Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Nem mondom, hogy nincsenek hátrányai, hogy tanárgyerek vagyok, de lássuk be, hogy sokkal inkább előnyökhöz juttat. Az, aki szereti a szüleimet engem is szeret, és ezért kivételes jóindulattal bánik velem, legyen szó beadandóról, vizsgáról vagy bármi ilyesmiről. Jó, persze ennek a fordítottja is igaz, mert jól meg tudnak ám szivatni is, de inkább a mérhetetlen pozitivitást tapasztalom - hála Merlinkének. Na de mondjuk Rudi bácsi pont olyna, akinek a szívébe én magam ástam alagutat. Tudom, hogy az ősz hajszálainak nyolcvan százalékát nekem köszönheti (és ez még csak az első évem!), na de azt is tudom, hogy amúgy rajongva szeret engem, és majdnemhogy a kedvenc diákja vagyok. Egyrészről imádnivaló vagyok és cuki, hogyne szeretne. Másrészről kenem-vágom a tárgyát, és minden tanár szereti azt, aki remekel az óráin. A bájitaltan tipikusan olyan, amihez nem kell sokat tanulni meg ilyenek, így a lustaságom nem akadályoz meg abban, hogy kiteljesedhessek.
Ez a hosszas felvezető az ok egyik fele. Az ok, hogy követtem csóri Zalánt a laborba. A másik fele az, hogy unatkozom, és bízom benne, hogy ez jó buli lesz. Meg amúgy szeretek ám segíteni, csak ez nem mindig látszik.
- Olvasd tovább - tanácsolom az ajtófélfának támaszkodva költői mivan kérdésére. Azt hiszem, ezzel most kicsit a szívbajt hozom rá, de sebaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Azért jó, hogy ennyire közvetlen vagyok, mert mindenre is van egy emberem. Akármit kell elintéznem, tudom, hogy van valahol a kastélyban valaki, aki a segítségemre siet. Most is ennek a tudatában vágtam neki a falunak, hogy útközben majdcsak összeszedek valakit, aki megment. Én meg a könyvek ugyanis nem vagyunk valami nagy barátságban, ezt szerintem mindenki tudja. De hát nekem is vannak olyan rokonaim, akiket karácsonykor szívesen megajándékoznék valami hozzájuk passzolóval - vagy nem passzolóval, attól függ, hogy szeretem-e őket vagy nem. Na de a lényeg, hogy valakit mindenképp fognom kell magam mellé. És lám, az udvaron épp szembetalálom magam Kristóffal. Van néhány közös óránk, beszéltünk is már néhányszor, és véletlenül tudom róla, hogy tökre otthon van ebben az irodalom témában. Na ő lesz az én emberem!
- Csáó! - szegődök mellé arcomon a szokásos bogis mosolyommal. Tudod, ez az, amiből már mindneki tudja, hogy akarok valamit, és azt a valamit meg is szerzem. - A segítségedre lenne szükségem. Ajándékot szeretnék venni. Könyvet. Nem lenne kedved elkísérni? - pillogok rá legszebb nézésemmel. Tudom, hogy nem fog nemet mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Tudtam én, hogy ő az én emberem! Mindig tudom, hogy ki az én emberem, de na, mindig jól esik eldicsekedni vele, hogy mekkora zseni vagyok néha. Jót tesz a lelkemnek, vagy mit is kell ilyenkor mondani. Nem hánytorgatom fel neki, hogy kedves Boglárkának hív, pedig amúgy nem állíthatnám, hogy szeretem ezt a megnevezést. De igazából eltűrök én majdnem mindent, nem szoktam hisztizni vagy ilyesmi. Mindenki szólítson csak olyan néven, amilyenen akar, nem nagyon tud érdekelni.
- Na hát akkor indulás, majd út közben mesélek. – Legyünk túl ezen minél előbb. Nem kifejezetten tartozik a komforttevékenységeim közé a könyvvásárlás, meg úgy összességében azon helyek meglátogatása, ahol ennyi könyv van egy helyen. Valahogy kitör tőlük a frász vagy én nem is tudom. Egyszerűen csak na. Ezért kell a szakavatott társaság.
Menetközben, míg lesétálunk a faluba mesélek kicsit ezekről a kedves rokonokról. Van az a fickó, a történelemmániás, aki rajong a vadászatért, meg a nője, akiről igazából nem tudom elképzelni, hogy könyvet vegyen a kezébe, annyira butának tűnik – de ha már az egyik könyvet kap, akkor a másik is. Annyira kis cuki vagyok amúgy, hogy gondolok az ilyen rokonokra is. – Szóval ennek függvényében várom ajánlataid – teszem hozzá, mikor belépünk az ajtón. Remélem tud tanácsolni valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Tiszta okosakat mondd itt nekem ez a Kristóf. De komolyan, azért azt nem mondom, hogy tiszta zsenialitás, de már-már azt a határt súrolja. Nálam mondjuk nem nehéz zseniálisabbnak lenni, szerintem egészen egyszerű vagyok, mint egy faék, vagy valami ilyesmi.
Egyetértően hümmögök, hogy ezek amúgy nem is rossz ötletek, bár talán a képeskönyv egy kicsit túl gyerekes. De ki tudja, lehet hogy még találok valami olyat, ami megfelel a kritériumoknak.
- Akkor tizenöt perc múlva ugyanitt? - Amennyiben igennel felel, kettéválunk, és hagyom, hogy nyugodtan keressen magánk valami olyat, ami az ízlése. Nem akarom én itt feltartóztatni, vagy akadályozni, vásárolgasson csak kedvére nyugodtan. Én is belevetem magam itt a nézelődésbe, a vadászos könyvekkel viszonylag jól boldogulok, kiválasztok rögtön három potenciális ajándékot, a képeskönyves ötletet viszont ha nem is teljesen, de elvetem, és kikötök a szakácskönyveknél. Ez jobban hangzik, legalább valami hasznosat is tanulhat belőle. Viszont ezt nem komplikálom túl, Kristóf tanácsát megfogadva valami olyat választok, amiben sok a kép, és a szöveg is egyszerű. A kiválasztott köteteket egyensúlyozva oldalgok vissza, ahol a legutóbb hagytuk egymást, remélve, hogy a fiú már végzett, és kikérhetem a véleményét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem vagyok ostoba, természetesen tudom, hogy a Banya portréja alatt ücsörögni felér azzal kábé, mintha a nagyteremben közhírré tenném a mondandóm. De most egyedül vagyok, magamban meg még nem beszélek - bár lássuk be, nem vagyok rossz társaság -, szóval egyelőre azt hiszem nincs miért aggódnom. Leszámítva persze az esetlegesen erre járőröző prefektusokat, mert éjfél elmúlt, én meg mint látjuk, nagyon messze járok a kényelmes ágyikómtól - de még a klubhelyiségemtől is. De mostanában olyan furán érzem magam. Kicsit rám tört a magány. Pedig tök sok barátom van, és Herb is írt, mióta hazament, csak... nem tudom. Olyan rossz valami, és nem tudom mi. Ez viszont boldoggá tesz, mármint a kószálás, mert akkor nagyon menőnek érzem magam, mikor mindenféle helyekre lógok be. Csak hát kell egy kis pihenő néha, mint épp most is. Hátha nem csípnek el, nem kéne megint lebukni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Úgy tűnik, nincs mákom. Persze, amíg nem látom meg a jelvényét gondolhatnám azt, hogy egy másik éjszakai rendbontó, vagy éppen egy szabadon kóricáló mestertanonc, de a lány meg sem próbálja letagadni, hogy kicsoda-micsoda. De olyan kedvesen mosolyog, én meg amúgy sem akarom átvágni vagy ilyesmi, hogy viszonzom a gesztust, még integetek is hozzá, szóval tisztára úgy nézünk ki, mint az ezeréves jó barátok.
- Sziaaa. Leülsz? Tuti fárasztó egész éjjel mászkálni. - Már tolom is magam arrébb, hogy ide férjen. Na nem mintha akkora test lennék, hogy nem lehet tőlem leülni egy kanapéra, de ettől aztán végképp tök kedvesnek látszom. - Persze, minden jó. Csak nem tudok aludni. Te gondolom tudnál, fáradtnak tűnsz. - Csak a vak nem látja, hogy legszívesebben a kényelmes kis ágyikójában húzná a lóbőrt.