Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lassú léptekkel közlekedik az ösvényen, mintha csak tartana attól, hogy valaki szembe jön vele, és a lelket is kiijeszti belőle. A kezében lévő hosszú bottal játszik, könnyed mozdulattal húzza végig a fák vaskos törzsén, ami csak akkor akad meg, mikor a bagoly huhog a feje fölött.
- Én is unatkozom - bólint neki aprót, teljesen osztva a bagoly véleményét. Felfelé pillog, majd sóhajt, ahogy még a madár is fogja magát és elrepül. - Önző - morogja maga elé nemtetszően, de végül csak-csak tovább halad. Hajnali egy körül lehet az idő, még túl sokat kell várnia arra, hogy a nap felkeljen, és csak messziről ugyan, de hallgathassa a reggeli zsivajt. Legalább addig, amíg össze nem szedi magát, hogy kis alvást mímelve érezze, hogy elindul a nap.
De ez még odébb van, szóval éles kanyart vesz és kezdi el követni a csobogó hangot. Meglepő, de a hangfoszlányok nem a vízeséshez vezetik, hanem a tóhoz, aminek a vízéből előszeretettel ugranak ki a halak. Fejét félrebiccentve méricskéli őket, mint egy gyermek, míg nagy vidáman, meztelen lábát dugja a vízbe. Normális esetben felszisszenne a hidegtől, de így csak elégedetten konstatálja mennyire kellemes a márciusi víz hőmérséklete. Vidáman guggol le, nem törődik azzal, hogy szoknyája aljának nagy része belelóg - a botot döfi bele, így kezd el absztrakt mintákat rajzolni, miközben messzebbről ugyanúgy hallja a halak csobbanásait, az erdőből kiszűrődő állati zajokat, érzi a szagukat - valami másét is, aminek most nem szentel nagyobb figyelmet -, szeme sarkából olykor a gyér holdfény megcsillanását is látja a halak nedves testén. Elfoglalja magát, így talán gyorsabban megy az idő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A szája széle alig láthatóan megvonaglik a titulus hallatán. Krise asszony, ennél messzebb nem is állhatna tőle a pozíció. Csak papíron házasok, és mind neki, mind a férjének ott vannak a maguk kis játékszerei a színfalak mögött, bár, hogy most merrefelé fog változni a viszonyuk, roppant jó kérdés. Figyelembe véve a tegnap estét és a ma reggelt, talán nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy ilyen helyzetbe gabalyodnak.
Tündöklő mosollyal fogadja el a virágot a nálánál jóval magasabb úriembertől, egyenesen felfelé nézve a szemeibe.
- Nagyon köszönöm, csodaszép! - És az illata is kellemes. Hiába, nőből van, a rózsát pedig különösen szereti. A frissen visszakapott vélaereje elégedetten dorombol a bőre alatt, enyhén meglökve a szépségét egy kicsit, felfelé a skálán. Amikor Adél elégedett, tündököl. Egyidőben ezzel az aprócska fortéllyal, látni vél egy csodálkozó szemvillanást a Warren-gyerek részéről, de nem teszi szóvá. Nem az ő dolga elmagyarázni, mi történik, majd Zója felvilágosítja, hogy vélaként mi merre hány méter. Helyette a másik két fiúra irányítja a tekintetét - szerencsétlenek kissé elnyíló szájjal néznek rá a virágok fölött. Nem állja meg egy félmosoly nélkül.
- Milyen segítőkészek vagytok, igazán bájos gesztus mindőtöktől, hogy gondoltok ránk. Az előkészítős lányoknak adtatok már? - Itt visszafordul Kornélhoz egy gondolat erejéig. - És a Tanár Úr meglepte már a csodás menyasszonyát a mai napon? - Az a fajta női cinkos mosoly ül az arcán, ami tettekre bíztat, rosszban sántikálásra, titkos, lopott csókokra Cassyval, akár egy rosszcsont barát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Azonnal ásson valaki egy mély gödröt az utca közepére és temessen be, vagy öntsenek le hideg vízzel mert nagyon is leégtem. Ritkán szokott megesni velem, de akkor nagy durranás van. Elpirulok. Ebben az állapotban anyám szerint egy édes angyalka vagyok, mintha ők szabták volna az ábrázatom. Képzelheti az ember, fülemet-farkamat behúzva hagytam el a családi asztalt, és a körülötte felharsanó kacagást ami a szobámig kísért. Ha megtehetném kitörölném minden körülöttem sétáló egyénnek az emlékezetét, a csecsemőkoráig, mert miért is ne. Egy ilyen kínos helyzetben láttak, szenvedjenek mindahányan vannak. Megbánom hogy nem hoztam el a reggeli tűzforró kakaómat, ami leforrázta a nyelvemet, mivel az éppen az üzletből kilépő srác már pofázik felém, lehet nem jövök ki jól ebből, de ha valami meg tudna nevettetni rögtön elemembe jönnék. Le akartam önteni a drága lötyivel, és mivel a jelenleg utcán levő tulajdonom a ruhám, nincs nálam egy bögre forró ital és egy csúzli sem, kénytelen vagyok az bal kezem, középső ujját használni.
- Gondolom, nem kell ecsetelnem hogy mi a dolgod vele. Kettő közül is választhatsz, melyik legyen? A hószívás vagy a pörgés? – dühödten rázogatam az ujjamat, nyomatékosítani akarom a dühömet. Baszottul nem érdekel hogy nem tehet róla, én kevertem össze de szembe mert velem állni, bele mert nézni a szemembe így megkeserli azt is hogy a világra jött. Annyira felhúzott a szitu, hogy bele is izzadtam. A vérnyomásom is felment, és még lehet hogy idegállapotba is fogok jönni ha belém bök. Egy kósza gondolat suhan át azon az áldott fejemen, a kis lámpácska felgyúl. Egy ravasz ötlet az, ami miatt a mogorva tekintet átvált egy elnéző mosolyba.
- Hát tényleg te vagy? Bocsika hogy kiakadtam, tényleg úgy beszéltük hogy itt talizunk. Na, és hol van a puszim? – bökdösöm az orcámra. Ha bele akar menni a játékba, játszhatunk. Kár volt előre felkapni a vizet, de jobb később mint soha. Várom hogy mit fog erre reagálni, ha bátor egész érdekes lesz ez a sztori, de ha gyáva kipróbáljuk azt a hószívást az új üdvöskével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Vince Áronnak

Játszik vele a hideg. Hiába, így jár az, aki nem öltözik fel rétegesen. Talárját kicsit összébb húzza magán, ahogy kilép a kisállatkereskedésből, burkolja be valami meleg. Különösebben nincs ínyére a szituáció, jobb lett volna egyszerűen túlleni a vásárláson, aztán nyugodtan visszabaktatni a kastélyba. Kétségkívül mindig a békét választaná az izgalom helyett, de hát egyszerűen az iskolában és a faluban ez elkerülhetetlen, talán úgy tudná megúszni a kellemetlen helyzeteket, ha ki se dugná a fejét a hálóból. Legközelebb célszerű volna így cselekedni. Azonban ahelyett, hogy elengedné és rövidre zárná a nemkívánatos találkozást, csavar egyet a játékon, bízva abban, hogy legalább pár óráig szórakoztatja valami. Még a gyomra is görcsbe rándul ha a mágia elmélete és gyakorlata beadandódra gondol, márpedig ez a feladat várja a kastélyban. Akkor meg már inkább ez, mint görnyedni a pergamen fölött.
Kissé lesokkolódik mikor az ismeretlen középső ujját mutogatja felé, miközben enyhén undorító szavakat formál szájával. Meglepődöttségét ügyesen leplezi, faarccal bámul a másikra.
 - Tudod mit? - már szedné össze a szavakat, hogy visszavágjon valami frappánsat, de annyira elvette a kedvét ez a bunkó viselkedés, hogy csak sóhajt egyet, és egy grimasz kíséretében ennyit mond: - Á... semmi.
Nem gondolta volna, hogy egy ilyen szelíd, babaarcú, fura ruhás arc, ennyire közönségesen képes viselkedni. Sőt, legjobb tudása szerint a Bagolykő nem egy színvonaltalan iskola, ezért nem érti, hogy vehetnek fel mindenféle jöttmentet. De hát az van, minden csak aljasodni kezd. Mondjuk ha meg nem is diák, hanem itt él a faluban, akkor meg nincs is miről beszélni - itt csak a maradék marad.
Épp sarkon fordulna, hogy visszatérjen a kiszemelt baglyához, mikor hirtelen az idegen meglágyul, és az előző éles szavakat kedvesebbek váltják. Ágoston jól tudja mire megy ki mindez, most már a másik is játszana. Jelenleg a kezében a döntést: folytassa-e ezt a béna színjátékot, vagy zárja rövidre és mindenki menjen a maga dolgára. Tulajdonképpen csak az az idegesítő ebben az egészben, hogy valahol Ágostonnak tetszik a dolog, sőt, még a fiú is bejön neki. Viszont azt semmiképp nem hagyhatja, hogy egy percig is azt érezze a másik, hogy ő irányít, az egyszerűen sértené Ágostont. Így hát végül csókot lehet a tenyerére, és jobb kezével megpaskolja a fiú arcát.
 - Itt. Na de figyu, menjünk már be, vagy legyen valami, mert kurva hideg van. Különben is úgy beszéltük, hogy veszel nekem egy baglyot, vagy nem? - kekeckedik. Egy pillanatra sem gondolja komolyan az egészet, voltaképpen abban bízik, hogy jól felbőszíti a srácot, mint az elején és faképnél hagyja. Hiába helyes, a stílusa nem méltó Ágostonhoz, ezt vagy hamar felméri, vagy órákon keresztül méregethetik egójukat. De legalább történik valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egy tatarozás ráférne erre a felmosófejű kis görcsre, de mi tagadás ha jobban megnézi az ember, és a szíve legmélyebb, legrejtettebb zugából nézi, totál cukinak tartja, mellé helyesnek is. Ezt viszont hétpecsétes titok fogja övezni, eszem ágában sincs ezt neki megmondani, az egója felmenne a csillagokba. Az életben eljön az a pillanat mikor eldöntjük, vadászok vagy prédák leszünk. Érezhető, hogy ez a pasi nehezen szelidíthető, ha cseppet legyezném a beképzeltségét könnyű dolgom is lenne, perceken belül nyalna-falna, nem igazán lenne az ínyemre. Győzelemnek veszem azt mikor hátat fordít, bár egy kicsit csalódott vagyok amiért ilyen unalmas troll ez a gyerek. Szemem nem rebben meg amikor taktikusan felém fordul, és a jól kigondolt módon, adja a várt puszit. Megoldotta az ügyet, ezt be kell ismerni.
- És itt van a tied is – mondom majd felé hajolok, és megpuszilom az arcát olyan enyhén amennyire csak az apró távolság engedi. Erre varrjál gombot kisgörcs, mit fogsz lépni? Férfi családtagjaimat, vagy nagyon közeli ismerőst pusziltam meg, de ő tök ismeretlen. Érződik az olcsó parfümjének az illata, vagy az Ólevendulás szappan szag. Öreg néni sétált el mellettünk, vagy mi a szösz? Ha tudná, milyen tapasztalt rókával hozta össze a sorsa. Győzelmeim között szerepel már egy-néhány hölgyemény és sokkal több srác, akik közül csak egy volt olyan bátor hogy lesmároljon. Nem jártam vele, csak kaland volt az egész viszont abban a parkban történt egy és más, amit életem végéig nem feledek el. A többiek kukacok voltak, mivel sokkal érettebb viselkedési formának tartották ha eltűnnek vagy visszamennek az exükhöz, több esetben barátnőjükhöz. Elfogott a hányinger, mikor a szünetekben láttam azokat az andalgó párocskákat. Kedvem lett volna gyíkká változtatni azokat a palikat. Ők a múlt, a görcs a jövő. Ő most az én küldetésem, és nem szeretnék elbukni.
- Majd lefagynak a lábujjaim, egy masszás jót tenne.. Majd később megmasszírozol, jó? Jól emlékszem rá, menjünk vegyük meg. De te egy macskát ígértél nekem, kezdjük azzal okés? – karolok bele a srácba, és rángatom magammal a bejárathoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Vince Áronnak

Ahogy a srác közelebb hajol hozzá egy bátortalan lépést tesz hátra, de a fiú puszija így is meglegyinti arcát. Nyel egy nagyot. Mi tagadás, megilletődött. A saját családjában nem tűri, hogy bárki puszikat adjon neki, sőt, a fizikai érintésektől szó szerint irtózik, idegenekétől pedig végképp. De nem formálja szavakká érzéseit, ugyanis valahol tetszett neki a gesztus, különösképp az, hogy nem durva, tolakodó cselekedet volt ez, mintha némi érzékenység szorult volna abba az egy pusziba, aztán lehet Ágoston totálisan félreértelmezi a dolgot.
Ágoston elvárásaival szemben teljesen más irányba tolódott el a találkozás, mintha kattant volna valami a másikban, immár nem érzi azt a fajta vadságot, mint mikor megszólította. Sunyinak gondolja, bizonyára minden tette és döntése mögött van valami öncélú szándék, azonban Ágoston sem hülye, könnyen kiismeri az idegeneket, vagy legalábbis azt nagyon jól meg tudja határozni, hogy kiből mire van szüksége. Egyelőre Áron egy délutáni vicceskedés, aztán meg majd kialakul.
 - Aha, persze - válaszolja unottan. Áron továbbra sem engedi el a béna megjegyzéseit, de ezekről Ágoston tudomást sem vesz. - Ó, tényleg, hát majdnem elfelejtettem! - mondja rájátszott csodálkozással. A macska szó hallatán önkéntelenül elmosolyodik. Ágoston megszámlálhatatlan dolgot utál - kezdve az emberekkel -, azonban a cicák kivételek. Egyszerűen nem tud betelni az aranyos, kis szőrös pofájukkal, a hányós hangjukkal, mikor valami undorítóba szagolnak, és az akaratos viselkedésükkel. Önmagára emlékeztetik.
Ahogy a fiú belé karol, és rángatja be a kereskedésbe, Ágoston már rántaná is ki a kezét a szorításból, de hamar eszébe juttatja, hogy szerepben van, így hát lassan, fokozatosan próbálja elhúzni jobbját.
Átjárja a bolt melegsége, végre újra érzi a lábujjait. Szemeivel a cicák után kutat. Nem nagy a helyiség, hamar megpillantja azokat a ketreceket, egyből oda is sétál.
 - Na, melyik legyen?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Saját neve a kérdő, ugyanakkor meglepett hangba burkolva jobban szórakoztatja, mint azt várná. Ajka felkunkorodott csücske nagyobb ívet kap, pusztán ennyi a válasza. Egyelőre. Elvégre nem is kell megerősítenie, vagy többet mondani, hiszen kevés olyan fazon rohangál a nagyvilágban, mint ő. Azt sem tudja - nem is akarja - elfedni, hogy mennyire feldobja ez a váratlan találkozás. Persze ez éppen annyira látszik a vonásain, mint egy ex-levitás, szorongásos, poszt-traumatikus félvámpíron látszana. Senki ne várjon csodát.
Beljebb lép, még a jóváhagyás előtt, amikor pedig az befut, Febát már a sajt illata köti le. A kávé íze még ajkain van, amit akartalan nyal meg, mielőtt Lorinra sandítana.
Távolabbról fürkészi a másikat. Nem is tudja mit mondhatna a nőnek, akivel most, évekkel később, itt ül egy teljesen másik kupéban. Ennyire még ez a világ se lehet kicsi. Képzeletében felidéződik a kegyetlen és ostoba szempár a maszk mögül. Az illető nem csak a képzelete koholmánya, hanem egy emlék, aki ott volt azon az Indiában tartó vonaton. Ferdinánd legszívesebben a földdel tette volna egyelőve, az enyves kezeivel együtt. Legfőképpen azért, mert még most is érzi a torkát szorulni a megannyi rájuk szegeződő szempár miatt, amit a folyosóról kaptak. Mint egy akváriumban, vagy ketrecben. Lorin, ő, a rabló és a hasznavehetetlen kalauz.
Elmúlt, és Feba ugyanúgy utálja az embereket, de ugyanúgy kíváncsi a különleges, egyedi lelkekre. Mint mondjuk a nőre, aki megvonatoztat több doboz pizzát, csak hogy ne az exétől kelljen beszereznie. Ferdinánd beleszédül abba is, hogy lépést tartson a történettel, pedig a felsült vőlegény sztorijára emlékszik. Azért bólint egyet-kettőt, amikor annak ott a helye, Lorin hadd mondja végig.
- Oda. Pár hete költöztem a városba. Bővült a Horcrux és itt is nyitottunk egy szalont. Ahhoz képest, hogy egy társaslakás rész, elég sok vendégem van - tenyerét cégig futtatja farmerén, majd oldalra nyúl és beleles a dobozba. Imádja a pizzát. Mindegy milyen. Kérdőn néz Lorinra, és ha tényleg nem baj, hogy vesz belőle, felnyitja. Magához vesz egy szeletet, majd nyújtja a dobozt a másiknak. - Kösz. Már majdnem éhen haltam - szereti ezekkel a szavakkal játszani, leginkább a benne lévő ironia miatt.
- Szóval, be vagy rezelve a találkozástól az exeddel? - harap a szeletbe, majd lassan vezeti pillantását Lorin arcára. - Emlékszem a sztorira amúgy, de nem gondolom, hogy véletlen, hogy mindketten éppen visszajöttetek. Ne vedd sértésnek, de nem lenne jobb túlesni rajta? - Diszkrét, Illés, semmi gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem egészen megalapozatlan az a feltevés, hogy a gyerek hülye, de azért a helyzet nem ilyen egyszerű. Úgy megvan az benne, amit józan paraszti észnek neveznek, s ha nem becsülné le mindenki szellemi képességeit, még talán ő is elhinné, hogy képes lehet többre. De ahogy a helyzet eddig áll, kevés ember hisz benne - így még benne se merült fel eddig, hogy ne lenne igazuk. Ha mindenki egyetért, csak nem tévedhetnek mind. Ugye?
Arcáról most ez a belső dilemma ordít a másikra, ez a zavart, félig bamba, félig intelligens kíváncsiság. Meglepő az összhatás.
A fiú magyarázata nem sokat segített a kérdései tisztázásában.
 - Nem mindenki - teszi rögtön hozzá, motyogva az orra alatt. Ő próbált, persze, hogy próbált. Mert milyen az a gyerek, aki nem rajzol? Az anyja évekig türelmesen rajzolt neki, de ő csak színezni tudott. Rajzolni soha. Egyszer kipróbálta, hogy egy képet az ablakra tesz, arra pedig egy papírlapot, s úgy átmásolta a képet, de persze nem vert át senkit. Még egy pofot is kapott, amikor megmutatta az apjának.
Szóval nem, nem tud mindenki rajzolni. Lóbálja ide-oda a fejét, hogy ő nem akar, de mielőtt rájönne, mit tesz, már elvette a ceruzát a másiktól. Nézi a kezét, mintha valaki más mozgatná azt. Semmi köze az egészhez.
 - Mit rajzoljak? - kérdezi, látható rémülettel a tekintetében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ruhának nem nevezhető valamibe kapaszkodok, megrémülök nehogy elszakítsam a családi örökségét, mert látszik rajta hogy az ükapja hordta. Pulóver vagy kabát, nem lehet eldönteni róla, az is megeshet hogy normális öltözék csak a kisebb ellenszenvem miatt beszélem be magamnak hogy csőlakó a drága. Gesztusaimból lehetetlen rájönni arra, hogy ki szeretnék vele tolni úgy rendesen, élete utolsó napjaiban is a Dévai nevet emlegesse. Egy piros pontja van nálam, mivel belement a kis mókázásba amiből bármi kikerekedhet. Könnyen becsalogattam ezt a macit a málnásba, de ha rossz buckába lép a teremtő isten irgalmazzon neki, ebből a málnásból nem jut ki. Felkeltette a figyelmemet, méltó ellenfélre találtam a személyében, és egy kiváló délutánnak nézünk elébe. Gondolataim kis zugában, egy szekrénykében elzárva tartom azt az ötletet hogy a tejszínhabot nyalogatom az ajkairól. Kevés sikerrel le tudom győzni a rám törő hahotázási kényszert, a mosolyomat nyilvánvalóan észrevehette. Nem nyújt rossz látványt a srác, de nyilvánvalóan fiatalabb lehet nálam. Lassan a testtel kiskrapek, nekem igazi férfi kell majd talán tíz év múlva. Szépkékjeim pillantása le kell hogy vegye a lábáról, nem akarok még visszamenni a kastélyba vesztesen, zsákmány nélkül. Eszembe kell jusson fent, hogy bemutassam a bandának. Ha véletlenek folytán Hollósi kattan egyet és a srácok is bejönnek neki egyszer, össze is hozhatnám a két okost. Zseniális ötlet Dévai, egyenlőre az új barátocskánknak be kell érnie veled. Idő sincs hogy felfogjam, a macsekok előtt gyökerezett le a lábunk, ő pedig úgy szól hozzám mintha a fizetett szajhája lennék, és egy méreg drága Louis Vuitton táskát méregetne súlyra és árra.
- Nem nagy a választék, ebből a háromból az egyik rád emlékeztet és áuu.. – kapom a kezemet a cicától aki meg akart kaparni. Ravasz kis dög, épp olyan mint a gyerek. Azért is ő lesz a kiválasztott, a színjáték végén rászabadítom. Minden bátorságomat latba vetve lépek a pár hónapos vörös színű macskához, és felkapom.
- Ő lesz az. Választunk neked baglyot, és megyünk a pénztárhoz. Utána mit szólnál egy forró teához vagy kávéhoz, hm? – kérdem, és vonszolni kezdem a baglyok felé, ami a nincs olyan messze. Itt már bővebb a választék, a harminc ékes példány közül ki tud választani pár perc alatt egy megfelelőt. Az árukat nézve nem olyan méregdrágák, bármelyiket meg tudom neki venni. A macseknál nem volt kiírva, kivi vagyok rá. Egy zsák galleon semmiség értem. Vajon meg fogja nekem venni a cicát? Én kész vagyok a tárcám tartalmából rákölteni egy idegenre. Meg kéne látogatnom a suli pszichológust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

csavargós felfedezős | kinézek ma is

Eltűnik a keze a pulóver kenguru zsebében és bár bébi ugró állat nem, a cigaretta az ujjai közé kerül és egyhamar rá is gyújt. Már nincsenek az iskola környékén, ez a falu, város, bármi, itt hagyják szépen békén a tanárok is, civil és akkor cigizik, amikor akar. Lehet, hogy a kabátot is fel kellett volna venni, de pont elég bolyhos a felsője, hogy igazából ne zavarja - csak éppen jól nézne ki úgy a szett. Mindegy.
Mmmmh hanggal fordul Pola felé, ahogy meglöki, és akivel ma elindult erre, főképp azért, mert szeret dumálni és ahhoz jobb esetben is kell valaki, másrészt a lány nem kapott sokkot attól, ami vele jár és ez már jó pont. Szeretné megtartani.
- Előre, többek között. De amúgy nemtom'. Mehetünk enni vagy falut nézni, hölgyeké az elsőbbség - mondja ezzel azt, hogy nyugodtan válasszon, ő a vendég, vagyis nem, csak az új, akinek ez az egész hely ismeretlen és nem érdekelheti minden. Elmutogatja neki az összes kukát is szívesen, csak abban se köszönet, se izgalom. Kipöfékel egy adag füstöt oldalra, arra is bambul és leesik neki, arra van fasza kajálda, de előbb majd nyilatkozik. A kérdésre kattog a fogaskerék a fejében. Ez olyan, mintha azt kéne elmagyarázni, miért hívják almának az almát.
- Ó, mert mindenki gazdag lenni - miért ne lehetne így? Ha egy bolt lenne, egy lenne csak gazdag, kettőnél kettő és a többi. De neeem, van okosabb válasz. - Meg mert nem logikus minden egy helyen, van amit nem is kell. Én tökre nem akarok ott kenyeret venni, ahol egeret meg baglyokat árulnak. Szóóóval valahogy így. Meg mondom. Így mindenkinek lesz pénze és úgyse ért egy ember mindenhez - bólogat nagy okosan, de a kérdés nem merült ki ennyiben. Kicsit bele is zsong a feje, bandzsít is mellé, de itt van, itt van. Jelen.
- Öööööö - bukik ki belőle elsőre nagyon okosan. - Mint mondtam, kell a pénz, az nagyon fontos. Cserélni is szoktak, deee jobbára pénz. Én se mindig értem, ezért rábízom a boltosra, hogy jól adjon vissza. Amúgy sincs olyan sok sosem, hogy nagyon számolni kelljen - vigyorog egy sort, hogy nem, nem ő a helyi gazdag mocsok gyerek. - Én nem tudom, miért kell annyira és miért fontos. Csak kell - ő sem a legélesebb a fiókban, na. De nem is szégyelli. - Azért megpróbálok segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

csavargós felfedezős | kinézek ma is

Van türelme, pontosan azért, mert hozzá is kell. Ez egy olcsó ár, ha elsétálgathat és bagózhat, akkor pedig ritka olcsó. Megérti ő, ha sokan nem kérnek belőle, az ő bajuk. Vagy valami olyasmi.
- Nagyon jóra semmire mert káros. De közben meg jó, mert így öööhm lenyugtat vagy mi. A cucc benne, a dohány. Jó, a többi megöl, azzal nem kell foglalkozni. Olyan mint az édesség evés, jól leszel tőle – őszintén, először földönkívülinek hitte szegény csajt, aki eddig egy dobozban élt, valami pince mélyén, de ki ő, hogy ítélkezzen. Elvégre egy csomó mágus holmit még ő sem ismer, szóval hasonló a cipő, csak nem elég szoros, hogy végig egyben maradjanak. Bólogat hát, hogy akkor séta, aztán evés, az úgyis meghozza az étvágyat. Szerencsére még mindig iszonyat sok energiája van és bőven képes órákig caplatni anélkül, hogy nyavalyogna a lába miatt. Kivéve, ha új cipő van rajta, mert akkor szanaszét töri a lábát és olyankor nyűgös. Ez a lábbeli, pontosabban a bakancs már rég be van törve és még a kopás is csak előnyére vált. Lehet ebben is fogják temetni, ha ennyire bírja.
- Nem? Semmi állatot nem? - csirke vagy valami mindig kell. Az egeret megérti, az nem olyan dolog, amit az emberek megesznek, mert olyan finom. Patkányt annál jobban, de azért jóval keletebbre kell utazni és más világot látni. - Amúgy ja. Meg a kígyók, mert ilyeneket is tartanak erre. Vagy valaki szimplán bírja őket. Vagy a békákat. Soook furcsaság van abban a boltban – azért tudja, mert már többször volt bent és nem egyszer nézte ki magának az egyik fülesbagoly, amelyik mindig huhog meg csipkedni akar a fiú látványára. Hogy ez öröm vagy épp örök ellenség érzete, nem tudja, mert benyúlni nem mer, bagolynyelven meg nem ért.
- Az is hasznos mondjuk, mert lehet mocsok a boltos. Nekem mondjuk nincs sok barátom, így muszáj vakon bízni – eddig mondjuk nem is volt gond belőle, meg nem is aggódja túl a dolgokat. Egyszerű figura. Annyira, hogy széles vigyorba fordul pofija, amikor kimondja a másik: segít. Ha ezt elmondja a klubban! Hajaaaaj.
- Lapos kövek… - rágja meg a szót. - Járda? Neeem.. azt nem állítják fel – hümmög, ahogy a rejtvényt oldja meg fejben. Négy betű, öt? Van benne ékezet? - Vas és kövek. Öööö… nem láttál a köveknél ilyen keresztet? Izé… nagy t-betűt meg ilyeneket? - mert vagy egyre gondolnak, vagy jöjjön a mentőkérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Vince Áronnak

Fogalma sincs mi fog kisülni a délutánból, mondjuk elvárásai sincsenek. Különben is, azt gondolta lerendezik a félreértés két mondatban és kész, erre most egy idegen vásárolja meg a baglyát. Ő meg egy cicát a másiknak. Mint valami zs-kategóriás amerikai romantikus komédia. Röhej. Már csak vigyorogva kellene becézgetniük egymást, és arról beszélni, hogy hogyan fogják majd szólítani az új kedvenceket. Még szerencse, hogy Ágoston nem ilyen, sőt, ha ilyet látna, vagy ő maga tenne, egyből elhányná magát. A cukiskodás nem az ő asztala.
Nem igazán tud kiigazodni a másikon, mit akarhat, miért van még vele, különösebben nem is izgatja a dolog, pusztán furcsállja. Egyik pillanatban még bunkó, a másikban meg már hízeleg. Szörnyűek ezek a hátsószándékkal vezérelt emberek, jobb elkerülni őket, de mit tehet az ember, ha egyszer az útját keresztezi az elkerülni való? Mondjuk átléphet rajta, vagy fölrúghatja, jelen esetben pedig gyorsan távozik a helyszínről. Ágostont mégis megragadta valami a fiúban, folytatja a játékot, még akkor is, ha kicsit szorong. Kissé kényelmetlenül érzi magát a puszi, és egyéb fizikai érintkezések után, jelenleg pedig igencsak szorosan álldogál a fiú mellett, mindenhol fürkésző és ítélkező tekinteteket érez magán. Csupán akkor oldódik fel egy picit, mikor az egyik macska majdnem megkarmolja Áront, ezen akaratlanul elmosolyodik. Megérdemelte.
 - Kávét - válaszolja kurtán. Semmilyen módon nem kívánja tudtára adni a másiknak, hogy mondhatni örül a délután folytatásának. Márpedig jó ideje most először motoszkál benne kíváncsiság, és valamiféle várakozás.
A baglyok ketrece előtt nem sokat teketóriázik Ágoston, annak az aranyos pofájúnak emeli meg a kalitkáját, amelyiket már érkezésekor kiszemelt. Ahogy a kasszához érnek, először eszébe jut, hogy lehet továbbra is táncolnia kellene Áron idegein, azt mondhatná, otthon felejtette érméit, nem tud fizetni, majd kiharcolhatná, hogy másik megvegye azt a nyamvadt madarat meg macskát. Aztán hamar elveti az ötletet, nem akar már felesleges konfliktust indítani, nem ér annyit az egész, a pénz meg nyilvánvalóan nem érdekli. Van neki elég, és csak egy levél, aztán a szülei küldenek még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem ártana, nézd csak kezd beborulni. Hölgyem, hozna egy normál méretű esernyőt is? – kiabálom hátra a vállam fölött, és a várt nevetést a konyhából meg is kapom, ellenben a tréfamesteri elismeréssel ami még várat magára. Serénykednek a nénik a konyhában, elképzelem ahogy zárás után a nagyfőnök berakja őket a szekrénybe, mivel robotok. A tanárokról is ezt rebesgették még elsőévben. Az egyik húgyagyú állította hogy a diri bezárja őket a tanári szobába. Nem tarottam akkora baromságnak, akkoriban kora reggelente elhaladtam a tanári előtt, és az akkori Gyógynövénytan tanár azt sem tudta merre-hány méter, a fejét forgatva haladt el a folyosón. Hova tűnhetett el az a csaj? Lehet idegösszeomlást kapott, volt egy pár rossz gyerek akik folyton belepofáztak az órájába, illetve egy az én évfolyamon, viszont nem gondoltam volna hogy ennyire kiakasztó a jelenlétem. Már nincs itt tovább állt, Belián egész ügyes meg olyan kis cukker a tanári asztal mögött, imádom ha az erejét fitogtatja, és csendre inti az osztályt. Domináns a csávó, és isteni a meggyes pitéje.
- A begyöpösödött emberektől fel megy bennem a pumpa, hát még azoktól a stréberektől akikről mindenki tudja hogy okosak. Az egyik majom srác múltkor annyira emelte a kezét, hogy padostól-székestől előre esett – emlékezem vissza a múltheti órára, mikor a nénike kihozza egy tálcán amit kikértünk. Eléggé erős, mivel egyik kezében a sütik a másikban a löttyök. Ügyesen elénk csúsztatja és már fut is a bejárathoz frissen letelepedő lányokhoz.
- Egészségedre! Biztos finom a tiéd, az évnyitón is volt ehhez hasonlatos süti. Azért emlékszem, mert repetáztam is belőle – mondom, majd leszedem a krémes tetejét és elkezdek falatozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Apró mosolyom közben játszik ajkam szélén az ív, amikor fújtatva válaszol. Szeretek visszaemlékezni arra az estére, pedig tény, hogy még mindig kicsit bűntudatom van, hogy takarodó után tilosban jártam, azonban jó okkal tettem.
Megforgatom a szemeimet arra, hogyha megcsapkodom, akkor sem fog készülni a VAV-ra. Na nem mondja… Merlinre. Annyira lehetetlen tud lenni, hogy az elképesztő. Na jó, azért arra felnevetek, hogy előre szóljak, mert akkor felkészül a maga módján. - Természetesen nem a VAV-ra, hanem a csapásra… - Ugyan már, hiszen mindketten tudjuk, hogy amúgy sem fáj neki. Elég ránk nézni.
Elmondom, néhol hadarom, amit szeretnék, miközben rá pillantgatok, és látom, ahogy a jegyet fürkészi, de nem hagyom abba. Már nem. Bepótolni a találkozást, ahogyan azt még hónapokkal ezelőtt beszéltük, jó ötletnek tűnt. Mert elballag. Azt nem tudom utána milyen tervei vannak, de nem fogok elfelejteni rákérdezni. Ahogy tovább itt ácsorgok több beszédre gondolni sem merek, de nem enged meglépnem. Persze, hogy nem.
A maradék méltóságomat megtartva nézzek fel rá és nyílnak el ajkaim. Érdekli. Arcomon hatalmas mosoly terül el és egyszerre leszek tényleg izgatottabb. - Nem baj, ne is törődj vele, majd szívesen megmutatom - életveszélyes lesz és biztos hogy a végén, valakinek, valamilyét be kell kötni, de ha eljön, én tényleg megmutatok neki, amit csak tudok és egy kicsit is érdekelheti. Istenem, tényleg eljön hozzám. Majd az ütő áll meg bennem.
Randit? Hogy micsodát? De én… Pusztán ködösen hallom beszélni, mintha a víz alól ütné meg a fülemet az elmosódott hang. Most… ennyi idő után, még képes úgy forgatni, hogy randira hivassa magát velem? Amikor szemtelenül elmosolyodik visszahoz, hogy felületesen megértsem, amit éppen beszél. Szemeire kapom tekintetem, mert kimondja újra. Randi. És, hogy azért tegyem oda magam? Hova? Az állomásra? - Tegyem oda magam? - őszinte kíváncsisággal kérdezek vissza, mellé ráncolom szemöldökömet. Zavartan nevetek, mert nem értem, de valamiben nagyon is biztos vagyok. Csípőre tett kezekkel, aprót ingatok a fejemen.
- Figyelj, Móric, én ezt nem randinak szántam. Mondtam volna, ha az - fürkészem az arcát. Szeretné, ha az lenne? - Ha szeretnél velem randevúzni, hívj el, csak ne forgasd ki a szavaimat, kérlek - óvatosan söpröm félre az arcomba hulló tincsemet, miközben a mellkasomban heves iramot diktál a szívverésem, de nem pillantok el róla. Tudom, hogy nem könnyű ide vagy oda elhívni a másikat, de hát, eddig meg sem fordult a fejemben, hogy őt érdekelhetem így. Már régen tisztázta felém, hogy barátok vagyunk. Ajkamba harapva bólintok végül és zsebeimbe süllyesztem megremegő ujjaimat. Ott rejtve vannak.
- Ha tényleg eljössz Tölgyhegyre, akkor megmutatom majd azt az édességboltot, amihez nem lehetsz elég nagy. Ha belépsz, minden csillag úgy áll, hogy ismét gyerek legyél - mesélem, ahogy lassan tovább indulok a kastély felé. Sálamat igazítva nézek rá oldalasan, somolygós arccal. - Mondjuk te éppen megkönnyíted a csillagok dolgát - mosolyodom el, majd lépkedek tovább.
Lekéste miattam a vonatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Unottan sétálok a tó körül. Számtalan éjszakát tölöttem már azzal, hogy körbe jártam, így lassan csukott szemmel is meg tudom tenni a kört. Gondoltam már rá, hogy más felé sétáljak, de valahogy minden álmatlan éjszakán ide lyukadok ki. Így pedig marad a tó körüli séta. Ma egyébként egészen tetszetős. Talán mert az idő végre kellemesebb, és nem akarok halálra fagyni. A holdfény tükröződése, ahogy megcsillan a víz felszínén egészen megihlet.
Úgy fél óra séta után leülök egy padra, és a táskámból kiveszem a vázlat füzetemet. A5-ös kicsi méret, de egy kis vonalrajzhoz elég. Aztán majd otthon megfestem. Ha lesz még kedvem. Mert az mondjuk még nem mindig van, de most hogy van ki kell használni.
Ceruzám hegye serceg a papíron, ahogy lázasan rajzoglatom az éjszakai csendéletet. Aztán valami csobban és ahogy a víz felszínt kezdem fürkészni, egyre több hal kezd ugrándozni.
- Belétek meg mi ütött? - kérdezem nevetve, ahogy a nem mindennapi táncot szemlélem. Némi nézelődés után, pár halacskát is felvázolok, aztán becsukom a füzetem és elteszem. Közelebb lépek a vízhez, majd tovább indulok a jól ismert ösvényen. Séta közben tovább figyelem a halakat, s megpróbálom elképzelni, milyen lehet halként a hold felé ugrálni.
Gondolataimból egy furcsa érzés, egy szag? ráz fel. Rögtön tudom, hogy egy vámpír az, csak épp azt nem tudom, hogy jó-e ez nekem.
- Semmi kedvem tisztelet körökhöz... - motyogom az orrom alá, de közben mégis az ismeretlen vámpír felé indulok, mert kíváncsivá tesz. Aztán ha közelebb érek, majd kiderül, hogy jó-e kíváncsinak lennem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hülye egy szituáció volt ez, olyasmi, ami szökőévente ha egyszer fordul elő az emberrel. Csak álltunk egymással szemben, s miután kiderült számomra az, hogy ez a Márk nem a vőlegénye, és még csak nem is készül vele házasságra, akkor nem csak, hogy megkönnyebbültem, de bevallottam neki mindazt, amit éreztem iránta, s amivel az elmúlt időszakban küszködtem.

- Persze, hogy azt mondtam, mert nem tudtam, hogyan kezeljem ezt a helyzetet és…még most sem tudom igazán - vallottam be, de ezután nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg, s úgy tűnt, ebben legalább egyetértettünk, hisz bár szavaival azt mondta, nem akar választásra késztetni, csókja mégis másról árulkodott.

- Nem tudok tovább úgy élni, hogy azt mutassam, nem vagy más csak egy szomszéd, nem megy. Veled  akarok lenni Tánya. Csak mond, hogy Te is, és ott hagyom érted, biztosan meg fogja érteni - mélyen fúrtam pillantásom tekintetébe, miközben utaltam az urunkra, aki világunkat teremtette. Mindent látott és érzett, biztosan látta azt, hogy mi Tányával egymásnak teremtettünk, akkor pedig el kellene engednie.  - Mit mondasz? Lennél a feleségem, Tánya? - nem remegett meg a hangom, ott úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, közben kezeit is megfogtam. Hogy elsiettem-e? Egész biztos, de nem tudtam tisztán gondolkodni most, hogy újra viszont láttam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Nem tudtam meg, hogy a kellemetlen helyett milyen kifejezéssel kellett volna éljek. De felvetett bennem egy sor újabb kérdést. Szemöldököm felszaladt, mondhatni ugrásra készen ültem mellette, várva a nagy csattanót abban az újabb puzzle-darabkában, amit tudatott velem. Még messze voltam attól, hogy kirakjam a teljes képet. Logikát, vonalvezetőket sem találok. Túl sok volt az ellentmondás, a számomra idegen lépés, s nem utolsó sorban a homályos, félig-meddig elhallgatott részletmennyiség. De nem adom fel a harcot azért, hogy megismerjem. A múltját biztosan nem fogom kívülről fújni, nekem elég az, hogy tisztában legyek belső mozgatórugóival. Talán azért, hogy mellette legyek, segítsek neki. Talán azért, hogy a saját önző, belülről fakadó tudásszomjamat csillapíthassam ezáltal. Fogalmam sincs. Időre volt szükség.
- Akkor... - vettem egy nagy levegőt, még mielőtt folytattam volna a kínos kérdésemmel. Mert ezt az egyet még fel akartam tenni. Tovább nem kutatni, tépni azt a bizonyos sebet. De tudni akartam, hogy jól értettem-e, amit eddig mondott, vagy tévesen gondoltam túl valamit, már megint. - ... ezek szerint, a beleegyezés részben vagy egészben az alkohol hatása miatt történhetett? - könnyebb az alkoholt, vagy éppen mást okolni, mint saját magunkat. De pont ezért se szerettem volna, ha tovább iszik a mai alkalmunkkor. És nekem se volt szabad hagynom, hogy a fejembe szálljon. Mindent, ami ma történik, józanul szerettem volna átélni, meghozni. Hogy ne legyen támadható senki által később. Már ha bármiféle garanciát jelentene a józanság arra, hogy később ne gondoljuk meg magunkat...
Izgultam, helyette is. Gyengéden végigsimítottam a karján, majd az ujjait körülfonva megszorítottam a kezét. Nem szerettem volna, ha jobban belemegy. Éreztem, hogy elérkezett nála az a határvonal, aminél tovább nem szabadott mennem. Nem kihallgatótiszt vagyok, hanem valami barát, vagy több annál, nem is tudom. A törékeny bizalmat, viszonyunkat veszni hagyni néhány önző, kíváncsi kérdésért ostobaság lett volna. Reméltem ugyanakkor, hogy a simításomtól megnyugszik, s kissé visszatér zavaros gondolataiból, az emlékek sűrű forgatagából ide, a biztonságos és nyugalmat adó raktárhelyiségbe. Itt most csak mi létezünk, meg a festmények.
- Árthatsz-e nekem? - tettem fel másként a kérdést, mikor felfogtam, hogy kissé kuszán ment át az üzenet. Szerinte veszélyt jelentek-e számára... Kihozhat-e belőle valami olyat a lelkiállapota, ami hosszú távon nekem, neki, vagy kettőnknek egyszerre nem tenne jót. És van-e értelme folytatnunk valamit szerinte.
- Talán attól mégis, hogy gördülékenyebben veszed a visszatérő akadályokat. Hogy az évek alatt természetessé válik valami. Az emlékek pedig elhalványulnak. Már az is jó, ha magabiztosságot mutatsz a külvilág felé - tanácsoltam neki, de még mindig távol voltam attól, hogy a helyébe képzeljem magam. - Nahát... Ez jó... Hadd találjam ki - azért, mert itt vagyok? Vagy csak a finom pizza és bor miatt. Vagy úgy érted, utoljára ennyivel ezelőtt voltál, tehát amikor még nem voltam itt? - vigyorodtam el, ahogy kiforgattam a szavait. - S ha velem vagy boldog... - folytattam hozzá közelebb hajolva. - Miért, vagy mivel váltom ki ezt belőled?  - okkal kérdeztem meg ezt tőle, aminek kifejtését későbbre hagyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Mióta idejár egyértelműen úgy tekint Beliánra, mint a második, apukájára, mert hát Erikkel azért mégiscsak egy kicsivel több időt tölt, így neki jár az első hely. De ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretné, hiszen itt, az iskola fala közt ő volt az első ember, akivel megtalált a közös hangot. Annyi mindenben hasonlítanak, hogy az lenne csoda, ha ez nem történt volna meg.
Épp most fejeződik be az egyik közös órájuk, és int, hogy várjon egy kicsit, mielőtt elmenne. Mostanában kezdi kibontakoztatni szárnyait a versírás terén, és Belián az első, akinek megszavazza azt a bizalmat, hogy megmutatja neki a kis alkotásait. összerántja táskáján a cipzárt, egyedül azt a kopott kis jegyzetfüzetet hagyja elől, amibe firkálgat. Ez nem az, amivel kommunikálni szokott, azt nem használja ilyen célokra. Egyetlen szó nélkül csapja le elé a füzetet, egyelőre nem szeretné kommentálni, majd csak akkor, ha már tanára elolvasta az egyszerű kis versszakokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Kellemesen könnyedén tartja már óráit, de a fáradtság akkor is vele van. Ez persze szellemi, kibírható és kell, hogy minden maradjon abban a mederben, amelyben jól érzi magát. És ebbe robbant bele egy apró lány.
Rövid idő volt ismerkedni, annál rövidebb idő alatt gondolkodott el azon, hogy, kisebb és aranyosabb verzióban, no meg lányban, de lemásolta az élet. Vagy, hogy mégis sikerült valahol, valamikor egy zabigyerek. Persze, tudatosan neveli bele magát abba, hogy neki sosem lesz és sosem ismeri meg az érzést, azonban a nagytesó szerepe korábban is és most is kiválóan illik rá. De attól még gondolkodik erősen, mit művelt tizenpár éve és hol.
Orrnyergét dörzsöli meg éppen, amint hátradől a széken. Ekkor pillant felé, ahogy marad, míg a többiek már kint is vannak. Egy füzet kerül elébe, ami fölé hajol is, hogy mit rejt. Ez a másik, nem az ismert és más is van benne. Visszatolja orrára a szemüvegét és már falja is a sorokat.
Hosszú, csendes pillanatok múlva emeli rá arcát, amin egyelőre semmi nem ül, mint valami kritikus, úgy méricskéli fejben. Aztán hamar megtörik az álca, ajkai felfelé görbülnek, mutatva, nem szánta komolynak az előbbit.
- Ezt az oldalad eddig hol rejtegetted? - tolja vissza a füzetet, fejében pedig fel-felcsendül a számára igencsak tetsző sor az egyik versszakból. - Nagyon szép lett. Mi volt a múzsád, mesélj róla - mindig, mindenről meghallgatja vagy épp ő beszél. Beszélt akkor is, amikor először tért be az erdőbe, az első éjjel, ahol már együtt üvöltöttek az éjszakába.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Frissen költöztek be bogolyfalvi otthonukba Erikkel, és most feltétlenül fel kell fedeznie a várost. Meg kell találnia a saját kis zugait, ahol jól érzi magát akkor is, ha épp otthon nem. Mindenre fel kell készülni ugyebár. Erik tudja, hogy merre jár, azért nem lépne meg otthonról engedély és tudomás nélkül. Ez a kölcsönös bizalom alapja igazából, és rendkívül örül, hogy a férfi bízik benne annyira, hogy simán elengedi csak úgy egyedül.
Most éppen a főtéren kószál, és lehet, hogy egy kicsit elveszettnek néz ki, mert már három ember próbált segíteni rajta, és nagyon nehezen tudta megértetni velük, hogy bár nagyon hálás, de nem szorul rá erre. Most nagyon élvezi, hogy olyan, mint egy felnőtt, hogy egyedül van, és önmagáért felelős. Ha nem lenne mögötte senki, biztos nem érezne így.
A nap csodásan süt, úgyhogy úgy dönt, ideje kicsit kiélvezni ezt a jó időt. Leül egy padra, szemét lehunyva arcát az ég felé fordítja, lábával vidáman kalimpál, és élvezi, hogy ennyire jó most neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Ha nem tudná ilyen-olyan elejtett híresztelésekből, hogy az apja valami lecsúszott drogos volt, és ha nem gondolná Beliánt kicsit fiatalnak az apasághoz, akkor még lehet, hogy benne is felmerülne a gondolat, hogy azért hasonlítanak ennyire kísértetesen egymásra, mert vér szerint is van valami közük a másikhoz. Így azonban  maradnak a szerencsés véletlenek, és a végtelen boldogság, hogy vele is bővült azok köre, akiket szeret, és akikben megbízik. Ez ritka, nehezen tud bízni.
Amíg Belián a versét olvassa, Tala előpecázza táskájából a beszélgetőfüzetét. Buta gondolat volt eltenni, gondolhatta volna, hogy viszonylag hamarosan szüksége lesz rá. Elvégre nem jó lenne beszélgetni is róla egy kicsit, vagyis igazából ebben egyáltalán nem biztos, mert egy kicsit kínosan érzi magát a témától. Olyan, mintha szégyellenie kellene, holott igazából nincs ebben semmi rossz, vagy elítélni való. Egyszerűen talán csak nincs hozzászokva, hogy ennyire megbízzon valakiben, hogy így kitárulkozzon.  
Mosolyogva vonja meg vállát a kérdésre, ő sem tudja, hogy eddig hol bujkált benne a költő. Igazából még most sem érzi úgy, hogy alkotói énje felszínen lenne, de tudja, hogy ez a jövőre nézve egy egész jó irány lehet. Előtte még az egész élet, hogy nagy műveket írjon. - Köszönöm! A múzsám? Nem is tudom így kifejezetten megmondani... - Ha nagyon megerőltetné magát mindenbizonyára vissza tudna emlékezni, hogy pontosan mi volt az ihlete, azonban talán inkább nem is szeretne erre gondolni. Gyorsan el is súvasztja a füzetet táskája mélyére, és eltereli a témát. - Mi újság az üvegházban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem feltétlenül a legátgondoltabb dologra készülnek, de hát kit érdekel. Minden megkérdőjelezés nélkül hagyja, hogy barétnője az általa helyesnek vélt irányba vezesse, bízik abban, hogy ő tud valami olyat, amit Rebi nem. Mert bár a vörös is sok mindent tud, de betörésben - még - nem valami profi. Aztán ki tudja, lehet ezután az este után, hogy ez az a hivatás, amit egész életében keresett, és beáll hivatásos betörőnek. Szép életcélok.
Fanni iránytűje helyes, hamar megtalálják a személyzeti ajtót, amire akkora betűkkel van kiírva, hogy idegenek belépni tilos, hogy talán még a Holdról is látná. Elzavarja agya egy hátsó zugába az aggodalmas énjét, és előhúzza a pálcáját. - Megpróbálom, hátha. - Izgatott vigyorra húzza ajkait, míg pálcáját az ajtónak szegezi, és elmormolja a megfelelő igéket. Néhány másodperc feszült csend következik, mielőtt az ajtó feltárulna. - Sikerült baszki - pislog előbb hitetlenkedve a bejáratra, majd a másik nőre, mielőtt kitörne belőle a nevetés. Merlinre, sosem gondolta volna, hogy egyszer ilyeneket csinál majd, és most rettentően büszke magára. - Fáradj be - tessékeli be előzékenyen Fannit, mielőtt ő i belépne utána, és behúzná maguk után az ajtót. Kezdődhet a buli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Tiszta okosakat mondd itt nekem ez a Kristóf. De komolyan, azért azt nem mondom, hogy tiszta zsenialitás, de már-már azt a határt súrolja. Nálam mondjuk nem nehéz zseniálisabbnak lenni, szerintem egészen egyszerű vagyok, mint egy faék, vagy valami ilyesmi.
Egyetértően hümmögök, hogy ezek amúgy nem is rossz ötletek, bár talán a képeskönyv egy kicsit túl gyerekes. De ki tudja, lehet hogy még találok valami olyat, ami megfelel a kritériumoknak.
- Akkor tizenöt perc múlva ugyanitt? - Amennyiben igennel felel, kettéválunk, és hagyom, hogy nyugodtan keressen magánk valami olyat, ami az ízlése. Nem akarom én itt feltartóztatni, vagy akadályozni, vásárolgasson csak kedvére nyugodtan. Én is belevetem magam itt a nézelődésbe, a vadászos könyvekkel viszonylag jól boldogulok, kiválasztok rögtön három potenciális ajándékot, a képeskönyves ötletet viszont ha nem is teljesen, de elvetem, és kikötök a szakácskönyveknél. Ez jobban hangzik, legalább valami hasznosat is tanulhat belőle. Viszont ezt nem komplikálom túl, Kristóf tanácsát megfogadva valami olyat választok, amiben sok a kép, és a szöveg is egyszerű. A kiválasztott köteteket egyensúlyozva oldalgok vissza, ahol a legutóbb hagytuk egymást, remélve, hogy a fiú már végzett, és kikérhetem a véleményét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nyugodtan figyeli a másik mozdulatait, s vele összehangolva áll fel a földről, hogy szükség esetén el tudja kapni, ha megszédülne. Mindez azonban néma elhatározás, nem nyújtja a karját és nem teszi szóvá, s amint megbizonyosodik róla, hogy a számára is tisztán hallható ropogás ellenére Will stabilan áll, a takarót visszaalakítja gereblyévé.
A férfi mozdulata, amivel egyszerre elfedi a pántot, óvatos gyanakvásával együtt ismerős számára. Udvariasabb, élére vasalt és szépen kisimított módon rejtette gyengeségeit.
- Az ilyesféle medimágia messze meghaladná a képességeimet,-*hárít finoman megrázva fejét, mert végképp nem szeretné azt a benyomást kelteni, hogy szakértője az ágnak. *- Az eszközök, köztük néhány gyógyászati segédeszköz bűvölése az, amihez értek. Készítettem már rohamok előjelzésére, feljegyzésére és mások értesítésére alkalmas karkötőt, ugyanezt szeretném felajánlani Önnek is.-*Sejti, milyen furcsán hangzik ez így, egy vadidegen temetőgondnok szájából, nagyjából félórányi ismeretség után. Mégis, talán ellensúlyozhatja mindezt a tény, hogy nem kér érte semmit, mert nem vetül rá a haszonszerzés árnya. Segíteni akar, amit néha nehezen fogadnak az emberek, főleg neve hallatán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem tudom, hogy a világ melyik pontja olyan még, mint a miénk, ahol nagyon hideg van, ám vakítóan süt a nap, így úgy kell az embernek közlekednie, mint egy soknapos és sok szert használó hollywood-i nőszemélynek: Nagykabátban és napszemüvegben. De annak érdekében, hogy ne égjen ki a szemem, ne könnyezzek be, és ne kenjem el ezáltal azt a leheletnyi sminket, amit feltettem, muszáj úgy kinéznem, mint egy kikent-kifent dívának. Csak amíg beérek persze, ott egyből el is teszem. Az igazgató úr megmondta, hogy hova menjek, melyik terembe, és, hogy addigra már ott fog várni az oktató. Szerintem, amikor megkerestem, még nem tudta, hogy kire fog ráosztani, hogy hetekig egy plusz feladat legyek a gyerekek és a saját tárgya mellett. Nos, kedves Bánki bárki, megnyertél.
Szusszanok egyet, lopva lesimítom a szoknyám, megigazítom a hajam, és megnézem, hogy a rúzs, amit felkentem éppen eléggé tesz idősebbé. Van az arcomnak egy olyan bosszantó tulajdonsága, hogy smink nélkül simán Bagolykövesnek néznek, pedig minden vagyok már, csak az nem. Lényeg a lényeg, hogy megvan minden, ami kell, és nem is remegek. Most éppen. Persze, az ember az ilyen pillanatok előtt ideges, ez természetes, de nagyon remélem, hogy kedvelni fog annyira, hogy ezt az egészet tényleg nagyon szeressem.
Kopogok a nyitott ajtón, és belépek, mivel háttal áll nekem, így elsőre nem is gondolom végig az egyértelműt, hogy ismerem. Valójában sokkal jobban izgulok, mint azt kimutatom, éppen ezért is vagyok olyan nyugodt, amikor csicsergő hangon megszólalok:
- Üdvözlöm, Annie vagyok, én jöttem az egyetemről, az igazgató úr biztos említette Önnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nagyon sokáig türelmes voltam, aztán ez elfogyott, amikor kiderült az előkészítő új igazgatóhelyettesének a személye. A szemeim úgy kikerekedtek, ahogy a kezem szorul ökölbe. Még szerencse, hogy Payne visszarántott, mert nagy valószínűséggel ott és akkor verem be a képét. De moderáltam ma... akarom mondani, moderált más. Egészen eddig.
Payne és Lorin is valami hiperszupermega fontos női fiszfaszon vannak - vásárolnak gondolom, fogalmam sincs, nem figyeltem -, szóval teljes nyugalommal nyitok be a pizzériába, hogy azonnal Bánkit kezdjem el keresni. Arcomon semmilyen érzelem nincs, és addig járunk a legjobban, amíg ez így is marad. Öles léptekkel termek a pultnál, ujjaim dobolnak azon: megvárom, amíg valahonnan felbukkan. Előbb vagy utóbb megteszi, én pedig jelenleg nem vagyok rest megvárni, hogy meg is tegye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Annie

Ha őszinte akar lenni, akkor be kell vallania, hogy nem sok galleont tett volna arra, hogy újra a Shanes falai között lesz. Ne legyen félreértés, kifejezetten szeretett itt dolgozni, hiszen a menedék is arról árulkodik, hogy neki szívügyei a gyerekek, ám távozása mögött volt részéről némi sértettség, hiszen szeretett volna vezetői babérokra törni, ám hiába.
De új góré, új szemlélet. S mikor fülébe jutott, hogy Keserű jobb kezet keres, hát megpróbálta, s lám itt van. Megnyerte magának az igazgató helyettesi széket, meg mellé a két legkamaszabb osztályt. Mondjuk utóbbinak nem feltétlen örül, hiszen számára azok már nagyok és betörhetetlenek, de majd valószínű lekenyerezi őket pizzával.
Barnabás most életének azon szakaszában van, hogy igyekszik mindent megvalósítani abból, ami igazán kiteljesítheti az életét. Már betörődött abba, hogy se nő, sem pedig vér szerinti gyermek nem lesz mostanában az életében, így hát bőven van ideje mindenre..
Ezért vállalta be azt is, hogy segít az előkészítőbe érkező ifjú hölgynek, hogy eldönthesse ezt a pályát szeretné - e választani.
Órájára pillant, Keserű berendelte egy órával előbb, mint az első órája, azért, hogy találkozhasson a nővel, akivel kiadták, hogy legyen kedves, ám szigorú. Nos, Barnabásunkat ismerve a szigorú résszel lesznek némi bajok, de majd igyekszik sokszor összeráncolni a homlokát.
Hallja a cipősarkak halk, ütemes kopogását, s csak akkor fordul az érkező felé, mikor a lábbelik keltette zaj elcsitul. Készült ám, előre begyakorolt szívélyes üdvözletet kívánt iderittyenteni, ám egyetlen egy hang sem jön ki a torkán, mikor szembe találja magát Annievel.
Hosszú pillanatokon keresztül nézi, nyel néhány nagyobbat, végül az óra hangos zaja téríti észhez.
- Szervusz, a bátyádat keresed? - ó igen a másik Brightmore, aki a minap volt oly kedves és berongyolt a pizzázóba.. Maradjunk annyiban, hogy Barnabás még nem igazán érti, hogy miként lehetséges az, hogy még él. De az biztos, hogy jobb szerette volna, ha a nő nem sétál ma be ide.
- Azt hiszem később kezd, még nem vagyok teljesen tisztában a kollégák munkaidejét illetőleg.. - de, ami késik az nem múlik. Egyszer majd bemagolja kivel mikor találkozhat a Shanes falain belül.