Először koppanások, halk léptek egyenletes zaja hangzott fel, majd kisvártatva láthatóvá is vált a magas alak, ahogy az oldalutcáról kikanyarodott. Baljában seprűjét lóbálta, másik kezében jókora utazótáskát tartva bukkant fel a tér szélén, s már csak a főszereplőknek kijáró karakterdallam hiányzott, hogy filmbe illő jelenetté változzon az egész, ahogy az őszi szél belekapott vékony kabátjába, meglobogtatva... Az viszont sokkal kevésbé volt elegáns, ahogy a szemébe fújta a haját, úgyhogy enyhe bosszúsággal dobott egyet a fején, hogy helyükre kerüljenek az orrát csiklandozó szálak. Ha közelebbről vette szemügyre az ember, egészen rokonszenves vonásai voltak, bár a szeme észrevehetően fáradtságról árulkodott, ahogy tekintete a környéket pásztázta. *
- Bírod?-*Szólt hátra, egy még láthatatlan valakinek, válla felett hátranézve, de nem állva meg, inkább megfordulva egy kicsit hátrafelé sétált. Nem tartott sokáig, hogy kiderüljön, kihez is beszél, mert nyomában egy hozzá megszólalásig hasonló, ám valamivel kisebb és fiatalabb srác küzdött a saját csomagjaival.*
- Valahol itt kell lennie a boltnak,-*torpant aztán meg az idősebbik, megpördülve a tengelye körül,*- annyit magyarázták, hogy álmomból felébredve is el tudnám ismételni.-*Pár pillanatig a cégéreket és kirakatokat fixírozta, de nem volt nehéz kiszúrni a meglehetősen szerény állatkereskedést a többi között. El is indult felé, majd az ajtaja mellett megállt, hogy az üvegen keresztül megpróbáljon belesni, bár rövidesen feladta a próbálkozást.*
- Nem viszünk be mindent. Pakolj le, aztán nézz körbe és válassz valamit!-*Adta ki az utasítást, saját holmiját is a földre téve, hogy előkeresse belőle azt az erszényt, amit öccse kezébe nyom, ezennel ráruházva jelenlegi vagyonukat.

Fejét félredöntve nézett le lihegő testvérére, egyik szemöldökét felvonva.*
- Jóformán sétáltam. Te hogy maradtál így le?-*Mivel nincs túl nagy különbség a magasságuk közt, még csak nem is lép olyan sokkal nagyobbakat. Mindenesetre, Jaredet kisvártatva már sokkal jobban érdekelte a kirakat, semhogy folytassa a morgást, így az egész elfelejtődött - hogyan is ne fejeltődött volna, amikor már jóformán hetek óta tervezgették, hogy végre szert tesznek egy házikedvencre. Egyiküknek se engedték soha, hogy otthon ilyesmit tartsanak, így aztán halovány sejtelme sem volt, mit és hogyan, de bízott az eladó szakértelmében a tulajdon józan eszében. Ráadásul az öccse az első pillanattól fogva annyira lelkesedett az ötletért, hogy eszébe sem jutott akadékoskodni. Amint elviharzott, belökve a bolt ajtaját, Gareth magára maradt a gondolataival, s az épület falának dőlve megszokásból nyúlt a kabátzsebébe, hogy aztán csodálkozva meredjen maga elé, mivel csak levegőt markolászott. Na persze, el is felejtette... Sóhajtva a zsebébe gyűrte kezeit, a sápatag őszi égre emelve szemét és lábával egy ismeretlen dallam ritmusát topogta, míg várakozott. Az egész nem tartott tizenöt percig se talán - kicsit összerezzent a csengő hangjára, annyira elkalandozott, s magában tett néhány igen kevéssé hízelgő megjegyzést a saját számlájára. Lehajolva kíváncsian kandikált a dobozba, amiből egy kék szempár nézett vissza, és sok-sok-sok-sok bunda.*
- Ez se fog fázni.-*Bukott ki belőle, mert annyira nem értett az állatokhoz, hogy igazán konstruktív véleményt alkothasson. Egyébként is, dobozban, rács mögött sok dolog egész szelídnek meg aranyosnak tűnik, úgyhogy a definitív ítélettel vár, amíg kiengedik egy próbakörre újdonsült négylábújukat.*
- Na, akkor ez a tiéd,-*adja Jared kezébe a seprűt, és még mielőtt ellenkezhetne, jómaga lecsap a kofferra és a táskára, ez utóbbit vállára vetve.*
- Induljunk. Útközben meg elmesélheted a használati utasítását.-*Int fejével a távolban magasodó kastély sziluettje felé, mert addig még elég hosszú séta vár rájuk, úgyhogy ha nem akarnak sötétben beérni, vagy épp loholni, akkor érdemesebb séta közben folytatni a társalgást.

Már egy ideje tervezte, hogy újból felkeresi a falut, de hétközben nem jöhetett le, meg kellett várnia az első szabad hétvégét. Míg más összekapva magát sietett, hogy minél több helyet csodálhasson meg és megtömhesse a zsebét régóta áhított vagy épp csak megkívánt dolgokkal, addig ő gondosan készülődött, mielőtt elindult volna. Jared persze nem bírta ki, hogy ne tegyen rá megjegyzéseket, miközben öltözködött és belőtte a séróját, úgyhogy remek kis szájkarate-meccset folytattak le, mire útrakész lett, de legalább feldobta annyira, hogy tényleg kedvvel vágjon a lefelé vezető útnak.
Ez azonban már órákkal ezelőtt történt és mostanra jóformán semmi sem maradt a lelkesedésből. Gondolataiba merülve sétált a téren át, miután napja eddigi részét azzal töltötte, hogy boltról boltra zarándokolva munkát keresett - hiába. Persze, az észérvek azt diktálták, hogy ne keseredjen el, elvégre nemsokára nagykorú lesz, akkor pedig újra próbálkozhat majd, ez azonban vajmi keveset segített leküzdeni csalódottságát. Ha lehetett, el akarta kerülni, hogy a rokonokra kelljen támaszkodniuk és függetlenedni szeretett volna, amennyire csak lehet. Nagy kérés, hogy kevesebb korlát, bizonytalanság legyen az életükben? Sóhajtott, aztán nagy levegőt vett, lélekben vállat vonva - még volt talán két vagy három hely, ahol eddig nem próbálkozott, ha ott sem talál helyet, akkor megfordul és visszamegy valami értelmesebbre pazarolni az idejét.
Mire idáig ért gondolatban, valami lendületből nekicsapódott a mellkasának, majd nagyjából ugyanilyen svunggal le is pattant róla, talajtájt nyekkenve. Felocsúdva egy lánnyal nézett farkasszemet, aki az arckifejezéséből ítélve az előbb szó szerint lefejelte - nem volt biztos benne, hogy a hölgy közlekedett-e rinocérosz módjára, vagy ő öklelte fel, mindenesetre, ilyen még nem fordult elő vele.*
- Nem esett baja, kisasszony?-*Hajolt le hozzá, aggódó arccal pillantva végig a földön landolón, de nem látta sérülés nyomát és a remélhetőleg a válasz is megerősíti majd ezt. A kezét nyújtotta, hogy felsegítse a szerencsétlenül járt lányt.*
- Ne haragudjon, egyáltalán nem figyeltem, merre megyek.-*Szabadkozott, mert roppant kínosnak érezte, hogy akaratán kívül padlóra küldte az első szembejövőt. Főleg, hogy nem is tudatosította, hogy gyorsan haladna, vagy hogy valaki keresztezi az útját, pedig ennyire nem szokott figyelmetlen lenni. *
- Jóvátehetem valahogy?-*Érdeklődött, mert szerette volna elsimítani ezt a balesetet.

- Ennek örülök.-*Valóban megkönnyebbül és vonásai is kisimulnak, ahogy talpra segíti a hölgyet, megvárva, amíg kicsit magához tér és helyrehozza öltözékét. Egyébként jó kedélyű, szimpatikus lánynak találta váratlan merénylőjét, hanghordozása és gesztusai alapján - semmi affektálás, kényeskedés, sértődés, inkább közvetlen, talpraesett hozzáállás. Legalább tíz perces körülményes udvariassági köröket spórolt meg azzal, hogy egy legyintéssel letudta az egész karambolt, és legalább ugyanennyi pluszpontot gyűjtött be.*
- Gareth Nightingale, szolgálatára.-*Kicsit valóban furcsa talán a beszéde, az akcentustól eltekintve is, de lányokkal szemben automatikusan ezt a roppant udvarias stílust használja, ez rögzült. Nem is esik igazán nehezére, nevelés és szokás kérdése, így könnyednek és természetesnek hat, kissé hanyag eleganciájával együtt. Ebben ugyan része volt némi hiúságnak is - mint a legtöbb fiatal, aki tudatában van előnyös kinézetének, Gareth is hajlamos volt kicsit kérkedni, ám ruhák és kiegészítők helyett sokkal inkább tartása, mozdulatai és viselkedése különböztette meg kortársaitól. Egyszerűen elképzelhetetlen volt számára, hogy görnyedten, kalimpálva és csoszogva járjon.
- Sajnos, úgy hiszem, hiába reménykedik.-*Az időjárás eleve elég őszies volt és a felhők már reggeltől lógatták a lábukat, mostanra azonban teljesen beborították az eget és a feltámadó szél esőszagot sodort. Nem is kellett sokáig várni, hogy az első cseppek megérkezzenek, majd megsűrűsödjenek. A lány javaslatára bólint, valóban jobb lenne most valahol bent - amíg tanakodnak, a legközelebbi, legalább némi oltalmat adó ernyőjű kirakat elé húzódik, remélve, hogy a lány is követi. Nem ácsoroghatnak itt sokáig, de legalább addig sem áznak bőrig - őt mondjuk annyira nem zavarta a dolog, megszokta az esőt odahaza, bár rühellte, amikor a szárítóbűbájtól tengerisün módjára meredezett a haja.*
- Merre tartott eredetileg kegyed?-*Ötlete éppen lenne, de mégsem hurcolhat magával csak úgy véletlenszerűen földbe döngölt járókelőket, miközben saját dolga után jár. Egyszerűbb, ha ő alkalmazkodik, elvégre a lakórészt és a külső területeket leszámítva már remekül tájékozódik a faluban és most már nem siet.*

Pontosan érkezett, mivel ismét szabaddá tette az egész napját, hogy maradéktalanul a vizsgára és annak kimenetelére összpontosíthasson, rohanás és kapkodás nélkül. A bemutatás alatt közömbös arccal állt, leginkább egészében olyan benyomást keltett, mint aki felhőket szemlélni érkezett ide és csak véletlenül keveredett a többiek közé, mert sem izgalom, sem várakozás nem érződött rajta. Szüksége volt erre a kiegyensúlyozott nyugalomra és értett is hozzá, hogyan érje el és őrizze meg - már jóval a vizsga időpontja előtt lejött a faluba, akklimatizálódni és felmérni a terepet, most a hoppanálás szemszögéből figyelve a dolgokat. A zaj nem zavarta, az emberek mozgása már inkább jelenthetett problémát, de hitte, hogy meg tud ezzel is birkózni, főleg, hogy itt még nincs olyan óriási tömeg.
A feladat ismertetése után végignézett a soron - ő az Axellel átellenes szélen állt, így utolsóként vizsgázik majd, ami egyáltalán nem kedvetlenítette el. Mivel nem feszengett, számára ez ajándék perceket jelentett, amiket felkészülésre fordíthatott. A problémát elemezve haladt a megoldás felé, ami meglepő módon a vártnál kevésbé tűnt bonyolultnak. A megadás csak látszatra különbözik a karikás gyakorlatoktól, legalábbis számára - mivel sosem annyira a karikára, mint néhány stabil tájékozódási pontra támaszkodott, nem jelent gondot a magának kitalált módszert alkalmazni. Pontosan meg tudja határozni, hogy a szökőkút közepe és pereme közt hol akar felbukkanni, a környező épületek szintén számos kapaszkodót adtak, szemben egy terem négy puszta falával. Kicsit trükkösebb lemérni, mekkora távot kell megtennie, de a már begyakorolt és ismert távolságok alapján meg tudta saccolni, mekkora ugrásra lesz szüksége, plusz amíg a többiekre várt, bőven maradt ideje alaposan ellenőrizni becsléseit. Ezen felül felhasználhatta őket a pontosításhoz, megszámolva a lépteiket. A vizsgabiztosokkal nem törődött - egyszerű, lényegtelen díszletnek tekintette őket és így sokkal könnyebb volt ignorálni a jelenlétüket, ahogy a többi emberét is.
Mire sorra került, már elvégezte a légzőgyakorlatát és tekintete a célpontra fixálódott. Megvolt a táv, megvolt, mit fog látni, ha kinyitja a szemét és hol fog állni - ennyi kellett és ahogy lehunyta a szemét, csak ezeket vizualizálta és érezte. A megszokott mozdulattal ejtette magát a semmibe, hogy eltűnjön és egy pillanattal később máshol bukkanjon fel. Hacsak nem amputoportál, ezt követően egyszerűen megfordul és visszasétál, különösebb sietség nélkül, hogy meghallgathassák az értékeléseket.

Ricsi üzenetét követően már nem igazán tudott a kísérletére koncentrálni - egy darabig még próbált ugyan hasztalan választ csikarni ki a tintával vastagon leöntött lap után, de csakhamar belátta, hogy a Rellonos ahogy volt, visszanyomta a füzetet a táskájába. Jobb híján a másik beleegyezése nélkül, de eltávolította Jared naplójából a kérdéses oldalt, mert sejtette, hogy amint lecseng a pánik, rá fog jönni, hogy egyáltalán nem szeretné, ha a harmadik látná rövid beszélgetésüket. Egy sóhajjal a kandallóba dobta az összegyűrt papírgalacsint, nyújtózkodva egyet, majd az ablakhoz sétált - lassan cseperészni kezdett, ami két dolgot jelentett: végre enyhül a fejére telepedő nyomás, amit a legerősebb kávéja sem tudott ellensúlyozni, valamint ideért a vihar, ami órák óta váratott magára. A fene egye meg, Sebastian sose visz magával ernyőt. Ricsiről ugyan feltételezte volna, hogy esetleg tart ilyesmit, de ahogy az eső erősödött és villámlani kezdett, egészen közel, úgy döntött, hogy akár van náluk ernyő, akár nem, ezek úgy bőrig áznak, mint a huzat, úgyhogy lemegy eléjük. Jobb híján felkapta a kabátját és két vastag pokrócot, útközben mindkettőt lekezelte dupla leperex-szel, aztán csak szaporázta a lépteit, hogy mihamarabb leérjen - a megszokott útvonalat használta, kezében az iránytűvel, hogy semmiképp se kerüljék el egymást ebben a kutya időben. Az egyetlen szerencséje, hogy bűbájai megvédték a javától, úgyhogy gyorsan tudott haladni - reménykedett, hogy lesz a fiúknak annyi esze, hogy nem indulnak el, de tartott tőle, hogy útközben kapta el őket a java. Ehhez képest a falu határában járt, amikor megpillantott két magányos figurát, akik esernyő nélkül, összekapaszkodva - ácsorogtak.*
- MI A GRIFFÉSZKES FENÉT MŰVELTEK?!-*Neki nem okozott gondot túlmennydörögni az elemeket, bár ritkán emelte fel a hangját, de két valódi égzengés közt pompásan elfért a leteremtése. Odarobogott, egy-egy takarót dobva a srácok fejére, ami alatt elbújhattak, de a kezdeti kirohanásától eltekintve csak varázslatokat lehetett hallani a szájából, ahogy megszárította mindkét csuromvíz öccsét, melegítőbűbájt szórva rájuk - mégis, mióta állnak itt ezek az istentaszitottjai?! - aztán amennyire lehetett, vízhatlanná bűvölte a ruhájuk kilógó részeit is, majd feloldják, ha mosásba mennek (ami még ma este be fog következni, ahogy elnézi).*
- Agatha LETÉPI A FEJEM, ha akár az egyikőtök is tüdőgyulladást kap, hát még ha mindketten.-*Ezt már akkor mondja, amikor a karjai alá kapva egy-egy fiút, terelgetni kezdi őket a kastély felé, mert a takarók jó átmeneti megoldás, de nem nagyon látni ki alóluk, ha az ember nem akarja, hogy arcába folyjon az esővíz. A dohogása csak félig igaz - őt magát is megölné az ideg, ha bajuk esne, főleg, hogy ha Jared egészsége ingatag, akkor Ricsié kifejezetten törékeny. Most minél gyorsabban fel velük a hálókörleteikbe, forró fürdő, ágy és reménykedhetnek, hogy nem lesz komolyabb gond - mert persze vizsgaidőszakban kell ének az esőbent játszani!*

Ahogy felértek, az előcsarnokban megállt a gyászmenet és szinte érezte a bűntudatot és a félelmet - mindkét fiú gondosan kerülte a tekintetét, de általánosságban is, teljesen hasznavehetetlen állapotban voltak. Első körben vizes pálcáját törölgette meg, elgémberedett kezeit próbálva használható állapotba hozni, miközben agyvize elérte a forráspontot.*
- Mi a fene ütött belétek? Főleg beléd!-*Jaredre meredt, tekintetében a megszokott melegség legkisebb szikrája nélkül - tényleg dühös volt, bár még tudott uralkodni magán, hogy véletlenül se essen megint abba a hibába, hogy úgy beszéljen, mint ő. Az, hogy az ítéletidő ellenére elindultak, még hagyján, de hogy egyetlen esernyő, egy szál védővarázslat, minden nélkül álltak az utca közepén, egyszerűen kicsapta a biztosítékot. Abba inkább bele sem akart most gondolni, miért is alakítottak szoborcsoportot. Ujjai lassan felengedtek, úgyhogy elkezdte szárogatni a holmikat, megújítva a hőbűbájt és minden egyes apró varázslattal ingerültebb lett.*
- Te vagy az idősebb, és ami a mágiát illeti, nem is egy évvel! Mi a fenének van pálcád és az a tök a nyakadon, DÍSZNEK?-*Felcsattant, mert akkor bezzeg járt az öccse szája meg a pálcája, amikor Ricsi alatt fűtötte a poklot, csak azért mászva a Rellonba, hogy teleragasztgassa a takaróját pillecukrokkal, holott nagyon jól tudta, hogy a lakótársai provokálás nélkül is gyötörték eleget. Csak azért nem lépett közbe eddig, mert a tréfának nem voltak komolyabb következményei, de basszuskulcs, ha Erikéknek elég volt, hogy látták őket együtt jönni a vonatról, akkor ez nagyon, de nagyon rosszul elsülhetett volna.*
- Varázsló vagy, te nagyonhülye! Ne csak akkor légy találékony, amikor szivatni kell másokat!-*A kelleténél jóval indulatosabb pálcamozdulattal szárította fel a tócsába gyűlt vizet, majd Ricsire nézett. Lehet, hogy nála is elfért volna egy kiadós letolás, azonban olyan sápadt volt, hogy egy perccel sem akarta tovább húzni az egészet.*
- Forró fürdő. Száraz ruha. Dupla takaró. Alvás. Ha félsz tőlük, menj éjjelre a gyengélkedőre.-*Sőt, lehet, hogy alapból ez lenne a legjobb megoldás, mert ha éjjel felszökik a láza, akkor mihamarabb kapja meg a bájitalait, annál jobb. Megvárta a válaszát, mert ha kell, elkíséri addig, de ha nem tart ilyenre igényt, akkor csak egyszerűen sarkon fordul, hogy visszatérjen az Eridon toronyba. Jared lássa el magát, ha már annyira felnőtt, önálló és marhabarom.

[>>Folytatás az Eridonban<<]

Charlotte

Charlotte