Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A világ Legkedvesebb Férje

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ha szeretnéd, mesélek.
Nem akartam ezt mondani, mert tudom, hogy az elültetett emlékek az én oldalamat szolgálhatják, de ugyanakkor veszélyesek is. Elég egyetlen rossz mondat, egyetlen emlékrészlet, ami vagy nem passzol a nőhöz vagy azt a másikat juttatja eszébe, és nekem végem. Nem, ez nem történhet meg, mégis, kimondtam, így magamra nyugalmat erőltetve próbálok semleges maradni a kérdésben.
- Vagyis, ha megmérgeznek, akkor úgy patkoljak el, hogy nem te okoztad a halálomat.
Nekem a sütemény sütemény, mindegy, csak jó íze legyen, ám, ahogy a világosabba mélyesztem a villám, az gyakorlatilag atomjaira hullik, így elhúzom a számat, és inkább a másikra koncentrálok, ami mellé egy kávé esne jól.
- Meg kéne vegyük ezt a helyet, hogy normális sütemények készüljenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A világ Legkedvesebb Férje[/b ]:L

- Ugyan - legyint is egyet, mintha tényleg el kellene ezt a témát hessegetni.
- Nem akarlak újra és újra ebbe belerángatni - mosolya még mindig ott az arcán, bár már jóval keserédesebb, mint korábban. Nem akar a férfinak ilyesfajta terhet tenni a vállaira. Már sokszor kérdezett, sokszor kapott választ, mégis néha úgy érzi, hogy Mikael csak a jól betanult szöveget mondja. Igaz ezt betudta eddig annak, hogy védeni akarja őt. Csak arra nem jött még rá, hogy mitől.
Halkan felnevet.
- Sosem bántanék még egy pókot se, nemhogy Téged... - húzza fel kissé sértődötten a nóziját, aztán fordul egyet egy pohár vízért.
- Egy percen belül kétszer sértettél meg, ez új rekord Mikael - rázza meg fejét ciccegve, de szemei csillogásából látszik, hogy igazi harag aligha van benne.
- Ha dolgozom, igenis vannak itt normális sütemények...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Felpillantok rá, a nyelvemen van, hogy sose mondjon olyat, amiben a véleménye változhat. Én ismertem a régi Hazel-t, azt, akivel olyan nagyon jól esett harcolni, aki motivált, majd az őrületbe kergetett. Én megfosztottam attól, hogy a riválisom legyen, az élet számos pontján megalázóan bántam vele, hiszen nem csak a testét vettem el, de a lelkét is. Hogy nem lennél képes ártani nekem kicsilány? Ó dehogyisnem. Ha egyszer kiderülne az igazság, akkor sosem tapasztalt kínokat élnék át.
- Vagyis, ha hagynálak dolgozni, akkor az embereknek nem kellene pépet nyammogni.
Tetszik a  játékossága, szinte már üdítő, és csodák csodájára csökken is annak az esélye, hogy felrobbanok, mintha valóban lenne valami ebben a száraz és megjegyzem, ízetlen töltelékes valamiben.
- Azt hittem, hogy a gondolat, hogy ez a hely a tiéd lehet, kiugraszt egy miniszoknyát a szekrényedből. Nehéz a férjek sorsa, kedves Hazel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A világ Legkedvesebb Férje

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mondjuk, nem érdekelnek mások.
Ha nem lenne büntetendő, lehet a pincében tartanám. Bár, ha azt vesszük, egy kész bűn, amit én a nő ellen elkövettem már, de hát az élet sosem arról híres, hogy igazságos. Elvett tőlem valamit, elvettem tőle valamit. Nem, ez nem egészséges gondolkodás, de nekem megfelel. Ő meg, láthatóan boldog. Nekem megy az üzlet, ő pedig nem ellenfél többé. Én nyertem.
- Sosem voltál, szerintem ezért is fogtál meg. Mindig csodáltam a tartásod.
Hölgyeim és uraim, ez egy igazi bók volt. Nem hazudok, nem mismásolok. Okkal van itt, okkal figyeltem fel rá. Más volt, mint mások, és ez lett végül a veszte is. Köhintve pillantok fel, és bólintok egyet.
- Kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A világ Legkedvesebb Férje

- Mondjuk, talán el is hiszem - vonja meg vállait lezserül. Férj és feleség, ők egy pár, elméletileg egy csapat. Ugyanakkor..Valahogy mégis jóval másabbak, mint bármelyik párocska, akikkel összefutni az utcákon. Hazel emlékek híján hiszi, hogy a kettejük közötti kapocs valós és mindenkinek ilyennek kéne lennie. Ő maga nem vágyott másra az elmúlt évek során, de abban sosem lehet biztos, hogy a férfi is így van-e ezzel.
Tartása említésekor még ki is húzza magát, mintha addig meggörnyedt vénasszony lett volna. Nem sokat tud a nők játszmáiról, filmeken látta, újságokban olvasta. De valahogy soha nem mozgatta a fantáziáját ilyesmi. Ő magát adja, legalábbis azt a részét, amit ismer. Az pedig egy szeretettel, jósággal és némi naivsággal ötvözött nő, akinek egyetlen biztos pontja az itt lévő férfi, hiszen csak az ő általa elmondottakra tud támaszkodni. Neki pedig nagyon kell ez.
Igazán meg sem várja a választ, mire Mikael kéri már készül is a kávé, mindkettőjüknek. Ugyanis a férfi megjelenése visszaveti őt a munkában, koncentrációban és kelleni fog némi koffein ahhoz, hogy tényleg még ma elkészüljön.
- Nem lehet amúgy annyira szörnyű, mint amiről az arcod árulkodik - neveti el magát, miközben leteszi a kávét a másik elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mondjuk, talán jól is teszed.
Kedvesen mondom, még egy halvány mosolyt is társítok hozzá. Nem akarom, hogy fenyegetőnek érezzen, most nincs szükség rá, hiszen lehiggadtam. Mi kell hozzá? Az, hogy szépen azt tegye, amit mondok, és akkor nem lesz itt semmi probléma. És tessék, kellemes jelenség, ilyenkor kifejezetten jó döntésnek tartom azt, hogy annak idején én mentem be a kórházba, és mondtam azt, hogy a feleségem. Ilyen precíz kapcsolatlétesítés nem volt még egy a történelemben. Tökéletes összhang, némi árnnyal, melyet az álmai jelentenek.
- Én így udvarolok. Már akkor sem ízlett, amikor meg se kóstoltam, mert tudtam, hogy nem a te kezed munkája.
Szeretem a precízitást, még ezen a téren is, és tudom, hogy Hazel igencsak figyelemreméltóan pontos. Nem is kéne tovább zavarnom, hiszen már megtanulta, hogy rám kell figyelnie.
- Megyek, elhozom a gyereket az előkészítőből, hogy ne legyen rá gondod.
Micsoda nagyvonalúság, még a végén ma nagyon kedves hangulatba kerülök. Közelebb lépve hozzá, lehajolok, hogy egy gyors, természetes csókot adjak. Régi motorosok vagyunk már, legalábbis elméletben, ahhoz, hogy ne kelljen egy ilyen dolgot túlspilázni.
- Mikor jössz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A világ Legkedvesebb Férje

Ő így udvarol. S Hazelnek ez tökéletesen megfelel így, hiszen nem tudja, hogy más férfiak miképpen szokták ezt csinálni. Mikael meg okos ember, szinte mindig megérzi, hogy mikor miképpen kel, de túlzásba sosem viszi a dolgot.
- Köszönöm - hálás, hogy nem kell csapot papot itthagynia, elfutni a lányért, hazavinni vagy idehozni, míg tovább dolgozik. Hiába nem sajátja, gyakorlatilag az ő kezei között nőtt fel a gyermek, így igazi anyatigrisként akarja mindentől és mindenkitől óvni. Néha talán még túlzásba is esik ezen a téren.
- Így, hogy elmész a lányért, szerintem maradok zárásig és tervezgetek, kísérletezek - nem kijelentés, hangjában cseng némi engedélykérés, beleegyezésre várás. Nem szokott ő kimaradni vagy eljárni, csak akkor ér később haza, ha néha napján tovább marad itt bent. A férfi bólintással jelzi, hogy tudomásul vette a szavait, Hazel pedig mosolyogva kíséri őt ki, s távozta után egyből neki áll a már sokat említett tortának is.

//Köszönöm, hogy jöttél   //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Annie

- Úgy látom még mindig nem tanultad meg, hogy mit hogyan illik a szádon kiejteni - rázza meg a fejét, arcán pedig egy halovány mosoly jelenik meg. Nem fog nosztalgiázni, egyáltalán nincsen ez az eszében, de azért egy enyhe leszúrást csak megejthet a másiknak, ha már ő a kisfőnök itt vagy mi fene.
- Ó, te vagy az? - kerekednek ki a szemei. Nem, csalódottság nem ücsörög ábrázatán, inkább lejátszódik benne eddigi élete, meg a találkozása Denissel.
- Nézd Annie, előre bocsájtanám, hogy nem azért, mert bármi bajom lenne veled, sőt.. De azt gondolom, hogy nem a legjobb ötlet az, ha én mentorkodom felette - s nem amiatt, ami kettejük között történt, ezt szeretné, ha a nő is tudná. Sokkal inkább azért, mert megígérte a bátyjának, s nem szeretné, ha ebből a teremből kilépve, máris egy átkot kapna a seggébe.
- Belián vagy Zorka biztos szívesen segítene neked. De, ha gondolod a bátyáddal is megbeszélhetjük, bár megérteném, ha őt nem akarnád. A húgom, amióta kiderült, hogy a főnöke vagyok, napi szinten lep meg különböző átkokkal, szóval elég az előkészítőnek egyetlen egy családi viszály... - no meg nem szívesen menne oda Denishez és közölné vele, hogy figyelj már a húgost átpasszolnám, mert valami univerzumi viccnek köszönhetően az én kezeim közé került..
- Szóval, igen. Gyere keressük meg Keserűt és találjunk valami olyan megoldást, aminek a végén a fejem, a tökeim és a valagam is egyben marad. Kérlek - mutat az ajtó felé, hogy érzékeltesse ő tényleg indulna és keresne valami opciót arra, hogy mindenki - beleértve a másik Brightmoret is - a lehető legboldogabb legyen ennek a történetnek a végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Brightmore

Anélkül hallgatja végig a férfit, hogy közbe szólnak, avagy összeszarná magát. Fejlődött ám, vagy legalábbis igyekszik azt a felét mutatni, amely összeszedett és nem tojik a gatyába néhány összevont szemöldöktől. Ettől függetlenül tudja jól, hogy Denis szavai mennyire komolyak, s talán némelyiket még sértőnek is venné fel, ha nem lenne teljesen jogos. Az, hogy Anniet elhagyta, ahogy elhagyta undorító lépést volt. De mégis azt látta jobbnak, minthogy egy boldogtalan életet adjon egy olyan nőnek, mint amilyen a szembeülő férfi húga.
- A húgod itt létéről egészen eddig a pillanatig tudomásom se volt, s valószínűleg nem is lett volna, mivel nem vagyok annyira ostoba, hogy felétek vegyem az irányt - majdnem elhiszi még ő is, hogy így van. De azért lássuk be, most, hogy tudja, hogy Annie itt van, biztosan menni fog arra, amikor végre lesz elég bátorsága a nő elé állni és a már ezerszer papírra vetett, el nem küldött bocsánatkérést a szemébe mondani.
- Az, hogy ki hol áll a ranglétrán nem különösebben érdekel, sem akkor, ha valakivel jóban vagyok, sem akkor ha éppen a pokolba kíván az illető, így már most biztosíthatlak róla, hogy az Előkészítő ajtaját átlépve, hátrahagyom azt, hogy van-e ellenszenv közöttünk vagy nincs, így örülnék neki, ha ezt te is megtennéd - hogy a Shanes falain kívül mi történik az már más tészta. Nyilván nem akar leülni és sörözgetni a másikkal, soha, semmilyen körülmények között sem.
Bár nyelvén van, hogy ő nem szokott senkit sem kiszolgálni, inkább lenyeli, s elkészíti a kávét a férfinak, amit képes a lehető legkomolyabb arccal elé tolni, miközben azért még tart attól, hogy a másik egyszer csak idegrohamot kap és grabancát megragadva átrántja a pulton.
- Tessék, a vendégem vagy. Segíthetek még valamiben? - legbelül pedig könyörög, hogy legyen ennyi, mert már nem sokáig képes úgy tenni, mintha nem lenne totál beszarva ettől az embertől. Hiába korosabb, mint ő. Denis azért csak veszélyesebb forma nála. Tulajdonképpen a Brightmore fiú megtestesíti azokat a p*csöket, akikkel iskolai évei alatt nem szívesen futott össze a folyosókon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Cath

Utálja a bátyját, s ennek napok óta hangot is ad. Árulónak titulálta, mert képes volt úgy megpályázni, majd elfogadni az állást, hogy egyetlen egy szót sem szólt róla. Azzal meg megtetézte, hogy az éveleji értekezleten kellett megtudnia! NEKI. A HÚGÁNAK. Mondjuk úgy, hogy hiába is gyerekes a dolog, hónapokig fogja a bosszúállót játszani. Persze néhány alkalommal megenyhül, pont úgy, mint a mai, mert mégiscsak tök jó buli nyuszizni, már tavaly is imádta a dolgot.
Pakolja kifelé a különböző eszközöket, van a kicsiknek két asztal, nagyobbaknak is, sőt Zorka jó fej nőci lévén még a felnőtteknek is hozott kézimunkát - haha-.
Terepét természetesen az udvar legtökéletesebb pontján állítja fel, ahol pont jókor van árnyék, ugyanakkor, ha a napsugaraira vágyik az ember, az is éri az asztalokat. Maga mellé pedig hatalmas nagy táblát telepít, amely hírdeti, hogy a hely Catherine Brightmore kisasszonyra vár, aki remélhetőleg még azelőtt képes lesz megérkezni, hogy a nap nyugovóra térne. Hihetetlen számára, hogy ez a nő még most is képes elkésni, pedig ő hozza az ÉLETMENTŐ KÁVÉT.
- Tiktaktiktak - rázza a fejét, miközben körbe-körbe néz, hogy kedvenc Paynejét végre megtalálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Megemelem a szemöldökömet, miközben felé haladok, és arra törekszem, hogy az életmentő kávét ne löttyintsem ki, ez egy nagyon fontos feladat, meghatározza a napot, úgyám.
- Szerintem az Espresso-t mi tartjuk fenn.
Egy hatalmas, tripla csodát adok át neki, mielőtt a sajátomba kortyolnék. Látszik, hogy némiképp fáradtra sikerült csak pihennem magam, de hát ilyen az, ha az ember áldozatokat hoz a családjáért.
- Nem könnyű egy férfit egész éjjel lefoglalni úgy, hogy ne jöjjön rá, hogy azért teszed, mert a húga a bátyáddal sütöget, amire instant agyvérzést kap. Terveim között szerepel idővel egy saját gyermek, aki remélhetőleg Brightmore, szóval Denis egyes funkcióinak működnie kell még egy ideig.
Komolyan, a mi családjaink olyanok, mintha a Trónok Harcában lennénk. Mindenki mindenkivel, és közben mégse senki senkivel, de talán esetleg valaki lehetne valakivel. Egy nap megírom a könyvemet erről, és nem ezzel fogok sok pénzt kaszálni, hanem a kiegészítő kötetekkel, a ki kicsodákkal.
- Este csináltam sablonokat, megnézed, hogy mindegyik gyerekekre illeszthető-e?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Cath

- Drágaszááááááág - nem, nem a nőnek szól eme örömóda, hanem a kávénak, mely illata már alapjáraton ad egy energia löketet Zorkának. Valószínűleg, ha ő valaha bekerül az ispotályba avagy majd kórházba, neki az infuzióba kávé kell, nem valami életmentő szar..
- Fújj, nem érdekelnek ezek a részletek - neveti el magát, mintha tényleg csak tabu lenne közöttük bármi ilyesmi. Azért elég nehéz néha kettejük közvetlen környezetében megmaradni, ha rákezdenek arra, hogy melyikük mit hogyan miért és kivel. Mondjuk a kivel az általában állandó, szerencsére.
- El sem hiszem, hogy bepalizott erre mindkettőnket... - utal a bátyjára, majd kortyol egy nagyobbat az italból.
- Meg azt se, hogy mi a szentséges szarnak védi bárki is a seggét a férjedtől. De komolyan. Annyira megérdemelné, hogy elpi...akarom mondani megsimogassák - vált a szóhasználatra elvégre egy gyermekeknek szánt rendezvényen vannak és nem ő akar lenni az a felnőtt, akitől a szebbnél szebb szavakat tanulják az aprónépek.
- Két nyögés között még sablonokat is csináltál?? - vonja fel a szemöldökét, miközben nézi az említett tárgyakat.
- Tulajdonképpen azt kéne most bemérnem, hogy...? Végül is, az ha jön egy elég nagyfejű, akkor tuti ráfér - mutat a jobb szélsőre, majd elneveti magát. Ó gyerekek, imádja őket, főleg, hogy nem a sajátjai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Finoman összehúzom a szemeimet, mert nem nagyon tudom, hogy mi nem tetszett neki, hát elmondtam a tényeket, na persze a rám jellemző magyarsággal, ami mint tudjuk, olykor nagyon zavarbaejtő tud lenni. Egy pár pillanat kell csak, hogy én magam is érzékeljem, hogy mit mondtam rosszul, és kis homlokráncolás után megvilágosodásom arcomra is kiül.
- Vagy úgy. Gondolom Denis miatt gondolod ezt.
A hangomban talán van egy hangyányi számonkérés, de eszemben sincs veszekedni. Lenne értelme? Ha legalább most az egyszer ne a bátyám lenne az oka annak, hogy távolságot tart, hanem mondjuk mondta volna azt, hogy a közös múltunk miatt, hogy azért, mert egykor szeretett. De nem. Denis. Mindig Denis. Az ő kezét kellett volna megkérnie anno, ha ennyire a rögeszméje. Annyi kínos elutasítás után sem tudom a mai napig eldönteni, hogy mint nőhöz valaha vonzódott-e volna hozzám, de egyre inkább az a gyanúm, hogy nem. Sokkal inkább aggasztó az, hogy Denis miatt félt nekem nemet mondani, és a kapcsolatunk vége kiváló alkalmakat adott arra, hogy valóban vége legyen. Szusszanva pillantok rá. Szeretnék kiabálni, valószínűleg azok az emberek, akik elég bátrak hozzá, hogy megtegyék, jobban alszanak, azonban rám nem jellemző a veszekedés.
- Huszonnégy éves vagyok. Egy felnőtt nő, aki ha nem kíván munkakapcsolaton kívül mást egy ellenkező neműtől, akkor nem tesz mást. Elég sokszor a tudtomra adtad, hogy tartani kívánod a távolságot, és ahogy látod, tartjuk is.
Hiszen méterek választanak el minket egymástól, ami riasztó, most mégis úgy tűnik, hogy a leghelyesebb, hiszen ilyen távolságból szinte a szóbeli erőszak se talál be. De ha betalálna is, az az én dolgom lenne, és nem másé.
- Én nem félek Denis Brightmore-tól. Ha agyvérzést kíván kapni azért, mert melletted vagyok, akkor kapjon. Majd kiheveri. Az igazgató úgy véli, hogy szakmailag és emberileg melletted fejlődhetek a legjobban, és talán azt is gondolhatja, hogy ha van valaki, aki megerősít a döntéseidben, megszilárdulsz itt, mint vezető. Ha továbbra is Denis kénye-kedve szerint élnél, akkor elmegyek én az igazgatóhoz, egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Pedig, tegnap este felülmúltam önmagam.
Még egy büszke vigyort is megengedek, mert valóban az ilyenek közöttünk nem tabutémák, hát csak meg kell nézni, hogy milyen bonyolult az egész minket körülvevő környezet. Hozzám ebből egyértelműen Zorka áll a legközelebb. A nővérem kattant, a gyerekét is itt hagyta, a Ariana a panzióval van elfoglalva, Helena szent, Edit meg nem is tudom, hogy mikor ment férjhez, elképesztő, hogy már nagykorú, a többiek viszont még picik. Szóval egészen Zorkáig nem találtam a helyem, és ha a bátyám egy idióta, és nem cselekszik, hogy nőül vegye, akkor bizisten, hogy elválok, és elveszem én.
- Hát... én is sok jobb programot tudtam volna mára, de olyan kedves volt. Öregszem, mert néha erős vágyat érzek rá, hogy olyan nagymamásan megcsipkedjem az arcát. Ami meg a segge védését illeti, Denis túlzottan kemény vele, Annie kéri, hogy ne szóljon bele az életébe, Barni meg nem hiszem, hogy feszkót akarna, de ráparázik, amit Denis élvez, és ... miért nincsenek nekünk normális rokonaink?
Nagyon nem értem ezeket a bonyolult rendszereket, amikkel működünk. A kérdésre felnevetek, és már szólni is szeretnék, amikor reflektál, én meg egy "buh" kíséretében nézek rá.
- Hát ez az, ettől féltem. És ez már egy szűkített verzió. Kellene egy kerek fejű gyerek, de egy se rémlik most. Mindegyik olyan normális alkatú. Nem etetik ezeket a kölyköket rendesen? Szóval akkor azt ne ajánljam fel. Na és ez? Nem túl díszes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Óriási ásítást nyom el, rajta aztán nem igazán segített a torna, még mindig nagyon fáradt. Tegnap sokáig fenn maradt a bátyjával, ma pedig igazán korán kelt, hogy a családjával ki tudjanak látogatni a rendezvényre.
A szülei most valamerre a főzőverseny környékén matathatnak, neki viszont sokkal fontosabb dolga van holmi főzőcskézésnél.
- Gnómokkal harcolunk nap mint nap, a tojásvadászat nekünk kutyafüle! - jelenti ki határozottan, a köréje gyűlteknek - mindenkinek szerzünk különleges tojást, ígérem - teszi még hozzá eltökélten. Addig fog keresni amíg mindenkinek lesz. Még Csalinak is. Mert végül is húsvét van.
- A csokitojást mindenki megtarthatja, különlegesből csak egyet, amíg nem lesz mindenkinek, utána annyit vehetsz magadhoz amennyi jólesik, na gyerünk szétszóródni! - azzal integet nagyon komoly fejjel. Eztán a kapucnis pulcsiba burkolózott Péntek kis, rózsaszín művirágokkal díszített kosárkájával elindul, hogy levadássza a tojásokat. Marha komolyan véve az egészet. Itt nem babra megy a játék kérem szépen, hát ígéretet tett most be kell tartania, szóval az egész területet felszántja ő ha kell.
Hajolgat meg bekukucskál a bokrok alá, aztán olyan három perc múlva kiegyenesedik.
- Talált már valaki tojást vagy valamit? - néz körbe csípőre tett kézzel, néhány szál rózsaszín műszalma így kihullik a kis kosárkájából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Boldizsár péntekenként még korábban kel, mint a hét többi napján szokott, hogy legyen ideje beadandót írni vagy épp a következő hétre tanulni. Ezen a napon az órákon is még jobban figyel, mint amúgy szokott, hogy ne vegyen el időt a hétvégén a tanulás, amit a családjával tölthet. Az utolsó óra végén izgatottan pakol össze, majd gyors léptekkel - és véletlenül sem futva, mert az ellenkezik a házirenddel - hagyja maga mögött a folyosók kusza halmazát és felmarkolva a hazamenős táskáját, már ki is robbanjon a kastély ajtaján. Mosolya és a körülötte megjelenő gödröcskék üdvözlik a Napot, a lába alatt zsengén roppanó fűszálakat. Hirtelen késztetést érez arra, hogy futásnak eredjen, egészen Bogolyfalváig, egészen a térig, addig a bizonyos padig, ám tisztában van vele, hogy két lábon félútig se jutna, már kifogyna belőle a szusz, négy lábon pedig nem tudná vonszolni a táskáját maga után. Boldizsár pedig megfontolt és előrelátó fiú, pont, ahogy édesanyja tanította neki.
Ujjai táskájának pántjait markolják, minden lépte apró dobbanással viszi egyre közelebb és közelebb húgához. Látatlanul is tisztánban van vele, hogy Artemis ott, a padon ücsörögve is fényesebben ragyog, mint a Nap. Ezen a héten is sokat volt a könyvtárban és olvasott legendákat és bizonyítékokkal alátámasztott történelmet, hogy a lánykát most is elvarázsolhassa meséivel. Szívének legékesebb csücskét, talán az egyetlent, aki számára Boldizsár férfi lehet, saját kis meséjük védelmezője.
A térre érve Boldizsár erősen szuszog, ám ahogy kiszúrja a sötétszőke kobakot, minden fáradtság tovaröppen vézna testéből. Artemis mögé lép, feje búbjára nyom egy puszit, majd a padot megkerülve lép elé.
- Nahát, te megint nőttél! - állapítja meg ámélkodva, ahogy az egyre kisbb hézagot figyeli a lány tappacsai és a föld között.
- Kész vagy? Vagy maradjunk itt, míg a gondolatod végére érsz? - kérdi kedvesen. Látja ám a két szemöldöke között redőzött bőrt, ami csakis azt jelenti, hogy húga igen mély elmélkedésben volt. Édesanyjuk mindig a türelemre tanította őket és ezzel bizony egymást is meg kell tisztelniük. Boldizsár pedig szívesen adózik a türelemnek, amíg Artemis-szel ücsöröghet csendesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Folyik a víz, csobogása visszhangzik a gyermek fülében. A szökőkút peremére időnként ráesik pár csepp, az gyűlik-gyűlik, majd ha megdagad, s nem fér, hát cseppenként lecseppen a betonra. Nem hallja a csapódást, de odaképzeli. Azt a magas hangocskát. Ajkával segít is rajta, kiadja ő, csettintve nyelvével. Úgy mélázik csapata gondjait illetően.
Teljesen belemerül, mint ahogy szokott, ha véletlen magára marad. Közben homloka ráncosodik. Ha így folytatja fiatal felnőttként már el fognak mélyülni ott a ráncocskák.
A hang és az érintés a fejbúbra, ami kizökkenti őt. Felcsillannak szemei, a komolyság tovaillan, s helyét gyermeki vigyorgás veszi át.
- Boii! - kiált fel. Általában mélyebb hangja most olyan magas, akár egy csivitelő kismadáré. Azonnal felpattan, hogy testvére karjaiba vesse magát. Arcát belefúrja a fiú illatú pólóba és hosszan öleli.
Habár alig hat napról van szó, úgy érzi egy örökkévalóságig voltak külön, s ha most elengedi Boit hát belehal a magányba.
- Hétfőre rakom, mehetünk! - jelenti ki belemotyogva a pamutba, kislányos vékony cincogással.
- De Boi, tudsz új meséket? - nem engedi el, de elhúzódik annyira, hogy fejét fel tudja emeli a fiúra. A mesék. Amiket annyira szeret hallgatni és amik szinte sohasem egyformák. Nem tudja honnan van Boldizsárnak ennyi de ennyi mese a fejében, de élvezi, hogy szép lassan egyre többet mond el neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Áll ott a parton és nézi a tó vizében visszatükröződő napsugarakat. Szereti a naplementét, a szépségen kívül nincs különösebb oka rá. Emlékeztethetné az elmúlásra, a végre, a sötét éjszaka közeledtére, de ehelyett inkább a szépséget, a gyönyört igyekszik megtalálni. Mint mindenben. Szerencséje van, hogy ilyen a természete, hogy a keserűség helyett mindig azokat keresi, amik megédesítik a mindennapjait. Túl fiatalon kellett túl sok fájdalmat elviselnie, voltak is rosszabb időszakai, de most szerencsére rendben van.
Messziről kiszúrja a hölgyet, sejti, hogy ő lehet a feladó. Legalábbis olyan céltudatosan közeledik felé, hogy az lenne a furcsa, ha nem őt keresné. Meleg mosollyal üdvözli, barna pillantását kíváncsian vezeti végig rajta, és elégedetten állapítja meg, hogy dühöngő őrült helyett az egyik kedves kolleganője az. Az mondjuk nem érti, miért így kell intézni a találkozót, mikor egyszerűen a tanáriban is megszólíthatta volna. - Ugyan, nem vártam sokat. - Mert valóban, és ha mégis, az sem probléma. Ráér, most nem siet.
A kérdésre összevonja szemöldökét, érzi, hogy valamiféle zavar támadt itt. - Én azt hittem hogy tulajdonképpen ön hívott ma ide - húzza elő zsebéből saját levelét. Ha Frida engedi, kicseréli a két papírt, hogy mindketten szemrevételezhessék egymás igazságát. Rá kell jönniük, hogy mi folyik itt, mert kezd kicsit ijesztő lenni a történet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Figyelemmel kísérem végig, ahogyan szépen telik a terem. Ismerős és kevésbé ismerős arcok sokasága van már jelen, akik kellemes hangzavarral kezdik meg a könyvesbolt újraélesztését. Mélyen szívom magamba a könyvek illatát, a háttérben mintha valami lágy jazz jellegű muzsika szólna, aminek ritmusára alig láthatóan kezd mozogni lábfejem, és dobol egyet-kettőt a hajópadlón. A mi korosztályunktól kezdve, egészen az iskolásokig van mindenféle népből. Tudtam, hogy nagy siker lesz a képregény, de – erre a gondolatra elismerően biggyesztem ajkaimat – azt nem gondoltam volna, hogy valóban ennyire megtelik a könyvesbolt. Összekulcsolom hátam mögött ujjaimat, és hol a beszélgető lányok felé tekintek, hol pedig a tömeget kezdem vizslatni. A levegő súlyosan távozik orromból, majd jobban kihúzom magam, és már mennék is ellenőrizni, hogy „mindenkinek van-e mindene”, amikor két alatt sziluettje rajzolódik ki perifériámban. Sandán pillantok feléjük, hogy egyik „fiamat” – tehát egy eridonost – ismerhessek fel, majd mellé tekintve egy ifjú titánt, aki bizonyára a kisöccse lehet.
– Professzor! – szólít meg a mutáló fiúhang, amire csak szélesen elmosolyodok. Meglepő úriassággal fordulok felé, valóban amolyan professzor módon, hogy biccentsek, majd a felém közelítő ifjú jobbjára fogjak.
– Magát is látni, Gulyás? – kérdem középmély, karcos hangomon. – A legutóbbi házgyűlésen hiányoltuk magát – hangzik bőrszín ajkaim közül a félig-meddig feddésnek szánt kijelentés, amire a fiú tarkóját vakarva kezd szemezni kicsit a padlóval, ezért inkább újra megszólalok egy baráti vállveregetés mellett. – Oda se neki! A következőn viszont elvárom, hogy ott legyen – erre csupán bólogat, mivel az oldalán, hatalmas szemeket meresztő kistestvér húzogatni kezdi a megnyúlt kékszín kapucnispulóver alját. Szemöldököm megemelkedik, fejemet kicsit oldalra döntöm. Kérdőn tekintek az eridonosra.
– Professzor… lehetne, hogy… – kezdi félszegen. – Kérjünk néhány sort és egy autogramot Rothstein kisasszonytól? – tisztelettudó fiú, az már bizonyos, de miért nem mernek maguktól odamenni hozzá? Nem harap… nagyot. Tinédzserek…
– Hogyne – mondom jóságos somolygással. Intek is nekik, hogy kövessenek, így egy halk elnézés mellett megállunk Elektra és Zsófia közelében. – Bocsánat, hogy zavarunk, azonban az úriemberek – mutatok Gulyásra, majd a fiatal öccsre. – Nagy rajongóid – itt a kamasz srácra nézek, és szemeim düllesztésével próbálom szóra bírni. Nehogy már az egészet nekem kelljen tálalni Elektra előtt.
– Én… – kezdi bizonytalanul. Torokköszörülés. Izzadó tenyér. Piruló fül. A rajongó tinédzserfiú tipikus esete. Elrejtem a mosolyomat. – Én… ami a képregényt illeti; elkezdtem bújni, és… borzasztóan magával ragadó – itt izzadó tenyerét kissé megrázza a levegőben. – Ahogyan Ön is – kis csend. – Kaphatunk egy autogramot? – nyitja ki a megvásárolt kötetet, és remegő kezeivel Elektra felé nyújtja. Büszke vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Kiszámíthatóság. Olyan jelző ez, mely a legcsekélyebb mértékben sem degradáló. Jelen esetben inkább számít igen komoly dicséretnek, melyet megfogalmaz a vele szemben állóval kapcsolatban. Biztonsági játékot játszik ezen a délutánon, így megnyugvással eltelve hallgatja, hogy gyermeke témájának felhozására már áradnak is egykor volt szövetségeséből az anyai szavak. Arcelemzői tudását kamatoztatva, s kicsit gyakorolva is az előtte álló időszakra, az érdeklődés tökéletes mimikájára rendezi vonásait, pedig valójában azt figyeli, hogyan reagálnak egymásra Hege és Zsófia. Nekik sem lehet ez a mai találkozás könnyű. Különösen a nőnek, akiről tudja, hogy mennyire szereti a férfit. Megvan az a geg, amikor két úriember egymás előtt hajlongva igyekszik bejutni egy ajtón, mondván: Csak ön után! Mi tagadás, pontosan ezt csinálták. Mindketten hajlandók lettek volna a másik javára lemondani a szeretett személyről, s az a tény, hogy ma nem fordított az alapállás, csak annak köszönhető, hogy Hege valami oknál fogva - váltig állítja, hogy ez az örök szerelem - hősnőnket választotta. Van ebben az egészben valami keserédes kegyetlenség, amit Elektra mind a mai napig nem tudott elfogadni. Ettől függetlenül most jól megvannak Hegével. Mondhatni boldogok. Azonban minden reggel azzal kel, s minden este azzal hajtja álomra a fejét, hogy ez a jó időszak törékenyebb az üvegnél. Nem szabad hozzászoknia. Örülnie csak a jelenben, az itt és mostban megélt jó dolgoknak szabad. A jövő mindig bizonytalan, a múlt pedig mementó, mely figyelmeztet az események végkimenetelére. Veszteségek sorára, melyeket már elszenvedtek Imolával és Szüleivel együtt. Óvatosságra intik nap nap után. Elméjében ezek a gondolatok kergetik egymást felhőket festve a ragyogó égre, ám szerencsére póker arcáról, ezen belső vívódása le nem olvasható. - Tetszik neki, de nem olvad be a csoportjába, inkább külső szemlélődő. Ebben az apjára hasonlít - felel a neki címzett kérdésre visszafogottan - Néhányan már piszkálták, hogy csak egy kvibli, de szerencsére mindent elmond nekem, így helyre tudom benne tenni ezeket a dolgokat - teszi még hozzá, ám amikor folytatná Hege két fiúval az oldalán tér hozzájuk vissza, akik szemmel láthatóan zavarban vannak. Ezt akkor is látná, ha nem ez volna a szakterülete. Feléjük fordul teljes testével, s minden figyelmét nekik szenteli. - Örülök, hogy ezt mondod, mert kicsit tartottam tőle, hogy túl nyálas lett...Tudod a szerelmi rész... - súgja a mondat végét keze mögül, majd széles és kedves mosolyra húzza ajkát. Egész attitűdje vidám nyitottságot és nyugalmat sugároz. Ezt nem kell tettetnie, hiszen kedveli a kamaszokat, s ha a fia élne, hasonló korú volna - Köszönöm - reagál elodázóan a suta bókra, melyet kap az ifjonctól, hogy azután rátérjenek arra amiért idejöttek hozzá. - Semmi akadálya - vesz elő egy tollat ruhája rejtett zsebéből hősnőnk, hogy azután néhány jó szó kíséretében ellássa kézjegyével képregénye első példányát valaha - Vigyázz rá, mert ez a legelső, amit aláírtam! Talán, egyszer még sokat fog érni! - viccelődik, majd a kisebbik fiúcskához hajol, hogy közelebb kerüljenek szemmagasságban - Szeretnélek megkérni egy nagyon fontos dologra - kezdi halkan, hogy csak a kisebb lurkó hallja - Segíts a bátyádnak és legyél mellette mindig. Ez nagyon fontos és az is még, hogy bármit is olvasson neked, tudd az csak mese. Legyél bátor kis varázsló! Rendben? - kérdezi megsimogatva a kisfiú üstökét, majd visszaemelkedik állóhelyzetbe, s várja a testvérpár reakcióját. Látótere szélén észreveszi Hege arckifejezését. Büszkeséget olvas le vonásairól és azt a különös, túlcsorduló szerelemtől fűtött vakhitet, ami oly jellemző a férfira mióta újjászületett. Még mindig alig ismerik egymást, ez az érzés nem hagyja nyugodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Nem követem a pillantásommal, ahogy elviszi a virágokat, teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy jó helyre teszi őket. Rendben, a kaktusz miatt van egy kis félelmem, de hát nem lehetek a kis szúrósok megszállottja. Egy anyának tudnia kell elengedni a fiókáit. Még ha ez esetben én vagyok az anya és a kaktuszok a gyermekeim. Ez nem azt jelenti, hogy Erika nem ad elég kihívást, csupán csak annyit, hogy a kapcsolatom a kaktuszokkal a gyermekkorom óta mit sem változott. Bízok Hegében, jól fog bánni a kaktusszal is, ő az a fajta ember, aki szívvel él, és sosem bántana meg senkit, és tudja, hogy mennyire fontosak nekem a növényeim. Rendben lesz. Tényleg, elengedem ezt a problémát, és képzeletben vállon veregetem magam, hogy nem pillantottam utána, hogy megfelelő mozgáskultúrával halad-e előre. Nehogy nekem megbotoljon!
- A korai szakaszban még nincsenek ezek a vérségi dolgok annyira letisztázva, később viszont meg fogják érteni. Nagyon jó nevelők vannak ott, aminek kifejezetten örülök, mert, ha a lányomból valaha normális ember lesz, azt nekik köszönhetem.
A saját szülői kompetenciáimat állandóan megkérdőjelezem, főleg, mert lassan annyit ülök az igazgatóiban, hogy már adományozhatnék szék újrakárpitozást nekik. Már Barnabás is megtanulta egy életre, hogy a pénteki pizzéria partik tündéri szőke lánykája valójában egy cukordémon. De ez a varázsvilág, gondoljunk arra, hogy ez nem kirívó eset. Igen, minél többször gondolok erre, annál jobban meggyőzöm magam. Ahogy Hege és a két fiú közelebb jön, hátrébb lépek, figyelem, ahogy Elektra kivirul, még jobban, hiszen nagyon szép és nagyon boldog volt már akkor is, amikor beléptem. Az aurája, reményeim szerint, kifényesedett, megtisztult attól a sok negatív érzéstől, ami benne volt, hiszen sikeres, elért mindent az életben, amit szeretett volna, itt van a könyv és ott áll mellette egy férfi, aki olyan szívvel szereti, aminek a feléért is ölnének a boldogságra áhítozók. A gondolatra halványan elmosolyodok, éppen akkor, amikor megsimogatja a fiú fejét.
- Én, körbenézek. Majd beszélünk.
Súgom oda Hegének, hiszen egy ilyen alkalommal csak pár perc jut egy-egy megjelenőre, én pedig kiélvezhettem a magam perceit. Intek egy aprót, hogy ne zavarjam a jelenetet, majd ő úgyis átadja Elektrának, és a délután folyamán még összesodródhatunk, habár a tömeget figyelve, erre kicsi az esély, szép számmal összegyűltek az emberek, ami a magamfajtákat is nyugtatja. Én tudtam, hogy sikerül neki, de nyugodt csak a teljes siker látványánál vagyok, és az most mutatkozik meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az apja dolgozott, de az anyja el akart jönni a húsvéti rendezvényre. Valahol a többi szülővel beszélgetett, és talán bátyja is valahol erre kóválygott. Ám Lenkét nem nagyon érdekelte, amíg nem őrajta lóg a szülő. Kivételesen még a testvére sem. A lányka elvolt újdonsült kis csapatával. Szépen kihúzta magát, úgy álldogált Péntek előtt, közben társai arcát vizsgálgatva. Legtöbbjüket nem nagyon ismerte még, de majd idővel. A tojás keresés viszont izgatta, hiába tudta, hogy nem igazán kéne sok csokit ennie. Nem is tervezte, inkább remélte, hogy a többiek örülnek majd, ha sokat gyűjt. Márpedig sokat akart gyűjteni. Ha pedig Lenke akart valamit, azt többnyire meg is szerezte.
A Vezér utasításaira elszántan bólintott, hiszen megígérte, hogy igent mond neki, és nem akarta már rögtön az elején elásni magát. Főleg ha előbb-utóbb alvezér akart lenni, rendesen kellett viselkedni. A cél pedig az erőlépés volt, így a lány kész volt megtenni mindent, ami ahhoz kell. Jóban akart lenni a többiekkel, nem akarta akadályozni őket.
Felemelte hát, egyszerű kosárkáját a földről, és gyors léptekkel a bokrok felé vette az irányt, hogy nekilásson a tojáskeresésnek. Alig nyúlt be az ágak közé, keze máris megakadt egy csokitojáson. Úgy tűnik szerencséje volt. Ez azonban csak egy darab tojás volt, közel sem a cél. Nagyon akart különleges tojást is találni. Tovább kellett kutatnia hát.
- Én egyet - mutatta fel a tojást, ahogy közelebb sétált Marcihoz, hogy arrafele is kutasson egy kicsit.
Nem járt azonban sikerrel. Felegyenesedve tette csípőre a kezét, hátha kiszúrja, társai hol találják a legtöbbet. Talán ha megpróbálna felmászni a fákra. Vajon oda is rejtettek néhányat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A meghajlást kicsit soknak érezte, mert nem ismerte a mögötte rejtőző idegen szokást. Persze azt felismerte, hogy a lány nem magyar, csak Zalán számára a határon túli dolgok ugyanolyan ismeretlennek számítottak, mint a mugli világ egésze. Még Autumn-ot is ritkán kérdezte Írországról. Tudta, hogy rossz emlékeket ébresztene benne, pedig iszonyatosan kíváncsi volt.
 - Az unokatesómnak ez lesz az első éve. Veled együtt szállt fel... nos, valahol. Megígértem neki, hogy majd a vonaton találkozunk, csak még meg kéne keresnem.
 Jobbjával a tarkóját kezdte masszírozni s elgondolkodott kicsit. Remélte, hogy azért sikerül az odaúton ismerkednie kicsit a leendő évfolyamtársaival. Talán ha már talált is társaságot magának, nem fogja a vonat végébe rángatni őt, csak bizonyosodjon meg arról, hogy itt van és jól van. Meg nem barátkozik fura alakokkal sem. Az fontos.
 - Jiy...un. - tagolta vontatottan, de még elismételte párszor kérdő tekintet kíséretében, hogy jól ejti-e. Tükrözte a másik mosolyát, amikor kezet nyújtottak felé. Kérdés nélkül meg is rázta.
 - Zalánnak hívnak. Én is szfinx vagyok, igen. De te csak nemrég jöttél, igaz? - biztos volt benne, hogy Jiyunt elsősként egyszer sem látta a körletükben. Csak az utóbbi hónapokban. Csendes lánynak tűnt. Igaz, Amélia is annak tűnt, még mielőtt elkezdte volna őt Zalán nyaggatni, hogy korrepetálja bűbájokból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Eleme nehezen csitul az eset óta, mely miatt ma eljött a parancsnokságra. Most is ott hullámzik bőre alatt a víz, s folyamatos figyelmeztetéssel tartja éberen. Túlságosan személyes üggyé vált a dolog, megoldásához pedig már több kell az iskola szabályainál. Retorziós határain is jócskán túlmutat. Szülői beavatkozás indokolt, méghozzá mielőbb. Ennek egyeztetése a célja és az, hogy felvilágosítsa a szülőt a gyermekkel kapcsolatos feltételezéséről. Átolvasta a lány aktáját. Vaskos paksaméta, de a tények ismeretében érthetőek a benne szereplő információk. Hellában tanulmányozásuk közben mély együttérzés ébredt a lány iránt. Felkavarták lelke állóvizét az adatok és a benne még korábban felfedezni vélt elemi energia, melynek létével a fiatal lány nincs is tisztában. Hella maga is igen későn kapta adományát, ez is alapja talán rokonszenvének. Nem könnyű megtanulni bánni vele idősebbként, de nem lehetetlen. Feltett szándéka ebben is patronálni, csak előbb fogadják el a létét. A professzornő még sosem engedte meg magának ezt a fokú inkompetens beleérzést egy diákkal kapcsolatban, de valami benne is kezd megváltozni. Ennek jele az is talán, hogy ma itt áll a férfi ajtajában arra készülve, hogy segítsen. Együtt visszavezethetik a lányt a helyes útra, mielőtt valami szörnyűség történik. Külleme nem árulkodó. Nincs hivalkodó sem hivatali öltözékben. Sötétkék szövetkabátja alatt, minta nélküli fekete blúzt és indigó szín farmernadrágot visel egy vékony sarkú, hegyes orrú bőrbokacsizmával. Viselkedésében sincsen semmi fennhéjázó allűr vagy aranyvérű érinthetetlenség. Csupán a belénevelt egyenes tartás és udvariasság lehet jelzés értékű. Így áll tehát az auror ajtaja előtt, hogy pár pillanatnyi gondolat rendezés és hullámzás csillapítás után röviden, de határozottan bekopogjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Meglátjuk, sikerrel jár-e. - Finom biccentéssel köszöni meg Júlia altruista megnyilvánulását, bár szinte biztos benne a lányra tekintve, hogy volt valamilyen haszna ebből. Emberi rossz szokás sztereotipizálni valamilyen szintig, néha még akkor is, ha alapvetően elfogulatlanok vagyunk. Szükséges részét képezik az első közeledéseknek, hogy amíg a másikat valóban meg nem ismertük, egy bizonyos címke szerint mégis tudjuk kezelni. Magda is bekategorizálta egyelőre Júliát a törtető, életrevaló, okos rekeszbe. Ez utóbbi már most beigazolódni látszik, mert Júlia alapos megfontolás után dönt úgy, hogy elfogadja az egyezséget. Magda ajkán elégedett mosoly tűnik fel, miközben elfogadja a gesztust, és határozott, de elegáns mozdulattal megrázza Júlia kezét.
- Nekem ez bőségesen elég egyelőre. A mentorodat még a napokban felkeresem és megbeszélem vele a részleteket. Te csak tartsd a szemed rajtuk. Üzenek, ha minden a helyére került és kezdheted a különórákat. - Mondhatni egy sikeres délelőttöt zárnak maguk mögött: Júlia biztosan, elvégre az egyik legrátermettebb aurort szemelte ki a lány mellé, ő pedig nyert egy extra figyelő szempárt a páratlan párosa megfigyeléséhez, méghozzá talán a legjobb embert, aki jelenleg elég közel áll a fortyogó üsthöz, hogy még sérülés nélkül kavargathasson rajta.
Nemsokára elválnak az útjaik, de abban az elégedett tudatban indul vissza Budapestre, a minisztériumba, hogy legalább egy teendővel kevesebb van hátra a mai napi listáján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Cath

- Hát én is felülmúltam magam. Tutira megnyertem a horkolási versenyt – tárja szét karjait nevetve, majd néhány ceruzát belepakol egy pohárkába. Nincs ezen mit sajnálni, neki igenis kell néha a szabadság és az egyedüllét és kifejezetten örül annak, hogy Jason ezt tökre megérti. Na persze nem hetekről, hónapokról van szó, csak napokról, amiken Zorka gyakorlatilag minden pillanatban siránkozik magának, hogy ugyan miért is nem egy helyen vannak. Szóval sok értelme nincs az egész, hajj de kell nekem az én idő dolognak, mégis ragaszkodik hozzá.
- Kedves… - ha kivitelezhető, akkor ő most bizony egyszerre nevet és cicceg. Jelenleg nem tud a bátyjára úgy gondolni, mint aki kedves. Pedig tudja jól, hogy Barnabásnak a szíve az aranyból van, mondjuk egy fekete lyukkal a kellős közepén, de az most mellékes. Fivére mindig mások boldogságát, főleg a gyerekekét, helyezi maga elé, s ezt nagyon becsüli benne. Mégis mostanában sok olyan húzása van, amelytől Zorka képes lenne a falnak menni, pedig ez általában fordítva szokott lenni.
- Szerintem Denisnek már régen ki kellett volna csinálnia. Mármint.. Szeretem én az öreget meg minden, de azért ja… Megérdemelné és tök jogos is lenne. Annienek meg szóba se kéne állnia vele, sőt kellett volna kérnie rá valami távoltartásit vagy mi fenét, nem ám a keze alatt gyakornokoskodni. Tuti mazochista a lány – mondjuk ő aztán nem tudja, hogy egy kapcsolat rossz vége után mi a módi, s nagyon reméli, hogy nem is fogja megtudni. De azért be kell látnia, hogy Annie bizony túlságosan megbocsájtó és bátor. Bár abban is biztos, hogy Barnabás semmit nem tesz már az ég világon, amivel megbántaná a másikat.
- Az én művészi vénámnak gyakorlatilag majdnem minden díszes, amin van csillám, toll vagy hasonló dolgok, szóval talán nem tőlem kellene kérdezni, mert nekem ezeknek a fele túlzás – neveti el magát. Igen, technika tanár, meg művész, de valahogy ő szereti, ha valami eléggé tiszta és nem túl hivalkodó.
- Te.. Karola feje egész kerek, valahol ő is itt van, róla tudnál mintát venni – mondjuk, ha valamelyikük ráveszi a lányt, hogy álljon meg fél percre, hogy a fejére mérjenek bármit, az ma megnyeri a főnyereményt az is biztos.
- Mi lenne, ha nem méreteznéd le előre, hanem amikor jön valaki, kiválasztja, akkor csinálod? – csak egy ötlet, de talán nem olyan elvetendő. Ezzel időt meg energiát lehetne spórolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam. Szeretem Zorkát, olyan személyisége van, amilyet szerettem volna mindig is Jason mellett tudni. Vidám, bolond, és teljes mértékben nem normális. Ilyen kell mellé, olyan, akivel az én nagy maci bátyám jól érzi magát. Zorka tökéletes, és szeretem azt gondolni, hogy én is hozzájárultam ahhoz, hogy összejöjjenek. Várom a következő szinteket, a házasságot, a kisembereket, akik szőkék lesznek, és hatalmas hajkoronával rendelkeznek majd. Nevetésemet a kedvesre reflektálása csillapítja, és egy kicsit megemelem a szemöldökeimet.
- Szörnyűek vagytok. Barni tök önbizalomhiányos, én nem piszkálnám azért, mert végre tököt növesztett, és tett valamit a boldogsága érdekében. Nem mondta el, mert biztos félt a kudarctól, vagy a túl erős kritikától.
Én megértem őt, legalábbis én ezekre gondoltam, amikor kiderült, hogy helyettes lett, és ezt nem mondta el senkinek. Azt nem mondhatjuk, hogy Zorka azért nem tudta, mert folyamatosan Jason-nel lóg, mert nem, hanem egyszerűen, ha az ember ezt elbukja, akkor nem szívesen osztja meg. Még mindig könnyebb eltusolni a sikertelenséget, és örülni a sikernek.
- Szereti.
Pillantok rá teljesen nyugodtan, finoman mosolyogva. Arra a lányra amúgy is rá van írva, hogy odáig van a srácért, de történetesen még el is mondta. Ahogy azt is, hogy:
- Nem akar mást, csak, hogy minden normális legyen közöttük, hogy ne azon görcsöljön Barni, hogy mi volt a múltban, és, hogy egy kis időt együtt tudjon vele tölteni. Azt mondta, hogy nem fog semmi félreérthetőt és kellemetlent tenni. Denisnek be kell látnia, hogy a húga, nos ivarérett, felnőtt nő, akinek vannak érzései és gondolatai, és aki el tudja dönteni, hogy mi a jó neki. Nem kell megmentenie, mert nem igényli. De persze, ezt magyarázhatod, nem fogja megérteni. Persze mindegyik makacs, mondhatsz nekik bármit. Az egyik fejjel megy a falnak, a másik meg követi. Nem is kell nekem gyerek, rajtuk kiélhetem magam.
Vicces? Nem, tényleg így van. Minél több Brightmore van a közeledben, annál nagyobb kedved van elővenni az anyai szigort. Sokszor szeretném megcsapkodni őket.
- Szerencsétlen Karola, te aztán nagyon kedves vagy vele. Azért neki ne mond, de értem, hogy mire gondolsz, ha jön valaki, akkor majd a feje határozza meg a mennyiséget. Nálad mit lehet csinálni kedves minimalizmus kisasszony?