Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Valahogy a mondat közepénél válik ismerőssé a háta, de nyilván próbálok ennyi távol töltött idő után nem mindenkiben egy élő Bánki Barnabást felfedezni. Hogy is mondjam, nem ment túl jól eddig, és már majdnem, hogy büszke vagyok magamra, hogy itt egy hím nemű egyed, és én elszántan csak a munkára tudok koncentrálni majd, és jó leszek ebben, nagyon jó, olyan jó, mint még senki. Csakhogy van egy apró, pici, nüansznyi probléma a tervvel. Hogy ez a férfi nagyon is Bánki Barnabás.
- Nem.
A mondat olyan rekedten jön ki, mintha az elmúlt nettó négy és fél órát sírással töltöttem volna, pedig az előbb még tisztán csengett a hangom, most meg, mintha kiszáradt volna mindenem, és olyan lennék, mint a sivatag. Köhintek egy aprót, mert azért nem vagyok buta lány, nagyon gyorsan összerakom a helyzetet. Jó, nem is nehéz mondjuk, de némi önfényezés most nagyon kell.
- Én téged kereslek. Neked adtak egy évre, hogy csinálj velem, amit akarsz.
Vonom meg a vállaimat, körbepillantva az üres tanteremben, és igen tudom, hogy ez mennyire rosszul hangzott, de azt tanították, hogy a kimondott mondatokat sose magyarázzam, hanem tegyem helyükre őket, ha van helyük. Mondjuk, azt, hogy tegyen velem azt, amit csak akar, nehezen teszem a helyére.
- Az egyetemen hospitálnom kell, és valószínűleg te leszel a gyakorlatvezetőm. Mivel levelezőn csinálom, így a hétköznapokban neked fogok segíteni, te pedig nekem, hogy jól tanítsak. Jó kis évünk lesz.
Rendben, ezt az utolsó mondatot visszaszívnám, de már mindegy, kicsusszant. Erősen szorítom a mappát, már az ujjaim vége is elfehéredett, és szusszanva pillantok el, körbenézve a termen, majd vissza rá. Nem rejtegetem az érzéseimet, a döbbenetet, a zavart, a szeretetet, amit iránta érzek. Sosem rejtettem őket, azonban tudom, hogy azért, mert féltem elmondani valamit, ami már nincs is, elvesztettem őt. Nehéz év lesz, de talán a végén, mint kedves ismerősre, úgy pillant majd rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Brightmore

Barnabás olykor végtelenül ostoba ember tud lenni, s ezzel ő tökéletesen tisztában van. Vannak azonban olyan helyzetek, mikor önmagát, s bizony környezetét is meglepve, képes arra, hogy nem fut nyitott szájjal abba a bizonyos nemiszerverdőbe.
Brightmorék elkerülése éppen ez a szituáció.
Bujkálni nem kezdett el, mert annál nevetségesebb dolog aligha lenne ebben a komédiában, de azért arra sem vetemedett, hogy nagyságos uraság elé álljon egy jókora tockosért. Ám tisztában volt vele hogy ez a nap elkerülhetetlen. Mikor a pizzázót jeges fuvallat és vészjósló sötétség lengi körbe, már zsigeri szinten érzi, hogy ma jött el érte a kaszás. A raktár ajtót résnyire nyitja, hogy megnézze vajon sejtése beigazolódik-e, s akár vállon is veregethetné magát, mikor meglátja Denist.
A filmekben ilyenkor jönne a Rózsaszín Párduc zenéje, s hősünk próbálna kisurranni, mindenféle álcát öltve, ám Barnabásunk már felnőtt férfi(???), aki képes a konfliktusait jól kezelni. Megrázza magát, hogy ne remegjen úgy, mint a kocsonya, s képes úgy megtenni a pultig a lépéseket, mintha tényleg elhinné magáról, hogy Ő a Jani.
– Miben segíthetek? – teszi fel a kérdést köszönés és bájolgás nélkül. Tudja jól, hogy a férfi nem piros pacsizni és inni jött, bár a terep választása igencsak meglepő. De hát nincs is jobb egy nyilvános megaláztatásnál, főleg mikor az ember végre kezdi összekaparni maga után a szart. Hajrá Brightmore.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lorin nagyon sokszor letisztázta, hogy nem szükséges beleavatkoznom a magánéletébe, mert mint felnőtt nő, majd azt ő kezeli. Igen, ez valóban így van. Lesz. Csak azt felejti el, hogy ő elsősorban nekem nem felnőtt nő, hanem a kishúgom, akiért mindent képes vagyok megtenni. Payne is óva intett ettől, de kifordulna a világ önmagából, ha hallgatnék bárkire is. Főleg rájuk.
Felé sem pillantva várom meg, hogy elém érjen. Már szemem sarkából látom, ahogy felbukkan, és meglepően magabiztosnak tűnik. Ujjaim mozgása áll meg a pulton, amint meg is áll előttem.
- Beszélgessünk - villan rá tekintetem, ajkam szeglete rezzen meg. - Például arról, hogy óva intelek minden olyan megmozdulástól, aminek köze van Lorinhoz, most hogy szerencsére mindenki egy kupacon van az előkészítőnek hála - lassan könyökölök fel a pultra, fejem biccen félre, ahogy arcát fürkészem. - Nem érdekel, Barnabás, hogy lényegében felettem állsz ott. Békejobbot nehezen nyújtok, mivel... - mivel miattad vesztettem el évekre a húgomat. - Nem akarok. De kompromisszumképes vagyok egy békés, egymás mellett való elvegetálásra, ha távol tartod magad tőle - egyenesedem fel. - És egy hosszú kávét, feketén, kérlek - bólintok egyet mondandóm végén. Van egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vaknak és ostobának igazán nem nevezhető a mi szép szál fiatalemberünk, Kornél. Éppen azért, mert ezeknek tudatában van, érzi, sőt szinte látja azt, hogy a hölgy mennyire kivirult, mennyire szembetűnően szép és talán némiképp vágyott is. Csúfondáros játék a vélamágia, hisz az embernek jutányi szerencséje se lehet vele szemben, elvégre hiába a szerelem, a testi vágyódás, ez a mágia kivédhetetlen. Így ő maga is érzi, hogy egy kicsit jobban megpihen tekintete Adélon, bár még nem tudja hova sorolni ezt, és még nem ismert előtte a tény, hogy az ifjú szépség milyen extra tulajdonságokkal rendelkezik. Kedves mosolyt intéz hát felé, remélve, hogy ezzel nem tesz semmi rosszat, hiszen hát a hölgy házas asszony, feleség, és ez a titulus férje mellett tudja, ahogy nemsokára Cassandrát is, akit már alig vár, hogy házastársának tudhasson.
Tekintetével a fiúk felé fordul, akik láthatóan zavarba jönnek a kérdéstől. Az egyik lesüti a szemét, a másik éppen csak motyog, a harmadik, Sean, pedig még mindig csak nézi őt. Illetlenül, és rá kellene szólnia, ám azt ebben a korban megalázásnak érezné, így ehelyett inkább a fiatal asszony felé fordul: - Ami azt illeti, igen, ennek köszönhetik, hogy most a segítségemre lehetnek. - Mert hát a lassan sötétedő foltok a szemeik körül, valamint arcuk, nyakuk, és talán felsőtestük több területén is annak köszönhetőek, hogy a fiatalurak igazán élénk érdeklődést mutattak egyetlen kisasszony iránt, aki elképzelhető, hogy még nem döntött közülük.
- Ami azt illeti, igen, egy különleges csokorral, ami papírból készült. Minél tovább gondolkoztam azon, mely virág lenne ideális a köszöntéséhez, annál biztosabb voltam benne, hogy ez a jövő zenéje, és nekem most elsősorban arra kell törekednem, hogy azt érzékeltessem vele, állandóság és bizonyosság kívánok lenni az életében. - Töretlen a mosolya, és valószínűleg azért, mert ebben a percben fel is idézi menyasszonya arcát, csak még szélesebben jelenik meg az öröm az ábrázatán. - Kegyedet meglepte már a férje?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Attól még, hogy láthatóan el van foglalva, hiszen minden fodrászolás egy igen komoly tevékenységi kör, nagyon is éber, és nagyon is figyel azokra a bizonyos részletekre. Ilyenek a szökésben lévők is, valamint az is, hogy a Lafayette miként viselkedik velük, mennyire tud átszellemülni, és amikor meghallja a brummogást, még neki magának is fel kell nevetnie, elvégre nagyon sok mindenre számított, de erre nem, Minden elismerése, még akkor is, ha a mozdulat miatt meghúzódik a haja, és felszisszen. A kislányok azonban, ahelyett, hogy rosszul éreznék magukat a fájdalom miatt, csupán finoman jelzik, hogy a szépségért szenvedni kell. Örök igazság, amivel nem lehet vitatkozni.
- Igen nehéz a dolgom, kedves alatvalók, hiszen éppen szépítkezés közben zavartak meg. - Hangját kissé unottá, kissé sejpítővé varázsolja, ahogy azt egy igazi uralkodó tenné. Mellesleg, ha a varázsvilág hirtelen megreformálná az államformáját, és visszatérne a királysághoz, valószínűleg Kornél testvérbátyja, Miksa lenne az, aki a leginkább jogot formálhatna a trónra. Őt fiú gyermekei követnék, majd Kornél. Harmadiknak, esetleg negyediknek lenni - hiszen apja is életben van -, egy ország élén egyszerre lehet áldás és átok. Még a hercegi rang is olyan, hogy szerencsésnek érzi magát, amiért nem jár több felelősséggel, különben vahj mily kevés esélyt látatna arra, hogy meg kívánja tartani azt.
Már így is, mikor kiderült, számára elfelejtettek előnyös frigyet elrendezni, erősen gondolkozott azon, hogy kényelmesebb volna inkább családon kívülállóvá lenni, hiszen ki emlékezne rá, ha ott vannak a testvérei, és ő gyakorlatilag nem örökölt semmit, sőt, ami azt illeti, már nem is fog, hiszen mind két testvérének van legalább egy fiú gyermeke. - Csikizést rendelek el. Kisasszonyok, kérem cselekedjenek. - A kislányok vidáman leugranak, hogy a fiúk felé induljanak, akik sikítva menekülnek előlük. Az egyiküket igen gyorsan leterítik, a másik viszont messzebbre jut, Kornél mégis elégedett, hiszen a hajából kihúzhat egy haját tépő csatot, és kicsit megborzolhatja azt, megmasszírozva a fájdalmas pontokat a fejbőrén, ennél nem is kell több. Nem szól, nem ellenkezik, most még sok haja van, majd pár évtized múltán, ha csomókban kopaszodik, akkor fogja újragondolni, hogy lehetséges, ez nem volt annyira jó ötlet, de akkor már sok évtizedes házasként, Cassandra végignézheti állaga romlását, és egy kis hajhiányt észre se fog venni.
- Nagyon jól bánsz velük. A kicsik mellett maradnál, vagy inkább tanítani szeretnél? - Őszinte érdeklődéssel a hangjában és a tekintetében fordul Lafayette felé. A fiú még csak önkéntes, de sosem árt tudni, hogy mi érdekli a kollégát jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A bizalom értékét nagyszerűen élte át már akkor, amikor Hayden bízott meg benne először, majd később is, mikor már szavait hallotta, nem csak kanyargós betűit. Így, mikor ez a lányka füzettel állt előtte, könnyedén vette és adta a válaszokat, mintha csak azt mondta volna az élet, elég szart éltél meg mostanság éld át azt újra, ami szép. Lehet így is van, nem lehet tudni és nem is akarja, mert eléggé beleült már ebbe a szituációba és szereti annyira, hogy nem keresi az „okokat”. A sorokat olvasta ebben nem ismer magára, mert ő ennyi idős korában csak zeneszámok sorait tudta felmondani – bezzeg a verseket nem –, vagy épp átkölteni valami szépet trágárrá, ennyire futotta. Örül, hogy a mini-másának ennél azért jóval több jutott, mint neki. Hiába vezeti a kis naplóit Riley vagy épp a maga nyugalma kérésére, a fogalmazása továbbra sem egy nagy mesemondóé, nem ő lesz az új üdvöske az irodalomban. De attól még szereti tanítani, olvasni, nem csak azért, mert „ez volt, erre vették fel” és jobb nincs címen. Elég fásult, életunt tanára volt már ebben az életben, vagyis a korábbiban, mert szerencsére a Bagolykő falai között a jókat fogta ki.
- Ugyan, ez nem is komoly kérdés. Van, amikor csak jön, innen bentről – bök saját mellkasára, mert attól még neki is vannak olyan gondolatai, amit papírra lehetne vetni, csak senki sem teszi. Nyilván a lány is az érzelmeit hagyta előtörni és alkotni. Megérti, ha most zavarban van inkább, mintsem beszélne róla, nem is húzza tovább a témát, csendben mosolyogja meg a témaváltást. Mintha csak ő tenné.
- Ó, nagy buli még nincs. Jönnek szépen a bimbók, hajtások. Néhány növényt megrágott valami, most ők nálam gyógyulnak. Ha gondolod, hozok neked be egyet, szelíd, nem harap – veszélyes dolgot nem is bízna senkire, azoknak meg bajuk most nincs is, csak a szokásos körök. - A növényeid is jól vannak? - hátha erről szívesebben beszélget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Izgatottság fénye cikázik fekete szemeimben, ahogyan Elektra közelebb hajol hozzám, és meglepő szenvedéllyel csókolja meg ajkaimat. Széles tenyerem azonnal elindul arcának irányába, hogy a hevesség-megkívánta mozdulattal én magam is elvesszek a pillanatban. Szemeimet lehunyva élvezem a puha női ajkakat, illatát mélyen szívom közben magamba, s tenyerem végül tarkójára csúszik. Eltávolodik, és nemes egyszerűséggel felteszi a kérdést. Színpadiasan pislogok néhányat, hiszen ennek a gyönyörű nőnek fogalma sincsen arról, hogy milyen hatással van rám. Veszélyes, amikor ilyesmi történik, mert teljesen elcsavarja a fejemet egy másodperc töredéke alatt. Megköszörülöm hát torkomat, és hagyom, hogy a forróság kipárologjon testemből. Szerelmes mosoly terül szét vonásaim között, hogy aztán kedveskedőn biccentsek egyet, és forduljunk teljes szinkronban az ajtó irányába.
Szemem sarkából figyelem az izgatott nőt, majd a vendégek felé is biccentek egyet-egyet, amikor köszöntik a mai nap főhősnőjét. Egészen szép számban érkeznek a számomra ismert, illetve ismeretlen emberek is egyaránt. Azonban egy bizonyos hangot és magassarkújának kopogását ezer közül is felismerném. Egy pillanatra visszatér a kimelegedés a váratlan-várt helyzettől, amikor is Zsófi arcával kell szembesülnöm. Nem találkoztunk egy ideje… Megszokott kedvességgel mosolygok felé, miközben megsimogatom Elektra hátát a vörös nő gratulációjára, amolyan „bizony, bizony” módon. Ekkor fordul felém Zsófi, amire először esetlen, kezdő londinerként nyúlok a szépséges csokrokért. Kissé elbambultam, de csupán egy másodpercre van szükségem, hogy újra visszatérjek a jelenbe. Mindennek tökéletesnek kell ma lennie.
– Csodaszép csokrok – ejtek meg egy újabb mosolyt, majd kissé elfordítom arcomat az asztalok irányába. Felmérem a terepet, hogy melyik virág hol nézne ki a legjobban, aztán hirtelen belenyilall az emlék, hogy én már berendeztettem egy asztalt a virágoknak és az esetleges ajándékoknak. – Persze, persze – bólogatok. – Viszem is – mondom, nyomok egy utolsó csókot Elektra halántékára, és már megyek is a dolgomra. Vagyis csak mennék, mert még jön a többi ajándék és információ. Jóságosan fénylő szemeimmel figyelem Zsófi mozdulatait, és ahogyan beleéli magát a kaktuszok témakörébe, még halkan fel is horkanok. – Mindjárt jövök – átveszem az említett növényt, és hosszú lábaimmal hamarosan az asztal mellett termek, ahová szépen elhelyezem az ajándékokat. Vagyis… rendezgetem egy kicsit, hogy tudjanak a lányok is beszélgetni egy keveset. Én közben biccentek egy-egy arra járó vendégnek. A háttérből figyelek és ott segítek ahol tudok azért, hogy minden a legnagyobb rendben legyen a mai napon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Külső szemmel valószínűleg úgy néz ki, mint akinek teljesen elmentek otthonról, ahogy kissé a vízben guggolva játszadozik azzal és a bottal. A hirtelen hangtól a halak is elhallgatnak, valahol sajnálja a hirtelen csendet, de mégis: így legalább nagyobb koncentrációt szentelhet az erdőből kiszűrődő hangoknak. Vagy éppen illatoknak, amik megcsapják. Specifikusan egyre gondol most, ami egyre közelebb ér. Most már akarva sem tudná figyelmen kívül hagyni, mikor ennyire kiéleződtek rá az érzékszervei. Mosoly lesz arcán.
- Ha vigasztal, nekem sincs kedvem hozzájuk - nem pillant fel, csak nagyjából tudja bemérni, mégis milyen távol lehet az illető, akinek szavait intézi. További mosollyal arcán játszadozik tovább, mint aki éppen ebben leli legnagyobb örömét - erről szó sincs. Már nincs. Felkeltette a kíváncsiságát a másik, most mégis visszafogja magát, amíg közelebb nem ér a férfi. Ki gondolta volna, hogy a vámpírok melegágyába költözik be? Ő bizonyosan nem, de mindezekkel a kellemes csalódásokkal is csak reméli, hogy talán otthonra lelhet itt már véglegesen. A költözés nehéz és fárasztó, még ha segítséget is kap hozzá mindig, úgyhogy tervei szerint, hosszabb időre marad itt. Ha nem az örökkévalóságig.
- Különös egy város ez - jelenti ki inkább magának, mint a másiknak, az előző gondolatmenet túlságosan is mély szöget ütött a fejében. Egy kisváros, ahol ennyi minden fellelhető. Álmaiban sem gondolta volna. Talán így csak még könnyebb lesz a beilleszkedés, bár ritkán találkozni az éjszaka közepén bárkivel is a fajtáján kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Vannak, akik nem szeretik, mikor rossz kedvükben hozzájuk szólnak. Lenke nem ilyen ember volt. Igazi extrovertált lányka, így mikor emberek közt lehetett, az sokszor felvidította. Hajlamos ugyan erőteljesebben fordulni másokhoz, mikor dühös, és nem mindig veszi észre, ha valaki másra sikerül zúdítania dühét. De egyszer hátha beletanul majd. Fiatal még. Ezzel nyugtatgathatja magát a családja is. Most azonban nem őket boldogította, még bátyját sem, pedig ő talán valahol az előkészítő falai között lapult. Most egyedül kellett lenyugodni, és a hinta elég jó módszernek bizonyult. Élvezte, ahogy repül, ahogy a szél a fülébe süvít. Pihekönnyűnek érezte magát, elengedettnek.
Arra nem számított, hogy valaki odamegy majd hozzá. Nem ismerte fel elsőre a felé közeledő lányt, nem volt ideje megnézni őt a száguldás közben. Nem hitte, hogy hozzá igyekszik, de a szőke mégis megállt, mikor mellé ért. Lenke kénytelen volt hát lassítani, mert láthatóan beszélni akart vele a másik. Lábait maga alá húzta, s úgy várta, hogy a hinta lelassuljon. Végül, mikor már eléggé elvesztette a lendületet, lábait visszadugta a cipőjébe, melyet korábban lerúgott. A hinta láncait szorongatva pillantott fel a lányra, aki közben ráköszönt.
- Szia - arcára halvány mosoly ült közben. Nagyon ismerős volt számára a másik arca. Szemeit összehúzva gondolkodott pár pillanatig, mire beugrott neki, hol láthatta már a másikat. A gondolkodó arckifejezést egyértelmű csodálkozás, és némi gyanakvás váltotta fel. - Nagyon hasonlítasz valakire - jegyezte meg aztán.
Ahogy azonban Layla beszélni kezdett, nem vágott többet közbe. Érdekelte a mondanivalója. Sokszor nagyon magára tudta venni a kritikát, ám végül mindig belátta, hogy abból tanulni tud. Most nagyon igyekezett azonnal a második részre ugrani. A másik láthatóan tudta, miről beszél, Lenke pedig igyekezett megjegyezni minden instrukciót. Leszállt a hintáról, azzal a szándékkal, hogy megpróbálja átültetni a gyakorlatba a lány tanácsait. De vajon tényleg épp Layla Robillardtól kapta azokat a tanácsokat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hát, durcizni azt tud a lányka. Mesteri fokon. Aleksz pedig pontosan tudhatja ezt, hiszen látta, mennyit gyakorolt. Akaratán kívül is szemtanúja lett néhány esetnek. Sokszor néhánynak. Ez is egy ilyen eset. Nem csoda hát, hogy Lenkus nem tudta meghatni a bátyját. Nem is azzal próbálkozott igazán. Már ösztönösen jött nála a düh és a hiszti, mint reakció. Igazi legkisebb kölök. Ez egy olyan szerep, amibe Lenke beleszületett, és nem tud kilépni belőle, ahogy a hisztis lányka szerepéből sem, amit olyan régen öltött magára. Ennek a jellemzője volt az is, hogy csak fújtatott egyet Aleksz kifogására. Lenke azonnal rohant volna a fiúhoz fordított esetben. Még hogy csak most derült ki! Pffft! Most már Lenke sértett, nincs mit tenni, és végig sem gondolta a válaszokat. Csak átengedte magát a mély sértettségnek, és nem is akart kilépni belőle.
- Pff! - úgy döntött, hangot is ad annak, nem érzi megfelelőnek az indokot. Azt nem tudta, a fiú keres-e mást, csak azt, hogy bármit mondhat, az neki nem lesz jó. - Én azonnal elmondtam volna neked! Te lettél volna az első - vágta a másik fejéhez durcás hangon. Csak nehezített a helyzeten, hogy többi testvérük számára előbb felfedte a hírt. Mi az, hogy többet találkozik velük? Az nem lehet!
Azt persze nem gondolta végig a lány, hogy nagy testvérei mind egy házba járnak, hogy egy iskolába járnak, és csak ő az, aki külön van tőlük. Egyelőre. Még egy ok, amiért nagyon a Bagolykőbe akart már kerülni. No de hát hol lesz már addigra Alekszej?
- De akkor mostantól velem is többet fogsz találkozni, igaz? - Megjelent a reménysugár Lenke szeme előtt. Ez a történet jó pontja. Így pedig el lehet majd kerülni, hogy legközelebb is utolsónak tudjon meg ilyen fontos dolgokat. - Mennyit leszel itt? - Rögtön a lényegre. Csak olyan Lenkésen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A padon ül és nézi, ahogy lába a talajt nem súrolva lóg a levegőben. Néhány centi kell már csak ahhoz, hogy ez a probléma orvosolva legyen és sarka leérjen. Különben lábfejjel már megy neki, de úgy nem az igazi. Csalásnak érzi. Pedig így is magasnak számít kortársai körében. Mégis annyira nagyon várja, hogy megnőjön. Mindenki azt mondogatja, hogy nagyra fog, szóval ez egy ígéret a szemében. Ha egy nap megnő akkor magas lesz. Nem lehet, nem talán, hanem pont. Ki van jelentve.
Felpillant, körbenéz. Boit várja, hogy végezzen az iskolával. Hétvége jön, úgyhogy mind a ketten haza tudnak menni. Együtt tudnak enni, aztán a fiú majd mesél valamit. Ezért szereti Marci annyira a pénteket. Máskor nem igazán láthatja testvérért. A buta bentlakásosdi miatt. Ha majd egyszer végre át fogja tenni a lábát a kastély küszöbén, többé nem kell várakoznia a padon. Pár több ideje akkor sem lesz. A bandája együtt nő majd fel vele, akkor pedig ott is felelősséget kell vállalnia értük. Hirtelen nehéznek érzi pici lábait, mintha súlyok fonódnának bokái köré. Homlokára erős ráncok szöknek és az útról tekintete a tér közepén csordogáló szökőkútra siklik.
Ha visszajön mindenképpen el kell majd küldeni néhány embert a gnómcsapdákat ellenőrizni meg mostanában nem ártana, ha taktikát váltanak, mert azok a dögök csak szemtelenebbek lesznek napról napra. Múltkor Csalit jól megrángatták, még a füle mögött is sáros lett. Az a hájpacni Feri meg szobafogságot kapott pedig a héten igenis ő is be volt osztva a faház védelmére. Az egész csak játék, mégis a gyermeknek ezek mind komoly gondok, olyanok, amik miatt néha az egész éjszakát ébren tölti, ha nem talál rájuk kellő időben megoldást. Az ő csapata, az ő felelőssége mindegyik gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

  Furcsa érzés volt, hogy édesanyja idén nem azzal a mondattal engedte vissza Baglykőre, hogy "Vigyázz magadra!", hanem hogy "Vigyázz Szofira!".
 Megsemmisülten meredt szüleire ennek hallatán, de fölöslegesnek tartotta elmagyarázni, hogy nem fognak ők annyit találkozni, mint azt a családban gondolják. Na meg aztán... erősen kételkedett abban, hogy pont neki kéne Szofira vigyáznia. Akit minden helyzetben megtalál a galiba. Ő legfeljebb csak elrettentő példaként tud szolgálni a lánynak arra vonatkozóan, hogyan kell megtenni a kastélyban tíz métert úgy, hogy sikeresen konfrontációba keveredj a legidegesítőbb és a legártalmasabb arcokkal. Hogy hogyan ne érj vissza a körletedbe takarodó előtt. Hogyan aludj át egy tanórát. Igen. Ezt a szerepet Zalán sokkal reálisabbnak érezte.
 Nyavalygás ide vagy oda, mégis felállt a helyéről és nyakát nyújtogatva kezdte kémlelni az ablakon át a Budanekeresdnél felszálló diákcsoportot. Homlokát ráncolta, mert nem látta köztük Szofit. De még Borisz bá' és még Tünde arcát sem találta a tömegben. Talán nagyon a vonat elején szállították fel őt. Megígérte a lánynak, hogy megkeresik majd egymást, de úgy döntött, előtte megvárja, amíg a felszálló utasok végre elhelyezkednek. Sokan szenvedtek a poggyászaikkal, így ez nem tűnt olyan gyors folyamatnak, mint azt Zalán feltételezte. Így csak próbált türelmesen viselkedni.
 A körülötte lévő ülések kezdtek lassan megtelni, de a vonat végén, ahol ő volt, így is kevesebben szálltak fel mint mondjuk az elején. Maradtak még foghíjas ülőhelyek.
 Épp ezen elmélkedett, amikor észrevette, hogy mellette egy lány szenved a bőröndjével, hogy feltuszkolja a poggyásztartóra. Kérdés nélkül állt fel és segített megtartani a már visszaesni készülő csomagot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Távolról sem indult zökkenőmentesen ez a tanév, amit valahol őszintén sajnálok. Túl nagy elvárásokkal álltam volna ez előtt a változás előtt? Meglehet. De egy pillanatig sem jelenti, hogy megfordul a fejemben a megfutamodás gondolata.
A legnagyobb feladatot talán az adta, hogy helyettest jelöljek ki. Rengeteg kiváló tanár van a kastély falai között, de összefutva Laines-szel már nem is volt kérdés. A birtokom ügyeit is rábízhatom, akkor a közös munka gördülékenysége már garantált. Jelenlegi helyzetben pedig örülök, ha valami könnyebb. Ezért is keresek magam mellé aszisztenst. Soha nem gondoltam, hogy ide jutok - ez már majdnem olyan, mintha a hatalmas Adler Vince nyomdokaiba kívánkoznék lépni.
Péntek délután hagyom el a kastélyt, de nem megyek azonnal Villányba. A városba a vendéglátó negyedben ülök be az egyik étterembe, ahogyan azt a hirdetésben is már előre tudattam minden potenciális jelentkezővel. Magamhoz hívom a pincért, aki vagy átáztatta magát is rozéval vagy megbotlott a saját lábában, de miután kikérem a konyakomat, már nem is foglalkoztat.
Apró, bőrkötésű noteszemet nyitom ki és amíg várakozom áthúzok néhány teendőt. A prefektusi pályázat láttán egy halvány mosolyra görbül ajkam széle, mert elég ígéretesnek tűnik már most a mezőny. Jókedvem illan el, Borbély neve láttán, mellette a böntetése határidejével. A fekete notesz végül a kabátzsebemben köt ki, közben pillantok körbe, hátha érkezett már jelentkező, aki a találkozóra jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bólint, egyszerűen tudomásul véve öccse döntését és nem teszi szóvá a bizonytalanságot, amit kihall hangjából. Vagy azt a kételkedést, amit talán már sosem mos le magáról, s ami ott ül mindenki tekintetében, aki prübálja kitalálni, hol kezdődik a betegsége és hol ér véget mindaz a színlelés, amivel régi önmaga elrejtette gyengéinek javát. Sokáig jól játszotta a szerepét. Túl jól. Hiába mentegetőzne, hogy ő maga sem volt igazán tudatában ennek. *
- Köszönöm. Tudom, hogy mások számára kellemetlen lehet, viszont segít jelen maradni és nem kapcsolni ki az érzéseket. A disszociálás a menekülő útvonalam, de nem akarok menekülni.-*Ha végképp nem bírna megbirkózni a helyzettel, már magához hívta volna Feathert, egyelőre azonban küzd érte, hogy egymaga megoldja. Vannak helyzetek - akár a hivatalban, akár a hétköznapokban - amikor megengedi magának, hogy érzelemmentes távolságot vonjon fel védőfalként, mert mint mindenkinek, erőtartalékai végesek. De nem itt és nem most.*- Ez a beszélgetés... Te túl fontos vagy hozzá.
A jegyzeteket olvasva szem előtt tartja, ami nemrég elhangzott - hogy attól tartanak, lebeszélni igyekezne róluk Sebbyt vagy hogy kétségbe vonná, hogy elég rátermett az önálló döntések hozatalához. Épp ezért nem igazán tud mit hozzáfűzni, elvégre senki sem kérte a véleményét vagy a segítségét, pusztán Seth erősködött, hogy láthassa a terveket.
- Attól függ, mire gondolsz,-*feleli, - Erre a kérdésre ötven különböző választ adhatok, mert az agyam állandóan azon pörög, hány értelmezés lehetséges és melyikre mi a legmegfelelőbb reakció.-*Az örökös átok, hogy veleszületett vagy akaratlan magába szívott tehetség mindez - képtelen elhagyni, mert ha apjuk ki is forgatta vagy saját, torz elkézeléseinek megfelelően formálta, a készség mégis az övé. Rendszerekben, összefüggésekben gondolkodni, elemezni minden részletet.*

 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Voltak rossz napok, szörnyű időszakok és megannyi vihar. Azonban ma ragyog az ég is felettük. Minden olyan hihetetlenül kisimult és egyszerű. Mondhatni már-már túlszép ahhoz, hogy igaz legyen. Ilyenkor szoktak jönni a sorscsapások, amiket hősnőnk tudatalatt szinte vár is mindig. Fel kell készülni a legrosszabbra, mert jöhet bármi. Jelen esetben egy vörös szépség. Meglátva közeledtét Elektra pillantása megrebben, de nem esik ki "szerepéből", azok az idők elmúltak. Megérkezett tehát az első olyan vendég, akinek jelenlétét egyszerre vágyta és félte is, amikor megírta az invitáló levelét. - Köszönöm - mosolyog vissza Zsófiára, de szóhasználata szeget ver koponyájának egy hátsó és baljós árnyakkal még mindig tele lévő szegletébe - Nélküled nem ment volna - teszi hozzá sokat mondó, hálás pillantással. - Elért mindent? Mit is valójában? Mellette van Hege, kiadták a képregényét és olyan helyen oktat majd fiziognómiát, ahol nem jöhet szóba az összeférhetetlenség. Ez volna az a siker, ami jól áll neki? - kérdezi önmagától, mialatt a virágokcsokrokról, valamint a kaktuszról is kap a nőre jellemzően összeszedett, kedvesen vehemens tálalású információt. - Hamarosan tervezem meglátogatni Elizabetet, így inkább személyesen adom át neki a tiszteletpéldányt, ha nem bánod - jegyzi meg futólag, majd hagyja, hogy a mellette álló közös szerettük átvegye a csokrokat és a kaktuszt. Kicsit még arrébb is húzódik, hogy teret engedjen nekik. Közben elhalad mellette egy kocka srác és be is húz egy példányt a művéből, majd jól elrejtőzve leül, hogy azonnal belelapozzon. Ezt látva hősnőnk szép ívű ajka mosolyra görbül. Igen. Pontosan erre vágyott. Ezt a hatást szerette volna elérni. Figyelni kezdi a srác testbeszédét és mimikáját. Megnyugvással töltik el a döbbenet egyértelmű jelei, melyet leolvas az ifjú vonásairól. Ekkor szól hozzá ismét Zsófia. - Inkább kicsit őrült vagyok, de ezt te pontosan tudod - terel tréfálkozva, ám szavainak veleje igen tömör igazságtartalommal bír, mellyel mindketten tökéletesen tisztában vannak. Mosolyogva néz a vele szemben állóra, de nem tudja mit mondhatna még neki. Zavarát úgy palástolja, hogy átlényegül riporterré, majd átveszi a beszélgetés fonalát. Könnyebb kérdeznie. - A város legifjabb és legszőkébb maffiavezért hol hagytad? - tudakolja ártatlan érdeklődéssel, majd ravasz félmosollyal folytatja - Nyugi, nem mószerolom be a cukorka felügyeletnél, de jobb ha tudod, Imolánál keresve sem találnék megbízhatóbb informátort - beszél vidáman, mialatt egyre többen érkeznek így töltve meg a helységet. Lehet hogy csak a pogácsára pályáznak? Meglehet. Minden esetre kezd nőni az alapzaj. Derűs beszélgetések zsibongása rezeg a levegőben. Lassan elérkezik a kötelező bemutató beszéd ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Köszönöm.
Nekem nagy segítség, hogy a csokrok súlya már nem húzza le a kezeimet, egészen felfrissülök a ténytől, hogy már nem nálam vannak. Csodás virágok, habár a magam részéről szörnyűnek tartom a természet megkárosítását, de olykor, azt mondják, szükséges. Ha az időjárás vagy egy túl heves eb leszakítanak egy-egy virágot, akkor hazaviszem és vízbe teszem, de csak azért, hogy gyönyörködjek benne, nem teszem. Viszont mesés csokrok, ezt muszáj elismernem.
- Természetesen, Elizabet minden bizonnyal eljött volna, csak hát, az élet közbe szólt. De biztos vagyok benne, hogy boldog lesz, amiért a sok pihenés alatt tud valami mást is olvasni, mint a megszokott könyvei.
Én is biztos, hogy ma két kötettel távozom majd, sőt, talán hárommal is. A saját könyveimet nem nagyon szeretem kiadni, amikor valaki kölcsönkér belőlük, rendesen meg szoktam szívni a fogam, mielőtt igent mondok, de többnyire ez a részem győzedelmeskedik. Azonban szeretem megelőzni a bajt, az életem majdnem minden területén. Elképzelhető, hogy biztonsági játékos vagyok, egyre inkább, de sosem voltam az a fajta ember, aki szeret veszélyesen élni. Én építkezni szeretek, megvizsgálni az eseményeket, az előnyöket, a hátrányokat, és úgy elhelyezni őket a képzeletbeli házam falán, hogy az ne omolhasson le. Voltak pillanatok, amikor veszélyesen éltem, de láthatóan az az életforma nem én vagyok, és nem is szeretnék én lenni.
- Oh, szerintem már rég letettek róla, hogy megtérítsék. Benő anyukájával van. Mivel sem Benő, sem a húga nem prezentáltak még unokákat, ezért Aliyaah Erikán éli ki magát. Erika pedig odáig van a tényért, hogy Benő anyukája egy megszöktetett hercegnő. És mivel Ali félig indiai, félig török, elég sok, különleges és elképesztő cukortartalommal bíró desszertet csinál neki.
Vagyis, az is biztos, hogy ma este sem lesz alvás, mert nem csak elhozza a jó részét, de egy másik jó részét el is fogyasztja addigra, mire érte megyek. Mondanám, hogy bezzeg az én időmben nem voltak olyan tanárok, akik beleszerettek a diákjukba, és meg kívánták őket szöktetni, hogy aztán családosat játszanak, de ez nem igaz, pusztán a tény, hogy Vasváry vagyok, de mégsem, elég volt ahhoz, hogy ne nagyon közeledjenek hozzám.
- Imolának tetszik az előkészítő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Soha életemben nem olvastam könyveket a gyereknevelésről. Egyet se, nem, hogy ötvenet, emellett nem voltam ott a kamaszlányaim mellett sem, akik ugyebár ebben az életszakaszukban még csak nem is az én lányaim voltak. A két nagyobbat kicsiként tartottam a kezembe, egy-két látogatásom volt a családnál, amikor még máshogy hívtak, és más dolgokat tettem. Aztán az is alább maradt, így volt biztonságos. Lényeg a lényeg, hogy tudományos felkészültségem nulla van a témában, mégis, életben van mind a két gyerek, nem éreznek hiányt semmiben, a védőnő, meg mindenféle őket vizslató nők és férfiak szerint pedig, tökéletesen rendben vannak. Ennyi kérem. Nem kell ide Dr. Spock vagy a bánatom.
Éppen azért, mert hallgatok az ösztöneimre, vélem úgy, hogy a gyerekek jó, ha hozzászoknak a zaj témájához is, járni, beszélni és doktori fokozatot szerezni még nem tudnak, ám véleményem szerint az, ha zajos közegben vannak, hozzásegíti őket ahhoz, hogy ez teljesen természetes legyen nekik, stramm fiúkká váljanak, és ne kelljen majd azért aggódnunk, hogy emocionálisan instabilakká válnak azért, mert valaki kiabál. Micsoda szavak, mi? Áh, a lányokkal tegnap végignéztem valami furcsa bentlakásosokról egy filmet, amiben képet lopnak, és onnan vannak ilyen nagy szavaim. Nem vagyok én olyan nagyon okos. De biztos vagyok benne, hogy a friss levegőn altatás és a zaj jó.
- Nem is beszélgettünk még arról, hogy mikor szeretnél visszamenni dolgozni.
Eddig nagy valószínűség szerint kisebb gondunk is nagyobb volt, és bár én teljesen kiveszem a részem a gyereknevelésből, napközben, amíg tanítok vagy éppen a vadőri feladatokat látom el, a lányok pedig iskolában vannak, egyedül van a kicsikkel, így, amikor hazaérek, belevetem magam én is az életbe otthon, és az ilyen mélyebb témák, valahogy elkerülnek minket. Ám a jövőtervezés olykor időszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem szoktam késni, ezért is igyekeztem annyira, hogy odaérjek a tóhoz. Ha nem tévedek el, előbb is odaértem volna, mint a levélben megadott időpont. Korábban meg sem fontoltam volna, hogy egy névtelen levél hívására megjelenjek egy találkozón. Azonban mikor Magyarországra jöttem, megfogadtam, hogy bátrabb leszek, hogy kipróbálok olyan dolgokat, amiket eddig még soha. Végülis új kezdetre vágytam. Szapora léptekkel igyekeztem hát a tó fele, a megadott helyszínre. Nem tudtam, mire számítsak, kivel fogok ott találkozni. Abban sem voltam biztos, hogy lesz ott valaki rajtam kívül.
Nem zavart volna az sem, ha egyedül maradok, hiszen a tó környéke igen békés. Szép hely ez, még aznap fedeztem fel, mikor ideértem. Elindultam sétálni, és itt kötöttem ki. Talán több óra is eltelt, mire visszaindultam a kastélyba, addig itt ücsörögtem. Most is szívesen megtettem volna, ám a levél feladója megkerülni látszott. A lemenő nap fényében megpillantottam egy férfit, aki a tó partján álldogált. Közelebb léptem hát.
- Üdv! Elnézést a késésért - szólítottam meg, ahogy mellé értem. A környéken nem volt senki más, így feltételeztem, hogy tőle kaptam azt a bizonyos levelet. - Ugye Öntől kaptam ezt a levelet? - Talán túlságosan is hivatalos vagyok olykor, de a megszokásokat nehéz levetkőzni. Közben jobb kezemből kivehette a levelet, melyet szoknyám zsebébe hajtogattam. Érdekelt, miért kaptam, pontosan miért hívott ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem könnyű és koránt sem ragyogó dolog anyának lenni, aki ezt állítja az hazudik, leginkább saját magának és mivel elhiszi, így mindenki másnak is ugyanúgy. Egy gyermekkel is megváltozik az élet, de kettővel kész kihívássá válik, mégsem bántam meg, hogy így lett. Ikreink Andris és Armand egészségesek, szépen cseperednek, amit súlyuk és hangjuk ereje is bizonyít. Kezdjük őket hozzászoktatni a világhoz, ami körül veszi őket, ezért ma kijöttünk egy kicsit a szabadba. Fáradt vagyok, de ezt nem látni rajtam, mert metamorf mágiámat használva reggelente eltüntetem a karikákat a szemeim alól. Nem panaszkodom, mert nincs okom rá, még akkor sem, ha néha két karomban a kicsikkel alszom el a hintaszékben. Szerencsére ott van mellette a családom. Nem képesek mindent helyettem megtenni, de amit csak tudnak azt átvállalnak. Gábriel hazaérve vesz le terheket a vállamról és a lányok is szeretnek "babázni". Megtelik a szívem csendes örömmel, amikor néha a kamaszos puffogás ellenére látom, hogy dédelgetik a fiúkat, amikor azt hiszik senki nem figyel rájuk. Lassan rázogatom a kétszemélyes babakocsit és élvezem az arcomat simogató napfény melegét. - Egy ideig még nem terveztem. Azt szeretném, ha a fiúk éreznék, hogy ők a legfontosabbak nekem, és te meg a lányok - fordulok Gábriel felé, majd finoman megsimogatom a karját - De ha kevés az, amit a Bagolykőben keresel, akkor visszamehetek. A Séf már mondta, hogy amikor készen állok munkába állhatok - nézek rá kérdő kíváncsisággal, hogy ő vajon mit szeretne. Nem akarom, hogy igáslónak érezze magát, csak mert én meg akarok adni mindent a kicsiknek, amit nem kaptam meg a saját anyámtól. Az anyagi biztonságunk is ugyanolyan fontos, mint az érzelmi. Hiába a szeretet, ha éhesek maradunk, mert csak ő keres pénzt. Gyakorlatiasabb vagyok mint azt hinné. Talán a bujkálás alatt sikerült megtanulnom úgy élni, hogy a semmiből is teremtsek valamit. A munka mindig áldás volt számomra. Hasznomra vált az a sok évnyi menekülés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A peronokat vizsgálta, körülötte rengeteg mágus és boszorkány ment fel s alá. Volt, aki porontyait terelgette az iskolai vonatra, voltak diákcsoportok, akik között látott ismerős arcokat, ám túl szégyenlős volt, hogy megszólítsa őket. Csendesen követte hát iskolatársait, majd minden erejét bevetve feltornázta poggyászát és magát az egyik utolsó kocsira. Ahogy haladt befelé, üres boxot keresett magának, hátha felszáll Daeyoung mellé és akkor ülhetnek egymás mellett. Nagyra nyílt szemekkel kereste a leendőbeli ülőhelyét, szerencsére a vonat végében kevesebb ember volt, ezért nem volt túl nagy falat Jiyun számára. Miután végre meglelte a tökéletes ülőhelyet, tekintete az ülések feletti polcra tévedt majd le a kézipoggyászára.Túl picike volt, hogy felérje és csak akkor tudta volna biztonsággal feltenni, ha az ülésekre fellép. Ez nem lett volna helyénvaló, ennek ellenétre mégis megpróbálta fellökdösni táskáját.
Hosszas nyöszörgés és lábujjhegyen állás után végre feltette, habár nem tudta eléggé betolni s a kegyetlen fizika megbüntetni készült Jiyunt a segítségkérés megtagadása miatt. A poggyász leborult. Ji’ már a fejéhez nyúlt, összehúzta magát, minél kisebb legyen az esélye annak, hogy eltalálja bármi is a táskából, persze ez nem következett be. De miért nem?
Felpillantott és egy baromi magas fiú állt mellette. Kettőt pislogott, ahogy igyekezett memóriája nagy könyvében fellapozni a srác nevét, de nem... Nem járt sikerrel.
- Köszönöm - motyogta, majd ujjára pillantott, de szerencsére nem felejtette el gyűrűjét.
- Ha nem vagyok tolakodó, feltennéd nekem a táskám? Nem... én nem érem fel - sütötte le szemeit és odébb állt, hogy Zalánnak elegendő helyet adhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

  Ráismert a lányra egy háztársa személyében. Többet nem nagyon tudott róla, hiszen felsőbbéves. Nos, talán nem ez a legütősebb érv, ha azt nézzük, hogy Zalán barátainak többsége a felsőbb évfolyamot és a mestertanoncok táborát erősítik.
 Talán valamivel ráijeszthetett vagy zavarba hozta, mert látványosan kerülte a tekintetét. Bízató mosolyt küldött felé, ha esetleg felnéz, lássa, hogy nem csinált semmi rosszat.
 - Szívesen - felelte egyszerűen, majd lökött egyet a csomagon, hogy visszatolhassa biztonságos vízszintesbe azt. - Van még esetleg valamid?
 Amikor úgy találta, hogy nem fognak menet közben csomagok potyogni a fejükre, hátrébb lépett és körbenézett, hogy vajon körbe tud-e már nézni anélkül, hogy bárkit felborítana a közlekedőben. Úgy döntött, vár még kicsit, úgyhogy visszazuttyant a helyére.
 - Majd leszedni is segítek, ha gondolod. Nem kéne sérüléssel kezdeni az évet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Még mindig bosszús voltam egy kicsit, amiért csak úgy rám nyitotta az ajtót az a szemüveges srác. Oké, az is igaz, hogy elnézést kért, meg igen csak meglepődött azon, hogy abban a szobában vagyok, de végül azt is megtudtam, hogy Leilát kereste, és náluk ez normális, hogy bejárnak egymáshoz, meg nem tudta, hogy lett a Borbélynak szobatársa. Ezután mutatkoztam be neki, és szépen megkértem, hogy legközelebb kopogjon, mielőtt csak úgy beront, mert nem csak, hogy nem illő, de bármikor öltözködhet az ember lánya, amit ez a helyzet is jól példázta.
Szerencsére nem is akarta ott megvárni a lányt, értett a szóból, nekem pedig maradt időm arra, hogy felöltözzek. Interjúra készültem, de nem akartam kiöltözni, ezért csak egy farmert vettem fel egy fehér blúzzal, mellé kényelmes sportcipőt, hogy a macskaköveken ne kelljen bukdácsolnom. Persze hiányzott már egy kicsit a magassarkú, de míg bottal jártam és nem jött helyre a lábam, addig szóba sem jöhetett a csinosabb lábbeli.
Igyekeztem időben odaérni a megadott helyszínre, bár volt bennem némi izgalom, hisz a hirdetés alapján bárki megjelenhetett ott. Márpedig ha netán kések, és beesik előttem valami szuperasszisztens, akkor nekem lőttek.
Igazából sokat a feladatról sem tudtam, sem arról, hogy kit kell keresnem, csak a keresztnévre emlékeztem, Szabolcs. Beérve az étterembe azonnal pásztázni kezdtem az asztalokat, miközben beljebb sétáltam, ekkor akadt meg a pillantásom egy napszemüveget viselő, helyes férfin.  Valamiért nagyon ismerősnek tűnt, de nem jöttem rá, hogy ki lehet, talán a vonaton láttam. Mindenesetre, mivel nem volt odabent más rajta kívül, ezért feltételeztem, hogy ő adhatta fel a hirdetést.
- Jó napot kívánok, az asszisztensi állás miatt érkeztem - bicegtem egész közel az asztalához, és zavaromat egy kedves mosollyal igyekeztem leplezni. Izgatott voltam, reméltem, hogy nem maradtam le a lehetőségről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megrázta fejét, nem volt nála több holmi, amitől egyelőre meg szeretne szabadulni.  Óvatosan kinézett a vonat ablakán, már elindultak, tehát nem volt számára visszaút, ha esetleg meggondolta volna magát.
Leült Zalánnal szemben és mélyen meghajolt előtte, ezzel átadva minden tiszteletét a fiú irányába.
- Hálásan köszönöm. Tényleg nem lenne túl szerencsés egy nagy puklival a fejünkön a gyógyítónál kezdeni - felegyenesedett és halványan elmosolyodott.
- Ke-Keresel valakit? - utánozta a fiú mozdulatait - Nem tudom, hogy tudok-e neked segíteni, de szeretném viszonozni a kedvességed - szoknyáját gyűrte térdein, ahogy a másikra pislogott barna szemeivel. Bár a névmemóriájával nem büszkélkedhetett, viszont az arcokat vonásról-vonásra képes volt felidézni. Ha keresett épp valakit Zalán, talán Jiyun leírás alapján visszaemlékezhet látta-e véletlenül vagy sem. Persze, tényleg csak abban az esetben, ha keresett valakit és nem csak másik ülőhelyre pályázott.
- Mellesleg Jiyunnak hívnak, Song Jiyun. Levita - halvány mosolyra húzódtak pirosló ajkai és félénken odanyújtotta jobb kezét. Elvileg így illett és talán kihúzhatja bakancslistájáról az új személyek megismerését.
- Te is levitás vagy, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Mindenki örül a hosszú hétvégének, hiszen ilyenkor kicsit együtt lehet a család, a munka megvár, és hamarosan megérkezik a bolyhos farkú nyuszi is, ki a fészekbe ajándékokat hoz. Hétfőn pedig ne felejtsétek el meglocsolni a lányokat, asszonyokat, el ne hervadjanak.
Azonban, mielőtt belevetnénk magunkat a húsvétba, a ráhangolódásnak is teret kell hagyni, erre pedig a legtökéletesebb az előkészítő udvarán szombaton megrendezésre kerülő Húsvétolás.
Rögtön reggel nyuszi tornával indul a móka, az előkészítő tesitanára segíti, hogy kicsik és nagyok kellően átmozgatott testtel vághassanak neki a nap kalandos kihívásainak.



Az udvaron száz tojást rejtett el a rendezvényért felelős igazgató-helyettes és segédje, melyek közül nyolcvan tojás isteni csokoládés mámor, töltött vagy töltetlen, azonban húsz különleges is van. Tizenhatot, ha megeszel, különleges hatást érezhetsz, melyet időben megtudsz majd, míg négy nem engedi, hogy lenyeld, ám más különlegességet rejt.
Hogy mit? Találd meg, és megtudod! Tojáskeresésre fel!

Egész nap kézműves foglalkozással vár Bánki Zorka, akivel igazán szép húsvéti lapokat, figurákat készíthettek, a nagyobbak akár ékszerekkel is próbálkozhatnak, míg ha arcfestésre vágytok, vagy egy vagány nyuszis tetoválásra, akkor Cath Brightmore a ti emberetek, akitől ezeket kérhetitek.
A szülők számára főzőversenyt hirdetünk, melyet délben a felkért zsűri bírál majd el, hogy aztán közös ebéd kíséretében az összes edényt kiűrítsük. Sok finomsággal a gyomrunkban, a kicsiket várja a Nyuszikalamajka interaktív bábjáték, a nagyobbak pedig körbenézhetnek a kirakodóvásáron.



Késődélután a pizzéria jóvoltából különleges édes és egészséges pizzák és falatkák kóstolására lesz lehetőség, míg a rendezvényt egy hangulatos húsvéti koncerttel zárja Radler Kinga.

// Ha Húsvétoznátok egyet, akkor ehhez a poszthoz szálazzatok.
Amennyiben beszereznétek egy különleges tojást, dobjatok egy üzenetet nekem vagy csodálatos segédemnek Annie Brightmorenak, hogy kisorsolhassuk nektek, hogy mit rejt.
Reméljük, hogy ezzel a kis szösszenettel feldobjuk picit az előkészítőt.
Jó szórakozást! //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Mint én?! - Orrát idegesen emelte a magasba, csak mert kezeivel még mindig az ágat szorította, nehogy lezuhanjon. Arcáról azonban tisztán leolvasható a sértettség, jóllehet még mindig nem értette pontosan, mit jelent a szó. - Most sértegetni próbálsz?! - Végül csak elengedte az ágat, és keresztbe fonta karjait maga előtt. Utálta, ha sértegetik. Nem tudta, hogyan kezelje, mit feleljen rá. Büszkeségét azonban sértette, ahogy Gertie beszélt vele. Csak vissza akart valahogy vágni. - Te meg... - csak hát nem jutott eszébe semmi. - Te meg... - Végül csak ingerülten fújtatott egyet.
Nem segítette a helyzeten, hogy Gertrúd is hasonló módon viselkedett, mint Lenke. A másik dühe csak tovább táplálta Lenkéét. A lányka összeszorított szájjal, szorosan összefűzöt karokkal ült Gertrúddal szemben. Nem is gondolta át a válaszát, nem is akarta megérteni az indokot. Görcsösen ragaszkodott a saját igazához. Ő nem tette semmi rosszat, Gertie volt az, aki belekötött - oktalanul. Nem akart igazat adni a másiknak.
- Azt mondod? -húzta fel a szemöldökét a hosszú kifejtésre. Nem értette teljesen, amit a másik magyarázott, csupán az utolsó szavakra kérdezett vissza. Hihetetlennek tűnt a számára, hogy pont a fák szükségesek az élethez. Azt meg pláne nem volt hajlandó elfogadni, hogy az a kis ág, amit ő letört, számít valamit. Nem akarta elfogadni, hogy hibázott. - Az az egy kis ág akkor sem számít! - fújtatott dühösen. - Nem kell miatta letámadni! - Már nem tudott mást mondani Gertie-nek. Csak magát akarta védeni, hárítani a vádakat. Kezdett elege lenni a vitából, főleg mert már nem volt több érv a tarsolyában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Feleség  

Érzem, ahogy egész testem megfeszül a belém állított idegtől. Ilyen tényleg létezik? Mármint, tényleg, szó szerint éreztem azt, hogy valami szilárd dolgot belém nyomnak, a lábaim, kezeim bizseregnek, a törzsem megfeszül, a fejem pedig majdnem szétrobban, és egészen biztos vagyok benne, hogy a vérnyomásom az egekben. Erre nem feltétlenül kellene cukorral reagálnom, én mégis azt teszem. Cukorra van szükségem, így egyértelmű, hogy hova megyek, Hazel-höz. Nevetséges gondolat, hogy a nő az, aki először eszembe jut, amikor megoldás kellene a problémáimra. De ő kell. A süteményei. Nyolcezer galleont vesztettem egy túl sokat pofázó, átokverte, kotnyeles kislány miatt. Nyolcezret. Mert apuci fasza ötletnek tartja, hogy az ő okos kislányát is elhozza. Hát meg a faszom, az.
- Helló, Hazel?
Nem bírom a húsz év alatti nőnemű egyedeket, most már egészen biztos, így a pultban állóval se vagyok a legkedvesebb, ahogy rákérdezek, hogy hol van a feleségem. Hátra mutat, én pedig kérdés nélkül indulok hátra. Még hallom, hogy ilyet nem szabad csinálni, de valahogy most nincs kedvem felfogni. A feleségem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A világ Legkedvesebb Férje

Egy pillanatra mélyen szívja magába a levegőt, mielőtt neki állna. LE kell lassítania, hogy a szemei előtt lássa megelevenedni a tortát, melynek elkészítése több órányi idejét elveszi a mai napra. Ő olyan fajta, aki csak akkor áll neki bárminek, ha előtte fejben összetette, papírra vetette, s talán nevetségesen hangzik, de majdhogynem még el is gyakorolja a mozdulatokat. Éppen ezt a meditációt zavarja meg férje megjelenése, s pillanatok alatt zökkenti ki a nőt, akinek teste már az ismerős parfüm illattól is, mintha megfeszülne.
Lassan fordul a másik felé, arcára a jól megszokott, lágy mosoly ül ki, ami egyáltalán nem kényszeres, hiszen ő tényleg tisztán tud a férfi felé lépni.
- Mikael, minden rendben? - hangjában némi aggodalom cseng, ami leginkább annak tudható be, hogy a férfi látványa itt eléggé ritka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nehéz nap.
Vonom meg a vállaimat, mintha tényleg csak egy kis órai affér okán lennék ennyire feszült. Nyolcezer. Kibaszott nyolcezer galleon. Mennyi az mugli árfolyamon? Hatvanmillió? Elbuktam nyolcezret. Nem hiszem el.
- Megint egy okoskodó liba, aki azt hiszi, hogy a miniszoknyának mágikus hatalma van.
Van, de nem az üzletben. Na persze én nem ott voltam, nem éppen egy múzeumnak is adományozható fontos műkincset kívántam volna továbbadni, hanem tanítottam. Mint valami bazári majom. Aki nem tudja, tanítja, de én tudom. Felháborító, hogy tanárosdit játszok hülye emlékképek miatt.
- Mesélj, mit csinálsz?  
Kérem magamra erőltetett kedvességgel. Valamit kezdenem kell azzal, hogy emlékképei vannak a múltról. Rossz álom, ezt egy ideig beveszi, de nem örökre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A világ Legkedvesebb Férje

- Egyszer úgyis beadod valamelyiknek a derekad.. - húzza el száját, mert ő szinte mindennap látja szemei előtt, hogy ez lesz. Egy szép napon Mikael kiteszi a szűrét valami fiatal csitri végett, aki eléggé magasra húzza a szoknyáját, ami alatt aligha lesz más ruhadarab.
- Egy esküvői tortának akartam neki állni - mutat az előtte lévő tervekre és eszközökre.
- De azt hiszem várhat egy kicsit - tud ő úgy dolgozni, ha jelen van más is, csak ez ne a férje legyen. Valahogy Mikael jelenlétébe mindig úgy érzi, hogy jobb teljes egészében a férfira figyelni, mintha csak attól félne, hogy egy váratlan pillanatban beüt valami.
- Kérsz valamit? - teszi fel kissé bizonytalanul a kérdést. Sosem tudja, hogy a férfinak éppen milyenje van, egyszer szereti a süteményt, egyszer nem. Ezért is nem nyíltan kínálja édességgel, tanulva már oly sok hibából, amit az elmúlt időkben akaratán kívül vétett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Minden férfi disznó?
Emelkedik meg kérdőn a jobb szemöldököm, hiszen ez már nem először hangzik el közöttünk. Tény, hogy amíg ezt az eshetőséget tartja a legrosszabb végkimenetelnek, addig egészen jól állunk. Addig nem kellene aggódnom. Nem kellene. De aggódom.
- Régen voltunk már esküvőn.
Soha, valójában. A legtöbb ismerősünk házas volt már, mire mi összekerültünk, aztán nem sokkal később úgy alakult, hogy átjöttünk ide. Nincsenek is rendesen kialakított kapcsolataink, pedig nem ártana, ha megszilárdítanánk az itteni életünket. Bogolyfalva tökéletesen alkalmas arra, hogy minden bűn felszín alatt maradjon.
- Ha lenne olyan bordó piskótás tortaszelet, az jó lenne. Ha nincs, akkor valami ahhoz hasonlót. Maradjunk így egy kicsit, kettesben. Ilyet se sűrűn csinálunk.