[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767715#post767715][b]Bogna Zdanowska - 2019.08.19. 01:16[/b][/url]

Nem tudom hol van, fogalmam sincs, emlékszem, hogy valahova letettem. Vagyis azt hiszem. Dávid elugrott valahova, de mióta elment nem találom sehol. Már nem Dávidot, nyilván azt még tudom, vagyis nem, de azt igen, hogy hazajön. Fáj a fejem, mint mikor migrénem van és ettől a hasam is. Több napja fordulnak ezek elő, két napja a víz forrt fel, mert ott hagytam, tegnap egy vita közepén fagytam le. Ma eltűnt Misiu.
- Vedd fel, kérlek - suttogtam a telefonba, miközben a körmöm rágva vártam a lányt a vonal másik végén. Nem voltam egészen biztos benne, hogy jó lesz az időzítésem, de már nem tudtam kihez fordulni. Luna egy olyan nő volt körülöttem, akiben bíztam, ha tényleg úgy alakul mankóra találok, jelenleg lebegtem valahol a kétségbeesésemben. Nem kényelmes érzés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=769175#post769175][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.08.27. 12:40[/b][/url]

Ha ezek után nem nézik melegnek, akkor soha. Merthogy a stégen történt, ami nem történt, kialakult egy kis kínos feszültség közte és Emily között, ami nap végére ismét eltűnt. Hogy mi történt akkor? Fogalma sincs. Mintha mindketten ugyanakkor, ugyanarra vágytak volna, mégsem következett be a katarzis. Nico sokat rágta magát az elmúlt pár napban, már amikor megtehette persze és nem a róla szól pletykákkal volt elfoglalva. A Diával közös afférja futótűzként terjedt az egyetemen és csak remélni meri, hogy a lányhoz nem jutott el ennek a híre. Ha mégis, hát megköveti magát és töredelmesen bevallja, hogy... Mit is? Ja hogy semmit. Szabad férfi, azzal van, akivel akar! És ide képzeljetek egy nagyon elszánt fejet.
A Westendnél találkoznak, mert Emily említette, hogy be kéne újítson pár cuccot. Persze a férfi gyanútlanul - bár gyűlöl vásárolni, ki nem hagyna egy, a lánnyal eltölthető napot - rá is mondta az áment és szokásos laza szettjében érkezik. Csak semmi hétköznapiság, rövid ujjú ing, halásznadrág, borosta. Ez az ultimate Bianchi szett, ha valaki úgy hinné, nem ismeri fel a férfit, csak ezt a hanyag eleganciát kövesse és megtalálja.
- Madárcsicsergős napunk van. Muszáj ezt tönkretennünk plázázással? - elhúzza a száját, ahogy a lánnyal túlesnek a köszönésen. Két puszi, semmi több. Persze Nico-ban élesen élnek az emlékek a stégről és azóta állandóan látni véli a lányt, fürdőruhában. Ha ez az álomkép mondjuk este, a szobája magányában éri el, az egy egész kellemes illúzió, azonban tanórán, az egyetemen vagy bármilyen más, kellően központi helyen inkább kínos. Már nem produkál olyan testi reakciókat, mint ott és akkor, de arcára bárgyú mosoly ül ki és révetegen romantikus ábrázattal bámul ki a fejéből. Most aztán nyakig benne van a pácban! Nem udvarolhat az egyetlen nőnek, akinek hosszú idő óta először tenné. Mit mondhatnék, ez a Bianchi forma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=769296#post769296][b]Vajda Richárd - 2019.08.27. 22:46[/b][/url]

A nehéz, sötéten fénylő Durmstrang címerrel jelölt láda meg a rajta, szorosan egymáson gubbasztó bőröndök és kupák alig néhány centiméterrel a friss, bűbájtól még mindig zöldellő gyep felett haladnak. Én a pálcámat magam előtt tartva követem őket; az elmúlt évemet, a dobozokba és lakatok alá zárt életem, ami semmivel sem több, mint néhány kviddicsmementó, érmék meg aranyserlegek, két, a jövőmet megalapozni kívánó ajánlólevél a Bogolyfalvi hivatal részére, még címkés ruhák, a nagyrabecsült sakk-készletem, pár levélpapír és soha el nem küldött levelek, tankönyvek - mint az egyszer sem fellapozott jóslástan kötetem -, anya kedvenc regénye, a Ne bántsátok a feketerigót!, meg azok a családi fényképek, amik egész évben a láda mélyén porosodtak.
Elmerengő gondolataim közül a szemem sarkában feltűnő mérhetetlen, finoman szólva is túlzó rózsaszínáradat terel vissza a valóságba, a kisházat körülölelő kertbe, ahol apám műanyag flamingói között sétálva egyszerre elfog valami nyomasztó és zord. Bal szemöldököm legmagasabb pontja éppencsak, hogy mozdul, majd néhány gyors pislogást követően halkan kifújom a bentragadó levegőt, és enyhén megcsóválva a fejem továbbindulok a ház felé.
Tudom, hogy anya marcipánborítású répatortát rendelt mára, és tudom, hogy apa hamarosan felbontja azt a ki tudja már mióta és milyen félelemmel őrzött üveg whiskyt, amit mindig ígért, ha az iskola elvégzésére terelődött a téma. Eszternek is volt, és biztos vagyok benne, hogy lesz is még, mikor majd elvégzi az újabb sulit, vagy férjhez megy, és persze mikor gyereket szül. Mind tudjuk: apa már csak ilyen érzékeny lélek, szereti ünnepeltetni a Vajda nevet. Azt is tudom, hogy most végre ismét együtt lehet a család, hogy újra belakjuk a régen mindig olyan hangos házat, arról viszont fogalmam sincs, mi lesz, ha meglátom őt, ha a tekintetünk újra találkozik. Nem tudom, megbocsájtott-e már azért, amiért elhagytam, amiért egyetlen kérdés nélkül Északra mentem, amiért nem írtam, vagy ha írtam, akkor távolságtartó és szűkszavú voltam, amiért ismét titkok szivárogtak közénk, pedig megígértük, hogy többé soha.
- Hey - dugom be végül a fejem Erzsi résnyire nyitott szobaajtaján, és ha rámpillant, reszkető, de széles mosolyra húzom a szám. Bal orcámon még felfedezhető anya élénkvörös rúzsnyoma, és azt is sejtem, hogy bár ő az emeleten maradt, tisztán hallotta apa kitörő gratulációit és az esti szigorúan zártkörű, családi ünneplés ígéretét is. - Megjöttem - mondom ki a nyilvánvalót, míg jobbom az ajtókilincset markolja, balomban pedig azokat a fotókat rejtegetem, amiket valaki nem is olyan régen az ágyamon hagyott. - Nincs kedved átmenni a kisházba? Mondjuk... - vonom össze szőke szemöldökeimet - ...maradhatunk is. Az a flamingóhadsereg elég hátborzongató odakint. Amikor írtad, hogy apa kezd megőrülni, meg hogy van néhány flamingója a kertben, nem hittem, hogy erről beszélsz. Durva az öreg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=770264#post770264][b]Mesélő - 2019.08.31. 20:13[/b][/url]

Épp csak hazaért a munkából, amikor egy bagoly hatalmas sebességgel repült neki ablakának. Csak a koppanásra lett figyelmes és azonnal odasietett, hogy egy üzenetet találjon a tollasnál. Bár elgondolkodik azon, hogy ma már nem olvassa el, ha ilyen későn érkezik, bizonyára fontos lehet.
Így esik meg, hogy most már az ELME kapuit lépi át, ugyanis a legrosszabb rémálma sem lehet szörnyűségesebb a hírnél, amit kapott. Az ikrét megtámadták, ispotályba vitték, azonban, mivel ott nem adhattak neki szakszerű segítséget, így átszállították az ELME-be. Ő, aki mindig talpraesett, könnyedén éri el céljait és magabiztos, most egyszeriben egy kisfiúvá válik, aki nem tud semmit a testvéréről és kétségbe van esve, vajon mi lesz most. Az üzenet rendkívül szűkszavú volt, nem derül ki pontosan, mi történt Ophelia-val és miért kellett egy Elmegyógyintézetbe vinni, így Orpheus jogosan gondolhatja, hogy nagy a baj. Szinte vibrál körülötte a levegő, ahogy a kórterem ajtajához ér. Épp egy gyógyító lép ki rajta és barátságosan rá mosolyog.
- Üdvözlöm uram, Ön bizonyára a hölgy hozzátartozója - mivel a férfi megszólalni nem tud, így csak biccent egyet bátortalanul és hol a nőre, hol a szobaajtóra pillantgat. Mikor mehet már be? - Kérem, egy pillanatot még várjon. Tudnia kell, hogy a testvérét támadás érte, jelenleg úgy tűnik, minden emlékét elvesztette - a férfi vállai megrogynak a hír hallatán és csak azért nem ül le rögtön, mert már úgyis felesleges. - Számítania kell rá, hogy Önt sem fogja felismerni, ha pedig így alakul, türelmesnek kell lennie. Hamarosan visszajövök - egy újabb szolid mosoly és már tova is libben a kecses alak a folyosón. Orpheus, bár maga is gyógyító, neki közel sem szakterülete az emlékezetvesztés. És egyébként is, ki tette? Hogyan? Végleges a helyzet? Semmit sem tud, a fejlemények hallatán pedig már kissé fél belépni az ajtón, mégis megteszi. Nem veszítheti el Ophelia-t.
Kopog hármat és belép a szobába, ahol egy ágyon találja a nőt. Külsérelmi nyomokat nem lát rajta, így feltételezi, hogy alapvetően jó egészségnek örvend, leszámítva a tényt, hogy nem emlékszik semmire. Beljebb lép, azonban csak lassan, megfontoltan. Semmiképp sem szeretné megijeszteni. - Szia Ophelia - halvány mosolyt erőltet arcára, de nem tudja, mire számítson. Bár tehetne valamit!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=770944#post770944][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.09.03. 19:26[/b][/url]

Őszintén, ennyire lelkesen még sose mondtam igent egyetlen fotózásra sem. Egyszerűen nem tartottam.... tartom magam akkora számnak, hogy bizonyos helyeken szerepeljek, de erre most teszek rá. Az utóbbi napok annyira nehezek voltak, hogy a lelkemet eladtam volna, csak hogy egy kicsit elszabaduljak a fojtogató falak közül. Persze az előzetes egyeztetés megtörtént, mert azt végképp nem szeretném, hogy a szüleim az igéző címlapjáról tudják meg, most nem csak rólam készül kép. Emiatt kicsit izgulok is, mert ha a társam is olyan lesz, mint az a vakarcs, aki az elmúlt napjaim aranyozta be, nem biztos, hogy tudom kelteni azt a látszatot, amit kell.
A megjátszás része nem tetszik, de mégis csak én vagyok Elisabeth Shanes unokája, és a világért sem hagynám, hogy miattam legyenek rossz véleménnyel róla, főleg, hogy mint már párszor kiderült, még hasonlítok is arra csupa szív nőre, akit talán egy egész világ imádott, és siratott meg, mikor megkondult a harang. Ezért is a felhajtás. Aput is próbálták rávenni furcsa dolgokra, csak vagy ő hajtotta el őket, vagy az anyám. Az előbbi elég illemtudón, az utóbbi meg elég érthetően küldte el őket a fenébe. Én meg... most miért ne alapon beadtam a derekam, főleg mikor annyiszor eszembe jutott, hogy mikor együtt mentünk valahová a nagyival, ő milyen büszkén mutogatott. Ennél sokkal, de sokkal többel tartozok neki, és bárcsak lenne még alkalmam törleszteni...
A hiánya nem múlt el, talán az életben nem is fog, de most már könnyebb rágondolnom, most már nem akar valami annyira kiszakadni onnan bentről. Ijesztő volt, mert még hasonlót se éreztem soha, s többé nem is akarok.
Leszállva a vonatról egyből a megadott cím felé veszem az irányt, s csak mikor odaérek, szembesülök vele, hogy ez bizony szabadtéri.
- Charlotte Felagund - mutatkozok be a biztonsági őrnek, aki aztán elvezet az öltözőm felé. Emlékszem, mennyire a falnak tudtam menni attól, ha valaki Charlotte-nak hívott, és a nagyi szerettette meg velem, vagy szólított Lizinek, mikor látta, nem hatnak a szavak.
Most meg.... röhejes lenne Charlieként bevonulni a köztudatba, azt hiszem, a Charlies korszakot letudtam, mondjuk kissé nehézkesen.
Sürögnek, forognak, ruhákat adnak, majd újabbakat. Festenek, a hajam csinálják, és én baromira nem élvezem ezt, főleg, hogy mikor végeznek velem, és a tükörbe nézek, fogalmam sincs, ki az, aki visszapillant rám.
- Mehetsz - kapom meg a vezényszót, s szorul össze a gyomrom. Próbáltam én puhatolózni, ki lesz az, de hát... nekem nem mondtak semmit, csak a motyogások, hogy még így is fiatalnak tűnik, jól fognak kinézni és hasonlók alapján következtettem, de aztán, ahogy meglátom, már le is esik mennyire rosszul.
Nehéz visszafogni azt a rajongósdit, amit most produkálnék, hisz ki ne ismerné fel őt. Mostanában mindenhol vele fut össze bárki. Plakátok, újságok, de még az internet is, és hát... senki nem tudja teljességgel azt állítani, hogy nem nézegeti szívesen, de - s utoljára figyelmeztetem magam, mielőtt elérhető távolságba kerülök - nem ezért vagyok itt.
- Ő Charlotte, és gondolom őt nem kell bemutatnom - pillant rám a fotós, és nagyon szeretném tudni, mi lehetett a mondat eleje, de helyette csak mosolyogva nyújtok kezet.
- Örvendek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=773341#post773341][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.15. 21:51[/b][/url]

Megírtam az utolsó vizsgám is, ezzel együtt pedig szabad ember vagyok. Viszont vannak dolgok, amiket szeretnék megbeszélni a legfontosabb emberrel az életemben. Döntéseket hoztam, és szeretném, ha elfogadná ezeket. Nem akarom mélyvízbe dobni, csak kimondani mindent. Éppen ezért kértem, hogy ma ebédeljen velem, és sétáljunk egyet, a vár egy olyan részén, ahol kevés turista van ilyenkor. Karjába kapaszkodva, a macskaköves úton haladok vele, egy rejtettebb, de szép kilátással rendelkező részre.
- Kicsit olyanok vagyunk most, mint a burzsuj tinik, akiknek semmi más dolguk nincs, csak gyönyörűnek lenni.
Pillantok fel rá mosolyogva. Reggel levizsgáztam, az eredményt nem tudom, de úgy érzem, hogy nem buktam meg, hogy mehet tovább minden, ahogy kitaláltam. Jó néhány hónapja itt álltunk, amikor olyan ajándékot adott nekem, ami tényleg engem tükrözött, és azon az estén boldog voltam, a féléves évfordulónkon. Most én készülök ajándékot adni neki, csak még kicsit kivárok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=773468#post773468][b]Nadine Rohr - 2019.09.16. 15:54[/b][/url]

Szóval itt van ez a fiatalember, Márk, aki meghallgatta a mondanivalómat a konferencián és rögtön a téma szakértőjének érzi magát. Udvariasan hümmögök, de valójában már percek óta nem tudom  (vagyis inkább nem akarom) követni, hogy mit mond. Nem úgy tűnik, mint aki hajlandó lenne egyhamar lemondani a társaságomról, ami elég kétségbeejtő. Még akkor sem, mikor már három gratulációval később a sokadik pohár rozémat fogyasztom. Én nagyon türelmes és megértő vagyok, de kezd egy cseppet fárasztani a „kolléga“.
- Nem, egyelőre semmilyen könyvet nem áll szándékomban kiadni, csupán jelentkeztem egy előadásra, mivel sokat foglalkoztam ókori varázsigék kutatásával - Nem hittem volna, hogy az állandó dumája közben jut ideje még kérdezni is. A csendesen morajló tömegben kezd olyan érzésem lenni, mintha ez a férfi egyszerre tudna beszélni és hallgatni is. Nem tudom, hogy csinálja, de lassan már Leonie-n is túltesz. Azt meg nem állítom, hogy a legjobb technika a menekülésre, ha rozéba kapaszkodva igyekszem túlélni ezt az egészet. Talán be kéne zárkóznom a mosdóba, bár vannak kétségeim, hogy ez mennyire tartaná vissza. Bizarr.
Újabb udvarias mosoly mellett segítségkérően jártatom végig a szemeimet a tömegen. Aztán elkapok egy ismerős barna pillantást. Arie. Felcsillannak a szemeim, ahogy egy „kérlek“ szócskát artikulálok felé, fejemet pedig alig láthatóan megbillentem (a még mindig beszélő) Márk irányába.
Frank Arie Martin! Ha most nem szabadítasz meg, akkor esküszöm… hát nem tudom mivel árthatnék neki, de remélem veszi a lapot.
Megindulok az italok felé egy újabb pohárért (az eddigiek is kezdenek kellemesen zsibbasztóan hatni), de Márk nem tágít, és úgy lohol utánam, mint valami hűséges kiskutya… Vajon ha elkezdek futni milyen gyorsan ér utol? Vagy inkább az a kérdés, hogy hány lépés után vágódom hasra a magassarkúban…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=774777#post774777][b]Kapitány Fortuna Cinna - 2019.09.24. 00:29[/b][/url]

És az ital nem segít, ezt mondták már? Hiába csúszott le a harmadik feles is - nem is iszom rövidet! -, egyszerűen nem tudtam másra gondolni. Baj? Baj hát, nem győzött meg arról, hogy mást akarok egyik csávó sem a közelemben. Pedig akadt pár. Szóval nagyon hálás voltam a címért Kevének, talán többször is köszönöm meg, mint  szükséges lenne.
A tükörbe nézve otthon, minden egyes ruharadabbal nagyobb a késztetés a sírásra. Annyira borzasztó az egész, még el is morzsolok egy könnyet, mielőtt azért egy minimális sminket feldobnék. Aztán már kint is vagyok az ajtón, azzal a röhejes rádióval, meg sem állok a helyig, bár asszem a vonaton elalszom a kardigánba burkolózva. Legalábbis a kaller kelt Pesten, én meg a világomról nem tudok a címig.
Itt viszont veszek egy mély levegőt, mielőtt benyomnám a zenét, figyelve az egyetlen ablakot, ahol jelenleg fény van. A cím tutira jó, maximum pofára esek a saját lábamban.
- DAD. Daddyy... Sajnálom! Tudom, hogy sokszor nagy a szám. És nem értékeltem a cipőd. És nem tiszteltem a privát szférád. Meg a konfortzónád a szerencsével! Sajnálom! - teszem le a rádiót, széttárva a kezeim, majd visszaejtem őket magam mellé, lassan leúsztatva magam a Careless Whisperről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=774807#post774807][b]Antoinette Myra Blackburn - 2019.09.24. 11:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=775265#post775265][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.09.25. 12:57[/b][/url]

A Minisztérium kikötötte, hogy bizonyos időközönként egy általuk kiválasztott ember majd ránéz Gerdára és ellenőrzi, minden a legnagyobb rendben van-e vele. Illetőleg alakul-e már az a bizonyos rend, amit elvárnak tőle. Az első nagy találkozás időpontja tehát a kihallgatás és az azt követő napok óta most jött el. Nincs hozzá túl sok kedve, de nem tehet mást, minthogy szót fogad, különben könnyű szerrel altatják majd el képességét, annak viszont nem igen örülne.
A helyszínválasztás még őt is meglepi, egy Frei kávézóba hívja meg a szakember - egyelőre ugyanis nem tudja, hogy partnere milyen nemű -, ami túlzottan is kötetlennek tűnik. Hol itt a csapda? A napsütésre való tekintettel fekete napszemüvege mögé bújik és a csalóka időjárás miatt jobban felöltözik a kelleténél. Na nem mintha melege lenne, ha megsülne is olyan ruhát venne fel, ami eltakarja testének nagy részét. A találkahelyre érkezve nem nehéz kiszúrnia az egyetlen olyan embert, aki egyedül ücsörög és érdeklődve pillantgat körbe. Legnagyobb bánatára ez a személy a legkevésbé sem nő - ő még nem tudja, hogy személyesen Lois Lane-nel van dolga -, amitől azonnal összerándul a gyomra. Ezek után komolyan képesek ezt csinálni vele? Persze nem minden férfi agresszív vagy pszichopata, csak neki volt balszerencséje, igen, ez a jó hozzáállás. Így legalább hányingere nincs.
- Hello - esetlenül int Dimitrinek és kihúzza a vele szemben lévő széket. Miután leül, napszemüvegét a feje tetejére tolja, látni engedvén arcát. A szeme alatti karikák árulkodóak: nincs jól. Lehet mégis ki kéne próbálnia azokat az altató pirulákat. - Drinóczi Gerda Vivien vagyok, azt hiszem egymást keressük - táskáját ölébe húzza és feszélyezve ül, várva a kínos és kellemetlen kérdéseket. Tök jó, hogy a teraszra tudtak ülni az utolsó, kellemes őszi napokban, csak éppenséggel az zavarja a nőt, hogy a Minisztérium soha nem volt még ennyire laza. Minimum egy irodára, de inkább vallatószobára számított. Érdekes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=775687#post775687][b]Mei Watts - 2019.09.27. 23:09[/b][/url]

Teljesen jogos kérdés lenne, hogy mégis mit csinálok egy alig ismert ember motorjával egy egyáltalán nem ismert, kétes hírnevű autófényezőnél egy teljesen másik városban. A legjobb az egészben, hogy B kategóriás jogosítványom van, még csak vezetni sem tudom ezt a vérgépet. Elég komplikált mese lenne, és remélem, hogy soha senkinek nem kell elmesélnem.
Az ajkamba haraptam, ahogy toltam a motort előre, az ujjaimmal idegesen doboltam a kormány részén. Mi van, ha azt mondja, hogy csak autókkal dolgozik? Vagy ha nem is találom éppen itt? Már megígértem Haru exkollégájának, hogy kifényeztetem.
De igazából jobban izgatott, hogy mi van, ha felismer? Igyekeztem diszkréten és titokban nyomozni utána, eleinte csak véletlen egybeesések voltak. Az utóbbi hetekben nem tagadom, hogy szándékosan próbáltam követni, már amikor időm engedte.
Megráztam a fejemet, aztán begurítottam a motort oda, ahol reményeim szerint nem lesz útban. Kitámasztottam, majd az ujjaimat a hátam mögött összekulcsolva néztem körbe, hátha meglátom őt. Kódnevén Riot, vagyis Rafaelt.
- Helló - köszöntem kicsit hangosabban is, hátha úgy hamarabb érek el sikereket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=777128#post777128][b]Eszterházy Diána - 2019.10.06. 14:40[/b][/url]

A lelátón bár sok ember foglalt helyet, valahogy mindenkinek volt elég hely, még akár a nyilvánvalóan nem túl olcsó ételeknek és italoknak is némelyik ülés mellett. Végül is, ez a fajta lóverseny mégsem egy kőbányai focimeccs volt, hogy a vendégeknek nyomorognia kelljen. Odalenn a versenyzők készülődtek idefenn, aki élt a fogadás lehetőségével, egy cetlit gyűrögetett vagy épp vágott zsebre hanyagul. Ez már csak ilyen volt. Dia meg mondjuk egyedül azért jött el, mert már nagyon-nagyon-nagyon régen ígérgette odahaza, hogy valamilyen programra akkor csak elkíséri őket, úgyis olyan keveset találkoznak. Zsófi szerencsésen kimentette magát. A maga módján Diána is, mert amint lehetőséget látott rá, rögtön ismerős mellé dobta le magát az üléseken a kikért száraz fehér társaságában egy szusszanós "fuhh" hang kíséretében. Tőlük két sorra szerencsétlenkedik tőlük egy barna hajú, kissé pufók, márkás, elegáns ruhákat viselő srác. Szerencsétlenkedik, mert abból, ahogy néha-néha felnéz Dia irányába, aztán vissza a ülésekre, nyilvánvaló, valahogy diszkréten igyekszik megoldani azt, hogy mellé ülhessen a futamok idejére.
Behúzza a nyakát, egyik kezével felkönyököl és úgy támasztja meg a fejét, hogy pont arra az oldalra ne kelljen rálátnia, majd a mellett ülő Archibaldra pislog halvány kétségbeeséssel.
- Garai még mindig jön? - Nem utálja a srácot, csak nagyon nem jön be neki. Ha még csak a külsejével lenne baj, de arra Dia nem igazán finnyás, ha valakinek szimpatikus személyisége van szerinte. Viszont Garaitól mindig kirázza a hideg valamiért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=777565#post777565][b]Bossányi Karola - 2019.10.08. 21:42[/b][/url]

Nem mindig volt hangulatom a társasági élethez, sőt, sok esetben szerettem visszavonulót fújni, és a szobám magányát élvezni egy jó könyv társaságában. A kötelesség azonban kötelesség volt, s ha az apám valamit a fejébe vett, akkor arra általában nem lehetett nemet mondani. Így volt ez azokban az esetekben is, amikor olyan kötelezettségeknek kellett eleget tennünk, mint például egy születésnapi rendezvény.
Félreértés ne essék, nem magával az ünneppel volt bajom, szerettem a születésnapokat, a tortákat, a díszeket, de amikor "ismeretlen" emberek közt kellett jópofáskodást művelnem, az mondhatni távol állt tőlem. Egyáltalán nem voltam oda azért, hogy kedvesen mosolyogjak apám barátaira, fogadjam a kérdéseiket, válaszolgassak úgy, ahogyan azt tőlem elvárják.
Még csak nem is hittem azt, hogy jól fogom magam érezni, tekintve hogy velem egykorú gyereknek sem volt se híre, se hamva ebben a társaságban. Szinte megfulladtam, úgy feszengtem az ünnepi ruhában, miközben apám ismét meglengette a hatalmas ajtó művészien megmunkált kopogtatóját.
- Nem lehetne, hogy átadjuk az ajándékot, és hazamegyünk? - megpróbáltam a tőlem telhetőt is megtenni, apám azonban azonnal szigorúan pillantott rám, anyám pedig helyette szólalt fel.
- Karola, ne szemtelenkedj. Bolivar és Laura már régóta a barátaink, és téged is kedvelnek - persze, persze. Ez volt a beetető szöveg, pedig le merném fogadni, hogy csak az apám miatt voltak velem kedvesek. Polo-ról nem is beszélve, ő többnyire észre sem vett, mintha egész más világban járnánk.

- Szervusztok, gyertek beljebb! Nahát Karola, hogy te mennyit nőttél! - Laura néni mosolyogva, két nagy cuppanóssal köszöntött, sorban anyámék után, s néhány perc múlva máris a gyönyörű Crawford rezidencián találtam magunkat. El kell ismernem, igazán jó ízléssel áldotta meg őket a sors, az otthonuk nagyon tetszett.
- Beszélgessetek csak, mindjárt jövünk, csak beengedjük az újonnan érkezőket- számomra úgy tűnt, hogy elég nagy a nyüzsgés, elgondolkodtam azon, hogy nem ártana szublimálni, vagy keresni egy csendesebb sarkot, mert ezen a napon tényleg fáradtnak éreztem magam. Nem is maradtam ülve, ehelyett a hatalmas nappali helyiség részeit kezdtem alaposabban is szemügyre venni, főként a kandallóra helyezett fotók keltették fel kíváncsiságomat, ahol még egy-egy gyerekkori fotó is feltűnt az ifjabb Crawford generációról.

Miközben a képeket nézegettem, akaratlanul is megütötte fülemet az a beszélgetés, amit apám folytatott az anyámmal Archibaldról, meg a muglik ostoba és életveszélyes életéről. Nem igazán értettem, hogyan is merülhetett fel egyáltalán ez a téma köztük, mindenesetre nem hagyott nyugodni ez a történet, amiről már az ideérkezésünkkor is fecsegtek.
- Igen, mostanában volt az évfordulója.
- Szörnyű tragédia.
- Nem tragédia, felelőtlenség. Én mindig is elleneztem mindenféle mugli használati tárgyat, mert azokkal csak a baj van. Ostobaság volt attól a fiútól, és nem is szabadott volna vele barátkozni. Még szerencse, hogy Lauráék fia nem ült mellette.
- Igen, ez igaz, szerencsére a mi Karolánk soha, de soha nem kerülhet majd ilyen helyzetbe - bármennyire is halkan csiviteltek anyámék, elég jó hallásom volt ahhoz, hogy meghalljam, ami érdekel, de amikor észrevették, hogy én is a helyiségben vagyok (még mindig), gyorsan témát váltottak. S addigra a többi vendég is felsorakozott, a nappaliból pedig kezdett elfogyni a levegő.
- Egy kicsit levegőzöm - köszönés után szóltam apáméknak, majd már jól ismerve az útvonalat, kisétáltam a teraszukra, majd onnan kezdtem kémlelni a tájat. Olyan jól esett kint lenni a csöndben, távol a zsongástól, hogy azt sem vettem volna észre, ha valaki netán kisétál az erkélyre, vagy tán már ott tartózkodik.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=778937#post778937][b]Rhédey I. Pandora - 2019.10.24. 17:28[/b][/url]

Bonnie hajthatatlan volt, és azt hiszem kicsit olyan is, mint akivel senki nem hajlandó beszélgetni. Ez utóbbin jókat mosolyogtam, ahogy folyamatosan mesélt Olivérről, adott versenyről, bocsokról meg arról, hogy sokkal jobb, mióta a férje nem tud róla, de egészséges sütiket etet vele. Nem tudom szeretnék-e azon az oldalon lenni, igazából nem is annyira értem mi az és mi nem. Mármint van egy csomó édesség, amit sosem kóstoltam, pedig amúgy érdekelnek, de ez nem fontos. Ma azért jöttünk, mert jó idő van, biztos hirtelen jön majd a tél és Bonnie szerint, amit eddig viseltem, meg a gumicsizma, az nem hozzám való és nézzünk valami sokkal... nőcisebbet. Kicsit értetlenül álltam előtte, de a ruhavásárlásokat már megszoktam, nagy baj nem lehet. Szóval fogtam a teámat, amit vettünk és sétáltam a polcok között, próbáltam rá figyelni, miket mondd, vagy javasol, de végül egy ilyen elég hosszúban kiegyeztünk, hogy meg kéne próbálni. Megkereste a legkisebb méretet, én pedig elindultam a kevésbé tömött része felé a boltnak a dobozzal.
És megálltam.
Ott volt a doboz, nem csak hanggal, de mozgó képekkel is. Körbe is néztem, mert még nyilván egy mozgó újság se olyan fura nekem, de ez egy mugli hely, itt nem kellene ilyennek lennie. Két gyerek nevetve szaladt el, kiabálva egymáshoz, hogy kapcsoljuk el én meg pont ekkor ütköztem egy.... nagyon magas lányba.
- Ne haragudj - kértem elnézést az ölembe húzva a dobozt az útból, de a tekintetem csodálkozóan terelődött vissza arra, ami zajlott abban a zenélő masinában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=779055#post779055][b]Quinn Ashwood - 2019.10.26. 18:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=779383#post779383][b]Egervári Zalán - 2019.10.29. 22:43[/b][/url]

Mindent eltervezett előre. A filmet, a kocsit, az inget. Már lassan egy hete ezzel foglalatoskodott, minden mást elengedve maga mellett. A tanulást, az alvást, még Lédát is. Csak éppen azzal nem számolt, hogy Roxy nem fog megjelenni. Tökéletesre vasalt mélykék ingében ott ült a volán mögött már lassan fél órája. Folyamatosan a karóráját nézegette, pedig biztos volt benne, hogyha a lány ide akart volna érni, már rég megtette volna. A fákról folyamatosan estek le az aranyló levelek, és egyre inkább beterítették a motorháztetőt, hogy ezzel is jelezzék Zalán számára milyen régóta nem mozdult. A mozi pedig lassan már kezdetét is veszi.
Nagyon sóhajtott, és végül előre hajolva elfordította a Ford Mustang kulcsát. A motor élesen felböfögött. Utolsó körbepillantás, óracsekk, de senki sehol. Betette egyesbe a kocsit, és lassan kigurult a parkolóból. Ha már kölcsönkérte ezt a szépséget, azért se fog most csak úgy hazamenni. Pláne, hogy otthon csak a családja várja. Egyik idegesítőbb mint a másik, közben pedig mindent átleng az a halálos feszültség, amelyet apja jelenléte okoz.
Alig telt öt percébe, és már a pultnál is volt. Kikérte a jegyét, és foglalt egy placcot magának. Igazából életében először csinálja ezt. Eddig nem volt se ember, akit elvitt volna, se műszer, amivel elment volna. De úgy tűnik most se lesz társasága.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=780884#post780884][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.11.14. 22:38[/b][/url]

Nem shoppingolós fajta, mi több, tőle teljesen távol áll az órákon keresztüli ruhapróba, céltalan bolyongás a plázában vagy értelmetlen pénzszórás. Ő az az ember, aki tudja, mit akar, tudja hol keresse és azzal is tisztában van, mennyit hajlandó minderre áldozni. Úgyhogy bármennyire is fájjon a tény, miszerint a legtöbb holmiját le kell selejteznie - Boldizsár mellett olyasmi, mint a vásárlás, szóba sem jöhetett, akkor volt új holmija, ha a férje hazahozott valamit -, nem kívánság hangverseny címszó, savanyú képpel veszi nyakába a várost.
Az egy dolog, hogy átlagos, hétköznapi cuccokat kell szereznie, de sajnos nem bővelkedik alkalmi ruhadarabokban sem. Nem egy nagy szoknyarajongó, de most úgy érzi, szeretne kibontakozni és a nőiesebb oldalát is megmutatni. Nincs könnyű dolga, mert amilyen szétszórt volt reggel, elfelejtette lekenni a sebeit, így már csak abban biztos, hogy próba esetén nem mozdul ki a függöny mögül. Kedvenc üzleteit veszi sorra és természetesen a farmerekkel, bőrcuccokkal és lazább ruhákkal boldogul a legkönnyebben. Egy csinos, csónaknyakú, kötött felsőt is választ magának, méghozzá bordó színben, amikor pedig úgy érzi, hogy mind télre, mind nyárra, mind egy életre bevásárolt átlagos cuccokból, ki is fizeti őket.
Vélhetően utolsó üzletébe sétál be, az Orsay-ba - ami egyébként személyes kedvence lenne, ha business dresscode szerint kéne öltözködnie -, a szatyrait kínkeservvel tartja csak kézben. Elég nehéz ilyen sok holmival válogatni, így végül megkéri az egyik eladót, hadd pakolhassa le mindenét egy próbafülkében. Ezután felgyorsul minden, négy elegáns ruhát is kiválaszt, hogy felpróbálja őket, amikor pedig indulna, valaki megkocogtatja a vállát. Ijedtségében szinte ugrik egyet és rögtön hátrakapja a fejét, akit pedig megpillant nem más, mint...
- Gellért? - döbbent arckifejezése bizonyára mulattatja majd a férfit, egyelőre viszont csak az jár a fejében, mit kereshet egy női üzletben. Mondjuk kiszúrta Gerdát és bement, ez jogos. Vagy valakinek keresett egy aprócska ajándékot. Ez sem elképzelhetetlen. A kiválasztott darabokat magához öleli és a fülkék felé pillant, talán türelmetlennek is tűnhet egy kicsit. - Mmm, figyelj csak, volna kedved meginni valamit? Ezt a pár holmit megnézem magamon, aztán mehetnénk valahová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=781055#post781055][b]Nérel Danka - 2019.11.17. 13:43[/b][/url]

#ootd #now_I'm_stressed_out #nyissunk_szezont

Még egy kicsit igazgatom a ruhám alját, ami inkább pótcselekvés, mintsem szükséges lépés. Tény, hogy fodros, azoknak pedig katonás rendben kell állniuk (legalábbis a stylist ezt mondta nekem), de erősen kétlem, hogy most szüksége lenne igazgatásra, ugyanis percek óta folyamatosan hozzányúlok. Nagyon mást nem is tehetnék, hiszen hiába gyönyörű ez a ruha, elfelejtették, hogy viselője (jelen esetben én) akár helyváltoztatást is szeretne végezni, így maradt az, hogy csak állok egy helyben. Jó, ez sem teljesen igaz, mert ha kicsit felcsippentem az alját, és úgy alakítom a lábamhoz igazított vágást, akkor lehet mozogni benne, de valamelyik szervező szerint "több esztétikai élményt nyújt, ha nem rohangálsz benne". Ezt először nem is értettem, mert ugyan ki szeretne rohangálni, aztán amikor megláttam mennyi ember özönlött be ebbe a terembe hirtelen, akkor azon is elgondolkodtam, hogy egyáltalán ki tudna futni itt. Kétlem, hogy bárkinek menne, de ha mégis, akkor nagyon szeretnék az a bárki lenni. Amikor évekkel ezelőtt erről álmodoztam, akkor nem tűnt ilyen bonyolultnak ez az egész. Kívülről tényleg csak úgy tűnik, hogy ha jól játszol, akkor kapsz egy szerződést, edzésekre jársz, meccseken a legjobbat nyújtod és elvagy. A valóságban ez még úgyis sokkal nehezebb, hogy az idény el sem kezdődött, és nem mellesleg csak ificsapattag lettem. Na, nem mintha problémám lenne vele, csupán meglepő, hogy körém is ekkora felhajtás kell. Mint minden ifi- és felnőttcsapattagot, engem is elhoztak a szezonnyitó gálára, ahol az edzőm szerint debütálhatok. Eddig azt hittem, hogy az első meccsemen fogok debütálni, de ezek szerint akkor nem. Aztán ha már úgyis elmentem, akkor nekem is terveztek ilyen nagyon elegáns ruhát, kisminkeltek, megcsinálták a hajamat és mondták, hogy majd mit kell csinálnom, ha fotóznak, meg hogy mosolyogjak sokat, kellemesen beszélgessek mindenkivel, aki odajön, és egyéb elengedhetetlen dolgokat, amik a mai estéhez kellettek. Amióta elkezdődött a gála, és a bemondó néni nagy szeretettel köszöntött mindenkit, azóta gyorsabban ver a szívem, mint azt szerintem kellene és eléggé frusztrált vagyok. Valahonnan néha felbukkan az edző vagy a menedzser, hogy akkor más embereknek is bemutasson, aztán továbbmenjen a következő újonchoz is, néha pedig csak úgy odajönnek hozzám emberek. Van aki azért, mert a bagolyköves meccsek miatt hallott rólam, de ez elenyésző mennyiség. A legtöbben azért jönnek, mert vagy felismertek vagy hallották a nevem és sikerült összekötniük a pontokat, amivel kijött, hogy akkor kinek is a lánya vagyok. Nem számoltam, de valószínűleg többet beszéltem apukámról, mint saját magamról, pedig amúgy néhányan igyekeztek. Két apus kérdés közé beszúrták, hogy amúgy én ki vagyok, vagy gratuláltak az igazolásomhoz, sok szerencsét kívántak az idényhez és egyéb kedvességeket mondtak. Azt pedig megszámlálni sem tudnám, hogy hány üdvözletet kell átadnom apukámnak, amikor majd az este végén jön értem. Szerintem csak azt fogom neki mondani, hogy az egész magyar kviddics szövetség a legjobbakat kívánja neki, vagyis nekünk. Végül amint az utolsó bácsi is elköszön tőlem és továbbindul, elveszek egy pezsgőspoharat a mellettem elhaladó hostess tálcájáról, rámosolygok és az erkély felé veszem az irányt. Mindjárt jövök is vissza, csak most szeretnék friss levegőt szívni, hátha az kicsit elnyomja az idegességem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=781253#post781253][b]Machay Menta Sonja - 2019.11.18. 23:03[/b][/url]

MeglepIlián
Begombolatlan kabátját hátra-hátradobja az enyhe szél, ha induláskor nem vágta volna zsebre kezeit, az anyag valószínűleg krémszínű szárnyként lengedezne utána. Lesétál a Rózsadombról, maga mögött hagyva a Minisztérium impozáns épületét, és vele együtt minden munkával kapcsolatos gondolatot is. Bámészkodik, élvezi, hogy végre nem az orra elé tett iratokat kell böngésznie. Tekintete végigfut az épületeken, az embereken, a járdán masírozó szürke galambokon. Léptei kopogását csak a többi járókelő hallhatja, számára elnyomja a város hangjait a fülhallgatóiból duruzsoló zene. Kényelmes tempóban fordul rá a Margit körútra, egy piros lámpánál vet egy kósza pillantást csukója belső felére fordított karórájának mutatóira. Picit késni fog, de úgy dönt belefér, így a zebrára lépve sem szaporázza meg lépteit. Rögtön megérzi mikor ér ki az épületek közül, egy erősebb és hűvösebb széllökés rögtön arcába söpri szőke tincseit. Fintorogva simítja ki látóteréből a finom szálakat, majd gyűri be őket körsála alá. Kezeit visszadugja a zsebekbe, majd - szigorúan az időjárás, nem is Anna miatt -, kicsit gyorsabb tempóban közelít a sziget lejáratához.
A már majdnem teljesen sötét eget felhők takarják, és hiába jár még csak öt felé az idő, az utcalámpák sárgás fénye festi bőrét egészségtelenül sárgára, ahogy a szökőkút felé sétál. A kisebb-nagyobb csoportosulásokat kikerülve dobja le magát egy padszerű székre, jobb lábát a balon átvetve dől neki a támlának és veszi elő mobilját, hogy immár azon csekkolja mennyi az idő. A picitből nyolc perc lett, de nem zavartatja magát, idefelé nem látta a nőt - na nem mintha annyira kereste volna -, ha meg ő veszi észre Sonját, majd azt mondja már itt vár egy ideje. Böngészni kezd, lehajtott fejének színét tovább árnyalja a képernyő kékes fénye. Igen, ne lepődj meg, ha mugli eszközök szokásszerű használatát észleled nála, elég régóta felfedezte már bennük a jót, rosszat. Emlékszel arra az appra ami magas frekvenciájú hangokat ad ki? Sonja is ismeri ám, és nem azért hogy mondjam, de nagyon hatékonyan meg tud zavarni bizonyos kellemetlen családi vacsorákat egy okos kis pöccintés a képernyőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=781912#post781912][b]Damien Achille DiAngelo - 2019.11.26. 19:16[/b][/url]

Mennyire volt szándékosan? Háh. Őszintén szólva tegnapig én sem tudtam, de megtörtént. Felbontattam a szerződést és Mikoláékkal az új házamhoz hozattam az autót, kifizettem a kétszeres árat és a ködbért is a "visszalépés" miatt. Egyetlen elvarratlan szál maradt, ha ezt annak nevezzük. Az új címre még be sem voltam jelentve így egész egyszerűen csak azt adattam meg, ha gond lépne fel azzal kapcsolatban, hogy a kocsi már nem eladó, itt vagyok. Még egy szép masnit is rátoltam, éppen a bal lámpa fölé, ahogy a kocsibejárón jobban szemügyre vettem zsebre tett kézzel sétálgatva. Megvolt a maga varázsa, de nyilván nem az én színem elsősorban. Mindig megvolt a preferenciám korokhoz a színek kapcsán, olyan babona volt ez, mint mondjuk apámnál az, honnan hajlandó kizárólag pótalkatrészt beszereztetni. Bízott a saját tudásában, én is így vagyok ezzel.
A házban sem kevésbé volt vitatható az elképzelésem, elhívtam egy hete Ezrát, hogy nézzünk meg párat, de ez lett végül. Állítom mondjuk az általam amúgy sem kihasznált konyha mérete nyerte meg. Vagy a belső kert, ami pont a ház közepében van, üvegajtókkal körülvéve. Két oldalról a nappali, egyről a konyha, egyről pedig egy folyosórész határolja, de egész álomszerű. Szeretem, ha rendben vannak körülöttem a dolgok.
Az egyetlen helyiség, ami már ténylegesen be volt az alapokon túl rendezve, az a dolgozószobám. Arra azonnal szükségem lett a költözéssel, így nem képezte vita tárgyát. Most is oda telepedtem be a papírok nézegetve, még vártam azt a bizonyos vihart.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=782515#post782515][b]Stefania Ioanna Santos - 2019.12.05. 21:05[/b][/url]

Nem azt mondom, hogy egyszerű bármi szervezett dolog végrehajtása a családunkban, de eléggé. Minden fel volt fordulva a házban, pedig már napok óta elkészült a legtöbb dekoráció, én is besegítettem. Mert bár úgy néz ki teljesen átcuccolok a pub fölé hála a nővérem segítségének, azért még a házban voltam igazán otthon, velük. Kivettem a részem a sütésből is a lányokkal, bár pont annyira voltam mint ők Lele segítségére. Persze rossz szava nem volt.
- Mert unatkozom - adtam meg a választ a fel sem tett kérdésre, ahogy összehúztam magamon a bűbájokkal ellátott kardigánt. Nem volt így szükség kabátra, ezt szerettem ebben annyira. Nem kell túlöltöznöm ezt az évszakot sem, mikor éppen nem akarom. Nagy sóhajjal emeltem a tekintetem a testvéremre, mert ugyan továbbra sem kérdezett, de nem dönti el nálunk senki csak úgy, hogy ő most el akar köteleződni. Amúgy se tértem rá eddig, kiért is jövünk ilyen nagy elánnal. Szerintem bele sem gondol, hogy nem személy.
- Neked itt van a kisfiú, Chrisnek a lányok. Mind tudjuk, hogy ebből a körből én eléggé kivonnám magam, a kapcsolatok meg nem az asztalaink. Viszont ha nem is lesz soha senkim, társam attól még lehet, mielőtt begolyózom - mutattam is köröket a fejem mellett, ahogy sétáltam a megadott cím felé. Még mindig nem ismerem magam ki Pesten, de voltam itt pár hete, mikor még kisebbek voltak a mancsosok, így már ismeretből haladtunk. Meg ha már itt vagyunk és ráérünk benéztünk boltokba is. Még ezt-azt vettem a Télapó nevében.
- Szerinted Ana örülne jobban a mozgó gumicukornak?
Azt egyelőre nem hoztam fel, hogy a kis jövevény jövője részben az ő kezükben van, mert nyilván amint visszamehetek, őt nem vihetem el. De Chrismis tök állatbarát!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=782917#post782917][b]Mitzinger Bence - 2019.12.10. 17:48[/b][/url]

Már ott tartunk, hogy nem csak elkezdték az ünnepi készülődést, de az emberek orrából sem takony, hanem cukorszirup folyik. Nos, így vélekedem a napomban négy órát biztosan, amikor éppen DiAngelo dolgaival kell ide meg oda futnom, vagy ha be kell ülnöm és az iskolában elintézni a papírmunkát. Hálát adok az égnek, hogy sosem akartam állandó munkát. Illetve ez hazugság, de amit akartam, abba meg nem halnak bele az emberek érdektelenségi agysorvadásba. Szóval ezerszer inkább visszamennék katonának vagy aurorként terepre, mint ez.
Aztán hazaérek, nyál, buborékok és gügyögés. És igazából az se érdekelne ha karácsonyfa állna otthon augusztusban. Örülnek, jól vannak, egészségesek és engem várnak. Azt hiszem valami ilyen gyenge pillanatomban mondtam igent arra is, hogy a keddi séta sötétedéstől legyen és nézzünk körül az utcában meg a környéken.
- Megvan minden?
Minden fényes, meg színes, meg karácsonyi. Belül mélyet sóhajtottam de felöltöztem még a lányok is, hogy aztán Pannát felvéve a nőm kezére is ráfogjak és elinduljunk. Nem különösebben derogált nekem a családozás, igazság szerint szeretem, azzal a sztereotípiával, amiket változás címen vágnak az emberhez már annál több a bajom. Egyszerűen máshogy vagyok boldog, leginkább igazán, ahhoz képest, mint régebben. És szomorú, de egész máshogy fest egy Grünwald, egy Kreßler vagy egy Weaver idén. Nekem nem hazudják be, hogy nem. Utóbbi mondjuk lassan majd olyan lesz mint a hó, ahogy remeg majd a váróban, csak ő ezt még nem tudja!
- Igyunk valamit a standoknál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=783896#post783896][b]Tristan Devereux - 2019.12.16. 19:06[/b][/url]

Mi mást is csinálhatna az ünnepek közeledtével annak érdekében, hogy messziről elkerülje a minden sarkon kialakuló őrültekházát, minthogy megragadjon minden alkalmat a menekülésre – és nyilván a kocsmázás sem utolsó motivációnak, pláne, ha olyan kivételes társaságban tehet ilyesmit, mint korábbi csapatkapitánya. Nagyot slukkol tekert cigijéből, az orrán fújja ki a füstöt, hogy közvetlen utána még egyet beleszívjon, hiába égeti már az ujját a parázs melege a szűrő közelében, majd hanyag mozdulattal elhajítja a csikket és kabátzsebébe csúsztatja meghűlt kezét.
Nem kedveli ezt az időszakot. Őszintén megvallva nem a Karácsonnyal magával van problémája, mert tök jó, tök szép, whatever, még csak nem is azzal, hogy az emberek többsége a saját képébe hazudik, amikor azt állítja, hogy jaj, nem azért vett ajándékot, hát ez csak egy kis semmiség, nem erről szól! (Még el is fintorodik, ahogy torzított nyájas hangon elhangzanak ezek a szavak a fejében.) Dehogynem. Materialista világ, presztízskérdés, hogy a szeretet ünnepén ki mire és mennyit költ. De nem. Őt ilyenkor egyedül az irritálja, ha valamelyik kis takony (igen, diáktársairól van szó) képtelen felfogni, hogy hidegen hagyja a dolog és nem fog megkergült kertitörpe módjára ugrándozva szaloncukrot dobálni, mert valaki komolyan elhiszi, hogy ez cuki. Csinálják, még meg is veregeti a hátukat, hogy hát persze. Csak hagyják ki őt ebből.  
 - A javaslatom: kocsmatúra – fordul Eszterhez, bedobva az ötletet, ami eldönthetné az állandó vitát szülő kérdést, miszerint hova menjenek. – Beülünk, megiszunk valamit és ha nem tetszik, tovább állunk. Ha tetszik, talán két valamit is ihatunk. De ha mocsok drága, te fizetsz.
Közli feltételeit; vitathatatlan úriember a tag, én mondom. A főváros ezen részén párméterenként sorakoznak a bárok, így hát a túra része sem lenne túl megterhelő történet. Hogy hogy jutnak majd haza, az egy olyan problémakör, amivel majd aktualitásában ráérnek foglalkozni.
 - Tessék, kezdetnek ez jónak is tűnik – biccent fejével egy középszerűnek tűnő hely irányába, majd úgy lépdel, hogy a bejárat felé navigálja a lányt. – Mit iszunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=784266#post784266][b]Szelniczky Mínea - 2019.12.18. 04:56[/b][/url]

Őszintén nem tudni, honnan ez az újonnan lelt nagylelkűség. Még készülődés közben is ezen gondolkodik, bár kapkodni egészen biztos nem fog – pár perc késés bárhol előfordulhat, barátok közt pedig szinte természetes. Főleg, ha ő tesz tulajdonképpen szívességet. Egy gyors üzenetet még azért bepötyög, mielőtt sporttáskájára dobná telefonját, és megejtené azt a frissítő zuhanyt, aminél jobban most nem sok mindenre vágyik. Talán egy duplasajtos, jalapeños pizza vehetné fel a versenyt, amit hasa egy halk morgással készségesen meg is erősít. Törölközőjével a kezében és félig pucéran torpant meg, aztán lépett vissza kettőt, hogy felkapja mobilját és újra megnyissa rajta a messengeren csak PoshBoi jelzővel illetett fiúhoz tartozó csevegőfelületet. Az előző, még nem leláttamozott üzenetet megtoldja:
szerzel nekem pizzát, kérlek?
pizzame
sok-sok sajtot és jalapeñot szeretnék, a többi mindegy
téged eszlek meg élve, ha nem lesz, nem érdekelnek a kifogások
no pun intended!
köszi ♡
Mint aki jól végezte dolgát, végre eloldalog a fürdő irányába. Még azt is leírta, honnan rendeljen! A férfiaknak ez a kérdéskör vagy szükségtelenül nagy dilemmát okoz, vagy az első szembeötlő étteremnél intézik jóleszaz alapon, márpedig erre semmi garancia.
Talán nincs olyan közvetlen kapcsolatuk, hogy csak így „ugráltassa” a nagykövet fiát, mégis… okklumenciát fognak gyakorolni, valószínűleg ennél jóval nagyobb falatokkal is meg kell birkózniuk, csak-csak belefér ez az aprócska kívánság. És igazából mindketten jól is járnak, ha az edzés utáni lendület mellé nem társul éhség. Erős kombináció.
 - Na, itt vagyok – jelenti be a magától értetődőt, mindenféle szabadkozást mellőzve, és már nyitja is az ajtót, hogy utat engedjen Polonak. Az ingázás miatt fenntartott fővárosi lakás megnyugtató csendje fogadja őket.
 - Nem volt túl sok kedvem a személyzethez, remélem, nem bánod – utalva arra, hogy egyik tehetős család velejárói sem hiányoznak különösebben, és őszintén, a szülőkkel megejtendő kötelező körök is ráérnek. – Érezd magad otthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=785327#post785327][b]Weiss Arion Ruben - 2019.12.23. 21:52[/b][/url]

- Miért nem megyünk egészen Bécsig? Ott biztos találnál olyat, amitől nem pattog ki a szép bőröd – vigyorog a nőre, szélesen, igazából tökre benne van, hogy menjenek, ezeken az autópályákon szinte rosszul érzi magát. Szűk is, lassú is, hát ha valami emberesebb kocsit akarna, akkor macera macera hátán, így marad, hogy most egy darab európai vacakot hajt, egyelőre ezt is csak bérli, mert egyik sem egyezik ízlésével, meg... egyelőre még nem. Mindjárt honvágya is lesz menten, pedig alig tette le a gép, már rongyolt is a faluba. Falu. Még mindig fintorog rá, még mindig a leghülyébb ötletnek véli, de ameddig csendben és itt gondol rá, senkit nem érdekel, hogyan szidja a sárga földig.
Már jócskán benn járnak a városban, a GPS szerint mindjárt elérik valamelyik böhöm bevásároló központot, amelybe vélhetően elég olyan üzletet pakoltak, amelyben nem csak az ótvaros kínai költözött be. Jó, minden ott készül, ez nem vitás, de mégis. Még turkálóban sem járt sosem, nem itt kezdi el a kísérletezgetést.
- Megjöttünk. Muszáj bemennem?  - teszi üresbe a váltót, leáll az egész gép és kiszáll, már csak azért is, hogy rágyújthasson, de mivel fene eszi azt a jó formáját, megy és ajtót nyit neki közben. Mint valami rohadt inas, ha még a szatyrokat is vinnie kell, márpedig biztos, rohadt mérges lesz.
- Franc kell amúgy? Értem én, hogy az a falu putri, de csak nem ajándéktáskáért másztunk idáig Lacikának – látványosan borzong meg a név említésén, több okból is. Legyen elég, hogy gyerek. Lehet magának is vesz valamit mindjárt, aztán legalább ezzel is le van a gond. Nem épp ünnepies hangulatú, de mindenkinek beszerezte – tehát elküldött valakit értük – amit kívánt, neki erre az évre nincs más dolga. A kocsinak dől, ameddig a nő bármit is dönt és vastagon fúj füstfelhőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=785753#post785753][b]Emir Mahfud - 2019.12.25. 09:36[/b][/url]

Az idei évem javát fotózások és a bemutatók töltötték ki, így kevesebb időm volt a festéssel foglalkozni, de ennek ellenére sikerült egy kiállításnyi anyagot összetennem. A fő téma idén a nők, a női test. Többen álltak nekem modellt és igen sok esetben készült akt is, ami számomra is új irány volt. Idén a legkülönlegesebb alkotásom egy terhes nőről készült fél akt, amit megrendelésre készítettem, de a kiállítás idejére visszakaptam a tulajtól. Tartok a fogadtatástól, még annak ellenére is, hogy közösségi felületeken igen nagy sikernek örvendtek. Igaz ott csak részleteket csepegtettem el, illetve a követőim ott nagyrészt fiatalok, de a kiállításra sok esetben idősebb korosztály érkezik. A galéria pont december 24-re tervezte a megnyitót, mert az nagyon ünnepi szerintük, én viszont tartok tőle, hogy emiatt kevesebben fognak megjelenni.
Most öltönyben állok a galériában kialakított „büfé” mellett és nézem a befelé hömpölygő tömeget, ami nem kisebb, mint szokott. Több ismerős arc is feltűnik, ami minden esetben egy pozitív megerősítés számomra, hogy vannak akik nem csak erre tévedtek, hanem követik is a munkásságomat. A modellkedés miatt igen nagy számban vannak jelen a fiatal korosztály tagjai, leginkább lányok, akik nem a festmények miatt vannak itt, hanem miattam. Természetesen a kötelező közös fotók és autogramok sem maradhatnak el, de ez ezzel jár. Megszoktam.  Mindenki megérkezik, majd egy kisebb nyitóbeszéd után a kiállítás megnyitja kapuit. Az emberek útnak indulnak és halk beszélgetés kezdődik köztük, ami betölti a teret. Próbálok elcsípni egy-egy mondatfoszlányt, ami hol sikerül, hol nem. Iszom egy kortyot a jól megérdemelt pezsgőből, majd széles mosollyal arcomon bevetem magam a tömegbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=785841#post785841][b]Éjféli Veréna - 2019.12.25. 22:57[/b][/url]

Akkor még nem mondta, hogy lemond. Erik jó pár nappal az előtt adta át a meghívót erre a kiállításra, mielőtt kipakolta volna az irodáját. Az a gyanúm, hogy tervezte egy ideje a távozást, de nem akart megijeszteni vele. Hirtelen jött a dolog. Hideg zuhanyként, vagy mint mikor egy mozdulattal letépik a sebtapaszt. Ennek ellenére most itt vagyok. Eljöttem mert ez végtére is egy ajándék és én nagyon régen kaptam ajándékot bárkitől. Egy múzeumban megrendezett kiállítással egybekötött társasági eseményre lettem hát hivatalos volt főnököm által. Fekete, szűkre szabott de diszkrét ruhámban, hozzá illő magassarkú cipőmben lépek be a karácsonyi fényekben pompázó épületbe. Zöld szövetkabátomat leteszem a ruhatárban, majd felsétálok a rendezvény helyszínére. Mennyi ember! Mind idegen és mind itt nyüzsög körülöttem. Talán mégsem volt olyan jó ötlet eljönnöm. Zúgolódnak gondolataim, miközben egy mellettem elhaladó pincér a tálcájáról egy pohár pezsgőt nyújt át nekem. Biccentéssel megköszönöm, majd gyorsan megiszok belőle egy kortyot. Nem vagyok hozzászokva ekkora tömeghez. Megrémít, hogy ennek a sok egyénnek akármelyike felismerhet. Hiszen vannak itt magas beosztású aurorok, politikusok, hírességek és ki tudja talán az alvilág félvilági besúgói is közéjük keveredhettek. Minden esetre úgy helyezkedem, hogy lássam a kijáratot ha menekülnöm kell. A fal mellé húzódva szemlélődöm, így legalább egy oldalról nem kell tartanom esetleges támadástól. Ennyi év szökéssel a háta mögött az ember már tudat alatt cselekszi meg alapvető önvédelme lépéseit. Így míg bepozicionálom magam azért figyelek és fülelek. Kíváncsian kémlelve a környezetemet. Vörös hajam hátam közepéig leomlik, sminkem épp csak annyi, amennyit ez a nívó még elbír. Mégis úgy érzem egész lényemmel kilógok az itteni társaság javából. Ezért sem vegyültem el közöttük egyelőre. Csak figyelek és várakozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=785994#post785994][b]Blair Salomé Crawford - 2019.12.26. 19:50[/b][/url]

Azért még mindig azok a partik a legjobbak, amiket nem neki kell szerveznie. Lehet, minőségileg nem mindig (pedig vannak nála még jobbak és tapasztaltabbak a piacon) azt kapja, amit vár, de nézzük a jó oldalát - a szervezéssel járó problémák és felelősség sem az ő vállát nyomja. Mióta ezzel foglalkozik jobban tudja értékelni ezt a gondtalanságot, ami korábban - az egyetem és tanulmányai alatt olyan magától értetődő volt. Igazán fantasztikus nem tudni annak pohár pezsgőnek a márkáját, amit leemel tánc közben a tánctér szélén lassan sétálgató pincérek egyikének tálcájáról. Nem ő rendelte, nem ő szállíttatta le - ő csak elfogyasztja, remélhetőleg nemsokára egy kellemes társaság kíséretében.
Egy budai újépítésű pub tág alagsori helyiség-együttesébe rendezték a bulit, amely valamilyen eseménynek az after partyjaként funkcionál, csak Blair épp azt nem tudja, hogy mégis milyen eseményé. A VIP belépőt ugyanis, amely vékony csuklóján karkötőként elegáns pezsgőszínű selyemszalag formájában pihen, kártyán nyerte két napja. Nos, ez ilyen.
Részegnek még messze nem részeg, de tagadhatatlanul nem ez az első pohárkája, így derűs, felszabadult mosollyal az arcán sodródik vissza a táncoló varázslók és boszorkányok közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786049#post786049][b]Machay Menta Sonja - 2019.12.27. 01:36[/b][/url]

Weiss Arion Ruben
well well
Valaki tökre azt hazudta neki, hogy így karácsony után majd csökken a boltokban a tömeg, meg több lesz az akciós csecsebecse. Nos, ez a mellékelt ábra szerint baromira nem igaz, de Sonja benyelte, szóval itt van, hogy vázát nézzen. Jelenleg ugyanis nincs neki, hiszen egész eddig hihetetlenmód ágállt azellen, hogy beszerezzen egyet, mondván úgysem vesz soha vágott gazt, manapság ugye meg mégis kitől kapna?
Nos. Kapott. Úgyhogy az idegességét visszaküldve oda ahonnan elő szokott törni kapja magát hogy keressen egy értelmes boltot, ami nem zár be este nyolckor. Ott aztán majd jól megfogja az első ronda vázát amit talál, megveszi és hazamegy vele. Hülye rózsák.
Ilyen csodálatos hangulatban vágtat végig a sorok között, majd áll meg egy polc takarásában, hogy kibogarászhassa melyik a legolcsóbb választás. Kerek, szögletes, lapos, magas, közepes, üveg, kerámia, mi a lótüdőért van ennyiféle? Körülötte a vásárlók hada hömpölyög (amiket ugye megígértek hogy nem lesznek...), neki pedig eléggé kezd elege lenni a zsivajból, frusztrált is meg minden, így csak fogja magát, és felkap egy random üveghengert, aminek nincs lezárva mindkét vége, és köszöni, ő itt végzett. Ellép a polctól, fordultában nem is nézve ki van, vagy van-e egyáltalán valaki mögötte. De ugye, miért ne lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786326#post786326][b]Emir Mahfud - 2019.12.28. 16:13[/b][/url]

Nos a délutáni programunk eléggé rövidre sikerült, ami valószínűleg Liának tudható be. Igazság szerint tökre megértem Myrat, hogy nem szeretett volna tovább ott maradni, így mikor feldobta a távozást, én azonnal bele is mentem. Miután a koritkat leadtuk és újra biztos talajon álltuk elsétáltunk a kocsimig, majd meg sem álltunk Budapestig, azon belül pedig a lakásomig. Mivel már nem először jár nálam Myra, így elég otthonosan közlekedik, mindenről tudja, hogy mi merre található.
- Kérsz valamit inni? – kérdem, miközben a kulcsaimat felakasztom a helyükre és a kabátomtól is megszabadulok. Az előszobában még leveszem a cipőmet, majd a konyha felé araszolok. A szekrényből kiveszem a megfelelő számú poharat – ennek függvénye, hogy Myra kért-e – majd töltök a szobahőmérsékletű Nesteaből. Nagyjából egy húzásra meg is iszom, majd a nappaliba lehuppanok a kanapéra.
– Na Myracska, mit szeretnél csinálni a nap további részében? Rendeljünk valami kaját, nézzünk filmet? Esetleg valami más? – kérdem, miközben zsebemből próbálom kivenni a mobilomat, amit ezután az asztalra helyezek. - Esetleg ebben a sorrendben? - mosolygok rá a lányra, majd egy gombnyomással teszek be egy kis zenét. Nem szeretem a csendet, kivéve mikor festek. Akkor mondjuk még a víz csepegését is lehet hallani, ha nem zárom el véletlenül teljesen a csapot. Akkor arra van szükségem. Az egyik szoba a műhelyem, ott kb. nincs egy szabad felület se, ahol ne lenne vagy egy kép a falnak támasztva, vagy valamilyen eszköz. Igaz az egész lakásban mindenhol megtalálhatóak annak nyomai, hogy festek. Azonban azt nem lehet elmondani róla, hogy kuplerájos lenne. Mindig makulátlanul tiszta és rendezett, ami miatt sok esetben megkaptam már egy bizonyos nem túl kedves jelzőt.