Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak szeretnéd Orion

– Mindig a bal, mert utána csak jobb jöhet – mosolyog szélesen és büszkén, mintha a világ legjobb poénját lőtte volna el. Holott tudja jól, hogy ez eléggé gyérre sikeredett. Érdeklődve pillog arra, hogy mit sikerült kiválasztania. Ha a mogyorót, akkor mint egy kisgyerek, már húzza is magához, mert abból bizony aligha fog adni a másiknak.
– Az állatkertben a zsiráf – néz is az említett állatok felé. Kifejezetten örül annak, hogy még őket is lehet etetni. Hát már csak ezért megérte eljönniük. - Amúgy meg egyértelműen Tóbiás viszi a prímet – nyilván a kutyája áll mindenek felett, hát ez nem is lehet kérdés. – Na és neked? – indul meg közben a zsizsik felé, mert túlságosan gyerek és mindenáron etetni akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hege
Kinézek

A nagy nap, mikor néhány héttel ezelőtt megtalálta a lehetőség, ódzkodott tőle. Nem érezte magában az erőt ahhoz, hogy olyanok elé tárja a munkáit, akik nem ismerik, akik kendőzetlenül, félelmet nem ismerve fogalmaznak meg kritikát majd felette, hiszen ők nem ismerik, nem kell kedvesnek lenniük vele. Végül a kis kávézó tulaja győzte meg, hiszen hosszú ostrommal illette, talán még meg is fenyegette a nőt, hogy többé nem ad neki kávét, ha nem mond igent.
S, mint tudjuk a napi koffein adag az Szent és sérthetetlen.
A hely nem nagy, egész családias, kirakattal is rendelkezik. Akik nagyra vágynak talán nem elégednek meg ezzel, hiszen nem egy nagy hírű kiállítóteremről van szó. De Zorka.. Ő örül és boldog. Mert hosszú, nehéz és sötét időszak van mögötte, amiből már szeretne kilábalni végre.
Szíve szerint kantáros nadrágban, festékes pólóban, kócos hajjal jelenne meg, mert az tükrözné valódi énjét, ám Kende a hely tulaja, lélekre kötötte, hogy nézzen ki valahogy. Így esett választása az egyetlen tiszta és szépnek nevezhető csoda ruhára, melyet kissé idegesen gyűröget lefelé, miközben nézi a képeket.
- Maga szerint mennyi ideig illik még itt lennie annak, aki festette a képeket? - lép oda a számára idegen férfihoz és egy kedves mosoly telepszik meg arcán. Miért őt választotta? Nem tudná ezt megmagyarázni, de valami azt súgta neki, hogy inkább idesétáljon, mint az idősebb párhoz, akik már ki tudja hányadik szemüveget emelik fel, hogy jobban megvizslassák a félig meztelen nőt ábrázoló képet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lassan egy hónapja költözött végleg Tündérmanó utca bájos kis szegletébe, mely az átalakításokkal már azt az érzést kelti benne, hogy otthon van. Mégis néha úgy érzi, hogy menekülnie kell onnan, nehogy Barnabás szellemébe belefusson.
Ez is egy olyan pillanat.
A kellemeset összefűzi a hasznossal, ugyanis egy hete már egy Samu névre hallgató blöki gazdája. Szegény eb, nem igazán tudja még, hogy miféle kiképző táborra vállalkozott akkor, mikor boldogan ugatott és csóválta farkát, ezzel jelezve örömét, hogy elhozzák a menhelyről.. Nos, meggondolatlan döntés volt a nő részéről ezt bármikor belátja.. De reményekkel telve ugrott bele ebbe az újdonsült "kapcsolatba", mintha már nem is emlékezne arra, hogy Sámuel elődje, nagyjából egy hónap után, mivel felakasztani nem tudta magát, inkább csak megszökött tőle. Nem, nem kínozta vagy túráztatta, mint egy őrmester, csupán megfeledkezett egy kicsikét róla.
Samu még gyermeki naivsággal vakkant mellette, ahogy haladnak a tavacska felé, nem is sejtve azt, hogy Zorka éppen marha büszke magára, hogy nem felejtette el, hogy ki kéne végre már hozni őt sétálni és még nasit is vásárolt neki. Mikor már kellő távolságra érnek az emberektől, nincs más csak a szabad és friss levegő, a nő úgy dönt, hogy leveszi a pórázról a kutyát, hogy az had virgonckodjon egy keveset. Sámuel pedig ki is használja ezt, s neki iramodik az ismeretlennek. Néha pofára esik, néha eltűnik a fűben, de mindig visszatér a biztos ponthoz, egészen addig, míg egy férfit ki nem néz magának.
Gazdájára ügyet sem vetve fut a végtelenbe, s játékosan közelíti meg az ismeretlent, akinek a figyelmét mindenáron magára kívánja vonni. Zorka pedig kis idővel érkezik meg az eb után, fejét kínjában jobb kezébe temetve.
- Ne haragudj - szólal meg kedves hangon, miközben indul a jószág felé, hogy pórázát rácsatolja. - Nem tett kárt semmiben? - néz végül fel a férfira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A családja valószínűleg azóta is kacag, hogy meg tudták, hogy van nála egy élőlény. Zorka éppen ezért akar igazán bizonyítani. Ha csak másfél hónapot kibír mellette a kis teremtés, akkor már gyakorlatilag ő lesz az, aki mindent és mindenkit számítva a legtovább bírta vele.
Ezen gondolatok közepette nem figyel eléggé, s ekkor szökik meg a delikvens, mintha csak megérezné azt, hogy a nő szívéről a hatalmas kő egy darabja alább hull.
– Tipikus –sóhajtja csak úgy magának, majd gyorsabb léptekkel ered a kutya nyomába, miközben igyekszik néha egy-egy füttyszóval visszacsalogatni. Sikertelenül. Mikor végre nyomára bukkan, nagyra nyílt szemmel néz a virágokat szedő férfira. Szokatlan látvány, ez nem vitás.
– Hála az égnek – sóhajt egyet megkönnyebbülten. Nem nagyon tudna mit kezdeni azzal, ha bármit is művelt volna ez a kis vakarcs. Eléggé rossz probléma megoldóképességekkel rendelkezik, s általában a próbálkozásai csak csúfos kudarcokat okoznak. Mindenki szerencsés ma, hogy nem kell bemutatnia ezen áldását.
- Hogy mi vagy te? – néz kissé megszeppenve és értetlenül a másikra. – Szerintem csak keresett egy biztos pontot, mert úgy döntött, hogy már egy hét után elmenekül tőlem – tárja szét nevetve a kezeit. Igyekszik ő, komolyan próbál beleadni mindent, de azért be kell látnia, hogy van olyan művész agya, hogy olykor nem csak magának, de a kutyának is elfelejt ételt vagy italt adni.
– Amúgy, elég festői képet mutatsz így, komolyan mondom, megérné ezt vászonra vetni – s mindezt nem ironikusan közli. Tényleg így gondolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Olyan könnyedén hagyja el száját a mondat, hogy bele sem gondol abba, hogy lehetne akár sértő is. Pedig csak viccnek, amolyan hangulatoldásnak szánja, de látva a másik meglepett arcát, valamiért az-az érzése támad, hogy jobb lett volna csendben hóna alá kapni a kutyát és hazáig rohanni, mint valami bolond. Mondjuk a bolond jelzőt még így is lazán begyűjtheti, ha továbbra is balgaságokat fecserészik.
– Na, hát ha valakiket, akkor őket én még biztosan nem festettem – annál sokkal szabadabb lelke van, nem akarná ilyesmi festményért eladni.
–Amúgy csak a virágok, meg térdelés egy nő előtt, tudod.. Izé, csak vicc lett volna, na mindegy –legyint egyet, s szinte érzi, hogy elkezd vörösödni a feje. Neki mindig is különleges humora volt, amit mások, alig értettek meg. Az évek során már sikerült enyhítenie rajta, de úgy tűnik még mindig nem érte el azt a szintet, hogy mindenkivel kompatibilis legyen.
– Bánki Zorka, öhm az új rajz és technika tanár, vagy mi fene – nyújtja ő is a kezét. Nem annyira fontos az számára, hogy mások orrára kösse mit is csinál, de valahogy ez most ide kívánkozott, ha már a másik is megtette.
– Akkor a virágokat kotyvasztáshoz gyűjtöd? – nem akarja megsérteni, de neki körülbelül ennyi lövése van a bájitalokhoz és mindenhez, ami ezzel kapcsolatos. Zorkát tényleg lehetne azzal jellemezni, hogy nem éppen a legélesebb kés a fiókban, ettől függetlenül semmiből se bukott soha, de ha valami nem érdekelté igazán, hát azért nem is tett sokat, csak a minimumot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Valóban ez a hír járja. Az régi szokásokhoz görcsösen ragaszkodó családok, sokat képese kicsengetni azért, hogy eladósorban lévő gyermekükről a lehető legtökéletesebb kép készüljön. Zorka mégsem állt be ebbe a dologba, mert ő szeret szabad lenni, nem pedig a hagyományokhoz kötött művész.
– De, ha valakit nem a pénz motivál, hanem a művészet szeretete és az egyediség, akkor ő nem véletlenül nem áll be holmi portrékat pingálni – ez pedig mindenféle cinizmus nélkül mondja, tényként.
– Na igen. Nem lennék férfi ezen a helyen az biztos – nem lehet ezzel vitatkozni. Manapság annyira elszaporodtak errefelé a tökéletes hím egyedek, hogy a nőknek lassan el kellene gondolkozni azon, hogy nem-e egy illúzió világba kerültek be. – De azért megsúgom, miattad i bőven lehetne valakinek komplexusa – és tényleg halkabbra is veszi a hangját, hogy véletlenül se hallja meg senki, hogy ő ilyesmit mondott bárkinek. Nem, mintha nem vállalná fel mindig a véleményét, talán néha még túlságosan harsány is, de nem ismeri ezt az embert, így nem tudja, hogy örül-e ő egyáltalán ilyesmi bók féleségnek.
– Hát, ha én tartom az parádés lesz - neveti el magát, hogy ezzel ellensúlyozza a zavarát. – Nem tudom igazából a hivatalos nevét, eléggé új a dolog – mert más a mugliknál és más itt. Meg azt is tegyük hozzá , hogy a mugli világban évente más a neve, nehogy véletlen az ember megjegyezze mit is tanít pontosan.
– Ez tök jó dolog - elismerően hümment egyet. Valahogy úgy tudta eddig elképzelni, hogy ezeket az alapanyagokat nem önként gyűjtik be a tanárok, hanem keresnek rá valakit avagy megveszik. De úgy tűnik, hogy van még mit csiszolnia a tudásán.
- Most eléggé rosszul fog hangzani, de számomra a tanmenet az egy halom papír, amit le kellett adni és kész.. Rajtam kívül senki sem látja igazából, szóval gyakorta térek el tőle – vagy hát nem olyan gyakran, hiszen még nem igen volt ilyenben része, de majd igyekszik nem meghazudtolni önmagát. - Jó ötleteid vannak – eszébe jutott már, hogy majd ősszel levelet préselnek, meg állatokat ragasztanak és ilyenek, de hogy a virágokkal rajzolni.. Na az nem, pedig aztán művész vagy mi fene lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hege
Kinézek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Halkan felnevet, mikor Rudolf a bátyját említi. Tudja milyen érzés ez, néhány évig szenvedett tőle, mikor még túl fiatal volt és mindenki a nővére körül forgott. Aztán szerencsésen kinőtte, legalábbis igyekszik. Ha egy lapon kéne őt említeni bármiféle kapcsolattal, az nagyjából a Titanic és a jéghegy lenne, se több, se kevesebb. Bókokat nem tudja kezelni, maximum elvihogja őket, ajándékokkal szintén hadilábon áll –nem mintha nagyon kapott volna, hiszen addig soha nem jutott, hogy ilyen mélységeket éljen meg-. De neki így tökéletes ez. Majd talán 20-30 év múlva másképpen gondolja.
– A kicsikkel amúgy is nehéz azt követni, ami le van írva. Bemegy az ember egy tervvel, aztán átlépve a küszöböt simán borul minden – ha csak Karolából indul ki, akkor bizony egy tanmenetet az első öt perc után lazán lehúzhat a slozin. A gyerekeknek szabadság kell, lehet őket irányítani, de ott is van egy pillanat, mikor hátra kell lépnünk és hagyni nekik, hogy szárnyaljanak. Ő is így van ezzel, mikor nem önmaga miatt, hanem egy rendelés, egy feladat végett ül le rajzolni, festeni. Meghallgatja a paramétereket, aztán köszöni szépen, csinálja maga. Eddig még nem volt rá igazán panasz.
– De arra például nem lennék képes, hogy tizenéveseket tanítsak – néz a másikra haloványan elmosolyogva. – Nekem ők már túl nagyok, túl sok elvárással, túl sok kritikával és makacssággal. Szerintem ha azt mondanák, hogy menjek meg egy csapat tizenhat –tizenhét éveshez és tartsak nekik egy órát elbőgném magam – nevet fel a végére. Nem egy beszari alak, sőt! szeret sok mindent kipróbálni, de hogy ezzel a korosztállyal dolgozzon, na azt már nem. Inkább megy egy mugli nagyáruházba kasszázni a sok idióta vevő közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vivien
Budanekeresd

Ő nem az a fajta nő, aki cáfolni tudná azt, miszerint a gyengébb nemhez tartozóknak, túlságosan sok holmijuk van. Ezt a költözés alatt tapasztalta meg igazán. S mindig mikor azt hiszi, hogy most már végleg megvan minden, ráébred arra, hogy valamit csak otthagyott még Budanekeresden. Most éppen két állólámpáért és egy ezeréves ékszeres dobozért érkezik meg az egy szobás lakásba, s végre nem egyedül.
Az előkészítő forgatagában futott bele Vivienbe, akivel szerencsésen találtak normálisnak nevezhető összhangot az elmúlt hetek alatt. Zorka áldja az eget, leginkább azért, mert nem hallgatott első megérzésére, s mikor első napján azt se tudta, hogy egyáltalán jó épületben jár-e, odaslattyogott a nőhöz, hogy útba igazítást kérjen. Azóta már többször ettek sütit, ittak kávét, röhögtek a cikisnek nevezhető helyzeteken. Ezért is nem gondolkozott sokat, mikor a folyosón szembejött vele a nő, kissé hangosabbra véve nagyjából egy ’nekem innom kell, de nem a faluban és te is jössz!’ felkiáltással invitálta magával.
– Ne lepődj meg, nem raboltak ki, csak a legtöbb holmit áttelepítettem – figyelmezteti előre a másikat, majd kinyitja az ajtót, mely mögött valóban egy lecsupaszított lakás rejtőzik. Itt hagyta a már sokat látott kanapét, egy kotyogós kávéfőzőt, egy hűtőt és némi félig lejárt rágcsát. Ezeken kívül a hálóban van egy kihúzható ágy, néhány itthoni, félig festékes ruha és még a konyhában kettő szék, meg egy dohányzóasztal.
- Még jó, hogy összeszedtem az Előkészítőben két műanyag poharat, mert esküszöm, még azt se találnánk – neveti el magát halkan, majd holmijait ledobja a kanapéra.
– Képzeld, az Edictum olyan szerelmi életet hozott össze nekem, hogy szívem szerint fognám ismét a cuccaimat, s eltűnnék újabb egy évre – bár azt lehetne hinni, hogy jól viseli az ilyesmit. De amikor valaki elhatározza, hogy köszöni több ilyet nem kér.. hát nem akarja a nevét pár héten belül a helyi pletykarovatban találni, főleg nem két férfival egy cikkben..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Borlai uraság
ugri füles délután

Már kislányként is szeretett készülni a húsvétra. Édesanyja útmutatásait követve, sütit sütöttek, kalácsot fontak, tojást festettek. Nagy család, nagy, közös készülődés. Ezen szokások rabja maradt akkor is, mikor már nem a családi házban élt. Barátai között talán van, aki bután néz rá, de ő mindig fest tojást, hogy legyen mit adni az arra tévedő locsolóknak.
Ezért is nem volt meglepő, hogy az előkészítő falain belül, - hiába friss husi -, ő lett a legfőbb szervezője a húsvéti forgatagnak. A tojáskeresés, a festés, a kis nyuszik, csibék készítése mind, mind olyan dolog számára, melyek során újra gyermek lehet. Ilyenkor tudatosul benne igazán, hogy miért is választotta ezt a korosztályt. Mellettük az ember örökre gyermek lehet.
A programon nem csak a gyerekek, hanem szüleik is résztvehetnek, ami azért is jó, mert így van alkalmuk megismerni egymást az új oktatókkal. Zorka friss és ropogós ezen a téren, s bár nem igazán szereti a kirakat órákat és azt, ha árgus szemekkel vizslatják a felnőttek minden lépését, most igyekszik helytállni, váltani pár szót minden hozzá tartozó gyermek szüleivel.
A kézműves foglalkozások asztalokra és önkéntes segítőkre vannak osztva. Hozzá a festés tartozik, hiszen ez a másik szakmája. Ruhája, keze, talán még arca is festékes, így gyakorlatilag egy szivárvány színű unikornis vetélytársa lett pillanatok alatt. De őt ez egyáltalán nem zavarja, türelmesen, mosolyogva áll mindenkihez egészen addig, míg a hölgyem szót meg nem hallja.
Arcára fagyott mosollyal egyenesedik fel és csillogó szemekkel tekint a fiatal férfira.
-  Eddig is tudtam, hogy öreg vagyok, de ez most szíven ütött - mosolya kiszélesedik, hangja lágy dallammal cseng és figyelme teljesen a másiké.
- Ma? Mármint biztos, hogy ma? - néz meglepődve a másikra. - Szerintem senkit nem fogsz ott találni, maximum Rozál nénit, aki takarít - nevet fel halkan.
- Nevet tudsz legalább? - merthogy akkor megkeresik azt a személyt, aki a mentora lesz. Bár az arcmemóriája eléggé gyatra néha, a legtöbb kollégával már találkozott. Mást nem megkérdeznek valakit, hogy merre találják a keresett személyt.
- Szia, Bánki Zorka - nyújtja ő is a kissé festékes mancsát a másik felé.  - Igen, mindenki jó valamiben, ezért szeretem az ilyen napokat. Ilyenkor kiderül, hogy kinek mi az erőssége - és itt nem csak a kézügyességre gondol, hanem egyéb fontos adottságokra is. Az embernek látnia kell túl a saját elvárásain, óráján is. Egy ilyen alkalom a legmegfelelőbb erre.
- Ha már itt vagy, nincs kedved bedobni magad a mély vízbe és bevállalni valami programot? - biztos találnak neki megfelelőt. Ennél jobb bemutatkozási lehetőség amúgy is ritkán adódik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vivien
Budanekeresd

– Hát, ha nem a faluban szeretnétek, akkor ez a lakás szívesen fogad titeket – teljesen komolyan gondolja. Ő nem tervezi ide visszajönni, kiadni meg még inkább nem szeretné, főleg nem ismeretleneknek. Valahogy úgy képzeli el, hogy ez olyasfajta menedék lesz, ahova mindig vissza lehet húzódni egy éjszakára. De, ha Vivien kapna az ajánlaton, azt sem bánná. Legalább lenne értelme a lakásnak.
– Jó, hogy mindig több pohár van egy-egy rendezvényre – neveti el magát, majd az asztalra teszi az unikornisos, szivárványos, csillámlós papírpoharakat, meg mellé a két üveg alkoholos italt, melyeket még az ide úton szerzett.
– Mondjuk nálam az ellentettjével inkább célt találtak volna – neveti el magát, miközben kibontja az első üveget, s kérdezés nélkül tölti s ki mindkettőjüknek. – Szerintem fél éven belül fogok eljutni a macskás nőci státuszba, mondjuk a macskákra allergiás vagyok, szóval valami más állattal – nevet továbbra is, majd átnyújtja az egyik italt a vendégnek.
– Múltkor valamelyik kislány ügyeskedett, csak azért, hogy az apukáját be kelljen hívni és beszélgessünk. Komolyan mondom, már a kölykök is kétségbeesést éreznek rajtam, pedig aztán egyáltalán nem vagyok az – és tényleg nem. Nem érzi azt, hogy kellene valaki mellé, aki a nap huszonnégy órájában ott van. Ő tökéletesen beérné a hétvégi barátnő szereppel is, persze bizonyos szabályok mellett. De hát manapság erre kinek van ideje, energiája? Azoknak biztosan nincs, akikkel az elmúlt hetekben találkozott.
– Na mindegy, veletek minden oké? Régen láttam a Olivért – nem akar az a barátnő lenni, aki csak tolja és tolja  szöveget magáról, közben pedig nem hallja vagy kérdezi a másikat. Ő szeret nyílt lenni, magától is fecseg összevissza. De tudja jól, hogy vannak emberek, akiket kérdezni kell. Így hát érdeklődve figyel a másikra, ha már volt pofája iderángatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Borlai uraság
ugri füles délután

Nem az a haragos fajta, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban annál, mint mosolya, mely nem csak arcát, hanem egész lényét körül lengi. Soha nem volt híve annak, hogy apróságok végett bosszús legyen. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne olyan dolog, mely végett a piros szörny nem keríti hatalmába, de az nem itt és nem most fog bekövetkezni, ebben mindenki biztos lehet.
– Lehetséges –kuncog fel halkan, majd az asztalon lévő rongyért nyúl, hogy még mielőtt megragadná a másik mancsát, kissé letisztítsa sajátját.
– Hát ez így eléggé nehéz lesz – néz körbe a jelenlévőkön. Hirtelen azt se tudja, hogy a testneveléshez és a repüléshez mi áll egyáltalán közel. Talán a tánc lesz az, ami a mozgás végett szóba jöhet, így hát  tekintetével kutatni kezd Tánya után. De nem látja sehol sem.
– Az igazság az, hogy én se vagyok egy vénkutya itt, sőt ami azt illeti, inkább hajazok egy újszülöttre, szóóóval..lehet nem én leszek a legmegfelelőbb ember, aki útba tud igazítani a mentorod irányába – vakarja meg kissé zavartan a tarkóját, s tovább kutat szemeivel, hátha mégiscsak lesz valaki a közelben, aki kisegíti a másikat. – Te.. Lehet nekem is van valami mentorom? –néz a másikra döbbenten, mikor felismeri a helyzetet. Ha így van, akkor neki biztosan elfelejtettek szólni erről az apróságról. Mondjuk eszébe sem jutott, hogy valakinek bizonyítania kelljen még itt is. Elég volt neki a gyakorlatokon.
– Rajz és technika – húzza ki magát büszkén. – Legálisan lehetek gyerek – néz az asztalnál ülőkre, s még éppen időben sikerül megakadályoznia, hogy kedvenc unokahúga kiöntse a vizes bödönt.   – És áldom azt, hogy varázslók vagyunk, mert néha olyan kosz kerekedik egy-egy alkotó tevékenység után, hogy szerintem évekig elmenne a kedvem a tanítástól, ha nekem kéne feltakarítani – vagy Rozál néni utálná és átkozná meg örökre, amelyre egyelőre még nem vágyik.
– Pedig még nem is láttad mennyire élvezettel bánik a seprűvel és a portörlővel – mert van, amit saját kezével takarít, s ezzel hamar belopta magát a szőkeség szívébe. Zorka erőszeretettel muglisodik le néha, de vannak azok a napok, amikor mindenkinek hálát ad azért, hogy létezik a varázslat.
– Szerintem egy jó nyuszi torna biztosan minden gyermeket megmozgatna. Akár zenére is – még lehet, hogy ő is beállna, bár az senkinek sem válna javára, amilyen béna a sportok terén. – Nézd, ott van egy színpad szerű emelvény, szerintem, ha ott magadhoz ragadod a szót, biztosan lesz közönséged és utánzó kis makijaid – mutat tőlük balra, ahol valóban ott egy kisebb pódium. –Bár, ha mondjuk sorversenyeztetnél, akkor inkább a másik irányba menj. Ott van egy nagyobb füves terület – jobbra fordul. Néhány asztal van arra, egyiken ételek és italok, másiknál arcfestés és lufihajtogatás. Tényleg minden van itt, mint egy jó búcsúban, Zorka kifejezetten éli ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vivien
Budanekeresd

– Húú, nem is rossz ötlet. Legalább mindig lenne új csecsebecsém – és mintha tényleg meggondolná. Bár nyilvánvaló, hogy az ötlet eléggé rossz, de egyetlen egy pillanatig tényleg az tükröződik a szemében, hogy ez egy világmegváltó ötlet.
– Dehogy mentem – szólal meg nevetve. – Még, ha nem a diákom apja lenne, meggondolnám… De nem, nem akkor sem – mintha hideg is kirázná a gondolattól, úgy rázkódik meg a teste. - Annak a kislányak és az édesapjának is az a legjobb, ha csak az iskola falain belül látnak. Meg szerintem úgy mindenkinek is – amilyen katasztrófa tud körülötte lenni, minden emberilénynek csak azt tudja tanácsolni, hogy maradjon távol tőle, amennyire lehet.
– Fúúú, nektek se egyszerű akkor – húzza el egy kicsinykét szája szélét. Ő egyszerre csinálta az egyetemet, dolgozott és a művészetin próbált megfelelni. Most, hogy az egyetem kiesett, kitölti majd egy szakkör a kastélyban. Zorka teher alatt teljesít jól, ezt már sokszor bebizonyította, s mivel idejét nem kell másra áldoznia, így mindig k eres valamit, melybe elég sok energiát lehet fektetni. Esténként gyakorlatilag csoda, hogy eljut az ágyig.
– Csak úgy – vonja meg a vállait. – Nincs alkalom, csak úgy éreztem, hogy ez most nagyon kell és nem otthon – mosolyodik el szélesen. Nincs semmi, ami elől menekülne, avagy amit ünnepelne. Mindenkinek van az életében olyan, mikor azt érzi, hogy na most aztán lőre kellene. Nála most jött el a pillanat, pedig még csak tanév eleje van. Mi lesz vele a későbbiekben?
– De ha neked van valami jó indokod, amit ráfoghatunk, nekem az is megfelel – neveti el magát. Vannak, akiknek kell, ha Vivien ilyen, ő aztán nem bánja. Legalább holnap ugyanaz lesz a sztorijuk, mikor megkérdezik tőlük, hogy ugyan mire ittak és hol.
– Van még itt két lámpa, amit át szeretnék vinni. Hansági által készített bútorokhoz éppen mennek – csak azt nem tudja, hogy hova is tette őket. Ezen a ponton abban sem biztos, hogy egyáltalán itt vannak. – Végre nem úgy nézek a házra, hogy a bátyámé, hanem úgy, hogy az enyém. Majd egyszer át kell jönnötök vacsorázni egyet. Karola is biztos örülne nektek, meg legalább valaki rendeltetésszerűen használná a konyhai eszközöket – mert azokkal még mindig hadilábon áll, de az egy évvel ezelőtti énjéhez képest már nem csak a tojásrántottának áll neki. Lassacskán, de annál biztosabban halad ezen az úton, így huszonnyolc évesen már ideje lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Végre szabad estéje van. Karola nincs nála, festenie sem kell, mert mindennel jól áll. Így egy rövidebb séta után úgy határoz, hogy ma sem kíván főzni, ezért visz magával haza a méltán híres pizzériából, mely egykor a testvére keze alatt működött. Akkoriban többet járt itt, s nem csak azért, mert ingyen volt az étel, hanem itt is otthon érezhette magát.
Ahogy betér a pizzázóba nem csak az illatok ismerősek, hanem az alkalmazottak is, akik már kérdezés nélkül tudják, hogy számára mit is kell készíteni. Amíg vár, cseverészik a pult mögött állóval, kikérdezi a mostani vezetőről, arról, hogy miképpen változtak itt a dolgok és ígéretet tesz arra, hogy többet fog betérni hozzájuk – amit valószínűleg nem fog megtartani. -
Egyszerre két doboz érkezik ki, s a pénztárban lévő új arc a felsőt nyújtja neki, nem figyelve arra, hogy sem a név, sem a doboz színe nem stimmel. Zorka fizet, mert arra gondol, hogy azért mégis változott valami és mivel nem akarja feltartani a mellette várakozót, így el is lép a kasszától.
Ám a biztonság kedvéért csak rápillant arra a dobozra, melyen a Kállay Ákos név díszeleg, melytől a nő menten rosszul lesz. Újra és újra elolvassa, majd felemeli a fejét és kikerekedett szemekkel néz az éppen fizetőre.
Ahogy realizálja, hogy ki is áll mellette, érzi, hogy fülétől egészen a kis lábujjáig vörös pír kerül testére. Hirtelen még levegőt is elfelejt venni, mert agya annyira nehezen tudja összetenni és elhinni a képet. Még egy pillantást vet a névre, majd a férfira, s miután már a lélegzete is visszanormalizálódik egy szerény, megilletődött mosoly ül ki szája szélére.
– Ákos, micsoda meglepetés – örömét visszafogja, mert nem biztos abban, hogy a férfinak eme találkozás ugyanolyan érzéseket okoz-e, mint számára. Még az iskola falai között volt szerencséjük megismerkedni, barátokká válni, csak aztán jött az a hülyeség, hogy Zorkában lassacskán több ébredezett az akkor még pelyhes állú fiúcska irányába, így pedig a női nemhez hűen, furcsa már-már eléggé kínos lány lett. Szerencsére az élet elsodorta őket, bár ha a szőkeség őszinte akar lenni, akkor hosszú hónapokon át írt ám a Kállay fiúnak. Csak szerencséjére bátyja és nővére nem engedte, hogy elküldje neki. Na az lett volna még szép ebben a történetben.
– Azt hiszem ez a tiéd és az a majdnem mindentől mentes pedig az enyém lesz – bök fejével a férfi kezében lévő dobozra, melynek színe is jelzi, hogy nem egy egyszerű pizzáról van szó. –Szívesen rohannék hazáig a te nevedet viselő dobozzal, de egyfelől az tök fura lenne, másfelől meg napokig nem örülne neki az egészségem, szóval ha nem bánod –és a kezében lévőt nyújtja a másiknak, mert ez esetben számára tényleg nem mindegy, hogy mivel távozik, már csak az ételallergiái végett sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vivien

Az biztos, hogy áldás lesz majd szerencsétlen férfinak. Csak nem mindegy, hogy jó vagy rossz értelemben. Zorka tisztában van magával, nem kell azt hinni, hogy nincsen így. Csupán csak ilyen megjegyzésekkel igyekszik leplezni azt, hogy néha túlságosan is vágyna valakire, aki ott van mellette. A tagadást választotta, s neki ez így tökéletes. Ha valaki ezen hozzáállása ellenére mégis úgy határoz majd egyszer, hogy ő az a nőstényördög, aki megkeserítheti az életét, hát nem fog elfutni előle. Addig meg jól van így, köszöni szépen.
Bólint egyet, habár érzékeli, hogy a másiknak szavai mögött rejtőzik valami. Zorkának nem kell alkalom, ő bármikor kapható egy koccintásra, egy csajoskodásra, arra, hogy a kádban ülve sírjanak. Bármire, amire másnak szüksége van, s ha éppen neki van ilyesmire igénye, hát csak remélni tudja, hogy valakit rá tud venni. Mint most Vivient.
– Nehézségek? – szökken fel bal szemöldöke. – Van valami még, a költözésen és a fáradtságon felül? – érdeklődve pislog a másikra. Hallgatóságnak tökéletes tud lenni, így minden figyelme a másikra szegeződik, ha véletlen nyomná még a lelkét valami.
– Igen, még a legelső fésülködő asztalom is onnan volt – s ezt nem büszkélkedésből mondja, hanem mert annyira szerette azt az asztalt, hogy kidobatni sem engedte. Még mindig a szülei házában van. Szerencsés, hogy ilyesmiket is megengedhettek, megengedhetnek maguknak.
– Maaajd, ha végre saját házatok lesz, akkor kinézünk neked oda valamit tőle – néz a másikra nagy szemekkel. – Ne is kezdd el, hogy nem engedheted meg, blablabla. Nem kérdés volt, hanem kijelentés – nevezhetjük őt erőszakosnak az ilyenekkel, de nem bánja. Minden nőnek megérdemli, hogy legyen legalább egy olyan bútora, ruhája, kiegészítője, amit csak és kizárólag neki terveztek. Vivi sem képez kivételt ez alól.
– Saluti – koccintja poharát a másikénak, majd szájához emeli a poharat, hogy egy kisebbet kortyoljon a rosé borból. – Nem tudtam, hogy mit innál, így vakon böktem két polcra - vallja be az igazat. Gondolkozott ő töményen, de ahhoz kellett volna valami üdítő is. Eszébe jutott a jó magyar pálinka is, de annak élvezeti értéke most kevés lenne, talán majd egy kertis sütögetés alkalmával előveszi a nagypapa által gondosan készített lőrét. Nőkhöz illik a borozgatás és közben az életmegvitatása, így hát ez a vak választás most még szerencsés is volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vivien

– Hmm, rendeljünk valami kaját?   - ha már az ebédről esett szó. Ő sem igazán evett ma, éhgyomorra pedig nem a legszerencsésebb inni, de már késő bánat, hiszen belevágtak.
- A kicsik között elfelejtettem, hogy milyen az a jó, meleg és friss kávé. Folyamatosan kihűl a koffein adagom, mire odajutok, hogy megigyam – alapból jegeskávét kellene készíteni, mert akkor nem bosszankodna folyton, hogy már megint kihűlt a lötty. - Az evés meg szerintem csak azért jut eszembe, mert a tanáriban szokott lenni néha süti - hát ez az élet vár rájuk? Rendezetlen táplálkozás és alvási zavarok? Elég rosszul hangzik, de hát ők választották ezt.
– Hogy mi? – neveti el magát hangosan. – Te azt hitted, hogy azt akarom, ti vegyétek meg? – továbbra is nevet, majd iszik még egy kortyot. – Az én ajándékom lesz, ne szórakozz, ti meg majd költitek a kis Vivire és kis Olira a megtakarításotokat – nevetése végül szelíd mosollyá formálódik.
– Két álló lámpa, ekrű színű búrával, két kapcsolóval, ezüstözött talppal. Ó nem, ezek nem drágák, nem vagyok burzsuj – rázza meg megint vállait a nevetés. – Kezdek félni attól, hogy mit gondolsz rólam – de tényleg aggódik. Nem szeretne nagy méltóságnak tűnni, mert nem is az. Szerencsés, hiszen a nagycsalád ellenére, mégis volt mindig mindenre elegendő pénzük. De soha nem kezdte el szórni, megtanították megbecsülni az értéket.
– Őszintén nem tudom, hogy jót tenne-e nekik – eszébe se jutott egy reptetés, ő mindig a nehezebb formáját választja a dolgoknak. Annyi időt töltött már muglik között, hogy úgy gondolkozik, cselekszik, mint ők.
– Sőt – felpattan és elindul a nappaliként funkcionáló helyiség felé. – Abban sem vagyok már teljesen biztos, hogy itt vannak – ráncolja össze a homlokát, majd lassan körbeforog. – Tényleg nem tudom.. – zavartan vakarja meg a tarkóját, majd visszatipeg Vivihez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Rajzszakkör
Művészetek - Elfeledett Varázslatok Tana terem
Én mit keresek, amúgy itt?

Utoljára akkor járt a kastélyfalai között, mikor még itt tanult. Annyira távolinak érzi ezt, hogy amint átlépi a kaput, szinte érzi, hogy ráncai összeugranak és a dereka is beszúr egy pillanatra, hogy érzékeltesse, vén tojó ő már. Vivi a megbeszéltek szerint tökéletes fogadó bizottságként várt rá, hogy elnavigálja az Északi szárnyban található művészetek - elfeledett varázslatok tana tanteremfelé, ahol mától kezdve, kéthetente tarthat szakkört.
Fél? Nem kifejezés. Nem véletlen az előkészítőben keresett munkát, az idejárók többsége neki már túlkorosnak számít, mármint a nevelés terén természetesen.
Izgul is, mert őszintén szólva fogalma sincsen mit is kéne csinálniuk. A szakkörre jelentkezőknek aligha lesz elég, a házikó, napocska és szívecske kombináció, ide már minden okosságra szüksége lesz, amit az évek során összekapart.
A megadott időpont előtt tíz perccel érkezik. Rendszerint elő szokott készülni és az előkészítőseinek mindig tesz ki valami apróságot, de valamiért úgy érzi az ide most édes kevés lenne. Így hát a fenn maradó időben a neveket igyekszik memorizálni, miközben a táblára felpingálja a sajátját.
– Hát ez vicces lesz – sóhajt egy nagyobbat, majd a tanári asztalhoz lépdel, hogy elővegyen néhány régebbi jegyzetet. Elhozta őket annak reményében, hogy majd belekukkant, ha hatalmas űrt talál a fejében. De igazából ő arra gondolt, hogy itt inkább lenne kötetlenség és közös ötletelés arról, hogy mit is szeretnének elérni. Legalábbis az első találkozás alkalmával.. A többi meg majd kiderül, még abban sem biztos igazán, hogy lesz következő alkalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vivien

Ez az a pont, ahol Zorka abban sem biztos igazán, hogy sütit evett egyáltalán ma. Lehet, hogy csak egy fél cukorkára futotta, vagy Karola maradék csokijára, amit elvett valamelyik nap. Sosem számolja a kalóriát, s a gyomra már annyira megszokta, hogy alig kap valamit, hogy gyakorlatilag az éhségérzet hosszú órákon át nem jelentkezik. Bár most korran a gyomra, ahogy megemlítik az étkezés lehetőségét, s ha már Vivi intézni kezdi, ő inkább csak iszik, hogy aztán a nő szavaitól, majdnem sikeresen megfulladjon.
- Szerintem meglepődnél, ha tudnád, hogy mennyi mindent csinálok azért, hogy legyen fizetésem – mosolyodik el szelíden. – Nem kérdés vagy kérés volt. Kijelentettem, hogy kapsz, mert megjár és mert láttam a csillanást a szemedben, mikor Hansági neve felmerült – bár maga a fickó kissé nehéz eset, de amiket készít azok briliánsak. Örül annak, hogy gyűjtögetett és ki tudta fizetni, végre olyan a ház, amilyet ő szeretett volna.
– Még, de majd eljön az ideje és én tökre támogatom – ő mindenkit támogat ebben. Saját magát jelenleg még nem látja szülőkét. Tény, hogy Jasonnel tettek viccből nem is olyan régen egy megállapodást, de kétli, hogy valaha is bekövetkezne. Szóval marad az állatos nőci, a jó fej nagynéni, keresztanya vagy csak a bolond szomszédnő. Mindegyikkel megelégszik majd, s majd jókat nevet, mikor mindenki mehet haza a gyermek miatt, ő meg még tovább dorbézolhat. Az más kérdés, hogy nem lesz kivel…
– Naaaa -  húzza fel a nóziját egy pillanatra, mintha tényleg megsértődne. –Nem szórom, okosan költöm, tényleg – hozná ő a bizonylatokat és számlákat, de szerencsére nincsenek kéznél. Zorka sosem volt az a pénzszóró típus, megtanították becsülni, de néha azért elcsábul egy-egy értékesebb darabra, aztán általában hamar meg is unja őket, de ilyenkor sem dobja ki. Eladja! Vagy elcseréli! Csomó mindent szerzett már így, imádja a muglikat ezekért az ötletekért.
– Mondjuk teli hassal kevésbé üt az ital – cicceg párat, s ha már kiürült mindkettejük pohara, gyorsan tölt bele, hogy még az evés előtt jusson a nedűből a szervezetükbe.
– Visszatérve a tanításra – kezd bele végül őszintén.  – Azért tanultam a szakmát, mert úgy éreztem kell valami a művészet mellé, hiszen abból nem biztos, hogy meg lehet élni.. De, hogy már elsőre két osztályvezetését kapjam!  – csattan fel halkan nevetve. – Szerintem Keserűnek elment az esze – nevet még mindig. Talán soha nem fogja elfelejteni a pillanatot, mikor kiderült a dolog, először nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, ezért faarccal hallgatta végig a felvezetést. – Csóró Karola is az én kezem alá tartozik, hát szegény gyerek – nevet újfent. Nincs annál rosszabb, ha egy rokonunk tanít, szegény Karola meg kifogta őt, akinél lakik. Ez egy örökéletre megutáltathat vele mindent, ha Zorka nem kezeli jól.