Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Távolról sem indult zökkenőmentesen ez a tanév, amit valahol őszintén sajnálok. Túl nagy elvárásokkal álltam volna ez előtt a változás előtt? Meglehet. De egy pillanatig sem jelenti, hogy megfordul a fejemben a megfutamodás gondolata.
A legnagyobb feladatot talán az adta, hogy helyettest jelöljek ki. Rengeteg kiváló tanár van a kastély falai között, de összefutva Laines-szel már nem is volt kérdés. A birtokom ügyeit is rábízhatom, akkor a közös munka gördülékenysége már garantált. Jelenlegi helyzetben pedig örülök, ha valami könnyebb. Ezért is keresek magam mellé aszisztenst. Soha nem gondoltam, hogy ide jutok - ez már majdnem olyan, mintha a hatalmas Adler Vince nyomdokaiba kívánkoznék lépni.
Péntek délután hagyom el a kastélyt, de nem megyek azonnal Villányba. A városba a vendéglátó negyedben ülök be az egyik étterembe, ahogyan azt a hirdetésben is már előre tudattam minden potenciális jelentkezővel. Magamhoz hívom a pincért, aki vagy átáztatta magát is rozéval vagy megbotlott a saját lábában, de miután kikérem a konyakomat, már nem is foglalkoztat.
Apró, bőrkötésű noteszemet nyitom ki és amíg várakozom áthúzok néhány teendőt. A prefektusi pályázat láttán egy halvány mosolyra görbül ajkam széle, mert elég ígéretesnek tűnik már most a mezőny. Jókedvem illan el, Borbély neve láttán, mellette a böntetése határidejével. A fekete notesz végül a kabátzsebemben köt ki, közben pillantok körbe, hátha érkezett már jelentkező, aki a találkozóra jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem viselem jól, ha ignorálnak - ez egy olyan tény, amivel a legtöbb engem ismerő ember teljes mértékben tisztában van. Apám, Laines, és hogyan is felejthetném el a testvéremet, amikor egyértelmű, hogy ebben Franciska az élenjáró. És Sloan. Szokásához híven hónapokig magasról tett a baglyokra, amiket küldtem, most azonban olybá tűnik, hogy a fülébe jutott mégis ki keresett fel és hirtelen újra kész lenne visszaterelni mindent a régi mederbe. A társaságom ellenére elmerülök a gondolataimban, ahogy a fákkal körbevett birtok kapujától a hatalmas, borostyánszőtte téglaház, nehéz mahagóni ajtajához lépcsőzöm fel. Tudom, hogy a mai nap mennyire fontos lehet a birtok számára és mégsem tudok teljesen arra fókuszálni. Mindössze Klaudia fogadtatása képes kizökkenteni.
- Iván Uram, úgy emlékszem legutóbb megmondtam, hogy szemtelenség lenne ismét csak egy villámlátogatásra jönnie - szemrehányó hangja ellenére szélesre tárja karjait. Mögötte a házimanó szemforgatva sétál tovább.
- Kénytelen leszek eleget tenni a szemtelenségnek. Csak mára jöttem - ujjaimat a napszemüveg szárára fonom, leveszem, addig szabad kezem az idős asszony hátára simul. - Itt vannak már? - A “nem” egy egyszerű, mellékesen elejtett szóként hangzik el. A hülye is észrevenné, hogy válaszadás előtt szkeptikus pillantást mér Rozinára, végül rám. Szélesen mosolyodom el, már majdhogynem nevetek. - Még nem találkoztak. Szemere Klaudia, a házvezetőnőm, Szilágyi Rozina pedig az asszisztensem - fordulok oldalasan, hogy jobban lássák egymást, miközben mellettük a messzebb eső tőkéken nézek végig.
- Üdv, Villányban - kékjeimet ejtem le a lányra és szemöldökömet ráncolva jut is eszembe: - Nálad vannak a pergamenek és Laines szerződése? Azt mondta a tanársegédével elküldte - és lefogadom, hogy Kőszegi nem feledkezett meg róla. A kérdést követően aztán be is indulok a házba, mielőtt a küszöbön öregszünk meg.