Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az orromat jobban megcsapja a finom és friss kürtőskalács illata, amiről tudom hogy bizony meg kell nekem is kóstolnom. Mondtam már rengetegszer a szüleimnek hogy lepjenek meg vele, hiszen ők közösen szoktak főzni és hozzáteszem nagyon finomakat. Az otthon kosztnál nincs is jobb, de az iskolai étkezéssel sincs nagy problémám, de akkor is megvan a különbség. Sokkal szívesebben eszem meg a szüleim által készített ételeket, mint valamit amin csomó manó munkálkodott egész nap. Az élet törvénye hogy enni kell bármilyen esetben, így eszem is. A kollegina ajánlata kecsegtető, hiszen még bisztrót keresni a hidegben nem lenne kellemes, és eltelít majd az a kalács is.
- Persze, az jó lesz. Nekem is kellene pár anyagot előkészítenem, de nincs meg hozzá a kedvem. Ami muszáj, az muszáj. – mondom a nőnek, és miután megvesszük a saját csemegénket útnak indulunk a kastély felé. Útközben rengeteg diákkal találkozunk, aki bizonyára most jöttek a kastélyból. Kedvesen mosolygok és intek mindenkinek, miközben Hella oldalán menetelek. Nagyon élveztem ezt a kis sétát, amit vele tettem meg. Jól el is beszélgettünk a másikkal, mint eddig bármelyik kollegámmal. Azt még nem sikerült kiderítenem, hogy ki a legfiatalabb a tanári karból, de már rajta vagyok. Reménykedem benne hogy én lennék az, ami ki fog derülni.
- Ez nagyon jól hangzik, szívesen osztom meg a többiekkel az évet, mármint az iskolai terét. Egymás megajándékozása? Óh, akkor megint le kell néznem majd. – csóválom a fejemet, de elmosolyodok a megjegyzésén, miszerint élvezi már előre is. Nem tudom, negatív tapasztalatai vannak a tanártársakkal vagy szimplán csak ilyen, de nem is bolygatom a kérdéseimmel. A kezemet már kissé összetapadt, és mire végzek az édességgel megpillantjuk a kastélyt. Pár percig még egymás oldalán sétálunk, és egy tréfán nevetgélünk. Örülök neki, hogy a kollegina most boldog, majd egy szívélyes elköszönés után a termem felé veszem az irányt, hogy végezzem a dolgomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A térde megroppan, a pokróc felgyűrődik és száraz faleveleket sodor magával, ahogy egy más után felhúzza a lábait. A ruháját, ami farmerből és a kék szövetkabátjából áll, ahogy végignéz magán jócskán beszennyezték az esésekor összenyomódott bogyók, de első pillantásra legalább nem szakadt el. Így, amint elszakítja a tekintetét a férfiról, láthatóan megnyugodva és megelégedve a válasszal, monoton mozdulatokkal a levél- és gallydarabkákat kezdi el szedegetni a nadrágjáról.
   -  Nem, kösz. Jól vagyok. Csak kell egy perc.
Valószínűleg ez az első tényleg tiszta mondata és gondolata. Nem lenne az első eset, hogy egy gyógyító rendelőjében tér magához, az átlagos jószándékú varázslónak ugyanis általában ez az első ötlete. Azonban azon kívül, hogy megvárják, míg teljesen kitisztul, majd pedig egy vállveregetéssel hazaengedik, ők sem tehetnek többet. A keze visszatér az arcához, most már céltudatosabban tapintja meg az orrát, amit általában eltör ilyenkor. A teste még mindig zsibbad, de nem érez különösebb fájdalmat.
   -  Különben Will - tanácstalanul lenéz egyik, majd másik koszos tenyerére. Talán kezet kellene nyújtania, mégsem teszi így - Segítenél aaa... ahhh... kösz. Ezek a kurva bogyók. Minek kell ilyen tüskés szaron nőniük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Sure,-*biccent, mert amint mondta, idejük mint a tenger. Ha az ismeretlen jól érzi magát és tisztulóban a feje, nincs hova sietni, az pedig a legkevesebb, hogy vele marad, amíg biztonságban nem tudhatja.
- Semmiség. Engedelmeddel,-*most, hogy Will immáron teljesen tudatánál van, beleegyezésével Seth levarázsolja róla nemcsak a begyűjtött koszt, de a növényzet darabjait is. Ezzel egyidőben a vékony karcolások alighanem bizseregnek egy kissé, ahogy a beléjük ragadt szennyeződések java szintén búcsút int Will - meglhetősen szomorú állapotban lévő - ábrázatának. A ruhán éktelenkedő foltokra egy másik bűbáj kell, ám amíg ilyen frissek, nagyrészt nyomtalanul eltűnnek néma mozdulatai nyomán. Végül elteszi a pálcát egy elegáns mozdulattal, ami bűvésztrükknek is elmenne, olyan simán veszik nyoma ruhájának ujjában.*
- Örvendek, Will,-*nyújtja kezét, rendhagyó módon a balját, melynek tenyerében tetoválás sötétlik.*- Elnézést, a másik érzéketlen,-*fűzi hozzá magyarázatként, bár talán nem akkora meglepetés így, hogy Will már látta varázsolni - nincs mögötte semmi trükk, egyszerűen ez a domináns keze.
- Tisztes mennyiség. Lekvárt vagy bájitalt főz?-*érdeklődik barátságosan, bár egy másik kérdés is foglalkoztatja, amit egyelőre halogat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jogos, amit mond, ám valljuk be, hogy ezek a mondatok udvariassági mondatok is lehetnek. Az emberek szoktak ilyesmiket mondani. Teára, kávéra invitálják a másikat, valamikor a jövőben. Csakhogy, a jövő sosem jön el, mert igazából a felek nem úgy gondolják.
- Kivételezés?
Ezek szerint a nő ismert? Vagy talán történt valami, ami miatt a kislánnyal kivételeznének? Ahogy elnézem, Imola egy teljesen egészséges gyerek, nem tűnk boldogtalannak. Férj is van, vagy legalábbis volt, elég zavaros, hogy miért ne úgy íratta volna be. Zsini is az én nevemet viseli, és az én nevemen irattam be.
- Körülnézni.
Szólok hirtelen élesebben, nem bántón, nem leteremtőn, csak figyelemfelkeltőn, amire a lányok megtorpannak, és mielőtt a kereszteződést felelőtlen átszelnék a nagy csacsogásban, előtte valóban körülnéznek, és jó is, hogy így tesznek, mert két biciklis éppen akkor bukkan fel, vagyis ebből könnyen lehetet volna baleset.
- Erről szó sincs, egyszerűen nem vagyok társasági ember. A húgom intézett minden szociális interakciót, nekem nem kellett ilyeneket tennem. Elkényelmesedtem az impulzusmentes világomban.
Ez az igazság. A húgom bevásárolt, csevegett a postással, fogadta a részvétnyilvánításokat. A gyerekkorom tele volt hangokkal, a tinédzserkorom is, sőt, a házasságom is. A nejem halálával bezárhattam, nem kellett az apróságokkal foglalkoznom. Most viszont egyedül maradtam, és ezeket nekem kell elintéznem. Az évek során pedig kellemetlen, zsörtölődő alakká váltam, és talán, ha fokozatosan integrálódom vissza az életbe, most nem érezné a mellettem sétáló sem azt, hogy utálom. Nem utálom, pusztán megszoktam már, hogy két embert elég szeretnem, és abból az egyik most mással él, ami valahol természetes is.
- Sajnálom, ha nem megfelelő, amit nyújtani tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fürkészőn pillant a férfira és látszik rajta, hogy tele van gyanakvással. Gondolatai csak úgy cikáznak, hogy koponyája zsong belé. Ezek szerint tehát, nem hallgat rádiót, sőt mi több, még újságot sem olvas. Jut végül következtetésre. Élhet valaki ennyire zárt burokban? Mint a mellékelt ábra mutatja, igen. Akkor maradjon is meg ez így, amíg lehet. Ítéletek és előre eldöntött vélemények nélkül. - Felejtse el, nem érdekes - rázza meg fejét elodázó mosollyal. Nem most fog kiselőadást és instant útmutatót adni magáról a mellette haladónak. Ezután hála a férfinek a gyermekeik nem lesznek elütve két kerékpáros által. Erről az "úttesten átkeléskor mindig körülnezünk" dologról otthonukban Imola megint kap majd egy gyorstalpalót. Ismétlés a tudás anyja, igaz? Lépteikkel mind közelebb jutnak céljukhoz, de vajon ugyanez elmondható kommunikációjuk gördülékenységéről? Talán hősnőnk csípős és kendőzetlen őszintesége felhasítja szomszédja burkát. Beszédre késztette az imént, de a szavak, amiket végül kimondott, vérlázítóbbra sikerülnek, mint azt Elektra várta. Fel is neszel harcias oroszlán énje, mely nem hagyja megválaszolatlanul őket. - Ahogy süt magából a konstans "miért van ez itt és miért vesz egyáltalán levegőt" típusú emberundor, az nem igazán fedi az én olvasatomban a megfelelőt - reagál laza humorral, azonban sötét szemei élesen villannak meg, s vonásai is keményebbé válnak. Hiszen azért a mizantróp viselkedésnek is van egy határa - Tudja mit nem értek? - folytatja, miközben befordulnak a Holdfény elején - Miért teszi ezt a lányával? Mert az a maga döntése, hogy bezárkózik. Szíve joga. De a gyermekét miért zárja kalitkába? Évek óta lakunk itt Imolával, de egyszer sem láttam őt, pedig sokat kinn vagyunk a kertben - ingatja fejét hitetlen szomorúan - Nézze, milyen jó kijönnek egymással. Mi lett volna ha korábban is együtt lehetnek? - kérdezi, tekintetével a két kislányt követve, akik tényleg remekül elvannak egymással, miközben nevetgélnek meg csacsognak. Hősnőnkben ott sorjáz a megannyi elszalasztott lehetőség felett érzett szomorúság - Tudja, amikor a kigyulladt a házunk, az akkori szomszédaim megmentették az életemet, mert nem engedtek visszamenni a lángok közé...Vajon maga kinézne az ablakán egyáltalán?... - veti átható pillantását a férfira miközben beszél hozzá, hogy azután megszaporázva lépteit, beérje a lányokat és megkérdezze Ginát, hogy volna-e kedve néha átjönni hozzájuk. Imola hozzá mérten igen lelkesen kérleli és még félszemű csatakandúrjukkal, Felessel is rákínál a meghívásra. A vén macska biztosan hálás lesz a sok szeretgetésért. Ez szinte borítékolható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha valamit az ember utál, és én kifejezetten utálom, hogy ha érdeklődni próbálok, pontosítást kérek, egyáltalán szociális interakciót folytatok, és a válasz erre az, hogy nem érdekes. És még én vagyok a bunkó, ugyebár. A férfiak utálják ezeket a női hisztériát felvonultató kijelentéseket. A "nem érdekes", a "hagyjuk", a "mindegy", mind mind olyan dolgok, akkor, amik, még ha nem is látszik, felbosszantják őket. Kívülről csupán a szemöldököm emelkedése látszik, belül meg elsütök egy "akkor jól van"-t. Hát most erre mit mondjak? Ha nem érdekes, akkor jól van.
- Értem. Ha jól emlékszem, senki sem kényszerítette, hogy velem jöjjön az úton.
Először jön a semmi, aztán meg ez, majd tetézi azzal, hogy véleménye szerint én elzárom a lányomat, ami ha így lenne, nem járna össze a szőke kislánnyal játszani, nem járna iskolába, nem kirándulgatott volna. Amíg életben volt a feleségem, hármadban mentünk, amióta meghalt, a húgom vette át a helyét. Ennyi történt. A feleségem a legjobb barátom volt, a gyermekem anyja, a nő, aki mindig mellettem volt, onnantól, hogy eljöttem a cserkúti kommunából, ahol nevelkedtem. Mellettem halt meg, minden egyes napot úgy töltöttünk, hogy elmondhassa rövid élete boldog és tartalmas volt. Mindent megadtam neki, és mindent elvesztettem, amikor ő meghalt, ahhoz pedig, hogy efelett bíráskodjon, senkinek nincs joga. Senki nem ismerheti az érzéseimet nálam jobban, és senki sem határozhatja meg, hogy a gyász meddig tart. Nem léptem még túl, egyelőre a helyzetet kell megszoknom, hogy amit eddig a húgom csinált, most nekem kell.
- Valószínűleg elkerülték egymást, hiszen kutyánk is van, és a húgom, Margó rendszeresen eljárt vele. Emellett, mint már említettem, sok időt tölt a szőke hajú kislánnyal.
Nem mintha magyarázattal tartoznék neki, sőt, mi több, ha így folytatja, egyre szimpatikusabbá válik a szörnyeteg szerep, amit rám osztott. Nem vagyok rossz ember, ezt én tudom a legjobban. A lányom mindent megkap, és csak rá kell nézni, egészséges és szabad, semmit nem szabok meg vele kapcsolatban, és mindent megadok. Felvont szemöldökökkel pillantok rá, de amikor kérdez, akkor hirtelen vonódnak össze a szemöldökeim, és jobb is, hogy nem válaszolok, mert, amit mondanék, valószínűleg nem tűrne nyomdafestéket. Nézem, ahogy előre siet, és éppen hőskomplexusában megmenti szerencsétlen Zsinit a zsarnok és kegyetlen apja karmai közül. Ha ilyen a világ, az még egy indok, hogy én kívül maradjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden érzelem, még a harag is jobb a semlegességnél. Ezt még az édesapja mondogatta neki, amikor annyi idős lehetett, mint most a saját lánya. Érzi a szikrák pattogását és talán valahol várja is, hogy a szomszéd most majd a torkának ugrik, azonban nem ez történik. Csalódott emiatt? Meglehet. Kezelhette volna jobban a kialakult helyzetet? Bizonyára. Mégsem tette. Helyette úgy döntött, nem konfrontálódik a férfival, hanem egyszerűen megkérdezi a lányát, hogy van-e kedve néha átmenni. Mivel nem emlékszik a szőke kislányra -elméletileg- ezért nem is intheti óva sem a saját, sem a másik fél gyermekét. Szíve szerint pedig megtenné. Az a lányka egy mini maffiózó, s ez predesztinál pár dolgot, amit nem kíván Zsófiának. Ezért csak biccentett, megértette az elmondottakat. Közben lassan meg is érkeznek. Újból lemarad, hogy még pár szót váltson a szomszédjával. - Nos, azt hiszem mindkettőnk érdekében jobb, ha mi ketten nem keresztezzük egymás útját. A lányát ettől függetlenül bármikor szívesen látjuk - mosolyodik el alig láthatóan, de csak mert örül, hogy Imola talált magának egy kis barátnőt. Kisvártatva elérnek a lila falú, türkiz ajtós házig. Így nem marad más hátra, csak a búcsúzás. Hirtelen nem jut jobb az eszébe. Nincs miről szót váltaniuk tovább. Mert ugyan mi közös lehet a férfiban és benne? Meglehet, semmi. Egy új ismerőssel többje lett. Ennyi. Abban azonban szinte teljesen biztos, hogy a Remetének semmi köze ahhoz, amiért Hege kénytelen Karsa álarcát magán viselve élni. Sem azokhoz, akik miatt Otília abba a kórházi ágyba jutott Írországban. Ez az ember csupán a sötét ló, Elektra színes-hangos- olykor véres és könnyektől sem mentes sakktábláján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bizalmatlanul hunyorog fel a férfire, amikor a pálca a kosarat követően már felé fordul; nem tart tőle, hogy váratlanul és ok nélkül megátkozza majd az előbb még őt támogató idegen, de kényelmetlen számára a helyzet. Bőven többet állt a pálca ezen oldalán, mint a másikon, ő maga legfeljebb közepes bűbájoló.
Összefintorodik és felszisszen, amikor az sebekből kiszakadó kosz az arcának bőrét marja, bár nem több, mint villanásnyi fájdalom. A jobb karján maga mellé támaszkodik, hogy rövid értetlen tétovázás után előrébb dőlve elfogadja a kezet. A mozdulata ügyetlen, részben az ellentétes oldal, részben pedig a hullámzó szédülése miatt.
   - Ez öhh... Főzetbe lesz. Szerintem fájdalomcsillapítóba, de nem mondták meg nekem sem. Én csak önkéntes vagyok. - megvakarja a fejét a hajéntékánál. Egy rövid ágdarabkát húz ki a szálak közül és dobja le maga mellé - Ha illegális ezeket leszedni, nem tudtam - teszi hozzá ismét a hajába nyúlva - de a halottaktól hatásosabb lesz a termés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Visszajönni a családjátok mindig olyan mehh. Nem akarja otthagyni őket, de már vissza is jönne, mert végre van miért. Kezd beintegrálódni, na és hát Layla társasága igazán emeli a színvonalat, mit ne mondjon. Tagadhatatlanul vonzónak találja a lányt, de ezen a ponton inkább jó haveri iszonyban vannak, néha összefutnak itt-ott, egyszer-kétszer repültek is már és passzolgattak egy-kettőt... Na, úgy érzi, alakul ez a dolog, ha nem más, lesz egy remek haverinája, bár a tény, hogy többször rajta felejti a szemét az egészségesnél kicsit megvétózza ezt.
De most is például úgymond közös programon vannak: játszótér. Csak kijöttek beszélgetni, mert whynot. Körülöttük a gyerekek zsibonganak, ő meg Laylát löki meg néha finoman, hogy feljebb és feljebb szálljon. Már majdnem hercegnős! Csak hát ott a pimasz vigyor a képén.
- Na és summa summarum, Michelle erősen gondolkodik, hogy ide írassa be Vincentet és Isabelle-t is majd. Mondtam neki, hogy már nem egy en bloc fegyenctelep az iskola, én is jó helyen vagyok, de a Rellonért nem kezeskedem. Erre kiröhögött, érted? Csak úgy! - Elég ránézni a fejére, nem vette zokon, sőt, ő is a nevelőanyjával röhögött a dolgon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A hintában ülve élvezi, ahogy hosszú, vörös hajába bele-belekap a hűvös téli szellő. Nem gondolta volna, hogy Lafayette-el ilyen jóba lesz majd, először csak egy könnyed teázásnak indult, aztán lépten-nyomon egymásba botlottak, míg végül már szándékosan vágtak neki a közös programoknak. Maga sem tudná megmondani, miért nem érzi feszélyezve magát mellette, bár igaz, ami igaz, sokszor jön zavarba attól, ahogy a fiú ránéz. Néha félre-félrever a szíve és persze kapta már rajta magát, hogy akkor is a levitáson jár a pici buksija, mikor nincs vele. Mégsem tulajdonított neki nagy jelentőséget, hiszen csak barátok.
Lehunyja szemeit, ahogy a lökés hatására ismét a legmagasabb pont felé közeledik, s amikor elindul visszafelé, még egy mosoly is kerül ajkaira. Ez a görbe azonban a fiúnak szól és a sztorinak, amiben éppen benne van.
- Bár a rellonosok közel sem olyan megátalkodottak, van azért igazság a szóbeszédekben. Én is kinevettelek volna - meg sem próbálja visszatartani, kibuggyan belőle a tőle megszokott angyali kacagás, amiért egyébként nem lehet rá haragudni. Annyira kedvesen, édesen cseng, egyszerűen betölti az ember szívét és melegséget áraszt. - Bánod, hogy levitás lettél? - kérdőn pillant Lafira, talán még feje is kissé oldalra biccen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mindig olyan emberekkel próbálta körbevenni magát akár tudatosan, akár öntudatlanul, akik nem árasztják magukból a feszültséget, akikben van kedvesség, melegség. Valószínűleg azért is, mert a saját családja egy merő káosz és keresi azokat a kapcsolatokat, ahol nem kell ugyanazokkal a problémákkal szembesülnie. Layla ilyen színfolt az életében, s noha még nem tudja, hogy csak egy folt marad-e, vagy idővel kirajzolódik rendesen, szeretné azt hinni, hogy nem csak elsuhan majd a semmibe a barátságuk (vagy bármi más) a ballagásukkal.
- Jó, te túl jó lélek vagy, Layla. - Megforgatja a szemét kicsit sunyi mosollyal a szája szegletében.- Egyáltalán tudsz te rosszat gondolni arról a bagázsról? Ott van az a Jeremy jó ég tudja, kicsoda. Az az agyonvarrt gyerek a mesterképzésről, asszem tőled egy évvel kisebb. Ne mondd nekem, hogy nem úgy néz ki, mint valami zugdrogos. - Hát, biztosan mondtak már szebbeket a rellonosokra... Nem, aligha. A Rellonnak lett az évek alatt egy alaphíre, sajnos. Bár mostanság látott egy-két ritka szép lányt ott, mint például azt a Cassandra Romanovát, hát úristen! De róla meg ordít, hogy valami nem kóser vele, nem normális, hogy ennyire vonzónak találja minden srác maga körül, sajnos beleértve őt is.
- Az egyedüli konszolidált arcok ott az a néhány lány, meg a prefektusaik. És finito, caputo, nada, nincs több. - Elég kemény standardjai lehetnek, és láthatóan nem ismer normális rellonosokat.
Oh holy cow... Egy másodpercre elbambul, de tényleg csak egy másodpercre, mert annyira jólesik a fülének ezt a kacajt hallgatni. Veszélyes dolog, nem kellene rászoknia, de nem bírja nem értékelni, hogy Layla nevetése olyan, mint a szélcsengő csilingelése. Minden nap hallgatná, és minden nap ugyanolyan idiótán tudna bámulni a tulajdonosára.
- Bánni? Hmm, nem. Határozottan nem. Szerintem a jellemem sokkal közelebb áll hozzájuk, mint más házakhoz, deee... mindannyian keverékek vagyunk, nem? Ez csak azt jelenti, hogy több levitás szorult belém, mint eridonos, navinés vagy rellonos. Ettől még tudok én seggarc lenni, ha megstrapálom magam. - Határozottan gonoszul vigyorodik el, miközben a visszalibbenő Layla hintáját elkapja kétoldalt és tisztes karizommal meg is tartja, hogy szinte gorombán közel kerüljön a lány arcához.
- Ha gonosz farkas lennék, most felfalnálak. - Azzal a lendülettel lök rajta egy újabb szelídet, hogy folytathassák az amúgy meglehetősen romantikus felhangú játszadozásukat. Elvégre rajtuk kívül kb csak szülők és gyerekek tartózkodnak idekint most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hívták, végre hívták. A vásár után rom-eltakarítani, s ő nem is bánja, hogy lejárt a felhajtás, a zaj, a puffogtatás, a zaj. Említettem már, hogy a zaj? Sissi többször is halálra rémült a sétáik alkalmával, már inkább le se hozta a faluba, maradtak a kastély környékén.

A meló meg jó, bármilyen is, mert legalább van, most, itt, a Boglyas téren. Ő épp ácsorog az egyik sarkon, toporog s közben nagyokat szipog. A nagykabát alatt három réteg ruha van, a sima beaniejét meg lecserélte egy fülvédős verzióra. Bojt is van a tetején. Kesztyűs kezei majdnem könyökig a zsebében. Úgy érzi, felkészült. Mármint amennyire fel lehet készülni. Mert azt még mindig nem tudja, hogyan fog varázsolni. Nem mintha nem tudna. Nem kvibli, nem-nem. Csak a mágia és ő nem szeretnek egy légtérben lenni egymással. De azért elhozta a pálcáját. A belső zsebében nyomkodja a mellkasát.
Míg nem érkezik meg a társa, akihez beosztották, inkább nem is fog neki semminek,  csak bámulja a vásár után maradt szeméthalmot és általános kuplerájt. Ahhoz képest, hogy a résztvevők többsége nem olyan mágia-analfabéta, mint ő, teljesen úgy tűnik, mintha egy csorda mugli kisgyerek hagyta volna szanaszét a szemetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem, de nagyon szeretem csinálni. A külön töltött időben nagyon sokat fotóztam, még nem válogattam ki minden képet, de ha van kedved, valamikor megmutatom őket.
Azt nem tudom mondani, hogy így láthatja valaki elfogulatlan is, hiszen az nyilván nem lenne igaz, mivel a bátyám egyáltalán nem kritikus velem kapcsolatban. Még Barnabást is jól fogadta... viszonylag. Lehetett volna rosszabb is, de a lényeg, hogy végül nem miatta, hanem miattam történtek a bajok, persze kár, hogy egyáltalán történtek bajok. Az első és legnagyobb kudarcom az ő elvesztése volt, és ezt szeretném egy nap neki is elmondani. Fontosnak tartom, hogy megértse, mit is jelent nekem.
- Ahol éltem nagyon sok kisgyerek volt, sokat játszottam velük, és inkább a kisebb gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Tanítóként vagy nevelőként. Már jelentkeztem is az egyetemre, a jövőhéten lesz a felvételi elbeszélgetés. És munkát is elkezdtem keresni.
Szeretnék teljesen önálló lenni, nem félek a kihívástól, Will is alaposan megvizsgált, és még mindig makk egészségesnek mondott. Persze, hajlamos vagyok megbetegedni, egy picit ebben a hűvös időszakban az én orrom is folyik, de már nem az van, ami régen volt. Az egész olyan, mintha tényleg egy tökéletesen új fejezet lenne az életemben.
- Rendben. Szóval, ami a legfontosabb, hogy egészséges vagyok. Will csinált egy csomó tesztet, kivizsgálást, adott be bájitalokat is, és nem, nincs tünetem arra, hogy vámpír lennék, vagy damfír.
Nem dohányzó kezébe karolok, és ezzel finoman arra kérem, hogy sétáljunk. Menjünk valamerre, bármerre, csak induljunk útnak a fények alatt, mert ha csak így egy helyben állunk, egészen biztos, hogy megfagyunk.
- India varázslatos hely. A lelkem egyszerűen megtisztult. Nagyon egyszerű körülmények között éltem, egy kis faluban. Része lettem a mindennapoknak. Az antropológusok csinálnak ilyesmit. Nem tettem semmit, ami európai, inkább az ő szokásaikat vettem át, írtam egy naplót, a tapasztalataimról, és arról, hogyan formálta a gondolkodásomat az ott töltött idő. A természet közelsége, az emberek történetei. Képzeld, láttam megszületni nem egy kisbabát. Sőt, az egyiknél még segítettem is. A női test... fantasztikus, hogy mire képes. Remélem, hogy nekem is lesz majd egy nap kisbabám, mert át akarom élni az egészet. És főzni is megtanultam mágia és modern eszközök nélkül.
Persze, eddig is tudtam főzni, volt pár bevált receptem, és terem is, ahol ki tudtam teljesedni. Norina, Will, Cath, ők mind tanítottak engem, de ez, amit én ott tapasztaltam egy merőben másik szint volt.
- Sokat gondolkoztam magamról is, és hogy mit szeretnék csinálni, amikor visszajövök, hogyan szeretném csinálni. Sokat gondolkoztam Barnin. Nagyon szeretnék tőle lehetőséget kérni arra, hogy megbeszéljük a dolgokat, nyugodtan, és elmondhassam neki, hogy hol hibáztam, hogy belátom, mit csináltam rosszul, és  ha erre van lehetőségünk még, akkor szépen elválni egymástól. Szeretem Bogolyfalvát, és szívesen kialakítanám itt az életem. A régi szobám várt rám, mindenem benne van, de, ha sikerül, idővel külön költöznék, egy kisebb házba. Önálló felnőtté szeretnék válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kilépve a pizzériából konkrétan az arcomba csapódik a hideg. A rohadt életbe bele. Durcásan fogom meg táskám pántjait és húzom feljebb magamon, ahogy körbe nézek. Eddig ez az év egyáltalán nem úgy sült el, ahogy kellene neki. A titkiben megírt bakancslistám felén sem vagyunk még túl a dudival, sőt... csak párat sikerült eddig kihúznunk belőle. És vagyok olyan barom, hogy mindezek ellenére sem mondtam el senkinek egyelőre, hogy a VAV után nyomok egy "ciao"-t és lelépek Rómába. Annyira nyomom, hogy már elkezdtem intézni egy lakást is, amit bérelhetek valami nyugger negyedben, de megfizethető, úgyhogy egészen megfelel. Nem véletlen dolgozom ki a belemet jelenleg, kell a pénz, amíg legalább ott nem találok valami munkát, mert valószínűleg a rajzolásból aligha fogok megélni. Bár ez lenne a hosszútávú terv.
Arcomat dörzsölve lépek a téren lévő kúthoz. Az anyámat, amiért nem tudom elmondani legalább Kendének, hogy eltakarodom egy évre. Még a szüleim sem tudják a tervemet, pedig nekik is elég illendő lenne elmondani, nemde? Vajon anya mennyire lesz kiakadva?
A kérdést és a hozzá társuló kellemetlen érzéseket elengedve kezdem el formálni az illúziót magam körül. A leírás alapján a kis lakás elhelyezkedése több háztömb kellős közepén helyezkedik el. A zsúfolt utca lassan ölt alakot, és bár a téglaépületek eléggé instabilak, kivehetőek, hogy azok. Nekem ez elég. Az ablakokba képzelem lassan, óvatosan a színesebbnél színesebb virágokat, amik hatására ajkaimon halvány mosoly villan fel. Kurva jó lesz.
Felegyenesedve hátrálok el egy padig, táskámból kikapva a vázlatfüzetet csapok fel egy üres oldalt és állok neki meghúzni az alapokat a háztömbről. Ha a kút van vagy két és fél méter magas, akkor a tömb... felpillantva látok meg egy srácot.
- Hallod világfájdalmas képű srác! - kiabálok oda neki. - Állj már be a kút mellé! Csak pár percre pls - vagy három órára. Még nem tudom, majd kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hosszabb volt ez a nap, mint illenne lennie, s még hol a vége. Elugrott egy reggeli szemetes munkára - még mindig mindenre igent mond, bár kezd utolérhetetlenné válni ez az egész munka-iskola-élet háromszög. Nem mintha olyan sok minden történne vele a munka-iskolán kívül. Barátnője se volt tavaly óta. És legalább két hónapja büntetőmunkán se volt. Ez egészen felháborító. Bár inkább az a felháborító - sőt, talán inkább szomorú -, hogy az élet-kategóriába sorolja be a büntetőmunkákat. Mások zaklatása olykor az egyetlen fénypontja a napjainak. De már azok a napok is letűnőben. Valahogy nem esik már olyan... jól? Nem, nem jól, az soha nem volt igaz. De már elment tőle a kedve. Gyomra sincs hozzá. Meg aztán ott van az, amit az anyja mondott. Hogy máshol, máshogy vezesse le. Hogy keressen valami jót az életben. Bármit, ami kikapcsolja, felölti, vagy legalább elvonja a figyelmét.
Úgyhogy dolgozik. Hajnalban, amikor még az orrát se dugta ki senki a paplan alól. Meg késő este, amikor mindenki újra begubózott. Dolgozik, amikor nincs épp órája, s amikor adnak neki melót.

Elsőre nem is fogja fel, hogy vele beszélnek. Aztán hátrafordulva rájön, hogy csak ő lesz az, akit... minek is? Világfájdalmas képűnek nevezett? Az... milyen az?
Odacövekelve a járdára, lassan az arcához emeli a kezét és végighúzza ujjait borostáján.
Mikor odapillant, ahova mennie kéne a srác szerint, értetlensége átcsap egy kerekedő szemű csodálkozásba. A száját is eltátja picit. Nem azért, hogy megtegye, amit kértek tőle, csak hogy jobban megnézze magának ezt az... izét. Mi történik? Az illúzió fele lép párat, háttal a másiknak, de véletlenül megközelítőleg pont a kút mellé, úgyhogy akár még hasznos is lehet minden szándéka ellenére.
 - Mit csinálsz? - szól elég hangosan ahhoz, hogy eljusson a hang a srácig. Hangja csodálkozó, mégis enyhe vádló él van benne. Zavarát szeretné számon kérni rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kell a pufajka. Az a fajta, ami bűbájjal meg prémmel bélelt. Kívül sötétkék vászon, belül meg jó meleg. Meg az usánka se árt, meg a jó vastag sárkánybőr kesztyű. Sok dolog lesz ma, mer' vége a vásárnak. A nagyfőnök aszonta kapok segítséget. Na még jó! Ha aszitte maj egymagam csinálom, hát rosszul hitte. Kevés vagyok én ehhe, mint létrafokhoz a tik.
- Ohó! Kit látnak szemeim! A pudli megvan-i még?
Gyalogolok szapora léptekkel a sarkon ácsorgóhoz. Aztán kiszúrom, hogy a kabátjára ugyanaz az embléma van feltűzve, mint nekem.
- Sümegi Endre vagyok, de hívjál csak Endynek! Amúgy meg én asszem mi mostan együtt fogunk itt rendet tenni.
Közlöm közibe meg lehúzom a kesztyűmet, mer kezez azér csak ne abba fogjunk már vele. Ha ő is nyújtja a magáét akkor megrázom, aztán visszahúzom a sárkánybőr ujjast. Kicseszett hideg lett tegnapho képest.
- Kezdjük a szeméttel. A góré elmondta mi a módi, vagy kérsz okítást?
Kérdezem megvakarva barkómat, mer ha nem tud semmit és belecsapunk, akko csak sűrűbben leszünk, de haladni azt nem fogunk. Pedig jó lenne egyig végezni, hogy még haza is jussak. Jön a nő, hát csak nem állnék má elé kukásan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Bárcsak! Irigylem a legilimentorokat, sok szempontból megkönnyített életet élnek.
Nekem sosem volt hajlamom rá, hogy az ilyen föld feletti dolgokat űzzem, és nem vénségemre fogok nekiállni elsajátítani ezt, mert még mindig túl földhözragadt vagyok. Én jobban szeretem a kézzel fogható dolgokat, mint a bájitalok. Tudom, hogy miből és miért lesz az, ami és, hogy miképp alakul ki a hatásuk. Viszont határozottan irigykedem olykor, mert sokkal egyszerűbb lenne a férjem fejébe is belelátni, hogy lássam, egy-egy pillanatunkat hogyan is éli meg. Fun fact: Nem lenne jó, és nem tenne jót szegény nőnek, még akkor sem, ha most még hiszi, az a kevés rózsaszín köd, amit néha a férje varázsol valódi. Szegény kicsi őzike lány, elég komoly csapdában van, és a legrosszabb, hogy rendszeresen elhiszi, nincs bajban.
- Ez kiváló alkalom a fiataloknak a bűbájgyakorlásra. Mivel alapvető és nem balesetveszélyes bűbájokról beszélünk, ráadásul egy mágustelepülésen, nem hiszem, hogy ezzel gond lenne, de ha mégis, én elrendezem.
Az ilyenekbe nem szokott a minisztérium belekötni, sokkal inkább arról van szó, hogy amikor egy-egy átok, vagy testi sérülést is okozható bűbáj, vagy bűbájsorozat hangzik el, illetve olyan helyen, ahol a muglik ezt követően tátott szájjal bámulhatnak, hogy mégis mi történt az elmúlt pillanatokban.
- Ez egy nagyon jó ötlet, beszélek Konráddal, elmondom neki, hogy mit szeretnénk, és biztos vagyok benne, hogy támogatni fog minket. A titkárnője, Zsófia valójában az én titkárnőm is, ő egészen biztosan segíteni fog nekünk, precíz lány, jogot végzett, így elég sok akadályon át tudunk majd jutni egyszerűen.
Nem mintha szeretném még leterhelni őt, de úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben kifejezetten terápiás célzattal van jelen nála a munka, és nem tudom, hogy az elmúlt év tragédiái, a lánya jelleme, vagy éppen minden is egyszerre okozza-e ezt. Viszont tudom, hogy milyen az, amikor az ember belemenekül valamibe, én is van, hogy megteszem.
- Ez egy nagyon jó ötlet, és szívesen is tevékenykednék benne, de az elnökséget nem vállalnám, mert van egy projektem, aki jó pár évre le fog kötni.
Mosolyodom el szélesebben, és lopva a hasamra simítom a kezem. Tudom, tudom, ilyenkor még nem szabad elmondani senkinek, de ha valakinél a titkok jó helyen vannak, ő Balázs, így nem félek attól, hogy kitudódik egyelőre még nem látható kis titkunk, mely hamarosan az egész ruhatáram lecserélésével jár majd.
- Sziasztok! Minden apróságnak nagyon örülünk, hiszen jó célt szolgál, de amit hoztatok, több is, mint apróság.
Hiszen nem is csak egy-egy darabról beszélhetünk, ami azt mutatja, hogy a fiatalok nagyon is törődőek, ami nagyon jól esik, hiszen ilyenkor kiemelten fontosnak tartom, hogy szép ünnepet adjunk mindenkinek. Érkezik két magasabb fiú, ikrek, még a hajuk állásában sem lehet megkülönböztetni őket, és, ha átadják nekik az adományokat, elviszik őket.
- Természetesen, sőt, éppen most kezdtük el tervezni, hogy komolyabb formába vinnénk át az adakozást, hogy minél többen tudhassanak róla, és legyen egy központi hely is hozzá. Ha bármilyen kérdésetek van, nagyon szívesen megválaszoljuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetlen probléma van azzal, hogyha méretarányos rajzokat akarsz csinálni épületekről: kell valami, amihez mérheted. Az illúzióban lévő virágok kicsit meginognak, ahogy a srác lép bele, de ezen már ne múljon. Fél szememet becsukva korrigálom a dolgot, majd térek vissza a füzethez, ahogy a srác beáll a kút mellé. Fejemet felemelve vigyorodom el szélesen, ahogy akarva vagy akaratlanul - nem érdekel különösebben -, de tényleg beáll a kút mellé. Ceruzámat emelem fel, fél szememet becsukva teszem a srác elé. Szóval a kút magassága, a srác belefér nagyjából két és félszer, akkor a háztömb... ismét lefelé figyelek, gyorsan húzom meg a vonalakat, mielőtt az isteni szikra, és a tökéletes számolásom elvész.
- Rajzolok - felelem könnyedén. A füzetre fektetem alkaromat, a srácra pillantok. - És az illúziómban állsz - vonom meg vállamat. Egyáltalán nem illik a srác a képbe, mert pont nem valami kastélybéli jöttmenttel adnám az utcaképet, de a szükség törvényt bont vagy mi a fasz, szóval egyelőre belefér. Viszonylag.
Oké, szóval koncentrálni kell. Menni fog az. Eddig is ment. Főleg a Nagyterem előtt, amikor sokkal többször voltam megzavarva, mint kellett volna. Oké. Lássuk csak. Lassan homályosodik el minden a srác körül, míg az illatok felerősödnek. A édes és kesernyés illat keveredik a levegőben, bekerül a képbe a jellegzetes virágillat - ezzel párhuzamosan kerül ajkaimra féloldalas mosoly. Én is érzem a virágok illatát, majd a háttérből megszólaló alapzajt, mintha csak egy piacon lennél. Mindenki kiabál, és bár a szavak kiérthetetlenek - hiszen nem tudok olaszul -, de egyértelműen rád akarnának tukmálni valamit. Nevetve emelem kékjeim a fiúra.
- Gyere, megmutatom miben vagy partner - intek felé. Láttam már, a kastélyba jár a gyerek, de a nevét meg ne kérdezd, mert elvérzek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A következő pillanatban csörömpölést hallok, majd miután magam mögé nézek észreveszem hogy a konyhalány eltört egy porcelánt. Biztosan levonják a fizetéséből, bár egy ilyen apróság miatt biztos nem haragudhat meg a főnőke. Az étkezdékben gyakorta előfordul, és erről sajnos eszembe jut hogyha egy étterembe sokan járnak, akkor inkább a mennyiségre figyelnek oda jobban mint a minőségre. Mivel ebben az időben nem vagyunk zsúfoltan a helyiségben, gondolom nem kell megszakadni a szakácsnak a főzés közben, van ideje mindenre nem kell kapkodnia. Halványka de bíztató mosolyt küldök szegény lány felé, aki miután összeszedi a törmeléket, elviharzik a konyhába sopánkodva. Szemeimet újra a fiatal nő képeire szegezem, az egészről egy történet kerekedik ki előttem. Szinte a fejemben filmezek, annyira nosztalgikus érzéseket kelt bennem a papírra nyomtatott tinta, ami megenged egy kis bepillantást a fotós látóterébe. Hiszem, hogy vannak akik fotósnak születnek, és vannak akik beletanulnak. A szomszédos asztalról lelopok egy csomag cukrot, amit nyilván a kávékhoz tettek ki, hiszen még az ételem forró. Kibontom a vékony tasakot, és tartalma egy részét a számba töltöm, amikor már ugorhatok is vissza szalvétához, mivel sót öntöttem a számba. Beleköptem a sós nyálamat, majd a sarokban lévő kukához sétálok hogy beledobjam. Visszatérve hideg vizet iszok, és grimaszolva várom hogy kitűnjön a számból a sónak az íze.
- Na ez nem volt kellemes. Igen? Elemi mágia? Hüm-hüm. Értem, bár én nem igazán tudnám magam elképzelni magamat elemi mágia tanárként, mert nem érzem közel hozzá magamat. Képzeld, ha nem Mágiatörténet tanár lettem volna, akkor Bestiakutató – osztom meg vele a régi gondolatimat. Ezekről már nagyon régen gondolkodtam, ötödévben amikor a pályaválasztás állt előttem. Vacilláltam néhány napig a kettő között, de úgy voltam vele ha már van egy bestiakutató a családban, legyen egy Mágiatörténész is.
- Elrohanni? Eszemben sincs, ebédelni jöttem és nagy örömömre szolgál hogy van társaságom. Nem értem miért kellene elmennem? – kérdőn tekintek rá, bár értem hogy mire gondolt. lehet sok elutasítást kapott amikor barátkozni próbált. Velem ilyen baj nem lesz, mivel nekem nem jelent problémát, sőt örülök neki hogy van egy barátom aki különleges képeségekkel rendelkezik. Megmosolygom amikor meglepetésnek nevez, bár nem tagadom hogy jól esik. Miközben hallgatom, észreveszem hogy a társaságomban mintha megnyílna. Ennél boldogabb nem is lehetek.
- Na akkor szívesen segítek neked! Én is örülök a te társaságodnak. Hogy mivel töltöm az időmet? Dolgozatok, szorgalmi feladatok javításával, olvasással, kertgondozással, főzéssel és leginkább pihenéssel, ha van időm. És te? – mondom tréfálkozva, bár éppen eleget ülhetek a tanári asztalnál tanítás közben így nem panaszkodhatok.
- Megjegyzem, vigyázok. Akkor egy pillanat, már is hozom – kacsintok a szemébe, majd elsietek a pincérhölgy irányába a pulthoz

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -
Who's fat? Not me!

Kitűnő hangulatban érkezett, majd' kicsattan! Még a ruházatát is nagy gonddal válogatta ki, hogy megfelelően laza, de egyben kellően elegáns is legyen az alkalomhoz, pedig csak egy vacsorát készülnek elkölteni együtt. Mégis, végre csinálnak valamit közösen is, nem csak fúrják egymást ugyanolyan intenzitással. De persze a jó hangulata nem ennek köszönhető, inkább a ténynek, hogy borzasztóan élvezi az esküvői szervezkedést. Elhozott mindent a válltáskájába sűrítve (éljen a tértágítás), hogy átbeszélhessék az utolsó részleteket is Willel. Azt mondják, a feleséget ilyen piti dolgokkal teljesen jól le lehet foglalni, és milyen igaz. Még mindig nagy gonddal szervez, pedig már csak néhány röpke napjuk van az esküvőig. Sosem lehet valami elég tökéletes, mindig talál javítanivalót. Főleg a menüsorral vacakolt sokat, de végül elégedetten hagyta békén a séfek megtépkedett idegszálait.
- Üljünk középre, látni szeretném az ablakokat! - Vidám, csevegős, még az ujjait is belefűzi Willébe, ahogy légies mozdulattal elkezd lavírozni a középen levő két-négyszemélyes asztalok között, és kiválasztja a legközpontibbat. Nyilván.
- Elhoztam a teljes listát, a mintás füzetet, és a teendőink listáját is. Mindent megnézhetsz, ha akarod. - Lehet, hogy Adélnak tényleg csak ennyi kell, hogy kedves legyen: adj neki szerveznivalót és belelovallja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Lepillant az összekulcsolt ujjaikra, míg követi a nőt a karcos januári hideg után kényelmetlenül melegnek tűnő teremben. A kabátját már belépés után kicipzározta, mivel azt melegítő bűbájokkal látták el gondoskodó kezek, alatta csak egy feketébe hajló, mélyzöld inget és farmert visel.
Őszintén azt hitte, jobban fogja gyűlölni a szervezést. Amikor elkezdődött, az életében maradt kevés férfitől együttérző pillantásokat és poszt-traumás szájhúzást kapott, ami nyomban pánikba ejtette őt. Adél azonban minden elvárás ellenére hősként vállalta magára a feladatokat, konspirált az anyjával, a szervezővel, a vendégekkel, de az ő családjával is. Neki semmi más dolga nem maradt, mint bólintani. És igen, ő bólintott - mindenre. Az üzenet érkeztekor arra is, hogy a délelőttös munkája végeztével találkozzanak, hogy megbeszéljék azokat a részleteket, amik kimaradtak. Valójában kevésbé nem is érdekelné, milyen szalvétagyűrűkről vagy ülésrendről kíván beszélni vele a lány.
Csak látni szerette volna őt.
   -  Na mutasd - felel könnyedén, a kabátját a szék háttámlájára teríti, aztán ül le az elvarázsolt ablakoknak háttal. Határozottan feszült és ingerült volt, amíg a nőre várakozott a Boglyas téren, hogy aztán együtt sétáljanak ide, Adél csicserő hangulata azonban amellett, hogy őszintén meglepte, hamar rá is átragadt. Nem foglalkozik vele, hogy mi az oka annak, hogy a lány arca nem sistereg a gőg és cinizmus alatt, de be kell vallania, határozottan helyesebb így.
   -  Mert, mit kell még csinálni? Azt hittem innentől kezdve csak várni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Elég Willnek csak annyi érdeklődést mutatnia, amit egy tökéletesen, ehhez a témához némileg analfabéta férjjelölttől elvárhatunk (Na mutasd), és máris felcsillannak a szemei. Kellemes a környezet (egy koszos faluhoz mérten), és a vőlegénye arca nem mogorva, nem akarnak veszekedni, hanem az esküvői szervezés maradék lépéseit veszik át.
Elő is kapja először a meghívottak listáját a táskából, rögtön Will felé nyújtva, s ha megszabadították tőle, előtúrja a jegyzeteit és az emlegetett, mintákkal teli füzetet is.
- Dehogy, Will! Nem ilyen egyszerű ez. Van egy rendes, tételes listám, amiben te is érintett vagy, ezt hagytam a végére mint nem annyira fontos dolgokat. A nagyobb kérdésekkel már nem kell foglalkoznod, ezek inkább preferenciabeliek. - Még egy toll is napvilágot lát, aminek a végét oda sem figyelve rágcsálgatja, miközben a listáját futja át. Az emlegetett tételek tényleg nem alkotnak hosszú sort.
- Rendben, első kérdés! Milyen virággal díszítsünk? Nem tudtam, mi a kedvenced, és valahogy össze kellene egyeztetnünk az igényeinket. - Teljesen átmegy professzionálisba, feszült figyelemmel ajándékozza meg a vele szemben ülőt, miközben már rég rendelhetnének is, ha képes lenne arra is koncentrálni. Valószínűleg ez a férfias feladat a vőlegényére hárul, hogy intézze a pincért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

   -  Öhhh...
Apró, szenvedő nyögéssel veszi át a jegyzeteket a poharak és tányérok fölött, hogy az asztalra könyökölve maga elé emelje azt. A szeme felületesen fut végig a javarészt ismeretlen nevek és melléjük kanyarított megjegyzések listáján: ismeretségek, titulusok, partnerek, akik közelébe nem ültethetők. Ezen a beszélgetésen rövid ideig volt csak jelen, mielőtt teljesen összezavarodva nem menekült volna el a könyvtárszobából. Tudta persze, hogy az aranyvérűek hálózata népes és szövevényes, azonban addig, amíg érdektelen kívülállóként szemlélte, sokkal könnyebb volt megemészteni a viszonyokat.
   -  Aaha... aha...
Láthatóan már most nem figyel arra, amit a lány beszél. Preferenciák és tételes listák, vagy valami ilyesmi. Felpillantva int a távolabb álldogáló pincér felé: amikor a listát visszaejti a tányérjára, már tudja, hogy az elhatározása ellenére valamennyit mégis innia kell ehhez.
   - A kedvenc... én nem tudom, én... - átveszi az étlapot (a lány felé is nyújtanak egyet közben), addig erőszakolja vissza a koncentrációját az asztalhoz. Virágok, persze. Látszólagos érdektelensége ellenére azonban a gyors válasza meglepő lehet: Lilaakác. Orgona. De nem hiszem, hogy az hozzád passzolna. Te nem vagy olyan... akácos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A csörömpölésre gyorsan felkaptam a fejem, megpillantottam, amint a konyhalány eltört egy porcelánt. Sajnáltam szegényt így ismeretlenül is, mivel minden bizonnyal fáradt volt már vagy dekoncertrált. Emiatt remélhetőleg nem fog bajba kerülni, már ha elég empatikus a főnöke. Mikor legutóbb találkoztam Dana-val, és elkezdett dolgozni részmunkaidőben a kávézóban, vele is megesett, hogy elejtett egy-két csészét, de a felettese rendes volt, és elnézte neki. Csak annyi volt a kérése, hogy ha lehet,ez ne ismétlődjön meg túl gyakran, illetve figyeljen oda jobban, mit csinál.
- Édes a száj, sós az élet? - nevettem el magam, miután végignéztem, ahogyan a két ételízesítőt véletlenül összekeverte.
- Bocs, ezt nem hagyhattam ki... amúgy könnyű összekeverni a kettőt, mert nagyon hasonló a csomagolásuk - tettem hozzá immár abbahagyva a nevetgélést.
- Azt meghiszem. Szerintem igazából reakció szempontjából nem is a rossz íz áll az elsődleges helyen, hanem az, hogy nem azt kaptad, amire számítottál. Ha sós ételre készülsz, és édeset kapsz helyette ugyanabban a csomagolásban, akkor is a reakció számít igazán... bár akkor az undort a meglepettség érzése váltja fel. Na jó, nem filozofálok tovább ilyen jelentéktelen dolgokról - zártam rövidre a témát ez esetben. Időnként képes voltam elmerengeni különböző érdektelen témákon is...
- A bestiakutató is izgalmasan hangzik. Végül hogy döntötted el, hogy mágiatörténet tanár leszel? Talán, ha nincs ez a képesség, na meg a fotózás iránti szenvedély, akkor lehet, hogy most kollégák lennénk, és LLG-t tanítanék - tekintettem elmerengve a férfira. Kiskoromban nem tudtam,mi szeretnék lenni, nem volt semmilyen hőn áhított szakma előttem, mint a legtöbb embernek. Akkoriban amire vágytam, a csend, békesség, és nyugalom volt. Na, meg persze egy szerető család... bár legbelül mindig abban reménykedtem, hogy eljönnek értem a szüleim az árvaházba, hogy véglegesen magukhoz vegyenek,de ez sosem történt meg.
- Nos, az az igazság, hogy sok embert megrémít a képességem, vagy egyszerűen kettyósnak hisznek, emiatt, inkább gyorsan lelépnek, meg sem akarnak ismerni. Megbélyegezni könnyű az embert és ismeretlenül ítélkezni felette... - válaszoltam meg Simon kérdését kissé keserű szájízzel, mivel felszínre törtek a régi emlékek, tapasztalatok.
- Akkor ebben hasonlítunk - tűnt fel egy vidám mosoly a szám gödröcskéjéből.
- Az én időtöltésem főként a fotózás, természetjárás, olvasás, úszás, futás, versírás, főzöcsézés, és egyéb őrült dolgok. Milyen helyeken jártál már? Milyen jellegű könyveket szeretsz? Miket termelsz a kertedben? - tettem fel pár kérdést kíváncsian.
- Én lakásban lakom, ahol sajnos nincs kert. Van egy cicám, imádom, jó fej, de iszonyatosan lusta - osztottam meg ezt a kis információt az új barátommal. Ezt a gyönyörű lakóhelyet még jóanyámnak köszönhettem, aki képtelen volt felelősségteljes szülő lenni. Amikor rám talált, elmesélt mindent, ígért fűt-fát, végül eltűnt, és lelkiismeret furdalás gyanánt egy nagyobb összeget hagyott rám.  Az elején visszaküldtem volna neki a fizetőeszközt, de mivel fogalmam sem volt róla, hova tűnt, így éltem a lehetőséggel, és egy idő után vettem magamnak egy saját lakást a faluban.
- Rendben, várok addig - szóltam oda a férfinak, miközben vártam, hogy idehozza a teát, hogy aztán jósolhassak neki. Azt már megfigyeltem, hogy az emberek nagyon szeretnék tudni előre a jövőjüket. Ezekkel a módszerekkel is remekül meg lehetett jósolni azt, de csupán képlékenyen, nagy vonalakban körvonalazva azt. Viszont az a képességemel konkrétumokat voltam képes megálmodni. Pontosan láttam előre, kivel mi fog megtörténni. Ha nem ismertem az adott személyt, akkor ha megláttam valahol, máris beazonosíthatóvá vált számomra. Igaz, ennél a képességnél véletlenszerű volt az, hogy épp ki volt a középpontban, hiszen nem én irányítottam az álmaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Machay Adélt gyerekkora óta arra is nevelték, hogy olvassa az általános hangulatot, legyen társasági, tudjon navigálni bármilyen szociális helyzetben. Így aztán Will tanácstalansága sem kerülheti el a figyelmét. Lassú mozdulatokkal hajtja össze a jegyzetfüzetét, rakja rá a mintafüzetre, majd az egészet elsüllyeszti vissza a táskájába egy szusszanással. A mosolya szelídebbé változik, csökken valamennyit, de nem sokat.
- Milyen vagyok szerinted? Mi illene hozzám? - Azt nem árulja el, hogy a csokra már készen van ettől függetlenül, de hallani szeretné, mivel azonosítaná őt Will? Ez is olyasmi, amin még nem gondolkodott, mert valahogy nem adta magát a kérdés a sok súrlódás mellett.
- Ha azt ott visszaadod... - A fejével a vendéglista felé bök, miközben egy köszönöm kíséretében elveszi az étlapot a pincértől, gyorsan átfutja, - ... elteszem és csinálhatunk valami mást. - és végül csak rábök a napi menü leves elemére, mert többet aligha bír meg most a gyomra még bájitallal együtt is. Napjai vannak hátra hajadonként, gyakorlatilag egyre nő a stressz benne is. Ma úgy indult el ide, hogy kivételesen nem fognak egymásnak esni, és ha ehhez az kell, hogy most félretegye a szervezést fél órára, akkor hajlandó rá. Szüksége van rá, hogy Will a lehető legjobban álljon az egészhez néhány nap múlva, elvégre ez fogja megalapozni legalább a következő három évüket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kinyitja az étlapot és maga előtt leteszi az előkészített tányérra, afölött azonban a listát böngészi tovább. Megfordítja a papírt, közben pillant fel a lányra és nézi végig felvont szemöldökkel, ahogy a füzet ismét eltűnik a kézitáska mélyén. A listát leereszti a kezében.
   -  Ne. Ezért vagyunk itt. Kérlek.
Valójában szívesebben emelné fel a keze ügyében heverő villát, hogy az orrán keresztül lobotomizálja magát vele, mint hogy a szervezéssel foglalkozzon. Nem azért, mert nehezére esne, de minden egyes kiválasztott asztali futóval, minden egyes rábólintott tortadísszel és ajándéklistával közelebb kerülnek huszonnegyedike reggeléhez. És tudja, hogy ő fel fog ébredni aznap, felöltözik, lesétál a hévízi birtok kertjébe és zokszó nélkül feleségül veszi a lányt. És azt is tudja, hogy a világ sem lesz jobb vagy rosszabb emiatt, egyiküket sem éri majd isteni megvilágosodás az oltár előtt, de mégis. Amennyire könnyen feldolgozta az eljegyzést hetekkel ezelőtt, az iszonyat annál alattomosabban ütötte fel a fejét benne.
Azonban nem fogja elrontani a lány törékeny örömét. Nem ma. Nem most.
   -  Nem tudom - billenti félre a fejét, a papír szélét az ujjai közt morzsolgatja - Talán... nem is tudom, tényleg. Ahhoz jobban meg kellene ismerjelek. Mindenkihez illik egy virág. A tiéd szerintem valami - a feje a másik irányba billen - fehér.
Leander - ez ötlik az eszébe, félreértett és irritál, ha a bőrödre kerül. A száját rágcsálja, a fejét ismét a listára biccenti le, a keze a poharába kitöltött víz felé nyúl... majd megáll, ahogy épp az ujjai vége érinti a karcsú üveget.
   -  What the hell...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Kicsit tovább időz a tekintete Will kézfején, majd az arcán, a szemei alatti egy tónussal sötétebb bőrön, ami talán nem lenne ott, ha egy nyugodt, beütemezett, birkaszerű életet élne. Talán. Vagy, ha kevesebbet inna, többet pihenne... Na és? Ettől még pazarul néz ki. És egyre jobban ott mozog visszatérő, viszkető érzésként a bőre alatt, hogy szeretné maga alá gyűrni ezt a sokszor lobbanékony, hirtelen haragú fafejet.
- Rendben, de akkor majd a végén. - Most már nem szedi újból elő. Az sokkal jobban érdekli, mi jár a leendő férje agyában róla. Kicsit macska-egér játék ez most már közöttük, hogy anélkül próbálnak véleményt formálni egymásról, hogy igaziból beszélnének magukról a másiknak. De úgy tűnik, Willnek ez egész jól megy, ugyanis a fehérre szinte felragyog az arca. Fehér, igen, az ártatlanság, a bemocskolhatóság... Rengeteg jelentése lehet, ahogy ő is több arccal rendelkezik, mint egy.
- Szerencsére a csokrom is fe- - Hér, mondaná, de nem jut el odáig. Összezavarodva vonja össze a szemöldökét és azonnal lepillant a listára, bár fejjel lefelé szinte lehetetlen kiolvasnia az apróba szedett betűket.
- Mi a baj? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ha nem a legutolsó helyen, utólag és tollal került volna a listára, esélytelen lett volna, hogy a szeme megakadjon a néven. Neveken - ki a másik? Jeremy? Ki az a Jeremy? Miért kötötték össze őket kapoccsal?
Értetlenül fordít a lapon ismét egyet, mintha a hátuljától vérná a megoldást, azonban csak pedánsan felsorakoztatott neveket lát. A tekintete visszahull a névre. Majd anélkül, hogy a fejét megmozdítaná, föl a menyasszonya arcára.
   -  Te hívtad meg...? - kérdi csöndesen.