levelet, hogy egyetlen lányuk megsebesült a pályán.
- Igazából nagyon sokan kérdezik, hogy nem szeretném-e megkeresni az eredetieket, de azt hiszem, abszolút nem érdekel, hogy kik ők. Egy picit sem vagyok dühös rájuk, mert ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna – arra már nem szerettem volna rákérdezni, hogy ő haragszik-e az apukájára, mert éreztem, hogy ez ingoványos talaj, mindkettőnknek, mert a csodacsalád ellenére sem szereti az ember, ha ilyen régi problémákról kell beszélni. Én kezdek beleszokni, csak a reakciókat bánom egy kicsit. Maján kívül majdnem mindenki szomorúan fogadta, hogy lemondtak rólam, de én nem szeretném, hogy emiatt bárki búslakodjon, mert én sem teszem.
- Én általában elrontom a bájitalokat. Múltkor majdnem felrobbantottam a labort, vagyis a prof ezt mondta. Nem is tudom, miért kell olyan dolgokat csinálni, amit ha elrontasz, az másnak vagy neked rossz lehet – az első évfolyamban azt hittem, hogy szeretni fogom a tantárgyat, mert én a legtöbb tantárgyat szeretem, de aztán rájöttem, hogy nekem ez a kotyvasztás nagyon nem megy.
- Az rossz, de úgy tűnik megéri, mert nagyon szép hajad van. Nekem szerencsére olyan vegyes. Ha úgy dönt, akkor hullámos, ha másképp, akkor egyenes. Engem meg nem zavar, mert szeretem így is – Kinga mindig azt mondta, hogy szerencsés vagyok, mert a hullámos és göndör hajúak, egyenest akarnak, az egyenesek meg hullámost, nekem viszont van mindkettő, úgyhogy én tökéletes vagyok. Nem érzem magam tökéletesnek, de elvileg az anyukák mindig annak tartják a csemetéjüket, úgyhogy nem mondtam el neki az álláspontomat.
Amikor megittam a teát, visszaadtam azt Majának, még egy ’köszönöm’ kíséretében.
- Én is írok a Mikulásnak meg a Jézuskának is. Jaj, de aranyos játékaid vannak! – Olivér csak autókat tologatott, én meg már nem kapok babákat ajándékba, úgyhogy tök régen láttam ilyen cuki játékokat.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
MeiHa valaki azt mondja nekem pár éve, hogy vizsgaidőszakban fogok felkerekedni egy kviddics üzletbe, akkor valószínűleg kinevetnem. Mármint amióta az eszemet tudom, seprűre akarok ülni, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire nagy szerepet fog játszani az életemben.
- Próbálkozni fogok, de teljesen elvesztem a józan eszemet, amint belépek bármilyen kviddicses közegbe - mosolyodtam el, de próbáltam arra koncentrálni, hogy a gondosan tartogatott zsebpénzemet okosan költsem el, és ha lehet Mei-t is erre sarkalljam. Valószínűleg apa ezért sem akarta, hogy repüljek, azt meg főleg, hogy kviddicsezni is elkezdjek. Néha számomra is hihetetlen, amikor mások elmesélik, milyen veszélyes dolgokat csináltam a levegőben. Nekem valahogy olyankor kikapcsol az agyam és mindent az ösztöneimre bízok. Mondanám, hogy a véremben van, de teljesen fogalmatlan vagyok azzal kapcsolatban, hogy milyen is a vérem. Inkább csak ráfogom, hogy ebben nőttem fel, egyszerűen rámragadt .
- Uuu, mindenki azt gondolja, hogy óriási tehetség lehetek, mert apukám elég sokáig kviddicsezett, de az igazság az, hogy még a kviddicses ereklyék közelébe sem mehettem. Először hat évesen ültem seprűre, de megszegtem a szabályokat, úgyhogy egy ideig nem láttam viszont a seprűt. Aztán kiharcoltam, hogy kilenc évesen elkezdhessek sportszerűen kviddicsezni - meséltem el az egészt történetet.
- És te? - kérdeztem meg gyorsan a kisebb mesém után, mivel tényleg érdekelt a válasza. Amíg apu játékos volt, rengeteg csapattársát ismertem és még mindig fel tudnám idézni, hogy nagyobb legendákat hogyan és mikor fogta meg a sport. Gyakran jártam ki a meccsekre anyuval, aztán mikor Olivér megszületett az egésznek vége lett és már apu is csak nézőként volt jelen. Aztán amióta eljöttem Pestről csak ritkán megyünk el. Szerintem a fő oka, hogy apuék nem rajonganak az ötletért, miszerint én rajongok a kviddicsért. Szerintük túl veszélyes, de amíg nem sérülök meg, addig nem tudnak példákat hozni. Nem mintha egy esés után engedném, hogy eltiltsanak a sporttól.
- Kigondoltad már, hogy mit szeretnél venni? - pillantottam fel rá, miközben egymás mellett gyalogoltunk a bolt felé.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Angelicacupcake🕊Danka Kissé elegem lett a vizsgákból. Nem vagyok túlságosan stresszelős, azzal csak rontani lehet a helyzeten, de hiába jó vizsgázni, a tanulás része nem a kedvencem. Egy tanévnyi anyagot kell átnézned, aztán meg izgulhatsz, hogy hányast kaptál, mintha ez pár év múlva annyira számítana. A mugli iskolákban bezzeg nincsenek vizsgák, csak folyamatos dolgozatok, hogy bebizonyítsd, te végig tanultál. Egyszóval, a viszgaidőszak néha igazán nagy szívás, néha meg mindent megadnék, hogy írhassak vizsgákat végre. .Múltkori, a családommal folytatott beszélgetésem során merült fel, hogy szerintük be kellene vetnem magam a konyhába, mert az Pesten is mindig megnyugtatott. Valami egyszerű báj van abban, mikor az ember lánya elrakja a pálcáját, kétkezi munkát végez és a legeslegvégén realizálja, hogy mágia nélkül is képes dolgokra. Erre készültem ma is. Az aznapi utolsó vizsgám után felmentem a klubhelyiségbe, átöltöztem valami kényelmesbe, felkaptam a szakácskönyvem és elindultam a konyhába. Már ismerek pár manót a konyhán, nevüket is tudom, miután elsős koromban egészen gyakran jártam le hozzájuk, amikor húsos volt az étel. Sietős léptekkel mentem végig a folyosókon és nagy mosollyal az arcomon fordultam be a konyhába. Rögtön megjelentek a manók, néhányan már meg is kérdezték, hogy milyen húsmentes ételt készítsenek, mikor közöltem velük, hogy nem kérek mást, csak pár alapanyagot, edényeket, munkalapot, sütőt és időt. Aranyosan össze is szedegették őket, amíg én elmentem megmosni a kezem és letöröltem az asztalt, ahová a dolgaimat készítették elő. Unikornisos muffint akartam készíteni és adni belőle minden kis navisnak egy naaagy öleléssel együtt. Az elgyötörtebb arcúaknak még sok szerencsét is akartam kívánni, hogy tudják, egyáltalán nincsenek egyedül.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Angelicacupcake🕊Danka Nagyon izgatott lettem, akárcsak egy kislány, amikor mohó kíváncsisággal tépi le a csomagolópapírt a karácsonyi ajándékáról. Tényleg kellett valami, hogy eltereljem a gondolataimat, a manók nem dobtak ki a konyhából, az előkészületek pedig gyorsan mentek. Gyors mozdulatokkal tisztítottam le az asztalt, rendezgettem a hozzávalókat és minden manónak megköszöntem, amint átnyújtott valamit. Elővettem egy hajgumit és összefogtam a hajam. Teljesen elmerültem a gondolataimban, így kissé összerezzentem, amint valaki megszólalt mellettem. Amúgy is volt egy halk alapzaj és hallottam minden manóktól érkező "szívesen"-t, de nem számítottam diáktársaságra. Természetesen nem zavart a jelenléte, és pár másodperc meglepődöttség után válaszoltam is neki.
- Szia, köszönöm szépen. Persze, gyere csak - mondtam a lánynak, miközben megpróbáltam segíteni neki a doboz elhelyezésében. Igazából nem bántam a társaságot, szeretek jó emberek közt lenni, ő pedig nem tűnt ellenszenvesnek. Közben felkötöttem magamra egy kötényt, amit szintén a manóktól kaptam és a velem szemben álló iskolatársam kezébe is nyomtam egyet, mintegy jelzésként, hogy tényleg szívesen látom.
- Danka, másodikos és navis - húztam széles mosolyra a szám és megráztam a kezét. Egészen furcsa bemutatkozás volt ez így, évfolyammal meg házzal együtt. Utóbbit ki tudtam következtetni a talárjából is, de nem zavart. A furcsa nem feltétlenül jelenti, hogy rossz, sőt, különleges dolgok nélkül a világ nagyon unalmas lenne.
- Hogy sikerültek a vizsgáid? - tettem fel neki a mostani időszakra legjellemzőbb kérdést, de más hirtelen nem jutott eszembe. Beszéd közben megfogtam egy edényt. Beletettem a lisztet és a sütőport, majd Angelica-ra pillantottam.
- Kikevernéd a tojást habosra, kérlek? - szegeztem neki a következő kérdést, amíg elkezdtem a saját feladatomat is.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Mei- Az biztos is - helyeseltem. Tetszett Mei hozzáállása, hiszen mi az esetek nagy százalékában egymás ellen játszunk, és még ellentéteink sincsenek. Egyszerűen csak találtam egy embert, aki hasonlóan rajong a kviddicsért, mint én.
- Édes vagy és köszönöm szépen, de nem tartom magam tehetségesnek, inkább csak van érzékem hozzá - mondtam, bár nagyon jól esett, a dicsérete. Ritkán fűznek hozzá valamit a sportteljesítményeimhez. Amíg otthon éltem rengeteg játékos megfordult náluk, akik mindig mondták, hogy a szüleimnek támogatniuk kellene engem és nem eltiltani, de aztán általában előjött egy viccesebb történet, és el is felejtettük az egészet. Mostanában már megfagy a levegő, ha valaki azt mondja a házban, hogy a végén még én is apám nyomdokaiba lépek. Az öcsém konkrétan az egyetlen, aki jó véleménnyel van a kviddiccsel való kapcsolatomról és meri is hangoztatni. Ő mugli, ahogy anyám is, ezért valószínűleg nem fogja megtapasztalni, milyen érzés ez az egész varázslósport.
- Tök durva, hogy mennyire kitartó vagy - most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogyha én leestem volna a seprűmről, akkor belátom, hogy a szüleimnek volt igaza és nagy ívben elkerülnék mindenfajta repülési formát.
- És akkor kapsz seprűket is a nővéredtől? - miután kicsodálkoztam magam, feltettem az első kérdést, ami a testvérét illetően megfogalmazódott bennem. Én mindent saját pénzből veszek, nem hiszem, hogy a családom boldogan befektetne a kviddicsbe. Ellenben minden másban besegítenek, úgyhogy nem panaszkodhatok.
- Nekem egy kész gyűjteményem van már a könyvekből, ha szeretnéd kölcsön tudom adni bármelyiket - ajánlottam fel, bár nem tudtam a lány hogyan áll a kölcsönkönyvekhez. Például én mindent elfogadok, kivéve a kviddicseseket, mert azokat gyűjtöm, és olyan jó érzés, amikor sikerül újat a polcomra helyezni.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Angelicacupcake🕊Danka - Az jót jelent, ugye? - pillantottam fel az edényből, amiben épp a hozzávalókat kevertem össze. Sosem voltam tisztában a feltételezésekkel az egyes házakkal kapcsolatban, mert akkor ösztönösen úgy viszonyulnék egy-egy társamhoz, ahogy azt a házától elvárnám, én viszont nagyon nem szeretnék előítéletes lenni. Azt sem tudom, hogy ha navisan sikerülnének a vizsgáim, akkor az mit jelentene.
- A legtöbb hibátlan - mondtam, de egy kicsit bele is pirultam a kijelentésbe. Nehezen beszélek magamról, az eredményeimről még inkább. Lehet, hogy én vagyok furcsán összerakva, de én inkább másokra figyelek, minthogy én szórakoztassam őket. Ezért is érdekes, hogy kviddicsezni imádok, pedig olyankor pont az a feladatom, hogy megmutassam másoknak, amit tudok.
- Ügyes vagy! - mosolyodtam el, miközben beállítottam a kellő hőfokot a sütőn, hogy mire oda kerülünk, már ne kelljen arra várni, hogy az felmelegedjen. - Aj, de buta vagyok, el is felejtettem mondani - vinnyogtam és szinte késztetést éreztem, hogy homlokon csapjam magam. - Ez unikornisos muffin lesz. Sajnos szfinxeset nem tudok, de sima kék bevonósat csinálhatunk, ha szeretnél.
Gyorsan összekevertem a többi összetevőt és megkérdeztem Angelicát, hogy beletenné-e a muffinpapírokat a formákba.
|
|
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. március 23. 17:53
|
|
|
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Mei - Tényleg? - ennyi csúszott ki a számon. Egészen csodálkoztam, hogy egy csapatkapitány felhívta a figyelmet rám. Én tényleg nem érzem magam tehetségesnek, csak az a célom, hogy minden edzésen egy picit jobb legyek, mint az előzőn. Gyakorlással igen sok mindent el lehet érni, úgy látszik figyelmet is.
- Hú, ez a hivatalos tesztelő dolog elég komolyan hangzik - bólogattam, bár még nem sokat hallottam erről. A végkifejletről rengeteget tudnék mesélni, azt is látom a legtöbbet, de mindig érdekelt, hogy mi van az elején. Egyáltalán hogyan tudnak egyszerű emberek ilyen csodálatos tárgyakat tervezni?
- Azt gondoltam, hogy az idő haladtával fejlődtek, de csak az otthoni polcunkról elcsent könyvből olvastam pár régi cselt - azt már nem meséltem el neki, hogy majdnem össze is törtem magam, mivel nyilván a legfelsőbb polcra helyezték el, én pedig azt lábujjhegyen nem értem el. Így következett az, hogy akkor felállok az asztalra és onnan valahogyan leszedem a kötetet, de a művelet nehezebb volt, mint gondoltam. Közben az ajtó elé értünk, én pedig gyorsan kitártam azt.
- Csak utánad - mosolyogtam és a lány után én is belépkedtem a boltba, majd hangosan köszöntem.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
LauŐszintén kicsit meglepett, mikor a közös szobánkba belépve észrevettem Laurát, ahogy egy katalógust lapozgat. Ez inkább rám jellemzőbb, bár én kviddicses felszerelés után szoktam kutakodni, de természetesen nagyon szívesen ajánlottam fel a segítségem. Én sem vagyok túl nagy divatguru, de így valószínűleg viccesebb lesz, az meg csak jót jelenthet. Nekem még volt egy edzésem az iskolában, amit igazán bántam, de nem hagyhattam ki. Így történt, hogy megebszéltük, majd ott találkozunk. Kicsit bűntudatom volt, amiért Laut elküldtem egy Isten háta mögötti faluba, ahol ha jól emlékszem, ő még nem is járt. Nekem már volt szerencsém Üstösdhöz, a vizsgaidőszakban voltunk itt Mei-el, aki hasonlóan kviddicsőrült, mint én, így meglátogattunk egy szaküzletet. Az edzés végeztével nagyon siettem, a csapattársaim furcsán is néztek rám. Én voltam az első a zuhany alatt, irtó gyorsan öltöztem és siettem a legközelebbi kandallóhoz. Tudtam, hogy Laura nem így utazott, de nekem egészen sietős volt, ezért ezt választottam. Értem az ő félelmét is, kicsi koromban nekem sem ment ez a fajta közlekedés, de ha beleszoksz, akkor viszonylag bulis. Biztosan sokkal egyszerűbb a hoppanálás, én is már nagyon de nagyon szeretném megtanulni, ahhoz viszont még várnom kell pár évet. Mikor megérkeztem a célállomásomhoz, kicsit leporoltam magamról a koszt, majd köhögtem párat. Vitathatatlan tény, hogy a hely levegőjéhez hozzá kell szokni. Elkezdtem a megbeszélt hely felé sétálni, de alig értem a lány látókörébe, már hallottam is a hangját.
- Szia, Lau! Minden tökéletes, köszi. És veled? - mosolyogtam rá, miközben a boltok kirakatát néztem. Tudom, hogy tavasz van, de szerintem igenis elkezdődhetne a nyári szezon darabjainak mutogatása.
- Tudod már, milyen fajtát akarsz? Egybe, külön, színes, egyszínű, mintás, sima vagy akármi különleges elképzelés? - kérdeztem, miközben elindultam a boltok irányába. Tudtam én, hogy nem ez a kedvenc programja, de talán ha gyorsan meglesz, akkor áttérthetünk a kedvelt elfoglaltságaira is.
|
|
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. április 5. 20:19
|
|
|
|
|
|
|
|
