37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Catherine Hope Payne összes hozzászólása (151 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Le
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. június 17. 06:33 Ugrás a poszthoz



Eléggé jó itt. Mondom ezt úgy, hogy most érkeztünk, és eddig minden tanár totál kedves és cukker volt velünk. Oké, kivéve a bájitaltan tanárt, de hogy legyen kedves egy olyan tanár, aki élvezettel adagolja a patkányszívet egy fortyogó üstbe? Undi. Szóval neki elnézem, hogy amúgy is keserű élete van. Már most amúgy kiválogattam magamnak a dorolmbolós tanárokat, vagyis, akik megérdemlik, hogy nagyon odafigyeljek rájuk. Ilyen Westwood, a művészetek tanci, mert benne van valami állatiasság, ami eléggé megköveteli a figyelmet, Grace Green, aki bár engem sajna nem tanít, de eléggé észrevehető látvány, valamint a számmisztika tanár, Vasváry, akire nem tudok nem odafigyelni, mert hát ja, eléggé szép. Én pedig elé nagy bajban leszek, mert alapból se tudok koncentrálni a számmisztikára, nem, hogy így. Viszont a suli határozott pozitívuma, hogy legalább van mit nézni. Meg van ez a falu, és mivel hétvége van, egészen pontosan vasárnap délelőtt egy kiadós eső után, így nem sokat lézengenek itt, pedig azt hallottam, hogy elég sok itt a kisbaba.
Felhúztam azonban a fekete-fehér csíkos pólómat, azt, amelyik olyan rendkívül tapad a testemhez, hozzá egy magas derekú fekete csőnacit, majd a kettőt kiegészítve egy hatsoros oldalövet arany színben, és azt a csizmámat, ami fekete, az orra pedig arany. Azért nem fogok a sárban topánkába caplatni, dobhatnám is ki a fenébe, és akkor bizony megszakadna picikét a szívecském. A gondolatra is elönt egy halvány bánatmorzsa, de ahogy a tükörbe lecsekkolom az outfitem, egyből továbblendülök. Egy fekete hosszú, de vékony kabit is magamra kapok, azt a fajtát, ami még nem elég hozzá, hogy ne ázz meg, de LA-ben éppen nagyon menő, belepakolom a főbb és elengedhetetlen dolgaimat: Szájfény, pénz, bűvölt mobil, füles és már suhanok is a szabadságot jelentő tölgyfaajtó felé.
Zűrös napok ezek. Nem elég, hogy az idő miatt extragöndörnek és mégis laposnak érzem a hajam, most még ez a Jelena botrány is itt van. Totálisan kivagyok tőle. Nem hiszem el, hogy Justin tényleg eljegyzett valami hirtelen jött nőt, de azt nagyon adom, hogy Miley megvédte Selenát, amikor beszóltak neki. Különben is, pont a különbözőségeket keresik, akkor meg? Nem értem ezt a beszólogatást. Lefelé menet az egyik új kedvenc számomat hallgatom, és amikor leérek, körbenézés nélkül indulok meg a hinta felé, hogy abba csüccsenve hajtani kezdjem magam. Rendet kell raknom a fejemben.
Utoljára módosította:Catherine Hope Payne, 2018. június 17. 06:33
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. június 17. 22:13 Ugrás a poszthoz



A zene elvette minden gondolatomat, és nagyon jót tett az is, hogy a szél egyre többször kapott bele a hajamba, ahogy fokozatosan növeltem a tempót. Mivel itt vagyok már egy ideje, nem kevésszer kalandozik el a figyelmem, így őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy mikor került ide a srác, aki a mellettem lévő hintában végzi ugyanazt a tevékenységet. De hát végül is, ezért vagyunk itt, hintázni.
Ilyenkor, amikor egyre magasabbra és magasabbra érek, akkor úgy érzem, mintha madár lennék, és nem, nem vágyom szabadságra, főleg mert nem érzem magam rabnak vagy elkötelezettnek, és a páva sem azért a patrónusom, mert bármily ilyen irányú szimbolikát akarna kifejezni. Azt viszont nem tagadom, hogy szeretem a szép dolgokat és ékesíteni magam, így ezért kaptam meg ezt a sorstól. Amúgy imádom, néha csak úgy eszembe jut egy-egy erős és szép emlék, és megidézem, hogy csodálkozzak az áttetsző szépségében. Ez már csak ilyen. Örülök neki, hogy nem tud beszólni, hogy most már unja, hogy csak úgy ok nélkül megidézem, mert akkor már legalább egy jó kis üzenetet vagy egy helyes mumust had küldjön már el melegebb éghajlatra.
Mikor érzem, hogy kezd kiakadni a hinta - konkrétan dobott egyet -, abbahagyom a hajtást, és hagyom, hogy lelassuljak, természetes körülmények között. Mikor már biztonságos, előveszem a lejátszólistámat és egy barátságosabb számra tekerek, majd mintha ez az előbbi meg sem történt volna, megint elkezdem hajtani magam, de már nem olyan vadul, mint az előbb, és csak remélni tudom, hogy nem lettem kócos az előbbi tempóban. Mondjuk úgyis túlgöndörítettem kicsit a hajam, talán még segítene is az eseten a dolog.
Utoljára módosította:Catherine Hope Payne, 2018. június 17. 22:13
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. június 18. 06:08 Ugrás a poszthoz



Én a magam részéről tökéletesen jól elvagyok, ami nem véletlen, hiszen az én telefonom nem esett homokba. Egy csomó biztonsági óvintézkedést elkövettem azután, hogy megtudtam, mennyibe kerül a rúnázás. Van rá apunak pénze, nem az, de hát ne már, hogy ő ennyit kiadott érte, hogy megírjam a szokásos minden szupcsiségesen szupcsi üzeneteket, és akkor hetente kelljen neki újat vennie és felrúnáznia. Van mindent álló tokom és egy csomó jóság hozzá. Mondjuk a kedvencem a cicafüles szilikontok unikornisos szarvval, mert én egy cicukornis vagyok. Viszont a srác telefonja leesett, ő meg mondott valamit, amit a zene miatt nem értettem, így csak abbahagyom a hajtást, és kiveszem a fülemből a két kis bigyót.
- Szakított veled a barátnőd?
Kérdezem olyan kedvesen, hogy ne érezze magát nyomás alatt, amiért egy idegen ilyeneket tesz fel. Én csak következtetek, mert a homokba dobott telefonon kívül is vannak árulkodó jelek. Ilyen például az, hogy itt ül, egyedül és sem az ominózus barátnő nincsen sehol, sem a haverok, akikkel kijön gangelni az ember. Nekem még nincs sok barátom, azért vagyok egyedül, a pasim meg nem a pasim, de ezt most nagyon bonyolult lenne elmagyarázni, meg amúgy is privát, hogy mi milyen formában ismerjük egymást. De mondjuk egy havi ittlét után azért már, ha kijövök ide, minimum két másik emberrel akarom tenni, akikkel dumcsizhatunk az élet nagy dolgairól. Amikor teljesen megáll a hinta,  mintákat kezdek el a homokba rajzolni, csak úgy, hogy lefoglaljam magam.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. június 22. 12:29 Ugrás a poszthoz



- Ha elhagyott, akkor azt mondanám, sajnálom.
Nem vagyok én érzéketlen, meg semmi ilyesmi, igazából, mint a lányok legtöbbjének, nekem is hatszáz gondolat szalad végig az agyamon egyszerre. Egyetlen illat alapján eszembe tud jutni egy emlék, egy érzés, egy elképzelt szerelem a kedvenc popsztárommal, pedig ezek egyike se függ össze a másikkal. Miközben pedig a tökéletes esküvőt tervezem, tudok tanácsot adni a barátnőmnek a bájitalházijában és ki tudom találni, hogy mi legyen a legendás lényeg gondozása beadandóm központi témája. Eléggé multifunkci vagyok, és imádom. Rendesen imádom, hogy ennyire nagyon sok minden pörög bennem, és én nem az vagyok, aki olyan nagyon követeli az egyenjogúságot, Merlin mentsen tőle, dehogy, imádok elesett és megmentésre szoruló nő lenni. Emancipáció? Köszönöm, nem. Tisztelem persze az erős és független nőket, de én nem vagyok ilyen. Erős semmiképp, független meg aztán... hahaha.
- Az szívás. Nem lett baja? Én a sajátomra vettem üvegfóliát meg tokot is, imádom, mert ilyen macskás, nézd.
Teljesen megállva belenyúlok a zsebembe, és előhúzom a pink színű csodámat, amit finom aranyporral tettek meseszerűbbé, és mutatom neki a szilikontokot, ami hasonló színű, és ami a legjobb, a teteje két macskafülben végződik, a kettő között pedig egy unikornisszarv van.
- Cicakornis.
Teszem hozzá még a magyarázatot, hogy miért is van ott az a szarv, majd egy pillanatnyi csodálás után vissza is teszem a zsebembe. Nem tudok nélküle létezni, de megígértem anyukámnak, hogy majd kevesebbet nézegetem a közösségi oldalakat, vagy magamat, sőt, kevesebb selfie-t csinálok. Háááát, mondjuk azt, hogy gyógyulófélben vagyok már, de azért nem tökéletes az eredmény még.
- Eridonos vagyok, hogy oda való vagyok-e, azt nem tudom, de oda osztottak be. Na és téged?
Érdeklődöm vissza, mert jelenleg még halvány lilám sincsen, hogy a mellettem ülő vajon hol hajthatja álomra a szemét.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. június 23. 19:37 Ugrás a poszthoz

Noel és akik még ide jönnek

A térképet a kezemben forgatva próbáltam meg tájékozódni, de nem ment. Will szuper térképet adott, tényleg nagyon királyat, csak azt felejtette el berajzolni nekem, hogy merre van az arra, vagyis, hogy amikor nézem, akkor merre kéne lennie. Eddig nem volt baj, de lehet, hogy a tegnapi túlszőkítés megtette a hatását. Nem akarta ugyanis megfogni a vörös hajamat, pedig eddig nem volt gond. Aztán meg túl sokáig maradt rajta a lötty. Mondjuk imádom a színét, de valahogy tompábbnak érzem magam azóta. Aztán lehet a fejfájás, vagy a botrány Meghan házassági szerződése körül. Aludnom kellett volna éjjel, de annyira lázban tartott a dolog, hogy egy chaten élénk vitába keveredtem egy nővel arról, hogy ez normális-e vagy sem, aztán eljött a reggel, nekem meg cselekednem kellett.
Szóval most, ahogy így haladok, keresve a gyengélkedőt, hogy az agyzsibbadásomat kikezeljem, ér a robbanás. Egy folyosóval lejjebb vagyok, és megtanultam, hogy ha nem akarom, hogy a körmöm vagy a pofim sérüljön, akkor veszély helyzetén húzzak el a lehető legmesszebb. Ahhoz pedig, hogy a legmesszebb legyek, azt tudom, hogy a tölgyfaajtón át ki kéne suhannom a tisztásig, ám valami furcsa védelmező ösztön okán - amiért az öcsémet egy nap kinyírom - inkább a hang irányába indulok el számos társammal egyetemben, hogy megnézzük mi történt, és ha tudunk segítsünk. Mondjuk az Edictumos fotós nem feltétlenül tűnik nagy segítségnek, tekintve, hogy végig kattogtatja a kameráját.
- Ember, nem vagy normális!
Kiabálok oda neki, aztán mi a legrosszabb, ami történhet? Lehoz rólam valami botrányos pletykát, hogy kavarok egy tanárommal vagy ilyesmi, és népszerű leszek. Akkora tragédia, de komolyan. Ha most nem aggódnék, még a szememet is megforgatnám. Most viszont tényleg aggódok, és értetlenül állok a tömegben, ahol többen is a szfinxet keresik, meg azt mesélik, hogy diákok vannak még bent.
- Hé haver! Ha ennek meglátszik a nyoma, feljelentelek!
Kiáltok a Fannizós srác után, aki olyan lendületben lök arrébb, hogy majdnem felborulok, és még fáj is. Oké, bent van a nője vagy a húga és azért ideges, de akkor is, lehetne normálisan is ezt intézni.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. június 23. 22:08 Ugrás a poszthoz

Összeomlott Ombozi és akik még jönnek

Itt azért elég jó az iskolamegmozgató erő, mert egy pillanat alatt annyian lesznek körülöttünk, hogy csak na. Mindenkinek más oka van, én segíteni szeretnék, a srác a nőjét/testvérét szólongatja, megint más a legjobb barátját. Általános a káosz jelen pillanatban. Nagyon impulzív az egész, ami itt folyik. Aztán jön Ombozi Noel. Valamiért úgy érzem, hogy ezt a nevet egy életre meg fogom jegyezni.
- Haver, szerintem le kéne állnod.
Jegyzem meg a srácnak, de addigra már késő. Villan a vaku, mozdul a srác, és a következő pillanatban vér szökik ki a homlokokból, orrokból, nem tudom honnan, csak a vérre leszek figyelmes.
- Váó.
Ez az első reakció, ami kijön a torkomon, és mivel elég közel állok hozzájuk, szerintem hallatszik is. Nézem, ahogy a srác megtántorodik, majd leül a földre. A megszólításomra felpillantok, és már majdnem elterelődik a gondolatom, hogy elcsacsogjam neki, ez milyen szőke is, amikor lángra lobban a kamera. Valljuk be, eléggé vadító a látvány, ám a tekintetemben csak egy pillanatra csillan meg a riadalom, a következőben már nyugodt, érdeklődő. A karjaimat összefonva emelem meg a szemöldökeimet egy kissé.
- Csípem a tüzes pasikat, Ombozi Noel.
Én már tudom az ő nevét, ő viszont nem az enyémet. Mivel nem ő mutatkozott be, hanem a földön ülő mutatta be, így nem is hiszem, hogy nekem viszonoznom kéne ezt egyelőre. A tömeg viszont lök rajtunk egyet, így a nagyon meghitt égetős pillanatunkat felváltja az, hogy a tekintetemet megint a földön ülő felé kell fordítanom, és mivel egyre többen vagyunk, cselekednem kell. Jártam én már többtucatnyi koncerten. Tudom, mi következik.
- Ki kell húznunk innen, mielőtt eltapossák.
Ha ő nem is segít, én mindenképpen megragadom a kölyköt, és elkezdem kihúzni a nép lába elől.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. június 23. 22:57 Ugrás a poszthoz

A jelenlévők, de most főlek Mr. Ombozi

Végül a munka oroszlánrészét a fiú végzi, amit mondjuk nem bánok, mert most jut eszembe, hogy valóban áldozatul eshet így a körmöm, a kelleténél jobban kipirosodhatok és amúgy sem áll jól, ha túl domború a hátam. Szóval a srácot én látszatban, ő meg ténylegesen egy csendesebb helyre cipeljük.
- Hogy te milyen felszínes vagy!
Csattanok fel, és ezzel dobbantok is egyet mérgemben, amivel majdnem, de csak majdnem eltaposom a csóró kölyök kezét. Nem így terveztem, de ez a pasas egyetlen pillanat alatt kétszázra emelte a vérnyomásom.
- Tájékoztatásul közlöm, hogy egy rendes lány mindig magánál tartja a kedvenc rúzsát.
Megint keresztbe fonom magam előtt a karomat, amiben semmi haszon nincs, maximum annyi, hogy a másik fél tekintetét a melleimre koncentráltatom, tekintve, hogy én csak alattuk tudok ilyen összefonósat csinálni, de vele szemben meg még csak nem is az a célom.
- Különben is, eléggé okos vagyok, szerintem okosabb, mint te.
Oké, ez egy merész kijelentés, mert hát a srác unalmában kamerákat éget meg kiskölyköket fejelget, de hát ez most úgy kikívánkozott belőlem. Különben is, van nekem egy hozzá hasonlító öcsém, azt hiszi, megijedek? Komolyan. Van egy csomó testvérem, mostohaanyáim, nem gondolja, hogy majd ő lesz az, akinél nyusziként viselkedem majd.
- De ha szőke vagyok szerinted fejben is, akkor mégis mit keresne a rúzsom a Levitában? Köztudott, hogy ők a legokosabb diákok. De gondolom, te rellonos vagy.
Oké, ez meg eléggé csúnya dolog volt tőlem, tekintve, hogy két testvérem is a zöldek házához köthető. de ez most ugye mellékes, mert most fel vagyok mérgesítve.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. június 24. 17:18 Ugrás a poszthoz

Noel majd Will, végül Ms Noxen és Ms Stone

- Hogy te mekkora egy tapló vagy! Csak gratulálni tudok annak a szerencsétlennek, akinek köze van hozzád. Hímsoviniszta barom!
Nem kellene leállom az ilyenekkel, tényleg nem. Sajnálom azt a szerencsétlen Fannit, legyen bármennyi köze is hozzá. A kérdésére, hogy vajon miért gondolom, hogy rellonos, látványosan megvonom a vállam.
- Gondold végig drága az előbbi perceket, és rájössz.
Végül is, mi történhet? Megátkoz? Akkor kikaparom a szemét, nem tudom, melyikünk jár rosszabbul. Mire azonban reagálna, elhívják, így én csak sóhajthatok egyet. Hát ez aztán eléggé kiábrándító, pedig olyan régen veszekedtem már egy igazán jót, és ez az Ombozi Noel eléggé jó alapanyagnak tűnt hozzá.
- Fine! Amúgy is vinni akartam.
Emelem fel a két kis mancsom védekezően, amikor Will beszól. Hát hihetetlen, komolyan mondom, a én vagyok ezek szerint a központi kedvenc nála. Máskor nem szokott ilyen hülyének nézni, mondjuk oké, máskor ott van velem Chris is, aki eleve elviszi a showt. Viszont kérte, hogy menjek, és én megyek is, a srácot a hóna alá nyúlva húzom fel, és lököm rá a hátamra.
- Ha összevérzed a ruhám, kicsinállak.
Morgom, de nem nagyon hiszem, hogy eljut a tudatáig, inkább nem állok le, mert azért nem könnyű a kölyök. A gyengélkedőn elviszem egy távolabbi ágyig, mert tudom, hogy a közelebbiek a súlyosabb sérülteknek kellenek, elmondom, hogy nem vészes, csak lefejelték, és utána indulok vissza a tömegbe, hogy megkeressem a bátyámat, aki két nő közelében van.
- Elvittem a gyengélkedőre a srácot. Csókolom.
Az első mondatot Willnek intézem, a másikat meg a két nőnek, és én itt meg is állok, mert úgy érzem, a legtöbbet nekik tudom segíteni.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. július 27. 18:10 Ugrás a poszthoz

Noelke

Magának ez a harmadik hajszíne a héten.
Jegyezte meg az egyáltalán nem kedvelt tanárom a hozzá illő fintorral a tényt, hogy vörösből kedden csibeszőkévé, most pedig hamvas fehéresszőkévé avanzsáltam. Nem lehet minden varázsütésre, szegény hajam pihent egy két napot, mielőtt kifehéredett volna, de akkor még nem voltam biztos a színben sem, amikor változtattam. Most pedig ez van. Mások azt mondják, hogy amikor megváltoztatják a külsejüket, az azt üzeni, hogy más emberként szeretnék folytatni, tiszta lap meg érzelmi túlcsordulás. Én eléggé jóban vagyok magammal, sőt, ami azt illeti, kicsit túlságosan is szeretem magam, néha már olyan szörnyen nagyon, hogy észre se veszem, mennyire elfáradtam a tükör előtt való tetszelgésben. Tudom, tudom, az egoizmusát minden ember pironkodva tagadja, hát én azt hiszem, eléggé félresikerültem ebből a szempontból, és ami azt illeti, apám és a bátyám is tettek erre még pár lapáttal.
Farmershortomban és egy kék V nyakú pólóban várom a lángnyelv pizzámat békésen. Amióta ez a hely megnyitott, kábé vagy hatszor voltam már itt, és egyszerűen nem tudok betelni a hely impulzusaival. Fiatalok, többnyire, mindenki laza és beszélget, néha csak ülni is jó itt. Én most ilyen csak itt ülősben tolom, és az egyik kedvenc hobbimnak élek, amikor a jobbra meg balra húzogatós alkalmazásból felpillantva ismerős arcot pillantok meg. Szinte hihetetlen, hogy tényleg mennyit képes változni az ember egy pillanat alatt. Lopva megigazítom a loboncom, azért jól akarok kinézni, nyilván. Mellettem elhaladva megérintem a karját, remélve, hogy felhívom magamra a figyelmet. Pilláimat rebegtetve nézek fel rá.
- Rockerarc lettél?
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. július 27. 18:19 Ugrás a poszthoz

Noelke

- Uh, azt hiszem inkább a csoszogósok klubjában lenne a helyed.
Én viszont - vele ellentétben - hallottam, ahogy megropogott a háta. Eléggé para az ilyet hallani. A levegőben új illat kezd el terjedni, és a pocakom is sejti már, hogy ez az én pizzám lesz. Addig is, amíg az nem ér oda, a már félig elfogyasztott üdítőmből kortyolok egy nagyot. Nem ezt akartam rendelni, de a srácnak olyan szép zöld szeme volt, hogy hirtelen csak levendulás limonádé jött ki a számon, még jó, hogy kicsit kértem…
- Óóó, köszi, kérhetek még egy málnásat?
Emelem fel a majdnem üres poharamat, ő felírja, és a pizzám lepakolása után már indul is neki, hogy készítsen egyet nekem. Addig pedig elhatározom, hogy nyakkitörés helyett inkább pozíciót váltok. A telefonomat elpakolom a zsebembe, különben is, lassan letilt az alkalmazás, és a tányéromat megfogva pattanok fel a saját kis asztalomtól és telepedtem át az övé mellettire, amit még közelebb is húzok hozzá kicsit. Közben egy limonádéval és egy mosollyal is gazdagabb leszek, és nagyon úgy érzem, hogy ma jó estém lesz.
- Kincskeresés?
Pillantok a térképre, de nem igazán érdekel, hogy mit látok, nem szeretem ilyen szinten beleütni az orrom mások dolgába. Viszont a megjegyzésére kissé felvont szemöldökkel pillantok fel, de nem válaszolok azonnal, előbb a szívószálat a számhoz emelve, kiirtom a levendula ízét a számból.
- Nem lehet.
Még egy sóhajtás is belefér, de azért nem akarom túljátszani.
- Egyrészt Daenerys mánia van, másrészt meg ettől a színtől sokkal nagyobbnak hat a szám, és a fiúk csípik a telt ajkakat.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. július 27. 18:31 Ugrás a poszthoz

Noelke

- Elköltözöl? Óóó...
A számat nagyon drámaian lebiggyesztettem, és ha lehet a pilláim mögül még kiskutyásabban néztem rá, mint ami alapból is van. Nagy gomb szemekkel születtem eleve, ehhez jönnek a pilláim, a műpilláim meg a tökéletesen megkomponált sminkem, ami még azt is el tudja hitetni, hogy tök természetesen van ilyen dús pillaállományom, pedig dehogy! Ha tudnák, hogy mennyi munka van ebben. Mondjuk imádom csinálni meg csináltatni.
- Azért nem panaszkodom azok számára, akiknek bejön a dolog.
Ráadásul a természet még meg is áldott, mert a felső és alsó testem más méretezést kíván meg. Megjegyzem, ebből a szempontból teljesen természetes vagyok, pusztán annyi a helyzet, hogy a dús keblűek osztályába tartozom, mert hát anyám is, a nagyanyám is, de még a dédnagyanyám is ilyen extrával volt felszerelve. Persze a csípőm meg a derekam ehhez képest teljesen el van tűnve. Na most, egy ilyen alappal nyilván rádolgozik az ember a fejre is. Én legalábbis ezt tanultam otthon.
- Ööö... szomszédlány barna.
Az első pillanatban nem akartam megmondani, hogy milyen is vagyok, de végül is tudom, hogy ez az a hajszín, amelyikkel nem láthat soha, senki, mert olyan uncsivá tesz, hogy belenézek a tükörbe és még a szépítkezéstől is elmegy a kedvem, pedig az aztán az én alap működésemhez kell, mint a pletykák. Legyen mugli világ vagy varázs, imádom a sztárok mocskos kis titkait. Ezért vagyok még életben, még nem lezárt a Jelena-ügy. Én pedig nem mehetek úgy a másvilágra, hogy nem tudom meg mi a vége, mert hát az gyöngyházszín nem áll jól nekem, nem maradnék szellemnek.
- Miért nézel ki csövinek?
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. július 27. 19:11 Ugrás a poszthoz

Noelke

- Tök szomorú az, amikor az emberek lelépnek. De hát tudom, hogy megy ez, kell a változás.
Na nem mintha én ne a levegőváltozás iránti igényem miatt léptettem volna meg magam Angliából. Jó oké, ebben az is közrejátszott, hogy az ikrem egy kicsit elszállt, és úgy tippeltem, hogy a bátyánk közelében nem mer majd nagyon alkotni. Szívás lenne, ha a temetésére kellene mennem, mert tudom, hogy ha őt elveszítem, akkor semmi értelme se lesz hosszú ideig az életemnek, vagy lehet, hogy egyáltalán sem. Mi olyan igai ikrek vagyunk. Egyszer osztálykiránduláson voltam, még tíz éves korom körül, és egyik pillanatról a másikra elkapott a sírógörcs, és éreztem, hogy fájdalom ég a kezemben. Chris aznap megcsúszott a mászókán, eltört a keze, és majdnem kitörte a nyakát. Szóval mi ilyen testvérek vagyunk.
- Hát az a barna barna. Tudod, amiben nincs semmi extra, se vörös csillogás, se izgalom. Na várj. Mutatok egy képet, de soha, soha senkinek se mondhatod ezt el.
Hogy miért is bízok meg benne? Nem bízok, de a Levita toronynál nagyon szexi volt, ahogy egy lányért aggódott, csípem az ilyen állatias fiúkat, és ő aznap nagyon kitűnt a többiek közül. Mondjuk egy másik srác szintén azt a lányt mentette, de később elmesélték, hogy ő meg az exe volt, szóval azért remélem, nem azért néz így ki, mert a csaj odalett. Úgy tudtam, egy felnőtt halt meg aznap éjjel. Közben persze cselekszem, és előveszem a telefonomat, a külön jelszóval védett mappáim között megkeresem azt, amiben ezer éves családi titkokat őrzök, például, hogy eredetileg barna vagyok.
- Na ez jó lesz.
Mutatom felé a képet elfintorodva. Ímhol vala az eredeti önmagam.
- Ebből lett sötétebb barna, aztán vörösesbarna, aztán vörös, párféle, meg szőke párféle. Igazából olyan, mintha hat-nyolc lánnyal járnál. Sose tudod, hogy mi vár otthon.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. július 27. 20:03 Ugrás a poszthoz

Noelke

- Mi a végzettséged?
Engem mondjuk nem nagyon zavar az, hogyha egy fiú így eszik, ahogy ő, mert hát van apám részéről hat, nevelőapám részéről meg egy fiú testvére, én pontosan tudom milyen az élet fiúkkal. Sosem felejtem el, amikor egyszer Travis és Chris összeverekedtek az utolsó szelet húsért, soha életemben nem ettem még olyan finom mustáros csirkét miközben néztem őket. Igen, mire eldöntötték, hogy kié legyen, addigra én megettem. Csak így lehet életben maradni.
- Min változtatnál, ha visszamennél?
Nem vagyok oknyomozó, de nagyon érdekelnek az ilyen felvetések. Én még sosem bántam meg semmit annyira, hogy vissza akarjak menni megváltoztatni, de remélem egyszer nálam is eljön ez, mert meg akarom tapasztalni, hogy ilyenkor mit érez az ember. Akarok valami negatívumot az életembe. Persze lehet, hogy észre se venném, mert nem elég komoly az élethez való hozzáállásom.
- Kajakra én vagyok, esküszöm az életemre! Nagyon imádom az életemet, szóval ez nem vicc, tényleg én vagyok. Várj, mutatok egy másikat. Umm, Will Payne-t vágod? Vagy Kálnoki Norina férjét?
Mondjuk de tök mindegy, hogy egyiket vagy a másikat, mert mind a kettő Will, a bátyám, csak vannak emberek, akik úgy jegyezték meg, hogy a "kviddicses Norina pasija vagy férje".
- Na ezt ő fotózta, de ez egy nagyon hülye póz, meg itt már kicsit azért festve van a hajam, de amúgy nem roncsolja, mert ilyen mágikus cucc.
Nem tudom, hogy mi a neve, de van a szobámban egy csomó szín, általában csak kiválasztok egyet, és tádáááám, lesz egy új színű hajam.
- Ha szerzel egy időnyerőt, szívesen megmutatom neked, aztán megváltoztatjuk a sorsod, mit szólsz?  
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. július 28. 22:26 Ugrás a poszthoz

Noelke

Hosszú pilláim mögül nézem őt, meg lopva kicsit a térképét, mert hát azért érdekes, hogy valaki éppen egy pizzériában építi fel a Trónok Harcában látható térképet. Imádtam amúgy Cercei hatalmas térképét az udvaron, Jézusmaris! Érzem is, hogy olyan kis hevesen dobban a szívem. A családi nyaralásokon elég sok mugli sorozatot gyűrök le amúgy is, innen jön a nagy szerelmem a mugli sztárok keltette pletykák iránt is. Divattervező akarok lenni, ha nagy leszek, olyan, aki mind a két világban megállja a helyét. Szóval pilláim alatt éppen nagyon szemkontaktolok vele, amikor beközli, hogy ügyvéd. Egy hosszú pillanatig megemelt szemöldökkel nézek rá, aztán kitör belőlem a nevetés. Persze, ügyvéd.
- Én meg igazából hercegnő vagyok, de megszöktem a kastélyból, mert hozzá akartak adni a sárkányhoz.
Akkor ügyvéd ő, amikor én hercegnő vagyok, vagy elkötelezhető. Nem hiszem, hogy olyan múlttal, mint az övé - igen, én felzárkóztam az évkönyvekből meg az Edictum archívból -, ő majd pont ügyvédnek állna. Inkább hiszem róla, hogy kalandor, ereklyekutató. Alapból, ha nem tudnám, ki ő, akkor sem hinném, hogy ügyvéd lenne. Neki valahogy nagyon a fejére van írva, hogy nem az. Kikacarásztam magam viszont, ami jól esett, állítólag a nevetés megfiatalítja az embert, meg amúgy a világos hajszín is.
- Ez egy olyan terem, amit nekem nem kell megtalálnom. Nem szeretem felfedni magam. Egy nő addig érdekes, amíg kiismerhetetlen.
Én pedig imádok szerepeket játszani. Amikor barna voltam, mindig azt mondtam, hogy Peggy vagyok, a szomszédból. Innen ragadt rám a szomszédlány-barna megnevezés is. Az első fiúm adta, akivel hihetetlen, de most egy suliba járok. Nem, nincs köztünk semmi, Mártonka a jó haverom, és van neki normális barátnője, én nem igazán vagyok alkalmas arra, hogy ilyen szerepet betöltsek. Van pár stikkem. Illetve eléggé sok.
- Igen, mi vagyunk azok. Az egész világ egy nagy Payne birodalom. Látod, mondtam én, hogy hercegnő vagyok.
Húzom ki magam büszkén, majd a kezembe véve az italom nem iszom bele azonnal. Előtte még megforgatom a jeget kicsit a szívószállal, és próbálom kiszabadítani azt a málnadarabot, ami két jég közé fagyott. Biztos ő is inkább a Jogobellát tűzte ki életcélnak.
- Öt évig? Szomorú. Azt hittem, te ilyen virágról virágra fiú vagy.  
Semmiképpen sem gondoltam, hogy hűséges fajta. Bár tény, hogy van egy lány, akivel sok iskolai képen szerepel. Átveszem tőle az igazolványt, ez azért látványosabb, mint a pixeles, fekete-fehér képek, amiket láttam eddig róla. Elmosolyodom, mert ő is mosolyog a képen, olyan szemtelen, hogy ilyen nagyisan meg tudnám csipkedni az arcát.
- Tetszik a hajad, ilyen kis rendetlen.
Nem mondom neki, hogy bejön, pedig bejön, de szerencsére nem vagyunk abban a bizonyos szobában. Remélem azt a helyet egy égő piros felkiáltójellel jelölték meg, hogy még csak véletlenül se menjek be.
- Hát figyi, ha elköltöznél, levelezhetnénk. Azzal nem csalod meg a barátnődet. Leírsz egy pofáraesést, és én is leírok egyet. Mit szólsz?
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. július 29. 18:00 Ugrás a poszthoz

Ilián
Így nézek ki

Nem igazán így terveztem a mai napot. Eredetileg úgy volt, hogy Katával bulizni megyünk, de aztán a csajos készülődés kellős közepén megérkezett az apja, akit az anyja küldött, mondván, hogy Katának mégiscsak haza kell mennie a hétre, és nem, nem mehet hétfőn, most kell. Ez annyira nem fair... Szóval most teljes díszben, partira készen, de mégis kedvmentesen ülök a piros minimben a teraszon. Még jó, hogy nem olyan erős a sminkem, hogy azt higgyék, valami rosszéletű nőcske vagyok, és éppen kuncsaftokra vadászom. Vissza a kastélyba nem akarok menni, ahhoz túlságosan kirittyentettem magam, meg aztán már a lelkesedés is megvolt, és most ilyen ehh állapot van, ha visszamegyek, még a végén szomorú leszek. Nem! Nekem ma még jól kell éreznem magam.
- Köszi.
Pillantok fel felturbózott pilláim mögül a srácra, és egy szép mosolyt is megengedek. Amúgy se könnyű a helyzet, délelőttre megbeszéltem egy sráccal, hogy "összefutunk", és valljuk be, van olyan jó dumám, hogy a tinder match-ok el akarjanak jönni és meg akarjanak nézni maguknak. Különösen izginek tartják, hogy a képeim mind csak sejtetik, hogy milyen is vagyok. A valódimat azonban nem láthatják, amíg meg nem jelennek. Ez a gyökkencs meg még csak el sem jött, tutira nem, mert láttam mindenkit, aki körülöttem volt. Milyen hihetetlenül unalmas és kiábrándít nap. Az italomba kortyolok, és kell egy pillanat, hogy megakadályozzam a köhögést. Úgy tűnik a srác keze egy kicsit megborult, amikor a vodkát belecsempészte a pohárba. Hűűű, király. A telefonomra visszafordítva a szemem olvasom tovább, hogy Meghan és Harry már megint nyíltan smaciztak. Egyre jobban kedvelem ezt a nőt. De komolyan.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. július 30. 10:14 Ugrás a poszthoz

Ilián

Sörös. Szeretem betippelni az embereket, hogy miket isznak a leginkább. Most ült le nem messze egy pár, és éppen őket lesem, miközben megállapítom, hogy mind a ketten sört fognak inni. És annyira, de annyira igazam van. Mondjuk szerintem nem túl szép látvány egy randin sört inni, de ahogy fordul a nő keze, úgy pillantom meg a karikagyűrűt is. Na akkor már a pasinak nem zsákbamacskát árul, ez esetben, hajrá csajszi.
És akkor látom meg őt. Azt aki a mai nap folyamán felültetett. Egészen biztos vagyok benne, hogy ő az, mert hát azért jó szemem van az ilyesmihez. Először úgy csinálok, mint aki nem is veszi észre, de be kell vallanom, jobban bosszant annál, mint, hogy csak úgy ne vegyek róla tudomást. És mi a legrosszabb, ami történhet, ha kikosaraz? Mondjuk ki kosarazna ki egy lebeszélt tinder randit? Hát mind tudjuk, hogy miért van az az alkalmazás. Szóval, ha mégis nemet mond, mert mondjuk menet közben rájött, hogy meleg vagy kasztrálták, akkor én visszamegyek a varázsvilágba, ő itt marad és soha, de soha többet nem találkozunk. Probléma nincs. Szóval kortyolok még egyet a túlvodkásított csodából és igen, elhatározom, hogy ha ő nem, akkor majd a srác, aki az italomat készítette igen. Felkelve azért kicsit lejjebb operálom a szoknyám, és felé sétálva meglesem a srácot, aki az italokat gyártja.
Hosszú leomló szőke haj, bambibarna szem, dús kebel. Nos hát akkor ha ez a fickó nem, akkor a nő igen. Nekem de tök mindegy már ma igazából. Szóval odalibbenek a férfitársadalom eme csodás példányához, és zavartalanul felülök mellé a korlátra. Remek képességeim vannak, mint például a korláton ülés, útpadkán egyensúlyozás, csak a fehér csíkokra lépés a zebrán.
- A sors eléggé kiszúrt veled, mert csak belém botlottál.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 1. 17:15 Ugrás a poszthoz

Csapassuk!
Kinézetem

Annyi a Payne a suliban, hogy fel sem tűnik, ha én egy kicsit nem vagyok ott. Oké, Willnek azért hízelegtem egy sort, hogy nézzen rá Chrisre, és ha rosszalkodna, akkor kösse ki. Komolyan. Kösse ki. Úgy, hogy kitisztuljon az agya, mert amikor visszamegyek, akkor beverem a csinos kis pofikáját, ha butus, és mert hát imádom, ha szív. A szervezet tisztulása pedig nem kicsit szívás.
Ezek tudatában pakoltam hát be, mert az nem mondtam el, hogy mégis hova lesz a móka, de főleg a praktikus dolgokkal kezdtem, mint például a zsebeimbe és a táskámba vándorolt gyógyító fiolákkal, amiket olyan szinten körbecsomagoltam, hogy egy robbanást is túlélnének. Aztán jöttek a kötelek, egy bilincs, amiről nem szeretnék beszélni, de valamiért úgy érzem, hogy még jó hasznát veszem, és hát mágikusan meg van bűvölve a hátizsákom, szóval elfér. Meleg holmik, a csodafésűm, ami nélkül nincs élet, egy százas csomag hajgumi, mert azok mindig elvesznek, kötszer, extra zoknik. Olyan, mintha tényleg a világ megváltására készülnék, és nem is könnyű. Amúgy eléggé rákészültem erre az egészre, rendesebben futottam mint eddig, és odafigyeltem a megfelelő táplálkozásra is, persze csak azóta, hogy tudtam, jövök, szóval leginkább halottnak a csók, de a tudat csodákra képes.
Mivel hamus utazás volt, ezért nem engedhettem meg magamnak, hogy úgy nézzek ki, mint ha hajléktalan lennék, így a mosdó felé vettem az irányt, letisztogattam magam, megigazítottam a pilláimat, és újrakentem a számat, mert aranyszabály, hogy egy jó rúzzsal csodára képes az ember. Imádom ezt a nude árnyalatot, van egy enyhe arany csillanás benne, de tényleg csak nagyon minimális. Egyszerre természetes és észvesztő. Nekem ez fontos na. Szóval amikor úgy egyben éreztem magam, akkor léptem csak ki, és ahogy befordultam a találkozási pontra, el is ütötte a felet az óra. Drámai belépés dadadadaaaaam.
- Sziasztok! Csókolom!
Az utóbbit Ms. Stone felé intézem, akivel felületesen ugyan, de ismerjük egymást, mivel a bátyámhoz elég sokszor bejárok, amikor éppen ő is dolgozik. Mindig viszek egy nagy adag kávét, meg némi aprósüteményt, szóval szívtunk már egy levegőt.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 2. 16:20 Ugrás a poszthoz

Csapatépítősben

- Szeretem a drámai hatást.
Az még jobb lett volna, ha a konyakszőke tincseket, amiket a kalandra kreáltam még a szél is fújja, de nem baj, jó lesz így is. Megvolt az, amit akartam, elismerés és a nagy pillanat. Ráadásul nem a kandallón berobbanós, kormos orrú változatban. Pontosan tudom, hogy mit jelent egy ilyen kandallós utazás, nem véletlenül jöttem előbb, nekem kell az a tíz perc - háromnegyed óra -, amíg elfogadható leszek saját magam szerint is.
- Hellóka.
A füstös szagú fiút azért úgy megnézem magamnak, van egy olyan érzésem, hogy vele fogok a legjobb ellenni, mert olyannak néz ki, mint én, és kéremszépen én vagyok a verhetetlen kiakasztós liba a családban, szóval vannak dolgaim. Ha rám néz, még integetek is neki egy aprót cicás mosoly kíséretében. Várunk, és eszembe is jut valami nagyon frappáns vicc, hogy minek is nézünk mi így ki, de mire kinyitom a számat, berobban hatoskánk is, így aztán ennyi is volt a móka mára, apa szidás, és kulcsok.
Amíg várakozunk egy közeli fotel karfáján foglalok helyet, és nézem a többieket. Eléggé szimpatikusak vagyunk mi így együtt, szerintem ez egy jó buli lesz, már most élvezem. Egészen addig, amíg a kiosztás után el nem kezdenek elszivárogni az emberek. A kulcsot, ami nálam landol, Emerald felé nyújtom, mert én még nem biztos, hogy aludni szeretnék, elvégre még csak hét óra lesz. Otthon ilyenkor megyünk vacsorázni.
- Öhm... ennyi?
Kérdezem meg egy kicsit csodálkozva, hiszen ketten is elszállingóztak kapásból. Hát ez így lélekrombolás.
- Inni valaki?
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 2. 23:14 Ugrás a poszthoz

Csapatoska
Kinézetem

- Zoknifétised van?
Bukott ki belőlem a kérdés, még mielőtt nyeltem volna egyet, na nem mintha zavarna, csak van az a tipikus, hogy a beálló csendben bírod megkérdezni a kellemetlen dolgokat. Esküszöm, sosem láttam még pasit, akit ennyire lázba hozott volna a zokni tudata, de az már egyszer biztos, hogy ha ezt túléljük, karácsonyra küldök neki egy kézzel készített zoknicsomagot. Van egy idős néni, aki isteni téli zoknikat köt. Olyan, mint az álom.
- Nem gáz ám, nekem is vannak fétiseim.
Legyintek is hozzá egyet, aztán meg eszembe jut, hogy lehet, hogy nem kéne három perccel a kezdés után így kitárulkozni. A bilincset inkább meg sem említem, hiszen itt az emberek aludni mennek. Egy pillanatig. Aztán érkezik egy reakció, amire hosszú pilláimat megrebegtetem Denis felé.
- Tíz perc, Albert?
Biztos vagyok benne, hogy nem ezt a nevét használja, de hát ez van, nekem tetszik. Olyan, mint egy arisztokrata, aki tisztességesnek tűnik, de igazából az egész életét elnőzte és elkártyázta masszív alkoholizmusa alatt.
- Ám legyen. Tíz perc.
Mondjuk ha már ennyi van, akkor én is beléptem a szobánkba, és amíg Emerald zuhanyozott, áthúztam a ruhámat valami partiképesebbre. Hát csak nem gondolja senki, hogy ugyanabba megyek majd, mint amiben jöttem. Eszemben sincs. Így a tíz perces időkorlát nyolcadik percében robbanok vissza - kellett nekem már gyorsan helyszínt elhagyni - és kabátom zsebébe rejtve a kezeimet várom a többieket.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 3. 21:31 Ugrás a poszthoz

Felfedezősdi

- Kellemetlen.
Na ő nagyon nem érezné jól magát a családomban. A rengeteg gyerek, az nagyon sok láb, sőt rengeteg láb, így hát nem igazán érzem azt, hogy el kellene invitálnom egy Payne féle hat feleséges partira. A családom fura. Kint meg nincs meleg, de a szépségért szenvedni kell. Azért igyekszem hozzászokni a jóval hűvösebbhez. Kell egy ital, vagy kettő, azzal biztos kiolvadok. Utána jöhet minden más.
- Mindenkit foglalkoztat a pincérlány Denis.
Az Albertre nem nézett olyan szépen, pedig tudtam volna még hova fokozni. De majd remélem lesz alkalmam, és annak nem az lesz a jutalma, hogy lelök egy szikla pereméről azt kiabálva, hogy ez itt Sparta. Az érkezők közül Scar reakciója megmosolyogtat. Sejtem én, hogy azt hitte, majd én leszek az, aki "csak" öt percet késik.
- Párszor gyorsan kellett lelépnem.
Adom meg a választ nyugodtan, mert nem tagadom, de legalább nem is állítom, hogy olyan nagy erkölcs csősz lennék. Sőt, éppen ellenkezőleg, én az élvezeteket és az egyszer élést támogatom. A kis mancsaimat fázósan dugom a zsebemben és nézek a többiekre.
- Nekem mindegy, hogy hova megyünk, csak legyen bent normális hőmérséklet.
A pincérnőt is feledni tudom, ha Marcsi nénje tud inni adni, van valami zene, és esetleg kicsit jobban összeszokhatunk.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 4. 22:12 Ugrás a poszthoz

Partyhard

Fiúk előre, lányok hátra. Nem újkeletű ez, van, aki azért megy előre, mert így védi a nőket és van, aki azért, hogy megmutassa mekkora rajkirálycsávó. Nagyon remélem, hogy a szívem nem törik darabokra, és derül ki, hogy az előbbi igaz. Szóval a hely nem nagy szám, de nekem tetszenek az ilyen kis egyszerűbbek, megvan a maga hangulata annak, ha az ember csak be akar ülni. Le is dobom a kabátom, ami amúgy is csak dísz volt, és mire elkezdem felmérni a terepet, már van is kit méregetni.
- Egy whiskey gyömbért és egy vodkanarancsot kérek.
Az a helyzet, hogy nem tudom, melyikre vágyom, leginkább mind a kettőre, és ez így jó alap is lesz ahhoz, hogy kommunikatívabb legyek, de nem annyira, hogy minden kis mocsok titkomat kifecsegjem. Mondjuk, ha mindent elmondanék, valószínűleg a felét sem hinnék el, szóval nem lenne olyan kínos, de azért ne kockáztassunk.
- Szeretem halmozni az élvezeteket.
Vonom meg a vállam, de azért úgy, hogy a pilláim mögül azért némi szemkontaktust kialakítsak vele, és halvány cicamosoly jelenik meg a szám sarkában, amit viszonoz is, mielőtt elindul az italokért.
- Kár, hogy inkább rád indult be.
Pillantok Scar-ra, majd a tekintetem arrébb siklik a legvilágosabb tincsűhöz. Imádom a színét és nekem is kell. Pont.
- Dicsőségért, új kapcsolatok építéséért, hogy ne a suliban legyek a tesóim közelében, hogy ne állítsanak be ostoba tyúknak, meg amúgy is őrült vagyok, szóval nekem ez belefér.
A felsorolás végén azért nevetek is egy kicsit, mert hát tényleg, amikor meghallottam a dolgot, le is csaptam rá, de nem akartam elmondani senkinek. Willnek azt mondtam, hogy apának akarok ajándékot intézni, és vigyázzon Chris-re, ne nagyon engedje olyan helyre, ahol árthat magának, Chrisnek meg azt, hogy muszáj elmennem anyagokat vásárolni, mert Helena megkért, hogy varrjak neki egy ruhát. Mivel pedig ők nem beszélnek egymással, kizárt, hogy visszajut, bár Ariana veszélyes pont lehet még az életemben.
- Amúgy, én halálosan izgulok azon, hogy mi lesz, meg hogy lesz, meg leginkább, hogy mennyire bírom, meg mennyire tudok majd együttműködni ms. Stone-nal.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 7. 12:06 Ugrás a poszthoz

A jó popójú pincért stalkolók gyülekezete

- Mert együtt dolgozik a bátyámmal, és tudom, hogy volt egy csomó súrlódásuk, és aki az én bátyámmal, aki egy reinkarnálódott buddha, súrlódik, akkor engem lelök arról a bizonyos szikláról.
Nem tudom, hogy a csapatban ki ismeri Willt, azt tudom, hogy Scarlett tudja milyen. Lehet, hogy más is találkozott vele, ki tudja, hány útitársamnak mániája a gyengélkedők pihenni, vagy kappás koncerteken csápolni. Viszont tény, hogy én nagyon más vagyok nála, és tényleg aggódom is emiatt. Nem tudok ugyanis nem önmagam lenni, és igazából nem is nagyon akarnám erőltetni. Ez a cukiskodós, olyan halkan beszélek, hogy nem is érted, de zavarban vagyok miatta, nem az én stílusom.
- Denisé jobb.
Vonok vállat, miközben halvány mosoly ül ki az arcomra a Hófehérkézés miatt. A srác, akit így megszólított, tippjeim szerint olyan tizenhét körül van, talán a legfiatalabb itt. Mondjuk annyira nem bánom, hogy nem én vagyok a legkisebb a magam tizennyolc évével. Így is vannak bajaim, mint a végzős évben kincskeresés. Mindenki más tutira már most görcsöl azon, hogy hogyan fogja azt a sok mindent megtanulni, én meg azon parázok, hogy egy felnőtt nem kedvel, hát hihetetlen, tudom.
- Lehet, hogy Denisnek hangosabb vendége lesz.
Kacsintok Scarlettre, és el is nevetem magam. Jó ez a társaság, már ezért a beszélgetésért megérte eljönni ide, és én tényleg remélem, hogy akár sikerrel járunk, akár nem, lesznek még közös élményeink.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 11. 07:00 Ugrás a poszthoz

Csipet csapat

Eljön, majd el is múlik az éjfél. Hogy hova tűnt el az a pár óra? Jó társaságban? Kit érdekel. Nem ittam sokat, de ittam, spicces vagyok, és bátran kacérkodom, leginkább Denissel. Amióta a képességei napvilágot látottak, jobban lenyűgöz, mint előtte. Szeretem az olyan típusú hímnemű egyedeket, mint ő. Semmi feszkó, semmi idegeskedés. Nincsenek kötelező körök, nincsen illedelmesség, és nem kell másnak lenni, mint amilyen vagy.
Én magamról tudom, hogy nem feltétlenül vagyok egy szerethető személyiség - Vajda Eszti, innen tsókollak -, de most minden jó, most elvagyok, és igyekszem nem annyira központi, de nem is álszent lenni. Csak vagyok, önmagam. Tényleg nem tudom, hogyan telt el a sok óra, és mikor keveredett Denis ennyire közel, vagy mikor keveredtem én hozzá ennyire közel, de egyszer csak ott volt. Épp az éjszaka további opcióit súgnám a fülébe, amikor egyszer csak ott van mellettünk a pincérfiú, és hirtelen a szép sármossága átvált abba, amit az ember csak úgy hív "para". Parafejű lesz. Szép, de ne akarj tőle semmit, mert pszichopata. Nekem is rögtön ez a gondolat fogalmazódik meg a fejemben, és el is akarnék húzódni, mivel hozzám van a legközelebb, de abban a pillanatban, hogy én megindulok, elkapja a karomat, és ha nem égetne annyira az érintése, akkor egészen biztos, hogy megrúgnám a lábai között. Érzem a könnyeket, amik a szemembe szöknek, de nem először fáj valami, így azt hiszem, ezek inkább a rémület könnyei, ami egy ilyen szituációban teljesen jogos.
- Dögölj meg!
Kiáltok utána indulatból megrázva a kezem. Csak most, amikor már nem látom, veszem észre, hogy felálltam. Nem emlékszem rá, hogy mikor tettem ilyet. Az biztos, hogy mikor odajött, még ültem. Rendesen fáj, ahol megfogott, mintha Denis képességét érezném magamon. A másik kezem hideg ujjaival pihentetem, próbálom enyhíteni az égő érzést. Lepillantva, hogy megnézzem, mi is történt, és, hogy hagyott-e nyomot a tenyerén kívül, látom meg a jelet.
- Ez mi?! Megátkozott vagy most mi van?!
A hangom pár oktávval feljebb ugrott, és ijedt tekintetemet hol Northra, hol a kezemre fordítom. Na ne szórakozzunk már egymással, hogy itt kiderül, hogy kinyírnak még idő előtt.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 12. 20:58 Ugrás a poszthoz

Kardkutatósdi
Ruházmányom

Maradjunk annyiban, hogy ha volt is kisegér, nem nagyon jutott el a tudatunkig, és őszintén meg kell mondanom, nagyon jó döntés volt az esti sokk után Denisnél maradnom. Azonban eljött a hajnal, és van egy olyan szabályom, hogy én nem alszom senki mellett. Sosem volt még párom, nem is akarok elköteleződni, én amolyan ideig - óráig lány vagyok. Félek, ha bárkivel is olyat csinálnék, mint amit a párkapcsolatokban szoktak - ide tartozik az együtt alvás, vagy a fiú pólójában mászkálás -, akkor ingerenciám lesz rá, márpedig én ezt nem akarom. Van egy tudatosan felépített karriertervem, emellett pedig élvezem ezt a saját elvrendszert, amit felépítettem. Már hajnalodik, amikor Denis elpilled, így várok egy kicsit, mielőtt kiosonnék, át a saját szobánkba Emeralddal.
Ő ekkor még alszik, így macskaügyeséggel lépek beljebb, és veszem ki a neszesszeremet, hogy eltávolítsam a sminkemet. Ez persze nem sikerül, nem akarok nagy zajt csapni, így a pálcámhoz nyúlok, megfeledkezve arról, ami a kezemen van, ráirányítom a cipzárra... és hirtelen bumm. Jó nem nagy bumm, de az én kicsi szívem megáll egy pillanatra. Főleg mivel minden cuccom, az alapozóim, az összes csodás rúzsom, minden szemfestékem az arcomba robban. Nem fáj, de pontosan tudom, hogy van olyan, benne, ami egy percen belül leszedhetetlenre szárad. Egyből mozdulok, nem kell sok, és máris a fürdőben termek. szinte lerángatom magamról a ruhát, miközben megnyitom a vizet, és az se zavar, hogy forró, csak nem akarom, hogy egész nap vörös foltos fejjel mászkáljak.
Amúgy is le kellett zuhanyoznom, de nem pont ez a megszokott sorrend. A hajmosással új hajszínt is felviszek, hátha a fehéressel sokkal szerencsésebb leszek. Bár ameddig ez a hülye minta rajtam van, esélytelen. Mindegy, igyekszem valamit kitalálni erre a szerencsétlen helyzetre. A mai összeállításom sokkal visszafogottabb a tegnapinál, most hajra kéne gyúrnom, de minek, ha nincs mivel sminkelnem magam. Egyetlen dolgom volt külön, egy szemceruza, illetve a pilláim még mindig nagyok, így ennyi jelenleg, amivel kezdeni tudok valamit. Gyors öltözködés, aztán irány a külvilág. Láttam idefelé egy pékséget, és mivel eléggé keveset aludtam és feltételezem, hogy Denis se fog sokkal többet, mind a kettőnknek veszek kávét. Valahol itt kerülhetjük el egymást Scarral, ő ki, én be. Felsétálva a szobába a két papírpohárral, igyekszem némán közlekedni, de addigra már az előbb említett fél zuhanyzik. Leteszem a poharat, de nem ülök le, közelebb lépve az ágyhoz, elhúzom a párnát. Emlékszem, hogy volt itt valami, amit meg akartam nézni, és igen, ott is van.
- Hoztam kávét.
Mosolygok a kilépőre, majd intek neki, hogy jöjjön oda, és anélkül, hogy mondanék bármit is, rámutatok az írásra. Nem, hozzáérni biztos nem fogok, van nekem elég bajom így is. Utána ellépve a fotelhez sétálok, leülök, és megvárom, amíg Denis elkészül, nem akarok egyedül lemenni.
- Óóó nézd, alkottam.
Mert hát a pozitív hozzáállás a fő ebben az egészben.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 14. 17:59 Ugrás a poszthoz

Kardoskodók

Szóval lementünk Denis-szel. Mehettünk volna külön is, de valahogy nem szerettem volna azt, hogy a mai reggel után még a lépcső is beszakad alattam, eltűnök, majd ők meg várnak rám, aztán elhagynak. Amióta ez a hülye jel rajtam van - függetlenül attól, hogy én nőt csináltam belőle - valahogy semmi sem jön össze. Azt meg remélem senki se vágja el, hogy egyetlen szemhéjtussal fogom leélni itt a kardkutatást. Eleve most úgy nézek ki, mint valami nagymellű tizennégy éves, ami frusztrál, ehhez meg hozzájön az is, hogy egyszerűen szerencsétlen vagyok, ami szerintem még annál is jobban zavar, minthogy nincsen sminkem. Legalábbis vele egyenrangúan. Azért próbálok mosolyogni, mert nem csak rosszból állt ez az éjszaka. North beszéde alatt békésen iszogatom kávémat, mert én már úgy vagyok vele, hogy a beavatásom megvolt, ne a semmiért szúrjak ki magammal. Felfelé menet igyekszem úgy alakítani, hogy Scarlett mellett haladjak, előttünk is emberek, mögöttünk is. Iskolai kirándulásosan.
- Minden rendben van köztetek? Nem voltatok hangosak éjjel.
Persze nem akarok nagyon illetlen lenni - mármint de, pofátlan vagyok -, azonban nem tűnik most olyannak, aki nagyon vevő lenne a Cath-hatásra.
- Amúgy, nincs pár sminkcuccod, amit elhoztál, de nem használsz? Tudod, picit béna vagyok, és volt egy robbanás.
Először felemelem a kezem, majd mutatom, ahogy az összes csodás cuccom az arcomban végezte. Ezek után meg már a szobájukban vagyunk, és szépen le is csüccsenek a szőnyegre, törökülésbe.
- Persze, a nő az oka mindennek. Férfiak.
Fogatom meg a szemem, de persze eléggé érdekes, amit Emerald kapott. Nem biztos, hogy csak a jelentést kell vizsgálni, lehet kód is valami titkos társasághoz, vagy egy kód olyan helyekre, melyek nem a nagyközönségnek vannak fenntartva.
- Én nem kaptam semmit, csak egy átkot.
Teszem hozzá nyugodtan, felmutatva a nőcit, amit a kezemre rajzoltam, és amin ettől függetlenül eléggé jól megmutatkozik az a bizonyos jel ott az ujjaknál.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 15. 18:37 Ugrás a poszthoz

Kardoskodók

- Óóó, akkor ez természetes.
Jó hát én nem nagyon tudom a tisztán rellonos párok szokásait, mert olyan isten nincs, hogy én elhiggyem, hogy a bátyám és Norina igazán rellonosak. Szóval akkor ezen nem fogok fennakadni, ez náluk megszokott. Szépen leülök, elmondom a részem, és rápillantok Denisre, akivel összekacsintunk. Hát most na, mondom én, hogy nem unatkoztunk nagyon éjjel. Nem tudtam én, hogy ilyen jó lesz a buli, oké, a kocsmázás végét kihagyhattuk volna, meg azt, hogy a képembe robbannak a legtutibb és legdrágább csókállók evör, de hát na, valamit valamiért. Szóval elvigyorgok én, és tudom, hogy ez így nekünk jó. Azért persze nem szabad ennyire csendesnek lennem - még a végén idiótának néznek, hogy itt elvigyorgok békésen -, meg amúgy se erényem a hallgatás, szóval jól ki is mondom, amit gondolok, és talán egy kicsit hangosabban is, mint ahogy először terveztem.
- A történelemben a pletykák a legérdekesebbek.
Tárom szét a karjaimat, amikor North a mondandója végére ér. Lehet, hogy mindenkinek az első rész tetszik, mindenki csak egy irányba menne, és én leszek az egyetlen, aki egy #team_ginevra fankodással rohangál a világban, de én akkor is úgy gondolom, hogy nagyon felelőtlen lenne ezt elengedni.
- Amit Emerald látott szerintem inkább passzol ahhoz, hogy a nő tette, és hát ugye már beszéltünk erről lent is...
Pillantok itt fehér hajú barátunkra megerősítésként, csak aztán folytatom a mondandómat.
- ... Ádám a szabálykövetés, Éva viszont a szabad akarat maga. Én nem a nőket védem, félreértés ne essék, hatalmas nagy dögök vagyunk mi, de azért elég sanszos, hogy a nő is benne volt, sőt, én biztos vagyok benne, hogy ő a hunyó. Bocs a rendes lányoktól, akik szeretik a rendet és a fegyelmet, nem akarok senkit megbántani. De miért nem vizsgáljuk párhuzamosan a kettőt, amíg az egyik valóban esélyesebbnek nem tűnik? Egyáltalán nem hiszem, hogy egy szerelmibájitalos talánboszi olyan ártatlan lenne.
Aztán persze megyünk amerre kell, maximum én mellékesen leszek rosszfiú.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 16. 06:48 Ugrás a poszthoz

Csipetcsapat

Végül is, akkor ellavírozunk a kettő között, ami nem rossz egyáltalán, mert ez a Ginevra sztori felkeltette az érdeklődésemet. Nem igazán hiszek a romantikában meg a nagy Ő-ben és társaiban, de azért eléggé lányos lány vagyok ahhoz, hogy kedveljem a romcsi dolgokat. Szóval jó az, ha megnézzük, mert így hirtelen lett millió meg egy kérdésem a sztorival kapcsolatban, meg aztán ott volt az, amit Emerald látott, és igyekszem is jól a buksimba vésni azt, amit Emerald mondott.
- Hm?
Emelem meg a fejem Denis felé, és egy kicsit talán túl gyorsan teszem, mert érzem, ahogy a nyakam roppan egyet. Aham, szóval ezért mondják, hogy az éjszaka alvásra való, átkozottaknak meg különösen ajánlott, mert addig sem halnak bele a hülyeségeikbe. Na szóval, csak semmi hirtelen mozdulat. De most azért egy pillanatra úgy érzem magam, mint csóró kölyök a szülőin. Anyukám mondott valamit a tanárnéninek, apukám támogatta anyukámat, mert hát nem ostobaság, amit mond, a tanárnéni meg feltételekkel kezel, mert tudja, hogy nem buta vagyok, csak szörnyen lusta és/vagy pofátlan.
Éppen ezért is érzek talán egy kicsinél erősebb élt abban, amit a szobatársnőm mond válaszul a felvetésre, hogy esetleg le is vehetnék az átkot. Ám ahelyett, hogy felpattannék és heves gesztikulálások között közölném vele, hogy akkor kenje a hajára a nagy tudományát, csak összepréselem az ajkaimat, és közben jó nagyot nyelek, mert inkább nem szólalok meg. Próbálom kivenni, hogy mit gondol a nő, de egyszerűen semmi, annyira egysíkú az egész viselkedése. Se érzelmek, se mimika, se hangsúly, se semmi. Oké, helyette itt vagyok én, élő érzelembemutatónak, de azért na, valami csak lehetne benne, nem? Szerintem ez a hűvösség iszonyatosan para, én biztos is vagyok benne, hogy vigyázni kell vele, mert észre se vesszük, és kinyír minket.
~ Ez lehet rossz ötlet volt. ~
Állapítom meg magamban, mert hát ugye a lelki szemeim előtt már az van, ahogy mind toljuk hullába, miközben Emerald kardozik, és ez nem egy igazán jó látvány meg jó elképzelés. Viszont amíg kimegy, meg kimegy Scar és North is, addig felkelve a szőnyegről besorolódom North mellé az ablakba, és most először, őszinte aggodalommal pillantok rá hosszú pilláimon át. Legalább ezek nem robbantak le az arcomról hajnalban.
- Nem tetszik nekem ez a nő. Mi van, ha ő átkozott meg? Csak ő nem jött velünk tegnap este, és az a pasi egy nő volt. Láttam, hogy nő volt. Mi van, ha százfűlé főzete volt, ami idő előtt elfogyott?
Oké, jó kicsit talán ráproblémáztam az esetre, de ki ne tenné, ha a másik fél azt mondja "ő dönti el", hát azért na. Ha valamit utálok, az az, ha megpróbálják szabályozni az életemet, ezt a szüleim is el tudják mondani, meg a testvéreim is, és azért az egy elég jelentős csapat. Kipillantok még az ablakon, mielőtt visszatér, és igyekszem rendezni a vonásaimat. Ezer éve nem jelentem meg emberek előtt smink nélkül, és nem, ki van zárva, hogy a műszempilla és a tusvonal öltöztet, még mindig azt látom, hogy úgy nézek ki, mint egy tizennégy éves. Aztán Emerald visszatér, és elkezd medálokat gyártani.
- Csini darab, köszi.
Itt már széles mosoly és aggodalommentes, kedves hang van. Nem tudom, hogy mennyire bízhatok benne, vagy bármelyikünk is mennyire, és oké, jó, majd azért meg kell vizsgálnom a másik oldalt is, de egyelőre még sok bennem a negatív érzés. Utálom, ha valaki olyan, mint egy szikla, annyira bosszantó és annyira nem szexi, és nem szeretem, ami nem vonz, mert nem tudok bízni benne. Anyámmal beszélnem kell erről, mielőtt még egy gyereket a világra hoz, vagy apámmal, mert nagy gebasz van bennem ilyen téren. Viszont betartom az utasítást, és a felső három gombot kigombolva teszem fel a medált, így látszik is, meg bőrön is van.
- Na, akkor partira fel. Ha elterelés kell, csak szóljatok, elég jó vagyok a botránykeltésben.
Ezzel a lelkesítő beszéddel pedig a magam részéről meg is indulok kifelé, hiszen jó lenne elindulni, és még a túra előtt körülnézni kicsit.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 18. 20:55 Ugrás a poszthoz

Áldott nép

Tudom, hogy az lett volna a legjobb, ha sarkon fordulok, és kimegyek, mert hát meghitt pillanatok, és Istenem, bár én is tudnék ilyen lenni. Pontosabban tudok ilyen lenni, mert szerintem Denis nem panaszkodhat arra, hogy nem néztem rá szépen tegnap, csak nem az van mögötte, ami Scar pillantása mögött. Ő ezt komolyan is gondolja, nekem csak játék. És úgy, hogy én full romantikus vagyok ám, de tényleg. Leonak élnie kell, és hihetetlen, hogy Mia képes volt ennyi minden után otthagyni Adamet. De hát a hangja miatt kelt fel, aztán _lelépett_. Utálom az ostoba tyúkokat, és igazából én csak felbosszantottam magam mindig a Ha maradnék olvasása közben, de kell, ha igazán élvezni akarod a Hová tűntél?-t. Szóval egy szó mint száz, én az a bőgős-romantikus alkat vagyok, csak magamat nem tudom belehelyezni a sztoriba. Valahogy mindig én vagyok a rossz arcú lányok egyike, akinek megvolt a futballcsapat sztárja, miközben a szomszéd lány vágyott rá. Bevallom, a probléma ott kezdődik, hogy soha nem is akartam szomszéd lány lenni. De ez, ami közöttük van, ez szép, és tényleg nem akartam beletaposni, de beszélnem kellett valakivel, és bár eddig Denis jónak tűnt, most azért nem lóghatok mindig rajta.
- És ennek ellenére bevettél?
Jó oké, rossz vicc, mert azért nem vagyok se maffiózó, se tömeggyilkos, csak hát normális se nagyon. Egyszer megvádoltam anyámat, hogy apámnak túl közeli rokona, és azért vagyok zizzencs, de nem. Csak így sikerültem, meg Chris is, aki remélem, hogy életben lesz, akkor, amikor én hazajövök. Ha egyáltalán hazajövök. Na de megvan az intelem, amivel úgy nem megyek semmire, de van egy jó pont az egészben, az ajándék paletta. Hihetetlenül hálás vagyok, és itt jön ki, hogy milyen is a hétköznapi Cath, mert a következő pillanatban már Scar nyakában lógok, és nyomok neki egy nagy cuppanós puszit.
- Az tuti, hogy téged védeni fognak az égiek.
Remélem legalábbis, mert tök normális és rendes csajszi, de most már tényleg lépek is, és hagyom, hogy szerelmezzenek kicsikét, addig én némi burgundival egészítem ki a hullatini fejemet. Már majdnem olyan, mintha lenne valami haszna is a dolognak, ha szerzek egy alapozót még, meg némi spirált, akkor nem fogok frászt kapni magamtól.
Kint Denisre vigyorgok, amikor mondja, hogy botrányt csinálna velem, és a kis agytekervényeim be is indulnak, de North eléggé hamar leoldja a lelkesedésemet, és a vigyor átvált lekámpicsorodott szájba, majd megint fel vigyorra, és még egy kacsintást is megengedek. Útközben, meg sminkelés után azért összedobtam egy kis hátizsákot minden jóval, mint gyógyital, erősítő főzet, egyszerű mugli gézlapok, fáslik, aztán különböző krémek, a pálcám, amit egy termoszba tettem bele, hogy ne láthassa senki, és ne is szúrjon szemet. Nem fogok a tegnapiak után nélküle menni sehova. A hátizsák amúgy macskafüles, és van rajta egy rajzolt macskaarc is, mert hát cat(h). Szörnyen szellemes perceinket látták, hallották.
- Imádom a csoportképeket!
Lelkesen beállok a szőke herceg mellé, akinek lelkesen nyuszifület mutatok, mert nem is én lennék, ha nem, és közben vigyorgok, mint a vadalma, bizton tudva, hogy valaki velem ugyanígy jár el.
- Na akkor csapassuk.
Indulok meg lelkesen és kicsit leválva a többiektől, jobbra indulok a fal mentén, hátha látok valami szokatlant.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. október 24. 20:12 Ugrás a poszthoz

Áldott nép

Igazából nem is tudom, hogy mit keresek. Valami feliratot, valami nyomot, hogy hahó, itt a kard, most akciós, a lelkedért neked adom. Vagy valami ehhez hasonló, na nem mintha az én lelkem egy másik, ártatlan testet ne emésztene el egy pillanat alatt. Eléggé romlandó vagyok, de így szeretem. Igazából már az is eléggé nagy csoda, hogy a küszöbön nem égtem porrá. A borzalmasabbnál borzalmasabbnál gondolatok közé érkezik Scar, akinek a viselkedése egyetlen pillanatától levágom, hogy mi most nem ismerjük egymást.
- Óóó, imádom a géped, nekem is hasonló van, isteni vloggereknek és blogger ének is.
Rápillantok, ahogy egész közel áll hozzám, és a szám halvány mosolyra húzódik.
- Bízz bennem, a legjobbat kapod. Kicsit feljebb az állad.
Ahogy fotózok, úgy mérem fel a terepet is, hogy kiket kell kiiktatni, és Kacsintok rá egyet.
- Szerintem lőttem neked egy új profilképet.
Adom vissza a kamerát, és kihúzva magam, elindulok határozottan Denis felé, de közben kicsit kitérek Emerald irányába is, és bár nem a legokosabbat cselekszem meg, de a nyakamból leveszem a láncot, a tenyerembe rejtem, és szinte mellette lehajolok egy pillanatra.
- Bocsánat, ezt el tetszett ejteni.
Nyújtom felé a tenyerem, benne a medállal.
- Oltári szép, ez égy Westcon modell?!
Fejezem ki a tetszésem, miközben a tenyérébe ejtem a védelmemet. Valamit valamiért. A társaink keresztnevét gyorsan, de számára remélem érthetően fejezem ki.
- Imádom az ott, de most kollekcióját. Illik önhöz.
Jegyzem meg még vidáman, mielőtt továbbindulok, most már tényleg Denishez.
- Nem érdekel az anyád, Henry, ez a hely szerintem nagyon semmilyen.
Hangosan kezdek el beszélni hozzá, a csípőm úgy ring, mint akinek nem keveset költöttek az alkatrészekre.
- Tökre nem lehet ezt feldobni strasszokkal. Te meg mit csinálsz, imádkozol?!?!?
Nevetek fel hangosan, hogy magamra termeljen a lehető legtöbb ember figyelmét.
Utoljára módosította:Catherine Hope Payne, 2018. október 24. 20:14
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Elterelők
Írta: 2018. október 25. 20:54
Ugrás a poszthoz

Áldottan

Bujkáló mosoly jelenik meg a szám szegletében, mert szinte biztos vagyok benne, hogy ma este Valerie meglátogatja Henry-t. Technikailag mi elterelünk, így annyira nem érzem a veszélyt, az ilyesfajta játék azonban egyre inkább a véremben van. Már látom is magam előtt, milyen is Valerie. Harmincas évei elején jár, a haja mindig szigorú copfban, a ruhája egyszerű, konzervatív, és szinte biztos vagyok benne, hogy a munkához szemüveget használ. Remek lesz, és tudom, hogy Denis is élvezni fogja.
- Attól még, mert én csak a titkárnőd voltam, nem vagyok ostoba. Ha ostoba lennék, most nem néznénk esküvői helyszínt. De ez nem kell, kopár.
Az anyámra tett megjegyzésére csak olyan tipikus fintort ejtek meg, az orromat felhúzva, elfordulva, magam előtt összefonva a karjaimat. Meg vagyok sértve, hogy azt a szent asszonyt, aki nyilván rávett, hogy a ficsúrral összekeveredjek szidja. Az én anyukám nagyon is jól tudja, mi a jó nekem. Vagyis, hogy mi a jó Valerie-nek. Éppen nyitnám a számat a következő taktust előadva, amikor megjelenik mögöttem az őr. A mondandója végett lassan fordulok felé, kimérten végignézek rajta.
- Elnézést kisasszony és uram. A sorrendben a nő előrébb jön a férfinál. Udvariasság, illedelmesség, a nők iránti tisztelet... maga se gyakran tölti az idejét hölgytársaságban, jól sejtem? Attól még, hogy nem bírunk el egy fél fát, még mi is emberek vagyunk, képzelje!
A végére kicsit megemelem a hangomat, és érzem, ahogy könnyek szöknek a szemembe. Odabenn persze más játszódik le. Arra gondolok, hogy a legújabb ruhadarabjaimat szétszaggatják, meg arra, hogy a cipőimet valaki baltával aprítja fel. A könnyekkor egy gyönyörű, piros lábbeli esett áldozatul, amit fekete csipke tesz különlegessé. Kegyetlenség!
- Te... meg... nem... csinálsz... semmit?!
Minden szavamat megnyomom, a végén szinte sziszegek a fogaim között, de nem Denisre nézek, nem tudnék komolyan haraggal nézni rá, inkább a fülének szegezem a kérdést, és meg se várom a választ, már folytatom is.
- Ez a baj, tudja? Hogy nem képes nemet mondani anyucinak, mert az aztán egy akkora szent, az, meg, hogy én másállapotban lejárom a lábam, megnézek ilyen ósdi helyeket, mert mekkora ebben a romantika, az senkit sem érdekel. De most komolyan, maga el tudja képzelni a helyet bájos púderrózsaszínnel, amit finoman arannyal szőnek át? Látja a lehetőséget arra, hogy itt ötszáz fő jól érzi magát? El tudja képzelni? Maga szerint eszénél van az, aki itt házasodik?
Miközben beszélek, igyekszem minél inkább magamra fordítani az őr figyelmét, belekarolok, és elfordulok vele - reményeim szerint legalábbis - úgy, hogy háttal legyünk a többieknek, és mutogatok, felfelé, hogy ne nézze a velünk egy szinten történő eseményeket. És persze hangos vagyok, nagyon hangos, és érzem, hogy ha kell, akkor most még ki is borulok, de úgy igazán.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Catherine Hope Payne összes hozzászólása (151 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Fel