Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ráérős léptekkel gázol a pár centi hóban, a szállingózó pihék megtelepszenek szövetkabátjának vállrészén és sapkáján, lassan eláztatva a ruhadarabokat. Nem zavarja a hideg, ahogy a tintaszínű égen megannyi ragyogó csillagra felnézve a szempilláján megülő cseppek sem. Az viszont túlzás, hogy odalenne ezért az időjárásért, mindenesetre a friss, érintetlen hó fedte táj szépségét elismeri.
Talán lenne jobb elfoglaltsága így estére, mégis inkább vágyik ki, császkálni egy kicsit a csendes, kellemes környezetben, mint az ilyenkor kissé nyomasztóvá váló, ódon falak közt tengődni. Ráadásul azok az átkozott festmények mindig akkora zajt csapnak, ha véletlen nagyobbat szusszan és fel meri ébreszteni őket, micsoda álnok tett! Idekinn viszont nem zavar senkit, és bizonyára Tristan nyugalmát sem fogja senki útját állni. Kesztyűs kezeit mélyre süllyeszti zsebeiben, a hűvös szellő ellen védekezve enyhén felhúzott vállakkal sétál céltalanul, egyre csak az erdő felé közeledve. Épp egy hete, hogy megérkezett az iskolába, és még mindig annyi felfedeznivaló vár rá, nem mondhatnám, hogy alaposan körülnézett a fiú, hamar érdeklődését veszti, igazság szerint. Most sem ez az elsődleges mozgatórugója a kitérőnek.
Csupán a véletlennek köszönhető, amiben egyébként nem igazán hisz, hogy arrafelé viszik lábai, amerre egy diáktársa már korábban kitaposta útját. Hajtja a kíváncsiság, hogy is lehetne másképp, így követi a lábnyomokat, és egy kis szakaszt letudva a távolban derengő fényt is észreveszi. Már majdhogynem kárörvendve elmosolyodik, hogy rajtakapott valakit valami rosszaságon, amikor közelebb érve egy egyértelműen hóemberépítő akcióba ütközik.
- Hm, nem lett volna ésszerűbb még világosban nekiállni? – pálcája fénykörében láthatóvá válik a mindig unottnak tűnő arckifejezés, és a szája sarkában bujkáló halvány mosoly. Persze, hogy beleköt, bár az is kétségtelen, hogy így izgalmasabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egykedvűen veszi át a nevével ellátott pólót, át is öltözik rögtön; az biztos, hogy az első tőle eligazítást kérő akárkit követően meg is szabadul a ruhadarabtól – és miközben ilyesmiket tervel ki, Kamilla a kezébe nyom egy adag szórólapot. Szenvtelen pislantás, szemöldöke kérdőn emelkedik, ajka cinikus félmosolyra húzódik. Komolyan?
Megvonja vállát, majd mivel a lány is visszatér feladataihoz, Tristan is beleveti magát a forgatagba, még ki is oszt pár szórólapot. Egészen pontosan egy párat, majd hátrales, és mivel senki nem figyel és már amúgy is kellőképp elveszik a tömegben, az épp előtte elhaladó srác kezébe nyomja a színes lapokat, előad valami rizsát arról, hogyha kiosztja maradéktalanul, annál a sátornál – tetszőlegesen rámutat a legközelebbire – ajándékot kap. Ha nem, majd az önkéntesek biztos segítenek.
Gyors váll lapogatás, majd ezzel a lendülettel le is veszi a nevét és nem kívánt munkakörét jelölő pólót, begyűri térdnadrágja oldalába, mert hát az ingyen cuccokért valamivel bizonyítani is kell, hogy ő márpedig kőkeményen tolja a bizniszt. Nyilván.
Most egy félig üres – vagy félig teli? – üveggel a kezében andalog, mindenét beborítja a színes por, a pucér felsőtestétől a derekán lógó önkéntes pólón át a cipője orráig. A háttérben szóló koncert aktuális számának dallamát dúdolgatja, néha félhangosan énekel, majd csuklik egyet. Hamar kiszúrja a pihenő Kamillát, hátulról közelíti meg, és azon túl, hogy elállja előle a nem is olyan sokára nyugovóra térő nap utolsó sugarait, beletúr hajába, hogy az összes benne megrekedt színes izét a lányra szórja.
 - Bocsi, meg tudnád mondani, hol találom azt az izét, tudod..? – mutatóujj megemelve, túljátszott koncentrálás, közben pedig le is vágódik a lány mellé. Jól hozza a szerepet, körülbelül ennyire szokott konkrét lenni a nép a tudni kívánt dologgal kapcsolatban, aztán még nekik áll feljebb. – Szóval, hogy ment?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hazalátogatott pár napra húsvét alkalmából – csak tudná, milyen indíttatásból jutott egyáltalán eszébe. Semmi sem változott azóta, hogy legutóbb otthon járt volna. Apja az ünnepekre hivatkozva a szokásos mennyiség legalább másfélszeresét fogyasztotta, mintha csak ehhez hasonló béna kifogásokra támaszkodhatna...  Szóval abban a csekélyke időben is inkább járta a várost, és látogatott el mindenféle érdektelen helyre, minthogy családja körében kelljen szenvednie az ilyenkor szokásos, fárasztó szarságokkal, tudjátok, a ’jaj, hogy megnőttél!’, ’milyen az iskola? Van már barátnőd?’ és társai. Isten ments.
Most pedig levezetésképp a magyar főváros egyik fancy romkocsmájában időzik, amit egészen megkedvelt az országban tartózkodása óta. Bár már láthatóan nem szomjas, baljában egy majdnem teli korsó, jobbjában pedig egy mikrofon. Karaoke est van; néhány borzasztó előadás után úgy döntött, átveszi az irányítást. Gyanúsan elkezdett megfogyatkozni a társaság, aztán meg komolyan félti érzékeny hallását.
Taps és füttyögés kíséri első előadását. Önelégülten vigyorog, majd kiválasztja a következő számot, az állványra teszi mikrofonját, és ismét rákezd. Meg sem várva, hogy elcsendesedjenek, arra pedig egyáltalán nincs tekintettel, hogy valaki esetleg szintén szeretné megmutatni nem létező tehetségét. Inkább elszórakoztatja egész este az összeverődött jónépet, legalább finanszíroznak neki még egy-két kört is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy nyomja, mintha csak a zuhany alatt lenne. Szobatársait amúgy is rendszeresen örvendezteti magánkoncertjeivel, minél nagyobb az ellenállás, annál hangosabban, természetesen. A kezében lévő korsó az instrumentális részek alatt elég rohamosan fogy, boldogan fogadja az utánpótlást az első sorokból; legalább nem kell elvergődnie a pultig, és még ingyen is van. Bezzeg a lakótársai... ők is igazán értékelhetnék ennyire azt a csodás hangot, ha már semmi más pozitívval nem tud szolgálni egyébként.
Indokolatlanul jól szórakozik egyébként, nem is úgy néz ki, mint aki zárás előtt szándékozna elhagyni kis helyét a színpad kellős közepén – a masinát állítgató és valamiféle műsorvezető szerepben tetszelgő férfi is unott fejjel arrébb vonult már, hogy a távolból küldözgessen szúrós pillantásokat a rellonos felé. Nemhogy örülnének az alkalmazottak, amiért ilyen király forgalmat csinál, de most komolyan!
Szám vége. Kézfejével törli meg száját, közben máris nyúl a következő pohárkáért, amikor közvetlen közelről megszólítják. Nem a nevén ugyan, de még így is kihallja a kisebb tömegből az ismerős tónust. Tekintete a lányra villan; a jelenléte és az általa használt megnevezés is vigyorgásra készteti, hát még az öltözéke.
 - Gagyi volt a buli, improvizálnom kellett – megvonja vállát. Mintha semmiség lenne, ugyanakkor arckifejezése inkább arról árulkodik, hogy a legnagyobb arcnak tartja magát az egész földkerekségen. Nem hagyják csacsogni, indul a következő lerágott csont, amit nagy vinnyogás kísér és Tristannel együtt többen énekelni kezdik a szöveget. Néhány rendkívül menő táncmozdulatot kíván aktuális muzsikánk, és a vérében zubogó italmennyiség; a szám közepe táján Kamilla felé nyújtja kezét, hogy ha akar, csatlakozzon hozzá. Szemrevaló teremtés, ha mást nem, háttértáncosnak...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már épp megvonná vállát, és visszahúzná kezét Kamilla totojázására, ha nem, hát nem alapon, amikor végre belekapaszkodik. A mestertanonc lenyomja az imént látott tánclépéseket újra, teljesen beleéli magát a fiúbandák aranykorának egyik műremekébe, és visszatérve az állványhoz várakozásteljesen pillant végig a lányon. Mi lesz már? Ez mind a nagy mozgáskultúra? Milyen kviddicses ez..? Khm, Ő.
Akadnak mozdulatok, amiket szívesen megtanítana neki – ilyesmi gondolatok járnak enyhén betompult buksijában, mikor a lány egyszer csak fogja magát, és bekúszik elé. Tenyere továbbra is a mikrofonon, és mivel jóval lassabb a reakcióideje, mint ahogy arra számított, egy pár pillanatig Kamilla szinte a karjaiban bitorolja el trónját – az is megeshet ugyan, hogy Tristan kihasználva a helyzetet, szándékosan nem mozdul.
A kezébe nyomott pohárra csak értetlenül felvonja szemöldökét, ekkor már kénytelen hátrébb lépni, közben vet saját italára is egy pillantást. Elhúzza száját; az imént említett unottan terpeszkedő műsorvezető arc asztalára teszi le a kiürült poharat, sajátját pedig meghúzza. Homlokát összeráncolja, karjait mellkasa előtt keresztbe fonva duzzog, akár egy ötéves kisgyerek, akitől elvették a játékát – ugyanis pontosan ez történt, kérem alássan. Az teljesen más kérdéskörbe tartozik, hogy a lánynak meglepően jó hangja van. És csak akad itt némi ritmusérzék is, mhm.
Valahogy elfojtja magában a vágyat, hogy beleénekeljen az előadásba, ami egyébként tetszik neki, arcáról ezt olvasnád le utoljára. A szám végeztével tapsol négyet, közben már be is állítja a következőt, majd nemes egyszerűséggel arrébb tolja Kamillát. Gyors torokköszörülés, közelebb lép a mikrofonhoz, és már neki is kezd nagy kedvencének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mi mást is csinálhatna az ünnepek közeledtével annak érdekében, hogy messziről elkerülje a minden sarkon kialakuló őrültekházát, minthogy megragadjon minden alkalmat a menekülésre – és nyilván a kocsmázás sem utolsó motivációnak, pláne, ha olyan kivételes társaságban tehet ilyesmit, mint korábbi csapatkapitánya. Nagyot slukkol tekert cigijéből, az orrán fújja ki a füstöt, hogy közvetlen utána még egyet beleszívjon, hiába égeti már az ujját a parázs melege a szűrő közelében, majd hanyag mozdulattal elhajítja a csikket és kabátzsebébe csúsztatja meghűlt kezét.
Nem kedveli ezt az időszakot. Őszintén megvallva nem a Karácsonnyal magával van problémája, mert tök jó, tök szép, whatever, még csak nem is azzal, hogy az emberek többsége a saját képébe hazudik, amikor azt állítja, hogy jaj, nem azért vett ajándékot, hát ez csak egy kis semmiség, nem erről szól! (Még el is fintorodik, ahogy torzított nyájas hangon elhangzanak ezek a szavak a fejében.) Dehogynem. Materialista világ, presztízskérdés, hogy a szeretet ünnepén ki mire és mennyit költ. De nem. Őt ilyenkor egyedül az irritálja, ha valamelyik kis takony (igen, diáktársairól van szó) képtelen felfogni, hogy hidegen hagyja a dolog és nem fog megkergült kertitörpe módjára ugrándozva szaloncukrot dobálni, mert valaki komolyan elhiszi, hogy ez cuki. Csinálják, még meg is veregeti a hátukat, hogy hát persze. Csak hagyják ki őt ebből.  
 - A javaslatom: kocsmatúra – fordul Eszterhez, bedobva az ötletet, ami eldönthetné az állandó vitát szülő kérdést, miszerint hova menjenek. – Beülünk, megiszunk valamit és ha nem tetszik, tovább állunk. Ha tetszik, talán két valamit is ihatunk. De ha mocsok drága, te fizetsz.
Közli feltételeit; vitathatatlan úriember a tag, én mondom. A főváros ezen részén párméterenként sorakoznak a bárok, így hát a túra része sem lenne túl megterhelő történet. Hogy hogy jutnak majd haza, az egy olyan problémakör, amivel majd aktualitásában ráérnek foglalkozni.
 - Tessék, kezdetnek ez jónak is tűnik – biccent fejével egy középszerűnek tűnő hely irányába, majd úgy lépdel, hogy a bejárat felé navigálja a lányt. – Mit iszunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kevesen tudják megtűrni helyenként éles és általánosan érdektelen stílusát, és teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, Eszter miért barátkozik ilyen suhancokkal. Biztosan akadnak irigyei is, és bár erre a lányon kívül senki nem tud igazán választ adni, azért számításba kell venni, hogy kötetlen és elvárásoktól mentes bármilyen jellegű kapcsolatra a rellonoson kívül aligha akadna megfelelőbb egyén. Nem kérdezősködik, mert nem kíváncsi a céltalan szócséplésre és kifogásokra, nem lohol senki nyomában, mint egy kuncsorgó kiskutya, viszont tökéletes lelki szemetesláda, félelmetes ügyességgel tud jól időzített pillanatokban hümmögni és bólogatni, ha valaki mégis úgy határoz, hogy feltétlenül ő az az ember, akinek tudnia kell a magánéletét érő súlyos problémákról. 186 cm, 83 kg, még megtoldja a farka paramétereivel és kész is a tökéletes Tinder profil-leírás.
Hagyja tehát magát kihasználni? Ugyan. A papucs, birka és ehhez hasonló, ideillő jelzők lennének az utolsók, amiket Tristanra lehet aggatni. Amíg kényelmes a szituáció, gond nélkül el van, viszont… nem egy ragaszkodó típus, finoman és nőiesen kifejezve.
Fontos tisztázni, hogy mindez természetesen nem azt jelenti, hogy bármi is lenne kettejük közt Eszterrel, ahogy azt sem, hogy a hasznot keresné a lány társaságában. Jól szórakozik? Igen. Ennyi elegendő? Bőven.
 - Kedveske sem kifejezetten – halvány, féloldalas mosolyt ereszt meg, ahogy mozdítja könyökét, hogy teret adjon az ex-eridonosnak karolás tekintetében. – Csak lefektettem a szabályokat.
Az ember nem pazarol, ha nincs miből. A felé villantott mosolyra égnek emeli a tekintetét, egy leheletnyit szélesedik a szája sarkában megbújó görbe.
 - Végül is, mit szarozzunk, ha el kell ázni… - sóhajt fel majdnem hihető gondterheltséggel, ahogy Esztire, majd az itallapra les. Hümmög. – Egy korsó világos sört és egy 62-es tátra felest szeretnék kérni. - Akkor kezdjük. Nem kér a lány helyett, mégsem akkora gentleman ő ugyebár, illetve tartja olyan önállónak a másikat, hogy nincs szüksége férfiúi pátyolgatásra – ilyen formában legalábbis.
– Mi a mai cél? Bút felejtünk, együttes erővel utáljuk a karácsonyt vagy… csak szórakozunk? – veszi kezébe a felespoharat bűntársához fordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Oké, elnézve a kölköt, még én is rábólintanék. De csak ha szobatiszta. A kutya. Meg te is. És te eteted, sétáltatod. Bár a névválasztás nem tetszik. *tikk*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Na, ne nézz már ilyen bután, mintha anyádék nem szoktak volna.. khm, keménykedni *Eszter szavai!* egymással.  

*pislog* Egész értelmes ez a kölyök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A rellonos kifejezetten érdekes legilimencia-tanulmányként szolgálhat mágiája által elfojtott érzelmei apropóján. Semmi nehézségbe nem ütközik az, aki bármilyen elvont ötlettől vezérelve úgy határoz, tesz egy rövid kiruccanást elméjében. Azonban hogy mit kezd abban a szokatlanul üres, csupán gyenge impulzusokkal tarkított sivatagban, amihez hasonlítani lehetne tudata küszöbét… Nos, az ugye már más kérdés.
Nem kizárt, hogy a normálistól merőben eltérő közeg elsőre kifejezetten elrettentő lehet. Általánosságban elmondható, hogy nem azzal kezdi a bemutatkozást, hogy „helló, klinikai értelemben tulajdonképpen pszichopata vagyok, wanna hook up?”, sőt, orvosain túl elég ritka, hogy ez a téma kerüljön terítékre, így Eszter számára is mindenképp váratlan tapasztalat volt első alkalommal.
És talán sokadikra sem kellemesebb.

Tudja, hogy állítanak róla egyet s mást; a Bagolykő igazából egy iskolának csúfolt pletykafészek, ahová csúnya embereket nem vesznek fel, egy rakás szélsőségesen családcentrikus és helyenként apakomplexusos tinilánnyal, és egyéb stikkel küszködők kompániája. Lásd, prefektusi jelvényt adtak a kezébe. És azóta sem vették el…
Egészen szórakoztatónak találja egyébként a szóbeszédeket, és ha nagyon unatkozik, előszeretettel adja is mások alá a lovat. Nyilván ezért szeretik annyian. Oh. Mindegy.
 - Mit is mondhatnék, feláldozom magam a szent cél érdekében – bólint, lubickolva további két pillanat erejéig a mártír szerepkörben. Helyet foglal a bárszékek egyikén, míg elkészül a kért koktél. Ha tartják magukat a tervezethez és úgyis továbbállnak, felesleges elkényelmesedni és az alkoholellátó ponttól túl messzire húzódni sem lenne bölcs döntés. Felespoharát koccintja Eszter koktéljához lusta mozdulattal és le is húzza annak tartalmát. Felrezzen felsőajka a szesz maró íze nyomán; nem fintorog kirívóan, de azért ez nem is a legenyhébb indítás.
 - Mindent bele akkor hát! – Nagy az egyetértés, szóval baj már nem lehet. Talán egy kissé el is puhult, túl könnyen hagyja magát belerángatni mindenféle balhéba.
Mint például a kviddics volt. Cinikusan nevet fel. – Kviddics? Az éppenséggel nincs, úgy fest, elég volt velünk egy idény. Úgy általában véve is csak a szokásos, emberek jönnek-mennek, és mindenki a karácsonyi bálra nyáladzik már most.
Égnek emeli tekintetét olyan becsmérlőn, ahogy csak tőle telik. Bár pár percig megfeledkezett az ünnepek létezéséről is, most megint teljes erőbedobással utálja.
 -  Az aurortanonci valahogy sokkal izgalmasabban hangzik… - félmosollyal arcán les fel, át is adva a stafétabotot valamikori csapatkapitányának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A korláton könyökölve szív mélyet cigarettájából, miközben bámul maga elé, anélkül, hogy tulajdonképpen felfogna bármit is a tájból. Nem szívbajos a srác, őszintén szólva a legkevésbé sem érdekli, ha valami elsős kis takony beköpi, vagy véletlen pont most tévedne a környékre egy tanár. Jól megdorgálják, hogy mennyire csúnya, rossz dolog és tilos az iskola területén dohányozni – mintha nem történnének ennél sokkal komolyabb kihágások is az orruk előtt. Prefektusként példát kéne ugyan mutatnia, de mivel rámorrant minden alsóbbévesre, akik idekint lebzseltek, mondván, neki most nagyon fontos megtárgyalnivalója van háztársnőjével, aki egyébiránt szintén prefektus, úgyhogy ne is fontolgassák az ellenkezést, mert a végén még jóval több időt tölthetnek el szerény kis társaságukban… az alagsor valamelyik eldugott helyiségét sikálva. A nyelvükkel. Szóval igen, a jelvény jelentette hatalom látszatát kihasználva felszabadította maguknak az erkélyt, már nincs kinek példát mutatni. Shame.
Amennyire kényelmes az iskolában elherdálnia az életét, annyira teszi most frusztrálttá a tény, hogy valószínűleg megint évet fog ismételni. Nem mintha kifejezetten ambiciózus célokat űzne egyébként, de kezdi fárasztani ez az egész.
 -  Mi vonz annyira az ereklyékben? – teszi fel a kérdést hosszú percek elteltével, mialatt lehet, hogy a lány beszélt hozzá, Tristan nem igazán reagált, vagy fogott fel belőle bármit is valójában. Van egyfajta tehetsége ahhoz, hogy kiszúrja a hangsúlyt, ami után szükségeltetik egy megerősítő hümmögés, hogy igen, még ott van és tökre figyel is; és általában tényleg odafigyel, még ha különösebben nem is feltétlenül izgatja a happening. Váratlanul hathat az érdeklődése, de nem érdemes a mögötte meghúzódó indíttatást keresni. Ha tudatában van, se fogja megosztani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ha szorult volna belé egy cseppnyi bizonyítási vágy, vagy bármiféle kényszer, hogy megvédje oly’ féltve őrzött férfiúi büszkeségét, de legalábbis, ha eljutnának tudatáig a lány szavai, biztosan felajánlaná, hogy szíves-örömest bemutatja saját falhoz nyomós és egyéb készségeit… Így azonban csak ösztönösen morran halkan, egy kis legyintő gesztust téve lustán lógó kézfejével, az ujjai közé tűzött szállal. Esetlegesen szóvá tenné a nagy rajongást, de érdektelensége megkíméli Kisombit a cukkolástól.
Oldalra fordítja arcát és felnéz a közeledésre, rezzenéstelen kifejezéssel tűri a vizslatást, és hogy kivegyék kezéből a nikotinfüggősége csillapítására már-már melankolikus nyugalommal szívott cigarettát.
- Érezd magad megtisztelve – bólint egyet megerősítésképp, ahogy visszatulajdonítja a szálat, aztán kurtán felnevetve folytatja. – Egyébként őszintén kételkedem, lehetséges- e ez egyáltalán. Zavarba hozni Ombozi Borókát. Egészen úgy hangzik, mint egy challange. – Szórakozottan löki el magát a korláttól, csak hogy ő is pozíciót váltson, háttal, a csípőjével támaszkodik neki újra. Egyiküktől sem sajnálták a porciókat, amikor magabiztosságért álltak sorban, ez kétségtelen – még ha az emögött meghúzódó okok jócskán különböznek is.
Igazzá akarom tenni a legendákat.
Egy hosszú pillanatig csendben figyeli a lányt. A szavak mélységes őszintesége és a végtelen ambíciók mögött meghúzódik valamiféle gyermeteg naivitás, ez pedig megmosolyogtatja. Kicsit hitetlenkedő, de nem kifejezetten kinevető.
- Igazán elbűvölő – tárgyilagos, egészen szórakozott kijelentés. Nem szándéka lekezelően viseltetni Boró életcéljai felé és biztos benne, hogy a lány már hozzászokott, hogy reakciói nem az általános lelkesedés-fokozaton égnek. És amúgy sem tűnik sértődékeny típusnak. – Már a hatalomvágyon túl. – Nevetős szussz. – Van olyan legenda, ami régóta a bakancslistádon van? – Érdeklődik tovább. Igazából lenyűgözi mások elszántsága, van valami furcsán megnyugtató abban, ha valaki ódákat zeng az általa kiemelkedően kedvelt dolgokról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kecsegtető és egészen visszautasíthatatlannak hangzó ajánlat, ez kétségtelen. Vigyorogva sandít oldalra; ha nem tudná, hogy nem így van, azt hinné, flörtölnek vele.
 - Majd máskor – hárít. Egy mélyet és egy rövidebbet szív a cigarettába, inkább már annak szűrőjébe, és orrán fújja ki a füstöt, ahogy komótosan elnyomkodja az erkély korlátján a parazsat. – Vedd úgy, hogy kapsz egy kis egérutat, hogy rákészülhess. – Jókedvűen, halkan felkuncog, szórakozottan csillan a mélyzöld tekintet. Nehéz megállapítani, hogy a bolondját járatja- e háztársával és a tíz percen belül már nem lesz annyira izgalmas, hogy emlékezzen a dologra, vagy ezúttal komolyan beszél. Esetlegesen csak úgy sejti, ezzel valamelyest kihozza a sodrából, mert hát mégis hova gondol, hogy Őtökéletességének helyzeti előnyre lenne szüksége?
Ugyanakkor jelenleg, egy üres erkélyen, valamirevaló nézőközönség nélkül nekiveselkedni egy ilyen küldetésnek? Kérlek… Ennél azért jócskán rafináltabb. Fontos a lehetőségek és korlátok felmérése, mielőtt beleáll az ember egy fogadásba tulajdonképpen, még ha azzal nem is nyer többet, mint csupán azt, hogy elmondhatja magáról, hogy győzött. És hogy zavarba hozta Ombozi Borókát. Egészen hangzatos titulus lehetne ez; Tristan Devereux, hetedéves bájitalkeverő szakos mestertanonc, rellonos prefektus, és a tag, aki zavarba hozta Omboziék legkisebbikét. Na, majd!
 - Azon túl, pontosan. Ha megelégednél ennyivel, nem beszélnél ilyen szenvedéllyel róla – bólint egy aprót ahelyett, hogy égnek emelné tekintetét a fellengzősség hallatán. Igazából ebben az iskolában két jellembeli kategória létezik: vannak, akik fenemód el vannak szállva és kiskirályt meg királynőt játszanak, és azok, akik teljesen életképtelenek, ennek pedig végtelen alkategóriáját jegyezhetjük. Elesnek a saját lábukban, minden második pillanatban zavarba jönnek valamitől, nem mernek megszólalni, vagy éppen hogy megállás nélkül orbitális faszságokat zagyválnak összefüggéstelenül. De valójában, ha nem szokott volna hozzá Boró attitűdjéhez, akkor sem különösebben akadna fenn rajta.
Az eddig pótcselekvésként ujjai közt forgatott csikket most hüvelykjére gördíti, hogy egy precíz, mégis végtelenül lusta mozdulattal a távolba pöckölje.
 - Hm – pár pillanatig még ízlelgeti a sztorit. Ellöki magát a korláttól, tesz egy apró fejmozdulatot az ajtó felé jelzésképp, hogy ideje továbbállni. Hűvös van. – Kíváncsi lennék, mennyi a túlcsicsázott körítés a kincseket övező történetekben. Nyilván bizonyos mértékig kell ez az idealizálás, hisz ez teszi őket legendákká, különben mi lenne? Egy vénember kísérleteinek véletlen sikereként teremtett kavics. – Nem a legfelemelőbb ez a realista szemléletmód, de távol álljon tőle, hogy energiát fektessen a lány szenvedélyének lekicsinylésébe; az ereklyék komoly mágiával rendelkező tárgyak, ez vitathatatlan. – Így valóban elég lame. Hogyha valaha feltalálok valami brutál nagyhatalmú löttyöt, rád bízom, hogy olyan helyre rejtsd, ahol senki nem találja meg, és olyan sztorit rittyents hozzá, amivel az összes ereklyevadászt tutira behálózod. – Már-már nosztalgikus a vigyor, ami kiül arcára, ahogy zsebébe süllyeszti kezeit és a lány oldalán belép a kastélyba.