37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bogolyfalva - Vajda Eszter összes RPG hozzászólása (26 darab)

Oldalak: [1] Le
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. február 18. 16:17 Ugrás a poszthoz

kedves A R I E
x eszti || tovább
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. február 18. 21:39 Ugrás a poszthoz

kedves A R I E
x eszti || tovább
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. február 23. 20:38 Ugrás a poszthoz

kedves A R I E
x eszti || tovább
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 2. 18:31 Ugrás a poszthoz

kedves A R I E
x eszti || tovább
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 14. 23:12 Ugrás a poszthoz

A  K I S   H E R C E G
xxx

Több dologért is hálás lehetek ma. Volt mit ennem, még van tető a fejem felett, nemsokára a francia tengerparton fogok heverni, úgy tűnik, a vizsgáim is megvannak, ezért nem kell végigszopnom még egy évet a sok hülye között, senki nem halt meg, és Ádáméknak sem lesz gyereke. Persze a hálaadás részhez hozzájárult volna az is, hogy meglátogatom az egyetlen, csodálatos, elképesztően nyálas - amióta az unokatestvérünk rávilágított a tényre, miszerint Ricsiből egy papucs lett, képtelen vagyok teljes értékű férfiként tekinteni a kisebbik Vajda Richárdra - öcsém, ő elhesszeli velem a napot, hiszen én unatkozom, neki meg mi más dolga lenne, aztán meg majd történik valami.
Pontosan így kellett volna alakulnia.
De nem így alakult.
Vagyis, csak félig.
Minden ott kezdődött, hogy kivittem az amúgy is felhős ég alá elszívni egy kellemes kis cigarettát, aztán idő közben leszakadt az ég, én pedig csak töretlenül ültem tovább a hivatal lépcsőjén, az átázott cigaretta szállal a kezemben - egy vékony csíkban még mindig füstölög, de mindjárt ráesik egy csepp, leveri a végéről azt a megmaradt kis hamut is, és akkor már azt sem fog -, hiszen már ÚGYIS MINDEGY. Felkelni túl gáz lett volna, mert bent vannak emberek, olyan emberek, akik beszélnek, akiket nem ismerek, szóval na, elég kínos lenne mindezek után még vissza is menni, ha felkelnék, hogy akkor lelépjek, valaki egészen biztosan észrevenne az üvegen át, ami még kínosabb lenne, így egyedül a drámai, pislogás nélküli távolba meredés marad, a hátamra tapadó, lassan teljesen átázó hajammal együtt. Mintha épp most zuhanna le egy szatelit, és mindannyian meghalni készülnénk. Vagy meghalt volna valaki. Vagy Ádáméknak mégis jönne a gyerek. Tökéletes.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 24. 11:09 Ugrás a poszthoz

A  K I S  H E R C E G

Fogalmam sincs egyébként, hogy mégis mire várok ebben a helyzetben. A falu határozottan ismer, vagy, legalább tudják ki vagyok, de még az is be tudja lőni az arcom, aki nem itt él, de már járt kint az utcán, és nem egy barlangban lakik. Legfeljebb elkönyvelik magukban, hogy megőrültem, vagy, mit tudom én, az apámnak végleg elege lett a hirtelen döntéseimből, kirakott otthonról, és egyedül a Dolce-m bírtam magamra kapni. Figyelem az esőtől egyre csak sötétülő, lucskos cigaretta szálat, kicsit lefelé biggyesztem ajkaim, mert azért jól esett volna, ha legalább elszívhatom, mielőtt leszakad az ég a fejemre, de ezen a ponton már másikra gyújtani is teljesen felesleges lenne, lévén az ujjaim is vizesek. Mélyen beszívom a levegőt, megemelkednek vállaim is, hogy aztán hosszan sóhajtva kifújhassam azt, újra begörnyedve. Épp most ábrándultam ki a világból, bizony.
Összevonom szemöldökeim, ahogy egyszer csak nem érzem a bőrömre csapódó esőcseppeket, pedig akárhogy hunyorítva nézek, látom őket - lassan szerintem is kezdek megbolondulni -, látókörömbe bekúszik egy finom bőrű kéz, kékjeim felfutnak a karján, vállán, nyakán, végül megtalálják arcát, ajkaim elnyílnak egymástól, és igazán szeretnék mondani valami frappánsat arról, hogy lám, mégis vannak még úriemberek ebben a fuckboy-okkal teli társadalomban, vagy, hogy há-há, most megvagy, te kis ravasz, de annyira zavarba jövök az egész helyzet váratlanságától - mármint, tényleg, nem számítottam arra,hogy ez meg fog történni, és még csak nem is az öcsém látom majd a kar túlvégén -, hogy csak ülök ott nyitott szájjal.
De észbe kapok, és akkor becsukom a szám.
- Őőőőőő - vékony, hideg és nedves ujjaim az ő kezébe csúsztatom, ahogy az úri lányok szokták - leszámítva, hogy ők nem kezdenek őőő-vel -, ahogy felnyomom magam, és érzem, hogy egyre jobban égni kezd az arcom a szégyentől, de szerencsére - REMÉLEM - van olyan jó az alapozóm-púderem, hogy ezt elfedje. - Hm.
Pontosan így, mint egy debil.
- Igazán köszönöm - egy bólintással konstatálom, hogy sikerül még valami ésszerűt is mondanom, közben úgy húzom ki magam,mintha még lenne büszkeségem mindezek után.  
- Nem őrültem meg - illetve, remélem, hogy nem - csak szerettem volna elszívni.... ezt - az átázott szálra pillantok, végül megrázom fejem, és inkább csak bedobom az erre hivatott kis fém kukába. - De... nem sikerült. Nyilván.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 24. 12:12 Ugrás a poszthoz

A  K I S  H E R C E G

- ... oh - megint nyitva maradnak egy pillanatra ajkaim, ahogy csak nézek rá a nagy szemeimmel, és próbálok úgy tenni, mint aki hallja és érti is azt, amit mondanak neki, mármint, a nem gondolnék folyamatosan arra, hogy vajon nem-e tűnök túl öregnek, amiért magáz, lehet, hogy már őszülök is, és most biztos a hajam után kapnék, ha nem néznék ki tőle annyira bután, szóval, ha nem ez keringene újra és újra és újra a fejemben is tök hangosan kopognak az esők, vagyis, eső, és lehet eleve nem is hallanék semmit, ha figyelnék is, de azért csak mosolyogva bólogatok, remélve, hogy nem épp most egyezek bele abba, hogy eladjanak örömlánynak, vagy mondjuk eladják a vesém, mert innen visszakérdezni már túl kínos lenne. A könyökhajlatába simítom ujjaim, szépen, légiesen, épp csak, nem nehezedek rá, se semmi - hogy bármikor elszaladhassak -, mert az nagyon gyerekes, és különben is, tudok én szépen viselkedni, bármennyire is legyen meglepő.
- Oh - egy ősember választékos szókincsével rendelkezve sandítok fel rá, hunyorogva, miközben mégis belesimítok hajamba. -Tényleg? Hol hallottál rólunk? - nem tűnik idevalósinak, elég sok helyen jártam már életemben, különböző emberek között, különböző szokásokkal és kultúrákkal, szóval annyit már én is csak meg tudok mondani, hogy nem magyar, nem magyar szokások között nevelkedett, így pedig nem is hangzik olyan butának a kérdésem.
De, persze, megeshet, hogy tévedek, és akkor ő is elkönyvel ugyanannak a buta libának, aminek az emberek többsége, különösebb ismeretek nélkül.
- Ez egy nagyon szép gondolat - ugyanakkor, még csak eszembe sem jutott, hogy eggyé váljak az esőcseppekkel.
- Nagyon örülök, Anik - persze, ezt mondom mindenkinek, akit épp csak megismertem, miután felkapart a hivatal lépcsőjéről, mert épp ázni támadt kedvem. - Eszter - nyilván tudja, ha már az apám is ismeri, de azért nem vagyok én sem neveletlen.
- Miért pont ide jöttél?
Nyilván ez érdekel a legjobban, és véletlenül sem a pár gyűrű a kezén, amit nyilván csak futólag vettem észre, és egészen biztosan nem házassági.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 24. 14:25 Ugrás a poszthoz

A  K I S  H E R C E G

Persze, most akár jöhetne a harmadik, roppant intelligens hangzatú "oh" is, de visszafogom magam, nem mondom ki,csak gondolatban szövöm az alakja köré. Alapvetően nem szégyen, ha az ember nem emlékszik azonnal, első pillantásra azokra a személyekre, akikkel akkor találkozott, mikor jóformán még a seggén ült a tojáshéj, felnövünk, változunk, kívül és belül egyaránt, az új emlékek átveszik a régiek helyét, satöbbi, satöbbi, de ahogy mesélni kezd, ajkaim szélesen elnyílnak, és legszívesebben elvisítanám magam az utca kellős közepén, esőben, hogy A HERCEG, de valami azt súgja, hogy nem igazán értékelné, szóval inkább visszafogom magam.
Először kuncogni, majd nevetni kezdek, ahogy megrázom fejem, felé fordulva megállok előtte, lábujjhegyre emelkedve támaszkodom meg a vállán, amíg hozzá hajolva adok egy puszit az arca egyik, majd a másik oldalára is. Néhányan, akik közel állnak hozzám, azt mondják néha túl közvetlen vagyok, mindenki más szerint föléjük emelem magam, és a világért sem ereszkednék a szintjükre, és mondhatom én azt, hogy csak nem szeretnék adósa maradni valakinek, ezzel már el is döntetett, hogyan viszonyulok hozzá.
- Bepótoltam az elmaradásom - visszalépek mellé, mintha mi sem történt volna, majd, körbenézve hajtom arcom a vállára, hogy feltűnésmentesen belesuttoghassak a fülébe. - Ne csodálkozz, ha ezek után azt fogják pletykálni a faluban, te vagy az új hódolóm.
Félelmetesen ismerős, ahogy az apja szavait használja, én is ezt szoktam csinálni, szinte kényszeresen, ha meg akarok felelni valakinek vagy valaminek. Aprót szusszanva pillantok fel ismét rá.
- És neked mi a véleményed?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 13. 09:54 Ugrás a poszthoz

E V E R L E I G H
x lídia

Eszter nem dobta volna el azt a csikket.
De, mint tudjuk, napjainkban már nem Eszter jár Eszter bőrében, Lídia pedig hajlamos megfeledkezni a részletek fontosságáról. Mélyen, némileg irritált éllel szívja be a levegőt, szája finom vonalba préselődik, állkapcsának vonala egy pillanatra jobban kiemelkedik a megszokottnál, ahogy futólag megpillantja Lilit pár emberrel arrébb, de figyelme már tovább is siklik a piaci árusok kínálatára. Gyümölcsökre van szüksége. Ő különösebben soha nem figyelt az étrendjére, szerencsés géneket örökölt szüleitől, természetesen vékony - nem annyira, mint Eszter, természetesen, hiszen Lídia lába még egyszer sem érintette egyetlen edzőterem vagy futócipő felületét sem, nem, neki nincs ideje mozogni, neki nincs kedve különösebb erőfeszítéseket tenni ahhoz, ha el akar érni valamit.
Kivéve Vajda Richárd.
Vajda Richárdért talán már túl sok mindent is megtett, eddig úgy tűnik, hiába.
Épp egy avokádót tart vékony ujjai között, tökéletes, még nem jelentkeztek rajta a túlérésre jellemző, mélyvörös elszíneződések, viszont puha - mégsem túl puha -, amikor először a hátborzongatóan közeli szárnycsapások ütik meg a fejét, majd, pillanatokkal később az előbb útjára eresztett csikk is frissen mosott hajában koppan. Egy pillanatra lehunyja szemeit, különös figyelmet szentel arra, hogy ne roppantsa össze a kezében tartott, rücskös felületű zöld gyümölcsöt, majd, mintha mi sem történt volna - a fenéket, ez pont egy olyan dolog, amitől Lídia képes feszülté és idegessé válni, ezt pedig a hülye is látja - nyitja ki szemeit, és folytatja a nézelődést.
- Idióta madarak.
Utoljára módosította:Vajda Eszter, 2019. április 13. 09:55
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 13. 15:19 Ugrás a poszthoz

E V E R L E G H

Túlzás lenne azt állítani, hogy különösebben meghatná az eset - sértettséget persze érez, sőt, talán többet is, mint az szükséges vagy egyáltalán jogos lenne az ő esetében, de, hogy felvetődne fejében a gondolat, hogy hibázott? Közel sem.
Idióta madarak. Idióta madarak, és a természet idióta véletlenszerűsége, csupán ezzel tudná jellemezni a történteket, ha venné a fáradtságot, hogy elmélkedjen rajta, ám Lídia nem az a személy, aki ilyenekre pazarolná a drága idejét. Helyette itt van az előbbihez képest igazán nagy problémája, miszerint be kell szereznie Eszter turmixaihoz a tökéletes alapanyagokat, és, bár Aida megosztotta vele minden tudását a téren - amiket instagram storykból és ilyen-olyan youtube videókból szedett össze -, mégsem egészen biztos a dolgában. Például, fogalma sincs, hogyan kell ebbe az egészbe jól beletenni egy mangót. És minek?
Kényelmetlenül vonja össze szemöldökeit, kicsit kiropogtatja nyakát miközben fizet, ahogy egyre jobban bizsergetni kezdi tarkóját és összes gerinccsigolyáját az érzés, miszerint valaki figyeli. Amióta elrabolták Esztit, sokkal több figyelmet szentel erre, azt is mondhatnánk, hogy paranoiássá vált, de ő sosem fogalmazna ilyen végletekbe menően. Rágni kezdi alsó ajkáról a bőrt, tenyere kényelmetlenül kezd izzadni, ahogy nagyot nyelve táskája mélyébe rejti a beszerzett gyümölcsöket, hosszan, mélyen beszívva a levegőt pillant körbe az őt körülvevő emberek közt. Tekintete egyetlen arccal sem találkozik - szinte megnyugodva szusszan fel, ám mikor épp kieresztené a levegőt, saját íriszei megragadnak az apró, fekete szemgolyók fogságában, és hirtelen elfelejti, hogyan kellene lélegezni.
Hirtelen kap fél kezével füléhez, ahogy a hang végül eljut hozzá, végül bosszankodva fordít hátat.
Nem fog jelentőséget szentelni neki.
Ez csupán egy madár, semmi több.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. július 25. 21:01 Ugrás a poszthoz

H O L Y  M O L Y
x eszter x whostheboss

Nem mondom, hogy nem lepődtem meg. Olyannyira nem mondom azt, hogy nem lepődtem meg, hogy akkor, ott, Sárközi kényelmes bőrszékében amiben szinte már otthon érzem magam, mint magát mindenbe beleártó és mindent felvállaló tagja a közösségnek, egyszerűen csak annyit tudtam mondani, hogy hú. Aztán átgondoltam, és még mindig csak annyi jött ki, hogy hú.
Nem érzem úgy, hogy bármitől is ereimbe fagyott vérrel kellene rettegnem. Alapvetően egy lakatlan szigeten kellene laknom, távol mindentől ahhoz, hogy ne jusson el hozzám a híre, ehhez pedig kivételesen nincs köze ahhoz, hogy magam sem vagyok teljesen ismeretlen a magyar varázsmédia számára. Ellenben, pontosan ezért, jómagam is tudom, mennyit szabad elhinni másodkézből. Jogosan mondhatnád azt, hogy ez viszont már valóban mélyen benne van a gödörben. Igen. Teljesen igazad van. Tényleg sok, tényleg felmerül az ember fejében a kérdőjel, azonban, ha valami stikli lenne, azt Sárközi már észrevette volna. Ha pedig nem, úgyis mindegy.  
Egy pillanatra megtorpanok a falatozó ajtaja mellett, amíg gyorsan körbenézek, hol is lehet mai áldozatom - félreértés ne essék, nem szokásom késni, ez viszont nem zárja ki a tényt, hogy más ne érkezzen hamarabb! -, és ahogy meg is pillantom, átpiruettezve az asztalok és pár ember között el is jutok hozzá.
- Helló, Eszter - az asztal oldalánál megállva nyújtom ki felé jobbom, nem tolakodóan közel, de nem is kényelmetlenül távol, puszta formalitás, mindketten tudjuk, ki a másik. De azért valahogy mégis be kell mutatkozni egy ismeretlennek. Nehéz ez a sztárélet.
- Te mit eszel?
Ráérünk, nem igaz?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. július 26. 09:12 Ugrás a poszthoz

Z A L Á N
x eszter

Több okból is vagyok itt - na, azért nem kell annyira megilletődni azon, hogy a városi lány a neonfényes áruház komplexumok helyett a falusi közeget választotta, de erre később térjünk ki. Több okból vagyok itt, mégis, azon a röpke távon a háztól idáig többet is kaptam, mint amiért jöttem. Kezdjük például a mai kinézetemmel. Alapvetően nem vagyok az a lány, aki egy piacra olyan sokat adna, nem sminkeltem, és a hajam is csupán egy kényelmes kontyban kötöttem fel, ellenben, amikor a falu egyik oszlopos, szinte már régiségnek számító, koros tagja megkérdezte, hogy hova?, én meg megmondtam, hogy hova, a tekintete elárult mindent. És akkor rákezdett. Hogy ezek a mai fiatalok, hogy bezzeg az ő idejükben nem voltak ilyen kis rövid, lábvillantós szoknyák, hogy így, hogy úgy - és akkor rájöttem, hogy a városban valahogy mégis kényelmesebb.
Így hát, udvariasan kifaroltam a beszélgetésből.
Alapvetően csak pár friss, ropogós, a kertből szedett zöldségért jöttem, de van itt  más is, amire szükségem lesz - nem most, de a közeli jövőben, és egy olyan dologra,ami eleve lutri, jobb azért felkészülni. Szóval ahogy bedobom a kis öko vászonszatyromba a mai ebéd utolsó hozzávalóját (jézi, a városi lány, akinek mindig a segge alá tettek mindent, TUD ÉTELT KÉSZÍTENI MAGÁTÓL, d ö b b e n e t e s), neki is kezdek a másik, kevésbé hétköznapi darab keresésének.
Halálfejes lepke báb.
Na, azért nem szándékozom most rögtön megvenni, ellenben, mivel éppen az vagyok, aki vagyok, éppen elegendő financiális hátterem van ahhoz, hogy egy ilyet előre megrendeljek magamnak. Lehetőleg a legkitűnőbb állapotban.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. július 26. 10:24 Ugrás a poszthoz

H O L Y  M O L Y

Meglepő módon, amikor valaki, bárki száját elhagyja az a kifejezés, hogy "a vendégem vagy", mindig szörnyen zavarba jövök. Nem kezdem el erőltetni, hogy ugyan, tudok én fizetni magamnak is, vagy, hogy igazán nem szükséges, elvégre, ha ő nem ragaszkodna a dologhoz, nem kezdené rögtön ezzel a találkát, viszont zavarba jövök, és ez ellen nem nagyon tudok mit tenni.
- Köszönöm - egy hálás, nem túl széles mosollyal biccentek, ahogy az étlapért nyúlok. Annak ellenére, hogy a családom mindig is jómódú volt, ahogy a minket körülvevő emberek is, az apám - a neveltetésem érdemi részére mindig is az apám figyelt oda a legjobban - világ életemben arra tanított, hogy ha más fizet, de kívánjak túl drága dolgokat, legyen az a legközelebbi rokonom, vagy egy teljesen ismeretlen. Nem illik.  
- Akkor én kérek egy rántottát és egy epres limonádét - a legtöbb lány, nő, nevezzük aminek akarjuk, tudom, hogy mennyi időt tölt el mielőtt sikerülne választania valamit, ellenben én nagyon ritka alkalmakkor esek bele a csapdába. A legtöbbször tudom, hogy mit akarok. Apró biccentéssel teszem vissza végül a lapot az asztalra, ujjaim összefonom felette, ahogy mesél. Alapvetően nem nagyon készültem fel erre a találkára, nem ástam bele magam mélyen az életébe, hogy tudjam, hol és miként töltötte a diákéveit, vagy, hogy egyáltalán van-e fogalma a kviddicsről. Beírtam a naptáramba, és kész. Most itt vagyok.
- Játszottál már? - az számomra teljesen mindegy, hol, vagy miként. Most legalábbis. Ha tudja, hogyan ne essen le a seprűről, máris haladás, máris pozitív információ. Nem mintha ez kizáró jellegű lenne, de azért jó tudni, honnan alapozzunk.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. július 26. 15:29 Ugrás a poszthoz

H O L Y  M O L Y

- Köszönöm szépen - picit felhúzom vállaim, egy kicsit megnyúlnak karjaimon az izmok, ahogy rá, majd az érkező pincérre nézek, majd megint rá. Az a jó az ilyen pillanatokban, hogy hamar tova is illannak. Félreértés ne essék, nem Henrik jelenlétével van problémám, nem válok miatta feszültté vagy idegessé, véletlenül sem, csak szimplán nehezen kezelem, amikor valaki ilyen... nagylelkű? Nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő kifejezés rá, sőt, határozottan nem az. Lényegében, annak is megvannak a maga hátrányai, ha túl függetlennek nevelnek. Nem tudod hogyan kapj az alkalmon, ha valaki más fizet, és akkor jönnek az ilyen balesetek, hogy rögtön kétszer is megköszönöd. Lapozzunk is inkább.
Aprót bólintok, megkeverem a kiérkező limonádém a benne pihenő, #zerowaste szellemében bambuszból készült szívószállal, majd bele is kóstolok miközben beszél, épp csak addig pillantva el arcáról, amíg megbizonyosodom, nem a szám mellé fog érkezni az eszköz. Felkuncogok az exbeceneve hallatán - nem olyan buta lányosan, irritálóan magas hangú műkuncogással, az ember inkább nevezné nevetésnek ezt, ha nem lenne hozzá túl rövid.
- Még megkérhetjük a kommentátort - nem, nem lesz megkérve a kommentátor, és nem lesz így nevezve a csapatban sem. Ha a közönség újra szükségét érzi a ráaggatásnak, hát legyen, ám nem hiszem, hogy sokáig fogják majd használni abban az esetben, amikor tanár lesz. Ha tanár lesz. A jövő elég ingatag ahhoz, hogy ilyen biztos kijelentésekkel dobálózzunk (insert drámai zongoramű).
- Jaj, ugyan, dehogy - megrázom a fejem. - Szeretném, ha mindenki otthonosan érezné magát a posztján - egyrészt, mert a játék élvezetesebbé válik, mert ha mindenki szereti a posztját, akkor a győzelem nem csak könnyebb, de édesebb is. Másrészt ki vagyok én, hogy bárki álmai elé álljak?
- És mikor érnél rá? - szeretem mindenki gondját-baját figyelembe venni, mielőtt összeszedném az időpontokat, viszont azt nekem is előre kell jelezni, hogy mikor szeretnénk használni a pályát. Kellemetlen lenne összeakadni például a Levitával. - Szeretnél először egyénileg edzeni, hogy megy a seprű, valami, vagy mehet egyből a csapattal?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. július 27. 19:12 Ugrás a poszthoz

H O L Y  M O L Y

Habár mosolyogva nyugtázom a kommentátor és gurkó kapcsolatát, nem fűzök hozzá többet. Túl lenne tárgyalva, unalmassá válna a téma, a csúcson kell befejezni, és különben sem szeretem feleslegesen jártatni a szám.
- Helyes - aprót biccentek. Nem vagyok a felesleges erőszak mellett, ugyanakkor, a kviddics egy olyan sport, ahol egyrészt kulturált mederben folyik, másrészt, aki játszik, az feliratkozik a balesetveszélyre. Ugyanakkor voltak olyan pillanatok a pályán, amikor még én is azt gondoltam, egy-egy személy igazán megérdemelni egy pofont azzal a vassal.
- Nem, eddig nem nagyon mentünk ezekbe bele. Tristanon kívül van egy kislány - aki ugyan egyidős velem, ha nem idősebb, mégis, képtelen vagyok nem úgy tekinteni rá, mintha nem tizenhárom éves lenne, ez pedig valahol elkeserítő. - és egy tizenhat - azt hiszem - éves terelő srácunk, de egyikőjük sem olyan kiemelkedően izmos, hogy kísérleteket kockáztassunk. - aprót biccentek a mondat végére. Nagyon hivatalosan sikerült ez a mondat. - Viszont rád és Tristanra már bátran bíznám a dolgot - tekintetem arcáról a felsője alatt lapuló vállára siklik, majd vissza az arcára. Igen, bennük már határozottan lehet bízni. - Ugyanakkor, a legutóbbi meccsen két levitás terelő kislány - mert ők már tényleg, hogy kislányok - bedobott egy dupla dinamitot - mély levegőt veszek, ahogy ezt kiejtem a számon. Nem ez volt az egyetlen dolog, amit nem teljesen értettem a meccsen, például azt sem vagyok képes felfogni, hogyan vehette Ábel és Liliána a bátorságot, hogy a levegőben cseréljenek seprűt, de nem fogok még egyszer dühös lenni emiatt. Nem is feltétlen ideges voltam akkor sem, az háborított fel, hogy nem különösebben foglalkoztak a veszélyekkel, és nagyon, nagyon rosszul is elsülhetett volna ez az egész.
- Rendben - újabb mosoly, újabb bólintás. - Akkor a következő edzés előtt pár nappal majd mindenképpen üzenek, és ott majd megkapod a további napokat is, rendben? - még egy korty a limonádémba, majd bele is kezdek a rántottám elfogyasztásába, a szépen szeletelt paradicsommal együtt.
- Igen, egy ideje a kviddics érdeklődés hiányában kimaradt a kastélyban - finoman vonok egyet vállamon - most pedig, hogy új játékvezetőt kaptunk, nem minden ház tudott önálló csapatot felállítani, és hát, így.. - kedves történet. - Szokatlan volt az elején mindenkinek, de i összességében jól kijövünk a rellonosokkal.
Azzal a kettővel.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. augusztus 3. 17:43 Ugrás a poszthoz

H O L Y  M O L Y

- Biztosan jól kijöttök majd - bólogatva hagyom jóvá. Minden iskolai sportcsapat íratlan szabálya, hogy a hasonló testfelépítésű egyedek szót értenek egymással, főleg él ez a férfiaknál - akkor is, ha valószínűleg letagadnák ezt, és akkor is, ha az egyik tag nem az iskola diáktársadalmát bővíti. Mindezek csupán jelentéktelen részletkérdések.
Elmosolyodom a hitetlenkedését látva, szinte jókedvűen, szinte úgy, mintha ez megszokott lenne az iskolában, hiszen a Bagolykő Mágustanodáról beszélünk, mit ide profi ligák, kvalifikált kviddicsesek? Az igazság viszont az, hogy a lényeget még nem osztottam meg vele. Nem, a történet csattanója még csak ez után fog következni, és ha Henriket a dupla dinamit puszta ténye ennyire kiakasztja, akkor ez, amit mondani fogok, egyenesen bombaként fog robbanni.
- Az egyik srác egyedül kivédte - mosolyom kiszélesedik. Ó, nem, nem támogatom az ehhez hasonló hősködéseket, akkor sem, ha épp a fogó plusz egy személy biztonságáról van szó, de ez történelmi pillanatnak minősül még az iskola sporttörténetében is, és igen, az ember nyilván eldicsekedik vele. Főleg, ha megkapja a megfelelő reakciót rá. Mert ennek elismerésre van szüksége.
- Igen - felettébb érdekes. Ugyan nem itt kezdtem a tanulmányaim, azért hozzám is elértek a régi történetek, a kviddics fénykoráról, amikor nem is volt lehetősége minden csapattagnak játszani, hiszen tolongtak, főleg a rellonban. Hova jutottunk. Tragikus.
- Kicsi a bors, de erős - vonok egyet vállaimon. Bele sem merek gondolni, mi lehet a titkos, végső esetben bevetendő kártyájuk, ha a dupla dinamitot már az idény elején probléma nélkül bedobták? Mit használnának fel, ha a Rellonnak önálló csapata lenne? Szinte kiráz a hideg. - Neked eddig mi volt a legnagyobb dobbantásod? - kíváncsian emelem meg szemöldököm, ahogy leszelek egy darabot a rántottából. Már, ha mer nyilatkozni és nem érzi magát túl kevésnek az iskola alapszintjéhez képest, ugyebár.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. augusztus 3. 18:03 Ugrás a poszthoz

Z A L Á N

Nem tudom, más hogyan vélekedik erről, de ha épp kivonod magad a társadalomból csak azért, hogy aztán egyenként megfigyeld őket, az elég para. Mondom ezt én úgy, hogy lényegében már gyerekkorom óta figyel a társadalom, néha reklámként jelenik meg az arcom, vagy épp magazinokban írnak rólam. Mondom ezt úgy, hogy bár évek óta nem találkoztam (hivatalosan) Benjáminnal, még mindig vannak nők, akik belekarolnak a férjükbe, ha meglátnak Budapesten, és még mindig vannak anyák, akik a gyermekeikkel inkább átmennek az utca másik oldalára.
A tizenöt évesekben viszont még mindig nem ez a végtelenül edgy életszemlélet és viselkedés a legrosszabb. Nem. A tizenöt évesekben az a legrosszabb, hogy mindez keveredik valamiféle megmagyarázhatatlan felsőbbségérzettel, hogy azt képzelik, kiülhetnek az ég szélére és telibe szarhatják bárki más képét, csak mert végtelen meggyőződésük, hogy nem illenek a világba, és a világ kiveti őket magukból. Talán ezért gyűlölöm a mai generáció selyemkölykeit, és néha úgy érzem, ők is gyűlölnek engem, amit, alapvetően, meg tudok érteni. Kellően sokszor szólt rólam minden, szerepeltem a médiában, kirobbantottam egy botrányt egy politikus körül, elraboltak, átvették a helyem, most pedig igyekszem kezdeni valamit az életemmel. Minden joguk megvan arra, hogy irigykedjenek rám.
Persze, hogy meghallom a nevem. Nem vagyok süket, ugyanakkor hülye sem, és köszönöm szépen, ha valaki nem képes emberien megszólítani, mert egy "te Vajda" sokkal könnyebb és sokkal jobban passzol az imázsához, akkor kiabáljon csak nyugodtan magára. Ahhoz már túl szofisztikált vagyok, és túlságosan magasan hordom az orrom, hogy válaszoljak egy egyébként kutyákhoz illő hangvételhez. Ez van.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. augusztus 16. 15:58 Ugrás a poszthoz

H O L Y  M O L Y

Igazán kedves, bájos, sőt, mi több, megértő mosolyra húzódnak ajkaim a reakciója láttán. Feledkezzünk meg arról, hogy legszívesebben Ábel seggébe állítottam volna a seprűje nyelét, vagy, hogy kiselőadást tartottam Bencének arról, miért NEM a pálya, és miért NEM egy meccs közepe a megfelelő hely és időpont arra, hogy egyperces romantikázzon a nőjével, de még csak a seprű sem egy kibaszott lingispír, hogy körbe körbe forogva védjen ki egy dupla dinamitot.
Ne gondoljunk ezekre, és akkor egészen kiegyensúlyozott lesz a gesztus az arcomon.
Bólogatva és magamban elraktározva az információkat hallgatom, közben belekortyolva a limonádémba, mielőtt folytatnám a rántotta elpusztítását.
- Akkor szerintem nem lesz gond. Mármint, régóta ez a dupla dinamit volt itt is az első olyan dobás, amitől az embernek tátva marad a szája - arról nyilván nem nyilatkozhatok, amikor nem voltam itt, de ha belegondolunk, hogy már legalább harmadik éve fogyasztom itt a levegőt, és eddig még kviddics sem volt, aligha hiszem, hogy bármi is elkerülte volna a figyelmem, vagy lemaradtam volna valamiről.
- És te amúgy ide jártál, vagy más iskolába? - nem mintha lenne valami fokozott esélye annak, hogy majd ismerős arcokkal találkozzon a pályán, de kíváncsi vagyok. A legtöbb játékos ide járó diák, és, bár hagyják, hogy felnőtt, külsős tagok is játszanak, eddig közel s távol csak Henrikről tudok - bár, a navine csapatának összetételét még homály fedi. Ki tudja, mivel lepnek még meg a kis sárgák.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. augusztus 27. 09:47 Ugrás a poszthoz

H O L Y  M O L Y

- Igen, az ilyen esetekből... sok lesz - az egész Szfinx-Red meccset összességében egy nagy szájtátásnak mondanám el - ugyan, ott, a pályán sok mindent nem láttam vagy észleltem, a későbbi Edictumban beszámoló cikket én is elolvastam - és, bár tény, néhol úgy érzem, költői túlzásba eshetett az író -, az sem volt éppen semmi. Sőt, akkor már, miután az emlékek és élmények is kellően leülepedtek bennem, leginkább egy őrült, minden szabályozástól vagy tapasztalt játékvezetéstől mentes meccsnek tűnt, ahol buzgón élt a mondás, miszerint, ha csak lehetséges, a lehető legrosszabb fog történni. A kínos nevetgélés, mosolygás, meg viccelődés ellenére közel sem vagyok lenyűgözve.
- Oh - meglepően sokan vannak most itt, akik anno a Roxfortba jártak. Persze, megjelennek más kisebbségek is (például én), de összességében, a brit iskola ex-palántái többségben vannak.
- Nos, én a Durmstrangban kezdtem - kicsit el is mosolyodok, szerettem oda járni, jó volt, meglehetősen egyszerű volt az élet (mint valami világháborús veterán), és az, hogy az öcsém épp oda menekült vissza a saját gyerekessége, felelőtlensége, egoizmusa, és még sorolhatnám mi miatt, nem feltétlenül vették el a kedves nosztalgia élményét. - Pár éve jöttem haza - vele ellentétben a saját újságpletykáimnak meglehetősen megalapozott éle van, de ezzel értelemszerűen nem szeret dicsekedni az ember. Rengeteget változtam azóta, és nem arról van szó, hogy gyűlölném önmagam az akkori cselekedeteim miatt, de a mostani fejemmel eszem ágában sem lenne újra megtenni őket.
- Elvégeztem a bájitalfőzés képzést, épp az egyetemen kezdtem.. - amikor megtörtént a másik dolog. De ez megint csak nem egy reggelizős téma, szóval a levegőben is hagyom a dolgot, elvégre, úgyis biztosan ismeri a történetet. - Szóval most auror képzésre jöttem vissza, de amúgy tanulok más dolgokat is mellette. - Még mielőtt ő is beleesne a széplány sztereotípiába.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. augusztus 27. 10:08 Ugrás a poszthoz

Z A L Á N

És akkor, amikor épp elhinném, ennél már aligha lehetne rosszabb... folytatja. Hosszan engedem ki a levegőt, megforgatom szemeim, ahogy rezignáltan homlokomnak támasztom ujjaim. Nem feltétlenül a szigorú keretekbe foglalt, vesszőpálcás illem teljes hiányáról van szó, hanem az egyszerű, társadalmi megnyilvánulásairól, arról, hogy szándékosan keresi a figyelmet, és szeretné, ha mindenki meghallaná a hangját - a másik fél teljes megalázásán kívül, ugyebár. Mert ő ebbe már belekezdett, és ugyan megtehetném, hogy továbbra sem foglalkozom vele (bár a mintáját követve ez csak egyre súlyosabb következményeket vonna maga után), ahogy gyakorlatilag tehetnék bármit is, a nevem elordításával már képtelen lenne bárki figyelmen kívül hagyni a lényem, az emlékeikben összekötnének vele, onnantól pedig már teljesen veszett a dolog. Egy almával kezemben fordulok a nyüzsgő piacnép felé, és, bár már nem lenne szükségem arra, hogy bárkire is nézzek, ebben a zsivajban biztosabb megoldásnak tartom. Nem mondanám, hogy ennyi ember között azonnal rátalálok az elméjére, de amikor megtörténik, biztosan tudom, hogy jó helyen vagyok. Zalán persze érezhet valamit, megmagyarázhatatlan bizsergést, értelmetlen, múló kényelmetlenség érzetét, de azt túlzás lenne említeni, hogy rá is jönne azonnal, mi okozza ezt. Ésszerűbb ráfogni valami teljesen magától értetődőre, mondjuk a pusmogások és beszélgetésfoszlányok keltette zűrzavarra.
Szinte azonnal elém tárul a felidézett emlékképe - számomra mondjuk kevésbé volt számottevő a dolog, ha nem látnám az ő szemeivel, eszembe sem jutott volna, hogy valaha megtörtént -, de azzal most nem foglalkozok. Egyszerűen csak félresiklok előle.
Ha bármit is vissza szeretnél adni, akkor gyere ide, és ne a tér másik feléből keresd a rivaldafényt.
Ekkor már elég egyértelmű lehet számára is, hogy már nincs egyedül a fejében - de én jó arc vagyok, nem használom ki a helyzetet, egyszerűen csak nincs kedvem egy tizenöt éves parancsolgatásaira ugrálni.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. szeptember 3. 11:28 Ugrás a poszthoz

H O L Y  M O L Y

- Én szerettem oda járni - aprót vonok vállaimon. Összességében senki nem panaszkodott sem ott, sem itt, akik ilyen-olyan okokból iskolát váltottak, hozzám hasonlóan. Tény, hogy nem is lettem egy kemény testfelépítésű alkat, amit annyira nem is bánok. Hátradőlve húzom magam elé a limonádém, a szívószállal szórakozottan kavargatva a pohár tartalmát.
- Igen? Mit fogsz tanítani? - nem hoz kifejezetten zavarba az, hogy tovább tegezzem az információ mellett, miszerint esélyesen tanár lesz. Egyrészt nem vagyok már elsős, másrészt elég jól el tudom választani a hivatalos kötelezettségeket a magánélettől még a saját életemben is. Amennyiben pedig majd megkapja a kellő tiszteletet a teremben, nem értem, miért kellene hirtelen belebonyolódjak a magázódásokba. Ilyen egyszerű.
- Egyelőre a legilimencia és az animágia - egyikből nemsokára fogok vizsgázni is, ami után, ha minden jól megy, bejegyzetté válok, és felszabadul egy csomó időm. Ennek egyrészt örvendek, másrészt eléggé aggaszt maga a tény, hogy ha nem sikerül az átváltozás, újra kell kezdenem mindent elölről, amihez nincs túl sok kedvem. - Szeretnék utána még valami mást is tanulni, de egyelőre nem akadtam olyanra, ami lekötne - még szerencse, hogy egy mágiával átszőtt világban a lehetőségek tárháza végtelen. Az illúziómágia mondjuk kifejezetten hasznos lehetne, összekötve az eddig tanultakkal egészen nagy dolgokat lehetne véghez vinni vele, erről viszont egyelőre még van időm gondolkodni.

Aztán, ahogy lassan kifogyunk a témákból, jól nevelt lányhoz híven megköszönöm a reggelit és az elrabolt idejét is. A Falatozó ajtaján kilépve pedig mindenki megy a maga dolgára.

// Love Love
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. szeptember 4. 11:56 Ugrás a poszthoz

P A N I N I  H E A D
x i can be your princess and bro at the same time

Sok mindenre nem számítottam ma, viszont az, hogy valaki felkelti az egész házat, aztán megszöktet miközben én a lehető legkevésbé vonzó változatomban, az öcsém pólójában - amit még az előtt nyúltam le, hogy lelépett volna és én megharagudtam rá -, az egyik melegítőmben, meg a legközelebb eső cipőben próbálok nem eltaknyolni a fűzőben, határozottan viszi a prímet.
Nem mintha bármi okom lenne panaszkodni, valahol rém Rómeó és Júliát idéző jelenet ez, a végén még elkezdek gyanakodni, hogy érdekli őt a világirodalom.
Azt persze már nem kötöm az orrára, hogy így egy évnyi képzéssel és túlélési alapismeretek terepgyakorlattal a hátam mögött magamtól is képes lennék felmászni mellé (bár kétszer átgondolva már akadnak fenntartásaim a pillanatnyi egyensúlyérzékével), sőt, szinte - dehogy szinte - igénylem is, hogy ne úgy viselkedjen velem, mint egy aurortanonccal, hanem mint a barátnőjével (bár ezzel egyelőre nincs baj).
- Amúgy miért nem belülről jövünk fel? Nincs neked ide kulcsod? - fülem mögé simítom hajam, ahogy leguggolok, hogy végre be tudjam kötni a cipőm is. Rövid fintorral konstatálom, hogy a többszörös fűzőre taposásnak meg is lett az eredménye, ugyan könnyen eszközölni lehetne a problémát, ha nem hagytam volna fenn a pálcám. Azzal dolgozunk hát, amink van. - Tiszta hülye vagy - felé fordítom fejem, ahogy felegyenesedem, megingatva fejem sóhajtok fel.
- Ja, pont úgy nézek ki mint egy mosdottabb csöves - azért elmosolyodom, érződik a hangomban is, miközben felé nyújtom kezem, jobb lábam a falnak támasztva, hogy legyen ahonnan lendületet vegyek. - Nem számít ez, nem is tudom, illegálisnak?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. szeptember 9. 12:16 Ugrás a poszthoz

P A N I N I  H E A D
x i can be your princess and bro at the same time

Zlatan nevének említésére épp csak egy árnyalatnyival komolyodom el, és épp csak egy pillanattal tovább nem nézek fel rá, mint az normális lenne – nem feltétlenül feltűnő ez az időhúzás, nem is túldramatizált, egyszerűen csak nem szeretem, ha róla van szó és az, hogy az öccse orrára kössem ezt, szintén nem szerepel a terveim között. Jobb ez így. Nyugodtabb.
Valószínűleg eleve én reagálom túl.
- De. – Apró szusszanással emelem felé fejem, mosolyát követve hasonlóan húzódnak szét ajkaim, ezzel pedig tovább is lendültem a Zlatan témán. Röviden, de igazán őszintén nevetem el magam, ahogy utánozni kezd, újra, akaratlanul megingatom fejem, de nincs ebben semmi rosszallás, semmi sértődésről nyomot hagyó árny, hiszen valóban nem érzem rosszul magam tőle. Sőt.
- Szerintem is. Mondanám, hogy máris szaladj vele az Edictumhoz, de attól tartok az iskolaújság túl kevés lenne ehhez a hírhez. – kinyújtva lábaim ülök le mellé, kicsit előre görnyedve roppantom ki ujjaim is, majd megtámasztva kezeim magam mellett fordulok felé.
- Nehéz sorsod lesz így a szakmában – fejem finoman oldalra billen, a szám szegletében bujkáló mosoly elárulja, hogy véletlenül sem gondolom komolyan. Nevezhetnénk akár adok-kapok csipkelődésnek is, de hozzá képest az én hanghordozásom közel sem ilyen színpadias. Ettől még élvezem, ahogy a vele töltött időt is, csak ez azért mégis túl idegenül hangzana az én számból. – De nem kell mindenről tudnia apámnak sem. – Állam kissé feljebb emelkedik, ahogy az előbbi mosoly kisebb vigyorrá szélesül. Persze más kérdés, hogy ettől függetlenül mégis mindig, mindenről tud, nem is áltatom azzal magam, hogy ez adott esetben nem történne így, ám maga a mondat sem kifejezetten a helyzet illegalitásának szól.
Megint csak mosolygok, ahogy tekintetünk találkozik, jobbom kinyújtva felé, ujjaim hátával simítok végig arcélén, pillanatokkal később már tenyerem simítva az enyhén borostás bőrfelületre ismétlem meg a mozdulatot hüvelykujjammal.
-  Nagyon tetszik. Köszönöm.
Utoljára módosította:Vajda Eszter, 2019. szeptember 9. 12:17
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2024. január 19. 20:28 Ugrás a poszthoz

Lafayette David Saint-Venant

Elnyomom a parázsló csikket a hivatal amúgy is mocskos falán, mjd egy kényelmes pálcaintéssel eltűntetem, a vele járó piszokkal és bűzzel együtt. A felgyűlt késésembe belefért még egy gyors cigiszünet, az, hogy dohány szagúan jelenjek meg, nem fér bele.
Nem mintha egyébként szándékosan csináltam volna. Ugyan bevett technika megváratni a kihallgatott felet, elvégre ha bűnös, növeli a feszültséget, a szorongást, és kevesebb erőfeszítéssel többet lehet kiszipolyozni belőle - őszintén szólva kicsit sajnálom őt. Én is jártam ide iskolába, tudom, mennyi ízléstelen piócát találni, én is voltam húsz éves, szent meggyőződésem, hogy ebben a korban inkább vagy a körülmének áldozata.
Mindezek ellenére viszont ne felejtsük el, kinek a fiáról van szó. Soha, soha nem szabad alámúlni a veled szemben ülőt, ez az első számú aranyszabály.
- Igazán sajnálom a kellemetlenséget, amit a találkozó okoz önnek - zárom be magam mögött az ajtót, majd foglalok helyet vele szemben. Kész megkönnyebbülés az asztalra helyezni édesapja vaskos mappáját. - Vajda Eszter, szövetségi nyomozó - apró bólintás kíséri bemutatkozásom, miközben fellapozok pár oldalt. Persze nem mindegyiken szerepel az édesapjához kötődő információ, de könnyebben ered meg a nyelvük, ha úgy hiszik, már tudunk mindent.
We will get there.
- Biztosítom arról, hogy minden ami itt elhangzik, szövetségi titok - elvégre folyamatban lévő nyomozásról beszélünk - senki nem fog tudni arról, amit elmondasz - ujjaim öszefűzve halványan előre dőlök, éppen annyira, hogy ne másszak bele az aurájába, de ő érezze a sajátom.
- Ugyanakkor szeretném, ha tudná, hogy nem mint tettes jelenik most meg itt. Amennyiben ártatlan, nincs mitől félnie - finom, bátorító mosolyra görbülnek ajkaim. Na, nem vagyok én rossz zsaru, aki megfélemlítésre alapoz.
- Kezdjük az elején. Milyen a kapcsolata az édesapjával?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2024. január 21. 17:49 Ugrás a poszthoz

Lafayette David Saint-Venant

Vannak egyébként nálam rosszabb varázslókk is, akiknek szent meggyőződése, hogy az előítéletük rá kell bizonyítsák mindenki másra. Ebből most nem azt akarom kihozni, hogy én valami szent lennék, és nem birtokolnám a fent említett előítéleteket. Csak azt szeretném mondani, hogy az én dolgom itt és most az, hogy legjobb tudásom szerint kiderítsem az igazságott. Majd nálam okosabb emberek eldöntik, kinek milyen következményekkel jár ez az úgy nevezett igazság.
- Tudom - nézzenek oda! valakiek egész csípős nyelve van. Előhúzok a mappából egy papírt, a megbűvölt toll halk sercegéssel igyekszik minden elhangzó szót feljegyezni rá. - Ez részben az utazásainak is köszönhető, feltételezem - nincs benne semmi relytett üzenet, egyszerű megállapítás, mintha csak azt mondanám, hogy kint elég hideg van.
- Mit modott, miért kell külföldön tartózkodnia? - persze sokkal egyszerűbben megoldhatnám ezt az egészet, és kevesebb tapasztalattal talán már meg is próbáltam volna a kihasználni a kezemben fekvő képességet, de...
A legilimencia nagyon is érzékeny terep, az ember elméje hajszál érzékeny, és ő amilyen feszült, biztosan azonnal észrevenné. Ez nem azért van, mert én rossz legilimentor lennék - de ahogy az előbb is említettem: soha ne becsülj alá senkit.
Persze azt sem várhatom el tőle, hogy csettintésre ellazul és egy tea mellett kipletykálja nekem az apja viselt dolgait. Erre is lenne, ugyan kevésbé etikus, megoldás. De ott még nem tartunk.
- És ki volt az, aki ilyenkor vigyázott gyermekként magára?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2024. január 27. 09:00 Ugrás a poszthoz

Lafayette David Saint-Venant

Túlzás lenne azt mondani, hogy ismerem az életörténetét - azt ismerem, ami a papirokon szerepel róla. Történetesen, és nem túl meglepő módón, minden amit elmond, egyezik azzal, amit megtalálni róla. Ezek elég alap információk, nem enged magán fogást, elég rendesen felkészítették.
Vagy épp tényleg nem tud semmit, és csak egymás idejét pazaroljuk.
- Gyerekként soha nem merült fel benned, hogy szeretnél vele utazni? - megint egy egyszerű kérdés, nem hallottam még olyan gyerekről, aki ne vágyott volna a külföldi rokon társaságára, az élményekre, az ismerelenbe. Vagy ha mégis, akkor annak általában nyomós oka volt, a család mélyen bele tudja ültetni az ifjú elmébe, ki a "rossz" a családban.
Persze arra a témára is kitérhetnénk hogy a szóban forgó gyámja, az édesapja testvére szintén auror. De nem most.
Közben, ahogy oldódik a feszültsége, lehelet finoman próbálom kitapogatni az elméje határait. Persze, hogy ebbe nem egyezett bele - mégis ki tenné? -, pont ezért kell óvatosnak lennem vele, hogy ne is bukjak le.
- Hogy viseled a hirtelen jött hírnevet? - biztos vagyok benne, hogy az iskola falai között megy a megbélyegzés, na de azon kívül? Senkiek nem kell sok ész, hogy összerakja a két családnevet - az embereket ismerve pedig, ez nekik abszolút elég ahhoz, hogy valakit gyűlöljenek.
Bogolyfalva - Vajda Eszter összes RPG hozzászólása (26 darab)

Oldalak: [1] Fel