Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A telefonom azóta, hogy itt vagyunk, csak hébe-hóba működik, leginkább akkor, ha épp kedve van hozzá, egyébként meg b*szhatom, mert legfeljebb asztaltámasznak jó, vagy arra, hogy nekivágjam valakinek.
A Rellonkörlet hátrahagyása óta ki-be kapcsolgatom, harsog is az üdvözlő- és elköszönő zene - asszem nem kell külön elmondanom, hogy mennyire unalmas és idegesítő -, és próbálok felcsatlakozni az internetre, hogy annak csodás, ám nem túl legális bugyraiban találjak valami működőképes streamet, és míg kajálok, élőben nézhessem a soron következő kosármeccset. Ja, tudom, az aranyvér szégyene vagyok. Bele se kezdj, hallottam már párszor. Mindenesetre amint lesz egy kis szabadidőm, úgy értem, amit nem henyéléssel, kviddiccsel meg kajálgatással akarok eltölteni, meg kell nézetnem a telefon rúnáit. Lehet lemerültek.
Csak a zöld-ezüst ház asztalának közepénél pillantok fel, mikor megállok a helyem előtt, és kifejezéstelen arccal az ott ülő lány hátára emelem unott tekintetem. Várok egy percet, hátha a csaj a segítségem nélkül is veszi a lapot, de gyanítom, se az aurám, sem pedig az illatom nem elegendő ahhoz, hogy feltűnjön neki, söprés van.
Aztán újra megnyomom a telefon bekapcsológombját, és a szolgáltató dallamát követően megbillentem a fejem.
- A helyemen ülsz, princess - közlöm vele az egyértelműt, ha esetleg lemaradt volna a hírről, hogy Vajdáék in da hausz, és mivel jó napom van, úgy döntök türelmesen megvárom, amíg az összes morzsájával együtt arrébb költözteti a seggét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Figyelem ahogy hátrafordul, azt is, ahogy arra a tipikus mosolyra húzza a száját, amitől a vérnyomásom mindegy hol vagyok és ki váltja ki belőlem, de a pillanat törtrésze alatt szökik az egekbe. Viszonzásképp én is elmosolyodom, még a számszéle se reszket meg, de amint visszafordul a száraz kenyeréhez, kénytelen vagyok eleget tenni testem akaratának, és állkapcsomat balra-jobbra megmozgatva kiropogtatni befeszülő nyakamat is. Hát komolyan, mi a f*sztalicska van itt?!
- Drágám - oldalasan dőlök mellé, és szabad kezemmel a kenyérmorzsái mellé tenyerelve, bájos mosollyal hajolok be az intimszférájába. - Esetemben nyilvánvalóan nem képességbeli problémákról van szó. Tudod, mióta ennek a kastélynak vagyok kénytelen a dohos levegőjét szívni, itt ülök. Tiszta, ugye?
Ami őt és kinyilatkoztatott képességeit illeti, még arra sem veszem a fáradtságot, hogy magamban továbbgondoljam, netalántán reflektáljak rá. Pillantásom felesleges beszéd és körök helyett a vacsorájára esik, és egy gyönyörűen megkomponált mindent értek arckifejezéssel folytatom.
- Á, szóval te vagy a suli anorexiás csaja - sóhajtok, és még az ajkamat is lebiggyesztem, érezze csak a törődést. - Hajajaj. Jól van, princess, ez esetben még egyszer szépen megkérlek, kotródj a sarokba, és ott csipegesd a száraz morzsákat. Csak aztán nehogy megártson ez a sok kaja!
Egészen közelről beszélek hozzá, a hangom halk és ijesztően negédes, mégis épp annyi éle van, amennyit megkíván a helyzet. Az arcomon cseppnyi érzés sem látszik, a vonásaim komolyak, egyedül a mosoly hazudja, hogy minden rendben van. Egy minket néző idegen még azt is hihetné, hogy udvarolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Értetlen tekintettel pillantok fel a szemben ülőre, szőke szemöldökeim azonban éppen csak mozdulnak. Lassan tényleg megszokom, hogy az emberek többsége nem úgy gondolkozik, ahogy én, különösen, ha azok boxer helyett csipkét hordanak.
A kezemben tartott dupla marhahúsos Burger King koppintásomból a közöttünk elterülő százéves asztalra csepeg egy kis zsír, de ez már fel sem tűnik, hiszen mióta a figyelmem majdnem egészét annak szentelem, hogy az eridonos királylányt életre neveljem, a kajám körül kibontakozó kupleráj felfogására egyetlen agysejtem sem marad.
- Mi? Nem, Stella, nem - csóválom meg a fejem egész türelmesen, míg a hamburgerrel együtt felé emelem a mutatóujjam. Már úgy intő jelleggel, meg hogy figyeljen arra, amit mondok, legyen kedves. - Az ideális párkapcsolat az, amikor a felek nincsenek együtt. Ezt minél előbb tanuld meg, és akkor nem fogsz csalódni. Nem járunk össze senkivel, ugyanazzal kétszer meg főleg nem. Egy ember, egy este. Az még jobb, ha nem is este. El kell intézni délután, vagy lyukas órában.
A mondandóm végét már alig hallani, hiszen a hangom csámcsogásba fullad. Mmmm, még egy kis laza brummogás is elhagyja a torkomat; akár egy macska, dorombolva áldozok a mesterművem előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Csepp. Csepp. Csepp. A hamburgerből megállás nélkül csurog a curry-mangó szósz, egyre terebélyesebb tócsát képezve a megrepedt tányér szélén és az asztalon egyaránt. Én meg még pislogni se merek, olyan feszülten hallgatom Stellát. Nehéz eset, aláírom, de semmi sem lehetetlen.
- Nem - szögezem le szemöldökeimet összehúzva, és az előbbinél jóval dinamikusabban rázom meg a fejem. - Ez baromság. A párokat tudod mi tartja össze? Az igények. A nő anyagi biztonságot meg figyelmet akar, a férfi meg úgy csinál mintha, hogy...
Csak azért nem fejezem be a mondatot, mert a szósz elindul az ujjamon is, így szavak helyett a vállaimat sokat sejtetően vonom meg, és oldalra billentett fejjel, a hamburgert kissé magam fölé emelve, alulról kezdem menteni a menthetőt. Onnan, abból a hülye pozícióból nézek át Stellára.
- Az nem én voltam - vágom rá azonnal, de a kiszélesedő vigyor, amely a következő falatot előzi meg, könnyen leleplezheti az ártatlan kis füllentésemet. Jó, valszeg süt a képemről, hogy kerülöm a bonyodalmakat, és felesleges információk - nevek meg egyebek - elraktározása helyett a dolog lényegi részével foglalkozok. Ez a siker titka, kérem szépen.
- Felesleges - ismétlem meg önmagam, és egy pillanatra, míg élvezem a jól átsütött marhahús ízét, elhalkulok. Aztán, egy pohár Coca Cola után nyúlva folytatom. - A név az égvilágon semmit sem jelent. Már, ha olyan kapcsolatban vagy, amiről én beszélek.
Másmilyenben nem is érdemes, de ezt már nem teszem hozzá, Stella úgyis elégszer hallotta az elmúlt fél órában. Kiegyenesedve törlöm meg kezeimet egy szatén szalvétában, és közben az eridonos mozdulatait figyelem.
- Mégis lettél te, meg a bátyád - jegyzem meg mosolyogva. A mosoly szólhatna saját magam igazolásának is, de most nem erről van szó. Inkább valamiféle bátorítás ez, vagy valami hasonló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Imádom nézni, ahogy a nők elindulnak a kiakadás hepehupás lejtőjén, és meg sem állnak az őket odalent váró szakadék széléig. Kipirult orcák, dühtől könnyes szemecskék meg ökölbe szorult kiskacsók. Frenetikus!
Nem bírom ki, elvigyorodom, és míg kétszer is meggondolom, milyen stílusban is feleljek Stella nagylányos kijelentésére, nyelvem hegyét végigfuttatom alsó ajkam peremén.
- És apától vagy anyától kapod azt a saját pénzt? - kérdezem a szemei után kutatva, és bár megfordul a fejemben, hogy még a válasza előtt visszakozni kezdjek, mégsem teszem. Nem a pénztárcája érdekel - van nekem is, hanem az, hogyan kezeli az illetlen kérdést.
- Ne is törődj vele, mindenki hibázhat - nevetek rá, majd a szénsavas üdítőmbe kortyolok, és egy kósza pillanatra visszagondolok a szőkére. Levitás volt. Asszem. Vagy nem is. Eridonos. Vagy...? A felmerülő kérdésre fejemet hátradöntöm, homlokom önkéntelenül is ráncokba szalad. Végül is mindegy, úgysem találkozok vele többet. Jobbomat a tarkómhoz emelem, és bőrömbe kapaszkodva meredek fel a plafonra.
- A-a, nem - oldalra billenő fejjel pillantok le Stellára. - Nem azt mondom, hogy a másikkal való törődés, vagy nevezzük inkább foglalkozásnak ördögtől való. Nem. Az szükségszerű és kikerülhetetlen. Én azt mondom, hogy ennek csak akkor van értelme, ha bizonyos keretek között tartod. Két-három óra, és sohasem a te ágyad. Mert a te életedben te vagy a legfontosabb, szépanyám. Fogtad?
Szemöldökvonogatva dőlök előre és nyúlok át az asztal fölött, hogy lopjak a kicsitől egy szem sültkrumplit, és tegyem olyan látványos élvezettel a számba, hogy attól még egy házimanó is Niagarát eresszen maga alá. Ráharapva aztán nevetni kezdek, már nem Stellán, hanem a helyzeten. Vicces, hogy másokkal milyen egyszerű is az élet nagy dolgairól beszélgetni, míg a saját húgommal képtelen lennék rá. Ő érinthetetlen, szent és a legfontosabb, hogy élete végéig szűz marad.
- Kitalálom, apuka az, aki nem nevet olyan hangosan - ciccentek egyet amolyan van ez így hangulatban, majd a hamburgerem maradékához fodulva összedörzsölöm tenyereimet, és újra nekilátok. - Amúgy az én szüleim társadalmilag tök elfogadott házasságban élnek. Szóval, ha azt gondolnád, hogy valami überszar helyről jövök, nem, egyáltalán. Anyámék több, mint húsz éve együtt vannak, de... ez számomra elképzelhetetlen. Egy nővel egy egész életet?
Abbéli sejtelmeimnek inkább nem adok hangot, hogy apámnak voltak, és talán mai napig is vannak házon kívül eső ügyei. Jobb a békesség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Tekintetem a lány arcáról az ujjai között tartott karamellás krumplira esik, ajkaim úgy tűnhet, elismerően görbülnek lefelé. Tudom, hogy a mai világban rengeteg korombelinek kell dolgoznia ahhoz, hogy legyen egy kis pénze, és ha nem állnának mögöttem a szüleim, lehet, hogy nekem is kerítenem kéne valami mellékest. Valami kviddiccsel kapcsolatos munkát még el is tudnék képzelni... szerencsére nem kell feleslegesen fantáziálgatnom. Kékjeim újra felfelé sietnek, hogy Stella barnáin állapodjanak meg.
- Szerintem igen - bólintok, és körmömmel kopogtatni kezdek a poharam oldalán. - Ha nem tesz semmit azért, hogy előrébb jusson, akkor meg is érdemli, hogy ott legyen, ahol.
Könnyen lehet, hogy most vágtam el magam teljesen Stellánál, és a szimpátiaskála legalját sem ütöm meg jelenleg, de ha ez egy őszinte beszélgetés - és hát annak indult -, nem fogom meghazudtolni saját magamat. Biztos, hogy azt gondolja, nekem könnyű, és nem is téved, viszont a testvéremmel együtt átéltük a szüleink két teljes anyagi csődjét, és azt is láttuk, hogyan építették fel magukat újra meg újra. Olyan ember vagyok, aki magabiztosan, hangosan is ki meri mondani, hogy ha most elvennék az összes pénzét, ő másnap felállna, és egy éven belül gazdagabb lenne, mint előtte bármikor. Minden csak gondolkodás kérdése.
- Mindenki találkozik olyanokkal - egyetértően bólintok egy újabbat, aztán mutatóujjammal feltörlöm a tányér szélén tócsában álló szószt, és még a válasz előtt lenyalom róla. - De nem erről van szó. A legtöbb lány, akivel dolgom volt, okos és értékes, ahogy te mondod "elég jó". Biztos, hogy sokra fogják vinni az életben. Egyszerűen nem gondolom, hogy egy párkapcsolat építeni képes. Rombolni annál inkább, és azt kösz, de nem.
A kapcsolatfüggő csajokat nagylelkűen hagyom meg puhapöcs férfitársaimnak, aztán legyenek boldogok, éljenek, mint Rómeó és Júlia, maximum lehányom őket az egyik folyosón.
- Akkor valamit szarul csináltál - közlöm. Az meg sem fordul a fejemben, hogy Stella esetleg szívember, mint az emberiség mondjuk kilencvenöt százaléka, és neki jót tenne egy szerelem. Itt a hiba, tököm, pont itt. A szív megmérgezi az elmét. - Bár azt is meg kell tanulni, hogyan élvezd az élvezetet.
Nem állítom, hogy azonnal, elsőre sikerül, de mint az életben minden, ez is csak gyakorlat kérdése.
- Na ne szórakozz! - villan a tekintetem, de a következő percben már vele együtt röhögök. - Erzsi okos, nem féltem. Meg hát nézz rám, velem áldotta őt meg a mindenható. Nagy baja nem eshet.
A hangom csak egy pöppet cinikus, valahol tényleg elhiszem, hogy ahol én vagyok, ott a környezet csak nyerhet, ahhoz meg egyébként sem férhet kétség, hogy Eszter a világ legszerencsésebb testvére.
- És mi van anyukáddal? - kérdezem, míg betömöm a hamburgerem utolsó, ámbár igencsak emberes falatját.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Olyan nincs, hogy ne legyen előrébb, vágnám rá azonnal, és folytatnám azzal, hogy mindig van lehetőség a továbblépésre, még akkor is, mikor azt hinnéd, épp a végcél ajtaján dörömbölsz, de Sztellácska lendületben van, így a kikéredzkedő szavak a torkomon ragadnak, és jobb híján elnyíló ajkaimat összecsukva figyelem tovább a mutatóujját figyelmeztetően maga elé emelő kispiroskát. Persze nem mondja azonnal, mér'is, megvárakoztat inkább, mert a két fonnyadó krumpli japánokat is megszégyenítő lassúsággal való elfogyasztása bizony fokokkal előzi meg Vajda Ricsikét a prioritásskálán. Mikor végre belekezd, magam sem hiszem el, de nemcsak, hogy meglep azzal, amit mond, de egy pillanatra még el is gondolkodtat vele.
- Tökre totál dinamit... - ismétlem meg halkan, inkább csak magamban kuncogva a kifejezésen, mielőtt komolyra fordítva a szót visszapillantanék Stellára. - Az ugyanolyan párkapcsolat lenne, mint a többi.
Nem igazán látom a különbséget. Oké, felfogtam, hogy az egyikben a legnagyobb titokban csalod a csajodat, a másikban meg hé, még engedélyed van rá, de ez most lényegtelen, hiszen a dolog már ott elvérzett, hogy "pár" és "kapcsolat".
- Mi? - csodálkozva kérdezek vissza, és ahelyett, hogy a levegőben tartott poharat továbbemelném a számhoz, egy érezhető ezt most meg kell beszélnünk, különben sohasem fogom megérteni a nőket mozdulattal inkább visszateszem azt az asztalra. - Sz'al, nem számít, ha amúgy nulla a srác, no életcél vagy bármi elképzelés a jövőjével kapcsolatban, csak gyúrjon csuklyára, és harangozzanak dinget?
Különben fogalmam sincs pontosan mit jelent a ding, de ha nem illik a szövegkörnyezetbe, Stella majd maximum kijavít.
Aztán egyszer csak...
- Ohlala! - izgatottan csendül fel a hangom, mikor úgy néz rám, hogy barokkos körmondatok nélkül is értsem, mi a szitu. Tenyereimet várakozóan csapom, majd dörzsölöm össze, de szaftos részletek helyett úgy kapom a következő kérdést pofába, mint utcatáblát vak hülyegyerek. Vut. Hogy Stella most mit láthat az arcomon, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy apámnak nem kell pszichológusra költenie ezentúl, már ami engem illet, mer' Wittner kisasszony egy kis adag sültkrumpliért cserébe félóra alatt kitatarozza a lelkem. - Mert te csak akkor vagy igazán boldog, ha együtt lehetsz Dinggel?
Nem a választ kerülöm ki, eszemben sincs, de az adrenalin dolgozni kezd, és ahelyett, hogy nyugodt magabiztossággal kijelenteném: mindig boldog vagyok, megbillentett fejjel kérdezek vissza. A vonásaim komorabbá és élesebbé válnak, de ez nem jelenti azt, hogy nem élvezem a beszélgetést. Inkább azt mondanám, erre a kérdésre most ráharaptam, és Stella lassan készítheti is ki a filézőkését.
- Te figyelj már, különórákat vállalsz élvezéstanból? - vigyorodom el szemtelenül, de nem vagyok benne biztos, hogy a kérdést ez esetben komolyan is gondolom. Persze, Sztellácskával is lefuthatnánk egy bizonyos kört, de félő, hogy utána elfelejtenék neki köszönni a folyosón, ahhoz pedig túl jókat kérdez.
- Úgy értem - kezdek bele, miután lenyelem az utolsó korty kólát is, és utat engedek egy emberes BÖFF-nek. - Anyukádhoz húzol inkább, vagy apuci cuki kis nyuszimuszikája vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Azt mondod, hogy a színház színes kavalkád. Hogy a fényei esténként beragyogják a kinti sötétséget. Hogy tele van fénnyel, a színpada csillogó tehetséggel, meg határtalan képzelettel. Azt mondod, hogy a színház megváltoztathatja az ember életét. Hogy elegendő egyetlen előadás egyetlen pillanata, egyetlen színész egyetlen mozdulata, és onnantól más vagy. Hogy más emberként távozol.
Szerintem tudod mi a színház? Presztízskérdés. Elkerülhetetlen és szükségszerű helyszín, ahová egy-egy este kénytelen-kelletlen kinyalod magad, és megjelensz. Már persze, ha aranyvérű pénzes család sarja vagy. De amúgy máskülönben is. Tudod, ha vagy valaki, megjelensz. Ha meg szar csillagzat alatt születtél, de úgy döntöttél, leszel valaki, akit nem baszhat meg senki, akkor ha kőkemény munkával is, de ott vagy, ahol a felső tízezer, ahol a befolyásos emberek játsszák a művelt, kulturált érzőt. Be ne vedd, proli paraszt az összes. Valamihez mégis értenek; pénzhez. Tanulj tőlük. Mindenkiben lásd meg a lehetőséget.
A színház bazdmeg, tényleg olyan, mint az élet. A nézőtere telis-tele van gazdag vén perverzzel, akik nyálcsorgatva várják a megfelelő alkalmat, még mielőtt a gatyájukba élveznének. Behányok, ha csak látom.
Anyám felett épp jól álltak a csillagok, mikor velem vajúdott. Én már valakinek születtem.
A színház fontos. Elkerülhetetlen és szükségszerű. A fiatal színésznők pedig még a színháznál is többet érnek. Csak legyen egy kicsit elesett, egy kicsit sanyarú sorsú és te máris több vagy. A nevedet szélesebb körben fogják ismerni, a népszerűséged visszavethetetlen lesz.
A hűvös levegő a tüdőmig hatol, ahogy percekkel a tömeg előtt kilépek az ajtón, és a színház oldalsó falának döntöm a hátamat. Nem tudom, hogy mennyit kell várnom, hogy a színésznőcském mikor lesz hajlandó hazafelé venni az irányt, de még csak egy cigit se kotrok elő a zakóm belső zsebéből. Friss lehelet. Fontos, írd fel. A bőrömnek, de még a ruháimnak is erős, mégsem bántó parfümillata van. Türelmesen várok, a tömeg hosszú percek alatt vonul el. Thaleia sehol. Mintha órák múlnának, amíg várok. A hideg bekúszik az ingujjam alatt, észrevétlen zabálja a csontjaimat.
Aztán felbukkan. Hagyom, hogy méterekre távolodjon tőlem, és csak utána lököm el magam a faltól. Lépteim lassúak, hamar meg is állok.
- Mennyi egy óra? - zsebre tett kezekkel kiáltok oda neki. Ajkaim mosolytalanul, alig elnyílva várnak, a szemeimben és vonásaimban mégis van valami. Furcsa. Mintha egyszerre lennék megszeppent kisfiú és törődésre vágyó bunkó kamasz. Nem, nem. Egyszerűen csak van, mikor nem futja virágra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Nem vártam mást. A színésznőm papírforma választ ad, és már fordul is, hogy minél messzebb tudjon magától. Pedig nem szeretném bántani, a világért se pecsételnék vérrel a saját önéletrajzomba. Eszter már egyébként is hozzátette a részét az életünkhöz, nincs szükség további rossz döntésekre. Lopás, fizikai bántalmazás, Merlin ne adja, nemi erőszak, a válaszom egy határozott nem.
Ajkaimmal komótosan cuppantok egyet, s fejemet ingatva teszek úgy, mintha elgondolkodnék a lány kikiáltási árán. Száznyolcvankétezer galleon és húsz sarló. Gondolom, nem azon a húsz sarlón fogunk összeveszni.
- Az üzleti érzékeden volna még mit csiszolni, drágám - indulok el utána lassan, és míg a most tökéletesen szükségtelen, felesleges gondolatokat veszni hagyom, Thaleia magassarkúinak feszült ütemét hallgatom. Mintha még a szívem is kezdené átvenni a ritmust, a gyors dobbanások belülről feszítik mellkasomat; pontosan úgy, mint fontos üzletek megköttetése előtt szokták. Végtére is, a mai este sem szól másról. - Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, máskor mondj inkább száznyolcvanegyezerkilencszázat.
Pszichológia. Az emberi elme ilyen szempontból végtelenül egyszerű, és gyerekjáték átverni. Egy kis odafigyelés, összpontosítás, megtervezett és szépen kivitelezett trükk, és tessék-lássék. Tádám, máris nyertél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Már csak egyetlen szál rózsa van a kezemben, pedig még egy órája sincs, hogy kijöttünk a térre, és boldog-boldogtalant virággal köszöntünk. Nem vagyok oda a nőnapért, nekem ez amúgy is majdnem egy és ugyanaz, mint az anyák napja, de a piacról hazafele cipekedő idős nénik meg a középkorú milfek úgy tűnik, örülnek a gesztusnak. Remek. A kampányfőnök boldog lehet, és azt hiszem, én is az vagyok; a mai a kampány utolsó alkalmainak egyike. Azután már csak a sajtóra kell odafigyelnünk, és jöhet is a nagy nap.
A Nap erős fénye épp szembetűz, így hunyorogva sietek vissza a hivatalba, ahová a virágosztás utáni találkozót beszéltük meg. A gondolataim közben Lili körül járnak, hogy vajon észrevette-e már az ágyunkon hagyott, színes rózsákat rejtő dobozt, mikor a szökőkútnál oldalra pillantva észreveszek egy párt. Hoppá! Az egyik pad mellett állnak, amit egyébként a polgármester úr a mi büdzsénkből festetett át, és bár nem voltam jelen, azért a fiúk a közeli tábla hirdetőfelületén hagytak rólam néhány plakátot. Szép munka.
Elsétálok a csobogó víz mellett, és míg hozzájuk közeledek, arcomra elegáns, megnyerő mosolyt varázsolok.
- Sziasztok! - köszönök nekik egy óvódás kedvességével, és miután kezet nyújtok a fura fazonnak, a nő felé fordulok. - Ugye, nem sértelek meg, ha nőnap alkalmából ezzel a szál rózsával köszöntelek? Azt gondolom, a hivatal nevében is mondhatom, hogy hálásak vagyunk, amiért olyan gyönyörű nők laknak ebben, a szívünknek legkedvesebb mágusfalvában, mint amilyen te is vagy.
Ragyogó mosoly, fejjel lefelé lógó - ahogy apa tanította - rózsa átnyújtása, és egy udvarias lépés hátrafelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Óóó!
Rég váltottam már ki nőből ilyen hanghatást, már ami nem Lilit illeti, belőle ugyanis anélkül varázsolok elő ennél cifrábbakat is, hogy különösen megerőltetném magamat - elég csak odaégetnem az omlettet, haha.
- De jól informált vagy - jegyzem meg elismerően. Hangomból a szokott fül kihallhat némi kacérságot, azt viszont nehéz lehet eldönteni, hogy ez a kampány sikerességét kívánja-e szolgálni vagy valóban a nőnek szól. - A sajtónál dolgozol?
Csillogó tekintettel nézek le rá, a szemem sarkából viszont tökéletesen rálátok a mellette álló férfi, Jack arcára is. Az... hogy is fogalmazzak... érdekes. Törődni azonban eszem ágában sincs vele, és bár mindvégig udvarias maradok és semmiféle határt nem lépek át Korinnával, nem kell sok ész ahhoz, hogy tudjam, nem mindenki örül úgy a puszta jelenlétemnek, mint a nő.
- A polgármester úr a hivatal saját dolgozóit egy kollégámra bízta, de biztos vagyok benne, hogy Berci különös tekintettel van Mancikára és Bözsi nénire! Hiszen mindannyian tudjuk, hogy ők a mi különleges osztagunk, a szárnysegédeink, akik nélkül nem élet az élet - mosolyodok el finoman a fennkölt gondolat végére, majd elpillantok a szökőkút felé, hangosan felsóhajtok, és az órámra lesve visszafordulok a párhoz. - Nos, hálás vagyok a találkozásnak, de nem szeretnék tovább zavarni, élvezzétek csak ezt a szép napot, ahogy a szerelmesek szokták. Örültem, Jack!
Búcsúzóul még egyszer kezet nyújtok a férfinak, majd teszek egy lépést hátra, és mielőtt elfordulnék tőlük, még a nőre pillantok, szélesen elmosolyodok és rákacsintva sarkon fordulok, hogy a nadrágom zsebébe csúsztatott kezekkel, halk dúdolással induljak vissza a hivatalba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Csak az ajánlóleveleimet jöttem beadni a hivatalba, és bár Wittner urat nem találtam odabent, galamblelkű titkárnője, Mancika - akinek nyolcvanas évekbeli szövetszoknyája messziről árasztotta magából a sűrű, orrfacsaró dohszagot, és amely szoknyáról könnyűszerrel megmondhatta volna bárki, hogy az minden kétséget kizáróan még hajnalok hajnalán egy molylakta szekrényből lett kirángatva - azonnal előttem termett, s idősödő kezeit felém nyújtva szívélyesen felajánlotta, hogy biztonságos helyre teszi a bőrmappám rejtekében lapuló - természetesen fényes - jövőm zálogát. Úgy, hogy Wittner úr mindenképpen megtalálja, amint helyet foglal az íróasztalánál.
Tekintetemet csupán a pillanat törtrészével felejtettem tovább a kifoszlott szoknyaszegélyen, mint ami egyébként illendő lett volna, majd ajkaimat lehengerlően udvarias mosolyra húzva belepillantottam a nő vizenyős szemeibe. Nem szükséges, visszajövök, feleltem neki csendes, ugyanakkor határozott hangon, abban a bizonyos több kérdésre köszönöm, de nem lesz szükség stílusban.
Aztán, hogy az időt elüssem, beültem a cukrászdába, rendeltem egy kávét, hozzá hideg üveg ásványvizet, és az egyik még így, kora este is napfényes ablak mellé telepedve felemeltem az asztalomra készített Reggeli Prófétát, bejáratott mozdulatokkal fellapoztam, s államat felszegve, számat csücsörítve merültem bele a jövő tavaszra tervezett áfakulcs-változásról szóló vaskos, sűrű cikkbe. Csak, mint otthon, élvezettel dőltem hátra, miközben balommal a kávéscsésze vékony füle után nyúltam.

fél órával később
A telefonom észveszejtő erővel kezd rezegni a farmerkabátom zsebében, és bár tudom, hogy ki keres - már a beállított rezgés üteméből tudom, éppen kinek hiányzom - meg sem mozdulok. Mielőtt bármit is tennék, még elolvasom az utolsó két sort az egész idáig jól teljesítő aranygalleon váratlan értékzuhanásáról, majd kipillantva az újságból, homlokráncolva nyúlok a készülékért. Ábel az, pont nyolcadjára hív.
Zöld gomb, felvillanó széles vigyor, nevetős-hangos beszéd, témában vagyunk azonnal. Míg hallgatom, pillantásom a helyet járja, két csaj a bal sarokban, nyomozó kissrác a jobb oldalon, egymásba gabalyodott párocska srégen előttem, a kiszolgáló személyzet fel- és alá sétálgat, tányért szed, kávét hoz, mosolyog.
- Várj - szólalok meg összehúzott szemöldökeim alatt, és Ábelt gondolkodás nélkül félbeszakítva engedem le a telefont a fülem mellől. Még hallom, hogy tovább magyaráz, mintha káromkodna is egyet, de a figyelmemet már valaki más köti le. Tekintetem visszatalál a cukrászda jobb sarkában ücsörgő fiúhoz, meg az asztal alá hulló, ezeréves címlaphoz. Mi a... A kezem reflexszerűen mozdul, a hangom értetlen, ideges-fagyott. - Visszahívlak.
Lili ugyan említett egy fiatal srácot az eridonból, akinek tetszik, de arról elfelejtett szólni, hogy az Illető creepy, és a hatlapos tortája fölött épp nincs jobb dolga, mint utánunk kutakodni.
Le sem veszem róla a pillantásom, míg oldalra billenő fejjel közeledem hozzá. Nem tudom, hihetek-e a szememnek, hiszen kétségtelen, ennél abszurdabbat talán még életemben nem láttam - pedig, nos, megesett már velem egy s más.
- Ha kérdésed van, itt a lehetőség - mondom neki, mikor nehézkes sóhajjal felveszem a földről az elsárgult címlapot, és előredőlve az orra alá csúsztatom azt. A vele szemközti széket lassú, megfontolt mozdulatokkal fordítom meg, és mikor leülök, alkarjaimat a fatámla tetejére támasztom. A hangom nyersen csendül fel, bal szemöldököm felfelé ível. - ...Péter.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bár nem a türelmemről vagyok híres, most mégis előzékeny úriemberként viselkedek: kivárok; tekintetem apránként járja be a fiú arcát, annak minden szegletét, itt-ott rózsaszínbe hajló bőrét, vastag száját, sűrű szemöldökét, végül visszatér sötétnek hitt, ám meglepő módon kéken fénylő szemeihez. Azok, pont, mint a sajátjaim.
Látom, amint fekete szempillái megrezdülnek, látom, amint az arca a pillanat törtrésze alatt változik meg. A vér szinte menekül addig pirospozsgás bőre alól, a szín huss, egyszerre eltűnik róla, mert a félelem kiszívja és megfakítja. Nevetnék, de az igazság az, hogy az ilyesfajta gesztust még túl korainak érzem, főleg, ha azt nézem, ez miféle fenséges, léleküdítő játszadozás is ahhoz, hogy ilyen gyorsan lelőjem a poént. Így hát, a rezzenéstelen és zord felszín alatt úgy döntök, megengedek magamnak még egy kis élvezetet - Péter meg féljen, asszem megérdemli.
Még végignézem, ahogy a sütemény egy már félig-meddig megrágott darabja kiesik a szájából; a kép igazán kívánatos, egyből eszembe is jut Lili, és elképzelem, ahogy besétál, mélyen dekoltált blúzában belehajol a kissrác arcába, és azzal az élettől csillanó, téged itt és most, mindennél jobban vágyó és magában tudni akaró tekintetével törli le petyafiú morzsától hemzsegő szájaszélét, ujja nyomát követi a srác ajka, mire Lili megnedvesíti sajátját, majd előrehulló haját hátradobva gyönyörteljes rálátást biztosít egymásnak nyomódó melleire.
Szélesen elmosolyodom.
Aztán, hála a kviddicsben edződött reflexeknek, épp, mikor feláll, ciccegve én is megemelkedek, és balommal utánanyúlva elkapom a grabancát. Hát mi ez a sietség, kérem szépen?
- Pééééter... - kezdek bele lemondó sóhajjal, még a fejemet is megcsóválom kissé. Talán nem látja, de vonásaim egészen szomorúnak, mitöbb, csalódottnak hatnak. Ujjaim a póló hátuljába feszülnek, a máris gyűrött anyagot a nyakrésznél tartom, és várom, hogy az úr magától felém fordítsa az arcát. Legalább. Közben vetek még egy pillantást az asztalra, majd szabad kezem körmeit vizsgálgatva nyájasan folytatom. - Hova rohansz? A csokitortádhoz még hozzá sem kezdtél. Csak nem megzavartalak? A világért nem akartalak...  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Már jó néhány perce a hivatal előtti padon görnyedek, egyik kezemben telefon, a másikban egy szál cigi, és Miami Heat-Utah Jazz meccset nézek felvételről. Igaz, láttam már párszor, de ha van időm, szívesen visszajátszom egy-egy meccs kedvenc pillanatait, mint most Dragić vagy Meyers Leonard alázását. A nagy hármas - amúgy teljesen érthető - eligazolása óta persze már nem az igazi a csapatmorál, de én azóta is minden meccsüket online streamen követem. Néztem már NBA-döntőt Felagund óráján, lagziban és randi közben is, elmondom, valójában semmit sem befolyásol a dolog. Mondjuk ha a Miami Heat nő lenne, már elvettem volna.
Felemelem a szálat, és ajkaim közé csiptetve azt kotorászni kezdek a dzsekim zsebében. Kell egy rágó, nem mintha Wittner úr, akit épp az előbb láttam kinézni az ablakon, ne tudná, hogy rendelkezem néhány káros szenvedéllyel, de azért nem fogok kátrányt lehelni az arcába, ha nem muszáj. Egyik zseb, másik zseb, közben felpillantok a hivatal épületére, majd ellenőrzöm az órámat, és ahogy visszafordulnék a telefonomhoz, a szemem sarkából meglátom az utca túloldalán siető legjobb haveromat.
Csak idő kérdése volt, nemde?, érkezik is az első gondolat, míg halkan morranva felnevetek. Ez káprázatos! Akármennyire is szeretné a Minisztérium, Bogolyfalva még nem elég nagy ahhoz, hogy az ember ne fusson lépten-nyomon kellemetlen személyekbe, meg olyanokba, akikkel a csaja szabadidejében csókolózgat. Üdítő találkozás. Ja, hogy nem az, én kérek elnézést.
Szűkülő szemekkel harapok rá a cigaretta végére, míg a kezemben tartott telefon képernyője elsötétül. Aztán visszagörnyedek, könyökeimet észrevétlen támasztva meg combjaimon. A pillantásom követi a srácot, bár a nyakam mintha befeszült volna egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Vele együtt figyelem a bőréből előcsalogatott aprócska lángokat; azok nem csak őt, engem is lenyűgöznek. Az elemi mágusokban egyébként is van valami, valami megmagyarázhatatlan, ami egyszerre bűvöli el az embert és kíván magának cirkuszt. Amúgy nem tudok sokat a srácról, de azért nem vagyok teljesen hülye, és az már ebből a kis bemutatóból is kiderül, hogy ha úgy akarná, könnyűszerrel megölhetne. Mondjuk leszarom, a pokolban úgyis égni fogok, akkor meg? Most mit majrézzak?
Aztán felém fordítja az arcát, és már indul is; mosolyog, mintha legalábbis az ezer éve nem látott legjobb cimbijét ismerte volna fel bennem. Pedig úgy tűnt, siet... ja, hozzám. Körbepillantanék, hogy van-e itt rajtam kívül más is, de egyrészt képtelen vagyok levenni róla egyre szűkülő tekintetem, másrészt pedig pontosan tudom, hogy néhány JóskaPistáról pletykáló öregasszonyon kívül senki sincs a környéken. Illetve dehogynem van, bocsánat; Wittner úr talán most is az ablakban áll, és azt gondolja, Brightmore-ral kezelünk egyet, elszívunk még egy gyors cigit, aztán leszek kedves megtisztelni őt azzal, hogy külön kérvény benyújtása nélkül feltolom hozzá végre a seggem.
Miafasz.
Nem tudja a nevem, mi? Vicces ez a fiú. Pillantásom arcáról a felém nyújtott kezére esik, mire halkan, a lassan csikké égő darabbal a számban nevetni kezdek. Ej, ej, hát itt tartunk, Denisem, te meg én, csóválom a fejem, majd balra billenő arccal, hunyorogva nézek vissza rá.
- Tudom, ki vagy - mondom nyugodtan, miután szabaddá teszem a számat. Nyelvem hegyével végigsimítok a fogaimon, aztán sóhajtok egy aprót. Wittner figyelő szemeit, mint egy vaskos konyhakést, a hátamban érzem; itt balhénak esélye sincs. Így hát úgy döntök, akárcsak ő, én is úriember leszek, aztán meglátjuk, leszünk-e még mi jóbarátok. Jobbommal ráfogok a kezére, miközben vonástalan arccal és tónustalan hangon megszólalok. - Vajda Richárd.
Személyesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Pillantásomat lesütöm, míg dzsekim belsőzsebéből komótosan előveszem aranyozott szegélyű csikkgyűjtőmet. Nem sietek, sőt, mondhatni, imigyen húzom az időt. Az előttem egy percig sem kérdéses, hogy ha az ablakban álló Wittner nem figyelné minden mozdulatom, akkor az imént a nevemet az öklöm követte volna, már csak betyárbecsületből is - akkor is, ha cserébe Denis porrá éget, ha megfosztja tőlem az életbenmaradásomhoz elengedhetetlen oxigént, akkor is, ha ezért térdre kényszerülök előtte, ott a kavicsos járda kövén, és kiguvadt, véreres szemekkel kell felnézzek rá. Mert a szemébe néznék.
Aztán a gyűjtő fémesen kattan, és miután visszacsúsztatom a helyére, oldalasan pillantok át a mellémtelepedőre. Elmosolyodom; könnyedén összesimuló ajkaim kiszélesednek, és bár belül majd' belepusztulok a ténybe, hogy érintette, hogy hozzáért az énhozzám tartozó nőhöz, feszültségnek nyoma sincs rajtam.
- Kérlek - nevetek fel hangosan, a gesztus azonban inkább cseng udvariasan, mintsem őszintén. Leszarom, mit gondol a külsőmről. Tőlem gondolhat akár a világ legrondább alakjának is vagy nézhet rám áhítattal, egyik sem érdekel. Egyik sem tesz hozzá az életemhez. Az igazság egyébként is az, hogy bár éppenséggel tudok ezt-azt Lili korábbi kapcsolatairól, ergó van fogalmam az ízléséről, engem az sem zavarna, ha csupán a pénzem kellene neki, és tényleg fikarcnyit sem számítana az, hogy valójában én ki vagyok.
- Szóval sejted, mi? - kérdezek vissza, miután halkan, az előzőnél jóval élesebben hallatok valami gúnyos nevetésfélét. - Ez vicces... mert hát ne is haragudj, öregem, de nem kell gigászi IQ-fighternek lenned ahhoz, hogy sejtsd, miért ismerem a neved.
Teljes testemmel szembe fordulok vele, és míg bal alkaromat a pad kopott támláján támasztom meg, addig fél lábamat is feljebb húzva dőlök kissé előrébb. A szemem sarkából épp látom az ablakpárkányon könyöklő polgármestert, és még ha Liliről is van szó, nem szeretném azt a benyomást kelteni benne, hogy bármelyik pillanatban a másik torkának tudnék ugrani. Egészen közelről, alulról pillantok fel Denisre.
- Ott voltam a kibaszott esküvődön, ember! - habár suttogok, úgy érzem, mintha fröcsögve ordítanék vele; a szemeim vérben forognak -  Lili az oldalamon ült, mikor te örök hűséget fogadtál Catherine-nek, aztán meg belemászol a szájába?!
A szívem hevesen ver, míg kék tekintetem egyre mélyül Brightmore-éban. Talán megbánást, indokot vagy egyszerűen csak mentséget keresek bennük, mentséget neki és Lilinek, valamit, ami megváltoztatja a mostani helyzetet, valamit, ami miatt végre lezárhatom magamban ezt az egészet.
Soha többé nem fogok bízni a lányban, ezen sajnos eldöntetett, de a hozzáállásomon még talán van esély formálni egy keveset.