Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az első pillanatokban csak kapkodom a fejem, és nézem a rendet a káoszban. Külső szemmel nyilván sokan azt feltételeznék, hogy itt semmi sincs a helyén, hogy mindenki kapkod, senki se látja a történet végét, hogy az egész egy őrült ámokfutás, ám kintről belépve a belső körbe, egyből a helyére kerül minden. Nekem legalábbis. Szeretek rendszerben gondolkodni, sokkal könnyebb, még akkor is, ha azt mondják, az életet nem lehet úgy élni, hogy mindennek megvannak a maga határai, és mindent kategorizálsz, mert a pillanat meg a meglepetés ereje sokkal üdítőbb.
Volt meglepetésben részem, nem is olyan régen, egy negatív terhességi teszt, meg egy őszinte férj társaságában. Azóta se tudom, hogy elég erős leszek-e én ehhez, de abban biztos vagyok, hogy nem szeretem a meglepetéseket továbbra sem. Viszont boldog elégedettséggel tölt el az, hogy a férjem bízik bennem, már amennyire ez az érzés benne megvan, de mégis, szeretek így gondolni az esetre és a helyzetünkre. Bízik bennem, elmondta a titkát, én pedig maximálisan mellette állok, és amellett, hogy ezt a bizalmat a továbbiakban is kiérdemeltnek tekintsem. Csak nem egyszerű, de hát kinek az?
- Doboz, határozottan. A zacskó olyan olcsónak hat, a doboz zártabb, meglepetésnek ható. Esetleg, elmehetnék venni még csomagolópapírokat, és bevonhatnánk őket, akkor a gyerekeknek is okozhatnánk örömet azzal, hogy igazi ajándékot kapnak.
Gyerekként szerettük az ajándékokat, emlékszem, minden évben tippeltük a csomagolópapír színét, mintáját, és, bár nagyon szentimentálisnak tűnik, de én minden évből eltettem egy darabot. Sosem volt egyforma egyik évben sem. Ezt szeretném majd a saját gyerekemnél is kialakítani, szeretnék neki minél több emléket adni, amibe kapaszkodhat, ami fontos lehet neki. Ha egyszer megérkezik, akkor pedig a legboldogabb kisgyerekké tenni.
- Az ünnepi időszakban szeretnénk a családokat megvendégelni. Melyik lenne szerinted a jobb, ha minden nap lenne egy család, akikhez elmegyünk, beszélgetünk velük, vagy egy közös vacsora? Én az előbbit tartom jobbnak, mert szerintem akkor jobban megismerhetnénk a problémákat, de te ebben jobban benne vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem csókolnál meg? Ms. Kazanov, még a végén aggódnom kell, hogy esetleg egy bizonyos elvárt kinézettel kell szolgálnom? Már látom is magam előtt a házassági szerződésünket, te meghízhatsz, de nekem mindig úgy kell majd kinéznem mint egy latin lover.
Ezt a kifejezést az egyik ezer éves újságban láttam, ami érthetetlen módon, de lent van a tárolónkban. Mivel lassan, de biztosan haladunk afelé, hogy nekünk közös életünk és közös otthonunk legyen, ezért az egyik hétvégén, amikor hazamentem, lenéztem a tárolóba, hogy mit lehet ott találni, és akkor bukkantam rá a kincsekre, vagyis a múlt legfélelmetesebb emlékeire. Vannak meglepő dolgok, mit ne mondjak.
- Nem is akarok kockáztatni. Szerintem ez teljesen működőképes. Nem egyszer te, egyszer én. Csak arra kell majd figyelnünk, hogy egyforma nagyságú dolgok legyenek.
Mondjuk ezt kimondani is kár, eddig nagyon egyformán gondolkoztunk, nagyon ésszerű döntéseket hoztunk, még, ha ez nem is tűnhet úgy a mi esetünkben. De könnyű, igazából nem bánok semmit, mert érzem, hogy ahogy rá pillantok, a tökéletes társamat látom, a nőt, aki erős, aki küzd, aki okos, eszes, bosszantóan tudálékos, szörnyen magas, idegesítő, az, aki mellett nem tudok nyugalmat erőltetni magamra, és akiért ölni is képes lennék. Néha megfojtanám egy kiskanál vízben, máskor a széltől is óvom. Nekem teremtették, igazán nekem. És egy ilyen kincset, egy ilyen találkozást sosem szabad félvállról venni.
- Mondjuk jobb, hogy állat, mintha más, de amúgy, hogyan fogom én ezt leszedni?
Mert persze kell a csókja, és hát én, egyszerű lélek azt hittem, hogy ez dörzsöléssel lejön, de nem. Csak piros lesz a felülete a bőrömnek, ahogy dörzsölöm, de még csak el sem mosódik, úgy tűnik, így maradok egy ideig, de ez sem zavar, most minden jó, és titkon csak repes a szívem azért, mert eszik, de ennek semmi jelét nem adom, hiszen ez teljesen természetes. Ez itt a tökéletes este, a tökéletes élet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ha az embernek van egy húga, aki történetesen hiperaktív, azt gondolja magáról, hogy hatalmas szerelemguru és Zorkának hívják.. Nos, az biztos lehet abban, hogy rövid időn belül kerül fel olyan oldalakra a képe és bemutatkozása, mint a boszitárskereső vagy kerül telefonjára a witchder applikáció. Barnabásnak fogalma sem volt egy ideig arról, hogy ugyan már miért csipog annyit azon a bosszantó hangján a készülök és írogatja ki, hogy egyezés, illetve miért kap baglyokat, melyekben ők képei és bemutatkozásai vannak. Aztán egy csodálatos őszi napon, mikor szőke testvére berobbant az ajtón azt kiabálva, hogy RANDID LESZ! minden értelmet nyert. Az a mocs..mocskosul szerethető nőszemély addig-addig levelezgetett, üzengetett, küldött füstjeleket egy másik nővel, míg randevút beszélt le vele Barnabás háta mögött. A férfi általában minden helyzetben képes úriember maradni, de abban a pillanatban, mikor ezen szavak eljutottak tudatáig.. mosolya nem volt a legőszintébb, s a száját elhagyó szavak nem voltak olyanok, melyeket az ember szívesen vetne papírra.
Vonakodott. Ó, de még mennyire húzta a fülét, száját és khm a farkát is, mert ez egyáltalán nem az ő asztala, de az sem kenyere, hogyha már a nevében meg van valami beszélve, azt csak úgy elfelejtse. Ezért van itt. Bárgyú vigyorral, sportzakóban, frissen fésülve, borostás pofával és nézegeti a hölgyeket. Képet nem kapott, de nem ám. A szőkeség volt annyira pofátlan, hogy csak paraméterekkel látta el, így esik meg az, hogy Barnabás odalép az első nőhöz, kire a leírás illik és lássanak csodát ki az?
- Hát ez kicseszett jó - semmi köszönés, semmi tiszteletteljes bemutatkozás, csak egy hatalmas röhögés tör ki belőle, ahogy tekintetét végigjártatja a nőn. - Mindig is tudtam, hogy a húgom nem normális és klinikai eset, de hogy volt képes bejátszani, hogy megkért téged erre... - és még mindig nevet, mintha csak egy komédiát nézne kívülről. - Fizetett neked azért, hogy elgyere és a bolondját jártasd velem? Mennyit adott? Meddig kell elmenned? Csak egy vacsora és ennyi vagy esetleg több héten, hónapon át húzódó valamire kért meg, hogy aztán adegy ti jót röhögjetek, adkettő a férjednek legyen még egy oka arra, hogy kicsináljon? - vezeti végül érdeklőd tekintetét Mrs Brightmorera immár egészen komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hogy is fogalmazzam meg finoman? Ha most egy pohár cukros limonádét innék, attól is úgy beállnék, mint Kati néni a dianáscukortól, de tényleg. Hát komolyan mondom, hogy szétzsibbadt az agyam, és bármennyire is mondtam, hogy én ezt egyedül nem vagyok hajlandó végigcsinálni, a végén mégis egyedül mentem, ami azt jelenti, hogy Denis-t annyira, de annyira meg fogom verni, hogy... igen, én ütöm, ő meg nevet, csodás felállás lesz. De a lényeg, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, fáradt vagyok, és amúgy is, mindenki elmehet a... oda.
Ahhoz azonban, hogy egyek is, ne csak igyak, ételnek kellene lennie a hűtőben, ami nincs, mert Jason valahol a fellegek felett van, meg amúgy is férfi, én meg hát ugye a nő, aki vezeti a háztartást, gyereket nevel, próbálja a nem létező, de annál problémásabb szerelmi életét egyben tartani, és még dolgozik is. Hát mikor volt nekem időm bevásárolni? Semmikor. Így hát a problémát elengedve, az apámtól szabadulva, de még mindig úgy, mintha nem lenne agyam se semennyire se, haladok előre, és szánt szándékomban áll, hogy a Benzsay vegyes kínálatát nézzem meg, de aztán egy hatalmas korulás és vége...
~ SÜTI. Sütisütisüti... KÉREK.~
Aham, nos, terhes nem vagyok, de hát a hasam azt fogadja csak el, amihez kedve van, én nem tudok nem azt enni, amit vágyok, és bár csinálhatnék én is, de mi lenne, ha most inkább másét enném? Meg ihatnék egy teát, azt a finom epreset. Úúú igen, az tökéletes lenne. Megpróbálom kihúzni magam, és emberivé változni, hogy aztán amikor úgy érzem, rendben vagyok, belépjek, megjött a díva, ilyen ez. Vidám mosoly, pedig ez ebben az állapotban külön művészet, és már libbenek is tovább, hogy aztán teljesen kipattanjon a szemem, mert olyan szinten rám ripakodik Barnabás, hogy csak pislogni tudok, és azt sem értem, hogy most mi van.
- Héhéhéhé! Egy, Zorka teljesen rendben van, ha a bátyámmal szétmennek, az én asszonyom lesz. Kettő, mi a fene bajod van neked?! Komoly erőfeszítéseimnek hála, még életben vagy. Sőt, Annie még nálam is jobban védett, szóval gyakorlatilag érinthetetlen vagy. És három, mivan? Mit adott és mit kell csinálnom?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Van valami a férfi küllemében, ami megfogja az embert. Mármint nem az, hogy vonzódik hozzá, hanem inkább az, ami ott tartja a szemet és elgondolkodtatja az embert. Bizonyára sokan ellenszenvesek vele elsőre, mert marconának tűnik és vélhetően némi óriásnak is, azonban valahol sejti, hogy nem harapja le kapásból az ember fejét. Aztán ki tudja, lehet rossz emberismerő lett, elkopott, mióta bezárta a kis ajtókat és a fizikálisakat is maga körül és nemigen nyit semerre. Talán majd az itt eltöltött idő, ha sikeresen beválik és jöhet, kicsit felszabadítja majd. Sok mindent szeretne elengedni és úgy tenni, mint régen, de tudja, nem fogja. Valami megsérült benne és újra és újra felszakad. Kérdés, mikor heged be igazán.
- Ez való igaz. Csak sokan akkor se használják, mint a kérem és köszönöm varázsszavakat – itt mondjuk fura így nevezni őket, de neki akkor is azok maradnak. Elvégre, vannak pillanatok, amikor fel-feldobják ezek mások napját. A téma, amit azonban felhoz, korántsem, még mindig sokszor vált ki sajnálatot vagy épp egy finom tartózkodást a dolog, azonban könnyedén beszél róla. Elkopott az ijesztő éle, a félelem, mert más érzet megtanította, hogy ez a legkisebb baja.
- Igen, az volnék – bólint aprót, mielőtt elengedi a másik kezét. Hogy ez most gond vagy sem, jó kérdés, viszont hamar is kap választ rá. Aprót mozdul felfelé a szemöldöke, hogy ilyen lazán vette ezt a lépést, ajkai azonban már mosolyra húzódnak. Könnyebb, mint remélte. - Persze, tökéletes. Ha nagyon gázos, akkor pedig üzenek, mindenképp – mint ahogy azt tette, teszi az iskola felé is. Szerencsére eddig egyszer fordult elő, amikor még annyi nap elteltével sem érezte jól magát. Az egyik holdfogyatkozás, közel a törés dátumához eléggé kicsinálta, mondhatni, akkor érezte úgy, hogy vége mindennek, de szerencsére közel sem. A legtöbb esetben fájlalja valamijét, sántikál, azzal azonban bőven elvan. Úgy néz ki, itt is el lesz és szabad az út, de a következő feltételezés kicsit megakasztja. Akkor azt sem konkretizálta, bár tény, nem is tért ki rá. Tarkóját vakarja meg aprót köhintve végül.
- Nos, igen. A másik gond – mert hát, vele mindig van valami. Komolyan, mint valami elcseszett történet, szívesen leadna belőle. - Csak a két kezem van. Olyan furcsa helyzet ez, hogy ha elveszem a farkast, én csak egy mugli vagyok – ha adna is a kezébe valaki pálcát, még mindig az lenne a leghalálosabb fegyvere arra, hogy kibökje mások szemét vagy csak megbökdösse őket. Feltette egyszer a hülye kérdést, miszerint előjöhet-e a farkas-kór miatt, de megnyugtatták, belőle már nem lesz varázsló inas. Így hát, ha nem zavarják ki, akkor követi a másikat.
- A zenével bőven nem lesz gond. A többi pedig simán bírható – ennyi szabály elég is, nem baj az, ha tisztázva van. Kíváncsian néz körbe, majd vissza a másik felé. - És miket hallgatsz? - ő mindenevő, komolyzene vagy épp valami pörgős, ami sikerül, az jöhet, de attól még kíváncsi, mi az ízlésvilág.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Talán még meg tud lepni embereket azzal, hogy neki egy deka mágiája sincsen, soha nem is volt, mégis úgy mozog a bűbájok és varázslatok adta környezetben, mintha sosem létezett volna máshol. Az évek meg a rutin, ha előbb látta volna a másik, akkor minden bizonnyal tudná, hogy igenis ijesztette és ijeszti is meg mai napig mágia, vagy épp olyan fajtája, amivel nem tud mit kezdeni, pláne nem megszokni. Az elbűvölt, megmásított helyek már nem, azokat igencsak megszokta, egyet-másikat nagyon is kedvel, ahogy a mellette, előtte elvégzett bűbájok között is akad olyan, amit szinte már kér. Főleg, ha segítségére van, akkor meg aztán pláne. Mindenesetre, már nem úgy mutatkozik be, hogy ezt beleveszi, mint paraméter, nem érzi szükségesnek mások orrára kötni, csak akkor, ha az szükséges vagy valamit végképp nem ért. Akkor egyenesen muszáj.
- Nincs gond – legyint az elnézésre, mert aztán ezzel rosszat nem tett és mondott, így gond nincs. Lehet, hogy kissé labilis a lelkivilága még és talán az is marad, de azt nemigen befolyásolja ilyesmi. Attól függetlenül nem tör rá a zokogás random helyeken, társaságban tökéletesen tart szinten, így meg nem lehet általában mondani, hogy neki vannak igencsak rossz pillanatai. Az tudná csak, akihez érkezett volna és akinek címezte az ebédet, mert ő látta igazán csak a Hold sötét oldalán ücsörgő felét. Nos, olyan mélyre azért nem megy, épp elég, hogy elméje hátsó zugában még létezik a gondolat, hogy majdnem…
- Jól, jól, igen – bólogat máris, hogy jó a tipp, bár ezt az is ki tudná találni, aki nem akarja, elvégre baráti gesztussal érkezett. Idegeneknek igencsak fura lenne, ha ételt hordana, azok meg igencsak fura szerzetnek tartanák, még jobban, mint ami most. Nem kezdi el ecsetelni a mikor, mit és hogyant, ha viszont feljön, válaszol szívesen. Helyette inkább pislog egy sort, majd kissé zavart heherészéssel bólint, hogy érti a felkínált hely értelmét.
- Technikailag nincs szőnyeg a lábam alatt – vicceli el a dolgot elsőre, mert miért ne, ahogy lepillant, majd vissza felé. Persze, érthető, kényelmetlen is, ha csak nem ismert annyira a másik fél, hogy tudja róla, hogy így szeret inkább létezni. - Máris orvosolom akkor – azért először leteszi az éthordókat, oda, ahova mondta és ahol tudja, hogy nem zavar és veszélyeztet semmit, majd felkeresve az ülőhelyet, már le is teszi magát.
- Várok én, aztán ha mégse, akkor majd később elkapom – dől hátra, majd elmosolyodik a finom hárításon. Mindegy miért történt, nem fogja ráerőltetni azt, amit nem szeretne.
- Szerintem nem haragudna érte, de ahogy gondolod. Ha mégis megkívánod, akkor tudod hol van – int fejével a dobozok felé. - És akkor most te itt dolgozol vagy csak beültél olvasni? - tudja akkor így majd, mi merre és hogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Rájött, hogy semmi rossz nincs a csendben. Mielőtt ideköltözött, rendeget időt töltött benne és berögzült, hogy az rossz volt. Az volt a rossz része csupán, hogy nem kis időre, hanem túl sokra vonult el, előbb kellett volna visszatérnie vagy inkább idejönnie, mint az a dátum, ami. Így aztán akarva, akaratlanul kerülte és teremtette a hangokat, hogy legyen valami, mert szomjas volt rá és kiélezve arra, ha semmi sincs, akkor az rossz, hibás. Aztán rájött, koránt sincs ezzel semmi gond, hiszen csak ő más, mint a többiek. Egy része hangos, fecsegő és igazi társasági lény, míg a másik visszafogott, csendes és szeret elvonulni. Azt hitte, az előbbiből van benne több, de egyre jobban azt érzi, a másik dominál. Mostanság nem zavarja a csend. Ha nem muszáj, akkor nem is mozdul ki, a mai estére is pont elég volt annyi, ami és most sétálni akar. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy elmehetne Pestre is, ott imádta még a sétákat, tudta merre vannak azok a helyet, ahol nem hangzik fel a sötétben egy-egy „szia, uram” mondat sem és nem kell aggódnia, azonban már eléggé késő van, ő meg öreg, hogy egész éjjel kimaradjon. Még ha nem is alszik, pizsamában olvasni vagy nézni valamit már sokkal kényelmesebb. Azért azonban nem siet vissza. Nagy levegőt szipkás az éjszakai fellegből, kikapcsol fejben és készül egy falu, vagyis városkörre, mielőtt betér a házba. Talán összerak fejben egy jó tervet a következő hétvégére, mert menni akar valami helyre, de fogalma sincs, mit akar. Egy jó masszázst vagy túrázást, két nap, semmi több, hazai terepen, mégis más, mint ez a hely és legfőképp, mágiamentes. De egyelőre több ötlete is van, ideje kevesebb, így illene választani. Épp átveszi a fejében a lehetőségeket, amikor belép csapódnak. Káromkodhatna, de csak fújtat egyet, illetve elharap egy „bazdmeg”-et, ahogy kissé előre tántorodik. Mivel nem részeg, egyensúlya tökéletes, így nem kerül a földre, csak lenéz, amint az irányba fordul.
- Semmi gáz. Egyben vagy? - mintha olyan hatalmas vagy épp kemény lenne, hogy ennyivel törne össze embereket. Isten ments, noha nem törékeny nádszál, de ennyi nem kottyanhat meg neki, a pia annál inkább. Amint moccan, úgy nyújtja felé a kezét, hogy ha akar, akkor abba is kapaszkodhat, minél előbb talpon, annál jobb. A kabát hiánya láttán pislog egy sort, de mikor iszik, ő sem érzi, hogy mi hideg és mi nem, főleg, hogy rajta sincs sok réteg.
- Hát én aztán nem haragszom, az meg attól függ – cigije van, pénze is, emlékszik arra is, hogy egy csövesnek is adott itt a környéken már, így ez nem rázná meg. Szinte már nyúl is a zsebébe, akár arra, hogy megmondja, hány óra van a telefonján, de végül csak egy kérdést kap.
- A tó – néz körbe, de erre csak egy szökőkút van legközelebb, az meg, még a legnagyobb jóindulattal sem tó. - Nem egészen, bár ha azt irányt nézed előre, igen – fordul arra, amerre ha megy, akkor megtalálja. - Az inkább a város szélén van, mintsem a közepén – lehet randija lesz ott, mert más mi lehetne ilyenkor. - Odatalálsz vagy menjek veled egy darabon? - mert az is lehet, hogy fel kell még húzni párszor a földről. Legjobb lenne, ha hazamenne, de nem apáskodhat mindenki felett. Sőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kabinláz.
Anélkül, hogy lenézne, egy újabb apró, fehér kavicsot kapar ki maga mellől, majd hajítja a tó felé. A kacsák, mint az eddigi száznegyvenkét alkalommal, azonnal a fodrozódás felé fordulnak, csak hogy csalódottan borzolják meg a tollukat újfent. Ó szórakozottan felhorkan, felemeli az üvegét, hogy beleigyon.
Valahol messze kettőt üt egy templom harangja, de senkit sem érdekel, az idő és a falusiak is lustán nyújtózkodnak a napos, szombat délutánon. Aki teheti, a szabadban tölti az idejét, messzebbről hallja, hogy gyerekek játszanak a réten, a tó körüli ösvényen mögötte is el-elhalad pár sétáló. Ő pedig, mint egy kora tavaszi, frissen ébredt fürgegyík, ül a napon a nádas szomszédságában, mint minden szombaton.
Félemberek vagy félállatok: a kimérák szaporodásbiológiája elméleti szemmel.
A szeme a fénytől hunyorogva keresi meg a sort, ahol tartott, érdeklődés nélkül folytatja a jegyzetekkel maszatolt, málló szélű könyv olvasását. Szabad keze az üveget ismét visszateszi maga mellé, ujjai újabb kavics után kutatnak, a csuklója lendül, a kacsák elindulnak, majd mindez kezdődik elölről.
Kabinláz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sok minden elmondható rólam, és mindet faarccal hallgatnám végig, mert a legtöbb igaz lenne, a másik fele meg nem érdekel. De, ha egy negyed életet az utcán élsz, megtanulod a prioritásokat. Nekem ilyen lett az elővigyázatosság és a taktikusság, amik nélkül valószínűleg már halott lennék - sokak legnagyobb örömére. Ezen tulajdonságaimnak köszönhetően, néha talán túlságosan is, de szkeptikusan állok a dolgokhoz, és a tudás hatalom elve alapján akarok megtudni mindent egyszerre. Másképpen nem működik a világ.
Kavicsot dobál, a kacsák mozdulnak, iszik, megint dobál. Ki tudja mióta csinálja ezt, ahogy ki tudja mióta nézem, ahogy ezt csinálja. Pár kérés, kenőpénz és ingyen elkészített bájital után, minden információ egy dossziéba préselve fekszik a szobámban. Nem a retekben, hanem otthon: ahol Mester van. Mégsem lett kinyitva, mióta nálam van, és nem tudom mire számítsak, ha kinyitom. Talán ezért hagytam olvasatlanul az egészet. Villás nyelvem mozdul előre fejemmel egy időben, hogy amint pár kölyök elhúz előttem, a földre simulva csússzak közelebb, majd mindössze pár méterre tőle, már lábon tegyem meg az utolsó lépéseket.
- Ha ez okoz örömet, akkor nincsenek nagy elvárásaid a világ felé - csúsznak kezeim zsebembe, csípőm kissé oldalasan mozdul, ahogy jobb lábamra helyezem a testsúlyomat és nézem a kacsákat, akik ismét mozdulnak az átbaszás felé. Ostobák. Lepillantva Willre mozdulok, hogy huppanjak a seggemre mellette. Felhúzott térdeimen pihentetem karjaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mindmáig a gyógyítótársadalom sajnálatos mellékhatásként kezeli a félfajú meddőségi problémáját, azonban felmerül a kérdés, hogy etikus-e beleavatkozni a természetes szelekcióba, támogatva a vérkeveredést.
A sorokat ceruzával többször aláhúzták. Oldalra fordítja a könyvet, hogy a margóra kapart jegyzetet kibetűzze, a felvésett gondolatot azonban túlságosan elmosta az idő és a rothadás, hogy néhány szón kívül kivegye az értelmét. A nagyapja láthatóan különleges lelkesedéssel olvasta újra és újra ezeket az oldalakat, itt-itt indulattal átszakítva a vékony papírt, miközben a véleményét a nyomtatott betűk mellett hagyta. Szinte látja maga előtt, ahogy gesztikulál, félértelmű neonácik, harsogna bele a tó körüli nyugalomba, hát nem értitek, milyen fegyver van nálunk?
Léptek alatt reccsennek meg a kavicsok, ő féloldalasan felpillant, a napfény a szemébe tűz. A könyvet gerinccel fölfelé ejti vissza az ölébe.
   -  Nem nekem okoz örömöt, nekik - az állával a kacsák felé bök. Minden szombaton itt van; ők pedig minden szombaton jönnek, de egyszer sem kaptak tőle semmit.
Ahogy Elias leül mellé, az ő izmai először megfeszülnek, de nem szól vagy húzódik arrébb. A tekintete akaratlanul is a lába felé fordul, épp csak futólag, míg az emlékeiből előtúrja a nevét. Diablo. Vagy valami ilyesmi.
   -  És... minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Tekintetem mindössze pár pillanatig időzik a könyvön, amit kezében tart. Nem is látom jól válla felett, de pontosan elég ennyi, hogy nagyjából legyen elképzelésem mégis mit emésztget éppen. Érdekes érdeklődési kör, de én inkább ne pofázzak, amikor abban lelem örömömet, hogy másoknak ártok, mi? De hát… nem. Úgysem értheti meg senki.
Mint aki érti bólintok egyet a szavaira. Végül is, ezek kacsák, pont nem érdekel mi okoz nekik örömöt, vagy mi sem. A kérdésre mosolyodom el, oldalasan sandítok rá. Kezeim mozdulnak hátam mögé, a kavicson támaszkodom meg tenyereimen, ahogy az ég felé emelem a fejem. Merlinre, mennyire szutyok idő van.
- Diszkrét - szólalok meg először a kérdésre. - De ja - akaratlan nyelek egy nagyobbat, ahogy a kesernyés íz ismét érezhető a számban. Gusztustalan volt, bár előtte hosszú percek felkészülése előzte meg, hogy egyáltalán megigyam-e. Végül a fájdalom, az elviselhetetlen viszketés és égő érzet billentett át arra, hogyha ettől kell meghalnom, akkor ne álljak az útjába - eltüntettem egy húzásra, és percekkel később, mintha soha nem lett volna semmi bajom. A receptet gondosan eltettem, miután kiegészítettem a saját meglátásaimmal. Ki kell találni valamit az ízére, különben kihányom.
- Nem öltél meg vele. Ezt értékelem - pillantok rá oldalra egyetlen másodpercre. - Segített, de az íze gusztustalan. Ezen még dolgozni kell, különben inkább szenvedek, mintsem megigyam - csúszik kezem automatikusan a nadrágra, aminek szakadt térdrészénél tökéletesen látható a fásli, de nem különösebben foglalkoztat, hogy megláthatja. Nézze bárki, ha ennyire érdekli a fásli, már-már sárgásodó színe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hosszan pislog egyet a fény felé, az ujjai a kövektől az üveg nyakára csúsznak, de nem veszi fel egyelőre. épp egy cseppet tompa csak, annyira, amennyire az szombat délután még belefér, pár óra az agyán és a szorongásán kívül, mielőtt kezdődne az éjszakai műszak. Ebben az átkozott faluban más szórakozása úgysincs itt a civilizáció  peremén, csak tengődik is vár, mint a tányér szélére kotort maradék.
   -  O, really.
A könyv lecsúzik az öléből, ahogy testtel félig Diaboli felé fordul. Bocsáss meg, hogy az íze nem felel meg az úrnak, hát a kibaszott pofám is mindjárt leszakad, hallatszik a hangja élén. Azok a vérfarkasok, akiken annak idején a szert kipróbálta, nem panaszkodtak az ízre hol a szenvedésük, hol pedig amiatt, hogy a kolóniákban ennél rémesebb dolgokhoz szoktak Mi több, szokásához híven saját magán is tesztelte a szert; igen, azonnal a lefolyóba hányt miatta, de így sem volt benne a top öt legrosszabb dologban, ami valaha lefolyt a torkán.
   -  Miér' öltelek meg volna vele, megteszed azt te magadtól is.
Nem sértés, csak megállapítás; nem az ő dolga és nem tartozik rá. Ő is elpillant a sárgálló kötés felé, az ujjai megfeszülnek az üveg nyakán, a kíváncsisága a koponyáját marja belülről, de felülkerekedik rajta egy önelégült, kissé tompult nyugalom. Kipróbálta. Működött.
Még mindig működött.
Nem elmebeteg, ahogy azt próbálták rábizonyítani, nem is sarlatán, amit tesz használ, hiszen íme a bizonyíték.
Egyszer megrázza a fejét. Elég legyen.
   - Hát meg lehet próbálni ízesíteni valamivel. De amilyen érzékeny az egész én nem merném.  
Nem te lennél az első, aki belehal ebbe a kísérletbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Egy.
Behunyja a szemét. Maga mellett megmozgatja leeresztett keze ujjait, mélyen pedig elképzeli, ahogy azok a lány vékony, hófehér nyakára kulcsolódnak. Ahogy az üveg megreped, miközben a tarkóját a kirakatnak taszítja, felvágja a bőrt, vér serken és folyik végig a csuklóján.
Kettő.
Mély levegőt vesz, benntartja egy pillanatig. Nem veszítheti el a fejét ahányszor valaki kötekedni kezd bele és az önbecsülésébe mar. Mit tudhatja ő, ki a lány is mi dolga van itt, de emlékeztetnie kell magát, nem éri meg a szabadságát elfecsérelnie rá. Mindig lesznek, akik nem tudják, hol a határ és mikor lépték át azt - ő pedig azon kívül, hogy készségesen kitolja őket a küszöbön át, nem folyamodhat erőszakhoz. Hagyja, hogy az keze izmai ismét ellazuljanak, a tekintetét a fényképezőgép domború, szivárványszín lencséjén tartja - ám a kirakat tükröződésében leginkább a lányt figyeli.
Három.  
   -  Amíg nem én bűvölöm meg, addig minden gond nélkül. De értékelem az érdeklődésedet, kicsi lány.
Alig lehet fiatalabb nála - legfeljebb pár évvel, bár pontosan képtelen lenne megsaccolni. De tudatni akarja vele, keménykedhet, ha szeretne, ő bele fog állni bármilyen dominanciai játszmába.
Semmi sem izgatja jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Elégedetlenkedhet nekem, felém is fordulhat törzsből, az arcomba is mászhat, leszarom. Szar az íze - vállat is vonok a reakciójára, mert bármennyire megsértettem az önbecsülését, akkor sem változik a véleményem. Sőt… annak a lőrének az íze sem fog. Jogos lehet a felvetés, hogy a faszt pofázok, amikor lényegében segített, és egyet is értek. Már majdnem hálás vagyok, de ha van rajta javítani való, akkor van. És vége.
- Ezzel akarva sem tudnék vitatkozni - vigyorodom el szélesen. Pár utolsót simítok végig a kötésen és a nadrágon, majd ismét tenyeremen támaszkodom meg. Fejemet ingatva hallgatom a jó tanácsot. Avagy óva intést? Mindegy minek nevezzük, mert nagyjából egyik fülemen be, a másikon meg ki.
- Amíg nem próbálom meg, nem derül ki - nyújtom felé hozzá közelebb eső kezemet, magam felé mozgatom ujjaimat, hogy szótlan kérjem el az üveget. Mindegy mit iszik, de igazán adhatna belőle. Kéne valaki, akin tesztelhetném a próbálkozásokat. Vajon mennyi az esélye annak, hogy az illetékes osztály kiadja az animágusok névlistáját? Semennyi, mi? Nos, akkor más eszközökhöz kell folyamodnom.
- Mekkora mázlistának kell lennem ahhoz, hogy összefussak egy animágus tanonccal? - merengek el hangosan, aminek persze oka van. Hátha Will tud valakit, aki önként és dalolva - remek vicc - felajánlaná nekem a próbálkozását, hogy tesztelhessem rajta a tőle származó főzetet. Ha máshogy nem, kénytelen leszek összeszedni magam és a kastélyban lakó barmok egyikével olyan kapcsolatba kerülni, aki elregéli nekem, hogy kik a tanoncok. Muszáj tanoncnak lennie, mert időközben rájöttem, hogy el kell basznom az átváltozását ahhoz, hogy a bájitalt kipróbálhassam rajta. Nehéz döntéseket és problémákat sodor elénk az élet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megrándul, ahogy tompán csuklik egyet. Mesés. Szabadon lévő keze ujjai ismét a kövek közt tapogatnak, tekintetét a tavon és a kacsákon tartva, most egy nagyobbat keres. Ő is felhúzza a lábait ültében; érzi, hogy a szeme sarkában épp, hogy elfolyik a kép, de bármikor képes lenne feloszlatni ködöt, ha például a nagyanyja előtt kellene józanként imitálnia magát.
   - Pff... te tudod. De gyümölcsökkel ne is próbáld. Vagy csak gránátalmával ne. Felmarja a nyelőcsöved. Vért fogsz hányni utána. De ez csak egy tipp.
Flegmán megrántja a vállát, mert különben azt csinálsz, amit akarsz. Bár az ő kísérletei nem az íz megszüntetésére, hanem a hatás finomhangolására irányultak, megpróbált egyet s mást a főzettel, leginkább sikertelenül. Az átváltozási sérülés hányingerkeltő egy dolog - hétköznapi mugli kezelésekre szinte egyáltalán nem reagál, a szövet nem gyógyul, minden mozdulattal újból felszakad, gennyel telik. Nem hisz benne, hogy létezik jó és rossz halál, de ha választhatna, átalakulásban elkorcsosulva, vérrel és nyirokkal áztatva szeretne távozni a legkevésbé.
Tehát nem úgy, ahogy a nagyapja.
A rummal félig telt üveget ellenállás nélkül nyújtja át neki, ha már legutóbb ő tarhált a dohányából tűzszünetük néma megköttetéseként. Egy újabb követ hajít a kacsák közé. Elias hangos morfondírozását követően hallgat egy ideig, Júlia hajának tapintása, ami a gondolatai közé lopakodik, neki pedig erővel kell visszataszítania ezt oda, ahonnét jött.  
   -  Én próbálkoztam vele egy ideig. De mást nem ismerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház