Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
 Eléggé jó itt. Mondom ezt úgy, hogy most érkeztünk, és eddig minden tanár totál kedves és cukker volt velünk. Oké, kivéve a bájitaltan tanárt, de hogy legyen kedves egy olyan tanár, aki élvezettel adagolja a patkányszívet egy fortyogó üstbe? Undi. Szóval neki elnézem, hogy amúgy is keserű élete van. Már most amúgy kiválogattam magamnak a dorolmbolós tanárokat, vagyis, akik megérdemlik, hogy nagyon odafigyeljek rájuk. Ilyen Westwood, a művészetek tanci, mert benne van valami állatiasság, ami eléggé megköveteli a figyelmet, Grace Green, aki bár engem sajna nem tanít, de eléggé észrevehető látvány, valamint a számmisztika tanár, Vasváry, akire nem tudok nem odafigyelni, mert hát ja, eléggé szép. Én pedig elé nagy bajban leszek, mert alapból se tudok koncentrálni a számmisztikára, nem, hogy így. Viszont a suli határozott pozitívuma, hogy legalább van mit nézni. Meg van ez a falu, és mivel hétvége van, egészen pontosan vasárnap délelőtt egy kiadós eső után, így nem sokat lézengenek itt, pedig azt hallottam, hogy elég sok itt a kisbaba. Felhúztam azonban a fekete-fehér csíkos pólómat, azt, amelyik olyan rendkívül tapad a testemhez, hozzá egy magas derekú fekete csőnacit, majd a kettőt kiegészítve egy hatsoros oldalövet arany színben, és azt a csizmámat, ami fekete, az orra pedig arany. Azért nem fogok a sárban topánkába caplatni, dobhatnám is ki a fenébe, és akkor bizony megszakadna picikét a szívecském. A gondolatra is elönt egy halvány bánatmorzsa, de ahogy a tükörbe lecsekkolom az outfitem, egyből továbblendülök. Egy fekete hosszú, de vékony kabit is magamra kapok, azt a fajtát, ami még nem elég hozzá, hogy ne ázz meg, de LA-ben éppen nagyon menő, belepakolom a főbb és elengedhetetlen dolgaimat: Szájfény, pénz, bűvölt mobil, füles és már suhanok is a szabadságot jelentő tölgyfaajtó felé. Zűrös napok ezek. Nem elég, hogy az idő miatt extragöndörnek és mégis laposnak érzem a hajam, most még ez a Jelena botrány is itt van. Totálisan kivagyok tőle. Nem hiszem el, hogy Justin tényleg eljegyzett valami hirtelen jött nőt, de azt nagyon adom, hogy Miley megvédte Selenát, amikor beszóltak neki. Különben is, pont a különbözőségeket keresik, akkor meg? Nem értem ezt a beszólogatást. Lefelé menet az egyik új kedvenc számomat hallgatom, és amikor leérek, körbenézés nélkül indulok meg a hinta felé, hogy abba csüccsenve hajtani kezdjem magam. Rendet kell raknom a fejemben.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Maja és a törpicske
Nagy Royal Family fan vagyok, vitathatatlanul imádom a királyi családot, és szerintem a nagyi fullosan olyan, mint a királynő. Még olyan kis összeállításai is vannak, de mondtam neki, hogy ne aggódjon, nem ő koppintja Erzsébetet, hanem éppen fordítva, persze nem igaz, de ez mellékes. Mondjuk a nagyon nagyobb arc, mert neki van egy titkos tetoválása is, tudom, mert együtt csináltattuk. Mind a kettőnknek van egy kis korona a bal kulcscsontunkon. Az enyémre már kiakadt a család, az övét meg majd csak akkor fogják látni, amikor a temetése lesz, mert a nagyi azt mondta, hogy nyitott koporsót akar és a kedvenc selyemblúzát. Eléggé perverz gondolat, mert az a selyemblúz olyan, hogy még nekem sem engedték meg soha, hogy hasonlót húzzak, annyira áttetsző. Szóval a lényeg, hogy imádom Vilmost és Katalint, nekem ők az abszolút ultimét kedvenceim, és remélem, hogy Károly nem akar majd uralkodni, neki ott van Kamilla, eléggé gáz az, amit csinált. A szép Harry meg elvette Meghant, ami egyrészt nagyon tökös, másrészt nagyon biztosítékkiverős nálam. Nem szimpatikus az a nő. Nagyon nem. Mondjuk jobb választás, mint az eddigiek, meg aztán eléggé vigyorgós lett Erzsébet is a közelében, így talán megbocsátható a házasság. Viszont ma megint végigbújtam pár cikket, és megint megnéztem azt az oltárhoz vonulós - igent mondós - csókot adós részt, és így rájöttem, hogy nekem _muszáj_ csokit ennem. Irány tehát a cukorkabolt.
- Hejhó!
Köszönök belépve a lánynak mosolyogva, aztán hirtelen nagyon sok információ érkezik hozzám. Egy: A lány, akit én lánynak gondoltam pocakos, és feltételezhetően a második babájával, mert kettő: BABAAA. Úristen, esküszöm a világ legédesebb és legvagányabb kicsaja néz fel rám, hát megzabálom.
- Játszhatok vele? Nem teszem tönkre, ígérem, van nekem is kisebb tesóm, hét és egy ikeröcsém, én vagyok az idősebb, tudok bánni a gyerekekkel.
Miközben ezt mondom, már le is ülök a földre, hogy egy magasságban legyek vele. Milyen jó, hogy ma farmernacit vettem fel, kantárosat és alá egy hosszúujjú crop pulcsit, aminek szürke színe van, és ami eléri, hogy az oldalam szabadon maradjon. Szoknyában azért fáznék a földön.
- Ez a te boltod? Imádom ezt a helyet. Nagyon király.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
A zene elvette minden gondolatomat, és nagyon jót tett az is, hogy a szél egyre többször kapott bele a hajamba, ahogy fokozatosan növeltem a tempót. Mivel itt vagyok már egy ideje, nem kevésszer kalandozik el a figyelmem, így őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy mikor került ide a srác, aki a mellettem lévő hintában végzi ugyanazt a tevékenységet. De hát végül is, ezért vagyunk itt, hintázni.
Ilyenkor, amikor egyre magasabbra és magasabbra érek, akkor úgy érzem, mintha madár lennék, és nem, nem vágyom szabadságra, főleg mert nem érzem magam rabnak vagy elkötelezettnek, és a páva sem azért a patrónusom, mert bármily ilyen irányú szimbolikát akarna kifejezni. Azt viszont nem tagadom, hogy szeretem a szép dolgokat és ékesíteni magam, így ezért kaptam meg ezt a sorstól. Amúgy imádom, néha csak úgy eszembe jut egy-egy erős és szép emlék, és megidézem, hogy csodálkozzak az áttetsző szépségében. Ez már csak ilyen. Örülök neki, hogy nem tud beszólni, hogy most már unja, hogy csak úgy ok nélkül megidézem, mert akkor már legalább egy jó kis üzenetet vagy egy helyes mumust had küldjön már el melegebb éghajlatra.
Mikor érzem, hogy kezd kiakadni a hinta - konkrétan dobott egyet -, abbahagyom a hajtást, és hagyom, hogy lelassuljak, természetes körülmények között. Mikor már biztonságos, előveszem a lejátszólistámat és egy barátságosabb számra tekerek, majd mintha ez az előbbi meg sem történt volna, megint elkezdem hajtani magam, de már nem olyan vadul, mint az előbb, és csak remélni tudom, hogy nem lettem kócos az előbbi tempóban. Mondjuk úgyis túlgöndörítettem kicsit a hajam, talán még segítene is az eseten a dolog.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Én a magam részéről tökéletesen jól elvagyok, ami nem véletlen, hiszen az én telefonom nem esett homokba. Egy csomó biztonsági óvintézkedést elkövettem azután, hogy megtudtam, mennyibe kerül a rúnázás. Van rá apunak pénze, nem az, de hát ne már, hogy ő ennyit kiadott érte, hogy megírjam a szokásos minden szupcsiségesen szupcsi üzeneteket, és akkor hetente kelljen neki újat vennie és felrúnáznia. Van mindent álló tokom és egy csomó jóság hozzá. Mondjuk a kedvencem a cicafüles szilikontok unikornisos szarvval, mert én egy cicukornis vagyok. Viszont a srác telefonja leesett, ő meg mondott valamit, amit a zene miatt nem értettem, így csak abbahagyom a hajtást, és kiveszem a fülemből a két kis bigyót.
- Szakított veled a barátnőd?
Kérdezem olyan kedvesen, hogy ne érezze magát nyomás alatt, amiért egy idegen ilyeneket tesz fel. Én csak következtetek, mert a homokba dobott telefonon kívül is vannak árulkodó jelek. Ilyen például az, hogy itt ül, egyedül és sem az ominózus barátnő nincsen sehol, sem a haverok, akikkel kijön gangelni az ember. Nekem még nincs sok barátom, azért vagyok egyedül, a pasim meg nem a pasim, de ezt most nagyon bonyolult lenne elmagyarázni, meg amúgy is privát, hogy mi milyen formában ismerjük egymást. De mondjuk egy havi ittlét után azért már, ha kijövök ide, minimum két másik emberrel akarom tenni, akikkel dumcsizhatunk az élet nagy dolgairól. Amikor teljesen megáll a hinta, mintákat kezdek el a homokba rajzolni, csak úgy, hogy lefoglaljam magam.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Zümik (ha saját gépnél leszek, csinálok ám címzést is) - Ők csak a kisebbek, de vannak nagyobbak is. Hatan. Szóval most jelenleg összesen tizenketten vagyunk Payne-ek, és van egy csomó mostohatesónk, meg olyan tesónk, aki anyukáink új házasságából született.
Mesélem lelkesen, mert nekem nagyon bejön ez a nagycsaládosdi, főleg az a része, amikor apa nyáron elvisz minket nyaralni, lefoglal ilyen nagyobb házakat, amik szinte már olyanok, mint a kastélyok, nagy udvarral, medencével, és ott vagyunk egy nyarat. Annyi minden történik velünk egész évben, hogy egy csomó mindenről tudunk beszélgetni.
- Ráadásul már öt és félszeres nagynéni is vagyok, de hamarosan hatszoros leszek.
Közben a kislány egyre jobban barátkozik velem, én meg lelkesen fogadom minden kezdeményezését, és az ujjaimmal a pocakját csikizve bírom nevetésre. Amikor pedig nem az anyukájához beszélek, akkor neki adok ki vicces hangokat, meg vágok vicces arcokat, az ilyen korú gyerekek csípik, ha bolondos vagy.
- Klara! Hogy neked milyen csudiszép neved van. Az én nevem Cath, mint a cica.
Puszilgatom meg a kezemben tartott puha babakezét, amire szintén vidám válasz érkezik. Imádom a babákat, és olyan jó ez a hely, azt hallottam, hogy tele van kicsikkel, ráadásul a bátyám babája is itt fog megszületni, így akár mindennap láthatom. Persze nem akarok zavarogni náluk, de azért sűrűn fogok ott lenni, az biztos.
- Nagyon édes a Brekid, és a másik baba is kislány lesz?
Kérdezem Maját, felpillantva rá, és közben azért nem kerüli el a figyelmemet, hogy nem volt olyan zökkenőmentes a tesói megemlítése. Viszont ő már a másodikat várja, szóval biztos hisz a dologban. Szeretném megkérdezni, de kettő perce ülök még csak a boltja közepén, ilyenkor még nem illendő azért.
- Szeretnék csoki, meg édességet, meg nem tudom, minden király dolgot, amit itt lehet kapni.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
- Ha elhagyott, akkor azt mondanám, sajnálom.
Nem vagyok én érzéketlen, meg semmi ilyesmi, igazából, mint a lányok legtöbbjének, nekem is hatszáz gondolat szalad végig az agyamon egyszerre. Egyetlen illat alapján eszembe tud jutni egy emlék, egy érzés, egy elképzelt szerelem a kedvenc popsztárommal, pedig ezek egyike se függ össze a másikkal. Miközben pedig a tökéletes esküvőt tervezem, tudok tanácsot adni a barátnőmnek a bájitalházijában és ki tudom találni, hogy mi legyen a legendás lényeg gondozása beadandóm központi témája. Eléggé multifunkci vagyok, és imádom. Rendesen imádom, hogy ennyire nagyon sok minden pörög bennem, és én nem az vagyok, aki olyan nagyon követeli az egyenjogúságot, Merlin mentsen tőle, dehogy, imádok elesett és megmentésre szoruló nő lenni. Emancipáció? Köszönöm, nem. Tisztelem persze az erős és független nőket, de én nem vagyok ilyen. Erős semmiképp, független meg aztán... hahaha.
- Az szívás. Nem lett baja? Én a sajátomra vettem üvegfóliát meg tokot is, imádom, mert ilyen macskás, nézd.
Teljesen megállva belenyúlok a zsebembe, és előhúzom a pink színű csodámat, amit finom aranyporral tettek meseszerűbbé, és mutatom neki a szilikontokot, ami hasonló színű, és ami a legjobb, a teteje két macskafülben végződik, a kettő között pedig egy unikornisszarv van.
- Cicakornis.
Teszem hozzá még a magyarázatot, hogy miért is van ott az a szarv, majd egy pillanatnyi csodálás után vissza is teszem a zsebembe. Nem tudok nélküle létezni, de megígértem anyukámnak, hogy majd kevesebbet nézegetem a közösségi oldalakat, vagy magamat, sőt, kevesebb selfie-t csinálok. Háááát, mondjuk azt, hogy gyógyulófélben vagyok már, de azért nem tökéletes az eredmény még.
- Eridonos vagyok, hogy oda való vagyok-e, azt nem tudom, de oda osztottak be. Na és téged?
Érdeklődöm vissza, mert jelenleg még halvány lilám sincsen, hogy a mellettem ülő vajon hol hajthatja álomra a szemét.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Noel és akik még ide jönnek A térképet a kezemben forgatva próbáltam meg tájékozódni, de nem ment. Will szuper térképet adott, tényleg nagyon királyat, csak azt felejtette el berajzolni nekem, hogy merre van az arra, vagyis, hogy amikor nézem, akkor merre kéne lennie. Eddig nem volt baj, de lehet, hogy a tegnapi túlszőkítés megtette a hatását. Nem akarta ugyanis megfogni a vörös hajamat, pedig eddig nem volt gond. Aztán meg túl sokáig maradt rajta a lötty. Mondjuk imádom a színét, de valahogy tompábbnak érzem magam azóta. Aztán lehet a fejfájás, vagy a botrány Meghan házassági szerződése körül. Aludnom kellett volna éjjel, de annyira lázban tartott a dolog, hogy egy chaten élénk vitába keveredtem egy nővel arról, hogy ez normális-e vagy sem, aztán eljött a reggel, nekem meg cselekednem kellett.
Szóval most, ahogy így haladok, keresve a gyengélkedőt, hogy az agyzsibbadásomat kikezeljem, ér a robbanás. Egy folyosóval lejjebb vagyok, és megtanultam, hogy ha nem akarom, hogy a körmöm vagy a pofim sérüljön, akkor veszély helyzetén húzzak el a lehető legmesszebb. Ahhoz pedig, hogy a legmesszebb legyek, azt tudom, hogy a tölgyfaajtón át ki kéne suhannom a tisztásig, ám valami furcsa védelmező ösztön okán - amiért az öcsémet egy nap kinyírom - inkább a hang irányába indulok el számos társammal egyetemben, hogy megnézzük mi történt, és ha tudunk segítsünk. Mondjuk az Edictumos fotós nem feltétlenül tűnik nagy segítségnek, tekintve, hogy végig kattogtatja a kameráját.
- Ember, nem vagy normális!
Kiabálok oda neki, aztán mi a legrosszabb, ami történhet? Lehoz rólam valami botrányos pletykát, hogy kavarok egy tanárommal vagy ilyesmi, és népszerű leszek. Akkora tragédia, de komolyan. Ha most nem aggódnék, még a szememet is megforgatnám. Most viszont tényleg aggódok, és értetlenül állok a tömegben, ahol többen is a szfinxet keresik, meg azt mesélik, hogy diákok vannak még bent.
- Hé haver! Ha ennek meglátszik a nyoma, feljelentelek!
Kiáltok a Fannizós srác után, aki olyan lendületben lök arrébb, hogy majdnem felborulok, és még fáj is. Oké, bent van a nője vagy a húga és azért ideges, de akkor is, lehetne normálisan is ezt intézni.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Összeomlott Ombozi és akik még jönnek Itt azért elég jó az iskolamegmozgató erő, mert egy pillanat alatt annyian lesznek körülöttünk, hogy csak na. Mindenkinek más oka van, én segíteni szeretnék, a srác a nőjét/testvérét szólongatja, megint más a legjobb barátját. Általános a káosz jelen pillanatban. Nagyon impulzív az egész, ami itt folyik. Aztán jön Ombozi Noel. Valamiért úgy érzem, hogy ezt a nevet egy életre meg fogom jegyezni.
- Haver, szerintem le kéne állnod.
Jegyzem meg a srácnak, de addigra már késő. Villan a vaku, mozdul a srác, és a következő pillanatban vér szökik ki a homlokokból, orrokból, nem tudom honnan, csak a vérre leszek figyelmes.
- Váó.
Ez az első reakció, ami kijön a torkomon, és mivel elég közel állok hozzájuk, szerintem hallatszik is. Nézem, ahogy a srác megtántorodik, majd leül a földre. A megszólításomra felpillantok, és már majdnem elterelődik a gondolatom, hogy elcsacsogjam neki, ez milyen szőke is, amikor lángra lobban a kamera. Valljuk be, eléggé vadító a látvány, ám a tekintetemben csak egy pillanatra csillan meg a riadalom, a következőben már nyugodt, érdeklődő. A karjaimat összefonva emelem meg a szemöldökeimet egy kissé.
- Csípem a tüzes pasikat, Ombozi Noel.
Én már tudom az ő nevét, ő viszont nem az enyémet. Mivel nem ő mutatkozott be, hanem a földön ülő mutatta be, így nem is hiszem, hogy nekem viszonoznom kéne ezt egyelőre. A tömeg viszont lök rajtunk egyet, így a nagyon meghitt égetős pillanatunkat felváltja az, hogy a tekintetemet megint a földön ülő felé kell fordítanom, és mivel egyre többen vagyunk, cselekednem kell. Jártam én már többtucatnyi koncerten. Tudom, mi következik.
- Ki kell húznunk innen, mielőtt eltapossák.
Ha ő nem is segít, én mindenképpen megragadom a kölyköt, és elkezdem kihúzni a nép lába elől.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
A jelenlévők, de most főlek Mr. OmboziVégül a munka oroszlánrészét a fiú végzi, amit mondjuk nem bánok, mert most jut eszembe, hogy valóban áldozatul eshet így a körmöm, a kelleténél jobban kipirosodhatok és amúgy sem áll jól, ha túl domború a hátam. Szóval a srácot én látszatban, ő meg ténylegesen egy csendesebb helyre cipeljük.
- Hogy te milyen felszínes vagy!
Csattanok fel, és ezzel dobbantok is egyet mérgemben, amivel majdnem, de csak majdnem eltaposom a csóró kölyök kezét. Nem így terveztem, de ez a pasas egyetlen pillanat alatt kétszázra emelte a vérnyomásom.
- Tájékoztatásul közlöm, hogy egy rendes lány mindig magánál tartja a kedvenc rúzsát.
Megint keresztbe fonom magam előtt a karomat, amiben semmi haszon nincs, maximum annyi, hogy a másik fél tekintetét a melleimre koncentráltatom, tekintve, hogy én csak alattuk tudok ilyen összefonósat csinálni, de vele szemben meg még csak nem is az a célom.
- Különben is, eléggé okos vagyok, szerintem okosabb, mint te.
Oké, ez egy merész kijelentés, mert hát a srác unalmában kamerákat éget meg kiskölyköket fejelget, de hát ez most úgy kikívánkozott belőlem. Különben is, van nekem egy hozzá hasonlító öcsém, azt hiszi, megijedek? Komolyan. Van egy csomó testvérem, mostohaanyáim, nem gondolja, hogy majd ő lesz az, akinél nyusziként viselkedem majd.
- De ha szőke vagyok szerinted fejben is, akkor mégis mit keresne a rúzsom a Levitában? Köztudott, hogy ők a legokosabb diákok. De gondolom, te rellonos vagy.
Oké, ez meg eléggé csúnya dolog volt tőlem, tekintve, hogy két testvérem is a zöldek házához köthető. de ez most ugye mellékes, mert most fel vagyok mérgesítve.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Noel majd Will, végül Ms Noxen és Ms Stone
- Hogy te mekkora egy tapló vagy! Csak gratulálni tudok annak a szerencsétlennek, akinek köze van hozzád. Hímsoviniszta barom!
Nem kellene leállom az ilyenekkel, tényleg nem. Sajnálom azt a szerencsétlen Fannit, legyen bármennyi köze is hozzá. A kérdésére, hogy vajon miért gondolom, hogy rellonos, látványosan megvonom a vállam.
- Gondold végig drága az előbbi perceket, és rájössz.
Végül is, mi történhet? Megátkoz? Akkor kikaparom a szemét, nem tudom, melyikünk jár rosszabbul. Mire azonban reagálna, elhívják, így én csak sóhajthatok egyet. Hát ez aztán eléggé kiábrándító, pedig olyan régen veszekedtem már egy igazán jót, és ez az Ombozi Noel eléggé jó alapanyagnak tűnt hozzá.
- Fine! Amúgy is vinni akartam.
Emelem fel a két kis mancsom védekezően, amikor Will beszól. Hát hihetetlen, komolyan mondom, a én vagyok ezek szerint a központi kedvenc nála. Máskor nem szokott ilyen hülyének nézni, mondjuk oké, máskor ott van velem Chris is, aki eleve elviszi a showt. Viszont kérte, hogy menjek, és én megyek is, a srácot a hóna alá nyúlva húzom fel, és lököm rá a hátamra.
- Ha összevérzed a ruhám, kicsinállak.
Morgom, de nem nagyon hiszem, hogy eljut a tudatáig, inkább nem állok le, mert azért nem könnyű a kölyök. A gyengélkedőn elviszem egy távolabbi ágyig, mert tudom, hogy a közelebbiek a súlyosabb sérülteknek kellenek, elmondom, hogy nem vészes, csak lefejelték, és utána indulok vissza a tömegbe, hogy megkeressem a bátyámat, aki két nő közelében van.
- Elvittem a gyengélkedőre a srácot. Csókolom.
Az első mondatot Willnek intézem, a másikat meg a két nőnek, és én itt meg is állok, mert úgy érzem, a legtöbbet nekik tudom segíteni.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Zümikék - Hatalmas, és ha apukám megunja a mostani feleségét, akkor még nagyobb lesz.
Nevetem el magam a végére, mert bizony nálunk ez így működik. Ha apa már nem érzi a nagyon vágyat, akkor továbblép, elválik és keres egy másik asszonyt, de azért jóba marad a többi anyuval is, tök barátságosak egymással meg minden. Mondjuk én tudom, hogy apa most azon gondolkozik, hogy Will anyukájához megy vissza, de az anyukája nemet mondott. Nem akartam ezt hallani, és Willen láttam, hogy ő sem akarja, így inkább nem is beszéltünk róla, sem akkor, sem azóta. Kínos kicsikét, és nem csak neki, pont ezért is értem meg, hogy miért nem akar erről diskurálni.
- Aham, ő az egyik idősebb bátyám. Az ő anyukája az én anyukám előtt volt apu felesége. Ismered?
Kérdezem mosolyogva. Mondjuk tuti ismeri, mert Will eléggé ismert, főleg, amióta elvette Norinát, úton van a babájuk és amióta itt lent a faluban is dolgozik doktorbácsiként.
- A gyerekekre fog szakosodni, és gyerekorvos lesz belőle, olyan büszke vagyok rá.
Szép hivatást választott, és tök okos meg fegyelmezett. Én ha fele olyan okos és fegyelmezett lennék, mint ő, akkor én is nagyon büszke lennék magamra, de az már összevetve a mostani gondolataimmal, tényleg egoizmus lenne.
- Nagyon szép anyuka vagy, jól tetted, hogy szültél.
Mostanában ez a dolog teljesen felborult, még én se tudom, hogy akarok-e szülni, a jelenlegi gondolataimat, terveimet és vágyaimat ismerve azt hiszem, ha lesz is babám, az nem mostanában lesz, hanem majd akkor, amikor már minden kis vágyamat megéltem. Ez lehet viszont, hogy önző dolog, de amíg rajta látom, hogy tök boldog a dologtól, tudom, hogy nem lennék annyira. Szeretném a babámat, de nem annyira, mint akarom szeretni majd akkor, amikor tényleg meglesz a megfelelő idő. Meg hát ahhoz olyan fiú is kell, akivel el tudok képzelni ilyen családalapításosat. Ő pedig még nincs a láthatáron.
- Úúúú, ez nagyon tetszik. Megkóstolhatom?
Kérdezem szinte csillogó szemekkel, és felpattanva, vigyázva persze Klara-ra, elveszem a felém nyújtott eszközöket, aztán követem az utasításokat.
- Igen, most nemrég jöttünk át az ikertesómmal. Egyelőre próbálják kitalálni, hogy nekünk való-e a dolog, aztán majd elválik, de legalább sok időt tölthetek majd az új kisbabával.
Azt nem mesélem el, hogy Chris miatt necces a dolog, meg, hogy azért jöttünk, mert így gyakorlatilag mindig orvosi felügyelet alatt lehet. Pedig ez az igazság, esélyt akartam adni neki is és magamnak is.
- Mmmm, ez mennyei, vinni fogok belőle egy csomót.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Zümik
- Nem biztos, hogy mindegyiket, de apukám azért elég sokszor megtette. Most a hatodik feleségénél tart, és szerintem hamarosan jön a hetedik. Van tizenöt gyereket és négy és fél unokája. Apukám viszont még mindig azt hiszi, hogy húsz éves, és hogy örökké fog élni.
Nem nagyon szoktam ilyen dolgokat elmondani másoknak, de vagy a tulajdonos lány kisugárzása vagy a kis tündérke jelenléte, de valami kihozta belőlem ezt az őszinteséget. Egy kicsit jó is persze kibeszélni a sok élményt, mert nem elég nekem a sztárzűrök hada, Miley is állítólag férjhez ment titokban, hanem ott van még a családom is, akik szintén komikusak tudnak lenni.
- A felesége. Még nem akartak összeházasodni, vagyis de, csak szépen meg akarták szervezni, de aztán jött a baba, szóval csak úgy gyorsan megtörtént. Szép volt, de tudom, hogy Will mást tervezett.
Majd csak megünneplik, mondjuk, amikor a saját babájuk már nagyobb lesz. Igaz én most inkább abban reménykedem, hogy szeretnének majd még egyet. Mindenkinek legalább két gyereket kellene szülnie tőlünk, és akkor aztán olyan széles családfánk lenne, hogy kihajtogatható oldalon jelenne meg a modern kori aranyvérűek kézikönyvében.
- Az a jó, nekem sem volt, viszont így, amikor már lógni akartam, elhitték, hogy tényleg beteg vagyok. Nagyon szerencsés volt. Persze a te picinyeid biztos nem így gondolkoznak majd.
Mondjuk szerintem de, de nem akarom már most, az elején frászba hozni őt egy-egy ilyen kijelentéssel. Meg aztán nem lehet mindenki olyan, mint én. Sőt! Ne is legyen senki olyan, mint én, mert én így vagyok jó, és mindenki más is úgy jó, ahogy van. Imádom az emberek egyediségét, és az már most tuti biztos, hogy Maja lesz az egyik kedvencem.
- Nekem eddig bejön, de még nagyon az elején vagyok, remélem izgalmas lesz a tanév. Barátszerzési időszak van még, de például a fiúk egyelőre eléggé gyerekesnek tűnnek, ebben a környezetben még a volt fiúm is nagyon ovisan viselkedik. Ez egy kicsit furcsa.
Vonom meg a vállamat kissé, nem nagyon tudok ez ellen mit tenni. Mondjuk nem mintha fiúzni szeretnék, csak ténymegállapítás volt. Amire vágyom, azt megkapom, és szabad vagyok, innentől pedig tökéletes minden.
- Az biztos, hogy törzsvendég leszek. Az a sok íz az micsoda?
Kérdezem a pult mögötti polcra mutatva. Nagyon tetszik a design, és szerintem az is valami olyan, amit szívesen megkóstolnék.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Zümik
Elnevettem magam a kifejezés miatt, amit használt. Valóban ez a helyzet. Az apukám igencsak szeret élni.
- Az nem kifejezés!
Erősítettem meg még mindig nevetve, és hozzá bólogatva is. Nagyon szeret, de azt már nem merem hozzátenni, hogy ezt nagy valószínűség szerint tőle örököltem. És Chris is tőle örökölte, és szerintem Edith olyan lesz, mint mi. Nem csak mi vagyunk romlottak a sok tisztelettudó Payne között. Mondjuk nem pont a legjobb alap a nálunknál idősebb testvérek vizsgálata. Travis ugyan az oltártól szöktette meg az asszonyát, de Jasonnek a felesége a második barátnője volt, Jeannie pedig tíz éves kora óta együtt volt a férjével. Aztán jön Will, aki szintén az első komoly kapcsolatával házasodott. Ariana nagyszájú, de nem olyan, mint én, Helena meg a tökéletesség mintapéldánya. Szóval nem könnyű, mert nem folyamatosan romló tendenciát mutattunk, hanem mi csak úgy hirtelen rosszak lettünk a sok tökéletesség után. De legalább élvezzük. Viszont nem fejtem ki jobban, mert ami a fiúknál erény, az a lányoknál annyira nem. Kulcs és lakat, csak ennyit mondok.
- Nem kedveltek? Pedig szerintem nagyon normális vagy.
Mondjuk lehet, hogy pont ez a baj itt. Lehet, hogy amúgy engem is halálba oltanak, csak én nem vagyok olyan, aki a szívére veszi a dolgokat. Én csak laza vagyok, és vállat vonok, ha valaki bunkó. Ha emészteném magam, szomorú lennék, és még a végén azt gondolnám, hogy rossz ember vagyok. Pedig szerintem ott még nem tartok. Még. Vékony a jég.
- Az első szerelmeddel babázol?
Feltételezem, hogy egy ilyen helyes lánynak, mint amilyen ő is, megvan a fiúja, aki a babákat csinálta neki. Szeretem a love story-kat, mindig teljesen elolvadok tőlük, de nem hiszem, hogy nekem olyanom lesz. Én nem az a fajta vagyok, meg hát azért nem is vagyok álszent, az életvitelemet nézve nem is érdemlem meg.
- Úúú, ez arra, van, amikor...? Igeeen, arra.
Jó, tudok olvasni, és meg is látom rögtön a lényeget. Mennyire király már. Mégsem olyan ártatlan ez a lány, és ez nagyon tetszik. Meg is lesem, hogy mi van még itt. Ehetőek, mennyire jó már. Veszek tusfürdőt, sampont is, több ízesítésben is, a végén összesen tizenkét terméket bírok kiválasztani.
- Azt hiszem, a törzsvendéged leszek.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Zümik
- Ne érdekeljenek mások, szerintem te egy nagyon csúcs nőci vagy. Nekem is a legidősebb nővérem olyan kis szabálykövető, és mindennek a helyén kell lennie, hogy is mondják ezt... perfekcionista. Magával szemben is olyan elvárásai vannak, hogy Merlinre mondom, borzalom. Én nem ilyen vagyok, szerintem mindenki legyen önmaga, és akkor nincs baj a világban.
Tény, hogy nem voltam itt, amikor ment a nagy dráma velük kapcsolatban, így hát nem is tudom a dolgokat, de majd Willt jól leinformálom, mert ő olyan kis sunyesz. Tud mindent, de tényleg mindent, mert hát hallja a dolgokat, és ha valamit tök lelkesen mesélek neki, nem lepődik meg, szóval ő tud mindent, csak nekem, titkokra szomjazó tininek nem mond semmit. Borzalom.
- Irigyellek, nagyon szerencsés vagy, hogy elsőre megtaláltad az igazit.
Én elsőre nagyon csalódtam, azt hiszem, ezért is lettem olyan, amilyen. Szabadszellemű, ezt a szót használta Jeannie, igaz nem rám, hanem egy olyan lányra, aki ősi mesterséget űz, de olykor nem nagyon érzem magam különbözőnek tőlük. Nem azért, mert én is ezzel keresem a kenyerem, hanem mert vannak olyan igényeim, amire másoknak a homloka közepére szaladna a szemöldöke. Szóval én csalódtam, párszor, de hát inkább most élem ki magam, mint három szőnyegen játszadozó prücsökkel, meg egy férjjel, aki a világ legrendesebbje, és sosem bántanám, de nagyon unatkozom mellette. Ilyet nem szeretnék, amikor azt mondom, hogy fehér ruha, nagy banzáj, akkor mindent komolyan akarok gondolni. Nálunk ez amúgy is mint a villámcsapás szokott történni. Travis az oltártól szöktette meg az asszonyát, Jason elütötte seprűvel, Jeannie ráesett a tanárára, aki a férje lett, Will meg tanulást imitált, hogy feltűnjön Norinának, vagy mi. Szóval remélem, az enyém is ennyire váratlan lesz majd. Csak úgy bumm bele.
- Akkor ennek a helynek története van. Sose add ki a kezedbőől, mert ez a szerelmetek tanúja.
Nem vicc, komolyan. Én nagyon hiszek az ilyen dolgokban, a megerősítésben, a kötelékekben. Csak az első nagy csalódás után az embernek annyira már nincs kedve ezt hangoztatni, és csak remélni merem, hogy ez egy nap majd újra fontos lesz nálam is, valakivel, aki normális.
- Komolyan?! Imádom a sós karamellát. Ezt este azonnal ki fogom próbálni. Norinának is tudnál ajánlani valamit? Szeretném meglepni, még csak párszor találkoztunk, de most ott van náluk is a baba, úgy meglepném valami kényeztetővel.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Zümik
- Tök jó, hogy van egy ilyen hely, amit a magatokénak mondhattok.
Remélem, hogy egy nap nekem is lesz egy ilyenem, valami ami én vagyok. Egy szalon, ahol a ruháimat árulom, egy olyan üzlet, ami én vagyok. Tudom, hogy abban boldog lennék. Most is az vagyok, persze, csak én még nem tudtam elindulni teljesen az önmegvalósítás útján. Vannak persze szárnypróbálgatásaim, a nővéreimnek és a húgaimnak varrok, meg pár barátnőmnek, plusz imádok másoknak vásárolni, szeretem, ha azt mondják, bíznak abban, hogy én jó dolgokat veszek nekik. Szeretem nagyon az ilyen pillanatokat.
- Wooow. Oké, most már biztos, hogy mi nagyon jóban leszünk.
Állítom a biztosat, mert ez most nagyon olyan volt, mintha én mondtam volna. Imádom azokat, akik ennyire valóságosak. Sokan nagyon álszentek, sőt, ami szomorú, úgy is viselkednek, és ezért megvonnak maguktól mindent, ami értékelhető. Én sokkal másabb ember vagyok, sokkal inkább hiszem azt, hogy az embernek meg kell mutatnia, hogy ő milyen. Ezért imádom például Diát, és az a csodát, amit ő képvisel. Ő nem csak egy vászon, amit telefestettek álszentséggel. Imádja Sárközit, imád élni, imádja a kviddicses srácokat. Meg tudom érteni, át tudom érezni azt az érzést, amit ő közvetít a világ felé.
- Ezek az illatok nagyon olyanok, amiket el tudok képzelni rajta. Oké, szerintem legyen az, hogy kérek mind a kettőből tusfürdőt, testápolót meg mondjuk testpermetet. A hajára tuti, hogy jól bevált dolgot használ, szóval azt nem kockáztatnám meg. Eléggé szép haja van, látszik, hogy nagyon odafigyel rá.
Igen, ez így nagyon király lesz. Remélem nagyon tetszeni fog neki, mert szeretnék sokat babázni.
- Igen, eléggé egyszerre babáztok majd. Ha nektek kislányotok születik, még az is lehet, hogy egy nap az ő kisfiúk feleségül veszi.
Erre pedig szerintem meg is van az esély, de ezt csak úgy neki mondom, mert ő édes, Will tutira a szemét forgatná rá. Szerintem meg romantikus lenne, ha összejárnának egy csomó ideig, majd szerelembe esnének egymásba.
- Akkor ennyi lesz szerintem. Az ő dolgaira szeretnék valami szép csomagolást is, mert én nem tudok szépen csomagolni.
Meg nem biztos, hogy szerencsés lenne, az én behappy-jeimmel társulna. Ők sokkal, de sokkal konzervatívabbak nálam, és még ha vannak is ilyen cuccaik, nem nagyon látni náluk.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Bál előtti éjszakás nyünny Tovább a hszhez!
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Szerintem, ha most jönne valaki szembe velem, nem ismerne meg. A hajam fonatban, Annie este gyakorolt rajta, és a vége olyan jó lett, hogy nem volt szívem szétbontani. Arra ráhúztam a púderszín sapkámat, a sminkemet teljesen leszedtem, még a műpilláim is az éjjeliszekrényen maradtak. A sapkához illő hatalmas sállal bebugyoláltam magam, arra jött a fekete kabát, aminek a zsebébe dugtam a kesztyűimet. A házat halkan és észrevétlenül igyekszem elhagyni. Friss levegőre van szükségem. Remélem, azért, ha szembe is jön valaki, nem fog őrültnek nézni. Minden oka meglenne rá, hiszen ehhez a szetthez egy szürke elnyűtt mackónadrágban vagyok, és nagy, formátlan csizmában, amit igazából azért szeretek, mert tényleg iszonyatosan meleg belül. Szóval, ha eddig nem is volt, most ideig-óráig van egy hajléktalannak tűnő tagja a bogolyfalvai utcáknak.
Ez az a pont, amikor túl sok. Szétmegy a fejem, napok óta migrénnel küzdök, de nem hiszem, hogy ez az időjárás számlájára írható, úgy vélem, ez a felelőtlen ígéreteké. Tele van velük a padlás. Ahogy befordulok a sarkon, már tudom, hova jöttem, a játszótér, hát persze. Az ember a gyerekkoránál indít mindig, ugyebár. Mert minden, de minden felnőttkori tettünk visszavezethető a gyerekkorra és annak traumáira. De mit is érezhet egy magamfajta, ami trauma lehet? Hiszen, a külső szemlélőnek, ez egy tökéletes élet. Egy ismert, gazdag máguscsalád legfrissebb generációjának tagja, megbecsülhetetlen örökséggel. Kifinomult zenei oktatás, előkelő nevelés, jó házassági ajánlatok, keresett kapcsolat. Egy Payne, az mindig tökéletes.
Ahogy a hintába ülök, hallom, ahogy megcsikordulnak a hidegtől kissé összefagyott láncok, Bal lábam behajlítva, a jobb egészen kinyújtva. Jobbommal átölelem a láncokat, a fejem is neki döntöm.Lehunyom a szemem, és egyszerűen csak hagyom, hogy minden, minden, ami nyomaszt, ami fáj, elárasszony. Egyedül vagyok. Itt nincsenek emberek, nincsenek, akik egy adott képet alakítsanak ki rólam. Egyedül vagyok. A sírás, felszabadít. Könnyíti a lelket. A nulláról akarok indulni. Nem akarom, hogy legyen bennem bármi is. Én ezt nem akartam. Azt hittem, sokat elbírok. Azt hittem, legyőzhetetlen vagyok. Aztán megismerkedtem Denisszel, és rá kellett jönnöm, hogy ez koránt sincs így. Hogy van, aki le tud győzni, van, aki össze tud törni, aki a földbe tud döngölni. Ez pedig ő. Még ha nem is tudja, hogy így van.
A bogolyfalvi nagy óra éjfélt üt, amikor az első könnycsepp hideg útjára indul az arcomon. Az elejétől kezdem, végigviszek mindent, amit eddig elnyomtam, aminél úgy tettem, mint akit nem érdekel, mint akinek nem számít a holnapban a pillanat, amit átélt. Az első csók meghatározza azt, milyen emberré válsz. Hófehérke a haláltól menekült meg, Ariel visszakapta a hangját, míg Belle megmentette a herceget, akit neki szánt az ég. Az én első csókom tizenkét évesen történt. Anya és a mostohaapám szüneteltették a kapcsolatukat, anyám mással randevúzott. A férfi, Ralp, kedves fickó volt, mindig hozott nekünk is valamit, ha jött, és szívesen vitt el magukkal. Emlékszem, mennyire más volt mellette anyám, mennyit nevetett. Olyanok voltunk, mint egy család. Megbíztam benne. Aztán, egyik este, amikor a segített a matek háziban, odahajolt hozzám, és bármennyire is erősen szorítottam össze az ajkaimat a nyelve átjutott a fogaim között. Majdnem megfulladtam attól, hogy a számban matat, és mert a lehelete babfőzelék szagú volt. Fogalmam sem volt, hogy mi történik, nem éreztem és nem érzékeltem semmit azokban a másodpercekben. Még most is érzem a parfümje illatát az orromban. Erős, férfias. Elszaladtam, elmondtam anyának, aki annyit felet, magamnak kerestem a bajt, mert túl kihívó vagyok. Fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent. Mitől lenne egy gyerek kihívó. Később szakítottak ugyan, de a barátnőinek továbbra is azt ecsetelte, hogy "Nem tud ezzel mit kezdeni, én ilyen lettem. Elfajzott. Kívül rekedt." Csakhamar azzá váltam, amit ő kinyilatkoztatott. Azzá a lánnyá, akit csak az ilyen szó illethet. Ez volt az én páncélom, most is ez.
Hittem, komolyan hittem, hogy soha, senki nem lesz képes a páncél mögé látni. Elveim voltak, szabályrendszerem. Nincs ismétlés, nincsenek érzelmek, nincsen semmi, amire rá lehetne húzni a romantikus jelzőt. Élvezni akarom az életet, gondolatok nélkül, megfelelési kényszer nélkül, anélkül, hogy bárkinek is számítana a véleménye. Így születnek a népszerű emberek, nem? Jól elvoltam a világomban. Jól elvoltam, mindazzal, amit a Catherine Payne név magában hordozott. Anyám örülhetett, hiszen igaza lett. A gyerekei csak a bajt okozzák. Problémásak.
Aztán egy ártatlan angliai unaloműzés eredményeképpen megérkezett az életembe Denis. Emlékszem rá, ahogy először besétált. Még most is érzem, ahogy a füstös illat körbelengte. Már akkor is tudtam, hogy vele jól fogok szórakozni, mert olyan, mint én. A hozzánk hasonló embert könnyen megismerjük.
- Szórakozni, bazd meg, szórakozni!
Mondom idegesen magamnak, miközben próbálok kivenni egy zsebkendőt a zsebemből. Szórakozni, és ennyi. A végén maximum adni egy pacsit a másiknak. Aztán vége. Én voltam a hülye, én szúrtam el. Mert nem kellett volna reggel visszamennem. Soha, senkinek nem vittem kávét. Soha, senkinél nem vártam meg, hogy reggel legyen. Csak megtörtént, és eljöttem. Csak így ennyi.
Ki az a gyökér, aki ilyen elvrendszer mellett _kávét_ visz a másiknak? Hát senki! Én meg, mit csinálok? Ott barátkozom. Hát nem! Ha este megint szexelni támad kedvünk, akkor egymásra nézünk, az egyikünk bólint, aztán megtörténik. Ami a határokon túl történik, az ott is marad. Azt nem hozzuk vissza a hétköznapjainkba. Egyszerűen nem. Mert mi lesz a vége? Éjjel egy hideg hintán bőgünk mackóban, az lesz a vége.
Fogalmam sincs, hogy mikor történt meg, hogy hogyan esett meg az, hogy először aludtam mellette. Az esetre emlékszem. Beszélgettünk, semmi több. Órák óta beszélgettünk. Ott feküdtünk egymás mellett, és mindenről szó esett. A gyerekkorunkról, az itteni időszakról, hogy mi volt, mi lesz, hogy miket szeretnénk csinálni. Olyan volt az az este, mint a filmekben. Megvoltak az érintések, a simítások, a mosolyok, de nem történt semmi más közöttünk. Azt hiszem, akkor dőlt el a dolog végérvényesen, ahogy szépen lassan álomba beszéltem magam. Nyugodtan aludtam, éreztem magam mellett, hallottam a szuszogását, de a felületes alvás hamar átváltott mély, nyugodt álomba. Onnantól nem volt kérdés, hogy már nekem is van egy legjobb barátom. Egy olyan ember, akihez mindig fordulhatok, akinek a jelenléte boldogabbá tesz.
És mit tettem én, hogy boldogabbá tegyem őt? Elárultam, hazudtam neki. Senki sem mondta el a titkot. Én raktam össze, abból, amit Denis mondott, abból, amit Will és abból, amit Annie. És én voltam a legnagyobb barom, amiért rákérdeztem, hogy jól tippelek-e. Onnan lett minden nehéz. Mert mit csinálsz? Persze, megígéred egy lánynak, akinek az élete minden napját úgy kell leélnie, hogy lehet, hogy meghal, hogy megőrzöd a titkát, de mi van akkor, ha ezt a titkot éppen a legjobb barátod előtt kell megtenned? Nincs jogom elárulni, nincs jogom összehozni, nincs jogom beleszólni. Nincs jogom.
Akkor éjjel, a csónakházban, átértékeltem mindent. Az egész életemet. Ahogy Denis az életéért küzdött, és azóta is, rettegéssel élek. Nem tudnék nélküle élni, már nem tudok az lenni, aki előtte voltam, nem tudok olyan lenni, akinek nincs holnapja. Mellette és Annie mellett megtanultam értékelni azt, amit az élet nekem adott: Az időt.
Lepillantok a kezeimre, amelyek teljesen össze vannak kaszabolva. Nem akartam olyan ruhát a bálra, amit bárki más is megvehet. Saját magamnak készítem el. A végzős bál. Félek, hogy ez lesz az utolsó emlékem, hogy a titok felfedése magával rántja az elmúlt hónapok boldogságát is. Ez az év csodálatos volt. Tökéletes. És ezt Denisnek köszönhetem. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig ülök még itt, de, amikor felkelek, és visszaindulok, már felszabadultabban teszem. Lesz, ami lesz, hamarosan vége a titkolózásnak.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Életképek I. Minden szereplő, aki az átkötő történetekben szerepel, ismeri a leírt eseményeket, hozzájárult, illetve megalkotásában szervesen részt vett, ám maga az esemény önálló játékot nem igényelt, később visszautalásként megjelenhet. William Tovább a hszhez!
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Az első, amit mindig megérzek, az a remegés a kezemben. Minden, amire eddig azt mondtam, hogy bosszantó, eltörpül amellett, amit ennél a remegésnél érzek. Mindent elvesztettem volna, amit szerettem, egyetlen pillanat alatt? Ha igen, miért nem veszthettem el azt, amitől szabadultam volna. A lélegzésemet. A szemem lassan nyitom ki, majd csukom be újra. Haj, rengeteg emberi szőrzet, Will. A hányinger úgy söpör végig a gyomromből felszökkenve, torkomban gombóccá duzzadva, hogy már csak az automatikus mozdulat van meg, amivel félrerántom magam. A bátyám gyorsabb, ahelyett, hogy a földet teríteném be cselekszik, és az előre odakészített edényt találom el. Kimerülten fekszem vissza, szemem visszacsukva, elmerülve egy emlék után kutatok, ami csakhamar meg is érkezik, érzem a sós levegőt, a hullámok csapkodását, ahogy a szél a hajamba kap, a szemem kiszáradt, és mégis könnyes.
- Csak tizenhárom voltam.
A hangomon hallom, hogy nem tiszta, rekedt, halk, elhasználtam a vidám csilingelést arra az időre, amikor valóban vidám voltam. Amikor szerettem élni. Néhány hónap alatt felhasználtam azt a készletet, amit mások képesek egy életre beosztani. Will ott van, hallom a lélegzését, talán ő is éppen visszaemlékszik.
- Ha megkérdezted volna, miért, elmondtam volna.
Fészkelődik. Olyan vagyok, mint aki másnapos, minden hang, minden mozdulat fáj, jobban, mint amennyire azt illendő volna tennie. Minden pillanatban azt érzem, hogy széthasad a fejem, hogy felemelem a kezeimet, a koponyámhoz érintem, és mintha csak egy papír volna, szétszakítanám. Szűnjenek meg a hangok, a fájdalom.
- Le akartál ugrani a szikláról.
Felel végül csendesen, amire bólintok egy aprót, vagy talán csak akarok. Talán csak akarok azt hiszem. Az ujjaim tompa puffanását hallgatom, ahogy reszketésükben beleakadnak a takaróba.
- Azt mondtad, az olyanoknak, mint én, nem való az élet.
Megköszörüli a torkát, ahogy ezt a mondatot nyugodtan kimondom. Emlékszem még rá, hogy mit mondott akkor. Nem kérdezett, nekem esett, pedig csak a szikla szélén álltam. Nem volt szándékomban az ugrás, csak nem akartam vidám embereket hallgatni. Nem akartam ott lenni anyám közelében.
- Látod, ha akkor elsétálsz, mennyi mindentől megkímélted volna magad. Nem kéne mindenkit megmentened Will, csak azt, aki megérdemli.
A tekintetemet már nem nyitom ki, légzésem fokozatosan válik egyenletessé, a sötét szobában vagyok. A hangok most csak, mint tompa zúgások érnek el, egyedül vagyok.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Kedves professzorHárom nappal az eset után A fejem még mindig tompán zúg, a hányinger is állandó kísérőm. Fáradt vagyok, folyton csak aludni szeretnék. Nem beszélek, csak tőmondatokban, és fogalmam sincs, hogy az emberek mit tudnak, vagy mit hisznek. Nem érdekel. Egy valamit bánok csak jelenleg, az pedig az, hogy érzékelem a fényt. Úgy élem meg, mint mindenki, aki kórházban van. A kötést cserélik a fejemen, az arcomat melegíti a lámpa egy része. Aztán, ahogy kikapcsolják, úgy jön a kellemes, hideg, sötétség. Orvosi szaknyelven beszélnek, ha figyelnék, talán értenék is belőle valamit, de nem akarok figyelni sem. Will sokat mesél, sokat mutat. Nem iszonyodom a vértől, a nyílt sebektől. Azt mondta, ha nem lennék mániákusan megszállott divat őrült, lehetne belőlem orvos is. Nos, azt hiszem, erről mostanra letett, hiszen a bal vállam éles fájdalma, ujjaim állandó remegése arra engednek következtetni, hogy nem csak, hogy a bátyámat nem követem a pályán, de a tervezésnek, sőt, a hárfának is búcsút mondhatok. Mindennek, ami egykor az életem volt. - Fáj. Mondom a nőnek csendesen, aki mellettem áll, azt mondták, ha úgy érzem, rosszabbodik a fájdalom, szóljak neki, segít. Segített. A fájdalom egy pillanattal később csillapodni kezd, érzem, hogy a fejem kábul, a szemeim lassan lecsukódnak. Nem akarok gondolkodni, nem akarok érezni, nem akarok emlékezni. Nem akarok semmit, csak aludni, pihenni, nem létezni. Álmomban egy sötét teremben vagyok, a teremhez lassan szokik hozzá a szemem, hallom Denis hangját, amiket mondott. Gyűlöl engem. Nem látom őt, hiába forgolódok, csak a gyűlöletet érzem, mint megannyit ostort a testemen csattanni. Hirtelen pattannak ki a szemeim, érzem, hogy nem vagyok egyedül. Férfi illat, de nem Denis, nem a bátyám, nem az öcsém. A szemeim fókuszálnak, és végre bemérem, a házvezető-helyettesem. Sárközi nem jött el. Nem is jöhetett. Ahhoz túlságosan szereti Denist. - Helló.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Kedves prof
A kérdésére, hogy hogy vagyok, halványan elmosolyodom, nem könnyű még huzamosabb ideig ébren lennem, nem tudom, hogy most mennyire fog sikerülni, de mindent, amit el akarok neki mondani, azt igyekszem megtenni.
- Mint, akinek a fejét egy gyökér beleverte a falba.
Ő a házvezető helyettesem. Mind a ketten úgy ismernek, mint aki szépen elcicázik az emberekkel, ujjai köré csavarja az embereket nagy pilláit rebegtetve, mázolt száját édes mosolyra húzva. Most nincsenek pillák, nincsen rúzs, nincs cicás hang, csak a tények.
- Gondolom azért jött, hogy megkérdezze, mi történt, hogy ki tette?
~ Gondolom azért van itt, mert Sárközi nem akarja tudni az igazat. ~
Kiszáradt ajkaimat megnyalva, lapos pislogások közepette pillantok rá. Gondolom, Will intézte így, hogy sokat aludjak, hogy ne gondolkodjak, hogy ne fájjon. Bár inkább fájdalmaim lennének, bár ébren szenvednék, mint álmomban. Amikor alszom, mindig újrajátszom az eseményeket, ahogy Denis kiabál felem, ahogy a fejem koppan, majd a sötétség, amiben a hang marad csak velem, az ő hangja, ahogy azt kiabálja, gyűlöl, megvet engem.
- Denisszel régen nem láttuk egymást, szerettünk volna egy kicsit kettesben lenni, beszélgetni a szünetről. Tetszik tudni, az édesapám egy kicsit belebolondult az életébe, és mindenféle őrültségeket talál ki. Denis hozott nekem ajándékot, de a szobájában hagyta, így lement érte. Én nem akartam kint várakozni, ezért bementem a kandalló melletti helyiségbe.
A fejemet kicsit megigazítom, a szememet elemelem a professzorról, és próbálok úgy tenni, mint aki igyekszik visszaemlékezni az eseményekre. A saját hazugságomat már jól begyakoroltam, hitelesen ejtek ki minden szót, még azt is, ami nem igaz, Denis bejött velem a helyiségbe.
- Volt bent valaki, nem tudom, hogy ki, de eléggé ideges volt. Magas alak, erős. Nagyon erős volt a marka, olyan könnyen lökött a falhoz, mintha csak egy rongybaba lennék. Nagyon megijedtem, a reflexeim lelassultak.
Elpillantok a másik ágyra, Kedves prof mögött ott van egy másik ágy is. Denis tekintetét felém fordítja, mélyen az enyémbe néz, a tekintete kíváncsi. Tegnap láttam őt először, akkor ott ült, ahol ma Kedves professzor.
- Denis nem volt velem. Bárcsak ott lett volna, akkor megvédett volna attól, aki ezt tette.
A mondat végére már visszapillantok a helyettesemre, hiszen addigra a másik ágy újra üressé válik. Talán csak hallani akarta, hogy milyen történetet adok elő.
- Professzor, szerintem mindenkit megviselnek ezek az ünnepek, nem hiszem, hogy szándékos lett volna, csak rossz helyen voltam. Denis gyorsan visszaért, és tudta, hogy mit kell csinálni, hiszen levitt a bátyámhoz, és most élek.
A végét már csak halkan teszem hozzá, lesütve a szemeimet egy pillanatra, majd újra felnézve a férfira.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Kedves professzor
- Elég széles a kör.
Szuper, az iskola negyede gyanúsított lett egy olyan ügyben, amiben én meg tudom pontosan fogalmazni, hogy ki és miért bántott, és azt is, hogy mennyire volt rá jó oka, de bármit is mondok, abból csak az fog kijönni: Denis Brightmore kis híján gyilkos. Na és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az áldozattal igencsak jó és intim viszonyt ápoltak, olyan szinten, hogy nem egyszer egymás házában is felbukkantak. Ez aztán a szenzáció.
- Nem vagyok benne biztos, hogy én voltam a célpont. Amikor beléptem a helyiségbe, emlékszem, hogy az egyik fotel fel volt borulva. Nem az a nagy fotel, hanem az a kicsi, gömbölyű. Lepillantottam rá, és akkor...
Nyelek egy nagyot, ez az a pillanat, amikor el kell csuklania a hangomnak, az események ekkor történtek ugyebár. A tekintetem lehunyom, majd szusszanva nyitom ki újra, barna szemeimet Kedves professzorra emelve.
- ... ahogy ránéztem a fotelre, emlékszem, hogy azon gondolkoztam, mennyire neveletlen valaki, hogy csak így tönkreteszi az iskola berendezési tárgyait, lehajoltam, hogy visszaállítsam, és akkor jött a fal, onnantól minden olyan zavaros.
A kezem a fejemhez emelem. A biztonság kedvéért még kötés van rajta, hogy védje, megint kezd fájni, zsibbadni. Az agyam egyszerűen túl sokat van erőltetve.
- Tételezzük fel, hogy én csináltam hülyeséget, hogy kifejezetten nekem szólt a támadás. Lehet, olyan nyolcvan lány, akit megbántottam, mert javasoltam, hogy hordjon színes ruhákat, vagy ne hordjon annyit, ne fesse magát ribisre, ne utánozzon, ne szóljon be Stella fenékkörfogatára, tudja nem mindig tudom befogni a lepcsest.
Egy pillanatra megállok, a szemei kipattannak, úgy nézek rá, mint aki szellemet lát, és valóban, Mr. Brightmore ismét az ágyon ül. Nem veszek róla tudomást, csak Kedvest nézem.
- Ki akarnak csapni?! A záróvizsgáim előtt?! Ne haragudjon, de ez nem fair! Egy csomó közösségi munkát csinálok, ott a dök meg az edictum, mentorálom az újakat, azért mert beszóltam valakinek, még engem akar felelősségre vonni? Az apám az iskola támogatója, ezt nem tehetik meg velem.
Bármit képes vagyok tenni, bármit, csak tereljük el a témát arról, hogy ki hol volt és mikor. Értem, hogy Sárközi azért nem jött el, mert szereti Denist, és tudja, hogy érte hazudnék neki, de látná az igazságot, viszont Kedves kukacoskodó és csak bajt fog hozni ránk.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Ariana  Kinézetem- Mostanában sokat sétáltam kint, levizsgáztam.
Eredetileg úgy terveztem, hogy csak ringatózom a hintaszékben, amíg el nem fogyok teljesen, és el nem ragad a korai halál, vagy, amíg erőtlen testem fel nem emelik, és át nem viszik Angliába, hogy hozzáadjanak egy férfihez. Aztán volt egy különleges látogatóm, Denis, hús-vér valójában, és minden megváltozott. Nevetséges, hogy ennyire hatással van rám, de nem bánom. Év eleje óta a varázstani alapismeretek vizsgámat vártam, és most végre megírhattam. Nélküle ez semmiképp sem jöhetett volna létre.
- Megszerettem ezt a helyet.
Vallom be mosolyogva, a taszítás igazán jól esett, emberi érintések. Sokáig megvontam őket magamtól, csak Annie-t engedtem közel. És be kell vallanom, őt is céllal, hogy Denis illatát érezhessem. Mint egy drogos, aki minden apróságba belekapaszkodik.
- A varázstanin volt egy kérdés, hogy tervezek-e továbbtanulni és mit. Furcsa volt leírni, hogy mi lettem volna, ha.
Kicsit megvonom a vállam, mielőtt Arianaba karolnék, és a mosolyomat megtartva felé pillantanék.
- Hallottam, hogy megint elhalasztották az esküvődet. A karmád ezek szerint eléggé fényes.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Nővérkém - Van három kiválóm. Plusz a varázstani, ami még kérdéses, de szerintem az is megvan legalább elfogadhatóra.
Legalábbis nagyon remélem, hogy nem éppen a fővizsgámon hasaltam el, mert az nagyon szégyenletes lenne, bár simán fellebbeznék, és ráfognám életem legpocsékabb hónapjára.
- Jobban, de ez olyan meghitt. Biztonságot adó. Innen kimehetsz bulizni, de visszatérhetsz pihenni. Kicsit olyan, állandóságot jelentő.
Van valami a faluban, ami még engem is megfog, pedig én aztán tényleg olyan ember vagyok, aki bármikor tud bulizni és pörögni. Bár azt mondják, nem tanácsos ezt bármikor megtenni, mert, hogy a fejemre még vigyáznom kell, de a múltkor, amikor Esztivel szívtunk, nem nagyon zavarta az agyam, hogy betompítom.
- Szerinted egy negyvenéves férfi meddig halogatná a gyerekvállalást?
Megborzongok, amikor a terhességre gondolok. A jövőben a terveim között szerepelt a gyerekekkel való foglalkozás, de nem a szülés, azt semmiképpen sem szeretném a huszonnyolcadik évem előtt.
- A te alakoddal és az én melleimmel, szerintem nagyon népszerűek lennénk. Csak mi lesz akkor Helenával?
A testvérünk valahogy nem olyan talpraesett, mint mi ketten, és nagyon aggódom miatta, hogy nem is lesz az, hogy elveszik a házasságában.
- Semmi nyom?
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Nővérkém - De most tényleg megcsalta, vagy Ferkó bá találta ki ezt az egészet, mert Klári néni nem akart elmenni vele?
Imádom ezeket a pletykákat. A múltkor összefutottam Manci nénivel, aki két óra alatt elmesélt mindent december óta, szóval képben vagyok a változásokkal elég rendesen, és nem nagyon néz ki úgy, mint akit tényleg megcsaltak. Szerintem ő már régen elásta volna a férjét.
- Nem tudom elhinni, hogy megtette volna. Döme bá olyan jó arc, de szerintem nem tenne ilyet. Te meg mernéd ezt tenni Manci nénivel? Ha a férje lennék, még most is, félelemből, csókolnám a talpa nyomát.
A gyerekes megjegyzésre elmosolyodom, mert én is azt szeretném, ha már szülnöm kell, ne emlékeztessen a gyerek arra, hogy miért fogant meg. Rettegek attól, hogy terhes leszek, nem akarok, nem és nem. Nekem nincs szükségem gyerekre.
- De mindig azt mondja, hogy a "vagyon és a ti érdeketek", szóval valaminek lennie kell. Azért apa szeret minket, nem dobna csak úgy oda az első szembejövőnek. Meg ha megnézed a választásait, Arie-t ennyi idő után előkerítette csak azért, hogy ne kelljen egy idegenhez menned. Tudjuk jól, hogy te vagy a kedvence, külön gondot fordított rád.
Én egy ideje már selejtként funkcionálok nála, legalábbis ezt érzem. Amikor az anyám pasija megcsókolt, és ezt elmondtam neki, pont ugyanúgy reagálta le, mint az anyám, engem hibáztatott, később azt mondta _lehet_, hogy nem az én hibám volt, de akkor már mindegy volt. Ahogy a többi esetnél is. Én már a mindegy kategória vagyok nála, és a választása is olyan mindegy. Mintha az utcán szedte volna össze a jövendőbeli férjemet.
- Van öt hetünk találni valamit. June még nem került elő? Nagyon érdekelne a feje.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Nővérkém
- Nem, Manci néni egy jelenség.
Régebben én is arra vágytam, hogy ő legyek, mostanában azonban furcsa apátiával tekintek a jövőmre. Talán nem kellene így lennie, talán küzdenem kellene, de azt hiszem, elfáradtam. Néha a lázadók is elfáradnak, nem megy úgy tovább a szekerük, mint hitték anno, amikor az egészet elkezdték. Hihetetlen, de azt hiszem, kezdem tényleg feladni az egészet. Sosem lesz belőlem gyógyító, sem szociális munkás, de még csak a divattervezésnél se jutok tovább, pedig ott elindult valami.
- Ariana, te egy aranyvérű nő vagy. Érted, ugye?
Bármennyire is szeret minket az apánk, mert tételezzük fel, hogy tényleg szeret minket, belé belékódolták ezt, talán a génjeiben hordozza. A lányai nem mások, mint nők, a nőnek nincs szabad akarata. Nem furcsa, hogy egy érdekházasságban csak a nő tesz fogadalmat?
- Lemondok nevemről, hogy neved naggyá emeljem, támaszod vagyok, ki tart téged dicső létedben.
Ez a fogadalom eléggé kacifántos dolog, és nem is biztos, hogy így van, még nem volt érkezésem rendesen megtanulni. Még van nyolc napom, jó hét, a nyolcadikon már Mrs. Anweakármicsoda leszek.
- Mert olyan vagy, mint a dédi. Makacs, domináns, ellenálló. Apa nagyon szerette a dédit, a dédi nagyon szeretett téged. Az első pillanattól olyan voltál, mint a dédi. Ha rád nézek, őt látom. A harcost, az ellenállás vezetőjét. A nagyi nem Payne-nek született, de a legPaynebb Payne-ként vonult be a történelembe. Ő tizenkét évesen kijelentette, hogy a dédpapa el fogja venni feleségül, és nézd mi lett belőle.
Megsimogatom a karját, ahogy felpillantok az arcára, és elnevetem magam.
- Ugyan, Bridgitet se lökted le a szikláról.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Elle
Az életnek nem szabad megállnia. Egyszer már megállítottam miatta mindent, és megérte? Szeretném hinni, hogy igen. Az biztos, hogy kettőnk között sok mindent elmélyített, és talán még többet tört össze az az állás. Az életet tovább kell élni, főleg, ha a napjaid alapkövét egy hazugság köré építed, mégpedig aköré, hogy Denis vígan sétálgat Olaszországban, jól érzi magát, és lebarnult már annyira, hogy mikor viszontlátjuk, rá se fogunk ismerni. Mi mást tehetnék, ha egyszer Annie esetében minden szónak tripla jelentősége van? Hazudok. Ezt pedig egy nap Denis kamatostól meg fogja nekem fizetni, arra mérget vehet. És igen, ha nem a földön, akkor majd a pokolban, mert, hogy nekünk kijelölt helyünk van odalent, az is biztos.
Chris, mióta egyre magabiztosabban áll féllábon, azzal szórakoztatja magát, és kerget az őrületbe engem, hogy a homokozó szélén gyakorolja ezt az áldásos tevékenységet. Igaz, legalább nem a betonon, az is nagy segítség, ami azt illeti, mert alig egy hónapja olyan masszívan lehorzsolta így mind a két térdét, hogy az apjával egész éjjel a gyereket vigasztaltuk, remélve, hogy legalább Nasi nem kel fel rá. Pedig de. Ha már Nasi, ő természetesen balerinának öltözött a mai jeles játszótéri kivonulásra, és a saját maga köré szervezett "bandája" életében rendezkedik éppen. Fél füllel azért figyelem, hogy miként szervezkedik, mert van egy határ, amit nem léphet át, mostanában az ikertestvérén is túl sokat gyakorol.
- Naskó!
Finoman, de határozottan nézek rá, mire szája elé kapva a kezeit, csibészes mosollyal néz rám, mert pont ezt akarja kiváltani, hogy figyeljek rá, és éppen így nem tudom elkerülni azt sem, hogy megszólítsanak, én pedig úgy fordulok meg, mint aki szellemet lát.
- Helló.
Nem számítottam rá, bár igazából várható volt, hiszen beközölte a nagy hírt, aztán Denis sehol sincs. Édes lenne, ha azt gondolná, hogy a gardróbomban rejtegetem, és mennyivel egyszerűbb is lenne, ha valóban ott lenne. Ártatlan arccal nézek rá, de kicsit összevonom a szemöldökeimet.
- Segíthetek?
|
|
|
|
|
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Elle- Tudom.
Felelem a kijelentésére, hogy Denist keresi. Kicsit azért elégtétellel tölt el, hogy jelenleg Denis még ebben a státuszban van, de valahogy amint ez előbukkan, előjön a félelem is, hogy mi van akkor, ha örökre ebben marad? Nem azért, mert ne akarna elválni, bosszantóan sokszor hagyja el az ajkait az, hogy "két év", hanem hogy nem lesz már lehetősége elválni. Mert elveszítem őt, örökre.
- Nem tudom, hogy pontosan hol van. Sosem tudom, amikor odamegy, csak azt, hogy miért megy oda, hogy másnak ne árthasson.
A tekintetem lejjebb csúszik, a hasára, hiszen már látszik, hogy várandós, majd vissza az arcába.
- Annak, aki neki ártott.
Nem félek kimondani, hogy ezt tette. A terhességgel, azzal, hogy összefeküdt mással, ártott Denisnek, ártott az érzelmeinek, ártott annak, hogy ki mert nyílni előtte. Elárulta őt, és tönkretette a nehezen felépített bizalmat, és Denisnél ha a bizalom megroppan, minden megroppan. Én már csak tudom.
- Én nem hibáztatlak, amiért megtartod, hiszen öregszel. Én is ilyen huszonkilenc körül tervezek majd szülni. Az ideális.
Teljesen jól belőttem a huszonkilencet, előtte még egy csomó mindent szeretnék megvalósítani, befejezni a sulit, az egyetemet, dolgozni kicsit, kialakítani az életemet, amibe beleszületik majd a gyerek. Viszont mondjuk harmincöt után már tutira nem szülnék, az már veszélyes.
- De amúgy igen, elszúrtad. Mocskosul.
Még bólogatok is hozzá, sóhajtva egyet, miközben elkapom Christ, mert megint készül akkorát esni, mint a ház, és nem lenne vicces.
- Haldoklik.
Furcsa, hogy Annie-ről kérdez, és nem is nagyon tetszik, így a figyelmemet megint inkább neki szentelve fordítom felé a tekintetemet. Rossz ötlet lenne, ha éppen őt keresné meg azzal, hogy hol van a bátyja.
- Myocarditis, születésétől fogva. Az orvosok pár hetet ha adtak neki, de elég nagy küzdőszelleme és számos egyéb betegsége van. A bátyám rengeteget küzd azért, hogy megcáfolja a statisztikákat, és Annie megérje a huszonegyedik születésnapját is, de nem túl jók az esélyei. Ha azt vesszük, hogy nem lenne szabad élnie sem, akkor bármi lehet.
Mindazonáltal nem szeretek arról beszélni, hogy mi a helyzet vele, mert nem szeretem az ördögöt a falra festeni. Itt pedig nagyon kérdéses minden kimondott szó.
- Denis egy barátját ment meglátogatni, és pár hetet nála tölt, mint minden nyáron. Annie így tudja, és remélem ez nem fog változni.
Kicsit nyomatékosabban teszem ezt hozzá, nem érdekel az sem, ha megsértődik. Nem fogom elveszíteni őt is, csak mert a nő nem tudja zárva tartani a combjait vagy nem ismeri azt, hogyan kellene védekezni.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Elle
- Robot módjára? Nem, félreértesz. Nem akarok úgy gyereket szülni, hogy nem éltem, és nem láttam mindent, amit akarok. Ezt a huszonkilencet évekkel ezelőtt eldöntöttem. De persze kompromisszum kész vagyok, de, ha addig nem lesz gyerekem, akkor férfival vagy anélkül, de lesz.
Kicsit még a vállam is megvonom, hiszen ez ennyire egyszerű. Én ezt elhatároztam, és ebben Denis Brightmore önző, gyerekes viselkedése se tud eltántorítani. Az arcára volt írva minden, amikor közöltem vele, hogy gyereket fogok szülni, minden, és mindez úgy, hogy a nőt választotta. Nem tudom, hogy mit hisz, vagy mit vár tőlem, de nem hiszem, hogy én azt Denisnek megadhatom már, hogy csak vele foglalkozzak. Muszáj törekednem arra, hogy boldog legyek, nélküle.
- Nem sok érdekesség van ebben. Én küldtem oda Denist aznap éjjel, amikor pontosan tudtam, hogy mennyire sebezhető, én mondtam neki azt, hogy szereted őt, hogy boldogok lesztek együtt, pedig legalább annyira szeretem őt, mint te. Akkor este bármit megtehettem volna, amivel magam mellett tartom, de nem tettem. Pár héttel később pedig egy összetört embert találok.
Megengedek magamnak egy apró szomorúságot a hangomba, mert, bár nem szeretem kimutatni az érzéseimet, de szeretném, ha értené, tényleg szomorú vagyok attól, ahova Denis jutott. És igen, ha a jövőbe látnék, akkor gyűlöljön meg később Denis bármennyire is, nem engedtem volna el aznap éjjel. Nem engedtem volna, hogy ide jusson.
- Nem azt mondtam, hogy légy a természet lánya, és ne védekezz. Minden hülye tudja, aki több embernek is szétpakolja a lábaid, hogy fontos a védekezés, mert aki veled is kavar, jó eséllyel mással is, ha te is kavarsz több mindenkivel. Ehhez nem kell nagy ész, csak kellő aggodalom a fertőzésekkel és nem kívánatos terhességekkel szemben.
Megint megvonom a vállam, mert biztos Stellával volt nagy öröm, hogy milyen jó dolog a terhesség, pedig nem az, így nem az, hogy valaki szerelmes beléd, és fel akar nőni hozzád, a társad akar lenni. Így a világ legnagyobb hülyesége. Dolgok, amiket sosem tennék meg, de ez én vagyok.
- Bármit megteszek, hogy Annie életben maradjon. Bármit.
Nyomatékosítom, hogy értse, ez nem olyan dolog, amin nagyon élcelődnie kellene. Annie fontos nekem, nagyon megszerettem az elmúlt hónapok során.
- Megígértem Denisnek, amikor elbúcsúzott tőlem, és én állom a szavam. Denis és Annie miatt tanulok gyógyítónak. Egyébként nem érdekelt különösebben, hogy érzékem van hozzá, de miattuk szükségét éreztem. És igen, ha az kell a boldogságához, hogy tojásokat rejtsek el a kertben, akkor megteszem, ha az, hogy tartsam a homlokát, amikor a láztól legyengülten összehány mindent, akkor meg azt.
Szusszanok egyet, amíg Nasi felé pillantok, hogy még mindig nem haragított-e magára mindenkit, de szerencsére nem.
- Amúgy egy teljesen normális gondolkodású tizenhét évesről beszélünk, nem hétévesről. Nem az elméjével, hanem a szívével van baj, van különbség a kettő között.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Elle - Persze, ugyanakkorával. De hogy mi az elvárt? Fél éve házas vagyok, a szüleim a születésnapomra és a névnapomra is babakelengyét adtak. Sőt, a nagyszüleim is, pedig én egy könyvsorozatot kértem tőlük. Az elvárt az lenne, hogy a férjem a nászéjszakánkon teherbe ejtsen, vagy ha akkor nem hát a nászút alatt. Még szerencse, hogy a nővérem hamarosan szül.
Ezt eddig senkinek sem mondtam el, Denisnek sem, nem mintha kellene, előtte nyitott könyv vagyok, de igyekszem ezeket a dolgokat kellő nyugalommal kezelni. Nyilván, az én esetemben az lenne az ideális, ha már valóban terhes lennék, sőt lehetőleg egy fiút szülnék, hogy továbbvigye családjaink büszke nevét. Nagyon remélem, hogy lányom fog születni, ha egyszer úgy adódik, és azt is, hogy apám ezt még láthatja.
- És a fekete gólyahír főzet. Az is száz százalékos. Csak mondom. A jövőre nézve. Nem káros, és megvéd.
Isten áldja Várnai Rafaelt, aki elterjesztette a gólyahír főzet hírét anno a kastélyban. Azóta az, aki biztosra akar menni, csak ezt használja. Ráadásul Rafival könnyű üzletelni, mindenkinek megéri. A cucc jó, bár az íze pocsék, de a hatása maximális. Szerintem pedig tökre nem szégyen, ha egy nő tart ilyet a fürdőszoba szekrényében.
- De a kipakoltatás tényleg nem jó, egy csomó bonyodalom csak.
Ezzel maximálisan egyet tudok érteni. Az más, ha valaki nem érzi jól magát a testében, de csak mert ebben a pillanatban úgy hiszem, hogy nem akarok gyereket, vagy éppen olyannal vagyok együtt, aki nem akar, akkor nem az én testemmel van a probléma, de még mennyire, hogy nem.
- Denis akarna gyereket. Évek múltán, nem most, azt nem hiszem, de pár év múlva, ha befejezte a tanulmányait, ha beállt a rutin az életében a munkáját adódóan, akarna. Mondjuk hat év múlva. Kettőnk közül biztos vagyok benne, hogy ő akarna előbb, mert ő ellenkezik jobban. Magamnak tízet adok, neki hatot.
Aztán ha valaha ezt megtudja, majd jól összeveszik velem, hogy hogyan mondhatok ilyet, pedig ez az igazság. Szerintem ő előbb lesz apa, mint én anya. Már, ami a saját gyerekeinket illeti. Ha a párjainkat nézem, akkor nyertem, hiszen nekem már itt van ez a két ördögfióka.
- Hazudunk? Mint a szél. Annie meghallotta, hogy rosszabbodik az állapota, és csak, hogy életében egyszer hallja a testvére hangját, megszökött otthonról, és ki tudja, hogyan, eljutott ide. Hallotta, aztán a bátyám talált rá ájultan az utcán. Ha azt mondanám neki, hogy a bátyád a haverjánál drogozik, piál és valószínűleg halálra vereti magát, akkor tőlem is megszökne. Márpedig én a pokolban nem fogom egy örökkévalóságon át azt hallgatni Denistől, hogy az utolsó kérését se tudtam megtartani.
Még a fejem is megrázom hozzá, de ahogy végiggondolom a mondatomat, úgy válok iszonyúan szomorúvá. Ki tudja, ebben a pillanatban talán már nem is házas vagyok, hanem özvegy. Nincs jó érzésem. Még álmodom vele, még nem érzem, hogy ne lenne itt. Pontosabban azt érzem, hogy nincs itt, és ez jó. Félek, ha meghalna tényleg, akkor azt érezném, mint Holly, hogy Gerry lénye körülveszi őt. Nem akarom hallani, ahogy a The Pogues-tól énekli a Love you 'till the End-et. Csak simán nem.
- Tényleg elbúcsúzott. Mint soha korábban, és nem hiszem, hogy a barátja tudja, hogy ott van. Nem akarja, hogy megállítsák.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Elle- A sajátomat fogom.
Ebben az egyben biztos vagyok, bár szerintem eddig is azt mondtam, hogy a saját terveimet fogom megvalósítani, még ha azok annyira hasonlóak is az átlag vágyaihoz. Eléggé az átlaghoz tartozom, ha azt vesszük. Tiniként egy fiú lett a legjobb barátom, akibe beleszerettem, ő mást szeret, én pedig szeretném őszintén azt szeretni, aki engem szeret. Szamárnak érzem magam Elle mellett Denisnél, és nem akarok a saját páromból szamarat csinálni, mikor ő lóként tekint rám. Tipikus átlag problémák. Nem tartottam magam soha különlegesnek, pusztán csak különlegesnek éreztem magam Denis Brightmore pillantásától, és bár ne éreztem volna magam annak, akkor sosem szerettem volna belé. A szerelmet még mindig gyengeségnek és kellemetlen dolognak tartom. Valaminek, amitől szeretnék megszabadulni, és amit nem szeretnék soha többet érezni. Nem kell szerelem ahhoz, hogy valaki mellett boldog légy, de a szerelem egy másik iránt megölhet mindent. És én nem akarom kockáztatni a most kialakuló kapcsolatomat azért, amit sosem kaphatok meg, mert Denis sosem lehet az enyém.
- Kösz.
Biccentek is egyet hozzá, mert nem hiszem, hogy rosszat akarna, vagy, ha akarna is, hát azzal nem engem, hanem a saját gyerekét mérgezi, mert az ilyen rosszindulatú dolgok mind a gyengébb élőlényben csapódnak le. Szóval továbbra is fenntartom, hogy nem akar rosszat. Amúgy se nagyon feltételeztem róla ezt korábban, egészen addig, amíg az évnyitón meg nem láttam, hogy mit művel. De legalább megnyugodtam, hogy Stellával kettőnk közül nem én vagyok a mérgező. Ha meg valakinek az kell, amit ő nyújt, ki vagyok én, hogy meggátoljam? Naugye.
- De, egy nap majd nekem kell, bár remélem, hogy ez sosem fog eljönni. Denisnek jelenleg én vagyok a legközelebbi rokona, biztonsági okokból Annie-nek semmit sem mondhatnak, pont azért, hogy ne érje trauma. Ezért él velem, mert én tudok vele úgy beszélni, hogy lehetőleg ne halljon bele. Nem garancia ez sem semmire, de növekednek az esélyei ezáltal, és már ez is sokat számít.
Megrázom a fejem az első állítására.
- De, akarja. Ezért van mellette Salvatore, mert ő képes arra, hogy megállítsa. Viszont, ha most felhívnám, hogy mikor látta utoljára Denist, azt felelné, hogy az esküvőnkön, és az nem tegnap volt. Ismerem Denist, jobban, mint bárki, a mozdulatait, a tekintetét. Tudom, hogy mi a különbség nála elköszönés és elköszönés között. Ez nem ellened szól, vagy nem egoizmus. Egyszerűen ismerjük egymást. Egyetlen mozzanatból kitaláljuk a másik következő lépését.
Gyűlölöm, hogy ezt mindig el kell magyaráznom. Denis a barátom, nagyon régtől fogva. Vele éltem le itteni életem nagy részét, és ismerem, éppen ezért. Tudom, hogy mit mondok, amikor azt mondom, elbúcsúzott.
- Azért mondta, amit mondott, mert szerelmes beléd. Én mindent megadtam volna, hogy irántam ezt érezze, de nem voltam elég.
Felemelem Christ a földről, aki szőke fejét a nyakamba fúrja, de kék szemeit végig a velem szemben álló nőn tartja. Naskó legalább három percig fog még barátnőzni, mielőtt elkapja a féltékenység, hogy Christ babusgatom, és neki nem áll itt produkálni magát.
- Neked nincs okod irigynek lenni rám, de én irigyellek téged ezért. Csodálatos lehet, ha viszont szeretnek.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV
Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
|
Elle- Will? Igen, nagyon. Sosem láttam még nála elszántabb embert. Nem fárad el, amíg meg nem oldja a problémát, emberséges, tehetséges, állhatatos. Sosem láttam még ekkora küzdőszellemet.
Nem vagyunk jóban Willék, rosszban sem, persze, de közöttünk nagyon régen eltört valami, mégis, láttam egy kis büszkeséget rajta, amikor megkértem, hogy had lehessek mellette gyakornok, és akkor is, amikor azt mondta, felelősségteljesen végzem a munkám, legyen szó Annieről, vagy a gyengélkedőre került betegekről. Szeretném, ha büszke lenne rám, ha nem csak a rossz dolgok maradnának meg.
- Minden idők legfiatalabb díjazottja, olyan helyeken tart előadást, amelyekről a nála idősebbek is csak álmodoznak. Büszke vagyok rá.
Valóban, a hangomból is árad a büszkeség és a boldogság. Mindannyian tehetségesek vagyunk a magunk területén, ami nagyon ritka, főleg ennyi testvér esetében, de Will és Jason mindig kiemelkedőbbek és szerényebbek voltak, mint mi.
- Szerintem embere válogatja. Nem szeretek szerelmes lenni, de azt szeretem, hogy ezt az érzést Denis váltotta ki, mert benne megbízom, de soha többet nem akarom érezni azt, amit kivált.
Ebben az egyben biztos vagyok. Sosem tapasztaltam meg ezt korábban, de most, hogy már megvolt, köszönöm, nem tetszik. Halvány mosoly kúszik az arcomra, ahogy eszembe jut egy emlék, kicsit feljebb lököm Christ, mert lecsúszott.
- Denis azt mondta, nem zavarja az sem, ha örökre belé leszek szerelmes, és megvallom, én is ennek örülnék a legjobban, ha már éreznem kell, akkor tudjam kezelni, és ezt tudom.
Nem mondom, hogy nem fáj, hogy nem hiányzik, mert de, mocskosul hiányzik, hogy nem csókolhatom meg, hogy nem érinthetem, ahogy korábban, hogy nem érezhetem, ahogy a testünk eggyé válik, de ez egy olyan csőd, amit már megtanultam kezelni. Ezzel már könnyedén együtt lehet élni.
- De például ott van Vajda Ricsi, ezer éve ismerem, és róla sosem feltételeztem, hogy olyan érzései vannak, mint amilyeneket Lili irányába táplál, és látva őket, hogy mennyit küzdenek, és mennyire kitartóak, mennyit beleáldoztak ebbe az egészbe, szeretem hinni, hogy a szerelem csodálatos is tud lenni. Miattuk hiszem, hogy van értelme.
Ahhoz képest, hogy saját magam nem szeretem, hogy szerelmes vagyok, csodálatosnak élem meg mások szerelmét, mint Ricsiékét. Nekem ők ketten az ultimate páros, de van még pár, akiket szeretek, mint Andrej és Maja, vagy éppen Lewy és Maja, azt hiszem, eléggé szeretem, amikor a Maják megtalálják a párjukat. De például Mei és Gergő is olyan, hogy sosem tettem volna össze őket, de tetszik, hogy együtt vannak, látszik a kölykön, hogy már nem olyan görcsös. Összességében szeretem a szerelmet, csak nekem ne legyen részem benne.
- Mi?
Csodálkozva nézek rá, a döbbenet attól, amit mond, kiül az arcomra, és egy hosszú pillanatig szólni se vagyok képes, annyira megdöbbent, amit mond. A fejemben visszhangzik minden szava, én meg állok ott, mint egy rendes hülye. Sejtelmem sem volt róla, hogy ezek a dolgok nincsenek köztük letisztázva.
- Mi?
Ismétlem meg magam, és közben hagyom, hogy a kiskölyök lecsússzon rólam, és elinduljon a testvére felé. Persze utánanézek, majd a fán gubbasztó Niamey felé, aki miatt igen menőnek érzem magam néha, máskor meg halálra vált, hogy mi lesz, ha egyszer bepörög, elméletileg tudom, hogy mit csináljak, de a gyakorlat nagyon más. Eddig mindig ott volt Denis, vagy, Nia tudta, hogy ha végeztünk, visszamegyünk hozzá, de most? Semmit. Még egy pillantás Chrisre, hogy megmarad-e, aztán vissza a nőre.
- Mi nem élünk együtt. Oké, a ház közös, de az apám vette. Minden férjhez menő gyerekének vagy egy házat, ez a nászajándéka. A házat a házasulandók választhatják ki, de ezt a házat én a bátyámmal, Jasonnel és Annievel néztem meg. Hárman lakunk benne. Denis néha ott alszik, de Annie miatt. És van olyan, hogy velem alszik, de pizsamában.
Nem tudom, hogy mennyit segít a tényen az, hogy van rajtam ruha, de tény, hogy kettőnk között sokat, hiszen korábban én Denisszel ruha nélkül aludtam, most azonban odafigyelek erre, hogy mindig fel legyek öltözve. Miatta is, Elle miatt is, Annie miatt is, Jason miatt is. A lényeg, hogy elkezdtem pizsamákat venni és hordani. Kifejezetten mókásakat találtam, szóval van jó része is.
- Én mondtam el Denisnek, hogy Annie a húga, sokkal előbb tudtam, mint ő. Azt mondta, nem létezik, hogy valaki még a Brightmore névvel éljen, így kutatni kezdtem, mert láttam, hogy zavarja, de amikor megtudtam, nem mertem neki elmondani, féltem a reakciójától. Tovább kutattam, más megoldásért, de nem volt más megoldás. Az eset komoly fejtörést okozott. Szó szerint és átvitt értelemben is.
Nyilván, mint mindenki, ő is hallotta, hogy egy ismeretlen megtámadott, hogy több ember is gyanús volt, de végül senkit sem kaptak el. Nem is tudtak volna, hiszen végig hazudtam, hogy Denis ne kerüljön börtönbe azért, amit tett.
- Én nem mennék.
Jelentem ki határozottan, elpillantva a két gyerek felé, majd vissza a nőre.
- Ha szereted a kisbabádat, nem mész utána. Ez nem olyan dolog, hogy majd meggyőzöd, észérvekkel. Ez olyan, hogy ha elkattan, észre se veszi, hogy megölt, nálam sem vette észre, csak amikor már mindent beborított a vér. Ha Will nincs otthon, Denis ma nem lenne házas.
Azt nem tudom kimondani, hogy halott lennék, de ez az igazság. Néha elképzeltem, hogy milyen lenne, hanem lennék, és volt pár mély pont a műtét alatt állítólag, amikor feladtam. Akkor is azt tartottam szem előtt öntudatlanul, hogy nem tehetem meg Denisszel, hogy a gyilkosommá teszem. Nem lehet.
|
|
|
|
|
