Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Seprűs pizzafutár vagyok. Mármint tényleg. Nem csak egy átmeneti béna meló, komoly fizuval, jófej főnökkel, meg minden. Nem gondoltam, hogy sikerül ennyire hamar munkát találnom, ráadásul ennyire jót.
Persze azt nem szeretem, amikor van 15 cím, a pizzák pedig lassan készülnek. Az utolsónak a bagolykőit hagytam, mert úgy voltam vele, hogy ott majd tuti megértik. Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek szüksége van pénzre, annyira csak nem lehet elit suli ez, hogy mindenki készhez kap mindent.
Még szerencse, hogy korábban kviddics csapattag voltam, így könnyedén eljutottam bárhová a pizzás táskával a kezemben a seprű vezetése közben. Nem bajlódtam azzal, hogy a rendes bejáratot használjam, azzal csak felesleges időt vesztegettem volna, ezért az erdő felől közelítettem meg a kviddics pályát.
Ahogy talajt értem, nézegetni kezdtem az ott lévőket, hátha kiszúrom, ki az, aki éhen halni készül. Ahogy belőttem a fiút, egy bájos mosolyt magamra varázsolva léptem közelebb hozzá.
- Vajda Richárd? - kérdeztem, lelesve a nevet a blokkról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Fogalmam sincs miért cselekedtem úgy, mintha bárki is figyelne engem, de nagyon fun volt ninja módjára lopakodni. Ha jól számoltam, senki nem látott meg a könyvtár felé vezető úton, viszont arra már nem gondoltam, hogy bent is lehetnek diákok. Délután négy óra volt, a tanításnak épp vége, így lézengtek is páran már itt. Szuper, csak ezzel nem számoltam a tervben, ebből megbuktam.
Azért igyekeztem csendesen beosonni, még biccentettem is egyet a könyvtáros felé. Érdekes volt, hogy itt nem a megszokott idős hölgy köszönt vissza, hanem egy nálam alig idősebb szőke leányzó. Vagyis úgy nézett ki, mintha ő lenne itt a megmondó ember, nem tűnt egy eltévedt diáknak.
A fal mellett folytattam az utamat, a mellkasom előtt szorongattam a jegyzetfüzetemet. Természetesen ha más kinyitja, akkor az LLG jegyzeteimet látja, nem azt, amiről a kutatásom szólt. Amint lekaptam egy könyvet, ami nekem szimpatikus volt, a mágikus állatok részéhez mentem, onnan is levettem egyet. Természetesen az volt felül, csak néha-néha pillantottam le az engem igazán érdeklő részre. Olvasgattam, keresgéltem, de semmi olyat nem találtam, ami fontos.
Nagyon sóhajtottam, felkönyököltem és a tenyerembe temettem az arcomat. Ahogy körülnéztem, épp elkaptam valaki más tekintetét, mire görcsösen összehúztam a cuccaimat, egy nagyot dobbant a szívem. Talán lebuktam?
- Mikola prof elég nehéz házit adott fel most - mutattam magam elé, közben próbáltam nem idegesen kacarászni. Talán nem fog gyanút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Kevés óra volt, ami igazán lekötötte a figyelmem, nem úgy a legendás lényeg gondozása. Imádtam, mert elég volt megtanulni a dolgokat, máris lehetett sikereket elérni. Főleg Mikola profnál, aki amúgy a szememnek se olyan rossz. Szóval így történt, hogy ma is kicsit elkalandoztam az óráján. A kentaurokról volt szó, csak épp a magyarázat közepén már nem igazán a szavaira figyeltem. Ez van. Azért szerintem még így is én fogom a legjobb vizsgát írni az évfolyamomon, ennyire már ismerem magam.
Tehát a mondókája végén figyeltem fel, akkor mondta, hogy él pár a kastély melletti erdőben, sőt, az egyikük régebben tartott asztrológiai órákat is. Nehéz lenne elképzelnem, ahogy egy kentaur áll Várkonyi mellett.
A házi persze egy beadandó írása volt, amihez anyagot a saját könyvünkből, vagy a könyvtárból lehetett gyűjteni. Mikola prof biztos nem arra gondolt, hogy saját megfigyeléseink alapján kellene írni, de ha már prefektus nem is, mestertanonc még vagyok, nagy baj nem lehet.
Ezzel nyugtattam magam, ahogy az erdő mélye felé sétáltam. Persze a sűrű növényzet miatt már egyre kevésbé láttam bármit is, ezért egy idő után a pálcám segítségével világítottam magam elé. Valami neszt hallottam magam mögött, mire kicsit ijedten fordultam 180 fokot.
- Kentaur bácsi? - kérdeztem suttogva. Nem azért a két fillérért, de azért egy kicsit megijedtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ahogy megszólalt a fiú, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most örüljek, vagy se. Már tényleg felkészültem, hogy testközelből láthatok egy kentaurt, talán még interjút is készíthettem volna vele. A levitás külön újságba nagyon jó lett volna, a házunk tagjai tuti imádnák. Jó lenne, ha nem csak Edictummal a kezükben sétálgatnának, hanem a saját magazinunkkal is, ha már van.
Na de visszatérve a jelenbe vigyorogva néztem a fiúra, majd közelebb léptem hozzá. A kezemet nyújtottam felé, hogy segíthessek a felállásban.
- Sebaj, azért még hasznodat vehetem. Van kedved egy kis kentaurleshez? - kérdeztem továbbra is mosolyogva. Két ember elvégre többet lát, mint egy.
A fiú akár elfogadta a segítségem, akár nem, kicsit elfordítottam a fejemet tőle.
- Ott mintha látnék egy házat, vagy olyasmit. Szerinted oda be lehet menni?
Jó lenne, ha igen. Már eléggé az erdő mélyén jártunk, az pedig tuti kis fedezék lenne. Talán még leírást is találhatok ott, merre szoktak vonulni kentaurok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Szuper! Mármint persze az is, hogy úgy tűnik, bírja a gyűrődést a srác, de az még jobban, hogy velem tart. Nem is tudom miért nem gondoltam erre korábban, egyedül egyáltalán nem vicces az erdőben mászkálni. Kicsit nyomasztó is, talán azért féltem, de most már a fiú társaságában mindjárt más a megvilágítása a dolgoknak.
- Megnézzük mi van bent? - kérdezem vidáman. Nem feledkeztem meg a kentaurokról, de ha már itt vagyok, akkor jó lenne megnézni mást is. Időnk pedig még van, a takarodó szerencsére arrébb van.
Ahogy meghajol, egy pillanatra leblokkolok. Nagyon-nagyon régen találkoztam másik ázsiaival, aki szintén ragaszkodik a gyökereihez. Nem tudom, hogy ő is olyan hibrid mint én, vagy csak tetszik neki ez a szokás, de úgy döntök, hogy ezt nem is fogom most megkérdezni. Végül mosolyt erőltetek az arcomra, igyekszem nem foglalkozni a feltoluló emlékekkel.
- Mei Watts, yoroshiku - felelem kapásból. Ahogy felegyenesedek, rájövök, hogy annyira elragadtattam magam, hogy japánul üdvözöltem. Kacarászva megvakarom a tarkóm, aztán kijavítom magam. - Akarom mondani örülök, hogy megismerhetlek.
Zavaromban újra félre nézek, közben lassan elindulok a faház felé. Ritkán szoktam ennyire kizökkenni, azt hiszem elég pár perc és újra a szokásos energiabomba leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem terveztem kviddicsezni itt is, de nem bántam meg a jelentkezésem. Igazából amikor megláttam a papírt a klubhelyiségben gondolkodás nélkül felírtam magam, végül még be is válogattak. Ami amúgy nem annyira meglepő, azért megy nekem a sport. Eddig őrző voltam, de ez most lehet változik. A többieknek - a csapatkapitányt leszámítva - nem volt akkora tapasztalata, mint nekem, szóval mozgatható tényező lettem az egyenletben. Amitől csak azért féltem, mert egy terelő pozícióval nem tudom hogy birkóznék meg. Mármint én a 160 centit is csak magassarkúban érem el, kilóra pedig alig vagyok több, mint a két gurkó összesen. Most már csak reménykedem, hogy az újoncok közül ketten is élni fogják a gurkó dobálós dolgot, nem engem raknak oda.
Ahogy kiléptem a pályára, megmarkoltam a seprűmet. Haru küldte, egy újabb prototípus. Egyelőre azt mondtam, hogy hajtóknak valót küldjön, a többit meglátjuk majd.
Masára néztem, aznapi edzőpartneremre, lágyan rámosolyogtam.
- Akkor vágjunk bele. - Így is teszek, pár pillanattal később már a levegőben vagyok.
- Mit szólnál, ha először követnél engem? - kérdezem, ha Masa is felér mellém.
Persze nem egyszerű körözgetésekre gondoltam, hanem komolyabb útvonalat írnék le neki. Igazából mind a kettőnknek gyakorlás volt a mai, nekem vissza, neki pedig belerázódás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ahogy elindulok, szerencsére követ, szóval még nem kapott frászt tőlem. Általában kedves vagyok, most is igyekszem erre, csak az a meghajlás. Jól van Mei, csak egyszerűen meghajolt, tedd már túl magad rajta! - korholom magam. Kicsit megrázom a fejem, Jun Seo felé nézek. Nem hiszem, hogy azért jött velem, hogy a lélegzet vételeimet hallja, úgyhogy épp ideje lenne újra beszélgetni.
- Hányadikos vagy amúgy? - Jobb hirtelen nem jut eszembe, innen is bocsi srác. Nem vagyok teljesen socially awkward, de azért majdnem.
Közben elérjük a kunyhót, ahová én megyek előre. Meg sem kérdeztem, egyszerűen gondolkodás nélkül odaléptem. Nem tudom, hogy melyik dominált jobban, a védelmező ösztönöm, vagy a kíváncsiság, de a lényeg, hogy én néztem körbe először. Amint megbizonyosodtam, hogy nincs bent semmi, a magasba emeltem a pálcámat, hogy többet lássunk. Végül inkább egy apró lángocskát varázsoltam a tenyeremre, ami nem éget, így megszüntettem a pálcám hegyén a fényforrást.
- Hát azt hiszem, nem tegnap jártak itt utoljára - jelentem ki vigyorogva.
Mindenféle papírlapok, megszáradt levelek, kisebb-nagyobb ágacskák hevertek, na meg persze a temérdek por, amitől alig lehetett kivenni bármit is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem tudom, miért vigyorodok el én is; mert ragadós Masa jókedve, vagy mert feltételezte rólam, hogy kíméletes leszek. Ez utóbbi miatt nem tudom hibáztatni, tényleg inkább simulékony vagyok más esetben, de nem a kviddics pályán.
- Akkor hajrá, nem lesz egy fáklyás menet - feleltem még, mielőtt elindultam.
Nagyjából 20 méter magasan lehettünk, kezdetnek a föld felé nyomtam le a seprű nyelét. Nem élesen, de csak fél méterrel a felszín felett egyenesítettem ki. A nővérem megint kitett magáért, kézzel alig kell irányítanom a drágaságot, ez azt csinálja, amire gondolok.
Folytattam az utamat lent, élesen kanyarodtam jobbra, egy újabb egyenes után ismét jobbra, majd azonnal balra. Még képzeletben sem fejeztem be, már megkezdtem az emelkedést. Nem recsegett a seprűm, de kanyarban nem tudtam megtartani az addigi sebességemet. Felfelé viszont mesésen gyorsult, még pár könnycsepp is kicsordult a szememből emiatt. Kicsit lelassítottam, miközben megtöröltem az arcom, hátranéztem, hogy bírja a Masa az iramot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Mivel a korát illetően semmi más nem jutott eszembe, gyorsan elengedtem a témát. Azért megjegyeztem, hogy fiatal, mégis itt járkál kint. Biztos ő is az a fajta, mint néhány háztársam, akik szeretik felfedezni az itteni élet minden kis részletét. Tényleg örültem, hogy nem egyedül kell császkálnom az erdőben, azért elraktároztam ezt az információt.
Na meg az is nagy szerencséje Jun Seonak, hogy pont a múlthéten vette el tőlem a prefektusi jelvényem a házvezetőm, így megbüntetnem sem kell.
Hiába volt minden poros, azért kivettem pár babzsákfotelt. Pár egyszerű varázslattal eltüntettem a koszt kettőről, az egyikbe le is vetettem magam. Egy kis pihenés nem árt.
- Te sem tudsz olyan varázslatot, ami megmutatná az élőlényeket körülöttünk, ugye? - kérdeztem, közben elnyomtam egy sóhajt. Eddig eljutni könnyű volt, de innen nem tudtam hova tovább.
Felpattantam, az ablakhoz sétáltam, azon kinézve kémleltem a sötét erdőt. Vajon hol lehetnek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nagyon jó, ez tetszik. Masa említette, hogy az alapok mennek neki, ezt most sikerült is bebizonyítania. Nagyot dobbant a szívem, mert ilyen tehetséges játékossal akár nyerhetünk is. Amerikában nagyon kemény edzéseink voltak, de egyszer sem tudtuk megszerezni a kviddics kupát. Itt muszáj lesz, ebből nem engedek. Keményebb fokozatra kell kapcsolnom, a végén még a tanítvány legyőzi a mestert.
A lelátók felé fordultam, egészen konkrétan a piros zászlók felé vettem az irányt. A ponyva felett repültem át, a lábaim elérték az anyag szélét. Még magamat is tesztelve buktam le, és vettem egy éles kanyart, hogy visszafelé megtegyem ugyanazt az utat, csak már a padok felett. Nem sikerült elsőre, mivel nem akartam összetörni a seprűmet, a jobb kezemet letéve löktem fel magam a levegőbe. Kicsit fájt a csuklóm, de az ilyen sérüléseket megszoktam. Ha most éles meccs lenne, nem használnám azt kivédésre, így csak annyi történt, hogy a ballal irányítottam a seprűt inkább.
Kiérve a lelátótól, ismét a föld felé vettem az irányt, ezek után szerintem lezárhatjuk a követős feladatot. Az előre kikészített labdák környékén lefékeztem, sikerült egészen szépen megállnom a doboz felett.
A háztársam felé fordultam vigyorogva, akkor szólaltam meg, mikor utolért.
- Nagyon szép, úgy tűnik Bojarski prof szépen megtanítja az alapokat. Milyen pozíción is szeretnél játszani? - kérdeztem jókedvűen. Lehet, hogy említette már, de a sport szeretete lehet, hogy kicsit elhomályosította a memóriámat. Na jó, nagyon vártam már erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kicsit elgondolkozva bólintottam, akkor erre figyelni fogok a következő esetekben. Már az is óriási, hogy a kanyarokat ilyen könnyedén tudta követni és nem esett le.
- Köszi, hogy szóltál, sokat segít, ha látjuk a saját hibáinkat - ahogy kimondtam, kicsit elgondolkoztam. Én látom vajon a sajátjaimat? Nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, de sosem figyeltem még magamra úgy.
Kicsit félreteszem ezeket a gondolatokat, majd ráérek este kibogozni. Talán még a fémmacskákat is meglátogatom, ki tudja.
Újra vigyorgok, ahogy hallgatom Masát.
- Legyél kicsit optimistább - jelentem ki. - Ha terelő leszel, jól jön majd, hogy ilyen kicsi vagy. Senki nem fog arra gondolni, hogy milyen erősen fogod elküldeni a gurkókat feléjük. A fogók élete amúgy is unalmas. Menekülés, cikeszkergetés, és igazából ezt ismételgetik percenként. Nem túl tuti ha engem kérdezel.
Miközben magyaráztam, felkaptam két terelő ütőt, az egyiket át is passzoltam Masának. Ha válaszolt, megvártam, míg befejezi, aztán elengedtem egyelőre csak egy gurkót.
- Na most akkor ezzel fogunk játszani - mondtam ki a végszót.
Elrúgtam magam a földtől, megpróbáltam elkapni a gurkót az első pár percében, amikor még kicsit lassabb. Ahogy beértem, ütésre emeltem a kezem, kicsit még nekem is fura volt ez a helyzet. Nem igazán gyakoroltam gurkókkal eddig, de egyszer élünk, mindent ki kell próbálni.
A gurkó viszont pont akkor akart megindulni, amikor ütni akartam, így csak a bot végével suhintottam meg. Elég gyenge labda volt, de utólag nem is bántam meg. Nem akartam Masának már az első passznál komoly sérülést okozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem szálltam vitába, hogy a terelők élete sokszor veszélyesebb. Hiába van ütőjük, elég egyszer rosszul mozdulni, a gyengébb kézzel pedig nehezebb célozni. Ilyenkor nagyobb a felelősség, mert elég egy rossz ütés, és lehet, hogy a csapattársadat találod el. Korábban már láttam ilyet, akármennyire is szerettük az illetőt, Robertnek ki kellett raknia a csapatból.
Persze az összes pozíciónál vannak ilyen nehézségek, mindig el lehet szúrni a dolgokat. Mi azért vagyunk itt, hogy ezeket minél inkább kiküszöböljük. Ráadásul Masának igaza van, ketten könnyebb, mint egyedül.
Megfigyelem, hogyan üt a háztársam, próbálom összehasonlítani az én fejemben lévő alapokkal. Szerencsére őrzőként mindenkit meg kellett figyelnem, így ha másra nem is, erre jó vagyok.
Az egyensúlyérzéke nem a legtökéletesebb, de nem vészes. Azért feljegyzem magamban, hogy később megemlítsem neki.
Kicsit késve indulok meg a gurkó felé, ami eléggé közel ért a zászlóhoz. Lehajolok, próbálom elérni a maximum sebességet, aminek hála végre beértem a lasztit. Két méterrel a zászlón túl, egy pillanatra sikerül elé kerülnöm, de ez is elég. Törzsből fordulok, mindkét kezemet használom az ütés során, a gurkó pedig végre engedelmeskedik az akaratomnak. Vigyorogva támaszkodok meg fél kézzel, eléggé büszke vagyok magamra. De nézzük, Masa mit fog szólni egy erősebb szervához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Igazából még én sem hallottam olyan varázsigéről, de ha azt is ki tudják mutatni, mi volt a pálcám utolsó varázslata, akkor nehogy már ne lehessen megmutatni az élőlényeket. Azt hallottam, hogy a muglik telefonkészüléke is kijelzi, ha az egyik barátjuk a közelben van. Meg olvastam egy tinder nevű dologról, az is hasonló lehet, de erről még nagyon keveset tudok, ezért nem is teszem szóvá.
Ajkamat harapdálva meredek ki az ablakon, valami ötlet most nagyon jó lenne. Megvan!
- Expecto patronum - suttogom, majd a megfelelő pálcamozdulat után megjelenik a kis ezüst oposszum a föld felett.
Egy mozdulattal elküldöm, aztán reménykedve fordulok Jun Seo felé.
- Ha ezekkel lehet üzeneteket küldeni, akkor keresni is lehet, nem? Milyen király lenne, ha megtudnám így mondani, hol vannak most kentaurok - mondom újra lelkesen.
Bár azt hiszem, hogy ez is felesleges próbálkozás volt. Mégis honnan tudnám, hogy a patrónusom látott valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Megijedtem. De tényleg, több másodpercre csak ülök a seprűn és semmire sem tudok gondolni, csak arra, hogy mennyire veszélyeztettem a társamat. Nem szokásom másra gondolni a pályán, mint a kviddicsre és a nyerésre, de ahogy láttam Masát zuhanó repülésben, semmit nem hallottam, csak az épp kiszakadni akaró szívem dobogását. Mit fogok mondani Eleonorenak, ha megsérül?
Lassan kifújom a levegőt, ahogy helyrehozza a helyzetét. Még sem kell beszélnem Ms. Anyatigrissel, ami király. De azért sütit fogok sütni a prefektus lánynak, ha itt végeztünk, az is tuti.
Mielőtt újra erősebb passzal próbálkoznánk, már a fejemben van a terv. A passz nem volt tökéletes, de kellően erős. Ha mások is lennének a pályán, félthetnénk őket. Csak egy kis korrigálás kell nekem, eltávolodok a zászlóktól nagyjából öt méterre, oda, ahol sejtem a vas célját. Itt most nyugodtan kivárhatok, senki nem fogja elhalászni előlem. Jobb is, mert így - még ha kicsit -, de veszít a sebességéből az ütnivaló. Mindenesetre felkészülök, hogy nagy lesz a becsapódás, a fájó csuklóm miatt nem megy annyira könnyen. Nem ütök a labdába először, csak falat állítok, hogy lelassuljon. Már egy fokkal nyugodtabban kezdem terelgetni, egyre közelebb érek a lányhoz. Alig öt méterre vagyok tőle, amikor jóval Masa feje felé ütöm a gurkót, de már csak a nem sérült kezemmel, gyengédebben. Így még van ideje reagálni, még ha nem is túl sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Jun Seo arcát elnézve még jobban elbizonytalanodom. De már mindegy, próba cseresznye. Míg nem tudom, mit kellene csinálni, visszaülök a fotelba, röviden körbenézek. Most kellene beszélgetni valamiről, amiben nem vagyok a legjobb. De hát addig tanul az ember, míg él, szóval vágjunk bele újra.
- Amúgy szeretsz itt lenni? - Komolyan mondom, tapsot érdemelnék ezért a kérdésért. Inkább azt a lassú, megalázó fajtát, de legalább taps.
Azért engem tényleg foglalkoztatott. Eddig még nem igazán tudtam erről mással beszélni, a házban teljesen más témák vannak, meg nem is nagyon beszélek. Talán pont ezért érzem magam annyira otthonosan a levitában, mert senki nem akar megváltoztatni. Régebben elvárták tőlem, hogy bekapcsolódjak, itt viszont teljesen rendben van, ha csak nevetek velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ahogy közelebb jön Masa, nem tudok ellene tenni, kirobban belőlem a nevetés. Hát azt nem mondanám, hogy egy hullámhosszon vagyunk, vagyis telepaták még nem lettünk. Vagyis a prefektus tuti nem.
Kell pár másodperc, mire meg tudok szólalni, még a könnyeim is kicsordultak. Letörölöm, aztán vigyorogva nézek rá.
- Csak azt akartam tesztelni, hogy mennyire gyorsak a reakcióid - nyögöm ki végül. - Van, amikor nem fogsz tudni felkészülni a gurkó érkezésére, olyankor gyorsabban kell cselekedni.
Magyarázatom közben a vasat keresem a tekintetemmel. Néha olyan békésnek tűnik, csak úgy száll a levegőben, mint aki nem akar bántani.
- Mit szólsz egy olyan variációhoz, ahol egymás között passzolgatjuk a gurkót? Innentől, a pálya végéig - ismertetem az ötleteimet, hogy most teljesen tiszta legyen, mit is szeretnék.
Kezemmel egyébként a gyűrűk felé mutatok, amik messzebb vannak tőlünk. Nem egy egész pályás mutatvány lesz ez, hiszen alig vagyunk 5 méterrel beljebb a felezőtől, de maximum visszafelé is megismételjük, ha valami fennakadás lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Igazából nem is vártam más választ. Itt tényleg jó, bár nem tudom milyen lehet a rellonban - amit lelestem a köpenyéről, onnan tudom -, de a levita nagyon klassz. Külön konyhánk van, ahol mindig lehet teát főzni, meg a kilátónk is mesés. Nem is a saját válaszomon gondolkozok sokáig, hiszen azonnal kiül az arcomra is.
- Még nem voltam ennél jobb helyen, azt hiszem - mondom ki végül. Kicsit olyan, mintha révbe értem volna, a Bagolykőben újra otthonra találtam.
A dobogást én is meghallottam, mire azonnal felpattanok. Lehetséges lenne, hogy még csak ki sem kell menni, mégis láthatunk kentaurokat? Nem, az túl szép lenne.
- Ugye te is hallottad? - kérdezek rá azért a biztonság kedvéért.
Felpattanok a fotelből, újra az ablakhoz rohanok. Meg sem próbálom csendben véghez vinni ezt a mutatványt, a száraz levelek miatt lehetetlen lenne. A sötétben alig látni, kicsit össze is szűkítettem a szemeimet, hátha hamarabb észreveszek valamit.
- Valami mozgás van ott - suttogom bizalmasan, ahogy magam elé mutatok.
Az árnyak között tényleg mozgás lehet megfigyelni, viszont dobogást már egyáltalán nem hallok, szóval akármi is jött, az biztos megállt egy kicsit szimatolni. Tényleg nagyon remélem, hogy csak egy kentaur lesz, nem pedig valami veszélyesebb bestia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Vigyorogva nézek a fiúra, amikor mellém ér. Nem gondoltam volna, hogy olyannal hoz össze a sors, aki még nálam is lelkesebb. Majdnem el is felejtettem Mikola profot és az eredeti küldetésem.
Eleinte beszélgetni akartam a kentaurral, de ha csak látom, már azzal is beérem. Nem szeretném sem a saját, és most már Jun Seo biztonságát sem veszélyeztetni. Ennyit erről, elég lesz látni. Kár, hogy nincs nálam fényképezőgép, nagyon, nagyon, tényleg nagyon örültem volna, ha le tudom fotózni.
Mert hogy végül ő lépett előrébb. Elakadt a lélegzetem, nem gondoltam volna, hogy ilyen magasak. Persze, tanultunk az átlagmagasságukról, de teljesen más, amikor egy szám van leírva a tankönyvben, mint mikor szembe jön velem.
Az egyik fánál időzött egy darabig, aztán még előrébb jött, hogy nyugodtan felnézhessen az égre. Ott épp volt egy kisebb lyuk a lombkoronánál, ezért megvilágította a fény.
- Azta, ezt nem hiszem el - suttogtam halkan.
Leheletnyivel előrébb hajoltam, mintha számítana az a pár milliméter, de a én így is boldog voltam. Most úgy tűnik ilyen sikerszériám van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Még mindig sajnáltam, hogy nincs nálam fényképezőgép, de leírást még készíthetek. Előkaptam a talárom rejtett zsebéből a jegyzetfüzetem egy tollal együtt, aztán újra felpillantottam. Még ott volt, de nem igazán tudtam, mit kellene írnom róla. Lejegyeztem a magas szót, aztán mögé írtam, hogy nagyjából a két métert is eléri. Az arca nyugodt, bár a szemöldökeire ráférne egy kis ápolás, így olyan morcosnak tűnik. A lábai vaskosak, ha rálépne egy nyuszira tuti nem élné túl. A haja világosabb volt, talán már kezdett idősödni a kentaur bácsi. Más jelet nem láttam rajta, ami annyira fontos lenne.
- Szerinted ki kellene mennünk? Talán beszélhetnénk vele - dobtam fel a témát suttogva végül. Ennyit arról, hogy elég, ha csak látom.
Fogalmam sincs, hogy meghallotta ezt a kentaur vagy sem, de a háta mögé nézett, aztán elindult. Először csak pár komótos lépést tett, aztán max sebességre kapcsolva eltűnt a sötétségben. Az én részemről örültem, hogy végül nem mentünk oda hozzá, mert ha épp útban lettünk volna az indulásánál, az nagyon veszélyes lett volna.
- Hát, most már mindegy, azt hiszem - vontam meg a vállam. Ezen azért talán még túl tudom magam tenni.