Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Igen... az emberek már csak ilyenek. Képesek beskatulyázni más embereket akár munka, akár hobbi alapján... szerintem a sok negatív tapasztalat és az önmaguk köré felépített falak teszik ezt velük - válaszoltam Majának őszintén.
- Aki nem képes a megújulásra annak nincs sok esélye arra, hogy új, jobb életet kezdjen - tettem hozzá szomorúan. Rossz volt belegondolni ebbe, ismertem jó pár embert, akik hasonló gondokkal küzdöttek a környezetemből, de csak kevésnek sikerült kitörnie a saját lelki válságából vállalva azt, hogy előre nem és nem a múlt, a rossz tapasztalatok rabságában él tovább.
- Remélem, hogy úgy lesz - bólogattam, miközben Maja azt ecsetelte, hogy a rosszabb időszak után egy jobbnak kéne jönnie. Tudtam, hogy egyszer lenn, egyszer fenn állapot van, hiszen erről szólt az élet, szóval drukkoltam neki, hogy most egy még jobb időszaknak kellene beköveteznie számára.
- Egyedül Timi hiányozna, de még nem beszéltem vele erről a dologról... örülnék, ha beköltözne a faluba, de ha mégis úgy döntene, hogy otthon marad, azt is elfogadom. Akkor majd többször fogom meglátogatni. De semmiképp sem szeretnék végleg visszatérni oda - magyaráztam a lánynak. Észrevételeztem, hogy milyen gyorsan megy az idő, már késő délutánba nyúltunk át. Annak mindenképp nagyon örültem, hogy meg tudtam vitatni ezeket a dolgokat Majácskával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Én sem értem ezt, hogy miért jó ez nekik, hiszen ezzel saját magukat mérgezik - feleltem a lánynak komoran. Sose értettem azokat, akik másoknak ártottak és az okozott nekik örömöt, bár az csakis a saját szegénységi bizonyítványuknak volt betudható. Szerencsére azért vannak jó emberek is, őket kell megbecsülni - tettem hozzá biztatóan.
- Remélem, hogy úgy lesz, ahogyan mondod.
Tulajdonképpen mindketten rászolgáltunk a boldogságra, de én nem voltam ilyen bizakodó a jövőmmel kapcsolatban. Persze azért reméltem a legjobbakat, de egyelőre nem volt túl derűs a jövőképem.
- Igen, nem egyszerű ez az egész. De Timi szerintem tiszteletben fogja tartani a döntésemet. Az pedig csak rajta áll, hogy beköltözik-e majd a faluba, én viszont mindenképp itt szeretnék maradni. Örülök, hogy megtaláltam itt a helyem, úgy érzem, hogy ezen a helyen új életet tudok kezdeni - fejtettem ki a gondolataim a lánynak, majd néztem egy nagyot, amikor is közölte, hogy mostanság nem beszél az anyukájával, de nem akartam jobban firtatni ezt a dolgot. Úgy voltam vele, hogy ha majd szeretne mesélni róla, akkor úgyis előhozakodik a témával, ha pedig úgy látja jónak, hogy inkább magában tartja, akkor azt is megértem.
- Mit szólsz, ha most elindulunk és elmegyünk fagyizni? - kérdeztem a lánytól, miközben felálltam a plédről és elkezdtem lassan készülődni. Úgy éreztem, hogy kistrandoltam magam és egyelőre kibeszéltük a fontosabb dolgokat, aztán út közben folytatjuk majd a társalgást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Úgy döntöttem ma, hogy ellátogatok a faluba, sétálni, kikapcsolódni kicsit, mert kivételesen elég sok szabadidő szakadt a nyakamba. Kissé ideges voltam a vizsgák miatt, de nem akartam az egész napomat tanulással és felesleges agyalással tölteni, úgyhogy inkább úgy határoztam, hogy kimozdulok kicsit. Nem tudtam senkiről, aki szívesen csatlakozott volna hozzám, mert minden ismerősöm a vizsgák miatt pörgött vagy éppen mással voltak elfoglalva. Ennek ellenére nem voltam letörve, mert nagyon jól feltaláltam magam egyedül is és nem mindig igényeltem azt, hogy mellettem legyen valaki. Az életem nagy része a magányról szólt és a "túlélésről", de mióta Timi befogadott és amióta ebbe az iskolába járok, sokat változott az életem pozitív irányba. Végre olyan embereket ismerhettem itt meg, akiket valóban a barátaimnak mondhattam és akikről tudtam, hogy mindig ki fognak állni mellettem és ez fordított esetben is igaz volt. Ma jó hangulatban voltam, sikerült kialudnom magam és remekül éreztem magam. Felvetettem a sötét farmernadrágomat, hozzá a világoskék blúzomat, a fekete balerina cipőmet, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Így indultam útnak a falu felé. Leginkább a kirakatokat néztem, bementem az állatos boltba, végignéztem a cuki állatkákat, de semmilyen vásárlási szándékom nem volt. Elég volt nekem egyelőre a cicámról gondoskodni, időnként lelkiismeretfurdalásom is volt miatta, hogy nem foglalkoztam vele eleget, bár szerencsémre a nap nagy részét átaludta. Nála lustább macskát nem ismertem a világon. Miután kiléptem az állatkereskedés ajtaján, majd tovább sétáltam, megakadt a szemem egy citromtorta szeleten a cukrásza kirakatában, aminek egyáltalán nem tudtam ellenállni. Vásároltam is egyet, majd az egyik szabad asztalhoz leülve elkezdtem eszegetni. Amikor felnéztem a kajálásból, egy ismerős srácon akadt meg a tekintetem, aki pont felém integetett bőszen. Rögtön felismertem Andrej-t, akit nem is olyan régen világosítottam fel a kastély és az Eridon rejtelmeiről a Bejárati csarnoknál. Láttam, hogy egyedül van, így fogtam a tányéromat és odasétáltam az asztalához.
- Szia! - Szabad? - kérdeztem tőle az üres székre tekintve. Nem tudhattam, hogy egyedül jött vagy várt-e valakit, ezért inkább rákérdeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Rendben - válaszoltam a fiúnak, majd helyet foglaltam a vele szemközti széken.
- Igen, egyedül. A legtöbb ismerősöm a vizsgákra tanul vagy épp más elfoglaltságuk van. Én pedig úgy gondoltam, hogy inkább lazítok egy kicsit és bejövök a faluba. Igazából egy a guszta citromtorta szelet csábított ide - ecseteltem mosolyogva. Bár lehet, hogy amúgy is betértem volna a cukrászdába, ha nem látom meg a kirakatban ezt a finomságot, mert tudtam, hogy itt isteni finom süteményeket lehet kapni és rám fért már egy kis "boldogsághormon". Kíváncsi voltam, hogy mi történt a fiúval, amióta nem találkoztunk, reméltem, hogy sikerült valamennyire beilleszkednie.
- Én jól vagyok, készülök a vizsgákra, remélem, hogy minden a lehető legjobban fog menni - feleltem a kérdésére, rendes volt tőle, hogy érdeklődött a hogylétem felől, még akkor is, ha csak udvariasságból tette. Mostanában sokat voltam egyedül, mert nagyon lefoglaltak mindenkit a vizsgák.
- Akkor ezek szerint azért jól haladsz. Nyugi, ez ilyenkor megszokott. Én se nagyon tudok programokat szervezni, mert ilyenkor a legtöbb ismerősöm bezárkózik a szobájába vagy a könyvtárba és tanul ezerrel. Év közben más szokott lenni a helyzet. Mik a terveid a szünetben? Hazalátogatsz? - érdeklődtem tőle. Igaz nemrég érkezett a suliba, de sokan hazamentek a szünidőre, bár volt, aki itt maradt a kastély falai között. Én azt terveztem, hogy pár napra hazautazok Timihez, ha nem jön közbe semmi. Mostanában elég szerencsétlenül alakult az egész, mert általában mindig fontos programja volt, ami miatt nem tudtunk találkozni.
- Hogy tetszik az Eridon? - tettem fel egy újabb kérdést két falat között. Úgy gondoltam, hogy Andrej nagyon is illik az Eridonba, ahol hozzá hasonló nyitott emberek vannak, de azért kíváncsi voltam, hogy valóban jól érzi-e magát ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tudnak valamit ezek a sütik! - feleltem nevetve, mert tényleg mindketten a kirakatban lévő finomságok csábítottak a cukrászdába.
- Az klassz dolog. Ha kell segítség, szólj nyugodtan - ajánlottam fel a fiúnak, ha már magyarul tanult. Tudtam, illetve hallottam, hogy egyáltalán nem könnyű nyelv a magyar, főleg a szólás-mondásaink, ami egy külföldinek totál értelmetlenül hangzik.
- Nem könnyű a nyelvünk, de az alapok mellett érdemes megtanulni a szóhasználatunkat, a szlenget, a mondásainkat stb. Az utóbbi két téma lesz a legnehezebb, mert sokszor logikátlannak fog hatni - tettem hozzá tanácsként, hogy megkönnyítsem a dolgát, avagy mikre érdemes odafigyelni a tanulás során.
- Szép tervek. Én még nem tudom pontosan. Ha sikerül, akkor hazautazok Timihez, a nevelőanyámhoz. Ha nem jön össze, akkor itt maradok... - válaszoltam neki őszintén. Tavaly se jött össze a karácsonyozás, mert épp felléptek valahol a tánccsoporttal... akkor nagyon csalódott voltam, de reméltem, hogy idén nem lesz ilyen és tudunk majd a szünetekben találkozni.
- Ó, szuper! - reagáltam le a válaszát. Ezek szerint sikerült érthetően elmagyaráznom neki, hogy mi merre van a kastélyban. Ez némi büszkeséggel töltött el.
Közben lassan eszegettem a tortaszeletemet, ami nagyon finom volt, de sose szerettem sietni a kajálással, így most is szép lassú tempóban étkeztem.
- Igen, benne vagyok Huszthy Attila jóslástan csoportjában, szóval jóstanonc vagyok - válaszoltam a fiúnak komoly arccal. Ez a poszt nem kevés felelősséggel és tanulással járt, de idáig szerencsésen helyt álltam. Bíztam benne, hogy a jövőben is meg fogom állni a helyemet és sikerülni fog még magasabb szintre fejleszteni a képességemet, na meg kontrollálni...
- Te is szeretnél csatlakozni valamelyik szakkörhöz? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már szóba került a téma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tudod mit? Itt egy kis szeletke, kóstold meg, isteni finom - helyeztem át a villámmal a citromos tortasüti szeletke darabkáját a tányéromról az övére. Nekem így is jutott belőle éppen elég.
- Semmi gond, megtanulod majd. Időd, mint a tenger - mondtam neki biztatóan. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolga a nyelvünkkel, de hittem benne, hogy meg tudja tanulni. Igaz, nem rég ismertem meg, de tudtam, hogy képes lesz elsajátítani a magyar nyelvet, mivel igencsak elszánt és kitartó embernek ismertem őt meg.
- Igen, sokan maradnak. Szeretek itt lenni, félre ne értsd, de szívesen hazalátogatnék azért. De a nevelőanyámnak mindig volt valami fontosabb dolga idáig. Kezdem azt érezni, hogy más előbbre való mint én. Ami nyilván nem igaz, mert legutóbb is azért nem találkoztunk, mivel elhalaszthatatlan táncfellépése volt máshol, de azért rosszul esett, érted - kezdtem el a lelkizést. Kezdtem hülyén érezni magam, amiért ennyire kifejtettem ezt a dolgot a fiú előtt, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni, csak úgy kijött belőlem az egész.
- Bocs, nem akartalak ezzel terhelni - tettem hozzá szomorkásan. Sejtetettem, hogy a fiút nem fogja annyira érdekelni a dolog, mint engem, hiszen ez az én élethelyzetem volt, engem zavart, úgyhogy feleslegesen koptattam a számat. Igazából nem is akartam rázúdítani ezt az egészet.
- Igen, látom a jövőt. Pontosabban több ember jövőjét, ha éppen úgy alakul. Nekem az a képességem, hogy megálmodom egyes emberek jövőképét - világosítottam fel a srácot a képességemről, ha már így rákérdezett. Jelen helyzetben az sem érdekelt, ha emiatt furán nézett rám. Egész egyszerűen arról volt szó, hogy megálmodtam bizonyos emberek jövőjét, de persze nem volt beleszólásom, hogy éppen kiét fogom megálmodni.
- Nos, ha van valamilyen különleges jós képességed, akkor te is bekerülhetsz a belső körbe, máskülönben nem - válaszoltam a srácnak, hiszen ez volt az igazság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A fiú is adott egy kis ízelítőt a tortájából, amit azon nyomban meg is kóstoltam, majd nyugtáztam is , hogy isteni finom volt.
- Nélküle is otthon tudnék lenni, de úgy nem az igazi. Tudod épp miatta mennék haza... Igen, mondhatjuk, hogy ő egy hivatásos táncos... Ráadásul szeretnék itt maradni ebben a világban, de nem tudom, hogy hogy fog erre reagálni - tettem hozzá. Valahogy kicsúszott a nyelvemen ez az egész és úgy éreztem, hogy a fiú nem fog visszaélni a bizalmammal, ez pedig egyfajta nyugalommal töltött el.
- Nos, sajnos a jóslás nem kívánságra megy. Ezt úgy képzeld el, hogy nem én irányítom a dolgokat és csak úgy jönnek maguktól az álmok. Egyelőre nem tudom kontrollálni őket, de ha veled álmodom valamit, ígérem, hogy szólni fogok - válaszoltam megnyugtatásul a fiúnak.
Nyilván nem ígérhettem neki semmit, mert nem tudtam irányítani az álmaimat, de azért reméltem, hogy elérek majd egy olyan szintre, hogy tudjak segíteni neki is.
- Azért, ha megálmodom a jövődet, mindenképp szólni fogok neked - ígértem a fiúnak.
Jó volt látni, hogy ennyire lelkes volt a jövőjét illetően. Ebből az jött le, hogy még keveset csalódott igazán az életben és emiatt pozitívan tudta kezelni a dolgokat, éppen ezért felnéztem valamelyest rá. Ez nem volt éppen kis dolog, úgyhogy nagyon is díjaztam, hogy nem veszítette el a lendületességét és még mindig hitt a jóban, illetve előre nézett a jövőt illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Á, még semmiről sem tud. Nem igazán volt alkalmunk ezt megbeszélni, és nem olyan rég jött ez az érzés, hogy itt szeretnék maradni. Timin kívül engem nem köt semmi se ahhoz a világhoz. Szeretném, ha ő is a faluba költözne, akár előkészítősöket is taníthatna. Ha viszont úgy dönt, hogy otthon marad, akkor majd sűrűn fogom látogatni, de jobban örülnék az előző verziónak - vázoltam fel a helyzetet a fiúnak.
- Az nem jó, hogy ennyire elfoglaltak, viszont annyiból szerencsés vagy, hogy történjék bármi, itt vannak a közelben. Mit dolgoznak? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Közben egy újabb citromos tortaszelet falatka landolt a hasamban, ami tényleg nagyon finom volt.
- Szeretem a kártyát is, mert remek útmutatóul szolgálnak a jövőt illetően. De az én képességem az álmodás. Sajnos semmi beleszólásom nincs azt illetően, hogy kivel és mit álmodok, ezek csak úgy jönnek és hidd el, nem mindegyik álom jó. Próbálom ezt tudatosan irányítani, de egyelőre nem igazán sikerül, sokszor pedig azzal jár az egész, hogy totál kialvatlan vagyok - magyaráztam Andrej-nak. Láttam a szemében, hogy nagyon lelkes az álmaimat illetően, de el kellett szomorítanom, mert volt hatalmam az álmaim felett, így teljesen lutri volt, hogy kiről fogok álmodni. Nem is lehetett, mert ha még kontrollálni tudtam volna őket, akkor se szólhattam bele, hogy ki lesz vagy kik lesznek az álmaimban lévő személyek, mert erre egyszerűen nem volt ráhatásom.
- Tudod mit? Próbáljuk meg, adj egy tárgyat, aztán hátha összejön a dolog. De lehet, hogy ettől függetlenül is fogok veled álmodni... azt viszont nem ígérhetem, hogy szép álom lesz - közöltem a tényeket vele. Nagyon lelkes volt és izgatott, ezért úgy gondoltam, hogy ha attól jobban érzi magát, akkor miért is ne adja oda nekem az egyik holmiját. Láttam rajta, hogy nagyon hitt ebben az egészben, hogy hátba beválik majd, így nem voltam ellenére a dolognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igen, tudom... előbb vagy utóbb muszáj lesz neki elmondanom, hogy miként határoztam. Igazából boszorkány, ő vezetett be ennek a világnak a rejtelmeibe, de valamiért jobban érzi magát a muglik között. Ezt tiszteletben tartom, úgyhogy remélem, hogy ő is ugyanígy fogja fogadni a döntésemet - feleltem a fiúnak, miközben már majdnem elfogyasztottam az ízletes citromtorta szeletet.
- Wow, ez nagyon klassz. Te is be szeretnél majd szállni a családi vállalkozásba? - kérdeztem tőle, miközben a villámmal piszkálgattam az egyik tortaszelet darabkát a tányéromon.
- Nem tudom befolyásolni a jövőt, hacsak nem vagyok ott és nem segítek. Szeretném kontrollálni az álmaim számát, azt, hogy esetleg végigaludhassak úgy egy éjszakát, hogy nem ver ki a víz a legutóbbi rossz álmoktól - magyaráztam Andrej-nak. Örültem, hogy kibeszélhetem magamból ezt az egészet, már ez is könnyített valamelyest a lelkemen. Úgy gondoltam, hogy igazából senki sem tudja megérteni, hogy számomra ez sokszor inkább átok, mintsem képesség, hogy mit élek át egy-egy álom alatt, ezt csakis én tudhattam, illetve a tanárom, aki már átélte ezt.
- Köszönöm, ígérem, vigyázni fogok rá - válaszoltam a fiúnak. Kicsit féltem, hogy egy ilyen számára fontos dolgot bíz rám, de idáig is mindig vigyáztam arra, amit másoktól kölcsönkaptam.
- Nos igen, beteljesülnek. Az egyiket jövőképen azonban meg tudtam változtatni, de csupán azért, mert épp ott voltam. Azt álmodtam meg, hogy egy lány az Erőnlét termében játszadozik a súlyzókkal, amelyek egy polcra voltak felpakolva, és eldönti, majd ráesik egy nagyobb méretű súlyzó a fejére. Aztán felkeltem... vagyis felriadtam. Aztán másnap épp arra jártam, a lány pedig pont ott volt a teremben, de jó végkimenetele lett a dolognak, mert megakadályozni ugyan nem tudtam, hogy eldöntse a polcot, azonban el tudtam rántani a feléje zuhanó súlyzó elől, így nem lett semmi baja. Álmodtam olyat is, hogy egy Rellonos srác a születésnapját ünnepli a haverjaival, aztán elkötnek a szertárból pár seprűt. Aztán pechére az ünnepelt balesetet szenved a seprűvel, mert egy igazi kviddics bajnoknak képzeli magát. És másnap már tele voltak ezzel a hírek, mindenki erről beszélt, szóval valóban megtörtént. Szóval ilyesmi álmokra gondolj, mindenféle élethelyzetben - fejeztem be a mondókámat egy mély sóhaj kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Értem. Jól kijöttök egymással? - kérdeztem tőle, mert sok olyan embert ismertem aki nagyon jól kijött a testvérével, de sok olyat is, akik ég és föld voltak teljes más értékrenddel és érdeklődési körrel. Belegondoltam, hogy nem is tudhatom, hogy van-e testvérem vagy egyke vagyok, mert semmit sem tudtam a vér szerinti szüleimről. Eleinte örültem volna, ha felkeresnek és nem az árvaházban kellett volna leélnem életem nagy részét, de most már ott tartottam, hogy nem biztos, hogy örültem volna annak, ha hirtelen feltűnnének az életemben.
- Változó. Van, hogy egy ideig naponta, van, hogy egyáltalán nincs álmom. Van, hogy egy éjszaka több ember jövőképébe is bepillantást nyerek, de van, hogy csak egybe - válaszoltam Andrej-nak eltűnődve.
- Sokszor átoknak érzem az egészet, de tény, hogy azért a saját életemet is érdekessé teszi ez a különös képesség - tettem hozzá, miközben bekaptam egy újabb falatot a citromos tortaszeletből.
- Dehogynem bánt... folyton marcangol belülről. Nem egyszerű feldolgozni ezt. Sokszor emiatt is álmatlan éjszakáim vannak, pedig tudom, hogy sajnos nem lehetek ott mindenhol. Néha úgy érzem, hogy nem bírom tovább és megőrülök, annyira érzem az álmaimban mások fájdalmát - mondtam szipogva, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Fenébe. Bocs, nem vagyok egy sírós pitsa - szabadkoztam a fiúnak, majd a táskámból elővettem egy zsebkendőt, hogy feltöröljem a könnyemet és egyebek.
- Nos, nem hirdetem, csak páran tudják azt, hogy mivel jár ez az egész. Persze nem tagadom le, ha megkérdezik, de sokan a mai napig nincsenek tisztában vele - folytattam a beszélgetést, miközben próbáltam összeszedni magam és újra legjobb formámat mutatni.
- Vigyázz mit kívánsz, mert mindennek van pozitív és negatív oldala, csak az a nem mindegy, hogy melyik van túlsúlyban - tettem hozzá, miközben egy újabb torta falatot tuszkoltam magamba. Már nem esett olyan jól, mint eleinte, ki tudja miért... talán hozzászoktam már az ízéhez...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Értem. Az azért klassz, hogy van egy testvéred, akire bármikor számíthatsz és jól kijöttök - legalábbis az elmondásod alapján - válaszoltam a fiúnak, miközben elfogyasztottam egy újabb torta darabkát. Tényleg örültem volna neki, ha kiderült volna, hogy van egy testvérem, bár valószínűleg nagyon haragudtam volna rá, amiért évekig nem keresett és nem volt kíváncsi rám. Talán jobb is ez így...
- Nem igazán, vagyis kisebb próbálkozásaim voltak több-kevesebb sikerrel, de ahogy mondod, az a cél, hogy megtanuljak szembenézni az erőmmel és teljes mértékben átvegyem felette az irányítást. Ez pedig nem kis feladat. Így csak időnként tudom teljes mértékben kialudni magam, de nem akarom feladni és hiszek benne, hogy előbb-utóbb sikerülni fog - jelentettem ki immár pozitívabban. Ám ekkor eszembe jutott, hogy mennyi sérelmet, fájdalmat éltem át és valahogy egy pillanat alatt minden összeomlott bennem, aztán majdnem totálisan eltörött nálam a mécses. Próbáltam erősnek mutatkozni mások előtt, de ez nem mindig jött össze, ez a terület pedig a pozitívumok mellett sok negatívumot is tartogatott számomra, amelyet egyáltalán nem volt könnyű feldolgozni. Sokat tipródtam, sokáig magamba tartottam a dolgokat, úgyhogy valahogy magamon sem tudtam igazán meglepődni, avagy már-már természetesnek véltem, hogy előbb vagy utóbb elszakad az a bizonyos cérna... és ez pont most történt meg. Bár szerencsére egész jól tudtam magam tartani a fiú előtt, nem hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam a csalódottság és hogy végigbőgjem a délutánt.
- Semmi gond, nem tudhattad. De jobb is, hogy beszéltünk róla, mert a látszat ellenére azért valamelyest könnyített a lelkemen ez a kis csevej. Nem szabadna ennyire magamban tartanom a dolgokat, szóval emiatt ne érezd magad kellemetlenül. Mostanában annyi feszültség gyűlt fel bennem, hogy idővel úgyis eltört volna a mécses - mondtam nyugodt hangsúllyal, miközben még a könnyeimet törölgettem, majd elraktam a zsepimet a zsebembe. Nem szerettem szemetelni, úgy voltam vele, hogy majd kidobom az első kukába, amit meglátok a faluban. Reméltem, hogy valamelyest sikerült megnyugtatnom Andrej-t. Gondoltam, hogy nagyon kellemetlenül érezte magát emiatt, hiszen a helyében én is ezt éreztem volna, de úgy gondoltam, hogy emellett talán sikerült átéreznie, hogy mekkora súlya van ennek a képességnek és milyen nehéz ezzel együtt élni. Hatalmas kihívás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Gyorsan benyomtam az utolsó falatkát is a finom citromos tortaszeletből. A cukrászdában idáig mindig finom sütiket ettem, úgyhogy elhatároztam, hogy tartom ezt a szokásomat és máskor el fogok jönni ide.
- Értem. Hát ez tényleg klassz - feleltem, miközben próbáltam leplezni a csalódottságomat, majd egy gyors mosolyt varázsoltam az arcomra. Örültem, hogy másnak megadatott, hogy jó testvérek legyenek, sőt, hogy egyáltalán legyen testvére, de nekem ebben sosem volt részem, mindig csak saját magamra számíthattam. Persze ettől valamelyest megerősödtem, de azért jó lett volna, ha nem úgy történtek volna a dolgok, ahogyan kiskoromtól kezdve alakultak. Tudtam, hogy idővel túl kell lépnem és magam mögött kell hagynom a múltat, de ez egyáltalán nem volt egyszerű. Andrej-t sem szerettem volna ezzel traktálni, neki bőven elég volt az iménti akcióm, nem akartam, hogy megijedjen tőlem. Nagyon normálisan viselkedett velem, szóval nem szoltált rá egy újabb hisztire.
- Hogy micsoda? Nyugtató hatású bájital? - kaptam fel a fejem rögtön erre a szóra, majd folytattam:
- Tudnál nekem főzni? Mármint szívesen elfogadnám, mert időnként nagy szükségem lenne rá.
Bizony, a nyugtató dolgok előnyt élveztek az életemben, mióta sok álmatlan éjszakám volt. A tanáromtól is szívesen fogadtam a nyugtatót, de tudtam, hogy nem élhetek vele mindig, és egyébként is kis adagot kaptam csak, szóval azt ésszel be tudtam osztani... csak olyan hamar elfogyott. Úgy hittem, hogy egy kis bájitaltól semmi bajom nem eshet és időnként nagyon is jól jól fog jönni.
- Igen, jobban érzem magam, vagyis valamelyest sikerült megkönnyebbülnöm - vágtam rá, hiszen valóban ez volt a reakcióm.
- Ó, köszi. Benne vagyok. Egy narancslé jól esne - mondtam neki mosolyogva. Immár őszinte mosoly ült ki az arcomra. Rendes volt tőle, hogy meginvitált egy italra kárpótlásként. Nem akartam elutasítani ezt az ajánlatot, ha ettől jobban érzi magát, én pedig egyébként is szomjas voltam, mert nem vettem innivalót a süteményemhez, ami nagy hiba volt, mert már kezdtem kiszáradni. Erről eszembe jutott, hogy mennyi növényt pusztítottam ki akaratlanul is azzal, hogy egyszerűen elfeledkeztem róluk, azaz nem locsoltam meg őket, vagy túl gondoskodó voltam velük és túlöntöztem őket. Hát ez az én formám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Köszönöm, sokat segítesz vele - mondtam neki hálásan, mert valóban szükségem volt időnként arra, hogy normálisan kialudhassam magam. Belegondolva eléggé elütöttem az átlagtól... a velem egykorúak sok mindenről álmodoztak, számos célkitűzés volt előttük, nekem pedig az volt a rövidtávú elsődleges célom, hogy időnként nyugodtan aludhassak. Milyen bizarr.
Miközben Andrej elugrott üdítőt venni, arra gondoltam, hogy talán hamarosan eljön az én időm is és még az iskola befejezése előtt meg tudom tanulni azt, hogy hogyan is kell pontosan kontrollálni az álmaimat. Sokkal könnyebb dolgom lett volna, ha már sikerült volna elsajátítanom ezt a dolgot, de tudtam, hogy mindenhez idő kell, semmi sem megy egyről a kettőre, ezért türelemre intettem magam.
- Milyen gyors voltál. Köszi - mondtam vidáman, majd belekortyoltam az üdítőmbe. Jól esett a folyadék, tulajdonképpen már nagyon szomjas voltam, az pedig az én hülyeségem volt, hogy nem vettem semmilyen italt a sütim mellé.
- Nem szoktam félni. Szeretek éjszaka mászkálni. A járőrözésem alatt sokféle kihágással találkoztam már. Volt olyan, akit azon kaptam, hogy éjjel bement a konyhába falatozni, aztán olyan is volt, akiről kiderült, hogy akaratlanul tartózkodott kinn a folyosón, mert alvajáró volt. Ezt pedig nem tudta magáról az illető, csak miután másnap felhívtam rá a figyelmét. Olyan diákokkal is összefutottam, akik éjjel azért szöktek ki, hogy ellopják a szertárból a seprűket.  Olyan is volt, hogy én néztem be a szitut... vagyis az illetőt kérdőre vontam, hogy miért tartózkodik az éjjel közepén a könyvtárba, erre kiderült róla, hogy már felsőbb éves mestertanonc és nyugodtan kint lehet takarodó után is - válaszoltam a fiúnak. Sok élethelyzettel volt dolgom az eddigi pályafutásom során, úgyhogy megosztottam pár érdekességet a sráccal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Oké, várom - mondtam neki izgatottan. Ha tényleg tud segíteni és időként nyugodtan tudok aludni a bájitaltól, amit készít nekem, akkor már nyert ügyem van. Rendes volt tőle, hogy felajánlotta a segítségét, amivel éltem is.
- Igen, valóban nehéz, főleg olyankor, ha valaki jóval fiatalabbnak néz ki a koránál. Általában beküldöm őket a legszigorúbb tanárokhoz segédnek vagy kitalálok nekik valami olyan elfoglaltságot, ami egy időre leköti őket. Tudom, hogy keményen hangzik, de így tanulnak - tettem hozzá, miközben nagyot szürcsöltem a narancslevemből. Tudtam, hogy ha megkímélem őket vagy valami nagyon könnyű feladatot rovok ki rájuk, akkor nem fognak tanulni a leckéből, így pedig kétszer is meggondolják, hogy megismételjék-e a jövőben a kis kiruccanásaikat.
- Hát utána rögtön lefekszem aludni kicsit, amennyi időm épp van rá... aztán végigszenvedem az órákat és utána rögtön ledőlök. Nem egyszerű egy ilyen este után topon lenni másnap. Viszont ilyenkor kevésbé vagyok kialvatlan, az például sokkal jobban megvisel, ha valami rosszat álmodok más jövőjével kapcsolatban.
Bizony, sokkal nehezebben viseltem, ha egy vagy több olyan álmom volt, amely mély nyomot hagyott bennem, mint amikor csak simán éjszakáztam és fenn voltam végig.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Köszönöm a narancslevet. Aztán várom a baglyot! - mondtam neki sebtiben, miután elfogyasztottam az utolsó korty italomat is. Gyorsan felálltam az asztaltól és integettem neki búcsúzóul, majd folytattam az utamat a Bagolyház felé, mert bizony eszembe jutott, hogy el kell küldenem egy üzenetet az egyik ismerősömnek, aki határidőre vár valami nagyon fontos dolgot, ebben segédkeztem neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A legutóbbi találkozásunkkor Zoé nagyon sietősen lelépett, de kaptam tőle egy baglyot, hogy találkozzunk a Falatozó Gyorsétteremben, hogy bepótolhassuk az elmaradt beszélgetést. Nem igazán értettem, hogy miért kellett olyan gyorsan lelépnie múltkor, hiszen semmi jel nem mutatott arra, hogy sietne, de bizonyára megvolt rá az oka, hogy úgy elviharzott. Nos, eljött a nap, amikor is újra találkoztunk, de ezúttal nem az iskola falai között, hanem a faluban. Nem is bántam a messzebbi helyszínt, mert jól esett kimozdulni a kastélyból és rám fért egy kis környezetváltozás, na meg némi kikapcsolódás. A legtöbb vizsgámat sikeresen letudtam, de még mindig nagyban tartott a megmérettetés. A találkozóra egy sötét farmernadrágot, egy háromnegyedes ujjú lila felsőt vettem fel egy fekete zárt cipővel, a hajamat pedig lófarokba fogtam. Mint mindig, most is pontosan érkeztem a megbeszélt helyre. Amióta nem találkoztunk történt némi változás a suliban, Zoé helyett például egy új tanárt kaptunk GYNT-ból. Az okát igazából nem tudtam, hogy miért történt ez, sőt, egész hirtelen jött létre ez a "Csere", de nem is akartam faggatózni Zoénál, mert úgy voltam vele, hogyha esetleg szóba kerül, akkor bizonyára megválaszolja ezt a témát. A lány is pontos volt, már ott ült az egyik asztalnál, de úgy láttam, hogy még nem rendelt semmit magának.
- Szép napot! - köszöntöttem. Amint megláttam, még mindig tanárként gondoltam rá, mert valahogy úgy maradt meg bennem ennyi idő után. Miután üdvözöltem, helyet foglaltam a vele szemben lévő széken, aztán elkezdtem vizslatni az étlapot.
- Rendelt már valamit? Nagyon finomak itt az ételek, nem is tudom hirtelen, hogy mit egyek... a spagetti és a tenger gyümölcsei között vacillálok - mondtam Zoénak széles mosollyal az arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Láttam Zoén, hogy nagyon jó kedve van, aminek kifejezetten örültem, mert rám is átragadt ez a vígság. Rám fért már egy kis jó társaság, mert mostanában nem igazán voltam valami jó passzban, most pedig kifejezetten vidám hangulatom volt.
- Igen-igen, úgy értettem - válaszoltam neki elpirulva, mert először magam sem tudtam, hogy tegezzem-e őt vagy magázzam, hiszen mégiscsak a tanárom volt egy ideig. Örültem, hogy végül is a tegeződés mellett döntött, hiszen ő is fiatal volt még, nem is olyan sok évvel idősebb nálam, valamint így mégiscsak kötetlenebb volt a beszélgetés és lazább volt a légkör is számomra.
- Az finom. Milyen köretet eszel hozzá? Rizst vagy salátát esetleg valami mást? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Szerettem a finom ételeket, a húsok mellé pedig általában salátát választottam.
Idő közben megérkezett egy mosolygós felszolgáló hölgy, aki felvette a rendelésünket.
- Egy bolognai spagettit szeretnék narancslével - adtam le a rendelésem, majd Zoéra néztem és vártam, hogy ő is hasonlóképp tegyen, ha már eldöntötte, hogy mit fog kérni a hús mellé.
- Szuper volt a kirándulás! Képzeld, még a tanárom, Huszthy Attila is eljött. Csodás tájon jártunk, számos érdekes növényt láttunk élőben, amelyekből be is gyűjtöttünk párat, persze olyanokból, amelyek nem voltak védettek. A mugli világban a varázstalan növények közül nagyon kevés honos azon a helyen, de nem is gondoltam volna, hogy a varázslattal rendelkező virágok közül ennyi minden megterem ott - meséltem neki nagy beleéléssel, mivel még mindig a kirándulás hatása alatt álltam.
- Egyszóval feledhetetlen élmény volt, mindenkinek nagyon tetszett. A tanárunktól számos új dolgot tanultunk a kiruccanás alatt, szóval egyáltalán nem bánom, hogy jelentkeztem erre a kalandra. Hogyhogy nem jöttél, ha szabad tudnom? - kérdeztem tőle csodálkozva. Reméltem, hogy nem hoztam ezzel a kérdéssel kellemetlen helyzetbe, de tudtam róla, hogy ő is imádja a különféle növényeket, hiszen nem is olyan rég még ő volt a Gyógynövénytan tanárom. Szerintem ő is nagyon jól érezte volna magát a kiránduláson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mosolyogva konstatáltam, hogy bizony a fehér bor nagyon is illett az ételéhez, legalábbis így látszatra. Közben a narancslevemből kortyolgattam, mivel az italokat gyorsabban kihozták, mint magát az ételt. Ez a mugli világban sem volt másképp, ott is általában a finom nedűt tették az asztalra, hogy amíg az étel elkészítésére kell várni, addig türelemre intés gyanánt legyen mit iszogatni.
- Értem. Látom, hogy nagyon jót tett neked ez a kis szabadság, mert szó szerint felszabadult vagy. Örülök, hogy jól érzed magad a bőrödben - mondtam neki elismerően, mert még sosem láttam Zoét ennyire feldobottnak, mióta az iskolában tanított. Jót tett neki, hogy kitört a hétköznapi rutinból és élvezi az életet, öröm volt látni, hogy ennyire boldog és bejött neki az élet. Ennek pedig hangot is adtam.
- Ez valóban így van, tényleg nagyon be vagyunk szabályozva, de ez nem lesz mindig így - tettem hozzá vidáman, amikor is belegondoltam, hogy csupán egy évem van hátra a suliból. Azt már a többi diáktól is hallottam, hogy az egyetem sokkal szabadabb, ezt pedig most a lány is megerősítette. Figyelmesen hallgattam végig a lány tanácsait a jövővel kapcsolatban, miközben rendeltem egy újabb üdítőt a felszolgáló hölgytől.
- Én jól vagyok, hamarosan végzek, a későbbiekben pedig a jóslástannal szeretnék komolyabban foglalkozni. Szeretnék majd tanítani is a suliban, de még nem döntöttem el, hogy milyen tárgyat. Az már biztos, hogy a faluban szeretnék élni és nem akarok visszatérni a mugli világba huzamosabb időre. Úgy érzem, hogy ebben az univerzumban van a helyem. Szóval itt képzelem el a jövőmet a faluban egy klassz kis kéróban. Persze előbb össze kell gyűjtenem rá annyit, hogy legyen egy saját házam, de ez még a jövő zenéje - avattam be a jövőmbe a lányt, ha már ő is így megnyílt nekem.
- Neked mik a későbbi terveid? - kérdeztem rá, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy Zoé hogyan képzeli el a jövőjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Végre túl voltam az összes vizsgámon, eddig mindegyik sikeresen alakult, amelyeknél kiírták az eredményeket. Kellemes, ősz eleji idő volt, se túl meleg, se túl hideg, a fák színesbe borultak és kellemes szél lengedezett odakinn. Ennek megfelelő ruházatba öltöztem fel, hogy ne legyen melegem, de nem is fázzak. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy fotókiállítás lesz a Művelődésházban. Ráadásul épp a kedvenc művészeim fotói kerültek kiállításra. A fekete-fehér képek voltak mindig is az általam preferáltak, mert azok rögtön a valóságot tárták az ember elé és erőteljes mondanivalójuk volt, a hangulatuk pedig igazán egyedi, magával ragadó, de a színes fotókat is kedveltem. Számomra a fényképeknél a jól elkapott pillanat a leglényegesebb, mivel az sokszor többet ér, mint egy egész történet, hiszen az ragadja meg az igazi érzelmeket és ad egyedi, sajátos hangulatot a képnek. Diane Arbus és Robert Frank képeit csodálhattam meg ma, akik rendkívül tehetséges művészek voltak. Diane Arbus tökéletes fekete-fehér portrékat készített, melyek a reménytelenséget szimbolizálták. Ezekkel a színekkel tökéletesen ki lehet fejezni az emberek érzelemvilágát, az örömön át egészen a mély depresszióig. Robert Frank is egy tehetséges mugli fotográfus volt, aki szintén a fekete és fehér színvilágot használta előszeretettel önkifejezésre. Sokszor a színkavalkád stílusú képek elvonják az ember figyelmét arról, hogy esetleg az semmitmondó, viszont a fekete és fehér színekkel készült művek a puritán valóságot ábrázolják, mindenféle körítés nélkül. Véleményem szerint a fekete és a fehér alapszínek. A két végletet szimbolizálják, mint a jin és jang, avagy fény és sötétség nem léteznek egymás nélkül. Ha a fotózást vesszük alapul, kijelenthető, hogy a fekete és fehér képek pont a kontrasztjuk végett válnak erőteljessé. Visszatérve a gondolataimból a valóságba eszembe jutott, amit múlt éjjel álmodtam. Egy jó kiállású férfit láttam az álmomban, aki valamilyen úton-módon a minisztériumban dolgozott. Ő is ott volt ezen a kiállításon és egy ellenséges emberrel akadt problémája, aki nagyon erőszakosan viselkedett vele és kellemetlen helyzetbe hozta. Sajnos pont felkeltem, amikor megtörtént volna a végkifejlet, így nem tudtam meg, hogy mi lett a sztori vége. Próbáltam kiverni a fejemből az egészet és arra összpontosítottam, hogy élvezzem a programomat. Amint odaértem, nagy boldogság fogott el, hiszen végre kikapcsolódhattam kicsit és élvezhettem a művészet szépségét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Pont egy Diane Arbus által készült kép előtt álltam, amely az 1970-es évek elején készült és Tattooed Man at a Carnival volt a címe, amikor nem messze tőlem arra lettem figyelmes, hogy épp történés van. Amikor megfordultam megfagyott a vér az ereimben, mert az a férfi állt nem messze tőlem, akit az álmaimban láttam. Mindent stimmelt: a barna haj, a markáns arcvonás, a határozott fellépése... hirtelen úgy éreztem, mint akinek a földbe gyökereztek a lábai... mostanság elég gyakran találkoztam azokkal, akikkel álmodtam... nem is tudtam, hogy minek köszönhető ez, de most egy újabb ilyen jellegű helyzet alakult ki. Nem messze tőle egy újabb ismerős arc állt, mégpedig az a férfi, akivel az előbb említett úriember verbális összetűzésbe került. Az "ellenfele" egy magas, szőke hajú, elegáns öltözetet viselő férfi volt, aki már első látásra sem volt szimpatikus. Na nem éppen a kinézete miatt, hanem mert a tekintetéből egyenesen sugárzott a rossz indulat. Látszott rajta, hogy minden hájjal megkent, hatalomvágyban szenvedő ember, aki mindent megtenne annak érdekében, hogy jól menjen neki a szekér. Az a fajta ember volt, aki mindenkin átgázol a célja elérésének érdekében. Láttam, hogy a másik férfi a legnagyobb határozottsággal lépett fel vele szemben, de azt is észrevételeztem, hogy ettől nem hátrált meg a szőke pasi, mert valószínűleg már hozzászokhatott az effajta viselkedési formához. Hirtelenjében nem is tudtam, hogy hogyan reagáljak, talán jobban jártam volna, ha nem avatkozom bele a kettejük között zajló dologba, de valami azt súgta legbelül, hogyha nem teszek semmit, akkor talán jobban eldurvul a dolog.
- Ó, hát itt vagy! Nagyszerű! Örülök, hogy időben ideértél! Szóval akkor indulhatunk is. Már nagyon kíváncsi vagyok a tárlatra - léptem oda a férfihoz, miközben rákacsintottam, hogy kiszakítsam ebből a kellemetlen helyzetből. Reméltem, hogy érteni fogja a jelzést, bár nem voltam biztos benne. Tudtam, hogy valószínűleg oltári nagy hülyének fog titulálni, de vagy belemegy a játékba és akkor meg tudom neki magyarázni a szitut vagy elzavar a fenébe. Éreztem, hogy nagy hülyeséget csináltam, de egyszerűen muszáj volt cselekednem. Miközben nagyban mosolyogtam rá eljátszva a szerepet, hogy ismerjük egymást és most gyorsan véget kell, hogy érjen a kettejük találkozója, a szőke férfi gúnyos vigyorral mért végig.
- Sajnálom, majd legközelebb folytatják, de most van még ezen kívül egy nagyon fontos dolgunk, ami nem várathat magára - folytattam a színjátékot, miközben legbelül egyre reménytelenebb helyzetben éreztem magam. A szőke férfi még simán bevehette ezt a dumát, bár kérdéses volt, hogy mennyire köti az ebet a karóhoz. Másrészt a másik férfi, akit épp menteni próbáltam a kellemetlen helyzetből nem biztos, hogy értette, miről is van szó, de bíztam benne, hogy érteni fogja a dolgot és el tudom majd neki magyarázni ezt az egész bizarr helyzetet. Persze benne volt a pakliba az is, hogy teljesen hülyének nézett és a fenébe kívánt, amit megint csak meg tudtam érteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Végre volt egy kis időm a vizsgák után sétálgatni és csak úgy lenni... élvezni a kint eltöltött szabadidőt... végre nem kellett tanulnom egy ideig, úgyhogy nagy örömmel töltött el a jelenlegi semmittevés. Talán pont emiatt akartam a sulitól minél távolabb kerülni, ezért úgy határoztam, hogy ellátogatok a faluba, egyenesen a Boglyas térre. Az egyébként is egy szép helyszín volt, már a vizsgák előtt kinéztem magamnak. Szép, korai őszi idő volt, végre nem volt az a dög meleg, amelyet amúgy is nehezen viseltem. A fák színes levelekbe burkolóztak, a szél kellemesen lengedezett, szóval ez pont egy olyan nap volt, amely tökéletes volt sétálás szempontjából.
~ Nem is tudom, hogy valóban jó ötlet-e felkeresni az anyámat. De úgy érzem, hogy muszáj megtudnom többet a múltamról. Jó, hogy meg tudtam beszélni a dolgokat Andrej-al, végtére is sok igazságot mondott ki, amihez én túl bátortalan voltam. Ha találkozom anyámmal talán akkor többet meg is tudhatok majd a képességemről. Talán még sem volt hülyeség elküldeni azt a baglyot neki válaszként. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog-e jelentkezni, de csak visszaír, ha valóban kíváncsi rám. Az már más kérdés, hogy csak érdekből keresett fel vagy igazából érdekli a sorsom. Csak olyan fura, hogy most keresett fel, idáig nem volt képes erre. ~
Ezekkel a mélyen szántó gondolatokkal ültem le az egyik padra a Boglyas téren. Nagyon jól esett kinn lenni a friss levegőn, élvezni a napsütést, amelynek nem volt akkora ereje, mint nyáron. Már nagyon hiányzott a kinn lét, a vizsgák miatt pedig nem igazán volt rá idáig alkalmam, hogy kiszabaduljak a kastély falai közül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudtam, hogy nem jó ötlet, ha túl sokat gondolkodom azon, hogy mi lenne, ha találkoznék jóanyámmal, de bennem volt egy kis feszültség amiatt, hogy mi történik majd, ha mégis létrejön a nagy találkozás. Abban biztos voltam, hogy tartani fogom tőle a pár lépés távolságot, de nem tudtam, hogy mit fogok majd érezni vele kapcsolatban ha meglátom őt. Szeretet? Kötve hiszem, hiszen nem is foglalkozott velem idáig és nem köt hozzá semmilyen érzelmi reakció. Kötődést? Aligha, hiszen egyáltalán nem kötődöm hozzá, idáig is megvoltam nélküle. Gyűlöletet? Nem gyűlölöm, miért is utálnám? Haragot? Talán-talán, hiszen valamennyi harag van bennem az irányába, ami teljesen érthető. De az a nagy büdös helyzet, hogy a legrosszabb az az egészben, hogy semmit sem érzek iránta. Olyan, mintha kiürült volna a lelkem és egy cseppnyi érzelem sem szorult volna belé feléje... de nem akarok ennyire előre menni, majd kiderül, hogy mi lesz, ha találkozunk... ha egyáltalán sor kerül rá. Nem volt kedvem tovább ücsörögni a padon, ezért gondterhelten elindultam előre, pontosabban még mindig azon kattogott az agyam, hogy mi lesz, ha valóban összefutok majd anyámmal. Persze ilyenkor se nem láttam, se nem hallottam, csak mentem egyenesen előre, mint egy robot, aztán hirtelen azon vettem észre magam, hogy beleütközök valamibe... pontosabban valakibe és a másik pillanatban már a földön csücsülök kezemben egy cserepes növénnyel. Szóval lassított verzióban az történt, hogy összeütköztem egy fiúval, aki szerencsétlenségére pont arra járt, amerre én, aztán lezuhantam a földre, de egy gyors mozdulattal még elkaptam a cserepes növényt, mielőtt az lezuhant volna. Nem is értettem, hogy mi történt hirtelen, az se volt világos számomra, hogy hogyan tudtam elkapni azt a növényt, de valószínűleg volt még annyi lélekjelenlétem, hogy gyorsan megfogjam, hogy ne okozzak még nagyobb kárt.
- Bocsánat, itt van a növényed. Nem akartam neked ütközni, túlságosan lefoglaltak a gondolataim - nyújtottam a földön ülve feléje a növénykét. Iszonyatosan cikisen éreztem magam és biztos voltam benne, hogy a srác most jól le fogja ordítani a fejemet, amiért neki mentem. Már tényleg csak ez hiányzott ehhez a tökéletes naphoz befejezésként. Persze megkönnyebbültem volna, ha nem az történik, amire számítottam, de sejtettem, hogy most mi fog következni, így lesütve a szememet a földre, kezemben a növénnyel vártam sanyarú sorsom beteljesedését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Férfit még nem láttam így örülni egy cserepes növénynek, úgyhogy akaratlanul is kiült a döbbenet az arcomra, amikor magához ölelte Buksit.
- Buksi! - mondtam ki a nevet, amikor is tudatosult bennem, hogy bizony ennek a kis élőlénynek még neve is van! Azta, hát ez aztán nem semmi! Furcsállottam, hogy ennyire oda lehet lenni egy növényért, de látszott, hogy Buksi jó kezekben van és vigyáznak rá. Sajnos én nem voltam ilyen gondos, mert mellettem a növények sorra kihaltak. Vagy túlöntöztem őket vagy elfelejtettem megöntözni őket, szóval mindenképp a halál sorsára jutottak. Közben rájöttem, hogy nem is lettem lecseszve, ami nagy szó, mert idáig akiknek véletlenül nekiütköztem, azok mind leordították a fejemet. Sőt, a srác még hálás is volt, amiért megmentettem a hőn szeretett növényét.
- Igen, minden rendben van - válaszoltam neki, miközben feltápászkodtam a földről.
- Alíz vagyok. Gondoltam bemutatkozom, ha már így neked mentem. Honnan jöttél? - kérdeztem tőle miután leporoltam az ujjaimmal a ruhámat, szerencsére nem lettem nagyon poros. A fiút láthatóan nem viselte meg a lökésem, amin igazából nem is csodálkoztam, hiszen tőlem jóval magasabb volt.
- Hogyhogy Buksi lett a neve a növénynek? - érdeklődtem meg tőle, miközben a kezében lévő növényre pillantottam. Kíváncsi voltam, hogy honnan jött ez a név, ha már egyszer elnevezte a növényt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem küldött el a fenébe a férfi, őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen pozitívan fogadja a kis akciómat. Persze figyeltem arra, hogy ne áruljam el magam a vitatársa előtt, ezért végig vigyorogtam, mint a vadalama.
- Semmi gond, de máskor ne várass meg ennyire, kérlek! - fordultam feléje nagy mosollyal az arcomon, majd belekaroltam és szép lassú léptekkel távolodtunk el az idegesítő pasastól. A partnerem a terem egyik messzebbi pontjára vezetett, ahol hallótávolságon kívülre kerültünk.
- Ugyan, nincs mit, legalább feldobta a délutánomat. Egyébként jobb kerülni ezeket az alakokat, olyanok mint egy hiéna. Még a szeme se áll jól - tettem hozzá elgondolkodva. A szőke fickó szakasztott olyan volt a valóságban is, akárcsak az álmomban. Látszott rajta, hogy a hatalomvágy hajtja és nagyon kellemetlen figura. Most megint egy olyan dolgot csináltam, amivel megelőztem azt, hogy rossz vége legyen a sztorinak, akárcsak az ezdőtermi akciómnál. Ha nem vagyok ott, akkor bizony rádőltek volna azok a fránya súlyzók a lányra, súlyos sérüléseket okozva ezzel neki. Szerencsére ez azonban nem következett be, mert sikerült megakadályoznom és időben elrántanom a lánykát a polcról ledőlő súlyzók elől.
- Széplaki Alíz - nyújtottam a kezem a férfi felé viszonozva a bemutatkozást. Hallottam, ahogyan a szőke férfi jól becsapva maga mögött az ajtót elhagyta a helyiséget.
- Ettől az alaktól még a halottak is felkelnek... úgy közlekedik, mint egy öreg traktor vagy mint egy haragos troll - állapítottam meg hangosan a meglátásomat, amikor a dühös pasas távozott.
- Nem kell, nem érdekből tettem.. vagyis kíváncsi arra, hogy egyáltalán miért csináltam ezt az egészet? - kérdeztem Damien-t, hiszen úgy voltam vele, hogy akkor mondom el neki, ha egyáltalán érdekli. Így is kétséges volt, hogy hogyan fogadja majd azt, amit mondanék neki, de nagy esélyem volt arra, hogy nem néz dinkának, ha idáig sem tette és rögtön levágta, hogy mi a szitu. Magamban le is játszottam, hogy mi a szitu:
~ Helló, Alíz vagyok, aki megálmodta, hogy itt fogsz társalogni egy unszimpatikus férfival és ha nem lépek közbe, akkor nagyon durván el fog fajulni a dolog. Ááááá, kicsit se tűnik bolondságnak... ugyan.... dehogy! ~
Miközben erre gondoltam kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam, úgyhogy a hajamat babráltam és inkább elkezdtem a padlót bámulni. Talán fel sem kellett volna tennem ezt a kérdést... pedig jogos, hiszen engem is érdekelt volna, ha hasonló szituációba kerülök, hogy miért segít egy olyan ember, akit még soha az életben nem láttam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ó, értem - néztem rá értetlen tekintettel, mert nem igazán körvonalazódott az ki bennem, hogy miért is ismételte el a srác a növénye nevét, de csak nagyokat pislogtam rá mosolyogva.
- Örvendek, Timmi - mondtam neki jókedvűen. Észrevételeztem, hogy nagyon nehezen bökte ki végül a nevét, de ezt annak tudtam be, hogy feltehetően nagy zavarban van a történtek miatt. Ezt pedig teljes mértékben meg tudtam érteni, mert valószínűleg én is így reagáltam volna le a helyzetet.
- Aztaaaa! Ilyen kis ügyes? - kérdeztem tőle meglepődve olyan hangsúllyal, mintha egy kisgyerekhez beszéltem volna.
- Hát nem semmi egy növény! - tettem hozzá felvont szemöldökkel csodálkozva. Furcsálltam ezt a nagy kötődését a növényhez, de ennek nem adtam hangot, nehogy megsértődjön, hiszen nagyon látszott rajta, hogy teljesen odavan Buksiért.
- Na, és hogy jutottál a növényhez? Vetted vagy kaptad? - érdeklődtem tőle a szemébe nézve. Érdekelt, hogy honnan szerványolta be, ha már ennyire ragaszkodott hozzá.
- És merre tartasz? - tettem fel egy újabb kérdést.
- Én csak sétálgatok, végre túl vagyok a vizsgák nagy részén, még el sem hiszem. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan vártam, de azért egész jól mentek a megpróbáltatások - közöltem a fiúval, hogy egy újabb beszédtémát dobjak be, ha már ilyen szerencsétlenül nekimentem. Persze a gondolataim idáig végig anyám körül cikáztak, de nem jutottam dűlőre ez ügyben. Nagy nehézséget okozott számomra, hogy jóanyám feltűnt az életemben, ráadásul olyan hirtelen tette ezt, hogy fel sem tudtam dolgozni az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Na, és milyen fajta növény? - kérdeztem tőle érdeklődve. Nem mintha annyira értettem volna hozzájuk, a kipusztításukhoz már annál inkább, de érdekelt, hogy mi az a kincs Buksiban, amitől a fiú annyira félti mindentől. Még sosem láttam ekkora kötődést növény és ember között. Állatnál már annál inkább. Egyáltalán nem ítéltem el ezt a dolgot, de azért fura volt számomra.
- Ha gondolod körbevezethetlek a terepen.... nem nagy szám. De azért van pár szép helyszín. Például szeretem a játszóteret is. A hintázásból sosem fogok kinőni - mondtam neki mosolyogva. Bizony, ha nem tartózkodott ott nagy tömeg és gyereksereg, akkor szívesen huppantam bele az egyik hintába, hogy kicsit elringatva ellazíthassam magam.
- Van ám patikánk meg piacterünk is. A vendéglátó helyeken pedig egész jó kajákat lehet kapni. Na, meg azért a csárdában még mulatni is lehet - tettem hozzá vigyorogva. Eszembe jutott, hogy ott ittam az első italomat, azt hiszem whiskey volt... aztán szerettem volna még táncolni is kicsit, de sajnos pont bejött az egyik tanárom, így jobbnak láttam, ha inkább gyorsan felszívódom, szóval nem tartott sokáig a móka.
- Ja, meg van csomó bolt is a cukorkáktól kezdve egészen a varázslény kereskedésig - tettem hozzá vidáman. Nemrég még én is itt vásároltam pár cuccot, de mostanság valahogy nem igazán fogott meg az, hogy felkeressem a különféle üzleteket és vegyek valami klassz cuccot vagy hasznosat. Pedig azért szerettem vásárolni.
- Hát, végül is jó tanuló vagyok, nem tagadom, de azért van még hova fejlődnöm - néztem a fiú kékes-zöldjébe. Közben megjegyeztem magamban, hogy szinte ugyanolyan színű a szeme, mint az enyém. Ráadásul sokkal magasabb volt nálam, így kicsit felfelé kellett néznem, amikor hozzá beszéltem, de ettől függetlenül jó kiállású volt.
- Na, és mi járatban vagy erre? Mármint a Bagolykőn? Merre szakosodtál? - kérdeztem tőle kíváncsian. Láttam, hogy azért nálam idősebb volt valamivel, így gondoltam, hogy esetleg már mestertanonc lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Oké! De el ne felejtsd közölni majd, mert nagyon kíváncsi vagyok! - mondtam a srácnak félig ugratva, félig komolyan gondolva. Egyáltalán nem értettem a növényekhez, de valamiért ők se örvendtek annak, ha a kezem ügyébe kerültek vagy netán gondoskodnom kellett volna róluk. Ó, szegény párák!
- Jujj, akkor nem fogunk felülni a hullámvasútra - válaszoltam neki sajnálkozó tekintettel a tériszonyára utalva. Tim számára az maga lenne a halál, legalábbis erre a következtetésre jutottam.
- Sok jó bolt kis helyen is elfér - köszörültem meg a torkomat, miközben a fiú kezében lévő növénykét néztem. Eszembe jutott, hogy időnként nem ártana megsétáltatnom a macskámat, legalább pórázon, de annyira lusta volt őkelme, hogy nehéz lett volna mozgásra bírni. Csak akkor éledt fel, ha kajaidő volt, netán nagy ritkán játék, mert az alvást minden más tevékenységnél jobban értékelte.
- Művészetek szakon mi az, ami a legjobban tetszik? Én fotózni szeretek, az az egyik hobbim - időnként szerettem lencsevégre kapni a számomra érdekes dolgokat, számomra a jól elkapott pillanatok jelentették a tökéletes képet.
- Igen, alapképzés, most vagyok ötödéves, ez az utolsó évem. Utána mestertanonc leszek Futurológia szakon, illetve gyakorlótanár Olive mellett LLG tárgyból. Már nagyon várom - válaszoltam neki lelkesen, még majdnem tapsoltam is hozzá. Jelen állás szerint egész jól mentek a dolgaim, mármint ami a tanulást illette.
- Szóval mikor tartsak neked idegenvezetést a faluban? Tök jó boltok vannak itt - csacsogtam jókedvűen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem vicces. Inkább félelmetes, de jó buli. Csomó adrenalin szabadul fel utána az emberben - feleltem neki mosolyogva, majd belegondoltam a legutóbbi hullámvasutas kalandomba és rögtön előttem volt a kép, hogy mennyire paráztam rajta és szinte remegve szálltam ki a hintából, de valahogy mégis jó élmény volt.
- Igen. Amik nekem tetszenek, azok szerintem kifejezetten jók. De tudod: kinek a pap, kinek a papné - tettem hozzá elmélázva. Jól esett volna egy kicsit mászkálni a faluban, nézelődni, vásárolgatni, esetleg beülni valahova, mert mostanság extra nagy nyomás volt rajtam és még mindig nem tudtam kiereszteni teljen magamból a fáradt gőzt. Igazán rám fért volna már egy kis kikapcsolódás, de mióta a legjobb barátnőm magántanuló lett, azóta nem igazán volt kivel elmennem erre-arra. Persze voltak barátaim, de azért Maja hiányát egyikük sem volt képes pótolni, és úgy éreztem, hogy ez már csak így marad... Mindig örültem, amikor írt vagy ha meglátogathattam, de azért az mégsem olyan volt, mint amikor napi kapcsolatban voltunk.
- Bocs, kicsit elkalandoztam - mondtam a fiúnak, mert már megint azon kaptam magam, hogy máshol jártak a gondolataim. Ez gyakran megesett velem, aki már ismert, az tudta, hogy mire számíthat, amikor összefut velem.
- Melyik a kedvenc zenei műfajod? - kérdeztem tőle, miután megtudtam, hogy szereti a zenét.
- Én mindenevő vagyok, vagyis mindent meghallgatok műfajtól, stílustól függetlenül, ami tetszik - tettem hozzá. Szerettem táncolni is, de utoljára a pubos majdnem bulizáson kívül nem igazán volt alkalmam az efféle szórakozásra.
- Futurológia. Jóslás, jövőbe látás. Képes vagyok megálmodni mások jövőjét, ezt nevezhetjük egyfajta adottságnak, bár sokszor átoknak érzem... szóval a tanítás mellett szeretnék majd segíteni a látomásaimmal másoknak - fűztem hozzá, bár nem is tudom, hogy miért mondtam ezt el a srácnak, igaz adta magát a téma. Nem mindenki tartott emiatt finoman szólva normálisnak, de ez nem is érdekelt. Végtére ez a képesség hozzám tartozott és az volt a végső célom, hogy kontrollálni tudjam a saját álmaimat, ami nagyjából működött is több-kevesebb sikerrel.
- Pénteken? Nem tudom, hogy te hogy érsz rá, de akkor viszonylag korábban végzek, így simán el tudnánk menni a faluba járni egyet - válaszoltam a fiúnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tim válaszait elhallgatva arra a következtetésre jutottam, hogy nem az a stresszes egyéniség, ami kifejezetten pozitívum volt rá nézve. Én sajnos ezt nem mondhattam volna el magamról, sőt, eléggé forrófejű voltam, de idővel elfogadtam a személyiségem ezen részét. Valahogy úgy voltam vele, hogy halál unalmas lenne az életem, ha tök normális lennék, legalábbis ezzel próbáltam kompenzálni azt, hogy nem voltam teljesen megelégedve magammal.
- Ó, rap! Azt is meghallgatom, ha tetszik - mondtam neki vigyorogva. Igaz elég rég hallgattam már rap-et, de abból a műfajból is voltak kedvenc számaim.
- Sajnos ez nem így működik. Ez egy velem született adottság, nem választás kérdése. Tulajdonképpen szeretem "csinálni" összességében, csak sajnos sokszor rossz jövőképeim vannak, amik rám is kihatással vannak, ez pedig nem túl kellemes érzés. Ha másoknak negatív látomást álmodsz meg, az rád is kihatással lesz. De persze szerencsére jó dolgokat is meg szoktam álmodni. Az elején nagyon kialvatlan voltam, amikor a látomások elkezdődtek, de mivel már fejlesztettem a képességemet, most már kipihentebb vagyok - próbáltam a lényegre hagyatkozva magyarázni a srácnak a dolgokat.
- Péntek? Remek! Ma vasárnap van - tájékoztattam a fiút, bár sokszor én is gondban voltam a napokkal, főként, amikor szétszórtabb voltam.
- Jön Buksi is? - kérdeztem tőle a növényre mutatva. Láttam, hogy nagyon össze vannak nőve, aranyos kis párt alkottak, még majdnem el is kuncogtam magam ezen, de szerencsére sikerült visszafognom magam. Semmi bajom nem volt a növényekkel, csak furcsálltam ezt a nagy kötődést, de úgy voltam vele, hogy ez a fiú dolga. Belegondoltam, hogy én meg folyton a szobámban hagyom a macskámat, bár nem lett volna könnyű dolgom vele, mert az evésen és az iváson kívül szinte egész nap csak aludt és lustálkodott.
- Kajálhatnánk is majd valamit, kicsit unom már a suli konyháját - mondtam Timnek, hiszen a faluban valóban kiváló kajáldák voltak, vétek lett volna nem megtömni a bendőnket valahol.
- Délelőtt vagy délután érsz rá jobban? - tettem fel egy újabb kérdést, csak a miheztartás végett, hogy én is úgy készüljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már vártam a farsangi mulatságot, mert legalább kikapcsolódhattam kicsit. Minden erőmmel azon voltam, hogy végre kizökkentsem magam a hétköznapi rutinból és a sok-sok tanulásból. Mostanában ugyanis ez töltötte ki életem nagy részét, még a VAV-ra is elkezdtem a vizsgák mellett felkészülni, amihez segítséget is kaptam Bogna személyében. Tudtam róla, hogy nagyon intelligens és okos, erre már fény derült akkor, amikor a könyvtárban beszédbe elegyedtem vele egy tudományos mű kapcsán, majd a társalgóba is összefutottunk és egész jól megtaláltuk a közös hangnemet. Szerencsére nagyon sokat segített a felkészülésben és egyre jobban kezdtem érteni a dolgokat, ami egyedül nem ment volna, mert nagyon összetett volt az egész. Amikor meghallottam, hogy közeledik a farsang, megbeszéltem a lánnyal, hogy menjünk együtt, sőt, még azt is megvitattuk, hogy ki milyen jelmezt vesz fel. Úgy határoztam, hogy Macskanő leszek, ezt akkor találtam ki, amikor a macskámra néztem és bevillant, hogy valami cicusos jelmezt kéne magamra öltenem. Ezután felkerestem egy jelmezkölcsönzőt és megláttam a Macskanő jelmezt. Tudtam, hogy ez kell nekem! Szerencsére volt a méretemben is, úgyhogy rögvest megvettem. Igaz nem volt könnyű felcibálni magamra, mert nagyon passzentosnak és szűknek mutatkozott, ráadásul az anyaga is eléggé csúszós volt, de végül elértem a célom.
~ Egész dögös! ~ - nézegettem elégedetten a végeredményt a tükörben, majd a hozzáillő cipőt felvéve elindultam a megbeszélt találkozóhelyre.
- Szia, Árnymacska! - üdvözöltem mosolyogva a lányt, amikor megpillantottam. Nagyon jól állt neki a jelmeze, még egy "miaow" szócska is elhagyta az ajkamat, amikor viccesen felé biccentettem a fejemet.
- Remélem nem vártál rám túl sokat. Igyekeztem ideérni, csak nehéz volt betuszkolnom magam a jelmezbe - szabadkoztam Boginak, miközben kicsit szégyelltem magam a késés miatt, mert pontos szoktam lenni alapesetben, sőt, általában én szoktam odaérni mindenhova korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Jaja, klasszul összeöltöztünk - mosolyogtam a lányra, miközben a vállához rögzített lila sárkányűrlényét vizslattam. Jópofa volt, Bogi tényleg kitett magáért, hogy tökéletes legyen a jelmeze. Látszott rajta, hogy minden apró részletre odafigyelt, ez pedig igazán dicsérendő dolog volt. A további elismeréseket megtartottam magamnak, csak hogy ne bízza el magát azért nagyon.
- Szuper. - Egy apró sóhaj hagyta el a számat, amolyan megkönnyebbülés féleség, hogy nem várt rám sokáig. Én aztán tényleg igyekeztem időben elkészülni, de lehetetlenség volt rövid idő alatt a jelmezembe préselni magam. Az elmondása alapján ő is megküzdött a kinézetéért.
- Akkor egy cipőben járunk. Én is szerettem volna gyorsan felöltözni, de hát képtelenség volt. Talán, ha minden nap bele kéne tuszkolnom magam ebbe az öltözetbe, akkor már profin menne, de így... - válaszoltam neki sopánkodva. Közben elraktároztam magamban az információkat, amiket a lány mondott. Jó tudni.
- Tényleg sajnálom a késést - mondtam sopánkodva. Bogi már megszokhatta tőlem, hogy mindig ott voltam időben a tanulásnál, sőt, volt, hogy én értem oda korábban, amikor nem a szobájában vagy a szobámban tornáztattuk az agyunkat. Időnként a társalgóban is tanultunk, de oda ritkán szerveztünk fejtágítást, mert eléggé zavaró volt a többiek zsibongása a háttérben. Reméltem, hogy a lány segítségével jobban megértem a dolgokat és sikerülni fog majd a nagy, évi végi megmérettetés.
- A céllövölde remekül hangzik! Nézzük meg! - feleltem neki lelkesen. Már nagyon vártam, hogy megtekintsük a programokat, a céllövöldét pedig mindenképp ki szerettem volna próbálni.