37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bogolyfalva - Ardai Tánya összes RPG hozzászólása (64 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. június 7. 20:33 Ugrás a poszthoz



Miután végigjártam szinte az egész falut, a hasam egy óriásit kordult, amit valószínűleg minden körülöttem ülő hallott. Ezért úgy gondoltam, hogy keresek valami helyet, ahol némi ételt is lelek.
Talán még egyszer minimum körbejártam a falucskát, mire találtam egy kis falatozót, ahova betérhettem. A pultnál megvettem az ételemet, és utána leültem az egyik asztalhoz. Már éppen hozzáfogtam volna az evéshez, amikor rájöttem, hogy innivalót viszont nem vettem. Visszamentem hát oda, ahol kérni lehet, és választottam valami gyümölcslevet. A műanyag poharamat jól teli öntötték, én pedig túl hevesen fordultam meg, és nem körbetekintően. És sajnos egyenesen nekimentem valakinek, aki mögöttem állt a sorban. Az összes lé szinte a felsőjére borult, a pohár pedig a meglepetéstől kicsúszott a kezemből, és a földre hullott. A szám elé kaptam a kezem, és csak a foltot néztem.
- Annyira sajnálom! - mondtam, és először néztem a lány arcára. Valahogy ismerősnek tűnt, de sajnos nem tudtam egyenlőre hova tenni.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. június 20. 16:53 Ugrás a poszthoz



Szörnyű dolognak éreztem, amikor teljesen véletlenül ráborítottam a soron következőre az italomat, és csak tehetetlenül néztem, ahogy a narancssárga folt egyre nagyobb lesz, ahogy az anyag magába szívja a folyadékot. Rögtön bocsánatot kértem a lánytól, féltem hogy megharagszik rám. Találkoztam olyan emberekkel az iskolában, akik ezért lehordták volna a fejemet, de ő csak arrébb húzott, hogy a mögöttünk állok ne hőbörögjenek.
Amikor a lány kecses mozdulattokkal eltüntette a felsőjéről a foltot, én csak néztem. Az első gondolatom az volt, hogy a lány muglik előtt varázsolt. De rájöttem, hogy ez valószínűleg nem így van, ugyanis egyetlen döbbent pillantás sem láttam magunk körül.
- Persze, bár azért remélem nem lesz legközelebb ilyen. - mondtam még mindig bűntudatosan, és egy kézrázással leráztam a kezemre is ráfolyt ragadós lét, és a másik felé nyújtottam. - Tánya vagyok. Ardai Tánya. - mutatkoztam be, és reméltem, hogy a másik nem ismert fel, mert elég vészes lenne, hogy ő ismer én pedig itt bemutatkozom neki mint valami szenilis h*lye.
Egy percig csak egymást bámultuk, aztán feljött bennem egy ötlet. - Nem ülsz oda hozzám? - kérdeztem rá. Igazság szerint tényleg jól jött volna egy kis társaság. Kolossal mindig mindenhová együtt jártunk, és most igazán hiányzott a társasága. - Persze csak akkor, ha rád nem vár senki, és nincs más dolgod. - kezdtem el szabadkozni. Tényleg úgy éreztem, hogy lassan be kéne fognom, mert ahogy ott össze-vissza hebegtem körülbelül egy ötéves szerencsétlenségével vetekedtem.
Elindultam az asztalom felé, és reménykedtem benne, hogy a másik követ engem.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. július 4. 20:58 Ugrás a poszthoz



Miután az ismerősnek tűnő lány eltüntette a foltot a pólójáról, már egy fokkal nyugodtabban mutatkoztam be neki, hogy azért mégse tűnjek teljesen bunkónak. Rettentő mód sajnáltam, hogy a lánynak újra be kell állnia a sorba csak miattam. Követtem hát, és elszántan végigakartam vele várni míg sorra kerül, de ő elküldött, hogy nyugodtan üljek csak le. Arcomon kétkedést lehetett felfedezni, ugyanis Heléna még a fejével is intett, hogy biztos legyek a dolgomba. Otthagytam hát az új ismerőst, és az asztalomhoz mentem. Attól féltem, hogy ezzel egy örök életre magamra haragítottam, és csak azért küldött el, hogy az első adandó alkalommal le is léphessen. De amikor leültem, félve arra néztem amerre otthagytam a lányt, és még mindig ott állt a sorára várva. Szám mosolyra húzódott, és a fejemben újra és újra elismételtem a nevét. Olyan hátborzongatóan ismerős volt. Merengésemből a lány hangja zökkentette ki, aki húsos salátájával együtt tért vissza. Olyan furcsa volt látni, hogy az itteni emberek megeszik a többi állatot. Ennyi erővel akár kannibálok is lehetnének...
- Igen, itt tanulok. Nem rég kezdtem. - mosolyogtam a lányra, és amikor kijelentette, hogy számára én is ismerős vagyok, annak megörültem. És volt is egy sejtésem, hogy hol találkoztunk már.
- Mond csak...te vagy a családod nem vettetek valamikor gyógyfüveket? Mert a családommal eddig mindig vándoroltunk, és varázslócsaládoknak adott anyukám főzeteket és hasonlókat. Nem lehet, hogy ott találkoztunk? Valamelyik faluban? - kérdeztem rá kíméletlenül, csak az elején kertelve kicsit. Végülis már így is bolondnak tűnhettem a mutatványom után, ez már nem lehet sokkal rosszabb...
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. augusztus 10. 12:08 Ugrás a poszthoz



- Eridonos vagyok - mosolyogtam rá az újdonsült barátnőmre. Legalábbis nagyon reméltem, hogy annak tartja magát. Elég kínos szituációk alakulhatnak ki az ilyen esetekben. Az egyik teljesen ráakaszkodik a másikra, míg az csak le szeretné rázni, vagy akár a kétszínűsködés is felütheti fejét. Valahogy egyik lehetőség sem tetszett. Inkább mondják a szemembe, ha nem tetszik nekik valami rajtam. Lehet hogy visszavágok és nem hagyom magam, de még ez is jobb mint az utóbbiak.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a lányt valamelyik utunk során ismertük meg. Lehet hogy nem emlékszik rám onnan, és én sem tisztán, de mivel anyu az egyik leghíresebb főzetkészítő és eladó, így biztos voltam benne. Szinte.
Kissé undorodva néztem, ahogy bekapja és jól megrágcsálja a húst és lenyeli. A nagyteremben történő étkezések során már hellyel-közzel sikerült megszoknom a mellettem ülők húsimádatát, de amikor kettesben étkeztem valakivel, még mindig grimaszba fordul az arcom. Inkább az én szép növénnyi eredetű ételemre szegeztem a pillantásomat. Egyedül a kérdés volt az, ami kiszakíthatott a merengésemből.
- A suli? Jó. Sőt király. Tudod régóta szerettem volna már iskolába járni. Nem azt mondom, hogy nem imádtam az apukámmal tanulni, de így társaságban mindig sokkal jobbak a dolgok. - mosolyogtam rá. Fogalmam sem volt róla, hogy most milyen témát hozzak fel. Valami viccet mondjak? De annak itt valahogy semmi keresnivalója nem volt.
- Te milyen viszonyban vagy a szüleiddel? - na jah. Ezazz Tánya. Feltetted életed eddigi legrémesebb kérdését. Ha így haladsz soha nem lesznek barátaid.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. augusztus 22. 22:51 Ugrás a poszthoz

Gyülekező

Amikor jelentkeztem, hogy óvó néni legyek az előkészítőben, azt komolyan is gondoltam. Minden adandó alkalommal szinte elsőnek jelentkezem kísérőnek vagy felügyelőnek, vagy bárminek. Imádtam a gyerekeket, ezért sem volt kétséges a mostani kiránduláson való részvételem sem. Az iskola igazgatójával megbeszéltük, hogy én mint a kastély lakója lehozom a vasútállomásra azokat az elsősöket, akik olyan kalandvágyóak, hogy velünk tartanak.
Előző este mindegyikőjükhöz ellátogattam, hogy megnézzem minden rendben megy-e, nem kell-e nekik valami segítség, de többnyire maguktól boldogultak már. Végül is a szülők általában teljesen egyedül elküldik a gyereket, akiknek a társaik vagy maximum a tanárok tudnak segítséget nyújtani. De ebben az időszakban már megtanulnak saját maguk kicsit önállósodni. Pontosan ez a megfontolás vezetett ahhoz, hogy azt mondjam nekik, hogy nem szedem fel őket egyesével, nem teszek még egy ilyen szép kis túrát, hanem mindenki aki jönni akar, az háromnegyedre már a bejárat előtt legyen. A lelkükre kötöttem, hogy ha bizony nincsenek ott pontosan 45-re, akkor itt hagyjuk őket, és kimaradnak a buliból.
Én már tíz perccel a megbeszélt idő előtt ott lebzseltem egyetlen nagyobbacska táskával. A tágítóbűbájt pontosan ezért imádtam. Fel-alá sétálgattam, és persze mindegyik érkező kicsit mosolyogva fogadtam. Végül sikerült az elindulás, és a legmegbízhatóbb kis elsőst előre küldtem hogy vezessen, míg én hátulról figyeltem az összes gyereket, akik között volt aki magába fordulva csak az utat nézte, míg olyan is előfordult, aki megállás nélkül csak beszélt.
Kicsit megkönnyebbültem, amikor minden galiba nélkül megérkeztünk a vasútállomáshoz, és megpillantottam a kis előkészítősöket, amint egy csokibékát próbálnak elkapni. Egy kis féltékenységet is éreztem legbelül, ugyanis én kiskorom óta iskolába akartam járni, de nem engedtek és ebből a sok mókából kimaradtam.
Odasétáltam az igazgatóhoz. - Mi meglennénk - mosolyogtam elnézve a kisebb tumultust.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. február 12. 18:44 Ugrás a poszthoz



Az előkészítő bejáratán kilépve metsző szél fújta szét a hajam a szélkerék minden irányába. Fent álltam a lépcső tetején, és csak néztem a hajszálaim között az utat. Szemem már ráállt a szokásos menetre, de a lábaim ellentmondtak neki, és elmentek az ellenkező irányba. Untam már, hogy mindig ugyanarra megyek. És ma este még csak készülnöm sem kell, mert amíg a gyerekek feladatokat oldtak meg, addig mindennel elkészültem. És még energiám is maradt, akár még egy táncszakkört is letartottam volna még a törpéknek.
Olyan házak mellett mentem el, amiket még nem is láttam, vagy ha igen, akkor is olyan régen, hogy talán igaz sem volt. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy még mindig van, amit fel kell fedeznem ezen a helyen, és jól döntöttem, hogy még nem jelentkeztem át sehová. Bár valószínűleg nem is tudtam volna itt hagyni Colost.
Egyszer csak egy játszóteret pillantottam meg. Elég nagy volt, és a hideg miatt egy gyerek sem ólálkodott a közelében. Felnéztem az égre, és konstatáltam, hogy igaz, hogy a nap már lemenőben van, de még van időm mielőtt teljesen besötétedne. Odamentem, és táskámat a homokba ledobva beleültem az egyik hintába. Cipőmmel egy ideig ide-oda taszigáltam a lábam alatt a szemcséket, végül feltoltam magam, és elengedtem. Élveztem, ahogy a gravitációval kacérkodom, ahogy hol engedek a vonzásának, hol ellene cselekszem, és kilebbenek előre-hátra. Egyre jobban, míg már elérem a maximumot, és akkor...kilebbentettem a lábamat oldalra, és a hinta össze-vissza kezdett menni. Forogtam, pörögtem, közben pedig hol eltávolodtam, hol pedig közelebb értem a földhöz. Kislányos sikkantás hagyta el a számat, aminek a vége már átment önfeledt nevetésbe. Olyan régen csináltam ilyet utoljára, hogy szinte már az idejét sem tudtam.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. február 15. 17:21 Ugrás a poszthoz



A nagy össze-vissza pörgésben hirtelen csak azt vettem észre, hogy egy sötét alak közelít felém. Az vérnyomásom rekordidő alatt ment fel 120-ra. De amikor tüzetesebben megnéztem, láttam, hogy csak egy férfi jön. Semmi gonosz lény, vagy mumus. Egyszerűen csak leült velem szembe, és ő is elkezdett hintázni. Elfordítottam a fejem, és úgy néztem, mint egy kutyus aki nem ért semmit. Végül csak megvontam a vállam, és lendületbe hoztam magam alatt a hintát.
Felmentem megint a legmagasabbra, és ahogy lefelé kezdtem el "zuhanni", egy fájdalma összeütközés áldozata lettem a velem szemben ülővel. Hát igen, a hintákat nem felnőttekre szabták, akik egymással szemben ülnek le.
- Bocsánat - mondtam, amint újra össze-vissza pörögtem a hintával. Beharaptam az alsó ajkam, de most nem azért mert zavarban lettem volna, hanem hogy visszaszorítsam a kitörni készülő nevetést, amit a szituáció okozott. Elég furcsán is kijöhet, hogy én itt így nevetek, míg a másik talán meg is sértődött a véletlen esemény miatt. Bár aki beül a játszótérre amikor már megy le a nap, az nem hiszem, hogy pont egy ilyen miatt fog patáliát csapni.
A lábammal fékeztem , és harmadik-negyedik próbálkozásra már meg is tudtam teljesen állni.
- Remélem nem fájt, vagy valami - mosolyogtam, mert annyira nem ment az a "magamban tartás" dolog. Sosem volt önuralmam, az már egyszer biztos.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. február 25. 22:11 Ugrás a poszthoz



Mikor tisztáztuk, hogy felnőtt lévén csak úgy hintázgatunk és ez mennyire nem normális, egyszer összemosolyogtunk, és feltette a nagy kérdést. Nem nem hívott el randizni, és rögtön a kezemet sem kérte meg. De ez volt az a pillanat, ahol rádöbbentem, hogy a férfi nem is azért ül abban a hintában, hogy csak úgy levezesse a stresszt, hanem mert így próbált kapcsolatot létesíteni. Bár azt mondjuk nem értem, hogy miért pont velem, miközben láthatóan én vagyok a földkerekség legőrültebb embere.
- Persze, netán...keresel valami pontos címet? - kérdeztem rá. Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy milyen a férfi büszkeség. Van egy öcsém. A férfiak nem szeretik kimutatni, hogy nem urai a helyzetnek. Azt meg pláne rühellik, ha segítséget is kell kérniük. Ezért kellett óvatosan puhatolódznom.
Körbenéztem, és megpillantottam a motort nem sokkal arrébb. Valószínűleg a forgolódástól kerülte el eddig a figyelmemet.
- Az a tiéd? Nagyon menő - húztam mosolyra a számat. A szüleim sose merték megengedni, hogy egy ilyenen utazzak, pedig mindig is nagy vágyam volt. De persze nem az lesz az első dolgom, hogy Ennek az ismeretlen mögé felkéredzkedek.
- Amúgy Tánya vagyok.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. március 16. 12:03 Ugrás a poszthoz



A kocsma hát persze. Talán az volt a leghíresebb hely Bogolyfalván.
- Ha szeretnéd, meg tudom mutatni merre találod - mosolyogtam rá. Bíztam benne, hogy nem azért beszélget velem, hogy elraboljon vagy valami hasonló. Mert anyukám biztos elmondana most mindennek mert segíteni akarok. Bár igazából már jó régen vitáztunk már.
- Nagyon szép - néztem elbűvölve. Aztán rádöbbentem, hogy még be sem mutatkoztam. Bár ez az etikett szerint a férfi dolga, én azért gondoltam nem bízom a véletlenre. A férfi amúgy is eléggé elvarázsoltnak tűnt.
A kinyújtott kéz felé ugyanolyan módon jutottal el, mint a férfi. Bár elég nehéz volt megtartanom magam úgy, azért kezet fogtunk. Szinte rögtön utána elengedtem magam, és hagytam hogy a hintával együtt kilengjek.
- Tulajdonképpen miért jöttél? - próbáltam valami kérdést feltenni, ami továbbra is fenntartja a beszélgetést. Nem szerettem volna olyan dologba belekérdezni, ami nem is tartozik rám, de azért a kíváncsiságom erősebb volt mint bármi más.
- És közben felőlem el is indulhatunk... - tettem hozzá, mert hát nem két utcányira volt a kocsma. Volt az három is.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. május 11. 17:04 Ugrás a poszthoz

Kirill


Éppen csak egy pillanatra néztem félre, hogy megnézzem az egyik kislány karját, mert elesett. Erre amikor visszafordul hiányérzetem lesz. Rögtön feltűnik, hogy hiányzik valaki, hiszen nincsenek olyan sokan a csoportban. Gyorsan szóltam a másik teremben lévő tanárnak, hogy vigyázzon a gyerekekre, és már indultam is a kisfiú keresésére.
Először az iskola területén kerestem. Mindenhol. Még a mosdókba is benéztem, hátha. Láttam, hogy a táskáját és a kabátját ott hagyta, reméltem, hogy akkor nem ment túl messzire. Fél óra keresgélés után viszont már tudtam, hogy nem lesz meg. A kezem remegett, azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek. Soha nem fordult még velem elő ilyen. Visszamentem a terembe, és írtam egy levelet Kirillnek, hiszen mégiscsak ő az apja, és tudnia kell róla. Az írásom szaggatott és alig kiolvashatóra sikeredett a sietség és a bennem tomboló félelem miatt. Megírtam neki, hogy jöjjön a Fő utczára, és én addig körbenézek a környéken. Elküldtem a bagollyal, és már indultam is.
Mint az őrült rohangáltam egyik utcáról a másikra, hátha meglátom valahol. Nem tudtam elképzelni, hogy ez hogyan történhetett meg. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy vajon mit csináltam rosszul, mert abban biztos voltam, hogy én rontottam el. Talán nem figyeltem rá eléggé.
Egy idő múlva odaértem a találkozóhelyre, de Kirillnek még csak a nyomát sem láttam. Bementem a boltba, és megkérdeztem, hátha látták arra, de persze nemleges választ kaptam. Senki nem figyel fel egy tíz év körüli fiúra.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. május 12. 10:01 Ugrás a poszthoz

Kirill

Kétségbeesetten futottam még pár kört, de senki nem tudott semmit. Ekkor láttam meg, az éppen érkező Kirillt. Rögtön odasiettem hozzá. Sokkal nyugodtabbnak és összeszedettebbnek nézett ki, mint ahogy én éreztem magam.
- Nem tudom, én csak egy pillanatra fordultam el - kezdtem rögtön magyarázkodni, aztán egy mély levegőt vettem, hogy kicsit lenyugodjak. - Senki nem látta, megkérdeztem. A suliban is már körbenéztem sehol sincs. A táskáját meg a kabátját is otthagyta az előkészítőben - soroltam el gyorsan azokat a dolgokat, amiket tudok. Nem volt nehéz, ugyanis nem volt sok belőle.
- Nincs valami kedvenc helye a faluban, vagy valaki akihez mehetett? - kérdeztem a férfitól. Reménykedtem benne, hogy a gyerek valami ismerős helyre ment, és nem kopogott be csak úgy valami teljesen idegenhez. Vagy az is lehet, hogy elrabolták. De erre még csak gondolni sem akartam.
- Valamelyikünknek el kéne menni hozzátok, hátha hazasétált - kezdeményeztem az ötletet. Nagyon mást úgysem tudtunk csinálni, mint esztelenül futkározni mint a tyúkok. Az volt a legésszerűbb, hogy átnézzük az utcákat amelyek közel voltak. Egy-két házba pedig be is csöngetünk. Vagy valami hasonló.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. május 14. 11:02 Ugrás a poszthoz

Alexa
Kinézet

Alig hogy visszaértem Bogolyfalvára, máris meghívást kaptam egy kis esti bulizásra. Természetesen azonnal igent mondtam, mert mostanság keveset látom az ittenieket. Ha pedig véletlenül ide csöppenek, akkor vagy az előkészítőben ragadok vagy órán vagyok. A legrosszabb, hogy még Colossal is keveset találkozom.
Na de ez az este nem fog erről szólni. Gyorsan felkaptam magamra a kezembe eső cuccaim közül egyet, és már indultam is a lányhoz szobájához, ahonnan együtt sétáltunk le a faluba.
Ahogy kinyitottuk az ajtót, megcsapott az állott sör és a meleg levegő keveréke. Tipikus csárdai szag.
- Persze, mit kérsz? - kérdeztem a lányt. Számomra nem volt gond, hogy még csak 17 éves, hiszen én is voltam annyi. Na persze akkor még csak a civilizációba se nagyon tartoztam, nemhogy eljárjak inni. De tudtam hogy mennek a dolgok. Ha pedig megártana a lánynak, majd hazatámogatom. A folyosókon úgysem lesz gond, mert prefektus vagyok. Ráadásul utolsó éves. Csak a HV-k mernének velem kötekedni.
- Oké - mosolyogtam rá, és máris a pulthoz verekedtem magam. A rendelés egészen könnyen ment, mert egy egészen flörtölős kedvében lévő srác volt a csapos. Én voltam tehát az első, akinek kiadta az italokat. Ezért pedig egy széles mosollyal jutalmaztam.
A poharakkal a kezemben mentem oda az asztalunkhoz, amit Alexa lefoglalt nekünk. - Elég nagy tömeg van... - jegyeztem meg.
- Szóval...milyen zenekar is fog zenélni ma este? - Az eredeti tervben az volt, hogy valami zenét fogunk hallgatni. Gondoltam miattuk van ennyi ember itt.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. május 14. 11:10 Ugrás a poszthoz

Kirill

Egészen megnyugszom Kirill jelenlététől, és attól, hogy nem rontott nekem az első pillanatban. Így is eléggé ostoroztam magamat, nem kellett, hogy még ő is rátegyen egy lapáttal.
Felsorolta a helyeket, én pedig bólogattam, hogy jelezzem, hogy értettem. Aztán a terv is gyorsan megszületett. - Rendben! - egyeztem bele, és már indultam is el a közelben lévő vasút felé.
Éppen állt bent egy vonat, indulásra készen. Gyorsan megállítottam, és megkértem a kalauzt, hogy segítsen átnézni a fülkéket. Egészen segítőkész volt, szinte rögtön beleegyezett. De ez sem segített, a fiú nem volt sehol.
Megköszöntem a segítséget, és leszálltam a járműről. Futottam még pár kört a peronnál és az épületen belül. Idegesen a hajamba túrtam, ahogy még utoljára átnéztem a helyet. Sehol.
Elindultam a tó felé. Reméltem, hogy Kirill sikerrel járt, és a kisfiú mindössze csak önállósította magát, és hazasétált. Amíg meg nem jött a férfi, még leszólítottam pár járókelőt, hátha tudják, hogy merre van a fiú, esetleg látták valamerre, de semmi. Mintha a föld nyelte volna el.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. május 15. 22:11 Ugrás a poszthoz

Alexa
Kinézet

Bólintok a lány kérése, aztán a pulthoz tolakodva kikérek két vajsört. Amint az asztalunkhoz érek, meglátom Alexa sunyi kis mosolyát. Egyértelmű, hogy az előbbit végignézte, de ez nem jelenti azt, hogy ilyennek kell lennie.
- Nem élek a telefon hatalmával - jelentem ki, mert igen, tudok egy s mást a mugli technológiáról attól még, hogy aranyvérű vagyok. A megjegyzésre odafordulok a férfi felé, aki erre elkapja a pillantását. Elég átlátszó és béna. - Inkább olyan mint egy rossz pedofil. Távolról szemlélődik, és azt is úgy csinálja, hogy mindenki lássa. Nem az esetem - mosolygok a lányra. Jó érzés volt ilyen hétköznapi dolgokról beszélgetni. Az utóbbi hetekben úgy éreztem minden a nyakamba szakadt. Alexa a tökéletes ember, hogy ezt elfelejtsem, és bulizzak vele egy jót.
- Rozsdás? - kérdezem meg. Nem valami bizalomgerjesztő a nevük.
- Egy karaokéban benne lennék. Lehet, hogy más nem szeretné hallgatni, de imádok énekelni. Kellő mennyiségű alkohollal pedig bárkinek adok szerenádot, még annak a srácnak is - mutat a pultos srác felé, és meghúzza a vajsörét. Természetesen ez után egy elegáns mozdulattal kénytelen megtörölni a száját. Ez a hátránya az italnak.
- De komolyan, hogy bukkantál rá erre a bandára? - térek vissza a koncertre nevetve. Képtelenségnek tűnik, hogy pont itt ülünk. Ráadásul szándékosan.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. május 15. 23:20 Ugrás a poszthoz

Alexa
Kinézet

- Akkor elnézzük neked. Nekem a bátyámmal egy egyedi módszerünk van erre. Ilyen családi varázslat - vonok vállat. Igazság szerint imádom azt a bűbájt, de most nincs kedvem beszélni róla. Csak nagyapi jutna róla eszembe, amiről pedig a betegsége. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy megint elkezdjek aggódni miatta. Úgy sem tehettem semmit innen.
- Nem tehetek róla, hogy a természetes bájammal így elvarázsolok mindenkit - rebegtettem a szempilláim, aztán felnevettem. Persze nem gondoltam úgy, hogy kirívó szépség lennék, de Kolos mellett megtanultam, hogy milyen a jó karizma, az egyszer biztos.
- Akkor ezzel már ketten vagyunk. Mondjuk az előkészítős lurkók is tudnának szerintem panaszkodni - húzom el a szám. Ez van, nem lehet az ember mindenben jó.
- Egy gospel kórus...szerinted ők, vagy mi ketten lennénk a nyertesek egy versenyen? - merengek el. Mert hát azért az idős nénikék is tudnak olyan hamis hangokat kiadni magukból, hogy a botfülem is meghallja.
- Azon gondolkodtam, hogy mit szólnál egy közös képhez? - húztam elő a táskámból a régi polaroidos kamerámat. - Szeretek fényképezni, és meg szeretném örökíteni a pillanatot - váltok kissé teátrálisba. Ha beleegyezik, akkor pedig közelebb húzódok hozzá, és hülye képet vágva nézek a kamerába. Aztán egy klikk.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. május 22. 22:06 Ugrás a poszthoz

Kirill

Messziről hallottam, ahogy Kirill odakiált. Éppen egy párral beszélgettem, akik a part mentén andalogtak. Gyorsan megköszöntem a válaszukat, bár semmi különöset nem mondtak, csak a fejüket ingatták, amikor leírtam a kisfiú kinézetét.
- Nincs itt sem. Sehol. Mi van, ha történt vele valami? - kérdeztem, és egy pillanatra eltakartam a szemem, hogy ne lássa a benne csillogó félelmet és kétségbeesést. Aztán újra felnéztem, ezúttal viszont elhatározással.
- Ma az egyik órán....írni kellett nekik egy rövidebb szöveget. Csak hogy a fogalmazást gyakorolják - kezdtem a történetbe. - Nem volt semmi kikötés, csak hogy hány sornak kell lennie. De igazából mindig van valami értelmük. Ha jól emlékszem, Zsombi fogalmazása arról szólt, hogy meg akarja keresni a szüleit. Gondolod, hogy ezért ment el? - kérdeztem meg a férfitól. Végül is logikus lépés lett volna egy olyan fiútól, mint a Csonka gyerek. Főleg, hogy volt már, hogy levelet írt a szüleinek, pedig még csak alig tudta a betűket, és az M helyett minden egyes alkalommal W-t írt.
- Akkor...menjünk a menhelyre. Barátságosabb helynek tűnik, mint a bestiárium - vont vállat a lány.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. május 26. 11:43 Ugrás a poszthoz

Kirill

Beharaptam az alsó ajkamat, amikor Kirill azt mondta, hogy őt akarja bosszantani. Ezek szerint volt valami nézeteltérésük, ami nem jól jött ki. Egy ilyen kisfiúval nehéz elbírni, az egyszer biztos. De én akkor is hittem, hogy ha meglesz a kis srác, akkor minden rendbe fog jönni. Csak lenne már meg.
- Ugyan, addig Lenke vigyáz rájuk, átszóltam neki mielőtt eljöttem. Nem tudnék odakoncentrálni amíg nem tudom, hogy minden rendben van-e - és ez volt a színtiszta igazság. Lehet, hogy Kirill azt mondta nekem, hogy nem az én hibám, de attól még igenis bűnösnek éreztem magam. Addig pedig nem tudnék nyugton leülni és a gyerekekkel foglalkozni. Rosszabb esetben még egy eltűnne közülük, jobb esetben pedig csak megharagudnának rá. A gyerekek könnyen békélnek, de gyorsan haragudnak is meg. Minimum egy egész tortával kell visszamennie, hogy helyreálljon a rend.
- Inkább csak menjünk - fogtam meg a férfi vállát biztatóan, és elkezdtem a menhely felé menni.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. április 2. 11:56 Ugrás a poszthoz

Álomférfi

Egy újabb utazás. Bogolyfalva valahogy olyannyira a szívemhez nőtt, hogy nem tudok elszakadni tőle. És most, hogy gyakorlótanár lettem, még kevésbé tudom elvágni a szálakat.
Hallottam, hogy a hangosbemondón bemondják, hogy késik a járatom. Remek. Péntek már így is izgatott volt, és bármennyiszer hajoltam le hozzá, hogy simogatásommal megnyugtassam, inkább csak az ellenkező hatást értem el. Sóhajtottam, és a táskámban túrkáltam pár jutalomfalat után. De mire felnéztem, Péntek nekiiramodott valami macska után.
- Ne Péntek, gyere vissza! - kiálltottam a kutyus után, de az a füle botyját sem mozdította, csak rohant a másik állat után. Tehát mit tehettem volna, ha nem megyek utána? Ez a kutya teljesen rá van kergülve a cicákra, Kolosnál is ez volt a bemutatkozása. Persze csak játékból, de kezd egy kicsit kimerítő lenni, hogy amikor csak elkezd unatkozni és meglát valami állatot a nyomába ered.
Tehát így ment a macska-Péntek-Én ki a vasútállomásról, egyenesen a térre.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 1. 21:57 Ugrás a poszthoz

Stella


Az előző nap eléggé megviselt. Ez a folytonos Kirill-mánia hullámokban tör rám. Hol szeretem, hol pedig egyenesen meggyilkolnám a srácot. Ráadásul az sem segít nekem, hogy vele kell dolgoznom, és szinte minden nap látom.
Kissé zilált voltam és szétszórt, mint általában. Egy egyszerű rövidnadrág-blúz kombó volt rajtam, hiszen a kis lurkókkal futkosni nem olyan könnyű és laza meló, mint ahogy az ember elsőre gondolná. Be a tanáriba, lepakolni, és az ottani eszközeimmel egyenesen a terem felé vettem az utat.
- Szia - üdvözöltem hatalmas mosollyal Stellát, mikor megláttam a folyosó végén integetni. Szerettem az eridonos társaságát, nagyon üdítően tudott hatni, ráadásul megígértem neki, hogy a sok segítségért hála majd elviszem fényképezni valami messzi helyre, ha szünet lesz.
A gyors lecsapása a kérdéssel elég meglepően ért, és kissé hátra is szegtem a fejem, mellette pedig kínosan felnevettem. - Hát, nem tudom mennyire tartozik rád, de pillanatnyilag egyedül vagyok. És te? 16 éves vagy, gondolom a péntek esték a szórakozásról szólnak - kacsintott rá.
Lassan beléptek a terembe, ahol a kicsik már izgatott mocorgásban voltak, a tanár pedig akit váltottak úgy nézett rájuk, mint valami angyalokra.
- Hála az égnek, ma nagyon aktívak a gyerekek. Sok sikert hozzájuk - intézte pár szavát hozzám, majd amilyen gyorsan csak tudott, otthagyott minket.
- Sziasztok gyerekek. Ma minden előtt újfent vendégünk van. Fogadjátok  szeretettel Stellát, és neki is engedelmeskedjetek, ahogy nekem szoktatok - mondta el a szokásos tanárszöveget, majd jelzett segédének, hogy övé a terep.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 2. 15:27 Ugrás a poszthoz

Stella


Mosolyogva néztem, ahogy a kicsik fogadják Stellát. Egyrészt mindig imádják, ha valaki jön hozzájuk, mert kis újdonságot hoz a mindennapokba. Ráadásul ilyenkor a leckeírás egy pár órával hátrébb tolódik - nem mintha az ekkora gyerekeket elhalmoznák a tanárok. Másrészt pedig az eridonos külön helyet foglalt el egyesek piciny szívében. Az örökké sürgő-forgó lány annyi energiát fordít a diákokra, amennyit csak tud, és ezt ők is érezik.
Elkezdődik az izgatott szerveződés. Néhány gyerek csak egyszerűen karon ragadja a mellette állót, és kijelenti, hogy ő lesz a párja. Ez a könnyebb verzió, mert vannak olyanok is, akik hárman lennének, és ott bizony nehéz a választás. Éppen ezért tart olyan soká rendeződnie annak a tizenkét gyereknek, hogy Stella újabb kérdésáradatot zúdítson rá. Persze megszokta már, hogy furcsa kérdésekkel nyaggatják, hiszen az ideje nagy részét a kicsikkel és Colossal tölti.
- Nem az a kérdés, hogy milyenekre bukok, hanem hogy mennyire hűségesek
- húztam el a számat, ahogy eszembe jutott Kirill esete. - Tudod, ha egyszer átvernek ennyire csúnyán, nehéz megbíznod bárkiben is. A gyerekek jobb társaságnak bizonyulnak. Ők olyan ártatlanok, és ami a szívükön az a szájukon - fejtem ki, és az egyik fiókba kezdek matatni olló és újságpapír után, hogy leterítsük őket az asztalra.
- Mellesleg a legtöbb időmet ingázással töltöm. Pécsen egyetem, itt meg...hát a minden. Nem fér bele - vontam vállat, pedig igazából rosszul érintett a téma. Az ember mindig vágyik valakire, aki foglalkozik vele. És az nem a kutya.
Kivettem néhány dolgot, néhány tálkát is. - Tessék, pakold csak bele a cuccokat, és addig elrendezem az asztalokat - mosolyogtam rá, és ismerős mozdulatokkal fogtam neki a füzetek eldugásába és az asztal letakarásába.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 3. 23:44 Ugrás a poszthoz

Stella


Nem értettem ezt a nagy kérdezősködést. Összevontam a szemöldököm, és úgy hallgattam a kérdésáradatot, aztán a végén komolyan fordultam a lányhoz.
- Stella, ha ezeket azért mondod, mert tetszik egy fiú és kíváncsi vagy a véleményemre, akkor mond ki nyugodtan - mosolyodtam el. - Barátnők vagyunk, az ilyen megoszthatod velem - vontam vállat, hiszen tényleg így gondoltam. Lehet, hogy nagyobb volt a korkülönbség, de attól még jól megértettük egymást, és ennél több nem is kell.
- De ha igazán akarod tudni, akkor íme az én ideálom. Tőlem magasabb, a minimum a 170 centi, többnyire inkább idősebb legyen, de a 24 is belefér, a haj és szemszín nem számít, viszont szeresse a kutyákat, mert Péntektől nem vagyok hajlandó megszabadulni, legyen humora, kalandvágyó, aki nem akar folyton csak moziba járni. De azért lehessen vele komolyan is beszélgetni - morfondíroztam el. Igazából sosem gondoltam bele ezekbe a dolgokba, hiszen az első és egyetlen hosszútávú barátom Kirill volt. Amikor meg igazi tinédzser voltam, akkor folyton úton voltunk, tehát a téma nem tűnt olyannak, amit feszegethettem.
Stellával együtt osztottam ki a kis tálakat, hogy minél gyorsabbak legyünk, és a kisembereknek hamarabb meglegyen az örömük. - Tanár szak, igen. Még két év, és vége - sóhajtottam. Igazából elég jó volt nekem ez így. Pláne, hogy Kolos is Pécsen volt velem, így együtt tudunk lakni a kocsiban, mint régen. Persze anya nélkül, ami csak a bónusz volt.
- Én nem félek! - háborodtam fel. - Soha, semmitől nem. Ha pedig igen, akkor azon vagyok, hogy azt legyűrjem - világosítottam fel, bár én magam sem értettem elsőre, hogy miért reagáltam ilyen nagyon hevesen.
A téma kicsit hátrébb kellett, hogy szoruljon, mert a gyerekek lassan elkezdtek nyúlászkodni, hogy már választottak színt, és segítsünk nekik megfelelő méretet levágni, tehát indulhatott az ollós körút. Adtam egyet Stella kezébe is, és mutattam, hogy kezdje a másik oldalról, egyszer majd csak összeérünk.

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 9. 18:34 Ugrás a poszthoz

Stella


Meglepődtem, de nem mondom, hogy nem. De végül csak megvontam rá képzeletben a vállam. Ez Stella, bele kell törődnie az embernek. Ha hirtelen pasikról akar beszélni, akkor annak aztán minden kis pontját meg kell dumálni. - Vakrandi? Ha egy ismerős mutat be, az még okés, de alapjáraton elég régimódi vagyok. Nem hiszek benne, hogy hatásos, amikor az asztaloknál ülnek a lányok, és a párjuknak van tíz percük meggyőzni őket.
- Öhm... inkább barna párti vagyok. Tudod két szőke egymás mellett kicsit túl sok lenne, mint valami rossz tündérmesében - fintorogtam. Be kellett ismernem, azért nem csak Stellának voltak furcsa hozzászólásai a témához, de nekem is. Igazából sose gondoltam bele ezekbe a dolgokba. - Egyértelműen kedves. De azért nem lenne rossz egy alap intelligencia. Viszont az okostojásoktól kiráz a hideg. Nem bírnám elviselni, hogy minden mondatomat kijavítja - jegyeztem meg. A kis történetén csak szimplán felnevettem. El tudtam képzelni milyen volt a pici lány, amint kihirdeti, hogy nem eszik több húst, és a másik pillanatban pedig tömi magába.
Néztem Stellát, ahogy ügyesen kezdte mutogatni a kicsiknek, hogy mit kell tenniük. Nagyon értett hozzá, hogy miként is viselkedjen velük, nagyon örültem, hogy ott van. Meg a gyerkőcök is. Ameddig lefoglalta őket, leültem a tanári asztalhoz, és elkezdtem átnézni a holnapi órám vázlatát. Meg kellett mondanom, Kirill eléggé beledobott a mélyvízbe, amikor kijelentette, hogy a következő órát én tartom. Először nagyon féltem tőle, de mostanra sikerült beletörődnöm.
Stella újra visszatért hozzám, és szinte azonnal beletapintott a lényegbe. Egy Ardai sose fél a randiktól. Az elköteleződéstől viszont annál inkább. - Igazából? De. Viszont valamit nagyon rosszul csinálhatok - vontam meg a vállam.
- De tudod mi a helyzet? Rólad egyáltalán nem beszéltünk, csak rólam. Kíváncsi vagyok a te véleményedre - tártam szét a bal karom, jelezve, hogy most az övé a terep.

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 10. 13:07 Ugrás a poszthoz

Stella


A jelen állás szerint újra átgondoltam a dolgot. Aztán lassan belekezdtem. - Ha olyan valaki szervezné le, aki mindkettőnket ismer, akkor persze, simán. Valószínűleg ismer annyira minket, hogy tudja, hogy egy kudarc lenne az egész, vagy nem - vontam meg a vállam, hiszen tiszta sornak tűnt. Ha valaki úgy érzi talált egy srácot nekem, akivel megértenénk egymást, akkor hogy a fenébe ne mondanék igent.
- Hát tudod... az utazgatás miatt mindig csak futókapcsolataim voltak, nem hosszabbak egy hétnél. Aztán az első igazi, tényleges meg a legrosszabb módon ért véget. És most megint ott tartok, ahol a part szakad. Múltkor elmentem Ármin bulijára, és összeismerkedtem egy sráccal. De ő azóta sem keresett - húztam el a számat, ahogy felvázoltam neki az egész szerelmi életemet, ami lássuk be nem volt olyan hosszú, hogy ne lehessen két-három mondatnál tovább fejtegetni.
Olyan hirtelen volt a lány válasza, hogy nem is tudtam rá reagálni. Azt hittem ez egy kétoldalú beszélgetés. Mármint...azt mondta kíváncsi a véleményemre, de azért én is így voltam az övével.
- Az ideállal - jelentettem ki, és vetettem rá egy gonosz pillantást. - Senki nem beszélt félelemről - jegyeztem meg. Ha féltem volna, akkor nem fogadtam volna meg Colossal, hogy elfelejtem Kirillt, és keresek valaki mást. Bár nehezebb feladatnak bizonyult, mint hittem. De egyenlőre ott van helyette Péntek.
- Haj, szem, külső-belső... - soroltam. - Mindent szeretnék tudni - könyököltem az asztalra, és minden figyelmemet neki szenteltem. - Esetleg van is valaki, aki? - vonogattam a szemöldököm, de mielőtt bármit mondhatott volna, egy gyerkőc elkezdett Tánya nénizni. Persze csak mosdóba akart menni, és addig vigyázni kellett a fonására. Mosolyogva bólintottam neki, hogy hozza csak ki, és mehet. Mikor vége volt a közjátéknak, újra Stella felé fordultam. - Szóval?
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 11. 22:30 Ugrás a poszthoz

Stella


Igazából be kellett vallanom, hogy jó érzés végre kibeszélni valakivel ezeket a dolgokat. Legbelül tudtam, hogy ennek nem így kéne lennie, és szerettem volna, hogy változzon, hiszen így olyan volt, mintha folyamatosan csak egy helyben toporognék. És azt semminél jobban nem utáltam.
- Valami srác az egyetemről. Kolos mutatott be, én egész addig a létezéséről sem tudtam. De tudod nem volt meg az az érzés, tudod, az a szikra - ráncoltam az orromat. Beszélgettünk, beszélgettünk, és jó fej is volt, de egyszerűen nem mozdult. Azt nem tudtam eldönteni, hogy meleg, vagy van barátnője. Vagy tényleg ennyire nem tetszettem neki. De mindegy is volt, hiszen nem is kell erőltetni az ilyen dolgokat.
Felnevettem a bevágott pózon. És meg kell vallanom, hogy egy-két kuncogást az első sorokból is elcsíptem.
- Sajnálom - biggyesztettem le a számat. Nem akartam, hogy ő is átéljen ilyen rosszakat. Bár mint ahogy feltűnt, ő egész jól kezeli őket. - Pontosan tudom miről beszélsz - bólogattam. Még mindig emlékeztem az első szerelmem..szemeire. Na jó a srác is rémlett halványan, de azok a gyönyörű szemek. Most hogy így belegondoltam, Kirillnek nem is tetszettek annyira a szemei. Mármint eddig végig azt hittem talán ő volt a nagy szerelmem, és nélküle már semmi sem lesz olyan jó. De ha igaz az, amit Stella mondott, akkor ez valószínűbb, hogy nincs is így.
Ettől a gondolattól szinte új erőre kaptam. Mint aki egy álomból ébredt hirtelen, már teljesen tisztán láttam a dolgokat. Nem kell nekem holmi barna hajú, kigyúrt srác, aki már nem is érez irántam semmit. Annyira hihetetlen őrültségnek tűnt az utóbbi fél évem tettei.
A gyerkőc visszatért a mosdóból, és egyenesen jött hozzám. Kicsit gyorsnak tűnt az idő, amíg kint volt, és meg kell vallanom az őszintét, tudtam mennyire szeretik ezeket a foglalkozásokat.
- Megmostad a kezed? - vontam kérdőre, és megemeltem a szemöldököm, mert tudtam, hogy ez beválik náluk. A fiú azzal a lendülettel fordult hátra, és futott vissza a wc-re. Én meg csak ingattam a fejem mosolyogva. Hihetetlenek voltak a pöppek.
- Pontosan is megvan kire gondolsz? - húztam félmosolyra a szám, olyan mindentudóan ahogy Stellára néztem. Nem tudtam elképzelni, hogy senki nincs, akit szeretne. Csak egy kicsit, minimum, hogy tetszik neki.
- Alkut? És mi lenne az? - vontam kérdőre, hiszen elképzelni sem tudtam mi ötlött újonnan a lány fejébe. Vajon ez most a pasis témához kapcsolódik, vagy a gyerekekhez? De azt el kellett ismernem, hogy felkeltette az érdeklődésemet.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 15. 23:26 Ugrás a poszthoz

Stella


Stella logikája nem volt teljesen kifogásolhatatlan de azért nem is volt kusza. Számomra teljesen érthető volt, bár a kérdésével kicsit meglepett.
- A kedvencem talán a Sopszka saláta. Hát neked? - kérdeztem. Tudtam, hogy valami húsos ételt fog mondani, és már kezdtem is megszokni a dolgot. Viszont az itteniek valahogy képtelenek voltak elfogadni, hogy egyfajta saláta a kedvencem. Akkor pedig maj'nem falnak szoktak menni, amikor kijelentem, hogy vega vagyok, és soha nem ettem meg semmilyen volt élőlényt.
- A srácoknak az a bajuk veled, hogy túl őszinte vagy? - vontam fel a szemöldököm. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ez a baja a fiúknak. Gondolatban eldöntöttem, hogy majd megkérdezem Kolost, hogy ugyan mi tesz egy lányt a tökéletessé. Mármint belsőleg. Mert a külsőt illetően el tudtam képzelni mi lenne a válasza, és az igazat megvallva nem akartam hallani.
Büszkén húztam ki magam. Én a bűnmegelőzés előtt járok. De az igazság az volt, hogy már ismertem a gyerekeket. Volt elég időm hozzá. És ők is tudják rólam, hogy nem fogom szó nélkül hagyni. Ez csak teszt volt, ahogy szokták.
Érdeklődve figyeltem, ahogy bemutatja mivel kell folytatni. Olyan ügyes volt ez a lány, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy egy srác sincs, aki ne akarná.
- Hát... biztos van valaki
- mosolyodtam el féloldalasan, ahogy láttam, hogy kicsit meginog. Szinte ez volt eddig a legtöbb információ, amit kihúztam belőle, pedig ez sem volt teljes.
Átfutottam agyban a következő két hetemet, és elég sok ingázás volt benne, de nem volt lehetetlen küldetés. - Jó, de mi van, ha nem is szórakoztató a srác, és nem érzem jól magam? Vagy ha mégsem sikerül senkit elhívnom? - Nem attól féltem, hogy gyáva leszek hozzá, hanem hogy túl válogatós. Ha pedig végre ráveszem magam, talán a másik oldalról ütközök falba.
- És csak úgy éri meg, ha elhívod azt a bizonyos srácot utána, akire akkor gondoltál - utaltam az előző témánkra. Imádtam emelni a téteket. Főleg, ha nem az én rovásomra ment.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2018. augusztus 15. 23:26
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 16. 17:07 Ugrás a poszthoz

Stella


Be kellett vallanom, kicsit rosszul esett a sülthús gondolata a salátámmal. Amolyan illúzióromboló volt. Viszont a túrógomboc most annál jobban megtetszett. - Úúú...az nagyon finom - értettem egyet a lánnyal. Aztán áldoztunk egy másodperc csöndet a kaják gondolataira, néhány pöppnek még a hasa is megkordult közben.
- Én? - tettem ártatlanul a kezemet a mellkasomra, aztán a lányra kacsintottam. Persze, hogy tudni akartam, hogy ki az a srác, aki tetszik neki. Ez alapvető női kíváncsiság volt csak. Meg baráti kötelesség is...fogjuk rá.
Lassan a gyerekek elkedtek elkészülgetni a karkötőikkel. Persze csak aügyesebbek, voltak bőven, akiknek nem ment ez olyan gyorsan. Viszont a kötözéssel, a felesleges anyagok levágdosásával és az egymásnak való mutogatással még jó ideig elvoltak foglalva.
- Ah...na jó, meggyőztél - igazából hasonló ígéretet tettem Kolosnak is. Vagy legalábbis így rémlett. Kicsit sokat ittam. Vagyis nem sokat, csak nekem a kevés is megárt. De ha az információim nem csaltak, ő sem tartotta be a rá eső részt.
- Azt mondtad, amit érzek - idéztem a szavait, amikor ki akart hátrálni a dologból. Nem lehet, hogy itt hagyjon a pácban. És az sem, hogy valami kis könnyű kérdezz-felelekkel megússza. Ha ő így játszik, akkor én is. - Leányzó, ez oda-vissza működik. Ha nekem ilyen feladatokat adsz, akkor neked is ilyet kell - vontam meg a vállam, és ájosan nyújtottam a kezem. - Akkor...áll az alku?
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 19. 12:56 Ugrás a poszthoz

Meglepetés vendég


Idegesen tördeltem a kezem. Reméltem, hogy Stella elfelejtette az alkut amit kötöttünk, mert az igazság az volt, hogy nem sikerült időt szakítanom egy randira. Kirill teljesen ellepett óratervekkel és vizsgákkal, emellett az egyetemen is utolsó hajtás van, hogy örültem ha az ágyba dőlhetek. Még a kicsik délutáni vigyázását is lemondtam egy pár napra, hogy össze tudjam kaparni magam.
De amikor megkaptam tőle a baglyot, hogy találkozzunk minden reményem elszállt. Miközben a találkahely felé caplattam, még felmerült bennem, hogy random elkapok egy embert az utcán, és elhívom kávézni. Mert ha nemet mond, akkor végülis teljesítettem a rám eső részt. Viszont mégsem csináltam meg az "igen" válasz miatt. Ugyanis akkor biztosan nem értem volna oda a czukorvarázsba.
Így kissé letörve, izgultan ültem be az asztalhoz, amit megbeszéltünk - igen, a levélben még ezt is konkretizálta -, háttal az ajtónak. Előbb érkeztem, de nem akartam rendelni. Inkább elkezdtem nézelődni, majd megakadt a szemem valamin. Egy cetli volt az asztal másik felébe csúsztatva, melyen összesen csak egy szó szerepelt: "Szívesen". Összeráncolt szemöldökkel vettem a kezembe az írást. Nem értettem.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 19. 21:05 Ugrás a poszthoz

Meglepetés vendég


A kezemben a kis írással gondolkodtam, hogy mit is jelenthet pontosan, amikor valaki megszólított. Felnéztem a lapról, és egy helyes barna srác mosolygott rám.
- Oh, Istenem! - bukott ki a számon, ahogy felfogtam mi is történik körülöttem. Stella üzenete, az ismeretlen fiú, és hogy ott ülök egy kávézóban nélküle.
- Mármint... szia, igen, persze - nyújtottam a kezem, hogy foglaljon csak helyet. A reakcióidőm lehetett volna gyorsabb is, és nem ennyire kusza. - Tánya vagyok - mosolyodtam el. Nem is értettem, hogy vajon hogyan is sikerült idecsalnia a lánynak egy ilyen srácot. Azt pedig végképp nem értettem, hogy honnan ismer ilyen helyes fiút.
Vajon Stella ezt még az előtt tervelte ki, hogy alkut kötöttünk, vagy utána. Talán ennyire ismer, hogy tudta, hogy nem sikerül ennyi idő alatt senkit elhívnom randizni?
Megjelent a pincér, és a pár másodpercnyi csöndnek vége szakadt. Annyira furcsa volt az egész.
- Egy kávét kérek tejjel, és egy cukorral
- mondtam a lánynak, aki ez után Dávid felé fordult, majd mikor ő is megvolt, elment.
- Figyelj, nem tudom Stella mit mondott neked, vagy mit ajánlott, de nem muszáj itt maradnod velem - bukott ki a számon. Nem tudtam úgy nekiállni ennek az egésznek, hogy a srác valami olyat vár, ami én nem vagyok, mert a fekete hajú olyanokat mesélt rólam. - Viszont ha maradsz, elmesélheted a tetoválásod történetét - ajánlottam fel mosolyogva, mert tényleg tetszett a minta a karján, és hát nah, kíváncsi lélek vagyok.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 28. 22:39 Ugrás a poszthoz

Meglepetés vendég


Fekete teát rendelt. Furcsa volt számomra, azok után, hogy Kolos konkrétan kiutálta azt a fajtát a többi filter közül. Már olyan régen, hogy az ízére sem nagyon emlékeztem, és abban a percben eldöntöttem, hogy majd inni fogok én is legközelebb.
- Remélem kellemes meglepetés volt, mert nekem eddig határozottan igen - mosolyogtam, aztán észhez kaptam, hogy mit is mondtam. - Mármint igen, Stella hasonlóképp csalt engem is ide - pirultam bele, és lenéztem magam elé az asztalra. Kezemmel beletúrtam a hajamba, annyira zavarba jöttem. Nem tudtam eldönteni, hogy most vajon azért mondok-e ki minden gondolatot, ami megfordul a fejemben, mert túl sokat voltam a kicsikkel, vagy mert olyan régen randiztam egy normális sráccal.
- Váó, ezek szerint tetováló vagy? - kérdeztem rá az egyértelműre, csak amolyan bizonyosságot nyerni. - Megnézhetem? - nyúltam a karjáért, de csak akkor vettem a kezembe, ha megengedte. A finoman végighúztam a mutatóujjam az egyik ágon. - Gyönyörű - mondtam elámulva. Nem sok ismerősöm volt, aki ilyen vagy hasonló mintákkal büszkélkedhetett, ezért ez teljesen elvarázsolt. - És van olyan is, amit te csináltál? - emeltem a tekintetem már Dávidra, aki hirtelen sokkal közelebb került hozzám, lévén hogy a karját az asztal közepére húztam, és én magam is annyira bekúsztam, amennyire tudtam, hogy megvizsgáljam a mintát.
- Az előkészítőből. Mindig jön segíteni a gyerekekhez, igazi kis energiabomba, aki tele van ötletekkel. A kölykök imádják - mosolyogtam, mire megjöttek a rendelt italaink. A cukorért nyúltam, kinyitottam, és a benne lévő szemeket a kávé tetején egy nagy kör alakban elkezdtem szórni. Mindig ezt csináltam, ez már amolyan szokásom volt.
- Tetszik a pólód. Stellánál is láttam ezt az állatot - jelentettem ki, bár igazából fogalmam sem volt róla, hogy mit jelképezhet, vagy bármi. Talán a lány megemlítette a nevét is, de arra már azért nem tudott visszaemlékezni.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. október 14. 12:57 Ugrás a poszthoz

Meglepetés vendég


Elhúztam a számat. Tudtam, hogy beszélni kell ezért Stellával, de nem akartam, hogy miattam keveredjen bajba. Pláne ne úgy, hogy én meg közben megszegtem a fogadásunk.
- Jó, de azért ne nagyon. Csak jót akart
- kértem, mert úgy éreztem muszáj megvédenem a lányt. Nem tudtam pontosan beazonosítani ki is lehet az előttem ülő srác, de úgy tűnt elég közeli viszonyban vannak, ezért nem is nagyon akartam beleszólni, csak egy kicsit.
- Suli? A bagolykőbe jársz? Mit tanulsz?
- kérdeztem rá, mert nem hittem, hogy oda jár. Pláne, hogy nem is volt ismerős. Reméltem, hogy ez azt jelenti, hogy nem jár Életvitelre, mert akkor én biztos ismerős lehettem neki, hiszen nem egy órát magam is tartottam.
Aztán a gondolataim teljesen elterelődtek, hogy megmutatta a tetoválását. Csak akkor néztem fel, amikor felnevetett. Közel volt hozzám, nagyon. Talán még meg is rettentem volna ettől a kevés helytől, ha nem lett volna ott az az imádnivaló mosoly a száján, ami engem is erre késztetett.
- Attól még lehet igényes és sokat jelentő egy tetoválás
- mondtam úgy, mint valami szakértő, pedig csak azt akartam, hogy tudja engem nem zavarnak a gyerekes dolgok. Hiszen nekem is voltak olyan szokásaim, amiket anyám nem tudott mire vélni, és mindig meg is jegyezte.
Beleittam a kávémba, és úgy hallgattam. Tehát gyerekkori dolog, akkor már jóó régóta ismerik egymást. - Ne haragudj, hogy megkérdezem, valószínűleg teljesen hülyének fogsz tartani, de... Stellának te vagy a bátyja? - kérdeztem meg, hiszen pár történetet már hallottam róla, de se a nevét nem tudtam, se azt, hogy néz ki. És annyira azért nem hasonlítanak, hogy elsőre levágjam a dolgot.
- Matematikát és táncot tartok nekik, meg a kiscsoportot én vezetem. Hozzájuk szokott bejönni Stella. Meg a Bagolykőben gyakorlótanár vagyok
- Ez így mind nagyon szépen hangzott és olyan felépítettnek, csakhogy nem voltam benne én magam biztos, hogy ezt akarom. Annyira lekötött volna ez a dolog, hogy egyszerűen nem szerettem volna. Utazni, na az lett volna a nekem való. Kár hogy nem tudtam egyetlen külföldi nyelvet.

Bogolyfalva - Ardai Tánya összes RPG hozzászólása (64 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel