Megbeszéltem Natival, hogy találkozzunk a Czukorvarázs Cukrászdában egy sütizés erejéig és hozza magával Nyestét is, hogy megismerhessem, hiszen ő is a szobatársam lesz. Elsőként értem oda, ezért tüzetesen megnéztem a pultban lévő süteménykínálatot, végül egy francia krémest rendeletem mogyorós forró csokival, amely tökéletes párosítás volt számomra. Leültem az egyik asztalhoz az ablak mellé és vártam, amíg megérkeznek a többiek, addig el sem kezdtem enni, mert úgy gondoltam, hogy megvárom őket, az italomat viszont elkezdtem kortyolgatni, mert hidegen már nem az igazi és ki tudja, mikor érnek ide a lányok. Örültem, hogy az összes vizsgám sikerült és máris évfolyamot léphetek, egész jól elsajátítottam az órákon tanult dolgokat, egyedül a Sudoku feladatot nem sikerült megoldanom, de több diáktól hallottam, hogy nekik is nagy fejtörést okozott ez a feladat, ezáltal nem éreztem magamat annyira reménytelen esetnek, mert nem csak nekem nem ment, hanem másnak sem. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz másodévesnek lenni, milyen újdonságok lesznek, milyen hatások fognak érni, remélhetőleg nem sok negatívumban lesz részem, de majd elválik, hogy mit hoz a jövő. Szívesen elhoztam volna magammal Kloét is, de kevés hely állatbarát és egyébként sem tudtam volna itt hova tenni, mert ez mégiscsak egy cukrászda. Most valószínűleg az ágyamban szundikál, mivel a nap nagy részét mindig átaludta, este pedig időnként jobban felélénkült. A forró csoki nagyon finom volt, nehéz volt megállni, hogy ne igyam meg rögtön az egészet, egyedül a hőmérséklete tartott vissza ettől a mozzanattól. Reméltem, hogy a lányok hamarosan megérkeznek, mert már szívesen megkóstoltam volna a sütimet, de nem akartam illetlen lenni, megvártam, amíg ők is rendelnek maguknak és együtt eszünk beszélgetés közben, újabb édességet pedig nem szerettem volna rendelni, bőven elég volt nekem ez az egy is a finom itallal. Kinéztem az ablakon és messzebbről láttam két alakot közeledni, az egyikük hasonlított Natira, de korai lett volna még megállapítanom, hogy valóban ő az vagy nem, ahhoz túl távol járt, Nyestét pedig még sosem láttam, csak hallottam róla, szóval őt nem ismertem volna fel, de most legalább lesz alkalmam megismerni.

Örültem, hogy megpillanthattam mindkét leendő szobatársamat, akik egyelőre a pultnál álltak és megvárták, míg megkapják a leadott rendelésüket, majd az asztalomhoz ültek.
- Sziasztok! Szia Nyeste, örülök, hogy megismerhetlek! -üdvözöltem mindkettőjüket, majd kezet nyújtottam az új lánynak, hiszen vele még csak most találkoztam először.
~ Kedves lánynak néz ki, kissé félénk, de jó indulatúnak tűnik. ~ -nyugtáztam magamban az észrevételeimet vele kapcsolatban. Nati pont az ellentettje volt, inkább rámenős, pörgős nyelvű, belevaló csajnak ismertem meg, Nyeste pedig inkább halk szavú, visszahúzódó lánynak tűnt, és itt is megmutatkozott az, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
- Jó étvágyat! -mondtam a többieknek, mikor odaértek az aszatalomhoz, majd elkezdtem eszegetni a süteményemen, ami nagyon finom volt.
- Hová valós vagy, Nyeste? -kérdeztem a lánytól kedvesen, majd néhány falat elfogyasztása utána Natihoz fordultam:
- Hogy vagy? Ízlik a sütemény? -kérdeztem tőle, majd ittam pár kortyot az italomból, ami isteni finom volt.
~ Úgy látom, hogy jó napnak nézünk elébe! Szerencsére mindkét lány nagyon jó indulatúnak tűnik és szerintem remekül megleszünk majd! Ennél jobban nem is alakulhatott volna a dolog! ~ -gondoltam magamban, miközben élvezettel fogyasztottam el a süteményemet, de úgy láttam, hogy a leendő szobatársaimnak is ízlik az étel, nem hiába jöttünk ide, hiszen ez egy jónevű cukrászda és nem igazán volt még rájuk panasz, amit nem is csodáltam, hiszen ilyen finom ételek mellett nem nagyon lehet sopánkodni, mert itt tényleg finom minden.

Csodálkoztam, amikor Nyeste egy lakcímkártyát tolt elém, mert nem erre számítottam, de próbáltam gyorsan visszazökkenni a normális kerékvágásba, nehogy megsértődjön a lány a meglepettségemen. Felemeltem az asztalról a műanyag kártyát és elolvastam a helység nevét, ami rajta állt.
- Értem, köszönöm, hogy megmutattad. -toltam vissza neki rámosolyogva, majd Natit szólítottam meg:
- Na, hogy ízlik a puding?
Éreztem Nyestén, hogy most inkább a háttérbe akar vonulni, tiszteletben tartottam a döntését, hiszen, úgy láttam, hogy inkább introvertált típus, bár ezt így elsőre korai lett volna megállapítani, szóval egyelőre nem találgattam, nem is lett volna értelme, hiszen úgyis jobban megismerem idővel.
- Mindjárt jövök, hozok egy narancslevet! -szóltam oda a lányoknak, miután megittam forró italomat és elindultam a pult felé, hogy kérdjek egy frissen facsart gyümölcslevet.
Miután visszaértem, levágtam magamat a székre, de túl nagy lendülettel ültem le, mert megcsúszott a kezemben a pohár és az italom fele kifolyt a terítőre.
- Na, ezt jól megcsináltam, bocsánat! -szabadkoztam piros fejjel Natinak és Nyestének, majd megtöröltem a kezemet zsebkendővel, aztán azon gondolkodtam, hogy hogyan tüntessem el a foltot az asztalról. Nem örültem ennek a félresikerült akciónak, de nem gondoltam volna, hogy így járok, bár úgy véltem, hogy ez bárkivel megeshet, csak nem szedik le a fejemet a többiek. Zavarban voltam és kissé tanácstalanul néztem a két lányra, nem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, azon gondolkodtam, hogy majd mosogatószeres szivaccsal megpróbálom kiszedni a terítőből a narancslevet, bár lehet, hogy ezt el sem várnák a cukrászda vezetői, igazából nem tudtam, hogy ennek milyen következménye lesz, de legbelül sejtettem, hogy eléggé túlreagáltam a dolgot.

Szerencsére Nati gyorsan lereagálta a dolgot, így nem kellett mosogatószeres szivacsért mennem. Persze a varázslat seperc alatt mindent megold, de én még mindig nem szoktam hozzá teljesen, hogy ezzel az erővel is rendelkezem, úgyhogy egyelőre még mindig mugliként gondolkodtam.
- Bocsi, én is letakaríthattam volna, persze a varázslat nem jutott az eszembe! - szabadkoztam Natinak, mivel ő tüntette el a foltot a terítőről.
- Jó lenne, hogyha nem kéne ennyit tanulni, jobb lenne szórakozni. - sóhajtottam feléjük, mert kissé ki akartam ereszteni a gőzt, majd egyenesen rákérdeztem:
- Nincs a faluban olyan hely, ahol kicsit szórakozhatnák?
Nem is tudom, hogy komolyan gondoltam-e ezt az egészet, de már untam azt, hogy minden csak a megfelelésről szól, hiszen mindig is a jóság mintaképe voltam, az intézményben másnak nem volt helye, és talán pont emiatt szerettem volna kiereszteni a gőzt. Nem tudtam, hogy ez mennyire lehetséges az adott keretek között, de szerettem volna egy kicsit szórakozni.
- Nyeste, neked mi a hobbid? Szoktál időnként bulizni, vagy táncolni? - fordultam a lányhoz újra, mivel idáig főként Natira koncentráltam, és kíváncsi voltam, hogy vajon a csendesebb lánytársam miképp reagálja le a dolgot. Nem néztem ki belőle, hogy nagyokat bulizik, de nem akartam előítéletes lenni, mert sok esetben találkoztam már azzal, amikor a látszat csalt. Natiról tudtam, hogy szinte mindenben benne volt, de jó lett volna, ha másik szobatársam is csatlakozik hozzánk, úgyhogy megadtam neki az esélyt, hogy ő is bulizhasson majd egy jót, aztán a többi rajta állt, már az ő térfelén pattogott a labda.

Karina

Mivel nem tettem az ittlétem alatt túl nagy szert ismeretségekre, ezért egymagam indultam el a fesztiválra. Nem akartam a szobában ücsörögni és egyébként is kedveltem a különféle rendezvényeket, az évek során pedig már feltaláltam magamat egyedül is, úgyhogy jókedvűen indultam el erre az eseményre. Egy egyberészes, halovány rózsaszín ruhát vettem fel fekete övvel és fekete cipőt, aminek csak egy pici sarka volt, nehogy kényelmetlen legyen a lábamnak, hiszen órákon át ebben leszek. Hajamat begöndörítettem, hogy ne csak úgy lógjon, aztán felkaptam a retikülömet és útra keltem. Még a macskámnak se fogok hiányozni, amíg távol leszek, mert úgy tűnt, hogy ma szundi üzemmódban működik egész nap, szóval nem igazán vágyott társaságra. Kellemes, nyári meleg volt kinn, ilyenkor az ember szívesen iszik hideg italokat. Sokan eljöttek a fesztiválra, bár nem láttam semmilyen ismerős arcot, akivel meg már váltottam pár szót, azoknak megvolt a saját maguk társasága. Hirtelen egy igényes ruhában megjelenő lány szólított meg.
- Helló!
Köszöntem neki vissza, majd az itókákat elnézve gyorsan leesett, hogy kóstolásról van szó. Egyáltalán nem bántam, mert szerettem új ételeket és italokat kóstolgatni, úgyhogy elfogadtam az ajánlatát:
- Remekül hangzik! Bízom az ízlésedben és szívesen megkóstolnám az éjszaka titka nevű vajsört. Te mikor ittál ilyet először? - kérdeztem tőle mosolyogva, és kíváncsian vártam, hogy hogyan fog ízleni ez a fajta itóka.

Karina

- Nos, ebben igazad van, a friss itóka az igazi! - mondtam lelkesen a lánynak, majd megkóstoltam az italomat, amit az előbb töltött ki nekem.
- Hmm... ez nagyon finom! - feleltem elégedetten, majd felhajtottam és kértem még repetát.
- Tudtom szerint nincs benne alkohol, szóval légy szíves tölts még egy pohárkával, mert nagyon ízlik - válaszoltam neki, majd kedvesen rámosolyogva nyújtottam oda a poharamat. Valóban igaza volt, érdemes volt megkóstolni ezt az italt, hiszen isteni finom volt, még azon is elgondolkodtam, hogy veszek belőle magamnak egy palackkal.
- Ki egyébként a főnököd? - érdeklődtem tőle, bár nem voltam biztos benne, hogy ismerem, de sosem lehet tudni.
- Egész végig dolgozni fogsz a fesztivál alatt vagy azért ki tudsz kapcsolódni egy kicsit? - kérdeztem mosolyogva a lánytól, mert azért húzós lett volna végigrobotolni ezt az időszakot, meg aztán beleképzeltem magamat a helyébe és tudtam, hogyha én lennék ott, akkor azért belegondolnék abba, hogy szívesen szórakoznék egy kicsit, ha már itt vagyok. Nem tudtam, hogy mi ennek a menete, de reméltem, hogy azért ő is ki tud kapcsolódni kicsit, ha már itt van. Maga a rendezvény nagyon tetszett, szépen ki volt dekorálva minden és sok érdeklődő vett részt rajta, szóval megadták az egésznek a módját.

Karina

- Olvastam a placebo hatásról, tényleg vicces lehet, hogy azt hiszik, van benne alkohol és még úgy is viselkednek tőle... aztán hideg zuhanyként éri őket, amikor meghallják, hogy nincs és ugye mi mást lenne könnyebb hibáztatni, mint az italt - értem én - feleltem neki széles mosollyal a számon. Számos hasonló esetről olvastam már otthon, de az is igaz, hogy sokszor pozitív hatást gyakorolt a placebo hatás másokra, úgyhogy hasznosnak tartottam.
- Vadász Csenger Richárd... hmm... nem hallottam róla - válaszoltam neki eltűnődve, bár az elmondása alapján rendes, hogy munkát biztosít az iskola diákjainak.
- Biztos jó fej - tettem hozzá, igaz én sose álltam túl jól és Timi sem tartozott a gazdag réteghez, átlagosan éltünk. Nekem ez viszont nagy előrelépésnek számított a zord intézményi élet után. Sose vágytam túl nagy vagyonra, sose vonzott a csillogás, csak arra vágytam, hogy normálisan meg tudjak élni. Mindig is többre tartottam azokat az embereket, akiknek nem hullott az ölükbe a pénz, hanem megdolgoztak érte, önerőből jutottak hozzá. Ezek az emberek jobban meg is tudták becsülni a dolgokat.
- Örülök, hogy tetszik a munkád! Én is olyasvalamit szeretnék majd csinálni, ami nem nyűg, de majd elválik, hogy mi lesz.
- Én most értem ide, és akármilyen hihetetlen is, idáig nem sok izgalmas dolgot láttam az embertömegen kívül, plusz az első utam egyenesen erre vezetett... szóval talán később tudok szolgálni számodra valami hasznos információval ez ügyben.
Kicsit hülyén éreztem magam, hogy nem tudtam semmi érdekeset mondani a lánynak, de tényleg nem vettem észre semmi érdemlegeset, igazából még csak most indultam volna "felfedezőútra", de egyelőre itt kötöttem ki. Kíváncsi voltam, hogy vajon tényleg olyan finom-e az ital, amit Karina ad, bár bíztam az ízlésében, úgyhogy nem vártam tőle semmi negatívumot.
- Te mi jót csinálnál itt szívesen, ha nem dolgoznál? - tettem fel a kérdést, mert érdekelt, hogy vajon ő mit kezdene itt magával, mit próbálna ki, hiszen ezen a téren elég tanácstalan voltam, mivel most jártam itt életemben először.

A beszélgetésünk kellős közepette Nati kijelentette, hogy el kell mennie valahova, úgyhogy kettesben hagy minket. Elég gyorsan elviharzott, de nem tudtam rá haragudni, mivel biztosan nyomós oka volt rá, hogy itt hagyott bennünket.
Láttam Nyestén, hogy kissé zavarban volt a kialakult helyzettől, de aztán előszedett egy papírt és egy ceruzát, majd írásban válaszolt a kérdésemre.
Elolvastam, amit a papírra írt:
- Hmm... festés és kviddics. Ez érdekes. Miket szoktál festeni? - kérdeztem vissza lendületesen, majd visszatoltam hozzá a papírt a ceruzával és válaszoltam én is a kérdésére:
- Szeretek olvasni, futni, úszni, verset írni és a természetet járni. Tudom, nem valami extra dolgok, de hát ez vagyok én. Azért egyszer elmehetnénk valami szórakozóhelyre kikapcsolódni. Nyugi, még én se voltam soha! - feleltem neki megnyugtatásul, ezért is voltam kíváncsi arra, hogy vajon hogyan telik egy éjszakai zenés-táncos est. Végre több lehetőségem volt arra, hogy új dolgokat próbáljak ki. Igaz, hogy itt is meg voltak húzva bizonyos határok, de nem volt olyan nagy szigor, mint az intézményben. Ott aztán tényleg semmit sem lehetett csinálni, ezért is töltöttem inkább az udvaron az időm nagy részét, mert beleőrültem volna a négy fal közötti unalmas életbe.
- Kérsz még valamit? Én iszom egy kis ásványvizet - kérdeztem tőle kedvesen, majd felállt a helyemről és megvártam, hogy válaszoljon, mert akkor nem kell kétszer odamennem a pulthoz. Ő pedig, amíg én leadom a rendelést, tud írni választ a papírjára.