36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. február 28. 17:52 | Link

Valentinom

- KaccKacc... Ismersz már.
Nem is kell nagyon hozzáfűzni ehhez semmit, elég annyi, hogy volt egy lány, aki tetszett, hetedévben elmeséltem Valentinnak, aki annyit felelt rá, hogy amióta ismer, azóta próbál összehozni a lánnyal és csoda, hogy a lány nem kapott még sikítófrászt annyira egyértelműek voltak a jelei. Hát, nekem nem. Csak a Roxfortnak, de ugyan, mit tudhat egy böhömnagy iskola tele emberekkel? Ugye? Ugye. Minden portré, minden diák tudta. Én pedig béna voltam. Amúgy volt időszak, amikor a későbbi nejem a prefektusom volt. Semmire sem emlékszem, csak, hogy féltem tőle. Okom mondjuk nem volt rá, csak úgy, féltem.
- Azt hiszem az egész házasság és férj szerepre való vágy csak azért volt, mert magányos voltam. Mert, nem hittem volna, hogy van bárki, akinek számítok a fiamon kívül. Ez egy ostoba és szemét gondolat volt tőlem. Nem gondoltam bele, hogy ez nem igaz.
Jól elgyakoroltam, hogy mit akarok mondani, hogy a lehető legérthetőbben meg tudjam fogalmazni, ami bennem van. Gyakoroltam a tükör előtt és úgy is, hogy Ash színtelen arccal nézett engem, majd közölte, hogy gáz vagyok. Aztán persze meglett a tökéletes mondandóm, és most, hogy itt ülünk, nem találom az agyamban, pedig jól meg szoktam tudni jegyezni a beszédeimet.
- Fizikailag szükségem van arra, hogy nővel legyek, ezt sajnos felfedeztették velem.
Aztán szépen le is lépett a kis piszok, ám amióta megtörtént a dolog, azóta tudom, hogy csak elnyomtam a vágyat, de meg nem szűnt. Vágyom rá, arra, amiből kaptam egy falatot, és amiből most úgy érzem, hogy nem csak egy falat, de egy egész hegyomlás kell nekem.
- Viszont ez nem jelenti azt, hogy valóban össze akarnám kötni bárkivel is az életemet, csak mert jól érzem magam vele.
Próbálok érthetően fogalmazni, de nem egyszerű. Egy piszok jó beszédre támaszkodtam, és zavar, hogy csak zizegés van a fejemben, ha rá gondolok.
- Úgy vélem, hogy az érzéseim, hasonlóak a tiédhez. Csak én nem vagyok annyira művészi, hogy pánikoljak. Mármint elég régóta természetesnek veszem, hogy veled osztom meg az életemet, csak nem beszéltünk róla. Senki mással nincs ilyen kapcsolatom, mint veled, és nem is akarom, hogy legyen. Érted?
Néha még saját magam számára is nagyon bonyolultul fogalmazok, hát még a külső szemlélőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. február 28. 18:28 | Link


Ma nagyot nőtt az árnyék


Teljes mértékben tisztában voltam vele, hogy nem voltam vicces, de nem is szándékoztam annak lenni, csupán enyhíteni a légkört. Már amennyire az tőlem lehetséges... Nem szokásom különösebben. Amúgy sem zrikálnám emiatt Alexot, elég sok idő neki feldolgozni úgy... mindent.
Persze, egyértelmű volt, hogy megint begyakorolt valamit, amit aztán próbál felidézni, talán még papírra is vetette otthon. Jellemző lenne rá. Pont olyan spontán volt érzelmileg, mint egy osztrák császár. Szóval igyekeztem figyelni és nem kétségbe vonni.
- Ühüm... Hát, igen, elég szemét - bólintottam pár aprót, majd kifejezéstelen arccal elhallgattam. Nem akartam közbe szólni, kíváncsi voltam, hogy mit is hoz majd ki ebből az egészből. Nem teljesen tudtam hová tenni, hogy mit jön nekem itt ezzel a sajnálatos nő dologgal. Én nem mondtam neki egy szóval sem, hogy ne tegye. Szóval ismét mélyet szívtam a cigarettámból, pár pillanatig lent tartottam, hogy aztán lassan kifújjam.
- Hm. Érdekes - azt hiszen, ennyi reakcióra futotta a részemről, így hirtelen. Alex, aki megrögzötten kapcsolat-mániás volt egész életében, nem akarna senkivel összetartozni. Elég alaposan felborult az angol világképe, ezt pedig nem tudtam mire vélni így hirtelen. Szóval csak ismét elhallgattam, hogy aztán kivárjam, hogy a kis mondókája végére érjen.
A cigaretta apró parazsát bámultam pár pillanatig, miközben a kezem a hintám láncára fontam és tűnődve várakoztam. Nem is tudtam, mit mondhatnék, mi lenne erre a helyes válasz.
- Nem lennék benne teljesen biztos. Csak mert Hedda lelépett, még nem kell rögtön pánikolni - jegyeztem meg halkan, ismét rá szegezve a pillantásomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. február 28. 18:56 | Link

Valentinom

- Érdekes?
Nem éppen ezt a részét várja az ember annak, ha kiönti a lelkét, még ha olyan szerencsétlenül is megy, mint most nekem. Valentin nem szeret az érzéseiről beszélni, sőt azt sem szereti, ha vannak neki, én meg nem tudok. Ő megtette és most én is megteszem, erre azt kapom tőle, hogy: érdekes. Hát na. Nem az, Ez komoly dolog, nem érdekes.
- Nem, nem, nem. Nem pánikolok, csak azt hittem, hogy ez már bennem nincs meg. Hogy én erre már nem vagyok. Azt hittem, hogy a nejemmel együtt ezt is a sírba tettem, de ez nem igaz. Vágyom arra, hogy női társaságban legyek és hiszem, hogy leszek is még. Nem dőlt össze bennem egy világ, csak mert Hedda elment, inkább azért, mert elindított valamit, amit nem tudtam rendesen kezelni. De már tudok, azt hiszem legalábbis, hogy tudok.
Jó, az elmélet már megvan, de maga a teszt, na az még nincs. Ahhoz kellene mondjuk valaki, aki hajlandó lenne arra, hogy semmi mást ne akarjon tőlem. Emellett pedig maradjon meg diszkréten a homályba, ne derüljön ki soha. Az én pozíciómban ezt nem engedhetem meg magamnak. Fogalmam sincs, hogy mikor volt időm ilyen következtetésekre jutni.
- Azt hittem, hogy a mentális kapcsolatra is vágyom, amit párosítottam a testivel, de ez hülyeség. Azért nem hiányzott eddig, mert megvolt, veled. Sokkal többre értékelem az, hogy valaki mellett biztonságban érzem magam, hogy kimondhatom a gondolataimat, a vágyaimat, mint azt eddig értékelni tudtam volna. Vagy sejtettem volna, hogy ennyire vágyok rá.
Próbálom jól megfogalmazni a dolgot, de valahogy kezdem úgy érezni, hogy minden egyes mondatommal csak beljebb terelem a macit a málnásba.
- Az van, hogy én is szeretlek Valentin, nagy valószínűség szerint mindig is szerettelek.
Puff, kint van. Mondjuk kezdhettem volna ezzel is, de hát annyira azért nem voltam összeszedett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. március 9. 18:26 | Link

Zója néni 🙈
ruci | március


Vége van, hivatalosan is elfogyott - legalábbis Maja számára - a vizsgázási kötelezettség száma az elmúlt héten. Most azonban újra azt a nyomást érzi a mellkasán mint az elején, ajkai remegnek és a szeme sarkában is könnycsepp bujkál, pedig nem is történt semmi rossz! Már klasszikus értelemben, sőt, inkább boldognak kéne lennie. Nem is érti mi okozta, hogy kicsit olyan változékony lett. Olyan jól érezte magát már éppen Lewyvel, de el kellett jönnie összepakolni, hogy a téli holmijait hazapakolja a szünetben. Meg kicsit ott is ragadt és ha nem megy haza az anyukájához, vér fog folyni. Ebben nagyon-nagyon biztos. Ez ijesztő, mintsem elszomorító, az a helyzet. Bármennyire igyekezett, nagyjából a mai napig sikerült a gondolataiból kiűzni azt a bizonyos önismeret vizsgát csupán. Mély levegőt vett, végül az órájára pillantva vette tudomásul, hogy bizony délután lett. Így szó nélkül hagyta félbe a pakolást, felkapta a kabiját és a hátizsákját, majd a poharat a kezébe fogta és elindult ki a kastélyból.
Nem találkozóra sietett, legalábbis nem a klasszikus értelemben. A lehető legnagyobb megerőltetésébe került, de kiderítette, hogy hol lelhető fel Mácsai tanárnő ebben az időszakban a legtöbbször: a játszótéren. Összeszedte magát, mert annak ellenére, hogy mennyire könnyed és kreatív iskolakerülő, nagyon rossz érzése volt, hogy sírt a nő előtt és el is rohant. Lebiggyesztett szájjal kezdte elérni a padokat és figyelt, hátha meglátja Zóját. A haját felkötötte amennyire sikerült, bár egy-egy tincs így is megszökött és arca körül, vagy a vállán pihent, miközben nézelődve került meg egy padot, amin hevert egy női táska. Megtorpant kicsit, két kézzel kezdte a Stitches műanyagkulacsot szorongatni, majd a szívószálat piszkálgatva emelte fel az éppen földbe fúrt tekintetét. Egyszerre akarta tudni, megtalálta-e, akit keresett és nem. Megint itt áll a bizonytalan Majácska és azt se tudja mit kezdjen magával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. március 9. 18:46 | Link

Majcsi

Javíthatna vizsgákat is, jó tanár módjára, vaaaagy, elvihetné a kölyköket a játszótérre. Igen az utóbbi mellett döntött, így a vizsgalapokat összepakolva elzárta őket a szekrényébe, majd a két lurkót felöltöztetve - ami egy érdekes vállalkozás két négyévesnél -, és egy kabátot felkapva indultak neki hármasban a játszótérnek. Hogy ő hogyan lett ennyire könnyedén kész? A válasz egyszerű. Még mielőtt a gyerekeket játszóterezésre invitálta volna, felöltözött, így amikor a kérdés elhangzott, már teljes harci díszben, bepakolt hátizsákkal állt a lurkók előtt. Kínos lett volna, ha ezek után azt mondják, nem akarnak menni.
- Tessék. Homokozó készlet.
Esztinek nyújtja át a készletet, mert tudja, hogy a kislány sokkal igazságosabban bánik az eszközök elosztásánál, mint Sean, és azt is tudja, hogy amióta a kislány itt van, jó hatással van a fiára. Ez első fél órában nem is nagyon kell beleszólni a játékba, olyankor még élvezik, csak utána jön majd a hintázni akarok meg a segíts a csúszdánál eset. Közben egy kisfiú és az anyukája a pad felé igyekeznek, felvéve a táskát pedig haza indulnak. Követi a tekintetével a párost, így sikerül kiszúrnia Maját is. Egy hosszú percig viaskodik azzal, hogy oda merjen - e menni hozzá, végül aztán csak rápillant a két lurkóra, akik nagyon jól elvannak, és úgy dönt, nem lesz baj, ha kicsit a lánykával is foglalkozik. Az a vizsga olyan kellemetlenül ért véget.
- Szia Maja!
Kedvesen és óvatosan közelíti meg a kislányt, nem kellene, hogy elfusson előle, mert még a végén elterjedne, hogy szabadidejében kislányokat zaklat a játszótéren. Kicsi falu ez.
- Hogy vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. március 9. 19:26 | Link

Zója néni 🙈
ruci | március


Nem érezte magát valami rendben, de volt már így máskor is, így nem akart ebből nagy ügyet csinálni. Csak ugye neki van az a fránya lelkiismeret nevű kis plusza, ami másoknál sokszor hiányzik. Ez meg nem hagyja annyiszor békén, mint szeretné. Bár még így is többet néz el neki, mint kellene vélhetően. Miközben lépdel még az se készteti mosolyra, ahogy arra gondol, hogy már előre kitalálta mit csinál majd Lewy szülinapjára, vagy, hogy találkozott Benjivel, aki nagyon-nagyon rendes volt vele, éppen tegnap. És itt ér a kör ismét az ominózus család gondhoz. Utálja, hogy van ez az egész, néha olyan csúnya dolgokat tud kívánni, amit jobb, ha ki se mond hangosan ezzel kapcsolatban.
Mély sóhaj hagyja el az ajkait, amikor felemeli a fejét és tekintete találkozik a nőével, kínos, zavart pillantásokkal ragad belé a szó a köszöntésre, aztán a kérdés után sikerül abbahagynia a poháron való dobolást.
- Csókolom… én… Sajnálom.
Válasz helyett inkább kezdett azzal, amiért részben idekeveredett, lehet a szerencse is kellett ehhez, de úgy érzi azért megérte a dolog. Kisvártatva végül a padhoz lép és lecsüccsenve zárja össze térdeit a cipőjével a földet piszkálgatva.
- Jobban már, nem akartam kiszaladni, tényleg sajnálom. Nem tudom mi történt pontosan… Ígérem jobban figyelek majd mindenre.
Vagy inkább csak halvány remény, hogy elhitesse magával is, pedig aki egy kicsit is jártas a háttéranyagában, vagy hall pletykákat, vagy olvas újságot, van, amiről többet és jobban is tud, mint Maja maga. Kellemetlen. Nem csak zavarban volt, de egészen kelletlennek is érezte a szituációt. Nem nagyon szeret csak úgy beszélgetni se, és nehezen tudja mit mondhatna még. Közben a gyerekekre pillant, próbálkozik ő, tényleg.
- Ők a gyermekei?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. március 9. 19:46 | Link

Maja

- Ne sajnáld, kérlek. Megesik, hogy egy - egy kérdés érzékenyen érinti a diákokat.
Őt magát annyira nem zavarta az eset, inkább az, hogy hiába szaladt a lányka után, ő gyorsabb volt, így nem tudott azonnal segíteni, már ha egyáltalán tud. Majd elválik. Viszont ahogy Maja leül, úgy ül le ő is a badra a táskát a szélére akasztva. Nincs benne semmi érték, csak innivaló, némi keksz és banán, ha hirtelen megéheznének, illetve egy könyv, amire valószínűleg nem nagyon lesz szüksége. A szokás hatalma.
- Igyekszem semleges kérdéseket feltenni a vizsgákon, de nem könnyű úgy csinálni, hogy minden diákomat védjek.
Emlékszik rá, amikor összeállította a vizsgakérdéssort sokáig gondolkozott azon, hogy a pozitív családi képet kérdezze-e vagy inkább a negatívat. Mivel azonban a feldobott érme írás lett, így a negatív nyert.
- A kisfiú, Sean az én fiam, a kislány, Eszter, ő a húgom lánya. Ő most dolgozik, így ilyenkor én vigyázok rájuk. Egy ideje már beköltöztek hozzánk, és láthatóan jót tesz a fiamnak, hogy van más vele egykorú is a környezetében.
Eddig elég nehezen türte a sok tinit és felnőttet, akik egyszerre nyúzták és akiket zavart a jelenléte, mert éppen aludt vagy játszott, és csak mert hangosabban beszéltek, a felnőtteket nézte és amikor veszekedtek megijedt és sírt, és aztán persze egyből mindenki feszültebb lett. Most, hogy Eszti is itt van, már más a helyzet, sokkal jobban elvan, eljátszik és már nem olyan erőszakos, aminek Zója is kifejezetten örül.
- Szeretnél beszélni róla? Kötetlenül mindentől. Az unikornisos cipőmre esküszöm, hogy nem jut vissza senkihez.
Megkocogtatja az unikornist aminek erre felvillan a szarva. Nem szokása ilyeneket venni, de ez egyszerűen annyira megtetszett neki, hogy nem hagyhatta ott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. március 9. 21:08 | Link

Zója néni 🙈
ruci | március


Érzékenyen érinti. Talán egy kicsit túlzásnak érzi visszamenőleg már a kitörését, de még mindig nem nagyon tudna mit kezdeni azzal a bizonyos kérdéssel. Olyan kellemetlen szúrást kelt a szívében és a fejében egyszerre. Mintha a lelki fájdalomhoz fizikai tüneteket rendelne szép lassan a szervezete, csak hogy észhez terítse. Pedig eddig éppen eleget ostorozta magát, most meg hiába próbálkozik, őt lökték el, megint. Ez valami Czettner tulajdonság lehet, örül, hogy ő nem örökölte. Illetve ezt meri remélni mélyen magában.
- Gondolom, és nem akartam gondot okozni. Csak…ahj. Megtörtént.
Megvonta kicsit félszegen a vállát, legalább a bocsánatkéréseket mellőzte a továbbiakban. Pedig, ha kellett volna, elmondja még kismilliószor, hogy azzal hátha rendbe hozhat mindent. Abban sem volt most már biztos, pontosan mit rontott el, csak valami nem volt helyén. Szemeit egyelőre inkább a kicsiken járatta, félve pillogott csak Zója felé. Nem a nőtől tartott, inkább a beszélgetés volt neki nehézkes, mint úgy mindig.
- Nagyon aranyosak. Láttam mostanában sok kisgyereket erre, elég népes a falu az előkészítőn kívül is.
Kicsit bátrabban beszélt már, próbált úgy tekinteni erre is, mintha csak valami könnyed időjárásról lenne szó, de már ezzel is magát vonta bele. Hiszen milyen kisgyereket látott legutóbb? Az újonnan „szerzett” egyik testvérének a lányát. Az unokahúga, aki mellesleg tényleg egy kis tündér volt, és… egy rossz szava sem lehetne rá, nincs is, csak, nem nagyon viszi vissza oda a lába. Már sehova. Kicsit megfáradt próbálkozó, Benji biztatása ellenére is. A cipőre nézve halványan elmosolyodott, most először, aztán belekortyolt a kulacsába.
- Nem tudom, mármint nem tudom hogyan… - Tanácstalanul nézett Zójára, aztán ahogy a kisgyerekek mintha visszatekintettek volna rá, ahogy odafordult összepréselve a száját elfojtotta a sírást. Elszámolt magában úgy tízig, aztán levegőt véve a földet nézte, úgy kezdtek kibukni belőle a szavak.
- Nekem anya volt a családom eddig, meg a nagyiék. Hiába szerettem volna apát, testvért, bármit, amivel nem lógok ki, nem csúfolnak… ennyi jutott. Nem mondom, hogy könnyen, de megszoktam és megszerettem. Most meg… hirtelen minden előkerült, itt van egy karnyújtásnyira. De mindenkin csak azt érzem, hogy én vagyok az ő és a saját problémám forrása is. Nem szeretnek… nem is fognak, talán jó így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. március 9. 21:40 | Link

Maja

Azt, hogy nem akart gondot okozni egy bólintással veszi tudomásul. Sejti, hogy nem ez volt a cél, akkor nem így nézett volna ki. Ennyire senki sem jó színésznő, róla pedig nem is feltételez semmi rosszat.
- Nem okoztál gondot.
Végül szóban is kifejti a gondolatát, mert nem akar kukán ülni mellette és csak bólogatni. Van helyzet, amikor ez kell, máskor meg az, hogy szóban is megerősítsék az embert. Úgy érzi, hogy most az utóbbi sokkal többet ér.
- Igen, fiatalodik a falu lakossága, egyre több friss házas és kisgyerekes választja otthonának, ami nagyon jó. Éppen mikor kezdett eltűnni ez a réteg, jött egy hatalmas bevánsorlás.
Kezdte félteni a falut. Szerette, de kezdett idősekből állni csak, több szomszédja is elkültözött néhány év leforgása alatt, házaik pedig vagy üresen állnak, vagy néluk idősebbek lakják. Ez persze nem baj, már, hogy az idősebb réteg, de valahogy jobb érzés a saját korosztályával találkozni, vagy tudni, hogy a gyermeke itt talál játszópajtást.
- Nem úgy tűnik, mintha jó lenne.
Ezt egy könnyű észrevétel, akkor is, ha az ember nem pszichológus. Általában a semmi, sosem semmi, és a mindegy nagyon nem az, ezen kívül a jó ez így azt jelenti, hogy nagyon nem okés a dolog.
- Miért lennél problémája a többieknek? Mi az, amit te elveszel a többiektől?
Elvégre egy közel nagykorú gyerekről beszélünk, aki épp csak annyit szeretett volna, hogy legyen teljes a családja, hogy megismerje az apját. Csak rá kell nézni, nem úgy néz ki, mint aki innentől apát, vagyont és mindent ki akarna sajátítani.
- A többiek látják, hogy fájdalmat okoznak neked?
Kérdezi váratlanul, tekintetét a gyerekekről Majára emelve. Egy érdekes gondolat kezd megfogalmazódni benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. március 9. 23:28 | Link

Zója néni 🙈
ruci | március


Hálás tekintettel díjazza a választ, és próbálja el is hinni ezt. Tény, másokat azért nem zavart legalább meg, a saját kis műsora is szerencsére köztük maradt többnyire, még páran észlelték, de szerencsére nem túl sokan. Nem szeret idegeneknek magyarázkodni, vagy úgy bármit velük. Nagyon rossz tulajdonsága ez az elzárkózás, de ha egy fal felépült, nehéz rombolás és durvaság nélkül leküzdeni. Mert ugye ki az, aki csak úgy képes megkerülni? túl sokat agyal butaságokon.
- Ühhüm, jobb így a suliból is lejönni hétvégén azért, hogy nem csak morgós nénik meg bácsik figyelgetnek.
És tényleg, ezzel nem lehet vitázni. Persze Majának semmi gondja az idősekkel, meg úgy az otthoni szomszédain kívül kevéssel akad kontaktusa, meg a hétvégézései is hullámzóak, éppen hol történnek. De azért tudja, hogy ez így van.
- Nem? - Kissé bizonytalanul formálja ezt az egyszerű kérdést, még ha ő is érzi, hogy már csak költői. Szeretné azt hinni, nincs igaza, de túl sok ellenállás az neki, amit látott és tapasztalt. Az apja már több, mint tíz éve kilépett az életéből szó nélkül, és jelen állásban lehet szeretné, ha ez a helyzet továbbra is megmaradna inkább a békesség érdekében. A többiek meg nyilván, ahogy ő kiakadt az elején, bennük is felfordult valami. De mindenki máshogy éli meg, talán.
- Nem tudom, semmit nem kértem, sőt, igazából legalább annyira nem akartam ezt, mikor kiderült, mint ők. De egyszerűen nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne négy testvérem, akik felbukkantak a semmiből. Illetve... itt voltak az orrom előtt...
Érezhetően fájdalmas pont ez is neki, hogy a sors ilyen fura, vagy kevésbé az, ki tudja, tréfát űzött vele. Nagy sóhajjal néz immáron a nőre és próbálja kicsit rendezgetni saját sorait, szabad kezével meg a padot kaparássza idegesen. Nem tudja mi a válasz, mi a jó válasz a kérdésre. Határozatlan mozdulattal vonja meg a vállát, tanácstalan nem pedig érdektelen. Luca hol akaratlanul, hol akarva kerüli és látványosan nézi levegőnek, ami fáj Majának. Zoé próbálkozik, de nem várhat tőle se mindent, Zora pedig... ő teljes vakfolt neki még.
- Van aki észrevette, van aki nem hiszem. Nem szeretek az emberekkel kezdeményezni, de én megkerestem őket, odamentem, ettől sem lett jobb. Tegnap találkoztam a... bátyámmal. Ő rendes volt, a többiekhez képest furcsa is. Érdeklődött, mesélt. Úgy tűnt, hogy talán örül is, az azért jól esett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. március 11. 19:39 | Link

Majácska

- Ezen kívül a boltokban is egyre több a fiatal. Ami szintén nem egy utolsó szempont, de minden gyorsabb és ők még tudnak mosolyogni. Mármint, persze az ember életében elég sok minden történik, olyanok, amik hátráltatják, vagy nehezítik az életét, de a fiatalok még könnyebben túllendülnek ezen, és ezért a kiszolgálás is vidámabb.
Ő maga szívesen meghallgatja az embereket, de tudja, hogy nem mindenki van így. Sokan elkedvetlenednek, mert a kiszolgáló – akár önhibáján kívül is –, de rossz légkört teremt. Itt viszont egyre kevesebb idősnek kell dolgoznia, a helyüket átveszik a fiatalok, engedve, hogy ők pihenjenek. Akár reggel megy bevásárolni, akár este, nem számít, mindig örülnek neki, és ez nagyon fontos a számára.
- Bele se merek gondolni, hogy ez milyen lehet, hogy őszinte legyek. Nagyon nagy teher megismerni is egy testvért, akit korábban nem ismertünk, és felbukkant a semmiből, az viszont, hogy végig szem előtt voltak és egyik pillanatról a másikra ismerősökből testvérekké válnak, őszintén csodálom, hogy ilyen kitartó vagy. Erős jellemet mutat, még ha te a mostani állapotodat gyengeségnek is fogod fel, egyáltalán nem az, sőt, talán több is, mint amit egy ember normál esetben elbír.
A válasza hallgatása közben előveszi az egyik üveget a táskából, áfonyás tea, olyan, mint a drog neki mostanában, annyit fogyaszt belőle, és újra meg újra képes kancsókat elfogyasztani. Akár éjjel is kész felkelni és készíteni. Az pedig, hogy a lányka kezében van a szívószálas pohár, arra kényszerítette, hogy ő is igyon, és valamit tartson a kezében.
- Mi lenne, ha erre a kapcsolatra koncentrálnál? Te tettél egy hatalmas gesztust, legyőzted önmagad és a szokásaidat, eléjük álltál, holott ez az egész helyzet nem a te sarad, ha fogalmazhatunk úgy, halvány gondolat se voltál akkor még, az, hogy az élet, az életed megfogant sem a te bűnöd, sőt, senkié sem. Az, aki ezért téged hibáztat, nem lesz építője a jellemednek, a fejlődésedet korlátozza csak.
Miközben beszél, muszáj a kezeit használnia, így az üvegét maga mellé téve, két kezével mutogatja a fejlődő jellemet, majd azt, amikor hirtelen valami, mintha elvágná, kezd el fojtani és csökkenteni a lendületét, míg végül a keze visszahullik az ölébe, de csak addig, míg újra fel nem emelkedik kissé. Persze nem kell azt gondolni, hogy ő most valami őrült módon mutogat, csak szeret szemléltetni.
- Viszont a bátyád nyit feléd, örül. Ebből a viszonzott kapcsolatból kellene a helyzet miatt elvesztett energiáidat bepótolni. Koncentrálj arra, hogy vele megismerkedj, hogy újabb és újabb szinteket ugorjatok a kapcsolatotokban, hogy a pozitív visszacsatolást te magad is pozitívan tud felhasználni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. március 11. 23:36 | Link

Zója néni 🙈
ruci | március


Eléggé magába volt azért roskadva, még ha ezt be sem akarta ismerni. Zója eszmefuttatására csak bólintott párat egyetértően, úgy gondolta bizonyosan igaza van, egyrészt mert jobban is ismerheti a helyet, másrészt logikusnak tűnt az egész, de bármennyire is érezte volna magát jobban, ha erről beszélnek, képtelen volt így a többihez képest „semmiről”. Viaskodott is, mert azért az ilyet nem szívesen teregeti ki az ember. Mi lett első alkalommal is? Az az ember, akinek először beszélt majdnem két évre rá kiderült, hogy a testvére. Ez se segít sokat a tanárai és az idegenek felé fektetendő bizalom kialakításában. Sajnálatos.
- Kicsit sem voltam… erős. Én is el akartam kerülni őket, ahogy azt tették velem. Csak akik valamennyire ismerték a helyzetet egy kicsit közelebb lökögettek hozzájuk, azt hiszem. Nincs ebben semmi csodálatra méltó. Legszívesebben a takaróm alatt sírtam volna, mikor kiderült és ki se jöttem volna onnan többet. Lehet ez is volt pár napig, kicsit összefolyt az az időszak…
Vallotta be végül őszintén szomorkásan keresve a nő tekintetét, de aztán el is vette róla, ahogy találkozott a kék szemekkel. Ahj, fene nehéz ez, így is hol úgy érzi túl sokat beszél, hol pedig azt, hogy inkább panaszkodik. Ettől meg rossz érzése van a pocijában, olyan görcsös, kellemetlen, elgondolkodtató. Próbál az apró, és lehet, hogy igencsak idegesítő pótcselekvéseivel leállni, így ölébe húzza a szabad kezét is, a poháron való dobolást pedig abbahagyja. Kissé talán zavart is, de a lelke jobban fogja magát érezni, hogy ha el is szúrta a vizsgadolgot, megpróbált javítani. Kezdi úgy érezni, hogy lassan fél év alatt nagyot fordult vele a világ, és nem is biztos, hogy negatív, hogy néha kicsit önálló, nyit és mer lépni. Csak ijesztő.
- Benjire? Nem tudom, tényleg azon járt a fejem közben is, és lehet azóta is, hogy talán csak kedves és nem akarta azt mutatni, hogy teher vagyok. De ettől még lehet a háta közepére se kívánna másként. Van családja, van egy kislánya is, nagyon aranyos, Legrának hívják.
Igen, ezzel kicsit jobban belement abba, hogy tulajdonképpen már az unokahúgával is találkozott és a sógornőjével, csak a bátyja nélkül. Fel volt pörögve a Lewys hétvége után és esztelenül rohant a hülyeségbe a saját megállapítása szerint akkor. Figyelte, miközben mutogatott az önismeret tanárnő, de ha őszinte kell legyen eléggé elveszett a szavak és a mutogatás párosában, ez kicsit túlterhelte az amúgy sem túl hasznos fejét.
- Az energiáim azért nem féltem, kaptam egy csomó jót is, éppen valahogy ezzel egy időben. Kompenzál az élet, vagy ki tudja. - Próbálta ő is pozitívra fordítani, mert a helyzet és a látszat ellenére bizony Maja elég optimistán áll a világhoz általában. – Azt mondta, még találkozunk, szóval bízom benne, hogy valahogy lesz. Már egy kicsivel jobb, mint előtte ezzel is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Rutkay Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 29
Írta: 2017. március 14. 17:26 | Link

Alison Black kisasszony


Csak néhány napja érkeztem Bagolyfalvára. Őrültség de pont a vizsgaidőszakban sikerült ide jelentkeznem. Mondjuk úgy, hogy voltak nehezítő körülmények. Anyámék világ körüli útra mentek, és úgy gondolták jobb lesz a bentlakásos suli. Így kerültem ide. De egész jó volt a hely. Ma is épp a játszótéren ültem és az egyik padon ülve az eget figyeltem. Jobban jártam volna ha tanulok, de nem volt épp kedvem hozzá. Jobban örültem neki hogy az emberek jövés - menését figyelhettem. Bár unalmas volt egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. március 14. 17:34 | Link

Rutkay Dávid úr


Bagolyfalván sétálgattam. Épp a játszótér mellett mentem el, amikor megpillantottam egy új arcot a játszótéren. Még sosem láttam. Odamentem hozzá, hogy bemutatkozzam:
- Szia! Az én nevem Alison Black. Új vagy? Még sohasem láttalak itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rutkay Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 29
Írta: 2017. március 14. 17:49 | Link

Alison kisasszony


Ahogy bambultam ki a fejemből hirtelen megszólítottak. Oldalra fordítottam a fejemet, egy velem egy idős szőke hajú lány állt mellettem.
- Szia Rutkay Dávid vagyok - mondtam egy halvány mosollyal. - Igen új vagyok nem rég érkeztem. - Válaszoltam a kérdésére és arrább csúsztam a padon, hátha le szeretne ülni. Örültem mert akadt egy beszélgetőtársam, és nem mellesleg ő velem egykorú volt.
- A Rellon ház tagja vagyok. Elsős diák. És te? - kérdeztem tőle kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. március 14. 17:59 | Link

Rutkay Dávid úr


- Én is a Rellon ház tagja vagyok- mondtam, majd egy kis néma csend után hozzá tettem- és elsős.
Pár másodpercig még egymás szemébe néztünk majd újra megszólaltam:
- Leülhetek melléd?- kérdeztem, de semmi értelme nem volt a kérdésnek, hiszen az előbb odébb csúszott. Örülök, hogy találkoztam vele. Eddig az én évfolyamomból nem sok mindenkivel tudtam beszélgetni, de most végre akadt egy akivel rendesen lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rutkay Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 29
Írta: 2017. március 14. 18:09 | Link

Alison kisasszony


- Ez remek! Nem, csak hát hanem évfolyam társak is vagyunk? Micsoda szerencse. - Mondtam egy széles mosollyal és mikor megkérdezte leülhet - e én csak a mellettem lévő helyre mutattam. Nem ismertem még senkit így örültem hogy egyáltalán szóba állt egy vadidegennel.
- És hogy tetszik a suli? Gondolom te régebb óta vagy itt mint én. - Vakartam meg a tarkómat.
- Neked nehéznek tűnnek a vizsgák? - Kérdeztem tőle. Mert számomra annyira nem voltak még vészesek. Sőt ahhoz képest hogy év végén érkeztem, egész jól mentek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. március 14. 18:18 | Link

Rutkay Dávid úr


- Hát igen, úgy félév után érkezhettem egy kicsivel.- válaszoltam a kérdésére. Kicsit elmosolyodtam majd folytattam a mondani valómat.
- Szerintem aki rendesen figyelt órákon, vagy a te és az én esetemben aki rendesen átolvasta a vizsga előtt az anyagokat annak nagyon jól kellet, hogy sikerüljön. Én egyszer át is olvastam de hát meg is lett az eredménye.- a mondani valóm végére elpirultam. Pár percre elfordítottam a fejemet és néztem ahogy a gyerekek játszanak, majd feltettem egy kérdést Dávidnak:
- Ugye nem beszélek túl sokat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rutkay Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 29
Írta: 2017. március 14. 18:27 | Link

Alison kisasszony


Figyelmesen hallgatom amit mondott. Ő már egy féléve itt volt így többet látott a faluból és a suliból.
- Nincs is bajom a tanulással, bár egy kicsit fura hogy pont vizsgaidőben vettek fel. De hozzá kell tennem a tanulás nem az erős oldalam. - Mondtam nyugodtan és tovább figyeltem. Érdekes volt a véleményét végig hallgatni, majd hirtelen megkérdezte nem beszél e sokat. Én csak felhúztam a szemöldökömet.
- Dehogy is. Nyugodtan, folytathatod. Szívesen meghallgatlak. - mondtam nyugodtan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. március 14. 18:38 | Link

Rutkay Dávid úr


Örültem, hogy úgy gondolja, hogy nem beszélek túl sokat. Aztán hirtelen eszembe jutott egy fantasztikus ötlet.
- Mit láttál eddig?- kérdezem szinte ugrálva, mire ő csak kérdően néz rám. Amikor láttam, hogy nem érti mire gondolok, el kezdtem beszélni.
- Szóval az az ötletem támadt, hogy körbe vezethetnélek a környéken, mivel csak nem rég érkeztél. Addig is nem itt csöveznénk.-mutattam körbe a játszótéren.- mivel már vagy fél órája itt ülünk minden bizonnyal elég rendesen megismerkedtél ezzel a játszótérrel, szóval akár mehetnénk is máshova.- Láttam az arcán, hogy kezd leesni neki, hogy miről van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rutkay Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 29
Írta: 2017. március 14. 18:49 | Link

Alison kisasszony


- Őszintén? Eddig a könyvtáron és a szobán kívül semmit sem láttam. - Mondtam neki nyugodtan, miután kifejtette az ötletét. Jól állt neki az eféle vidámság. Úgy hogy nem zavart a zsongása.
- Tévedés, mert csak te ülsz itt félórája. Én már vagy két órája itt ücsörgök. - Kötekedtem vele csak úgy.
- Rendben vezess körbe, és legalább jobban megismerhetjük egymást is. - Mondtam felkelve és a kezemet nyújtottam nei, hogy felsegítsem a padról amin ültünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. március 14. 19:00 | Link

Rutkay Dávid úr


Megfogtam a felém nyújtott kezét, hogy fel tudjak állni. Nem igazán tudtam,hogy hol kezdjük ezért feltettem neki is a kérdést:
- Na hova szeretnél először menni?-Kérdeztem, mire neki állt gondolkodni.
- Még mielőtt válaszolná szeretném előre leszögezni, hogy nem vagyok a legjobb idegenvezető. Csak, hogy tudjad még én sem voltam mindenhol szóval az sem baj igazából mert akkor együtt felfedezzük a helyet.- Ezt a mondatot még mosolygósabban mondtam, mint az azelőttit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rutkay Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 29
Írta: 2017. március 14. 19:06 | Link

Alison kisasszony


Segítettem felállni neki, majd elgondolkodtam.
- Mind egy merre megyünk. Oda viszel ahová gondolod, csak aztán ott ne hagyj valahol. - Mondtam egy vigyorral. A felfedezősdi jól hangzott.
- Jól van akkor induljunk el valamerre. Ha eltévedünk legalább együtt tesszük. Egyedül olyan unalmas lenne. - Tettem hozzá vigyorogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. március 14. 19:16 | Link

Rutkay Dávid úr


Nevettem rajta, majd kimentünk a játszótérről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. március 16. 12:03 | Link



A kocsma hát persze. Talán az volt a leghíresebb hely Bogolyfalván.
- Ha szeretnéd, meg tudom mutatni merre találod - mosolyogtam rá. Bíztam benne, hogy nem azért beszélget velem, hogy elraboljon vagy valami hasonló. Mert anyukám biztos elmondana most mindennek mert segíteni akarok. Bár igazából már jó régen vitáztunk már.
- Nagyon szép - néztem elbűvölve. Aztán rádöbbentem, hogy még be sem mutatkoztam. Bár ez az etikett szerint a férfi dolga, én azért gondoltam nem bízom a véletlenre. A férfi amúgy is eléggé elvarázsoltnak tűnt.
A kinyújtott kéz felé ugyanolyan módon jutottal el, mint a férfi. Bár elég nehéz volt megtartanom magam úgy, azért kezet fogtunk. Szinte rögtön utána elengedtem magam, és hagytam hogy a hintával együtt kilengjek.
- Tulajdonképpen miért jöttél? - próbáltam valami kérdést feltenni, ami továbbra is fenntartja a beszélgetést. Nem szerettem volna olyan dologba belekérdezni, ami nem is tartozik rám, de azért a kíváncsiságom erősebb volt mint bármi más.
- És közben felőlem el is indulhatunk... - tettem hozzá, mert hát nem két utcányira volt a kocsma. Volt az három is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2017. március 19. 10:19 | Link

Ráhel

Pár napja volt még csak Bogolyfalván, de igazság szerint eléggé megszerette a helyet. Kirill meggyőzte, hogy véletlenül sem fogja elvenni a szüleitől, csak valahol aludnia kell amíg nem jönnek érte. Bár a fiú nehezen hitt neki, de végül megtette. És azóta elkezdte élvezni az itt töltött időt.
Ma volt az első napja az előkészítőbe, és igazán élvezte ahhoz képest, hogy semmi ilyenhez nincsen hozzászokva. Amikor a szüleivel lakott egy házba, akkor ők azt akarták, hogy a legjobb neveltetésben részesüljön, ezért külön dajkát fogadtak neki. Az a nő minden idejét rászánta, és foglalkozott vele. Most nincs ilyen kiváltsága, mégis jól érzi így magát. Ráadásul ez a szőke lányka, akinek a kezét fogta éppen kivitte őt a játszótérre. Semmi panasza nem lehetett.
- És képzeld, még azt is megtanultam ma, hogy az a betűt hogyan kell írni - magyarázta tovább a dolgokat a szöszinek. Amióta elindultak a suliból, szinte be sem állt szája Mártonnak. Folyamatosan a nap eseményeiről beszélt, hiszen ez akkora élmény volt neki. Szinte pontról pontra elmesélte az egészet. Persze az egész nagy katyvasznak tűnt, hiszen össze vissza mondta, kezdve az ebéddel, folytatva a reggellel és most valahol a kora délelőttnél tarthatott. Ráhelnek rendesen figyelnie kellett, hogy el ne veszítse a fonalat.
- Hintázzunk! - csillant fel a szeme, amint megpillantotta az egész játszóteret. Persze azért továbbra és fogta Ráhel kezét, és várta a megerősítést, hogy tényleg odamehet.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2017. március 19. 10:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. március 19. 10:37 | Link

Zsombi  Love



Egyszerűen csak megint nem gondolkodtam, ez mostanság nagyon sokszor előfordul velem, így történt az is, hogy most egy csöppség fogja a kezem, miközben a játszótér felé haladunk.
Én is imádtam ott lógni, biztos, neki is tetszeni fog, meg hát Sean is odavan tőle, ők csak nem különbözhetnek annyira.
Még szerencse, hogy hozzátudtam jutni a kávémhoz - így szünetben kicsit nehéz, senki nem mer velem szövetkezni, mert tart Zójától -, szóval még azt is fel bírom fogni, amit mond. Mosolygok azon, hogy szinte be sem áll a szája, de én másokkal ellentétben nagyon örülök neki. Nem szeretem a kínos csendeket, és mindig azon vagyok, hogy megtörjem őket, a végén pedig pontosan így teszek én is. Mondom, ami eszembe jut.
- Na de ügyes vagy. Ha így folytatod, hamar fogsz majd tudni levelet írni, például a szüleidnek - elismerően mosolygok rá, még a zsebemből is előhalászok egy gumicukrot, amit diszkréten nyújtok felé. Mondhat nekem bárki bármit, annál finomabb édesség nincs.
- És mit szólsz a többiekhez? Beszélgettél már valakivel? A tanárok jó fejek? Amikor én jártam oda, imádtam őket, főleg Everett bácsit, majd meglátod, az a férfi hatalmas fazon - vigyorgok rá, én nagyon szerettem az előkészítőt, emlékszem is, hogy év elején, mennyire nem akartam ott hagyni. Máig úgy látom, hogy ott sokkal jobb lenne még nekem is.
- Persze, csak előbb... - leguggolok, és megkötöm a cipőfűzőjét, meg szépen be is tűröm neki, nehogy itt orra essen, nem szeretném, ha bármi baja lenne.
- Na, verseny? - állok fel, és kihívóan mosolygok rá. Nem is olyan nehéz ez, és esküszöm, szeretek vele lógni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2017. március 19. 10:57 | Link

Ráhel

Mind a ketten nagyon szószátyár módba kapcsoltak, mintha teljesen egymásra hangolódtak volna.
- Azt én is remélem. Majd megkérem őket, hogy ne siessenek értem jönni, de azért meglátogathatnának - mondta mosolyogva. Még a szokásosnál is jobb hangulata lett attól a gondolattól, hogy akkor tud majd beszélni a szüleivel. El is határozta magát fejben, hogy bizony sokat fogja gyakorolni az írást. Elvette a lánytól a gumicukrot, és miközben bekapta egy mosolyt küldött a szöszi felé köszönetképpen.
- Sajnos még nem sok mindenkivel találkoztam, még csak ma volt az első napom. De mindenki nagyon kedves volt. És okos - tette hozzá, és komolyan bólogatott hozzá, hogy bizonyítsa mennyire komolyan is gondolja.
Hagyta, hogy Ráhel bekösse a cipőjét, sőt még egy kicsit előre is nyújtotta a lábát, hogy ezzel is segítsen. A versenyfelhívásra bólintott, és azonnal rohanni kezdett a hinta felé. Úgy érezte ő a leggyorsabb a világon. És láss csodát, ő is ért oda először.
- Én győztem! - ujjongott és a magasba emelte a kezeit és úgy ugrált hozzá. Aztán gyorsan belepattant a hintába. Egy kicsit ugrania kellett hozzá, ugyanis nem ért le a lába. Egy ideig kapálódzott velük, és össze-vissza dülöngélt, hogy beindítsa a szerkezetet, de elég nehezen ment neki.
- Ne segíts, menni fog - mondta a szőke lánykának, és tovább erőlködött, míg végül kilendült a hinta, és egy örömteli mosollyal a kisfiú elkezdte hajtani.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2017. március 21. 14:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. március 19. 11:14 | Link

Csöppöm  Love


- Biztos, hogy megfognak. De sok dolguk lehet, legyél türelmes, és addig fogadj szót Kirillnek. Ha azt mondja majd a szüleidnek, milyen okos és szófogadó vagy, biztos többet is fognak jönni - noha kicsit kellemetlen nekem ez a téma, meg az, hogy ilyet kell mondanom, biztos vagyok abban, hogy nem én leszek az, aki kiirtja belőle a reményt. Velem is így kezdődött, és lám mi lett a vége, tényleg remélem, hogy csöppség szülei nem arra játszanak, amire az én apám.
- Te is vagy olyan okos, egyszerűen csak nem volt lehetőséged megmutatni, de én látom ám - borzolom kicsit össze a haját vigyorogva. Tényleg hamar zöld ágra verődtünk mi ketten, furcsán jobban megértetem magam vele, mint mostanság bárkivel, és esküszöm, szükségem volt már erre.
A versenyfutásban viszont csalok kicsit, hagyom nyerni, elvégre az önbizalom építés a cél, aztán mikor látom rajta az örömöt, még büszke is vagyok.
- Hatalmas vagy, pacsi - nyújtom a kezem egy ötösre, aztán nevetek kicsit a próbálkozásán. Mikor közli velem, hogy még véletlenül se segítsek, teátrálisan lépek hátra egyet, kezeim a hátam mögött kulcsolom össze, hogy jelezzem, nem is fogok.
- Látod? Nálam máris jobb vagy. Nekem még ennyire se ment elsőre, Zójának kellett folyton meglöknie, mert csak egy helyben kalimpálóztam - ülök le aztán a másik hintába, és mivel most már a lábam is leér, könnyedén lököm meg magam.
- És mi a véleményed Kirillről, jól megvagytok? - fogalmam sincs, mennyire szeretne erről beszélni, de evidens, hogy tudni szeretném, hogy érzi magát nála.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2017. március 19. 11:34 | Link

Ráhel

A kisgyerkőc boldogan ad egy pacsit a lánynak, aminek igaz, hogy nincs valami nagy hangja, hiszen nem tud akkorát csapni, de nem is az a lényeg. Aztán percekig próbálkozik a hinta meglökésével, mire sikerül neki. Büszkeség tölti el, amikor a szöszi azt mondja neki, hogy elsőre még neki sem ment ennyire, és bizakodva nézi, hogy most viszont milyen könnyen löki be magát.
- Akkor nekem is ilyen könnyen fog menni, mint most neked - mosolyog a lánykára, miközben továbbra is hajtja a hintát. Ha egyszer megállna vele, akkor valószínűleg nem tudná újra elindítani. Jobb ez így.
- Igen. Azt hiszem senki más nem szeretnék ennyire, hogy vigyázzon rám - jelentette ki egy kis gondolkodás után. - Tudod van saját szobám is. És segít megtanulni gördeszkázni. Igaz, még nem megy annyira, de már csak idő kérdése. És lehet kapok egy kutyust is - mesélte csillogó szemekkel. - Bár ez lehet túlzás. Ezt még szerintem meg kell vele beszélnem... - gondolkodott el, ugyanis a kutya ötlete csak délelőtt ötlött fel benne, egyáltalán nem beszélt még erről vele. De szinte biztos volt benne, hogy meg fogja engedni.
- Milyen a nagysuli? - kérdezte, mert már hallott róla ezt-azt Kirilltől, de még egyszer sem vitte el. És ahogy látta nem is nagyon akarta. Bár az is lehet, hogy nem akarta a kisgyereket egyszerre ennyi változásnak kitenni. Ki tudja?
- Tudod egyszer majd egyszer én is oda szeretnék járni, csak nem tudom hogy anyáék addig nem visznek-e haza - magyarázta.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. április 30. 11:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér