34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 67 ... 75 76 [77] 78 79 ... 87 ... 132 133 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 22. 15:58 | Link



Asszem Apácska anno erre mondta, hogy nem jó szokásom és hogy ha valakinek majd segítség kell, szólni fog nekem. Én ezt készségesen megelőztem és viszonylag diszkréten oldalaztam a férfi mellé az öltönyben. Olyan volt kicsit ebben a külön kis univerzumban, mint egy űrlény, aki nem tudja, melyik bolygóra is pottyant. Westwoodot sem láttam soha öltönyben ilyen helyen, olyan furcsán is vette volna ki magát. Szóval már kint is volt a kérdés, hogy segítsek, mire átgondolhattam volna kétszer.
- U, az nehéz dió - bólintottam apróbbakat, mert hát, nekem is voltak problémáim az első ünnepkor, de aztán már csak adta magát a dolog, megismertem jobban és kényelmesebbé is vált ez a folyamat, szinte mintha csak magamnak vásároltam volna. Még egyszerűbb is volt. - Annyira nem vészes, láttam már rosszabbat, csak nem szeretem, mikor az emberek szenvednek.
Próbáltam kicsit elviccelni a dolgot, legalábbis a lesajnáló mosoly láttán. Olyan önkritikus embernek látszott, aki elég szigorú magához, de Isten lássa lelkem, én nem döntök a borító alapján. Pedig tudom, hogy az is elég fontos a vásárlás során.
- Nem sértésnek szánom, de... látszik. Milyen képeket szokott festeni a... művész? - realizálnom kellett, hogy bizony, nem tudom, milyen nemű az illető és ez akár kínosan is sülhet el, ha nem figyelek eléggé, így inkább állítottam magamon egyet. - Nem szeretnék ám tolakodó, vagy zavaró lenni! Pinky promise! Nem sértődök meg, ha egyedül akar boldogulni.
Még fel is mutattam a kisujjamat a levegőbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
KARANTÉN


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 513
Írta: 2018. július 25. 11:24 | Link


Budanekeresd | otthon | szombat reggel


Mintha ez a rántotta jobban sikerült volna, mint legutóbb. Csak van valami eredménye, hogy annyi főzös műsort nézek két ügyfél között. Még egy receptes könyvet is beszereztem, meg rendes fűszereket. Régebb fel se tűntek ezek a hiányosságok, mert nem volt kinek főzzek. Most azonban ez is sótlan, az se úgy sikerül, ahogy a vendéglőben láttam.
Thomas azonban az elejétől elégedett mindennel. A satnya főzési technikám mintha a gasztronómia csúcsa volna. Semmit nem tudok annyira elszúrni, hogy ő ne legyen boldog vele. Egy ilyen gyerekkel kinek kell Michelin-csillag?
Most mégis halkan koppan a villája s megáll a lelkes evésben. Kérdőn pillantok fel rá. Hirtelen teljesen elszontyolódott. Biztatón próbálok mosolyogni, mostmár úgy normálisan, de nem sikerül teljes szívből.
- Néha... - megvonom a vállam. - De csak munka miatt.
Hiányoznék neki? Lehet, hogy igaza van Tomnak. Mi volna, ha... írnék neki? Elmehetnénk most a postára s negyed órán belül már úton volna a bagoly. Vagy előszedhetném a telefonom, de az... olyan más. Muglis. Hideg, személytelen. De egy bagoly! Egy kézzel írt levél. Mindent elmondhatnék, amit évek óta meg kellett volna tegyek, de gyáva voltam és büszke.
- Lehet - végül csak ennyi válaszra futja. Sajnos nem olyan egyszerű ez. Ha csak pár hete, hónapja tartana, az más. De amikor ennyi ideje hagyja az ember savanyodni a lelkét, utána nagyon nehéz lekaparni róla a kérget. A régi sérelmek a legrosszabbak. Főleg ha már az ember nem is tudja, mi volt a kiváltó ok, az egész olyan nevetségesnek tűnik, s mégsem tesz semmit egyik fél sem.
Töltök magamnak egy csésze kávét, belelöttyentek egy kevés tejet, aztán komótosan kavargatva visszaülök a tányérom mellé. Figyelem, ahogy a barna lében örvény keletkezik, aztán gyorsan visszafele mozgatom a kanalat, amire egy kevés kifolyik a kezemre és az asztalra.
- Megkérdezhetném, hogy mit csinál - vetem fel bátortalanul, a kezemet és az asztalt törölgetve egy szalvétával. Arra csak válaszolna. Ha ilyen távolságtartóan kezdem s nem rukkolok rögtön elő a régi dolgokkal.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. július 27. 14:18 | Link


- Zseni, mhmp – püffög egy kicsit, mert nem igazán szereti, ha így hívják. Szerinte az emberek csak azért hívnak másokat, akik okosabbak náluk, zseninek, mert így nem kell tudomásul venniük azt, hogy sok-sok érdeklődéssel, szorgalommal, akaraterővel, szinte bárki lehet „zseni”. Persze tisztában van vele, hogy genetikai értelemben is szerencsésnek született, de soha nem sorolná magát másik kategóriába, mint amelyben például Andris is elhelyezkedik – már értelmi képességek szempontjából. Ezt a véleményét azonban nem szokta hangoztatni, mert általában mások nem örülnek neki.
- Kockázatot… - mormog tovább magában, de most már inkább csak jól szórakozik, mintsem bosszankodna. Végül is, valóban nem könnyű egy érzelmi analfabétával párkapcsolatba zárni magadat, Milán legalább annyira nehézkesnek érzi, mint egy vérfarkassal. Sőt, talán még nehézkesebbnek is kicsit. A vérfarkasról legalább tudod, mikor változik át. Róla sosem tudhatod, mikor lesz éppen egy érzéketlen p*cs, az csak úgy jön néha. Csak úgy ösztönösen a legrosszabbkor, mint például az előbb. Az arcán cuppanó puszi viszont megenyhíti kissé, Andris meleg arcának érintése száműzi a fejéből a negatív gondolatokat, még ha csak pár pillanatra is.  Aztán persze könnyedén visszatérnek, már csak a téma miatt is, Milán pedig őszintén elgondolkodik azon, vajon azért, amiért mindenáron beszélgetni akart vele erről, Andris részéről szándékos kegyetlenkedés-e, hogy pólótlanul lelkizik itt vele, amikor tökéletesen tudja, hogy Milán alapvető kommunikációs stílusa bizony sokkal kevesebb érzelmekről való fecsegést, és sokkal több ruhátlanságot foglal magába. Igen, ő akart beszélni, de nem igazán könnyíti meg a dolgát, ami azt illeti. Érti ő persze, miért szabadult meg a ruhadarabtól, de basszus, azért ez mégis pofátlanság.
- Miért, mit gondoltál, hogyan látlak? – érdeklődik őszinte csodálkozással a hangjában, miközben az ujjait Andris sebhelyéről elmozdítva húzza őket végig a bőrén. Utána követi Andrist az ágyra, a kezét továbbra is fogja, az ujjait az övéi közé kulcsolja, hüvelykujjával pedig ütemesen simogatja Andris kézfejét. Tényleg minden erejét és empátiáját beveti, hogy megértse, amit Andris mondani próbál neki.
- Tudom, és én nagyon szeretem – vallja be töredelmesen, mert tényleg imádja, amikor Andris morog mérgében – Elképesztően férfias – folytatja elgondolkodva, némileg magával kapcsolatban is, hogy mégis mióta találja ő az ilyesmit vonzónak, de valószínűleg ez is olyasmi, amit Andris változtatott meg benne. Nem az első dolog lenne.
- Sajnálom hogy így érzed, de most nekem kell azt mondanom, amit te mondtál az előbb. Nem leszel tőle szörnyeteg, csak más. Mármint a teliholdon kívül, de még akkor sem vagy teljesen az, csak félig. De nem értem, máskor miért lennél az? Attól, hogy ott lapul benned valahol mélyen? Bennem is ott lapul a hülye bunkó, aztán látod… - teszi hozzá, be sem fejezve a mondatot, mert Andris úgyis érti. Annyi minden van közöttük, annyi gyengédség, annyi szeretet, hát ki merné azt mondani, hogy ez mind egy szörnyeteg és egy hülye bunkó műve? Kell, hogy legyen ezenkívül még valami.
- Mindenkinek vannak olyan részei, amikkel nem akar azonosulni és eldugja őket, de néha kiszabadulnak. A tiéd kicsit látványosabb, mint mondjuk az enyém, komolyabban kell venni. De nem leszel rosszabb ember tőle – a hangja szomorú, mert nagyon rossz érzés csak az elképzelés is számára, hogy Andris ezzel a tudattal él. És azért is, mert tudja ugyan, hogy Andris érti, miről beszél, de sejti, hogy ettől nem fogja máshogy érezni magát innentől sem, pedig annyira szeretne ezen változtatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. július 27. 20:47 | Link


- Igen, zseni - bólogatok, mert akárhogy is nézzük, ez tényleg így van. Milán egy zseni. Már nem csak azért, mert ilyen iszonyatosan okos, hanem azért is, mert kreatív - és a zsenik kreatívak is, ezért annyira jók abban, amit csinálnak. Mert zsenik. És ha valakiről tudom hogy zseni, akkor ő az - mert a Levitába nem csak zsenik járnak ám, volt ott az a buta lány is például. De mindegy is, a lényeg az tehát, hogy ez a zseniség szép és jó, hatalmas érték, de néha együtt jár azzal, hogy túl zseni a másik, engem viszont elbűvölt úgy, ahogy van, tehát ezt is vállaltam, hogy néha túlságosan el van rugaszkodva az érzelmek világától. Tényleg ez a legjobb szó rá azt hiszem, hogy "elbűvölt".
- Kockázatot - mondom egy széles, már-már vigyorszerű mosollyal az arcomon, aztán még egy puszit nyomok az arcára, de ez már direkt hangosan cuppan is, hogy nyomatékosítsam, hogy ezt a "kockázat" szót csak viccnek szántam. Ilyenkor szoktam a leginkább viccelődni, sokkal könnyebb úgy megmaradni a komoly témák mellett, ha nevetünk is. És néha páran azt hiszik, hogy ezzel terelni akarok, pedig nem - vagyis nem mindig, hogy pontos legyek - mert lehet velem igenis csak komolyan beszélni is... de általában akkor, ha nem vagyok érintett a témában. Ebben pedig érintett vagyok.
Olyan nehéz kérdéseket tesz fel nekem. Egy halk, de mély sóhajjal adom a világ tudtára, hogy most gondolkozom ezen, mégpedig gondterhelten gondolkozom rajta. Hogyan is fogalmazhatnám meg ezt? És amúgy is - olyan nehéz kimondani, félek is ettől, hogy tényleg ezt gondolja, és ezt hangosan megfogalmazni... Szóval lesütöm a szemem, és közben érzem, hogy Milán ujjai elvándorolnak a sebhelyemről, úgyhogy egy újabb sóhaj szalad ki belőlem - hogy megkönnyebbülésemben, vagy idegességemben, azt nem tudom.
- Hát... betegnek - bököm ki. - Gyengének, betegnek... mint akit sajnálni kell... De ugyanakkor meg... Szóval valami... Torznak és... mutánsnak, nem tudom, valami természetellenes torz lénynek, akitől alkalomadtán félni lehet. De ugyanakkor olyan... gyengének és szerencsétlennek is lehet engem látni. Sokszor. - Fejezem be nyögvenyelősen, és nem is merek felnézni, ahogy a mondandóm végére érek. - Fertőzöttnek. Ez a jó szó rá. Annak érzem magam. - Fűzöm még hozzá váratlanul, de ez a vallomás olyan halkra sikerül, amilyen halkan szerintem nagyon ritkán lehet engem hallani, mikor kifelé forduló korszakomat élem. És amióta Milán van, azt élem leginkább.
Persze neki mindig sikerül meglepnie, mert amikor már az ágyon ülünk, és tovább beszélgetünk erről az egészről, egy olyan mondat hagyja el a száját, amire akaratlanul is felkapom a fejem, és kikerekedett szemekkel nézek rá.
- Férfias? - kérdezem olyan meglepetten, mintha csak azt állította volna, hogy a vérfarkasok cukik teliholdkor. - Ez neked... tetszik? - Még mindig sokkosan nézek rá, de érzem, hogy arcomon átsuhan egy fintor is. Mind ismerjük ezt az arcrezzenést; az utálkozó fintort, ami leginkább a saját magunk iránt érzett dolgokat fejezi ki. - Ez inkább... állatias, mint férfias. - És tényleg érzem is azt a pillanatnyi undort, ami elfog, mikor erre gondolok. Annyira... csúnya dolog. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy egy olyan arcomat mutatom meg másoknak, ami nem is én vagyok... csak teliholdakkor. És egyébként sem tartozik rájuk. - Amikor... máskor morgok, nekem azt is rosszul esik hallani. Néha teljesen lehangolódok és elszomorodok tőle. Azért szoktam olyankor lecsukni a szemem. - Magyarázom halkan.
Megint hallgatom, ahogy beszél, közben fel-felpillantok rá, és annyira értelmes, okos és szép, hogy szinte már büszkeséggel tölt el a puszta jelenléte - és mégis érzek magamban valami keserűséget, hogy ezt talán pont nem nekem kéne, hogy megérdemelne valami normális srácot, és mikor rám köszöntenek ezek a gondolatok, mindig kicsit elsötétül a tekintetem, meg én magam is sokkal komorabb leszek. Ez is egy olyan oldalam, amit ritkán lehet látni. Komor-Andris.
- Értem, amit mondasz - bólogatok komolyan. - De a benned lévő "hülye bunkó" nem képes emberek széttépésére és marcangolására, én pedig teliholdanként tulajdonképpen... gyilkossá változok. Még akkor is, ha még sosem bántottam senkit. - Nyelek is egyet. - És ez a korcs akkor is bennem van, ha nem vagyok átváltozva. Pont a morgások, meg effélék miatt. Érted? Nem tudom... kivenni magamból. Te el tudod nyomni a bunkó megjegyzéseid, de én nem tudok nem-átváltozni. - Egyszeriben érzem, hogy az ingerküszöböm határára éreztünk, és kezd sok lenni ez a téma; kicsit talán karótnyeltebbé válik a tartásom, az izmaim (amikből nincs sok azért) megfeszülnek Milán ujjai alatt. Jó lenne, ha továbblépnénk ezen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. július 28. 01:45 | Link


~ előzményjáték | másnap, Budanekeresd ~

- Aaaaaaa - adok hangot a fájdalmamnak rögtön az ébredésem után. - Aaaa... mmmmmmmmh... aaaaah...
Igen. Ne tévesszen meg senkit, de ez bizony az a másnap, ami rám köszöntött a tegnapi ivászat után. Hogy mire gondolok ezekben a nehéz és válságos pillanatokban? Egy pohár vízre, például. Ki vagyok száradva, mint a sivatagi homok, de úgy érzem, ezzel egy időben émelygek is.
Elkezdek annyira magamhoz térni, hogy az illatokat legalább érezzem, és azt is sikerül felfognom, hogy Milán illatát érzem magam mellett, ami azt jelenti, megvan a megmentőm, bár nem érzem itt, magam mellett az ágyban.
- Miláán... mmmmmmh - adok hangot nemtetszésemnek a hívószóval, mely a megváltást jelentheti. - Fáj... - Jelentem ki a lehető legnagyobb átéléssel, amit a gyenge kis testem jelenleg ki tud préselni magából, mert ezt tartom a legfontosabbnak. Fáj. Igaz, hogy csak egy kicsit, szinte csak sajog, de fáj a fejem. És fontos, hogy ezt a világ megtudja. De főleg Milán. És csináljon valamit. Ha lehet. Légyszi.
CSING!!! Egy ilyen agresszív hangot hallok, és pár pillanat múlva sikerül csak felfognom, hogy ez bizony a telefonom lehetett. CSINGGGG! - így jelez megint, és valakinek biztos baromi sürgős, hogy irogasson, de én most nem, és különben is - elképesztő, hogy valaki nem tudja, hogy én most a halálomon vagyok.
- Mi-láán! - Reklamálok tovább az ágyában fetrengve. Aaah, utálom ezt az alkoholos szájízt. - Vizeeet - hörgöm a lehető leghangosabban, ahogy tőlem telik. Vizet akarok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. július 28. 01:53 | Link


Valahonnan a távolból Andris panaszos hangját hallja. Az a távol nincs is olyan távol, az ágyából jön, ami éppen egy szobával van arrébb, mint ahol ő volt kénytelen aludni. Bizony, Milán a vendégszoba kanapéján aludt, mert egyszerűen nem volt más választása. Körülbelül négyszer futottak neki este az együtt alvás dolognak, de valahogy sosem jártak sikerrel. Érthetetlen.
Nehézkesen kel fel, iszonyatos kavargás van a gyomrában. Volt vize a kanapé mellett, gyorsan le is húz belőle jó pár tekintélyes méretű kortyot, aztán átsétál egy szál alsóban a szomszéd szobába és odadobja Andrisnak az üveget, miközben beül mellé az ágyba.
- Ne üvöltözz kérlek mint a sakál, mert apám még azt hiszi, hogy kísérleteket végzek rajtad - mondja kissé rosszallóan, ahogyan Andris szenvedését szemléli.
- Akarsz beszélni a tegnapról, vagy majd ha már jobban leszel? - érdeklődik, mert tény ami tény, van mit megvitatniuk. Sok újdonság történt tegnap, mind a szociális, mind a szexuális életük tekintetében, Milánnak pedig halovány vigyor kúszik az ajkaira, Andris pedig remélhetőleg nem fog teljesen kiakadni, ahogyan felidézi a tegnap eseményeit.
Utoljára módosította:Fellegi L. Milán, 2018. július 28. 01:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. július 28. 02:09 | Link


Jaj, nem aludt itt... Igen, most elkezd rémleni valami, de ehhez még túl korán van - és kellene egy kis víz, meg fáj a fejem, jaj, de sok inger ér így egyszerre. FÉNY VAN, OLTSA LE VALAKI A VILLANYT!
Úúúúristen, na szépen vagyunk. Egy elégedetlen "aaah" kíséretében megdörzsölöm a szemeim, hogy képessé váljak azok kinyitására, és ne vakon kelljen üvöltenem a világba, mint mikor anyám életet adott nekem. De minő átgondolatlan döntés! Ugyanis ahogy a retináim elérik a szabad levegőt, védtelenül maradnak a fényáramlás ellen, pőrén, mint egy újszülött, merednek a világba, ami végtelen fájdalmat okozva ("AAAAH!") tömíti el az érzékeimet. Még sosem sütött ilyen fényesen a Nap. Érzem az apokalipszis közeledtét.
Tévedtem. Nem a Négy Lovas vágtat felém eszeveszett tempóban, hogy leprát hozva az életemet vegyék és eltávolítsanak erről a szörnyű, sivár bolygóról, hanem csak a párom lép be az ajtón.
- Mh! - Fejezem ki egy teátrális fújással, hogy milyen kicsinyes dolgokról beszélünk. Én haldoklom. Jobb lesz kihívni a SÜVEG-et. Bár lehet, hogy pár korty víz is megteszi.
- Vizet kérek - hörgöm száraz torokkal, és ebből egyértelművé válik, hogy a beszédközpontom csak akkor fog normalizálódni, ha életem párja hajlandó adni három kortyot, különben nem sokáig fog tartani bimbódzó kapcsolatunk - a saját fájdalmam fog erőt venni rajtam, hogy a Föld mélyére taszítson. Mindezt pár Jäger miatt.
Miután felültem, és sikerült kiviteleznem az ivást mindenféle fulladásos, vagy egyéb halál nélkül, kissé talán megnyugszom, és elkezdem felfogni, hogy tán nem az utolsó napom hajnala virradt meg.
- Soha többé nem akarok inni - nyekergem szomorúan, mint mindig, mikor rám köszönt a Teljes Holdfogyatkozás.
Aztán már elkezdem felfogni kedvesem szavait, hogy valamiről beszélni, meg a tegnapról beszélni, de hirtelen csak a legkellemesebb emlékek, az este emlékei jutnak eszembe, meg hogy miért nem tudtunk aludni.
- Mit kell beszélni? - kérdezem, miközben elkezdem kitapogatni az ujjaimmal az - e beszélgetés alatt is folyamatosan csipogó - mobilomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. július 28. 02:19 | Link


Nehéz lenne eldöntenie, hogy mennyire volna illetlen kinevetnie Andrist, de nagyon a szája sarkában van a dolog, mert hihetetlen, mennyire bír szenvedni. Ő aztán biztosan beleillik azon férfiak szereotípiájába, akik szörnyethalnak egy náthától. Egyébként Milán is, de belé legalább annyit belenevelt az a csodás magyar férfitársadalom, hogy a férfiak úgy bírják az alkoholt, mint az acél, a másnaposság által pedig megrengethetetlenek, vagy legalábbis mind igyekszenek anyuka vasárnapi húslevese felett úgy tenni, mintha nem az életükért küzdve lapátolnák befelé. Ehhez képest Andrisba nem szorult sok szégyenérzet, Milán pedig próbálja sajnálni, de inkább csak mosolyog rajta.
Akkor viszont lelankad a mosolya, amikor kiderül, hogy Andris nem igazán emlékszik a tegnap történtekre. Ez így némileg rázósabb menet lesz.
- Hát, történt egy-két dolog a buliban... Közöttünk. - Nyel egy nagyot, kicsit aggódik, nem szeretné, ha Andris nagyon kiborulna... De muszáj túlesni ezen, mert mihelyst megnyitja azt a cuccot, ami úgy csippog, mint a veszedelem, úgyis meg fogja tudni. Akkor már jobb, ha ő mondja. Egyébként ő látta már a videót, amit sikerült valamelyik jómadárnak körbeküldenie a csoportban, és hát... Elég jól kivehető és részletes.
- Nyisd meg az üzenetet inkább, segíteni fog megérteni - hátradönti a fejét az ágytámlára és becsukja a szemét, most kivételesen ő érzi közelebbinek az apokalipszist, amint a kibontakozását várja, Andris kiakadásának formájában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. július 28. 02:45 | Link


Csipog az a borzalom, mint a veszedelem, de mielőtt rápillanthatnék, Milán vonja magára a figyelmemet, én meg ránézek, és egy pillanatra minden megfordul a fejemben, amit csinálhattam, de a legeslegrosszabb opció bukik ki a számon.
- Jézusom, ugye nem bántottalak meg? - Pislogok rá halálra vált arccal. - Bocsánat, részeg voltam - kezdem el a szabadkozást rögtön, és ez már sokkal komolyabb, az enyhe fejfájásom rögtön kevésbé tűnik apokaliptikusnak, mert mi van, ha valami olyat csináltam vagy mondtam, ami válóok lehet? - Biztosan nem gondoltam komolyan, ne haragudj, én... - folytatnám, de a mondat közepén rájövök, hogy az este későbbi emlékei és a fekete lyuk helyén (feltételezéseim szerint) lévő összeveszés bizony nem összeilleszthető, ezt realizálva pedig arcomon kisebb zavartság, majd a totális értetlenség mutatkozik meg. - Biztosan nem vesztünk össze. - Jelentem ki az este felének tudatában, aztán kortyolok még a vízből, hátha az segít kitisztítani a fejemet.
Megkapom viszont az instrukciót Milántól, hogy nézzem meg a telefonom, és ahogy feloldom, a lehető legrosszabb fogad: két nem fogadott hívás Gergőtől, három anyámtól, egy-egy két másik haveromtól, aztán egy sms egy harmadiktól, hogy "lol tuti másnapos vagy, de akkor jó volt az este", egy sms Gergőtől, hogy "hívj fel, ha felkeltél", két instagram megjelölés és egy halom messenger üzenet.
- Jézus atyám, eljött az apokalipszis? - Pillantok fel Milánra. - Sosem voltam még ilyen népszerű. - Fűzöm hozzá, és - arra gondolva, hogy a legrosszabbal kezdem - először az instát nyitom meg, de megkönnyebbülök. Az első fotóra még emlékszem is, egy selfie, a másodikra viszont már nem, az is egy csoportkép, és nem tűnik úgy, hogy halál szét lennék rajta, szóval nem olyan vészes.
Úgyhogy a mélyébe vetem magam, és akkor következzen a Messenger, ahol a haverjaim üzeneteit ignorálom, és a közös csevegőt nézem meg először, mert valamiért ösztönösen sejtem, hogy ott lesz a baj forrása. Visszatekerek - az üzeneteket el sem olvasva - a legkorábbiig, amit még nem láttam, és egy videót találok ott.
Átgondolatlanul nyomok rá a fájlra, és amit látok, egyszeriben lesokkol, és eszembe is jut a jelenet, de valahogy teljesen máshogy emlékszek rá: meghitt és boldog csókot adtam Milánnak, ez van a fejemben, de a felvételen... smárolunk, kiáltoznak az emberek és biztatnak minket, és nem egy pusziról van szó.
- B****ameg... - motyogom, ahogy görcsbe ugrik az amúgy is émelygő gyomrom, és bámulom a túlságosan is hosszúra nyúlt videót. Ezek mi vagyunk. Félreérthetetlenül és eltussolhatatlanul felismerhetően. A videón odajön Greg, és némi szóváltás után vége a felvételnek - érzem, hogy leizzadok, ahogy olvasom tovább a beszélgetést. "Jó este volt", "Ja, Andriséknak biztos jól telt haha"...
Leeresztem a telefont, pár pillanatig csak bámulok magam elé, aztán felpillantok Milánra is. Hirtelen el se hiszem, hogy ez történt.
- Baszki - ismétlem az előzőeket, ahogy nézek rá. - Mi a szar... - És újra a telefonomra nézek. - Jesszusom... fúha. - Gondterhelten túrok a hajamba, úgy bámulok a csoportbeszélgetésre. Ja. Ezt, azt hiszem, nem nagyon lehet visszacsinálni. - Oké... ömm... igyunk... egy kávét. - Motyogom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. július 28. 03:00 | Link


Hitetlenül neveti el magát kissé, mert iszonyatosan aranyos, hogy Andrisnak az első és egyben legfélelmetesebb tippje az, hogy megbántotta valamivel. Aztán persze szépen lassan, Milán fejrázásai közepette ő is összerakja, hogy sem a tegnap este vége - azért reménykedett, hogy legalább az igazán jó részére Andris is emlékszik - és a mai reggel sem úgy alakult volna, ahogy.
- Nem, semmi gond - igyekszik csitítani kicsit, bár azért az, hogy ne lenne semmi gond, így ebben a formában igazából egy elég ordas nagy hazugság.
- Figyelj, előre szólok, nem fogsz örülni - teszi meg hozzá, mintha az előre szólás tompítana bármit is azon, ahogyan Andris érezni fogja magát, amint meglátta a videót. Kicsit ő is belesandít a kedves telefonjába, és látja belőle, hogy bizony tényleg nagy a szar, mert Andrisnak a szűk és nem olyan szűk baráti társasága is tud az egészről, ráadásul csak a Jóisten tudja, hogy az anyukája miért hívta éppen most... Milán pedig kezd kétségbeesni, hogy jóvátehetetlen volt ez a tegnapi rövid boldogsága.
- Annyira sajnálom, többször próbáltam mondani neked, hogy jöjjünk inkább haza, Gergő is segíteni próbált, de annyira részeg voltál, és én is, és én tényleg próbáltam ellenállni, de Andris... - kezd el hadarva szabadkozni, a végére pedig egészen elhalkul a hangja és bűnbánóan néz rá, miközben folytatja - Annyira _jó volt, tudom hogy most biztosan utálsz ezért, de ha megfojtasz egy kanál vízben, akkor is megérte, mert soha nem voltam olyan boldog, mint tegnap este - Andris kávés megjegyzését mondhatni elengedte a füle mellett egyelőre, mert csak úgy kidőlt most belőle a bűntudat, és ez a rengeteg szó, és jajj-jajj, ő tényleg nagyon fél most, hogy a szerelme egy életre megutálta, de olyat tapasztaltak meg tegnap, hogy nem tud nem arra gondolni, hogy ennek gyakrabban kellene így lennie. Mármint nem az élő közvetítésnek persze, hanem a felszabadultságnak, a könnyedségnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. július 28. 14:39 | Link


Elsőre tényleg az tűnik a lehető legrosszabbnak számomra, hogy valamivel megbántottam őt - az a rémképem támad, hogy valamiért szakítottam vele részegen. Fogalmam sincs, miért pont ez jut eszembe, de mielőtt nagyon beleélhetném a kétségbeesésbe, magamtól is rájövök, hogy nem lehet ez a helyzet, de Milán szavai is segítenek megnyugodni. Ahogy mosolyog ilyen szinte elnézően, az megnyugtat annyira, hogy ne hiperventilláljak ezen tovább, hanem rájöhessek, hogy valami egészen más természetű a probléma.
Mikor elhangzik, hogy nem fogok neki örülni, azért összevonom a szemöldököm, és biztos ami biztos alapon gyorsan leellenőrzöm, telefonáltam vagy írtam-e részegen valakinek, miközben fel-fel pillogok a páromra.
- Ne ijesztgess - teszem hozzá, mikor látom, hogy senkivel nem interaktáltam alkoholos mámorom alatt, de eltereli a figyelmem a felvillanó messenger üzenet, hogy "látom, hogy fent vagy, Andris, ne rejtőzködj XD", én meg sóhajtok. Tényleg a közös csoportban lesz itt a baj, szóval hamarosan már az üzeneteket olvasgatom.
Úgy érzem, a kis felépített életem teljesen összedől, amint vége lesz a videónak. Ahogy tudatosulni kezd bennem, hogy ezt mindenki látta, mert valaki volt olyan gyökér, hogy berakja a közös csoportba, úgy fordul velem egyet a világ, de most nem a másnap miatt. Érzem, hogy kicsit lesápadok, fátyolos tekintetem pedig Milánra fordul, ahogy megszólal és mentegetőzni kezd, meg bocsánatot kérni - hát ezért írt Gergő, hogy hívjam fel, ő akarta elmondani nekem gondolom, hogy mi a helyzet... Mindenki tud róla. És Milán folytatja is - hogy olyan volt, én meg csak bámulok rá; mert értem, miért volt jó, de akkor sokkal jobb lett volna, ha nem így mondom el, nem mindenkinek, nem egy videóval, ami most terjedni kezdett a neten megállíthatatlanul, és mindenkihez el fog jutni, és nincs kibúvás vagy mentség, ez nem egy pletyka, ami talán igaz, talán nem. Ott van a meghamisíthatatlan, megcáfolhatatlan bizonyíték rólam, és már bárki lementhette, aki akarta, és ki tudja, lehet, hogy Snapchatre is kikerült, és akkor már a nagyon tág ismerettségi köröm is mindent tud, és ez körbe fog menni... És Milán közben boldog volt, és a videó bizonysága szerint én is, szemmel láthatóan.
- Várj - mondom neki, és már tárcsázom is Gergőt, aki hamar fel is veszi.
- Szia. Igen, tudom - mondom neki rögtön, aztán jó ideig hallgatok. - Ez kikerült valahova? - kérdem idegesen; de nem is ez a jó szó rá, inkább félve kérdem, aztán az arcom meg is változik, és a döbbenettel vegyes félelem jelenik meg rajta. - Kirakta? - kérdezek vissza, miközben végig Milán szemébe nézek. Ez után sokáig hallgatok, Gergő nyugtatni próbál, de szerintem a mondandója negyedénél sem tart, mikor félbeszakítom. - Jó, figyelj, most mennem kell. Nem... nem jövök ma próbára. Bocs. Jó, oké, lehet hívlak még... Jó, jó. Tudom. - Feszülten túrok a hajamba, és eleresztek egy sóhajt. - Köszi. Csá.
Aztán lerakom, a telefont pedig ledobom az ölembe. Most át kell gondolnom ezeket a dolgokat, az orrnyergem kezdem masszírozni, hogy adjak magamnak egy kis időt. Tényleg összedőlt a világ.
- Gyere ide - tárom a kezemet végül ölelésre, mert tudom, hogy őt is meg kell most nyugtatnom, de nekem is szükségem van némi bújásra. - Szeretlek. - Motyogom megnyugtatóan, miközben simogatni kezdem a haját. - Nem azért vagyok ki, mert téged szégyellek. Csak... ez most... - szipogok - ...nem jött jól. - Fuuuh... sóhajtok, hogy valamennyire összeszedjem magam. Nem túl bátor a magatartásom, de tény, ami tény, be vagyok szarva. - Az egyik csaj kirakta ezt a videót Snapchat storyba, szóval nem csak a barátaim, hanem minden ismerősöm látta. - Mondom halkan. - Baszki...

Utoljára módosította:Andrássy Tamás Milán, 2018. július 28. 16:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. július 29. 05:48 | Link


július 2 | Leon

- Nem vagyok jós, az Alíz - rázta meg a fejét kissé rosszalló arccal Tim. Mert hát, neki pont annyi köze volt a jóslástanhoz, mint Várkonyi profnak Kornélék kiskertjéhez. Leginkább semmi, ha tehette, el is kerülte, épp elég nyomasztó volt számára néha, hogy együtt kellett éljen az elemével. Plusz munka, plusz felelősség, nem is értette, hogy bízhattak rá ilyesmit. Pláne azután, hogy annyi ideig le volt blokkolva.
- A pirosat akkor fújja, ha valamit nagyon utál. Vagy szeret, de akkor köhög is hozzá - mint Keve. De ezt már csak magában tette hozzá, nem szokott ő ilyen megjegyzéseket tenni senkire, ő egy nagyon jóindulatú gyerek volt alaphangon, Zen, mint az elementálja.
Kicsit szóba is került az összeállítása, amiben éppen Blue mellett feszített, de semmi komoly, ő nem különösebben tervezte, hogy kiöltözik. Aztán így sikerült neki, mert mégsem jöhetett el mindenféle szakadt cuccban az éppen csak hazaesett Blauhoz. Legalábbis, saját elképzelése szerint, mások leginkább azt mondták volna neki, hogy Blue pont le fogja szarni, miben is van.
- Tudom - még el is vigyorodott, hátratúrva a haját, ami amúgy már egészen hosszú volt, lassan ideje lett volna, hogy levágassa... csak a helyzet az volt, hogy nem igazán akarta, elvolt ő így vele. A lányból kitört a nevetés, ahogy Tim ecsetelte a helyzetet, de nem viccelt, hiába is várta tőle ezt a másik. Tényleg nem érintette meg különösebben a Levita balesete, éppen az egyik laposabb tetőn ült kint Twixszel és próbálta elsunnyogni, hogy dohányzik. - Miért is lenne? A Naviról beszélünk, soha, semmi nem történik, még csak teherbe se esett senki!
Egyikük empátiája sem működött éppen túl, vagy úgy egyáltalán, ha bárki megkérdezte volna, hogy ők mindig ilyen jóindulatúak-e, a válasz kínos csend lett volna. Nem voltak feltétlenül jó hatással egymásra, legalábbis, ilyen szempontból biztosan nem. Inkább Blue arcába fújt, aki meg vissza az övébe, ezen pedig elég jól szórakoztak.
- Az jól hangzik, de nem eszem meg az epreset, olyan fura állaga van - grimaszolt Tim, mielőtt még vont volna egyet a vállán és kivett egyet a fém tárcából, hogy aztán az ajkai közé biggyesztve rá is gyújtson. Mélyet szívott belőle, lent tartotta, mielőtt még lassan kifújta volna, majd Blue felé tartotta a megkezdett szálat, kér-e belőle. - Mire is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. július 29. 16:17 | Link


Nem is tudja talán eldönteni, melyik része a rosszabb; amikor még csak vár arra, hogy Andris megismerkedjen a könyörtelen tényekkel, vagy amikor már ténylegesen látja az arcán a rémületet, amiért rájött a helyzetre. Egyik sem valami kellemes, ő pedig automatikusan magára kezd el haragudni, amiért nem tett többet, még valamit, akár egyetlen plusz próbálkozással is megoldható lett volna, hogy ezt elkerüljék. Ha más nem, egyszerűen kézen kellett volna ragadnia és elhoppanálnia vele - arra most nem gondol, hogy ez egyébként távolról sem lett volna az adott helyzetben reális. Az alsó ajkát rágcsálja idegességében, hol Andrisra, hol a telefonjára nézve. Iszonyatosan türelmetlen, főleg amíg Gergővel telefonál, mert tulajdonképpen nem kapott érdemi választ és fogalma sincs róla, Andris mennyire utálja vagy nem utálja éppen. Bármilyen is volt tegnap az a pár pillanat, annyit biztosan nem ért, hogy elveszítse miatta - mert bizony ez is megfordul a fejében.
Aztán pár évtized öregedés után Andris végre leteszi a telefont, ő pedig sóhajt egy nagyot, amikor ölelésre hívja, talán van még remény, hogy nem fog összedőlni minden.
Odabújik hozzá, a mellkasára teszi a fejét, karjával pedig az oldalába kapaszkodik és az íróasztalát nézi egy picit, de meglehetősen zavarja, hogy nem látja Andris arckifejezését.
- P*csába - osztja röviden a véleményét a csajjal kapcsolatban, aki sikeresen szétkürtölte az egészet. Utána felemelkedik és bűnbánóan néz Andrisra, összekulcsolva a karjait a világoskék pizsamapólóján.
- Nem így kellett volna ennek megtörténnie, sajnálom. De valójában az is csoda, hogy eddig titokban bírtuk tartani. - Nagy csoda, az tuti. Azért több, mint egy év... És nem mondhatja, hogy nem volt elképesztően fárasztó a dolog, főleg számára, aki legszívesebben a második pillanata óta szétkiabálta volna az egészet, bele a világba. De azért van itt még egy másik kérdés is.
- Figyelj... Gondolod, hogy ez most el fog jutni, tudod... - nagyot nyel, most jön a feketeleves, ebből lehet itt még a legnagyobb dráma - a szüleidhez? - fület-farkat behúz, idegesen kémleli a párja arcát, mintha minimum a világ elpusztításáról beszélgetnének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 427
Összes hsz: 1238
Írta: 2018. július 29. 18:00 | Link

Ilián
Így nézek ki

Nem igazán így terveztem a mai napot. Eredetileg úgy volt, hogy Katával bulizni megyünk, de aztán a csajos készülődés kellős közepén megérkezett az apja, akit az anyja küldött, mondván, hogy Katának mégiscsak haza kell mennie a hétre, és nem, nem mehet hétfőn, most kell. Ez annyira nem fair... Szóval most teljes díszben, partira készen, de mégis kedvmentesen ülök a piros minimben a teraszon. Még jó, hogy nem olyan erős a sminkem, hogy azt higgyék, valami rosszéletű nőcske vagyok, és éppen kuncsaftokra vadászom. Vissza a kastélyba nem akarok menni, ahhoz túlságosan kirittyentettem magam, meg aztán már a lelkesedés is megvolt, és most ilyen ehh állapot van, ha visszamegyek, még a végén szomorú leszek. Nem! Nekem ma még jól kell éreznem magam.
- Köszi.
Pillantok fel felturbózott pilláim mögül a srácra, és egy szép mosolyt is megengedek. Amúgy se könnyű a helyzet, délelőttre megbeszéltem egy sráccal, hogy "összefutunk", és valljuk be, van olyan jó dumám, hogy a tinder match-ok el akarjanak jönni és meg akarjanak nézni maguknak. Különösen izginek tartják, hogy a képeim mind csak sejtetik, hogy milyen is vagyok. A valódimat azonban nem láthatják, amíg meg nem jelennek. Ez a gyökkencs meg még csak el sem jött, tutira nem, mert láttam mindenkit, aki körülöttem volt. Milyen hihetetlenül unalmas és kiábrándít nap. Az italomba kortyolok, és kell egy pillanat, hogy megakadályozzam a köhögést. Úgy tűnik a srác keze egy kicsit megborult, amikor a vodkát belecsempészte a pohárba. Hűűű, király. A telefonomra visszafordítva a szemem olvasom tovább, hogy Meghan és Harry már megint nyíltan smaciztak. Egyre jobban kedvelem ezt a nőt. De komolyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. július 30. 08:29 | Link

Cathy

IT KISSED YOUR SCALP AND CARESSED YOUR BRAIN
WELL YOU LAUGHED BABY IT'S OKAY-------------



Nem mentem el (már nem úgy, te kis hamis), mert nem akartam. Egyértelműen csak arra használom a Tindert, hogy amikor unatkozok, elszórakoztassam magam, mert ha komolyan keresni akarnék valakit, akkor kimennék az utcára, erőteljesen rámosolyognék az első emberre, aki megtetszik, és kész, meg is lenne a dolog, abba meg ne most menjünk bele, hogy ez úgy amúgy mennyire legális vagy emberi (az emberségem amúgy is megkérdőjelezendő annak ismeretében, hogy háromnegyed részt inkább lény vagyok, mint ember, úgyhogy inkább kibújok minden ilyen nemű kérdés vagy feltevés alól), mert, hát, nem mondanám, hogy különösebben érdekel.
Még mindig ugyanazt a sört iszom, mint amikor ide jöttem, de az emberek többsége erre nem gondol (bár nem tudom pontosan, hogy mire gondolnak, legilimentor azért nem vagyok) amikor a kezemben tartott üvegre néz, inkább olyan dolgok fogalmazódhatnak meg a fejükben, hogy "n, ez már megint másik sört iszik, milyen jól bírja!", vagyis remélem.
És ha már itt tartunk, egy kávé is jól esne, meg az is jól esne, ha a keverék szervezetemre olyan hatással lenne, mint amilyen az alkohol (értsd, hasson), de az apám isteni eszménye, a genetika, meg a tény, hogy, mint már mondtam, egy félemberrel keveredett lény vagyok, nos, ezek hárman így kézen fogva elég jól kib*sztak velem a születésnél.
Egy cigarettát a számba dobva indulok el a terasz felé, azzal a célzattal, hogy ezt majd jól elszívom, miközben szorongatom tovább a sörösüvegem, kiérve még a napszemüvegem is az orromra tolom, mondjuk kérdéses, hogy ezt miért teszem, ha egyszer úgyis éjszaka van, minden bizonnyal bántaná a szemem az utcalámpa fénye, kényelmesen meggyújtom a benzines fémgyújtóval a szál végét (a jó végét), füst be, füst ki, kényelmesen forgatom a fejem jobbra balra, és akkor...
...a kiskorúak járhatnak egyáltalán bárokba inni? Egyértelműen ez az etikai kérdés foglalkoztat, miközben elfordítom a tekintetem a lányról, akivel elméletileg találkoznom kellett volna, de ennek útjába olyan dolgok álltak, mint, hogy felelősségteljes (nem) felnőtt férfi vagyok, és nem volt kedvem. Megesik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 427
Összes hsz: 1238
Írta: 2018. július 30. 10:14 | Link

Ilián

Sörös. Szeretem betippelni az embereket, hogy miket isznak a leginkább. Most ült le nem messze egy pár, és éppen őket lesem, miközben megállapítom, hogy mind a ketten sört fognak inni. És annyira, de annyira igazam van. Mondjuk szerintem nem túl szép látvány egy randin sört inni, de ahogy fordul a nő keze, úgy pillantom meg a karikagyűrűt is. Na akkor már a pasinak nem zsákbamacskát árul, ez esetben, hajrá csajszi.
És akkor látom meg őt. Azt aki a mai nap folyamán felültetett. Egészen biztos vagyok benne, hogy ő az, mert hát azért jó szemem van az ilyesmihez. Először úgy csinálok, mint aki nem is veszi észre, de be kell vallanom, jobban bosszant annál, mint, hogy csak úgy ne vegyek róla tudomást. És mi a legrosszabb, ami történhet, ha kikosaraz? Mondjuk ki kosarazna ki egy lebeszélt tinder randit? Hát mind tudjuk, hogy miért van az az alkalmazás. Szóval, ha mégis nemet mond, mert mondjuk menet közben rájött, hogy meleg vagy kasztrálták, akkor én visszamegyek a varázsvilágba, ő itt marad és soha, de soha többet nem találkozunk. Probléma nincs. Szóval kortyolok még egyet a túlvodkásított csodából és igen, elhatározom, hogy ha ő nem, akkor majd a srác, aki az italomat készítette igen. Felkelve azért kicsit lejjebb operálom a szoknyám, és felé sétálva meglesem a srácot, aki az italokat gyártja.
Hosszú leomló szőke haj, bambibarna szem, dús kebel. Nos hát akkor ha ez a fickó nem, akkor a nő igen. Nekem de tök mindegy már ma igazából. Szóval odalibbenek a férfitársadalom eme csodás példányához, és zavartalanul felülök mellé a korlátra. Remek képességeim vannak, mint például a korláton ülés, útpadkán egyensúlyozás, csak a fehér csíkokra lépés a zebrán.
- A sors eléggé kiszúrt veled, mert csak belém botlottál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. július 30. 22:36 | Link


Egyszerűbb így, hogy hozzám bújik - legalább nem látja, hogy bekönnyeztem, ez például elég pozitív, na meg a jelenléte maga is megnyugtat, hogy itt van velem, és van kihez fordulnom. Ez tényleg sokat segít.
- Hahh... - sóhajtok. - Én is sajnálom. Nem így kellett volna lennie. - Mondom őszintén, mert azt már tudom, hogy ezt már előbb meg kellett volna tennem, és tulajdonképpen az egész az én hibám, mert ha pár hónap után elmondom, akkor most nem itt tartunk, és minden jó. - Igen... egy csoda - motyogom még. Nekem is nehezemre esett ám, nehogy azt higgyétek, hogy nem. Amikor társaságban alig szabadott ránéznem, mert a pillantásomból minden egyértelmű lett volna, szóval az nekem sem volt egy leányálom, és én büszke vagyok őrá, hogy ő, Milán velem van. Csak nehéz ezt kimutatnom. Túlságosan félek, mit fognak szólni körülöttem az emberek. Mindenen aggódom amúgy is.
Attól, hogy a többiek látták, hogy a kis fejem lecsúszott a beszélgetés aljára Messengeren, ami azt jelenti, hogy elolvastam az üzeneteket (vagy legalábbis rájuk kattintottam), felrobban a chat. "ANDRIS, SZIA", írogatnak nekem, és pittyeg össze-vissza az a borzadály, nekem meg már könnyes a szemem is. Milán legalább ugyanannyira örül annak, én meg ingerülten szusszanok, ahogy belekattintok a beszélgetésbe, mert csak azt tudom nézni, hogy mit írnak, meg lesni, hogy mit gondolnak. És ettől még könnyesebb lesz a szemem.
- Fejezzétek már be! - Önkéntelenül szakad ez ki belőlem, de nem kiabálok, vagy ilyesmi, inkább elcsuklik a hangom, ahogy egyszerűen eldobom a telefonom. Beletúrok a hajamba. - A rohadt életbe már - mondom, és a kezembe temetem az arcom, próbálom megállítani a dolgot, mert ugye egy fiú nem sír, szóval ez most így elég kellemetlen.
De mivel színészpalánta vagyok, vagy valami ilyesmi, meg szoktam próbálni uralni az érzelmeim - ugye, a színpadon is azt kell, uralni a dolgokat, így végül ezt a hirtelen jött indulatot úgy csendesítem le, hogy megdörzsölöm az arcom, és megpróbálom elmagyarázni Milánnak, mi a bajom.
- Bocsi, csak f***kodnak, és amúgy is nagyon fáradt vagyok... meg... éhes - motyogom a végét, aztán sóhajtok is egyet. Kell itt nekik izélni, basszus. Ott cseszegetnek abban a rohadt csevegőben. Engem. És tökre nem állnak le vele.
De nem kell sok idő ahhoz, hogy Milán tetézze a megrázkódtatásokat. Ahogy kimondja az utolsó mágikus szót, megnyúlik az arcom, miközben rápillantok.
- A szüleimhez? - kérdezem, miközben megdörzsölöm az arcom, még mindig elképedve nézek Milánra. - A szüleimhez... - ismétlem el, miközben elgondolkozom, hirtelen elréved a pillantásom, ahogy azt próbálom kitalálni, hogy milyen módok vannak arra, hogy a szüleim ezt megtudják, és akkor eszembe jut... - Baszki - suttogom még mindig a távolba meredve - ...meg fogják tudni.
Aztán ránézek Milánra. Rengeteg dolog fut át az agyamon egyszerre, hirtelen rohamoznak meg a gondolatok - ez pedig a másnappal fűszerezve enyhe fejfájást eredményez -, aztán hirtelen ki is mondom, ami e gyors gondolatroham eredményeként megszületik a fejemben.
- Előbb kell elmondanom nekik, minthogy megtudnák - Jutok döntésre, mert meg kell előznöm. - Jézusom, nem akarom. - Fűzöm hozzá rögtön a dolgot. Nem akarom. Nem akarom látni a reakcióikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. július 30. 23:19 | Link



- Hm, van ilyen is? - kérdeztem széles vigyorral az arcomon, de aztán csak rántottam egyet a vállamon, hogy mindegy is, annyira nem lényeges a dolog. Jól esett volna egy cigi, vagy inkább rögtön kettő, meg esetleg egy kóla mellé, de most épp egyik máj-roncsoló rémálom sem volt kéznél... pedig én próbálkoztam! Én nagyon akartam! - Szerelmi-vallomásra, piercingre, nagyon ronda lányokra.
És összességében egyik miatt sem nyavalyogtam utólag, mert tudtam, hogy mindegyik a saját baromságom volt. Csak volt, amit minél gyorsabban szerettem volna elsikálni, hogy ne legyen vele dolgom a jövőben, ez pedig nem volt mindig a legkönnyebb.
- Oh, nem is mesélted... mármint tényleg, nem tudok rólad sokat, ez elég szégyenteljes - állapítottam meg, mielőtt elővettem volna egy cigit és az öngyújtó lángjába tartva kicsit megforgattam volna, hogy egyenletesen megpörkölődjön. Csak utána biggyesztettem az ajkaim közé és szívtam mélyet. Éppen akkor mesélte, hogy amúgy vannak érzelmileg kis defektjei, én meg rántottam egyet a vállamon.
- Ugyan már, engedd el! Mindenkinek vannak defektjei, egyeseknek nehezebb, másoknak meg nincs is mimikája a botoxtól. Undorító - köhhintettem egyet, olyan rendes, tüdőből jövőset, nem csak a műköhögés, amit a kisiskolások produkálnak.
- EL bizony. Nem is teljesen mondanám, hogy az enyém, de ja, én kaptam, miután teljesítettem a DÖK-ös, szuperhősös bulin az akadálypályát. Igazából elég buli volt magában is, nem vártam érte ajit - gondolkoztam el pár pillanatra, de aztán csak rántottam egyet a vállamon, hogy végül is mindegy, nem? Ő is szóló hősnek adta ki magát, de eredetileg Ironman, meg Mr Incredible is azt mondták, egyedül dolgoznak és aztán mégis mennyire szétadtam őket csapatban! Szóval ez igazán nem kifogás.
- A rovarok nem szeretik a füstöt - közöltem, majd felvettem a párkányról a hamutartót és belekoccantottam a feleslegem. Felé sandítottam, kicsit közelebb is volt, mint gondoltam, de aztán csak elvigyorodva érintettem a mutatóujjam az állához. - A csaj, hátul, a kék hajjal, aki éppen valamit firkál. Hé LD!
A nő fel is kapta a fejét, majd szélesen elvigyorodva ledobta a tollat, hogy felénk siessen és a kezét nyújtsa a vörösnek. "Biztos te vagy Bogna! Dávid sokat beszélt rólad..."
- Már elnézést!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. július 30. 23:22 | Link

Andris

Andris telefonját egyszerűen nem lehet lelőni, de tényleg. Megállás nélkül pittyeg, még akkor is, amikor Andris éppen a képernyőt nézi - mert hát egyszerre az ember csak egy chatet tud nyitva tartani, az összeset nem. A drága pedig nem az a típus, aki egyszerűen csak úgy tud dönteni, hogy ezzel ő most nem foglalkozik, de nem ám... Egészen addig olvassa a sok hülyeséget, amíg végül könnyes szemmel dühében el nem hajítja a telefont.
- Balf*szok, nyomd ki a netet, ne foglalkozz velük - mondja, szemöldökeit kicsit megmasszírozva, mert őt is kerülgetni kezdi egy kisebb fejfájás, habár ennek több köze lehet a stresszes légkörhöz, mint a másnaposságához. Valósznűleg az sem segít mondjuk.
Közelebb csúszik megint, Andris dühös pofiját pedig a mellkasára húzza, picit ringatva, a haját simogatva. Ezzel próbálja jelezni a maga részéről, hogy nem lesz ám itt semmi baj, nyugodjon csak meg. Nem annyira jön össze, már csak azért sem, mert aztán pont ő teszi fel azt a kérdést - amit amúgy szerinte muszáj volt most már valamelyikőjüknek feltennie - ami csak még jobban kikészíti Andrist.
Borús tekintettel néz Andrisra, amint ő láthatóan végiggondolja a lehetőségeiket és nem túl fényes következtetésre jut. Milán mondjuk úgy gondolja, hogy talán annyira nem is nagy baj, mert végre van egy alkalom, ami miatt felmerült egyáltalán, hogy elmondja a szüleinek. Ezt sosem vallaná be, de neki már így is kellemetlen volt, hogy sosem volt még erről szó.
- Hát, előbb-utóbb úgyis meg kellett volna tudniuk, nem lehet örökké titkolózásban élni... - mondja óvatosan, remélve, hogy ezzel nem borítja ki Andrist még jobban. Közben pedig fel sem tűnik neki, hogy kimondja azt, ami számára olyannyira evidens, de sosem beszéltek még róla, mert igazából félelmetes és súlyos volna - hogy ő már rég úgy gondolja, hogy ami nekik van, az ki fog tartani.
- Nem tudom, hogyan szokás az ilyesmit... - próbálna segíteni, de persze nem tud. Az ő anyja csak úgy tudta, nem kellett neki mondani, utána pedig nyilván elkotyogta az apjának is. Fogalma sincs arról, milyen az, amikor mondjuk leül a család egy közös "coming out" vacsira, hogy aztán közösen gondolkodjanak róla, ki hol cseszte el kinek az életét. Bár van, akiknél ezt csak vasárnapnak nevezik, Milán családja nem ilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. július 30. 23:56 | Link


# kinézet # július 2.

Alíz említésére felnéztem egy pillanatra kissé hunyorogva, próbáltam összetenni, hogyan is került ide most a szőke lány, de nem is nagyon érdekelt, így csak pár bólintással el is engedtem. Megesik az ilyen, nem kell felvenni, majd egyszer úgyis fény derül rá, különben meg az a csaj fura. Mármint... láttam én hogy néz Tim virágaira is. Nem is értem hogy engedheti.
- Én még nem hallottam köhögni, nem szívlelhet - mondtam, bár az is lehet, hogy mikor köhögött a közelben éppen nagyon másba voltam felejtkezve. Sokszor esik meg, ha Timmel egy helyen vagyunk, hogy nem minden környezeti elemre sikerül jól odafigyelni. De T-rex is szerencsére elég önálló, mióta a kis barna foltjai megjelentek a sárga tollaiban. Csinos, olyan mint egy boci, de most nem volt ránk kíváncsi. Szóval nekem helyette is sikerült Timtimet megdicsérni a csini szerkójáért, meg elvenni a sütis dobozt, hogy magunkat a kanapéra telepítsem azt meg nyitva az asztalra.
- Ha tovább növeszted a szakállad, össze lehet majd ilyen szépre fonni - állapítottam meg még helyeslően bólogatva is magamnak, ahogy jobban megnézegettem őt, majd nagyot haraptam a csokis csodába. Amúgy is szerettem, az édességet bizonyos helyzetekben jobban is, mint kellene, de ez egy favorit volt. Jackpotsüti. - Olyan lelombozó, bár, legalább nyugalomban élhetünk és locsolhatjuk a kert növényeit - gondolkodtam el kicsit nézve a plafonom, aztán a mellettem ülő háztársamra emeltem a kékjeimet és az arconfújdosós murinkon nevettem. Nem lett volna jó, ha kiderül, hogy beteg, jobb volt megbizonyosodni, de már elhiszem, hogy minden oké. Nem mintha túl aggódós lennék, legutóbb elmeséltem a kishableányt egy csajnak, aki éppen a saját ölébe hányt, de a mese végén adtam neki egy hajgumit, akkor már eszembe jutott. Nem fontos.
- Múltkor volt málnatortaízű, fogalmam sincs milyen, de ki akarom próbálni. Meg rumos. Azt is - erősítettem is meg a mondókám, ahogy lassan felpattintottam a cigitárcát és ő ki is szolgálta magát. Egyelőre az asztalra tettem a többit, aztán csak elbambultam kicsit a füstön. - Hm? Ja, mindenre, azt mondtad nem sietsz - vigyorodtam el billegve így ülve, hogy aztán elvegyem a kézzel sodort szálat és én is beleszívjak először egy nagyobbat, majd ki is engedtem igen gyorsan. A következőnél már bent tartottam a füstöt, úgy hajoltam oda hozzá és csak akkor nyíltak el az ajkaim, mikor már az övére tapadtak. A füst apró gombolyagokban szállt két oldalt el tőlünk én meg el is nevettem a végét, aztán vissza is nyújtottam a szálat már a kanapénak dőlve és elhajolva tőle.
Utoljára módosította:Dustin Axel Westwood, 2018. július 30. 23:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. július 31. 22:57 | Link



július 2 | Leon

- Mostanság nem igen köhögött, mert nagyon fel volt háborodva, hogy nincs T-rex, Mármint hiányzott neki. Tényleg, hol a kecskéd? - pillantott körbe kissé értetlenül a német, de nem látta sehol se mekegő kacsát. Valószínűleg nem is ugyanabban a helyiségben tartózkodtak, de ez nem rettentette meg főhősünket, aki egyre magabiztosabban használta már képességét, s most sem volt rest ehhez folyamodni. Egy pillanatra lehunyta a szemét, az inkognitós, despacitót dúdoló tollas életjelei után kutatva csupán az elméjével. Eleinte nagyon bután nézett ki, volt, hogy a kezét is kinyújtotta a levegőbe, mintha meg akarna érinteni valakit. A kis villanásnyi boldogság valahol a fürdőben totyogott, Tim pedig elmosolyodott kicsit. - Vedd úgy, hogy nem kérdeztem.
Mert hát, megválaszolta magának a kérdést időközben, nem is akart ezen többet kattogni, helyette a lányra nézett, kissé felvonva a szemöldökét. Elkényelmesedett jobban a kanapén, szeretett nagy felületet elfoglalni, részéről kényelmes volt ez így.
- Szeretnéd, meghagyjam? - kérdezte előzékenyen a lánytól, mert rajta nem múlott, ha arról van szó, nem szentel neki plusz energiát, hogy még borotválkozzon is. A haja is éppen ennek volt az áldozata, időt kellett volna szakítson a fodrászra.
- Mindennek megvan a maga szépsége - látta be Tim, afféle zen bölcsességgel, mert bár nem égett le a tornyuk, _legalább nem égett le a tornyuk._ Ez az a gondolatmenet volt, amit nagyon kevesen értettek volna meg a részéről.
- Én még mindig ibolyásat akarok enni. - Mert mikor azt mondták neki, van ilyen, úgy tudta elképzelni, mint mondjuk egy undorító öblítőt és nem úgy, mint egy ínycsiklandó édességet. De valahogy mindig elfelejtette, hogy olyat akart rendelni. - Nem, a tiéd vagyok egész nap.
Azzal rá is gyújtott és az első slukk után átnyújtotta a szálat Bluenak, nehogy azt mondhassa, hogy önző lenne, ha már ő kínálta meg. Az első slukkban a lány részéről sem volt semmi érdekes, de a második széles vigyorgásra késztette Timet, ahogy belélegezte a füstöt, amit a kék az ajka közé engedett. Vissza is vette a szálat, majd mélyet szívott belőle ismét.
- Lassan vizsgáznom is kéne. Katasztrófa. Most kéne pánikolnom, ugye? - Látszott rajta, hogy nem fog. Helyette csak kicsit közelebb húzta Bluet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. augusztus 1. 14:39 | Link


÷ benézet ÷ május 26. ÷


- Előfordul, velem is - tártam kicsit el a kezeim összepréselve az ajkaim. Nem volt nyilván sűrű, de nincs okom ezen hisztizni vagy hurrdurrogni, hogy nekem márpedig mindig igazam van és sosem hibázok. Az is a részünk, minden embernek van egy bizonyos hibaszázaléka, mint ahogy nálam ezek azon területek, amikben nem mozgok elég otthonosan. Ha az elméletet értem és elég jól összeteszek logikailag bármit, ez sokszor még kevés.
- Csak remélem, hogy ez a három nem egyszerre történt, mert egyre jobban megértem, miért mondják, hogy az alkohol a legjobb smink - forgattam meg a szemeim. Tulajdonképpen pont ott stimulálja az agyat, ahol a tökéletes látás is kellene, hogy azonosulódjon. A minimális torzítás meg pont elég, hogy ne vedd észre, hogy a másiknak mondjuk túl nagy az orra. Vagy bármi, nem tudom ki és mire bukik, de valahogy így megy. Utána jöhet a vallomás és még a csak érted ezt is megcsináltattam. Egyszer a tesóm baráti körében volt egy fiú, akinek el kellett tüntetni a tetoválását, mert ahogy rákerült a lány neve, két hétre rá dobta őt. Kellemetlen.
- Szégyenteljes? Sok dolgot mondok, de azok, amik velem történtek sosem voltak érdekesek vagy értékes infók mások számára - mondtam kicsit nemtörődöm módon, mert nem voltam valami titkolózós. Sokkal inkább érdekelte őket mondjuk az LLG házim, mint az, mit csináltam vasárnap. Nekem meg tulajdonképpen néha már fel sem tűnt, hogy ha rám köszönnek, tényleg csak azért van, mert jön utána a tudnál-e segíteni kérdés. - Most amúgy is csak még unalmasabb minden. Nem dolgozhatok még pár hétig, haza nem megyek itt meg nem igazán van mit csinálni.
Lehet elkeseredettebbnek kéne lennem, de igazából nem voltam az, már ami az ittlétet illeti. Elvoltam a kastélyban, azért itt volt legalább pár ember, akik nem csak háziért, feladatért, könyvért vagy kérésért jöttek. A munka más kérdés. Nem éreztem úgy, hogy ezt érdemlem, hülyeség az egész. Kicsit talán fel is idegesített, mert mikor a kék házhoz értünk a kis virág pár hajtása feltekeredett az ajtófélfára, majd leszáradva porként hullt alá.
- Emlékszem a köpenyre, de nem tudtam hogy hozzád került - mosolyodtam el, mert a kalapácsot és ezt is együtt intéztük becsomagolva az elnökkel, de a farsangon nem nagyon futottam senkibe Alízon kívül. - Megzavarodnak tőle, leginkább, de van olyan illat, mai vonzza őket, szóval ez a füsttől is függ.
Közben megérkeztünk, én meg minden egyéb probléma nélkül hajoltam oda kérdezni. Nem illendő legjobb tudomásom szerint azzal indítani, hogy azt sem tudod kihez jöttél, aztán kicsit megilletődve pislogtam, mikor az ujja hozzámért így fordultam már a lány felé. Mire odaért már én is nyújtottam a kezem.
- Igen, én vagyok - mondtam neki közben kicsit nézve hol rá, hol Dávidra még  kicsit ki is mosolyogva az egészet, végül a kíséretemen állapodott meg a tekintetem. - Azt hittem én beszélek sokat. Arról is beszéltetek, mit szeretnék?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. augusztus 1. 14:39 | Link


# kinézet # július 2.

- Tényleg? Hát, T-rex se élvezte úgy ezt az ide meg oda mászkálásom - ingattam meg a fejem kicsit elszomorodva. Én szerettem, ha minden rendben megy, ez meg nem tűnt úgy most, hogy így lenne, legalábbis kicsit megint az életem egy padlón hevert, hogy összeszedjem és menjek tovább. Vagyis most éppen vissza. Ennyire hosszú időt nem voltam korábban egy azon helyen, most mégis hiányzott, még nem voltam itt. Aztán mire válaszoltam volna már elég érdekes fejeket vágott és mutogatni kezdett Timtim, én meg csak majdnem leejtettem a fejem, annyira oldalra billentettem bután meredve rá. A válaszától még inkább.
- Mert hol van? - néztem nagy szemekkel, azzal tisztában voltam, hogy furcsa dolgokra képes, mióta ilyen ereje van, sőt, ez nem volt kifejezés rá. De ez most vagy nekem meredek, vagy nem mindent meséltek el arról, mire képes ő.
- Szerintem elég vonzó cucc, jól is áll, miért ne? - kérdeztem még a vállamon is vonva egy picit, ahogy a mutatóujjam végig is húztam az álla vonalán el is bambulva kicsit. De van süti! Szóval a szervezetemen segítve inkább az után nyúltam, hogy minél kevesebb maradjon későbbre. Mindig csak úgy el szoktak szublimálni, egyszer megettünk egy kétszer ekkora doboznyit ketten. Nem tudom pontosan mikor fogyott el, és mikor vettük ezt észre, de marha vicces volt.
- Szeretem ezt így, nekem nem hiányzik azért a toronyomlás. Lehet észre se venném - csattantam fel és lássuk be, valós a gond. Én már párszor hittem azt, hogy éppen kicsúszik alólam a tető, pedig fetrengtem csak rajta nevetve, mint egy retardált fóka, akit a partra mosott a víz. - Ha jól emlékszem olyan is van, furcsa virágokból gyártanak fagyit. Levendulás is, azt hittem olyan lesz, mint a molyirtó... de nem. - Egyszerre éreztem magam átverve és megkönnyebbülve is. Nem, nem kóstolgatok molyirtót, de az illata, meg... áh mindegy, gyújtsunk inkább rá. Bár még egy fogkrémreklámos mosollyal hallgattam, hogy megnyertem a napra előtte.
Neg is adtam a kezdőlöketet a sodort szálakkal, de aztán ahogy sorra kerültem, már nem csak ezt tudtam élni. Jó érzés volt, hogy itt van és amikor már ő is vigyorgott, nem csak én, akkor elégedetten is dőltem a kanapétámlának mellette.
- Hát nem úgy nézett ki Dustin, mint aki szerint ne menne neked, szóval... - mutattam pár kört a levegőbe, hogy aztán csak közelebb húzódjak az utolsó falatot elnyammogva a kivett sütikockámból. - De ha pánik kell, majd pánikolok veled, szólj, abban jó vagyok. Egyszer kicsit... eltévedtem az elmémben és egy téren láttam unikornisokat, na az volt pánik! De szerencsére megúsztam a hatóságokat végül... - gyorsan futok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. augusztus 2. 21:25 | Link

Marci

- Ja értem, szóval neki nem tetszik valami, akkor csinál olyat, ami neked se jön be. Érdekes - Összeráncolom a szemöldököm, fura ez a kapcsolat. Én biztos nem tennék ilyet, de az ő dolguk, nem szólhatok bele. Ő meg csak nevet, na én ezen nem tudnék, mindegy is.
- Már az elejétől látszott, hogy kedvel, mert ha nem talált valamit, addig kerestem, amíg meg nem lett. Ha kikérte a véleményem, nem bólogattam minden szavára, hanem megmondtam, amit gondolok. Kicsit néha olyan, mintha az anyám lenne, de az a fura, hogy a többiekkel meg szigorú. Szóval igen, az image része. Csóró író menü? Hmm.. Végülis lehet olyan, mondjuk paradicsomleves, liguriai sült csirke olívabogyóval és egy jó Caprese torta. És hány könyvet írtál, mióta nem találkoztunk? - kérdezem érdeklődve, mert őt ismerve addig nem nevezi magát írónak, amíg nem alkotott valamit. A lány említésére elhúzom a szám, majd mond egy ötletet a hal feldobására.
- Hát igen, de ha már most nem bírja a kritikát, akkor később se fogja. A halra meg ez jó ötlet, ha gyengébb a séf, de Gassariónál ilyet nem lehet, aki nála tanul és feltálal később egy rossz ételt, attól megvonja az ajánlását. Ezért is nehéz nála a képzés, mert utána is fejlődni kell, nem szabad megülni egy szinten - Ezután elkezd biztatni, hogy menni fog, meg hogy ügyes vagyok, így elpirulva mosolygok. Párszor már evett a főztömből, azért jólesik az elismerés. A hamis elismervényre elnevetem magam, mert bár ilyet nem lehet, de jó érzés, hogy csinálna nekem egyet.
- Köszi, de remélem nem lesz szükség rá - Majd jön a meredekebb téma, és elkezdi magyarázni, hogy nem voltak együtt. Zavaromban lesütöm a szemem, mert náluk van egy másfajta intimitás, ami nálunk sosem lesz meg. És hogy nekem kit ad majd a sors, akivel jól kijövünk és megvan a kémia is, hát passz, majd meglátom.
- Nyugi, többet nem fordul elő. És ha nem gond, örülnék, ha barátok maradnánk, mert én szeretek főzni, te enni, meg jól kijövünk, szóval na, érted. Nem sok barátom van, azt a keveset meg nem szeretném elveszíteni - A földet nézem és egy kavicsot rúgok el a közelünkből, az alsó ajkam harapdálom, mert ki tudja, erre mit lép Kamilla, a kapcsolatukat meg azért nem szeretném elrontani. Aztán eszembe jut a fahéjas keksz, a gyomrom is megkordul az illatára, így előszedem és kinyitom, majd elé tartom.
- Kérsz? Franciaországban sütöttem a hétvégére, fahéjas keksz. Bár gondolom már nem eszel ilyeneket, de hátha belefér egy-kettő.
Utoljára módosította:Carolina Eleonore Bellini, 2018. augusztus 2. 21:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2018. augusztus 4. 14:14 | Link



Louis fénye és jelenléte valami teljesen mást ad hozzám. Úgy, ahogy Emily régebben a biztonság és... "igazoltság" érzését például - mellette biztos vagyok abban, hogy létezek, és a problémáim, az egész valóm egy igazi dolog. Louis mellett olyan vagyok, mintha erős lennék és független, önálló, valamiféle jelenés, kísértés, lidérc. Egészen lidércnek érzem magam mellette, a kép, ami ilyenkor én vagyok, egy dacos, gyönyörűen idegen fiú, aki könyörtelen és nagyon érdekes a világ számára. Sokszor érzem így magam mellette, sötétszürkén.
Most mégis valahogy más lettem vele, sokkal fehérebb. Mintha tényleg kinyílt volna valami bennem. A Műhely falai mint a börtönöm merednek körénk, és én mégis megnyíltam, halvány izzásba vonva őt is, magamat is. A fény sokkal fényesebbnek látszik most Louis bőrén, szinte ragyog, ahogy közelít felém, és ez a ragyogás álomszerűvé teszi az egészet. Eszembe jut, hogy valószínűleg ami most történik, a pillanat varázsa lehet, de ez a gondolat el is úszik, ahogy ajkaink egymáshoz érnek.
Louis Istene vajon most bünteti, vagy jutalmazza őt? Ez fordul meg a fejemben. Vajon melyik vagyok neki?
Sosem csókoltam még így őt, ilyen hevesen, mert mindig csak rémült csókok jutottak neki, hiszen ő volt az első, aki látott bennem valamit Joel után. Sosem hittem volna, hogy bárki látni fog valamit. Ash - az egyik ottani haverom - persze szerelmes volt belém, de neki fogalma sem volt róla, milyen vagyok. Elbűvölte a titok, ez tetszett neki, ez kellett. Louisnak valami egészen más kellett belőlem - ő nem akarta, hogy minden titokban maradjon, nem csak úgy volt bennem valami. Azt hiszem. Az is igaz, hogy így sem engedtem, hogy mindent megtudjon, ami a lényegem.
Mikor végeszakad a csóknak, már alig kapok levegőt, így kapnom kell az oxigénért. Louis karjai a derekam körül, én hozzápréselődve, és így nézek a szemébe hosszú pillanatokig.
- Itt alszol?
Olyan nagy csend lesz a kérdés után. Olyan, mintha az elmúlt öt év hallgatása jelenne meg hirtelen közöttünk. Itt alszol?... Azt akarom, hogy itt aludj ma, és ismét elveszthessem magam, hogy megint máshogy érezzem magam veled, hogy megtaláljam az új színeket és a te új színedet is. Mert van színed, ez kétségtelen. Azt nem tudom, hogy ugyanaz-e, mint régen, de van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2018. augusztus 6. 00:58 | Link


Budapest VII. | Műhely | 00:10 | tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2018. szeptember 2. 00:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2018. augusztus 6. 19:25 | Link


Budapest VII. | Műhely | hajnali 4 után valamivel | tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2018. október 1. 14:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2018. augusztus 6. 23:54 | Link


Budapest VII. | Műhely | hajnali négy | tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2018. szeptember 2. 00:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. augusztus 19. 15:34 | Link



- Ami azt illeti... inkább ne beszéljünk róla - köszörültem meg kicsit a torkomat, hogy leküzdjem azt a hirtelen gombócot, több-kevesebb sikerrel. Tény, hogy nem voltam a legjózanabb ember a planétán, de az esetek nagy többségében nem is ittam magam vállalhatatlanra. Persze, akadtak kivételek, amikről nem akarok mesélni Bognának.
- Mert köcsögökkel voltál körülvéve, ez nem kifogás - jegyeztem meg rápillantva mert attól még, hogy két-három okostojást nem érdekeltek a dolgai, attól mást még érdekelhet komolyabban is. - Ácsi! Miért nem dolgozhatsz? A "baleseted" miatt?
Persze, észrevettem a kis malőrjét az indákkal az ajtó mellett, de nem szóltam bele, helyette inkább csak nyeltem egy nagyot és figyeltem a vörösre mellettem.
- Nyugi, ez most egy szarabb időszak, majd elmúlik, az ilyen mindig hullámokban jön - próbáltam egy kicsit oldani a feszültséget, majd ismét mélyet szívtam a cigarettámból, legalább tíz másodpercig bent tartva a füstöt, hogy azért érezzem is, ne csak füstölögjek itt bele a vakvilágba.
- Ja igaz, te ilyen menő, Dökös főmufti vagy - bólintottam elnevetve magamat, mert hát, az ilyesmi gyakran kimegy a fejemből, szégyen rám. Gondolom. Azt kéne éreznem, nem? Már, hogy szégyent. Nem mintha ismerném a szó pontos jelentését, tudom mi az, de hogy milyen érzés, arra már nem igazán emlékszem. - Ja értem...
Aztán csak adtam neki instrukciókat, pontosan kihez is jött és hogy merre keresse, még éppen időben az előtt, hogy a nő lerohant volna minket, hogy ő most engem fog leégetni és boldoggá teszi Bognát.
- Hát, valakinek mindig kell, nem voltál itt, szóval... - vontam meg a vállam kissé kínosan, de aztán csak egy rosszalló pillantást lövelltem a kék hajú nő felé, mikor Bogna éppen nem figyelt. - Csak annyit mondtam, hogy piercinget szeretnél, azt nem, hogy milyet és hova.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. augusztus 19. 19:53 | Link


EX'S AND OH, OH, OH'S THEY HAUNT ME

Kívülállóként egészen biztosan azt hiheted, hogy félvélaként a világ legegyszerűbb dolga megtartanod egy barátnőd, és oké, lehet, hogy ez tényleg így megy egy átlagos félvélának (mármint hé, az unokanővérem csak negyedvéla, most mégis gyereke lesz egy meleg pasitól), viszont elég nehéz úgy abszolválni ezt a dolgot, hogy többször is félrelépsz, persze nem dörgölöd az orra alá a dolgot, mert tiszteletben tartod az érzéseit (ez így hangzik szépen), folyamatosan hazudsz, random eltűnsz akár egy hónapra is, ugyan nem tudom, hogy a lány, akiről épp szó van a gondolataimban végül akkor döntött-e úgy, hogy ideje szakítanunk, amikor egyedül kellett elmennie egy barátja esküvőjére, mert nekem le ellett lépnem Oroszországba, vagy akkor, amikor rájött, hogy elfelejtettem (vagy soha nem is tudtam, opcionális) mikor van a szülinapja, de a lényegen mit sem változtatnak ezek a pontok, és ígérem, most lesz vége ennek a mondatnak.
Amúgy teljesen elvesztettem, mire akartam ezzel végül is kilyukadni.
Na de mindegy is, szóval a lényeg az, hogy hiába van neked átlagon felüli mágikus véred meg minden szarság, ha valójában egy teljesen megbízhatatlan ember vagy, és ki gondolta volna, hogy az alkoholt egyáltalán nem toleráló szervezetem amikor mégis kap három sört ilyen filozofikus gondolatokat képes szülni, a leheletnyivel igényesebb trash-kocsma emeleti teraszán (csak ezért kapja az igényesebb besorolást, mert van emelete ÉS terasza) miközben a másik kezemben épp csonkra szívom a német fekete Pall Mall szálam, eldobom, előveszek egy újat. Kellemes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 67 ... 75 76 [77] 78 79 ... 87 ... 132 133 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek