Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Lora FontaineAnyáék azzal kezdték kioktatásomat a Bagolykő előtt, hogy tanuljak jól, viselkedjek illemtudóan és barátkozzak sokat. Nem mintha ezt nagyon mondogatni kellett volna, hiszen mindháromra törkedtem, amennyira csak képes voltam. A barátkozás mégsem olyan könnyű, mint azt az ember először gondolná. Főleg ha az ember annyira idegesítően pozitív, mint én. Lora mégis látott bennem valamit, úgyhogy megbeszéltük, hogy elfutunk a fojtogató hőség elől. Természetesen hogy indulhatna egy ilyen nap? Az ébresztőt beállítottam előző este, jóval a megbeszélt időpont előtt, hogy még a reggeli jógára is legyen időm. Az ébresztőóra csörgött, én pedig már bántam az előző esti sokáig fennmaradást. Kikapcsoltam a folytonos csörgést és morcosan fordultam a másik oldalamra, aztán eszembe jutott Lora és, hogy nekem ma programom van, úgyhogy még mindig csukott szemmel lerúgtam magamról a takarót. Felkeltem és nekiálltam a reggeli gyakorlatoknak. Lassan csináltam, miközben figyeltem arra, hogy egyik elgémberedett tagomat se húzzam meg, ahogy azt néha sikerül megtennem, mikor sietek. Közben ezernyi gondolat forgott a fejemben. Amint végeztem a kötelező mozgással, elvégeztem az olyan reggeli teendőimet, mint fogmosás, fésülködés és gyors hidegzuhany, hogy mindenképpen felkeljek. A szekrényem előtt állva döbbentem rá, hogy nincs ott a fürdőruhám, ahol általában, de még volt időm a megbeszélt találkozóig, így nem siettem el a dolgot, csupán elkezdtem kipakolni a szekrényem tartalmát. Közben találtam egy papucsot meg egy vászontáskát, amit azért hoztam, hogyha itt vásárolni megyek, ne kelljen azzal az átlátszó zacskóval szennyeznem a környezetem. Mindkettő kapóra jött jelenleg, így a táskába pakoltam a papucsot, a törölközőt és a hajcsatot, ha végül úgy döntök, hogy kontyba teszem a hajam. Az egész szekrény átnézése után sem találtam a fürdőruhát, így rácsörögtem anyura, hátha otthon maradt. Az öcsém vette fel a telefont és hangjára minden addigi csekély idegességem elszállt. Megkérdeztem, nem látta-e a sárga fürdőruhám, mire azt válaszolta, hogy pont tegnap találták meg a téli ruhák kiválogatása közben. Csodás. Az egyetlen ötlet, ami eszembe jutott, hogy vennem kéne egy újat. Amilyen gyorsan csak tudtam, felöltöztem, magamhoz kaptam a táskám és lerohantam a márványlépcsőn. A faluig futottam és csak remélni tudtam, hogy Lora is késik egy kicsit. A táskámban kutakodtam, hátha tudok írni neki egy szedett-vedett SMS-t, így rohanás közben, miszerint késni fogok, de mindent megmagyarázok majd, de a sietség következtében, a toronyban hagytam a telefonom. Danka, Danka, ha sietsz, csak elhagyod a fejed! Csendült a fejemben anya hangja, de már nem akartam visszaszaladni és nagyon reménykedtem, hogy Lora megvár és nem megy el. Berontottam az első ruhaüzletbe, amit megláttam és érdeklődtem fürdőruha iránt. A hölgy mosolygott és azt mondta, hogy nemrég érkezett egy szállítmány, de ha annyira kell, akkor felbontja a dobozt, mire én csak hevesen bólogattam, közben pedig lihegve próbáltam lenyugtatni a légzésem. Az eladó egy fehér színű, zöld levelekkel tarkított fürdőruhát rántott elő és mielőtt kivehette volna az újabbat, hogy megmutassa, hogy néz ki, elé toltam a pénzt, megnéztem a méretet és rohantam is a Barlangfürdőbe. Végigfutottam a következő utcákon és hasonló hirtelenséggel váltottam jegyet. Mikor beértem, a szívem lassabban kezdett dobogni és az idegességem is eltűnt, hiszen Lora ott állt, Aladárral. Ledobtam a cuccaimat és mielőtt bevetettem volna magam egy öltözőbe, a lányra mosolyogtam: - Bocsánatot kérek. Elmagyarázom. - néztem rá és elmeséltem az egész reggelemet.
|
|
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2018. december 14. 17:32
|
|
|
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Lora FontaineAz öltözőben magamra kaptam a fürdőruhámat és boldogan konstatáltam, hogy olyannyira új volt, hogy semmilyen címke vagy egyéb zavaró dolog sem került még bele. Lora szörnyen megértően fogadta az egész történetet, aminek felettébb örültem, de nagyon boldog voltam, mikor megláttam Aladárt, a kiskutyáját. Reméltem, hogy elhozza őt is, mert rajongok az ebekért. Miután átöltöztem a medencék felé vettem az irányt. Ugyan eddig is gyakran jártam a faluban, de legfőképp tartalékélelmiszerért, mert egy vegetáriánusnak meglehetősen nehéz konyhai ételeken élni, tapasztalatból mondom. Tehát Bogolyfalva már első látásra nagyon bejött, de nem igazán merészkedtem beljebb a boltokon kívül bárhová, a Barlangfürdőben pedig még nem is jártam.
Talán ezért is csillogott a szemem, mikor beléptem a medencék világába. Gyönyörű volt és abszolút felülmúlta a képzeletemet. Sokan futottak a meleg elől ezekbe a csodálatosan gyöngyöző vizekbe, mégis annyi volt belőlük, hogy nem érződött a tömeg zsúfolódása. Egyből berohantam az egyikbe, mert meglehetősen lefáradtam az őrült hajszában egy bizonyos fürdőruha után. A langyos víz simogatása sokkal jobban esett, mint vártam és élveztem a kellemes szabadságot a hőség elől, amit nagyon régóta várok.
- Loraaaaaa - kiáltottam a lány után, de hangomat elnyelte a gyerkezsivaj. Mikor megjelent rámosolyogtam.
- Ez sokkal jobb ötlet volt, mint gondoltam.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Lora - Köszönöm szépen! - mosolyogtam rá. - Imádom a fürdőruhád színét!Mikor kisebb volt imádtam úszni, mindig engem parancsoltak ki utoljára a medencéből. Amikor pedig a Balatonra vagy tengerhez mentünk, alig bírtam kijönni. Egyszer Görögorszgban előbb felkeltem, mint a többiek, így lementem fürdeni. Persze, baj lett belőle meg minden, de nem bántam meg. Aztán az évek múlásával, ez a fajta vízimádat lassan összement. Mármint most is szeretek úszni, ám ahogy idősebb lettem, elkezdtem más tevékenységek iránt is érdeklődni (meg balettozni is elkezdtem, ami majdnem mindentől elvette az időt). Úgyhogy ez a kalandnak olyan gyerekkor fílingje volt, hogy nem csak a vízben, de a nosztalgiában is úszkáltam. El sem tudtam volna képzelni, hogy ennél jobban töltsek el egy nyári napot. Áldottam Lora ötletét, egyszerűen minden olyan jó volt. Muszáj lesz felhívnom ezek után Oliékat és kikényszeríteni belőlük, hogy menjenek el pancsolni egyet gondoltam, hiszen az otthoni családomnak tudtommal nem volt túl sok programja. Hiába, mindig én szerveztem mindent, így nélkülem kicsit bezárkóztak. Úsztam pár kört, majd Lorához fordultam: - Mondd, hogy nem csak én élvezem ezt az egészet ennyire. Remélem, te nem unod halálra magad velem. Nem vagy éhes? - kérdeztem, mert bármennyire is jó volt ez a hely, reggeli hiányában kissé megéheztem. Na, meg nem akartam, hogy szegény lánynak miattam kelljen óráknak tűnő perceket tölteni egy olyan helyen, amit nem is élvez.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Lora  - Igen, tényleg – válaszoltam, hiszen igaz is volt. Közben megláttam Lora kissé aggódó tekintetét, amivel Aladárt kémlelte. Már a nyelvemen volt a kérdés, de aztán eszembe jutott a sok ember, aki ki nem állhatta a kíváncsiságom, így inkább csak becsuktam a szám és nem mondtam semmit. Viselkedj jól, Danka! Kinga szavai elérték a hatását, minden élethelyzetben eszembe jutottak, de nem volt vele bajom, hiszen így legalább „anyukám” mindig velem volt. Aztán hirtelen Lora kibökte. Elmondta, hogy mitől fél. Jó, nem volt túl nagy vallomás és nem is olyan hétpecsétes titkot mondott ki, amiért az FBI most vadászna ránk vagy valami ilyesmi. Én pedig nem voltam hozzászokva félelmekhez. A titok egyfajta hatalom. Már nem emlékszem, ki nyilatkozta ezt, de kétségtelenül igaza volt. Akkor van egyfajta hatalmam? - Ha valami rosszul sülne el, én segítek neked a kiskutya nevelésben – vágtam rá. Persze egyikünk sem szeretett volna apró ebeket terelgetni a kastély falain belül, akármennyire is édes feladat lett volna. - Szerintem előzzük meg a bajt! – mondtam és kimásztam a medencéből. A vízből kilépve kellemes borzongás futott át a testemen, amit a fürdő hidegebb levegője váratlanul ért. - Mit kívánsz? – kérdeztem a lánytól, miközben a kutyája után indultam. Talán neki könnyebb feladat lesz ételt választania, mint nekem. A magyar street food még nem igazán vette fel a vegetáriánus ételeket is az étlapra, de sebaj. Gyümölcs elvileg van a táskámban és az is lehet, hogy én is találok errefelé valamit.
|
|
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2018. október 26. 16:13
|
|
|
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Moon Jun SeoSokféle edzésem van egy héten: erősítő, nyújtó, futós és persze a valódi balett is a listán szerepelnek. Ezek közül a legfárasztóbb az erősítő, a legfájdalmasabb a valódi balett, a legnyugalmasabb a nyújtó és a legegyszerűbben teljesíthető a futás. Amíg jó idő van, kihasználom és annyit futok, amennyit tudok. A többi fajtát esőben, hóban, de még fagyban is lehet csinálni, de a szabad levegőn csak meghatározott időpontokban lehet futkosni. Eredetileg estére terveztem egy jó hosszú kocogást, de a tervemet könnyűszerrel áthúzta egy másik, fontosabb program. Nem szeretek úgy edzeni, hogy utáni még emberek közé kelljen mennem, mert a zuhanyzás és hajmosás ellenére is úgy érzem magam, mint egy papírpénz, amit véletlenül a mosógépben forgó farmerben hagytak, mégis bűntudatom lett volna, ha ezt elhalasztom, így délután felöltöztem és nekiindultam Bogolyfalvának. A fő utcán csak gyorsan sétáltam, nem állt szándékomban senkit sem zavarni vagy netán fellökni, de hamar elértem eredeti úticélomat, a falu határát. A koncepció szerint két kört szerettem volna futni arrafelé, majd pihenni egy kicsit, még két kört lenyomni és visszamenni elkészülni az estére. Épp a tó mellett készültem elrobogni, amikor beszélgetést és nevetést hallottam, aztán vizuális élmény is társult hozzá; megláttam ez egyik évfolyamtársamat, egy kisebb lánykával, gondoltam, hogy a húga lehet az. Az órámra néztem és konstatáltam, hogy előbb indultam, mint terveztem, így bőven volt még időm a futásra. Odáig szaladtam, majd mellettük lelassítottam és végleg megálltam.
- Sziasztok! – mosolyogtam rájuk, amikor pedig észrevettem, hogy a lány egy szendvicset majszol hozzátettem. – Jó étvágyat!
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Lora - Hidd el, remekül nézel ki – bólogattam hevesen. A lányt az első pillanattól kezdve szépnek tartottam, a fürdőruhájának színe pedig egyszerűen nagyszerű volt. Feltételezem, sokaknak akad problémája a testalkatukkal, de szerintem mindenki akkor a legszebb, amikor jól érzi magát a saját bőrében, így törekszem erre én is. Úgy tűnik, Aladár szerint a kutyahölgy is csodás teremtés, de mikor felvetettem a kiskutyák ötletét, Lora furcsán nézett rám.
- Te tudod – feleltem, ugyan én még nem neveltem sem kis, sem nagy ebet, így nincs is tapasztalatom benne, de azt mondják, könnyen bele lehet tanulni és szívesen csinálnám, de nem akarok a lányra olyat erőltetni, amit nem akar. Nem lenne udvarias, de még csak humánus sem, így csak elraktároztam az agyam egyik fiókjában, hogy magamnak kéne szereznem egy állatot, meg előtte beszélnem kéne az otthoniakkal meg a szobatársaimmal és meg kéne vennem rengeteg dolgot, de biztos vagyok benne, hogy mindezt örömmel csinálnám, ha a végén egy szőrös társat tudhatnék magam mellett. Nagyon sok előnye lenne egy kisállatnak, például sosem lennék magányos, feltétel nélkül szeretne és akár Alcsihoz hasonlóan, elkísérhetne a programjaimra is. Amint kiléptem a medencéből, felkaptam a törölközőm és gyorsan áttöröltem a testem, majd lehelyeztem az eredeti helyére, hiszen én nem éreztem szükségét a tárgynak. A helységben meleg pára szállt fel, mégis a víz után hideg érzettel kellett szembenéznünk. Ha jól emlékeztem, egy lépcső volt arra hivatott, hogy felvigyen minket a büféhez.
- Sós és édes is jöhet. Amikor kisebb voltam, mindig főtt kukoricát ettünk a Balatonon a családommal, az most olyan nosztalgikus lenne, de nincs semmi, amire kifejezetten fenném a fogam – mondtam a lánynak. Persze, az édesből majdnem mindent ehetek, a sós már kérdésesebb.
– Igen, vegetáriánus vagyok és velem csak jól jár. Ha valaki elfelejtkezik arról, hogy nem eszem húst, megkaphatja az összeset – mosolyodtam el. Tényleg kell egy kutya.
|
|
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2018. október 26. 19:35
|
|
|
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Jun Seo Mosolyogva néztem rájuk, miközben kissé furán kapkodtam a levegőt, valószínűleg megint elfelejtettem figyelni a helyes légzésre. Szuper, biztosan szúrni fog az oldalam, és egy örökkévalóság lesz, amíg elmúlik. Jó lenne, ha valaki néha a fejemhez vágná az apró dolgokat, amiket elfelejtek, hiszen a nagyobbak mindig benne maradnak a fejemben, de a kicsik simán kiperegnek az agyam szitájának apró rései között. Otthon, Kinga mindig emlékeztetett ezekre, neki bezzeg egy szivacs volt az agya. Persze, most is kiment a fejemből valami, a légzésgyakorlaton kívül. Az egy dolog, hogy az arcmemóriám ijesztő, ám előfordulhat, hogy más nem jegyez meg minden kastélybeli arcot. Valószínűleg Jun Seo is ezek közé tartozott, így újra érdekes szituációba kevertem magam, és mást is. - Jaj, bocsáss meg! Dankának hívnak, és évfolyamtársak vagyunk, azt hiszem. Legalábbis elemi mágiára együtt járunk – feleltem, és nagyon reméltem, hogy a fiú nem fogja közölni velem, hogy igazából neki nincs is ilyen órája. Határozottan emlékeztem rá, hogy elemi mágián láttam az arcát, de természetesen én is tévedhetek, és abban az esetben még inkább fura helyzetbe sodorhatom magam. A beszéd helyett, elővettem az üvegem, és mohón ittam belőle. Tulajdonképpen annyira nem is voltam szomjas, sokkal inkább nem akartam többet beszélni. Aztán locsoltam egy keveset a kezemre is, és az arcomra kentem azt, hogy legalább egy kicsit felfrissüljek. Felnéztem rájuk, majd széles mosolyra húztam a szám. Akkor is kerekítek ebből a beszélgetésből valami vállalhatót. - És ti hogyhogy erre sétáltok?
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Jun SeoElengedtem a fülem mellett a kijelentést, miszerint neki nincs is olyan órája.
- Jaj, az de jó! – lelkendeztem, miközben a kislányra pillantok. – És várod már az előkészítőt?
- Nekem is van egy öcsém. Ő tíz éves, csak először mugliiskolában kezdte, a szülők meg tanítgatják a varázslást, ahogyan anno nekem is. Meg amúgy is, mellém nem küldenék tartósan. Már az nagy engedmény, hogyha a következő vizsgáim jól sikerülnek, akkor eljöhet egy hétre – ha a Bagolykőben maradok mestertanoncként is, akkor még elvileg fogunk együtt járni az iskolába. Csodálatos lenne, ha az öcsém az előkészítőbe járna. Rengeteget lehetnénk együtt, és nem csak az esti hívásaink tartanák bennem a lelket, hanem a jelenléte is. Azért bevallom, a szülők érvelésével is egyet tudok érteni, hiszen nagy valószínűséggel egyikünk se járna be többet órára és teljesen elragadna mindkettőnket a hév, miszerint a másik ilyen elérhető közelségben van. Hirtelen ötlettől vezérelve, előkaptam a telefonom és bekapcsoltam, majd a testvérpár elé nyomtam a zárolt képernyőm.
- Ezek mi voltunk, még kiskorunkban – mutattam meg nekik, aztán újra elraktam a készüléket.
- Futok. Muszáj. Nemsokára vége lesz a futószezonnak, úgyhogy most ki kell használni – tártam szét a karom mosolyogva. Sosem bírtam egyhelyben maradni. Úgy látszik, ez máig kitart. Talán ezért vállalok magamra annyi mindent.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfitMint minden kisgyerek, a szánkózást én is a családdal kezdtem el. Amikor megszületett az öcsém, már négyen jártunk a magas dombra csúszkálni, amit ő mindig felettébb élvezett. Őt valamiért nagyon vonzza a gyorsaság, és mivel én nem vagyok és nem is akarok semmiféle jónak az elrontója lenni, így amint kicsit nagyobbacskák lettünk, még mindig boldogan kerekedtünk fel a havazásban, hogy újra és újra megtegyük a kaptatót azért, hogy megint leszáguldjunk róla. Csak akkor jutott eszembe, hogy már két éve nem ültem szánkón, mikor a diáktársaim megkérdezték, van-e kedvem velük menni a játszótér melletti földhátra. Én csak hevesen bólogattam egyfajta válaszként, ami legfőképp igent jelentett. Órák után felsiettem a hálókörletünkbe, és a szobámban átöltöztem. A szekrény mélyén találtam egy manósapkát, amit ki tudja hány éve csórtam el Kingától, amolyan „hátha jó lesz valamire” elv alapján. A fejembe húztam, úgyis egy játszótér mellé megyünk, hátha megmosolyogtathatok pár kicsit, majd mielőtt meggondolhattam volna magam, felkaptam a kabátom és a kesztyűm az asztalról, aztán kioldalogtam az ajtón. Ez utóbbit gondosan a zsebembe gyűrtem, mivel soha nem szerettem a kesztyűket, csupán elővigyázatosságból tettem el, hátha hógolyócsatára kerül a sor, amikor igen hasznos lehet. Tempósan sétáltam a Boglyas térig, ahol a többiek vártak rám és együtt elindultunk a dombra. El sem tudtam képzelni, hogy ők honnan szereztek szánkót. Legalábbis én nem hoztam magammal egyet az új tanévre, de lehet, hogy jövőre előre kéne gondolkodnom. Szán híján csak zsebre tett kézzel álldogáltam és beszélgettem a barátaimmal, mivel sokan voltak olyan felkészületlenek, mint én, így amíg arra vártunk, hogy valaki megunja a suhanást, ezzel átengedve nekünk a helyet, valamivel elütöttük az időt. Közben kacagást hallottam a hátam mögül, s mikor megfordultam észrevettem két kislányt és feltehetőleg az anyukájukat. A hóban ott hevert egy árva kesztyű. Gondoltam a kislányé, így felemeltem és utána futottam. Miközben jobban szemügyre vettem a darabot, a zsebembe süllyesztettem a kezemet és rájöttem, hogy azért volt annyira ismerős, mert az az enyém. No, nem mintha bármikor használnám, de egy darabbal egyikünk sem megy semmire.
- Sziasztok! – próbálkoztam először egy köszönéssel.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfit- Igen, azt hiszem – bólintottam, miközben jobban megnéztem a gyerekeket. Az idősebbik kétségtelenül hasonlított arra kislányra, akire otthon minden nyáron vigyáztam, mivel a szülei az év azon időszakában nem igazán tartózkodtak az országhatárokon belül. Őt Lujzinak hívták, és végtelenül aranyos volt. Végül elköltöztek Amerikába, mert a szülők megelégelték a rengeteg utazást, ami a munkájukkal járt, így azóta nem láttam őket. A lánykára mosolyogtam, mikor ő is köszönt, majd meglengettem a nálam lévő holmit. - Te szereted a kesztyűket? Én nem túlságosan – ráztam meg a fejem, miközben leguggoltam mellé. - Ő a tesód? – mutattam a babkocsi felé. – Nekem egy öcsém van. Ő sajnos most nincs itt. Már jött volna a következő faggatózó kérdésem, mikor eszembe jutott, hogy még be sem mutatkoztam. Gyorsan felpattantam és az anyukára néztem. - Engem Dankának hívnak. A Bagolykőben tanulok – kíséreltem meg egy gyors bemutatkozást. Elég gyakran jártam a faluban. Azzal a céllal, hogy felkutassam az összes jó helyet a környéken. Kalandozásaim során rengeteg emberrel találkoztam, némelyikkel beszélgettem is. Mindenesetre nagyon kevés arc volt, amit látásból ne ismertem volna, a kiscsalád mégsem rémlett, de inkább nem kérdeztem rá. Ha szeretnék, úgyis elmondják.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfitMosolyogva figyeltem, ahogy a kislány válaszolgat a kérdéseimre. A kesztyűs kérdésemre kapott válasz nem tudom, milyen nyelven volt, de a hangzásából a „nem” szóra tippeltem. Kiskoromban engem is tanítgattak más nyelveken. Németül Arnold, franciául pedig Kinga beszélt hozzám, ami óriási segítség volt, amikor iskolába mentem és elkezdtem idegennyelvet tanulni. Miután ez nekem bevált az öcsémmel is így bántak, amiért valószínűleg ő is ugyanolyan hálás lesz, mint amilyen én vagyok. A kicsi töretlenül válaszolgatott nekem, aztán átölelte a testvérét, amiért még jobban elmosolyodtam. Nagyon jó az, ha az ember lányának van testvére, főleg ha ennyire szereti. Klara, Maja és azt hiszem Ania, próbáltam memorizálni a neveiket, ugyan a legkisebbet nem mutatták be, de úgy emlékeztem ezt a nevet mondta Klara, mielőtt átölelte őt.
- Másodikos vagyok, nagyon szeretek ide járni – válaszoltam. Tényleg szeretek a Bagolykőben tanulni, a házam is a lehető legjobb és a légkör is valahogy családias, ami igazán fontos nekem. Meglehetősen igénylem a társaságot, utálok egyedül lenni, errefelé pedig mindig akad társaság.
- Tényleg? Melyik házban voltál? És volt kedvenc tantárgyad? – nem akartam faggatózni, de jelenleg a kis életem meghatározó része az iskola, ezért nagyon érdekel, mások hogyan érezték magukat ugyanezen falak között.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Jun Seozárás - Így csúfoltak? Pedig olyan szép vagy – szörnyülködtem a kijelentésén. A gyerekek néha olyan durvák tudnak lenni. A szomorú az egészben az, hogy majdnem mindenkit gúnyolnak az iskolában. Közülük is vannak a szerencsések, akiket csak rövid ideig, és a kevésbé szerencsések, akiket meg sokáig. Már Olivér is jött úgy haza, hogy valamiért bántották, én pedig otthon vigasztalgattam szegény drágát. Ő viszonylag könnyen megúszta, nagyon vicces és népszerű fiúcska, így hamar leszálltak róla és amilyen aranyos, ő nem kezdett bele efféle butaságokba. Úgy emlékszem, engem is csúfoltak az iskolában, leginkább azzal, hogy a szüleim lemondtak rólam, amit mi ugyan nem tettük közhírré, de sokan, sokfélét pletykáltak a családunkról, feltehetőleg irigységtől fűtötten. Mi valahogy mindig harmonikusabban éltünk, mint a legtöbb család a kerületben, ezért az iskolában is felütötte a fejét egypár rosszindulatú gondolat, de mivel egyikünk sem vette fel, megunták az egészet és kerestek valaki mást.
- Köszönjük szépen – mosolyogtam, miközben én is a képet néztem. Ugyan, már egyikünk sem emlékszik rá, de Kinga mindig azt mondta, hogyha fáradt volt, elege volt már mindenből és mindenkiből, akkor bejött a szobánkba és csak nézett minket, mert szerinte annyi energia és szeretet áradt belőlünk, a kapcsolatunkból, ami újra feltöltötte őt. Kinga! Hiszen megígértem neki, hogy még este felhívom és beszélgetünk, mert már rég nem számoltam be neki kizárólag anya-lánya szituációban.
- Bocsássatok meg, de nagyon kell sietnem. Majd még beszélünk, sziasztok – köszöntem el gyorsan, a telefonomat visszatettem a helyére, majd tovább indultam.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfit- Szerencsére vannak egypáran – válaszoltam kicsit szégyenlősen, amikor a barátaimról beszéltünk. Azt hiszem a nekem tökéletesen megfelelő házba kerültem. Mindenki kedves, türelmes és vidámak is, de nem nyaggatnak, ha nincs kedved valamihez. Hasonlítanak rám, de lehet, hogy én hasonlítok rájuk, a lényeg mindenhogy az, hogy jól kijövünk. Elmosolyodtam, amikor meghallottam a házam nevét. Ez olyan, mint amikor jókívánságokat hallasz, egyből felvidulsz, én is valahogy így reagálok erre a szóra. Figyeltem a gügyögésre és a beszélgetésre is, amikor pedig arrébb húzódtak, lecsücsültem melléjük én is, remélve, hogy nem zavarom őket.
- Bojarski tanár úr? – kérdeztem rá, amikor összeállt a kép. A keresztnevéről nem ugrott be hirtelen, miután mi csak tanár úrként emlegetjük.
- Én is navinés vagyok, a többiekről csak jókat tudnék mondani – mosolyogtam. Lehet, hogy van pár tantárgy, ami nem a szívem csücske, de a helyem mindenért kárpótol. A legaranyosabb embereket ismertem meg ezáltal.
- Ugyan, semmi baj – legyintettem, hogy megerősítsem őket, tényleg nem történt semmi. Ő még kislány, a kicsik pedig sokszor követnek el ilyen apró dolgokat. Az öcsém például biztosan lopott már cukrot a boltból, pedig őt is jól nevelték.
- Akkor gyere! – nevettem Klara-ra, miközben megragadtam az apró kezét és elindultam vele a hóban. Egy kevésbé letaposott helyen megálltam, lefeküdtem a fehér porhóba és elkezdtem angyalkát csinálni.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfit- A repüléstant én is szeretem. Egyedül a bájitaltannal nem vagyunk jóban. Mármint persze, abból sem buktattak meg, semmi komoly, csak szeretek kreatívkodni, a bájitalt meg úgy kell előállítani, ahogy azt leírták a tankönyvbe. Viszont felvettem pár nem kötelező tantárgyat is, amik némileg ellensúlyozzák a szürke órákat – meséltem. A bájitaltanról mindig azt hittem, hogy menni fog nekem, mivel nagyon sokat sütöttem, főztem otthon, ennek meg hasonló az alapja, de azért nem panaszkodhatok, mert a többi tantárgy megy, úgyhogy nem is baj, hogy így sikerült.
- Az biztos, hogy másoknak nincs olyan összetartó csapatuk, mint nekünk – bólogattam hevesen. A karácsonyfa tényleg mindig szép, az ajándékok is aranyosak alatta, látszik rajtuk, hogy a vezetőség figyel ránk és törték a fejüket, hogy mit is adhatnának nekünk.
- A pöttömök már csak ilyenek. Aztán lehet, hogy ki sem növik, mint én. Az sem baj, csak sokat kell kenegetni, nehogy kiszáradjon – mondtam mosolyogva. Tény, ami tény, ebben elég gyakorlott vagyok. Mindig megunom az állandó kézkrémezést, aztán persze fáj, és akkor újra elkezdem. Mintha nem tudnám, hogy az nem működik, hogy hanyagoljam az unalmas folyamatot és közben ne vegyek fel kesztyűt.
Miközben hóangyalt csináltam, Klara csak guggolva kacarászott. Amikor végeztem, óvatosan felálltam és megnéztem a művet. Kicsit ferde volt, meg a sapkám miatt kissé eldeformálódott a feje, de a picinek tetszett és ez volt a lényeg. Gyorsan ő is lefeküdt a fehérségbe és hozzám hasonlóan elkezdett kapálózni benne, amint felkelt belőle, óvatosan megfogtam a vállait és leporoltam a hátáról a havat.
- Nézd, milyen szép angyalkát csináltál! – néztem rá a kicsire, gyönyörködtünk benne egy darabig, aztán megfogtam a kezét, és elindultunk visszafelé.
- Elmondod anyunak, milyen aranyosat csináltál? – kérdeztem Klara-tól, miközben visszacsücsültünk a padra.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfit- A kviddicses a legjobb része, az is érdekel, hogy hogyan fejlődött ki meg a seprűk is nagyon izgalmasak. Arnold kviddicsjátékos, vele rengeteg játszottunk, most sajnos kevesebbet, mert ritkán járok haza. Karácsonykor is itt maradtam, mert az otthoniak dolgoztak, az öcsém meg síelni ment, úgyhogy nem tudtunk volna sokat együtt lenni. Öhm, Arnold az apukám, azt hiszem. Vagyis nem hiszem, hanem tudom, mert az, csak nem vérszerinti. Azaz senki nem vérszerinti a családomban – próbáltam elmagyarázni, igen kevés sikerrel. Tényleg el kéne kezdenem őket anyunak és apunak hívni, de egyszerűen így szoktam meg. A magyarázkodáshoz is hozzászokhattam volna, hiszen megannyiszor meséltem már el a történetet. Gyakran mondjuk el ezt, mert sokan nem értik, miért hívom őket a nevükön. Általában szeretem elkerülni az örökbefogadásom történetét, a legtöbb embernek el sem mesélem, olyankor ügyelek is, hogy anyának meg apának szólítsam őket, de amikor jól érzem magam valaki társaságában, akkor akaratlanul is kicsúszik a számon, őket meg nem akarom tudatlanságban hagyni. Az amúgy is kínosabb lenne, ha ők kérdeznének rá, hogy a Kinga vagy az Arnold név kit takar, így egyszerűen csak elmondom a szimpatikus embereknek. Valószínűleg a legtöbb navis tudja már, mert közülük mindenki szimpatikus.
- Az biztos. A vizsgák is bájitaltanból a legijesztőbbek. Tavaly azt mondta a professzor, hogy pontosabban kéne tanulnom. Abból kaptam a legrosszabb jegyet az összes közül – meséltem. Először nem örültem az E-nek, de aztán nem zavart többé. Elfogadtam, hogy ez a tantárgy nem nekem lett kifejlesztve. Attól még fontos, és gyakran jól is jön egy bájital, de én inkább maradok az alapok nem pontos megtanulásánál. Ha kell használnom valaha, akkor majd szégyellem magam, hogy nem tanultam aprólékosan.
- Az tényleg ritka. Az én öcsém kifejezetten utálta a hajmosást, és azt hiszem én is sírdogáltam néha – Olivér mindig hangosan sírt, mikor meg kellett mosni a haját, még velem sem lehetett rávenni, pedig az meg nálunk furcsa. Engem valahogy mindig mágnesként használtak, persze nem rosszból, csak velem könnyebb volt elérni dolgokat, mint hosszas beszélgetésekkel. Kettőnk közül inkább én voltam a beszélgetős. Hosszú, aranyos monológokkal mindenre rá tudtak venni. Most is valamiért könnyen meggyőzhető vagyok, már-már naiv, és mindenkire nagyon figyelek.
- Egy kicsit, köszönöm szépen – huppantam le a padra Klara mellé, és óvatosan elvettem a felém tartott kupakot. Lassan kiittam a tartalmát, és gyorsan megtöröltem a részt, ahol ittam. Gondoltam, hogy Maja nem ott szeretne inni belőle, de mégsem akartam nyálasan visszaadni.
- Írtatok levelet a Jézuskának? És mit kaptatok a Mikulástól? – néztem a kiscsaládra kíváncsian.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Maja és a csajszik
#dankaoutfit- Jaj, de ügyes vagy, akkor biztosan nagyon jól mehet a kviddics! A Navinében én is hajtó voltam. Meg elvileg vagyok is, csak sokan kiléptek meg elmentek egyetemre, úgyhogy most pöppet kevesen vagyunk, így meg nem tudunk meccsezni – nagyon lelkes voltam, Maja volt az első felnőtt, aki nem a játék csúnya oldalát látta, hanem velem együtt rajongott a sportért. Arnold eléggé kiakadt, amikor otthon mondtam, hogy bevettek a ház csapatába, akkor meg még jobban, amikor bejelentettem, hogy hiába csak az első évben kötelező a repüléstan, én azért tanulnám tovább. Szerintem akkor jött rá, hogy beleszerettem az egészbe, és azóta csak várják a levelet, hogy egyetlen lányuk megsebesült a pályán.
- Igazából nagyon sokan kérdezik, hogy nem szeretném-e megkeresni az eredetieket, de azt hiszem, abszolút nem érdekel, hogy kik ők. Egy picit sem vagyok dühös rájuk, mert ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna – arra már nem szerettem volna rákérdezni, hogy ő haragszik-e az apukájára, mert éreztem, hogy ez ingoványos talaj, mindkettőnknek, mert a csodacsalád ellenére sem szereti az ember, ha ilyen régi problémákról kell beszélni. Én kezdek beleszokni, csak a reakciókat bánom egy kicsit. Maján kívül majdnem mindenki szomorúan fogadta, hogy lemondtak rólam, de én nem szeretném, hogy emiatt bárki búslakodjon, mert én sem teszem.
- Én általában elrontom a bájitalokat. Múltkor majdnem felrobbantottam a labort, vagyis a prof ezt mondta. Nem is tudom, miért kell olyan dolgokat csinálni, amit ha elrontasz, az másnak vagy neked rossz lehet – az első évfolyamban azt hittem, hogy szeretni fogom a tantárgyat, mert én a legtöbb tantárgyat szeretem, de aztán rájöttem, hogy nekem ez a kotyvasztás nagyon nem megy.
- Az rossz, de úgy tűnik megéri, mert nagyon szép hajad van. Nekem szerencsére olyan vegyes. Ha úgy dönt, akkor hullámos, ha másképp, akkor egyenes. Engem meg nem zavar, mert szeretem így is – Kinga mindig azt mondta, hogy szerencsés vagyok, mert a hullámos és göndör hajúak, egyenest akarnak, az egyenesek meg hullámost, nekem viszont van mindkettő, úgyhogy én tökéletes vagyok. Nem érzem magam tökéletesnek, de elvileg az anyukák mindig annak tartják a csemetéjüket, úgyhogy nem mondtam el neki az álláspontomat.
Amikor megittam a teát, visszaadtam azt Majának, még egy ’köszönöm’ kíséretében.
- Én is írok a Mikulásnak meg a Jézuskának is. Jaj, de aranyos játékaid vannak! – Olivér csak autókat tologatott, én meg már nem kapok babákat ajándékba, úgyhogy tök régen láttam ilyen cuki játékokat.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Big broMentségemre legyen mondva, én tényleg igyekszem a megbeszélt időpontok előtt a helyszínre érni. Ha így számolok, akkor talán pontosan is tudok érkezni, ma mégis elmegy egy csomó mindennel az időm. Még a szobámban készülődök, amikor szólnak, hogy azonnal adjam le, melyik napokon és mikortól szeretnénk gyakorolni a csapatommal. Pedig biztos vagyok benne, hogy bevittem már a titkárságra, de rohanok, mint valami őrült, hogy azzal is végezzek. Végül kiderül, hogy minden rendben van vele, csak elfelejtettem aláírni, de annak pótlása után utamra is engednek. Nehéz beleszokni, hogy a csapatkapitány megjelölésnél az én nevemet kell odafirkantanom. Még visszafutok a szobámba a táskámért és máris késésben vagyok. A Bagolykő területét sikerül viszonylag gyorsan elhagynom, de a faluban már nehezebb annyi embert kerülgetni. Ilyenkor azért elég jól jön, hogy hajtó vagyok, gyorsan kiszúrom a nekem megfelelő réseket és viszonylag hamar ellavírozok az emberek között. Hihetetlen, hogy ebbe a minifaluba is hányan járnak nyaranta csak úgy, pedig annyi látványosság azért nincs. A kastélyban rebesgették, hogy a legtöbben a kaszinó miatt jönnek, de nem hiszem, hogy az éppen előttem irtó lassan haladó nénicsorda itt szeretne meggazdagodni. Végeláthatatlan előzések, bocsánatkérések és csúnya pillantások árán végre eljutok a cukorkabolt bejáratáig, ahol meglátom Henriket. Mondjuk őt sem olyan egyszerű megközelíteni, mert egy osztálynyi kisgyerek tódul be a boltba előttem, mintha csak Black Friday lenne, nem néznek semerre, csak özönlenek befelé, én meg igazán nem akarom egyiket sem fellökni, így kicsit kínosan állok ott, amíg a legutolsó mini is beteszi a lábát a cukorka-mennyországba. Amint végre átvágok azon a pár méteren, ami a gyakorlatilag bátyámat és engem elválasztott, széles mosoly terül el az arcomon és rögtön a nyakába vetem magam, odahúzva egy szoros ölelésre. Bár elég gyakori levélváltásban vagyunk, tehát mindent tudunk egymás jelenlegi életéről, szinte abnormális volt, hogy most látom őt is, nem csak a furcsán kanyarított betűit.
- Hiányoztál - suttogom a mellkasába, abban bízva, hogy így is meghallja. Két éves korom óta az életem része, hogy ne hiányzott volna? És most hirtelen Bogolyfalván keres lakást, a Bagolykőben szeretne tanítani, én pedig teljesen biztos vagyok abban, hogy nincsenek véletlenek.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Big broHenrik mindig olyan volt nekem, mintha a bátyám lenne. Soha nem éreztem különbséget Olivér és Henrik között. Talán azért sem, mert a szüleim teljes értékű gyerekként kezelték, meg én is magam mentett voltam. Egyszerűen nem volt egy vérszerinti rokonom sem. Oli is szereti őt, csak máshogy, ők ketten már nem állnak annyira közel egymáshoz, mint ahogy mi tesszük.
Jól esik, hogy végre itt van, hogy én is hiányoztam neki, a mosolyom pedig egyre csak szélesedik, a végén már az arcom is belefájdul, de ezt nem én kontrollálom, csak úgy jön.
- Igen, a lehető legjobb házba kerültem. Majd te is meglátod, mindenki tök kedves. Mondjuk a takaródóval mindig megjárom, egy csomó büntetést kaptam már, pedig csak rossz az időérzékem. Meg múltkor megátkoztak, de azt hiszem, azt már meséltem - amúgy szeretek a Bagolykőbe járni, a Navinések a legcukibbak, és valaki mindig hordoz magánál valamiféle édességet, amit szívesen megoszt bárkivel. És ők is szeretnek kviddicsezni, meg csapatkapitány lehetek, ami elég menő, úgyhogy összességében jól elvagyok itt. Néha honvágyam van, de ez gondolom a bentlakás velejárója.
- Lakat a számon - mosolygok vissza cinkosan, mert abban biztos vagyok, hogy megtaláljuk a tökéletes albérletet. Pár másodpercnyi táskában turkálás után elő is kapom a jegyzetfüzetemet diadalittasan, mintha csak az excaliburt húztam volna ki a kőből. Pedig ez nem olyan nagy dolog, csak a kiadó lakásokat firkantottam fel bele. Rengeteget kutakodtam az újságokban, megkérdeztem a többieket, hátha ők jobban informáltak, sőt még az egyik edzésünk előtt be is ugrottam a hivatalba, hogy rákérdezzek a témára.
- Nos, van egy csomó, amit kinéztem. Hány szobásat is keresünk? - kérdezek még vissza, mert azt előzetesen elfelejtettem megtudakolni, így most Bogolyfalva minden kiadó lakása a listámon van, mögötte egy zárójeles szobaszámmal és az esetleges tudnivalókkal vagy extrákkal.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Big bro- Ne fáradj vele, de azért köszi - mosolygok vissza, mert bár egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy tényleg megtenné, azért ismerem annyira, hogy tudjam, nagyon jó ember és bár csak szeretetből piszkálná Emesét, ő is tisztában van azzal, hogy ebből egyikünk sem jönne ki jól. Az órája említésével mégis egy csomó kérdés jut az eszembe, amiket gyorsan rázúdítok, nehogy akár egyet is elfelejtsek. - Amúgy akkor már biztos, hogy tanítani fogsz nálunk? És hányadik évfolyamtól, gondolom ilyen dolgokat nem akarnak az elsősöknek mutatni, ők még elég picikék. Én egyáltalán járhatnék az órádra? Az nem ilyen, hogy is hívják azt, amikor például az anyukád a tanárod és feltételezik, hogy folyton jó jegyeket ad neked mert szeret, na ez nem lenne az?
- Úúú, de jó, köszi! Főleg, hogyha ide költözöl! Kártyázhatnánk sokáig este, mint régen - az most elhanyagolható tényező, hogy Laura, aki éppenséggel a szobatársam és barátnőm mindig észreveszi, ha egy percet is kések, aztán meg hiába a magyarázkodás, hogy edzeni voltam vagy a könyvtárban tanultam (ami így nem teljesen igaz), már rögtön mondja is, hogy mit kell csinálnom. Azért kedves, mert nem kapok tőle akkora büntetéseket, mint amit a többi lógos más prefektusoktól, így azért ennek is van előnye.
- Neked csak a legjobbat. Plusz úgyis tudod, hogy nagyon sokat fogok véletlenül arra járni, úgyhogy ezzel mindketten nyerünk - és egy cukorkaboltot is kapok érte, tehát én még duplán is nyerek. Közben meghallgatom a gondolatait, előkapok egy tollat és halványan ugyan, de áthúzom azokat, amik óriásiak vagy nem rendelkeznek erkéllyel. Még így is rengeteg lakás van a listámon.
- Tehát, ebben a világvárosban három lakóutca található. Ha jól emlékszem, kettő olyan ház is van, ahol egy szobát bérelhetsz, de minden mást meg kell osztanod a többiekkel, de az egyik tele van. Nem tudom, ez mennyire vonz - nekem speciel nem lenne gondom vele, de hát ízlések és pofonok. Mondjuk az nagyon rossz lehet, ha sietnél, de nem tudsz elkészülni, mert például más foglalta el a fürdőt, itt viszont még csak nem is panaszkodhatsz úgy, mint a családodnál vagy barátaidnál, mert szinte alig ismered ezeket az embereket. Az meg még rosszabb lehet, ha kifogsz olyanokat, akik nem szimpik vagy valami hasonló, de amíg mást nem találsz, addig velük ragadtál. Ez inkább olyanoknak megoldás, akik félnek egyedül lenni, de Henriknek mi baja lehetne ezzel, én úgyis sokat fogok ott lógni, Lillával pedig biztosan többet fogok találkozni mostantól.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Big broNa, igen. Ha minden igaz, azért átkoztak meg, mert túl sokat beszéltem, de ez csak az állandó pörgésem velejárója. És amúgy is, aki nem kíváncsi rá, azt nem kényszerítem, hogy meghallgasson. Nem beszélek hangosan és ha valaki megkér, hogy fejezzem be, akkor megteszem szívesen. Csak nem szeretem a csendet, de ha más beszél vagy zenét hallgatunk, nekem az is oké.
- Az igazgató bácsi elég kedves, legalábbis amennyit láttam belőle. Te meg nagyon jó tanár lennél, Ambrózy prof - még mindig lenne egy csomó kérdésem arról, hogy például most akkor magáznom kell-e az iskolában, de ezeket kivételesen inkább magamban tartom. Még ráérünk eldönteni olyanokat, hogy hogyan szólítsam meg hogy ráugorhatok-e a hátára, ha meglátom a folyosón. Az azért picit kaotikus lenne, még a végén a kicsik azt hinnék, hogy ez így szokás vagy nem tudom, és mindenki az ő hátán csüngene.
- Összeférhetetlenség, tényleg - csapok rá a homlokomra, amint kimondja a szót. Ha nekem kellett volna kitalálnom, biztosan sokáig itt maradtunk volna. - Meg nem is hiszem, hogy túl sok embernek leesne, hogy mi rokonok vagyunk - egyikünk sem hangoztatja túlságosan. Nem azért, mert szégyellnénk a másikat vagy bármi, de régebben elég sokat cikkeztek rólunk is. Amikor Henriket velem együtt fotózták le Pesten, akkor rögtön jöttek a cikkek, hogy biztosan már családot alapított, meg minden ilyen butaság. Szerencsére ezek amilyen hamar jöttek, olyan hamar fel is szívódtak, de nem szeretném, hogy most miattam kezdjenek el megint pletykálni róla. Persze, nem tagadom, ha rákérdeznek, mert nagyon is szeretem őt, csak ez olyan bensőséges. Mi sem vagyunk különbek egy testvérpárnál, ők sem nyomják mindenki orra alá, hogy rokonok, hát mi sem tesszük. Aki tudja az tudja, aki pedig nem, annak nem fogjuk reklámozni.
- Okés. Várj, milyen tétre gondolsz? - nézek a szemébe, a hatás kedvéért még a szemöldökömet is összeráncolom. Nekem például lenne ötletem, de igazából mindegy, szinte minden feltétellel játszanék. Egyrészt, mert úgy sokkal izgalmasabb, másrészt pedig tudom, hogy a bátyám sosem akarna rosszat nekem. Bár régen is mindig izgalmas volt, holott akkor nem játszottunk tétre. Nem lett volna igazán sportszerű, mert ha Henrik nyerni akart, akkor nyert is. Ami úgy volt rendjén, mert még kicsi voltam, de mostanra már játszhatunk közel hasonló esélyekkel.
- Jegyezve - bólogatok és határozott mozdulattal áthúzom az egyetlen ilyen házat a listámon. Ő már semmiképpen sincs játékban, főleg figyelembe véve, hogy még sok másik lehetőség is akad. - Oh, ágyam is lesz?
- Szerintem a legszebb társasház a Macskabagoly utca végén van. Nagyon hangulatos, a lakás földszinti, így cipekedni sem nehéz. Úgy alakíthatod ahogy szeretnéd, és van elég szoba is. Nem mellesleg ez a legolcsóbb - a kezemet egy kicsit a lap fölé tartom, hogy árnyékot adjon és egyáltalán el tudjam olvasni, amit a hivatalban az a kedves néni elmesélt nekem.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Big bro Azt hiszem, kicsit el is ragadtattam magam avval, hogy Henrik a sulinkban fog tanítani. Nem vagyok túl szorgalmas, éppen csak annyit szoktam tanulni, amennyi kell, hogy meglegyenek a vizsgáim, se kevesebbet, se többet, de az ő tantárgya biztosan jobban fog érdekelni, mint a többi. Már csak azért is, mert fogadni mernék, hogy nagyon furi lesz úgy ülni az óráján, hogy utána meg előtte egyáltalán nem tanár-diák viszonyban vagyunk.
- Úú, legálisan is hívhatlak Henriknek a folyosón! - csillan fel a szemem a felismerésre, bár meg vagyok győződve arról, hogy előszeretettel fogom elutasítani a kiváltságomat és aranyosan mosolyogva fogom magázni és Ambrózy profnak hívni. Hogy is hagyhatnék ki egy ilyen alkalmat?
- Páran biztosan meg fognak sértődni, hogy nem ők a kedvenceid. Készülj fel a plusz házis zaklatásokra - néhányan elég tenyérbe mászóan igyekeznek elérni jobb jegyeket, ami nekem mindig is túl fura lesz, mert inkább tanulok órákon keresztül, minthogy az adott tanárt kergessem a túlbuzgásommal. Az pedig való igaz, hogy nem egészen hasonlítunk egymásra. Bár én senkire sem hasonlítok a családomban, az iskolában meg főleg. Kicsit barnább vagyok, kicsit a temperamentumom is másabb, de ha az iskola felépítését nézzük, vannak itt bőven más országokból.
Csak aprót bólintok a válaszára, aztán bele is merülök a füzetkémbe, hogy minden leírt adatot áttanulmányozzak. Amennyire sok munkának látszik, olyan könnyen ment összeszedni őket. A hivatalban is nagyon készséges és kedves volt a néni és az újságokból sem kellett hónapokra visszamennem, hogy találjak rendeseket, mert minden új számukban frissítették, így csak a legutolsó kettőt vagy hármat kellett átkutatnom és meg is voltam.
- Jó, de te családtag vagy. De neked már van egy másik családod, amiben én nem vagyok benne - pislogok kicsit értetlenül Henrikre. Nem mintha a bátyám menyasszonyával nem jönnék ki jól, szerintem még barátok is vagyunk. Amíg együtt laktak, addig is sokat voltam náluk, és Lillával is csináltuk közös programokat, de azért egyik nő sem szeretné, ha a mindjártférjével együtt kapna egy gyereket, aki még csak nem is az övék.
- Szívesen vagyok a hősöd - villantok egy nagy mosolyt a bátyámra és mellé lépek. Óvatosan átkarolom a felkarját és viszonylag lassan a a másik irányba fordítom magunkat. Az általa választott úton is eljutottunk volna a Macskabagoly utcába, csak elég nagy kerülővel. Nem azért, nagyon szívesen sétálnék vele bárhol, de gondolom, ő nem ezért jött el idáig.
- Nem kell megköszönnöd. Én vagyok a legboldogabb, hogy láthatlak - mondom, és séta közben kicsit a karjára döntöm a fejem. Szeretek a kishúga lenni. Néha belegondolok, hogy mi lenne akkor, ha nem került volna hozzánk, de ezeket a gondolatokat igyekszem hamar kiűzni a fejemből. Egyértelműen nehezebb lenne az életem nélküle. - Mi a baj? Megint a Minisztérium? - húzom kicsit össze a szemöldököm, ahogy ránézek. Anyáékat is egy csomószor beidézték vallomást tenni. Akkortájt döntöttem el, hogy ott semmiképp nem szeretnék dolgozni, mert olyan buták a törvények. Értem én, hogy kellenek, mert különben fejetlenség lenne, de őszintén, ki a fene nézi a bátyámat gyilkosnak?
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Big bro Henrik az összes lehetséges hangulatomat ismeri. Látott már nevetni, sírni, félni, idegeskedni vagy éppen lelkesedni. Ez fordítva is igaz, bár neki lényegesen kevesebb hangulatingadozása volt. Hogy azért, mert már tulajdonképpen felnőtt volt, amikor megismertem, vagy csak nem akarta, hogy lássam az összes érzelmét, azt nem tudom, de a lényeg ugyanaz: eddig ott voltunk egymásnak a legrosszabb és a legjobb időszakokban is. Ez a testvérek dolga, nem? Azért mégiscsak a legjobb, amikor nevet, az pedig a legeslegjobb, ha együtt nevetünk. És a házit követelő diákok, azért tényleg elég viccesek tudnak lenni.
- Hát, ez ilyen. Repüléstanon már megkérte őket a prof, hogy legyenek kreatívak és találjanak ki magunknak feladatot, mert neki családja van és semmi kedve azzal tölteni a szabadidejét, hogy plusz házikon gondolkozzon - rázom egy kicsit a fejem. Én megértem, hogy ha érdekel a tantárgy, akkor nem akarsz leállni, de én például még sosem mentem egyik tanáromhoz sem, hogy szórjon meg valamilyen feladattal, mert pont azért van a könyvtár, hogy ilyen helyzetekben a segítségünkre legyen. - Néhányan irtóra túlpezsegnek és kérdésekkel bombáznak tanárokat. Páran csak tanársegédek szeretnének lenni, a többiek pedig a jobb jegyre hajtanak, gondolom - magyarázom neki, bár nem vagyok teljesen biztos ebben. Abból indulok ki, hogyha én milyen indíttatásból tennék ilyet.
Aztán kicsit csodálkozom a természetességén, amikor azt mondja, hogy lesz ágyam meg ilyenek. Bár nem tervezek náluk élni, de ha esetleg nem tudnék vagy akarnék visszamenni valamiért a kastélyba, akkor egyszerűen a földön vagy a kanapén is elalszom.
- Muchas gracias, mi hermano - bököm ki végül, spanyolul, ha már ő is így idézett. Még mielőtt eljöttem a Bagolykőbe, anyáék baráti társasága összegyűlt, én pedig sütöttem sütit és terítettem nekik, amikor az egyik vendég elkezdett latinának nevezni, mert szerinte teljesen olyan vagyok, mint valami spanyol. Aztán anyáék mondták is, hogy bármi előfordulhat, mert mentett örökbefogadott vagyok. Azóta eléggé elterjedt otthon ez a becenevem, ezért egyik karácsonyra Henriktől egy kezdő spanyol nyelvkönyvet kaptam, azután pedig valamennyit tanultunk együtt. Annyit sikerült magunkra szednünk, hogy nem adnának el minket, de azért nem maradt meg sok.
- Danka, szuper szuperhős szolgálatodra - bólintok mosolyogva. - Egy ilyen szuperhős céggel tök sokat lehetne szakítani. Kezdenénk kicsiben, én lakást keresek neked, te csúnyán nézel azokra, akik gurkót küldenek rám vagy a csapatomra a kviddicsmeccseken. Aztán egyre nagyobbra lehetne kiépíteni - magyarázom lelkesen az ötletem. Szinte már látom is magam előtt, bár nyilván nem tenném meg. Vagy mégis?
- Hogy lenne érthető? - ingatom meg egy kicsit a fejem. Igen, a mondandóból sikerült ezt a szót kiválasztanom és rágnom csöppet, mert így nehezen tudnám megemészteni. A bátyám jó ember, merem állítani, hogy a legjobb akivel eddig találkoztam, egyszerűen buta emberek veszik körül. Nagyon buta emberek, akik olyanokat néznek ki belőle, ami közel sem történt meg. Aztán meg nem tudják elfogadni, ha nincs igazuk, ezért már hosszú évek óta nyúzzák szegényt. És ilyenkor jönne képbe a szerelem. Aki átsegít és megvéd és hisz benned és minden ilyen szépség. Akármit tehet, csak nem eltávolodik.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
ZenteA Navine toronyban összerámolok pár olyan cuccot, ami úgy tűnik, mintha hasznosnak bizonyulhatna egy kellemes, szombat délelőtti study session-höz. Habár rég tanultam bárki más társaságában, azért az alapvető felszerelésekkel talán tisztában vagyok. A hátizsákomba dobok pár tankönyvet, különböző emberek órai jegyzeteit, egy pokrócot, hogy mégse a földön kelljen üldögélni és elindulok a megbeszélt találkozóponthoz, a csónakház felé. Az ajtón való kilépés előtt azért végignézek magamon, bár ez inkább megszokás, mint valódi érdeklődés. A napi outfitembe sem fektettem túl sok energiát, felkaptam egy eredeti funkciója szerint futásra használható shortot és egy óriási pólót, amit a szekrényemben találtam. Hirtelen azt sem tudtam eldönteni, alapvetően a bátyámhoz vagy az öcsémhez tartozott-e, de egyikük sem tárcsázta forróra a telefont miatta, szóval úgy gondoltam, hogy akkor már nálam is maradhat. Fél év ingázás, fél év magántanulói státusz és két hónap olaszországi kényszerpihenő után szinte nosztalgikus újra a Bagolykő folyosóit koptatni. Gyakran már csak az izommemória vezet át az ódon épületen. Séta közben azon gondolkozom, milyen sok víz folyt le azóta a Dunán, hogy kviddicses csapatkapitányként dobogó szívvel bontogattam a Visegrádi Viperák nekem címzett levelét a kastélyban. Ha az akkori énem megtudná, hogy -a szüleim előzékeny közbenjárásával ugyan, de- megfosztottam magunkat az álomkarriertől, egy kiskanál vízben is megfojtana, ez egészen biztos. Esetleg belátná, hogy a két hónappal ezelőtti helyzetemen az csak segített volna, ezért boldogan végignézte volna, ahogyan előbb Budapesten szenvedek a figyelemtől, a folytonos spekulációktól és attól, hogy konkrétan minden újság elején én mosolyogtam, majd ahogyan az öcsémmel közös olaszországi, kissé hosszúra nyúlt nyaraláson folytatom ezt a jó szokásom. Itália elvileg figyelemelterelésnek készült, számomra és a sajtó számára, hogy mivel úgysem leszek kézközelben, csak elkezdenek valami elérhetőbb alanyon csámcsogni. Ám a felszívódásom híre csupán olaj volt a tűzre az első pár hétben. Utána pedig csak lassan csitultak a kedélyek.
De szerencsére a Bagolykőben akad olyan, akit nem izgat, hogy a héten hányadszorra próbálnak rámsütni egy drogbotrányt, verekedést vagy becsületsértő viselkedést. Ezen kevesek közé tartozik Zente is, akit még az aktív DÖK-ös időkből ismerek. És akivel közösen valljuk, hogy egyedül tanulni sokkal rosszabb, mint ketten, ma délelőtt legalábbis biztosan. Szóval rá várok a csónakház melletti füves területen, ahol a pokrócom leterítése után elegánsan hasra vágtam magam. A mágusjog jegyzeteimet a kezembe véve pedig azon kezdek agonizálni, vajon hogy lehet ennyire érthetetlen számomra az, amit valójában én magam írtam pár napja.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
ZenteElfelejtettem tanulni. Talán másoknak egyértelmű lenne, hogy ha egy teljes évig tankönyvhöz is csak véletlenül érsz hozzá, akkor valahogy a módszertan is kimegy a fejedből. Én viszont ezzel nem számoltam, azt reméltem, csak visszakullogok szépen az iskolapadba és megy majd minden úgy, mintha a másfél éves intermezzo meg sem történt volna igazán. Nos, a valóság ennél kissé árnyaltabb. Kezdve ott, hogy elfelejtettem, hogyan kell szép, átlátható jegyzeteket készíteni, fejben tartani az összes beadandót és azoknak határidejét. A tanulás egyértelműen nem olyan, mint a biciklizés, és mint mostanában jó sok mindent, ezt is a saját bőrömön tapasztaltam meg.
Szóval most szenvedhetek a mágusjog jegyzetemmel, amiben össze-vissza nyilazva, csillagozva, listázva, kiemelve vagy éppen aláhúzva igyekeztem a jövőbeli énem tudtára adni a szuverenitásról hallottakat. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Szóval ebben az állapotomban talál rám Zente, aki láthatóan sokkal felkészültebb, mint én valaha is leszek.
- Hali - mosolygok rá, miközben gyors mozdulattal törökülésbe pozicionálom magam. Nem akarom elfoglalni az egész pokrócot. Miután stabil ülő helyzetbe kerülök, pár, a táskámból menekülni kívánó jegyzet után kapok. Szépen összerendezem őket, hozzájuk fogva néhány szétszórt, a pokrócon heverő pergament, hogy Zente dolgainak is bőven legyen hely. A mágusjog jegyzetemet pedig az ölembe ejtem. Kezdem feladni, hogy szegényből bármit képes leszek megtanulni.
- Oh, te vagy a megmentőm - lelkesedek a finomságok látványától. - Kábé fél oldalt ha átfutottam, de már most eszembe jutott, hogy valami pótcselekvést kellene végezni inkább - ecsetelem a nem túl pozitív igazságot. Amikor még tudtam hogyan kell tanulni sem ment el úgy negyed óra, hogy valami másba bele ne fogtam volna, legyen az evés, takarítás, levél a családomnak, a szekrény átrendezése, vagy tényleg bármi. Elég kreatív tudok lenni, ha a tanulás elkerüléséről van szó.
- Megvagyok. Kicsit nosztalgikus ennyi idő után megint a Bagolykőben lenni - vonok vállat, lazán mosolyogva. Talán nem beszéltünk arról, miért voltam ennyit távol, de minden bizonnyal feltűnt neki, vagy hallotta máshonnan. Egyébként ha rákérdezne, Zentének még el is mondanám, de elég lehangoló történet és kérés nélkül nem akarom a hülyeségeimmel traktálni. Most pedig engem sem zavar annyira, a Bagolykő pont jó hely felejtésre.
|
|
|
|
|
