Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lepillant a kutyára, aki kényelmesen pihen kezében. Ennek örül, mert akkor nem fáj neki és nem ellenséges. Az elején azt hitte, hogy majd az állatok fújnak rá, mert megérzik, hogy ő más és nem teljesen ember. Lehet amúgy mégis ez a kulcs, az ázott farkas szaga pedig bizonyára sokban hasonlít az ázott kutyáéhoz. Szóval, érthető.
- Aaaa az az alacsony vázas? Azt hiszem vágom – képzeli maga elé. Nem, nem azt a kiskerekű valamit, amit Józsi papa felejtett mindig a szőlőben és csak azt hitte, hogy hazatolta, hanem a modernebbeket. - Miért ne lenne menő? Itt mindenki repked meg hopponálgat, naná hogy az. Nekem. Én is akarok, mert repülni nem tudok, a hopptól meg mindig rosszul vagyok – tehát a gyors tekerés jó lenne, eddig csak a futás volt, de hidegben az se kellemes. Pedig jól bírja, van, amikor mezítláb sétál haza és teste nem öli meg megfázással. De azért mégis jó lenne egy bicikli. Oldalra pillant, úgy érzi, kicsit feszeng a másik, így igyekszik visszavenni az elánból. Nem mindenki tud csak úgy egy tanárral csevegni vagy elhinni, hogy ő sem több, mint mindenki más, csak neki nem a tanulás hanem a tanítás a dolga ott. Szusszan egyet és előre pillant.
- Tényleg? Szerinted van értelme? - lehet meg kéne valósítani, mostanság ebbe akar időt ölni, nem másba. Nem abba, ami nem éri meg. A növényei is hálásak a plusz időnek. - Majd beszélek az igazgatóval – mintha tényleg olyan ember lenne, akinek könnyű bármi és amit a fejébe vesz, azt tényleg meg is teszi. Kicsit le akarja vetkőzni azokat a dolgokat, amiktől szorong és ahol fél. Tanít, nem mondták, hogy szarul csinálja, egy kérdés meg ingyen van.
- Értem. És látom, hogy feszengsz. Nem akarom magam rád erőltetni, bocsánat. Van egy ilyen… nem is tudom, inkább adok mint kapok részem – pillant előre. Nem a legjobb, nem akar tapadni, csendben lépked tovább, majd torpan meg az utca elejét jelző kereszteződésben. - De ha szeretnéd, megpróbálhatok segíteni. Az utca végén lakom, addig ha akarod, mesélj róla – mutat, majd meg is indul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Kezemmel babráltam, a körmömet pattogtattam a másikkal. Ez az egész szituáció nem volt rendjén, éreztem. És most még csak azt a pohárka pezsgőt se hibáztathattam, amit az est elején megittam. - Úgy - válaszoltam röviden. Nem kellett volna. Hagynom kellene, hogy elhiggye, hogy ne gondoljon rám, még akkor se, ha én gondolok rá.
- Nem, nem is volt ilyenről szó. Nem, vele… vele nem - hebegtem, és ajkamba haraptam zavaromban. Látszólag egyikünk se értette a szituációt. Nem foghattam fel, mert ha megtettem volna, akkor valószínűleg megint valami butaságot tettem volna, mint eddig minden egyes találkozásunkkor. Őrült érzelem ez a szerelem, az egyszer biztos.
Ajkam elnyílt az őszinte szavakra. Olyan régóta éreztem már azokat, amikről beszélt, mégis folyton falakba ütköztem. Elhitette velem, hogy ő csak barátként gondol rám, aztán egy este végre bevall mindent önkívületi állapotba, majd majdnem egy évre eltűnik. Mégis mit kéne tennem? Mit tenne egy nő, aki már annyiszor érzett rossz szerelmet, mint én?
- Én… azt mondtad te nem… - keresem a szavakat, de tekintetemet nem tudom elvenni az övéiről. Sarokba szorított velük. Képtelen vagyok reálisan gondolkodni, visszakozni. Egyszerűen ledermesztettek az érzelmeim, amik hirtelen ellepték a mellkasomat. És hagytam, hogy még közelebb jöjjön.
- Nem akarlak választásra késztetni - suttogtam kettőnk közé, de hiába. Ajkai egy pillanattal később már enyémeken voltak. Karom reflexszerűen kunkorodott nyaka köré. Helytelen volt, mégis annyira helyesnek érződött. Mintha a világ egyszerre értelmet nyert volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mindig imádtam azokat a napokat, amiket a kis lurkókkal zárhattam. Na persze energiát már nem igen hagytak bennem, mire kiszabadultam, de mégis minden percért megérte. Mosolygós arccal festegettek vagy vettek részt a táncórámon. Igen, azt nagyon szerették, főleg, amikor ők találhattak ki koreográfiát. Mindig próbáltak versenyezni egymás között, hogy ki tudja kitalálni a legnehezebb nyolcadot. Édesek voltak, ahogy próbálkoztak, de aztán mindig csak egy katyvasz tánccal zártuk a napot.
Ez is egy ilyen nap volt. Na most nem tornával zártuk, de az elsősök igazán megszenvedtek a szorzótáblával. Addig gyömöszöltem az agyukba a különböző számokat, amíg végül be nem sötétedett. Kiosztottam a motivációs csokikat, és megígértettem velük, hogy nem szólnak a nevelőnek, hogy vacsora előtt ilyesmit kaptak tőlem. Felelősséget adtam a kezükbe, partner voltam velük a bajkeverésben, és mindig sokkal lelkesebben tanulták meg a feladott rejtvényeket.
Arcomon egy hatalmas mosollyal hagytam el végül a helyet. Elköszöntem a portán ücsörgő Verától, és kezemben lóbálva a táskámat indultam meg. Két lépést sem tettem meg, mikor valami megállásra késztetett. Egy kép. Egy ismerős. Egy ismeretlen. Egy személy, aki hasonlított valakire. Álltam és néztem, mint aki a saját szemének se hihet. Hogyan is tehetném, amikor már ezerszer elképzeltem magamban ezt a jelenetet az elmúlt években? Három év, és mintha egy csak egy szellem kísértene. Egy nagyon valóságos szellem. Szemeim azonnal könnybe lábadtak, és kezemet szám elé tettem, ahogy mellkasom össze-vissza járni kezdett a rám törő sírástól. Mozdulni akartam de nem tudtam. Képtelen voltam, csak vártam, hogy odaérjen, miközben könnyem rendíthetetlenül hullani kezdett.
- Kolos… tényleg… tényleg te vagy az? - kérdeztem, hangom elmélyült a zaklatott helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ahogy félrenyeli a kávét, már biztos benne, hogy valami olyasmit mondott, amit nem kellett volna. Megrökönyödve néz rá oldalvást, nehogy megfulladj már itt nekem karácsony napján, szerencsére azonban úgy fest, Bertalan ura a helyzetnek. Ő pedig jobb lenne, ha szűrőt tenne arra, amit mond, ugyanis...
   - De ez maradjon köztünk. Nekem mondta a lány, de akkor lehet, hogy nem publikus az infó. - teszi hozzá, mentve a nehezen menthetőt. Neki annyira könnyedén mondta Adél, bőven feltételezte, hogy már kiteregették ezt a szennyest, de ha nem, akkor nem is az ő tisztje elterjeszteni a faluban.
Kállay ellép tőle, ő pedig egy pöckölő mozdulattal a papírkosár irányába dobja a csikket. Az egy szökkenéssel terem ott, hogy a fal mellett kicsit megemelkedve elkapja azt, majd jóleső csámcsogással visszamásszon a korábbi helyére.
   -  Szerintem menj oda te. Ha segítség kell, küldj patrónust, de a srácnak pálcája sincs. Szerintem elboldogulsz.
Továbbá semmi kedve kimenni a hidegbe, ahhoz pedig még kevesebb, hogy Hévízre utazzon a Machay birtokra. Függetlenül attól, hogy bejygújtőként igenis neki kellene lennie az elsőnek, aki megjelenik a helyszínen. A karjait összefonja maga előtt unalmában, a térkép távolabbi sarkának kevésbé ismert neveit tanulmányozza, amikor...
   - Hah! - William neve eltűnik a birtokról, csak a mágikus festék lenyomata vöröslik a helyén pár pillanatig, mielőtt végleg beinná a papír. Az ő szeme azonnal Bogolyfalva felé fordul, ehhez arrébb is lép egyet, és lám - Ez tud hoppanálni? Ne kúrj fel, ha illegális zsupszkulcsa van, ennyire nem lehet idióta.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ma sem halok meg, nem is a kávé lesz a végzetem, remélem. Sőt, azt hiszem, sosem lesz, de egész szép halál lenne, a sok, borzalmas forma mellett, ami amúgy létezik számomra. Egy gyilkos átok vagy bármi más halálos mellett a fulladás már egyenesen unalmas lenne. Kállay Bertalan, az auror, aki unalmasan halt. Szép szalagcím.
- Ööö… rendben, rendben. Nekem senki sem mondta, még a pletykahálozatnál se hallani – utal arra, hogy a helyi öregek előszeretettel beszélnek, vagy épp jelentgetik fel egymást és azt, aki nem szimpatikus nekik. Költözött ide pár testvér és most Will, akiknek a múltja nem épp tiszta és azóta áll a bál, mindenhol halált és pusztulást látnak. Az egyik öreglány megjósolta, hogy jövő ilyenkorra a faluból nem lesz semmi, idejön a világ összes rossz ómenje és vége. Néha, amikor az ember ilyeneket hall, tényleg kívánja a meteort.
- Jó gyorsan sikerült nekik – nyekergek valamit, amivel magamban le is zárhatom. Felrémlik előttem a háló, amit lecsekkoltam akkor, mikor érkezett. Nos, talán ezért volt olyan. Megrázom a fejem és inkább kortyolok.
- Nem hiszem, hogy megtámadna. Vagy ellenkezne. Majd fog, amikor le lesz tolva, de addig maradjon a béke és akkor talán tényleg nem fognak megkövezni – utalok itt a családra, a névre, meg mindenre. Ellököm magam az asztaltól, hogy addig elfoglaljam magam. Szerzek egy szendvicset vagy bármit, amit magamba tudok tömni, de a csak kávé és ideg nem épp a legjobb reggeli. Épp a fiókomban keresgélek egy müzliszelet után, amikor Dwayne hangja csattan fel.
- Hogy tessék? - már ugranék is, de a combom ütközik a fiókkal, így az kiugrik a helyéről, én meg káromkodva és sántítva csoszogok oda mellé, amennyire gyorsan tudok. - Mi a…? Nem, nem tudok ilyesmiről, de még arról se, hogy hoppanálni tud. Én megnyúzom most már… - követi a tekintetével a név helyét, majd, hogy merre ugrik fel ismét. - Legalább így végül hazatér az eltévedt bárány… - sóhajtok fel. Remek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha tudná, mennyire ismerős a helyzet. Ő is inkább söpri be a „minden rendben” válasz alá, hogy nincs, mert akkor legalább senkinek sem a terhe. De ez sem jó és ha a másik tudná, erre pontosan jó példa sétál mellette. Egy idő után a teher megtöri, összelapítja a dolgokat és csak a baj van belőle. Csak az. Ezért beszéli ki legalább pár embernek, Riley-nak első körben, akivel mindent megoszt, a napjait, a hangulatait, azóta is írja a kis naplót róla. Bár a tegnapi kilengést még nem merte megírni, tudja, csak akkor segíthet, ha őszinte vele. Nem akar senkire sem ráakaszkodni, ez inkább olyan ösztönös. Olyan, hogy látja rajta azokat a vonásokat akaratlanul, azonosul vele. Ez már nem szánalom és sajnálat, amiből megérti, ha nem kér. Abból senki sem.
- Nem csöves. Jaj – neveti fel, amikor ennyire félreérti, mit akar mondani. Nem a külseje alapján mond bármit, tényleg elég tükör az, amit lát. Az ő arca is borostás, a haja is kócos, de nem túr bele, szarik rá, hogyan áll és az úgy pont tökéletes. - Pisálni, csak nem akartam így mondani – mintha egy nagy ellentét lenne az egész lénye. Egyszer mint a kocsis, úgy káromkodik, máskor még a szart sem akarja nevén nevezni. Mit finomkodik? A kutyát nem érdekli, hogy beszél.
- Hát én csak azt hittem, hogy oda sietsz vagy valami olyasmi. Találkozó – magyarázza, ámbár kevésbé bátrabban. Tényleg meg kellene tanulnia befognia időben és nem kimondani minden hülyeséget. Szusszan egyet, mert legalább észrevette, hogy vele sétál, pazar. De most már totálisan biztos abban, hogy túl részeg bármihez. Így lesz az útkeresőből kísérő. A hallottakra pislog egyet, jól sejtette, hogy valami nem kerek. Megcsóválja a fejét.
- Nem, az nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. A víz jéghideg, te pedig túl sokat ittál. Nem akarsz inkább hazamenni? - próbálja elterelni attól, hogy a tóba fulladjon. Bár vélhetően utána ugrana, de ez már részletkérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sokan állnak még ott, az időt ilyenkor a legjobb azoknak a fürkészésével eltölteni, amiket az ember felajánlani készül, és beszélgetéssel. Szemöldököm kicsit megemelkedik, amikor Margaréta azt mondja nincsen sok barátja. Nehezen hiszek neki. Egy szép, felsőbb éves lány, aki mellé még okos és kedves is. Ha ez valóban így van és nincsenek barátai a világ megérett a pusztulásra. A gondolattal azonos időben a metaforája is elhangzik: Kende. Ez Reiner lesz.
- Biztosan megtenné, ha nem felejti el - felém is remekül továbbította a baglyot. Amiért már nem haragszom. Ha az nincs lehet nem Móriccal és vele töltöm a születésnapomat.
- Ez… - nagyszerű. Vágnék szavába, amikor folytatja és ujjaimon számolhatnám mennyi mindent jobb ha kerül. Senki nem lehet ennyire ügyetlen. - Dehogynem - teszem karba kezeimet. Ebbe szívesen beleállok. - Biztosan máshogy is segíthetsz, adminisztrációval, és akkor sem magad sem mást sem semmit nem kell összetörnöd - mosolyodom el, éppen csak megérintem a vállát, majd engedem vissza magam mellé.
- A kastélytól idáig? Nekem is csak azért ment, mert folyamatosan meg-megálltam - ha nem lennék ennyire büszke, szóltam volna Móricnak. Lefogadom mennyire örült volna neki. - Ebben is kérhetnéd Kende segítségét. Használja az izmait, ha annyira büszke rájuk - szemforgatva lépek aztán közelebb és veszem észre a kötetet.
Nem csak szereti: nagyon szereti József Attilát. Egyre szélesebb mosollyal bólintok és az apukája említésére lágyul el kissé akaratom ellenére. - Ez nagyon kedves dolog - jegyzem meg halkan, majd aprót köszörülök a torkomon és nyitom ki véletlenszerűen a kötetet. Olyan bolond vagy. Margaréta felé fordítom egy pillanatra, közben bólintok a kérdésre. - Még mennyire! Az egyik kedvencem - nem könnyen megszerezhető pozíció. - A Külvárosi éj és a Medvetánc körüli időszakai a legszebbek - lapozok még bele, majd összecsukva simítok a tetejére és nyújtom vissza. - Bárki is kapja, ajánlom neki, hogy nagyon örüljön - halkan nevetve húzom magamon össze a szövetkabátot, búzavirágkék tekintetem pedig egyenesen elkapja Balázs atya intését.
- Mehetünk - biccentek, rákarolok a dobozomra, és margarétára sandítva indulok el az atya felé. Azt az első találkozást sem felejtem el soha, amikor pedofilnak néztem szerencsétlent.
- Üdvözletem - járatom köztük pillantásomat, a dobozt nyújtom közelebb. - Egyelőre ennyi fért a kezem ügyébe - elmosolyodva kapom el aztán a pillantását. - Volna egy kérdésem: van rá lehetőség, hogy év közben is adományozzunk? - billen félre a fejem, fürkészem, végül pedig a polgármester feleségére sandítok. Csinos a kabátja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sokan hisznek abban, hogy gazdi és kutya között erős szellemi kapocs van és egy idő után egyre jobban kezdenek hasonlítani egymásra. Hát ebben Lénárt nem hisz, felfoghatatlan koncept számára, azonban egy külső megfigyelő akár azt is hihetné, hogy van a dologban valami - mivel Sissi is ugyanolyan vak az őt körülvevő jelekre, mint gazdája. Abszolút hidegen hagyja, hogy farkasszagú az őt tartó férfi, számára csak a puha simogatás, a meleg kabát, kedves szavak számítanak.

Bólogat nagyokat a biciklis kérdésre, hogy olyan, igen, de aztán csak lapítva nézi a lábuk előtt a járdát. Menő lenne? Hát. Igazából jobban szeretne seprűn röpködni, nem is csinálja olyan rosszul, viszont az ő seprűje a bicajánál is bénább. Nem is mutogatja soha, csak otthon szeret körözni a tető fölött.
Jó ez neki. Szereti is. Meg legalább sportol. Véznán hosszú testére legalább egy kis izom is kerül.
A lelkes hangra aztán csak felpillant. Nem érti, miért ilyen fontos az ő véleménye. Hogy itt elmond valamit, ettől Belián boldognak tűnik s már készül is beszélni az igazgatóval a dologról. Őt csak a gondolattól is kiveri a víz, hogy bárkivel beszélnie kéne, indítványoznia valamit, megosztania mások előtt a véleményét. Beliánnal mintha könnyebben menne.
 - Majd... legyen lehetősége bárkinek felvenni. Jó volna, ha végzett diákok is még eljárhatnának rá.
Miután ilyen lelkesek lettek mindketten, rá kellett jönnie, hogyha sikerül is és lesz ilyen tantárgy, ő már nem lesz diák. Legalábbis nagyon reméli. Arra most nem gondol, hogy létezik mestertanonc-képzés, mert a továbbtanulás soha nem tűnt reális jövőképnek. Persze otthon nagyon akarják, hogy tanuljon még. De ő meg mindent megtesz, hogy többet ne számítson a szülei véleménye. Hogy megálljon a saját lábain. És mire lenne erre segítség, valami reális terve, már késő. Neki tegnap lett volna rá szüksége, nem holnap.

Általában jobban szereti, ha mindenki ignorálja a feszengését - most is csak szipog egyet és alig kivehetően rándít egyet a vállán. Hát igen.
 - Segítenél? - Úgy kapja fel a fejét, hogy a nyaka is megrándul. Rögtön fintorogni is kezd, de nincs keze, hogy megnyomkodja fájó testrészét.
 - Vannak... ilyen... szobák csak? Nem kell nekem sok hely, egész lakás, ház, semmi, csak Sissivel férjünk el. Legyen fürdőm, egy szék a konyhában, ahol elférek. Saját kulcsom, saját szekrényem, senki ne kérdezze, hova megyek, mikor jövök. De mennyibe kerülnek? Hogy kell a számlákat fizetni?
Feje belefájdul, ahogy próbálja átgondolni a helyzetet. Ezeket a kérdéseket is inkább másoktól lopkodta össze. Mások szavait visszhangozza, de közben ijesztő üresség van benne. Nagyon akarja látni, hogyan élnek mások, hogy tudja ő is, mit kell keresnie. Talán ez volna a legnagyobb segítség neki. De azt már végképp nem tudja kérni, hogy engedje be a lakásába. Esetleg ha futárkodna, akkor bepillanthatna mások házába anélkül, hogy azok megátkoznák és elkergetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Hallott már Rue-ról, nagyon kedves prefektus lánynak ítélte meg, nem gondolta, hogy a pletykákból, amik övezték, bármi is igaz lett volna. A legtöbb úgyis kiszínezett fecsegés, és a pletykarovatot, ha szeme elé is került az Edictum hasábjain, nevetve ugrotta át. Azon már ő is pislogott nagyokat, hogy róla még nem kezdett terjedni semmi, de úgy festett, elég jól elbújta tömegben, annak ellenére, hogy alapjáraton ő se megy szokványos jelenség az iskola falai között: versenyzett, jó tanulmányi eredményeket produkált, és a közösségben is egyre gyakrabban aktivizálta magát. Tanársegédségéről nem is beszélve.
 - A papírnehezékeket könyvtárban is megtalálom, köszi, inkább valami szórakoztatóbb irodalomra vágyom. Nem vagyok sajnos annyira jártas a varázsirodalom színe-javában, de idén ezt bepótolom – felelte határozottan, ám a kéretlen tanács megtorpantotta egy pillanatra. Nem mintha haszontalannak vélné, azonban az ő fogaskerekeit is elindította belül, neki is megvolt a véleménye erről a hozzállásról.
 - Úgy gondolom, a bölcs mások kárán tanul, míg a bolond a sajátján. Mindkettő járható út, csak limitált, hogy meddig juthatunk saját kárunkon. Egyébként köszönöm a tanácsot – egészítette ki Rue gondolatmenetét saját vélekedésével. – Neked ki a kedvenc szerződ?
Nem remélte, hogy Rue belemegy majd ebbe a röpke csevegésbe, de hagyott nyitott kapukat, hogyha akar, al ány beléphessen rajta. Semmi jónak sem szándékozott elrontójává avanzsálni. A gyakorlati mágiát ő is értékelte, ám az olvasást, mint hobbit, sosem tette volna le semmi pénzért.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ha ennek a kölyöknek arra van szüksége, hogy egy Ruben kaliberű emb er ismerje el, akkor vannak bajok a fejében. Jó, mondjuk semmit sem tud és ismer, így aztán nem is kell aggódnia, amúgy sem tenné, itt úgy néz ki, hogy minden biztonságban és rejtve van, mintha süket és vak lenne a világ mindenre. Tökéletes, kár hogy annyira rühelli ezt a helyet, hogy arra nincs szó.
- Pedig már ki akartam keresni neked egy idézetet – vigyorodik el féloldalasan, hogy igen, pont úgy néz ki, aki minden reggelét azzal tölti, hogy lapoz egyet és felsóhajt az adott naphoz ajánlott idézet láttán. - Aham. Mindenki. Miért is fontos a közeg? Az egyetlen, akinek ez számít, az te vagy. A mindenkiben több lesz az, aki le se szarja, hogy te éppen mit alkotsz és miben vagy jó – mégis közhelyel és bölcselkedik? Nem. Ez inkább a kegyetlen igazság. Parádézhat a srác amennyit akar, a legtöbb arra se fogja méltatni, hogy odanézzen. Persze vannak esetek, amikor mindenképp kell és mindenképp megélik, de hát… az más. A lényeg adott. Ha másokra és az azoknak való megfelelésre koncentrál, meg fog rekedni, nem előre haladni. Annak idején ő is így volt az elején. A családnak, a valódi vérnek akart megfelelni és kitűnni, és lófaszt nem ment előre. Amikor elengedte őket és csak magának dolgozott, minden megváltozott.
- Ijesztő lennék? Miért – vonja fel a szemöldökét, ahogy visszatér a jelenbe és oldalra pillant a másik felé. Szemeit forgatja meg csak, az emberek azonban annyira mégsem félnek, túl sok olyan felesleges ember akad, aki beszélni akar vele vagy bármit. - Drága vagyok, ha túl sok a pénzed, lehet róla szó – mintha komolyan venné és mintha a másikat meg kellene védeni. Inkább a világot tőle. Most is forog egyfele, majd vissza, mert azt se tudja merre van arccal és ezt Ruben türelmesen kivárja, minden szó nélkül, de sejteni, hogy azért arca vigyorra nyúlik és odabent röhög. Ügyes, csak megleli merre.
- Hmm? - lépked immár mellette a kávézó felé. Bólint egyet, hogy az oktatók elfoglaltak, bár pont ezért oktatót, hogy ezt velük ossza meg. Ezek szerint valamit szarul csinálnak. Mindegy is. Belép a srác után, majd letéve magát, már tudja, hogy a szokásos feketét fogja kérni.
- A tanácsom. Nos, ne kímélj – bólint rá, ismét, mint annak idején. Lehetne jobb hobbija is, mint kölykök pesztrálása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Várt és várt és közben egyre nehezebb volt levegőt vennie. Mintha azok az óriási sziklák egyre csak nyomták volna lefelé, a föld felé. Mintha azt mondták volna, te hülye, mit vársz? Rossz ötlet volt visszajönni. Fogd a macskát és fuss. Csak beülsz a lakóba és meg sem tudja, hogy itt voltál.
Fél szemmel ismét a bejárat felé pillantott. És akkor ott volt ő. Mosolyogva lépett a térre, miközben szőke haja a vállát súrolta. Kolos pedig megállt, és csak nézte. Minden gondolat kiszökött a fejéből. Aztán hosszú pillanatok után tett pár bizonytalan lépést felé. Nézte, hogyan párásodik be nővére tekintete. Szinte érezte a fájdalmat, amit akkor okozott neki. Mintha tükörképe lenne, az ő szeme is befátyolosodott.
A kérdésére meg sem tudott szólalni, csak bólogatott, és félszegen megjelent az a jól ismert mosoly az arcán. Mintha ezzel mindent semmissé lehetett volna tenni, ami az elmúlt három évben történt.
Meg akarta ölelni őt, hozzábújni, mint gyerekként, mikor elvesztek az erdőben. Akkor még Tánya akart elszökni. Most Kolos volt az, aki menekült. Viszont ő nem vitte magával a testvérét, mint anno nővére.
Pont olyan elveszettnek érezte magát, mint akkor. Az egyetlen biztos pont most is ő volt. A nővére, akire akkor is számíthatott, mikor a világ omlott össze körülötte. Ő pedig magára hagyta.
Végiggördült egy könnycsepp az arcán, mire megköszörülte a torkát.
- Igen. Hazajöttem. - Mosollyal az arcán kérte a megbocsájtását. Csak a tekintetével. Szavakba úgysem tudta volna önteni mindazt, ami a fejében kavargott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Még nem tudtam beazonosítani. Nem azért, merthogy mindenkit tudtam volna fejből, aki az iskolába járt, hanem mint eridonos prefektus, illett volna. Persze nem is vettem olyan komolyan a tisztséget, mint illene. Odaígérhették volna bárki másnak a jelvényt, valószínűleg szívesebben viselte volna, mint én. És mégis. Ahogy ott állt előttem a lány, hirtelen felébredtek bennem a kötelezettségek. Az isten szerelmére, csak egyetlen szabadnapom lett volna...
- Akkor jó helyen jársz - bólintott a lány. Karakán volt a lány, ez tetszett. Ahogy az is, hogy elmondta a véleményét. Mostanában úgy érezte, hogy a világ összeszorul jó és rossz oldalra, és mindenki elkezdett félni, hogy a kettő közötti vékony sávban lavírozva próbáljon értelmes beszélgetést kezdeményezni.
- Viszont aki tanult, és logikusan gondolkodik, az nem is vét annyi hibát - replikáztam. Felmértem, vajon mennyire áll határozottan az álláspontja mellett. Szerettem volna, ha látszik rajta a hajlandóság, hogy egy kicsit másképp is megnézze az egyes szituációkat.
És nézzenek oda, még ezek után is kérdést szegezett nekem. Hirtelen már nem is voltam olyan mérges, amiért félbeszakították a magányos óráimat. - Ne bántsátok a feketerigót. Harper Lee írta - válaszoltam gondolkodás nélkül. Már háromszor olvastam, otthon meg is volt egy példánya kijelölgetve a kedvenc részeimmel, és a szélén odaírva egy-egy kommenttel. - Ismered? Mugli író, de nem hiszem, hogy ennek nagy jelentőséget kéne tulajdonítani - vontam meg a vállamat. Winter mindig szekálni szokott, amiért ennyire vonzódom a varázstalanok dolgaihoz. Az igazság viszont az, hogy az ő társadalmuk szorosan a miénk mellett van. Ha nem tanulmányozzuk azt, kudarcra vagyunk ítélve.
- És te? Az életrajzi regényeket kedveled? - kérdeztem vissza. Jó napot fogott ki a lány, egész kedélyes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Őszintén örülök neki, hogy ennyire kedves és közvetlen hölgy társaságában költhetem el az ebédemet, de természetesen vigyázva hogy ne okozzak kárt a képeiben. Gödröcskéim meg-meg rezzenek az ajánlatra, hogy segítsek kiválasztani a legjobb műveket, amelyek az asztalon terülnek el. Valóban kedves felajánlás, de szerintem ő sokkal jobban el van egyedül ezzel a feladattal. Attól még hogy szeretem a művészeteket, nincs meg mindenhez az a látószögem mint egy hozzáértőnek. Sejtettem hogy egy kiállításról lehet szó, hiszen akkor nem rakta volna ki az egy tucat fotót az asztalra, és nem állna felette tanakodottan. A szomszédos asztalra kérem ki az ebédemet, de mivel még forró a nő asztalánál ácsorgok, és hallgatom őt.
- Ezzel bizony csak egyet tudok érteni. Nem is néznék ki belőlem hogy ezt a tárgyat tanítom. Te például milyen tanárnak gondolnál? – kíváncsiskodom nevetgélve, várva a választ. Ismételten csak rá összpontosítok, és meghallom az Attila nevet. Emlékszem egy ilyen nevű oktatóra, aki néhány évvel ezelőtt tanította a Jóslástan tárgyat, is kifejezetten diákjai kedvence volt a pedagógusok között. Miközben beszél hozzám, érzek egy bizsergést valahol a karomban, mintha valamennyire rázna a hideg. Úgy érzem hogy felkeltette az érdeklődésemet, és reménykedem is benne hogy jobban meg tudjuk majd ismerni a másikat. Talán el kellene hívnom majd a beszélgetés végére vacsorázni? Elvégre egykorúak vagyunk nagyjából, miért lenne baj ha ismerkednénk? A balommal hajamba túrva zavaromban a jobbomat a zsebembe süllyesztem, és az elmondott rövid történet után szóhoz jutok. Az elmondottak megleptek kissé, bár nagy a világ, és sokrétűek vagyunk.
- Megálmodod mások jövőjét? El tudom képzelni mennyire szörnyű lehet, egy részről áldás más részről átok. Viszont ha többet nem szeretnél róla beszélni, nem fogom erőltetni. És mondd csak, ha kérek ki magamnak egy teát teafűvel, jósolnál nekem? Persze, csak ha pár percig tart. Hiszen első a fotók kiválasztása, nem akarlak zavarni tényleg. – mondom, várva a válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Amint meglátom az árust, akihez Hellával együtt mentünk ellenszenves érzésem kerekedik. Hümmögve hallgatom a kollegina tanácsait, majd én is jól meg nézem magamnak az árukat. Nem tetszik a képe, de próbálok udvariasan tekinteni rá, viszont teljesen ellenszenvesnek tűnik. Örömmel fogadom mikor a nő kifizeti az ékszereket, és itt hagyhatjuk a különös szerzetet. Lehet Hella ismeri, szinte biztos mert a nevén szólította, így nem volna túl udvarias dolog ha megemlíteném neki az érzéseimet. Félek hogy kiszakad a szatyor amibe az árus a szappanokat tette, ezért megpróbálom nem lóbálni össze-vissza. Végre valahára amint újra nekikezdtünk a sétának, meglátok egy kedves asszonyságot, aki ékszereket és faórákat kínál. Kiválasztok egy szép mahagóni színű faórát, amelyet természetesen falra lehet akasztani. Az ára sem olyan zsíros, ezért már az apámnak is megvan a karácsonyi ajándéka. Megtetszik az árusnál egy smaragd zöld színű pecsétgyűrű, amivel magamat lepem meg. Kifizetem a megvásárolt dolgokat, megköszönöm a kedves kiszolgálást és visszatérek Hellához, reménykedve hogy nem várt rám sokat. Na kedves kollegina, én bizony ezt az árust ajánlom a szíves figyelmedbe. Ezen gondolkodom, de a véleményemnek persze nem adok hangot, csak az utunkat folytatva gondolkodom hogy mire van még szükség. Az ajándékokat, mindenkinek beszereztem, ezért már végeztem is. Még szívesen sétálok tovább Hellával, de betérnék már valahova ebédelni.
- Neked még szükséged van valamire? Ha nem, meghívhatlak esetleg ebédre? Nagyon éhes vagyok, de még örömmel folytatom veled a körbenézést. - mondom, és persze látom hogy jó néhány méternyi táv van még hátra a végéből, ahol ha jól látom kürtöskalácsot kínálnak.
- A holnapi értekezletről tudsz te is? Délután négykor fog kezdődni, bár nem tudom mi lesz a témája. Ez az első értekezletem, el tudod mondani nagyjából, ilyenkor miről értekezünk? – kérdezem a kolleginától, remélve hogy nem néz teljesen zöld fülűnek. Egy csúszós szakaszon felajánlom a karomat neki, amely nekem és neki is jó lenne, hiszen akkor biztosan nem törjük össze magunkat a mai nap során.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A másik olyannyira lekötötte a figyelmemet, hogy kezdett a háttérbe szorulni a tökéletes képek kiválasztásának dilemmája. Ez nekem csak jót tett, mert mostanság túlságosan a munkára koncentráltam, és egyszerűen képtelen voltam kikapcsolni, folyton csak az elvégzendő teendőkön járt az agyam. Simonban volt valamiféle titokzatosság, emellett rendkívül pozitív személyiség volt, ez pedig nagyon elnyerte a tetszésemet. Úgy éreztem, hogy végre sikerül kibújni abból a bizonyos csigaházból, ahová egy jó ideje bezárkóztam. Megnyerő volt a mosolya, a viselkedése, és a külleme is, de azért próbáltam óvatos lenni vele, hiszen jól tudtam, hogy egy ismerkedés elején mindenki a szebbik felét mutatja. Egyáltalán volt neki bármiféle árnyoldala? Ismerkedni akart vagy csupán túlgondoltam a dolgot? Lehet, volt már valakije, ugyan Alíz, térj már észhez, ekkorra szerencse nem érhet, hogy valaki olyan érdeklődik irántad, aki rövid idő alatt ennyire lenyűgöz... Fentről lehet nagyot pofára esni, ezt már jól megtanultam.
- Elemi mágia. Ne kérdezd, miért, valahogy az ugrott be rólad - vágtam rá gyorsan. Magam sem értettem, hogy miért pont ez a tantárgy csúszott ki rögtön a számon, de talán azért, mert még abban a témakörben tudtam volna őt igazán elképzelni. Miután elmeséltem neki, hogy mi is a helyzet velem, a legnagyobb meglepetésemre nem menekült el mindent hátrahagyva, hanem pont ugyanaz a kifejezés hagyta el a száját, amit annó én is a képességem kapcsán emlegettem.
- Szóval nem rohansz el azok után, amiket hallottál rólam? Tudod, most nagyon megleptél ezzel, mert általában a férfiak, az emberek ezt szokták csinálni - néztem a szemébe őszinte csodálkozással.
- Csupa meglepetés vagy... Amint az imént mondtál, én is ugyanezen az állásponton voltam, illetve vagyok. Ez a képesség egyben áldás és átok is. Nem vagyok egy egyszerű eset. Alaptermészetileg sem, na meg már csak emiatt sem - mosolyogtam rá szemeimet lesütve. Bizony, kemény fába vágta a fejszét, amikor idejött hozzám, csak erről ő még mit sem sejt.
- Egyáltalán nem zavarsz, sőt... Örülök a társaságodnak - tekintettem rá egy nagy mosoly kíséretében. Jaj, már megint miket hordok itt össze... Nem viselkedhetek tud, mint egy tinédzser, abból már rég kinőttem.
- Vagyis szuperül jön a segítség! - javítottam ki magam a torkomat köszörülve. Azért mégse lássa már a nyilvánvalót bár már lehet, elkéstem vele. Általában egy határozott, karakán nő voltam, magam sem értettem, mi történt most velem.
- Na, és mivel töltöd szívesen a szabadidődet azon kívül, hogy másoknak segítesz, amikor a padlóról szedegetik össze a képeiket? - kérdeztem tőle vidoran, miközben a szőke hajzuhatagomat babráltam.
- Szívesen jósolok, ha szeretnéd. Ráérek kiválasztani a képeket. A kajával viszont vigyázz, nem mindig találják el az ízeket. Van, amikor otthon jobbat alkotok. De azért igyekeznek... Viszont a teáik nagyon finomak. Szóval, ha hozol teát, szívesen állok a rendelkezésedre - feleltem neki egy biztató mosollyal újból a szemébe nézve. Vajon fogunk még valaha találkozni vagy ez a kora délutáni találka csak egyszeri alkalom, és ha jósoltam neki megy mindenki tovább a dolgára? Mindenesetre a férfi felkeltette az érdeklődésem, úgy éreztem, szeretném jobban megismerni, de tudtam, hogy az élet nem habos torta, illetve kívánságműsor, így arra az eshetőségre is próbáltam magam felkészíteni lélekben, hogy esetleg nem érdeklem annyira, és hamarosan örökre tovább áll. Ilyen az élet, lutri az egész, mindenki játssza a maga szerepét benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Arra, hogy gyorsan sikerült nekik, inkább nem válaszol. Ő vesse az utolsó követ a fiúra, hiszen négy gyerekből egyet tervezett, kettő pedig egy valószínűleg hasonló véletlen eredménye. Jobb tehát, ha csendben marad, inkább csak engedékenyen félreáll, hogy a férfi is közelről megnézhesse a térképet. A név, ami eddig Hévízen időzött, most már a Mátrában van, arra a részletessége azonban már nem tér ki, pontosan hol. A tinta vörösből ismét először bordóra, majd feketére vált - pár órán belül pedig, ha minden igaz, el is fog tűnni, a falu határain belül ugyanis már nem kötelező az állandó nyomkövetés.
   -  Talán csak hazahozta valaki - tűnődik hangosan, különben pedig épp nem érdekli, milyen úton-módon ért haza. Sosem értette a Minisztérium zsupszkulcsokkal szembeni hisztériáját, őt is többször meghurcolták már miatta. A kezeit a zsebébe csúsztatja.
   -  Azért ne becsüld alá az ilyen méregkeverőket. Legalább is én nem fogadnék el tőle teát - a kezét kihúzza a zsebéből, hogy lenézzen a telefonjára - Gondolom innen boldogulsz. Azért hozd be és kérdezd meg tőle, mi a kurva anyámat képzel magáról. De engem most vár egy tál töltött káposzta Pesten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A legelső pillanatban, amikor az idegen kéz meg$rinti, nyűgösen rázza le magáról, pont, minta egy legyet hessegetne el. Az ellentétes bal keze, amin ezzel egyidőben támaszkodik, megroggyan, neki pedig az álla ismét koccan a takaróval terített földön. A mozdulat nem a férfi, de még csak nem is egy idegen segítsége ellen irányul, csak az ő állati ösztöne, ami fölött úrrá is lesz azonnal, ahogy a hideg talaj szaga magához téríti kissé. A továbbiakban így hagyja, hogy asszisztálják a felülésben. A feje továbbra is zúg, azzal a furcsa, nehezen szavakba önthető érzéssel, mintha alacsony feszültségű áramot csorgatnának végig rajta. Gyűlöletes és hányingerkeltő, olyan, ami arra kényszeríti, hogy összeszorítsa a szemét, miközben egy mohás sírkőnek dől. A mutató- és hüvelykujját az orrnyergére szorítja.
   -  Fuckin' berries...
A fél szemét kissé kinyitva sandít le maga mellé, a bogyók szomorkásan hevernek a homokban, a kis kosarát, amit napokkal korábban az egyik szomszéd ajtaja elől vette kölcsön, még csak nem is látja. A keze lejjebb csúszik, az ujjai az arcát érintik, érzi a vékonyka, csípő barázdákat, összeráncolja az orrát. Remek. Igazán remek. Mogorván ejti vissza a bogyók levétől ragacsos és poros kezeit.
   -  Seth. Hah. - bután hunyorog fel rá - Akkor miért nincs rajtad az a fekete szar. Meg az a kis lengetős füstölő kurvaisten.
Pap, zavarodott agyában azokkal keveri össze, elvégre ki más dolgozik a temetőben, ha nem az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Akaratlanul röhög fel, mert ennél jobban már félre sem lehet, totálisan kész van a csávó. Hamar lenyeli az újabb nevetőgörcsöt, hogy csak köhintsen egyet és a fejét rázza meg.
- Nem magamról beszéltem, azt hittem neked kell. Mindegy – legyint egyet, hogy nem fűzi tovább. Neki nem kell, ezért nem is nyúl a sliccéhez, se semmi, csak halad előre és mellette, hátha mégis jobb társaság lesz, mint a saját árnyéka. Ha ismerné a másikat, legalább tudná mit és miért tett és akar tenni, így viszont vakon tapogatózva mond be random tényeket, amik csak eszébe jutnak, mint lehetőségek. De a randi-tipp sem jött be, így tele van kérdőjellel, hogy mégis mi az, amiért ennyire a sárga földig itta magát. Igazából ok sem sok kell, és még rossz sem, csak pár óra, amikor csak poharat akar emelni az ember. Nem is kellene itt lennie vagy felvigyáznia, a másiknak csupán görbe estéje van, semmi több. Mégis, valami motoszkál benne, hogy nincs rendben.
- Haza, bizony – bólint. De nem akar. Felvont szemöldökkel hallgatja a másikat, majd csóválja meg a fejét. - Miért kell eleget inni ahhoz? Ronda az asszony, ha józan vagy? - mert humorral oldani mindent, azt kell. Hát persze. Bizonyára csak arra van szüksége, pont úgy néz ki. Nem kellene rámenősnek lennie és a mostanság igencsak ingatag türelme is edződik. Társaságra vágyik, aztán mégsem jó, sóhajt csupán és leereszti a kezeit tanácstalan. Ehhez lehet kevés lesz.
- Ahogy nekünk a levegő? Mintha nem azt szívnád – érdekes ez, csak nem késő este, egy részeg taggal. - Ereszd tele a kádat otthon, de hidd el, a tó most olyan hideg, hogy nem fürdésre való. Aztán ha belefulladsz, mi lesz velem? - semmi. Nem is ismerik egymást, így, a válasz könnyű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Majd bontanánk egy pezsgőt, miközben felírom a szabályszegést és kedvesen lecseszem. Szép kis ünnep lenne, már így is az. A papírmunka lefoglal egy ideig, de így, hogy mozdul és történik valami, nem addig, hogy ne ússzam meg a családot. Majd megoldom, viszont valahogy mégsem kellemes érzés jár át, nem az, hogy hálás vagyok ennek a szerencsétlennek. Dühös igen, aztán ahogy fogy a kávé, talán már jobb kicsivel. Fogalmam sincs. Megdörzsölöm az arcom, lehunyt szemeim előtt apró csillagok táncolnak, vagy tűnnek el és szusszanok a végére. Valahogy így. Apám mindig a higgadtságra és a célra ösztökélt, arra, hogy mindig a legjobb teljesítményt tudjam nyújtani, de ő aligha kerget szökött akárkiket évtizedek óta. Sőt. Neki ez mind csak apróság, a „majd lesz jobb” mondat előzménye. Hát persze.
- Megeshet. Jobb később, mint soha – legegyszerűbb lenne pont így kezelni és félresöpörni, hagyni a francba azt a pár órát, csak épp nem lehet. Még ha a jóindulatom épp kedves lenne, így az ünnepekre, a gyerek hírére, akármire, de… nem. Dwayne felé fordulok inkább, mert tudom, most kezdődik még csak igazán, bár annak felettébb örülök, hogy végül mégsem kellett a birtokig menni és botrányba fulladni.
- Sose mondtam, hogy alábecsülöm. Nem is nyúzom meg, meg áhh… - sóhajtok egy nagyot. Azt mondjuk inkább nem jegyzem meg, hogy fogadtam már el tőle teát és még itt vagyok – vagy nem ismert és eddig nem mutatkozó hatása van –, azzal úgy érzem, nem épp elismerést váltanék ki.
- Persze. Kösz, hogy bejöttél – biccentek felé, majd nevetek fel. - Hogyne, pontosan ezekkel a szavakkal fogom. Menj csak és egyél helyettem is – most azért irigy vagyok, leginkább arra, hogy semmittevés várja, nem egy ki tudja milyen állapotban lévő próbaidős. Intek neki, majd lehúzom a kávé maradékát és szedem össze, ami kellhet. - Aztán el ne hízz, mire visszaérsz. Én nem futok helyetted – sandítok a másik felé, majd zsebrevágom a pálcám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez sem jött be. Mára úgy néz ki, elvesztette a tippelős játék minden fordulóját és inkább jobb, ha felhagy vele, mielőtt valami vad és szövevényes kerekedik ki belőle. Már csak az hiányozna, komolyan. Pedig nincs benne rosszindulat, sem semmi, csak egyfajta aggodalom és hasonló, jóindulatnak nevezett esetlenség, amivel a másik felé fordul. Jó, ez már sokaknak is túlzó lehet, de ő ilyen.
- Testőr? Ó, vagy úgy. Testőröd van, akkor te biztos híres vagy meg ilyenek – hiába a hosszú évek itt, a világban, annak „celebjeivel” nemigen ismerkedett meg. Nem tudja a legtöbb nagy nevet, akikről a térdéig érő gyerekektől kezdve, az öregasszonyokon át, mindenki ismer. Persze, akad pár akit igen, mert vagy kikerülni nem lehet, vagy éppen mert ismeri, mint Odettet, de neki tudomása szerint nincs testőre. Akkor lehet ez a tag gazdag, vagy valakinek a valakije. Mindegy. - Na, de ha ő vár, meg a panzió, az is jó – bár lehet így értelmesebbnek hangzik az, hogy miért nem ivott eleget. Nem szabály teljesen elázva odamenni, csak ismerős, amikor nem várja senki és semmi, akkor kevésbé motiváló úgy bármi. Egyenesen szar. Lelkizhetnének, ha olyan állapotban lenne bármelyikük, hogy mennyire megérti azt, miért nem kellemes a semmihez visszamenni vagy épp vágyni, hogy legyen valami. Most azonban nincs kedve ehhez, érzésekhez.
- Hát, nem vagy cukorból, oké, de víz fagypont közeli fokos jelenleg – hideg, ennyi biztos. Dereng neki, hogy néha meglátogatja farkasként, hogy kortyolt belőle és szinte felkarcolta a hűvösség, de lehet csak képzeli. - Igen, pont ettől tartok, hogy ilyen állapotban belefulladsz. Tessék, kimondtam – tárja szét a karjait, mintha titok lenne. Bár amennyire nem esett le a másiknak semmi eddig, nem csoda, ha ezt se vette volna. Kezeit visszaeresztve bámul rá, majd vigyorodik el ő is. Hajaj. Pont jó embert talált meg.
- Hogy olyan vagy mint én, azt kötve hiszem. De hogy én pálcazsonglőr? Téves ajtó, pontosan annyi bennem a mágia, mint ebben a kavicsban – rúg is bele, az meg valahol koppan. - Miért, te milyen vagy? - ha legalább szót értenek, az már félsiker.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Butaság lenne azt állítani, hogy Gertrúd egyáltalán nem ért az emberekhez, de ha megnézzük az adott szituációt, nagyon is látszik, hogy mégis igaz. Hiába ért a növényekhez, állatokhoz, hiába a mágiája, egyszerűen a sajátjait képtelen megérteni. Annyival mások, mint ő. Még csak nem is ugyanúgy beszélnek. Egyedül érzi magát ebben a furcsa világban, és egyáltalán nem segít magán azzal, hogy ennyire ellenségesen fordul a többiek felé.
- Igünis létüzik. Olyanükra használjük, mint tü - húzta fel mérgesen az orrát. Nem is értette, hogy miért gondolta a másik lányka, hogy magától kitalálna ilyen csúnya szavakat. Hiszen egyáltalán nem kedvességből mondta a másiknak, ahogy régen az édesanyja tette vele.
- Neküd is két karüd van - vonta meg egyszerűen a vállát a lányka, még mindig úgy felpuffasztva az arcát, mintha csak pulyka lenne. Aztán nagyot sóhajtott, és ledobta maga mellé a karjait. Ez a baj ezekkel a furcsa szerzetekkel. Sose tanulták meg értékelni a talpuk alatt lévő anyaföldet. Ezért igazán nem haragudhatott rájuk. Vagy igen?
- A fa ugyanügy légzik, mint tü. Csük fordítva. Amüt tü kifújsz, azt ő bü. És amüt ő ki, and te bü. Értüd? Ahonnan jövük, ott sok vült a bongor. Ezürt sok volt az oxigün - próbálta elmagyarázni egyszerűen, hogy mégis milyen kölcsönhatásban élnek ők  természettel. - Ha nüncs fa, nüncs embür - vonta le a végső következtetést. Na erre próbáljon valamit visszavágni a másik. Akkor aztán biztos, hogy a fán hagyja, hogy letaláljon magától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Karba font kezén ujjai úgy vájtak bőrébe, hogy már teljesen elfehéredtek. A hirtelen méreg úgy telepedett szét az agyába, mintha száz millió kis hangyát szétengedtek volna ott, és most azok csipkednék. Bár a srácok lábán másznának fel az ő agya helyett, akkor biztosan engednének a kérésének.
A tanár úr hangjára egyáltalán nem mozdult. Ugyanolyan eltökélten nézte az osztálytársait, mint előtte, annyi különbséggel, hogy most már egy kicsit felengedett a teste. Érezte, hogy most végre ő van nyeregben, mégha nem is akart eleinte abban lenni. Annyival másképp működött most ez itt, mint mikor az anyukájával csak ketten voltak. Ő partnerként tekintett rá a legtöbb esetben. Mint most a tanár.
Engedett a terelésnek, és örülve vette át a műanyag palackot. - Köszünüm - örömködött, és odaszaladt az ablakhoz. Lábujjhegyen pipiskedve kioldotta a zárat, és kitárva az üveget gyorsan a kupakhoz kapott. Óvatossan kopogtatta meg a nyakát a fán, míg ki nem esett belőle pici lány.
- Gyerünk, febbenj fél - biztatta, á ma poloska csak pár tétova lépést tett meg csupán. Segélykérőn nézett vissza a tanárra. - Nüm lesz baja, ügye? - kérdezte szomorkásan. Az előbbi követelőző lány már nem is volt sehol, szimplán csak Gertrúd volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Először nem esik le neki, hogy mi a király. Az, hogy beszélnek és amiről? Vagy úgy csak benyögi. Már épp mondaná ő is, hogy igen, király a dolog, amikor a másik kijavítja magát. Szemöldöke szalad ráncba, ahogy homloka. Na persze! Koronával, palásttal, mindennel. Mert erre királyok sétálnak, minden nap – mondjuk egyesekről el is tudná hinni, amilyen nagyképűen masíroznak.
- Mármint… király király? Koronás, mindenes király? - az ex szócska nem jut el a tudatáig valahogy, ezen most nem akad fenn, egyszerűen idő sincs rá és agya sem már. Ha a másik király, akkor tökre érthető az, hogy miért van testőrje. Óóó. Hogy mik vannak… mindig találkozik újabb és újabb dologgal, amire rácsodálkozhat. Komolyan, ebben a világban minden lehetséges?!
- Persze, meg az úszógumi. Nyáron – mormog, mert ezt a tagot úgy néz ki akkor sem fogja meggyőzni, hogy rohadt szar ötlet a fürdés, ha fejen áll. Mondjuk nem próbálta, nem is állította meg, hanem tök készségesen sétál mellette, mintha muszáj lenne és az eszébe se jutott, hogy mondjuk beálljon elé és másfelé terelje.
- Nem, de ő a te dolgodba igen. A hipotermia nem egy jó játék és utána csak rosszabb lesz – mintha ezzel akarna komolyan érvelni. Úgy néz ki, lassan leesik a másiknak, hogy Belián olyan információk hiányában van, amelyek miatt nem logikusak a tettei, inkább hisztérikusak. Talán ha azzal kezdik, hogy jól bemutatkoznak, minden szebb lenne. Végtére is, nincs ennek menetrendje, hogy mikor kell, így az időpont ha késve is, de most jött el. Megáll ő is, ahogy a fürödni vágyó delikvens és a fejét rázza. Suttog ő, növényekkel, állatokkal, néha saját magával, de mágiával. Szép is lenne.
- Nem, közel sem. Ha azt nézzük, én pont a másik világba való vagyok – von vállat, hogy aztán mégsem, mert van ezen túl is valami. Épp nyitja az ajkait, hogy folytassa, amikor megváltozik a másik. Pislogva figyeli, ahogy amaz arcára rémület ül ki, mintha tudná, hogy micsoda ő és mivé válik bizonyos éjjelente, amitől rettegnie kellene. De az a nap közel sincs, már akarná ezt is tisztázni, amikor kiböki a kérdést. Láthatóan értetlen arccal mered rá. Jól hallotta…?
- Sellő? Mi? - nem nevet, mert nem tudatlan már, a lényekkel tisztában van, még ha nem is találkozott mindegyikkel. Nem is kell, bár ahogy kinéz, ma este még egyet kipipálhat. - Nem, nem, nem. Dehogy vagyok én… sellő. Jézus, dehogy. Vérfarkas annál inkább. Nincs most telihold, nem harapok, nyugi – tartja fel a kezeit, mert na, mi mástól tarthat, nem? Egy sellő. Ó hogy az a...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valójában ő még semmit nem vett senkinek, de a kolléga jól bevásárolt. Örömére szolgált, hogy együtt tölthették az idejüket. Nem látszik rajta ugyan, de őszintén megmelengette a szívét, hogy egy ilyen kellemes társaságban járhatta be a teret ebben a csodás időben. De sajnos lassan vissza kell menniük. A kötelesség szava hívja Hellát és akkor, nincs mese, menni kell. - Bár még órákig korzóznék itt veled, de inkább javaslom, együnk egy kürtős kalácsot és térjünk vissza a kastélyba - beszél hangjában valódi lemondással - Van még pár különórám, amihez elő kell készülnöm - teszi hozzá magyarázatként, közben rideg tekintetű szemével szomorkásan néz a fiatalemberre. A sok hó egészen felélénkítette, még némi játékosságot is kicsalt hűvös komolyságából. Jó volna, ha így maradhatnak, de végtére is felnőttek. Kötelességeik vannak és egy Erdődy számára az szent dolog. Elindulnak hát, majd a kalácsot falatozva haladnak visszafelé. - Gondolom csak ilyen évértékelő összejövetel, hogy mindenki beszámolhasson róla mit csinál eddig és mit szeretne jövőre - legyint, mert igazából kicsit sem érdeklik az értekezletek. Amit kellett ő megtette. Többet is annál. Neki nincs oka aggódni, hogy nem tud felmutatni semmit. Rengeteg progresszív fejlődést vitt végbe és fog is még a következő időszakban. - Lehet lesz valami "karácsonyi egymás megajándékozása" féle dolog is még, de ez csak feltételezés részemről - teszi még hozzá, mert úgy tudja ez szokás a nagyobb közösségekben. Bárhol is dolgozott eddig, mindenütt belefutott. - Már előre élvezem - húzza el sötétre festett száját finnyásan. Nem egy társasági lény, aki mindenkit ismer. Van olyan kollégája, sőt egy kezén meg tudja számolni, hogy hány, akikkel beszélő viszonyban van - köztük a mellette sétálóval - de a többiekkel épp csak biccentenek. Ha egy ilyet húz, mert általában így szokás, akkor mihez kezd majd? A háta közepére kívánja már most az egészet. - Legalább a végzős bálon nem kell majd ilyesmivel foglalkoznom - emeli előre állát dacosan. Elvállalta. Ő akarta. Inkább ez, mint azt hallgatni a családi asztal mellett ülve, hogy "Oh kedvesem, mikor szánod rá magad, hogy férjhez menj?" "Hella drágám kifutsz az időből" "Áh, ne aggódjatok ez csak egy hóbort nála. Amint egy arra méltó férfit talál felhagy vele" és egyéb más ehhez hasonló mondatok, amiket kötelessége mosolyogva eltűrni. Van annak is hátránya, ha kiterjedt a családfa. Minden rokon azt hiszi, joga van így beszélni vele vagy a szüleihez az ő jelenlétében. Egy közember esetében, illetve ha neveltetése nem gátolná, nemes egyszerűséggel ráborítaná az ilyen családtagjára az asztalt és kész. De ezt nem teheti meg. Arisztokrataként az ilyen pórias kirohanások számára tiltottak. Örülhet, hogy azt elviselik, hogy dolgozzon. Tehát türtőzteti magát. Nem hozhatnak szégyent a nevükre és a rangjukra. Ezen Hella úgy elgondolkozik, hogy a felajánlott kezet sem fogadja el, csak sétál kollégája mellett. Ezután még váltanak pár csevegő mondatot egymással, mire beérnek a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Ellenállás nélkül hagyja, hogy a férfi lesöpörje magáról a kezét, s türelmesen kivárja, míg a megtépázott elme megpróbálja helyére illeszteni a darabokat. Volt hasonló helyzetben, valamennyire át tudja érezni, milyen lehet most a másiknak. Igyekszik tempójához és igényeihez igazodni, hogy a lehető legkevésbé váljon kínossá jelenléte. Minden érintése precíz és pontosan olyan hosszú, hogy megmaradjon a vékony vonalon tolakodó és kelletlen között - segíteni akar, de nem lenni terhére, ha csak egy mód van.*
- Fun as it sounds, would not encourage the idea,-*reagálja le szárazan az idegen frusztrációját, faarccal értelmezve félre a félreérthetetlent. Ellenben pálcájának néhány néma intésével visszatereli a bogyókat a kosárba, egyelőre kartávon kívül hagyva az egészet, biztos ami biztos alapon.  
- A félreértések elkerülése végett temetőgondnok vagyok, nem temető gondnok.-*A töltőszóként funkcionáló szitkoktól szeme se rebben, ocsmány dolog lenne felróni olyankor, amikor nehezen talál szavakat valaki.*- Mécsessel esetleg szolgálhatok, tömjént azonban nem tartunk,-meg korai is lenne még a gyászmiseruha vagy Will lelkét a mennybe meneszteni a füsttel, de ezt már megtartja magának. Szükségtelenül sok zavart keltene, szóval marad a gyakorlatiasabb vonalon.*
- Ha szeretné, elhoppanálhatom gyógyítóhoz. Vagy kezet mosthat és elláthatom az irodában,-*mutat teljes karjával az aprócska épület felé, amit a mindenkori gondnok használ. Alapvető udvariasság, hogy pálcát ne fordítson valaki ismeretlen felé, s az ő esetében egyébként sem ajánlatos a magánál hordott gyógyfőzetekből kínálnia. A standard elsősegély-készlet pont ezért van rendszeresen frissítve és a helyi javasasszonytól beszerezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hát ez fantasztikus. Lehetne teljesen kretén, aki máris hajladozik meg lovagi címet kér, ha már nem akarta csak úgy magára hagyni, hogy jól tóba fullassza magát, vagy bármi hasonló borzalom. De ehelyett inkább sokkos kicsit, nagyokat pillázva figyeli, ahogy bólint egyet a másik. Ki mondta, hogy sose viheti valamire? Egy királlyal társalog, minek ide aranyvér!
- Wáó. Az nem semmi. Fene se hitte, hogy erre királyok is vannak – mormog csak párat, inkább magának, mint a mellette lépkedőnek. Aztán megint eszébe jut, hogy hol van és milyen helyen, így nem nehéz emésztenie, minek után az első évében sokk sokkot követett. Ha azt túlélte...
Visszazökken a valóságba, ahogy hangját hallja és elvigyorodik. Na, végre valaki érzi azt, amit akkor szokott, ha valaki mágikus dolgokról beszél és nem érti. Külön nyelv, az biztos, ez viszont nem, csak tudományos.
- Nem külföldi, nyugi. Csak a csúnya kifejezése a kihűlésnek. Sokkot kap a tested, fagyási sérülések, meg minden finomság, amit a hideg okoz – magyarázza röviden a dolgot, jobban nem megy bele, az talán józanul is sok lenne, nemhogy így. Jobb a békesség. Ami kicsit meginog, de hamar elrendezni, vagyis próbálja megmagyarázni az egészet, amit félre is értett hirtelen. Fogalma sincs, miért ijesztő gondolat egy másik sellő, de biztosan erre is megvan az oka. Például, hogy király. Azoknak mindig van irigye, akik a trónt akarják. Na, máris sokkal érthetőbb a reakciója, de nem szól erre semmit, csak bólogat.
- Igen. Vagy voltam, nem tudom mi a pontos kifejezés – mert inkább vérfarkas, de közben nem a varázsvilág tagja volt előtte. Ez most neki is bonyolult, miközben a másik olyan sóhajjal fogadja a vérfarkas mivoltát, hogy egyenesen zavarba jön. Sűrűn libbenő pillái alól sandít felé és köhint egyet.
- Örülök, hogy jó – motyog vissza. – Én nem akartalak megijeszteni – figyeli, ahogy közelebb lép, egyelőre ő nem moccan, csak a fejét csóválja meg. – Nem találkoztam eddig sellőkkel, még akkor sem, amikor valamelyik vízben pancsoltam se. Miért? Mármint... Mitől tartasz ennyire? Nekem nem kell a koronád – elvesztette a fonalat, pedig ő józan.