Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon hiányzik a szökőkút hangja, mivel nyáron igen sok időt töltöttem a téren és megszoktam a csobbanás nyugtató zaját. Eleinte kicsit zavart, de pár nap múlva hozzászoktam és később meg is szerettem. A kezem a zsebemben pihen, és egy vastag szürke kockás mintás kabátban feszítve levegőzöm, a kastély környékén a levegőt teljesen másnak érzem, a falusinál nincsen jobb. Régi mondás bizony, de még is igaz. Lebiggyesztett ajakkal állok a kút előtt, és az eget fürkészem. Kellemes napsütéses napunk van, viszont nagyon hűvös szél fújja le a fákról a sárga színben pompázó leveleket. A felettem magasodó hatalmas fán csak sárga színű levelek sorakoznak, míg a mellette elhelyezkedőn rozsdabarna színűek. A levelek, akár egy színvonalas előadás, szinte lejtik a táncot miközben hullanak alább. Nálam van egy kötet, amelyet a könyvtárból kölcsönöztem. Eszembe jut, hogy szép emlék lesz majd idős koromban nézegetni egy emléket a mai napról. Felkapok a földről egy közepes méretű szerteágazó sárga levelet, a könyvet a középéig lapozom majd elhelyezem benne az emlékdarabot. Pár hétig szárítom benne, majd beragasztom a régi naplómba. A padokon falusi idős nénik, és lakosok terpeszkednek, és beszélgetnek a hírekről. Az egyik nő arról panaszkodik hogy brutális áremeléseket tapasztalt az egyik közeli boltban, a következő padon kisgyerekes édesanya panaszkodik valakinek mobiltelefon. Az azt követő padon megint egy nő ül, akit már ismerek és szívesen beszélgetek vele.
- Szia! Szabad leülnöm melléd? – kérdezem, majd várom a kollegina válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bár nem az első bagolyhuhogásra keltem fel ma reggel, viszont már reggeli előtt talpon is vagyok. Az ablakomon ragyogó, szinte már tavaszinak nevezhető napsugár sütött be amely már az egész napomat be fogja ragyogni, hiszen szinte rám mosolygott. Körülbelül egy órája keltem fel, de már is a kastélyon kívül a faluban futok. Se nem friss tojásért, se nem tejért hanem kis reggeli kocogást végzek. Nyugtatóan csivitelnek az itt maradt madarak, minden kéményről egy maroknyi kis bagoly huhog rám. Próbálok egyenletesen futni, hiszen nem jó ha egy jó lassú de biztos kocogást felvált az eszeveszett rohanás. Mivel hétvége van nem kell semmilyen fontosabb teendőt elvégeznem, talán este kijavítom az első dolgozatot amit írattam a diákokkal, és amelyek első látásra nagyszerűen sikerültek. Kedvem volna egy csapásra mindenkinek a legjobb jegyet adni mert igazán jól odafigyeltek mindig a mondókámra. Persze nem tehetem, mert ahogy nekik is, nekem is vannak kötelességeim. Viszont jó jegyet várhatnak, mert nem vagyok szőrösszívű. Az edzőcipőm olyan kényelmes, hogy a következő pillanatban azon kapom magamat hogy lerepül a lábamról az egyik bokorba, amelyből egy kóborkutya ugrik ki és iszkol el. El is kacagom magamat a történteken, majd odamegyek és visszaveszem a lábbelit. Szerencsés voltam, mert ha a kutyus felkapja a cipőt, botorkálhattam volna vissza a kastélyba mezítláb, mert az biztos hogy levettem volna a másikat is. Legalább okoztam volna a korán kelőknek egy kis örömet a reggelükbe. Pihenésképpen már egy kicsit szünetelek a futkározásban, és sétálni kezdek míg elérem a következő sarkot. Újra felveszem az előbbi tempómat, és kikerülöm az éppen előttem sétáló fiatal hölgyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A padokon ülő személyek között óriási különbség van, mely ráébreszt az élet sokszínűségére is. Az idő jut eszembe a személyekről, és mint az-az idővel jár az öregedés gondolata kavarog a fejemben. Mindig is reméltem, hogy legalább a századik életévemet be fogom tölteni, és az ükunokáimmal fogok játszani a kellemesen meleg nappaliban, a vitrines szekrényen pedig képek halmaza kitámasztva mutatja be az életem történetét. A kisgyermekkor, a kamaszkor, a felnőttkor, és az időskor. Az életem társát még nem találtam meg, és még elég fiatal vagyok a gyerekvállaláshoz. A barátaim folyton bíztatnak hogy mozduljak ki többet, és ne legyek begyöpösödött. Mit tegyek, ha én így érzem magam jól? Szépen, csendesen élni egy boldog és kiegyensúlyozott életet, más vágyam nem is lehetne. Az alatt a pár hét alatt, amit eltöltöttem a diákokkal, nagyon megszerettem a tanári pályát. A gyerekek igazán udvariasak, és még a csibészekkel is fel tudom venni a tempót. Eddig csak egy ember miatt vesztettem el a türelmemet, amit tanárként igen jól el tudtam tussolni. A bizonyos óra után odahívtam magamhoz Dévai urat, és átbeszéltük a problémát, még bocsánatot is kért. Vele sincsen már probléma, igazán figyelmes az utóbbi pár órán. Ismét összebb húzom a kabátomat, és egy kicsit dideregve helyet foglalok a kínált helyre.
- Nagyon köszönöm. Rendkívül megszerettem a kollegákat, és a diákokat is. Hamar visszaszoktam a kastélyi életbe. A gyerekek is nagyon szorgalmasak, már személyes kedvencek is vannak – újságolom a nőnek vidáman, majd előhúzom a kesztyűmet a kabátzsebből és fel is veszem. Már is sokkal jobb.
- És veled mi a helyzet Emma? Hogy vagy? Na, és Tivadar? Utoljára a tanáriban találkoztam vele tegnap – mondom felé fordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szeretem ezeket a karácsonyi hangulatú rendezvényeket, fel tudják dobni ünnepekor az emberek szürkén borongós napjait. Nem is láttam ehhez hasonlatos szép úgymond kirakodóvásárt, ez a Bogolyfalvi az eddigi favoritom. A szüleimet is el kellett volna hozni, de ők idén karácsonyra Franciaországba utaztak a nagynénémhez aki egy francia férfihoz ment hozzá. Edit néném már harmadjára ment férjhez, és egy kicsit utálatos nőszemély de mivel szokott támogatni anyagilag nekem nincs vele bajom, szeretem. Különben is apámmal vannak problémái, az meg már az ő gondjuk. Egyedül nem is lenne élveztes gyönyörködni a környékben, így tegnap tanítás után elhívtam magammal Hellát. Örülök neki hogy igent mondott, mert eddig csak értekezleten tudtunk beszélni, mivel az órák mellett vannak tanári kötelességeink is. Nem tudok sokat a nőről, de rossz szavam nem lehet rá mivel velem mindig szívélyesen és tisztelettel beszélt. Ezt becsülöm leginkább egy emberben, hogy a másiknak is meg adja azt a kellő tiszteletet, amit ő is elvárhat. Meglátok egy cukorka árust, aki kimérve árulja a több féle ízű cukrot, melyek isteni illatot árasztanak.
- Gyere, meghívlak! – mondom a kolleginának, és beállunk a sorba mely kettő hölgyből áll. Egy percen belül mi vagyunk a sorosak, így kikérek kettő csomaggal az imént meglátott cukorból, és az egyiket átnyújtom a nőnek. Fohászkodom, és remélem hogy nem cukorbeteg mert akkor ezt bántásnak is veheti. Mindenképpen el kell fogadnia, maximum ha nem szereti odaajándékozza valakinek.
- Kellemes Ünnepeket Kívánok! Fogadd szeretettel ezt a kis csekélységet – mondom miután átadtam a szerény apróságot. Nem kérte, de én szeretem feldobni az emberek napját bármivel. Élvezni kell az élet apró örömeit, igaz ez a mondás. Én mindig ilyen elvek alapján próbáltam élni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Gyerekkorom óta rajongok az ilyen csodaszép téli napokért, amikor a fényesen fehér hó ellep mindent. Még a mai napig is jó hinni, hogy a házakat, a tetőket finom porcukor fedi nem is valójában hideg hó. A téli öltözködés sincsen ellenemre, nem győzöm folyton vásárolni a sálakat, amelyek a kedvenc kiegészítőimnek számítanak. Szívesen gondolok vissza azokra az évekre, amikor még a nagyanyáméknál töltöttem a karácsonyokat, mivel a szüleim rendszeresen nyaralni jártak, így már kettő hütőszekrényünk van otthon, de már lassan a harmadikat is be kell szerezni, a sok hütőmágnes miatt. A mama mindig istenien elkészítette a töltött káposztát, és a zserbójára sem volt panasz. Mindig kevert a baracklekvárba ribizkét is, így az ízkombináció egyszerre páratlan lett. Ki kellene próbálni egyszer, ha szervezésre kerül ilyen tanári összejövetel. Aminek a szervezését persze örömmel magamra is vállalnám. Nem süt a nap, de fel kellene vennem egy napszemüveget, mert a bojtos sapkám nem igazán óvja meg a szemeimet a hulló csodától. Sétálva nem olyan rossz elviselni, de ha megállunk zavaró, de nem annyira. Nem szólhatok egy szót sem, tavaly nem volt fehér karácsonyom, így maximálisan elégedett vagyok. Félek, ha a tanítás újra kezdetét veszi hajlamos leszek az óráimon kivinni a gyerekeket az udvarra hógolyó csatázni. Első a tananyag, azután jöhet a móka, egyébként sem szeretném leterhelni a diákokat ezért is szerintem éppen megfelelőre kreáltam meg az óráim témáját. A kedves kínálásra egy mosolyt villantok a nő felé, majd egy cukorkát elveszek a többi közül ügyelve hogy ne fogdossam össze a többit. Kesztyű van rajtam, de oda se neki, fő az elővigyázatosság.
- Segíteni? Nagyon szívesen. Figyelj. Az urak általában jobban kedvelik az egyszerű dolgokat. Már egy elektromos borotvának, vagy egy meleg plédnek, vagy sálnak is örülnek. Vagy ha ezeknek nem is, akkor egy ajándékcsomagra biztosan nem mondanak nemet. A hölgyek pedig, kérlek nyilatkozz szeretik a szép dolgokat. Legyen az egy szép bögre ajándékdobozban, a mely mellett tea válogatások vannak. Ha viszont tudod miket szeretnek, könnyebb dolgod lesz. Az alapján könnyű kitalálni az ajándékot. Szóval? Mit szeret a családod? – kíváncsiskodom, hogy jobban a kollegina rendelkezésére tudjak állni. Remélem remek ajándékokat fogunk találni, hiszen nekem is be kell szereznem pár apróságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szeretném a kedves kolleginát beinvitálni egy vendéglőbe, egy forró csokoládéra vagy egy bögre erdei gyümölcsös teára, mivel most kezdtük el a túrát a havas téren. A mosolyom az arcomra fagy amikor a nő a hópelyheket kedvesen eltávolítja. Nem ettől a kedves gesztustól meredek le, hanem mert érzem hogy a bakancsom teljesen átnedvesedett, és nagyon fázik a lábam. Reggel nem vastag zoknit vettem fel, egy vékonyabb rétegű akadt a kezembe. Nincs ezzel semmi probléma, mert meg fog száradni idővel csak félek a megfázástól. Az viszont sokkal nagyobb problémát jelent, hogy nagyon mocskos lett a séta közben a bakancsom. Teljesen fekete színű, így a piszok sokkal jobban meglátszódik rajta mint egy barna színű lábbelin. Kihúzom a kabátomból a pálcámat, és kicsit dideregve kimondom a szükséges bűbájt.
- Suvickus! – mormolom az bal cipőnek, mire az szempillantás alatt megtisztul, még a fény is megcsillan rajta. Miután elvégzem a jobb oldalon is a bűbájt, felegyenesedve folytatom az utat Hella mellett. Még eddig nem ázott át a cipőm, betudom annak hogy már két hete nem takarítottam le. Mindig az előtérben ledobom a lábamról, és haladok is befelé a meleg nappalimba. Meglepem majd magamat egy új cipővel, legalább eggyel kevesebb ajándék ötletet kell kitalálnom. Megvan mindenem, így sokat kell gondolkoznom hogy mire lehet még szükségem. Nem veszek felesleges dolgokat, csak néha napján lepem meg magamat apróságokkal.
- Ezek a gömbök annyira szépek, hasonlítanak az igazi karácsonyfa díszekhez. Bravó! Tehetséges vagy – állapítom meg a táncoló jéggömbökre nézve. Gondolataimba mélyedek, hogy még mit mondjak Hellának, milyen ajándékot válasszon. A nő egy nagyon közvetlen teremtés, aki bárkivel szóba elegyedik, nem fellengzős ezért is nagyon kedvelem a tanári karban. Igazán tisztességes és belbecses hölgyemény, akiért rajonghatnak a férfiak. Biztos vagyok benne, hogy megtalálja majd élete párját, és nem is kell óvva intenem rá, hogy jól válasszon magának férfit. Tudja ő, mi a legfontosabb egy férfiban, remek párt fog találni ha egyáltalán szeretne.
- Fizesd be magatokat egy wellnes hétvégére esetleg. Vagy valamilyen ajándéktárgyat is nézhetünk ha van kedved az egyik üzletben, ami a Balatonhoz kapcsolódik. Még nem tudom sajnos miket ajándékozzak, de édesapámék mindennek örülnek, akár én – cseverészek egy ízesített sajtokat árusító stand előtt elsétálva Hellával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem éppen így terveztem a mai reggelt, hogy valakinek esetlegesen balesetet okozzak de azért az már szerencsés körülménynek számít, hogy nem löktem fel a lányt, hanem elsuhantam mellette mint például egy kamion. Te jó ég Simon, a szívbajt hozhattad szegényre nem lehetne egy kicsit figyelmesebben futni a reggeli körödet? Gyorsan visszafordulok, és még az utolsó pillanatban megfogom a lány kezét, hogy ne essen el. Remélem nem ijesztettem meg ezzel a gesztussal, és nem néz csúnya cukros bácsinak. Bár, annyira idősnek nem tűnők, de sosem lehet elég óvatos az ember az idegenekkel. Minden jószándékomat összeszedem, és szótlanul odakísérem őt az egyik ház előtt álló padhoz, majd a sérült lábát ráhelyezem a padra, mert észrevettem a séta közben hogy talán meghúzhatta a bokáját. Szerencsétlen reggele van, amit részben nekem köszönhet. Egy kicsit meg is rázott az esemény, és egy kicsit sértődött is vagyok hogy ennyire rossz látvány vagyok, hogy elesnek tőlem a fiatal lányok? Vagy esetleg az ellenkezője történt, amire nem is gondolnék egyébként csak a helyzet hozza így.
- Kérlek ne haragudj, nem nagyon vettelek észre! Ugye, nem esett komolyabb bajod? – kérdezem aggodalmaskodva, és leülök mellé a padra vigyázva hogy ne üljek rá a sérült lábára. Nem tűnik olyan komolynak a helyzet, de fő az elővigyázatosság. Szerintem megrándulhatott, egy kis pihentetés és kutya baja sem lesz. Ismerem én ezeket a sérüléseket, nem hiába már tíz éve futok rendszeresen, velem is történt egy és más. Visszagondolok a szóra amit kiejtett a majdnem esése előtt, de el is hessegetem mert ilyen szituációkban ez jött először a szájára, is ki vagyok én hogy megítéljem ez alapján?
- Esetleg hazakísérjelek? Itt élsz a faluban, vagy tanulsz a Bagolykőben? – kérdezem, remélve az utóbbit mert akkor szívesen visszakísérem a kastélyba természetesen. Tudja ő szerintem hogy nem direkt csináltam, de akkor is rossz érzés, de hálás vagyok az égnek amiért sikerült az utolsó pillanatban utána nyúlnom

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ma is, mint általában minden szerdai napon el szoktam jönni megebédelni az étterembe. Ez már rendszeres szokásomé vált, mivel ezen a napon csak kettő órám van ugyanazzal az évfolyammal, azután szabad vagyok. Mivel nem ragyog a napsugár ezen a téli délutánon, sokkal sötétebb van mint a korábbi napokban. Kabátomat tépázza szél, a sálamat már majdnem lerángatja rólam amikor benyitok a kellemes meleget adó vendéglőbe. Hangosan köszönök minden kedves ott lévő embernek, mint ahogy érkező vendégeknek azt illik. Már a bejáratnál leveszem a téli felszerelést, és a pulóveremet is. Úgy nézek ki így, mint egy izompacsirta, mivel túl toltam az elmúlt időben az edzést. Sok energiát leszív, amit a finom ételekkel szoktam itt visszanyerni. A bécsi szeletet kívánom hasábburgonyával, vagy is ezt fogom megrendelni. Desszertnek egy könnyebb túrótortácskára gondoltam, vagy ami éppen megtalálható a napi menüben, abból nem fogok variációt csinálni. Amint elhaladok egy asztal mellett mely felett egy szőke hosszú hajú nő áll, már fordulok is vissza, mikor meghallom a papírok suhanását a földön. Azonnal lehajolok mellé és segíteni kezdek a felszedésben, közben pedig elámulok mert mesteri fotókat pillanatok meg, amit egy nagyon tehetséges fotós készíthetett.
- Nahát! Ezeket mind te csináltad? Ha igen elismerésem, mert remek munka! A megbízóid nagyon elégedettek lehetnek veled. – mondom, és az utolsó kupacot visszahelyezem az asztalra, majd felállva nyújtom a jobbomat a nőnek.
- Nagyon örülök, Ágoston Simon vagyok! Tanár a Bagolykőben. – helyesbítek a bemutatkozás mellé az ifjú hölgynek, aki friss végzősnek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érzékelem a kollegina hangulatváltozását, amit talán az egyre inkább hűvösödő táj, vagy az imént elmondottak alakíthattak ilyenre. Lehet tudtomon kívül sikerült őt valamivel megsértenem? Rákérdezni ugyan nem, de kipuhatolni mindenképpen ki fogom. A csípős megjegyzésre csak elhúzom a számat, egy szót sem szólok. Tehát ez zavarta őt, vele meg kell válogatni a szavakat. Ezzel semmi problémám nincs, szívesen alkalmazkodom az emberekhez, kerülöm a vitákat mivel az életvitelem meg sem engedné. Magamon érzem perzselő pillantását, mint egy sárkány csecsemő, akit felhúztak és rendkívül tüzes hangulatú lett. Lényeg a lényeg, sokkal jobban örülök hogy a nő oldalán sétálok, mint hogy egy bestiával kelljen viaskodnom. Nem is állok távol tőle, mert apuka ugyebár bestia kutató, de minden helyzetben meg tudott védeni. Mosollyal várom hogy jobb hangulatban teljen a séta további része, amikor ismételten lefagyok. Pár másodpercig azt sem tudom hol vagyok, majd észbe kapok hogy valaki egy hatalmas hógolyót vágott a fejemhez. Nem is akárhonnan, felülről érkezett a támadás. Észbe kapok, a kollegina imént kiejtett szavaiból leszűröm, ő volt a támadó. Viccesnek persze vicces a helyzet, de azért meglepett. Leveszem a sapkámat, és kirázom belőle a havat. A nyakammal nem kell foglalkoznom, mert a nő már megszárította. Kedves kis csíny volt, de már is gondolkozni kezdek a visszavágón. Hógolyó már volt, most valami mással kell berukkolnom.
- Nem is akármilyen hógolyókat, nem semmi. De csak óvatosan Hella, óvatosan, nehogy valami jobbat találjak ki. Nem fog előfordulni, nem vagyok kreatív így szívesen veszek tőled órákat. – nevetgélek a kollegina oldalán, majd megkérem hogy álljunk meg a kézműves szappan standnál, mert kimondottan kedvelem a levendulásat. Anyácskának is megvan az ajándéka, ami pár gyógynövényes szappan összeállítás. Előhúzom a pénztárcámat a zsebemből, és kifizetem a négy galleont a vásárolt termékekért, amit az eladó egy szatyorba belehelyezve nyújt át.
- Köszönöm, kellemes ünnepeket… Na látod, jók az ötleteim. Hm? Nos, hát igen egyszerűek vagyunk, jól mondod. De azért a szépet mi sem vetjük meg. – mondom majd kilépünk a stand ernyője alól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nagyon kedvelem a művészeteket, melyek közül természetesen nem áll tőlem távol a fotózás művészete. Nincs is jobb dolog, mint megörökíteni egy élményt, amit évtizedekkel később is nézegethetünk. Manapság már nem készítenek igazi fényképeket, mindenki a telefonjában tárolja az emlékeit. Így biztonságos, de azért megvan a hangulata a papírra nyomott tintának is. A nő igazán jó szögből készíti el őket, ami látszik rajtuk tehát nem amatőrhöz van szerencsém, ezzel foglalkozhat. Túl szépek, hogy hobbiból készítse őket azért annyira nem érhet rá a mindennapi munka után. Jobban szemügyre veszem a szemben álló hölgyeményt, aki kitűnik a többiek közül. Csinos és fiatal. Férfiként úgy gondolom ez roppant előnyös lehet a hölgyeknél, bár a férfiak ilyen esetben csak marakodni tudnak  egymással, hogy ki udvaroljon a szépségnek. Nem utasítanám vissza egy ilyen bájos lány közeledését, aki elragadó személyiségnek tűnik így első látásra. Hiába vagyok itt pár hónapja, még nem hozott össze minket a sors. Talán így kellett lennie.
- Nehéz lesz a dolgod, mert egytől-egyig fantasztikusak lettek. Ugye nem zavarlak? – kérdezem, reménykedve hogy nem vagyok a terhére, bár megértem ha csendben és magányban szeretne dolgozni. Bár többen is beszélgetnek körülöttünk, én úgy érzem jónak ha rákérdezek.
- Bizony, tanár. Mágiatörténetet tanítok az iskolában, az a szaktárgyam. Na, és mit hozott a sors? – kíváncsiskodom a lánynál. Mindig szeretek új történeteket hallani másoktól, melyben megosztják velem az életüknek valamennyi mozzanatát.
- Tetszenek a munkáid, de kérlek ne magázz, tegezz nyugodtan ha nem jelent gondot. Megtisztelnél vele. Sokkal jobban kedvelem az emberekről készült műveket. A tárgyaknak ugyebár nincsenek érzelmei, és nincs szebb egy érzelmet ábrázoló képnél. – osztom meg vele az álláspontomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Őszintén örülök neki, hogy ennyire kedves és közvetlen hölgy társaságában költhetem el az ebédemet, de természetesen vigyázva hogy ne okozzak kárt a képeiben. Gödröcskéim meg-meg rezzenek az ajánlatra, hogy segítsek kiválasztani a legjobb műveket, amelyek az asztalon terülnek el. Valóban kedves felajánlás, de szerintem ő sokkal jobban el van egyedül ezzel a feladattal. Attól még hogy szeretem a művészeteket, nincs meg mindenhez az a látószögem mint egy hozzáértőnek. Sejtettem hogy egy kiállításról lehet szó, hiszen akkor nem rakta volna ki az egy tucat fotót az asztalra, és nem állna felette tanakodottan. A szomszédos asztalra kérem ki az ebédemet, de mivel még forró a nő asztalánál ácsorgok, és hallgatom őt.
- Ezzel bizony csak egyet tudok érteni. Nem is néznék ki belőlem hogy ezt a tárgyat tanítom. Te például milyen tanárnak gondolnál? – kíváncsiskodom nevetgélve, várva a választ. Ismételten csak rá összpontosítok, és meghallom az Attila nevet. Emlékszem egy ilyen nevű oktatóra, aki néhány évvel ezelőtt tanította a Jóslástan tárgyat, is kifejezetten diákjai kedvence volt a pedagógusok között. Miközben beszél hozzám, érzek egy bizsergést valahol a karomban, mintha valamennyire rázna a hideg. Úgy érzem hogy felkeltette az érdeklődésemet, és reménykedem is benne hogy jobban meg tudjuk majd ismerni a másikat. Talán el kellene hívnom majd a beszélgetés végére vacsorázni? Elvégre egykorúak vagyunk nagyjából, miért lenne baj ha ismerkednénk? A balommal hajamba túrva zavaromban a jobbomat a zsebembe süllyesztem, és az elmondott rövid történet után szóhoz jutok. Az elmondottak megleptek kissé, bár nagy a világ, és sokrétűek vagyunk.
- Megálmodod mások jövőjét? El tudom képzelni mennyire szörnyű lehet, egy részről áldás más részről átok. Viszont ha többet nem szeretnél róla beszélni, nem fogom erőltetni. És mondd csak, ha kérek ki magamnak egy teát teafűvel, jósolnál nekem? Persze, csak ha pár percig tart. Hiszen első a fotók kiválasztása, nem akarlak zavarni tényleg. – mondom, várva a válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Amint meglátom az árust, akihez Hellával együtt mentünk ellenszenves érzésem kerekedik. Hümmögve hallgatom a kollegina tanácsait, majd én is jól meg nézem magamnak az árukat. Nem tetszik a képe, de próbálok udvariasan tekinteni rá, viszont teljesen ellenszenvesnek tűnik. Örömmel fogadom mikor a nő kifizeti az ékszereket, és itt hagyhatjuk a különös szerzetet. Lehet Hella ismeri, szinte biztos mert a nevén szólította, így nem volna túl udvarias dolog ha megemlíteném neki az érzéseimet. Félek hogy kiszakad a szatyor amibe az árus a szappanokat tette, ezért megpróbálom nem lóbálni össze-vissza. Végre valahára amint újra nekikezdtünk a sétának, meglátok egy kedves asszonyságot, aki ékszereket és faórákat kínál. Kiválasztok egy szép mahagóni színű faórát, amelyet természetesen falra lehet akasztani. Az ára sem olyan zsíros, ezért már az apámnak is megvan a karácsonyi ajándéka. Megtetszik az árusnál egy smaragd zöld színű pecsétgyűrű, amivel magamat lepem meg. Kifizetem a megvásárolt dolgokat, megköszönöm a kedves kiszolgálást és visszatérek Hellához, reménykedve hogy nem várt rám sokat. Na kedves kollegina, én bizony ezt az árust ajánlom a szíves figyelmedbe. Ezen gondolkodom, de a véleményemnek persze nem adok hangot, csak az utunkat folytatva gondolkodom hogy mire van még szükség. Az ajándékokat, mindenkinek beszereztem, ezért már végeztem is. Még szívesen sétálok tovább Hellával, de betérnék már valahova ebédelni.
- Neked még szükséged van valamire? Ha nem, meghívhatlak esetleg ebédre? Nagyon éhes vagyok, de még örömmel folytatom veled a körbenézést. - mondom, és persze látom hogy jó néhány méternyi táv van még hátra a végéből, ahol ha jól látom kürtöskalácsot kínálnak.
- A holnapi értekezletről tudsz te is? Délután négykor fog kezdődni, bár nem tudom mi lesz a témája. Ez az első értekezletem, el tudod mondani nagyjából, ilyenkor miről értekezünk? – kérdezem a kolleginától, remélve hogy nem néz teljesen zöld fülűnek. Egy csúszós szakaszon felajánlom a karomat neki, amely nekem és neki is jó lenne, hiszen akkor biztosan nem törjük össze magunkat a mai nap során.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az orromat jobban megcsapja a finom és friss kürtőskalács illata, amiről tudom hogy bizony meg kell nekem is kóstolnom. Mondtam már rengetegszer a szüleimnek hogy lepjenek meg vele, hiszen ők közösen szoktak főzni és hozzáteszem nagyon finomakat. Az otthon kosztnál nincs is jobb, de az iskolai étkezéssel sincs nagy problémám, de akkor is megvan a különbség. Sokkal szívesebben eszem meg a szüleim által készített ételeket, mint valamit amin csomó manó munkálkodott egész nap. Az élet törvénye hogy enni kell bármilyen esetben, így eszem is. A kollegina ajánlata kecsegtető, hiszen még bisztrót keresni a hidegben nem lenne kellemes, és eltelít majd az a kalács is.
- Persze, az jó lesz. Nekem is kellene pár anyagot előkészítenem, de nincs meg hozzá a kedvem. Ami muszáj, az muszáj. – mondom a nőnek, és miután megvesszük a saját csemegénket útnak indulunk a kastély felé. Útközben rengeteg diákkal találkozunk, aki bizonyára most jöttek a kastélyból. Kedvesen mosolygok és intek mindenkinek, miközben Hella oldalán menetelek. Nagyon élveztem ezt a kis sétát, amit vele tettem meg. Jól el is beszélgettünk a másikkal, mint eddig bármelyik kollegámmal. Azt még nem sikerült kiderítenem, hogy ki a legfiatalabb a tanári karból, de már rajta vagyok. Reménykedem benne hogy én lennék az, ami ki fog derülni.
- Ez nagyon jól hangzik, szívesen osztom meg a többiekkel az évet, mármint az iskolai terét. Egymás megajándékozása? Óh, akkor megint le kell néznem majd. – csóválom a fejemet, de elmosolyodok a megjegyzésén, miszerint élvezi már előre is. Nem tudom, negatív tapasztalatai vannak a tanártársakkal vagy szimplán csak ilyen, de nem is bolygatom a kérdéseimmel. A kezemet már kissé összetapadt, és mire végzek az édességgel megpillantjuk a kastélyt. Pár percig még egymás oldalán sétálunk, és egy tréfán nevetgélünk. Örülök neki, hogy a kollegina most boldog, majd egy szívélyes elköszönés után a termem felé veszem az irányt, hogy végezzem a dolgomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A következő pillanatban csörömpölést hallok, majd miután magam mögé nézek észreveszem hogy a konyhalány eltört egy porcelánt. Biztosan levonják a fizetéséből, bár egy ilyen apróság miatt biztos nem haragudhat meg a főnőke. Az étkezdékben gyakorta előfordul, és erről sajnos eszembe jut hogyha egy étterembe sokan járnak, akkor inkább a mennyiségre figyelnek oda jobban mint a minőségre. Mivel ebben az időben nem vagyunk zsúfoltan a helyiségben, gondolom nem kell megszakadni a szakácsnak a főzés közben, van ideje mindenre nem kell kapkodnia. Halványka de bíztató mosolyt küldök szegény lány felé, aki miután összeszedi a törmeléket, elviharzik a konyhába sopánkodva. Szemeimet újra a fiatal nő képeire szegezem, az egészről egy történet kerekedik ki előttem. Szinte a fejemben filmezek, annyira nosztalgikus érzéseket kelt bennem a papírra nyomtatott tinta, ami megenged egy kis bepillantást a fotós látóterébe. Hiszem, hogy vannak akik fotósnak születnek, és vannak akik beletanulnak. A szomszédos asztalról lelopok egy csomag cukrot, amit nyilván a kávékhoz tettek ki, hiszen még az ételem forró. Kibontom a vékony tasakot, és tartalma egy részét a számba töltöm, amikor már ugorhatok is vissza szalvétához, mivel sót öntöttem a számba. Beleköptem a sós nyálamat, majd a sarokban lévő kukához sétálok hogy beledobjam. Visszatérve hideg vizet iszok, és grimaszolva várom hogy kitűnjön a számból a sónak az íze.
- Na ez nem volt kellemes. Igen? Elemi mágia? Hüm-hüm. Értem, bár én nem igazán tudnám magam elképzelni magamat elemi mágia tanárként, mert nem érzem közel hozzá magamat. Képzeld, ha nem Mágiatörténet tanár lettem volna, akkor Bestiakutató – osztom meg vele a régi gondolatimat. Ezekről már nagyon régen gondolkodtam, ötödévben amikor a pályaválasztás állt előttem. Vacilláltam néhány napig a kettő között, de úgy voltam vele ha már van egy bestiakutató a családban, legyen egy Mágiatörténész is.
- Elrohanni? Eszemben sincs, ebédelni jöttem és nagy örömömre szolgál hogy van társaságom. Nem értem miért kellene elmennem? – kérdőn tekintek rá, bár értem hogy mire gondolt. lehet sok elutasítást kapott amikor barátkozni próbált. Velem ilyen baj nem lesz, mivel nekem nem jelent problémát, sőt örülök neki hogy van egy barátom aki különleges képeségekkel rendelkezik. Megmosolygom amikor meglepetésnek nevez, bár nem tagadom hogy jól esik. Miközben hallgatom, észreveszem hogy a társaságomban mintha megnyílna. Ennél boldogabb nem is lehetek.
- Na akkor szívesen segítek neked! Én is örülök a te társaságodnak. Hogy mivel töltöm az időmet? Dolgozatok, szorgalmi feladatok javításával, olvasással, kertgondozással, főzéssel és leginkább pihenéssel, ha van időm. És te? – mondom tréfálkozva, bár éppen eleget ülhetek a tanári asztalnál tanítás közben így nem panaszkodhatok.
- Megjegyzem, vigyázok. Akkor egy pillanat, már is hozom – kacsintok a szemébe, majd elsietek a pincérhölgy irányába a pulthoz

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Velem is megesett már, hogy a reggeli edzéseken, vagy is a futás közben megrándult egy-két izmom, vagy a lábam meghúztam. Én jól tudom, hogy az ilyen kisebb sérülések esetén az első teendő hogy az érintett területet kényelembe helyezzük egy rövid időre, hogy csillapodjon a fájdalom. Ez a lány nagyon makacs teremtés, látszik rajta hogy szóval nem lehet helyes belátásra bírni, még az egészsége árán is el akar szabadulni előlem majd perceken belül. Értem én, hogy kínos volt a szituáció és inkább nagyobb részt én tehetek róla, de ha ennyire távolságtartó akkor ebből neki lehet baja. Mivel mást nem tudok tenni, próbálom meggyőzni hogy igenis maradjon még a padon és szívja be a reggeli friss levegőt, ami a fejének is jót tehet. Bár, mivel azt állítja folyamatosan hogy ő bizony jól van, nem erőltethetem rá a jelenlétemet. Megvárom míg látom rajta hogy valóban jobban van, és akkor mégegyszer felajánlom hogy elkísérjem ahová akarja, ki kellene zökkentenem az események hatásából.
- Mégegyszer elnézést. Tudod, én is tisztában vagyok vele hogy milyen fájdalmas lehetett abban a pillanatban amikor megtörtént. Szívesen megmasszírozom, ha szeretnéd – ajánlom fel a segítségemet, remélve hogy ezzel éreztetem hogy mennyire zavar a dolog, hogy miattam történt az egész. Nagyon önmardosó típusú ember vagyok, elsőként mindig magamban keresem a hibát, azaz az első hogy a saját fogpiszkálóimat eltávolítsam a számból. A nap egyre fényesebben ragyog le ránk az égboltról, a növényekről csillogva folyik le a korai reggeli dér. A házak sötétebbnek tetszenek, olyan mintha a föld lenne a pokol, az ég pedig a mennyország. Eltanakodtató ez a röpke gondolat.
- Tehát diák vagy. Akkor ez megkívánja hogy magázzam kisasszony. Viszont ha ön is úgy szeretné, tegezhetem is. Megsúgom, a legtöbb diákommal iskolán kívül szeretek  tegeződni – mondom barátságos mosolyt villantva a diák felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A maga bája is megvan a téli hónapoknak, és talán ez is az én kedvenc hónapom, csak annyira rettentően hideg ne lenne. Igen, a hónak hidegnek kell lennie a házak tetejéről lelógó jégcsapoknak is fagyosnak kell lennie, de a levegő a nap segítségével kicsit felmelegedhetne. Nem nagy kérés ez természetanyától, ha a kesztyűmet és a sapkámat levehetem a kobakomról én már egy elégedett ember vagyok. Felfogni sincs időm, hogy Emma hozzám beszélt és pillanatok múlva érzem azt az átható melegséget, amit neki köszönhetek.
- Nagyon köszönöm, ez tényleg fenomenális! Csodálatos képesség. Valóban, valóban az – ecsetelem hálálkodva a nőnek. Így aztán ki lehet bírni minden nap, irigykedem is a kolleginára de bizonyára ennek is megvannak a bizonyos feltételei, hogy ezen képesség a hatalmában legyen. Az én varázserőm csupán pálcával tudom érvényesíteni, el sem tudnám magamat elemi mágusként képzelni. Nem volt nagy tehetségem diákéveim alatt néhány tantárgyhoz, az egyik ilyen a Bűbájtan volt. Visszagondolva mókás, hiszen a történelmünket oktatóm amihez nem használok pálcát az óráimon, csak akkor mikor a táblára kerülnek az óracímek és a dolgozatkérdések.
- És te hogy állsz a diákokkal? Milyen a kapcsolatod velük? Gondolom te egy kicsit könnyebb helyzetben vagy, hiszen van egy lánykátok. Egyszer én is szeretnék majd gyerekeket, de az még messze van – mondom. A tanári állásnál fontos, hogy ne csak a tárgyunkat szeressük hanem a gyerekeket is, a magunk módján. Az sem jó ha nagyon közvetlen a kapcsolat, de a távolságtartás sem célra vezető. Feleknek kell lennünk a diákokkal, én szívesen veszem ha egy tanuló bennem egy mentort, vagy barátot lát aki próbál neki segíteni, hogy a későbbiekben boldoguljon az életben.
- Ezt igazán örömmel hallom. Ne aggódj, máshol is ilyenek az ünnepek, mint például az én drága szüleimnél. Igazán örülök hogy megismertelek benneteket, nagyon értékes emberekkel lett gazdagabb az ismeretségi köröm – nézek őszinte mosollyal a kolleginára, aki ebben a pillanatban egy kedves unokanővéremre hasonlít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csöppnyi dolog talán, de még is örömöt hozott magával ez az egész melegség. Jó belegondolni, hogy pár méternyivel arrébb az előttünk elsétáló férfi érzi az időjárást, én viszont egy kellemes tengerparton érzem magam Emmának köszönhetően. Annyira elkényelmesedtem, hogy már ott tartok a lábamat is felrakom a maradék helyre a padra. Tudom mit követel meg az illem, igen nagy tiszteletlenség lenne tőlem. Ezzel azt jelezném, hogy nem szeretném azt ha más is helyet foglalna mellettünk. Nyitott ember vagyok, így a gondolattól is kiráz a kizárt hideg, hiába egy pillanatra meggyengültem. Csak hallgatom amit a nő beszél, és egyetlen pontra a túloldali padra szegeződik a szemem. Egy idős asszony, és egy fiatal felnőtt nő ül egymás mellett, és beszélgetnek. Gondolom, nagymama és az unokája lehetnek hiszen szeretetteljesen tekintenek  másikra. Mindig is elámultam az időn, ahogyan múlik és amit hoz magával. Néhány évtizeddel ezelőtt talán a deres hajú asszony ült ott az ő nagyanyjával, és így tovább. Könnyek szöknek az ember szemébe, ha visszagondol a gondtalan gyerekkorra és a nagyi kakaójára. Szegény nagyszüleim már elmentek, de még mindig mélyen őrzőm az emléküket a szívemben tehát még mindig élnek. Csak már bennem.
- Nagyon fogja védelmezni a Bogit. Mármint a Tivadar. Ez a természetes, minden apa ezt teszi ha a kicsikéjéről van szó. Az biztos, amikor elkezd a lányotok érdeklődni a fiúk vagy a lányok után, akkor kicsit neveletlenebb lehet. Én az voltam akkor sajnos – mesélem el, hiszen kamaszkorában általában egész más az ember, mint a későbbi éveiben. Szívem szerint amikor diák voltam még, minden nap másik lánnyal randevúztam volna, azután ez mint mondtam változott. Sokkal jobban tisztelem a női nemet már, mint azelőtt. Bár akkor se voltak annyira súlyos problémák velem.
- Elmeséled mi volt? Hát, kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond szokták mondani. Sokféle embertípus van, igen nyilván. Valaki kinővi, valakiben megmarad a… bocsánat hogy kimondom, nos az utálatosság – mondom ki végül a szót. Ha valakin nem lehet változtatni, úgy kell elfogadni ha nem bírjuk ki kell kerülni. Ezért is nehéz a mi, tanárok dolga.
- El nem tudom mondani mennyire szeretem a gyerekeket. Ez így a lelkem mélyéről jön. Sok családtagomnak van gyereke, mindig amikor megyek látogatóba nem tudom hogy mit vegyek nekik, mivel lepjem meg őket. A sajátjaimmal nem is tudom mit csinálnék, hét napig tartó mulatságot rendeznék ha gyermekem születne. Apropó, ti szeretnétek még gyerkőcöt? – kíváncsiskodom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nincs is tisztában vele a szőkeség, hogy mennyire felkeltette a figyelmemet. Mivel a férfi nemet erősítem, és nem vonzódom a saját nememhez, azaz heteroszexuális vagyok teljes mértékben biztos lehet benne, hogy tetszik nekem. Válogatós vagyok a hölgyek terén, kevés dolog az ami megfog egy hölgyben, és az is első találkozáskor válik el. Itt minden rendben, hiszen most találkoztunk először és már is szinte jó baráti kapcsolatba keveredtünk. Mi az ami megfogott benne? Szem a lélek tükre, így természetes hogy a szemei ejtettek rabul annyira amennyire lehet így húsz perc után. Nagyon jól áll neki a mosolygás annyi szent, remélem sosem fogja bánat érni őt az életében, és meg fogja találni a maga boldogságát, az útját. Örülnék neki ha a jövőben többet találkoznánk, kialakulna egy barátság és az még milyen jó lenne ha vele lennék. Simon, Simon most ismerted meg egy kicsit állj már meg! Első találkozáskor nem illik randira hívni egy nőt. Vagy lehet? Teljesen zavarban vagyok, köhécseléssel próbálom leplezni.
- Pont ahogyan mondod – nevetem el magam a fordulatos kis szóviccén, hiszen tényleg megragadta a lényeget ebben a rövid megfogalmazásban.
- Ugyan, megnevettettél. Köszönöm – fordulok felé és mondom.
- De, filozofálj csak nyugodtan mert szívesen hallgatom. Szerintem nagyon jó társaság vagy, sosem lehet hátrány ha valaki bőbeszédű. Tartsd meg ezt a jó szokásod kérlek – osztom meg vele a gondolatomat. A folyadék segített, már alig lehet valamit érezni az imént történt kis bakiból. Volt már rosszabb is, mikor kiskoromban csibész voltam, és felszívtam a sót az orromba. Nagy baj nem lett, nem akkor amikor pezsgőtablettát dugtam fel az orrlyukamba. Volt ám sírás-rívás aznap, visszagondolni is rossz.
- Az előbb is erre gondoltam. Nos, azért mert már van egy bestiakutató a családban és sokkal jobban elvoltam akkoriban a könyvek társaságában – magyarázom a lánynak, hiszen így is van. Nem is bántam meg a döntésemet, mivel rajongok a tárgyamért és még jobban a definíciókért. Okostojásnak jó lenni, ezzel is le lehet nyűgözni a gyengébbik nemet.
- Ezek jól hangzanak, bár én nem tudok úszni. Melyikre válaszoljak előbb? Összefoglalom. Bejártam már majdnem egész országot, a történelmi jellegű könyveket kedvelem és zöldségeket termelek. Kielégítő volt a válaszadás?  - kérdezem a hölgyeményre kacsintva.
- És milyen ott lakni? Ez jó, mert szeretem a lusta cicákat – nevetek fel, merte lég viccesen hangzanak az imént kiejtett szavak. Már semmin nem lepődök meg a beszélgetésben, annyira felszabadultnak érzem magam a jelenlétében hogy hihetetlen. Kikérem a teát, és visszajövök hozzá. Amint helyet foglalok a konyhalány ki is hozza a rendelést, így Alíz felé fordulok és a csészére mutatok, jelezve hogy övé a terep.