Már ott tartunk, hogy nem csak elkezdték az ünnepi készülődést, de az emberek orrából sem takony, hanem cukorszirup folyik. Nos, így vélekedem a napomban négy órát biztosan, amikor éppen DiAngelo dolgaival kell ide meg oda futnom, vagy ha be kell ülnöm és az iskolában elintézni a papírmunkát. Hálát adok az égnek, hogy sosem akartam állandó munkát. Illetve ez hazugság, de amit akartam, abba meg nem halnak bele az emberek érdektelenségi agysorvadásba. Szóval ezerszer inkább visszamennék katonának vagy aurorként terepre, mint ez.
Aztán hazaérek, nyál, buborékok és gügyögés. És igazából az se érdekelne ha karácsonyfa állna otthon augusztusban. Örülnek, jól vannak, egészségesek és engem várnak. Azt hiszem valami ilyen gyenge pillanatomban mondtam igent arra is, hogy a keddi séta sötétedéstől legyen és nézzünk körül az utcában meg a környéken.
- Megvan minden?
Minden fényes, meg színes, meg karácsonyi. Belül mélyet sóhajtottam de felöltöztem még a lányok is, hogy aztán Pannát felvéve a nőm kezére is ráfogjak és elinduljunk. Nem különösebben derogált nekem a családozás, igazság szerint szeretem, azzal a sztereotípiával, amiket változás címen vágnak az emberhez már annál több a bajom. Egyszerűen máshogy vagyok boldog, leginkább igazán, ahhoz képest, mint régebben. És szomorú, de egész máshogy fest egy Grünwald, egy Kreßler vagy egy Weaver idén. Nekem nem hazudják be, hogy nem. Utóbbi mondjuk lassan majd olyan lesz mint a hó, ahogy remeg majd a váróban, csak ő ezt még nem tudja!
- Igyunk valamit a standoknál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=782917#post782917][b]Mitzinger Bence - 2019.12.10. 17:48[/b][/url]

Már ott tartunk, hogy nem csak elkezdték az ünnepi készülődést, de az emberek orrából sem takony, hanem cukorszirup folyik. Nos, így vélekedem a napomban négy órát biztosan, amikor éppen DiAngelo dolgaival kell ide meg oda futnom, vagy ha be kell ülnöm és az iskolában elintézni a papírmunkát. Hálát adok az égnek, hogy sosem akartam állandó munkát. Illetve ez hazugság, de amit akartam, abba meg nem halnak bele az emberek érdektelenségi agysorvadásba. Szóval ezerszer inkább visszamennék katonának vagy aurorként terepre, mint ez.
Aztán hazaérek, nyál, buborékok és gügyögés. És igazából az se érdekelne ha karácsonyfa állna otthon augusztusban. Örülnek, jól vannak, egészségesek és engem várnak. Azt hiszem valami ilyen gyenge pillanatomban mondtam igent arra is, hogy a keddi séta sötétedéstől legyen és nézzünk körül az utcában meg a környéken.
- Megvan minden?
Minden fényes, meg színes, meg karácsonyi. Belül mélyet sóhajtottam de felöltöztem még a lányok is, hogy aztán Pannát felvéve a nőm kezére is ráfogjak és elinduljunk. Nem különösebben derogált nekem a családozás, igazság szerint szeretem, azzal a sztereotípiával, amiket változás címen vágnak az emberhez már annál több a bajom. Egyszerűen máshogy vagyok boldog, leginkább igazán, ahhoz képest, mint régebben. És szomorú, de egész máshogy fest egy Grünwald, egy Kreßler vagy egy Weaver idén. Nekem nem hazudják be, hogy nem. Utóbbi mondjuk lassan majd olyan lesz mint a hó, ahogy remeg majd a váróban, csak ő ezt még nem tudja!
- Igyunk valamit a standoknál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=783852#post783852][b]Mitzinger Luna - 2019.12.16. 12:56[/b][/url]

Mitzingerrel nem egyszerű az élet. Na, nem azért, mert ne lenne meg, az egy másik tagja a családnak, illetve egy másik nő problémája, én még csak nem is foglalkoztam vele. Sokkal inkább folyton itt van, lassan már érdekelne, hogy amúgy ő mikor dolgozik és miért kapja a pénzét. Ezt persze nem teszem szóvá, soha, mert lehet, hogy vérig sértődne, hogy én nem akarom itthon látni. Nem erről van szó.
Panna meg én már jól összeszoktunk, már nagyon gyorsan éés hatékonyan tudunk indulásra készen állni, egyes anyukákkal ellentétben.
- Nem tudom, megvan? - kérdezek vissza, rezzenéstelen arccal, felvont szemöldökkel, miközben megigazítom a kabátomat, majd Panna cipzárját is felhúzom. Ő cserébe fúj egy nagy nyálbubit, én meg elvigyorodok.
Aztán kint vagyunk az ajtón, én meg nézek Bencére bizonytalanul, meg vissza, miközben zárom az ajtót.
- Nem kellett volna hozni egy babakocsit? Mármint, ja, tudom, neked alacsony, meg fáj a derekad tőle - ne próbálj meg hazudni nekem! -, de azért... na - nézek a rá a kis kiszólásnál meglehetősen szigorúan, nekem ne próbáljo meg kamuzni. De persze, nem erőltetem, ha azt mondja nem, mert a múltkor is égig szorongatta a lányunkat, mintha muszáj lenne.
Pár pillanatig fontolgatom a dolgot, majd bólintok aprókat, hogy persze, biztos vagyok a dolgomban.
- Aha. Ihatunk, ha szeretnél. Most vezetni sem kell, nem kárhoztatlak gyerekpuncsra - nevetek fel, ráncolva az orrom, de aztán csak megigazítom a lányunk kapucniját. - Oda menjünk előbb, vagy nézelődni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=783881#post783881][b]Mitzinger Bence - 2019.12.16. 17:43[/b][/url]

Nem tudja. Mindig a Nő az aki még csak visszaszalad ezért, meg ezt otthon hagytam, ezt azt hittem te teszed el és még sorolhatnám. Ha lennének idegeim - de pár évtizede nincsenek -, bizonyosan megtépázná és négyszer elgondolkodnék egy családi sétán, mégsem teszem, csak ignorálva a visszakérdést összecsatoltam magamon ezt a szart, ahogy a papír írta. Párszor már volt rajtam, mi baj lehet belőle? Semmi. Közel van a gyerek, nem esik ki, nem nyúlnak hozzá - mert hozzám nem mernek, nincs szemben az éggel, lát is valamit és nem kell kényszeresen feküdnie. Minek száműzik a kölyköket a guruló veszedelembe?
- Nem a derekam fáj, a gerincem akar ketté törni a színes hajú, abból a meséből való trolloknak csinált szénhordó sza... szerkezettől - mosolyogtam rá a rám szemeit rebegtető kislányomra. Meglepődünk mit mondtam mi? Még én is, de nem is vettem észre, pedig túl sokat esik meg mostanában, már majdnem úgy érzem magam, mintha az eddigi tizennyolckarikás életem jelzését letoltuk volna kölyökbarátra.
- Utálom a puncsot, és erről nem az alkohol hiánya tehet - néztem rá oldalra, mert így van. Mindennel, aminek abnormális a színe vagy az állaga igen szkeptikus vagyok, a legtöbb koktél sem való nekem. Van a sör, az egyértelmű. Nem csalódsz a színben, állagban vagy ízben. De ezek? Hol van ez egy jó gintől? Ugye, öcsi?
- Ahogy szeretnétek, de most még ébren van, talán menjünk kicsit, aztán meglátjuk. Vagy mégsem érdekel? - vontam fel a szemöldököm értetlenül. Korábban túl sokat hallgattam, jó, nem mindig úgy, hogy tudott is róla hogy hallom, hogy ezt megnézné. De most nem igen értettem, hogy került vissza a programirányítás hozzám. Nem értem az asszonyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=787011#post787011][b]Mitzinger Luna - 2019.12.31. 03:06[/b][/url]

Kettőnk közül én legalább gondolkodom. Mert így is kétszer olyan gyorsan indulunk el, mint egy átlag család, ezzel jár, ha egy katonát és egy sztrippert összeraksz, mindkettőnek limitált készülési ideje van. Ő még így is ejt panaszt rám, képzelem hogy bírná egy rendes nővel. De ha én sem gondolkodnék, múltkor is otthon marad Panna cumija és sír egy csomót.
- Milyen mesében vannak színeshajú trollok? - akadok fent teljesen, mert arra a mesére nem emlékszem. Akárhogy is gondolkozom, arra a mesére én nem emlékszem, vagy nem is velem látta, vagy... én valami nagyon mást néztem. Mondjuk... ez nem kizárt. Panna most is halál szerelmesen pillog apára, imádja azt az embert, nincs vele egyedül, tudom, mit él át.
- Pedig a puncs finom, tök grincs vagy. Akkor ne hívjalak meg semmire, cicababa? Hogy szedlek így fel? - vonogatom meg a szemöldököm, a kezem a farzsebébe csúsztatom egy pillanatra, de aztán csak elnevetem magam és zsebre vágva a kezeim  - már a sajátomra -, megyek a dolgomra, azaz, körbenézni vagy mi. Igazából csak fikázni akarom a díszeket, meg kicsit élvezni az életet.
- De, persze, sétáljunk, utána is ráér a többi. Tudod, a férjem azt mondta, takarodóra érjek haza, addig tökre a tiéd vagyok - még a szemöldököm is megvonogatom, de aztán csak elnevetem magamat, el is indulva az utcában, már itt is van egy pár páratlan borzadály, egy nő például felokádott egy kikes égősort a kinti fára, amiről lepotyogtak a díszek. Ezt hogy gondolta? - Nekem nagyon tetszik, fő az igényesség.