Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Jó tudni azért, hogy ebben nem csak én voltam kezdő. Valószínűleg sokkal idegesebben értem volna a helyszínre, ha tudom, hogy Gracie már ezer ilyen eseményen járt és nagyok az elvárásai, mint úgy, hogy tudom, mindketten csak próbálunk úgy tenni, mintha tudnánk, mit csinálunk.
- Akárcsak nekem. Szeretek örömöt okozni - mosolyodtam el, bár a mama már mondta, hogy ezt így ne nagyon hangoztassam, mert nem mindenki arra fog gondolni, mint ahogy én azt elképzeltem. Ez amúgy szerintem abszolút nem fair. Miért kell mindenkinek rosszra gondolni egyből? Inkább udvariasan előre tessékeltem Graciet és csak aztán csuktam be magunk mögött az ajtót. Mikor a kiválasztott helyhez értünk, csak akkor ültem le, mikor már ő is helyet foglalt.
- Hu, ez nagyon jól hangzik. Őszintén, én még nem ettem lávasütit. De elvileg van ilyen karamellás labdacs, aminek folyik a közepe, én szerintem olyat fogok kérni és egy epres turmixot - bólogattam, és meg kell mondjam, meglepően határozottak vagyunk lányok létére. Megy ez. - És hogy vagy, te kedves? Csináltál mostanság valami jót?
Nem szorultunk rá a bájcsevejre, de én tényleg szerettem volna tudni, hogy van, mit érez, mi teszi boldoggá vagy szomorúvá, azt pedig csak úgy lehet, ha beszélsz. Igazából ez tesz minket emberré, maga a kommunikáció. Sokan ezt elfelejtik
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Miféle kérdés ez? Persze, hogy belekóstolhatsz - horkantam fel, mert nem vagyok én rossz ember. Csak azok nem adnak neked a sütijükből, pláne, ha éppen randevún vagytok. Ha nem kérne krumplit, aztán az enyémet lopná egy étteremben, azt is megengedném neki, én ilyen rendes lány vagyok.
- Jaj, ebben biztos voltam. A prefektuskodás nagyon menőnek tűnik, meg biztos nagyon fárasztó, mikor éjszaka kell őrködni - néztem rá elismerően, majd bátorítóan elmosolyodtam. Szerintem nem lesz olyan, aki ne szeretné őt, mert annyira kedves lány! Nyilván nem lehet mérgesnek lenni rá, akkor sem, ha éppen megbüntet (egy kicsit).
- Egy kínszenvedés volt. A könyvtárban nem volt bent napokig a könyv, ami kellett volna hozzá, és akárhogy gyötrődtem rajta, az utolsó húsz centi csak nem készült el... De aztán utolsó nap összekaptam magam és meglett, még nem osztályozták. - Jobb is így, nem életem fő műve lett, de talán nem is olyan rossz. Majd utólag kiderül... Inkább meg is ráztam a fejem, nem akartam ilyenekre gondolni. Bájosan rávigyorogtam a pincérlányra, aztán rendeltem is, mert Gracie gálánsan meghagyta nekem a kezdés jogát.
- Jaj, ez nagyon aranyos. Tetszik a történeted. Nekem nincs semmi ilyen nagyon állandó szokásom, pedig tuti jó érzés... Mire jutottál végül, mint csinálsz a nyári szünetben?
Mikor legutóbb kérdeztem, még nem volt benne teljesen biztos, így gondoltam megkérdezem tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- De én nem mások vagyok.
Nyilván, én vagyok én és nem értem, az ilyesmiből miért kell nagy ügyet csinálni. Ha nekem van, én szívesen megosztom, mert miért ne juthatna és maradhatna is?
A probléma felvázolása után elgondolkoztam egy pár pillanatra, majd hümmögve néztem el a nagy távolba. Mert nyilván ilyet beltéren lehet, nem ugyanaz az érzés, mint mikor még otthon a szavannával néztem farkasszemet.
- Hát, ha gondolod én tudok neked csomagolni valamit ilyenkor és leteszem neked a táskád mellé, vagy hasonló. Óra előtt szerintem még belefér - hümmögtem még egy kicsit, persze ez csak épp egy feldobott opció volt, nem az egyetlen megoldás az életre. Nem akartam, hogy tőlem függjön, de szerettem volna segíteni neki. At így illik.
- Lehet, hogy neki lesz adóssága, de attól még az én beadandóm nem írja meg magát - keseregtem kicsit, fel is szusszanva hangosan. Jó, megoldottam máshogy, de vannak olyan területek, amikről alig találni valamilyen forrást, olyankor pedig egy ilyen nagyon el tudja rúgni a pöttyöst. Nekem mondhatják, hogy legyek én az érettebb, de ez megint az a kategória, hogy nesze semmi, fogd meg jól.
- Hát nagyon remélem, mert éppen csak a napnak meg a holdnak nem mutattam be áldozatot, hogy meglegyen az a rész... - ráztam meg a fejemet rosszallóan. Nem szeretem, mikor valami zötyögős, de ugye mit lehet csinálni? A muszáj az muszáj, az iskola fontos, még ha utána a papírral nem is tudsz sokat csinálni.
- Jaj, szegényem. Jobbulást kívánok neki - mosolyogtam szelíden, majd elkényelmesedtem a helyemen kicsit jobban. Talán ha nem feszengek ennyire, az segít. - A fürdő, igen, hallottam róla. Azt mondják biztos mesés lesz. Hát... nem hiszem, hogy nagyon utazgatni fogok a nyáron, valószínűleg dolgozom a kávézóban, ahol eddig is, aztán csak eltelnek a hónapok.
Kínosan köhhintettem is egyet. Nem vagyok túl nagy nyaralós, de talán majd a könyvklubban ajánlanak egy pár címet, mit érdemes elolvasni. Közben a felszolgáló megérkezett a rendelt édességekkel, én pedig elégedetten húztam magam elé a sütit.
- Ah, ezek a helyek annyira jók! Édesség és nem neked kell megcsinálnod. Valami mesés - áradoztam az első villányi süti után. - Megkóstolod akkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Sarolta

Nem tudom, hogy merült fel az ötlet, hogy itt a reggelizés afféle szociális esemény, de úgy nézem, a kontinensen ennek nagy a divatja. Többet kihozni az étkezésekből, mint amik. Lényegében olyan, mint az autóik. Feltöltöd a testedet üzemanyaggal, hogy a nap további részében tudj pörögni, mint a búgócsiga. Éppen ezért én soha nem is figyeltem, hogy éppen mit kellene enni, csak arra, hogy nekem mi esne jól. most például rengeteg gyümölcslé esett volna jól, foszlós kalács és esetleg mellé még egy kevés lekvár is. Ezek mind nagyon jól hangzottak a számomra. Szóval kicsit elkésve csörtettem be a nagyterembe, majd ledobtam magamat az első adandó szabad helyre. Rögtön el is martam a gyümölcsleves kancsót, majd töltöttem magamnak inni, miközben a mellettem ülő lányra néztem. Ismertük már egymást, hellyel-közzel.
- Szia Sarolta. Mi újság? Zaklatottnak tűnsz, doga lesz ma valamiből? - kérdeztem, miközben nagy puffanással ledobtam a táskámat. Éhen haloook.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Gracie

- Dehogy lenne. Én szinte mindig odaérek már csak a saját étvágyam miatt is, szóval ez már nem munka - intettem le, hogy ne hálálkodjon valami olyasmi miatt, ami magától értetődő. Nálunk, otthon a faluban sok dolog furcsán működött az ittenihez képest, de az emberek sokkal jobban figyeltek a másikra. Az hiányzik, mert az országban úgy érzem néha, hogy mindenki inkább csak magának szentel figyelmet, ami elég szomorú.
- Azt... azt azért csak nem! - Még a szám is tátva maradt egy pillanatra, ahogy megemlítette az áldozatbemutatást. Szerintem nem csapnának ki, mert mindketten jó tanulók vagyunk, ráadásul ő még prefektus is. De aztán csak elvigyorodtam kicsit. - Lehet, hogy ki kéne próbálni.
Tudom, hogy nagyon sok dolog nyomasztja Graciet. Persze, most elhoztam randira, hogy ne érezze magát annyira rosszul azért, mert nem jöttek össze a dolgok a nagy szerelmével, de én mindig jó barátoknak tartottam magunkat. Nem akartam, hogy fölöslegesen aggódjon még többet, így nem is vájkáltam a családi dologban tovább, ha arra kerül a sor, tudom, hogy úgyis el fogja mondani az aktualitásokat.
- Az szupin hangzik. Én szabad vagyok az idő nagy részében, szóval megbeszélhetjük, hogy mikor jobb neked. Azt hallottam a kertmozik is nagyon menők, ha olyan az idő- mosolyodtam el kicsit, majd a terítőre pillantottam, hogy ne jöjjek zavarba. Nem akartam nyomulni, mert gondolom azért megvan a maga dolga a nyáron. De én szívesen töltöm vele a napjaim.
- Nincs vele szerencséd? - kérdeztem, majd megfogtam a kanalat, és kissé kétkedőn néztem rá. - Biztos nem akarod te csinálni?
Amennyiben tényleg biztos volt benne, magamra vállaltam a megtisztelő feladatot és megböktem a sütit, ahogy azt illik, figyelve, milyen magasra szökell a tartalma.
- Woooow. Ez nagyon fura - nevettem el magam gyermeki örömmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kornis

A vizsgaidőszak itt a nyakunkon, hohó, de még hogyan. Kettőt pillogunk és már szét is fogja rúgni a seggünket, annak ellenére is, hogy se fizikai teste, ennek okán meg nyilván lába sem. Én napok óta nyughatatlan vagyok, és ezen se a zöld, se az altatópirula nem segített, de még a friss levegő sem, szóval társaságra volt szükségem. Túlzás azt mondani, hogy egy kopó képességeivel rendelkezem (tetszik tudni az egy olyan kutya, aki nagyon jól tud nyomozni.), de pár kérdésbe telt csak a folyosón lébecoló diákoktól és már tudtam is, hogy merre keressem Kornélt.
- Jaj, mássz már ki azokból a jegyzetekből, hallod? Nem kell, okos vagy, átmennél úgy is a vizsgán, ha semmit nem tanulnál rá - fújtattam egy nagyot, ahogy berobbantam az erkélyre és megpillantottam a papírok fölött görnyedő Levitást. - szünet. Beszélgessünk, próbáltalak utolérni a napokban, de nagyon elfoglalt embernek látszol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kornis

Nekem is illene elkezdenem tanulni, de igazából a kávézóban Pesten egyre több a meló, ami miatt extra műszakokat kell vállaljak, meg Borkával is sok időt töltöttem, szóval az a nagy tanulás leginkább úgy áll, hogy sehogy. Ami elkeserítő, valahol, mert nem vagyok a legélesebb kés a fiókban, meg az idomaimmal sem fogom magamnak gazdag, öreg férjet találni (úgy hallottam a mamától, hogy ez is egy karrier opció, bár nem teljesen értem, hogyan.) A lényeg ugyanaz, kellene tanulni, ehelyett inkább másokat is meggátoltam benne, mert az most nagyon jól megy.
- Bocsánat. Nem akartalak megijeszteni - tartottam fel a kezeim, jelezve, hogy se fegyver, se ártó szándék nincsen benne. Tökre üres mindkettő. De aztán vissza is ejtettem a kacsóim magam mellé. - Komolyan mi ez a rengeteg vacak, Kornél? Jó ég, Vámpírológia? Nem is tudtam, hogy érdekel. Harris professzor szigorú ám.
Én már csak tudom, míg nem volt jobb dolgom, beleástam magam a témába rendesen, és még így is van hova fejlődjek. A lényeg, hogy legalább lelkes vagyok. Bizonytalan fintorral böktem meg a mágusjog könyvet, majd mikor az megmozdult, összerezzentem és a fiúra pillantottam.
- Hát ez undorító. Anyukád miért szól bele, mit tanulsz? Nincsen neki valami jobb dolga? Ha nincs, ismerek egy ilyen mozgalmat, Afrikában építenek házakat, szívesen beajánlom - ráztam meg a fejemet rosszallóan, majd leültem nem messze a barátomtól. Látszott rajta a feszültség, így felmerült bennem, hogy felajánljam neki az egyik cigim felét, de azt mondják, hogy ez nem mindenkinek opció, így csendben maradtam a dologról inkább. - Nyugodj meg, minden oké lesz. Minden oké lesz, ugye? Nem csináltál semmi hülyeséget mostanság. Igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Jaj, én is, nagyon, nem azért mondtam. Igazából gondolkoztam rajta, hogy beadjam a tanársegédi pályázatot - bólogattam magam elé fontoskodva, hogy bizony, legalább az életemben lenne valami fix, valami, amit szeretek. A munkán kívül, ami hol nagyon jó, hol meg a falnak futok tőle. Bár szerintem jó vagyok abban is, mindig sok a borravaló.
Elmosolyodom a nevetésén, a könnyed felfogásán. Afrika jól hangzik. Szerettem ott, de soha nem volt egyszerű, vagy kedves hely. A maga nemében ez a mostani sem az, a nagy, gyönyörű Európa.
- Mehetünk, de nem akarok fixen ott maradni. Elég volt életem első 16 éve - ráztam meg a fejem tiltakozva, hogy bár csábítóan hangzik, nem maradhatok ott örökké. Talán, ha az itteni életem végleg csütörtököt mond, egy nap majd visszamegyek és hozzámegyek valakihez, akit apa kijelöl. Talán.
- Oh! És mit mondott? Nagyon kiakadt? - faggattam Kornélt lelkesen, előre is dőlve kicsit, mutatva mennyire izgulok. Én nem is tudom, hogy maradhattam le erről egyáltalán. - Igen! Úr isten, hívd el! Nagyon jó ötlet. A bálra? Én? Nem hiszem, mit csinálnék ott?
Értetlenül is néztem rá. Én meg a tánc, az két ülön fogalom, pláne a diáktársaim előtt.
- De hívd el! Vegyél neki csokit vagy virágot is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Köszönöm, kelleni is fog, kicsit tartok tőle, hogy túlvállalom magam - nevettem el magam, az arcom a kezeim közé temetve, de azok után, amik idén lementek, jobban szerettem volna nonstop elfoglalt lenni, mint azon pörögni, hogy a magánéletemben semmi nem úgy alakul, ahogy szeretném.
- Jó, majd küldök neked fixen képeslapot. Az enyémek pont ott vannak, ide jöttem előlük - ingattam meg a fejem kis mosollyal. Nem teljesen helyes ez a kijelentés így, mert anyukám sokszor hiányzik, de apukám soha. Sosem volt jó viszonyunk, amin nem segített az sem, hogy vagyontárgyként kezelt, amit kedvére ad-vesz.
- Oh... Akkor azt hiszem, jó ez így, igen. Figyelj, sokszor nem fognak neked örülni az életben, és nem mindig tehetsz ellene semmit. Rám sokszor azért is furcsán néznek, mert más a bőröm színe - tártam szét a karjaim tanácstalanul. Nem értem, ez miért kéne negatív dolog legyen, de az itteniek nagyon is azt éreztették néha, hogy ejnye, fúj fúj. De arra lelkes voltam, hogy ő elhívja a szívszerelmét a bálra, amit nem is restelltem kimutatni. Eléggé meghökkent, de csak kinevettem kicsit.
- Hát nagyon ajánlom. Én szívesen drukkolok valami bokorból, vagy ilyesmi - jegyeztem meg vicceskedve, de igazából nem volt ebben semmi poén, halál komolyan megtettem volna. - Nekem is csak azok mennek, de még csak nem is jól. Ha nem jön össze Szofival, majd legalább jól szórakozunk. Rendben.
Szórakozottan figyeltem, ahogy pakolgatja a jegyzeteit, hagyva beállni a csendet, de én nem éreztem kínosnak egyáltalán.
- Hallod ezek a szerelmi ügyek annyira bonyolultak. Előbb ott volt Gracie, tök jól éreztük magunk a randin, de valahogy neeeem. Aztán volt ez a másik lány, akit nem tudtam kiverni a fejemből, most meg... Ahj. Voltam egy koncerten és... kínlódom, tudod? - volt rajtam a sor végül, hogy borítsam a bilit párkapcsolat témában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Jó. Az jól hangzik, de valami meleg helyre, ahol nem kell ennyi ruhát hordani, mert ez a talárosdi megöl engem - grimaszoltam. Annak idején az is furcsa volt, hogy több réteg ruha kell, meg mindened takarva van, akkor arról még nem is beszéltünk, mekkora sokk volt, hogy erre még egy talárt is felveszel. Rettenetes macera volt megszokni.
- Azt hiszem ez egy egészséges felfogás. Bár nem értem, hogy miért nem tudnak örülni itt az emberek a más boldogságának, de már én is kezdem megszokni - sóhajtottam fel teátrálisan, el is kényelmesedve most, hogy már nem voltak Kornél dolgai szana meg szét mindenfelé. Nekem az agyam nézett ki ugyanígy, de nem volt benne mód a rendrakásra.
Igazából nem hiszem, hogy Szofi nemet mondana a barátomnak, mert mégis ki lenne rá képes? Egy nagyon okos, aranyos fiú, aki oda meg vissza van érte. Hülye lenne  elutasítani. Ettől függetlenül el tudtam képzelni, hogy szerencsétlenkedünk a táncparketten, ha a dolgok mégsem úgy jönnek ki.
- Iiigen, meg leraboljuk a büfét és pletykálunk a tanárokról, hm? - nevettem vele, mert ez egy teljesen lehetséges jövőnek tűnik, elképzelhető, élhető. Aztán beállt a csend, amit végül én megtörtem a szófosásommal, arról, hogy bizony mennyi mindenbe kavartam bele magam az utóbbi időben. Láttam is az arcán a pillanatnyi sokkot.
- Hát. Igen, mint barátok, szerintem neki már azóta van is egy barátja... neeem esküdnék meg rá. Az csak egy futó dolog volt, arra gondoltam, hogy lehetne belőle valami, de aztán... berezeltem, szóval nem. Ő is itt tanul. Jaj, a koncert. Borkával voltam, tudod, a barátnőm, elmentünk a Lo Siento egyik koncertjére. Rockot játszanak és elég jók is... de hogy nekik a gitárosuk milyen gyönyörű egy ember. - Lassan csúsztam lejjebb ültömben, az arcom a kezeimbe temetve, mert hát, nem gondoltam, hogy nekem ez valaha elhagyja a számat. Már elég sokszor említettem, hogy én szerintem csak a lányokat kedvelem, ez az elmélet pedig most nagyon gyorsan megdőlni látszott. - Szóval most úgy össze vagyok zavarodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Valahol megértem, másfelől meg nem teljesen. Szerintem mindenki azt szeressen, akit akar... Mármint, ameddig az a valaki egy érett személy, aki tudja, mibe egyezik bele - tisztáztam le az álláspontomat. Én nem értem, hogy a fiúk miért csinálnak ebből ekkora ügyet. Szerintem többet kellene beszélgessenek és talán értenék is egymást.
- Jó. Még egyiken sem voltam, szóval... most már illene megnézni - vigyorogtam rá szélesen, el tudtam képzelni, hogy rengeteget nevetünk, meg hülyéskedünk az eseményen. Igazából talán pont ez lenne az, amire szükségem lenne az idei év után. Túúúl sok dráma volt benne az én ízlésemnek. Ahogy Kornél összefoglalta nekem az eseményeket, keskeny vonallá préseltem a számat, majd lassan bólogattam párat.
- Ja, lényegében ennyi történt. Borzasztóan hangzik - nevettem el magam fülig vörösen, a kezembe temetve az arcomat. Szerintem legjobb lenne, ha nem mutatkoznék most egy ideig nyilvánosan. - Nem, nem, dehogy. Mármint, egy tök népszerű zenekarban játszik, nem szorul rá egy olyan nyomira, mint én. Csak futólag ismerjük egymást.
Az ezt követő sóhajba a világ összes fájdalmát belesuvasztottam.