36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 24 25 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. november 1. 11:03 | Link

Yarista Kiss

A kezdetekben még bennem lévő rossz érzés lassanként eltűnt, főleg mikor a kviddics került szóba.
- Mindketten elmentek a suliból - Utóbbi elég rég tűnt már el a kastélyból, míg előbbi mostanában. Érthető tehát, hogy Yar miért nem látta a szöszit a meccseken.
- Naa, akkor nem vagyok egyedül. De jó. Pedig már kezdtem aggódni, hogy csak engem sikerül nekik mindig megtalálniuk - Én igazából már annak is örültem volna, ha az ellenfél térfelén marad mindkét gurkó, és nem minket támad be. Egyikünket se. Az a legrosszabb, mikor látod magad felé repülni, és tudod, hogy senki sincs aki megmenthetne. Olyankor próbálkozol te, de az esetek többségében a gyógyítónál végzed. Én pedig már túl sokszor kerültem fel a gyengélkedőre ilyen-olyan esetek miatt, így bizonyára nem csak én vagyok az egyetlen, aki azt várja, hogy ez befejeződjön. Közben sikerült választani is, egy sima, hétköznapi sonkás-kukoricás pizza mellett tettem le a voksom, és miután elvitték az étlapokat, tudtam újra Yaristára figyelni. Aki közben még a rajongós kérdésemre is megadta a választ.
- Ahhoz képest, hogy nem bírod a tömeget, százak előtt játszol a pályán...Egyébként én is így vagyok vele - Kicsit ellentmondást éreztem nem csak az ő, de az én szavaimban is. Sok szép helyre meg én is nagyon szívesen járnék, de közben biztos hiányozna a kastély, az ismerős folyosók és az oly jól ismert kviddicspálya, a szurkolói páholyról nem is beszélve. Meg sem tudnám számolni, hányszor mentem ki megnézni egy meccset, na meg szurkolni valakinek.
- Öööö úgy volt? - Emeltem fel tekintetem az elém rakott pizzáról, aztán hunyorogva gondolkodni kezdtem. Tényleg erről volt szó, vagy összekevert valakivel? Egy másik Izabellával. Meglehet.
- Köszönöm, viszont. Izgalmas? Az van bőven. Majdnem betörtek hozzánk, aztán beáztunk, és jó sok időbe telt visszaállítani mindent, Dol elment a suliból, ezáltal Tilda lett a házvezető, Warren prof pedig a helyettese. Eddig sem voltunk valami nagy bajkeverők, de azt hiszem ilyen helyettessel a nyakunkon kétszer is meggondolja magát minden kék. Na meg persze én is nagyon szívesen büntetek - Angyali mosolyt varázsoltam az arcomra, közben visszapillantottam az elém helyezett ételre és rögtön megjött az étvágyam. Szinte hallottam a gyomrom korgását, ahogy elkezdtem felszelni a pizzát. Szinte.
- Na és a csapattal mi újság? Nyeritek a meccseket? - Maradjunk akkor már a kviddicsnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. november 1. 13:10 | Link

Mizus :3

A hír kissé lelombozza, bár igaz, hogy Iza nem említette, hogy a kviddicset is abbahagyták volna.
- Igazán kár, tehetségesek voltak, Dasha mindenképpen – összeszorítja az ajkait és egy kicsit megingatja a fejét. Nem mindenkiből lesz játékos, de a Bagolykőben egészen tehetségesek játszanak, nem is érti, hogy a válogatott, miért nem innen szerzi a játékosait, vagy támogatja őket valahogyan. A gurkókra elmosolyodik, ő nem egészen így értette. Számára a játék része, és az izgalomfaktort fokozza, na meg a koncentrációra rengeteget kell fordítani. A kviddics ettől lesz komplexebb, hogy nem csak az ellenfelektől kell tartani.
- Ha megbarátkozol velük, elkerülnek majd. Tisztelni kell őket, nem félni, különben észreveszik és rámennek a félénkebbekre – kacsint egyet, bár ez csak amolyan okoskodás, hiszen a gurkóknak nincs lelkiismeretük. Mégis, ha másképp állsz hozzájuk, talán jobban tudsz rájuk figyelni, kevésbé fognak „szeretni”. Persze ha jobb vagy a többieknél, azt az ellenfél is megérzi, és akkor nyilvánvalóan kipécéznek maguknak. Yarista szerencsére hasonló képességű, vagy jobb csapattársakkal van körülvéve, így az ellenfél már csak arra figyel, hogy épp kit kell kivonni a forgalomból, nincs első prioritása a terelőknek.
- Bírom én, amíg nem akarnak túl sokat tőlem. Vannak dedikálási napok, szerencsére nem sok egy évben, akkor aztán van haddelhadd. De azért van ennek előnye is, például most sem zavarnak, aminek nagyon örülök – felemeli a poharát Mizus felé, majd iszik még egy kis kortyot. Szerencsére elkerülik a nagy tömegek a hétköznapokban, ennek nem tudja, hogy mi az oka, de biztos benne, hogy a csapat gondoskodik róla, hogy ne nagyon találjanak rá. Na, meg a hoppanálás is csodákra képes, szegény mugli sztárok, akik ezzel nem rendelkeznek, rettenetes életük lehet, Yarista szerint. Viszont kényelmesen él, megvan mindene, így tulajdonképpen van elég kompenzáció.
- Azt hiszem, de lehet, hogy tévedek. De ha nincs, hát nem baj, az úgyis csak ürügy lett volna, hogy egy régi ismerőssel találkozhassak – vigyorog, és közben megjön a pizzájuk is. Élvezettel kezd neki és el kell ismernie, hogy nagyon finom. A magyar konyhát amúgy is jobban kedveli mindennél, de sajnos Skóciában erre kevés az esélye. Catherina szokta néha meglepni ilyesmivel, de erről valószínűleg le kell mondani. Kicsit el is komorodik és gépiesen kezdi enni a pizzát, miközben hallgatja a beszámolót.
- Jól van, nem unalmas az élet. Warren az a defenzor? Mintha úgy rémlene… mindig szerettem meglógni a prefik elől, nagyrészt sikerült is. Ne tud meg milyen kommandók voltak, és miket csináltunk – vigyorodik el végre, mert tényleg voltak nagy balhék. Bár a kviddicses Rellon-Navine-s balhét nem igen fogja felülmúlni semmi. Mármint amiben ő részt vett. A régi szép idők.
- Nagyrészt nyerjük. Egészen jó csapatunk van, szeretek ott játszani. Majd küldök neked két jegyet, ha szeretnéd – és valóban. Mindig szokott nála lenni egy-két jegy, de most nem hozott. Soká lesz a következő, két hét múlva, egyelőre még csak a fanatikusok szerezhetik meg, ő csak a meccs előtt kap majd párat. Gondolja, nem szeretne egyedül menni a lány, meg ki tudja, hogy a méhek… Ő sem szeretett egyedül menni sehova, mondjuk pont a kviddicsmeccs az más kategóriát képviselt.
- Te idén végzel ugye? Holló bá kitesz magáért megint biztos. Én hogy paráztam, ne tudd meg, de annál könnyebb volt azért… - igen, de nem volt könnyű. Sokat tanult rá, és azt hitte meg fog bukni. Sajnos az egyik évben a felix felicist felhasználta a vizsgákra, pedig akkor jól jött volna, az biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. november 8. 12:11 | Link

Yarista Kiss  

Valóban jó játékosok voltak és kár, hogy elmentek, de még mindig lehet abban reménykedni, hogy egy idő után majd visszajönnek és minden mehet tovább úgy, ahogy eddig. Ez csak egy kis útkeresés, és egyszer minden a régi lesz.
- Nocsak, valaki milyen gurkószakértő lett - Mosolyodtam el a szavait hallgatva. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Yart is hasonló módon hozzám, többször is megtalálták volna a kelleténél sok bosszús pillanatot okozva neki ezzel. Az elgondolkozott arcát látva is megbizonyosodtam benne, hogy tényleg lehet valami abban, amit az előbb kiokoskodtam. Valamennyire biztos igazam volt.
- Ne kiabáld el, még bármi megtörténhet. Ez Bogolyfalva - Csóváltam a fejem halvány mosollyal az arcomon, pedig teljesen komolyan gondoltam amit mondtam. Itt olyan dolgok történtek és fognak még történni, amikről sokan csak hallani fognak, de az sem biztos, hogy el tudják ezt hinni majd. Vagy csak kimarad az életükből és soha nem is értesülnek róla. Persze ez így elég erős kifejezés, de mondom, ez Bogolyfalva. Itt minden megtörténhet.
- Én nem fogok ellene kézzel-lábbal tiltakozni, hidd el. A nővérem amúgy is odavan érted.. - Nevetve ráztam a fejem, ahogy eszembe jutott Vivien arca, mikor megtudta, hogy én ismerem Yart, sőt mi több, háztársam is volt. Azt hittem ott fog elájulni a konyha kellős közepén, de csak sikított egyet és elrohant valami barátnőjéhez. Azt hiszem ezek után sosem fogom megérteni a nővérem.
- Igen, ő az és néha nagyon ijesztően tud nézni, én legalábbis meg szoktam ijedni a szemeitől. Húú, várj csak, ilyen nagy bajkeverő voltál? Nem is tudnám elképzelni rólad - Húztam fel a szemöldököm felpillantva a pizzából, mikor tudatosult bennem, mit is mondott Yar. Ő, mint a prefektusok elől menekülő; ő, mint a berendezésrongáló; ő, mint a főkolompos? Egyszerűen sehogy sem tudtam elképzelni.
- Mindenképp - Hálásan pislogtam rá, majd egy pillanatra az éppen kinyíló ajtó felé fordultam. Aztán rögtön vissza a pizzához és újra enni kezdtem. Egészen addig csendben táplálkoztam, míg szóba nem került a végzős vizsga, ezzel együtt pedig majdnem meg is akadt a torkomon a falat. Szerencsére volt még bennem annyi, hogy nem kezdtem el fuldokolni az étterem kellős közepén, csak egy halk torokköszörülés után lenyeltem. A biztonság kedvéért pedig a poharam is a számhoz került.
- Ne is mondd. Amikor csak az év végére gondolok, tisztára rágörcsölök a dologra, remegni kezd kezem, lábam, és elég nehezen tudom megnyugtatni magam. Ne tudd meg mennyire félek a vizsgától - Egyelőre még nem kezdtem el tanulni rá, de egy vagy másfél hónap múlva biztos már a könyveket fogom bújni, néha benézek majd a szerkesztőségbe, meg edzés lesz a gyerekeknek, és ennyi. Átváltozom antiszoc Izába és morogni fogok, ha valaki megzavar tanulás közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. november 9. 13:49 | Link

Mizus :3

- Á-á, én gurkó elkerülő szakértő vagyok… többnyire – vigyorog vissza Mizára, mert mi tagadás, mindig neki sem sikerül elkerülnie őket. Szerencséjére a meccseken ez nagyrészt sikerül, úgyhogy egyelőre elégedett a pályafutása alatti gurkótalálkozások számával. Ha pedig el se talál valakit a gurkó életében sem, az vagy Fortuna kegyeltje, vagy nem kviddicsezik.
- Gondolod ennyire misztikus ez a falu? Lassan már város ugyan, annyi új és nagy ház jelent meg itt. Talán ide kéne költöznöm – gondolataiban Zephyrine áll, és az, hogy milyen jó lenne vele itt lakni, már amennyire ő egy helyen tartózkodni szokott. Nem tekinthető sok időnek ez, az állandó utazgatások miatt, bár tény, hogy a legjobb lenne a csapat székhelyén, a kviddicsstadionra nyíló kilátással lakni. Azt vesszük azért ez sem olyan egyszerű, hiszen két év alatt három csapatnál is megfordult, mire eljutott a Szarkákig. De talán ez lesz a végállomás, ki tudja azt megmondani?
Igen, mint a szerelemben, igaz?
- Na, szép. Szóval te nem is? Milyen kegyetlen vagy! – felnevet, látszik rajta, hogy csak vicc volt. – Egyébként pedig igazán le vagy szidva, mert nem is meséltél a nővéredről soha sem, pedig biztosan érdekelt volna akkoriban vele egy mozi, vagy ilyesmi – nos, igen, Yarista eléggé váltogatta a barátnőit. Hol az ő, hol nem az ő hibájából, de az biztos, hogy igazán nem panaszkodhat, mert mindegyikük a maga módján szerette a fiút és a kviddicses is őket. Szép időszak volt, egyedül csak azt sajnálta, hogy az órák miatt kevesebbet kviddicsezhet, de hát a lányok, mindig megvigasztalták, khm…
- De, ha ennyire rajong, küldök majd neki egy dedikált fotót, jó? – ezt már igazán rábízhatja Izára, miközben megjön az étel és már neki is látnak. Az biztos, hogy Yarista jó evőkével rendelkezik, de valójában sosem evett malac módon, annyira belenevelték a normális étkezést. Egy kicsit érdeklődik a lánytól az iskoláról és néhány emberről, csak, hogy ne szakadjon meg a beszélgetés, mert jól érzi magát.
- Bajkeverő? Á…dehooooogy – még a kezét is felemeli evőeszközöstül, hogy még meggyőzőbben lehessenek átlátszóak a szavai. Mi tagadás, volt ő az igazgató szobában, meg párszor büntetésben is. Főleg a rellonos időszakában, de levitásként sem mondhatnánk szende ifjúnak. Bár legtöbbször a féltékeny srácok és dühös lányok elől menekült, ha sokan voltak. A lányok veszélyesebbek, az már biztos!
- Akkor ezt megbeszéltük – zárja le a témát, és egészen jó hangulata lesz. Valószínűleg ugyanarra a meccsre fog szerezni még kettőt, ahová Annának is adott, ha lesz még. Ez csak pár megbeszélés és szívesség kérdése.
Iza végzős, úgyhogy lesz majd izgalom. Ő maga is izgult, de a végén nagyon örült, hogy sikerült neki. Bátorították, hogy menjen egyetemre, de talán majd akkor, ha már nem lesz aktív. Nem érzi, hogy neki ennél egyelőre többet kéne tudnia a varázslásból, a pályára pedig ez nem is szükséges. Non-verbálisan megtanult varázsolni, hoppanálni is tud, animágus is… ha így jól belegondol, tényleg kicsit túl van képezve, és majdnem hogy fölöslegesen.
- Hát gondolom, de menni fog, ha nekem megy. Te sokkal okosabb vagy, mint én valaha leszek – hogy ezt pontosan mire is érti, nem fog kiderülni, és közben elfogy a főétel is. Odahívja a pincért, mert akar egy kis meglepetést is szerezni Izának, meg, ha már ott vannak, egyenek még valamit.
- Két harcos dínó lesz még, kérem – a pincér kissé elgondolkodik, de aztán szélesen elmosolyodik. Talán régen rendelhettek már ilyet, Yaristának az egyik kedvenc szórakozása volt.
- Fehér, vagy fekete? – teszi fel a kérdést titokzatosan mosolyogva. – De gyorsan, előre kell megmondani!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. november 13. 18:47 | Link

Yarista Kiss

Elmosolyodtam Yarista gurkós megjegyzésére, de többet nem kívántam ehhez hozzászólni. Addig én is tökre elvoltam, amíg engem nem találtak meg, de hát a tavalyi idényben is elég sokszor sérültem, talán túl sokat is, pedig azért valljuk be, nem igazán tartózkodtam a pálya azon részein, ahol gyakori lehetett volna a sérülés. Egyelőre viszont még éltem, és ez volt a legfontosabb.
- Biztos nagyon sok lány örülne, ha ideköltöznél - Mosolyogtam ismételten Vivienre gondolva. Komolyan, ha a nővérem ezt megtudja, azt hiszem többet békén sem hagy addig, míg minimum egy Vivien-Yarista találkát össze nem hozok. Értem én, hogy nagyon szereti Yart, meg csodálja és így tovább, de kicsit már betegesnek tartom a rajongását. Mondom ezt én, igen.
- Cssss, ne leplezz le.... én vagyok a legnagyobb rajongód, csak tudod, ezt titokban kell tartani - Forgattam a szemem mosolyogva. Egészen furcsa volt erről beszélgetni, mert még mindig nem tudtam elsiklani azon tény felett, hogy a velem szemben ülő kviddicssztár valójában a háztársam volt. Igen, ez a legfontosabb. Nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni, mint ahogy általában az ember tenné.
- A tudat, hogy esetleg ezen az említésen múlt volna egy híres kviddicses a családunkba csábítása, hát... elszomorít. Komolyan nem tudom miért nem meséltem róla sosem. Pedig biztos élveznéd a társaságát, igazi kis stréber, ha a sportról van szó - Azt viszont már nem említettem meg, hogy a balesete óta semmit sem sportol, inkább tanul, dolgozik és a jövőjére koncentrál. Emiatt is találkozom vele elég keveset, na meg azért, mert az életem nagy részét ebben az iskolában töltöttem és nem sok lehetőségem akadt, hogy utazgassak haza meg vissza. Inkább maradtam itt, és törődtem a méhecskékkel.
Egy kicsit sem hittem Yar ártatlan ábrázatának, de csak egy mosolygós bólintással ráhagytam a dolgot. Tudtam, hogy egy ideig rellonos volt, aki pedig onnan kiszabadul, az hát..nos igen. Biztos voltak balhéi, de hát kinek nem?
- Ugyan - Legyintettem a ki okosabb témára, biztos rá is büszkék voltak otthon, de nem csak a kviddics miatt. Elvégre elvégezte a sulit, meg minden.
Erre kaptam egy olyan kérdést, amire azt sem tudjam köpjem-e vagy nyeljem a választ. Csak rázni tudtam a fejem, majd találomra kiböktem valamit.
- Fehér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. november 27. 11:16 | Link

Mizus :3

- Az lehet. Valahogy mindig örültek nekem. Persze azért nem kell rosszra gondolni – forgatom meg a szemeim viccesen, pedig hát sok kalandban volt része. Eléggé hajtotta a lányokat, és ha sokat is megismert, nem igazán volt szerencséje a szerelemben. Ez legtöbbször nem az ő hibája volt, persze ő is csinált hülyeségeket, de azóta már valamennyire jobb lett. Talán.
Izán volt a szemforgatás ideje, ő pedig kuncogott vele együtt, jól érezte magát a lány társaságában, fesztelen lehetett, és nem kellett neki megjátszani az elérhetetlen sztárt. Néha sajnos szükséges, de most igazán jól esett ennek a mellőzése.
- Jól van, most már figyelek rá, ne haragudj – kér elnézést gyorsan, persze csak amennyire az egész komolysága ezt megengedi. Egyébként akár ezt is el tudja képzelni Izáról, ha már a nővére is oda van a kviddicsesért. Persze, ez mindenkinek a magánügye, hogy kit és miért tisztel, vagy utál, neki éppen elég az, hogy jót esznek és nyugodtan tud beszélgetni a hirtelen széppé nőt Izával. Mivel gyorsan elterelték a szót a párkapcsolatukról, amit nagyon is jó dolognak tartott Yarista, ezért jobb egy meg nem történt és valószínűtlen dolgokról beszélgetni és viccelődni.
- Ha téged elszomorít, akkor engem is – iszik még egy kortyot. – Nagyon helyes, a kviddicset komolyan kell venni. Biztosan tetszett volna a hozzámállása – nevetgél újra, majd feltörnek a fiatalkori emlékei. Nem volt egyszerű, de túlélte és nagyon tetszett neki minden szinte, ami az iskolában történt. Örült, hogy volt a Rellonban és két bajnoki címmel távozott a Levitába, ahol sok jó fejjel ismerkedett meg, sőt még mentorált is néhány embert, köztük Runát. Runa nagyon kedves volt, most pedig már biztosan magabiztos nagylány, aki éli az életét.
Pár szót ejtettek még az év végi vizsgákról, de elfogyott róla a mondanivaló, és egyébként sem érdemelt ennél többet.
Iza nem firtatja túlságosan a régmúltat, neki viszont eszébe jut egy igazán jó étel, a harcos dínók.
- Ó, rendben – vigyorgott a lányra. Nem akarta elsütni a poént, megvárta, amíg kihozták nekik, Yarista pedig a pincér kérdő tekintetére Izára mutatott, aki elé letette a fehér csokiból készült hüllőt, Yarista elé pedig a fekete színű étcsokoládé dínót. Középre került egy tálca, amin egy kör alakú kerítés volt égetett cukorból, lelátókkal. A cukorközönség mozgott és várta a dínókat, Yarista pedig kinyitotta a hozzá közelebb lévő ajtócskát, majd pálcát húzott.
- Procedite belluma! – bök rá a fekete dínóra, aki egy ordítást hallat, majd besétál a harci részbe. Yarista elteszi a pálcáját, majd Izára néz.
- Ugyanezt kell tenned, gyerünk Mizus! – látszik, hogy a versenyszellem feléled benne, és várja az összecsapást.

//Az összecsapást Yar dínója nyeri, kidobtam, az eredményt >>ITT<< megnézheted Smiley//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. december 20. 16:14 | Link

Yarista Kiss

- Én soha - csóváltam a fejem nevetve egy kis tettetett sértődöttséggel, hogy hát miért is feltételezett ő rólam ilyesmit? Csak egy egyszerű mondatot ejtettem ki a számon, amit teljesen jogosan félre lehetett érteni csak úgy, mint Yarét. De hát ilyen az élet, általában az emberek mindig mindent félreértenek, és sokszor észre sem veszik, ha valami butaságot mondtak. Velem is előfordult már, hogy csak néztek rám és bevallom nem volt kellemes értetlenül visszapislogni rájuk.
- Ó, hát még nem késő. Idehívhatom, ha akarsz egy instant nyáltengerben úszkálni, meg három órán keresztül arról mesélni, milyen volt mikor megnyertétek az első meccsed - bájosan mosolyogva ecseteltem nagyvonalúan a nővérem első reakcióját. Merthogy ez csak a kezdet lenne, ezek után jönne még csak a kviddicses élete, amiről szó szerint mindent tudni akarna. Az utolsó betűig el kell mesélni és még azzal sem lenne elégedett. Összeráncolt homlokkal jelentené ki, hogy valamit biztos kihagyott, kezdje elölről. Olyan biztos ez, mint hogy ott ültem Yarral szemben. Eléggé jól ismertem a testvéremet, így nagyon is tisztában voltam vele, hogy mit hagyott ki az exlevitás. Örülhet, hogy megúszta.
- Milyen aranyos! - lelkesültem fel, mikor a pincér lerakta elém a fehér dínót. Közelebb hajoltam hozzá, hogy meg tudjam nézni minden egyes testrészét és kiderítsem él-e vagy csak sima csokiból készült, amikor Yar megmozdult előttem. Hirtelen kaptam fel a fejem és néztem végig, ahogy a saját kis dínója bevonult az elénk rakott ringbe, ahova a sajátomat is kellene küldenem. Kis fáziskéséssel intettem a pálcámmal, hogy benoszogassam a picurkát. Igazából nem tudom mit vártam. Az egyik pillanatban még a fanatikus nővéremről beszélgettünk, a másikban pedig már átélhettem, na jó csak végignézhettem egy dínóküzdelmet, amit sajnálatos módon az exlevitás nyert meg. Közelebb dőltem az asztalhoz, hogy minél jobban lássam ami ott történik, és magamban megállapítottam, már megérte eljönni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2016. január 1. 01:45 | Link

Mizus :3
Zárás

Jókat mosolygott a rajongókon, meg Iza tesóján. Nem hitte, hogy annyira nyáladzana a nővére, ahogy elmondta, hiszen mégis csak a családtagja és Iza sem olyan nyáladzós típus. Persze, nem ismeri „Izanővért”, akár még az is lehet, de bízik benne, hogy nem így van. A Nemes család csakis normális tagokból állhat és kész.
Közben megjöttek a dínók is, ahogy az várható volt, ha már rendelték, és hamarosan harcba is vezették őket. Úgy érezte, hogy övé lesz a győzelem, habár effélében nem így szokott lenni. Inkább csak a maga szerencséjének a kovácsa, ha a legtöbb tényező nem tőle függ, akkor nem ilyen szerencsés. A fekete azonnal leharpja a lábát, a fehérnek, aki elbukik, Yarista pedig felkacag, nála az előny.
- Na, gyerünk, végzed ki! – szurkol hangosan, de a fehér belemar a dínójába és visszahőköl. Az éget cukor közönség „tombol”, élvezik a harcot, ahogy a kviddicses is. Az összecsapás nem tart tovább két percnél, a dínók harapdálják egymást, majd a fekete végül letépi a fejét ellenfeléek, Yar még fel is szisszen.
- Nyertünk! – lelkendezik, mint egy kisgyerek és a „na. ugye megmondtam” mosolyát húzza elő Izának. Közben az étcsokis dínó felfalja a fehéret, nagyjából a kétszeresére nő, majd szétesik, pontosan úgy, mintha félbevágták volna. Belül fehércsokis trüffel, kívül ét, és pont két szelet, ahogy lenni kell.
- Melyik fele kell? Most már ehetjük – vigyorog, mert úgy néz ki, hogy Izabella nem ismerte a dínósütit. Régen nagyon sokat harcoltatta őket, csak kedvtelésből, volt, hogy el sem vitte, mikor véget ért. Azok voltak csak a szép idők, most meg jönnek a jobbak! Ő hozzáfog a sajátjához, igazán élvezetes ínyencség ez, és nem fogja vissza magát. Majd többet fut a következő edzés után, mint szokott.
- Most viszont már mennem kell. Többször kéne találkoznunk, nem? Na, mindegy, örülök, hogy láttalak – pattan fel, átmegy Izához és ad neki két búcsúpuszit.
- A jegyeket, meg a dedikált képet majd küldöm a tesódnak, légy jó. És ne izgulj, sikerülni fog a VAV – kacsint a lányra, majd elsiet, még rengeteg dolga van, intézkedni kell az új lakás ügyében is, és ez kiment a fejéből. De Iza eszébe juttatta, így hálás a szőkének magában, integetve hagyja el a terepet.


*** Köszönöm a játékot! <3 ***
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2016. január 1. 01:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. január 18. 22:12 | Link


~ egy csütörtöki napon

A mérgezéses eset már a múlté, hiába telt el akár két hét s már azóta, Vasil nem foglalkozik jobban a témával. Azóta nem jelentkeztek a szülők, Michelle visszatért, majd megint belekezdett a mókuskerekébe, ahogy a bolgár is. A lényeg ebből az, hogy újra vágyakozhat a francia szőke szabad perceiért, ami igazán nem fair. Ezért aztán úgy döntött, ha már Mich nem mutogatja be a terjedelmes rokonságát, akkor tesz ő egy lépést az ismerkedés felé. Bár sokat beszélgettek a többiekről, eddig a Vasil nem próbált meg kapcsolatba lépni egyikükkel sem. Most azonban igen, és Ethanre esett a választása, mert úgy tűnt, hogy ez az a Saint-Venant, akiről még jókat is mondanak, már ami a folyosói pletykákat illeti. Egy kis dumálás nem hiszi, hogy árthat bármit is, ezért levelet írt a fiúnak, amiben ez állt:

„Helló Ethan!

Vasil vagyok, Michelle… pasija fiúja áldozata barátja. Mivel a szépszemű eddig igyekezett titeket elrejteni
előlem – pedig nem is harapok -, találkoznék veled, ilyen ismerkedősdit, vagy minek mondják itt.
Ugye eljössz? Ha nem, jelezd valahogy, ha meg de igen, akkor csütörtökön a falatozó izébe.
Francia kaják lesznek, de csak a kedvedért tetem erre az időpontra, meg ilyesmi.
Én úgyis sajtot fogok abrakolni, azt hiszem ez kifejezőbb szó az evésre? A magyar még nem tökéletes,
de haladok. Akkor várlak, ha jössz, oké?

Vasil”


Eléggé sietett és az elején nem tudta, hogy melyik lenne a jobb jelző rá. A „szerelme” megjelölést nem akarta használni, neki nem annyira hangzik jól, meg fél, hogy Michelle mit mondana, vagy cikiznék érte. Pedig ő úgy tudja, hogy az. A lényeg, hogy ez már hétfőn volt, ő meg most ott ül a falatozó étterembe. Ja igen, nyitásra ment, mert nem jelölt meg időpontot, szóval ma egész nap itt lesz, hogy Ethant ne várassa meg. Egy ablakos helyet foglalt kettőjüknek, és rendelt egy nagy sajttálat, hogy azért ne maradjon éhen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. január 19. 01:13 | Link

Vasil
- egy csütörtöki nap -

Nem mondja, hogy nem lepődött meg, amikor nemrégiben kézhez kapott egy levelet.. Vasiltól? Michelle fiúja, ahogyan ő írta. Érdekes, annyira sokat nem beszélgetnek személyes dolgokról az unokatestvérével, hogy annak magánéletével tisztában legyen. Ám úgy látszik, hogy ő hiába nem ártja bele magát különösebben semmibe, a dolgok jönnek maguktól. Mint például Vasil. Nem mintha zavarná, szívesen ismer meg újabb embereket, az pedig csak a pláne benne, ha van rá esély, hogy családtaggá válik.
A levéllel amúgy meggyűlt a baja, ugyanis egyáltalán nem tud magyarul, könnyebb lett volna angolul (vagy legjobb esetben franciául) írni neki az üzenetet. Még szerencse, hogy ismer fordító bűbájt, amivel legalább ezt a néhány kurta sort képes olvashatóvá tenni saját maga számára.
Szóval csütörtök. És Vasil. Végül is, kíváncsi, ki lehet az az, alak, aki túlélt akármennyi időt anélkül, hogy Michelle undorító kinövése (aka Mihael) komolyabb kárt tett volna benne. Megérkezve a találkozóhelyre kell csak rájönnie, egyáltalán nem tudja, hogy nézhet ki Vasil, így másból kell kiindulnia. Nézhetné azt, ki mit eszik, aztán az első sajtot majszolóra rákérdez, de ez egyrészt kockázatosabb is, másrészt nagy illetlenség csak úgy bámészkodni, így egyszerűen az egyik pincértől kérdezi meg, hova foglaltak asztalt két személyre a bolgár nevén.
Végül barátságos mosollyal lép az asztalhoz - egyik kezével már a széket húzza ki saját maga számára, a másikat pedig kézfogásra nyújtja Vasil felé.
- Örvendek, Ethan Saint-Venant. Ha nem tévedek, te vagy Vasil.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. január 22. 09:02 | Link


~ egy csütörtöki napon

Azért arra nem gondolt, hogy ha egész nap itt lesz, akkor hogyan fognak találkozni, ha neki mondjuk el kell mennie egy kétbetűs kitérőre. Ethan bejön, nincs sehol senki, majd elmegy. Talán megvárná, ebben bízik a Navine bolgárja. Többször is rendel, mert Ethan nem jön nyitásra, hiszen nem jelölt meg időpontot. Úgy okoskodik, hogy talán ebédre, vagy egy kicsit előtte jöhet majd, és így is lesz, amit egyelőre nem tud. Csak annyit, hogy az a kék sajt nagyon finom, amit élvezettel majszol. Aztán ott terem előtte a falat közepén egy charme-os férfi, ő pedig gyorsan lenyeli a falatot. A srác angolul szólal meg, ami neki is könnyebbség, szóval úgy emelkedik fel a helyéről, miközben megtörli a kezét.
Egy mosoly, és két bólintás és megragadja Ethan kezét.
- Igen, szia! Vasil Dimitrov. örülök, hogy eljöttél, annak meg pláne, hogy nem este – vigyorodik el és megrántja a vállát bűnbánóan. Megrázza a kezet határozottan, majd helyet mutat Ethannek, mi több, elé is tol egy étlapot.
- Válassz csak kedvedre, én egész napra készültem – az látszik, hogy Vasil már elpusztított egy egész nagy adag kaját, és még egy beszélgetésnyire bőven van. Sajt, kizárólag sajt, víz és bor.
- Ugye nem baj, hogy ide hívtalak? Komolyan mondom, hogy még Mihaellel is csak futólag találkoztam, de a többiek… Michelle nem szeret a családjáról beszélni, csak eltűnni velük – egy apró fintor, de visszatér a kedves arckifejezése egy pillanat múlva. Mégiscsak ő hívta meg a másikat, és most Michelle sem fogja elrabolni a srácot valamilyen jó, vagy rossz indokkal.
- Szóval neked van már feleséged, vagy ilyesmi? Mihaelnek van, azt tudom, de vele sem taliztam még, természetesen – rázza meg a fejét és még körbe is forgatja a szemét, de elneveti magát. Egyáltalán nem bánkódós típus, annak viszont örül, hogy most itt van Ethan.
- Te milyen rokon vagy? Nem ismerem azt sem, tudom, az én hibám, de ami időnk van Michelle-lel, azt nem a rokonokra szánjuk, amíg ilyen ingázósat játszik – vallja be, hogy ténylegesen kevés szó esik másról, mint egymásról. Mostanában kezdett érdeklődni a szőke családja iránt, mert úgy érzi, hogy kevés embert ismer még. Lilith, Leonie, Shay, Michelle, akikkel talán többet beszélt, mint az iskolatársai. Nem túl sok név.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. január 22. 17:47 | Link

Vasil
- egy csütörtöki nap -

Az angollal nagyon nem lőhet mellé, mindenki legalább egy kicsit makog már ezen a nyelven, köszönhetően annak, hogy nem lehet már két lépést sem tenni anélkül, hogy angol szóba ne botlana az ember. Ennél kényelmesebb már csak a francia lenne, mégis az az anyanyelve - de Iannel is általában angolul beszél, így az legalább ennyire otthonos nyelvi közeg neki. Szerencsés módon. Más, hogy több alternatívája nincs is, a magyart Eszternek hála épp csak tanulgatja, a többi hatszáz nyelven csodálatosan tudó diáktól eltérően pedig nincsenek az átlagosnál jobb kompetenciái a nyelvtanulás területén. A kézfogás után helyet foglal Vasillal szemben.
- Kissé gondban voltam az időponttal, szerencsés, hogy pont itt találtalak - gondolja ő, elvégre nem feltételezné, hogy Vasil egész napos ücsörgést tervezett itt. Belegondolva, kissé szervezetlenre sikerült ez a találkozó, de a lényeg, hogy sikerült kivitelezni. Maga elé húzza az étlapot, és azt kezdi böngészni. Részben, másrészt viszont igyekszik figyelni az asztaltársára is.
- Nem, egyáltalán nem gond, még úgy sem ettem itt soha, ideje kipróbálni.
Némi meglepettséggel és érdeklődéssel sandít fel arra, hogy Michelle nem szeret róluk beszélni, helyette inkább folyton eltünedezik velük. Már nyitja a száját annak kifejezésére, mennyire meglepő is ez számára, aztán a mozdulat egy pillanatramegakad, és mind akinek egyetlen pillanat alatt fordul meg a véleménye, bólint egyet.
- Belegondolva, valahogy nem lep meg, ha Michelle ritkán mesél rólunk. Ha volt már szerencséd Mihaelhez, megérted.
A "szerencséd" szót szenvtelen vontatottsággal ejti, épp csak a látványosan elmutogatott idézőjelek hiányoznak mellőle, de nem probléma, a hangsúlyozás így is jelképesen hozzáteszi őket. Többet viszont nem tesz hozzá, épp elég ez így, legfeljebb Iannek szokott bőbeszédűen panaszkodni a kuzinjáról, de ő meg már szinte családtag.
- Dehogyis, még el sem jegyeztem senkit. Előtte el akarom végezni az iskolát, és egy stabil jól fizető állásban elhelyezkedni. Miután meg tudom teremteni a megfelelő körülményeket, akkor jöhetnek azok, akiknek meg szeretném teremteni azokat.
Láthatóan Ethan az a materialista típusú ember, aki inkább gyakorlatiasan áll az élet dolgaihoz, mintsem idealistán. Szép és jó dolog a család, de neki ugyanolyan fontos, hogy jó hátteret is biztosítson hozzá. Talán mert őt is hasonló körülmények között nevelték fel.
- Az unokatestvére. Michelle-ék apja és az én apám vértestvérek. Bár két.. egészen más ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. január 24. 12:01 | Link


~ egy csütörtöki napon

Szerencséje van, Ethan is remekül tud angolul. Ez már csak azért is könnyebbség, mert tudja, hogy a Francia büszke nép, és nem nagyon szeret más nyelven beszélni. Persze kérdés az, hogy ez mit jelent: így szeretnék megmutatni, hogy igenis, ők ennyire figyelnek anyanyelvük megőrzésére, vagy csak simán retardáltak és azt hiszik, hogy mások felett állnak, és aki nem tud a nyelvükön, az alacsonyabb rendű. Ezt ő nem tudja eldönteni, de úgy tűnik, hogy Ethan kedves fickó elsőre és tud angolul, ez a fontos az egészben igazából.
A bemutatkozásukat kézfogás követi, úgy tűnik, hogy megtanították a francia fiút is normálisan kezelni, ami igen bosszantó tud tenni, ha csak úgy tessék-lássék módon történik.
- Ne haragudj, az én hibám. Szóval jó volt az időzítésed, mert én nyitásra jöttem, nehogy lemaradjak rólad – kér verbálisan is elnézést, és a testbeszéde is azt jelzi, hogy így is gondolja. Ethan pedig máris böngészi az étlapot, ami jó hír és meg is erősíti benne, hogy érdekli az étterem. ~ Ezek szerint nem válogatós arisztokrata, mint mondjuk a szülők. Jobban belegondolva Michelle sem az, bármit elpusztít, bárhol. ~ A gondolat egy rövid mosolyra készteti a „bajsza” alatt, de ebből vélhetően Ethan nem vesz észre semmit, mert még mindig az étlappal bíbelődik.
Mihael említésénél azért megfigyeli a fiút, szavaiból rosszallás érződik, vagy valami ilyesmi.
- Futólag találkoztam csak vele, még őt sem ismerem igazán. Viszont voltunk Michelle szüleinél látogatóba, ahol… hát elég fura volt, de gondolom ezt sejtheted. Aztán küldtek egy bort, amivel megmérgeztek… de nyugi, nem volt halálos a méreg – hát persze, semmi gond Vasil, hiszen nem akartak megölni, milyen megnyugtató, nemde? A bolgár fiú nem ostoba, értette a jelzést, viszont azt sokkal jobban értékeli, hogy nem akarták megölni, azt meg még jobban, hogy életben van, és a szőkével lehet. Már, amikor itthon van, és nem tűnik el, vagy nem iskolában van.
Aztán rátérnek egy kicsit Ethan rokoni kapcsolataira is, mármint ami a személyes szféráját érinti.
- Ez elég komolynak hangzott, egészen másnak képzeltelek. Michelle jelenti nekem a Saint-Venantok alapját, tehát abból indulok ki. Bár valóban ős is komolyan veszi a tanulást, de azért nincsenek… á, mindegy. Szóval te komolyabbnak tűnsz – kap be egy újabb falatot, miközben megérkezik a pincér, hogy Ethantól érdeklődjön az étele és itala után. Vasil jelzi, hogy neki nem kell semmi. megvárja, míg eltűnik a pincér, majd tovább érdeklődik.
- Á, szóval unokatestvér. Azt kell mondanom, hogy Michelle szülei eléggé számítóak és ridegek, és ezt nem is akarták igazán leplezni. De lehet, hogy csak én láttam sokkal többet, mint kellett volna Bulgáriában – fintorodik el fájdalmasan, majd gyorsan be is kap egy falatot. nem szeret beszélni az ottani életéről, elég sok megkülönböztetés és hátrány érte. Itt viszont szeret lenni, nagyon is és nem kizárólag a szöszi ennek az oka.
- Te szereted ezt a helyet? Én úgy látom, hogy nagyon színes, már ami a diákokat illeti. Mindenféle nép jár ide, szerintem nem volt ennyire híres régebben. Mi lehet az oka? Te miért pont ide jöttél? – megérkezik közben Ethan rendelése is, és Vasil megvárja, míg a fiú enni kezd. Nagyon kíváncsi még valamire, de nem akarja lerohanni vele Ethant. Ráér még, bőven van idő erre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. január 26. 20:11 | Link

Hayley L. Martinez
csúnyán megkésve :3
kinézet

Muszáj megtanulnom főzni. A saláta már baromi unalmas, ahogy a sajtos szendvics is, még akkor is, ha ezeket már tűrhetően el tudom készíteni. Szóval találtam egy főző tanfolyamos hirdetést, jelentkeztem rá és össze is osztottak egy lánnyal, akivel a Falatozóban találkozunk, mert az órát is itt tartják. Igazából kicsit tartok tőle, mert ez mégis csak egy gyors étterem, az ilyenekben meg elég gyakran van hús, attól meg falra mászom, de hátha csinálnak halas-burgert is. Ezzel nyugtatom magam, ahogy szépen felöltözve megérkezem. Csak a helyiségbe belépve realizálom, hogy a konyhába való tevékenykedéshez nem biztos, hogy jó ötlet volt a fehér ing és a világos farmer, de igazából oly mindegy. Festeni is ilyen stílusosan szoktam, aztán vehetek mindig új ruhákat, mert a boltba mégsem mehetek be úgy, mint valami rossz csöves.
Sóhajtok egyet, körbe nézek, és kiszúrok egy lányt, aki pont úgy árválkodik, ahogy én is érzem magam, és bízom benne, hogy ő a főzőtársam. Az ingem ujját felhajtva indulok meg felé, s ekkor vesz észre ő is. Rögtön meg is indul, aztán a nyakamban landol. Pislogok is rendesen, még mindig felfoghatatlan számomra ez a fajta közvetlenség, pedig nem ez az első alkalom.
Megindul belőle a szóáradat én pedig még egy "sziát" is nehezen tudok közbe vágni. Jobb híján bólogatok neki, hogy lássa hallom és értem. Többnyire, értem.
- Min Jong - mutatkozom be végül tömören, aztán veszek egy levegőt és a korábbi szavaira reagálva hozzáfűzöm - a sajtos szendvicseim már majdnem ehetőek.
Ezzel pedig azt hiszem, mindent elmondtam a főzőtudományomról. Egyelőre viszont nincs itt tanár, vagy ha van is, jól elbújt, így hogy ne feleslegesen teljen az idő, az egyik asztalhoz lépek, megnézem mik vannak kikészítve és a lányhoz fordulok.
- Szerinted mit fogunk ma készíteni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. március 1. 15:34 | Link

Vasil
- egy csütörtöki nap -

Nem mintha nem lenne büszke francia, de lokálpatriotizmus ide vagy oda, az ő leendő szakmájában, vagy nézzük csak el a szakmát, elég annyit mondani, hogy 2016-ban aligha lehetne jól boldogulni idegen nyelvek ismerete nélkül.
Valóban nem tűnik fel neki az elejtett félmosoly, cserébe viszont hamar választ az étlapról - egyébként is éhes már, szóval egy kiadós főételt kér ki - főleg, miután meglepve látja az étlapon a Magret de Canard fogást. Arra mondjuk kíváncsi lesz, hogy jól el tudják-e itt készíteni a kacsamellet. Nem számít nívós éttermi tálalásra és minőségre, de a kacsa egy szerencsés alapanyag nála. A kiérkező pincérnél erre is ad le rendelést.
- Körültekintő, de megértem, én is aggódtam volna, hogy elkerüljük egymást.
Érdeklődve hallgatja Vasil beszámolóját Michelle szüleiről, de amikor odaér a bolgár, hogy "ezt ő is sejtheti", nagyon is egyértelmű értetlenkedést láthat a másik arcán. Aztán ezen a borról szóló anekdota csak még inkább súlyosbít, mindkét szemöldöke a homloka közepére szökik.
- Valóban? Ez érdekes, nem is tudtam, hogy az ilyesmi szokásuk. - Nem hazudik, Ethan bár inkább a családi összejöveteleken találkozott mindig a nagybátyjával és annak feleségével, főleg a nő őt kifejezetten kedvelte, ahogy Michelle és Mihael apja is gyakran hangoztatta, mennyire ideális gyereknek tartja a testvére fiát. Mihael sosem múló utálata ebből a folytonos összehasonlítgatásból is származik, erre már felnőtt fejjel ő is rájött. Ezért is nem tud olyan igazán őszintén haragudni a kuzinjára az általános ellenszenven, és a számára tulajdonképpen mulattató gonoszkodáson kívül. Ha valóban komolyan gyűlölné az unokatestvérét, mindketten megkeserülnék.
Tény, hogy az ikrekhez képest Ethan messze kiegyensúlyozottabb képet nyújt magáról, viszont még az egyértelműen jó neveltetésről tanúskodó mozdulatok és gesztusok mellett is jellemző rá a 21. századi fiatalok könnyedsége. A mindenre kiterjedő kimértséget megtartja a nála egy-két generációval feljebb elhelyezkedő aranyvérűknek, akiknek még számít. Szélesedik a mosolya, ahogy a másik férfi Michelle-t említi kiindulópontként.
- Valahogy mióta itt vagyok Magyarországon, sokszor hallom, hogy másnak képzelnek az unokatestvéreim alapján, de azt hiszem, ez elkerülhetetlen. Mindketten elég vehemens személyiségek.
És ezzel olyan szépen és diplomatikusan fogalmazott, amilyen elfogultan csak egy vérrokon próbálhatja szépíteni a családtagjainak kifogásolható vonásait.
- Komolyabbnak kell lennem, én vagyok édesapám legidősebb fia, és nem szeretné, hogy elhanyagoljam az ezzel járó lehetőségeket. Én sem szeretném hagyni kárba veszni őket.
Nem tűnik túl sanyarú sorsú, kalickába zárt madárnak. Az efféle téves elképzelések miatt gondolják úgy sokan, hogy az aranyvérűnek nevezett családok gyermekei vagy lubickolnak a jómódban és lenéznek mindenki mást, vagy nemes lelkű, szegény sorsú fiatalok, akiket börtönbe zár a rengeteg elvárás. Arról nem szól a fáma, hogy akit így nevelnek, annak ez a természetes, ebből eredően pedig sem büszkeségre nem ad okot, sem pedig elégedetlenségre - hiszen mindig is arról szólt minden körülöttük, hogy ezek a dolgok így vannak rendjén. Ethan is valahogy így van ezzel, bár esetében nagyon szerencsésen alkatilag is alkalmas ezekhez a körülményekhez.
- Nincs bajom Magyarországgal, bár minél tovább vagyok ott, annál inkább érzem, hogy az én ízlésemhez képest ez már túlságosan Kelet-Európa. Ettől függetlenül azért élvezem. Korábban sosem tanultam külföldön, ez az első ilyen tapasztalatom, és tény, kényelmesebb is így, hogy ennyi szintén külföldi van itt.
Időközben bár az ételt még nem tolják elé (hiszen alig néhány perce beszélgetnek), de az italát, az alma cidert már kihozzák neki, jobb híján egyelőre abból tölt magának.
- Itt volt egyszerre jó gyakorlati lehetőségem, és mellé megfelelő szintű mesterképzés. Meg aztán jól hangzott, hogy vannak itt más rokonok is. És te hogyhogy ebben a kis országban kötöttél ki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 5. 21:03 | Link


- egy szabad hétvége délelőttje -

A mai nap azzal telt, hogy reggel felkelt, aztán pizsamában fetrengett szerte a házban. Kutyázott, ki meg be nyitogatta a hűtőt, az apja irodájának ajtaját, ilyenek. Aztán megállapította, hogy éhes, viszont megint nincs kaja a házban. Na most két lehetőség állt fent. Vagy elmegy alapanyagot venni mondjuk egy piacra vagy boltba és összeüt valamit, vagy lusta és amúgy is hétvége van, szóval elmegy és vesz magának valami kész ennivalót, és megeszi azt.
Nos. Elég sok dolgot elmond az, hogy jelenleg épp a gyorsétterem felé tart. Pedig elkezdett gondolkodni, hogy mit csináljon, amit majd berakhat a hűtőbe Balázsnak, de hát az plusz munka, és egyszer igazán megengedheti magának, hogy egészségtelen gyorskaját fogyasszon. Meleg, szombat délelőtt van, úgyhogy egy rövidnadrágban és felsőben sasszézik végig a falun. Néha int, ha meglát egy ismerős arcot mondjuk a kastélyból, majd megállapítja magában, hogy elég rossz lehet a bentlakóknak az, hogy így meg van kötve a kezük meg a lábuk. Ő nem bírná. Viszont mivel felbukkant apuci, nem is kell.
Ahogy megérkezik az épülethez, be is nyit, s némi helyzet- illetve terepfelmérést követően úgy indul meg a fagyasztott ételeket tartalmazó berendezéshez, mintha legalábbis minden nap itt tömné meg a hasát.
Kiválasztja a neki megfelelő ínyencséget, leadja a rendelését, majd egy nem annyira szembetűnő, fal melletti, üres asztalt kinézve szambázik át a székek és emberek közt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. június 7. 20:33 | Link



Miután végigjártam szinte az egész falut, a hasam egy óriásit kordult, amit valószínűleg minden körülöttem ülő hallott. Ezért úgy gondoltam, hogy keresek valami helyet, ahol némi ételt is lelek.
Talán még egyszer minimum körbejártam a falucskát, mire találtam egy kis falatozót, ahova betérhettem. A pultnál megvettem az ételemet, és utána leültem az egyik asztalhoz. Már éppen hozzáfogtam volna az evéshez, amikor rájöttem, hogy innivalót viszont nem vettem. Visszamentem hát oda, ahol kérni lehet, és választottam valami gyümölcslevet. A műanyag poharamat jól teli öntötték, én pedig túl hevesen fordultam meg, és nem körbetekintően. És sajnos egyenesen nekimentem valakinek, aki mögöttem állt a sorban. Az összes lé szinte a felsőjére borult, a pohár pedig a meglepetéstől kicsúszott a kezemből, és a földre hullott. A szám elé kaptam a kezem, és csak a foltot néztem.
- Annyira sajnálom! - mondtam, és először néztem a lány arcára. Valahogy ismerősnek tűnt, de sajnos nem tudtam egyenlőre hova tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. június 9. 22:46 | Link


A falu látványa minden alkalommal valami más érzést vált ki belőle: ma éppenséggel megkönnyebbül, hogy kiszakadhat egy kicsit a felügyelőkkel teli iskolából és másfelé indulhat, ahol talán nem akad össze semelyik minisztériumi csókával. Az lenne ám csak a nagy szívás! Az évnyitó végét ellógta, ráadásul ameddig ott volt sem figyelt nagyon az igazgatóhelyettes szavaira, így arról is teljesen lecsúszott, hogy kinek kell engedély és kinek nem. Valószínűleg a pszichokinézis miatt is jobban figyelnek majd rá, viszont ez teljesen hidegen hagyja, ahogy az engedély is. Már felnőtt nő, azt csinál, amit akar.
Az elmúlt öt évben minden nap végigment ezeken az utcákon, jobban ismeri, mint egyes itt lakó idősebb boszorkány és varázsló. Sosem feledi az éjjeli kiszökéseket és az éjfél után kihalt utcákat. A falu mindig olyan volt számára, mint egy igazi otthon, néha el is játszadozott a gondolattal, hogy végleg ideköltözik. Nyit valami boltot, vagy ha sikerül befejeznie a képzését, akkor varázslópszichológus lesz és az iskolába járó diákokkal foglalkozik. Vesz egy szép házat is talán, lesz egy csodás férje, sok gyereke. Így álmodozik és közben betér az első vele szembejövő étterembe, hogy megtöltse a hasát is, mielőtt még elkezdene morogni. Nincs is annál bosszantóbb, mint mikor ölni tudnál egy kis ételért. Szépen beáll a rövid kis sorba és míg az előtte álló szőke lány italt kér magának, addig előhalássza a pénztárcáját valahonnan táskája mélyéről. És sikerült! Büszkén húzza elő, ekkor azonban a szöszi előtte megfordul és... a pohara tartalma egyenesen a fehér pólójára ömlik. Pislogni is elfelejt egy pillanatig, és amíg az előtte álló gyorsan bocsánatot is kér, a sorukra várók már nem ilyen illedelmesek. Azonnal méltatlankodni kezdenek, hogy feltartja a sort, valaki még a "nem érek rá egész nap" mondatot is elsüti, csakhogy teljes legyen az összkép.
- Gyere - gyorsan ragadja meg a lány kezét és kilépve a sorból arrébb húzza, mielőtt még meghurcolnák itt őket. Amint biztonságos a terep, rögtön elengedi a másik kezét és pénztárcáját elpakolva inkább pálcáját keresi elő. Amíg ezzel foglalatoskodik, rábízza a lányra a döntést: most vagy elmegy, vagy megvárja míg az áldozat végez a folt eltüntetésével. Amint előkerül a varázspálca, egy könnyed mozdulattal maga felé int, a fehér pólóján éktelenkedő paca pedig olyan gyorsan tűnik el onnan, mint ahogy keletkezett.
- Nincsen semmi baj, de legközelebb figyelj kicsit jobban - a fejét is megcsóválja hozzá, hátha így majd meggyőzőbb lesz, bár mikor a lányra pillant, egy ismerőst vél felfedezni benne. A nevét ugyan nem tudja, de teljesen biztos benne, hogy látta már valahol, csak még nem tudja, hogy hol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. június 14. 23:01 | Link

Krisztina

Ha kedd, akkor távol-keleti konyha. Legalábbis ezt ajánlották, ezért is választottam ezt a gyorséttermet, miután sikeresen lejutottam a vonatról. Sohasem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé összezsúfolódni néhány fiatalabb diáktársammal egy minimális oxigénszinttel rendelkező, szűk kocsiban, de az elhatározásom komolyabb volt, mint az ellenérzéseim. A megfelelő levegőmennyiséggel együtt az étvágyam is megérkezett és nem is nagyon akaródzott egyelőre bemennem a kastélyba, épp csak futólag látogattam meg, hogy megkeressem a szobámat és már el is illantam.
Merőben új volt számomra a helyzet, hiszen felépítettem az életemet otthon, Japánban és bár tudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki egészen Magyarországig menekült, mégsem éreztem jobban magamat a ténytől. Az ételt kedvetlenül tologattam csak oda-vissza, annak ellenére, hogy éhes voltam és inkább felmértem a környezetemet. Nem sokan tartózkodtak bent, de ahhoz elegen, hogy elűzze az unalmamat az elemzésük, miközben a tálcám mellé kiterített papirosra levelet fogalmaztam az apámnak, hogy tudja, rendben megérkeztem, semmi és senki nem próbált eltéríteni, vagy esetlegesen magával cipelni valahová az út alatt és továbbra is itt akarok tanulni.
Körülöttem szinte összeolvadtak a beszélgetések monoton zajai, adhattam időt magamnak, hogy pontosan átgondoljam, mit szeretnék leírni. Nem akartam, hogy azt érezze, nem vagyok egészen biztos magamban. Ezt a luxust most nem engedhettem meg. Szinte csak tőmondatokat írtam, enyhe családias színezettel és nem volt szükségem többre, mint négy sor.
Ahogy végeztem a papirost szabályosan összehajtottam. Felrémlett bennem, hogy Kim talán szívesen venné, ha neki külön írnék egy valamivel mélyen szántóbb üzenetet, de egyelőre még nem voltam görög tragika és szerettem volna megtartani ezt a jó szokásomat.
Hozzászólásai ebben a témában
Thege Valéria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 4
Írta: 2016. június 17. 00:26 | Link

natália


Vannak dolgok a világon, amik egy ember életét jelentősen nehezíthetik bizonyos helyzetekben; a hajmosás közben kifogyó meleg víz, a főzés közben elfogyó só, az orrunk előtt bezárt bolt, az esőben eltörő esernyőt nem is említve. Van azonban még valami, ami mindent - mármint tényleg mindent - megnehezít, történetesen pedig az, ha az ember apja - akivel plusz körülményként még együtt is kényszerül tengetni sanyarú életét - egészen egyszerűen bolond. Nem, nem bolondos, hanem őrült, retardált, szellemileg fogyatékos, gyogyós. A rosszabbik fajtából. Ilyenkor eshet meg valakivel az, hogy a délután öt óra tizenhárom perckor az utcára kerül.  A lábán nincs cipő.
A királyokkal bizony vigyázni kell - főleg, ha az ember ideggyenge édesapjáról van szó. A szabályokat megszegni nem érdemes, mert az mindig csak bajt hoz. Nem szabad reggelente lámpát kapcsolni. Nem szabad a vécét egymás után kétszer lehúzni, de ami a legfontosabb; a király holmijához nem lehet nyúlni, főleg nem szabad a királyi éléskamrában turkálni - a királyi éléskamra amúgy egy leharcolt Hajdú hűtő, amiben penészen kívül más nemigen található, mint az kiderült. Még akkor sem, ha az ember nagyon éhes. Mert akkor délután öt óra tizenhét perckor azon találja magát, hogy mezítláb tart az első hely felé, ahol élelmet lehet kapni. Étterem, büfé, gyorskajálda, falatozó - Hé, egy falatozó!
Bemegy, leül, rendel. Koszos, meztelen lábait igyekszik a szék alá elrejteni, hátha nem veszi észre a felszolgáló, miközben kedélyesen felveszi a rendelést. Miközben vár, hogy megjöjjön, a már az asztalon lévő szalvétát apró hajóvá hajtogatja. Aztán egy hattyúnak áll neki; még a nyelvét is kidugja a nagy koncentrálásban.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. június 20. 16:53 | Link



Szörnyű dolognak éreztem, amikor teljesen véletlenül ráborítottam a soron következőre az italomat, és csak tehetetlenül néztem, ahogy a narancssárga folt egyre nagyobb lesz, ahogy az anyag magába szívja a folyadékot. Rögtön bocsánatot kértem a lánytól, féltem hogy megharagszik rám. Találkoztam olyan emberekkel az iskolában, akik ezért lehordták volna a fejemet, de ő csak arrébb húzott, hogy a mögöttünk állok ne hőbörögjenek.
Amikor a lány kecses mozdulattokkal eltüntette a felsőjéről a foltot, én csak néztem. Az első gondolatom az volt, hogy a lány muglik előtt varázsolt. De rájöttem, hogy ez valószínűleg nem így van, ugyanis egyetlen döbbent pillantás sem láttam magunk körül.
- Persze, bár azért remélem nem lesz legközelebb ilyen. - mondtam még mindig bűntudatosan, és egy kézrázással leráztam a kezemre is ráfolyt ragadós lét, és a másik felé nyújtottam. - Tánya vagyok. Ardai Tánya. - mutatkoztam be, és reméltem, hogy a másik nem ismert fel, mert elég vészes lenne, hogy ő ismer én pedig itt bemutatkozom neki mint valami szenilis h*lye.
Egy percig csak egymást bámultuk, aztán feljött bennem egy ötlet. - Nem ülsz oda hozzám? - kérdeztem rá. Igazság szerint tényleg jól jött volna egy kis társaság. Kolossal mindig mindenhová együtt jártunk, és most igazán hiányzott a társasága. - Persze csak akkor, ha rád nem vár senki, és nincs más dolgod. - kezdtem el szabadkozni. Tényleg úgy éreztem, hogy lassan be kéne fognom, mert ahogy ott össze-vissza hebegtem körülbelül egy ötéves szerencsétlenségével vetekedtem.
Elindultam az asztalom felé, és reménykedtem benne, hogy a másik követ engem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 23. 16:52 | Link



Láthatóan kisírt szemekkel, ziláltan lép be az étterembe. Összeszedi magát kicsit, napszemüvegével eltakarja az arcát. Ahogy lépked, érzi, ahogy térdei remegnek, lábai alig tartják meg. A világának egyszerűen... vége. Számára mindennek vége, ugyanis nagyobb tragédia történt vele, mint egy három hetes, tartós kapcsolat vége. Az édesapja azt mondta, hálátlan volt, semmirekellő lett belőle, egy egyszerű titkárnő, nem ad neki több pénzt. Így a szegényes, titkárnői fizetéséből kell finanszíroznia mindent, amiben él. Az első két napon elköltötte a múlthavi fizetése javát.
Nincs több kizárólag bio alapanyagokból készült paelo étrend. Nincs több szójatejes, minőségi kávé, természetes édesítővel. Nincs személyi edző. Nincs szolibérlet. Nincsenek új ruhák. Nincs smink-utánpótlás. Nincs semmi. A világnak vége.
Úgyhogy, most, életében először itt van, hogy gyorskaját egyen. Tudja, hogy valószínűleg finom lesz, de el sem tudta idáig képzelni, hogy ilyet tegyen a testével. Sajtburgert kér, sültkrumplival. Semmi köze a paleo étrendhez, de még csak az egészséges életmódhoz, fitnesshez sincs. Kér azért egy diétás kólát, ha már minőségi, lúgosított kristályvízre most nem futja. Picit még mindig remeg, miközben leül az egyik sarokba, próbálja összehúzni magát minél kisebbre. Szipog még egy kicsit, beleharap a hamburgerbe, eszik egy falat krumplit. Iszonyatosan sós, iszik rá egy apró kortyot. Újra elkezdenek potyogni a könnyei.
Hogyan kárhoztathatták ilyesmire?!
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 26. 18:15 | Link

Vali

Vannak napok, amikor az ember lányának semmi kedve nem fűlik a tanuláshoz, és olyannyira unatkozik, hogy a végén már felkelni sem akaródzik az ágyából. Maszat viszont annál élénkebb lett, minél közelebb érezte a hétvégéket magához, és nagy hévvel noszogatta gazdáját, hogy sétálni kéne. Mert Maszatnak nem lehetett nemet mondani, Natália így kénytelen volt feltápászkodni, és lakat alá zárni a lustálkodó-szörnyet magában, felöltözni – bár először öltözött fel, és cirádás szitkozódások közepette vonult el, ezúttal rendesen tartva a zuhany-öltözés sorrendet. Lenge, nyári, kutyasétálós szettet választott: barna short, bézs toppal, és saruszandállal, de olyan választásban, hogy egy sivatagos romantikus kincsvadász-filmben simán elment volna női szereplőnek.
Már amennyire a vörösök illenek a sivatagba – legfeljebb sivatagi rókának mehetne el, de ahhoz meg nem eléggé lapát a füle.
Mivel a főétkezést lekéste, és úgyis a faluba mentek sétálni, gondolta, benéz a falatozóba, ami előtt kis híján elment. Hát igen, a hőség annyira nem állt barátságban vele, hogy még a táplálkozás szükségességét is képes elfeledtetni vele, az pedig baj. Szóval segítve magán Mázlijára ide a mostanra nagyjából rendesen viselkedő kutyusát is vihette, szerencsére már nem akart senkit felborítani kaja láttán, nyugiban ült gazdája mellett. Magának rántott sajtot rendelt rizskörettel.
- Szia, bocs, leülhetek? – érdeklődte udvariasan, amint odaértek a kiszemelt asztalhoz.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. július 1. 23:01 | Link


Nem is az a legnagyobb problémája, hogy az egyik ember figyelmetlenségéből adódóan az itala a pólóján landol, hanem az, hogy ma történetesen egy fehér darabot vett fel, az meg, mint tudjuk, nagyon gyorsan válik átlátszóvá. Így lesz ez most is, Heléna viszont nem szándékozik visszasétálni még a kastélyba, hogy lecserélje a narancsfoltos darabot, inkább félrehúzódva egy pálcaintéssel tisztítja meg az anyagot.
- Kőszegi Heléna Viktória - bemutatkozik azért ő is, ha már így összetalálkoztak, és Tánya is elárulja a nevét. Mosolyogva biccent neki, majd mivel a sorba visszaállni már nem tud, tekintve, hogy a mögötte lévők szinte rögtön előrenyomulnak, ahogy ő kiáll a sorból. Csalódottan csettint nyelvével, aztán, mivel mást már úgysem tehet, besorol a harmadik ember mögé, míg új nem érkezik. Fél szemét azért közben Tányán tartja, újonnan szerzett ismerősét nem szeretné elhagyni rögtön így az elején.
- Menj csak, ülj le és majd csatlakozom hozzád - fejével az egyik szabad asztal felé bök, de nem feltétlenül afelé, ahol Tánya is ül. Az eridonos végül elindul valamerre, Heléna egy ideig figyeli, hogy tudja hova kell mennie, de mikor ő kerül sorra, tekintetét az üvegen túl sorakozó ételekre függeszti. Olyan nagy a választék, hogy rövidesen tanácstalan lesz azzal kapcsolatban, hogy mit kérjen. Tényleg sok mindent lehetne itt enni, de nem tudja, hogy melyiket válassza, annyira pedig nem éhes most, hogy egy kicsit mindenből megkóstoljon. "Kis" töprengés után egy salátás-húsos ételt választ ki magának, kér hozzá innivalót is és fizetés után két kezében az ebédjével egyensúlyozva indul el Tánya felé.
- Te is itt tanulsz fent a suliban, ugye? Olyan ismerősnek tűnsz, de most meg nem mondom, hogy honnan - tűnődve veszi kezébe a villáját, miután leül, és szúrja bele az egyik uborkakarikába, még egy kicsit hadonászik is vele, az iskola felé mutat, meg vissza. Teljesen biztos benne, hogy ismeri a lányt, csak még nem teljesen biztos benne, hogy a suliból vagy a falubeli sétája alkalmával volt szerencséje látni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. július 4. 20:58 | Link



Miután az ismerősnek tűnő lány eltüntette a foltot a pólójáról, már egy fokkal nyugodtabban mutatkoztam be neki, hogy azért mégse tűnjek teljesen bunkónak. Rettentő mód sajnáltam, hogy a lánynak újra be kell állnia a sorba csak miattam. Követtem hát, és elszántan végigakartam vele várni míg sorra kerül, de ő elküldött, hogy nyugodtan üljek csak le. Arcomon kétkedést lehetett felfedezni, ugyanis Heléna még a fejével is intett, hogy biztos legyek a dolgomba. Otthagytam hát az új ismerőst, és az asztalomhoz mentem. Attól féltem, hogy ezzel egy örök életre magamra haragítottam, és csak azért küldött el, hogy az első adandó alkalommal le is léphessen. De amikor leültem, félve arra néztem amerre otthagytam a lányt, és még mindig ott állt a sorára várva. Szám mosolyra húzódott, és a fejemben újra és újra elismételtem a nevét. Olyan hátborzongatóan ismerős volt. Merengésemből a lány hangja zökkentette ki, aki húsos salátájával együtt tért vissza. Olyan furcsa volt látni, hogy az itteni emberek megeszik a többi állatot. Ennyi erővel akár kannibálok is lehetnének...
- Igen, itt tanulok. Nem rég kezdtem. - mosolyogtam a lányra, és amikor kijelentette, hogy számára én is ismerős vagyok, annak megörültem. És volt is egy sejtésem, hogy hol találkoztunk már.
- Mond csak...te vagy a családod nem vettetek valamikor gyógyfüveket? Mert a családommal eddig mindig vándoroltunk, és varázslócsaládoknak adott anyukám főzeteket és hasonlókat. Nem lehet, hogy ott találkoztunk? Valamelyik faluban? - kérdeztem rá kíméletlenül, csak az elején kertelve kicsit. Végülis már így is bolondnak tűnhettem a mutatványom után, ez már nem lehet sokkal rosszabb...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. július 6. 21:50 | Link

Tánya

Amint megszerzi a maga kis ételét ezzel a szükséges sorban állással, fizetés után rögtön elindul megkeresni újdonsült ismerősét, aki ugyan ráborította az itala jó részét a pólójára, de ettől meg nem harapjuk le a másik fejét, mert vannak balesetek, ugyebár. Az már mondjuk más kérdés, hogy mi számít balesetnek és mi nem, azonban Heléna nem érez késztetést, hogy nekicsapja a falhoz a lányt és fel is szögezze oda. Csak enni szeretne végre, ezt pedig meg is teheti Tánya társaságában.
- Tényleg? Melyik házba jársz? - fontos megjegyezni, hogy Heléna az első öt évét nem igazán töltötte az eridonosok között, így jóformán fogalma sincs róla, hogy ki háztársa és ki nem. Néha szokott hallani a folyosón pletykálni diákokat, és ha felmerül az Eridon és valamelyik név, akkor általában meg szokott állni, és hallgatózik egy kicsit, hogy képben legyen a dolgokkal, mert csak most költözött vissza a toronyba, és igazából most kezd szocializálódni. Mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja, néhány embert már ismer, Tányát viszont még nem. Róla azt sem tudja, hogy háztársa-e vagy sem, ám ez pillanatokon belül kiderül, csak figyeljünk jól.
- Lehet, hogy apukám vett tőletek valamikor valamit. Én mondjuk nem nagyon emlékszem rád, de volt sok főzetünk, igen. Mondjuk apu sosem engedte, hogy megszagoljam őket, pedig arra voltam a legkíváncsibb! Na mindegy - megrázza a fejét és villájára szúr egy csirkemell szeletet és jóízűen kapja be. Tekintetét elszakítva a tálról a lányra emeli, némán rágcsálja el a darabot és érzi, hogy ez már tényleg nagyon kellett neki. Hamarosan le is nyeli a falatot, iszik egy kortyot és ismét megszólal.
- Milyen a suli egyébként? - ezt most igazából úgy kérdezi, mintha minimum Tánya anyja lenne, pedig ilyenről szó sincs, csak nem akarja, hogy befagyjon a beszélgetés. Ez minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. július 7. 11:01 | Link


Hát ő totál oda van, meg vissza. Egész délelőtt csak ment, és ment, mint akinek nem volt más dolga. Nem is volt, mert mivel most szabadon mehetett a faluba, és ilyenkor meg sem áll, még ha azt is kérik tőle. Ilyenkor szerzi be azt, amikből kicsit kifogyott, és fel is tudja tölteni a készletét. Meg persze, immáron Lufinak is itt szerzi be az elemózsiát, mert sütivel nem etetheti, bár a vacsorából szokott neki menteni valamennyit. Fura lehet, ahogy egy kistányérral lavírozik ki a Nagyteremből, de azt hallotta egy háztársától, hogy a cicának jó a házi koszt is, nem csak a macskaeledel. Már haza is írt róla, és nem kapott rivallót érte, csak tanácsokat. Hogy mivel etesse, hogy mit szabad neki, és mit nem. És mennyire örült ennek! Rosszabbat várt, nagyon is, de megdicsérték, hogy befogadta őt, és nem hagyta sorsára. A hab a tortán két napja volt, amikor egy barna csomag huppant ölébe, amely egy puha cicaágyat, és egy kisebb kaparófát tartogatott magában. Utóbbihoz járt egy megbűvölt egér is, amely a cica érintésére – emberére nem -, aktivizálja magát, és menekülésbe fog. Kell ennél több neki?
Így teljes a boldogsága, kapott némileg több zsebpénzt is, hogy mindent meg tudjon venni. Kicsit furán hat hát, amikor egy apró zsáknyi macska eledellel nyit be az étterembe. Ő is éhes, és itt még sosem evett, így kell neki is némi táp. A pulthoz érve adja le a rendelést, majd félreáll várni, és nézelődni. Elég sokan vannak, elég sok asztal foglalt, de vannak még helyek. Hála. Nem akarja elvitelre kérni. A kiadós menü tálcára kerül, és ő, válla alatt fogva a zsákot, elveszi a tálcát, és megindul. Már épp odaérne a kiszemelt asztalhoz, amikor megcsusszan a zsák, és ő maga is. Ahogy utána kap, fél keze nem nagyon bírja a súlyt, és a tálca megbillen. A macskakaja végül puffan a földön, a tálcát is megmenti, na de az innivaló. A pohár leszánkázik, és egy egyedül ücsörgő lány (Kamilla) asztalára száműzi magát. Puff. Kiömlik, de szerencsére csak az asztalt árasztja el, de azt nagyon. Sebestyén arca rekordidő alatt válik vörössé, és már kezdi is a kapott szalvétával az ital eltüntetését.
- Jaj, ne.. ne haragudj, kérlek! Nem volt szándékos! – lepakol végül és eltünteti az utolsó cseppnyi italt is. Majd rendel másikat, ezen nem múlik. Csak reméli tényleg nem borította be semmijét.
Utoljára módosította:Márky Sebestyén, 2016. július 7. 11:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. augusztus 10. 12:08 | Link



- Eridonos vagyok - mosolyogtam rá az újdonsült barátnőmre. Legalábbis nagyon reméltem, hogy annak tartja magát. Elég kínos szituációk alakulhatnak ki az ilyen esetekben. Az egyik teljesen ráakaszkodik a másikra, míg az csak le szeretné rázni, vagy akár a kétszínűsködés is felütheti fejét. Valahogy egyik lehetőség sem tetszett. Inkább mondják a szemembe, ha nem tetszik nekik valami rajtam. Lehet hogy visszavágok és nem hagyom magam, de még ez is jobb mint az utóbbiak.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a lányt valamelyik utunk során ismertük meg. Lehet hogy nem emlékszik rám onnan, és én sem tisztán, de mivel anyu az egyik leghíresebb főzetkészítő és eladó, így biztos voltam benne. Szinte.
Kissé undorodva néztem, ahogy bekapja és jól megrágcsálja a húst és lenyeli. A nagyteremben történő étkezések során már hellyel-közzel sikerült megszoknom a mellettem ülők húsimádatát, de amikor kettesben étkeztem valakivel, még mindig grimaszba fordul az arcom. Inkább az én szép növénnyi eredetű ételemre szegeztem a pillantásomat. Egyedül a kérdés volt az, ami kiszakíthatott a merengésemből.
- A suli? Jó. Sőt király. Tudod régóta szerettem volna már iskolába járni. Nem azt mondom, hogy nem imádtam az apukámmal tanulni, de így társaságban mindig sokkal jobbak a dolgok. - mosolyogtam rá. Fogalmam sem volt róla, hogy most milyen témát hozzak fel. Valami viccet mondjak? De annak itt valahogy semmi keresnivalója nem volt.
- Te milyen viszonyban vagy a szüleiddel? - na jah. Ezazz Tánya. Feltetted életed eddigi legrémesebb kérdését. Ha így haladsz soha nem lesznek barátaid.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. augusztus 10. 20:33 | Link

Kamilla

Éppen kajaszünete volt és ma valahogy nagyon nem esett neki jól a konyha illatkavalkádja, úgyhogy kiült a vendégek közé egy tányér palócgulyással, amit Arvid isten tudja miért készített ma, de meglepően jól fogyott. Miközben várta, hogy annyira lehűljön az étel, hogy meg tudja enni (nem, nem jutott eszébe varázsolni, mert nem sietett sehova) előszedte azt a fertelmes technikai csodát, amivel az utóbbi két napban kínlódott. Sebastian ugyanis vett magának egy telefont. Az oka roppant egyszerű: tisztább és kényelmesebb mód arra, hogy tartsa másokkal a kapcsolatot, mint a bagoly, ráadásul a testvérének és Averynek (te jó ég, a jegyesének!) is volt. A probléma csak akkor keletkezett, mikor addig jutott, hogy használja is, mert a készülék minden pillanatban mást csinált, mint amit ő szeretett volna elérni, máskor meg hiába böködte a felületét, csak nem akarta érzékelni, hogy mit csinál. Nem merte túl erősen megnyomni rajta az üveget, na. Most például azzal cincálta a holmi az idegeit, hogy megnyitott neki valami fura alkalmazást, ami egy rakás négyzetrács volt, meg néhány parancsikon. Fene se tudja, mi az az Excel... Szusszant is egyet mérgesen, de azért meglepő óvatossággal rakta le a telefont a tányér mellé, miután kikapcsolni sem tudta rajta azt a valamit, majd megnézte, hogy ehető-e már az étel. Az első pár kanál után úgy döntött, hogy nem, még nem az, mert a babhoz körülbelül tűzálló sárkányszáj kellene, úgyhogy visszatért a telefon böködéséhez, ami továbbra sem vezetett eredményre. Nem szerette a mugli technológiát használni, és nem előítéletek miatt, hanem egyszerűen azért, mert neki ez nehezebb volt, mint bármi a varázsvilágban, viszont ha kényelmes és madárpotyadékmentes kommunikációt szeretne, akkor ez van. Csak éppen képtelen kilépni a táblázatkezelőből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 10. 21:34 | Link


fekete

Szóval azzal a nagy elhatározással jöttem ide enni, hogy elvegyülök az emberek között és majd egymagamban jól elgondolkodom az élet nagy dolgairól. Egy cseppet sem haragszom amúgy Balázsra, meg egy cseppet sem megy el az étvágyam mikor rágondolok, á, dehogyis. Soha.
Belépek az ajtón, keresek valami üres asztalt, aztán kiszúrom az egyiknél Jaredet. Akivel nagyon rég találkoztam. És nagyon rég láttam. Szusszanok egyet, vetek még egy pillantást az egyik üres sarokban levő helyre, majd inkább elindulok az eridonos prefektus.. vagy exprefektus.. vagy fogalmam sincs mi most a rangja felé.
- Zavarlak? - a szám harapdálva pillantok rá, jobbommal megtámaszkodom az asztalon, aztán amennyiben nem kerget el, le is huppanok a vele szembeni székre.
- Mit csinálsz? - megemelem szemöldököm ahogy kiszúrom a kezében levő telefont. Nos. Ha annyira ismeri, mint a gyurmát, akkor nem tudom melyiket sajnáljam először. Jared idegeit, vagy a mobil programozását?
- Mi nem megy? - amúgy nagyon sokat beszélek, de tényleg. És nem azért mert épp szárnyalnék a jókedvtől. Csak ameddig beszélek, meg másokkal foglalkozom, akkor nem gondolkodom, meg nem gondol arra, hogy nekem most össze kéne lennem törve és zokognom kéne, meg fetrengeni a lelki fájdalomtól.. Azt hiszem határozottan másképp élem meg ezt az egész gyász dolgot, mint ahogy a normák azt elvárnák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 24 25 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed